Bázis, ismeretlen helyen

Amint megérintem Rejtőző Medvét, már indulnék is tovább a folyosóra, de ekkor hirtelen megtorpanok és érzem, hogy a csontjaim ropognak formálódnak, a húsom is átalakul, hogy helyet adjon a medve alaknak. A fájdalomtól egy erőteljes ordítás is elhagyja a torkom.
~ Mi a fene? Nem akartam átváltozni, még nem. Mi történik velem?
Érzem, hogy a képességgel együtt sikerült valami mást is másolnom a srácról és ez nem volt más, mint a medve tudat.
Hallom a medve gondolatait és közel sem tetszenek. A medve az ösztöneitől hajtva nekiugrik Rejtőző Medvének csak azért, hogy imponáljon Terrynek.
~ Apa mindig is mondta, hogy a nők, minden baj forrása.
Jegyzem meg, miközben próbálom visszanyerni az irányítást a testem fölött, de nem megy, mert a medve túl akaratos.
~ Hagyd ezt abba, a legjobb barátom ellen harcolok miattad!
~ Leszarom, én vagyok az erősebb ezért engem illet a bige.
~ Ez is jókor lesz kanos mindenségit. Addig bezzeg nem ellenkezett, míg önszántamból akartam a támadónkat szétverni.
Rejtőző medve elhúzódik az ajtótól, majd visszaváltozik és csitítgat de én követem, bár a kontroll még mindig nincs nálam.
~ Én hallak, csak épp nem tudok "kijönni".
- Hova menekülsz Wayonka? Változz vissza és harcolj ahogy egy Medvéhez illik.
Mondja a medve, majd mielőtt ráugrana a barátunkra, megjelenik Terry vérfarkasként, a vállamra teszi a kezét és akkorát üvölt, amitől egy átlagos ember, már rég besz*rt volna.
~ Szép üvöltés, kár, hogy csak a dobhártyám szakadt ki, de eredménye nem túl sok.
Mondanám, de persze, még mindig a medve irányít, így pusztán csak a gondolat áramlik. Próbálok mentálisan küzdeni a medve tudatával, hátha sikerül valami hatást elérni.
A medve mikor Terry megpróbálja lenyomni erősen ellenáll, de mivel én csak Rejtőző Medve erejének csak a negyedét tudtam lemásolni, ezért tuti, hogy le fog minket nyomni a földre.
Ha ez megtörtént, akkor a medve elkezd kapálózni, hogy lerúgja magáról a farkast és talpra álljon.
- Ostoba nőstény, ne avatkozz bele!
Mondja, bár a farkas szerintem nem fogja díjazni az iménti kijelentést.
~ Ó banyek, teljen már le az a pár perc, mert én megőrülök itt bezárva.
Mondanám, miközben megint megpróbálkozok vele, hogy átvegyem a kontrollt és ha ez sikerül, gyorsan odafutok valakihez aki nem feline, hogy megérintsem és kiüssem ezzel a medve gént, így pedig megszabaduljak a medve féltől.[/color]

Rohamosan húzni kezdem ama két srácot a földön, de nem jutok velük messzire, igaz meglepő módon nem fegyveresek, vagy bármiféle baljós biztonsági rendszer zárja el az utat gépek vagy akár egy egyenlőre nyithatatlan ajtó képében, nem, az ajtó nyitva, továbbra sem lehet hallani magunkon kívül senkit, ez pedig ad egy kis megnyugvásra okot, az viszont nem, hogy lényegében az egész probléma gyökerét két korombeli társam okozza, méghozzá medvék formájában és emiatt nem tudunk haladni. Pár pillanatig döbbenten figyelem a jelenetet, majd pedig kissé a másik irányba próbálom húzni a két fiút akiket eddig cipeltem, bár kezd belefáradni a hátam, nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy valóban nagyobb súlyokat kelljen húzni vagy tolni, esetleg emelgetni, igaz ebben az esetben az emelgetés sehol nincs. Valahogy az, hogy a veszélyt kivételesen a társak jelentik, nos, könnyebbé teszi a helyzetet, nem tölt el akkora félelemmel vagy stresszel, mintha pár idegen jött volna be a szobába, de azért nem írom le a helyzetet és biztos ami biztos alapon próbálok távol maradni tőlük, ameddig szükséges, vagy elkerülni őket ha valahogy felém keverednének, ha pedig tiszta az út, nos, akkor egyértelműen élek a lehetőséggel és megpróbálok kijutni a szobából, bár kissé pánikolok, de a percek alatt volt ideje ennek kissé elülni, így annyira nem sietem el, avagy nem fogok az ajtóban tolongani senkivel, megvárom amíg nyugodtan ki tudom húzni ama kettőt, csak aztán indulok, különben csak további akadályozás lenne az egész manőver eredménye.

Amint, az út járhatóvá válik, én Tinát követve megyek, hogy a közelében lehessek. Egy, fém folyosón megyünk végig, mire egy ajtóhoz érünk. Az ajtót gondolom nyitva találjuk, és amint át lépünk, egy kereszteződéshez érünk. Azt, észre veszem, hogy van a falon valami, csak el olvasni nem tudom.
- Hé, Tinan. Mivan oda fel írva? - Kérdezem, és ha választ kapok, remélhetőleg, a hangár felé veszem az irányt. Ha, Tina velem jön, akkor talán együt sétálunk oda. Az meg, hogy a többiek merre továb, nem tudom, csak azt ha most mondanám nekik, hogy merre, Tony ettől egészen biztosan vérszemet kapna. Azt, nem tudom, hogy mi ért, csak annyi biztos, hogy én a hangárba akarok menni. Meg, van ott valami, teleport is.
~ Elsőként, örülnék egy viszonylag el fogadható szemüvegnek, mert nagy szükségem lenne rá, ha meg akarom nézni azt a koordinácios valamit. ~ Gondolom magamban, miközben szerintem a hangár ajtaja felé lépkedem, bizonytalanul.

Nem vettem fel tuhát, mert azt hittem, maradhatok medveként végig. Most viszont itt állok teljes meztelenségemben és mindent megmutattam a kirándulóknak. Bár itt inkább foglyok és kísérleti patkányok vagyunk és a többieken sem maradt sok ruha, de én alulmúltam őket, ami azt illeti. Nem így terveztem, de a sors közbeszólt.

Senki nem tudja lecsillapítani Jótét Dalnokot, viszont sikerül elugranom és így megnyitom az utat. Mennek is kifelé, csak Terry marad velünk és átváltozik, hogy lenyugtassa Jótét Dalnokot. A hátán ezek a kínai írásjelek és minták nagyon szépek. Szólnék, hogy ez csak amolyan "csöbörből vödörbe" megoldás, ahogy régen mondták. Ha a lány farkasformáját másolja le a szobatársam, akkor semmi nem oldódik meg. Már késő, ott van előtte és látom, ahogy a szép, tetovált hát kiszőrösödik és megnyúlik az állkapocs. Egy óriási farkassá változik a lány és nyomja lefelé a másik dühöngő lupint. Erőben persze ő a jobb, de most tombolnak az ösztönök és nem a józan belátás irányít. Látom, hogy a medvemancs kiszürkül és összehúzódik, Jótét Dalnok most a tetovált lányt másolja. 
- Jeles Farkas, hagyd abba, felesleges! Menj inkább, segíts azoknak, akik másokat cipelnek. Itt hamar végezni fogunk, utána meg legyél vele kedves és amíg megnyugszik, érjen hozzá valaki, akinek nem ártalmas a képessége. Bárkit lemásol, ahogy láttad.
Nehéz szívvel mondom ki mindezt, hiszen a halálomról vagy legalábbis a felszabdalásomról beszélek. Ha Terry elmegy a többiek után, akkor a medvealak engem fog támadni. Hiába nem vagyok már lupin formában, kiszagolja és meg akarja majd mutatni, hogy ő az erősebb. És ha velem végzett, akkor indul majd Terry után. Ő majd Ha ez kell, hogy a többieket békénhagyja, hát legyen. Waynoka Stevens, lehet, hogy itt fejezed be az életedet...

Ha Terry vacillálna, akkor odaugrok és közéjük állok. A többiek már a folyosón vannak, most már nem vagyunk útban. Eszembe jut az az ősi cheyenne történet, amiben egy medve elindult az ösvényen, nyomokat követve, amik a zsákmányhoz vezettek. Egy farkas is elkezdte követni a nyomokat és a két állat összetalálkozott. Vitatkozni kezdtek, hogy kié a nyom és kié legyen a zsákmány. Eközben pedig jött egy borz, aki nem törődött a vitával és a büszkeséggel, ami erre késztette az állatokat. Amíg a másik kettő harcolt, ő elment és megszerezte a zsákmányt. Én is hagyom Terry-t és a többieket elmenni, hogy megtalálják a kijáratot, ahogy a borz az eleséget. A harcba Jótét Dalnok nem fog belehalni, mivel én nem védekezem. Azt akarom elérni, hogy érezze a dominanciáját. Az első csapás vagy harapás után elterülök, mint akinek vége. Ha ez rögtön egy halálos seb lesz, ám legyen. Hősi halottként fognak rám emlékezni, ha kijutnak. Szomorú dolog ez, de legalább van értelme a halálomnak: megmentem a többi mutánst. Ha viszont Jótét Dalnok megsebesít, megver, összeharap, de mégis életben hagy, akkor megpróbálok a többiek után menni. És amikor valaki hozzáér és visszaváltoztatja emberi formába, akkor a meztelen Peter Calm nem teszi zsebre, amit mondani fogok neki sőt talán még orrba is vágom...

Nem reagál semmit se igazán a ráförmedésre így rögtön a B tervet életbe léptetve leszorítom a földre. Viszont nem számítottam rá, hogy az én képességemet is át fogja venni. Főleg, hogy már medvévé változott azt hittem, hogy nem fogja tudni ezt megtenni. Első kézből tapasztalhatom meg a tévedésem ahogy a fogásom alatt alakul át vérfarkas formába.
Wayonka szavaira látszik, hogy reagálok ahogy a fülem megrezzen és csak fél szemmel felé sandítok.
~Igazán válaszolnék neki ha tudnék most...~ De nem tudok és nem is lényeges. Még, hogy hagyjam itt azok után, hogy még rosszabb lett a szitu? Érdekes felvetés de most valahogy nincsen kedvem aláírni a srác halálos ítéletét azzal, hogy kettesben hagyom egy tomboló Lupin másolattal. Tudom, hogy a suliba járók csak tanulják még a képességüket de a gyerekben semmi harci vágyat nem érzek, látok. Inkább azt, hogy szét tárja a karjait. Viccnek veszi azokat a karmokat és fogakat láthatóan ha így gondolja.
Fogást váltok a leszorításomból valószínüleg már kibúvón és a nyakára fogok rá bal kézzel majd fellendítem a jobb kezemet ütésre. Ahogy ökölbe szorítom úgy vissza változik emberire az alkarom és a kézfezem, hogy rendesen ökölbe tudjam szorítani a kezemet. A karmok miatt egyébként ez csak igen fájdalmas úton lenne lehetséges és a srácba se akarom belemélyeszteni az ütéskor. Majd egy erős ütést mérek a fekvő fejére. Kimérten azért mert nem szétzúzni akarom a koponyáját. Bár nem tudom megtippelni most az arany közép utat, hogy mi az a határ aminél meg kell szabnom az ütésem erejét így kicsit gyengébb erővel ütök mint amivel a földön tartom. Aztán ha kevésnek bizonyulna akkor egy második ütés követi az elsőt bár ezt már erősebb lesz.

Valaki hallgat rám, nem vagyok biztos a nevében, mert egyáltalán nem figyeltem, sz.rtam rá, de azt hiszem Terry veszi kezelésbe a dolgot és tetoválásos farkasként bele veti magát a harcba, rendben, majd ő elintézi. Én amint lehet a többiekkel együtt elindulok kifelé a folyosóra, nehoyg véletlenül valamelyik barom állatias mutáns elkapjon és megsebesítsen. Csilla is jön, csak előtte hát... kell neki két három lökés és húzás mire beindul, és ezúttal nem áttétes értelemben. Na ezt most nem fogja eljátszani.
~ Ezt, így, ebben a formában, itt, nem. Nem most kellene leblokkolnia, f.szom ki van vele, nem vagyok az a türelmes fajta aki ezt megérti. Nem vagyok annyira nyálas... nem fogok arra szintre lesüllyedni... de az se segít ha magamban picsogok. Áldozatokat kell hozni.
Végignézek a többieken, majd a feliratokat olvasom el, nem tetszik a felállás, de nem tudok rajta változtatni, valamerre el kell majd indulni egy rakat szerencsétlen idiótával a nyakamon, hogy kijussunk innen, akárhol is vagyunk konkrétan. Oké, akkor most a csaj felé fordulok és kicsit megütögetem az arcát, csak finoman, lazán, nehogy magára vegye.
- Hé Csilla, figyelj, térj magadhoz. Kell, hogy magadnál legyél, mert elég sz.r a helyzet...
Ha nem reagál kicsit erősebben folytatom és a szavakat is durvábbra cserélem, bár igyekszem nem lek.rváznik de a többi szabadon mehet. Amint ez megvan lassan a teleport és hangár felé veszem az irányt, a kijárat nem jó, nem tudom, hogy mi van odakint és, hogy ki akarok-e menni egyáltalán.

Mikor a vérfarkas le akar szorítani a földre érzem, hogy valami nagyon nem jó, a csontom megint átformálódik.
- Áááárgh.
~ Neee.
Kiáltom, mert tudom, sőt érzem mi történt. A mancsom lassan beszürkül és a medvecsontozat átformálódik, hogy égül farkas legyen. Aki minden bizonnyal erősebb, mint az eddigi.
Terry szerencsére még így is erősebb a farkas énnél, így legalább van esély arra, hogy ne tépjem szét akaratom ellenére Rejtőző Medvét, aki simán kinyírhatna, de túlságosan is jószívű. Igazi barát, de azzal nem segít ha hagyja magát agyonverni.
Mikor Terry jobban lefog, már tudom, hogy valmire készül, a farkas próbál mocorogni, de csaknem elég erős ahhoz, hogy kikerüljön a szorításból.
 Ekkor látom, hogy Terry felemeli a mancsát és ököllé formálja.
~ Jó megoldás, kár hogy tudom mennyire fájni fog.
Ezek voltak utolsó gondolataim, mielőtt a farkasnő fejbe vágott és azzal a lendülettel el is ájultam.
Csak reménykedni tudtam, hogy legalább nem hagynak ott magamra ájultam az ellenség karmaiban.

A két medve kissé arrébb folytatta a verekedést az ajtótól így végre megnyílt az út az ajtó felé. Én megfogtam Éva kezét és magam után húztam a folyosóra.
- Gyere utánam.
Mondom, majd a barátságtalan fémfolyosó végén egy ajtót pillantottam meg, amin először belestem és mikor meggyőződtem rajta, hogy senki sincs a túloldalán, beléptem azon. Egy központibb részbe jutottunk. Ahonnan két fele lehetett volna menni. Éva meg is kérdezik mik vannak a táblákon, én pedig válaszolok is.
- Az egyikre kijárat, a másokra teleportszoba és hangár. Szerintem az utóbbit kéne választani, mert a kijáratot tuti, hogy őrzik az elrablóink.
Mondom majd ha a lány is reagált, akkor magam után húzom a hangár felé.

- Rendben, én is pont arra gondoltam, hogy oda kéne mennünk. - Mondom, és közben hagyom, hogy magaután húz a hangár felé. Ahogy, az ajtó felé megyünk, az ajtó kitárúl elöttünk, és mi belépünkrajta. Azt hiszem, nem vagyok benne biztos, de az ajtó mintha úgyan azzal a idegesitő hangot hallanám, mint az alien filmekben. A hangár, még szeműveg nélkül is jól látható, hogy üres. De, szerencsére, még katonákat sem, lehet látni, ami jó hír nekem, mert nem biztos, hogy még időben megtudnám e állitani a golyókat.
~ Úgy tünik, hogy csak rólunk feledkeztek meg, ja és még pár számítógép is van ha jól látom. ~ Gondolom magamban, ahogy szét nézek a teremben, ami a vörös fényben található. A hangár, így üresen, hatalmasnak hat. Csak most, veszem észre, hogy Tony is itt van.

Jeles Farkas megteszi azt, amit én nem akartam. Én attól tartottam, hogy ha le is győzöm a kisebbik medvét, akkor sem fog nyugodni. És hamár kimegyünk a többiek közé és ott esik nekem még egyszer, abból már nagyon nagy bajok lehetnek. Kiütni meg nem akartam úgy, hogy elájuljon. Ő volt az egyetlen, akivel mostanában szót tudtam érteni. Inkább hagytam volna, hogy érezze magát nyertesnek és a nőstény mellett már nyugodtan lett volna, amíg kijut mindenki. Képes lettem volna meghalni ezért a pár mutáns gyerekért, akikkel egy suliban tanulok. Emberekkel nem fordult volna elő, azokat még szét is tépném, ha kell. De ez az én fajtám.

Szegény Jótét Dalnok most összeroskad. Sajnálom, de ezzel végül is megoldódott a helyzet. Nem megyek el szó nélkül amellett, amit a lány tett. Nem volt kötelező és én biztattam is az ellenkezőjére, de ő megmentett. Igazi hős. Innentől más lesz a neve. Olyan nevet adok neki, ami egy hőstettet véghezvivő harcoshoz jobban illik.
- Köszönöm, Erős Farkas!
Hagyom, hogy ő hozza Jótét Dalnokot. Ha magához térne, megint fogja tudni kezelni, bár lehet, hogy második alkalommal már én sem lennék olyan finom, mint az előbb. A sebességünkkel utolérjük a többieket. Látni fogják, hogy egymás mellett jövünk és egy ájultat hozunk. Ebből tudniuk kell majd, hogy mi ketten már nem jelentünk veszélyt rájuk. A biztonság kedvéért azért fel is teszem a mancsaimat, mikor odaérek hozzájuk. 

Látom Mattet egy sráccal, a vállukon visznek másokat és egy rasztalány két másik fiút húz. A nevüket nem tudom, csak Mattet ismerem közülük. Én a lánynak fogok segíteni és felkapom azt a kettőt, akiket eddig cipelt. Matt fáradni látszik és ha még azt is elbírom, akit ő hozott, akkor már három diákot viszek. Most be kell vetni az erőmet, ami jóval nagyobb, mint a többieké. És Erős Farkas is itt van, aki szintén tud még segíteni a többieknek. Ott van az a fiú is, aki olyan csúnyán rámordult arra az Éva nevű kislányra. Hoz egy lányt, aki úgy tudom, kelet-európai és nem igazán van a helyzet magaslatán.

Ahova jutottunk, ott szerencsére nincsenek katonák. Most nézek csak körül jobban a hangárban. Por van, nem használhatták egy ideje a helyiséget. Nem tudom, milyen gépeket vagy járműveket tárolhattak itt, de most jól jönne egy. Fogalmam sincs, hol vagyunk, de gyalogosan nagyon nehéz lenne ennyi gyereknek kijutni. Itt már nem látok semmi útmutatót, táblát, feliratot. A számítógépek talán elárulnak valamit, de azokat nézze, aki jobban ért hozzájuk. Ha magam lennék, csak elindulnék valamerre, de most másokat is cipelek. Megvárom, hogy ki találja meg a helyes utat és a lehető leggyorsabban, arra fogok haladni az ájultakkal.

//Peterrel nem írok, mivel eszméletlen.//

Amint beérünk a hangárhoz sok minden feltűnik. A por, a robotok hagyta nyomok a földön...
~ Ezek rég jártak itt.
... a félhomály, hogy csak a vészvilágítás működik. De ezzel ellentétben a terminálok működtek.
Megpróbálkozom az egyikkel, de ha ez is németül van, akkor a többiekhez fordulok.
- Ért valaki németül?
De ha nem németül volt, akkor megpróbálom a legtöbb adatot kikeresni ami nekünk kellhet.
Ezek után megpróbálok keresgélni a gépek közt, hogy melyiket tudnám esetleg elvezetni. Vagy akármelyikünk aki járt repülő járművek vezetése órára.
Közben Éva végig velem van, ha jön utánam.

Csillát sikerül észhez téríteni, a második próbálkozásnál már egészen összeszedi magát. Mondjuk nem értem miért volt erre szükség most, ennél azért t.kösebb csajnak ismertem meg, de lehet, hogy leblokkolt a vértől. Ezután haladunk szépen a folyosón, kiért a szerencsétlen indián csajszi, meg a túlkoros agyon tetovált k.rva is. Nem foglalkozok velük, helyette az elcs.szett hangárt figyelem. Vannak számítógépek és ahogy látom működnek, ráadásul őrök sincsenek és ez jó.
~ Azért itt is minden működik rendesen, elhagyták a bázist, minden poros és a használaton kívüli, rajtunk kívül senki, az az senki nincs itt. Komolyan? Elraboltak minket, hogy hibernáljanak, majd itt hagyjanak? Ez így még 2024-ben egy létező koncepció? Senkinek nem jutott eszébe, hogy ez baromság?! De tényleg?!
Hihetetlen, már ezek az nyomorultak is legalább annyira fogytosak, mint az osztálytársaim. És ha már szóba kerültek válaszolok is az egyiknek, annyira nem ismerem a lányt, csak látásból, de azért meg van az arca.
- Ja, natürlich. Was wünschen Sie? Erkundigen Sie sich nach den Computer?
A hangsúlyomból azért kiérződik, hogy elég erősen lenézem, már csak azt nem kérdezem meg tőle, hogy "ki a f.sz vagy te?", de egyelőre azért kontrollálom magam. Odamegyek az egyik számítógéphez és megpróbálom az összes információt kiolvasni belőle, amit csak lehet. Közben azért Csilla jelenléte is nyugtat.

Nehezen és lassan, de képes vagyok a két srácot a többiek után vonszolni, igaz ahogyan egyre messzebb érek a jelenlegi legnagyobb veszélyforrástól, avagy két medvétől, úgy kezd alábbhagyni az adrenalinból adódó plusz energiám és így egyre nehezebbé válik az egész folyamat. Ettől függetlenül képes vagyok elhúzni őket a hangárig, mert valahogyan úgy végül is abban kötöttünk ki, egy hangárban, nem is igazán figyeltem, hogy mi volt a másik lehetőség, ennél elfoglaltabb voltam és bízom a többiek választásában. Végül a lemaradtak is betévednek hozzánk és egyikőjük felajánlja a segítségét a két... Nem mondanám hogy eszméletlenek, inkább tűnnek úgy mint akik nincsenek teljesen maguknál, szóval a két srác cipelését lenne, aki magára vállalná, ennek pedig örülök, ahogyan pedig átveszi őket egyszerűen leülök a földre és levegőzök, na meg persze pihenek is egyben, néha pedig becsúszik hozzá egy kevés köhögés is, de nem számottevő, csupán kellemetlen. Hallgatom, hogy mit beszélgetnek a többiek, de nem visz rá a lélek, hogy különösebben beleássam magam, valószínűleg nélkülem is tökéletesen meg tudják oldani, így inkább maradnék itt és nem nagyon akarok mozogni sem úgy magában, vagy egyáltalán nézelődni, inkább csak ülök és bámulok magam elé feszülten, reménykedve, hogy továbbra sem fog erre járni semmiféle fegyveres személy és úgy dönteni, hogy nemkívánatos, eltávolítandó "szenny" vagyunk... A gondolat eléggé aggaszt és nem szeretném, most, hogy nem kell aggódni a medvék miatt, megint ez a legrosszabb amin görcsölhetek.

Idő: 2024. szeptember közepe
Következő körváltás: 2013. október 12. (szombat)
Résztvevők: Matt Lawson (Árny), Gulyás Csilla (Sarah), Lex Orrin (Reptile), Vaszilij Dragunov (Svarog), Archybald Peterson (Axe), Alicia Havana (Teddy), Szabó Éva, Aaron Asbord (Cardas), Tony Price (Bishop), Tina Leila Sign (Kira), Cyrce Gray (Amazon), Peter Calm (Laura), Shane Magurie (Gabe), Wayonka Stevens (Zield) és Termina Alustria

A társaság megállt egy számítógép előtt végül, hogy kiderítsék, hogy merre is lehetnek. A terminálok aktiválódtak a közelségre és német nyelven jelent meg rajta, ami a gépben volt. Tony láthatta, hogy a rendszerek legtöbbsége nem volt elérhető, mivel minden vészleállásban volt és a központi számítógép is így működik éppen, ezért az adatok csak nagyon kicsi része volt hozzáférhető. Ezek a külső kamera képei voltak jelenleg – amit a kaland során már láttatok, a széttört hold, a fura épületek, a romokban heverő Szabadság Szobor –, a belső térkép, ami feliratozva volt, hogy az itt levő négy épületben mik voltak találhatóak. Volt egy megsemmisült épület, egy raktár, ami jelenleg üres volt, egy másik épület, amiben irodák és laborok voltak, illetve ez, a gyengélkedő labor egyben a hibernáiós kamrával, a teleport szoba és a hangár. Semmi egyéb. Illetve egy lista volt még itt, ami igazából nem sokat mondott Tony-nak:

Spoiler:

A többiek egyelőre nem tudnak semmit tenni, csak várni, amíg Tony olvas és reménykedni abban, hogy valamit megoszt abból, amit megtudott.

//Ezúttal majd várjátok meg, hogy Bishop kezdjen, hogy mit is oszt meg veletek.//

Odamegyek az egyik terminálhoz és éppen megnyomnám az egyik gombot, amikor hallom, hogy valamelyik fiú úgy gondolta, hogy ő most ezüstpáncélos szőke herceg lesz fehér lovon és megvédi szíve hölgyét, tőlem... Meglepett arccal, bal szemöldököm felhúzva nézek rá vissza.
- Ha le akarsz feküdni a "hölggyel" akkor inkább mond meg neki, ahelyett hogy feleslegesen védeni próbálod, mint valamilyen hősszerelmes... ahogy elnézem úgyis kapna minden f.sz után.
Ezúttal nem fogom magam vissza, nem tűröm, ha valaki utasítgat ráadásul fenyegető hangnemben. Azért felkészülök és figyelek a szemem sarkából, ha valami meggondolatlanságot próbálna meg a srác akkor el tudjak hajolni és egy lendülettel elgáncsolni. Csak ezért tanulok küzdősportot, hogy vissza tudjak vágni ha kell. De ha nem tesz semmit akkor ismét a számítógépet kezdem el vizsgálni, máris megy a keresgélés, pöpec. Először a tervrajzokat, térképet nézem meg, aztán a külső kamerák képét, és nagyon nem tetszik ez az egész.
~ Ez nem lehet igaz... tényleg mint valami kib.szot,t széjjel sz.patott sci-fi és horror keverék. Teleport szoba, hibernációs kamrák, félbe van törve a hold, valamilyen világok listája. Kezd sok lenni ez a kirándulás...
Összeszedem a lelki erőm és körülnézek, rendben, itt vannak elég sokan, érdemes nekik elmondani mindent.
- Rendben emberek, kis figyelmet, ha kérhetem. A fő számítógép leállt, ezért nincs meg minden adat, de még így is van egy csomó lényeges információ. Ahonnan jöttünk az a gyengélkedő, orvosi részleg a hibernációs kamrával, most vagyunk a hangárban és elvileg van itt teleport szoba is, ezen kívül van még két másik épület, egy üres raktár, meg egy irodákkal és laborokkal teli épület. Ezzel már lehet kezdeni valamit. De ami fontosabb, hogy mi van odakint...
Ezzel félre állok és behozom a külső kamerák képeit, hogy mindenki jól lássa. Én nem hiszek a szememnek, rájuk bízom a döntést. Egyelőre várom a reakciókat és az ötleteket, hátha meglepetést okoz ez a gyászos társaság.

Nem vagyok Tina közelében, mert én a hangárt térképezem fel, hogy mi merre meddig. Így még, azt sem hallom, amit Tony mond, de nem is nekem szól. Meg nézem az egyik, üres helyet, ahol egykor, egy jármű foglalt helyet. Tony, váratlanul, dumálni kezd, mond valamit. Erre, én oda fordulok, és szólalok meg.
- Rendben, Einstejn, és ez a infórmáció, hogyan juttat minket haza? - kérdésemet direkt magyarul teszem fel, ha annyira kiváncsi, úgy is meg kérdezi Csillát, ő meg, nyúgottan le fordíthatja, ha akarja. Mutat, nekünk néhány képet. A grand kanyon méretü sebhelyes hold, engem egy sci fi, vagy pedig egy katasztrófa film jut az eszembe.
- Mi, ez? - kérdem tőle. - A majmok bolygója három? - Próbálom pojénosra venni, a dolgot, bár kissé, hihetetlen a látvány. A hold, A szobór, és a többi dolog, amit mutat.

Mondhatom nem volt itt probléma. Túl gondolkoztam ezt az egészet. Egy ütés és már "aludt" is a gyerek így mondhatom sikeresen és komolyabb sérülés nélkül sikerült rövidre zárni az őrjöngést. Felettébb jó hír ez. Na már most oda megyek sietősebben azokhoz a ruhás szekrényekhez amiket még láttam korábban kikapok egy ruhát és miközben vissza változom emberré fel is öltözök.  Egy plusz pulcsit is kiveszek amit meg a kiütöttre ráhúzom, hogy a kezei az alatt legyenek, úgy rá kötök egy gyors, fél csomót az ujjával és a vállamra veszem egy mozdulatra.
- Waynoka ugye? - kérdezem meg nyugodtan - Megengedem, hogy Terry-nek hívj.
Kissé szúrós szemmel nézek rá, vagy inkább olyan sugallóan, hogy a jelzőkért mint megszólítás nem vagyok oda.
- Ugye nem szét tépetni akartad magadat?
Kérdezem meg még tőle miközben megyünk már, hogy felzárkózzunk a többiekhez.
El is érünk egy hangárhoz ahol beérjük őket. Úgy fest a terminálokat vizsgálja az egyik gyerek és érdekes dolgot talál is.
Amit képet mutat nekünk nem nagyon szófakasztó. Legalábbis számomra. Egyszerűen nem hiszek a szememnek, hogy ez tényleg a külső kamerák képei lennének és nem valami máshonnan. Nem tudom, hogy mi van de ha eddig nem is most már nagy szarban vagyunk.

Erős Farkas visszaváltozik emberré, de hamar fel is öltözik é Jótét Dalnoknak is hoz ruhát. Én újra medve formát öltök, de vigyázok, hogy ne érjek hozzá a szobatársamhoz. Felvehetnék egy ilyen uniformist, de megint szétszabnám, mikor átváltozom.
- Igen, Waynoka Stevens a születési nevem, de tudod, mi cheyenne-ek, használunk a tulajdonságokra utaló neveket. Így lettem Rejtőző Medve. Te pedig véghezvittél egy hőstettet, ezért adtam neked az Erős Farkas nevet.
Látom, hogy nem tetszik neki, pedig ez nagyon sokat jelent. Nem neveznénk el így akárkit, csak a legjobbakat, legnemesebbeket illetjük ilyen nevekkel. Mikor azt kérdezi, hogy nem a halállal akartam-e szembenézni, akkor elmagyarázom a helyzetet. És megkérdezem azt, amit majdnem elfelejtettem.
- Attól tartottam, hogy ha harcolok vele és itt legyőzöm, akkor sem fog nyugodni. És ha olyankor támad meg újra, amikor már visszamentünk a többiekhez, annak sok áldozata lehetett volna. Kiütni és ájulttá tenni meg nem akartam, mert nagyjából ő az egyetlen, akivel igazán szót értettem itt. Inkább hagytam volna, hogy könnyen legyőzzön. Utána már senkit nem bántott volna, mert ő maradt volna a domináns hím. És akkor már valaki hozzérhetett volna, hogy szelídebb képességet kapjon. Ez volt a tervem, nem a saját halálom. Az mellékes volt, ha a többieket megmenthetem, így gondoltam. Arról a vérfoltról egyébként te se tudtál semmit kiszagolni?
Kimegyünk és a cipekedők közül a lány át is ad két diákot. Maguknál vannak, de valahogy mégsem mozdulnak. Mindegy, én könnyedén elviszem őket. A lánynak legalább nem kell megszakadnia. Teremtő Lány azt mondja, hogy németül vannak a feliratok a számítógépen. Ezért én is odamegyek, mert tanulok németül és remélem, érteni fogom, ami oda van írva. Az a fiú, aki Évára rámordult az elején, most is csúnyán válaszol. Mintha utálna itt mindenkit. De akkor minek jött el velünk kirándulni? Matt meg is védi Teremtő Lányt, de annak a zseléshajú metálosnak erre is muszáj beszólni. Hát ő nem lesz a barátom. Acsargó Kakas, ez lesz a neve a stílusa meg a taréjhoz hasonlóan az égbe emelkedő haja miatt.

A legfontosabb dolgokat viszont megtudjuk. Amit elmond és amit én is látok a képernyőn, az inkább egy telephelyre utal, nem katonai létesítményre. Ez jó, mert talán nem futunk bele komolyabb őrségbe. Amit a külső kamerák mutatnak, az viszont nagyon lehangoló. Egy elpusztított világ, még a Hold is megsérült. Volt még ott egy lista 11 világról. 11 különböző realitásról és amiben most vagyunk, azt Thanos II. pusztította el. Mintha már hallottam volna valami ilyen nevű űrbéli lényről, aki megtámadott egy űrhajót. Ezek szerint a hír nem volt kacsa. A görög haláldémon, Thanatos nevét nyirbálhatta meg egy kicsit. Meg ezt az egész, jövőbeli világot.

Éva felteszi a legfontosabb kérdést. Biztos, hogy mindenki kíváncsi, milyen világ ez, de az elsődleges vágyunk, hogy hazajussunk. Most szólalok meg én is (ha medve formában nem megy, akkor a szólás erejéig visszaváltozok, aztán megint medvévé).
- Én is értek németül és látok még itt egy listát kódokkal, ami 11 világot, különböző realitást sorol fel. Ezek a következők:
Világ 01 - Saját realitásuk, a főközpont
Világ 02 - Sötét Világ, támadás alatt
Világ 03 - Legfelső Légió világa, metahumán világ
Világ 04 - Fantasy realitás, ahol a fizika szabályait mágia befolyásolja
Világ 05 - Egy világ Norman Osborn irányítása alatt
Világ 06 - Csak X-mennel rendelkező világ
Világ 07 - Egy utcai háborúkban lángoló világ
Világ 08 - Gyorsabb időben haladó világ
Világ 09 - *************
Világ 10 - Élőholtak világa
Világ 11 - Elpusztult jövő, Thanos II. kezétől (jelenlegi helyszín)
Ha szerencsénk van, a teleport szobában a Világ 01 kóddal visszajutunk a mi világunkba. Úgyhogy szerintem menjünk is arrafelé.
Én pedig el is indulok, hónam alatt a két sráccal. Ha látom, hogy még valaki leblokkol, még azt is felkapom. Senkit nem szabad itt hagyni, hármat pedig még elbírok. Kik azok, akik ilyen világokat ismernek? Az asgardiak kilenc világról szoktak beszélni, de ez teljesen más. Olyan, mintha ugyanaz a világ, ugyanaz a bolygó lenne 9 különböző változatban, mind más történelemmel. Legalábbis én így értelmezem. Valami hiperszuper neonáci szervezet lenne? Hát igaz volna, amita nácikról mondanak, hogy földönkívüli, isteni technológiákat kutattak ki?