Re: Exiles 4: Tíz csapás

by **Sweety Love** Csüt. 25 Ápr. 2013, 21:47

Nem volt gyors felfogású a fickó, de úgy tűnt, rendben lesznek a dolgok. Gloria elmosolyodott. Végre kezdte úgy érezni, hogy a kis kalandjuk lassan a megfelelő irányba terelődik, és talán ez a kis csapat valóban hasznos lesz.
-Igen. Segítünk.-bólintott komolyan. Nem vonta kétségbe, hogy így kell tenniük, és nem gondolt azzal, hogy a jövő szenvedni fog majd egykor e mutáns miatt. Ezúttal egyszerűen csak Most volt. A születés korszaka. Ebben a pillanatban mit sem számítottam a jövő lehetséges gondjai, azt kellett tenni, ami helyes, és úgy tűnt a jövő fegyverei talán adnak némi esélyt a fáraó telepata ellen is. A kincskeresés amúgy is testhez álló feladat volt számára. Kedvelt úri passzió.
-Igen, biztosan ott fogjuk megtalálni-bólintott a szöszke Apo szavaira, miközben a tevéhez sétált. Elszántnak tűnt, noha a tevés utazást eddig nem próbálta, és nemigen tudta hogyan kellene rá felszállnia. De nem akart sokat vacakolni vele, Aponak igaza volt: nem lehetett sok idejük, bármelyik telepata is arat győzelmet. Gloria Antoine-ra nézett.
-Ez izgalmas kaland lesz.- láthatóan feltüzelte az események ilyen fordulata: mikor is aktív részese s nem passzív szenvedője lehet a történetnek, és cseppet sem félt attól, hogy a rablóbanda esetleg árt majd nekik. Most hasznosak voltak Apokalipszisnek, akinek a kérdésén egy kicsit elgondolkozott. Nem tudta mennyit és mit is mondjon.
-Holnapról. Sok sok holnapról későbbről egy hasonló helyről.- furcsa volt kimondani, tudva hogy mit indíthat el ezzel a néhány egyszerű szóval.

by **Cardas** Pént. 26 Ápr. 2013, 14:05

Bár elindulnék elkapni a zuhanó nőt, nem jutok el odáig. Fejembe erős fájdalom hasít, bár még talpon tudok maradni tőle, beleremegek. A többiek is hallják, mindenki. Meg kellett volna ölnöm ezt az őrült férfit! De nem, túl kegyes volna hozzá, és most ez visszaüt. Nem sokáig bírom már ép elmével a fájdalmat, és elhomályosul minden. Összesek a porba.
- -
Magamhoz térek. Uhh, még mindig sajog a fejem... de lássuk hol vagyok. Nem hagytak odakint, hanem egy helyiségbe hoztak. Mégpedig, ha nem tévedek, valami magas rangú, talán uralkodó személy színe elé. A fegyverét nem tudom, mire való, talán úgy lő, mint az odakint használt eszközök.
Ki nem állom az uralkodókat. Az enyém kegyetlen volt, és én végeztem is vele. Ez milyen lehet? Vajon a népért él, vagy ő is csak magának?
Őt akartuk megölni? Szóval, ő azt hiszi, hogy mi ezért jöttünk. De tényleg ezért jöttünk? Még a fejfájás miatt nem minden tiszta számomra.
Ekkor tűnik fel az a...fej? Milyen őrült praktikákat használnak ezek az emberek? Az eddig itt töltött időm alatt is sok különös és természetfeletti dolgot tapasztaltam, de ez talán mindegyiket felülmúlja.
Ekkor fordítom a figyelmem a nő felé, aki megsérült.
- Sajnálom, hogy nem tudtalak elkapni... - mondom, miközben a férfi, akit leütöttem - szépen látszik a csapásom nyoma - épp a fejhez beszél, ami teljesen úgy néz ki, mint az övé.
Tisztában vagyok vele, hogy tiszteletlenség lehet az, ha nem az uralkodóhoz beszélek az ő jelenlétében, vagy kizárom a figyelmemből, de most az önjelölt vezetőnkkel van el.

by **Danny Long** Szer. 01 Május 2013, 00:26

Nem kis kő esik le a szívemről, amikor úgy tűnik, hogy Apokalipszis végül elfogadja, hogy nem jelentünk veszélyt rá. Még mindig furcsa gondolat, hogy együtt kell működnünk vele, de nincs más választásunk. A professzor sokkal nagyobb veszélyt jelent, mint ő, erről meg vagyok győződve. Apokalipszis hatalmával és jövőbeli tetteivel legalább tisztában vagyok, ám ez a Xavier-utánzat teljesen kiszámíthatatlan. Én is bólintok hát Sabah Nur kérdésére. Nem hittem volna, hogy én fogok segíteni beteljesíteni Apokalipszis sorsát, de nincs értelme tovább rágódni ezen. Az is lehet, hogy a saját időm Apokalipszise is az én segítségemmel jutott hatalmához? Szinte fáj a fejem ezektől a gondolatoktól. Miért kellett nekem realitások és idők között utazni? És még csak most kezdődik... Tevére szállok én is, követve Gloriát. Lelkesedést és kellemes izgalmat látok az arcán. Ennek örülök, legalább nem a képessége elvesztésén rágódik, de én nem tudom osztani az érzéseit. Még túlságosan idegen nekem ez az egész helyzet.
Nem tudom, hogy mit válaszolhatnék az újabb kérdésre arról, hogy honnan jöttünk. Most már nem az a gondom, hogy mit mondhatok el, hanem, hogy mit fog megérteni, és pontosan mire kíváncsi. Elmondása szerint nem egy időutazót látott már, és úgy vettem ki, hogy velünk is találkozott, de a kérdése alapján keveset tud erről az egészről. Gloria válasza szerintem nem lesz elég neki, így a tőlem telhető módon kiegészítem:
- A jövőből, egy másik országából jöttünk, időben és távolságban is messziről. - mondom neki miközben elindulunk a sivatag belseje felé. Arról már nem kezdek el beszélni neki, hogy egészen másik valóságokból származunk, mivel azt nyilván nem értené meg. Ennyi információ talán magyarázatot ad neki arra, hogy miért nem hasonlítunk az egyiptomiakra. Ez a megfogalmazás talán érthetőbb is lesz neki, mivel egyszerűbb.

by **Thorhalla** Szer. 01 Május 2013, 10:41

Résztvevők: Gloria Kovacs-McKenzie (Sweety Love), Charles Xavier (Morsus), Alexandra Susan Selence (Kira Sign), Antoine Alanian (Danny Long) és Elensa / Szfinx (Cardas)

Ahogyan Xavier végiggondolta, amit, valószínűleg Rama-tut is „hallotta” közvetítésként, mert az arca grimaszba rándult.
- Keressétek meg a másik kettőt, azonnal! – csattant fel, mire az őrök egy réssze hátul hajbókolva sietett ki a helységből.
Charles pedig hallotta a másik énjének szavait a fejében.
~ Nem. Visszaadja azt, ami az enyém volt, önként szolgálom. ~
- Nem sokáig, alig fél óra – mondta Rama-tut és a szabad kezébe is felvett egy pisztolyt. – Köszönöm az információkat Charles. Te mindig olyan közlékeny vagy. Ellenben ezek nem…
Felállt a helyéről és közelebb lépett, majd alig három lépés távolságból lőtt Selence-re és Szfinx-re rezzenéstelen arccal.

A fiú továbbra is a homlokát ráncolta.
- Még mindig furcsák vagytok – mondta.
Legalább fél óra hosszú sietős vágta következett. Eddigre a város már jócskán eltűnt a szemük „elől”, mindenhol csak homokot és homokot láttak. A dűnék végtelenét, és már a Nílus vize, sem a minimális zöld, ami a folyó körül van sem látszott semennyire. A távolban tűntek fel hegyszerűségek és láthatóan arra tartott a csapat. A fél óra végére odaértek. Ami először feltűnt a párosnak, hogy ez nem igazán hegy volt, hanem valami más, ami beleágyazódott a hegybe és a homokba. Egy űrhajó volt az, legalább is egy része, ami kilátszott belőle. A „legendák” ismerete alapján pedig pontosan tudják, hogy ez az a bizonyos Celestial hajó, amivel egybeolvadva Sabah Nur-ból Apokalipszis lesz.
- Ismeritek a legenda? – kérdezte. – Tudni, hogy mi ez? Ez legyőzheti a fáraót és a másikat?

by **Kira Sign** Csüt. 02 Május 2013, 21:42

Az eseményekből nem sokat tudok leszűrni, csak mikor a fáraónak öltözött férfi arca megrándul.
~ Gondolom valamelyik telepata közvetíti neki a gondolataink. Remek. Egyre jobb. Csak egy napja vagyok halott, de elég közel állok ahhoz, hogy megint az legyek.
Gondolom végig, majd mikor a férfi megszólal és felénk indul kezdd átjárni a félelem és a tehetetlenség. Talán az ért is, mert a bal oldalam szinte teljesen használhatatlan volt. Még a levegővétel is fájt.
Mikor a fáraó felénk emelte a fegyvert, akkor teljesedett csak ki a félelem érzése, de mivel nem akartam megint meghalni ezért cselekedtem. Megpróbáltam használni az erőmet egyszerre több szinten is, így ha az egyik képesség nem működik, akkor a másik talán igen. Megpróbáltam felrepülni a lövedék elől, de ezzel egy időben energiapajzsot is teremteni magam köré, hogy a lövedéknek esélye se legyen találni. Ezzel egy időben még megpróbáltam el gurulni jobbra is, hogy legalább a lövedék ne találjon el, ha a képességeim nem működnének. Az nem érdekelte, hogy ha a képességem működik, akkor a levegőben pörögve úgy fogok kinézni, mint egy idióta.
Ha sikerül elkerülni a támadást, akkor kissé kifakadok az idegességtől.
- Halál, halál. Mindig mindenki csak gyilkolni akar. Egyszer már meghaltam ma, köszönöm nem kell még egyszer. Öregem, a béke itt nem divat?
Teszem fel a költői kérdést, miközben, jobbra balra repkedek ,cikázva. meg persze figyelve a plafonra és a csillárokra(ha vannak).

by **Sweety Love** Szomb. 04 Május 2013, 22:34

Ez az élő múlt dolog határozottan izgalmas volt, és a kétfős kompánia is működött. Azt, amit ő nem mondott ki, vagy nem elég egyszerűen, társa pótolta. Persze azon nem csodálkozott, hogy az ifjú Apo bár láthatóan elfogadja őket, továbbra is furcsának tartja. Erre csak megvonta a vállát. Nem tudott mit felelni, és valószínűsítette, hogy nem is változna semmit Apo véleménye a puszta szavaktól.
A tevegelés érdekes utazási módnak tűnt, hogy a táj is kellemes kis meglepetéseket tartogatott a maga kopár, sivatagi módján. Mégsem a Nílus színváltozása, vagy a város eltűnése volt valóban lenyűgöző, hanem az a valami, amit megérkezésükkor találtak a hegybe fúródva.
-Ez... ez.. igaz lenne hát? Te jó ég! Ez igaz! Pont ahogy a legendákban!- Glori izgatott gyorsasággal csusszant le a tevéről, de nem közelítette meg a hajót. Volt valami lenyűgözött, mégis óvatos tisztelet, ami visszatartotta attól, hogy első lelkesedésében egyszerűen oda rohanjon. Ez amúgy sem lett volna bölcs dolog, ezt mondta az Indy stílusú szakmai tapasztalata is. A régészet finomabb meló volt. Csak most éppen nem volt idő finomkodni két durva telepatával a hátukban.
-Antoine.. ugye a te múltadban is ez a hajó szerepelt?-kérdezett a társára nézve, egy kicsit talán mellőzve ezzel Apo-t, de most azon volt a sor, hogy hozzá forduljon.
-Ismerjük.- bólintott, noha kellett némi idő, hogy összeszedje az emléktöredékeket, illetve tartott attól, hogy ezúttal hála a korábbi hentesmunkának a fejében, jobban a társára lesz utalva.
-Ezzel érkezett a fáraó, igaz?-nézett Antoine-ra.

by **Morsus** Pént. 10 Május 2013, 20:05

Xavier vigyorogva nézi a lövéseket.
~ Soha nem kapod vissza. Soha! Csak kutya vagy neki! Nem is kutya, nem azzal törődnek. Még annak se lennél jó csak egy eszköz. Majd ha a nem kellesz eldob, mint a szemetet. Még egy ennyire szánalmas Xavier is többet ér annál. Miért nem ölöd meg? Könnyedén megtehetnéd. Félsz? Öld meg és szerzek neked testet, dolgozz neki és majd egy nap kikapcsolja a kis gömbödet, mert már mit sem érsz neki.
Közben kacarászni kezd. A telepatikus beszélgetés álca. becsomagolja és elrejti mi történt a többiekkel. Titkolja. Hadd lepődjenek meg, ha oda jutnak. Olyan mélyre olyan pontra menti, hogy ha Xavier megpróbálna érte nyúlni akkor képes legyen megtámadni az elméjét és legyőzni őt. (ahogy Magneto tette Xavierrel, amikor onslaughtot csinált belőle)
- De elmondhatom hol van a két idióta. Sőt... elvezetlek értük. De csak a saját lábaimon... még a lufit is hozhatod.

by **Danny Long** Szomb. 11 Május 2013, 01:47

Nagyjából fél órát utazunk vágtatva a tevéken. Nem is bánom, hiszen egy perc pazarolni való időnk sincs. Ki tudja, hogy az őrült Xavier-utánzat és a fáraó mire készülnek? Amikor végre megérkezünk, és megpillantjuk a hajót, eláll a lélegzetem. Most már sokkal tisztábban emlékszem arra, amit megtanultam erről az eseményről. Sosem hittem volna, hogy én magam fogok egyszer itt állni, és tanúja leszek annak, hogy Apokalipszis hatalmához jut. Újra megfordul a fejemben, hogy most van az utolsó alkalom arra, hogy elejét vegyem minden gonoszságnak, amit ezáltal el fog követni, de tudom, hogy nem tehetem. Én sokkal kevésbé mutatom ki a megdöbbenést és a csodálatot, amit érzek, mint Gloria, igyekszem fenntartani a magabiztosság álcáját. Halkan válaszolok neki:
- Igen. Ez az.
Egy pillanatot várok, mielőtt Sabah Nur-nak is válaszolnék. Végiggondolom, hogy mit fogok tenni. Amint kimondom az igenlő választ, elindítom őt az Apokalipszissé válás útján. Egy rövid másodpercre úgy érzem, hogy az egész világ sorsa teljes súlyával szakad a vállamra, és ez túl sok nekem. De hamar lerázom magamról az érzést, bár mintha kissé módosult tudatállapotba kerültem volna. Egy egész idővonalat hosszú távon befolyásolok most, de nincs más választásom.
- Igen. Segítenie kell, hogy legyőzzük őket.

by **Thorhalla** Vas. 12 Május 2013, 13:43

Résztvevők: Gloria Kovacs-McKenzie (Sweety Love), Charles Xavier (Morsus) és Antoine Alanian (Danny Long)

Selence megpróbálta a képességét használni és a levegőbe emelkedni, hogy így térjen ki a lövés elől. Mintegy két szívdobbanásnyi időre még sikerült is megtennie, de túlságosan is sérült volt, a sebek, a fájdalom és az ájulás okozta lassúság miatt elveszette az uralmát a képessége felett és eszméletlenül terült el ismét a földön. Már nem volt magánál, amikor a lövés lyukat vágott a mellkasába. Szfinx sem mozdult elég gyorsan, őt a lövés a fején élte és másodpercekkel később már halott volt.
Rama-tut ezek után fordult Xavier-hez, a másik Xavier ezúttal nem felelt neki, így ő megtudta tenni az elrejtést, amit akart.
- Rendben – mondta a férfi. – Kellj fel és indulj! És kezdd el mondani, hangosan!
A fegyverével az ajtó irányába lökött, hogy a telepata arra induljon.

Az egyiptomi fiú leszállt a tevéről és intett Gloriáéknak, hogy tegyék ugyanezt. A társainak mondott valamit a helyiek nyelvén, majd tétován elindult a hajó felé. Néhány méter után megállt és kérdőn nézett az őt kísérő párosra, és ha ők is csatlakoznak hozzá, csak akkor a társaságukban indul el a hajó belseje felé. Ebben az esetben a hármas könnyedén eléri a hajót, amin igencsak súlyos sérülések látszottak, egy nagyobb résen a beszakadt burkolaton tudtak bemenni a hajó belsejébe. A falak csupaszak, fémből voltak, valami furcsából, amilyet nem láttak korábban egyáltalán, a padlózat is hasonló volt. A fedélzeten pedig néma csend és a belépés után balra, illetve előre lehetett menni, mindkét folyósszakasz a sötétségbe veszett.
- Most merre? – kérdezte Sabah Nur.

by **Morsus** Kedd 14 Május 2013, 15:02

Xavier láncairól lekerülnek és ő a földön landol. Kényelmesen feláll és lesöpri a szakadt és piszkos öltönyét még a nyakkendő maradványait is megigazítja.
- Áh... igen. Fel kelni. A saját lábammal. Csodás dolog ugye?
Kérdezi a gömbbe zárt Xaviert. Közben konok mosollyal megindul a célirányba.
- Remélem több eszközöd is van, mint egy pisztoly, időutazó. Mert ha tényleg végig gyalogolunk a sivatagon akkor nagyot kell csalódnom. Ezt is hozod?
Kérdezi és a lufira mutat.
~ Már rég halott lehetne és te annak az En Sabbah Nurnak a testében. Az egyik legerősebb mutáns fizikai valójában kezdhetnéd újra az életedet. Vagy maradhatsz egy EMBER eszköze.

by **Danny Long** Csüt. 16 Május 2013, 00:51

Leszállok a tevéről, és csendben követem Sabah Nur-t a hajó felé. Nem sikerül kivonnom magam a történelmi pillanat hatása alól, így nem szólalok meg. De mit is mondhatnék? Csendben figyelem a roncsot, ahogy közeledünk hozzá, és végül belépünk. Itt a közeli jövő Apokalipszise újra ránk néz, és megkérdezi, hogy merre menjen. Két fele vezet út, és nincs több fogalmam arról, hogy melyik vezet oda, ahova menni akarunk, mint neki. Egyszerű logikával azt mondanám, hogy előre menjünk a hajó belseje felé, de nem tudom, hogy valóban jó választás-e. Nem tetszik, hogy Apokalipszis ennyire ránk támaszkodik. Valahogy nem így képzeltem el, sokkal nagyobb önállóságot vártam volna tőle. Gloria felé fordulok, nézve, hogy ő többet tud-e, de nem hiszem. Ő sem járt itt még, gondolom. Ha nincs válasza a kérdésre, így felelek a fiúnak:
- Nem tudom, nem voltam még itt. Talán a hajó belseje felé.
Eszembe jut az is, hogy szétválhatnánk, de aztán elvetem a gondolatot. Veszélyes lehet, és nem lenne jó, ha véletlenül valamelyikünk kapná Apokalipszis helyett az erőt. Annak már tényleg beláthatatlan következményei lennének. Ezért is igyekszem Sabah Nur mögött maradni, ha végül elindul valamelyik irányba.

by **Sweety Love** Csüt. 16 Május 2013, 21:35

Olyan lenyűgöző, és olyan eleven az élmény. Megélni a múlt egy nagy pillanatát. Régész szívvel nem is kívánhatna szebbet, ember szívvel azonban a félelem ott rezeg a felszín alatt, mint egy gyenge kis falevél. Lehet hogy minden időutazó vállát ez a teher húzza. Glori leszállt a tevéről, vagyis inkább keményen lezuttyant.
-Az ott.. ez a szerkezet.. a te erőd lesz. Legyőzöd a Fáraót.-nézett Glori Apokalipszisre, miközben elgondolkozott, vajon milyen szavakat is kellene használnia, hogy megkímélje a világot a későbbi fájdalomtól.. vagy egyáltalán lehetséges-e... Az már rég világos volt, hogy egy nagy fájdalmat cserélnek le eg másikra.. de azért mégis ők hozták a döntést, s ha már így volt, nem volt miért várakozni. Az ellenség, amit egy időre maguk mögött hagytak, biztosan nem pihent.
-Meg kell találnod az irányítót. Mi majd segítünk megtanulni, hogyan használd.- Antoine is úgy tűnt, szívesebben engedte előre Apo-t, tartva attól, hogy ha már belegyalogoltak a sztoriszálba, esetleg még el is orozzák a nem nekik szánt erőt. Még sérülten is lenyűgöző volt a hajó.. és nagyon idegen. Glori remélte, hogy ennek ellenére képes lesz tartani az épp kimondott ígéretet. Antoine pillantására halványan ingatja a fejét. Nem sok ötlete van, merre is kellene menni.
-Menjünk előre. A külső íven nem hiszem hogy bármit is találunk.-Íven, folyosón, akármin. Cseppet sem volt érdekes hogyan is hívják, a lényeg az volt, hogy valami központi részt találjanak. A sötétség mindenesetre nem volt kedvére való.
-En Sabah Nur.. Van fém pajzsa az embereidnek? Jó lenne egy kicsit több fény.-Talán a folyosó egy részét be tudják majd látni, ha ilyen egyszerű módon csinálnak egy kis fényt.. és nem kell sötétben tapogatózva kockáztatni.

by **Thorhalla** Pént. 17 Május 2013, 11:19

Résztvevők: Gloria Kovacs-McKenzie (Sweety Love), Charles Xavier (Morsus) és Antoine Alanian (Danny Long)

- Fém? – kérdezett vissza.
Ha Antoine és Gloria megnézik a fiú fegyverét, az nem fém volt, hanem csak bronz. Túl korán voltak még a történelemben, ekkor csak bronz fegyverek voltak, még nem voltak képesek az acélt megmunkálni.
- De pajzs van – mondta.
Kikiabált a társainak, akik pedig megcsinálták a rögtönzött lámpákat és ennek hála már látni lehetett. A folyosó oldalra el volt vágva, beomlott, így csak befelé tudtak haladni. A fiú a fegyverét a kezébe vette és úgy indult el előre a párossal. Hamarosan végigértek a folyosón és egy nagyobb irányítóterem szerűségbe kerültek. Amint beléptek a fények felgyúltak, mire Sabah Nur egy hatalmasat ugrott. Számítógépek, sztáziskamrák, egy komplett labor volt itt, olyan fejlett minden, amit korábban nem is láttak. A terem végében egy szarkofág feküdt, körülötte fények, ez is gépezetnek tűnt, csövek lógtak ki belőle, mesterésges tápláláshoz, és életben tartáshoz. A fiú kérdőn tekintett körbe.
- Itt mivel győzhetünk? – kérdezte.

Rama-Tut csak a fejével bökött a megfelelő irányba és egy fényes folyosón végigérve egy nagyobb csarnokba érkezett meg a lufi, Xavier és a fáraó. Itt bent már voltak modern eszközök és egy antigrav sikló is, amivel gyorsan lehetett haladni a sivatagban is.
- Azzal megyünk. És a „lufi” jön – mondta a fáraó. – Kell a biztosíték, hogy nem kezdesz el okoskodni és nem csinálsz ostobaságot.
Amint felszálltak a járműre azzal kilebegtek a palota elé.
- Merre? – kérdezte.
Xavier végső szavai után gúnyos nevetést hallott a fejében a másik Xavier, a lufi volt az.
~ Olyan szegényes a képzelőerőd ~ üzente. ~ Önként lettem ez, én adtam fel a társaimat. Te egy síkban és időben gondolkodsz, ez nekem kevés. Én az időt és teret akarom! Mindent! Én leszek… ÉN VAGYOK KANG! ~

by **Morsus** Szer. 22 Május 2013, 20:28

A fáraóra néz Xavier.
- Őt hogyan felügyeled ó nagy és halhatatlan király?
Kérdi ironikusan majd a fejében választ is kap. Szinte örömmel teli mosollyal néz a lufira majd mutatja az irányt.
~ Végre... izgalom! Már kezdtem nagyon csalódni, de ez tetszik! Mégis miért maradtál a testedben? Van valami a puhány ruhájában, hogy nem tudod megszállni? Vagy csak szentimentális vagy a szép kék szemeinkre?
- Apokalipszis megfog ölni téged. Nincs fegyver ellene... talán egy telepata, de az meg az ereje nagy részével egy másikat fog vissza. Mégis mi terved?

by **Sweety Love** Csüt. 23 Május 2013, 21:45

-Az-biccentett Gloria, és nem is értette az értetlenséget. Amint pajzsok előkerültek, a saját értetlensége fokozódott. A bronz fém volt legjobb tudomása szerint, még ha ötvözet is. Talán valami más szót használtak volna rá? Ez persze végső soron lényegtelen volt, a fényforrás megvolt, ideje volt a felfedezésnek. Glori izgatottan haladt előre, szinte fájt nem megérinteni ezt a műremeket. EZ volt talán az első alkalom, hogy fejlettebb technológiát térképezett fel, nem pedig szokásos régészeti felfedezéseket tett, de épp oly kellemesnek tűnt. És szinte túl gyorsan értek be az irányítóba. Ennyit legalább fel tudott mérni. A hajó pedig automatikusan reagált.
-Semmi baj. Nem bánt. Ez a fény a jövőben teljesen természetes. -mintha egy gyerekhez beszélt volna.. de ez legalább jó volt arra, hogy szemügyre vegye a helyet anélkül, hogy konkrét válaszokat kellene adnia. A sok idegen dolog között a tekintetét ellenállhatatlanul vonzotta a szarkofág.
-Antoine, mit gondolsz? Mivel lehet beindítani? -tekintete továbbra is a szarkofágon nyugodott. Ez lenne vajon a hajóval való egyé válás eszköze? Ez lenne az irányítás magva? Gloria Nem ismerte ezt a szintű technológiát, de könnyen el tudta képzelni, hogy a gombsoroknál közvetlenebb kapcsolat kell hozzá.
-Be kell indítanunk a hajót. Neked kell uralnod En Sabah Nur.

by **Thorhalla** Szer. 29 Május 2013, 10:28

Résztvevők: Gloria Kovacs-McKenzie (Sweety Love), Charles Xavier (Morsus) és Antoine Alanian (Danny Long)

Sabah Nur is kiszúrta, hogy Gloria mit nézett és közelebb ment a szarkofághoz. Ez legalább ismerős volt számára, legalább is a kinézet, hiszen Egyiptomban élt. Még mindig tétován és némileg bizalmatlanul méregette a helyet, teljesen el volt veszve, látszott rajta, hogy egyáltalán nem találja a helyét. Amíg mindenki nézelődött a fiatal férfi végül is megérkezett a szarkofághoz és óvatosan végighúzta rajta a kezét.
- Ez hogy kerül…
Kezdte volna feltenni a kérdést. Aki éppen arra nézett láthatta, hogy a gépből fémdrótok, csápok nyúltak ki, néhány Sabah Nur köré tekeredett, míg mások beleálltak a karjaiba, lábaiba, mellkasába. A fiatal férfi felüvöltött, mire a csápok berántották a szarkofágba és annak a teteje becsukódott.

Xavier mutatta az irányt és a lebegő jármű hamarosan meg is érkezett arra a pontra, ahol a csapat megérkezett. A szél itt eddigre viharos volt, így már a saját nyomukat sem látszott, hogy ide érkeztek korábban, csak a város látképéből tudta Xavier megállapítani azt, hogy tényleg ez volt az érkezési pont
- Innen hogyan tovább? – kérdezte a fáraó.
Ezalatt a fejében pedig a „lufi” válaszolt.
~ Már majdnem megtörtént, amikor megérkeztél ~ üzente a másik. ~ Meg kellene, hogy téged is öljelek. A te képességeid sem működnek rendesen, ahogyan az enyémek sem. Gátoljuk egymást egy időhurok miatt… merre ment azaz ostoba telepata tyúk és a francia? ~

Exiles 4: Tíz csapás - Page 3 00120

Eddig vártam Danny-re.

by **Morsus** Csüt. 30 Május 2013, 00:14

Xavier arcán cinikus mosoly jelent meg és ránézett a fáraóra.
- Most jön az igazi móka. Szólj a játékszerre, hogy engedjen el. Zavarja az erőmet. Van egy speciális telepatikus össze köttetésem a lánnyal, de nem tudok ráhangolódni ameddig EZ gátolja az erőmet.
Mondja Charles békésen megkopogtatja az üveget, hogy jelezze.
- Innen mind a városba mentünk és ott váltunk szét, de sajnos csak az erőmmel tudom merre...
A békés monoton szöveget ekkor felváltja egy ösztönös cselekedett. megfogja a az üveget és meg próbálja meg ütni vele a fáraót. Szándékosan a mellkasára céloz, hogy ha fegyvert venne elő akkor a fejet lője szét, de ha másik akarna mentális támadást arra se lenne ideje, mert a kis tárolójával üti meg a fáraót, ha az a földre kerül akkor addig üti a géppel a fejjel a fáraót ameddig csak véres massza nem marad a kettőből. Mentálisan a ehető legnagyobb pajzsot veszi fel,d e ha éri, hogy a másik alkotta gát megszűnik akkor egyszerűen sokkot teremt BÁRKIRE, aki a közelben van.

by **Sweety Love** Szomb. 01 Jún. 2013, 22:25

Míg Antoine nézelődött, Apo elébe ment a válaszoknak, s láthatóan nagy figyelemmel, óvatosan kezdte megközelíteni a szarkofágot. Még talán ismerősnek is találta, amit Gloria jelnek tekintett, majd meglepett kiáltással, ösztönösen felé mozdulva, mégis tehetetlenül figyelte, hogyan nyúlnak ki a gépből a csápok, és ragadják el a fickót.
-APO!- Futott ki ösztönösen a száján az aggodalom ijedt hangja. A lány, bár úgy sejtette, hogy a dolgok úgy történtek, ahogy kellett, mégis elbizonytalanodott. A fájdalmas látvány olyan érzést keltett, mintha épp most küldte volna vágóhídra a jövő ellenségét. Egy intrikusabb személyisége talán végig is vitt volna valami hasonlót, ám most, a szarkofághoz sietve remélte, hogy a dolgok jól alakulnak. Tehetetlenül a fedélre ütött. Majd visszarántotta a kezét. Nem tudta, hogy ártott-e az előzővel a finom szerkezetnek, de türelmetlen volt, és félt is. Attól, hogy ez a része a gépezetnek működött, korántsem volt bizonyos, hogy ezen világ ezen idejében is működik az egész szerkezet. Végül úgy döntött, megpróbálja gyakorlatiasan eltölteni a szorongással töltött várakozást, minthogy az Apokalipszis konzerv felett strázsáljon hasztalanul.
A szarkofágtól ellépve körül nézett. Habár az tűnt a fő irányítónak, lehetett még olyan titka a hajónak, amire szükségük volt, vagy az egyesülés végigviteléhez, vagy a kezeléséhez. Messzire mégsem ment.. Ott akart lenni, ha esetleg kellene.
Érzések kavarogtak benne, az eddigi üresség helyét most kitöltötték. Úgy tűnt, képességei nélkül, az egyszerű emberi érzetek is képesek megtölteni. És ami meglepő volt, az az hogy Apokalipszis miatt ébredtek fel benne. Pont miatta. Aki most emberi volt.. és annyira.. védtelennek tűnt a gépezet ellenében addig a sokkoló pillanatig, míg el nem vesztették.
-Antoine.. szerinted... rendben lesz? Meddig.. meddig tarthat vajon, amíg.. egyesülnek? És vajon meddig tart majd, hogy a fegyverzetet is üzembe tudja helyezni? Vagy felrepíteni azt a tákolmányt?- talán túl sok kérdés volt egyszerre, de könnyebbnek tűnt beszélni, mint a néma csendben várni a gondolatokkal. Lehet hogy az egész hiábavaló. Ha viszont nem jön be a nagy ötlet... el tudják kerülni a halált? Végig tudják vinni a küldetést? Gloria igyekezett megnyugodni. Ha bakot lőttek, máshogy kell a veszedelmes telepata ellen kiállni, vagy meglépni? A teljesen öngyilkos küldetés nem szerepelt a tervei között. Glori ezúttal komolyabba nézett használható dolog, fegyver, irányítási lehetőség,... , után.

by **Thorhalla** Vas. 02 Jún. 2013, 11:28

Résztvevők: Gloria Kovacs-McKenzie (Sweety Love), Charles Xavier (Morsus) és Antoine Alanian (Danny Long)

Nem telt el sok idő, néhány perc csak a várakozásban, Antoine nem felelt továbbra sem a lánynak, amikor is a hajó rendszerei minden, mintha beindult volna. A szarkofág teteje megmozdult, poros levegő és homok jött ki belőle. Majd egy kéz. Szürke kéz, a korábbi vékony kézzel ellentétben ez már egy izmos volt. A tető lekerült a szarkofágról és En Sabah Nur felült benne, immáron úgy, ahogyan a későbbiekben Apokalipszisként ismerik.
Exiles 4: Tíz csapás - Page 3 101532-21245-apocalypse_super

Exiles 4: Tíz csapás - Page 3 101532-21245-apocalypse_super

Gloria-t és Antoine-t ekkor fény ölelte körbe…

Xavier beszélt és megkocogtatta az üveget, majd nemes egyszerűséggel megragadva a „lufit” és azzal ütötte meg Rama-tutot. Úgy történt, ahogyan várta, az ütésnek hála a telepatikus kapcsolat megszakadhatott, mert a fej beleütközött a saját tároló üvegébe. A fáraó pedig lőtt, a fejes tartály hatalmas robbanással tört milliónyi darabra és a lézer lövése még Xaviert is eltalálta és a becsapódás erejétől a homokba zuhant. A fáraó lőtt volna tovább is, de Xaviert fény ölelte körbe…

A villanás után mindhárom személy egy teljesen új helyen jelenik meg.

by Ajánlott tartalom