Re: Diák és ifjúsági tábor

by **Sarah** Vas. 28 Okt. 2012, 00:37

Sajnálom, hogy Lilandra nem jön velünk, igazából nem értem, hogy mit vél gyerekesnek a fürdőzésben, jó persze vannak olyan dolgok, amik valóban azok, egymás fröcskölése meg stb amit igazából nem látok kizártnak, hiszen fiatalok vagyunk, mégis ki nézne furcsán miatta? De tényleg, ráadásul rajtunk kívül nem hiszem, hogy sokan használnák jelenleg a partot, szóval igen! Átöltözök, a már említett szerelésembe, kilépek a rögtönzött szobámból majd pedig Jakere mosolygok a füttyentésre, ahányszor hallottam már hasonlót... Hmm már kezdett hiányozni, kissé felpezsdíti a vérem és cserébe meglehetősen sejtelmesen és mélyen tekintek a szemeibe, egyértelmű közlés ez, mégis valamilyen szinten titokzatos, a legtöbb esetben működik, miért is lenne ez az egy most kivétel? nos semmiért, ezért is bízom abban, hogy működni fog. Amúgy most így eszembe jutott hirtelen az a rózsaszín hajú, valahonnan nagyon ismerős srác, kíváncsi vagyok amúgy, hogy hova lett, vele is kéne egy kicsit jobban külön foglalkozni, úgy megismerni, hogy ki ő - mi ő, bár valószínűleg erre bőven lesz időm a tábor alatt megismerkedni vele, remélhetőleg olyan részletesen, avagy " alaposan ", ahogyan azt terveztem, nos ez majd még eldől, bár jó esélyt látok rá, hehe. Most mindenesetre is nem kezdek el nézelődni, csak finoman megragadom Jake felkarját, bár valószínűleg jönne magától is, de így mégiscsak kellemesebb, szóval finoman húzni kezdem a víz felé, hogy jöjjön, bár nem úgy, hogy mindenképpen előtte haladjak, inkább csak úgy egy ilyen jelzés, hogy induljon, aztán valószínűleg úgyis felzárkózik mellém, ahol meg már nincs szükség a fogásra, így hát a felszabadult kezemmel kissé beletúrok a hajamba... Annyira élvezni fogom ezt a kis fürdőzést! A tekintetem magabiztos és nyugodt, igaz a víztől egy picit azért mégis tartok, mert hát ki tudja, hogy mennyire lesz hideg, de ez nem egy olyan ó de hatalmasan elrettentő dolog, így pedig bár van egy kis belső feszültségem miatta, de ez nem változtat semmit.
- Szerinted mennyire lehet hideg? - Teszem fel azért mégiscsak a kérdést, elmosolyodva közben, kíváncsi vagyok, hogy mennyire tippel, bár remélem hogy nem fokokat fog mondani.

by **Steven** Vas. 28 Okt. 2012, 01:06

Csilla reakciója már a sejtelmes tekintetével is rendkívül bíztatólag hatott rám, a karolásról pedig nem is beszélve. Már határozottan tudta hogy pont nem érdekel hogy a többiek jönnek-e vagy sem, akinek jönnie kell az már itt van mellettem. Nem kellett neki húznia magával, mentem én magamtól is, bár miután a karomat elengedte, lágyan azért átfogtam a derekát. Mikor a parthoz érünk egy igen csak lényeges kérdést tett fel, mert hát végül is nem néztük meg eddig hogy milyen a víz, bár mikor megérkeztem akkor láttam hogy a Namor és Gloria a vízben játszottak, így annyira nagyon hideg csak nem lehet.
- Kétlem hogy túl hideg lenne. A kicsik is gond nélkül kibírták. Mindenesetre is megnézem. – Válaszoltam Csillának miközben az inget levettem magamról a földre dobtam majd elindultam a víz felé. Mikor a víz hozzáért a talpamhoz, hamar ráébredtem hogy alaposan alábecsültem, hogy a kicsik mennyire bírják a hideg vizet, ugyan is ez nem volt meleg. Annyira jégfagyasztó hidegnek sem volt hogy ne lehessen hozzászokni, valahol félúton van a kellemes langyos és a hideg között, de azért egy-két perc biztos kellesz, amíg hozzászokik az ember. Mindenesetre is erőt vettem magamon és úgy fordultam vissza Csilla felé, hogy az arcomon ne látszódjon a víz tényleges hőmérséklete.
- Kellemesen meleg a víz, gyere be te is. – Szóltam neki miközben tettem még hátra 2-3 lépést hogy bokáig érjen a víz. Amint Csilla belelép a langyosnak aligha nevezhető vízbe és realizálja, hogy megvan az esélye annak is hogy lódítottam, a lábammal azonnal fröcskölöm is felé a vizet. Természetesen csak és kizárólag jóindulatból, hogy gyorsabban hozzászokjon, véletlenül sem pedig azért mert olyan vicces lesz látni az arcát, mikor lefröcskölőm az enyhén hideg vízzel, Istenem dehogy is.

by **Ko-Rel** Vas. 28 Okt. 2012, 07:47

Lilandra azt nem értette, hogy miért lepődött meg a két beszélgetőpartnere, hogy ezt mondta. Alig pár perce mondta el, hogy egy kicsoda volt valójában, egy felnőtt nő, még ha éppen egy ennyire fiatal testben is volt jelenleg, még ha nem is emlékezett egyelőre mindenre. Mikor a páros távozott ő maga visszaült a kommunikátora és egyben holografikus „számítógépe” – kézben elfér – elé, hogy tovább olvassa a saját történelmét és megnézze a felvételeket, amiket akart. Most, hogy végre újra elérhető volt a galaktikus kommunikáció nem okozott gondot, hogy azon keresztül adatokat töltsön le és így tanulhasson. Kinézett a lakás ablakán, túlságosan elvesztegetik az idejüket az emberek, túl sokáig tolják ki a gyerekkort, sokkal tovább, mint az általa ismert más civilizációk. Mindenhol tizennégy-tizenhat éves korban válnak felnőtté a gyermekek, itt jócskán több volt. Egy galaxis térképét hozta be és szomorú tekintettel nézett rá, ahogyan a galaxis két színt vett fel, D’ken és Halálmadár területét, eszébe jutott, hogy vajon mi lehet a harmadik nővérével. Valószínűleg megölték a hatalomért, bár őt soha sem érdekelte ez és nem kívánt részt venni benne. Valamit tenni kellett, más esetben megkérte volna Kallarkot, hogy tegyen rendet és legyen ő a császár, mert őt érdekelte a népük, de nem volt képes kimondani mindezt. Megcsóválta a fejét és tovább folytatta az olvasást és az adatok átnézését egyedül.

by **Serena Davidson** Vas. 28 Okt. 2012, 08:30

~ Aaron, Bea, Éva, Matt és Lex~
Bea bólintott Matt szavaira.
- Igen, valami olyasmit magyaráztak, hogy úgy működik, hogy a hallás- és beszédközpontom módosult az agyban. Ennek következtében van, hogy amit hallok az agyam fordítja nekem britangolra, és a módosult beszédközpontom miatt más úgy érti, mintha neki lenne az anyanyelve, még ha angolul is beszélek, mint jelen pillanatban. Ez igaz emberekre, mutánsokra, állatokra, de feltételezem minden más hangot kiadni képes fajra is.
Ezt még nem tudta, mivel nem próbálta, de majd ha lesz esélye, akkor természetesen ezzel élni akart.
- A szemeim nem módosultak, így ki tudja, hogy azt is megértem-e valaha – mosolygott még mindig.
Kosárlabda, hű, de amerikaias sportnak tűnt számára, végül is valóban az volt. de Lex harcművész, szokott harcolni is, így most felé fordult.
- Lex, szoktál… vagyis tanultál bokszolást is? – kérdezte.
Örült volna, ha valaki foglalkozik ilyesmivel is, lehetett volna edzőpartnere.

Diák és ifjúsági tábor - Page 6 00120

~ James, Judit ~
- Valószínűleg anyai ágról örökölte, vagy a mutációjával jár együtt – mosolyodott el a nő kedvesen.
Elkísérte James-t a padig és végül ő maga is leült. A kérdés után elgondolkodott, hogy mit is mondhatna a fiúról.
- Végtelenül kedves és önzetlen fiatalemberről van szó – kezdte Judit. – Az utóbbi időben némi depresszióval és önértékelési zavarral küzd. Az utolsó nagy veszélytermi órát kicsit túlságosan is a lelkére és szívére vette, elszállt minden önbizalma, így sportok és órák terén sem teljesít olyan jól, mint korábban. Ezen az sem nagyon segít, hogy az egyetlen, akiben tényleg teljesen megbízott és, akibe azt hiszem még talán szerelmes is már nem diák, hanem elkezdett tanítani és őt is tanítja.
Egy pillanatra elgondolkodott.
- Ha képes lenne megnyílni másoknak és elfogadni a segítségeket, amiket szeretnének adni neki, akkor újra jól lenne teljesen és megint életvidám lehetne.

by **Sarah** Vas. 28 Okt. 2012, 14:59

A kérdésemre pontosan olyan válasz érkezik, amire számítottam, legalább is amire nagyrészt számítottam, nem tudja, tippel, " gondolja ", ami eléggé csalóka lehet, erre számítottam, arra viszont nem, hogy így előre siet, hogy megnézze. Csendesen figyelem, ahogyan besétál, legalább is egy kicsit, majd pedig szinte érzem a levegőben a drámai csendet, ami most nem tudom, hogy kellemes-e vagy kellemetlen, de mindenképpen érdekes. Megfordul és közli velem, hogy kellemesen meleg... Nos nem tudom, hogy ebben mennyire bízzak, mert hát mindenkinek más a kellemesen meleg, most pedig azért eléggé nagy vízfelületről van szó, de bízom benne. Szóval leveszem a törölközőt, mely eddig takarta a derekamat, leterítem a földre, mert nem vagyok az a ledobálós típus általában, majd pedig megindulok a vízhez, közben pedig támad egy egészen jó ötletem... Valahogy különösen élvezetes lenne, ha lecsaphatnám Jaket egy adagnyi vízzel, annyira hogy már előre mosolyognék de finoman ráharapok a nyelvemre, hogy ne leplezzem le egy sanda mosollyal a szándékaimat... Amik a vízhez érve eléggé gyorsan eltűnnek a fejemből, ugyanis a víz hidegebb, mint amilyenre számítottam és hirtelen meglepődök tőle, bár gondolhattam volna, hogy így lesz de... De a fene se gondolta, na, ennyi.
- Te... - Kezdenék bele, nem is tudom hogyan, inkább meglepve mintsem felháborodva, vagy bármi ilyesmi, de mielőtt még igazából ezen kívül bármi értelmeset mondhatnék, telibe talál egy adag hideg víz, amire kissé arrébb szökkenek, érdekes hangot hallatva, ami valahol a sikítás és,,, Nos nem tudom mi között van, de nem sikítás, csak ahhoz hasonló.
- Na-na-na-na-na! - Ezzel próbálom rávenni, hogy abbahagyja, csak aztán folytatom.
- Ez nem fer... - Itt pedig kicsit gonoszul elmosolyodom, de csak miután azt hiszi, hogy esetleg megsértett ezzel. - ... Ezt én akartam! - Ezzel pedig pár lépést bentebb megyek, akármilyen hideg is és viszonzásul jómagam i felé rugdosok egy jó adagnyi vizet, többször is.

by **Sweety Love** Vas. 28 Okt. 2012, 19:17

~ Namor, Gloria, Puppy, Dorma és Sweety ~

Úgy tűnik, mindenkit becsalogat a víz... csak meg kell törni a kezdeti tartózkodást valakinek, és a fiatalok lelkesen sereglenek pancsolni. Ezen mosolyognom kell.. A gyerkőcök új játékán szintén. Talán át kellene engednem nekik a partot, és visszatérni, hogy felállítsam a Parti Mennyei Kényeztetés Pihenőm. Ó, igen!
-Gyere Puppy, segíts nekem-kelek fel, és feljebb sétálok, hogy végleges formáját is elnyerje a sok lehordott cucc, amivel érkeztem, majd köszönettel útjára engedem a kutyust, hogy segíthessen Gloriéknak.
-Hé, srácok, lapát meg vödör nem kell?-integetek a kicsiknek, hátha idefutnak érte, majd az eddig kicsit hanyagolt társaságomra nézek.
-Dorma, nem csatlakozol? Van itt némi kellemesen hűvös üdítő is.- remélem az előbbi heveskedésemet, amivel a kölykök után vetettem magam, nem vette rossz néven.

-Oké! Akkor itt építünk!- a nagy stratéga, a kapitány Namo áldását adta a helyre, úgyhogy már csak meg kellett mindent csinálni. De anyuci kiáltására Glorinak is fel kellett néznie..
-Ú.. tényleg.. azok kellenek... Mindjárt jövök!-és már lelkesen el is rohant, hogy átvegye a vödröcskéket, lapátokat, de szót nem pazarolt a dologra, már vissza is fordult.
-Namooooo!!! Megvannak! -lelkesen rohant velük vissza, és megnézte az x-ek helyét.
-Nagyon jó! Kell majd egy központi rész.. amibe sok járatot fúrhatunk.. meg árok, hogy legyen víz. Tessék-osztott ki egy színes lapátot, és vödröt.
-Olyanok, igen.-vigyorgott, majd elkezdte kiadni a parancsokat.
-Meg kell tölteni a vödröt homokkal, nedvessel, hogy jól tapadjon, aztán kiborítani- neki természetes volt, hogy tömöríti, így eszébe sem jutott megemlíteni.
-Úgy lesznek bástyáink. És nézd! Itt jön majd be a víz!- ereszkedett négykézlábra és a lapáttal csíkot kezdett húzni a homokba a tenger felé, hogy látni lehessen az irányt.

by **Eva Carter** Vas. 28 Okt. 2012, 19:22

Matt el mondja, amit Éva tudni akart, vagyis tehát Lex szerncsére nem siket, csak valmien okból nem tud beszélni. Éva csak most veszi észre, hogy két másik fiatal megy el mellettük, és Évában felmerűl egy kérdés. Na, ők most hova mennek? Bár a kinézetükből egy értelmű, hogy a partra mebbek. Bea meg Lex re vár hogy mit fog mutogatni. Éva most csöndben van, mert neki most nem kell dumálnia, mert senki nem kérdezte őt, és most semmi értelme hogy fölöslegesen beszélyen valami ostobaságot. Most agya úgyis valahol máshol járt nem itt, nem ezen a helyen volt. Demég csak nem is ebben az időben. Agya valamerre a múltban kószált, De nem abban a múltban hanem egy másik ban. Ritkán látogat oda, de azért a többiekre is tud figyelni. Éva most úgy érzi hogy jól el van a többiekkel, és azon gondolkodik, hogy így ahogy vannak, keresniük kéne egy szoba félét. Na, igen ha nem lenne az a házirend. De akár még Beát is meg kérdezhetné, hogy neki mi a véleménye arról, hogy ők ketten egy bungalóban. Igaz a kérdéssel nem veszit semmit, nem ezenmúllik a barátság, és ő úgyis tiszteletben tartja Bea döntését. Miután Lex válaszolt Bea kérdésére, utánna Éva is felteszi a magáét Beának.
- Bea neked nincs kedved egy bungalóban lakni velem? Bár ha nincs én meg értem.

by **Serena Davidson** Hétf. 29 Okt. 2012, 09:09

~ Namor, Gloria, Puppy, Dorma és Sweety ~
Mikor Sweety elindult és hívta Puppy-t a kutyus örömmel ment segíteni a nőnek, megfogta a szájába a dolgokat és így tartott meg azokat, és ha mondták neki, hogy vigye egyik helyről a másikra azokat, akkor azt is megcsinálta egy nagyon okos kutyához illően. Dorma még mindig a parton állva figyelte a játszó gyerekeket, csak Sweety szavaira fordult a nő irányába.
- Köszönöm, csak vizet kérnék – mondta.
Ha Sweety állított fel széket is, akkor arra örömmel ült le, a lábai fájtak már a sok álldogálástól, nem nagyon volt ehhez hozzászokva. A vízben minderre nem volt soha sem szükség.

Namor bólintott Gloria-nak, amikor a lány elrohant a vödrökért, azokkal sokkal könnyebb volt valóban építkezni. Nekik nem jutott eszükbe, átvette a vödröt és a lapátot, amikor azt feléjük nyújtotta Gloria.
- Köszönöm! – mosolyodott el.
Ahogyan a kislány elkezdte a parancsokat osztani Namor elgondolkodott a vízre nézett, majd a kicsit nedvesebb homokra.
- Vizes homok kell, vagy iszap? – kérdezte.
Attól függően, hogy a pajtása mit mond neki olyan homokkal kezdi megtölteni a vödröt, amit mondtak neki. Ha megvolt, akkor az egyik kijelölt X jelhez vitte és felállította az első bástyáját.
- Várárok, a várat is körbevehetné a víz – mondta még, ahogyan a kislány ásni kezdett. – És kell „zászló” is a bástyák tetejére.

by **Reptile** Hétf. 29 Okt. 2012, 23:48

Örömmel veszem tudomásul, hogy Matt könnyűszerrel vissza tudott emlékezni, vagy legalább is ki tudta logikázni a hobbimat, avagy talán inkább a tanulás melletti állandó foglalkozásomat a mutogatásomból, igaz, nem volt valami hű de bonyolult, valószínűleg mindenki másnak is könnyedén leeshetett volna, szóval igen, de azért örülök. Ezzel kapcsolatban nem számítanék többre, de kérdeznek, méghozzá... Bea ugye? Igen, még memorizálnom kell a neveket de nem hiszem, hogy probléma lesz, szóval Beától jön egy kérdés, miszerint tanultam-e boxot... Ami trükkös, mert értheti ezt pusztán fegyver nélküli harcra is, illetve magára a tényleges bokszra, vagy annak az egyik fajtájára... Kicsit el kell rajta gondolkodnom e miatt, hogy mit is feleljek rá, végül pedig arra jutok, hogy valószínűleg ténylegesen a bokszra gondol, amire a válasz nem, viszont tervbe van véve. Ebből kifolyólag nemlegesen megrázom a fejem, majd pedig kérdő tekintettel, finoman rá mutatok, egyértelműen "visszakérdezve", felettébb érdekesnek találnám, ha ilyesmivel foglalkozna, egyrészt mert eddig nem igazán nézném ki belőle, nem alábecsülés, vagy ilyesmi, csak valahogy nem úgy néz ki, mondjuk tény és való, hogy vadászik, ami pedig megint csak egy dolog... Mondjuk nem tudom, hogy mennyire lehet tapasztalt ilyen téren, de remélem, hogy nagyon, mindenesetre is ha értette a kérdésemet akkor valószínűleg igencsak meglesz a válasz az amúgy gyakorlatilag fel nem tett kérdésemre.

by **Steven** Kedd 30 Okt. 2012, 00:06

~Csilla,Jake~
Mind tervezésben, mind kivitelezésben tökéletes munkát végeztem. Bár tény hogy majdnem elfelejtettem végrehajtani a galádságot, mivel azáltal, hogy Csilla a törülközőt is levette a derekáról, már ténylegesen csak egy bikini volt rajta, amivel igazán nem volt ellenemre (pláne akkor mikor lehajolt, hogy leterítse a törülközőjét). Végül viszont ez se volt elég, hogy megmentse a hidegzuhanytól.
- Miért nem? – Kérdeztem vissza miután abbahagytam a fröcskölést hatalmas nagy vigyorral az arcomon. A reakciója abszolút, de megérte azt hogy ehhez kicsit bentebb kellett mennem a vízbe. Amúgy is még a térdemig sem ért őt pedig teljesen összefröcsköltem szóval megérte. Persze ez megváltozott, amikor is váratlan módon visszatámadott.
- Héh! – Kiáltottam, mikor megéreztem a bőrömön a hideg vizet, ami már csak azért sem volt kellemes, mert a nap erősen sütött, ami így gyorsan felmelegítette azt, növelve a hidegvízzel való gyors találkozás kellemetlenségi faktorát. Ezt aztán az is tetőzte, hogy ahogy hátrálni próbáltam rá léptem valami rákra vagy kagylóra, ami miatt elvesztette az egyensúlyomat és hátra estem. Na de ha már én is bukok, bukjon a másik alapon (plusz részben reflexszerűen is, hátha visszatudom nyerni az egyensúlyomat), megragadtam Csilla karját és magammal rántottam őt is a feneketlenül mély térdig érő vízbe.
~Hideg! Hideg! Hideg! Hideg! Hideg!~
- Hideg! Hideg! Hideg! Hideg! Hideg!- Mondogattam mikor felültem a vízbe, ami ezáltal olyan volt mint ha vállig érne, bár persze elég tiszta volt ahhoz hogy látni lehessen hogy csak ülök benne.
- Bocsi..Látod mi történik ha a fröcskölést nem hagyod a profikra? – Kérdeztem tőle miközben azért próbáltam felsegíteni egy kicsit. Mindazonáltal én nem akartam most felállni, mert innentől kezdve már nem fog sokáig tartani mire teljesen hozzászokunk a vízhez és úszhatunk egy jót.

~Judith,James~
- Az anyja vörös volt, az apja pedig legalább olyan szőke mint én ha nem szőkébb. Kitudja lehet a fejlődése tényleg valahogy összekeverte a dolgokat ami okozta a hajszínét. – Válaszoltam elmélkedésemmel. A genetika nem számított szakterületemnek még ha a munkámhoz tudnom is kellett róla valamennyit. A pszichológia pedig végkép nem. Még is ez esetben az unokaöcsémnek talán tudok segíteni, abban hogy ne kövesse el ugyanazokat a hibákat, amiket én is. A Jake-ről mondottakat figyelmesen hallgattam végig.
- Jó tudni hogy a bátyámék végül még sem kényeztették el túlságosan.. Kellemetlen tud lenni az embernek, ha a vele egyenrangú barát hirtelen a felettese lesz. Gondolom a képessége csak ront a helyzeten. Nehezen fog szembenézni a problémákkal, ha egyszer bármikor elmenekülhet előlük. – Válaszoltam bár inkább csak hangosan gondolkodtam. – A tragédiákkal annak is nehezére esik szembe néznie, akik nem tudják elkerülni a szembesítést. Ő viszont akkor hagyja itt a bajait amikor csak akarja. – Egy kicsit a távolba merengtem hogy átgondoljam az eddig elhangzottakat, majd aztán vissza kérdeztem. – Ez a bizonyos óra.. Hogy is mondta? Veszélytermi? Ez előtt is hasonlóan zárt volt? Vagy csak azóta vannak ismét problémái? Mikor történt mind ez?

by **Serena Davidson** Kedd 30 Okt. 2012, 07:45

~Judith,James ~
A nő bólintott a felvetésre.
- Itt sajnos hozzá kell szokniuk a diákoknak – mondta. – Mert többen is lesznek valószínűleg az évek során, akik ha befejezték az iskolát, akkor tanárokká válnak és tanítani fogják a még fiatalabb társaikat.
A képesség említésénél valami beugrott Juditnak.
- Egyszer korábban szorult már orvosi segítségre a képessége miatt, tényleges orvosra. Túlerőltette, mert a korábban említett barátot magával vitte a másik világba, hogy megmutassa neki. És ez túlerőltette őt, ami miatt ha jól emlékszem valamilyen kisebb roham tört rá, vagy csak egyszerűen elájult. Nem lett ettől baja, csak jobban kell figyelnie, hogy mennyire erőlteti meg magát.
Ismét gondolkodni kezdett a következő kérdésen.
- Nem, ennyire nem volt az – folytatta. – Azt amiatt élte meg igazi tragédiának, mert nem tudott megmenteni egy lányt a programban és az meghalt. Pedig vele pont az volt a lényeg, hogy megtanulják, hogy nem menthetnek meg mindenkit. Még február elején történt mindez, már igencsak régen, azóta folyamatosan pszichiáterhez is jár.

by **Árny** Kedd 30 Okt. 2012, 21:51

Túl vagyunk a hobbik nagy részén, igazából már nem nagyon lehet ezen mit tárgyalni, legalább is azt hiszem, hogy nem nagyon lehet mit, bár úgy tűnik, hogy Beának van valami érdekeltsége a bokszban, vagy csak kíváncsi valamire, végül is a lényeg ugyan az, de mégis értelmezhető mind ez másként is, viszont ez most igazából semmit sem számít, tényleg semmit. Ennél fogva nem nagyon tudok mit hozzáfűzni amúgy ehhez az egészhez, szóval egyenlőre csendesen figyelek, kíváncsi vagyok, hogy ebből mi fog kisülni, bár nem hiszem, hogy bármi különleges is lenne, de azért tényleg kíváncsi vagyok, maximum ezt az alkalmat most kihasználom egy kis helyezkedésre, egy ideje így ácsorgok, ahogy most vagyok, szóval a testsúlyomat az egyik lábamról a másikra helyezve, amolyan oda-vissza módszerrel lerázogatom őket, mind e közben pedig a kezeimet is ugyan így lazábbra engedem, bár eddig sem voltak igazából megfeszülve, de az ember mindig képes egy kicsit lazítani magán, persze azért nem engedem el teljesen magam, a tartásra figyelek, de igazából ennyi, mondhatni felettébb kellemesen ácsorgok egy helyben, furcsa érzés, szokatlan, nem sokszor csináltam még ilyet, általában nem állok ennyit egy helyben.

by **Sarah** Kedd 30 Okt. 2012, 22:06

A kérdésére, mint említettem, egy rakat fröcsköléssel válaszolok, mivel úgy tűnik, hogy a " trükköm " tökéletes volt, annyira könnyű rászedni ilyen apróságokkal az embereket, ilyen jó indulatú apróságokkal, amiből igazán rossz dolog nem sülhet ki... Aki könnyedén rászed másokat nagyobb, gonosz hazugságokkal az pedig szégyellje magát, persze ez senkit sem érdekel, de attól még ténylég szégyellheti, vagy szégyellhetik magukat, nem szeretem a hazug embereke, de hogy is jutottam erre a témára?... Ó igen. Mindenesetre s lecsapom eléggé sokszor vízzel, amire egy darabig pontosan úgy reagál, ahogyan számítottam rá és ahogyan szeretem volna, egészen addig, amíg el nem esik valamiben, nem tudom, hogy a hitele hideg víz miatt, vagy valami más is közrejátszik esetleg a dologban, de nagyon jót tudnék nevetni ezen az egészen, ha nem ragadna meg és rántana magával a feneketlen mélységbe... Vagyis a hideg vízbe, ami már annyira nem tetszik, ezt kifejezve pedig egy egy moderálhatóan hangos sikítást is megengedek magamnak zuhanás közben. Ahogyan beterít a hideg víz, egy pillanatra lefagyok, majd pedig ismételten realizálva a helyzetet gyorsan felülök a vízben, kicsit vacogva, bár csak idő kérdése, hogy hozzászokjak de azért talán jobb lett volna egyszerűen belesétálni, talán, lehet így mégiscsak jobb. Mindenesetre is Jake reakciójára, illetve szövegére egy kis ideig nem igazán reagálok, nem azért, mert nem akarok, csak fel kell dolgoznom, hogy mit is beszél éppen...Amint ez megtörtént pedig el is mosolyodok, majd pedig, bár nem kellemes, mármint a víz hirtelen hidegsége miatt még mindig, de végül csak elnevetem magam, úgy ezen az egész helyzeten.
- Azt hiszem a profik nem esnek el egy párbaj közben. - Ezzel együtt pedig kicsit nyújtanám is a nyelvemet, de most a sós víz miatt inkább nem teszem, viszont támad egy jó ötletem.
- Ha már ilyen gyorsan bejöttünk a vízbe, nem akarunk bentébb botorkálni, ahol kicsit mélyebb? - Kérdem mosolyogva, majd pedig el is indulok, mivel kétlem, hogy lenne bármi kifogása is ez ellen.

by **Serena Davidson** Szer. 31 Okt. 2012, 08:12

~ Aaron, Bea, Éva, Matt és Lex~
A válasz sajnos nem volt, így egy pillanatig szomorúság töltötte el a lányt a válasz hallatán. Viszont úgy tűnt, hogy kapott egy visszakérdezést, legalább is lehet, hogy az volt, és remélte, hogy nem értette a mozdulatokat félre.
- Én? – kérdezett vissza. – Egészen kicsi gyerekkorom óta tanulom a rendes hagyományos boxot. Apa ehhez ért és úgy vélte, hogy kell valamilyen önvédelmi lecke számomra, így ez lett.
Igazából nem bánta, hogy így van, mert szerette ezt csinálni és jó feszültség-levezetés volt egy-egy idegesítő és fárasztó nap után még a bokszzsákokat ütlegelni a tornateremben, vagy éppen a ház udvarán, ahol fel lett egy ilyen akasztva az egyik fára.
- Így reméltem, hogy az iskolatársaim között találok valakit, akivel lehet a szakkörön kívül is gyakorolni – mosolyodott el ismét.
Ekkor érkezett a kérdés Évától, egy pillanatra elgondolkodott, nem emlékezett arra, hogy lett volna a házban még valaki, ahova lepakolt a saját holmiját.
- Persze – mondta. – Abba a házba tettem le a holmimat – mutatott rá az egyik közelire.
Végül még Matt-re nézett, mert ő volt az öreg itt a diákok közül és hátha tudott válaszolni a kérdésre.
- Mennyire lehet békeidőben elhagyni a sulit? – érdeklődött. – Igazából városnézésre gondolok, még nem láttam New Yorkot, sőt, most vagyok Amerikában is először és jó lenne megismerni a helyet, ahol a következő egy-két évemet tölteni fogom.

by **Eva Carter** Szer. 31 Okt. 2012, 14:09

- Köszönöm, mindjárt vissza jövök. - mondja a többieknek, és a mutatott irányba indul hogy le tegye a táskát az egyik ágyra. Nem időzik ott sokáig, de már megy vissza a többiekhez, mert nem nagyon volt kedve az egyedűl léthez, tehát visszament. Miután Bea feltette a kérdését Matthez, Éva pont akkór tért vissza hozzájuk. Éva most tényleg nem tud mondani semmit, tehát most tényleg csöndben marad. Éva a kicsiket figyelte, amint azok várat épitenek homokból, hát igen ők legalább tudnak. Volt még nagyon rége, hogy egyszer meg probálkozott egy homok várral, ő is kb ennyí idős lehetett, csak aztán Viktor féltestvére le rombolta azt, és mivel ez nem volt neki elég, még rá is kon trázot hogy úgy is csúnya egy vár volt. Na igen a kicsiknek nincs ien gondjuk, mert ha jól látja a közelben ott egy amolyan dada féle. El fordul, és látja még hogy egy öreg ember az egyik tanárral beszélget. Majd gyorsan vissza fordul a tübbiekhez, ha netalántán tőle is kérdeznének valamit. De a kicsik megint lekötik a figyelmét, annyíra ügyesek a vár épitésben. Attól fügetlenűl hogy másfelé figyel, attól még hallja ha valaki szól hozzá.

by **Sweety Love** Szer. 31 Okt. 2012, 17:02

~ Namor, Gloria, Puppy, Dorma és Sweety ~

Egy anyuka legyen felkészült.. és legyen igazán erős.. vagy birtokoljon pár fekete lyukat... Azt hiszem alapvető követelmények ezek, ha valaki szuperanyu akar lenni, de azért mégis örülök, hogy ma már könnyű anyagból is készülnek strandszékek, amiket ráadásul használható méretre lehet összecsukni. Ha pecáznék sem kívánnék mást.
-Tessék.-mosolygok az öreglányra, ahogy átnyújtom a vizet. Én is azt szeretem, de azért Glori kedvért, meg a felüdülésért van itt más is.. Finom, enyhén édes mentás limonádé. Ha már én vagyok az anyuci, jobb ha vigyázok arra, mit iszik-eszik.
-Puppy, te csodás ügyes kutyus, te nem vagy szomjas?- nézek le aztán a kutyára. Nem, itató tálat nem hoztam neki, de az ilyen alkalmakra azért elfér egy mascarpone doboz a többi cucc között. Az megfelel a célnak, ha a kutyus inni szeretne.
Miután elrendeztem e dolgokat, azt hiszem, kicsit hátradőlhetek. A gyerekek rendben, a kutyus rendben.. ideje pihenni, ó igen! Kényelmesen hátradőlök.
-Úgy tűnik, ezzel elszórakoznak majd egy darabig.- szólalok meg, hátha Dorma szeretne még beszélgetni.

-Vizes homok, hogy ne essen szét, amikor kiborítjuk a vödörből.- Glori sietett a válasszal, majd a hullámok által néha el-elborított részre gyalogolt, és megmutatta a vízparton a megfelelő homokot.
-Ez jó lesz. Ha túl vizes, akkor szétfolyik. -fintorodik el Glori, majd ahogy megtölti a vödröt, az egyik x-hez sétál és kiborítja.
-Ó..-a homok beletapadt a vödörbe, és az első borítás egy csonka, ügyetlen bástyát eredményezett. Nem örült ugyan, de nem is búsult neki, hozzálátott, hogy kijavítsa a dolgot, és eközben reagált pajtása ötletére.
-Igen! És ha ügyesek vagyunk, át is folyhat alatta. Jujj.. micsoda várat fogunk építeni!- aztán Namora nézett
-Van ötleted, hogy miből legyenek a zászlók?

by **Serena Davidson** Csüt. 01 Nov. 2012, 08:49

~ Mindenki ~
A telefonomra néztem, amikor üzenet érkezett, a veszély elmúlt és most már mehetett mindenki haza. Mikor olvastam éreztem, hogy megremegek, Zack bácsi eltűnt. Némileg kétségbeesetten támaszkodtam Johnny-ra, nehogy elveszítsem az egyensúlyomat. És még anya is megsérült, vagyis a fiatalabbik, de ő rá is anyaként tekintettem. A gyerekek mind remekül szórakoztak, sajnáltam, hogy meg kell szakítani a kirándulást, de az iskola várt mindenkit. És a bátyám is olyan szépen játszott.
Elléptem Johnny-tól és odamentem az egyik velünk levő telepata vigyázóhoz és megkértem, hogy mit is mondjon a diákoknak, majd Sweety-hez mentem oda.
- Sweety, mennünk kell – mondtam. – Brookyln szabad és biztonságos, de Zack bácsi eltűnt és anya is súlyosan megsérült…
Ekkor sétálok oda a bátyámhoz és kapom fel a földről.
- Gyere Glori, megyünk haza – mondtam.

A táborban minden diák és felnőtt a következő üzenetet kapta telepatikusan az egyik felvigyázó tanártól:
~ Brooklyn felszabadult, a diákokat és kísérőket megkérem, hogy negyed óra múlva legyenek indulásra készen a táborban ott, ahova megérkeztek! ~

Akkor még ide egy reagot mindenkitől, majd a következőt a suliba már, értelemszerűen, aki ment órára, az az órára, aki nem, az oda, ahol folytatja a játékot.

by **Eva Carter** Csüt. 01 Nov. 2012, 12:15

Éva szinte alig tér vissza a többiekhez máris mehetett vissza a táskályáért, mert mint kiderűlt, Brooklynból már sikeresen ki űzték a démonokat, és mindenki vissza térhetett a intézetbe. Na, igen de nem egyedül, mivel Bea is velemenet. Egy kicsit sajnálta is a dolgot, úgyan akkor örült is mert végre órára mehetett. Na, igen ez olyan stréberesen hangzik, de most ez van. Még a kicsiket is meg fogják hogy vissza menjenek az intézetbe. Talán a két fürdöző járt púrul, mert csak kis ideig lehettek a vízben. ez van mindegy, úgy tünik a lánynak, hogy mindenki a hazaútra készül. Neki szerncséje volt, hogy szinte kisem pakolt a táskából, hanem csak berakta a szobába. Minden esetre ő már kész a vissza útra, de még lehet hogy vannak akikre még várni kell. Mintha el sem mozdult volna onnan ahova vissza ment. Ott várakozik amig nem indulnak vissza, amire talán nem is kell sokat várni.

by **Thorhalla** Csüt. 01 Nov. 2012, 14:25

//6 teli sorra ügyelj kérlek, mert az a 2 sor igencsak csúnyán néz ki és nem először szólok emiatt.//

by **Cardas** Csüt. 01 Nov. 2012, 17:27

Már egy ideje nem szóltam bele a beszélgetésbe, és lassan kezdem úgy érezni, hogy ideje volna valamivel nekem is előrukkolni. Lassan kifogyunk a témából is, mikor eszembe jut egy kibeszélni való dolog, amivel felélénkíthetném a társalgást, és már mondanám is, mikor különös módon, egyszerre egy hang kezd csengeni a fejemben. Először nem tudom hova tenni, de aztán eszembe jut, hogy itt hangosbemondók helyett bizonyára a telepátiát használják hírközlésre. Miután a hang elhallgat, szomorúan kell tudomásul vennem, hogy téma ötlete, ami megfogant bennem, a hír hallatán elszállt a fejemből és elfelejtettem. Kár, biztos jó volt. Körbenézek, és amint látom, a többiek is megkapták az üzenetet. Kicsit csalódott vagyok, hogy csupán ennyi volt a kiruccanás, még egy-két napot könnyedén elviseltem volna itt a táborban.
- Szerencse, hogy még nem pakoltuk ki a cuccainkat, így most nem kell összepakolni - mondom Beának. - De azt sajnálom, hogy nem tudjuk körbejárni a helyet, ahogy terveztük. - hát igen, én már lélekben a sétára készültem. - De tuti lesz még alakom rá - teszem hozzá biztatóan.

by **Steven** Csüt. 01 Nov. 2012, 20:30

Az egy hét Staten Islanden gyorsan elszaladt, bár voltak olyan napok amiket kifejezetten hosszúnak éreztem. Ilyen volt például az érkezés utáni első, amikor is egész nap James bácsikámmal gyalogoltunk. Persze elég hamar rájöttem hogy engem akart lefárasztani, amikor is azt mondta hogy nekem kell mindkét táskát cipelnem, annak ellenére hogy nem tudtam, mi van benne és a 15 percenkénti pihenőknél, amit a lába miatt kellett tenni, nekem folyamatosan köröznöm kellett körülötte. A nap végére visszaértünk a táborhoz és az is kiderült, hogy a táskákban nem volt semmi olyasmi ami kellett volna, csak azt akarta hogy legyenek minél nehezebbek. Azon a napon még éjszaka sem volt, mikor én már az ágyamban szundikáltam. Utána való 3 napon a bácsikám állandóan hajnal 6-kor keltett, ráadásul nem épp a legkellemesebb módszerekkel, majd különböző edzés terveket kellett végigcsinálnom délelőttönként. A délutánjaim viszont már szabadabbak voltak, így akkor volt időm megismerkedni az új tagokkal, valamint a régiekkel is beszélni. Azonban ennek ellenére nem igazán tettem. Persze minden új emberrel beszéltem pár sort, és volt akit egészen megkedveltem (pl az egyik új diák képes lehűteni maga körül a hőmérsékletet, ami egy fárasztó nap után igen jól tud esni) de inkább a bácsikámmal, Lex-xel, vagy épp Csillával töltöttem az időt. Na igen Csilla. Az első nap mikor megérkeztünk a táborba.. nos elégé összemelegedtünk. És hogy mennyire? Hát nagyon. Nem tudom hogy a képessége miatt-e, vagy csak mert csalódott voltam Zaphire miatt, vagy amúgy is megtörtént volna-e, de végül Csillával az ágyban, illetve egész pontosan a tengerparton messze a tábortól kötöttünk ki. Mivel számomra Csilla volt az első, ezért kicsit szíven ütött mikor aztán rájöttem, hogy az egész nem volt több egy egyéjszakás kalandnál. Mindazonáltal az edzések elégé lefárasztottak, így nem igazán törődtem ezzel és később mikor már kevésbé voltam Csilla varázsának hatása alatt, sokkal kevésbé zavart a dolog. Félreértés ne essék, nagyon is kedveltem a lányt, szerettem vele beszélni és szívesen benne lettem volna még egy második, harmadik menetben, de nem voltam belé szerelmes. Az viszont nagyon is zavart, hogy Johannal is hasonló kapcsolatban állt, így a srácot a kezdetektől fogva ellenszenvesnek ítéltem meg. Az 5. nap James visszament dolgozni, mivel állítólag elkészült a laborja, de megígérte, hogy mostantól gyakran fog jönni látogatóba. Ezeknek a jövőbeli látogatásoknak már előre is örülök, ugyan akkor tartok is tőlük, mivel ez a négy nap is elégé pokoli volt. Az ott töltött egy hét alatt persze elkerülhetetlenül Zaphire-vel is találkoztam, akinek végül is megadtam a választ a korábbi találkozásunkkor feltett kérdésére.
"- Nem tudom hogy egyedül menne-e. Csak azt hogy így eddig nem ment. Azért löktem el magamtól másokat, mert félek hogy ha egyszer ott ragadok, akkor hiányozni fognak. És megpróbáltam egy baráttal beszélni erről. Sajnálom hogy ebben tévedtem.” A hét hátralévő részében próbáltam távolságot tartani tőle. Nem csak amiatt mert már tanárként kellett gondolnom Zaphire-re, nem pedig egy barátként, hanem mert (bár saját magam előtt is próbáltam tagadni) rendkívül féltékeny voltam Fáklyára. Az egyetlen diák akivel mind ezt megosztottam és a legtöbb időt is töltött, az természetesen Lex volt. Összességébe véve pokoli egy hetem volt, de még is sokkal jobban éreztem magam a végén mikor készültünk hazamenni, mint mikor megérkeztem.

by **Sarah** Pént. 02 Nov. 2012, 00:43

Kevesebb ideig voltunk ebben a bizonyos táborban, mint reméltem, tényleg, kiruccantunk ide annyi bezártság után és csak egy hét? Többen reménykedtem, sosem gondoltam, hogy ezt fogom mondani, de azok a démonok igencsak pocsék munkát végeznek a rögtönzött, nyár végi nyaralásunkat illetően... Na jó igazából örülök, hogy tisztul a terep, de tényleg tarthatott volna tovább is, de sajnos ez van, vár a suli és hát a tanulás, bármennyire is nem lesz könnyű belevetnem magam a könyvek és egyéb tanuláshoz felhasznált, említésre most még nem is méltó eszközök világába. Eléggé aktívan ténykedve töltöttem el ezt a kevés időt, kihasználtam, hogy szabadon lehet mozogni, na meg persze azt is, hogy nem figyelnek annyira aktívan, ugyebár mert itt nem képesek úgy megfigyelés alatt tartani minket és ez már az első nap éjszakáján megmutatkozott, mert hát eléggé könnyedén sikerült becserkésznem végre valahára az első itteni " áldozatomat ", bár nem igazán mondható Jake áldozatnak de hé, annyira jó ezt a szót használni valamire, legalább is amikor nem ténylegesen negatívumként használjuk. Ezen kívül lényegesebben nem nagyon történtek dolgok, illetve de, még egy ehhez hasonló, eset, de azt még egy picit később. Megismerkedtem Lilandrán kívül még négy új taggal, mindegyiküket kedvelem, emellett pedig aktívan igyekeztem ápolni a kapcsolataimat úgy igazából mindenkivel, jó volt kötetlenül beszélgetni velük megint, mint amikor úgy sűrűn találkoztam velük mert nem voltunk bezárva, jó érzés volt minden egyes velük töltött perc, na meg persze fontos még azt is megemlítenem, hogy egy kis beszélgetés után végre beugrott, hogy honnan volt Jonah ismerős, tudtam én, hogy láttam már valahol, az interneten találkoztam vele és nem is értem, hogy miként nem ismertem fel elsőre. Mivel igencsak jó első benyomást sikerült szereznem vele kapcsolatban, nem is tudom igazából, hogy miként, azóta sem tudtam rájönni, hogy mi volt az, amit éreztem felőle, igazából többször is a későbbiekben... A lényeg, hogy ennek köszönhetően vele is megpróbáltam igencsak alaposan megismerkedni, nem úgy persze, mint egy rajongó, nnnem igazából sosem voltam a rajongója, inkább úgy mint bárki más... Szóval átlagosan, igen, aztán valahogy ebből az egészből egy kicsit több is lett. Ez-az a bizonyos második, hasonló eset, Jonah egy parkban, nem rossz mi? Ez így tulajdonképpen bekeretezi az egész hetet, mert eléggé a vége felé esett ez meg és minden ami itt történt nagyban segített visszatérni a régi önmagamhoz, ez volt a legjobb dolog azt hiszem, ami azóta az óra óta történt velem, mármint ez a hét, még mindig sajnálom, hogy vége, de azt hiszem, hogy ezt már mondtam és igazából nem is értem, hogy miért fecsérlem még itt az időt önmagam ismételgetésével, jó volt és kész de vége... És kész? Igen, egyértelműen " és kész "... Ó igen, nem mellékesen meg kell említenem, hogy gondolkodtam Lilandra azon véletlen becézésén a testőrével kapcsolatban, nem említettem meg neki de vannak sejtéseim, mert hát... Eléggé kézenfekvő amikor mindenkit magáz, aztán pedig javította magát, nem vetettem fel neki mert nem az én dolgom, minek piszkáljam vele? De azért jó tudni, hogy legalább ennek az egyértelmű dolognak a kilogikázásához van eszem, bár lehet alábecsülöm magam.. Alábecsülöm magam? Lehet... Jó kedvem van.

by **Reptile** Pént. 02 Nov. 2012, 04:58

Az egy hetet, amit nagyrészt kötetlenül, szabadon tölthettünk, próbáltam minél jobba kihasználni, szétnéztem a környéken, igyekeztem társalogni a többiekkel, edzésben tartottam magam mind fizikai, mind pedig mentális téren, ami pedig fontosabb, hogy megragadva a Bea által, amúgy fel nem vetett lehetőséget, bár ezen még igazából gondolkodom, de végül is arra jutottam az egyik meditáció alatt, hogy valószínűleg attól függetlenül, hogy a bokszhoz nem értek, szívesen edzenék vele, mert nekem is egy jó lehetőség lenne mindez arra, hogy annak legalább az alapjait megtanuljam, a többi pedig már jönne vele, de ezt majd még meg kell kérdeznem tőle, mert eddig az egy hét alatt csak arra jutottam, hogy jó lenne... Ezenfelül a legtöbb szórakozási félével is éltem, ami itt kihasználható volt, lenéztem a partra többször is, ez pedig csak egy a sok közül, mivel nem akarok most sorolgatni, teljesen fölösleges lenne, valamint ami már annyira nem egy boldog dolog, de igencsak fontos, hogy igyekeztem valamilyen szinten lelki támaszt nyújtani Jakenek, eléggé pocsék érzés az, hogy tulajdonképpen esélyed sincs egy lánynál, jelenleg legalább is ha jól értem ez a helyzet áll fenn, ráadásul igazából az orrod előtt járkál a barátjával. Sajnos vannak ilyen helyzetek, éltem már át hasonlót, tudom, hogy milyen tud lenni, de valamilyen szinten nem értem, hogy miért csinál ekkora ügyet ebből, amikor annyi más hal van még a tengerben és nem szabad leragadni egy személynél, de ezt nem vághatom így hozzá, magától kell rájönnie, mert úgy meg is fogja érteni ténylegesen, persze tudom, hogy más problémái is vannak, eléggé őszinte, aminek örülök mert legalább tudom, hogy másik is megbízhatónak találnak. Szóval igen, próbáltam támogatni ha szükséges volt és igazából ennyiből állt ki az elmúlt hetem, vagyis ezek amik úgy igazán említésre méltóak voltak benne, azt hiszem semmi különleges.

by **Tyranis** Pént. 02 Nov. 2012, 09:01

//Előzmény: Utcák és utak//

Egy hét, csak ennyi jutott nekik a paradicsomból és a pihenésből, mert a démonok eltűntek. Igaz a diri is, de az most nem számított. Jonah azt tette, amit akart, a lábát lógatta és pihent, illetve koktélokat iszogatott és lányokat hajkurászott. Ez nagyjából be is jött, ugyanis az egyik kinti séta alkalmával az egyik parkot is útba ejtették Csillával, a folytatás pedig egyértelmű. Őt nem zavarta, hogy Jake-nek is megvolt a lány korábban és még akarta is, hogy így legyen, Jonah csak egyszerinek tekintette mindezt, egy újabb trófea, semmi több. Bár igencsak élvezte, hogy a saját képessége miatt úgy tűnt, hogy a lány képessége nem rá hat, hanem visszaüt a tulajra. Az egy hét alatt egyébként még igyekezett a többiekkel is megismerkedni, arra hamar rájött, hogy végre van valaki, akivel politikai vitákat folytathat, a shi’ar lány személyében. De most már mindenki mást is igyekezett felmérni és megismerni, legalább olyan szinten, hogy rájöjjön kedveli-e őket, vagy sem, és benne lennének-e valamilyen lázadás szerű dologban, vagy sem. A végén úgyis általában Alicia és EssEx volt, akikkel együtt lógott, mert ők már benne voltak a belső körben, végül pedig roppant sajnálatos módon haza kellett menni, vissza azokhoz, akik még csak a táborba sem dugták ki a képüket.

//Folytatás: Jonah Wright szobája//

by **Serena Davidson** Pént. 02 Nov. 2012, 10:41

- Még biztosan lesz lehetőség – mosolyodott el.
Az egy hét alatt Bea igyekezett megismerni a társait, legalább néhány szó erejéig, hogy tudja ki-kicsoda és ne legyen teljesen elveszve. Ő nem igazán strandolt, neki ez már hűvös időnek volt mondható, télen szokott olyan idő lenni, mint most itt volt. Így, amíg a többiek fürdőruhában mászkáltak, ő már pulóvert húzott, mert hideg volt. Kissé visszakívánta magát a forró Afrikába, de némileg ezt Aaron tudta kompenzálni, mert ha jó kedve volt, akkor az ő közelében kellően forró volt a levegő. Az itt töltött idő alatt körbenézte a szigetet, legalább egy kis részét láthatta a városnak, pont a legbékésebbet és a legnyugodtabbat. Amikor épp egyedül sétált beszélgetett a helyi állatokkal is és az ő véleményüket kérdezte. A legnagyobb eredménye az volt, hogy sikerült egy kóbor macskát befogadnia, akit a nyár elején tettek ki otthonról, mert már nem volt aranyos kiscica, hanem megnőtt és mivel az iskola nem tiltotta a szabályzatban hazavitte. Legalább szegény cica is kapott rendes otthont és olyan gazdit, aki szeret vele foglalkozni, csak tudta, hogy a két kutyát kell majd elkerülni, akik ott voltak a koleszban.

//Folytatás: Bea szobája//

Diák és ifjúsági tábor - Page 6 00120

//Folytatás: Morsus óvoda//
//Folytatás: Morsus óvoda//

by Ajánlott tartalom