Utcák és parkok

Lassan indulnak be az események, s úgy fest, hogy már van ki közbeavatkozik és van akik készülnek, így úgy döntök, hogy egyenlőre jó helyen vagyunk a tömegben, mindössze megfogom Shyrok karját és megindulok közelebb az eseményekhez, de azt is csak és kizárólag feltűnés mentesen, mintha csak kíváncsiság hajtana, s úgy, hogy fedezék legyen ha kell, de képes legyek szemmel is tartani a dolgokat. Pontosabban így nem csak szemmel remélhetőleg, hanem szagok alapján és zajok alapján is. Úgy próbálok helyezkedni tehát, hogy kevesen legyenek előttem, de mégis ne legyen feltűnő, hogy ott vagyok közelebb Shyrokkal az oldalamon. Csupán annyira, mint két kíváncsi Cosplayes. Füleimet azonban nem csak arra hegyezem, hogy a távolból érkező zajokat felfogjam, hanem arra is, hogy esetleg mik hangzanak el a rádióban. Főleg azért, mert ha úgy látom, hogy itt nem lesz ránk szükség, akkor feltűnésmentesen vonulhatunk át a másikra lebukás nélkül.
- Vajon mi folyik ott és miért jönnek ezek ide? - teszem fel a kérdést Shyroknak – Hiszen elég sok az őr, ostobaság pont itt balhézni, mikor ez a rendezvény elég jól őrzött, hiszen nézd mennyi felkészült biztonsági van itt – szavaim úgy intézem, mintha csak egy vendég lennék semmi több.
- Nem tudom, de tudod, hogy egyesek csak a balhét keresik, feltűnési viszketegség, azonban az a tag ott igen rossz állapotban van, lehet kéne neki segíteni. - bökök a földön fekvő felé, majd Nykora pillantok. - Remélem az őrök tesznek valamit.
Shyrokra pillantok, látom a sérültet, s igen nehéz a döntés, majd a füléhez hajolok, mintha súgnék neki valamit, de közben a rádiót aktiválom.
- Jó lenne ha valaki segítene a földön fekvőnek, mielőtt súlyosabban megsérül, csak az ott lévőket egy kicsit hátrébb kéne szorítani, hogy valaki gyorsan érte mehessen és vigyázhasson rá, míg orvosok mennek oda. - majd felegyenesedek. Remélem veszik a lapot az őrök és cselekednek, addig is megindulok a tömeg széle felé, de csak úgy, mint aki többet szeretne látni, esetleg elnézést kérve, némi helyet, de nem erőszakosan, nem másokat taposva.
A kisebbeket próbálom megkérni, hogy menjenek beljebb inkább ahol biztonságos, de azt is, úgy, mint ha csak sima nézelődő lennék, s nem úgy, mint egy a helyszínen dolgozó őr.

Nyko tervét teljesen átlátom, ahogy azt is, hogy hiába próbálja fenntartani az álcát, a testbeszéde számomra elárulja, hog yha kell akkor oda ront, hogy megvédje a földön lévőt. Legalábbis ha más nem teszi meg. Követem a tömegen át. Nem lökdösődünk, csak mint kíváncsiskodók és próbálom én is a gyerekes szülőket megkérni, hogy menjenek beljebb, főleg ha gyengébbeknek tűnnek, vagy épp több gyermekre figyelnek, hiszen nem lenne jó, ha bajuk esne. Azonban inkább aggódó fiatal lányok módjára, akik mások testi épségével törődnek, mint őrökként. Azaz csak és kizárólag kérem én is őket, szépen, nyugodtan. Hideg vér és hideg fej. Most ez kell ide is, akár egy vadászatnál. El kell vegyülnünk, de amint kell akkor cselekedni is kell habozás nélkül. Ez most egy csapat játék, ahol ha együtt dolgozunk a többiekkel, akkor gyorsan és könnyen lerendezhetjük a dogokat, ha viszont nem... akkor lehet nem lesz jó vége ennek.
- Biztos, hogy jó ötlet ennyire közel menni a balhéhoz? Nem lenne jobb, ha mi is inkább azt tennénk, amit javasolunk másoknak és hátrébb mennénk? - teszem fel a kérdésemet halkan.
- Nem akarok beavatkozni, csak megnézni, hogy mi folyik ott, s hogy az a fickó aki a földön van kap-e segítséget. – válaszolok, majd megállok és körbenézek. Közelebb vagyok a széléhez, s úgy nézek körbe.
Nyko válaszára csak bólintok némán, s megállok mellette figyelve az eseményeket én is.

~Rohadjon meg, nem fogja elbaszni azért se!~ húzom el a szám, és haladok tovább rendületlenül. Ha elég közel érek a balhéhoz, hogy oda tudjak kiabálni, akkor megállok, és a repkedő, önkéntes őrre emelem a pisztolyom.
- Uram, ön bántotta ezeket az embereket, miközben ők nem veszélyeztették a közvetlen biztonságát, nem hatoltak be az ön területére, és felhatalmazása se volt erre. Kérem szálljon le a földre, és takarodjon a helyszínről. A rendezvényről természetesen ki van tiltva. Hagyja ezeket az amerikai állampolgárokat, majd a hatóság illetve az erre feljogosítottak intézkednek. Első figyelmeztetés, most még elsétálhat, de ha továbbra is akadályozza a biztonságiak munkáját, vagy civileket bánt, akkor erőszakhoz kell folyamodnom, hogy itt tartsam a hatóságok érkezéséig. – mondom gyorsan és hangosan, mégis nyugalmat erőltetve a hangomra, és nem figyelek a férfiakra, vagy a bántott alatt egyre gyülekező vértócsára. Hogy nyomatékosítsam a szavaimat, ujjam egy mozdulatával kibiztosítom a pisztolyomat.
~Elbaszod itt a szórakozásom, na lássuk erre hogy felelsz…~ gondolom nyugodtan, nem törődve a többi biztonságival, vagy a –remélhetőleg hátam mögött lévő – tömeggel. Remélhetőleg a többi biztonsági megtesz minden óvintézkedést, vagy ha nem, azt is pont leszarom. A legjobb az lenne, ha valaki – vagy a társaságból, vagy ez a röpködős köcsög – megtámadna, és lelőhetném. Valamelyest kárpótolna a mai napért.

Furcsa álomból ébredtem fel. Egyszer mindenütt tűz volt, aztán az egész világot jég borította. Egyik se tetszett nekem igazából. Valami nem stimmel velem. Persze azon kívül, hogy elvoltam rejtve egy kapszulában a tenger fenekén és nincsenek emlékeim. Nem beszélve a furcsa tetoválásaimról. Egy egészen új világban találtam magam. Bár sok mindent felismertem, de azért nem mindent. A technikai dolgokról nem tudok semmit. Egy kicsit ijesztő, de azért nem vagyok teljesen elveszve. Most is találni jó embereket, akik segítenek a rászorulókon. És én most nagyon rászorulok.
Álmomból lövések hangja keltett fel. Ezt tisztán fel tudtam ismerni. Emlékek persze nem társultak az ismerethez, de annyi biztos, hogy ez nem jó. Az utcákon nem kéne, hogy legyenek ilyen hangok. És ahol pisztoly dördül, ott valaki vagy valakik, nagy bajban vannak. Főleg most hogy felkeltettek.
A kíváncsiságtól hajtva feltápászkodom. Nincs sok cuccom, így könnyed bemelegítés után, kocogva indulok meg a lövések irányába. Nagyon nem sietek, hisz nem én vagyok bajban. De ha odaérek, talán még lehetek. Vajon ezt akarom? Hát majd kiderül, ha odaérek!

Próbálom rezzenéstelen arccal kibírni, hogy fejen dobnak egy téglával, és ezzel megfélemlíteni őket, hogy nincs esélyük ellenem. Ez a tervem többé kevésbé sikerült, nagy önuralommal de kibírtan nyikkanás nélkül a találatot, de rendesen megszédültem és érzem a melegséget a homlokomon.
~ Ahhh... vérzek, ezt nem hiszem el, és hirtelen mindenkiből kettő lett. Ez nem volt valami fényes ötlet ~ gondolom, magamban miközben elég ideges fejet vágok.
Eközben az egyik őr, rám fogja a fegyverét és azt mondja ne avatkozzak közbe vagy mi. Nem nagyon tiszta amit mond, mert sajog a fejem és nem hallom őt jól, de legalább a kép kitisztult mire elmondta a mondókáját.
~ Ez nem normális ez az őr, egy ember ott fekszik egy vértócsába, és rám fogja a fegyverét? Na most már kezd elegem lenni, annak az embernek minél előbb segítségre van szüksége. ~ gondolom.
Elkezdek leereszkedni, mintha engedelmeskednék a fickónak, de ez csak a tervem része. Figyelek minden rezzenésre, ezúttal nem fognak meglepni, és kitérek minden felém  repülő tárgy elől. Próbálok úgy földet érni, hogy a banditák kitakarjanak a lőtávból, mint egy fedezék.
Eközben két lövés dördül el a másik irányból. Cselekednem kell.
Minden gyorsaságom és harci tapasztalatom bevetem a következő manőverbe. Amikor már majdnem a földre érek, hirtelen teljes sebességgel elindulok a banditákon keresztül a fegyveres fickó felé. Miközben elhaladok a banditák mellett, megpróbálok annyi öklöst kiosztani amennyit csak tudok, de a fő célpontom a fegyveres fickó. Ha odaérek, kiütöm a fegyvert a kezéből, majd jó pár méterrel arrébb dobom. Ha mindez sikerül, kezelésbe veszem a maradék banditát, és visszafele repülve leütni őket. Ez a legfőbb taktikám: ütök és továbbrepülök, nem állok le, hogy minél kevesebb esélyük legyen visszatámadni.

Az eseményeket figyelem csendesen, amennyit látok és amennyit hallok belőle, de ez épp elég volt.. talán még sok is. Hallom a kolléga szavait... látom a cselekedeteit... Ez mind olyan volt amit nem akartam látni. Két kis kattanás, alig hallható, ahogy a két pisztoly kibiztosítom... És még két lövés is a másik irányból. Felmérem a távot, majd ha úgy nézem, hogy elég közel van az őr kolléga, akkor meg is indulok előre, elsőre lassan, hogy civileket elhajtsam magam elől, de feltűnés mentesen. Figyelem az eseményeket, s nem avatkozok közbe, még ha le is ütik akkor se. Legalábbis egyenlőre. Főleg mert nagy kérdés, hogy mi folyik a túloldalon így belehallgatok az adásba, hogy van e róla valami szó, s ha még talpon a kolléga, akkor beleszólok a rádióba.
- Addig van időd eltűnni innen, míg megnézem mi zajlik a másik oldalon... Többiek... segítsék a repülő civilt, s valaki mondjon valamit mi zajlik a túloldalon. - morgom bele a rádióba. Valahogy ez az egész nagyon nincs jól leszervezve. Bár azt se érte már, hogy egy ilyen hogyan lehet őr, de most mindegy a tömegen át próbálok átjutni a másik oldalra a lehető leggyorsabban és a legkevesebb feltűnéssel.

Nem hiszem a fülemnek, se a szavak, se a lövések miatt. Szívesen kiosztanám a tagot, de most az várhat. Úgy fest, hogy a repkedő tudja mit csinál, még ha a kolléga nem is, de a másik oldalon úgy fest, hogy rosszabb a helyzet. Nyko után indultam aki már próbál is átjutni a túloldalra miközben a baloldali pisztolya mellett próbálok haladni és kihúzni a tokból, s a táskámba rejteni, ahogy haladunk előre, hogy ha kell nálam is legyen fegyver, én is tudjak lőni, ha nagyon muszáj, vagy épp Nyko mancsaiba nyomjam, mielőtt a másikat megkapnám újratöltésre egy komolyabb lövöldözésnél.
Azonban egyre jobban az jár a fejemben, hogy ha ilyen a többi kollégánk, akkor nagyon nagy bajban leszünk hamarosan.

Miután elmondom a mondandóm, a férfi leszáll a földre, de sajnos olyan helyre, ahol nem látom. Mindegy, azért továbbra is figyelek mindenre, nem akarom, hogy felkészületlenül érjen valami. Se az önjelölt szuperhős, se a társaság nem szól hozzám, és ez nekem pont így is jó. Hallom, ahogy a szívem a fülemben dobok, miközben az adrenalin dolgozni kezd a szervezetemben. Ez az, egy kis izgalom végre, egy kis történés, erre vártam egész nap. Közben semmivel összetéveszthetetlen hangokat hallok a hátam mögött, valaki lőtt. Nem érdekel, messziről jött, majd lerendezi a többi őr, nekem épp elég ez a csapat. Ekkor mintha valami megmozdulna a csapat mögött.
Ha a kék férfi manőverei sikeresek, tehát meg tud indulni felém, az emberi pajzsokon utat törve, akkor egy lövést adok le az irányába, majd egyből elengedem a fegyverem, és felkészülök arra, hogy ütést mérjek rá, miközben felém robog. Ha én vagyok a célpontja, akkor sikerülnie kell, ha nem, akkor pedig úgy se tudom megállítani. Tapasztaltam már, hogy mire képes az erőm, ezért nem félek. Lehet, hogy eltöröm a karom, de hogy ez az izé is belehal, az fix.

Ez a nem normális őr rám lő, de nem talált el valami jól mert szinte meg sem érzem a golyót. Sikerül kiütnöm a fegyvert a kezéből, de úgy éreztem, nem is nagyon akarja már a kezében tartani és közelharcra készül.
- Ember normális vagy?! Mi a franc ütött beléd?! - ordítok rá.
Eléggé felidegesített a tag, de nincs időm dumcsizni vele mielőbb utána kell járnom a másik két lövés után is.
Ha megtámad a fickó (ami elég valószínű), akkor megpróbálom kivédeni, vagy elhajolni a támadása elől. Nem ismerem az erejét, ezért nem kockáztatom meg hogy megüssön. Nem bonyolódok vele közelharcba, vagyis nem ütök vissza neki, egyszerűen csak megragadom valahol (a karját, vagy csak a ruháját) és olyan messzire hajítom amennyire csak tudom. Ezután gyorsan a két lövés irányába repülök.
Ha nem támad meg, én sem fogom őt, csak mérgesen ránézek majd elindulok a lövések felé.
~ Remélem valaki segíteni fog azon a fickón aki a földön fekszik. Lehet neki már teljesen mindegy, de másokon még esetleg segíthetek. Mi ez a zűrzavar nem értem, de jelenleg nincs idő gondolkodni, cselekednem kell ha nem akarom hogy még több áldozat legyen. A biztonsági személyzet nem igen áll a helyzet magaslatán.

- Szánalmas férgek – sziszegem magam elé, ahogy figyelem a kollégák viselkedéseit, majd tovább megyek arra emerről a lövések jöttek. Nem nagyon érdekel, hogy hova menekül a tömeg, csak az, hogy amin nincs előttem senki rákapcsolok, s a lövés irányába rohanok, s ott hozzásimulok a falhoz, majd hamar kilesek, hogy mi is zajlik ott. Hat cirkuszi és még négy punk. Eredetileg hat-hat, de már kettőnek vége, s most jön a következő. Shyrokra nézek, s gyorsan a fülébe súgok. Nem igazán vesztegetem utána az idő, s kiugrok a sarok mögül, de azonnal ahogy kint vagyok teljes erőből lököm magam előre egy kicsit felugorva is.
Első lépésre az ugrással teljes sebességgel célzom meg azt aki épp készül kivégezni a punk csajt. Lehetőleg úgy, hogy a levegőben még képes legyek átfordulni, s talppal érkezni meg a bohóc mellkasának, s onnét lökhessem magam vissza és felfelé, már ha kibírja azt az ellenfél és már a kezdeti becsapódási erőm nem lesz túl sok. Ha sikerül becsapódás után visszafelé elugranom róla, akkor abban a pillanatban kapom elő a két pisztolyt és két cirkuszi tagra lövök akik két oldalt állnak.
Ha esetleg a bohóc az érkezést már nem bírná ki úgy próbálok megállni rajta annyira, mint egy szörfdeszkán vagy ha nem megy, akkor legurulni róla, s megfordulni rögtön, hogy fegyvert tudjak rántani, s tüzelni a maradék cirkuszi banda két tagjára.

Amennyiben valahogy sikerül lövést leadnom utána azért résen leszek mert a kezdeti döbbenet után biztos, hogy ellentámadásba kezdenek.

Követem Nykot, amilyen szorosan csak tudom és mikor ecseteli a tervét, akkor bólintok, s ahogy kiugrott utána én is így teszek. Teljes erőből lököm el magam, s rávetem magam arra aki távolabb áll attól a bohóctól aki lőni készült (mondjuk az egyik akrobatára), hogy ne kerüljek kereszttűzbe se, ahogy Nyko támad. Elég gyorsan fognak zajlani az események. Emberek számára túl gyorsan, de ha mutánsok vagy mások, akkor még lehet, hogy így is lassan. Emiatt nem finomkodok és mindent beleadok én is, s plusz rásegítésnek ha van rá lehetőségem, akkor a lendületem kihasználva dobom bele a mellette lévőbe a botot ami a cosplay-es öltözékemhez volt, hogy ha más akkor némi sérülést okozzak annak is, vagy ha más nem összezavarni egy kicsit.
A becsapódás után, mivel nincs más fegyverem próbálok én is elrugaszkodni, felfelé, vagy tovább ugorva előre a tagról, vagy hátra attól függően, hogy mennyire stabilan áll a lábain a becsapódás után. Amennyiben semennyire, akkor kicsit tovább haladok vele, majd próbálom gurulással tompítani is a saját talajra érésemet, majd gyorsan meg is fordulni, hogy figyelemmel tarthassam az eseményeket és ha kell fedezékbe ugorhassak, vagy újabb támadást indíthassak én is.

Miközben ketten rám vetik magukat, könnyedén rázom le őket magamról, és lövök a férfira, akiről viszont lepattan a golyó. Erre nem számítottam, de még szerencse, hogy amúgy is el terveztem dobni a pisztolyt.
- Biztonsági őr akadályoztatása a munkájában! Felszólítom, hogy térdeljen le, és várja nyugodtan a hatóságokat, különben csak súlyosbítja a saját helyzetét. – mondom az ordítására replikául, miután kiütötte a kezemből a fegyvert. Ha megpróbál tovább menni, akkor testcsellel próbálom blokkolni, nekivetődök, és a földre próbálom rántani. Ha dulakodásra kerül a sor, akkor egy pillanatra se próbálom elereszteni, hihetetlen erőmmel ez nem lehet kihívás. Ha kell, akkor a karját szorítva próbálom eltörni azt.
Eközben közelebb ér egy másik biztonsági őr. Nem tudom ki az, de nem is érdekel.
- Ez a nem normális állat civileket bánt, és a biztonsági őrökre támad. Értesítse a SHIELD megfelelő intézményét! – kiálltok neki. Fingom sincs, hogy kit kellene hívni ilyen szupererejű taghoz, nem vagyok az a rendőr-fanatikus, de remélem a tag tudja, vagy ha nem, akkor elég fenyegetően hat, hogy végre lenyugodjon a kék fickó.

Mikor odaértem egy elég furcsa látvány fogadott. Egy cirkuszi csapat megtámadott egy furcsa frizurával rendelkező csapatot. Mondjuk nem nagyon értettem, hogy mi történik pontosan. De azt tudtam hogy még sokan meg fognak halni a mai napon.
Kicsit kivártam a kocsinál, mert az erőmből nem tellett volna legyőzni mind a hatot. Jó, ha 1-2 bohócot leterítettem volna. Nem nagyon éreztem még rá a képességemre és nem biztos hogy el is találtam volna őket.
Míg vártam a park másik oldalán is fegyverek sültek el. Azt hittem ez egy biztonságos környék. Erre kiderül, hogy valakiket mindig meg akarnak ölni. Miért nem maradtam inkább a víz alatt? Ott nem volt ilyen nyüzsgés.
Míg várok megjelenik két elég furcsán öltözött hölgy, és lekaszál négy embert a cirkusziak közül. Nem emberi módon ugrálnak és küzdenek. Kicsit meg is lepődtem, hogy ilyen ruhában hogyan képesek egyáltalán gyors mozdulatokat tenni. Aztán még egy kék repülő ember is megjelent a levegőben. Biztos ő is megmenteni jött a furcsahajúakat.
A megmaradt kettő elkezdett lövéseket leadni a lányokra. Hát ezt már nem nagyon hagyhatom. Egyet minimum leszedek. Így hogy nem rám figyelnek, könnyedén őszpontosítom az energiáimat a legközelebb álóra. Megpróbálok olyan erővel lőni, hogy csak kábítsa el néhány percre, de ne ölje meg. A másikkal valamelyik hősnek kell elbánnia.
Érzem ahogy összegyűlik az energia a jobb tenyeremben. A tetoválások felizzanak a testemen. Most már nincs vissza út. Ha akarom, ha nem, akkor is lőnöm kell. A másik kezemmel megtámasztom és rögzítem a jobbot az autó motorháztetőjén. Bár az egész pár pillanatot vesz igénybe, eléggé elfáradok benne. Szemeim előtt csak azt látom, ahogy távolodik tőlem az energia lövedék. Remélem, hogy jól kalkuláltam, mert ha nem akkor baj lesz. Míg várok a becsapódásra, addig felkészülök, hogy gyorsan a kocsi mögé bújjak, ha szükséges.

Az őr természetesen nem hagyta annyiban a dolgot, és megpróbálta rám vetni magát, de hát engem a levegőben nem sok mindenkinek sikerül elkapnia úgyhogy villámgyorsan kitérek, majd megragadom és elhajítom. Az őr még megragadja a karom, de szerencsére erősebb vagyok nála, így sikerül leráznom magamról és a kukák közé hajítom. Egy másik őr is fegyvert fog rám, de valamiért habozik egy pillanatra, ami nekem éppen elég eltűnjek a szeme elől. Teljesen mindegy lett volna ha rám lő, nem hiszem hogy nagyobb csúzlija volt mint az előző fickónak aki meglőtt.
Megkerülöm az épületet, sietek ahogy csak tudok minél hamarabb odaérjek. Megdöbbentő látvány fogad amint odaérek, egy nyilvános kivégzésnek vagyok szemtanúja. Kettőnek már vége, valószínű az volt a két lövés amit hallottam. Szinte velem egyszerre ér ide két macskaszerű nő, akik azonnal akcióba lendülnek, és leterítenek párat a fegyveres támadók közül.
A pillanatnyi rövidzárlat után én is akcióba lendülök és elindulok a feléjük teljes sebességgel. Eközben látom, hogy a két talpon maradt támadó, rálő a két macskanőre. A hozzám közelebb álló támadó felé veszem az irányt és ha odaérek, egy jól irányzott ütéssel állcsúcson vágom, nem teljes erőből, de egy egyszerű ember komoly sérülést szenvedne ettől. Ha közel áll hozzá a másik támadó is, akkor azt elsodrom ahogy tovább repülök. Remélem sikerül időben odaérnem és nem fog több ember meghalni.

Az elsőnek vége, ezt már kb a becsapódás hangján hallottam, s ahogy lőttem már hárommal kevesebben voltak, s ekkor odaért Shyrok is egy kis késéssel, bár esélyük nem volt talán még felfogni, hogy mi is történik itt, de már jó eséllyel eme állapot se tart sokáig, azaz biztosan ellentámadásba is lendülnek hamarosan, ami azért fájhat, még ha csak egy kicsit akkor is. Azonban nem volt kedvem megtapasztalni így még próbáltam lendületből félre ugrani, legalább annyira, hogy próbáljam nehezíteni azt, ha épp rám akarnak lőni, ami nem csak lehetőségként volt fent, hanem biztos tényként. Így ha esetleg az első lövést elvétené a támadóm, mert sikerül kimozdulnom, akkor nem adok neki sok esélyt, s bele eresztek egy golyót, majd fel ha van rálátásom a társára akkor abba is, de lehetőleg úgy, hogy a négy punk ne kerüljön bele a tűzvonalba se, s még Shyrok vagy más se, amennyiben ez lehetséges.
Ha eltalál akkor is próbálok kikerülni a célkeresztből, hogy még egy lövést ne kapjak, s próbálom kilőni az alakot.

Az első támadás szépen sikerül, bár talán lehetne hatásosabb is, de mindegy... most viszont menekülőre próbálom fogni a dolgot, úgy, hogy ne nyújtsak túl sokáig könnyű célpontot, de a figyelem rajtam maradjon, ha esetleg Nyko rá akar támadni erre is, akkor több esélye legyen. Csak reménykedem, hogy nem talál el, vagy ha mégis akkor se lesz súlyos seb, mert az lehet nem lenne túl jó. Főleg mert kitudja, hogy milyen alakokat vonz ide eme lövöldözés a rendőrségen és a mentőkön kívül, s ha lehet, akkor jobb lenne, ha mozgásképes is maradnék. Így marad az alap dolog, hogy próbálok nem nagyon egy helyben maradni és nem is nyílt terepen, hogy ne nyújtsak könnyű célpontot se, ha el tudok bújni valami mögé

Minden esetre, ha mások elintézik a két tagot, akkor a fegyvereim rájuk szegeződnek, s a punkokra, s megszólalok.
- Hölgyem, uraim. Mindenki maradjon nyugton...

Mind a kettő macskanő rendkívül ügyes és gyors is, így sikerült elkerülniük a lövéseket, de a következő másodpercben már ott voltam és leterítettem a fickót. Szerencsére nem ütöttem tiszta erőből, így is össze kell majd rakni a fickó állkapcsát, de ez a minimum azok után amit itt műveltek. Az utolsót egy titokzatos fickó intézi el, aki az egyik autó mögött volt megbújva.
- Ez meg mi?! - kapom oda a fejem a furcsa hangra - Raptorok?? - annyira meglepett amit látok, hogy véletlenül hangosan kimondtam amit gondolok.
- Mindenki legyen óvatos, ezek az alakok nagyon veszélyesek és az egész galaxisban üldözik a fajtájukat. Csak semmi meggondolatlanság. - mormogom halkan, hogy hallja a mellettem lévő két macskanő is.
~ Fogalmam sincs mit keresnek itt ezek az alakok és mit akarnak. Egy biztos nem dumcsizni szeretnének. Nem sok mindent tudok a raptorokról, de bizonyára nem véletlenül üldözik őket mindenhol. Anno sem Nestor sem Syr-Tox nem mesélt túl sokat róluk ezekről, de annyit mondtak, hogy rendkívül veszélyesek és ha meglátok egyet, jobb ha kereket oldok. Na de mégsem hagyhatom magukra az itt lévőket, ráadásul szerintem itt egyedül nekem vannak kozmikus tapasztalataim és azt hiszem nélkülem elvesznének.
- Mit akartok itt?! - intézem feléjük ezt a határozott kérdést, majd harci állásba állok és felkészülök a legrosszabbra.

Kibújok a kocsi mögül, és oda megyek a kis mentőcsapathoz. Elég furán néznek ki, de biztos ilyen a divat. Míg közeledek hozzájuk, jobban szemügyre veszem a másik csapatot, akiket Mr. Kék Raptoroknak nevezett. Szerintem, ha nem mondta volna hogy ők a rosszfiúk, akkor is kitaláltam volna. Sőt azt mondta, szerintem legalább is, hogy több „országban” körözik őket. Nem nagyon ismerem ezt a dialektust amit az utcán beszélnek, de szerintem nem nagyon térek el az igazságtól.
Oda megyek a magasabbik lányhoz és halkan megszólítom:
- Elnézését kérem hölgyem, de ha lehetne, elmagyarázná nekem hogy most mi történik? Még mondhatni új vagyok a városban, és nem ismerem az illemszabályokat. Ha segítség kellene én szívesen a rendelkezésükre állok, bár ahogy láttam nem nagyon van rá szükségük. – és egy kis mosolyt erőltetek az arcomra. Bár ez nem lehet valami nyugtató, hisz több hulla van körülöttünk. – Kérem, ne értsen félre, de amennyiben látom, az ellenfeleik túlerőben vannak. Én nem vagyok a legjobb segítség, de azért többet tudok a semminél. – És várom a hölgy válaszát.
Ha egyáltalán nem is szól hozzám, akkor kicsit hátrábblépek tőlük, és ha mégis összecsapásra kerülne a sor, azonnal segítenék nekik.

A kékség eltűnik, mi pedig ott maradunk a biztonsági őrrel. Nem értem, miért nem teszi amit mondtam neki? Közben a banda menekülni kezd, de kit érdekel? Nekem az önjelölt szuperhőssel van elintézni valóm, nem ezekkel az amatőr senkikkel.
- Az istenit, azt mondtam értesítse a SHIELDet! Tegye amit mondok, vagy tűnjön el innen! – ordítom le még egyszer a biztonsági őrt, majd kicsit megtorpanok. Lényem egyik fele arra ösztönöz, hogy menjek a férfi után, hiszen megsértett, megalázott, ráadásul még mindig irritál a jelenléte. Másfelől viszont, könnyedén elbánt velem, erősebbnek tűnik mint én, és nem fogja a golyó – tehát semmit se tehetek ellene. Mély sóhaj keretében sétáltam oda a földön fekvőhöz, és az újonnan érkezett biztonsági őrhöz.
- Értesítsem a mentőket? –kérdezem a férfitól, miközben rájövök, hogy a hatóságokat valószínűleg felesleges értesíteni. Itt vannak a drónok, biztos látják hogy mi van, és már úton vannak. Akár tudok segíteni a hullánál – mivel biztos vagyok benne, hogy nem éli túl, egyszerűbb már most így tekinteni rá – akár nem, elindulok a rendezvény másik fele felé, ahonnan úgy tűnik, hogy jó buli zaja szól. Közben megkeresem az elejtettem pisztolyom, és előveszem a másikat is. Futni kezdek, hogy időben odaérjek, és ez úttal tényleg az őrök oldalán akarok becsatlakozni a harcba. Mégis azért vagyok itt, hogy védelmet szolgáltassak, és bár eddig remekül szórakoztam, a munkámat csapnivalóan végeztem.

A maradék kettő is harcképtelenné válik, s ahogy nézem, segítséget is kaptunk, ráadásul nálunk nincsenek sérültek se, ami jó, bár a két segítőről nem nagyon tudok semmit se, csak, hogy a kék fazon akart a másik oldalon is segíteni, míg a másik teljesen új. Felegyenesedek, s a négy térdelő punkra pillantok, majd a megszólaló hang irányába. A furcsa fickókat nézem, majd a kék fazon felé fordítom vörös lélektükreimet egy pillanatra, mielőtt a levegőbe szagolnék.
- Amíg nem fenyegetnek, addig nem érdekelnek, mert nem olyanok, akikkel eddig gondjaim lettek volna. - jegyzem meg nyugodt hangon, majd a hozzám szólóra pillantok.
- Ha segíteni akar, akkor nézze meg a négy élőt, hogy milyen állapotban vannak, s maradjon velük úgy, hogy fedezékben legyenek, mert van egy olyan érzésem, hogy itt még nincs vége a lövöldözésnek, max egy kis szünet állt most be. - hangom nyugodt és csendes, miközben a kis négyesre pillantok, majd intek Shyroknak, hogy jöjjön közelebb.
- Ellenőrizd a hatot akiket leszedtünk és a két másikat akiket lelőttek, hogy melyik él és melyik halott kérlek, addig megpróbálok cseverészni egy kicsit. - súgom oda csendesen.
- Rendben van - feleli Shynomy és ahogy megindult a rádiómba szólok bele.
- Minden biztonsági őrnek aki nem reszket valahol. Akik a lövöldözéshez jönnek azok maradjanak a saroknál fedezékben.- hangom csendes, majd veszek egy mély levegőt és a kék fickóra pillantok, majd a Raptoroknak nevezett alakokra.
- Melyik csapathoz van közük? A már fekvőkhöz, a még többé kevésbé, élőkhöz, vagy egyikhez se? Bár csak annyira érdekel, hogy eme találkozót mennyire tudjuk békésen lezárni. - közben a két pisztolyt szépen a tokjaikba visszacsúsztatom, hogy látszódjon, hogy nem akarok velük harcot, ha nem muszáj, de biztos ami biztos minden érzékemmel figyeltem, hogy ha kell, akkor félre ugorhassak egy esetleges támadás elől.

Ahogy megússzuk a dolgot, és Nyko elmondta, hogy mit szeretne tőlem el is kezdem csinálni, azaz ellenőrzöm a pulzusokat és a szívveréseket egyesével, miközben azért az új segítőinkre pillantgatok, majd a megmentett punk frizurásokra, s hátra-hátra pillantgatok a vállam felett a furcsa idegen csapatra. Füleimmel is hallgatom az elhangzó dolgokat, ahogy a szagokra is próbálok figyelni, s emellett a tetovált segítőnkhöz is egy kicsit közelebb húzódok, majd oda súgok neki.
- Üdv.. legyél ugrásra kész, ha elszabadulna itt a pokol, akkor gyorsan fedezékbe. - hangom eléggé csendes, hogy lehetőleg csak ő hallja ezt, főleg mert nem tudom, hogy a többieknek milyen a hallása, mármint Nykon kívül persze.
Egy-egy gyors pillantást megejtek a sarok felé, ahonnét mi is érkeztünk, hogy még kapunk e onnét társaságot, segítséget vagy valamit, hogy arra is felkészülhessek, ha kell, meg arra is, hogy valamit mondanak e a punkok.

Mindvégig figyelem a raptorokat, a zsigereimben érzem, hogy nem fogunk sokáig csevegni. Rendesen pörget az adrenalin, minden idegszálammal a raptorokra figyelek, az összes izmom befeszülve és várva a legrosszabbra. A szavaik leperegnek rólam, válaszra nem is méltatom őket, bár nem is lenne rá lehetőségem, mert ahogy számítottam egyből támadásba is lendülnek. Lézersugarakkal támadnak először, egy kicsit feljebb repülök, hogy elkerüljem a találatot, majd amikor mindkettő felém veszi az irányt felkészülök, hogy mielőtt ideérnének teljes sebességgel felfelé kezdjek el repülni.
- Ez a kettő a tiétek! - szólok oda a többieknek, mielőtt felrepülök az égbe.
Magasra repülök, magasabbra mint a két levegőben lévő raptor van, majd egy nagy körívet írok le és a hátuk mögé kerülök. A lehető legnagyobb sebességgel csinálom ezt a manővert, közben mindvégig figyelem a két levegőben lévő raptort, ha esetleg tüzet nyitnak rám ki tudjak manőverezni előlük. Majd amikor a legjobb helyzetben vagyok megindulok feléjük teljes sebességgel, ha esetleg még mindig tüzelnének rám azokat is megpróbálom apró helyzetváltoztatásokkal elkerülni. Kiszemelem magamnak az egyiket majd mindkét karom magam elé tartom és teljes erőből, lendületből nekicsapódok mint valami kamimkaze pilóta. Majd ha a közelben van a másik azt is megpróbálom lepofozni. Nem fogom vissza magam mindent beleadok, mert érzem lehet még ez is kevés lesz.

David hallja a loveseket, majd nem sokkal kesobb latja ahogy emberek rohannak be a terembe, es mindenki a foldre veti magat. O is probal egy kisse biztonsagosabb reszt keresni, majd Thomas fele fordul.
-Remelem nem baj ha megprbalok racsatlakozni a terfigyelo rendszerre. Erdekel, mi a helyzet a kornyeken.
Koncentral, es az egyik dronera racsatlakozik
*Udvozollek. Ha lehetseges akkor adj helyzet informaciot hany ellenseges szemely es kik vannak, mert amennyiben lehetseges megprobalnek segiteni ott ahol szukseg van ra.*
Nem egy szuperhos, de az elektronikaval sok mindent lehet csinalni foleg igy hogy most minden tele van veluk. Elso sorban a eroviszonyok es a elektromos kornyete erdekli, es nagyon remeli ebben a drone szoftvere segit neki.