A kikötő nézelődő partja

Itt lehet a civileknek nyugodtan megfigyelni a tengert. Meglehetősen nyüzsgő környék, hála annak, hogy a közelben meglehetősen sok fontos irodaépület, cégtelephely található.


Az eredeti topic.

- Svarog régen láttalak - mondja a fekete hot-dog árus, miközben becsúsztatta a kiflibe a virslit, majd jó csípős mustárt nyomot rá. Svarog elvette a hot-dogot, megnézte.
- Earl, történt mostanában pár dolog. A hagymakarikák?
- Mindig elfelejtem - mondta a fickó, majd elvette a hot-dogot, aztán bele rakott egy maréknyival. - A vendégem vagy erre.
Svarog kacsintott, majd beleharapott a hot-dogba.
- Imádom - mondta, majd elindult a kikötő felé.
Miközben rágta, elégedetten konstantálta, hogy nem tünnek fel örült vudu mágusok és persze villámok sem csapnak le rá az égből, hogy a kora középkorba vagy ne adj isten a Dinoszauruszok korába vigyék.
~Na az lenne aztán a poén.~
Ekkor vett észre egy ismerős alakot. Még Avalonban találkozott vele. Horatio, aki egy párhuzamos dimenzióban Svarognak valami haverja volt, sőt együtt harcoltak az X-Menben.
Svarog odakiáltott neki.
- Hé Horatio! - kiáltott utána, a kezét is felemelte. - Te nem mentél haza?

Előzmény:
https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t196-raktarepuletek#18028

Omega okozta robbanásban megsemmisült!

Hideg volt, már-már szokatlanul hideg, de reméltem, hogy ez így is marad, és nem fogják a terroristák robbantásai felmelegíteni a téli időjárást. Úgy tűnt, hogy a Bosszú Angyalok se voltak a városban, sőt, a legtöbben még az országban sem. Persze, hogy ennek mennyi a valóságtartalma, az vitatható volt, emlékszem még a legutóbbi hasonló híreszteléseknek, amikor a Hydra úgy gondolta ez tökéletese alkalom a támadásra, aztán Miller mégis az orrukra koppintott. Ettől függetlenül se volt vitatható a tény, hogy sokan használhatják ki a helyzetet, és gondolhatják úgy, hogy ez tökéletes alkalom a támadásra. Épp ezért ültem most két ügynöktársammal egy kávézóban a brooklyni kikötőben. Próbáltam társalogni velük, hogy ne legyünk feltűnőek, ilyen alapvető témákról, ami megszokott beszélgetés látszatát keltheti - és így az idő is jobban ment. Azonban tíz óra körül egy robbanás hangját, majd szelét tapasztaltuk. Betört a kávézó ablaka is, és láttam, hogy az utcán többen a földre kerültek. Azonnal felpattantam, és körbenéztem az embereken, hogy ki mennyire sérült. Ha volt súlyos eset, akkor oda próbáltam sietni, és segíteni rajta, attól függően, hogy milyen sérülés érte.

Felszerelés:

A szürke téli ég és még szürkébb atlanti óceán. Ez volt ami Ulysses ablakából látszott ezen a napon amit csak az erkélyen összegyűlt hó fehérje tört meg. Békés napnak is lehetett volna nevezni ha a hírek nem terror támadások sorozatáról számoltak volna be. Úgy tűnik megsértődtek hogy csak szenet kaptak a télapótól. Az viszont furcsa volt, hogy épp New Yorkot kímélték meg. Pedig úgy tűnt a városban kezdődik minden fontos és ott is végződik. Ulysses most egyedül volt otthon az öccse reggel vissza indult Salembe. A szüleik halála után már nem igen viselkedtek családként, és ezen a karácsony se sokat tudott javítani. Ennek ellenére kellemesnek ígérkezett a délelőtt egészen eddig.  A robbanás a legfelső emeleten is tisztán halható volt.  Ulysses azonnal magára vette a páncélját és szuperhős személyiségét és a tetőablakon keresztül elhagyta az épületet. Fedő sztorival most nem nagyon kellet törődnie, hivatalosan szabadságon volt az személyzetének egy részével egyetemben, úgyhogy nem volt valószínű hogy bárkinek feltűnne. Azonnal a robbanás helyéről felszálló por irányába repült. Ha odaért azonnal parancsot ad az minek hogy keressen túlélőket vagy egyéb gyanús elemeket. Ha nem talál az utóbbiból akkor a kármentésben próbál segíteni.

Felszerelés:

Hideg nap, baljós előzmények, és félelem mindenfelé. Nem ez az ideális a karácsony és szilveszter közbeni időszakra nézve. Bár ki számítana arra, hogy karácsonykor a világ minden táján terrorcselekmények, bombarobbantások lesznek? Én nagyon nem így képzeltem el a karácsonyt és bár nem vagyok hívő, de hálát adtam, hogy én ismerőseim közül nem vesztette életét senki. Azonban mégsem lehettem nyugodt, még ha látszólag én vagyok az a srác aki szinte sosem verszti el a hidegvérét, azért vannak bizonyos határok, amiken már ha átlépnek, akkor már én is fel tudom húzni magam.
A SHIELD emberei mindenhol fellelhetőek voltak, és én már kezdtem megszokni, ami azonban váratlan volt a mai napban, hogy besétálok az utcába ahol pár másodperc múlva egy robbanás a földre taszított mindenkit, köztük engem is. Egy irodaépületben csaptak fel a lángok és úgy tűnt ez még lehet nem minden. Hamar feltápászkodtam és örültem neki, hogy jól estem. Szétnéztem magam körül, hogy van e szüksége valakinek segítségre. Elsősorban a súlyosabban sérültekhez megyek oda, vagy ahhoz akire törmelék esett. Az Évától tanult képességeimnek hála 10kilóig fel tudtam emelni a törmelékeket, vagy pedig rásegíteni vele saját emelő erőmön, vagy végső esetben még a saját zsebdimenziómba is elküldhettem a törmeléket egy kis időre, hogy felszabadítsak akárkit a romok alól. A cél az volt, hogy akármelyik módon a három közül, de segíthessek azokon akiknek szüksége volt rá. Tűzálló nem voltam így nem volt túl nagy kedvem bemenni a lángok közé, hogy onnan is kihozzak túlélőket.

felszerelés:

Egész jól elbeszélgetünk, teljesen átlagos témákról, a többiek profibbak mint én, de azért próbálok én se kitűnni a sorból. Egyszerű, főleg hallgatag karaktert alakítok, aki leginkább figyel, de azért tud hozzászólni a témához ha kell, csak nem szokása. Szóval, ilyen átlagos kissé visszahúzódott férfi, aki mintha nem a komfortzónájában lenne, ami valamennyire érthető is a kinézetemet tekintve, illetve így olyan, mintha egy ismerős miatt lennék itt, ezt próbálom is eljátszani. Nyomkodom a mobilomat is, manapság divat az ilyen, és már egész jól kiigazodok ezen a téren, sőt, a Tripperen vagy min követek több hírességet is, akik ontják magukból a hülyeséget, hogy legyen is okom elővenni a mobilt, és olvasgatni. Most főleg a terrortámadások a téma a Világhágón, nem is csoda.
Aztán megtörténik a baj, a robbanás, ami után nem teljesen emlékszem a bevett protokollra, de próbálom felidézni. Civilek biztonságba juttatása, ez elég egyértelmű, de tekintve hogy elég szar a helyzet, ez nem lesz olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik. Terep biztosítása, köszönöm... Ránézek a társaimra, ők már teszik is a dolgukat, én pedig sérülteket nézek, hogy ki az, akiknek sürgős ellátásra van szükségük, miközben a társaim a járni tudókat terelik biztonságos helyre.
A levegőben már repked is egy fura figura, valamiféle páncélos, rémlik, hogy hasonlót tüntetett ki az elnök, gondolom hogy ő is segíteni akar. Felrepülhetnék én is, de a levegőben már van egy emberünk, inkább a társaimnak próbálok segíteni, hogy minél több civil jusson biztonságos, védett helyre, illetve próbálok a földön fekvőkön is segíteni, ha látszólag nincs gerincsérülésre utaló nyom rajtuk, illetve a még maguknál lévő, de járni nem tudókat is megpróbálom bevinni, tehát az olyanokat, akiknek a lábuk sérült, közben pedig pásztázom a környéket, veszélyforrásokat, gyanús alakokat keresve.

//Itt értelemszerűen nem tudok kört váltani, csütörtökön lesz az új kör.//

Az Évától tanult képességtől ne várhattam most sokat, többre mentem a fizikai erőmmel most jelen pillanatban. Próbáltam törmelékek alá szorult emberekről leemelni a betondarabokat és a többit, és óvatosan próbáltam meg kiszedni őket a romok közül, hogy ne okozzak magam még nagyobb kárt bennük mint a robbanás már okozott. Aki képes volt járni miután kiszedtem, azt ha nem volt nagyon súlyos a sebe, hagytam, ha pedig nem volt képes járni akkor megpróbáltam magam vinni, vagy ha túl nehéz volt, akkor a nyakam köré tekertem a karját és úgy hogy rám támaszkodik segítettem neki menni, vánszorogni a legközelebbi mentőig.
Persze közben figyeltem, hogy rám ne essen újabb törmelék, vagy hogy újabb meglepetés van e a láthatáron, mert ha igen igyekszem kitérni előle.

A robbanás helye közelebbről se festett jobban mint a Forge toronyból, por, törmelék, sebesültek és halottak. Sok hatott, túl sok. Közelebb érve A.T.H.E.N.A. jelezte hogy robbanó szer meradványai vannak a törmelék között.
~Remek, tehát ez se a gázvezeték hibája volt. ~ Jegyzi meg magában szarkasztikusan miközben lejjebb ereszkedik. ~ Túl nagy kérés lett volna, hogy várjanak ezzel januárig? Vagy ezek attól boldogok hogy tönkreteszik mások ünnepét? ~
- Keress túlélőket a romok alatt és szólj ha még éles robbanószert találsz. – Adja utasításba a mesterséges intelligenciának,  miközben leszállva nekilát  segíteni az ott lévőknek a sebesültek kiszabadításában és biztonságba helyezésükben.  Elsősorban az eszméletlenekre és mozgásképtelenekre koncentrál, vagy ha valaki olyan alá szorult, amit más nem képes megmozdítani.

Mit tehet az ember, ha karácsony másodnapján is dolgoznia kel? Hát elmegy dolgozni savanyú képpel. Bár a karácsonyeste se volt valami ünnepi. Folyamatos terrorcselekmények mindenhol, emberek halnak meg, mert az emberiség nem tud békét kötni még egy napra se.
Azt reméltem New York talán egy napra egyben marad, de ábrándozásomból egy hatalmas robbanás térített észre, ami vagy négy sarokkal a kikötő melletti utcákban történhetett. A közlekedés teljesen leállt, így kiugrottam a kocsiból és rohanva elindultam a robbanás irányába. Közben élővettem a rádiómat és beszóltam az őrsre.
- Központ itt 543385-ös járőr. Robbanás történt Brooklyn-ban valahol a kikötő nézelődő partja környékén. Azonnali erősítést és mentőket meg tűzoltókat kérek a helyszínre. Vége.
Rohantam ahogy csak a lábam bírta. A környék teljesen romokba, egy ablak sem maradt épen. Mindenhol sebesültek, és minél közelebb kerülök a robbanás helyszínéhez annál több a halott. Miért kellett pont az én műszakomban terrorcselekménynek történnie? Talán elhagyott a szerencsém? Remélem hogy nem.
Az utcán néhányan próbáltak segíteni másoknak, akik megsérültek, hogy biztos helyre vigyék őket. Odamentem az egyikhez, aki talán valamilyen katona lehetett, és megszólítottam, miközben segítettem neki biztos helyre vinni azt az embert, akinek segíteni próbált.
- Uram mi történt? Látott valamit? És ne aggódjon már beszóltam és a mentők már úton vannak ha minden igaz.
Ekkor valamilyen robot zuhant le nem messze tőlünk és becsapódott az egyik épületbe. Milyen bamba vagyok, hogy eddig észre se vettem, hogy ott repkedett a fejünk felett. Mintha valamilyen árnyat is észre vettem volna, de lehet hogy csak a szemem káprázott.

Felszerelés:

// Direkt írtam, hogy óvatos volt. //

Mentőt nem találtam sehol így az első két embert akit kiástam ha eszméletüknél voltak akkor biztonságos távba segítettem őket, vagy vittem attól függően, hogy milyen állapotban voltak. A harmadik embert próbáltam kihúzni a romok alól mikor hirtelen reccsenést hallottam a feje felől, majd  lány teste elernyedt.
~ Ó B@szki.
Közelebb másztam és próbáltam emelni róla a törmeléket, hogy jobban hozzá férhessek akadálytalanul. A nyakára tettem a teszem, próbáltam kitapintani a pulzusát ahogy az elsősegély oktatáson tanultuk a jogsiszerzés előtt. Próbáltam kitapintani, hogy lássam él e még. Ha nincs pulzusa, ellenorzón a nyakát jobban, hogy megfelelően áll -e vagy a nyaka tört el korábban. Mert ha nincs torzulás akkor van esély a lány számára, ha megpróbálom lélegeztetni. Az eredményhez híven járok el. Ha van még esély, biztonságos távra húzom a nőt és megpróbálom lélegeztetni, ha nincs, akkor megyek tovább ásni és ezúttal sokkal óvatosabb leszek, mint eddig. Csak leemelem a törmeléket, nem húzok ki senkit, hoyg esetleg nagyobb kárt tegyek benne,

A látvány szörnyű volt. Mindenhol sérültek és halottak hevertek a törmelékek között. Néhány hulla még most is égett. Ez a látvány a háborúra emlékeztetett, amit ép hogy csak túl éltem. A férfi akihez odamentem éppen egy lányt akart újraéleszteni. Letérdeltem mellé, hátha tudok neki segíteni.
- Először nézze meg a torkát, mert lehet, hogy lenyelt valamit - hisz nincs értelme lélegeztetni, ha eleve nem jut levegő a tüdejébe. - Ha ezzel megvan én fogom adni neki a szívmasszázst, maga meg lélegezteti. Így jó lesz?
Sajnos ha meg is kaptam rá a választ, már nem halhattam, mert néhány eléggé furcsa öltözetű katona bukkant fel elkezdték mindenkire lőni, akit csak találtak. Beleértve minket is. Ennek már a fele se tréfa. Ha már egy rendőrre is rátámadnak a nyílt utcán, akkor hova fejlődik ez a világ?
- Fogja a nőt és vigye! Én, addig megpróbálom fedezni magukat! - és gyorsan kihúztam a fegyveremet a tokjából és elkezdtem szaladni az utca másik végéhez, hogy minél hamarabb biztonságba tudjon húzódni a férfi. Ha képes biztonságba vinni a nőt, talán még újra is tudja éleszteni. Miért kell mindig gyilkolni?
Én miközben szaladtam az utcán át, folyamatosan lőttem a támadóinkra. A tárban 14 lövedék volt plusz egy a csőben. Mindet rájuk eresztettem. Nem biztos hogy talált is valamelyik, de megpróbáltam legalább kettőt mindegyikre ráereszteni. Aztán a legközelebbi fedezékbe beugrani és ott újratölteni a fegyvert. A katonaság után és egy kis szerencsével a felét le kellett hogy terítenem. Kivéve persze ha golyóállót viseltek. A fedezékben még elmormoltam egy rövid imát, aztán óvatosan kilestem, hogy megtudjam pontosan mi a helyzet.

Egy férfi lépett oda hozzám, legalább megnyugtatott, hogy m ár tudott erősítést hívni.
- Csak egy robbanást észleltem, és azóta sebesülteket próbáltam kiszedni a törmelék alól, de ez a nő elájult közben.
Válaszolom, majd folytatom a lélegeztetést.  Újabb tippet ad amit valószínűtlennek tartok, de azért megnézem amennyire tudom, ami nálam annyiban merül ki, hogy a nyakát vizsgálom óvatosan. Ha észlelek valamit szólok, de ha nem akkor csak ennyit mondok.
- Nem hiszem, hogy lenyelt volna bármit is.
a válaszom nem jutott el hozzá szerintem, mert fegyveresek kerülnek elő.
~ Adja az ég, hogy fémtöltényeik legyenek.
A férfi parancsot adna, amit én csak részben fogadok, meg.
- Én meg fedezem magunkat az erőmmel.
Gyorsan felkapom a nőt és vinném magammal fedezékbe, de közben már az új fémekre ható erőmet arra használom, hogy eltérítsem a ránk célzó lövedékeket és/vagy visszafordítsam őket a fegyveresek felé. Ha fedezékbe értem onnan megpróbálom a fegyverek csövét úgy átalakítani, hogy azokon többé ne férhessen ki töltény, így használhatatlanok lesznek, vagy berobbannak majd.

Úgy látszik a szerencse még nem pártolt el tőlem. Négyet is eltaláltam, amíg én sértetlen maradtam. Igaz ebbe besegítettek a civilbe öltözött katonák, akik biztosan titkos ügynökök voltak. A férfi akinek próbáltam segíteni nem nagyon figyelt a szavamra és valamilyen képességéről beszélt. Nem tudtam eldönteni hogy most tényleg van-e képessége, vagy csak beverte a fejét, de mire visszaérkeztem fordulni hozzá, akkorra a szerencsétlen nő fejéből dőlt a vér, a férfi meg a földön volt és éppen a hányását figyelte. Szegény kölyök. Lehet hogy nekem kellett volna elvinni a nőt fedezékbe, de akkor mind nyílt célpontok lettünk volna. A nő már menthetetlen. Remélem hamar túl teszi magát az elvesztésén.
- Köszönöm- mondom az egyik ügynöknek, aki két tárat nyújtott át nekem. Szerencsére még volt egy tartalék táram, de a plusz lőszerből sose baj ha van. - Én Luke rendőrtiszt vagyok. Meg tudná mondani, hogy mibe csöppentem bele? - persze közben a megmaradt terroristáka lövöm ahogy csak tudom. Nem szeretnék idő előtt nyugdíjba menni az égi vadászmezőkre, mert nem figyeltem a hátam mögé. De csak három maradt a nyolcból, így kicsit felbátorodtam, hogy kérdéseket tegyek fel, miközben tűzharcban állok.
Ha az ügynökök nem tudnak semmit, akkor megkérem őket hogy próbáljuk meg az egyiket élve elfogni, hátha kideríthetünk valamit az esetről. Ha már csak egy maradt talpon, akkor megcélzom annak a kezét, hogy ne tudjon tovább lőni ránk. Na valyon meddig tart ki még a szerencsém?

Szóval terrorista támadás mint mindenütt a világon. Legalább New York-ot békén hagyhatták volna. Így is már sokat szenvedett ez a város. Egyébként még el se gondolkoztam, hogy miért jönnek ide emberek, ha évente egyszer porig rombolják ezt a területet. Biztos meghalni jönnek ide. Bár ez hülye gondolat, mert én is visszajöttem. Istenem add hogy ne ez a város legyen a sírom.
Szerintem elég jól haladtunk, bár kicsit patthelyzet alakult ki, de még mindig mi voltunk létszám fölényben. Vagyis csak addig, amíg meg nem jelent az a latex ruhás nő. Nem értem miért viselnek mindig ilyen feszes cuccokat. Mozdulni se nagyon lehet kényelmes benne. Ha én egyszer hős leszek, de ez persze nem fog megtörténni, én kényelmesebb ruhát választok, az egyszer biztos.
Még csak fel se eszméltem, és már a hirtelen társult csapatomból, már csak én maradtam talpon. És egy egyszerű rosszfiú köszöntés után engem is el akart tenni láb alól. Gyorsan a földre vetettem magam és még ugrás közbe rálőttem. A villámába is belecéloztam egyet, hátha kicsit elferdíti a fémgolyó a villám útirányát. Bár még nem harcoltam képességgel rendelkező emberrel, de attól szerintem ugyanúgy legyőzhető mint egy rendes embert. Csak egy kicsit jobban kel akarni.