Bázis, ismeretlen helyen

Tony szavaira eláll a szavam.
~ Hogy lehet valaki ekkora tapló. Oké, hogy szorult helyzetben vagyunk, de nem egymás ellen kellene szópárbajt vívni. Főleg mert gondolom nem állhatunk itt az örökkévalóságig, ugyanis az őrök nem hiszem, hogy szabadságra mentek volna.
Tony átvizsgálja a terminált, és amiket ezek után mond az biztatónak tűnt. 
Ám miután a srác megmutatta a külső kamerák felvételeit, ár el is felejtettem a biztató szót, hacsak nem szarkasztikus jelleggel használnám.
- Csak majmok nélkül. Mintha csak egy rossz sci-fibe csöppentünk volna.
Időközben megérkezik Terry és Rejtőző Medve is, az eszméletlen Peterrel. Vajonka tovább olvassa a dolgokat és hamarosan kiderül.hogy talán nem is a saját dimenziónkban vagyunk.
- Nem rossz ötlet. Ha nincs valakinek más ötlete, akkor szerintem menjünk a teleportszobába.

Figyelem a társaságot, a nagy része ahogy számítottam rá teljesen p.cs, konkrétan el se akarja hinni amit lát, igen mert a hibernációs kamrák után minden olyan kib.szottul meglepő és lehetetlen lehet. Ezek eddig hol jártak? Melyik bolygón? Nem azon, ahol Tony Stark tíz év űrben töltött év után tért vissza, az biztos. A csaj lenyeli a megjegyzést és a pasija, fél pasija is csak szerencsétlenül áll ott, ez jó, ezek szerint betaláltam és ott ahol kellett, az igazság fáj a legjobban. Más esetben nem lennék most ilyen bunkó, de utálom ha cs.eszegetnek, kezdjen mással, az én k.rva anyámat. Végül az egyetlen normális, az indián, a medencés idióta, elég nagy csalódás, hogy ő a legtalpraesettebb, kikkel vagyok én itt összezárva?! Szóval az indián odamegy a géphez és egy egész normális viccet rak össze, tervet rak össze. Rendben, megyek a többiekkel, figyelek Csillára is, mert látom, hogy most megint kiesett egy időre.
~ Persze, világos, majd ő beprogramozza a teleport gépet, amit még életében nem látott, nem használt, arra a kódra, amit egy német nyelvű panelről fordított le, egy véletlenszerű listáról, teljesen magától, hátha valamit rosszul fordít. Én nem fogok abba a teleportba beszállni, ez biztos, nincs amiért megkockáztatom.
Beérünk a terembe, körülnézek de nem sok érdekeset látok, a paneleken már most látszik, hogy nem működik semmi. Azért az egyikhez közelebb megyek és megnézem jobban, de nagyon nem erőltetem a dolgot. Végül enyhén csalódottan, l.szarom a világot hangon vetem fel.
- Akkor menjünk át az irodákhoz és laborokhoz, hátha találunk valami hasznosat.
Ezzel én el is indulok vissza a hangárba, hogy az ottani számítógép segítségével tudjak tájékozódni. Nem fogok másra hallgatni, ha jön valaki nem bánom, de nem is erőltetem a dolgot, megyek egyedül is ha kell. Nehéz ilyenekkel dolgozni.

//Peter még mindig kiütve.//

A megbeszéltek alapján, elkezdjük megvizsgálni a négy kijáratot, hogy megtaláljuk a teleportszobát. Három ajtó mögött üres hangárak voltak a negyedik pedig végre a teleportszobát rejtette.
Ahogy beléptünk egy hatalmas zászlót pillantottunk meg. Amit még sohasem láttam azelőtt. Mintha egy polip fejének a helyére egy emberi koponyát maszkíroztak volna, úgy nézett ki.
Amint közelebb léptünk a terminál bekapcsolt és egy szöveg volt csak látható ott. Mivel még az utóbbi pár percben nem tanultam meg németül, ezét nem tudom mi volt oda írva, de Tony reakciója alapján nem jó.
~ Biztosan elromlott, vagy valami ilyesmi.
Mikor a srác megindul én követem és húzom magammal Évát is.
Még visszafordulok matt felé és intek neki, hogy jöjjön.
- Gyere, maradjunk együtt.

Hallgatnak rám, de mi mást is tehetnének? Most előnyben van, aki tud németül. Szívesebben olvasnék klasszikus irodalmat, mint a nácik képernyőfeliratait, de most ez van. Haza kell jutnunk és megteszem, amit tudok. A csapat elindul és látjuk, hogy a többi hangár is üres. A negyedikben végre megtaláljuk a teleportot. És egy zászlót, ami csak egy kicsit emlékeztet a nácik jeleire. Horogkereszt nincs. A koponyát használták ugyan, de ilyet még nem láttam. Egy hatkarú polip feje helyére tették. Amennyire tudom, a polipoknak nyolc karjuk van, úgyhogy ezt végképp nem értem. High-tech nácik, azokból is valami elfajzott mocsadék.
Acsargó Kakas már látja, amit én is. Nincs energia gépben, nem tudjuk használni. Ő azt mondja, hogy menjünk át az irodákhoz. Azok egy másik épületben vannak. Ha itt bent nem is voltak őrök, kint szinte biztosan vannak és ilyen magatehetetlenekkel én nem megyek ki. Ha lőnek, tudnék támadni, de nem két diákkal a kezemben.
- Műszakisok, addig meg kéne nézni, hogy lehet energiát lehelni bele! - mondom nekik, remélve, hogy akad olyan, aki ért az ilyesmihez. Az iskolában van alternatív jövőket felfedező klub is és talán járt oda valaki. Vagy ha csak meg tudja találni, mit kell bedugni vagy újraindítani, az is elég lehet. De aztán még programozni is kell...
Acsargó Kakas visszafelé indul, a másik terembe.  Biztos a kamerák képeit akarja megnézni, hogy milyen az irodaépület, hogy lehet bejutni. Megyek én is, de ha innen kimegyünk, akkor is maradni kell valkainek az ájultakkal. Nézem, hogy Erős Farkas merre van. Dolgoznak az ösztöneim is, bár én már nagyjából megtanultam őket irányítani. Eddig nem figyeltem fel rá, de igazából ember formájában is nagyon helyes lány. Ráadásul megmentette az életemet.

A teleport szobába, nem jutunk egyből, hanem még meg nézzük a többi ajtót is. A negyedikben találjuk meg a teleport szobát, De jellemzően, nem müködik. Hallom, hogy Tony mire készül, és hagyom hogy Tina magával húzzon. Ha Csillához érünk, meg állitom Tinát, és Csilla vállát finoma meg veregetve, hogy figyeljenrám, ha rámfigyel, és a közelünkben van Tony, akkor halkan, hogy csak ketten haljuk, mondom neki.
- Csilla, légyszíves kérdmeg Tonyt, hogy vegyen fel valami védő öltözéket, mert nem tudhatjuk, hogy nem e vetettek e be valamilyen vegyi fegyvert, ami akár gyógyithatatlan, nincs ellen szere.- Mondom a lány nak magyarul, aztán a medve formáju folt hoz igyekszem Tinával, és hozzá is intézek egy mondatot.
- Héj, Mici macko. Mielöt, még ki mennétek, légyszíves és keres védő ruhákat, mert szükségetek leszrá, mert nem tudhatjuk, hogy nem e vetettek be egy gyógyithatatlan vegyi fegyvert. és adj belőle azoknak, akik mennek. És vegyél fel te is, mert jó lenne, ha egészségesen térnél vissza. Én, pedig maradok, mert nem érdekelnek az írodák, meg a többi kint lévő dolog. - Innentől, az én lelki ismeretem tiszta, meg tettem ami tőllem telt, ho ők ketten meg teszik e amit kértem, vagy nem, az már az ő dolguk.

/Évát én "vezetem" szóval ha marad egy ideig muszály vele maradnom/

Éva kijelenti, hogy nem akar kimenni velünk.
- Van valami ötleted?
Kérdem tőle, majd eszembe jut valami.
- Itt várj egy kicsit. Mindjárt jövök, valamit mondanom kell a többieknek.
Mondom, majd a többiek után sietek. Mikor utolérem őket, látom, hogy az ajtón zár van, és mágneskártya meg kód kell ahhoz, hogy ki lehessen jutni.
- Hát így nem megyünk ki. Rejtőző Medve, Tony, a szobában, ahonnan indultunk is voltak terminálok, meg kellene néznetek, hátha van rajta valami egyéb hasznos információ.
Mondom, nekik, majd ha igennel felelnek és megindulnak, akkor én visszafutok Éváért, aztán utánuk megyek.
- Gyere nem visszamegyünk a kiindulási szobába, lehet találtam valamit.

Tina, kérdésére, hogy van e ötletem, bolintok.
- Igen, van. - Mondom, csak ennyit mert közben neki is most jut eszébe valami. És elindul a többiek után.
~ Lehet, hogy a hibernálóban látott terminálra gondol? ~ Kérdezem magamban, bár úgy is tudom a választ. Lassan bizonytalanul lépek egyet, majd meg állok.
~ De, jó ez aztán király. Az a drága Tony hercegnő most fog igazán ki akadni. ~ Gondolom magamban, de azért még Tina után szólok, ha még a közelben van.
Bár inkáb mégsem, mert nem látom már a lány homályos alakját. Csak pár percel késöb tér vissza, hogy együt induljunk vissza a hibernáló terembe. Remélem, hogy a vissza út csöndesen, és békésen telik. Az egy kicsit viszont meg nyugtat, hogy Mici is velünk tart, ha velünk tart.

Visszamegyek a konzolhoz és megnézem a kamerák képét, közben azért a hiperaktív csaj, akit mindenhova vezetgetni kell mert az anyukája nem tanította meg egyedül menni valamit szervez. Őszintén nagyon magasról lesz.rom, hogy mit gondol vagy mit mond vagy mit csinál, felőlem meg is dögölhet. Csilla azért lefordítja a magyar szöveget és így már világos, hogy mit akartak. Nagyjából félvállról válaszolok.
- Ha nem lehet belülről átmenni, én ki nem megyek oda. Védőruhával sem, kizárt.
~ Nézzük a jó oldalát, nincs a szokásos p.cs.skodó, jajj de az veszélyes szöveg, igen mert az k.rvára nem veszélyes, hogy egy idegen bázison, amit egy világok közti szervezett itt hagyott k.baszott számítógépeket nyomkodunk, az teljes életbiztosítás. De tényleg, semmi ilyen. Elég jó.
Ezután az egyik lánynak, jajj ne a másik barátnőjének... eszébe jut... hogy a másik szobában is volt egy konzol. Miért? Miért most? Miért nem szólt? FŐleg azután, hogy az állatias mutánsok szétverték egymást. Komolyan el kell jutni egy olyan szintre, hogy előtte én nekem kell rávezetnem a többieket, hogy csináljanak végre valamit... nekem kellene a legjobban l.sz.rni a dolgokat. Szájon vágom egyszer az egyiket, de nem most.
- Rendben megnézem azt. Előbb is mondhattad volna akkor.
Tehát akkor visszamegyek a hibernációs kamrákhoz és az ottani gépet is megnézem, de csak óvatosan kezelem.
~ Le kellene rázni őket, nem tetszik, hogy bunkó vagyok és rám tapadnak. Jó, három csaj társasága csak elmegy, más kérdés, hogy abból egy normális.

Most már nem tudom, hogy ki mit akar. Mennek mindenfelé. Éva védőruhákat akar, Teremtő Lány a másik lánynak magyaráz valamit. Acsargó Kakas egyelőre csak a másik terembe ment, ahogy én is. Nem megyünk ki anélkül, hogy újra megnéznénk a képernyőn, mi van kint. A lányok viszont elárulják, hogy láttak még valamit.

Acsargó Kakasnak muszáj valamit odakellemetlenkedni. Én is örültem volna, ha korábban szólnak, de nem hibáztatom őket. A lányok általában nehezebben viselik a nehéz helyzeteket. Ez pedig aztán nehéz helyzet a javából. Elraboltak minket és egy másik dimenzióban vagyunk. Akiket cipeltem, azokat lerakom itt a teleportgép előtt. Úgyis mindjárt visszajövünk.
Éva furcsán néz. Valószínűleg erős szemüvege lehetett és most nem igazán lát. Teremtő Lány kísérgeti, úgyhogy van segítsége.
- Köszönjük, lányok! Éva, egyébként Milne meséje nagyon szép, de szólíts inkább Rejtőző Medvének! Waynoka Stevens a születési nevem, de mi, cheyenne-ek máshogy szoktuk nevezni az embereket.
Átmegyünk oda, ahonnan jöttünk. Most már Erős Farkas is elcsendesedett. Ha velünk jön, örülök, de ha nem, az se baj. Vigyáz a többiekre. Németül meg csak mi ketten tudunk Acsargó Kakassal, ahogy látom. Ő magabiztosabbnak tűnik a számítógép kezelésében, úgyhogy én nem is nyúlok a géphez. Csak olvasom, amit látok és majd szólok, ha valami fontosat találunk. Csak a teleport lehet a megoldás. Nem tudom, mit kéne itt meglelni, mert ezekhez nem értek, de nézem a képernyőket és felolvasom majd, amit látok.

Könnyen tudom kezelni ezt a számítógépet is, az indián is jön, hogy legyen minek örülni. Már egész jól elviselem a jelenlétét, talán, esetleg, ha csöndben marad és nem kezdi el a törzsi f.szságait akkor. Végigolvasom a feliratokat, minden érthető, a hibernációs kamrák nagy mennyiségű energiát igényelnek, ez szíbja el a rendszertől az áramot. Egyszerűen ki lehet kapcsolni. Megnyomok egy pár gombot, hogy lehetőleg már csak az utolsó entert kelljen leütni, mielőtt a rendszer kikapcsolja a kamrákat. Még várok egy kicsit és visszanézek a többiekre.
~ Ha ez nem működik és a helyzet csak romlik tőle, akkor az én hibám lesz, ráadásul még magamat is okolni fogom, hogy milyen balf.sz vagyok. Mindegy, ha nem csinálok semmit akkor még rosszabb, nem fogok itt megdögleni azért mert nem vagyok képes megnyomni egy gombot.
Megvonom a vállam, hogy azért magabiztosnak mutassam magam, majd egy határozott mozdulattal, ha tudom leállítom a hibernációs kamrák energiaellátását.
- Tessék. -szólok ha sikerül a művelet- Nem kell túl sokat belelátni, próbáljuk meg megint a másik konzolt is.
Ha valaki megpróbál megállítani vagy ilyesmi csak szimplán elküldöm az anyja hátsó részébe.

A többiek visszajönnek velem a terminálokhoz, persze Tony nem tudja megjegyzésen kíül, hagyni, hogy miért nem szóltam akkor.
- Bocs, de elterelte a figyelmem két verekedő medve.
Mondom neki, majd elindulok vissza Éváért, aztán pedig az ő társaságában indulok vissza a kiindulási pontunkhoz. Ahol Rejtőző Medve beszélgetni kezd Évával. Nem szólok bele, inkább csak csendben figyelem, hogy mit csinál eközben Tony. Megnyom néhány gombot a terminálon aztán kis ismertetés után meg is indul a másik terminálhoz. én nem állok az útjába, inkább követem, persze csak Évával.
- Gyertek, azt hiszem kitalált valamit.
Mondom, majd ha engedi, megfogom Éva kezét és vezetem magam után.

- Bocsánat, Wayonka többet nem fordul elö, csak még nem ismerlek és eddig még a nevedet sem tudtam. Egyébként, én Szabó Éva vagyok, és örülök, hogy meg ismerhetlek. - Kérek bocsánatot az indiántól, és miután Tina is vissza jön értem, együt megyünk vissza a hibernállóba. Tinával hagyuk, hogy a két srác végezze a dolgát. Révén, hogy jelenleg nem tudunk ketten mit csinálni, ezért fordulok Tinához.
- Szerintem, mi menjünk vissza a többiekhez, úgy sem tudunk nekik miben segíteni. - Mondom neki, és ha bele egyezik, indulhatunk is.
~ Egyébként, ha ennek az egésznek vége, rákérdezek már Wayonkánál erre a Rejtőző Medve dologra, főleg, mert a medve alakja ilyen hatalmas. Most inkáb hagyom, hogy végezze a dolgát. ~ Gondolom a vissza felé úton, ha el indulunk vissza a többiekhez.

Éva szabadkozott, kissé elszégyellte magát. Nem az volt a célom, hogy leteremtsem, mint ahogy Acsargó Kakas tette már többször is, csak tisztázni akartam a nevemet. Nehogy elkeseredjen, a vállára tettem a mancsomat óvatosan, nehogy felsértsem valamijét.
- Részemről a megtiszteltetés, Éva! Bár a megismerkedésünk körülményei hagynak némi kívánnivalót maguk után...
Amíg a lányok egymással társalognak, én is odamegyek a géphez. Acsargó Kakas is olvas és én is belekezdek. Kikerekednek a szemeim. A párhuzamos világok is elég meredeken hangzottak, de amit itt látok, az felülmúlja az eddigieket. Még egyszer elolvasom és a csodálkozást nagyon hamar a düh és a gyűlölet váltja fel. Már nem is figyelek a morózus fiúra, mert elönti az agyamat a méreg.
Én egy másolat lennék? És az összes többi diák sem valódi, csak egy kópia? Mutánsokkal nem lehet így szórakozni, mint a krónikákkal a középkorban, hogy lemásoljuk, mert minél többször van meg, annál jobb és azt teszünk a másolatokkal, amit akarunk! Utolsó, mocsokba való férgek! Nem tudom elhinni. Nem tudom felfogni. Hazamegyek a szüleimhez és hiába emlékszem mindenre, én nem az ő fiuk vagyok, hanem egy mesterséges lény, akit kitenyésztettek és ki tudja, mit ültettek belém? Ráadásul valami mutánsok képességét kioltó vírust kísérleteztek ki. Meg kell ezeket állítani, de ehhez kevés a mi kis fiatal csapatunk. Az X-Men vagy a S.H.I.E.L.D. majd lecsap. Mindjárt szétrobbanok a dühtől és Acsargó Kakas meg csak kapcsolgat. Tudom, hogy ő is értette, ami ide van írva. Hogy lehet ilyen nyugodt? Én nem bírom tovább, ki kell adnom magamból. Most szakadt el a cérna.
Morgok egy mélyet, gyomorból jövőt és odaugrok az egyik hibernációs kamrához. Ha látok hozzá kábelt, azt átvágom a mancsaimmal. Nem érdekel, ha agyonvág az áram, én úgyis csak egy klón vagyok. De a dühtől tajtékzom! Megpróbálom kiszabni a helyéről a szerkezetet és a falhoz vágni egy hatalmas üvöltéssel. Utána ezt még megteszem 2-3 hasonló szerkezettel és a végén már csak a földet ütöm a mancsaimmal. Ha többiek rámnéznek, látni fogják a szemeimben a felháborodást. Ekkor próbálok meg lenyugodni. Még odaverek egy másik kamrának, aztán viszont nem mondok semmit. Morgok folyamatosan, mert nem nyugodtam le. Nem tudok ezzel mit kezdeni. Ha most elmondjuk mindenkinek, abból pánik lesz és az nem hiányzik. Rájövök, hogy Acsargó Kakas is ezért látott egyből a teendőknek. Ha itt kész vagyunk és van elég energia, akokr medvefutással visszaügetek a teleportterembe. Megvárom, hogy valaki beprogramozza a gépet és ha nem bíznak benne, mert veszélyesnek találják, akkor elsőként jelentkezem, hogy próbálják meg velem. Nem tudom, hogy fogom ezen túltenni magam, de most segítenem kell a többieknek. Ha viszont úgy néz ki, hogy megbízható a gép, akkor a magatehetetleneket is bepakolom, hogy mindenki hazaérhessen. Haza... Idegenek költöznek be az életterünkbe helyettünk. Á, nem hiszem el. Úgy beszélek, mintha nem én lennék a klón. Nagy Maheo, segíts darabjaira hullani készülő elmémen!

Még mindig lángolt bennem a düh, ahogy próbáltam minél több kárt tenni ezekben az átkozott kamrákban. Acsargó Kakas megoldotta a problémát, láttam a kijelzőn, hogy visszaállt az energiaellátás és a fények is rendesen világítottak, nem csak ez a vöröses féhomály volt. Egy kicsit, de csak egy nagyon kicsit nyugodtabb vagyok. Próbálom összeszedni a gondolataimat.
Nagy Maheo, mondd, miért történt ez? Most mihez kezdjek? Én csak egy másolat vagyok, ahogy a többiek is. Fölöttük nem rendelkezhetek. Nem mondhatom, hogy ezek csak klónok és veszélyesek, öljük meg mindet. Pont olyanok, mint akiket megismertem. Illetve min akiket az igazi Rejtőző Medve megismert. Nem, ezt nem szabad most tovább gondolnom, mert teljesen beleőrülök. Ha visszaértünk, elmondom a teljes igazságot, amit olvastam és mindenki maga bírkózik majd meg azzal. Én is ezt fogom tenni.
Csak először jussunk haza. Átfutok a teleportterembe, de nem nyúlok semmihez. A karmaimmal jobb is, hanem számítógépezek, ember formában meg meztelen lennék. Látom, hogy be lehet írni a koordinátákat és időzítő is van. Remélem, valaki tudja fejből a kúria adatait, mert én nem. Azt se értem igazán, hogy melyik dimenzióba fogunk jutni. A Világ01-et hiába láttam meg, itt nem tudom, mit kéne csinálni. Majd Acsargó Kakas elintézi. Habár lehetne tenni egy próbát. Valakit vagy inkább valamit elteleportálni és megnézni, hogy sikerül-e. Visszaereszkedek négy lábra és visszaügetek az előző terembe. A szétvert gépekből összeszedek egy pár darabkát és visszafutok a teleporthoz. Ledobom a földre a tört fémdarabokat és így szólok:
- Próbáljuk ki egy ilyennel, hogy sikerül-e? Akkor senkinek nem lesz baja.
Az még mindig aggaszt, hogy utánunk fognak jönni. Elárulhatjuk a titkukat és ezért veszélyt jelentünk. Fel kéne robbantani ezt az egészet magunk után, de sajnos ezt nem tudjuk megtenni. Ha más ötletük van és valakit mindenképp be akarnak ültetni a gépbe, akkor én vállalkozom rá. Nem tudom, hová kerülök, de ha nem jó helyre, akkor is meglesznek nélkülem.

Eddig úgy érzem teljesen normálisan kezeltem a helyzetet, csak azt szóltam le, aki hülye volt, nem üvöltöztem feleslegesen, nem játszottam a mindentudó nagyfiút, csináltam amit kellet a többiek érdekében, de ezt nem tudom tolerálni, kész, nem érdekel. Miután kikapcsolom a hibernációs kamrákat az a s.ggfej indián p.cs, a kib.szott medve alakjában nekiáll őrjöngeni és széttépi a vezetékeket, a hibernációs kamráknak is nekiront. Ha egy igazi medve lenne esetleg talán megijednék, de így, hogy tudom, hogy milyen nyomorék van a medve mögött egyszerűen már sajnálni sincs erőm. Ha tehetném visszakapcsolnám az áramot, hogy még az utolsó másodpercen megrázza a nagyfeszültség. De nem ezt teszem. Arcomat az egyik tenyerembe temetem és az egyik falnak dőlök oldalról, próbálok egyenletesen lélegezni, majd lassan a falnak támasztom a fejem is miközben a szemeimet dörzsölöm enyhén.
~ Ez nem lehet igaz, ezt így ebben a formában nem lehet lereagálni. Nem tudom már körülírni se, hogy az a balf.sz mennyire idegesít. Soha többé nem fogom hagyni, hogy ilyen szintre süllyedjek, nem érdekel a többiek véleménye, meg a medvealakja, ha valahogy egyáltalán kijutunk innen és még egyszer, de csak még egyszer az utamba kerül az iskolába... úgy pofán rúgom, hogy... Meg van. Tudom mi baja.
Összeszedem magam és még egyszer átfutom a terminált, eredetileg is jól olvastam, mindent, nincs semmi gond. Még megjegyzem amit meg kell, majd később esetleg szükség lehet rá, de most felesleges. Átmegyek én is a másik terembe, szólok még a többieknek, hogy jöjjenek, majd az ottani konzolt is megnézem. Az energia szint helyreállt, király. Megpróbálom valahogy beállítani az egyes számú világot és ha van elég energia akkor először az indián srác által hozott darabokat átteleportálni a másik dimenzióba.
- Megpróbáljuk, de csak ha visszafogod magad. Épp elég feszült a helyzet így is, nem kell, hogy még te is játszd itt magad. K.rva idegesítő vagy, kisp.cs, aki azt hiszi valaki, mert állandóan a kics.szett indián őseivel dobálózik. Pont annyira lesz.rja itt mindenki, ahogy én csak nem mondják a szemedbe. Gondolom a többiek is örülnének, ha nem rohangálnál megvadult vadállatként, mint egy hisztis félőrült. Akkor talán működni is fog a terv.
Mondom neki, és közben megvető pillantást vetek rá. Nem félek tőle, nem érdekel, ha felfogja azt, hogy mit mondtam neki, akkor leállítja magát. Ha nem, akkor ő fog rosszul járni nem én.

Figyelemmel kísérem Éva és Wayonka beszélgetését, de nem szólok közbe, hadd beszélgessenek csak, bár fél szememet Tony-n tartom és látom, hogy valamit pötyög a terminálon. aztán Wayonka elkezdi pusztítani a kabinokat mikből kimásztunk, bár nem értem pontosan miért. Aztán a vörös fények visszaállnak normálisra és géphang is jelzi, mi történt.
- Phu, mázlid van Wayonka, hogy nem rázott meg az áram.
Mondom neki kissé aggódva.
- Mi a baj? Ez mire volt jó?
Kérdem majd mikor látom, hogy Tony megindul, akkor már rájövök, hogy a teleport felé megy.
- Gyertek, menjünk.
Mondom, majd ha engedi Éva akkor a teleport szobához vezetem.
Rejtőző tesztje pedig ha sikeres akkor mi is beállunk a teleportba a csapathoz, hogy mind hazajuthassunk.

Amig, Tony dolgozik addig Wayonka értelmetlen tombolásba törki. A dolog, még szemüveg nélkül is eléggé félelmetes, hát még ha lenne rajtam szemüveg.
- Ööööö izé, Wayonka nyugodj meg, és legyél szíves szó szerint el mondani, hogy mit olvastál ami ennyire fel dühitett. - Kérem hogy mondja meg, de szerintem úgy sem fogja. És Tony reagálása is olyan hogy nem értem az indián fölösleges düh kitörését. Szerencsére, Wayonka csapása még az előtt tőrtént, hogy az árram a helyre áll. És indulunk vissza a többiekhez, Tina is mét magaután húzz, atöbbiekhez. Miután, vissza térünk gondolom a teleport is működik végre. Wayonkának, pedig most jut eszébe a ki probálás ötlete, és hoz magával valamit, amin ki probálhatjuk. Szerintem, pedig felesleges a dolog de mindegy.
~ Ilyenkór kell ám kisérletezni. ~ Gondolom magamban, miközben Tina mellet állok kézen fogva.