Re: Diák és ifjúsági tábor

by **Steven** Vas. 23 Szept. 2012, 02:29

Korábban még Jake Hamilton szobájában:

Egyszerűen nem tudtam válaszolni Steph kérdésére. Tudtam rá a választ, de képtelen voltam beismerni és kimondani hogy félek. Félek attól, hogy fájdalmat okoznak mások. Félek attól, hogy hiányozni fognak mások. Félek attól, hogy mikor eljön az idő és elvisznek, akkor nem leszek elég jó és többet nem térhetek vissza közéjük, de ha nem kedvelem meg annyira őket, akkor kevésbé fognak hiányozni. Mire erőt vehettem volna magamon, hogy elmondjam ezt, addigra Stephnek mennie kellett. Hívott egy bizonyos táborozásra és ha csak ennyiben maradt volna, akkor talán mentem is volna, de azt akarta, hogy mire legközelebb találkozunk, találjam ki a válaszomat a kérdésére. Nem akartam válaszolni és így amióta az iskolában voltam talán először nem akartam találkozni Steph-fel. Már egy ideje elmentek a többiek, mikor az egyik felügyelő tanár bejött a szobámba, miszerint készülődjek, hamarosan elküldenek a táborba. Nem értettem hogy miért, hiszen végül nem jelentkeztem a kiruccanásra, de aztán közölték hogy az új gyámommal lesz találkozóm.

Staten Island/Középső és déli rész/Diák s Ifjúsági tábor:

A teleportálás nem rázott meg különösebben. A képességem miatt már hozzá szoktam az ilyesmikhez. Ahogy megérkeztem nem mozdultam. Körbepillantottam, de nem láttam egy ismeretlen alakot sem, legalább is aki felnőtt lenne. Láttam Lex-t és Matt-t valamint még 3 diákot, akiket nem ismerten, valamint idővel sikerült kiszúrnom a tengerparton Ms. Sweety-t, az Atlantiszi asszonyt, kinek nevét nem tudtam, és a gyerekeket, de másokat nem. Mindenkinek integettem is, de most senkihez nem volt kedvem odamenni. Maximum is majd Lex-hez, de nem most csak később. A táj amúgy gyönyörű volt, ha nem lettem volna ilyen rossz hangulatban, akkor talán élveztem is volna, de most nem érdekelt. Csak azon gondolkodtam, hogy vajon ki lehet az új gyámon, mivel eddig úgy tudtam, hogy árvaként a Xavier intézmény fogadott be, valamint hogy mekkora mázli hogy nincs itt Stephanie, vagyis itt már Ms Davidson ahogy mondta.
~ Mostantól nem gondolhatok már rá úgy mint egy barátra, akár hogy is próbálom ezt a tényt nem elfogadni. Ő már a tanárom, nem pedig diáktársam. Ez van. Tisztelnem kell nem pedig szeretni.~ Annyira elvoltam foglalva a gondolataimmal, hogy csak akkor vettem észre a már lassan 20 éves vén csotrogány taxit, mikor hangos fékcsikorgatással megállt mellettem. Az ablakok nem voltak sötétítettek még sem láttam, hogy ki ül benne. Ahogy kinyílt az ajtó az első ami kijött rajta az egy régi talán antik séta pálca volt majd utána egy láb.
~ Remek. Ne már hogy valami vén tata fogadott örök…~ A gondolatot nem fejeztem be mikor megláttam, hogy ki szállt ki botladozva a kocsiból
- Ez nem lehet!

- Remélem nem hiszi hogy az északi partra tett kitérőt is kifizetem magának. Megmondtam, hogy egyenesen a megadott címre menjen, ami a déli part maga ütődött. – Morogtam mérgesen a sofőrre miközben szándékosan a kelleténél erősebben csaptam be az ajtót, majd az ablakon át adtam neki 15$ ami még így is másfélszer több volt, mint amennyibe valójában került volna ha egyből idejön. A Bőröndömet mely tele volt lekódolt merevlemezekkel, amiken a kutatási anyagaim vannak, valamint egy alig egy órája vett Laptop-pal, leraktam a már teljesen meggyógyult jobb lábamnak döntve, majd Jake felé fordultam.
- Üdv Öcskös na mi a helyzet? - Persze mire befejeztem ezt a mondatott, Jake már ott termet mellettem és szorosan átölelt. Nem is csodáltam ezt a reakcióját, elvégre mindenki azt hitte, hogy én 2021-ben meghaltam mikor betörtek a laborba ahol akkor dolgoztam. Egy pillanatra tétováztam, hogy visszaöleljem, na nem azért mert nem szerettem volna, hanem csak mert a lezuhanás utáni sebek még nem teljesen gyógyultak be, (pl ezért is kell sétapálcát használnom a stabil járáshoz még mivel a bal lábam gyógyuló félben van) és Jake ölelése igen nagy fájdalmat okozott, de végül csak visszaöleltem. Két évnyi fogság után ez a kis fájdalom igen csak csekély ár azért, hogy együtt lehessek az unokaöcsémmel.
- Minden rendben van! Minden rendben van. – Súgtam neki lassan, amíg aztán végül el nem engedett. Talán egy külsős számára egy kicsit csöpögősnek tűnhetett a jelenet, de aki tisztában volt Jake múltjával és a látottak alapján képes volt levonni azt a következtetést, miszerint én az egyik „még is csak élő” rokona vagyok, az azt hiszem megérthette a helyzetünket.
- Azt mondták, hogy már évekkel ezelőtt meghaltál?
- Szerintem tévedtek. Mindent elfogok mondani, de most először is beszélnem kell azzal aki itt ügyel rátok. Addig is vidd be a táskámat valamint a te táskádat az egyik szobába, már ha van még szabad. – Szóltam Jake-nek miközben a bottal a táskára mutattam. Amíg ő ezt megtette, addig én körbenéztem, és bár elsőre csak gyerekeket láttam, hamar kiszúrtam egy igen csak csinos tengerparton sütkérező nőt [Sweety], valamint egy kissé idősebb atlantiszit [Dorma].
~ Nos kezdésnek azt hiszem nem lenne rossz őket megkérdezni.~ Gondoltam, miközben elindultam az ő irányukba. Mivel az egykori bácsikám antikváriumából szerzet, kedvenc botjával kellett mennem (amit ha élne és megtudná, hogy használom, valószínűleg saját kezével törné ki a nyakam), ráadásul ezt a távot homokos parton kellett megtenni, nem volt egyszerű. Mire odaértem a két asszonyt épp lefröcskölte egy kutya, ami elég vicces látványt nyújtott.
- Üdv hölgyeim! Kellemesek ezek a gyors nyári záporok nem igaz?

Nehéz volt mindezt így egyszerre felfogni és talán James bácsi ezért is küldött be engem szobát találni, hogy időt hagyjon feldolgozni a hírt, ami nem volt más hogy:
~ Életben van! Nem vagyok egyedül!~ Persze az iskola eddig is megtett mindent, hogy otthonosan érezzem magam és ne érezzem magam magányosan, de ez az utóbbi időkben nem igazán sikerült elérni. Folyton úgy éreztem, hogy ők bármennyire is rendesek velem és sokat adnak, nem az igazi családom, és ezen nem tudtam túl jutni.
~ De most már van valaki, akihez segítségért fordulhatok. Most már nem kell mindennel egyedül megbirkóznom… De mi van ha utál? Elvégre miattam halt meg a bátyja és a sógornője. Biztos nem ok nélkül nem keresett fel eddig… Mi van ha csak azért jött, mert a suliból valaki véletlenül valahogy megtudta hol van, és meggyőzték hogy jöjjön el értem.~ Annyira bele voltam mélyedve a gondolataimba, hogy teljesen meg is feledkeztem róla, hogy én jóval később érkeztem ide mint a többiek, így valószínűleg nem lesz üres az első szoba amit megláttam, és sikerült is mindenféle kopogás és más előjel nélkül benyitni Csilla és egy idegen, igen furcsa kinézetű lány szobájába. gyakorlatilag kivágtam az ajtót minden gondolkodás nélkül és már be is léptem, mikor realizáltam hogy ez a szoba nem csak hogy foglalt, de valószínűleg épp nem a legjobb időpont volt a mostani ahhoz, hogy így rájuk törjek. Egy pillanatra teljesen lefagytam az esett kínossága miatt.
- Öhm.. Ez még sem üres… Elnézést.. Nagyon nagyon nagybetűs elnézést. – Szólaltam meg végül vissza kiléptem és bezártam az ajtót. Oda kint még egy pillanatig álltam az ajtó előtt, majd megráztam a fejem.
~ Ez.. határozottan, nagyon kínos és égő volt.. de most nem foglalkozhatok ezzel. Szobát kell találnom. ~ Gondoltam és elindultam keresni egy másik szobát most már jóval nagyobb körültekintéssel és lehetőleg üreset.

by **Sarah** Vas. 23 Szept. 2012, 11:11

Úgy tűnik, hogy nem rossz a felvetésem, de mégsem valószínű, hogy működőképes, ami kár, igazán kár, de még mindig vannak olyan dolgok, amiket én használhatónak látok, persze ki tudja, hogy miként van ez a valóságban, lényegében még sosem láttam ilyesmit csak filmekben, de mi van a... Az űrhajókkal? A hatalmas flottákkal, vagy éppen a kisebb csapatnyi, de iszonyatosan ütőképes erővel rendelkező korong alakú hajókkal? Melyik filmből is vettem én ezt?... Hmm, nem tudom már, de ősrégi, az egyetlen amire emlékszem csak az eleje, de az meg annyira nem érdekes, azon kívül hogy egy hatalmas küldi ki magából a többi kicsit a hold közelében. Utána kéne járnom, anno tetszett az a film, még ha utána este paráztam elmenni zuhanyozni, mert azt hittem, hogy a sötétben majd valami csúnyaság nekem ugrik, így belegondolva viszont ha megnéznék egy durva horrorfilmet, valószínűleg ugyan így lennék most is, akkor is, ha a kúria egy eléggé biztos terület... De most igazából nem ez a téma, viszont fel kell, hogy vessem.
+ És... Nem volt valamiféle flottátok? Tudod, hatalmas űr armada, vagy ilyesmi? + Csak kell hogy legyen elég erő ahhoz, hogy visszafordítsák, vagy meggyőzzék, hogy inkább menjen máshova. Amúgy meg érdekes, hogy pont én vetem fel ezeket a dolgokat, amikor én magam az erőszak ezen háborús és egymás végül is ok nélküli leölése terét teljes mértékben gyűlölöm és elutasítom, bár valószínűleg ezért van ez így, mert ez már megtörtént és mégiscsak egy bolygóról van szó, bár nekik éppen van még pár ezer azon kívül, más esetben viszont nem kérdezgetnék ilyesmiket, mármint amit nem szokásom. Ahogyan megjelenek előttem a képek egy kis ideig csak meglepetten nézek és próbálom kitalálni, hogy most mit is kezdjek, de végül érkezik hozzá egy rövid használati utasítás is, ami alapján olyasmi lehet ez is, mint az érintőképernyő, csak ez a levegőben van. Óvatosan bökök rá az egyik ujjammal és húzom arrébb az egyik képet, ehhez pedig mondanék még valamit, de hirtelen nem jut eszembe megfelelő szó amivel helyettesíteni lehet a " hű"-t. Próbálom kikutatni azokat akiket említett, de leragadok egy lila bőrű alaknál, nem tudom miért, csak annyira szokatlan, persze egy másiknak meg zöld bőre van, de az most kicsit mellékes. Csak egy picit olvasok bele az információkba és máris két ismerős szóval találom szembe magam, Gladiátor és preator, a realizációhoz pedig nem szükséges több, mint három másodperc.
+ Ő... Ő lenne az, aki jelenleg a testőröd? + Bökök rá a punk hajú alakra, eztán pedig feltenném még, hogy eléggé úgy tűnik a hangjából, mint aki ténylegesen jobban, vagyis személyesen is ismerte ezeket a személyeket, de nem tudom ezt már felvetni, mert Jake nyit be a szobába. Kíváncsian nézek rá, bár ő úgy tűnik hogy eléggé zavarban van, amit egy részt meg is értek, de nem értem, hogy miért ennyire, hiszen tulajdonképpen csak beszélgetünk, de nem szólok, részemről csak hagyom, hogy távozzon.

by **Árny** Vas. 23 Szept. 2012, 11:57

Aaronra nézek a kérdése után, ami igencsak jogos, majd pedig Beára, aki szerint pedig hasznos, amihez van hozzáfűznivalóm, de haladjunk szép sorban.
- Nos igen, amit kiolvas a tudatodból azt általában nem adja tovább, ha csak nem éppen valami olyasmire gondolsz, ami nem tetszik nekik, akkor valószínűleg a következő tanár, amellyel találkozol... Nos valószínűleg fejmosást kapsz, legalább is az eddigi tapasztalataim és mások regéi alapján. Á igen megint csak személyes tapasztalat, hogy ha egy tanártól megkapod a magadét, akkor jobb, ha megpróbálsz higgadtan gondolkodni és nem szidni magadban, mert valószínűleg az egészet hallja... Ami pedig a hasznosságát illeti. - Nézek itt Beára. - Azt egy szóval sem mondtam, hogy nem hasznos, mert persze figyelniük kell minket, nehogy valakinek baja legyen, de ettől függetlenül még mindig igencsak zavaró. - Szóval valamilyen szinten megértem a hozzáállását, semmi problémám sincs vele és ez a hangsúlyból is érződik, mert ugyan miért is kéne, hogy bajom legyen vele ezért? Neki ez a véleménye és ennyi, bár nem értem igazán, hogy miért pirult el még mellé, de be kell hogy valljam... Egészen aranyos leányzó. Felmerül a telepata diákok kérdése, ami fogós kérdés és nem vagyok benne biztos, hogy tudom rá a választ, ezért igazából azt mondom, ami szerintem lehetséges.
- Nos feltételezem, hogy az ezen képességgel rendelkező diákokat fokozottabban figyelik, valamint az egyik alap szabály, hogy ha más kárára használod a képességed, vagy veszélyezteted vele a többieket, akkor... Nos arra már nem emlékszem, hogy mi történik egészen pontosan akkor, de nem kellemes az biztos, ha csak nem baleset, az érthető, hiszen végül is akik ide járnak, azok nagyrészt még csak tanulgatni próbálják, hogy mire képesek. Bár szerintem ilyesmi dolgoktól, hogy valamely diáktársad kutakodik a fejedben, nem nagyon kell tartani, akik ide járnak azok nagyrészt felelősségteljesek, bár a fiatalság vadsága még mindenkiben megvan. - Mosolyodom el és igen, azt hiszem ez a legjobb válasz, amit erre adni tudok, ami pedig eztán kiderül, hogy mindhárman bentlakósok, ezek szerint pedig sokat fogjuk még egymást látni, bár igazából az, hogy itt vannak már valamilyen szinten egyértelművé tette a dolgot, de szeretek biztosra menni, ezt valószínűleg már korábban is említettem. Eztán az iskolai órákról esik szó, ami Bea szerint átlagos a középsulikban, amiről meg igazán nem tudok mit mondani, csupán annyit, hogy:
- Nos az előző sulimban nem így voltak beosztva az órák , de lehet hogy az volt kissé másabb, mint a többi. - Ennyivel azt hiszem, hogy ezt le lehet tudni, eztán pedig kissé megköszörülöm a torkomat, mert kezd a sok beszédtől kiszáradni, ehhez mérten pedig nyelek is egyet, régen volt már, hogy ennyit szövegeltem, de ez most pontosan az a helyzet, amikor sokat kell beszélni, hiszen tulajdonképpen három másik személy van itt ebben a közeli légtérben rajtam kívül és mindenkinek megvannak a maga kérdései, felvetései, amikhez a sulival kapcsolatban jelenleg én tudok a legtöbbet szólni, ha meg már kérdeznek, akkor úgysem fogom máshoz küldeni őket, mert az előbb sem tettem meg, még csak fel sem merült a fejemben, végül is jól esik a társaság.
- Nem minden veszélytermi óra ilyen, bár nem szoktak könnyűek lenni, de ez egy külön felmérés volt, akik jelentkeztek azok tudták, hogy nagyjából miféle dolgok várhatnak rájuk, az AIM idejébe "küldtek" vissza minket, eléggé sokan kihullottak közben, többekben pedig maradandó nyomot hagyott, bár annyira nem sokáig, nem volt céljuk ugyanis, hogy bárki becsavarodjon közülünk, szóval ha nem bírta valaki tovább akkor egyszerűen számára megállt az óra és átkerült egy sokkal kellemesebb környezetbe, ahol rendbe szedhette magát. - Aztán kíváncsi vagyok, hogy néhányaknak hányszor kellett így megszakítani az órát, tuti hogy voltak olyanok, akiknek sokszor. Még mindig van pár dolog, amire válaszolni kéne, bár ezekre már próbálom rövidre fogni, így is kezdem úgy érezni, hogy talán kissé túlzottan sokat beszélek.
- Rendben... Nos tulajdonképpen a bent lakók közül csak egyetlen egy diák van, akinek óvatosan kell a közelében mozogni, egy lány, Gulyás Csilla, azok alapján amit eddig láttam belőle igazából semmi probléma nincs vele, csak a képessége miatt állandóan körülveszi egy aura, amiben ok nélkül is kedvelni kezded, a pedig túl sokat vagy benne akkor a hatása huzamosabb ideig megmarad... Másnál viszont ha jól emlékszem nincsenek ilyesfajta dolgok, maximum ha a jobb oldalamon áll valaki akkor kell óvatosnak lennie, mert egy erősebb tüsszentésnél esélyes, hogy rá esek. - Itt már nem csak mosolygok, de vigyorgok is, mert ilyen már történt, csak akkor Jakere estem rá, eléggé kellemetlen volt de így visszaemlékezve már egészen poénosnak tűnik. Ó igen és még mindig hátra van az, amit a másik lány kérdezett, vagy kért és amolyan kölyökkutya tekintettel néz rám, bár nem érzem szükségesnek ezt a tekintetet ahhoz, hogy rávegyem magam erre. Lex felé fordulok és kiabálni kezdek, bár nem paraszt módon "teljes hangerőn", csak úgy, hogy azzal lehetőleg a közelemben lévőket ne zavarjam és azért ő is meghallhassa.
- HÉ LEX! - Majd pedig ha ide néz akkor intek neki, hogy lehetőleg jöjjön ide.

by **Ko-Rel** Vas. 23 Szept. 2012, 12:31

~ Csilla, Lilandra és Jake ~
A flotta, még mire sikerül is volna mindenhova elérkeznie az üzenetnek és összeszedni a hajókat…
- Békeidő volt – mondta. – Galactus a „házával” érkezett, ez egy hatalmas űrhajó, ami a Jupiternél negyvenszer nagyobb. A flottánk szét volt szórva a galaxisban, a legénységek pihentek, a családjaiknál voltak. Ami a Chandilar körül volt, próbált védekezni, de Galactus nagyobb tud lenni, mint egy bolygó. A „háza” hatalmas. Nem hiába ő a Főnix után a legrettegettebb entitás az univerzumban. Itt a Földön szerencséje volt az embereknek, hogy alábecsülte a bolygó lakosait és nem hozott semmit. Ha teljes erejével jön, már nincs ez a bolygó.
Figyelte, ahogyan a lány nézegette az adatokat, a kérdésnél nyelt egyet, nem igen tudta, hogy mit feleljen, ha rávágja, hogy igen Kallark az, akkor kiderülhet, hogy kicsoda ő valójában, amit pedig nem akart. Egy Birodalmi gárda nem szokott csak holmi nemesek gyerekeire vigyázni. Legalább is odakint, nem tudta, hogy a Földön miként volt, vagy szokás az emberek között. mindez. Már éppen készült volna mondani valamit, amikor egy fiú nyitott be a helységbe. Csilla nem szólt hozzá semmit, a fiú pedig csak állt zavartan. Lilandra is hasonlóan zavarban volt, nem igen szokott hozzá, hogy valaki csak így ráront kopogás, vagy bejelentés nélkül.
- Üdvözlöm – köszönt végül. – Jól gondolom, hogy ön is diák?

Ami lemaradt, Lilandra jelenlegi ruhája:
https://2img.net/r/ihimg/a/img849/8171/lilandraruha.png

by **Cardas** Kedd 25 Szept. 2012, 21:57

Úgy tűnik, Bea és én nem vagyunk egy állásponton az elmeletapogatós kérdésben, de nem szándékozom meggyőzni az igazamról, végül is lehet, hogy az én véleményem a helytelen, ki vagyok én, hogy ilyen emberfeletti kérdésekben döntsek. Azonban a következő információ, a fejmosás eléggé megdöbbent.
- Hát ezt én nem emlékszem, hogy olvastam volna a suli ismertetőjében, az apró betűs résznél lehetett – hüledezek. Ez azért eléggé drasztikus egy dolog, és az emberi jogok, hát… sárba tiprása. De aztán nyomasztó gondolat fog el. Lehet, hogy most is figyelnek? Csak óvatosan. Ha így fojtatom, ez a sok negatív érzelem telet varázsol körénk, hála a képességemnek. Érzem is, hogy bekövetkezett egy kisebb hő ingás, ezért próbálom azt ellensúlyozni. Á, most mindenki pihen, kétlem, hogy gondolatolvasással volnának elfoglalva! De azért jobb lesz hanyagolni a témát. Meg is próbálom elhessegetni a fejemből. A telepata diákok felőli kérdésemre azért megnyugtató választ kapok. Igen, azért nem jó gyanúsítani a másikat, a végén még kiderülne, hogy ok nélkül teszem. Ebből lesz a széthúzás. Szóval még egy pont, amit jó lesz észben tartani.
- Köszönöm, akkor ezt észben tartom – mondom, mikor felvilágosít Matt Csillával kapcsolatba. – Ő ugye nem amerikai? Mármint a nevéből gondolom – milyen sok külföldi van itt, jut eszembe. Alig vagyok a suliban, és máris kezdetben egy afrikai és egy európai lánnyal futok össze!
- Rendben, akkor vigyázok majd! – mosolygok, mikor Matt a tüsszentését hozza szóba. – Nálam is van ilyen vigyázz-ha-mellettem-vagy dolog. Ha vidám vagyok, akkor megsülhetsz mellettem, ha pedig lelomboznak, akkor lehűtöm magam körül a levegőt.
Az Évához intézett kérdésre is megkapom a választ, bár nem értem, hogy az a rokona miért nem engedné, hogy ott lakjon nála. Talán nem is tudja, hogy itt van a lány?
- Szóval akkor gyakran össze fogunk futni – jegyzem meg jókedvűen. Lassan már egy kisebb baráti társaságra is szert teszek. Ezt azért nem hittem volna!
Majd Évi sugallatára Matt idehívja azt a fiút, Lexet. Remélem, nem lesz kínos a beszélgetés, mivel ha jól értettem, akkor néma. Ha odajön, akkor barátságosan kezet fogok vele és üdvözlöm, majd be is mutatkozom.

by **Serena Davidson** Szer. 26 Szept. 2012, 10:47

~ Aaron, Bea, Éva és Matt ~
- Valóban kényelmesebb bent lakni, noha furcsa otthontól távol – mondta Éva szavaira a lány.
Igaz korábban nem tudta volna elképzelni, hogy bentlakásos iskolába menjen az egyetem előtt, de még ott is közel volt a Wakandai Egyetem hozzájuk, így még akkor sem fenyegette volna mindez, de így hozta az élet. Bea megvonta a vállát, hogy zavaró.
- Nekem nem tűnik továbbra sem zavarónak – mondta. – Lehet, hogy neveltetés kérdése az egész és azé, hogy ki milyen kultúrkörből érkezett.
Angol nemesség, ahol már a mozdulataidból is olvasnak és tudják, hogy mit fogsz tenni és mikor. Számára nem volt olyan vészes, amit most hallott. Aztán ugyanez volt igaz az állatok között is, hogy azok hamar kiismerték az embert, ott is mozgás, illatok, feromonok és még lehetett volna sorolni, hogy mi alapján. A telepata diákok és a képesség máson való használata.
- Azt hiszem, hogy kirúgás volt erre a házi szabályokban, vagy mi a neve, házirend? Bocsánat, most vagyok először iskolai közegben, eddig magántanáraim voltak csak.
AIM ideje? Megborzongott, nem az AIM volt a baja, mármint ők is csomó olyan dolgot telepítettek Wakandába, ami nem volt oda való, de számukra az Apokalipszis uralmát jelentette, ami pedig rosszabb volt. Utána szerencsére nyugodtabb téma jön, a képességek, hogy kinél kell vigyázni. Gulyás Csilla, érdekes név, európai hangzásúnak tűnt a lány számára, akkor majd vigyáz vele és még Lex is ide lett hívva hozzájuk, bár kérdés, hogy tényleg jön-e.
- Nálam nem kell semmire sem vigyázni – jegyezte meg mosolyogva. – Ha mégis valami miatt nem működnének a képességeink igyekszem angolul beszélni és nem írül, vagy wakandaiul.

by **Eva Carter** Szer. 26 Szept. 2012, 21:02

Éva bele borzong a gondolatba, hogy mienek itt a kiképzések de nem akarmeg hátrálni a próbák elől. És még itt van ez is ez a AIM dolog is. Bár akár meg is kérdezhetné, hogy miről is van szó pontosan, mert neki halvány lila gőzesincs eről a dologról. Erőt vesz magán, és remélhetőleg kapis majd rá választ.
- Már elnézést, de csak én vagyok itt az egyetlen aki nem érti ezt a AIM dolgot. Meg tennétek hogy el magyarázzátok, hogy micsoda egyébként? Bár nálunk is van hogy bemondják a hireket, de én erről mit sem tudok de talán több hiradót kéne néznem. - Aztá Matt elkezdett beszélni arrol hogy kivel kell vigyázni ès szóba kerül egy lány is aki talán szintén Évához hasonlóan magyar. Na jó nem csak talán, hanem az is. Hallotta már egy tanártól, hogy van itt egy másik magyar is, de nem gondólta volna, hogy ő is lány lesz, végülis mindegy. Matt nevetve mondja el hogy annak is vigyáznia kell, aki az ő baloldalán van amikor ő tüszent, és erre éva kicsit arréb lép. Aaron is el mondja az ő képességét, hogy képes a hömérséklet szabályozásra, ez mondjuk veszélyesebb, mint annak a Csilla nevü lánynak a képessége. Bea még hozzá fűzi a mondandóját, aztán most Éva elgondolkodik egy kicsit. - Nyugottan mondjátok, hogy idiota vagyok, de nem értem hogy miért kéne vigyázni mikor ez a képesség nem halálos, csak egyszerűen az aurájának köszönhetően kedveli az ember ennyi. Aaron képességéhez képest az ő képessége nos miis erre a jó szó? azt hiszem hogy barátságos. Én csak a fémett tudom uralni, de még nem vagyok teljesen a birtokában ennek a képességnek, ezért is vagyok itt. Remélem azért lesznek könnyebb ien veszélytermi órák is. - Éva kimondta az utolsó mondatot is, úgy tünik nem figyelt arra amit Matt mondot nekik. Nos lehet hogy Lex nem valami társaság kedvelő, emberk mert még mindig arra vár mindenki hogy ő végre ide jöjjön közélyük.

by **Steven** Pént. 28 Szept. 2012, 15:24

/Csilla, Lilandra és Jake/
Már lépnék is vissza ki a folyosóra, hogy aztán majd bezárhassam az ajtót és magukra hagyhassam a két lányt beszélgetni, én pedig folytassam az üres szoba keresését, ezt azonban az ismeretlen lány meghiúsítja az által, hogy beszélgetést kezdeményezet velem. Zavaromban hírtelen nem tudtam válaszolni a lánynak és ez talán nem is csoda. A zavarom több részből tevődött össze. Egyrészt még mindig éget a pofámról a bőr, amiért ilyen erőszakosan rájuk nyitottam. Másrészt a lány ruhája miatt amin határozottan látszik hogy nem az utcáról jött ezáltal növelve az előbb említett benyitás súlyát. Ebben az is megerősít, hogy magázódott. És a haja ami..
~ Tollak.. Tollakból áll a haja!~ A szeme körül a tetoválás emellett már el is törpült, elvégre nem minden nap láthat olyat az ember vagy épp mutáns (bár ez az elnevezés bennem lassan egyre nagyobb ellenszenvet kezd gerjeszteni.. inkább superion), hogy valakinek tollak vannak a haja helyett. Végül sikerül kinyögnöm a választ a határozottság tejes hiányával.
- I.. Igen.. Jake Hamilton a nevem. Örvendek a találkozásnak és még egyszer sajnálom, amiért így rátok.. önökre törtem az ajtót. Nem mentség számomra, de egy kicsit még össze vagyok zavarodva az elmúlt 5 perc eseményei miatt. – Maga a tény hogy magázódni kell nem volt különösebb probléma számomra, mivel régebben az emberek többségével így kellett beszélnem, de amióta a kúriában voltam elégé elszoktam tőle, hiszen itt szinte mindenki tegeződött. Ekkor ráébredek hogy a bácsikámmal még beszélnünk kéne valamelyik Ms. Davidsonnal, attól függően hogy melyik van itt mint felügyelő tanár. Amennyiben nem változott meg James az elmúlt 2 év alatt, akkor ő le fog ragadni Ms. Love-nál egész addig, amíg el nem kergetik őt, valószínűleg a saját sétabotjával.
- Csilla, megtudnád mondani hogy Serena vagy Zaphire merre van? Mikor megérkeztem sehol se láttam egyikőjüket sem. – A válasz közepette nagyon reménykedem benne, hogy Serena hollétét mondja meg és nem Zaphire-t, bár jól tudom hogy erre nincs túl sok esély, mivel emlékeim szerint egyik Serena sem volt épp a kúriában mostanság. Zaphire-nek viszont a kérdésére még nem biztos, hogy választ tudnék adni és addig nem szívesen találkoznék vele.

by **Reptile** Szomb. 29 Szept. 2012, 13:05

Még mindig csak ácsorgok és nézek, nézem ahogyan az élet alakul a táborban, ahogyan páran letámadják Mattet, úgymond, Csilla kissé céltalanak mondható nézelődését majd távozását, na meg persze mások távozását is, három személy, ebből csak Aliciát ismerem, a másik pedig ismerős, de még egyenlőre nem tiszta, hogy honnan, pedig biztos vagyok benne, hogy valahol már láttam az arcát, de most más dolgom van. Néhányan lemennek a partra is, de nem igazán azok a személyek, akikkel az időmet szeretném tölteni, így hát mit tehetnék? Maradok itt. Lassan azon kezdek agyalni, hogy jobb dolog híján elmegyek futni véletlenszerű irányokba és úgy feltérképezem, na meg persze egy ezzel járó alapszinten megismerem a környéket, mert bár egy jó ideje itt lakok New Yorkban, ezen a részén még sosem jártam, pedig itt eléggé kellemesnek tűnik minden, bár valószínűleg csak azért, mert New York többi részén eléggé pokoli a helyzet, igaz ez a hely még úgyis eléggé eltér, eléggé tetszik, de ennyire nem érintene meg, mondjuk ezt nem tudhatom biztosra. Indulnék is, de viszont mielőtt végre tehetnék egy lépést, Matt hangját hallom, bár nem túlzottan, ezért nem vagyok benne biztos, de végül felé fordítom a fejemet és... Int... Nos... Mit veszíthetek? Ráérősen kezdek a csapat felé sétálni, mivel nem sürget semmi, legalább is úgy vélem, nem érzem ennek a nyomását szóval... Igen. Mindenesetre is mikor oda érek az ismeretlen srác kezet is nyújt, amit természetesen viszonozok, a bemutatkozására pedig, mivel jobbat nem tudok tenni, csak bólintok, majd pedig a két hölgy felé fordulok és ha engedik, akkor kézcsókkal üdvözlöm őket... Régen nem volt ez a szokásom, de aztán egy meditáció közben rá kellett eszmélnem, hogy ez a fajta köszönés mégiscsak illőbb, mint egy egyszerű bólintás és sokkal pozitívabb első tapasztalatnak, persze nem erre építek, csupán csak jobbnak vélem így üdvözölni őket, de mint mondtam, csak ha engedik.

by **Árny** Szomb. 29 Szept. 2012, 13:40

Még mindig eléggé megosztja a társaságot az elmeolvasásos dolog, de még mindig képes vagyok megérteni, mert ahogyan korábban is mondtam, mindenkinek eltérhet a véleménye.
- Valószínűleg. - Bólintok Bea szavaira, mert igaza lehet, neveltetés és kultúrkörök, végül is a viselkedésünket, meg minden egyebet is alapjáraton ez határozza meg, mert lássuk be, egy királyi családból származó valaki nem fog úgy viselkedni és gondolkodni, mert például egy szegény családból jött... Mit tudom én, takarítónő mondjuk. Nem lényeg, ami fontos most, hogy halad a téma és mindenkinek megvannak a maga felvetései, van, aki nem érti, hogy miért olyan nagy dolog az a bizonyos AIMes téma, Éva azt hiszem? Igen, nos a történelem egy igencsak sötét része... Bár én még mindig úgy vagyok vele, hogy valószínűleg volt rosszabb is, például egy fém bikában élve megsülni... Nos az még mindig rosszabb lehet, mint egy olyan börtönben tengetni a napjaidat, mint amiben voltunk. Mindenesetre is remélem, hogy ezt a dolgot nem kell neki elmagyaráznom és hogy megteszi most helyettem más, így inkább ezt átugrom és rátérek a következőre, ami... Á igen, hogy kik közelében kell óvatosnak lenni és kiderül, hogy a srác közelében az időjárás lehet eléggé változó, bár én eddig ebből nem nagyon érzékeltem semmit, valószínűleg nem figyeltem eléggé oda, jobban lekötött beszélgetés. Ó igen, a lány meg, vagyis Bea... Először nem értem, mert hát eléggé tisztán angolul beszél, de...
- Hmm, egy fém manipuláló, időjárás manipuláló és... Egy sok nyelvet beszélő tolmács? - Azok alapján amiket mondtak ezt tudom összerakni róluk, és mindegyik eléggé jól hangzik, bár Beában nem vagyok biztos, az övét ténylegesen csak tippelem, de ezek alapján még mindig talán ez hangzik a leglehetségesebbnek, az alapján hogy majd próbál angolul beszélni, pedig én tökéletesnek hallom...
- Csilla... Európai, igen, valami... Mit is mondott?... Magyarország?... Igen azt hiszem onnan jött, gondoltam utána nézek valamikor de még nem kerítettem rá sort. A képessége pedig nem pont veszélyes, csak nem tudja kezelni és ha sokat kapsz belőle akkor olyan, mint egy drog, még többet akarsz és befolyásolhatóvá válsz, legalább is nekem így magyarázták, bár megmondom őszintén, nem kapok szívbajt attól, hogy a közelében kell tartózkodni. - Remélem ennyiben letudhatjuk a lányról a témát, ja meg persze érkezik Lex, aki mivel magától nem képes rá, ezért bemutatom én.
- Nos, Lex Orrin. - Mutatok rá nyitott tenyérrel, jobb mód hirtelen nem jutott az eszembe.

by **Sarah** Szomb. 29 Szept. 2012, 13:59

Nos mint mondtam, én hagynám távozni a srácot, mint ahogyan ezt korábban is mondtam, de persze ez sosem lehet ilyen egyszerű és Lilandra utána szól. Persze ezzel amúgy meg semmiféle probléma sincsen, de csak engem nem érint ennyire zavaróan, mármint engem nem zavar meg ennyire az, hogy ő hirtelen csak úgy benyitott ide? Más helyzetben se nagyon zavarna, bár nem tudom, hogy miért, egyszerűen valahogy nem és kész. Az előző téma pedig így, Galactus meg az, hogy ki is éppen a lány testőre így teljesen elúszik, de erre még biztos, hogy vissza fogok térni, mert érdekel, tényleg, biztos valami nemes családból származik, vagy valami híresség lenne? Hmm, ki tudja, nem akarok tippelgetni, könnyen lehet úgy alakítani egy témát, hogy ő maga mondja el, mert egyenesen rákérdezni nem akarok, ameddig nem biztos, mert minek? Ha akarja akkor elmondja, ha nem, akkor nem, most elkezdeni itt találgatni milyen dolog lenne már? Nos nem túl illendő, az biztos, én pedig így erőltetni hogy " ez?... Nem? Akkor ez?... Ez sem? " nem akarom, de nagyon kíváncsi vagyok és szeretném tudni... Valamikor majd a közeljövőben, remélhetőleg a nagyon közeli jövőben fel is fogom hozni. Mindenesetre is Jake zavartságán elmosolyodom, annyira esetlennek tűnik hirtelen, aranyos és kérdez is, én pedig szívesen elmondom neki amit tudok, hátha segíthetem vele, bár ha nem látta Zaphiret kint, akkor már valószínűleg nincs ott, ahol én emlékszem rá.
- Nos Zaphiret utoljára kint láttam a Fáklyával, de ha te nem láttad akkor valószínűleg már nincs itt... Serena pedig azt hiszem, hogy itt sincs, ha csak ide nem teleportálták őt is azóta... Amúgy mi történt az előző öt percben? - Ráérünk, ő is ráér valószínűleg, most pihenni vagyunk itt, hogy távol legyünk attól ami éppen a város nagy részén történik, minek rohanni bárhova is? Hiszen még azt sem tudjuk, hogy meddig leszünk itt.

by **Ko-Rel** Szomb. 29 Szept. 2012, 16:35

~ Csilla, Lilandra és Jake ~
Telepátia sem kellett hozzá, hogy feltűnjön Lilandrának, hogy a fiút zavarja valami. De végül sikerült bemutatkoznia. Nem lehetett nem észrevenni, hogy a fiatal férfi megbámulta.
- Lilandra vagyok – mutatkozott be ő maga is. – Talán zavarja valami a megjelenésemben?
Volt ötlete, hogy az egész külseje, mert nem igen lehetett ilyesfajta személyeket látni, főleg nem tollal a hajuk tetején, de nem nyúlt a telepátiájához, hogy mindezt kiderítse. A két keresett és említett személy neve nem volt ismerős számára, ám ezzel éppen ideje sem volt foglalkozni, mert a kommunikátorra egy bejövő hívás volt. És a holoképen két igencsak furcsa szerzet tűnt fel.
Diák és ifjúsági tábor - Page 4 1201213-dog_and_raccoon

Diák és ifjúsági tábor - Page 4 1201213-dog_and_raccoon

< - Gladiátor elvt… ó – akadt el a mosómedve hangja. – Cosmo kérdezi, hogy felséged hogy kerül ide. >
- Bocsássanak meg pár percre – mondta Lilandra a két embernek.
Néhány másodperc kellett, hogy rájöjjön itt nem tudják, hogy mi a rangja és nem fognak kimenni a helységből, így ő állt fel a kommunikátorral, hogy átmenjen az egyik hálóba és becsukja az ajtót maga mögött.
- Ez hosszú történet, megtudhatom, hogy kik maguk?
- A Galaxis Védelmezőinek tagjai, ő Cosmo, én Rakéta vagyok. Nem tudtuk, hogy ön életben van.
- Ez is hosszú történet, Kal minden bizonnyal elmondja önöknek, ha találkoznak vele. Úgy tudtam, hogy nincs kommunikáció Annihilus flottája miatt.
- Éppen ezért szerettünk volna Gladiátor elvtárssal beszélni, mert megoldódott a kommunikáció. Még mindig a Földön van?
- Igen, még mindig itt van, csak a kommunikátorát adta oda, hogy később tudjunk beszélni egymással. Ha látom átadom neki, hogy keresték és hívja vissza önöket.
- Köszönjük felség, én és Cosmo is örülünk, hogy láttuk önt. Rakéta kiszáll.
Az adás megszakadása után még néhány pillanatig bent maradt a szobában, majd felkelt visszament a kint levő pároshoz és visszaült a székre, ahol eddig ült.

by **Steven** Vas. 30 Szept. 2012, 22:36

~ Ettől féltem. Zaphire vigyáz ránk ami azt jelenti, hogy nem fogom tudni elkerülni a vele való találkozást… Fáklya? Milyen Fáklya?... Csak nem maga az emberi Fáklya lenne itt.~
- Köszönöm.. Nos.. – Először felnéztem Lilandra-ra mivel még őt nem ismertem, de végül is nem lenne abból gond, ha egy ismeretlen is hallja, nincs ebben semmi titkolni való. – Azért küldtek ide, hogy találkozzak az új gyámommal. Nem tudom tudsz-e róla, de árvaként kerültem be az iskolába mivel egyik rokonom sem él már.. Legalább is eddig úgy tudtam. Kiderült hogy az egyik még is. Jelenleg azt hiszem a parton van Ms. Love-val.
Közben az új lány is bemutatkozott és sajnos fel is tűnt neki hogy nem kicsit meglepődtem rajta.
- Örvendek a találkozásnak Lilandra. Hogy? Istenem dehogy. Csodásan néz ki. – Válaszoltam neki egy szándékos bókkal, remélve hogy nem jön rá blöffre. Na nem mintha nem nézne ki jól, de nem igazán voltam hozzá szokva az ilyen ruházathoz és a tollakhoz.
Ekkor a holografikus kivetőn a kép megváltozott, majd megjelent rajta egy kutyaszerű valami és egy mosómedve, ami idegen nyelven kezdet el hablatyolni. Teljesen levoltam döbbenve, részben azért mert eddig fel se tűnt a holokivetítő, de főleg azért mert..
~ Az egy mosómedve!?~ Lilandra közben kiment a szobából, amire én csak bólintottam egyet és tátogtam. Hang csak azután jött ki a torkomon, hogy Lilandra bezárta maga mögött az ajtót.
- Ez-ez-ez.. Most tényleg ez.. Ez-ez..ez-egy-ez egy beszélő mosómedve volt?! – Kérdeztem Csilla-tól, mert hát az okés még ha valakinek vannak tollai a fején mutáció következtében, vagy akár még kőóriássá is válhat.. de hogy egy mosómedvévé?
- Te hogy vagy? Rég beszéltünk? – Időközben kezdtem érezni, hogy Csilla képessége lassan ismét a hatása alá von, de jelenleg ezt most nem is bántam. Egy kis jókedv most nem árt és hát hol jókedvű az ember, ha nem amellett akit kedvel?
- Minden rendben van a… mosómedvével? – Kérdeztem Lilandra-tól, mikor visszaért a szobába.

by **Sarah** Hétf. 01 Okt. 2012, 21:38

Jake szavaira először nem igazán tudom, hogy mit mondjak, szomorú tény és eddig igazából nem tudtam, mert sosem esett szó a családjáról, de ha jól hallom akkor most legalább van valaki, ez meg eléggé pozitív meglepetés lehet neki, legalább is így tűnik logikusnak, mert hát a szavaiból ítélve eddig ő sem tudott róla, erre pedig finoman elmosolyodom, nem túlzottan örvendve, valahol az együtt érző, megértő, és kedves mosoly között, vagyis ezeknek a keverékében van ez, főleg a tekintetemnek köszönhetően.
- Részvétem, de legalább van egy kis öröm az ürömben. - Mondom a lehető legkedvesebben, majd pedig fel is állok az ágyról, mivel most alap esetben közelebb invitálnám, de mivel nem tudom, hogy Lilandra mit szólna hozzá, mármint ez éppen az ő szobája, szóval ezért nem teszem és inkább én mennék oda hozzá, de mielőtt léphetnék valami furcsát veszek észre, ami hanghatással is jár... Egy holokép, rajta egy... kutya talán űrruhában és egy beszélő mosómedve?... Micsoda?... Jó ez most hirtelen sok, de mielőtt bármit is szólhatnék, Lilandra kiviharzik a szobából... Hát ez felettébb furcsa, de majd később, most így Jake maradt itt, akivel amúgy is beszélnék, így pedig főleg, de miért magyarázom én még ezt?
- Úgy tűnik... Eléggé meglepő, de ő maga is, földönkívüli, egy igazi Shi'ar! Még testőre is van és még kedves is. - Legalább is amennyit eddig megismertem belőle, ezek után pedig vissza ülök az ágyra és intek a srácnak, hogy jöjjön közelebb, most már csak nem számít, vagy legalább is remélem.
- Nos én egész jól megvagyok mostanában, egész szépen egyenesbe jöttek a dolgok, csak nem nagyon tudok gitározni, idegesít, ha figyelnek közben de a démonoknak hála meg nem lehet sehova sem egyedül menni... Remélem itt van valahol lehetőség rá, hogy gyakoroljak. - Végül is hangos gondolkodás, közben pedig jelzek neki, hogy ha akarja akkor nyugodtan üljön le mellém.
- Veled? Minden rendben? A többiekről úgy ahogy hallottam, de rólad az óra óta semmit sem tudok, megmondom őszintén kicsit aggódtam is. - Ahogyan Lilandra vissza jön el is hangzik egy kérdés, én pedig nem szeretnék közbe szólni, vagy éppen még többet feltenni, így egyenlőre csak hallgatok.

by **Ko-Rel** Kedd 02 Okt. 2012, 10:33

~ Csilla, Lilandra és Jake ~
Lilandra előző élete során olyan sok furcsasággal találkozott, hogy számára az ilyesmi nem volt túl meglepő, mint Rakéta, vagy éppen Cosmo látványa. Az űrben még ennél is furcsább szerzetekkel lehetett találkozni. Viszont igencsak mulattatónak találta, hogy az emberek ennyire megtudnak rökönyödni a mások által mennyire hétköznapi dolgokon.
- Fejlett emlősnek nevezik magukat – mondta a lány a kérdésre. – És igen ők jól vannak, a kommunikáció végre több, mint egy év után helyreállt az univerzumban, sikerült kieszközölni, hogy Annihilus serege ne tudja az üzeneteket nyomon követni. Ezt akarták csak tudatni.
A többi rész már nem tartozott a két emberre, így azt nem is tette hozzá. De egy kérdés felmerült benne, vajon a férfi meglátogatja őt mielőtt elhagyja ezt a bolygót? A válasza határozottan igen lett volna, ennyire ismerte, a csontjaiban, a lelkében volt ez.
- Egyébként amennyire tudom Cosmo, a kutya erről a bolygóról származik – tette még hozzá. – Bízom benne, hogy nem zavartam meg önök közt semmit sem.
Leginkább a társalgásra utalt, de nem tudhatta, hogy a két fiatal mennyire fogja mindezt félreérteni.

by **Sweety Love** Kedd 02 Okt. 2012, 17:32

~ Namor, Gloria, Puppy, Dorma és Sweety ~

Bizakodó biccentéssel fogadom Dorma szavait. A szárazföldről valóban sokat tanulhat a kölyök. Ha egyszer visszatér a víz alá, nyilván hiányozni fog mindaz, amit nem tanulhat meg itt róluk, de okosan előnyt kovácsolhat a szárazföld ismeretéből. És talán örülni fog a boldog gyermekkornak.
-AZ bizony, wellness. Olyan testi, érzéki, és lelki kényeztetés, amire a nőknek időről időre szüksége van. Legalábbis szerintem.-teszem hozzá jókedvűen, hiszen nem lehetek biztos abban, hogy drága beszélgetőpartnerem mit is tart arról, mi szükségeltetik a nőknek. Persze azt nem tagadhatom, hogy egy pillanatra elgondolkozom azon, hogy őt is be kellene fizetni valami kis pihentető kezelésre.
-Különféle kezelésekkel széppé, kipihentté teszik az embert. Isteni módja a feltöltődésnek.-jójó, lehet hogy kissé túlzottan lenyűgöz a várható kikapcsolódás, de már rettenetesen várom. Újabb kis macskakő a szexi Sweety felé vezető úton. Persze kicsit magyaráznom sem árt, hogy reménybeli gyermekcsőszöm értse miről van szó. Persze nem kell ezt túl bőre ereszteni.
-Az egyszerű szaunán, masszázson túl lehetőség van mindenféle pakolás kiróbálására, amik puhává teszik a bőrt, vagy segítenek távozni a méreganyagoknak.
-Nagyon köszönöm, hogy vigyázni fogsz rá.-zárom szavaimat a valódi hála hangján.
-Neki azt hiszem unalmas lenne.

-De, biztos akarnak-bólogatott Glori komolyan, bár abban nem volt teljesen biztos, hogy Sweety a vízbe fog merészkedni. Annyira felkészült arra, hogy a parton minden meglegyen. EZt a kételyt persze elhessegette, és érdeklődve hallgatta, miként igazítja el Nmo a kutyust.
-Hű.. igazi tábornok is lehetnél-ámuldozik, ahogy a kutyus elrohan.

Épp a wellnessről csevegek, igen, főleg én csevegek, mikor a kutya megjelenik a lábainknál. Még hínárral a szájában sem lehet nem észrevenni azt a nagy boldog vigyort, ami a kutyák pofiján ül, mikor jól érzik magukat.
-Ó, mit találtál Puppy? Ügyes vagy!- becézgető, kedveskedő hangon szólítom meg.. azt hiszem kicsit túlságosan is egyszerű kutyaként kezelem, de eddig nem panaszkodott.
Aztán arcomra fagy a mosoly, ahogy arcom elé kapom a karjaim.
-Puppy! Állj! NE CSINÁLD!-nem kívántam hideg zuhanyt, és kissé hangosan adtam hírt erről, ahogy bénán nevetgélős-tiltakozós hangon távolodni kezdtem a sortűz elől. Nem mondhatnám, hogy vérig sértett, de jobb módját is el tudtam volna képzelni a vízzel való találkozásnak, mint egy koszos kutyanyálas változatot.
A part felől folytott kuncogás hallatszik. Azt hiszem vicces arcot vághattam, most viszont összehúzott szemöldökkel nézek a part felé.

Anyucit látni ilyen furán tiltakozni nagyon nagyon viccesnek tűnt, így Glori nem tudta elfojtani a kuncogást, ahogy pedig anyuci rájuk néz, oda súgja Namonak:
-Ajjajjj.. Futás!-és ő nem is várakozik, szedni kezdi kis lábait a víz szélén, mire persze anyuci is beszáll a játékba, tudni vélve már, hogy lánya lehet az értelmi szerző
-Hé, kis csibészek! Álljatok meg!

by **Serena Davidson** Szer. 03 Okt. 2012, 10:25

~ Namor, Gloria, Puppy, Dorma, Sweety és James ~
Dorma-nak nem maradt ideje arra, hogy bármit is mondjon, mert Puppy ekkor fröcskölte le őket vízzel. Szerencsére az udvarban töltött elég idő kellően nagy pókerarcot adott az idős hölgynek, hogy rezzenéstelen arccal tűrje mindezt. Ahogyan Sweety a gyerekeket kezdte hajkurászni Puppy is ugatva kezdett feléjük rohanni, majd egy gyors teleportációval ért vissza Gloria és Namor mellé, hogy velük együtt menekülhessen tovább. Dorma James hangjára nézett hátra, aki ekkor érkezett meg hozzájuk, vagyis lényegében már csak az atlantiszi nőhöz.
- A gyermekek nem tudják, hogy hol van határa a játéknak és a jólneveltségnek – mondta. – És ön? Még nem láttam korábban, az iskola egyik tanára lenne?

Namor Gloria-ra vigyorgott, saját maga abban biztos volt, hogy a nevelője és tanára vízbe fog jönni, hiszen Atlantiszi volt és tudta, hogy mennyire szereti a vizet és anélkül szinte képtelen meglenni.
- Tábornok? – kérdezett vissza. – Ezen még nem gondolkodtam.
Mikor Puppy megérkezett és lefröcskölte a nagyokat a kisfiú sem tudta megállni, hogy ne nevesse el a dolgot, főleg azon a reakción, hogy Sweety miként viszonyult ehhez. Ilyen vicces jelenetet talán nem is látott még. Azonban ekkor buktak le.
- Egyetértek! – mondta a pajtásának. – Be a vízbe?
Így hát ő is megfordult és futni kezdett amerre Gloria, és ekkor ért oda melléjük egy villanás után még Puppy is, hogy ő is meneküljön velük együtt.

by **Sweety Love** Szer. 03 Okt. 2012, 21:45

~ Namor, Gloria, Puppy, Dorma, Sweety és James ~

-Álljatok meg rosszcsontok! Hahó! Ezek után legalább egy bocsánatkéréssel tartoztok!- oké, elismerem, a hajkurászás mókásan festhet. Valahogy azokat az idillikus filmeket idézi, amiket régen szerettem, még a gyermekmese korszak előtt. Romantika, szerelem.. sárga naplementék, és nagy mosolyok. Ha régen tudtam volna, hogy a vágy, ami azt kívánta a szívemben, bárcsak az életem is valami hasonló csodás filmmé válna, valósággá válik, lehet hogy kicsit elgondolkoztam volna rajta, pontosan milyen kereteket is szabjak.. A tengerparti boldog rohanás belefért.. a horrort elhagytam volna.. De most, futni kellene, nem lassított felvételt narrálni.

-Tábornok! Igen!- az indiános játék már régen elmúlt, s most Zam lovag meséje után, egy újabb korba zarándokolt. Nem tudta még, ő mi lehetne, de Namo olyan jó dolgokat tudott kitalálni, olyan mókákat, hogy csak valami magas rangú ember lehetett. Egy hős. Mint apa.. vagy mint a katonák.
Anyuci vészesen közeledett, de Puppy hirtelen felbukkanással gyorsan megelőzte.
-Vízbe..-Glori egy pillanatra megtorpant. Tengerben még sosem úszott, és olyan hullámosnak és erősnek tűnt. De nem késlekedett Namo után gázolni. Egyszer megígérte neki, hogy vele fog úszni, és puszta félelmek miatt nem hagyhatta ki a lehetőséget.

Ahogy a gyerkőcök a víz felé veszik az irányt, már biztos vagyok benne, hogy jól döntöttem mikor a nyomukba eredtem, de most kénytelen vagyok visszalassulni, mielőtt túl mélyre futnának. Hol vannak az uszodai leckék a tengerhez képest? Féltem Glorit a kiszámíthatatlan víztömegtől.
-Hahó, gyerkőcök, csak óvatosan! -intek feléjük, s már nem rohanok, csupán nyugodtnak tetsző lépésekről közeledek, hogy szemmel tarthassam őket, és segíthessek, ha kell.

by **Steven** Szer. 03 Okt. 2012, 22:46

~ Csilla, Lilandra és Jake ~

Lassan kicsit kezdek megnyugodni, amiben persze nem is kicsit segít Csilla mosolya.
- Köszönöm! – Válaszolok neki kicsit vidámabban. Időközben eszembe jutott, hogy régebben mennyire féltem Csilla közelében lenni, nehogy a képessége befolyásolja az érzelmeimet és elkábítson akaratomon kívül. Ironikus hogy most pont erre vágyok leginkább.
- Egy Shimar? – Kérdeztem vissza Csillától. Nem vettem fel a Túlélés a távoli űrben és idegen kultúrák órát valamint az utóbbi időben nem igazán beszéltem a többi diákkal, így vajnyi keveset tudtam a Shi’ar-okról valamint a többi idegen fajról. Hallottam egyszer-kétszer hogy megemlítik őket, de kb ennyivel ki is merült a tudásom róluk.
- Lehet valami gazdag család… vagy nem tudom miből származik. A magázódás is erre utalhat, ha csak nem beszél mindenki így a galaxisban a Föld lakosain kívül. – Miután Csilla intet, hogy menjek oda egy kicsit még haboztam. Nem mintha féltem volna a közelségétől, azt már egy ideje éreztem hogy a képessége már rég hatni kezdet nálam, na meg amúgy se lett volna szüksége ilyesmire ahhoz, hogy felfigyeljek rá. Inkább csak még a rengeteg új információ okozta sokk miatt voltam kicsit fáziskésésben. Elvégre az elmúlt 10 perc alatt találkoztam a halottnak hitt nagybátyámmal, láttam egy beszélő mosómedvét, és leégettem magam egy idegen bolygóról származó hölgy előtt is. Végül leraktam James bácsi aktatáskáját, majd mellé az én táskámat is és végül leültem Csilla mellé.
- Hmm.. Gitározni?.. Vannak azért egész eldugott helyek ahol egy lélek sem jár, bár valószínűleg amint észreveszi Hannah, hogy ott vagy azonnal elküldene egy erőteljes dorgálással együtt a szobádba. Na de itt biztos hogy lesz. Elég nagy terület ez ahogy körbenéztem, na meg amúgy sincs jobb hely a gitározásra mint a tengerparton egy tábortűz mellett késő délután. – Válaszoltam Csillának. Valójában az is felmerült bennem hogy talán az Elődök Földjét fel kéne ajánlanom neki, de ezzel több probléma is volt. Először is ott nem lenne egyedül, ott kellene lennem nekem is szal, nem tudna játszani a lámpaláza miatt. Másodszor még nem állok készen rá, hogy bárkit is ismét oda vigyek. Harmadszor pedig nem tudom, hogy a józan eszemet megtudnám-e tartani odaát. Mikor felőlem kérdez, akkor gyakorlatilag azonnal lehullott az arcomról a mosoly. Egy rövid pillanatig csak meredtem előre majd aztán hátradőltem keresztbe az ágyon Csilla mellett és összekulcsoltam a kezem a tarkómon.
- Fogjuk rá hogy rendben vagyok. – Meg se próbáltam leplezni hogy nem szívesen beszélnék magamról akkor éppen, nem szerettem volna hogy ott akadjak ki ismét. Egyelőre csak élvezni szerettem volna a lányok társaságát. Végül Lilandra visszatért a szobába, amit én úgy reagáltam le, hogy gyakorlatilag felugrottam az ágyról, majd ezután egy újabb sor olyan információval árasztott el, amiről egész idáig nem is tudtam, így elégé értetlen arcot vághattam hozzá.
- Remek.. A Föld galaktikus hírnöke egy kutya.. Így belegondolva talán a legbecsületesebb élőlény a bolygón szóval.. És a mosómedve? Ő nem ide valósi, mert elég sok rokona rohangálhat odakint? – A hangomban a meglepődés és a helyzet komikussága hallatszódhatott, de a kérdésem ettől függetlenül komoly volt.

~ Namor, Gloria, Puppy, Dorma, Sweety és James ~

~ Hmm nem kezdődik jól a helyzet. Ha a szőke szépség az aki felügyeli a kölyköket, akkor gyakorlatilag egy kisebb háztömböt is elpusztíthatnak, mielőtt észreveszi hogy bármi is történt. ~ Gondolta miközben az épp távoldó kisasszonyt figyeltem. Természetesen a tekintettem inkább a csípőjének környékére koncentrálódott, elvégre ha már így itt hagyott, akkor had élvezzem ki egy kicsit a látványt. Végül az atlantiszi hölgy az, aki észrevett és ezzel terelte a figyelmemet a fiatal kisasszonyról.
- Nem. És tartok attól, hogy ezek szerint ön sem. A nevem James Hamilton. – Mutatkoztam be majd a kezemet nyújtottam felé. Bár tudtam hogy illetlenség nők felé kezet nyújtani, de ezt a szabályt mindig is badarságnak tartottam. Elvégre miért találták ki? A kézfogás részben azért fejlődött ki, hogy az ember mutassa, nincs semmi olyan ártalmas dolog a kezében, amivel a másiknak kárt okozhatna. Miért kéne emiatt tartania egy férfinak egy nőtől? Sokkalta inkább pont hogy fordítva illene.
- Addig amíg csak ilyen kis csínytevéseket tesznek még ne haragudjon rájuk. Mikor én ennyi idős voltam sikerült 2 háztömbnyi területen is elérnem, hogy egy hétig gyertya mellett vacsorázzanak az emberek. Amúgy a felügyelő tanárt keresem. Ezek szerint a kisasszony lenne az? – Kérdezem miközben próbáltam a csak pár órával ezelőtt elolvasott prospektusból felidézni az arcát és a nevét de egyszerűen nem ugrott be egyik sem.
~ Esetleg nem tanár lenne? Lehetséges hiszen egy ilyen nőre biztos képes lennék emlékezni akár néhány órán keresztül is. ~

by **Serena Davidson** Csüt. 04 Okt. 2012, 11:46

~ Namor, Gloria, Puppy, Dorma, Sweety és James ~
A nő néhány pillanatig meglepetten nézett a felé nyúló kézre, mintha nem nagyon tudta volna, hogy mit is kell ebben a pillanatban tenni, de végül kezet fogott a férfival.
- Dorma T’karr – mutatkozott be végül ő is.
Nem kommentálta a férfi megjegyzését, pedig tudta volna mivel, de idegenek előtt nem fedhette fel, hogy Namor micsoda valójában. Azonban a következő kérdésre már felelhetett.
- Ms. Love nem tanár, ahogyan én sem, mi az óvodásokra vigyázunk – mondta. – A tanárok a felnőttek.
Mutatott hátra, úgy három-négy személyt láthatott James – a volt testvériséges NJK-k, nem igazán vannak számon tartva, csak annyira, hogy vannak és felügyelnek, velük is lehet beszélni – két nőt és két férfit.
- Illetve még valahol van két fiatal, Fáklya és Ms. Davidson, még ők is felügyelők, de őket jelenleg nem zavarnám, egymással vannak elfoglalva.

Namor nem igen tudta, hogy egy tábornok miket is csinál, és hogyan, de láthatóan a pajtása igencsak lelkes volt ez ügyben. Sweety néni pedig közeledett.
- Tartsd távol tőlünk, de ne bántsd – mondta a kutyának.
A kislányra nézett és rávigyorgott, mikor a vizet hozta fel, hogy oda meneküljenek be. Örült ennek, olyan régen úszott már tengerben és ez jónak tűnt. A hullámok is nagyok voltak, tetszett neki.
- Legyen víz – mondta, olyan derékig érő vízig merészkedett be.
Puppy ekkora ért ki Sweety-hez és ugribugri kiskutya módjára kezdett a nő előtt és a lábainál ugrálgatni és szaladgálni, hogy megakadályozza abban, hogy közelebb menjen.
- Ússzunk! – mondta odabent a vízben Namor.
Meg sem hallva Sweety néni figyelmeztetését lebukott a víz alá és hagyta, hogy a víz átjárja a kopoltyúit, hogy odalent is rendesen tudjon lélegezni, azt elfelejtve, hogy Gloria erre nem képes.

by **Sarah** Csüt. 04 Okt. 2012, 17:43

Jake "köszönget" amire nem mondok semmit, hiszen ez egy eléggé alap gesztus, úgy érzem, hogy bunkóság lenne azt mondani, hogy " igazán nincs mit ", szóval így inkább nem mondok semmit erre. A többi dologra amit mondok visszakérdez, amire csak még jobban elmosolyodok, hát őt is meglepi a dolog, amin meg nem csodálkozom, szerintem a társaságból, akiket eddig innen ismerek mindenkit meglepne. Felvázolja nekem, hogy mi a véleménye, amivel egyet kell értenem, szerintem is valami ilyesmi lehet a dolog, bár lehet, hogy árva lenne?... Hmm, remélem nem, ezen pedig gondolkodni is kezdek, miközben egyetértően bólogatok a szavaira, de ez a bizonyos gondolkodás nem tart igazán sokáig, mert bár kicsit megkésve, de közelebb jön, leteszi a cuccait és leül, aminek igencsak örülök. A gitáros felvetését is figyelmesen hallgatom, természetesen, régen beszéltem vele és akkor sem sokat, szóval kíváncsi vagyok a véleményére meg amúgy minden egyébre, amit ki tudok deríteni róla, szóval mindent figyelek, bár mondjuk eléggé ismerem... De ki tudja? Figyelek, ez a lényeg.
~ Hmm, bár ilyen egyszerűen menne, az a baj, hogy nincs akusztikus gitárom, csak elektromos, ahhoz meg erősítő kéne... De végül is van nálam pénz, szét kéne majd nézni a környéken, hogy van-e hangszerbolt, bár valószínűleg nem lesz olcsó mulatság, de azt hiszem mindenképpen megérné. ~ Igen tényleg, jó lenen gitározni a tábortűznél, most viszont van egy fontosabb téma is, amit felhoztam még... Ez a mi van vele mostanság úgy tűnik, hogy eléggé érzékenyen érinti, én pedig bár szívesen feszegetném a témát, de nem teszem, pedig nehéz megállni, viszont így csak finoman végigsimítok az arcán az egyik kezemmel... Aztán pedig... Megijedek ahogyan hirtelen felpattan. Eltart még pár másodpercig, amíg felfogom hogy mi is történt, amint pedig ez megtörtént. a szívem valahogy egyből visszakerül a helyére, majd pedig kicsit kuncogni kezdek, elsőre így csak ezen a helyzeten, majd pedig figyelve Jake reakcióit ez lassan átmegy lágynak nevezhető kacagásba, egyszerűen vicces.
- Nem egyáltalán nem. - Mondom Lilandrának, majd pedig vidáman mosolygok tovább, ez igencsak jóra sikeredett, utoljára ehhez hasonlót egy jó komédiában láttam még évekkel ezelőtt, azon kevés tévében adott sorozatok egyike, amely valóban jó és humoros.

by **Ko-Rel** Csüt. 04 Okt. 2012, 19:07

~ Csilla, Lilandra és Jake ~
Megcsóvált a fejét a kérdésre. Nem tudta, hogy ilyenek a kutyák, főleg, hogy Cosmo az adatok szerint telepata is volt. Ez rajta volt a kommunikátorszerűségén, amit Kallarktól kapott és még Attilan-on a nevelőtanárai is adtak róluk anyagot. Mármint a teljes Galaxis Védelmezőiről.
- Erről nem tudok – mondta. – Rakéta pedig nem erre a világra való, amennyire tudom nem is ebben a dimenzióban, vagy realitásban született, hanem egy ismeretlen helyen.
Mindezek után azonban volt egy kérdés, ami nem hagyta őt nyugodni. Legalább is, ami az állatokat érintette, már tudta, hogy itt mosómedvék vannak, amik olyanok, mint Rakéta és tudta, hogy vannak kutyák is. azonban eddig csak egyet látott, az egyik kisfiúnál, de neki olyan furcsa jele volt, mint amit Lockjaw-n is látott még a Fellegvárban, illetve itt Attilanon is. szóval az a kutya lehetséges, hogy embertelen volt.
- Önöknél megszokott, hogy a kutyák telepaták és egyéb képességekkel rendelkeznek?
Végül is ő eddig csak ezt látta, egy teleportáló, egy telepata és egy szárnyas repülő kutya volt, amiket eddig életében látott.

by **Steven** Szomb. 06 Okt. 2012, 23:46

~ Csilla, Lilandra és Jake ~
Hirtelen Csilla gesztusát, azaz hogy végig simított az arcomon, nem tudom hova tenni.
~ Vajon csak egy baráti gesztus volt? Vagy több volt annál? Vagy kevesebb? Lehet hogy valami az arcomon volt és azt szedte le? Vagy csak a képessége miatt láttok bele olyasmit a dologba ami nincs is ott?~ Gondolkodom miközben Lilandra-t hallgatom valamint Csilla kuncogását. A Földönkívüli lány kérdésére mindazonáltal ismételten csak meglepődöm.
- Hát… Nem kimondottan. Ami azt illeti én Puppy-n kívül még nem is láttam olyan kutyát, amelyiknek lenne bármilyen képessége, bár azt hiszem ő egy embertelen nem is kutya.. nem tudom pontosan. A lényeg hogy a legtöbb kutya csak átlagos kutya. Mint pl Rex. Tényleg, Csilla Farahnaz nem jött el Rex-el? Annak a kutyának jót tenne egy kiadós séta idekint a szabadban és szerintem a Farahnaz-nak sem ártana egy kis napfény.. Bár hogy a csadorja alatt ő mennyi napfényt látna az már más kérdés. Na mindegy. Nálatok a kutyák nem ilyen… átlagosak? – Kérdezek vissza végül Lilandra-nak a kisebb beszédem után.

~ Namor, Gloria, Puppy, Dorma, Sweety és James ~
- Örvendek a találkozásnak Ms. Dorma. – Válaszoltam miután bemutatkozott.
- Óvodások? Nem tudtam hogy a Kúriában egy óvoda is üzemel. Biztosra veszem, hogy nehéz dolguk lehet önöknek a sok kis gyerkőccel. – Miután Dorma megmutatta, hogy merre vannak a tanárok már készültem volna indulni, azonban még megjegyezte hogy valahol itt van Ms. Davidson is. Az ő neve határozottan ismerősebben csenget már mint Ms. Love-é. Az iskolai prospektusban több helyen is előfordult.
- Áh. Szóval Serena Davidson tanárnő is itt van. Tökéletes. Reméltem hogy fogok tudni vele is találkozni. Remélem hogy hamar előkerülnek majd. Szívesen váltanék vele néhány szót. Mindenesetre köszönöm az útmutatást és további kellemes napot. – Válaszoltam és válaszát meg se várva a lehető leggyorsabb bicegési sebességemmel elindultam az említett tanárok felé.
- Üdv. James Hamilton vagyok. Az egyik diákjuk Jake Hamilton nem hivatalos gyámja. Nem tudom szóltak-e önöknek hogy jövök, de néhány dolgot azt hiszem meg kellene beszélnünk.

by **Sarah** Vas. 07 Okt. 2012, 03:02

Nos a téma meglehetősen gyorsan, na meg persze amúgy teljesen érthető módon az előbb látott két állatra terelődik át, vagy állatszerűségekre, igazából nem tudom, hogy most minek is kéne mondani őket, lehet hogy az állatok egyszerűen csak egy sértés lenne, én meg úgy sem igazán szeretnék sértegetni senkit, se szemtől szemben főleg nem pedig a háta mögött, az gerinctelenség lenne... Hmm, igen, ehhez nem is kell több hozzáfűznivaló. Hogy minden kutya ilyen-e? Tulajdonképpen ez egy meglehetősen jó kérdés, vagyis az lenne, de a válasz, legalább is számunkra egyértelmű, persze lehet, hogy majd egy napon kiderül, hogy mindannyian tévedtünk és a kutyák valójában mindannyian... Ilyenek, értsünk amúgy akármit az ilyen alatt, mert most nem vagyok egészen biztos abban hogy mire is kéne gondolni, de lehet hogy tévedünk és majd kiderül, viszont erősen kétlem, mindenesetre is nem mondok erre semmit, mert Jake már ad egy eléggé alapos leírást a dologról és még egy olyan információ is elhangzik, amit én nem tudtam. Történetesen az, hogy Puppy egy embertelen és nem kutya, legalább is valószínűleg... Lehet már mondták és elfelejtettem, nem kizárt, de szerintem csak szimplán nem tudtam róla, mindenesetre is most elhangzik egy kérdés hozzám, amire végre tudok is mondani valamit, bár sajnos tagadóan meg kell hogy rázzam kissé a fejemet.
- Nem emlékszem hogy láttam volna az érkezésnél, bár neki nem hiszem, hogy különösebben szüksége lenne bármiféle ilyesmire, tudod, hogy milyen... De mindenesetre is a kutyájára biztosan ráférne, eléggé régen járhatott már nyugodtan kint egy nyílt területen. - A végén megvakargatom a tarkómat, majd pedig kicsit helyezkedek az ágy szélén ülve, mert már kicsit kezdett kellemetlen lenni, noha még bőven nem volt vészes, de azért már kellett.
- Szeretnék egy kicsit visszatérni az egyik korábbi témára ami tényleg nagyon érdekelne. Szóval mielőtt Jake bejött a testőrödről volt szó, arról a lila alakról, aki ha eddig jól sikerült összeraknom a képet eléggé erős és nagy rangja is van... Feltételezem, hogy bár sokkal másabbak lehetnek a dolgok " odakint ", azért ott sem járhat mindenkinek ilyesfajta védelem, talán valamiféle gazdag család sarja vagy? Vagy esetleg egy híresség? Egy fiatal sztár? - Kérdem érdeklődve és mellé finoman mosolyogva, bár a hanglejtésemből erősen érezhető, mert igen, ilyesmiből is le lehet szűrni, hogy ha nem akar, akkor nem kell válaszolni... Oké korábban azt mondtam, hogy nem fogok így egyből rákérdezni, de már annyira érdekelt és bár kellemetlennek érzem, remélem ő nem, vagy nem lesz emiatt problémája, de már nem tudtam megállni, annyira szeretném tudni a választ mert efelett valahogy állandóan átsiklottunk és tudni szeretném, nagyon.

by **Ko-Rel** Vas. 07 Okt. 2012, 10:58

~ Csilla, Lilandra és Jake ~
Szóval legalább már tudta, hogy a kutyák nem ilyenek, mint amikkel ő találkozott korábban, hanem teljesen mások. Szóval akkor az a kutya, ami a fiúnál volt az sem emberi, hanem embertelen volt. olyasmi, mint Lockjaw, így már teljesen érthető volt számára, hogy miért is volt hasonló jel a homlokán.
- Értem – mondta. – Nem, nálunk nincsenek… kutyák. Más állatok vannak, de nem igazán van ideje és lehetősége a legtöbbeknek arra, hogy ilyesmiket tartsanak. Odakint a legártalmatlanabb külsejű lény is lehet halálosan veszélyes.
És visszatért végül Csilla arra a kérdésre, amit el akart kerülni, hogy megválaszolja. Hamarosan úgyis köztudott lesz, hogy ki hozta el ide és akik tanulnak olyan tárgyat, amit látott az iskolai jegyzékben ki fog derülni, hogy kicsoda. Az egyetlen szerencséje az volt, hogy innen nem fog és odakint sem nagyon fog megfordulni, hacsak nem holoövvel más személynek álcázva magát. meg ez a bolygó távol esett mindentől, shi’ar kémek nem voltak itt, akik kiadták volna a testvéreinek. Ők voltak a legnagyobb veszély, a többi faj tagjai nem ölnék meg elsőre, hanem felhasználnák.
- Nem tudnám sokáig leplezni, hogy ki vagyok – mondta némi bánattal a hangjában. – Hiszen van egy olyan tantárgy az iskolában, ahol minden bizonnyal tanulnak a shi’arokról. A férfi, Gladiátor, mint mondtam a Birodalmi gárda praetora, parancsnoka. A praetor vezette gárdisták az univerzum legjobban kiképzett katonai alakulata, ők vigyázzák a birodalmat a lázongások és zavargások ellen. Ők egyetlen egy személyt védenek csak a Majestort, vagy Majestrix-et, az önök szavaival császár, vagy császárnő. Gladiátor a testőrparancsnokom. A teljes nevem őfelsége Lady Lilandra Neramani, én vagyok… voltam a Shi’ar Impérium Majestirx-e, császárnője, a shi’ar faj Lux Gloriana-ja, a Shi’ar haderők főparancsnoka.
Bánatosan hallgatott el és hajtotta le a fejét néhány pillanatra.
- A Chandilar pusztulásakor halálomat leltem a császári bolygón, egy klón vagyok – folytatta. – Régi életem feltörő emlékeivel, ha megtudná a nővérem és a bátyám, hogy életben vagyok és létezem nem csak a Kree Birodalom üzenne hadat maguk ellen, hanem ők is. Noha amiatt, hogy klón vagyok soha sem foglalhatom el újra a császárnői pozíciót, de a népem hozzám lenne továbbra is hűséges, nem pedig a hataloméhes testvéreimhez, akik polgárháborúba sodorták a legnagyszerűbb birodalmat, ami valaha létezett az univerzumban. Ez vagyok én…

by Ajánlott tartalom