"Rezervátum"

K:
Örömmel konstatáltam, hogy Serena lett a vezetőnk. bár nem ismertem a nőt, de bizalommal töltött el, hogy egy tapasztalt vezető áll a csapatunk élén és nem kezdtek el a többiek hatalmi harcot vívni.
Charlie mindenkinek dobott valamit. Elkaptam én is egy dobozt, majd megszemléltem, hogy mi is van benne.
~ Konzerv lecsó.
Mikor megemlítették a buli ötletét, elmosolyodtam, majd a főnökünkre néztem, aki jóváhagyta a bulit. Meg néhány szabályt is leszögezett, melyekre csak helyeslően bólogattam. Mikor végzett a mondandójával, csak akkor szólaltam fel.
- Rendben. Pár percet kérek és én is csatlakozom, a bulihoz
Mondtam, majd rögtön vissza is röppentem a szélturbinához hasonlító tákolmányunkhoz. Miután leszálltam rögtön a csavarokhoz mentem, hogy meghúzzam azokat, de még nem kapcsoltam össze egymással a két rendszert, tudtam, hogy ellenőriznek kell a két rendszert, és meg kell mérnem az ellenállást. Bár ez este nehézkesen ment volna, így másnap reggelre halasztottam a dolgot. Főleg, hogy egy voltmérőt is össze kellett volna rakni, hogy sikeresen el tudjam végezni a méréseket, meg a vezetékekhez szilíciumot kellett volna csatlakoztatnom ellenállás gyanánt.
~Elvégre, hova is sietek ennyire?
Vissza röppentem a társasághoz, hogy ha a buli kezdetét veszi, akkor ne maradjak le, elvégre ezek után kemény munka kezdődik megérdemlünk előtte egy kis pihenőt.
Megkerestem a tömegben Dannyt és odamentem hozzá.
- Már nem sok kell hozzá és elkészül a szerkezet, de szerintem ráérünk holnapig.

T:
Örültem, hogy Serena lett a vezetőnk, jobbat jelen helyzetben most nem tudtam volna elképzelni, bár a nővérem is jól tud csapatot vezetni, ezt mutatja az alkalmazottaival való viszonya is, de egyenlőre jobb is, hogy így alakultak a dolgok.
Nekem is dobtak egy babkonzervet, amit eleinte csak forgattam.
~ De hát nincs is konzervnyitónk. de pont én beszélek, aki gyárthat is egyet.
A buli hallatán felcsillant a szemem. Majd miután Serena ismertette a holnapi programtervet, csak egy rendben hagyta el nekem is a számat.
Miután Kira elrepült, hogy befejezze a szerelést, én a többiekhez fordultam, a kezembe teremtettem egy konzervnyitót, majd feltettem egy kérdést.
- Kinek kell konzervnyitó?
Tettem fel a kérdést és ha valaki kéri tőlem, akkor odaadom neki, ha viszont senkinek sem kell, akkor eltüntetem a kezemből, hogy ne fogyasszam feleslegesen az energiáimat.

Hood a lassan távozó napra néz.
- Akkor azt mondom a mai napot ki bulizzuk!
Ezzel kiemel egy hatoscsomag kólát. ÉS picit csalódottan nézi a dobozokat.
- Sört... vártam...
Megnézi a többi dobozt. Zavartan felpillant.
- Alkoholmentes buli!
Ezzel Serena után néz és az egyik hatos csomaggal utána megy.
- Öhm majd jövök, megnézem, hogy minden rendben van e. Ne sérüljetek meg rögtön az első napon!
/Szabadjáték újra. Este van./
Hood Serena után megy és ajtón nem lép be csak benyúl egy kólával.
- Szabad a belépés? - kérdi éles hangon, mintha a kóla beszélne. - Elhoztam az egész családot!
Ezzel belógatta maradék csomagot.

~ Hood és Serena ~
Szerencsére az én konzervemhez nem kellett nyitó, ott volt rajta, amivel ki lehetett nyitni. Amint beértem a „lakásomba” az asztalra tettem a telefont és utána a konzervet is. A sporttáskámra néztem, még ki sem pakoltam belőle semmit sem, átaludtam az egész délutánt, de mintha nem ért volna semmit sem, ugyanolyan fásultnak és gyengének éreztem magam, mint előtte. Odakint mivel kezdett sötétedni meggyújtottam egy gyertyát, nem is tudom, hogy mikor ettem így utoljára. Talán a Bukás után, amikor még nem mentem vissza a kúriába. Elő kellett volna még szednem az elektromos melegítőt, hogy mégse hidegen. Az ajtó felé kaptam a fejemet, amikor az kinyílt és egy kóla kandikált befelé. Felnevettem Charlie hangján.
- Legyen, bejöhetnek – mondtam mosolyogva. – És te is velük.
Ha belép a szobába a kólák után, csak akkor szólalok meg ismét.
- Maradsz vacsorára? – kérdeztem. – Igaz itt nem tudok rendesen főzni, nincs mivel, miből és mit, de hátha a konzervből elő tudok varázsolni valami ehetőt.
Őt pont nem is tudom, hogy miként állt az általam főzött ételekhez, régen Sweety főzött abban a másik életben, ebben pedig soha sem volt lehetőségem, sem pedig alkalmam, hogy meghívjam, ilyesmire. Kóla, koffein, cigaretta, ha ezeket nem szerzünk, valószínűleg sokaknál lesz igencsak kellemetlen elvonási tünet hamarosan.
- Kávét nem kaptunk? – kérdeztem kissé reménykedve.

Aaron
Természetesen Serenára voksolok, mint jövőbeli vezetőnkre, mást nehéz is lenne elképzelni ilyen fontos pozícióban, legalábbis számomra. Elég könnyen megy a vezető választás. Igazából szerintem ez inkább csak formalitás volt, mert amúgy is mindenki tudta, ki kell legyen a feje a csapatnak.
Egy-két hétig lesz kaja? Az bőven elég, hogy sikerüljön talpra állítani ezt a helyet, és üzembe helyezni mindent. Annyi idő alatt kipofozzuk majd a helyet, és nem kell az étellel meg itallal foglalkoznunk. Szuper!
Mikor hozzám is repül egy konzerv, elkapom, és megnézem, mi is ez… gombás húskonzerv? Ilyet meg ki talál ki? Ugyan már, ennél nem kaphattam volna valami jobbat?
De nem panaszkodhatok, jobb, mint a semmi, amit amúgy reméltem.
A bulira fölkapom a fejem a konzerven lévő irományok tanulmányozásából. Máris? Mondjuk, igaz, fel kell dobni a hangulatot, hogy ne menjen el az életkedvünk, és mi más lenne erre jobb, mint egy buli?
Helyeslően bólintok Serena beszédére.
- Ó, én kérnék, ha nem gond – mondom Tinának, mikor felajánlja a konzervnyitót.
Anélkül nem nagyon boldogulnék most.

Maria
Nem nagyon tudom, hogy most pontosan kire is szavazzak, ki legyen a vezető, nem érzem azt, hogy nekem jogom volna hozzá. Hiszen eléggé friss vagyok közöttünk, míg sokan már ismerik egymást, vagy könnyen összerázódtak.
Mikor azonban látom, hogy Serenára voksolnak sokan, én is mellé állok, bár igazából nem értem, hogy mi szólna mellette vagy a másikuk mellett.
Viszont mikor a kezembe dobják a konzervet, jobb kedvre derülök, mert már közvetlenül is megtapasztalhatom, hogy nem fogunk éhezni, legalább egy hétig! A konzervet ügyetlenül majdnem kiejtem a kezemből, de végül csak megbékél a tenyeremben. Valami főzelékutánzat, bab, hús. Még nem láttam ilyet, de kíváncsi vagyok rá, milyen lehet az íze. Mind aki éhezik, gyorsan felnyitom, és belenyújtom az ujjam, és úgy kóstolom meg. Hm… finom.
A bulizásra nem tudom, mit válaszoljak, vagy hogy reagáljak rá. Még sosem buliztam. De nem megyek vissza a szállásomra, inkább ott maradok, és nézem, mit csinálnak a többiek, talán én is belejönnék. Közben meg eszegetem a konzervet.

~ Hood és Serena ~
A szavai után kérdőn néztem Charlie-ra, mi az, hogy nem tud egy szelet kenyeret sem megcsinálni? Agglegény volt, azok pedig általában szoktak éretni az ilyesmihez. Végül kiderült, hogy miért is.
- És ezt most fogadjam el kifogásnak? – kérdeztem megjátszott szigorúsággal. – Én is Los Angelesi vagyok és mégis megtanultam főzni, sőt odahaza anya is főzött. Akkor ülj le, amíg ezt megcsinálom. Babos hús, remélem szereted.
Átvettem a kólát, majd gyorsan le is tettem az asztalra és az elektromos melegítőhöz léptem.
- Reménykedj, hogy működőképes, ha nem, akkor hidegen kell ennünk.
Ezzel megpróbáltam bekapcsolni azt a sütőlapot, miután meggyőződtem arról, hogy elvileg áram alatt remélve, hogy tényleg működni is fog, ha igen, akkor pár perc múlva a konzerv taralma ehető melegségre melegedjen.
- Egyébként ne hagyd majd, hogy elvonjalak az ünnepléstől, a világért sem szeretném ezt tenni. Ami a kávét illeti, nekem nem biztos, hogy kelleni fog itt, már nincsenek gyerekek, akik miatt éjszakázni kellene gyakorta – jegyeztem meg bánatosan. – Amíg ez melegszik, előkeresnél nekem két tányért és evőeszközöket?

>Danny<
Vissza röppentem a társasághoz, hogy ha a buli kezdetét veszi, akkor ne maradjak le, elvégre ezek után kemény munka kezdődik megérdemlünk előtte egy kis pihenőt.
A tömegben rögtön megkerestem Dannyt és odamentem hozzá.
- Már nem sok kell hozzá és elkészül a szerkezet, de szerintem ráérünk holnapig. Szerintem a mai nap után megérdemlünk egy kis kikapcsolódást. Vagy neked nincs kedved?
Tettem fel a srácnak a kérdést.

>Aaron<
Átadtam a konzervnyitót annak, aki kérte és így járt az kézről kézre, mikor az ismét visszakerült hozzám észrevettem, hogy nekem nincs is rá szükségem, mivel az enyémet egy fogantyú segítségével lehetett kinyitni.
~ Na nem baj legalább másoknak hasznára volt.
Gondoltam miközben láttam, hogy a kezemben a konzervnyitó lassan eltűnik a kezemből.
Majd odaléptem Aaronhoz.
- Te milyet kaptál? Én babkonzervet.

Úgy néz ki a többség - még Charlie is- szintén úgy gondolja, hogy Serena lenne a megfelelő vezető. Enyhe mosollyal nyugtázom, amikor elfogadja a feladatot. Igyekszem majd segíteni neki, ahol csak lehet. Remélem boldogul majd, de nagyon bízom benne. Végülis az X-men vezetője volt.Charlie felvetésére szélesebbé válik a mosolyom. Hiányzott egy kis hangulat innen. Meg aztán most van is mit ünnepelni. Én is kikapok valamit a ládából, ami a kezem ügyébe kerül. Konzerv borsó, valami hús, meg valami narancsos üdítő. Teljesen jó, nem panaszkodom miatta. Igazából továbbra is jobb minőségű kaja, mint amire sokszor kényszerültem az utóbbi években, így ez nekem valószínűleg a többséggel ellentétben egyáltalán nem fura. Amikor Kira újra csatlakozik hozzám, mosolyogva így válaszolok neki:
- Persze, bőven ráérünk. Ki nem hagynám a bulit, még ha nem is ígérkezik nagyon vadnak. De legalább jobban megismerhetjük a többieket is.
Ezzel el is indulok Tina és Aaron felé, jelezve Kirának, hog ő is jöjjön. Amikor odaérek hozzájuk, így szólok széles mosollyal:
- Helló! Nekem is jut a konzervnyitóból?

K:
Danny is benne volt a buliban, aminek örültem, de az ez utáni lépése meglepet kissé. oda akart menni a húgomhoz. Én csak kérdőn néztem rá, és ezzel nekem is jelezte, hogy menjek. Nem ellenkeztem, de mégis furcsa volt most. Az érzelmek kavarogtak bennem, pedig általában elrejtem őket, akárcsak egy színész, de a környezet és a szituáció, előhozza belőlem az érzelmeket. Melyek most gond nélkül látszódtak az arcomon.
~ Mi van velem? Olyan fura érzésem van. De nem tudom mi az? talán csak az aggodalom. Nem, ez valami más, de mégse tudom beazonosítani.
végül odamentem Tináhhoz és a sráchoz, akinek a neve nem jutott hirtelen eszembe.

T:
A beszélgetésben elmerülve észre se vettem eleinte, hogy odajöttek hozzánk. Kira volt az és a srác akivel szerelt. kissé fura fazon volt, nem voltam hozzászokva, ahhoz, hogy a szomszédomnak majomfarka van.
- Ööö. már eltüntettem, de ha vársz egy kicsit, akkor teremtek neked. Csak pár percet kell várnod, míg feltöltődik az erőm.
Válaszoltam és közben egy bocsánatkérő pillantást intéztem a srác felé.
- Hogy haladtok?
Törtem meg a lassan kínossá váló csendet.

Hallom ahogy a katonák visszaindulnak a sötétbe, a homokot a bakancsuk alatt, egy gyors mozdulattal még reagáltam a hirtelen fényre. Szemem elé kaptam a kezemet, furcsán gyorsan. Ahhoz képest amit visszafele művelek, egy öröklétű kényelmével teszem újra az oldalamhoz, az bal kezemmel utána össze is fogom a kabátom melltájékon. Egy pillanatra idegennek érzem magam, majd átcsap szégyenlősségben. Egy régi eszme szobraként lépek be a fénykörben, félig szuperhősnek öltözve.
A gondolataim kuszák, nehéz fókuszálnom, rég voltam civilek között. Gyorsan egy kisebb csoporthoz portálok, pár méterre tőlük, míg motoszkál valami benne a társaságokban szokás protokollal kapcsolatban. De nem gondolok bele, hogy a portálás nem jó ötlet.

Mosolygok egy kedveset a népekre (Kira, Danny, Aaron, Tina) integetésre kapom fel a kezemet:
- Hello! - Megpróbálok nem vigyorogni, úgy rémlik, most nem az jön. Túl gyors lett minden. Az egész olyan délibáb szerű. ~ Vajon tényleg kiengedtek? ~

A jelmeze: kalap a kezében, benne a maszk:


Az arc pedig:

Közben a David nevű katona is csatlakozik hozzánk, egy barátságos biccentéssel üdvözlöm. Türelmesen várok a konzervnyitóra, a kérdésre hagyom, hogy Kira válaszoljon, mivel ő látta át, hogy valójában mi történik, én csak az egyszerűbb dolgokban segítettem. A másik irányba nézek egy pillanatra, és valami mozgást pillantok meg. Először csak azt hiszem, hogy káprázik a szemem, de jobban figyelve hamar egyértelművé válik, hogy nem. Egy alak közeledik. Szólok a többieknek is:
- Szerintem ott jön valaki. Én megnézem, valaki szóljon Serenának!
Nincs azonban időm elindulni, mivel a fickó teleportál, és előttünk bukkan fel. Hátra ugrom egyet ijedtemben, amikor mosolyogva ránk köszön. Nagyon furcsa alak, piros kabátban és kalapban. Hogy kerül ide? Ő is mutáns, akit kihoztak? De miért ilyenkor, és miért egyedül? Nem látom értelmét, de nem is jut eszembe más. Vagy segíteni jött? Végülis belegondolva, ha tud teleportálni, átjuthatott az őrökön is. Ha más nem reagál előbb, rövid szünet után ennyit nyögök ki:
- Öööö...Hello. ... Bocs, de ki vagy?

~ Serena és Hood ~
- Ennek ellenére nem hiszem, hogy én vagyok a legvidámabb társaság ezen a helyen – mondtam kissé zavartan.
Felkaptam a fejemet, amikor a fények villózni kezdtek, majd állandó lett. Ezek szerint Kira tényleg megtudta oldani, hogy legyen áramunk és így máris megérte elhozni a számítógépemet, mert lehet majd rajta olvasni és dolgozni is. Átvettem az evőeszközöket Charlietól és megkavargattam a konzervet az elektromos rezsón.
- Te soha sem zavartál és nem most fogod elkezdeni – válaszoltam elpirulva.
Amint a konzervben megmelegedett az étel, akkor még kerestem gyorsan valami csészét, vagy tányérszerűséget, akár műanyagból is, hogy kettőbe oszthassam a vacsorát. Ha találtam ilyesmit, akkor kettőbe osztottam a babot, Charlie-nak adtam többet, mint magamnak, majd letettem a tányért az asztalra.
- Jó étvágyat, remélem valamikor majd tudunk rendes, általam főzött ételt is enni itt és addigra már te sem leszel elveszve Los Angelesi létedre – mosolyogtam, majd kissé elkomorult az arcom. – Mit gondolsz, vannak még odakint szövetségeseink a SHIELD-en felül?

A két lány szinte egyszerre köszön a feléjük érkező volt ügynöknek. Majd Danny mondatára mindketten abba az irányba néznek, ahova a srác mutatott. Nincs a mozdulatsorban semmi begyakorlott, egyszerűen csak egyszerre mozdultak meg. Ám mielőtt a messzeségbe nézhettek volna az alak már ott is termett mellettük, mire mindketten megszeppentek.

K:
Kira meglepettségében csak hátrált egy lépést, majd az idegenhez fordult, aki elég érdekesen festett.
- Hello. Mi szél hozott ide?
Aki vagy részét a kérdésnek azért nem tettem fel, mert Danny már megkérdezte, helyettem is.

T:
Meglepettségemben a fenekemre huppantam, de szerencsémre más bajom nem lett. Feltápászkodtam, majd én is az idegenre szegeztem a tekintetem. Kíváncsian vártam a válaszait, majd eszembe jutott, hogy Dannynek még tatozom egy konzervnyitóval, így azt gyorsan megteremtettem és a srác kezébe adtam.
- Ezt majdnem elfelejtettem.
Majd miután odaadtam a konzervnyitót, ismét az idegent kezdtem el fürkészni.
~ Vajon honnan jött?

Aaron
- Köszi – mondtam Tinának, mikor a konzervnyitót odaadta, majd mikor megkérdezte, mit is kaptam, arra is válaszoltam. – Öö, gombás húskonzervet dobtak nekem. Nem ettem még ilyet, nem tudod, finom? – kérdeztem.
- Heló - köszönök azoknak, akik odajöttek hozzánk, és kezet nyújtok Danny-nek. Ha nem lennének ennyire jellegzetes fizikai adottságai, szerintem a nevét sem jegyeztem volna meg.
- Aaron vagyok – mutatkozom be, mert nem nagyon reménykedem abban, hogy az én nevemet akárki is megjegyezte volna.
Mikor Danny felhívja a figyelmünket a „valaki” feltűnésére, odakapom a tekintetem. Csak egy pillanatra látom meg ott az illetőt, mert a következőben már itt is van. Ijedtemben megremegek. Látom, hogy az a másik fickó, mintha épp készülne leütni az új fickót, vagy lehet, hogy csak én látom úgy, és igazából nem. De a lényeg, hogy végül nem lesz semmi baja az alaknak. Aki amúgy elég érdekes göncben van.
- Majd én-- - ajánlkoznék fel, hogy szólok Serenának, de a fickó megelőz. Legalább ennyi hasznomat vették volna, hogy szólok, de hát még ehhez is túl lassú vagyok, úgy tűnik.

Maria
Nem nagyon megy nekem ez a közösségi élet. Inkább elvagyok azzal a konzervvel, amit adtak, azt eszegetem, de nem igazán kapcsolódok bele a társalgásba. Mikor az a különös alak megjelenik, meglepődöm, és örülök, hogy én nem voltam ott, biztos halálra rémültem volna, ahogy úgy felbukkan. Vajon kicsoda lehet? Közelebb megyek a többekhez, hogy ha nem is vagyok benne a beszélgetésbe, legalább halljam, hogy ki ez a fickó.

Engem is meglepett a fickó felbukkanása, de eszemben sem volt támadni, nem úgy, mint Davidnek. Már nyúlnék a keze után, hogy megállítsam, de szerencsére nincs rá szükség. Ezután gyorsan le is lép, legalább lesz valaki aki szól Serenának. Az új srácot egyébként láthatóan nem nagyon zökkentette ki a támadás, már nyújtja is felém a kezét. Tobias Boon, vagyis Gézengúz. Érdekelne, hogy honnan származik ez a kódnév, de most nem ez a legfontosabb.
- Danny Long - mutatkozom be kissé zavartan. Az hamar egyértelművé válik, hogy őt is azért hozták ide, mint minket, bár nem értem, hogy miért egyedül, és miért ilyen későn. Valahogy fura a srác, mintha nem egészen itt járna gondolatban. Lehet, hogy drogos? Láttam az utcákon hasonlókat, simán lehet. De akkor nem így nézne ki. Bár még az is lehet... Egy drogos szuperhős? Elég durván hangzik, de az eddigiek alapján ez tűnik a legvalószínűbbnek. Még a kódnévnek is van így oka. Ha így van, akkor nem lesz könnyű dogunk vele. Húha, lehet, hogy itt bajok lesznek. Ha már én vállaltam el a szószóló szerepét, nekem kell folytatnom, amíg Serena ide nem ér, így hát kissé sután így szólok hozzá:
- Szóval, Tobias... vagy Gézengúz? Mesélj egy kicsit magadról! Ki vagy, honnan jöttél, mi a képességed... ja, bocsi, ez hülye kérdés volt, már láttuk... de szóval ilyesmi... érted...

Még az első falatot sem tudtam megenni, amikor máris kopogtatott valaki az ajtón. Sóhajtva tettem le a kanalat a tálcára és keltem fel a helyemről. Nem kiabáltam ki, csak kinyitottam végül résnyire az ajtót.
- Igen? – kérdeztem.
És David, igen, David már vázolta fel, hogy érkezett valaki. bólintottam, gondoltam, hogy hamarosan megfog történni és mi csak az első csapat leszünk, nem hittem volna, hogy mindenki más megválik az erejétől, többen kellett, hogy maradjunk.
- Köszönöm, jövök – feleltem.
Odakint körbenéztem és hamarosan meglett a férfi, akit többen körülálltak és még nem láttam itt. elindultam feléjük, és ha megérkeztem, akkor a kezemet nyújtottam felé.
- Üdvözlöm, Serena Davidson vagyok – mutatkoztam be. – Isten hozta a „Mutáns rezervátumban”. Amennyiben nincs vacsorája a fémládából nyugodtan vegyen ki egy konzervet magának, egyelőre csak egyet, eléggé szűkösen vagyunk élelemmel, vízből el vagyunk látva, válasszon magának egy lakást, még elég sok szabad van. Holnap délután pedig lesz egy megbeszélés a teendőkről, örülnék, ha ön is eljönne majd.

T:
Figyelemmel kísértem az idegen bemutatkozását és a többiek szavait.
~ Gézengúz. Hmm inkább egy tizenévesnek tudnám elképzelni ezt a becenevet.
- Szervusz.
Köszöntöttem az idegent mosolyogva, majd folytattam a csendes megfigyelést. Nem akartam beleszólni a beszélgetésbe. Úgyis tudtam, hogy megtudom a kérdéseimre a választ megkapom így is. Bár általában én vagyok a kis beszélgetős, de most inkább a hallgatóság szerepét választottam.
Pár pillanat múlva Danny kezéből a konzervnyitó eltűnik, én pedig odafordulok hozzá.
- Bocsi, de csak kis ideig vagyok képes a teremtésre. De ha vársz pár percet, akkor ismét megteremthetem a konzervnyitót.
Mondtam továbbra is mosolyogva, miközben hallgattam a beszélgetést.

K:
- Üdv Gézengúz.
~ Volt katona, ez érdekes, ahogy a neve is. Biztos suhanc korából ragadt rá.
Mielőtt megkérném, hogy egy kicsit meséljen bővebben is magáról, Danny már megelőz és felteszi a kérdést helyettem is.
A konzervnyitó kámforrá válására csak egy félmosolyt eresztek meg, majd a húgomra nézek.
~ Még sokat kell gyakorolnia, hogy tovább létezhessenek a tárgyak, amiket teremt.