Alvilág

A nő válaszol a kérdéseinkre, amik egyenlőre elég jól is hangzanak.
~ Újra élni fogunk, ha részt veszünk néhány versenyszámban. Remek. Ez nem lehet olyan nehéz.
Aztán a nő észreveszi, hogy az egyik férfi hiányzik, csettint egyet mire az megjelenik a semmiből.
~ Tényleg isteni hatalma van.
Mikor megemlíti, hogy Héráclész próbáit kissé lejjebb húzódik a mosoly az arcomról.
~ Herkules 12 próbája, nem lesz sétagalopp.
Damien és Zield már kezdik is szervezni a csapatot és kérnek engem is hogy csatlakozzam, aminek örülök, mert rajtuk kívül csak Aegist ismerem itt.
- Persze csatlakozom. Jó kis hármas lesz a mienk.
~ Bár a próbák nem hangzanak túl egyszerűnek, ha a mítoszokból indulunk ki. Remélem egyszerűbbek lesznek, mint amilyennek tűnnek.

Hirtelen eltűnt a szoba, a család, és a társaság közepén találta magát. Hamar alkalmazkodott a helyzethez, és kihúzta magát, majd leporolta a ruháját, és elkezdett visszaöltözni – begombolta a z inget, és felhúzta a zakót is. Nem tudta ki ez a nő, de a többiek tekintetéből azt olvasta ki, hogy egy erős valaki lehet – a kérdéseit egyelőre megtartotta magának.
- Rendben. – biccentett szűkszavúan vámpírtársának, miközben gyakorlott mozdulatokkal kötötte a nyakkendőjét.
- És ha a hölgy is velünk tart, az csak élvezet és tömör gyönyör. – mosolygott a nőre, akinek a kérdésén elnevette magát.
- Nos, valamilyen szinten rokonok vagyunk, de nem, nem apa és fia. – nevetett, majd a másik, valamivel nagyobb és látszólag hatalmasabb nő felé biccentett.
- Miről beszél? Úgy érzem lemaradtam valamiről. Milyen próbák lesznek? – kérdezte „társaitól”, és remélte, beavatják őt is abba, amire mindenki annyira készült.

Éppen sikerült két újdonsült társam mellé pártolnom, amikor a világ elmosódott előttünk, és egy völgyben találtuk magunkat. Köröskörül dombok, néhány faluval a háttérben, legelésző birkák a közelben.
- Öljétek meg a nemeai oroszlánt.
A szemöldököm felszaladt a homlokomra, persze hallottam Herkules próbáiról. Talán még valami filmet is láttam annak idején, de sohasem gondoltam volna, hogy valaha még hasznos lehet ez a tudás.
- Mivel? – kérdezem a levegőt, ha senki sem válaszol. – Hogyan?
Mielőtt két társam még megbánná, hogy összeálltunk, gyorsan lenyugszom.
- Gondolom ez lehet – mutatok a dombokra – hogy is mondta Perszephoné? Nemea? Emlékszik valaki valamire róla? Bevallom nem nagyon tudok semmit felidézni – teszem hozzá egy szégyenlős vigyorral. – Gondolom nem egy átlagos, „odamegyek, levadászom” oroszlán, ha egyszer Herkules próbája lett belőle.
Amíg várom a választ, ismét leellenőrzöm, hogy a képességeim valóban ottmaradtak –e az elpusztult testemben. Igyekszem felmérni, hogy látok –e pásztorokat a nyáj mellett, vagy a falu a legközelebbi hely, ahol segítségre akadhatunk.
- Öljétek meg – gondolom újra – ahhoz valami kéne, amivel meg is ölhetjük.
Megnézem, hogy maradt –e valami a zsebemben...

Alighogy Liza beszélgetésbe kezd a csapat két másik tagjával a világ elhomályosodik körülötte, és egy teljesen más helyen találja magát. Hegyek között, örökzöld erdős részen, körülnéz és egy kicsit gyönyörködik a tájban, miközben vesz egy nagy levegőt, hogy érezze annak kellemes illatát. Már tudja, hogy a két férfi nem apa és fia de valamilyen szálon rokonok, rá is kérdezne, de ekkor hallani meg az istennő hangját. A feladat szövege ismerős, de már csak részleteket, darabokat tud felidézni a történetből, de nem tudja, hogyan is szerezte meg Héraklész az almákat, vagy hogy kik is azok a heszperiszek, régen tanulta már és most a stressz sem segít a gondolkodásban.
- Esetleg emlékeznek valamire a mitológiai történetből,a mi fontos? Nekem sajnos nincs meg minden részlet.
A válaszra várva körülnéz, hogy merre lehetne menni, milyen fontos pont, hely van vagy lehet a közelben. Ez a mozdulat sok kellemetlen emléket kever fel benne, olyan dolgokat amikre nem szeret emlékezni, hogy valamilyen fekete árny jelenhet meg a fák között.

Alighogy elkezdték a kommunikációt, a vámpír körül – a mai nap sokadszor – elhomályosodott a világ, majd egy erdő bontakozott ki körülötte.
- Kezdem unni ezt a teleportálgatást. – jegyezte meg ahogy megérkeztek, és látványosan leporolta a ruháját. Nem tetszett neki, hogy valakinek ennyivel több ereje van, és hogy ő ettől a személytől függ. Ekkor hallották az istennő hangját, mire Raten nyelt egyet. Iskolás tanulmányai magukba foglalták a görög mitológiát, és szerette is , bár Héraklész próbái nem ragadtak meg teljesen, de homályosan derengett neki valami.
- Nem itt volt valami halhatatlan sárkány? – nézett a társaira, miközben azon gondolkodott, hogy vele most mi a helyzet. Elvileg ő is az, mégis meghalt – vagy emberként van jelen? Próbaképp megpróbálta szabályozni a légzését, és szívverését, bár alvása előtt már levont egy nyugtalanító következtetést. A biztosra akart menni az újabb próbával. Közben a tájat figyelte, és a fákat, amik körülötte sorakoztak. A levegő szárazabb volt, mint amit megszoktak, illetve éreztek a faluban – ebből arra következtetett, hogy magasabban vannak.

- Sajnos nem tudok semmit erről az oroszlánról, bár ahogy mondtad Damien biztos nem lesz sétagalopp megölni, bár a nálam van még a Dessert Eagle, akkor azzal fejbe tudnám lőni.
Ellenőrzöm is, hogy megvan -e a fegyverem és ha nincs akkor ennek hangot is adok. Ha pedig nálam van, akkor diadalmasan felemelem azt.
- Szerintem az egységben az erő, ha eltereli valaki a figyelmét, míg a másik kettő támad van esélyünk megölni a dögöt.
Ha nincs nálam fegyver akkor majd az akrobatikus képességeimet fogom bevetni ha harcban. Kisebb, de annál gyorsabb ütésekkel próbálnám meg sérteni a dögöt. Esetleg a csali szerepét játszani, míg a két nálam erősebb férfi támad.
Ez a terv mind szép és jó, de ehhez meg kellene találnunk az oroszlánt.
- Ha kész a biztos terv akkor meg is kereshetjük azt a fenevadat.

Dr. Zield Jones örömmel vette, hogy a csapatuk megalakult. Egy mosollyal tanúsította mindezt. Ők meg tudják találni a közös hangot és ez életmentő is lehet, ha csapatmunkáról van szó. A falkák is akkor sikeresek, ha együtt dolgoznak és nem egymás ellen.
Nézte a többieket is. A hölgyre rögtön lecsapott a két magányos fickó, akik a szavaik alapján még rokonok is. A doki nem ismerte őket annyira, de magában szurkolt mindenkinek, aki itt volt. Kivételes lehetőség ez a görög istenek részéről, hogy valakit visszaengednek a holtak közül az életbe. Az viszont nehéz lesz, amit véghez kell vinniük. Egy oroszlánt megölni komolyabb fegyverek nélkül eleve óriási feladat. Ha pedig itt egy olyan lényről van szó, ami különleges egyed, vagy ahogy az ókorban és néha még manapság is nevezték őket, "szörny", akkor még jobban észnél kell lenni. A doktor sajnos nem sokat tudott erről a próbáról. Látta a filmet, amit pár éve rendeztek, de nem gondolta volna, hogy valaha neki is olyan próbákat kell teljesítenie. Nehéz szívvel állt a próba elé. Imádta az állatokat és a kísérletek során is mindig figyelt arra, hogy jó soruk legyen. Egy állat sem pusztult még el a kezei között. Most viszont a saját élete és másoké is ezen múlt. Nem szívesen, de rászánta magát, hogy szembeszálljanak a csúcsragadozóval. Hangosan végiggondolta, mit tud az oroszlánokról:
- Tehát... Az alfajok között vannak különbségek, de a fő tulajdonságok azonosak: az oroszlánok csapatban vadásznak, pont úgy, ahogy Laura javasolta, hogy mi vadásszunk rá: figyelemelterelés és lecsapás. Magányosan csak az öreg vagy sérült fogú egyedek szoktak, de itt másról lehet szó. Ez a példány nyilván azért kivétel, mert valamiben jobb, erősebb a többinél és nincs rájuk szüksége. Kitűnő a látása és a hallása, nomeg a szaglása. Taktikus állat és legtöbbször nyakra támad harapással vagy fojtással-ütéssel, de sokszor eszik talált dögöt is. Hmmm, talán így tudjuk előcsalni, egy elejtett állattal. És a legjobb lenne a dögbe mérget juttatni.
A doktor körbenézett a tájon, ahova kerültek. A dombok között egy sík területre küldte őket az istennő. Juhok legeltek a mezőn. Az oroszlán valószínűleg itt van és már lesben áll, hogy lecsapjon valamelyik juhra, amelyik hátramaradt, távolabb a társaitól. A doki nagyon ráncolta a homlokát és emésztette az a gondolat, hogy nem tudja, hol fog csődöt mondani a tudomány. Mert ez az állat valami rendkívüli képességgel rendelkezhetett, ha egy félistent küldtek rá.
~Egyáltalán milyen formában él, ha Héraklész megölte? Van valami "lelki teste", mint nekünk, de talán nem olyan erős?
Amit Laura és Damien mondtak, az okos ötlet volt, de a legkomolyabb fegyver is esetleg egy íj lehetett errefelé. A falvak pedig messze voltak. Ha fegyverekkel együtt kerültek át ide a túlvilágra, akkor könnyebb dolguk lesz. Ha nem, akkor a doki körülnézett, hogy lát-e botot vagy valamilyen nagyobb követ, esetleg faágat fegyverként. A kérdés az volt, hogy ezen a síkságon vannak-e fák vagy egyszerűen füves puszta. Azt is nézte még, hogy van-e itt olyan mérgező növény, amit felismerhet.

A vámpír legszívesebben lekevert volna egy pofont a fiatal fajtársának, aki jópofa dolognak tartotta, hogy célozgat a közös vonásukra. Ehelyett csak egy mosollyal fogadta a rokonsági kapcsolatra utaló kérdést. A nő nem figyelt a dombtetőn, mikor Philippe bemutatkozott. Remélhetőleg nem Liza értelmi képességeivel volt gond és csak meglepett volt a nő, mikor megjelentek itt az alvilágban. Mivel a társa a célozgatás mellett elfelejtett bemutatkozni, a vallon őt is bemutatta.
- A nevem Michael Dumbon. Ha megenged egy kézcsókot, kedves Liza. Az úr mellettem pedig Raten Chromixen.
Ha a nő odanyújtotta a kezét, akkor meg is kapta ezt a régi korokból származó, de igen szép üdvözlési gesztust. Aztán viszont megint máshová kerültek. Szépséges erdőket, azt a mediterrán fajtát láthatták mindenfelé. Lerois fiatal társa már elégedetlenkedett is. A másik két formálódó csapat eltűnt, ők biztosan máshol voltak, más feladattal. Mivel Raten lemaradt az istennő szavainak nagy részéről, a vallon elmondta a lényeget:
- Raten, ha teljesítjük Héraklész egyik próbáját, visszakapjuk az életünket. Mintha nem tépett volna minket cafatokra az az őrült merénylő. Nos, ami a Heszperidák kertjét illeti... Nimfák, a természet erőit hordozó hölgyek éltek ott és a halhatatlanság arany almáit őrizték. Nem csalt az emlékezete, kaptak egy őrző sárkányt. Héraklész viszont fondorlattal szerzett gyümölcsöt. Először is meg kellett találnia a kertet, amihez a tengeristent ejtette foglyul, aki...

A vámpír rájött, hogy egy kissé részletesebben kezdett bele a mesélésbe, mint ahogy az szükséges. A másik kettőt is érdekelheti valamennyire a görög kultúra, ha ott voltak a rendezvényen. Ő órákig tudna ezekről a történetekről és főleg az ezeket ábrázoló műalkotásokról mesélni, most viszont a többiek erre valószínűleg nem kíváncsiak, csak vissza akarnak kerülni az élők közé. Megpróbálta tehát röviden elmondani a lényeget.
- Elnézést, egy kissé elragadott a hév. Tudják, a képzőművészetet igencsak kedvelem. Tehát a hölgyek apját csellel rávette, hogy hozzon neki egy almát. Ugyanazzal a trükkel, az ég tartásának átvállalásával már nem lehet becsapni az öreg titánt. No és el sem bírnánk az égboltot, akármilyen formában tartja is azt Atlasz. Egy dolog jut eszembe: a Heszperidák Zeusszal jó kapcsolatot ápoltak, egyesek az ő lányainak is tartják őket. A kert Zeusz és Héra nászajándéka volt, amit a nimfákra bíztak. Ha tudunk velük beszélni és megmondjuk, hogy Zeusz lánya, Perszephoné küldött minket, az talán segíthet.
A vámpír is körülnézett, ahogy a többiek is. Ha előbukkant a kertet őrző sárkány, akkor igyekezett kitérni előle. Azt remélte, hogy valamilyen módon el tudják kerülni azt a lényt, amivel még Héraklész sem akart kiállni.

Visszatérek a borhoz és sültekhez. Igazán finom volt. Csak a Héraklész próbáit hallom a közölt információk közül. Mentségemre, nagyon ízletes volt a kaja . Elég jól ismerem azt a történetet. Szinte hetente hoznak egy hamis vázát, rajta valamelyik próbával. Persze zavarhatnám Tobiast azzal, hogy érintse már meg, de sokkal gyorsabb, hogyha ellenőrzöm a képet rajta. Számtalanszor látom, ahogy Héraklész megöli a bikát vagy a Kerberoszt, vagy valami hasonló. Vannak azonban kisebb hibák, amiket nehezebb észrevenni. Ezek kiszúrásához sokkal jobban kell ismerni az említett történetet. Természetesen ez nem csak a 12 próbára igaz.
Mire feleszmélek a város eltűnt és egy tengerparti barlang előtt állok két másik emberrel. Az egyik a választékos beszédű fiú a másikra nem tudom, hogy kicsoda. A feladat is adott. Gyorsan átgondolom a 12 próbát, hogy hol kellett valamit megölnie. Nyilván az egyik leghíresebb a hidra. Az mocsárban volt. Van még az oroszlán, a vadkan és a húsevő madarak. Mivel csak egy szörnyet mondott, az utóbbi kiesik. A másik két szörny szintén a helyszín miatt nem valószínű.
- Nem tudom, hogy ki mennyire ismeri a 12 próbát, de ez a helyszín egyikre sem emlékeztet. Ha mégis 12 próba lenne, akkor kell valami, ami kiüt egy állatot, távolsági fegyver, meg tűz. Ezekkel nagyjából lefedjük a próbákat. Valakinek bármi ezekből megvan?
Miután választ kapok és mindenki kész, javaslom, hogy induljuk meg befelé.

- Nálam van egy mobil és egy kocsi kulcs, de azzal szerintem nem sokra megyünk. – Válaszolja a másik férfi  kérdésére. Neki nem voltak képességei és fegyvert se hordott magával többnyire így marad a leleményesség, mint Odüsszeusz akiről elnevezték. Aegis valamikor olvasta Héraklész hőstetteit de az már közel 20 éve volt és nem solra emlékezett az egészből, annyira biztos nem hogy kitalálja mi lakik a barlangban. Ha Homérosz műveiről lenne szó még idézne is tőle de Heraklész történetei nem tartoztak a kedvencei közé.
~ Miket is ölt meg Héraklész? Volt a hidra, kerberosz, valmi vaddisznó…~
- Valami ötlet mi van a barlangba? Óriás oroszán, sok fejű szörny, begerjedt amazon csajok? – kérdezi Darren-től, a hangsúlyból érezhető volt hogy az utolsó tipp csak egy vicc akart lenni. Megfogadva Darren tanácsát igyekszik valami fegyvert szerezni, elősször a barlang szályánál néz körül, hogy a kevésbé szerencsés héroszok esetleg nem „felejtettek-e” valami használhatót, természetesen csak halkan és óvatossan mert nem akarta idő elött magáravonni a bent lakó szörnyűség figyelmét.

Liza zavartan néz Dumbon-ra, nem teljesen érti, hogy miért van szükség erre a gesztusra, ha a vámpír megteszi, akkor csak az udvarias pár pillanat után húzza el a kezét. Nem szokott ehhez hozzá.
- Örvendek Mr. Dumbon, Mr. Chromixen.
Az erdőn végignézve Liza nem talál semmi olyat, ami kirívó lenne, vagy felhasználható. Michael eközben felvilágosítja őt és Ratent a mitológiai törtéet pontos tartalmából. A Sárkány és a Heszperidák féltve őrzött kertje nehéz feladatnak tűnik, de nem megoldhatatlannak. Szépen a SHIELD kiképzésen tanult módszer szerint gondolja végig a helyzetet és próbál egy megfelelő tervet kitalálni, amivel majd később megszerezhetik az almát. Az erdő csendje nyomasztó és folyamatosan ki-ki zökkenti a gondolataiból, szinte fülsüketítő ez a csend, de koncentrál és prübálja kizárni ezt a tényezőt.
- Köszönöm az információkat Michael, ha szólíthatom így, régen voltam már rosszabb helyzetben is... ha a halált most nem számítjuk javaslom...
És ekkor vág a szavába a hegyek felől a sárkány üvöltése. Már eredetileg is erre gondolt, de a hang most megerősíti a szándékában.
- Hogy indulunk el a völgy felé, jelenleg nincs nálunk semmilyen fegyvert, szerszám, eszköz, amit használhatnánk. Talán lent a völgyben találunk egy települést, vagy valamilyen hordalékot, bármit amit használni tudnánk és sárkány ellen.
Ha a többiek egyetértenek minél gyorsabban indul el az erdőn keresztül le a völgybe és közben figyeli az égboltot.

A megbeszéltek alapján átvizsgálom a zsebeimet, de se az eagle-t se semmit nem találok magamnál.
~ Mi a fene?
Kérdem magamtól, majd feltűnik, hogy már nem állok olyan biztonságosan a földön, ahogy teszek néhány lépést úgy érzem, mintha az egyensúlyérzékem is romlott volna. Pont olyannak éreztem mint artista létem előtt.
~ Na nem már, hogy ezt is elvesztettem a halállal. Ha még az ügyességemre sem számíthatok, akkor tényleg nem sok hasznom veszik majd a fiúk a harcban.
Ismerem az oroszlánokat, hiszen én magam is egy hasonló lény voltam, nem lesz könnyű legyőzni képességek nélkül. Mikor Zield botokat és köveket kezd elgyűjteni én is magamhoz veszek egy közepesen hosszú, hegyesebb ágat, meg egy még kényelmesen eldobható követ.
~ Ó öcsém, mi lesz itt?

A doktor nézelődött és talált bőven köveket és faágakat. Ha volt olyan, ami elég hegyes volt, akkor azt vette magához. Ha nem, akkor nekiállt egy kővel megmunkálni a fát, lehántolni a kérgét és hegyesre faragni. Ha ez megvolt, akkor a legnagyobb követ vette fel, amit csak elbírt.
Úgy látszik, mérgező növényt nem talált itt, de azért még mindig nézelődött. A konkoly például mediterrán vidékeken honos és régen sok állatot megmérgeztek a magvai legelés közben. Vagy a leander is jó lenne, sőt az kifejezetten halálos tud lenni nagy mennyiségben. A doktor bevonta a társait is:
- Laura, Damien! Én beszélek a juhásszal, addig megkérném Önöket, hogy keressenek konkolyt vagy leandert. Az egyik olyan szegfűszerű virág, a másik is hasonló, de bokron nő és ötszirmú. Ezek erős mérgek és ha elég sokat összegyűjtünk, az hasznosabb lehet, mint visszamenni a kőkorszakba - mutatott a kövekre és a botokra, amiket jobb híján összegyűjtöttek. Ezutén a doktor odament a juhászhoz, aki elég idegesnek tűnt. Ha az oroszlán okozta a félelmét, akkor tudhat róla néhány dolgot. Ha itt az emberek az állataikból éltek, akkor minden birka elvesztése nagy kár volt a számukra. Zield most megint úgy érezte magát, mint Lady Enid világában. Régies szóhasználat kellett, ami ráadásul az ókori görög kultúrába illeszkedik. Széles mosollyal kezdett bele:
- Üdvözöllek, juhász! Talán a rettegett oroszlán érkezésétől tartasz? Messzi földről érkeztünk és segíthetünk megvédeni a nyájadat, ha elmondod, milyen bestiáról van szó!

Nos a doki rögtön úgy viselkedett, mintha tisztában lenne a helyzettel, de világos volt, hogy igazából ugyanannyit tud, mint mi. Egyelőre hagytam, hogy csinálja, amit akar, mintegy elismerve, hogy az első és egyetlen használható ötlete a méreggel esetleg megfontolás tárgyává tehető. Főleg, hogy sem én sem szemlátomást Laura nem térhettünk vissza a másik formánkhoz. Se erő, se érzékek, se semmi.
Egyelőre én is inkább a környezetemet veszem figyelembe. A kövek nem lesznek hasznosak, ha nem tudjuk kellő erővel elhajítani őket. Észreveszem Laura rosszkedvét.
- Magának is hiányzik, igaz? - kérdezem mosolyogva. - Gondolom nem lenne kihívás, ha még mindig használhatnánk az összes képességünket.
Megpróbálok valami vastagabb ágat keresni, majd nem ketté roppantani, hanem rálépni, hogy hegyes végűre törjön. Persze jobb lenne, ha kicsit meg is pörkölhetnénk, nehezebben törne úgy. Megnézem Laura hogyan boldogul, majd esetleg segítek, hogy ő is egy kvázi megbízható fegyvert szerezzen.
Zield elindult az egyetlen feltűnő felé, és megpróbált olyan régiesen beszélni, mint Shakespeare korában...görögül. Felületesen átnéztem a környezetet a kérdéses növény után kutatva, majd ha lehet Laurához fordultam.
- Szerintem ennél több kell majd, hogy elbánjunk egy oroszlánnal - megvakartam a fejem - ha egy farkasról lenne szó arról mesélhetnék. Nem tud valamit a nagymacskákról? - kérdezem vigyorogva.
Közben jó lenne tudni, mennyit kéne sétálni a legközelebbi faluig, amit láttunk a dombon, hiszen egy kasza vagy egy sarló is jobb fegyver lenne, mint amivel jelenleg rendelkezünk. Azonkívül, ha az oroszlán hátrányban érzi magát, akkor azt fogja tenni, mint minden vad és elmenekül. Szemügyre veszem a települést, és ha elég közelinek látszik, akkor:
- Megvárhatjuk, hogy Zield vajon megtud valamit, de a faluban talán több segítséget kaphatunk. Mondjuk lehet, hogy halottak vagyunk, de nem biztos, hogy vadászat közben akarok például megéhezni...

// ha a falu túl messze van, akkor azt próbálom használni, ami van //

A vámpírnak most nem volt meg a kifinomult hallása, de anélkül is észrevette, hogy milyen steril a környék. Túl nagy volt a csend, mintha nem élne az erdőben semmi. Sem egy madár dala, sem zörgés fák levelei között. A némaságot végül az emlegetett sárkány hangja törte meg.

- A legyőzhetetlen százfejű, akivel még Héraklész sem állt ki! Még messze van, de ebben a csendben könnyen észrevehet minket.

Lerois gondolkodott, hogy mit tehetnének, de nem sok használható ötlete volt. A sárkánnyal beszélni nem igazán lehet és ha nem jutnak el a Heszperidákig, akkor jóformán reménytelen a helyzetük.

~Ki is volt ez a sárkány? Ha jól emlékszem, sok szörnytestvére volt. Szinte mind egy anyától származtak és Héraklésznek pont őket kellett legyőznie. De sajnos ez sem visz minket előre...

A többieknek sincs több ötletük, mint nekem. Érdekes lesz az biztos. Megpróbálom megkeresni a fegyveremet, sikertelenül. Így nehéz lesz teremtményt ölni. Bármi is legyen az. Mindegy, a mágiám mindig ott lesz nekem. Remélem. Hamarosan egy hatalmas üvöltés rázza meg a barlangot. Kicsit állati és kicsit emberi.
-Kicsit égő beismerni, de nem nagyon figyeltem az Istennőre. Biztosan a 12 próba közül lesz a feladatunk? Vagy csak 12 próbát kell kiállnunk? Mert ez az üvöltés nem a 12 próbából jött.
Elgondolkozok, hogy kitől is jöhetett ez az állati/emberi hang. A görögök nagyon szerették a félvéreket, de kevés olyan van, akinek a feje lenne állati. A leghíresebb természetesen a Minótaurosz. Arra a történetre még illik is ez a helyszín. Ha tényleg a bikafejű rémség az ellenségünk, akkor komoly bajban vagyunk.
- Most jutott eszembe, hogy lehet, hogy a Minotaurosz az ellenségünk. Ahhoz nem tartozik okos módszer, hogy hogy lehet legyőzni. Mindenesetre valamilyen jelző szerszám kell. Persze csak akkor, ha a labirintus is jött hozzá.

~ Ez nem hangzott túl jól.~ Gondolta ahogy meghallotta a túlvilági üvöltést és a patadobogást a barlangból.
- Trükkös vagy sem, a legtöbb hősnek legalább fegyverei voltak. Nekünk se ártana pár, ha nem csak szópárbajt akarunk vívin. – Ismét körbenéz hátha lát valamit amit fegyverként használhat. Botot, köveket, akármit.
-Leget egy olyen ló-ember hibridis, kentaur azthiszem.-
- Szerintem a labirintust elfelejthetjük, mert szerintem ez éppen kifelé tart a barlandból. – jegyzi meg Darren-nek. Mivel ő volt az egyetlen aki tudomása szerint kapott bármijen harcászati kiképzés úgy döntött magára vállalja a parancsnokságot – Mindenesetre jobb lesz szétszóródni fedezékbe húzódni, hogy ne nyílt terepen semmi esélyünk vele szemben, jobb lenne a saját szabályink szerint vegyük fel a harcot. –. Remélve hogy a többiek veszik a lapot és fedezékbe húzódnak, ő is keres magának egy megfelelőt a barlang előtti tisztás szélén, egy fa vagy szikla mögött, persze csak ha vannak ilyenek.

Liza kicsit furcsának találja, hogy a két férfi aki meghívta a csapatba, nem is igazán reagál az ő ötletére, de azért mennek vele, és útközben inkább ötletelni kezdenek, mint fegyvereket szerezni. Lehet csak azért, mert a saját világában túlságosan megszokta, hogy minden férfinak egyben katonának is kell lennie, ha életben akar maradni és meg akarja védeni a családját, mert csak azok élnek túl, akik fel tudják venni a harcot a xenomorphokkal. Ennek ellenére feltételezi, hogy van valami különleges a két rokonban, mert viszonylag magabiztosnak és nyugodtnak tűnnek, sőt itt a gondolkodás lehet, hogy többet segít majd, mint néhány kő és éles bot. Miközben ezen gondolkodik a legendáról is eszébe jutnak különböző információk, és azt már most tudja, hogy nem fognak tudni így szembe szállni a sárkánnyal. Ahogy leérnek a völgybe Liza körbenéz és megpillantja a távolban a gyönyörű kertet, ahol az aranyalmák is vannak. Nagyon csábítónak tűnik, hogy csak odasétáljanak és leszakítsanak egyet, de valószínűleg akkor azonnal elbuknának.
- Egyelőre várjunk egy kicsit, mielőtt közelebb mennénk. Kell egy terv, mert nem harcolhatunk meg a sárkánnyal.
Pár másodpercig kivár, majd körülnéz a környéken, hogy talál-e megfelelő méretű hegyes, éles követ, vagy olyat amit olyanra pattinthat kézzel, megfelelő hosszúságú és szilárdságú ágat és indát vagy más kúszónövényt, aminek szárát kötélnek használhatja. A megfelelő alapanyagokból megpróbál magának egy kezdetleges lándzsát készíteni a biztonság kedvéért. Ha ez sikerül már így tér vissza a másik két társához. Ha addig még nem hangzik el az ötlet, akkor felveti ő.
- Esetleg elterelhetnénk a figyelmét valahogyan, vagy elcsalhatnánk, amíg valaki megszerzi az almákat...

Lerois gondolkodott és amit tudott a történetről, azt megpróbálta a valóságba átültetni. Most már nem csak mítosz volt az egész, hanem hús és vér realitása. Philippe régen hitt Krisztus feltámadásában is, mert belenevelték. A vámpírokban nem hitt, csak szóbeszédnek tartotta. Aztán ő maga is vérszívóvá vált és azóta egy kicsit könnyebben birkózik meg a hihetetlen dolgokkal és máshogy látja a világot. Ez viszont kemény dió.
Gondolkodna, hogy mit csináljon, de az asszonynép csak beszél és megmondja, hogy mit csináljanak, pedig láthatóan fogalma sincs az egészről. A vallon már megbánta a javaslatát, hogy egy csapatban legyenek. Ez itt nem olyan, mint akikkel ő eddig szót tudott érteni. Csinos és jó nézni, de ennyi. Ha megszólal, már bosszantó.

- Hjajj... Liza, ha ennyire nem ismeri a tényeket, akkor nem kellene beleszólnia. Ahogy mondtam, ennek száz feje van. Ha maga eltereli az egyik fej figyelmét, még van kilencvenkilenc, hogy minket elpusztítson. A köveket meg leteheti, mert annyit érnek, mint csúzli a páncélajtó ellen.

Hogy ne csak leteremtse a nőt, hanem próbáljon megoldást is találni, elmondta, amit tudott az eredeti történetről:
- Röviden felvázolnám, miről is van itt szó. A görög főisten, Zeusz felesége, Héra ennek a kertnek a tulajdonosa. Almák csak egy részén teremnek és szerintem pont azokon a fákon ott az oltárnál. A Heszperiszek vagy Heszperidák és a sárkányuk azért őrzik ennyire, mert örök életet és halhatatlanságot nyer, aki szerez a gyümölcsökből. Ismerős egy másik vallás teremtésmítoszából is, ugye? Nos, van hasonlóság, de itt egész más a hüllő szerepe is. Volt egy rejtélyes személy, aki kicselezte a Heszperidákat és Héra azután helyezte ide a sárkányt, aki tökéletes őrszem: soha nem hunyja be a szemét. Héraklész is csak úgy szerzett almákat, hogy megkereste a Heszperidák apját, Atlaszt, aki egyszerűen odament és kért tőlük három almát. Azért vállalkozott erre, mert Héraklész addig vállára vette az eget, amit az öreg tartott. Atlasz nem is akart visszamenni, de a "hős" megcsalta egy trükkel. Megkérte, hogy tartsa még az eget addig, amíg ő szerez egy vállpárnát. Utána persze már nem vette át az eget. Ahogy már mondtam az előbb, még egyszer biztos nem lehet így túljárni az eszén és egyikünk sem félisten, nem bírnánk el az eget. Ha megtaláljuk ezt a Titánt, akkor viszont esetleg beszélhetnénk vele.

A vámpír először nem akarta elmondani az egészet, de most már úgy érezte, muszáj, különben a nő megőrjíti a tudatlanságból eredő felvetésekkel. Azon még nem is gondolkodott korábban, hogy az ég nem is egyszerűen az itt, amit a tudomány tanít róla. Nem levegő és különböző légnemű anyagok keveréke, ami több rétegben veszi körbe a Földet, hanem egy megfogható valami, amit egy nagyerejű lény tart a vállán. Ha pedig ő kiáll onnan, akkor megtörténik az, amitől az ókorban még sokan féltek: leszakad az ég, rá az emberek fejére. Felettébb különös... Lerois úgy is tett, ahogy beszélt, elkezdett felfelé nézni és próbálta meglátni az óriás lényt vagy annak nyomát valahol.

Kellő önostorozás után a doki pedig elküld minket leanderért meg konkolyért. Ahogy a növényeket leírja, lassan sikerül is elképzelnem azt így ha meglátom majd biztosan felismerem majd. Rövid ideig gondolkozom, hogy hogyan is lehetne legjobban kihasználni a növények mérgét és összevetettem az oroszlánokról való tudásommal.
~ Lássuk csak, mit is tudunk az oroszlánokról, vadak, élesek a karmaik, nem érdemes hátat fordítani nekik vagy pedig hosszabb ideig a szemükbe nézni mert kihívásnak vélik. Ennyit tudok, felinként sokszor kellett az ösztönökre hagyatkoznom. És abból néhány dolog azért kiderül. A mérget nem hiszem, hogy meg tudnánk etetni vele, szerintem inkább valami éles dolgot kéne átitatni, vagy bekenni a méreggel és azzal ledöfni a dögöt. Vagy miközben ránk ordít a száján keresztül átszúrni a fejét, az tuti halál. Persze nem kis szerencse meg bátorság kell hozzá.
Nekiállok botokat és köveket szedegetni, találtam néhány élesebb követ amik majd tökéletesek lesznek a méreg használatához.
Próbáltam letörni néhányabb keményebb és hosszabb ágast, hogy lándzsát csináljak belőlük, de feline erő hiányában nem ment. Néhányszor ugyan megpróbáltam letörni de nem jártam sikerrel.
Mikor egy élesebb kővel próbáltam levágni az ágat akkor az már lejött.
Ezek után keresek valami indát, vagy erősebb nem mérgező növényt amivel a követ a bot végére erősíthetem.
Ha nem találok ilyesmit, akkor a hosszú faág végét próbálom megfarigcsálni úgy hogy a lehető leghegyesebb legyen.
Ezek után indulok el leandert vagy konkolyt keresni. Kis idő után találok is és azt vagy a kesztyűmmel, vagy ha az nincs akkor a kabátom ujjával próbálom meg letépni és bedörzsölöm vele a lándzsát vagy a "nyársat", ügyelve ara, hogy a mérgező növény véletlenül se érhessen a bőrömhöz. Ezek után térek vissza a dokihoz és Damienhez, hogy meglássam mire jutottak.
- Van valami fejlemény? Én felkészültem.
Mondom a lándzsára vagy a nyársra mutatok, attól függően, hogy a követ sikerült e felerősíteni lándzsának vagy sem.

Sajnos van egy olyan érzésem, hogy a csapatunkból hiányzik az összhang. Remélhetőleg ez később meg fog változni, különben tényleg elszúrjuk az egyetlen esélyünket, hogy vissza jussunk a testünkbe. Persze az is lehet, hogy a többiek jóval tudnak erről az állatról, mint én, de akkor meg mi a fenének nem mondják el? Bár talán többre mennénk közösen, egyelőre én is csak megpróbálom halálosabbá tenni kezdetleges fegyvertáramat. Közben ugyan nem hallom, hogy Zield mit beszél a juhásszal, de a férfi a mellkasa emelt keze világosan mutatja az állat feltételezhető méreteit. Közben elkészítek egy második lándzsát is, elvégre csak nem hagyhatjuk "cseverésző barátunkat" fegyver nélkül szaladgálni. Ha lehetséges, igyekszek egy hegyes követ egy indával, a bot végéhez erősíteni, majd ha találok én is konkolyt, akkor bebugyolált kézzel letépni, és egyrészt bedörzsölni a hevenyészett fegyver hegyét, illetve kicsit megnyomni, és a hegy mögé erősíteni.
Bár egyelőre nem tudom, hogy mire jutunk ezekkel az oroszlán ellen. Bár Zield és Laura nagyon magabiztosnak tűntek, szerintem ez nem csak amolyan nagy oroszlán volt, elvégre akkor a falusiak is elbántak volna vele. Ha belegondolok, akkor biztos lenne még néhány előnye amiért pont Herkulesre volt szükség az elpusztításához. Talán a bőre ellenálló, vagy a lehelete mérgező, vagy hat lába és két feje van. Tényleg nem voltam otthon a mitológiában. Hasonló módszerekkel próbáltam néhány lándzsaszerűséget összehozni, és igazán nem bántam volna, ha lenne egy íjunk, de egy használható darab elkészítése jelenleg meghaladta az erőnket.
Amíg csapattársam a juhászt faggatja, én igyekszem minél jobban felkészülni a ránk váró kihívásra, összehozni még néhány hajítólándzsa(szerűséget). A következő gondolatom a csalira terelődik, elvégre mégis könnyebb lenne, ha az oroszlán az általunk választott helyre jönne, és nem nekünk kellene őt keresni. Laura ugyan gyorsnak bizonyult pisztollyal, de fogalmam sem volt, hogy hogyan viselkedne egy valódi vadállattal szemben a feline ereje nélkül. Talán tényleg olyan gyors, ahogy hiszi, de nem szándékoztam magamat feláldozni, hogy erről bizonyosságot szerezzek.
Ha Zieldnek nem jutna eszébe, akkor udvariasan elkérném a döglött juh tetemét, amennyiben maradt rajta annyi hús, amit csaliként lehetne használni. Ha nem, akkor nem foglalkozok vele.
Ha sikerült néhány dárda szerűséget készíteni, akkor egy párat átnyújtok Laurának.
- Ezekkel talán távolból is megsebesíthetjük az állatot. Mindezzel együtt is érdekes délutánunk lesz.
Ha Zield visszatér, akkor neki is adok néhányat a hevenyészett fegyverek közül.
- Remélem megfelelőek a növények doki, és most mondja el, hogy mit tudott meg...

Dr. Zield Jones örömmel látta, hogy vannak itt mérgező növények. Távolabb nőttek, egy kisebb ligetbe. Ha itt a mezőn lehetett volna találni, akkor a birkák is lelegelhették volna. Még szerencséje is van a ggazdának, hogy messzebb nőttek. Miután kihegyezett egy ágat karónak, a juhászhoz ment. Eszébe sem jutott, hogy a férfi csak görögül értene. Az istennő is úgy szólt hozzájuk, hogy megértették. Akár varázslat, akár tudás, de a lényeg az, hogy itt egy nyelvet beszélnek. A juhász válaszából kiderült, hogy éjjel volt itt az oroszlán és evett is. Az egyik juh tetemét látta is, nem sok maradt belőle. A juhász információi és a mancsnyom alapján egy akkora oroszlánról volt szó, amekkora nincs a tudomány szerint. Zield látta, hogy megint ki kell szélesíteni a zoológia látókörét.
~Te jó ég! Mekkora állat lehet ez? És sebezhetetlen, legalábbis külsőleg.
Zield megköszönte a juhásznak és visszament a társaihoz, akik eddigre már nagyban faragtak és beszélgettek. Gyűjtöttek növényeket is és a doki ennek nagyon örült.

- Akkora oroszlánról van szó, ami felér a mellkasomig. Nem fogják az íjak, fegyverrel nem lehet áthatolni a bőrén. Az immunrendszerét kell célba vennünk. Tegnap éjjel volt itt utoljára, úgyhogy mostanra már biztos megéhezett. Egy ekkora állatnak rengeteg táplálék kell.

Zield átgondolta, hogy lehetne megpróbálni az elejtését. Damien ötlete kiváló volt és Zield ezt még tovább is vitte. Visszament a juhászhoz a másik férfival és ha Laura is jött, akkor vele együtt.

- Juhász, azt hiszem, hogy tudunk neked segíteni, ha te is segítesz nekünk. Megengeded, hogy ezt a tetemet felhasználjuk? Sajnos a beleit már kiette, de biztos tudod, hogy az oroszlánok szeretik a könnyű prédát, a dög pedig az. Van konkolyunk és leanderünk. Összezúzzuk a kövekkel és belenyomkodjuk a tetembe és így megmérgezzük a bestiát. Amit kívülről nem lehet megsebezni, az lehet, hogy belül gyenge, érted, ugye? És még egy dolog van: ha mégsem kell neki a dög, arra az esetre feláldozhatjuk egy birkádat, mondjuk egy öregebb, gyengébb példányt? Tudom, hogy veszteség, de ha ezzel megöljük az oroszlánt, akkor nem fogja több juhodat elvinni és végre nyugodtan legeltetheted az állataidat, ahogy a faluban mindenki más is. Téged pedig hősként fognak ünnepelni, hogy hozzájárultál ehhez!

Ezután a társaihoz fordult:
- Arra vigyázni kell, hogy a bőrünkre ne nagyon dörzsölődjön rá. Ezeknek minden része mérgező és ha a kézről valahogy bekerülne a nyálkahártyákhoz vagy belélegeznék a permetet, az már kockázatos lehet. Kis mennyiségben csak rosszullétet okoz, úgyhogy amit találtunk, azt mind fel kell használnunk. De nem az egészet kell lezúzni. Ha megkapunk egy élő birkát, akkor elég a növényeket elészórni és meg fogja enni.

A doktor várta a juhász válaszát és azt is, hogy a többiek mit szólnak az ötletéhez. Laura S.H.I.E.L.D. ügynök, úgyhogy ha a juhász elsőre nem is akarná beadni a derekát, a nő biztos jól tud tárgyalni és meggyőzheti. Lehet, hogy Damien is jó az ilyesmiben és ezért a doktor természetesen neki is hagy teret. Ha hozzáláthatnak a feladathoz, akkor a többiekkel együtt elkezdi a kövekkel aprítani a mérgező növényeket és a tetembe nyomkodni egy faággal. Ha élő állatot is felajánl a juhász, akkor Zield elészór egy jó adagot a virágokból. Ha ezekkel megvannak, akkor a tetemet messzebb kell vinni és a birkát oda kell terelni, hogy ha lecsap a szörny, a többiek ne kerüljenek veszélybe. Ezt társaival együtt biztosan meg tudják oldani.