"Rezervátum"

>Aaron<
A srác csak bólogatott miközben a példakép témát boncolgattam, először azt hittem, hogy csak azért bólogat, mert nem ért velem egyet és, hogy rám hagyja mit is gondolok, neki pedig más a véleménye.
Meglepődtem, mikor igazat adott nekem, sőt még a sajátjainak egy részébe is beavatott. Mint ahogy én a tudományos munkákat tisztelem, ő az irodalmárokat.
- Pontosan milyen típusú írókat és könyveket szeretsz?
Kérdeztem a sráctól. Mikor a nővérem és a köztünk lévő hasonlóságokról beszélt, kicsit elgondolkodtam. Miközben a megfelelő szavakat kerestem, megvakartam a fejem. valamiért ez a gesztus nemcsak a dogaírás közben szokott előkerülni nálam.
- Hát nem egyszerű kérdés. Bár ismerem a nővéremet, még nem igen hasonlítottam össze magunkat. Maximum csak akkor, mikor megkapta a képességét én pedig irigyeltem tőle, de akkor még csak 10 voltam. Bocs nem válaszoltam a kérdésedre. Hát a hasonlóság sok mindenben feltűnik, például, mindketten imádjuk a művészeteket. Tudod, rajzolni, festeni és legfőképpen alkotni és hasznossá tenni magunkat. Bár én nem szeretek szerelni, Kira pedig nem szereti a növényeket. Ha csak a tulajdonságokat nézzük, akkor pedig Kira kissé forró fejű. Néha én is, de én nem vágok bele mindenbe, rövidebb megfontolás nélkül. Meg ő szeret irányítani, vagy legalább kicsit dominánsabb lenni. Én pedig megelégszem azzal, ami vagyok nem akarok másoknak is dirigálni.
Ekkor jutott eszembe, hogy már milyen régóta is beszélek.
- Bocsi, ha sokat beszélek, de én kicsit közvetlenebb is vagyok, mint a nővérem.
Mondtam a srácnak, ezzel szinte kivesézve a témát.

Tina/Aaron

/Kira-Danny/
Nem igazán sikerül meggyőznöm, hogy nem kéne bűntudata legyen, de ez nem is meglepő. Nekem mondjuk sosem volt testvérem, de családtagot vesztettem már el, úgyhogy talán sejtem, hogy mit érezhetett.
Abban tehát hasonlítunk, hogy ő sem akart lemondani az erejéről, a használatában viszont volt különbség. Az egyik legjobb dolog volt az előző öt évben, hogy már nem kellett rejtegetnem azt, hogy mutáns vagyok. Én tuti nem bírtam volna úgy élni, hogy mindenki elől titkolnom kell, hogy mi vagyok. Mondjuk az is igaz, hogy neki nyilván nem kellett egy majomfarkat rejtegetnie nagyon kényelmetlen módon.
Kicsit naivan áll hozzá szerintem az együttműködés-dologhoz, de remélem neki lesz igaza. Én még soha sem láttam olyat, hogy ennyi ember ne végül ugrott volna egymásnak, bár igaz, hogy nincs sok tapasztalatom a témában. Az élelem ügyében is bizakodóbb, mint én. Nem tudom, mire képesek azok a plüssök. Tényleg igazi állattá válnak? Ezzel tényleg lehet esélyünk a túlélésre. A skorbut nem tudom micsoda, de valószínűleg valami betegség kell legyen, ha vitamin kell ellene. Ezt persze nem mondom hangosan, nem akarok butának tűnni.
Azt hiszem nincs igazán értelme tovább maradni ennél a témánál, ezért gyorsan le is zárom, majd így folytatom a beszélgetést:
- Remélem igazad van. Egyébként mit is mondtál, mi a képességed?
Az a gond igazából, hogy nem értettem a szót, amit használt, de remélem nem fog a kérdésből erre gondolni. Nem vagyok valami művelt sajnos.

>Danny<
A srác hangulara nem javult, aminek nem igazán örültem, mivel jelen esetben meg kellene tartani valahogy az emberek jókedvét és hitét. pont én mondom ezt, a komoly csajszi. Ha vidítani kell valakit inkább a húgomat küldöm ere a feladatra.
Danny rákérdezett, hogy pontosan milyen képességeim is vannak. Meg is válaszoltam neki a kérdést.
- Telekinetikus képességeim vannak. Vagyis az akaratommal mozgatok dolgokat, az egyetlen hátulütője a képességnek, hogy használat közben világítok, mint egy lámpa, ezért elég ritkán is használtam ezt a képességet. Bár jól jött amikor nehezebb dolgokat kellett felemelni.
- Neked van valami képességed, mármint a nagy erőn kívül?
Kérdeztem a sráctól érdeklődéssel a tekintetemben.

>Aaron<
- Én is szeretem a sci-fit, és a történelmi scifiket is. Senki se mondta, hogy a kettőt ne lehetne kombinálni. Szerintem eddig nem igazán születtek rossz történelmi scifik
Az ízléseddel pedig semmi baj sincs. bár én nem sok életrajzi regényt olvastam. Amúgy, ha mindenkinek ugyanolyan lenne az ízlése, akkor az nem is lenne változatos vagy izgalmas, és minden szigorúan monoton lenne. Szerintem mindenkinek szíve joga, hogy azt olvasson és szeressen amit akar.
Mondtam őszintén a srácnak, miközben a mosoly még mindig ott figyelt az arcomon.
-Én is szeretek különféle könyveket olvasni, nagyon szeretem a kalandregényeket, mint például az Indiana Johns. Lehet fura, de imádom a kalandokat. Meg még szeretem azokat a könyveket, amik a természetet taglalják. Talán a képességem fejlesztése miatt is.
Mikor a testvéremmel lévő ellentétekre reagált, csak bólogattam.
- De sok vita forrása is, bár nem igazán szoktunk vitázni. Legalább változatosak a beszélgetéseink és az életünk is emiatt.

Tina/Aaron
Mikor közli, hogy neki is bejönnek jórészt azok a témák, amiket én is kedvelek, örülök neki, hogy még eggyel több szálon találtuk meg a közös hangot. Tina arcát most is mosoly ékesíti, mintha csak arra várna, hogy én is felfelé görbítsem a számat, szóval úgy is teszek, és mivel jó a hangulatom, ez most nem annyira okoz nehézséget.
- Ja, a fura ízlést nem úgy értettem, hogy nem jó, csak hogy elüt az átlagtól ezzel az életrajzos résszel - mentegetőzöm, mert nem akarom, hogy azt higgye, ennyire "bajosnak" tartom magam, és azt, amit szeretek.
- Akkor veheted úgy is, hogy most egy szép nagy kalandba csöppentünk ezzel a rezervátumosdival - felelem arra, hogy szereti az Indy féle kalandregényeket. - Ő is sokszor volt meleg helyzetben - mondom elengedve egy szóviccet is, ami épp akkor jut eszembe.
"De sok vita forrása is, bár nem igazán szoktunk vitázni." - Ez a mondat egy picit ellentmondásosnak tűnik, amin jót mulatok magamban, de ezt inkább nem hozom a tudtára.
- Én is kíváncsi volnék, milyen lenne, ha volna egy testvérem, de ez már örök rejtély marad azt hiszem. - hupsz, megint valami bánatos-töltetű dolog felé terelem a témát, szóval igyekszem másfelé kanyarodni.
- Egyszer voltam szaunában életemben, de ha tudtam volna, hogy abban fogok élni egyszer, nem adtam volna ki rá egy fillért sem! - törlöm meg a homlokomat, amin verejtékcseppek gyöngyöznek. - Szerintem már eléggé feltöltődtem, szóval ha nem bánod, egy kicsit lehűteném a helyet - mondom, és kicsit inkább javaslatnak hangzik.

>Aaron<
Mikor megláttam a srác arcán a mosolyt, ismét elégedettség töltötte be a szívemet. valamiért szerettem ha boldogok körülöttem az emberek és a hangulatra nem nyomja rá pecsétjét a szomorúság.
A meleg helyzetes kijelentésére, csak egy rövid kacajt engedtem meg,
- Valóban meleg a helyzet, de ha Indi képes túlélni azokat, akkor szerintem mi is.
Válaszoltam határozottan.
A szaunás megjegyzésre csak szélesebb lett a mosoly az arcomon
- Valóban meleg van, de azért ne erőltesd meg magad a képességed használatával.
Mondtam, őszintén a srácnak.
- Valószínű, kint még melegebb van, így idebenn kevesebb energiát kell, majd használnod.

Tina/Aaron
Úgy tűnik, hogy amiket elsütök rögtönzött poénokat és vicceket, bejönnek Tinának, mert vagy felkacag, vagy elmosolyodik. Mondjuk az is megfordul a fejembe, hogy csak szeretné, hogy azt higgyem, jókat mondok. De inkább az előbbi felé hajlok, hogy tényleg tetszik neki.
- Nyugi, nem fogom túlerőltetni magam - mondom, és már közölném is vele, hogy mivel idebent nincs annyira meleg, nem kell annyira koncentrálnom rá, mintha kint akarnám megtenni ugyanezt, de ő megelőz ebben.
- Igen - felelem helyeslően.
- Ma már csak hűlni fog a levegő szerencsére. De ki tudja, lehet, hogy este meg fűtenem kell majd! Itt is olyan hideg szokott lenni éjjel, mint máshol a sivatagokban, nem tudod?

David/Maria
Bizonyára ez a lényeges dolog is egyik fülemen be, másikon kiment, mikor a bemutatkozás zajlott, és én csak úgy magányosan álldogáltam senkire sem figyelve.
- Plüssökkel? - kérdezem, mert nem igazán értem, hogy pontosan hogy is lehet plüssökkel vizet csinálni. Kicsit viccesen is hangzik a dolog. - A szájukból forrást fekeszt? Vagy hogyan? - érdeklődöm hitetlenkedve.
- Tényleg jó ötletnek tartod? – nem nagyon hittem, hogy bármivel is tudnék valami plusszat adni közösséghez, és csak úgy felvetettem a közösségi ház ötletét, hogy valamit mondjak, ezért is lep meg, hogy jó ötletnek találja. Hát igen, önbizalom híján vagyok, ezt magamnak is beismerem.
- Oké, akkor majd este ezt is megkérdezem tőlük, mikor majd a képességem fejlesztéséről is – mondom.

>Aaron<
- Hát, a sivatagokban jellemző az esti hideg, de az biztos, hogy hajnalban van a leghidegebb, mert akkor már a homok már teljesen kihűlt. Szerintem ilyen 1-2 fok körüli hőmérséklet lesz majd éjfélre, de addig nem kell aggódni, mert addig csak folyamatosan enyhülő idő lesz.
- Bár szerintem a hideg ellen sokkal könnyebb védekezni, mint a meleg ellen. Elvégre rétegesebben mindenki tud öltözködni.
- Tényleg nem is kérdeztem még, te a meleget vagy a hideget szereted jobban?
Kérdeztem érdeklődve a sráctól.

/Kira-Danny/
Telekinetikus. Ezt megjegyzem magamnak. Szerencsére elég egyértelműen elmagyarázz a lényegét, úgyhogy ezzel nincs gond. Most rajtam a sor, hogy elmondjam, mit is tudok, és örömmel teszem:
- Az erőm mellett nagyon ügyes is vagyok.
Közben rájövök, hogy ez elég nagyképűen hangzik, de nem tudom, mit mondhatnék helyette, végülis ez a lényeg.
- Úgy értem, hogy például nagyon jól tudok elkapni dolgokat, mászni, ugrani fennmaradni szűk párkányokon, meg ilyenek. Kábé mint egy majom.
Nyilván feltűnt neki a majomfarkam, de azért felállok az ágyról egy kicsit, és háttal állok neki, hogy jobban láthassa.
- Ez is elég hasznos, segít egyensúlyozni.
Ezután visszaülök mellé. Ha van valami kérdése, válaszolok, ha nincs, akkor ezzel a kérdéssel viszem tovább a beszélgetést:
- Egyébként neked hogy jött elő a képességed?

>Danny<
Mikor a képességéről kérdeztem, azzal kérkedett, hogy milyen ügyes. Válaszként csak felvontam a szemöldököm, de kérdeznem nem kellett, mert rögtön kifejtette a témát. Én pedig csak bólogattam néhányat válaszként.
~ Hogy nem vettem eddig észre azt a majomfarkat? Bár eddig nem állt nekem háttal, de azért feltűnhetett volna.
- Valóban hasznos.
Helyeseltem, majd Danny témát váltott. Kissé elgondolkodtam, mielőtt megadtam volna a választ.
- Hát. 12 éves voltam, akkor vettem észre először, mikor levertem anyám vázáját és az csodával határos módon megállt a levegőben. Így el tudtam kapni azt. nem mondanám, hogy izgi, vagy hosszú sztori, de így történt.

Tina/Aaron
- Hát igen, lehet vastagon öltözködni este. Kár hogy arra hirtelenjében nem gondoltam, hogy kabátot is hozzak magammal. Mondjuk, nekem mázlim van, mert én is fűthetek akár – mondom, miközben valamennyire igénybe veszem a képességemet, és lejjebb húzom a szoba hőmérsékletét, hogy olyan szinten legyen, mint otthon szokott.
Na, így már mindjárt más!
Eltűnődök Tina kérdésén, amire magam sem tudom a választ igazából.
- Hát, a hideget azért nem szeretem, mert az összefügg azzal, hogy rossz kedvem van. A meleget meg azért nem, mert hát jó kedvem van akkor, de megsülök tőle… szóval inkább a szobahőmérséklet az, amit szeretek. Bár, itt a sivatagban szerintem hidegpárti lesz belőlem, ahogy elnézem a táncoló horizontot.
- A képességgyakorláson szerinted mivel üssük el az időt? – kérdem.

David/Maria
- Igen, tényleg frankó – mondom. Hát inkább vicces, gondolom, hogy plüssöket kelt életre az erejével. De elképzelni sem tudom, hogy erre milyen magyarázat lehet, hogy a plüss jégesőt tudjon csinálni, akárhogy töröm is a fejem.
- Azt hittem, hogy az én mutációm elég fura, de akkor úgy tűnik, vannak annál különösebb dolgok is.
Az érvek, amiket felsorol az ötletemre, miszerint kéne egy közösségi ház szerű helyet csinálnunk, meggyőznek arról, hogy tényleg jó ötlet volt, és fellelkesedem emiatt. Úgy tűnik, én is tudok valamivel előrukkolni a közösség javára.
A hobbi téma felhozása nem tudom, hogy jó ötlet volt-e, mert nekem nem volt ezelőtt semmi olyasmim, csak dolgoztam, és ennyi. Szóval beszélgetés szempontjából zsákutca. Ezt őszintén be is vallom, némi változtatással:
- Nem sok időm volt hobbira. Ahogy meséltem, elég sokat güriztem, hogy segítsek eltartani a családunkat, és az felemésztette a legtöbb időmet. Nem volt nagyon lehetőségem olyat csinálni, amit szeretek. De ha már ez a téma, akkor neked van vagy volt?

Hood-Serena

Hood megöleli Serenát.
- Minden rendben lesz az, hogy te kómáig nézed a vizet nem fog semmit sem elérni. Pihenj.
A lány ellenkezhet, de sajnos a fiú ragaszkodik hozzá. idővel győzedelmeskedik és Serena elbóbiskol. Hood pedig berakja az egyik ágyba őt.
Hood egy ideig még kutakodik és nézelődik majd kisétál.

Mindenki

Órák teltek el az idő kezd elviselhető lenni.
Hood végig kopog mindenen és párat ordít.
- Jó népek!
Ha már mindenki legalább kinéz az ablakon akkor a kúthoz lép.
- A víz iható! Szóval legalább ezt megoldottuk.
Még mondana valamit, de mindenki egy hangos zajt hall és egy gép repül el. Egy fém doboz landol a rezervátum középpontjában. A zajra még Serena is felébred. A láda majdnem másfél méter széles, hosszú és magas. A teteje szét nyílik és Hood egy papírt lát meg.
- "Még vannak barátaik - Miller".
Olvassa fel az üzenet. Majd a ládába néz.
- Kaja!

/Most pár körre megtöröm a szabadjátékot, hogy ki osszuk a láda tartalmát./

Megráztam a fejemet Charlie szavaira.
- Nem tehetem meg, hogy pihenjek – mondtam. – Annyi dolgunk van, olyan sok mindent kell tenni.
Igaz megtanulhattam volna, hogy vele nem érdemes ellenkezni, mert mindig ő győz, mindig is így volt, ahogyan most is. fáradtan dőltem le az egyik ágyra és szinte le sem tettem a fejemet már elaludtam.

Nem tudom, hogy mennyi lehetett az idő, amikor egy hatalmas csattanásra ébredtem fel és ugrottam fel. Adia egyből megjelent a bőrömön és páncél keménységre erősítette magát. Azonban az elmaradt, hogy a veszélyt is érezze, így szépen lassan húzódott vissza a bőröm alá. Kinéztem az ablakon, már sötét volt, legalább nyolc-kilenc órát aludhattam, ha nem többet. Sietve mentem ki az ajtón, így még pont hallottam, hogy mit olvasott fel. Miller.
- Jonathan – mondtam halkan, miközben Charlie mellé léptem. – A saját fejét és a családja védelmét kockáztatja azzal, hogy nekünk segít.
Tudtam, hogy milyen köze van Einar-hoz és Mrs. Miller-nek Thorhalla-hoz, ahogyan Stephanie mesélte, hogy a lányuk is mágiaérzékeny. Ők is szuperlények voltak, Miller-től pedig féltek a katonaságnál és a politikai játszmákban. Ez az ajándékcsomag tőle. Ha rájön Osborn, hogy mit tett még képes arra, hogy leváltja és akkor még a SHIELd-től is kell tartanunk, akik most még segítenek.
- Vajon van esélyünk rá, hogy ládákat és földet is küld, amiben tudunk növényt termelni? – kérdeztem Charlie-t.
Kissé oldalra léptem és hagytam, hogy ő nyissa aki azt és nézze meg, hogy mit küldhetett Mr. Miller nekünk.

>Danny<
Miután reagált újabb mondatot intézek a sráchoz.
- Szerintem folytassuk a munkát, már a nap visszafordult így már csak hűvösebb lesz. Este a sötétben pedig már nehezebb dolgunk lesz.
Mondtam a srácnak, majd megindultam kifelé, tudtam, hogy úgyis követni fog.
Tudtam, hogy Danny követni fog, de ha nem így lett volna akkor is könnyen folytathatnám a munkát.
Ha ott lenne velem, akkor adok neki feladatot, majd amíg azokat végzi, addig én is elkezdek dolgozni, az erőm igénybevételével is.
A kocsi hátsótengelyét függőlegesen beállítottuk a földbe, hogy az legyen az állvány. A tetejére feltettem az egyik kereket, hogy majd ahhoz csatlakoztatom a 4 kocsiajtót a későbbiekben, melyeket Danny már elhajlított, így a szél már könnyen beléjük tudott kapni, akármerről is érkezzen. A másik kerék a hátsótengely közepén a kardántengely helyére kerül és ez a gumi hajtja az autó generátorát vagyis az autó aksiját. És az övemet használtam ékszíj gyanánt. Hosszú munka volt,amiben Danny is segített(ha ott volt) ahol tudott, így a munka gyorsabban haladhatott, melyben közre játszhatott enyhülő idő is.
A kocsi apró vezetékeiből már el is kezdtük kiépíteni a hálózatot. Már csak néhány csavart kellett meghúznom, ahhoz, hogy készen legyünk.
- Mindjárt kész.
Mondtam, de a csavarok meghúzását, már nem fejezhettem be, mert egy hatalmas csattanás zavarta meg a csendet.
- Mi a fene volt ez?
Kérdeztem, majd ha Danny is ott van, akkor intek neki, hogy menjünk és nézzük meg.
Az ordítozás tovább erősítette a kíváncsiságomat, mikor odaértem láthattam, hogy oka is van az ordítozásnak/ünneplésnek. Egy újabb konténer volt az, melyben akármi lehetett, ami a túlélésünkhöz szükséges.
- A jelek szerint van egy őrangyalunk.
Tettem hozzá, majd odasétáltam a gyülekező tömeghez. Majd érdeklődve kérdeztem:
- Vajon mi lehet benne? Ellátmány?
Kérdeztem azoktól,akik már régebb óta ott voltak a helyszínen.

>Aaron<
A srác mikor a hidedgről és a melegről beszélt, csak bólogattam.
- Van benne valami.
Mikor arról kérdezett, hogy hogyan üssük el az időt kicsit elgondolkodtam, majd előálltam egy ötlettel.
- Tudsz furulyán vagy száj harmonikán játszani? Én csak harmónikázni tudok, de abból is csak pár dalt.
Ha a srác azt mondja tud, akkor nekiállok megteremteni a megfelelő hangszert és átnyújtom a srácnak, ha pedig játszani kezd akkor figyelmesen hallgatom a muzsikaszót.
Ha a srác azt mondja nem tud, akkor így felelek:
- Zavarna, ha harmonikáznék egy kicsit?
Tettem fel a kérdést, ha zavarja akkor folytatom a beszélgetést, ha pedig nem, akkor megteremtem magamnak a harmonikát és játszani kezdek rajta. Eljátszottam neki a rózsaszín párduc előszavát, amit kicsiként annyira szerettem, mikor a dal végére értem, egy hatalmas csattanás törte meg a harmonikaszót, a hangszert ijedtemben kiejtettem a kezemből, mire az kettőt koppant a földön, majd eltűnt.
- Mi volt ez?
Tettem fel a kérdést.
- Gyere Aaron, derítsük ki.
Mondtam a srácnak, majd elindultam kifelé. Mikor megláttam a konténert elöntött az öröm.
- De jó. Végre valami. Így már sokkal könnyebb lesz.

Tina/Aaron
Ahogy a levegő hűl, a képességemre sem tartok igényt, és szerintem Tina sem, így befejezem a szoba hűtését.
- Nem, semmilyen hangszeren sem tudok játszani - mondom neki. E téren vannak hiányosságaim, de sosem akartam őket pótolni igazából. - De nyugodtan játsszál, nem zavar - biztatom, mert arra kíváncsi vagyok, hogy milyen jó benne.
Rózsaszín párduc, mosolyodom el. Elég egyszerű dallamú, de attól még jó.
Közben valaki végigkopogtat mindenütt, ami felkelti az érdeklődésem. Vajon milyen hír van, vagy mi történhetett? Felkelek az ágyról a lány mellől.
- Végre valami történik odakint! - mondom lelkesen, és kinyitom az ajtót, hogy kiderítsem, ki, miért és mire hívja fel a csapat figyelmét. Úgy tűnik, kezd élet költözni a táborba, és nem kell betokosodva ülnünk tovább a szobáinkban.
- Oké, akkor a víz miatt már nem kell aggódnunk! - mondom Tinának, bár szerintem ő is hallotta.
Ekkor érkezik a láda, és Tina megelőz a javaslatban, hogy nézzük meg.
- Akkor van víz és kaja is most már! - mondom, és örülök neki, hogy nem felejtkeztek meg rólunk odakint.

David/Maria
Vajon mire gondolhat durva mutáció alatt? Igazából én maximum csak annyit ismerek, amit itt hallottam és láttam, meg amit el tudok képzelni. Hallani a körülményeim miatt nem sokról hallottam, tévé elé is alig kerültem. Szóval most próbálok valami igazán durva dolgot elképzelni.
- Bocsi, én nem tudok semmi jót válaszolni - mondom bocsánatkérően, mikor magát hibáztatná, amiért nem vagyok képes előállni egy olyan válasszal sem, amivel továbbgördíthetnénk a beszélgetésünket. De igazából már nem nagyon tudok miről beszélgetni, kifogytam mindenből.
A hobbiról is elkezdene beszélni, mikor egy kiáltás félbeszakítja. Én is fölkelek a helyemről, mert kíváncsi vagyok, mi történhetett. Úgyis kifogytam a beszélnivalókból, szóval ez megmentett a későbbi erőletett dumálástól, aminek semmi értelme nincs.
- Kimegyünk? - kérdezem, mert már nincs olyan forróság, mint mikor bemenekültünk a nap elől hozzám.
Megköszönöm, hogy előreengedett, de aztán inkább hagyom, hogy megelőzzön. Mikor kiderül, hogy a víz iható, úgy érzem, hogy a halálból mentettek meg, és elpárolog az aggodalmam, majd a ládában élelmet találnak, ami csak tetőzi a megkönnyebbülésemet. Akkor mégsem lesz olyan borzasztó ez az egész.

Valóban ellátmányt kaptunk és hamarosan mindenki más is megérkezett bentről, vagy legalább is a többség, amennyire én láttam. Figyeltem, hogy Charlie miket vett ki a ládából, élelem, tartós élelem, magok utasítással. Nagyon reméltem, hogy Jonathan volt olyan előrelátó, hogy küldött földet is, bár ezt még nem mondta, hogy lenne a ládában. Igaz az aljában még lehetett az, annyira szerettem volna, hogy így lenne, hogy legalább elindulhattunk volna valamilyen úton és ne csak a sötétségben kelljen tapogatóznunk. A telefonra, mikor felemelte és feltette a kérdést nyeltem egyet. Az egyik legfontosabb kérdés, ki képviseljen minket. Itt ugyanúgy kellett dönteni, ahogyan az X-mennél és az iskolánál, hogy mi alapján veszünk fel tagod, vagy éppen tanárt. A tanár talán fontosabb volt hasonló szemszögből. Vajon működni fog a demokrácia közöttünk, vagy máris anarchiába kerülünk? Tudtam, hogy mik kellenek ahhoz, hogy valaki a vezetőnk legyen. De egy pillanatra sem fordult meg a fejemben, hogy saját magam kérjem el azt, soha sem volt olyan jellemem, hogy önként kérjek ilyesmit. Most sem volt, azonban úgy éreztem, hogy elmondom nekik, hogy mi alapján válasszunk, noha én már döntöttem, hogy ki lenne képes minket összefogni.
- Olyan személy kell, aki volt már vezető, vagy e körüli rangban, ismer odakint befolyásos személyeket és jó kapcsolatai vannak és őt is ismerik, hogy legyen szava és ne söpörjék el az első szó után – mondtam. – Szerintem maradjon nálad a telefon Charlie.

Kira az ablakon kinézve megállapítja, hogy már alkalmas az idő a munka folytatására, így hát követem őt ki a házból. Kira, mivel ő a szakértő, kiosztja, hogy mit csináljak, én pedig megteszem. Nem vagyok egészen biztos benne, hogy mi készül, de gondolom majd kiderül, addig is teszem, amit tudok. Nincs még időnk azonban befejezni a munkát, mert egy gép repül el a rezervátum fölött, és hatalmas csattanással leejt valamit. Amikor Kira megkérdezi mi volt ez, így felelek:
- Én se láttam többet, mint te. Menjünk, nézzük meg!
Ezzel el is indulok arrafelé, ahol a csomag landolt. Mire odaérünk, már többen ott vannak, és Charlie éppen belenéz a ládába. Majdnem elkurjantom magam örömömben, amikor meghallom, hogy mi van benne. Ezek szerint van segítségünk kívülről! Így hirtelen hatalmasat nőttek az esélyeink. Még magokat is küldtek! Most már kicsit szégyellem, hogy olyan borúlátó voltam. Ezek után viszont már nem lehetek az. Ha ez megoldódott, bármi sikerülhet! Most már biztos, hogy nem adhatjuk fel. A telefon újabb öröm. Nyilván valaki kapcsolatba akar lépni velünk kintről. Ötletem sincs, hogy ki, de a többiek úgy néz ki, tudják. Abba viszont nem nagyon tudok, beleszólni, hogy ki legyen a vezető, hiszen nem ismerek senkit a társaságból. Eddig egyértelműnek tűnt nekem, hogy Serena lenne a jó választás, és az X-ment is vezette, úgyhogy biztos van tapasztalata is. Azt viszont, hogy Charlie mit tud, nem tudom. Nem akarok vitát indítani, úgyhogy nem szólalok meg, de ha választani kell, Serenára szavazok.

K:
A kérdésemre hamar választ is kapok, miszerint ellátmány és egy telefon van a ládában.
~Remek egy probléma minusz.
Végül pedig előkerül az elkerülhetetlen kérdés, miszerint kié legyen a telefon. És ez egyet jelentett a vezető szerepével. Tudtam, hogy az aki közvetít minket, befolyásos kell legyen, ezért nem jelentkeztem, hiába vagyok ismert Burlingtonban a szerelésről, de a mutáns ügyekhez nem értek és bevallom nem is akartam magamra vállalni ezt a terhet. A férfiről nem tudtam semmit és a többiekről se tudtam sokkal többet, bár a Serena nevű nőnek az említettek alapján jó kapcsolatai lehetnek.
~ Ha szavazás lessz, az én voksom Serenáé. Ezt a pasast nem ismerem eléggé, hogy megfelelően mérlegelhessek kettejük közt.
- Felőlem mindegy, de ha voksolunk, akkor az enyémet Serena mellett teszem le.

T:
Örömmel töltött el, mikor halottam, hogy mi is van a ládában.
~ Valaki gondolt ránk.
Mikor előkerül a telefon és a kérdés, hogy kié legyen, a mosoly máris elhalványult.
~ Remélem nem akarnak itt most verekedni a vezető szerepéért.
Kira kinyilvánította a véleményét amivel én is egyetértettem.
- Detto.
Válaszoltam röviden.

Hood ezzel Serenára néz.
- Az én szavazatom nem is kérdéses.
Ezzel a kezébe dobja a telefont. Majd benéz az ládába.
- Ahogy nézem egy-két hétig van ételünk. Ezek a csomagok kihúznak.
A férfi behajol és kidobál mindenkinek valamit. /ti kitaláljátok mit kaptattok/
- Én azt mondom ma este megérdemlünk egy bulit. Főnök?
Fordul Serenához.

Az elején még volt némi reményem arra, hogy talán Charlie lesz az, aki választanak, mert még a SHIELD-es férfi is őt mondta, hogy jó lenne, de a többiek egyöntetűen leszavazták. Nem tagadhattam, hogy elérzékenyültem, hogy így ismeretlenül is irányomba helyezték a bizalmukat. Mikor Charlie odadobta a telefont elkaptam és az ott levőkre néztem.
- Köszönöm a bizalmat, igyekszem meghálálni mindezt és minden erőmmel azon leszek, hogy sikerüljön felvirágoztatni ezt a helyet – mondtam.
Egy konzervet elkaptam, amit felém dobott, babos hús, már úgyis kezdtem kissé éhes lenni. Buli? Meglepetten néztem fel a javaslatra. Főnök, még soha sem hívtak így, csak Mr. Miller-re hallottam ezt a kifejezést, amikor James-ék így hivatkoztak rá.
- Ha szeretnétek nyugodtan – feleltem. – De aztán holnaptól kemény munka vár ránk. Itt nem lehet teljes nap kint lenni, késő délelőtt és késő délután között senki sem tud kint meglenni, így holnap majd szeretnék egy megbeszélést a köztes időben az egyik helységben, ahova mindenki befér, hogy felosszuk és megszervezzük a tényleges munkát egymás között, kioszthassuk mindenki feladatát. És azt is, hogy az ételünket mivel kevés fejadagokra kell osztani, ahogyan a katonaságnál szokás. Tartalékok is kellenek, arra az időre, amikor éppen nem kapunk ellátmányt és ehhez hasonlók. Egy órakor találkozzunk holnap a legnagyobb konténerben… addig, ha szeretnétek nyugodtan ünnepeljetek.
Nekem viszont nem igen volt hangulatom ehhez, de legalább a teendők összeírása és megszervezése elvonja majd a figyelmemet. Még megvártam a többiek válaszát, ha pedig az megvan, akkor elindulok a saját „lakásom” felé.