A Hall

Közben kiderül, hogy még telepaták is lehetnének itt akik figyelhetnének, na ez azért már kicsit sok a jóból, én perverz elmémben ne turkáljon senki, az privát szektor, biztos van erre is valami jogszabály... szart is ki lehetne talán perelni az illetőből ha bizonyítható... ebből fogok megélni. Közben Csilla jobban kifejt dolgokat, oké azt hiszem kezdem eléggé megkedvelni, bár ez gyanítom csak a zombi gyártó aurája miatt van, de akkor is. Nem szoktam embereket megkedvelni.
- Hűha te aztán hús-vér csaj vagy. -vigyorodok el- Nem kerülgeted a témát, meg adod az ártatlant és ehhez hasonló szerencsétlenkedések. Engem aztán végképp nem zavar ne aggódj.
Válaszom után nem sokkal tesz még egy ajánlatot, a kis perverz... Persze rögtön kiderül számomra, hogy igazam volt, tanult táncolni, gyanítom nem fogok nyerni de hát azért erre mégsem lehet nemet mondani.
- Legyen. Tartom a tét. De a helyedben vigyáznék ki ne kapjak, tudod egy évig tanultam táncolni az előző sulimban, és kötelező órák voltak szóval tettem az egészre.
Mondom olyan nagyképű stílusban mintha az egy év helyett tízet említettem volna és a mondat végén azt ecseteltem volna milyen jól ment. Mikor Csilla megáll egy kicsit persze én is felveszem az alapállást, és majd csak lesz valami.

Nos, így végig gondolva igaza van és örülök, hogy így vélekedik, persze már egy jó idő eltelt... Nem vagyok benne biztos, hogy valóban úgy is gondolja, mint ahogyan mondja, vagy legalább is hogy magától úgy gondolja, de ez éppen most nem is igen érdekel, alap esetben érdekelne de... Ha ellenére lenne, akkor úgyis képes lenne ellenkezni, viszont egyáltalán nem úgy néz ki, mint aki bármit is meg fog bánni, amiben megint csak nincs semmi meglepő.
- Ez is csak egy oldalam, de... Hmm, fölösleges lenne ebbe belemenni. - Úgyis itt lesz még egy ideig, lesz ideje megismerkedni velem alaposabban is, már ha meg akar majd alaposabban ismerkedni, én reménykedem benne, hogy igen, mert az eddigi viselkedése alapján egészen szimpatikus, persze én meg ítélhetek túlzottan gyorsan, de... Nos nem hiszem, hogy így tennék éppenséggel. Ami most lényeges, hogy belemegy a táncba, aminek nagyon örülök, a szavaira pedig szélesen elvigyorodok.
- Óh, már majdnem megijesztettél. - Válaszolok neki kissé cinikusan, bár inkább csipkelődve, semmiféle sértő szándék nincs mögötte.
- Nem mintha tartanék a fogadásunk eredménye miatt, amúgy is kíváncsi lennék hogy mennyire vagy... Kreatív. - Jelentem ki kissé kacéran, bár ez a beszéd igazából már csak azért van, hogy egy kicsit több időt adjak a felkészülésre, egy év az nem sok... Főleg úgy hogy nem igazán érdekelte. Szóval nem sokra számítok, de ki tudja, nagyon bízok benne. Miután úgy érzem, hogy eléggé biztos a helyzet, egy utolsó igazítok a tartásomon, majd pedig ritmusra lépdelni kezdek, eleinte kissé lassan, bár a mindennapi keringőzésnél gyorsabban, ha pedig biztosnak érzem az ő részéről is, akkor emelem a szintet nagyjából versenyszintre és reménykedek. Ma este szeretnék fáradtan az ágyba esni.

>Zaphire<
Mikor mesélt a kollégiumban lakó állatokról csak mosolyogtam és fegyelmesen hallgattam a nő szavait.
~ Veszély? Biztató neve van. És készítette? Mi lehet?
- Veszélyt készítették? Amúgy pedig ki vagy mi ő?
Mikor a meg erőltetésről esik szó, csak mosolyogtam ismételten mielőtt válaszoltam neki.
- Nyugi, nem fogom.
Mondtam nemes egyszerűséggel, majd kinyújtottam a tenyerem, miben nemsokára egy kis kolibri alakja körvonalazódott ki. Mikor már nagyjából élő volt, kicsit megrázta magát, majd lerepült a tenyeremről, majd néhányszor körberepült bennünket játékosan. Két perccel később, már kezdett elfogyni az "ereje" és a farktollai kezdtek elmosódni, csíkot hagyva maga után a levegőben. Felemeltem a kezem, mire a kismadár leszállt rá és csendben tekintett körbe onnan. A farktollai már nem voltak teljesek, de azért a kismadár nagyjából épségben még ott pihent a kezemen. Odanyújtottam Zaphirenak a kis teremtményt.
- Ha szeretnéd megsimogathatod. Még pár másodpercig nagyjából épp lesz de aztán eltűnik ő is.
- Ugye milyen édes.
Ha elfogadja az ajánlatot és átveszi a madarat akkor az még fél percig ott csücsül a tenyerében, majd energiává alakul, ha pedig nem akkor az én kezemben teszi meg ugyanezt.

Csilla is elég jó stílusban válaszol, vette a lapot, ez jó. Még elárulja, hogy nincsenek kétségei a végeredmény illetően, szóval elég sokáig tanulhatott táncolni, ójaj azért remélem annyira nem vág fel, mint ahogy pl én tenném.
- Kreativitásom az adott témától függ. - válaszolom
Majd pedig én is szépen beállok és felkészülök, azt hiszem tényleg rendesen meg akar táncoltatni, jó nem mondom, hogy ez egy olyan nagyon rossz dolog vagy program de akkor is valamennyire furának tűnik, na mindegy mindenkinek lehet valami vágya. Igyekszem mindent tőlem telhető legjobban csinálni, remélem egy ideig még sikerül tartanom a lépést. Azért rendesen koncentrálok és nem csak félvállról veszem a dolgot, bár ez inkább csak az időtartam nyújtásában segít majd. Viszont ha már nem érzem biztosnak a léptem, nem nagyon erőlködök tovább, pont jó lenne véletlenül megbotolni és elesni, k-rva ciki lenne, ezt meg én nem kockáztatom meg.

>Zaphire<
Mikor veszélyről mesélt, csak a fejemhez kaptam.
- Tényleg mesélted már. Bocsi, kezdek fáradni.
Mosolyogtam magamon és a feledékenységemen.
- De ezért jó tudni róla többet is.
Mikor az állatokról mesélt, hogy melyeket szeret, felvontam a szemöldökömet.
- Ööö. Ezt most szó szerint értsem? Vagy pedig csak arra gondoltál, hogy csak úgy eltűnnek ha egy egy másodpercre nem figyelsz?
~Mondjuk a mai nap után, kevés furcsaság tudna már meglepni. Már abban is hinnék, hogy vannak kentaurok, valamilyen mutáció folytán.

>Zaphire<
Mikor az álmosságról beszélt és arról, hogy feküdnöm kéne, csak mosolyogtam.
- Nem vagyok még álmos.
Mondtam, de közben próbáltam elnyomni egy ásítást. Igazából már a testem fáradt volt, de az agyam még pörgött és túl izgatott voltam ahhoz, hogy aludni menjek. De majd fogok aludni, de még nem.
+Majd ha már nagyon nem bírom ébren akkor majd lépek.
Amikor a kutyákról mesélt, továbbra is figyelemmel kísértem a mondatait. Fáradtan, de figyelmesen.
- Attilan királynője. Ismerős valahonnan, de most valamiért nem tudom felidézni. Igazából teleportálnak, ez érdekes. Ezek szerint unikornisok is vannak?
Kérdeztem tőle kuncogva.
Mikor mondta, hogy az óvodában megtalálom őket, csak felkacagtam.
- Kicsik is vannak? Vagy csak állatkölykök? Mert elképzeltem egy kutyát miközben megrohamozza egy csapat gyerek, ő pedig simán kiteleportál közülük. Praktikus tulajdonság.
Jegyeztem meg, majd megpróbáltam elnyomni még egy ásítást.

Elég sok ideig táncolunk, na azért bevallom lehet csak én érzem így azért mert figyelnem kell a lépéseimre és nem megy ilyen tök nyugodtan reflex szerűen. Mikor már elég jól benne vagyok azért a ritmusban, Csilla lassít, hogy tudjon valamit mondani, azért ez egy picit megakasztja az eddigi tempóm, közben kiderül, hogy meglepi az eddigi teljesítményem, bevallom engem is. Nem válaszolok csak elmosolyodok, elég lesz az is, állítólag az többet ér, vagy mit tudom én mi a kitalált kamu szöveg az ilyenre.
~ Igen talán ha koncentrálnék dolgokra akkor jobb eredményeim lennének más téren is... na de persze az idő pénz nem lehet csak úgy mindenféle szarra pazarolni.
Még egy ideig tartom a tempót de már azért érzem nem sokáig, így egy idő után lassítok.
- Elnézést, azt hiszem ennyi telt most tőlem. Túl jó vagy.

Na azért úgy érzem nem túl zseniális képességeimmel is egész jó volt, legalábbis ezt gondolom abból, hogy azt mondja el kellene járnom táncra... nekem, táncra, homályos emlékeimből még feltűnik egy egy pillanat mikor egykor nagyon ki voltam akadva, hogy tánc óráim is lesznek. Sok mindenre rá lehet engem venni, de ez azért más.
~ Nem. Nem. Nem. Nem. Nincs semmi esély rá... na ezt fogalmazza meg az ember normálisan.
- Hát igazából a tánc soha nem volt a kedvenc elfoglaltságaim egyike. Ezért utáltam az órákat is. Persze így itt most más... de egyébként. Nagyon nem az én stílusom, bocsánat.
Talán ez egészen elfogadható válasz, tőlem meg egyszerűen mesteri, nem is értem miért nem egy egyszerű mészpicsába szókapcsolattal rendeztem le. Meglepetés, hogy azt mondja megnyertem a fogadást, elég perverz vigyor ül ki az arcomra.
- Úgy érzem nagyon teljesíteni akarod a kívánságaim. -de mielőtt még képzelegni kezdek gyorsan témát váltok, faszomfog beállni ilyenért, se- Egyébként ez a Veszély a légteret is figyeli? Mármint van itt olyan hely, ahol tudnék dohányozni?

Remek, nem akar felesleges köröket azzal lefutni, hogy megpróbál erre rábeszélni, ez se megy az idegeim kárára, éljen. Aztán megint előjön a kreatívság, elég furcsán használja ilyenkor, de végülis tök érthető, én magamban már mosolygok, lesz az valami, olyan jó kemény hardcore félét érzek, azért egy ilyen testű csajjal már lehet mit kezdeni. Na de nem kezdek korai képzelgésekbe, felesleges. Inkább az jut most el a tudatom fókuszába, hogy gecire oda kell figyelnem, hogy valami alkalmas helyett találjak, vagy alternatív módszerek.
- Nem baj majd megoldom -mondom főleg magamnak- Amúgy neked mi a képességed? Még nem is kérdeztem, pedig érdekelne.
Hehe, vicces lesz ha elmondja, igaz hogy én már tudom, de pont ez a lényeg.

Csilla teljesen lazán elmondja a képességét, az ő megfogalmazásában azért nem tűnik olyan brutális zombiaurának, bár azért a függőség meg oda vinne egy tanárhoz ha úgy látná sok lesz ad a dolog élének. Ettől függetlenül elég jó képesség lehet, csak mondjuk akkor szarha valaki pont emiatt kerül. És ez eszembe is juttatja, hogy tényleg vigyázni kellene, még bekerülök valami zombis filmbe a végén.
- Elég jó képesség. Azt hiszem rám is hatással van, mondjuk alapból függő vagyok, bár ez a tánc... szóval nem tudom, le van szarva.
Most ebből nem fogok akkora ügyet csinálni, ha mégis bezombulok, talán ha egy ideig kerülöm akkor a probléma megoldódik magától. Na jó, ha éhes leszek megyek enni és ezzel meg is oldom majd a dolgot, ahogy kilépek az aurából, remélem... Mikor rám került a sor, hogy mi a képességem még egyszer átgondoltam a megfogalmazást nem sűrűn szoktam így leírni.
- Ha megsérülök akkor tudom magam a környezetben lévő nem szerves, szilárd anyagokkal gyógyítani. Légneművé válnak én pedig magamhoz szívom, vagy beszívom az anyagot. Semmi extra.

Igen jól gondoltam a képességének meg van az a hátránya is, hogy valakit zavar ha a közelében van és emiatt kellemetlen lehet a dolog, mondjuk azt is elmondja hogy ez a probléma valamennyire már meg van oldva szóval semmi gond.
- Ne aggódj, ha engem zavar valami általában indiszkrét módon, hangosan, nyomatékosítva elmondom mi a bajom. Van akit ez zavar, de hát én ilyen vagyok, nem fogok valamilyen szánalmas álarcot magamra erőltetni.
Azt hiszem a lehető legpontosabban megpróbáltam leírni a képességem, mégis úgy tűnik nem világos neki teljesen, nem fogta fel vagy én voltam olyan szerencsétlen, hogy érthetetlenül fogalmaztam, nos mivel bennem nem lehet hiba, na mindegy.
- Jah, szilárd anyagokat légneművé varázsolok és magamba szívok, így meggyógyulok. Persze ennek is van határa, maximum talán egy kiló anyagot tudok felhasználni, és eddig csak puhább dolgoknál, ruha, papír, egy csomag rágó, doboz akármivel működött. Gyémánt falnak hiába ugrok neki.

~ Aaron és Bea ~
- Á, dehogy furcsa. Valahogy, mióta ide járok suliba, egyre kevesebb dolog tud meglepni - mondom Beának.
Valahogy olyan sok érdekes, nem normális és irreális dolgot és személyt láttam már az elmúlt hónapokban, hogy szinte természetesnek tűnnek ezek számomra. Jó, azért van jó pár dolog, ami meglep, ha mondjuk, egy új diák jön valami rendkívüli képességgel, meg a veszélytermi órák is ide tartoznak.
- Lehet nekem is kéne valami háziállat – felelem elgondolkodva. – Mondjuk, nem kezdeném nagyban, talán egy hörcsög megtenné így első próbálkozásra. Az nem hagyna szőrcsomókat, csak a ketrecében – teszem hozzá.
Befejezzük a táncolást, amibe ez idő alatt eléggé belejöttem, majd megcélozzuk az egyik finomságokkal megrakott asztalt. Nem is tudom, mivel kezdjem. Mielőtt választhatnék, Bea megkérdi, mi történhetett Jonah és Évi közt, hogy a lány ilyen gyorsan lelépett. Kicsit furcsálom, hogy Évi felől kérdez, mert nemrég még szépen kiakadt rá azért a puszi miatt.
- Hát, Jonah az szerintem jól ért hozzá, mit kell mondani, ha ezt az eredményt akarja elérni. De szerintem nem kellett sok hozzá, Évi elég… nem is tudom, érzékeny.

>Zaphire<
A válaszaira csak bólogattam, meg mosolyogtam, bár ez csak részben volt az egyetértésem jele. A szemhéjaim kezdtem ólomsúlyúak lenni.
~Ez így nagyon nem lesz jó.
- Aha. A kicsik olyan cukik. Bár szerencse, hogy csak tinikként kapnak képességeket, mert jól is néznénk ki ha egy baba elkezdeni mondjuk gyújtogatni.
Mosolyogtam, majd megpróbáltam elnyomni még egy ásítást. De be kellett látnom, hogy ma már több információt nem lennék képes elraktározni, ezért inkább úgy döntöttem, hogy inkább aludni térek.
- Szerintem én lassan megyek aludni. Hosszú napom volt, és holnap korán lesz ébresztés.
- Jó éjt Zaphire.
Mondtam a lánynak, és ha még kérdezett tőlem valamit akkor válaszoltam neki, de azután felmentem a szobámba és ledőltem az ágyra és jó ízűen aludtam egészen a reggeli ébresztőig.

Szóval nagy nehezen kinyögöm végre, amit már egy ideje tervezgettem, vagy legalább is szerettem volna elmondani neki, a reakciója pedig nem igazán az, mint amire számítottam... Őszintén szólva pesszimistábban álltam hozzá a dologhoz és meglep, hogy megköszöni hogy elmondtam neki, ez lehetséges, hogy csak nekem szokatlan, mivel még sosem voltam ilyen, vagy ehhez hasonló helyzetben ezelőtt. Egy újabb szoros lassúzás következik, bár ez most szorosabbnak tűnik mint az előző volt, én pedig továbbra sem igazán bánom, főleg azért nem, mert a fülembe suttog, amitől ismételten kiráz a hideg, ezúttal zsinórban kétszer is, egyrészt a hangjától, másrészt pedig attól, vagyis pontosabban azután, hogy felfogtam, hogy mit is mondott és érzem az... Ölelését? Mindenképpen szeretnék mondani rá valamit, vagy viszonozni azt, de túlzottan le vagyok dermedve ahhoz, hogy bármit is tegyek, pedig tényleg szeretnék. Mind ettől függetlenül felettébb boldog vagyok és valamilyen szinten megkönnyebbült is, hogy mégiscsak jó irányba fordult a dolog. Egy ideig mozgok vele, majd szép lassan abbahagyom s a szemeibe nézve annyit kérdek.. Nem mintha oly hatalmas dolog lenne.:
- Ne.. Ne húzódjunk el valahova? Csak ketten... - Mert másnak nincs semmi köze ehhez, s talán sokkal könnyebb lenne, ha másnak vagy másoknak nem szúrna ez az egész szemet, bár nem szívesen szakítom meg ezt a pillanatot vele.