Elhagyott bunker

Bryan felhúzza az orrát amikor a Shield ügynök parancsolgatni akar neki. Ráadásul az illető jóformán egy kölyök.
- Na idefigyelj, nem vagyunk sem egy akadémián, sem a szuperhelikoptereteken sem a harcmezőn, de még csak nem is vagyunk ügynökök, így kérlek szállj le a magaslóról kölyök.
Még folytatná azonban egy hang üvölt végig a folyosón, egyre közelebbről s közelebbről, de a hordozóját nem látni. Vagyis..egy ideig. Kis idő elteltével megjelenik az okozója.
-Egy cica, kb olyan mint a fiatal vörös, csak ő nem robot.
Mondja félvárról a többieknek azonban tudja, hogy támadni fog így egy kicsit kihátrál a képből, azonban az állat vagy robot egyenesen a fiatal SHIELD-esre veti magát. Akaratlanul is kitör belőle egy kisebb nevetés.
-Uram, azt hiszem megtudja oldani a dolgot. Egy ilyen kis cica nem okozhat gondot egy SHIELD és egy X-Men ügynöknek.
Még hátrébb sétál -a macskafajzat látokörétől messe- és falnak dőlve nézi az eseményeket, azonban ha valaki másra vetné magát az állatka akkor igyekszik segíteni ahogy tud.

Bírom ezeket az értelmetlen felháborodásokat, gondolom a kora miatt van úgy oda mindenki, attól még hogy valaki fiatal még nem kell lenézni, de csak megbirkózik ezzel a kis problémával. Hallom hogy egyre szaporábbak a léptek, ez szalad, de vajon kire fog támadni először, az biztos hogy az első sorból lesz valaki, nagyon közel van, 3, 2, 1, és ugrik is, pont Max nyakába. Nevetés tör ki valakiből, jó már annak aki az első csatát át aludta, nem sérült és fáradt, így könnyű félvállról venni a dolgot. Látom az öltönyös rögtön fordul is hogy segítsen, közben még egy lenéző megjegyzés, csak forgatom a szemem. De amíg megy a kisebb harc van olyan aki nem felejtette el hogy láthatatlanná tud válni, nem szabad elengedni mert akkor tuti hogy le vadász pár embert mire elkapjuk, le kéne önteni valamivel vagy összetörni azt az izét ami segít neki hogy eltűnhessen. Keménynek tűnik az anyaga és az pozitív hogy harapni nem tud, de biztos tud helyette valami mást, trükkösebbet. Ha látom hogy nehezen boldogulnak és kicsúszna a kezükből a robot dög, kerülöm Victort és elkapom a robot farkát hogy egy rövid törés teszt keretében párszor a falhoz csaphassam, remélhetőleg a fal masszívabb mint a cica és nem zúdul be egy kis víz.


//Am tudom, amikor rohamot kaptam és kezdtem át változni még mindenki egy helyen volt, utána volt a teleportálós villanás, a te karid amúgyis valahol hátul van a tömegben. //

A színes társaságunkban szerencsére sok önkéntes s.ggfej akad mindenki örömére. A stafétát átadom Bravoéknak, nekem más feladatom van nem a dirigálás. Kellett egy lökés, hogy a kis csapat össze legyen fogva, de több nem. Elég súlytalanok a megjegyzéseik, mint én egy unalmas vasárnap délutánon. Csak előre kell mennem csalinak és a cicus máris feltűnik, egyenesen nekem címezve egy puszit. A kinézetéből ítélve ez is csak valamilyen prototípus lehet, nem túl macskás, inkább mondvacsinált a jelmeze. Oldalra lendülök, lábbal tolva magam, karral lendületet adva. Ma már találkoztam egy kemény csontozatú felülettel, nincs kedvem megkóstolni a fémcicust is, ha nem muszáj. Kioldalazok hátrafelé a robot irányából. Ugrás közben már sokat nem tud tenni, remélem a lendület tovább viszi nekem meg csak szambáznom kell. A rossz példából tanulva csak lépek, de a lehető leggyorsabban, ha utánam is kapna a lábával vagy farkával elhajolok előle. Meghagyom a terepet másoknak a cselekvésre. Van egy sejtésem, hogy koránt sem lesz ilyen egyszerű kiütni, de egy próbát megérhet a többiek próbálkozása. Ha sikeresen falnak csapják a macskát a többiek egy bakancsos rúgással veszem célba a derekánál kilógó gerincet.
~ Ma is mindenki engem akar.
Mosolyodom el a véletlen jött gondolatra, ha nem kapom meg a fémes puszit.

Victor látja ahogy az ügynök kimozdul és ha szükséges ennek megfelelően próbál korrigálni saját taszító, azaz a fémállat röppályáján. A becsapódása sikeres annyira, hogy a fal adja a fémcicának a másikat. Max is megúszta. Egy pillanattal később már indulna, hogy bevigye a végső csapást a robotnak, amikor valaki oldalról besiklik a látóterébe. A nő elég gyors ahhoz, hogy megelőzze, valószínűleg előbb indult. Sikeresen ki is végzi az állat utánzatot. Victornak azonban nem tetszik a nő sikere. Gyakorlatilag veszélybe sodorta a teljes csapatot engedetlensége miatt, a hebrencskeedéssel. Mivel Jenna sikeresen megelőzte, ezért valószínűleg a hátát mutatja éppen neki. Pont ideális a pont, hogy Victor megindítson a nő tarkója felé egy tenyeres taslit.
- Azt mondtam, hogy második hullám. Azt mondtam, hogy ha valaki kiesik. Kiestem? Szükség volt a második hullámra? Ha úgy gondolod, hogy a bármelyik kérdésre a válasz igen, elmélkedj még el azon, miért sodortad veszélybe a többieket, magadat, engem. - A veszély elhárítása és a pillanatnyi biztonságérzet az, ami megengedi Victornak a nevelő célzatú intermezzót. Emellett azonban fel van készülve arra, hogy a nő esetleg visszatámad.

Nem bírtam ki hogy elkapjam és amikor darabokra hullott a dög kicsit megdöbbenve néztem a szikrázó darabokat, csak ennyi? De valahol jó érzés volt, rég zúztam már szét valamit, egy csöppnyi stressz oldás, mielőtt vissza fordulhatnék, nem gondoltam volna hogy ekkora hiszti lesz hogy nem álltam a helyemen, kapok egy tockost. Rezdülök egyet, nem az erő csak a meglepetés miatt, Adam-től kaptam hasonlókat csak hát kissé erősebbeket, a hasra esés határait súrolva, de ezt csak tőle fogadom el szó nélkül. Veszek egy nagy levegőt, lassan megfordulok karba font kézzel, nagy szemekkel pislogok rá száj húzva.
-Ühüm, bocs nem vagyok valami türelmes és attól féltem hogy elengeditek és megint láthatatlan lesz, úgy csinálsz mintha nem tört volna darabokra ez a dög.
Mennék vissza a helyemre közben azért vissza fordulok.
-Ja és ebben a világban ne nagyon emelj kezet csak úgy valakire, nem tudhatod mi az illető.
Elmosolyodok és hagyom hogy egy pillanatra színt váltson a szemem úgy hogy lássa, majd kacsintok. Vissza állok a helyre amit még kiosztott, egyáltalán örüljön hogy számba veszem a szavát, elég irányíthatatlan vagyok főleg ha egy vad idegenről van szó, utálom ha mégis bepróbálkoznak vele, és ebben nem volt semmi veszélyes tudtam hogy szét fog törni, nem egészen biztosan de valahol éreztem. Szemügyre veszem a folyosót, csend van, nem kéne megvárni még egy robotot vagy valamit mert az már biztos erősebb lesz mint az eddigiek., úgyhogy megtöröm a csendet.
-Éss ha már üres a folyosó akár...haladhatnánk is előre......

Az akrobatikus kitérésnek is meg van az előnye, elég csak ellépdelnem és ki is kerülök a veszélyzónából. Bravo meg a macskalány szétkapják a fémcicust, már meg sem lepődök, hogy darabokban végezte. Elég mondvacsinált volt az egész macskaügy, mintha ellenfél lenne. Azon sem kell sokat pislognom, hogy a csapat legnagyobb része, főleg a dumagépek kisujjukat sem mozdítják. Persze, ők annyira jók, hogy másra hagyják a melót, mint mindig. Ujjaimat ropogtatom a nyakam után, aztán körülnézek hogyan is áll a mi kis játékunk. A siker két óvodás szuperhős dulakodásába megy át, az eltört cicus darabjai előtt. Cöh. Nagy levegő, végigtörlöm az arcom, még mindig senki nem halt meg, ez jó pont, tartsuk is meg. Bravo nevelő pofonja után azért felé fordulok, nem védem a csajt, csak legyintek.
- Hagyja Bravo. Csak civilek. Legalább segített valamit a többiekkel ellentétben. Most, hogy elmúlt a vész, célozzuk meg a lépcsőt, taktikailag biztonságos módon. Megyek előre.
Nem próbálom eljátszani a nagy taktikus-stratéga ügynököt, ugyanis az ügynökök sorában talán nekem van a legnagyobb bohóc titulusom. Szimplán ugrok egyet, kényelmes kocogó tempómban indulok el a lépcsőig, aztán fel azon megnézni mi is vár odafent. Ha otthon lennék még zenét is raknék mellé fülesen, meg van a hangulata. Csapdára számítok, azt még nem próbálta meg Cerebra, próbálok nem belefutni, egyébként meg délutáni kocogás.

Bryan sóhajt egyet amikor Max sértetlenül kikászálódik a cicus fogai közül, de többre nem méltatja őt. Hidegen hagyja abban a tudatban, hogy lesz még alkalom arra, hogy az távozzon az élők soraiból. Nem szól semmit arra, hogy az ügynökök kinevezték magukat vezetőknek -most már nem-, azonban azt sem mondja el, hogy a továbbiakban sem szándékozik segíteni rajtuk, csupán egyetlen célja van a kijutás és ha kell akkor a "csapat" bármely tagját feláldozza annak érdekében, hogy szabad legyen. Alapból nem éppen Shield barátról beszélünk, így képes lenne akár az el rablójuk mellé állni, ha tehetné. Csendben, még mindig a hátsók közt követi Max-et és szövetséges után fürkészik....egy olyan szövetséges után akit nem árulna el.

Eddig akadály nélkül haladunk,  túl nagy a csönd és a nyugalom, túl szép hogy igaz legyen, nem soká jönni fog valaki hogy ne unatkozzunk. Ahogy látom nem nagyon tartjuk már a formát, legalábbis én nem igazán ahogy látom a kétajtós szekrény sem, ez van. Végül találunk egy térképet, fura ez az épület, mintha direkt ilyen kísérletekhez lenne kitalálva, eljátszottam a gondolattal hogy vajon minden ilyen kis folyosón van e egy csapat, vicces lenne egyszerre kiérni és összefutni velük a középső teremben. Akkor haladjunk tovább, azért egy gyors csapat vizit belefér futás közben, de mindenki tök jól van eddig, Marcus az egyetlen aki elég ramatyul van de még halad velünk, ja és a kedvenc újság írom kiesett, már akkor se nézett ki jól amikor "felébredtem".Kezdek érezni valami halvány vér szagot, ez nem egy emberé, kezd nem tetszeni a dolog. Amikor beérünk a gócpontba ami összeköti a szobákat, hát rá hibáztam voltak más csapatok is, és igen sok ember vérének szaga keveredik, igazi horror látvány a terem, szinte mind friss hulla és akad köztük aki ugyan azt kapta amit én, de csodálkozok hogy egyet se érzek aki azonos fajból jött volna velem, pedig azt hittem direkt azért választottak. Mindenhol vér hullák, egész ismerős ez a látvány, régi sebeket tép fel, kb így festett a táborunk, már csak egy a kezeim közt kimúló rokon hiányzik, csodálatos, érzem ahogy kezd zizegni a fejem, be is csukom a szemem és veszek egy nagy levegőt majd kifújom. Érzem ahogy kicsit lesápadok, igyekszek minél kevesebbszer levegőt venni amíg áthaladunk és rá fókuszálni valamire mondjuk az előttem haladó Victor hátára, nem nézni máshova míg ki nem értünk ebből a halál teremből. igazából megfordul a fejemben a gondolat, mi van ha nem egymást hanem valaki más végzett mindenkivel, kiráz a hideg a gondolattól hogy előtűnik egy Joker mosolyos fazon aki egyszerűen legyőzhetetlen és közli hogy ügyesek voltunk de itt az út vége, kivégzés. Jól van ezt elég komolyan elképzeltem úgyhogy most beparáztam magam, húzzunk innen a vérbe! Próbálom siettetni őket.
-Egy kicsit rá kapcsolunk, nem akarok a sorsukra jutni, akár viszek is bárkit! Kérem!
Kis idegesség, sürgetés vagy agresszió és egy csöppnyi félelem érezhető a hangomban, nem fogok ilyen fiatalon fűbe harapni senki miatt az fix, francnak kellett oda mennem ahhoz a drogoshoz, szakadna meg a jó szívem, fontolgatom azt is hogy futóra veszem a figurát de ha egyedül elhúzok tökéletes célpont leszek a programnak.

A futó elől kocog a tömeg mögötte soroz mint a megázott katonaságnál. Kész paródia is lehetne, ha a helyzet nem lenne véresen komoly. Talán még egy thriller karikatúrának elmenne popcornnal. A folyosó végén megállok, gyorsan memorizálom a térképet és indulok is tovább. Vízalatti hajlékunk nagyobb mint gondoltam van itt hely több csapatnak és rosszarcú ellenségnek is. Kikocogva az étkezőkbe vérrel festett ízléstelen tájkép fogad. A kezem ökölbe szorítom, erősen megfeszítem, az állkapcsommal még inkább rugózom a saját fogaimon.
~ Ez már nem egy rohadt játék, hanem a véres valóság... De elfogjuk intézni az egész Hydrát, el kell intéznünk a szemeteket.
Gyorsan elfordítom a tekintetem a hullahalomról. Nem ilyen menetre fizettem be. Rajtam kívül más is sz.rul viseli, de én legalább büszkén. Lenézek még egyszer, hátha valamelyik bundás még él, vagy lent van az ami végzett velük. Kezdek paranoiás lenni. Vannak még más csapatok is, haladnunk kell valamerre, ha egyáltalán van innen kiút. Az irányt tartom, a sebességet is. Elég zajt csaptunk már, én legalább próbálok osonni, amennyire a fémes aljzat engedi. Felfelé a lépcsőkön és létrákon, lelkes felderítőként haladok elől. Csak gyorsan és óvatosan.

Bryan még mindig teljes csendben követi a társaságot, nincs semmilyen szövetségese, felesleges. Még ha lennének barátai akkor a saját menekülés éredkében úgyis ott hagynák őt a sz*rban, azonban úgy dönt, hogy nem fog tétlenül szobrozni így azok után megy és amit talált az meglepte őt, afféle irányítóterembe értek ahol szinte minden tönkre volt téve, kivéve két számítógépet ami -remélhetőleg- működött. Az egyikkel a kamerákat lehetett figyelemmel kísérni, a másik nyitjára még nem jött rá, azonban feltételezi, hogy a bunker "légkörét" lehet vele szabályozni. A konzol körül tesz-vesz, próbálja kitanulni a használatát. Reméli, hogy senki nem zavarja meg ebben, ki tudja mit talál amit a hasznára fordíthat. Vagy esetleg a hasznukra. Ezen kívül aktiválja a "szemét" is, gyakorlatilag annak minden funkciójával keres bármi gyanúsat a teremben.

A testek átvizsgálását ráhagyom másra, most az vagyok aminek lennem kell, az egész bagázs lendülete. Valaminek motivációt kell adnia a sokkot kapott civileknek, mielőtt leülünk egy helyen és úgy járunk mint a bundás társaság. A létrák nekem tökéletesen meg is felelnek, csak jussak feljebb valahogy, valami azt súgja belül, hogy ott lesz a megoldás a kijutásra. A zsoldos katonák elitje jön velem, remek máris biztonságban érzem magam. Szét van kapva minden mindenhol, nehogy bármit is használni lehessen, nem lepődnék meg ha Cerebra maga rendelt volna egy kis pusztítást a helyre. Odafutok a kezelhetőbbnek tűnő géphez és rá is tenyerelek az irányítóra.
~ Használhatónak tűnik. A kamerák megvannak, az már csak a mi mázlink hogy a létfenntartót sem csapta ki semmi.
Ha már rátenyereltem zongorázni is kezdek egyből a gépen. Egy gombot egyszerre megnyomni és kipróbálni mit tud bőven elég. Mint egy óvodás úgy fogok kinézni, de remélhetőleg nem rontok el semmit. Nem éri meg most kockáztatni. Azt a gombot próbálom megtalálni, amivel váltani lehet a kamerák képét vagy nézetét, esetleg az összes képet egy nagy rácsba lekicsinyítve rendezni, aztán rábökve egyre belenagyítani. De először a sima váltás is elég. Aki a szimplát ne becsüli... Ha megtalálom az isteni kapcsolót használom is és végigcsattogtatom a csatornákat, hátha észreveszek egy rosszfiút a képen. Nem mintha tudnék szólni a többieknek, akik a veszélybe futnak, de ez is jobb mint a semmi. Pöpec helyzet, ennek is alig van haszna.
- Gyerünk, gyerünk.
Van egy olyan érzésem, hogy ez túl egyszerű. Benézek a gépek közé, mögé, alá, hátha Cerebra elrejtett valahol egy ajándékcsomagot, kibontani nincs sok kedvem. Ha látom az ellent, követem a mozgását a kamerákon.

Úgy döntök, ideje véget vetni a durcizásnak, és újra elfoglalni a posztomat a csapatban. Amúgy is vicces lesz ezek a fura alakok között kiharcolni a domináns hím szerepét, amit egyelőre Maxike próbál betölteni - több kevesebb sikerrel. Ettől függetlenül az utcai ösztön életbe lép, ahogy meglátom a testeket, épp ezért oda is lépek a hullákhoz, és a zsebeket kezdem átvizsgálni - bár sejtem, hogy őket is lefosztották mint minket, azért egy pénztárca, vagy egy doboz cigi jól jönne. Sőt, egy szál is elég. Azt én értem, hogy ez a Cerebra vagy kiafaszom egy rideg számítógépes picsa, de azért az, hogy a cigiket is lehúzta... na az azért elég meredek. Igazából ez az egy komoly feszültségkeltő tényező van hatással rám, nameg a parancsolgatós kölyök. De ahogy nézem, nem csak az én csőrömet bassza. Vicces lenne egy börtönlázadás feeling? Belviszály, belső ellentétek... egymással való harc. Nem, nem lenne most még jó, nem tudhatjuk mi lesz legközelebb, és hogy mennyire van szükségünk egymásra. Egyelőre jó lenne támogatni a kölyköt, végül is helyén vannak a golyói, ha elég tökös volt beállni vezetni. Kár, hogy olyan ütni való fej társul hozzá, meg ilyen kis teszetosza első benyomást keltett. Miközben a testeket kutatom, valami fura hangot hallok. Idelent para a szitu, meg az izom nagyja is itt hagyott, úgyhogy én is hagyom a faszba a testeket, és a többiek után próbálok indulni, a többiek alatt Maxikét és testőreit értem, sietős léptekkel, de azért valamennyire halkan. Szégyen a futás, de meghalni még nagyobb.

Zaklatottan ölelem át magam nézelődök van e más felfelé vezető út, de folyamatosan csak a mészárlóra tudok gondolni, kicsit el is merülök a gondolataimban miközben össze rakom hogy szerintem hogy nézhet ki. Észre veszem hogy valakinek simán sétál a hullák felé, ja igen, ő már bemutatkozott, Michael N..valami, lényegtelen, kiderült hogy egy hulla rabló, pislogok hitetlenkedve hogy biztos jól látok e és ekkor beugrik egy gondolat hogy nem szabad ítélkezni. Aha, biztos a nevükre és a státuszukra kíváncsi, bizony, nem zsebel ki senkit csak kíváncsi....azért nem esnék össze mellette az utcán, milyen ijesztő lenne arra ébredni hogy tudja a nevem a lakcímem és hogy mikor születtem,.....naha, jó pár sarokkal arrébb. De kit érdekel ez most? Főleg hogy valami csahol a folyosókon, örülnék ha egy kedves bernáthegyi lenne az de valószínűbb egy nagydarab éhes bundás lesz az, egy szelíd kutyus nem csinál olyan szép karcokat és tépi szét olyan könnyedén a búvárfelszerelést, azt hiszem nekem is megfelel az a feljáró amin a többiek is felsorakoztak, ha nincs előttem senki minden gyorsaságom bedobva repülök fel rajta. Valami számító gép teremben vagyunk, látom a többiek már próbálnak varázsolni, ők se tűnnek valami biztosnak de ha én is a nyakukra állok nem leszünk előrébb. Keresek egy helyet ahol nem zavarom őket a munkában, ha kell valami segítség biztos feldobják nekünk úgyhogy, addig is csitítom a fejemben lüktető adrenalint mielőtt megkattannék. Karba font kezekkel dőlök a falnak és becsukom a szemem, próbálok fülelni hogy utánunk szándékozik e jönni a dög, a sikert persze a csapat zsivajának mértéke is befolyásolja, úgyhogy meg is kérem őket.
-Gondolom más is hallotta a lent botorkáló dög hangját, amíg ti gépekkel foglalkoztok én "figyelek" és szólok ha hallom a körmei hangját a feljárón, úgyhogy legyünk halkan ha lehet. Ha szerencsénk van a tömény vérszag elnyomja a miénket, nem a hangoskodáson kéne megbukni.
Igyekszek nyugodt hangnemben beszélni, remélem hogy ezért nem harapja senki a fejem, csak egy tök egyszerű kérés, nem mintha nagy hanggal lennének meg hülyék lennének úgyhogy hozzá teszem.
-Izé, nem nézek senkit hülyének mielőtt azt hinné csak mondtam...mielőtt valaki késztetést érezne hogy ordibálással vezesse le a belső feszültségét.
Vagy össze balhéznának azon hogy ki az alfa hím a bandában, de ezt már nem teszem hozzá csak belső megjegyzés, majd veszek egy nagy levegőt amit lassan ki is engedek és figyelés ezerrel. Ha az én orromat megbénítja a tömény (vér)szaga hátha nála is bejön, ha nem akkor azt fogja támadni először aki utoljára jött föl, az a szag a legfrissebb és legerősebb, de ezt majd akkor közlöm ha már érkezik a karmos vendég.

-Óóó és a rohadt életbe, készüljetek mert már az ajtó előtt vannak...igen többen vannak.
Húzom ki magam és várom a vendégeket, közben félig át is változok (vagyis a körmeim, a fogazatom, a fülem módosul és kinő a rókafarkam de még nem nő ki a vörös bundám), hogy kényelmesebben tudjak mozogni majd. Hallom lent is megérkeztek a kutyusok, még jó hogy nincs lent s....várjunk csak, mintha csökkent volna a lét szám, 2 hadi rokkant és 2 épp katona maradt lent, észre se vettem hogy lemaradtak a nagy hajszában, de semmi gond nincs, majd a "parancsnok úr" megvédi őket, ha baja van majd sikít hogy második hullám, addig úgy se mozdulok arra, itt is elég lesz birkózni ezekkel. Talán a gépet meg kéne védeni vagy nem, ááá annyit nem ér, inkább felveszek egy ugrásra kész pozíciót hogy az elsőnek ugorhassak, hátha kizökkenti és a falnak tudom taszítani, onnan a földre nyomni, majd ahol érem minél nagyobb sebeket ejteni rajta, ilyen kutyaviadal feelingesen. Remélem a többi vadat lefoglalják a többiek, nem lenne király kapni egy karmos ölelést így hátulról, ha leszerelték a vad állat énem és alig sérültek akkor ez sem lesz akadály nekik. Őszintén szólva a rövid agyammal most kapcsolok hogy egy sokkoló nyugszik a zsebemben úgyhogy ha módom akad rá használom is, hamarabb jutott volna eszembe, megspóroltam volna a sérüléseket. Remélem sikerül lenyomni ezt és nem én kerülök alulra, akkor besegítek a többieknek is persze csak ha nem boldogulnának. Közben igyekszem fülelni, nem valami egyszerű, remélem a lentiek közül szerencsésen megússza a többség és nem érkezik több bundás pajti.

A kísérő bizottság felfelé menet nagyobbra duzzadt mint hittem volna. Én a félszemű zsoldossal is bőven beértem volna, minél kevésbé válunk szét, annál jobb, csak ez nem működik egy filmben sem, itt meg főleg nem, mindenki összecsokizta magát és megy a biztonságosabbra tűnő helyre. Tipikus. Nem foglalkozok ezzel hangosan, mielőtt megvádolnak hogy a hülyegyereknek sokat jár a szája. A gép még működik, a monitoron pöpecen látszanak az árnyak, már csak figyelmeztetni kellene a többieket. A gondolattal nem vagyok egyedül a lupine csaj is rögtön erre gondol, de az igazság hogy mindketten lekéstük már ezt a buszt.
- Gáz van.
A cicus után megyek. Időt megspórolva megkapaszkodok a létra két oldalán és lecsúszok nem kímélve a fekete kesztyűimet. Ha szerencsétlenebb a lány fekvése nagy ugrással vetem le magam, a bokatörés határ alatt jóval. Rohanás közben kapom elő a sokkolót oldalról harcra készre állítva. Lehuppanás után kis szünet, felmérem ki merre és hol, hogyan, nem akarok ismerősre lőni. A legközelebbi bundás-karmos megteszi célnak, a testére viszem a sokkolót és használom is. Nem szabályos, hogy nekik vannak halált okozó fegyvereik velünk ellentétben, de ez a játék már rég nem szabályos. Köpök oldalra, megpörgetem a sokkolót, mehet az ellentámadás.
- Bravo!