Bronx Zoo

Kree Invázió – Prológus / A Maffiaháború folytatódik

”A sikerhez nem elegendő a tervezés. Rögtönzésre is szükség van.”
- Salvor Hardin (Isaac Asmiov: Alapítvány)



Kurama egyelőre lapult a sötétben, még mindig teljesen nyugodt és csöndes volt. Most, hogy így itt volt és nézelődött, volt ideje, akkor láthatta, hogy az egyik ketrec üres, annál vér is látszott, ahogyan elfele vezetett innen. Valószínűleg ez lehetett a megszökött feline ketrece.

A másik társaságnál Cahal indult előrefele. Az egy tonnás erejével lőtte ki magát, szinte csak elmosódott foltként látszott a mozgása, ahogyan alig három másodperc alatt szelte át a teret. A másik kettőnek éppen csak arra votl ideje, hogy a mozgó foltot meglássák, az egyik már csodálkozva nyitotta volna a száját kérdésre, amikor a torka feltépődött és ahogyan Cahal remélte állkapoccsal együtt repült odébb. A férfi hátratántorodott és lerogyott a falnál. Még le sem rogyott a másiknak a fejébe állt a tomahawk. Őt valóban el kellett kapni és óvatosan letenni, hogy ne csapjon zajt.
A többiek ekkor indult indultak és fedezékben haladva mind a ketten oda tudtak érni. Mich ellenőrizte a puskát, kiváló minőségű, csak a gazdag vadászok használnak effélét. A fegyver halálosan pontos, roppant halk, lehet bele sima lőszert és nyugtató lövedéket is tenni. A célzórendszere olyan messzire visz, akár egy mesterlövészpuska, a fegyveren levő távcsőnek pedig több érzékelője is volt, amit váltogatni lehetett, éjjellátó, hőérzékelő és infra is. Jelenleg 100 méteren belülre volt kalibrálva, szóval nem számítottak nagy távra, így ezen nem igen kellett állítgatni.
Ekkor bentről kiáltást lehetett hallani.
- Mikor akartok végre bejönni?! – kiáltott ki egy férfi. – Lefagynak a golyóitok odakint!
De ennyiben maradt a dolog, úgy tűnt, hogy nem akar kijönni senki.

Kree Invázió – Prológus / A Maffiaháború folytatódik

”Biztosan lesznek, akik ellenünk jönnek, de úgy vélik, hogy nem készültünk fel rájuk?”
- A Vadász



A csapat nem is várakozik nagyon tovább, hanem egyszerűen beront mind Cahal, mind pedig Michael, Sakura azonban szépen komótosan követte. Bent azonnal egy kör alakú helységbe értek, innen nem is kellett tovább menni, mert hatan voltak idebent. Mindannyian a terem másik végén. Így ezzel megvolt mindenki, akit a nő is mondott, sőt még kettővel többen. Öten teljesen fekete ruhában, testpáncélban, kommandós ruhában fegyverekkel, a hatodik alak volt tőlük különböző.

az alak:

Azonban mire beértek a terem közepébe hirtelen nekiütköztek valaminek. A sebességük ellenére roppant puhának érződött, teljesen láthatatlan volt, csak akkor tűnt fel rajta fény, ahogyan a hexás cellákból álló erőtér, vagy háló megmozdult. Láthatták, hogy mostanra teljesen körbefogta őket.

az energiamező ilyen:

Sakura semmilyen emeletet nem látott, és bőven tudott lőni az ellenfelekre, ha akart, mert a két társa nem volt útban. Ha megteszi, akkor a lövedék is megakadt ugyanolyan erőtérben, mint amiben Cahal és Mich.
- Tényleg azt hitték, hogy nem fogjuk magukat várni? – kérdezte a nem egyenruhás férfi. – Tudtuk, hogy jönnek… a mi ügynökünk vitte el az üzenetet maguknak.
Sakura ebben a pillanatban egy kattanást hallott a háta mögül és hideg fém nyomódott a fejéhez.
- Dobd el! – hallotta a parancsot.

Kurama hosszas mérlegelés után végignézett még egyszer mindent, hogy lát-e valamilyen térfigyelőt, vagy kamerát, vagy bármi effélét, de mivel nem látott, így oda is lopózott a ketrecekhez. Most már a fogságban levőknek is feltűnt a jelenléte, így azonnal figyelni kezdték. Az egyik 30-as évei elején járható tigrisbundás fiatal nő rögtön meg is szólalt.
- Menj innen! – pirított rá. – Tudták, hogy jöttök, ez csapda!
Ennek ellenére, ha nekikezd annak, hogy kinyissa az egyik ketrecet, abban a pillanatban, ahogyan nekilátott a lefagyasztásnak az adott ketrecben levő bundás azonnal a nyakához kapott és vinnyogva görnyedt össze a fájdalomtól.
- Így akadályozzák meg, hogy megtudjunk szökni – mondta a nő, ha nem az ő ketrecét próbálta nyitni, ha igen, akkor egy másik. – Ha sokáig próbálkozol megölhet minket… a Vadásznál pedig jelzett, bújj el, valaki hamarosan biztosan érkezik…

Kree Invázió – Prológus / A Maffiaháború folytatódik

”Egy jó sakkozó mindig tudja, melyik bábut áldozza fel, és mikor.”
- X-akták című film



Sem Cahal, sem Mich nem hagyták egyelőre annyiban a dolgot, hanem próbáltak tenni valamit. Mich próbált belelőni a fegyverrel a pajzsba, ami ott körbevette őket, de az csak behorpadt, majd szinte kiköpte magából a golyót és újra kiegyenesedett. A becsapódás ereje hullámokat vert a felületen, ami végül szépen kisimult mindenhol.
Cahal igyekezett teleportálni, egy pillanatra eltűnt, majd a következőben érezte, hogy nekicsapódott valaminek és visszapattan, egyenest Michael lábai elé.
Sakura letudta tenni a fegyvert, majd megvolt a terve, hogy mit is tegyen, igyekezett alakváltással, csak éppen ez lassabb folyamat volt, ami azzal járt, hogy összemegy. Amint zsugorodni kezdett egy éles szúrást érzett az oldalában, a csökkenése abbamaradt és a következő pillanatban úgy érezte magát, mint aki repül és remek kedve van. Ekkor kapták fel a földről és vitték oda Vadász elé, a kezeire közben műanyagbilincs került. Amint ez megtörtént a férfi megszólalt.
- Egy dolgot akarok tudni, hol vannak a lejáratok a Maffiavárosba, aki beszél távozhat, a többi meghal – mondta nem túlragozva, rögtön a lényegre térve.

Kurama nem hezitált, ez volt a szerencsére, ketten is megérkeztek, kommandós ruhában, testpáncéllal, elit, nagyon drága, profi és jóminőségű fegyverekkel, ezt Kurama egyből kiszúrhatta. Láthatta a katonai jelzéseket is, ahogyan egymásnak jeleztek, pontosan tudták, hogy hol van. A fegyvereiket már emelték, sajnos egyelőre még távolságon kívül voltak, így nem érhette el a képességével őket Kurama. Pillanatok kellenek csak ahhoz, hogy tüzeljenek.

Kree Invázió – Prológus / A Maffiaháború folytatódik

” A hízelgő nem azt mondja, amit szíve mélyén érez. Minden gondolatát a tettetés, színlelés palástjával leplezi.”
- Steven Pressfield



Cahal nem felelt, csak leült a földre, Sakura kezdett igencsak elszállni a nyugtatótól, már a fájdalmat sem érezte az oldalában.
- Mindegy, bármelyik – mondta a fickó.
Végül Mich volt az, aki felelt a kérdésre, a Vadász kinézett az egyik tárásra.
- Anton? – kérdezte.
A fickó az oroszhoz nagyon hasonló nyelven, de mégsem azon felelt valamit, röviden, két szót. A Vadász visszanézett a társaságra és kissé szomorkásan mosolyodott el miközben széttárta a karjait.
- Szóval így állunk, hazudozunk – csóválta meg a fejét. – Reméltem, hogy civilizált ember módjára tudjuk megbeszélni a dolgokat, hiszen mind üzletemberek vagyunk. Nem szívesen bántanék kölyköket, vagy civileket az ügy érdekében, de még magukat sem…
A szavai nyomán az energiamező, amiben Cahal és Mich volt belül szikrázott néhányat, de nem akkorát, hogy bárkit elérjen és bántsa őt.
- Nos uraim? – érdeklődött.

Kurama rögtön nekilátott annak, hogy létrehozza a jégpajzsot. Erre valóban nagy szüksége is volt, mert a következő pillanatban az ellenség lőtt is. A nő szerencséjére nem éles tölténnyel lőttek, csak olyannal, hogy elkábítsák, így a pajzs kibírta a lövést. Mivel már ők is láthatták a pajzsot, így el is indultak az irányába. Ezalatt Kurama lehelyezte a kezeit a földre és jéggé igyekezett változtatni azt. A páros még lőtt kettőt, de mivel a pajzs kitartott, így inkább pisztolyt vettek elő és igyekeztek a nő oldalába kerülni. A földön egyelőre, vagy inkább a sötét miatt nem igen látszott a jég, ahogyan közelebb jöttek és ráléptek arra mind a ketten megcsúsztak. Most úgy olyan öt-öt méterre lehettek a nőtől. Az egyik sikeresen hanyatt esett, a másik azonban csak féltérdre esett és innen már rálátott Kuramára és próbálta becélozni, hogy lelőhesse.

Kree Invázió – Prológus / A Maffiaháború folytatódik

”Az üzlet az üzlet, én pedig tisztességes üzletember vagyok.”
- Vadász



Mindenki csak beszélt, de semmit sem mondott el a fickó pedig továbbra is profi üzletemberként mosolygott és a végén széttárta a karjait.
- Milyen kár – mondta. – Akkor maradunk a B tervnél, és ebben megismerhetik a munkaadóim otthonát, Mardripoort. Ez nekem sajnos kevesebb pénz, mintha bezéltek volna, de így döntöttek… Jóéjszakát uraim!
Sakura-t a felette álló egy mozdulattal rúgta úgy fejbe, hogy a nő elvesztette az eszméletét, a gyerek alakot továbbra is tartotta, így nem derült tény arra, hogy ki is valójában. Cahal próbált ismét teleportálni, de ugyanaz lett az eredménye, egyszerűen lepattant az energiafalról. Mind a két férfi hirtelen furcsán kezdte érezni magát, a Vadász és az emberei is gázmaszkot vettek fel. Alig kellett 10-15 másodperc és mind a két férfi elvesztette az eszméletét.

Odakint Kurama tovább küzdött a két ellenfelével és továbbra is a jéggel „szórakozott”. Valóban úgy történt, ahogyan szerette volna, a fegyvert sikerült a jégbörtönbe zárnia és vele együtt a férfi kezét is. A másiknál könnyebb dolga volt, hiszen az alak ekkor készült volna csak felállni és őt is lefagyasztotta, ezúttal béklyókkal. Most jelenleg mind a ketten tehetetlenek voltak, de ettől függetlenül igyekeztek kiszabadulni. Ekkor húzta fel a jégpáncélt magára Kurama, amit úgyszintén megtudott tenni, ahogyan saját maga mögé is nézni, de egyelőre semmilyen más ellenfél nem érkezett a környékre.

//Nem kell írnotok, ha Kurama-nak nem sikerül kiszabadítania titeket, akkor a kövi kaland Madripoor-ban kezdődik.//

Kree Invázió – Prológus / A Maffiaháború folytatódik

”A hiszékenység a legveszélyesebb csapda.”
- Chris Ould



Kurama nem is várakozott sokáig, hanem nekilátott annak, hogy leszerelje végérvényesen mind a két ellenfelét. Ugyan volt rajtuk megerősített fejpáncél, acéllemez szerelve a símaszkba, de ez kevés volt ahhoz, hogy a viperát kivédje. Letudta ütni mind a kettőt, lehetséges az is, hogy sikeresen megölte őket mindezzel, de ezt így hirtelen nem lehetett megállapítani. Átkutatta őket a nő, két mágneskártyát, belépőt talált náluk összesen, illetve póttárakat a kézifegyverhez, és egy-egy elit minőségű vadászkést, olyat, amiből nem sokat gyártottak a világon és nagyon sokat ér, a ruhájuk acéllal megerősített testpáncél, ez is jó minőségű. Mivel a nyitó nem volt náluk, így Kurama úgy határozott, hogy a többiek után megy. A szavaira, hogy visszajön a bundások bólintottak.
- Legalább még hatan vannak és a Vadász, vigyázzon magára hölgyem – mondta a nő, akivel beszélt korábban.
Ezek után tényleg eltudott indulni a zsiráfházhoz. Mindezt megtudta tenni és megérkezett ugyanúgy a bokrokhoz, ahogyan korábban a többiek. Ugyanazt láthatta, amit ők csak az ajtó nyitva volt és mellette két holttest feküdt. Amennyire innen a távolból Kurama kitudta venni nem a sajátjai voltak, hanem hasonló öltözetűek, mint amiket még a ketreceknél intézett el.

Kree Invázió – Prológus / A Maffiaháború folytatódik

”A kétely a cselekvés mozgatórugója.”
- Lengyel Tamás



Kurama magához tudta venni a felszerelést, amit akart, majd megérkezett oda, ahova menni akart. A rövid terepfelmérés után úgy dönt, hogy elkezdi lefagyasztani a területet egészen a bejáratig, ami éppen a képességének határán volt. Miközben ezt tette telefonált is, volt ilyen rendőr ismerőse, szerencsére pont itt Bronxban, így őt hívta fel.
- Halló?! – szólt bele az illető a telefonba. – Miről lenne szó ezen a kései órán?
Ha nekikezd Kurama annak, hogy elmondja, hogy hova és miért kell kimenni, akkor a kontaktja némileg „zavarban” volt.
- Hát ez necces… - mondta. – Ehhez kéne valami, hogy miért is nem a központ lett elsőként értesítve, ha már éppen úgysem látja egyetlen drone sem ezt. De meglátom, hogy mit tehetek, mivel is kellene számolni?
Nagyjából az utolsó kérdésnél tűnhetett fel Kurama-nak, hogy hozzá képest két oldalt az árnyakban mozgás van. Hangot nem hallott, de azt látta, hogy az árnyak mozognak, ráadásul az ő irányába.

//Bocs, hogy rövid lett.//

Kree Invázió – Prológus / A Maffiaháború folytatódik

”A külső támogatás is a korrupció melegágya.”
- Loretta Napoleoni



Mivel alapból is mínuszok voltak olyan -5, vagy -6 fok körül, így Kurama letudta maga körül nagyjából -20 fokig vinni a levegőt, csak éppen a telefonja kezdett akadozni, ahogyan a tönkremenés szélére került a hidegben. Valamiért a modern telefonoknál sem tudták ezt még kijavítani 15 év alatt sem. A nő még hallotta, hogy valamit mondott volna a kontaktja elkezdett beszélni, de a nő kinyomta a telefont. Hamarosan megláthatta azokat is, akik az árnyakban mozogtak, azért volt nehéz mindez, mert teljesen fekete kommandós szerelésben voltak és profi katona módjára mozogtak, így lehet, hogy az a -20-25 fok, amíg képes a nő lehűteni a levegőt kevés lesz. Azonban arra tökéletes, hogy elrejtse saját magát, látta a high-tech szemüveget az alakokon, amiben hőérzékelés is volt, így legalább a melegség miatt nem fogják kiszúrni, de a túl hideg is gyanús lehet. Azt is láthatta, hogy ugyan keresik a tekintetükkel, hogy merre lehet, de továbbra is arra tartottak, ahol volt, alig 10-15 másodperce volt a nőnek, hogy cselekedjen a bokorban lapulva mielőtt észreveszik, mert lényegében rálépnek.