Elhagyott bunker

Nem elég a felszakadt fejemmel szívni, még egy ütést kapok. A kidobófiú nem volt elég gyors. Megbékéltem már a gondolattal, hogy a következőnek kiütés lesz a vége. Ehelyett megint meglepetést kapok, csak úgy teremnek a mai nap folyamán. Sérülten, vérző sebbel nem használunk képességet, az első dolog amit megtanultam x-suliban de ez nem én vagyok. Ha tudnám irányítani kikapcsolhatnám, de magától aktivál. Ez új, nem volt a leírásban még a grancia levelen sem. Legalább van egy kis nyugtom. Letérdelek krisztusosan és nekiállok agonizálni. Egyik kezemmel a fejemen a sebet, a másikkal a nyakam fogom, hintázva előre-hátra dőlve térdelésben.
- Aú, Aú, Aú, Aú, Aú.
Kellemes szenvedős kör, nem szakítanám meg. A lélektani hatás meg a szenvedés talán csökkenti a fájdalmat. A gond az hogy valamiért nem minden ment körülöttem lefelé, fent is hagytam pár dolgot. A kezem oldalra nyújtom, lefelé csapkodó, toló mozdulatokat imitálok kis koncentráció mellett. A legjobb ha minden elnehezül és csak a friss oxigén marad nekem.

A térdelés kényelmes helyzet, azt hittem segít elmulasztani a fájdalmat, de csak kellemetlenebb lett a szédülés. Azt érzem fel kell állnom a róka előtt, gyorsan felpattanok térdről, veszek néhány levegőt, jó mélyet mint a tenger. Nem hányom el magam ami önmagában kisebb csoda, innen a gravitációs mezőt irányítani már gyerek játék. Mondhatni túl könnyen elnehezítek mindent és már folyik is az orrom vére. Ez így nem lesz jó. A jobb kezemet is elveszem a sebbről. Kockázatos, de meg kell tennem. Mindkét kezemet középmagasan, tenyérrel lefelé tartva felemelem, segítve a koncentrációt az érzettel, kevésbé legyen megterhelő. Bravo és Charlie marad a nehezített légkör alatt, a többiek visszaállnak normálra. Ennyit próbálok elérni. Többre nagyon nincs erőm és nincs is kedvem. A kidobófiú eddig lent volt és a társa is nagyon nyugodtan nyújtózkodik mögöttem, remélem azért nem esnek nekem. A kétajtós eddig is segítőkész volt.
- Elintézed ezt a kettőt? Már nem bírom sokáig lent tartani őket.
Szimpla egyszerű kérdés, még csak nem is izgulok.

Remélem felfogták amit mondtam és nem reszketnek tovább egy rémült kis gyerektől, alapból nem szeretem ha egy gyereket bántanak, tapostam már meg illetőt hasonlóért. A lényeg hogy most én találjam meg és azt hiszem jó nyomon haladok, szinte csukott szemmel követem a szagát. Hmm igazi bújócska mester, ha nem lenne ilyen jó orrom biztos elsétálok mellette, így is majdnem, de meg van. Szerencsére benne úgy fest megbízik, teszem hozzá jogosan, kimászik a bozótból és le is rohan egy öleléssel, hazudnék ha az mondanám nem esik jól, akadtak szituációk amikor nekem is szükségem lett volna a megnyugtatás a bátyámtól vagy Adam-től, de ők nincsenek itt úgyhogy mindegy kitől. Megölelem én is, szegény, úgy sajnálom érzem hogy még remeg. Megvárom míg kicsit lenyugszik és elengedem hogy a szemébe tudjak nézni, így teszem föl neki a kérdést amire kapom is a választ. Kék "gyógyszereket" említ és hogy ő nem mutáns, a szülei sem azok, hát ebben nem igazán vagyok biztos, kíváncsi lennék hol a többi gyerek, a "tesszük" egyértelműen többes szám.  Gondolom a többi bundásnak is ilyen gyógyszert adtak, de ezen a kis srácon kívül senkin nem érzetem hogy olyan lenne lenne mint én/mi és ráadásul mindenki kinyúlt eddig aki beszőrösödött, kivéve mi ketten, ha én is ezt a szert kaptam talán csak a lupinok teste bírja feldolgozni ezt a szert halál nélkül. Akkor viszont a többieknek nem kéne bevenni. A sztori gyászosabb hangulatba csap át, jaa hogy a többes szám a szülőkre vonatkozik, oú nem mondom meg neki a véres igazságot de ha a szülei még nem jöttek vissza nagy valószínűséggel már nem élnek vagy beépítettek,  de ezt erősen kétlem.
-Értem, majd elő kerülnek, téged biztosan kiviszlek ha sikerül szabadulni. Történt még valami?
Fojtatta is tovább a mondandóját, a számítógépről beszélt ami itt van a szobában és mutat is felé, őszintén szólva nem nagyon figyeltem hogy itt van egy gép, hátra is nézek az irányába, de hirtelen vissza fordulok hozzá mert újra kezdi a pánikolást, megfogom a két vállát finoman, véletlenül se szeretném megszorongatni, csak azért hogy rám figyeljen.
-Nem tudom én sem, hidd el mi sem vagyunk jobb helyzetben, ők is ezért rezeltek be ennyire tőled, nyugalom, rendben? Mint mondtam megoldjuk és kijutunk innen, légyszíves, bízz bennem! Na, akkor ami a gépet illeti....-felállok közben megsimizem a fejét majd nyújtom neki a kezem -Gyere!
Remélem megfogja a kezem és velem jön, nem fogom itt hagyni egyedül, olyan lenne mintha éhes farkasok közé dobnám, ha nem jön megkérdezem tőle mi a gond ha igen oda megyek vele a géphez. A nagyi már a gépnél van de nem úgy fest mint aki a kijutással foglalatoskodik jelenleg, a gyereket kicsit vissza tartom hogy hátrébb maradjon de még is egészen közel hozzám.
-Nem tudom mit csinálsz öreg lány de remélem semmi olyat ami fájni fog neked. Na fejezd be a buzgóskodást mert kezdesz az agyamra menni, úgyhogy állj le és húzz innen!
Ha nem ért a szóból és kutat tovább oda lépek hogy megkapjam a karját nem valami finom módon, megkérdezem hogy gond van e a hallásával valamivel hangosabban mint a normál beszédhang és eldobom úgy hogy szép nagyot essen, hátha nem lesz kedve többet felkelni.

A másik eshetőség hogy talál valami fegyvert hirtelen, mielőtt még ideje lenne használni a gyorsaságommal élve megpróbálom lefegyverezni, ha lőfegyver a csuklóját kapom el, a plafon felé tartom a kezét és megszorítom a csuklóját roppanásig hogy elengedje a fegyvert és talán eltöröm a kezét, ha szúró fegyver szintén majdnem ugyanez a szitu, csak a földre nyomom és a szemétől pár milliméterre tartom az éles tárgyat és megkérdezem szeretne e kalóz lenni, de nem szúrom ki vele a szemét, talán mert túl jófej vagyok, csak felrántom a földről és kap egy öklöst, ha ütő fegyver megvárom míg felém üt és az alkarommal hárítom majd rákapok, kirántva a kezéből és azzal a lendülettel arcon vágni vele ami kifér hirtelen, ezek után elrúgom vagy dobom biztos távba hogy ne legyen láb alatt. Tudom hogy nem igazán fair hisz sokkal gyengébb mint én, de előtte megkértem hogy álljon le, a saját döntése volt.

Tőlem jobban kéne félnie mint a gyerektől, nekem ő egy senki és ha jófejségből én is megcsinálom vele amit ő a gyerekkel csak ezúttal sikeresen még indokom is van, csak hátráltatott ezért így láttam jónak, de ez már nagyon a türelmem vége lenne, még szerencséjére elég jól áll a szint.  Amúgy részben talán igaz is lenne az indokom és a helyében inkább meghúznám magam mint ahogy eddig mindig tette. Majd oda lépek a géphez, nem vagyok egy nagy zseni ezzel kapcsolatban úgyhogy először megkérdezem a kicsit, közben a gép elé terelem és mögé állok,így  jobban tudom védeni, felfogom az esetleges támadásokat ha előtte nem venném észre, gondolom masszívabb vagyok és jobban bírom a sérüléseket mint egy gyerek, ráadásul így gyorsabban is tudok reagálni a megmozdulásokra.
-Mond csak, nem láttad hogy mit csináltak?
Bár kétlem hogy tudja azért próba szerencse, csak a válasz megvárta után kezdek ügyködni a gépen. Amíg elfoglalom magam ezzel a vacakkal addig adok neki egy gyors semmitmondó de találó magyarázatot és kérdezek tőle pár dolgot, a beszélgetés eltereli a figyelmét egy kicsit a gáz helyzetről.
-Remélem nem ijedtél meg nagyon, saját érdekből tettem..... egyébként, hogy hívnak és hány éves vagy?
3 felé kell osztanom a figyelmem, a gépre, a többiekre és a kicsire, szerencsére ez még megy.

Elég érdekes helyzetbe kerültem, ha most felidegelném a csajt akinek pont most jut eszébe anyucit játszani, akkor a vénlány ugyan megölné a gyereket de ez a csaj valószínűleg élve felzabálna.
~ Nyugalom Bryan, a megoldás ott van a szemed előtt, de mégsem látod.~
Arra már rájövök, hogy a csajt kell kiiktatni először. De mégis hogyan, talán a vénlánnyal megérné összeállni. A csoportosulásból úgy tűnik, hogy csak neki van még meg a józan esze. Bár a gyerek egyelőre nem akar bántani minket, legalább is az eddigiekből ezt szűrtem le, de nem akarom megvárni, hogy a rosszakaróink mikor utasítják arra, hogy támadjon. Kitudja mi van a kezükben, amit ellenünk használhatnak. Akár egymás ellen is uszíthatnak minket és nekem nincs fegyverem, nekik meg ott vannak azok a nagy, ronda, retkes karmaik. A gondolataimat a számítógép tereli el, végre technológia. Technológia, amivel kijuthatunk innen. Vagy kijuthatok. Igazából tökmindegy, csak én jussak ki. A többi nem számít. A vénlány felé indulok, megpróbálom odébbcibálni a többiektől, nem túl finoman és nem is érdekel, hogy fáj-e neki, vagy sem.
-Már egy ideje szemlélem ezt a társaságot és feltűnt, hogy a füled botját sem mozdítottad a többiek felé. Gondolom egyrúgón jár az agyunk.
Ha Jenna közben gyanút szimatolna akkor kioktatom.
-Ha már kiharcoltad magadnak azt a nyomorult kölyköt, akkor menj vissza és babusgasd.
Viszont ha nem vág senki bele a beszélgetésbe, akkor folytatom a mondandómat
-Íme az ajánlatom, ha egyikünk egy kis esélyt is lát a szökésre, akkor lelépünk és leszarjuk a többieket.Figyelmeztetlek, ha elárulsz tudni fogok róla. Figyellek, vénlány.

Miközben a falnak dőlök, érzem, hogy nehezebb talpon maradni, mint általában, mintha húzna magához a föld. Kissé betámasztok, hogy stabilabban álljak, és úgy nézem tovább a harcot, aztán megköszörülöm a torkomat.
- Kell segítség? - kérdezem, egyértelműen a kölyöknek, és Mike-boynak címezve a szavaimat. Amennyiben szorul a hurok - erről eszembe jut egy vicc. Szóval, egy nap a Medve totál berúg, szóval a fejéből is alig lát ki. Egyszer csak megáll 1 gödör előtt, és bámulja az alját.Arra jár a Nyuszika, és ezt gondolja magában:
-Na a medve úgy is sokat szemétkedett velem, fenékberúgom.
Úgy is tesz a Medve beleesik a gödörbe, de még annyit lát hogy két kis vékony valami szalad el. Más nap mikor a Medve kiljózanodik, nagyon szégyelli a dolgot, hát elmegy a Bölcs Bagolyhoz hogy elpanaszolja mit tettek vele. Erre a Bölcs Bagoly összehívja az erdei gyűlést, és megkérdezi:
- Na jól van ki rugta tegnap fenékbe a Medvét?
Senki nem jelentkezik, pedig az összes állat ott van.
- Te medve nem tudnál valamit mondani az esetről? - kérdezi a Bölcs Bagoly.
- Hát amikor felálltam a gödörben két kis vékony valamit láttam elszaladni.
Erre megböki a Nyuszika a mellete álló csigát.
- Mivan csiga? Szorul a hurok?
Ezen a viccen egy jót nevetek magamban, majd koncentrálok a harcra - mostanra volt idejük jelezni, vagy eldönteni, hogy mi van. Amennyiben kell a segítségem, akkor a legveszélyesebb tag felé indulok - vélhetően ez az, amelyik nem a földön fetreng a tökét markolászva. Megpróbálom a helyzettől függően támadni - ha a föld közelében van, akkor fejbe rúgni, amennyiben már áll, akkor is a fejére intézek támadást, de ekkor ököllel. Próbálok számítani a védekezésre, és ha elkapja a lábam, akkor csavarni egyet a testemen, mielőtt ő vinne a földre - ez esetben van esélyem tompítani az érkezést, és másik lábammal, ha már leestem, ismét a feje felé rúgok. Ha a kezemet kapja el, akkor próbálok kiszabadulni, kevésbé drasztikus módon. Ha viszont nem kell a segítségem, akkor továbbra is a falnak támaszkodok.

Tariq hamar a földön találja magát ismét. Ekkor veszi észre a harmadik férfit, aki egyelőre kivár. Feltűnik neki az is, hogy nehezebben mozog. Viszont beazonosítja a változás forrását. ~ Ezek szerint mutáns lehet a mocsok. ~ Gyorsan számba veszi a lehetőségeit, miközben ismét beáll süllyesztett állásba, kezeit pedig védekező háromszögbe emeli. Gyorsan pörög az agya. Nagyon reménykedik benne, hogy nem a testére hanem az adott területre hat a mutáns ereje. Így pont ugyan annyi esélye lesz a jelenleg éppen általános gravitáció alatt ügyködő ellenfelei ellen, mint nekik ellene. Felkészül a több támadó ellen. Ugyanakkor mozgása egyszerű lesz, a gravitációhoz igazodó sebességgel. A lépéseit nem tervezi, biomemóriájából törnek fel a mozdulatok. Ha felsőtestére vagy a fejére támad valaki jobb kézzel, akkor baljával próbál blokkolni miközben jobbjával a támadó kar és a mellkas találkozási pontjára üt, hogy megtorpanjon a támadó. De már rántja is vissza jobb kezét, a támadó alkarjára ahova kézfejét helyezi "L" alakban s már vezeti is tovább a lendülő kart, hogy közben baljával ráfogjon a kézfejére. Ez az első eset a mozdulatsorban, hogy meg is ragadja a támadóját. Úgy kapja el ellenfelének kézfejét, hogy négy ujjával a másik hüvelykujja alatti "párnát" ragadja meg, a saját hüvelyujjával pedig elérje a másik trapéz és fejcsontjait. Innen már erősnek sem kell lenni, hogy megrántsa támadója csuklóját úgy, hogy az arra hajoljon, amerre Tariq akarja. Ő pedig kifelé félköríves mozdulattal ellenfelét megpördülésre és ezáltal a földre s hátára szándékozik kényszeríteni, hogy utána a fejére vagy a torkára zuhanjon térddel, beleadva majd teljes testsúlyát és így semlegesítse támadóját. Innen pedig ismét felállna és fogadná a következő támadást. Mozgásában nincs darabosság, az folyamatos. Nem ragaszkodik az ellenfeléhez fizikálisan, ha az mozgásában reagál, Tariq követi a mozgását. Hárít vagy blokkol és ugyanúgy visszatámad. Ha nem jobb, hanem bal kézzel támadnak rá, ő is fordított kézzel de ugyan azt csinálja, mint jobbnál. Ha lábbal támadnak felsőtest vagy fej vonalra, akkor újfent blokkol a támadóéval megegyező oldali végtaggal. Ekkor felsőtestével is egyből fordul és az ellentétes oldali kezével már könyököl is felülről térd területre, majd újra fordul a felsőteste, hogy a korábban blokkoló kezének, fej irányába való egyenes ütésébe még nagyobb erőt vihessen és remélhetőleg kiüthesse támadóját. És visszaálljon védekező pozícióba, hogy készüljön az újabb támadásra. Ha gyomor vonalra vagy lábra támad valaki rá, akkor jobban besüllyeszt. Összhangban a támadója végtagjával, azonos kézzel blokkol oly módon, hogy a támadó kezet vagy lábat, a föld felé tereli, miközben ellenkező kezével már meg is indít egy ütést az ellenfele fejének irányába, amit ha blokkolnak vagy sikeresen végrehajtja az ütést, akkor azonnal követ a blokkoló kéz ütése, hogy végre pontot tegyen a közelharci adok-kapokra és beállhasson ismét felkészült, védekező pozícióba.

Örömmel hallom, hogy megállapodtunk. 
~Aligha fog tudni mindenki távozni és valószínűleg nem pont engem fognak akarni magukkal vinni.~
A kiút olyan közel van, de mégis oly távol. Ha jeleznek odakintre akkor engem valószínűleg lecsuknak, ha esetleg mégsem akkor is valószínű, hogy a SHIELDes lótifutik áldozata leszek majd. A börtönt szívem szerint kihagynám és visszatérnék a "normális" életembe, de ez csak akkor fog működni, ha figyelek. Mégpedig amint kijutottunk ebből a patkánylaborból az első adandó alkalommal menekülni fogok. Szégyen a futás, de hasznos. Jelen esetben nagyon hasznos. Én is odamegyek a számítógéphez, egy kósza pillantást vetek a gyerekre, majd Jennára. Nem szólok hozzájuk ugyanis a csajnak túl erősek az állatias ösztönei és még az igazságban is képes hazugságot találni az orrával. Mivel fegyver nincs, így ismét marad a diplomácia.
-Na, emberek! Hamarosan mindenki otthon sörözhet vagy azt csinálhat amit akar. Egy öröm volt megismerni titeket, de tényleg azonban gondolom ti is úgy vagytok, hogy nem szívesen lennétek az öribariaim s aztán amikor a szükség szólít összevesznénk azon, hogy kit együnk meg először szóval, mi lenne hogyha valaki aki ért ehhez a géphez tárcsázná a partiőrséget vagy mit tudom én mit és kihúzna minket a szarból?

Hallok én mindent, a szövetkezést, csekkolom hogy áll kint a meccs és gépezek, ja és figyelek Andrew-ra.
-Én Jenna vagyok, 10 évvel idősebb mint te és lenne egy nem túl kellemes kérdésem, ha netalán nem találnánk meg a szüleidet, van valami hozzá tartozó akinél lehetsz?
Beugranak az adatlapok, nézegetem mindenki itt van a csapatből sőt még mások is, adatok, minden, enyhe kiakadás.
-Mi a p*csa!-kiáltok is fel közelebb hajolva olvasom az adatlapokat, minden nyilván van tartva jó formán, az is hogy kaptuk a drogot és az is hogy a mi csapatunkból csak rajtam volt sikeres a teszt, haha azt még én vagyok a selejt, elmegy a francba az a robot ringyó. Kövi lépés nézzük meg mi is ez, mutáns növekedési hormon, hmmmm fincsi, csak lesem a monitort, közben a többi infót is megtudva, csak végig futtatom a szemem minden adaton nagyjából megjegyezve, kellhet később.
-Na ez nem semmi, kíváncsi valaki mit tudnak róla és mennyire hatott rá a szer?-kiáltok hátra, majd meg is halljuk a robot hangot ami szét választja a fiúkat, kicsit csalódott lettem.
-Bakker, pedig kíváncsi lettem volna melyik csapat nyer...jól van tudom ez nem is kérdés de azért kíváncsi lettem volna hogy törik szét Mr Másodikhullám fejét, azért jár a keksz a diótörőért is.-nevetek kissé gonoszan.
Majd fordulnék vissza a géphez, amikor meg hallom Colona "parancsát", rá nézek és látom a gúnyos mosolyát, fel vonom a fél szemöldökömet unott arcomon.
-Mond csak, te minek örülsz? Hatost dobtál golyóval? -sóhajtva fordulok vissza a géphez és totál érzelemmentesen mondom - Jobb ha tudod, kint is betudom törni az orrod, jégkirálynő!
De inkább a gépre koncentrálok, az idióták rá érnek később, fontosabb a kijutás, keresek valamilyen segélyhívó opciót, ja meg a szobát ahol a cuccaink vannak, kérem vissza a kicsikéimet, rá adásul ha nem más telefonnal is tudunk segítséget hívni. Közben a kis alattomos hazudozónk jó pofizik, inkább nem is reagálok rá semmit csak ki nyögök annyit, amikor az öribaris résznél jár.
-Hát nem!
KI esz meg kit, kérdéses? Mázlija hogy nem eszek csúszómászókat, anyám de rá jött mindenkire a parancsolgatás és szokás szerint mindenkinek csak a szája jár, tapsot nektek, halom szerencsétlen, már tisztelet a kivételnek, feltéve ha van olyan, már csak elnevetem magam kínomban és finoman a homlokomra csapok és lehúzom az arcomon a tenyerem, majd kicsit megrázom a fejem.
-Ejjnye, az az aggasztó hogy a ti korotokban már ezt nem növitek ki!-jegyzem meg félhalkan.

A komédiának vége. Legördül a függöny és mindegyik szereplő a díszletek mögött marad. Nem tudom mit ért azalatt a kislány, hogy a tesztelés véget ért, de éppen ideje volt hogy véget vessen valami az őrült gyilkolászós játékának. Elsőre úgy tűnt simán az én erőmet másolta le a békemisszióhoz most inkább egy energiamezőhöz hasonlít. Furcsa, hogy csak így elengedne, nem szívesen hinném el, hogy ilyen egyszerű. A középső ujjam felmutatom a folyosó sarkának, hátha látja.
- Kapd be! Vége a játéknak, megyünk haza.
A zsebemben lévő cucc még jó lesz az otthoni cégeseknek vizsgálódni. Biztos érdekli a szervezetet egy szer, ami állatias mutánsokká változtat embereket. Tényleg ezen ment a balhé az előbb. Megnézem, hogy nálam van-e még a bilincs hátha kelleni fog.
- Le vannak tartóztatva bla... bla...
Legyintek rájuk. A két maffiózó formát is simán elküldhetném huszonnégy órára ülni, csak pont ők voltak azok akik segítettek. Azt meg kétlem hogy a WREC embereinek bármi baja lenne egy kis rendőrségtől, nem fogják komolyan venni az ügyet. Ha már szabad a járás, elnézek arra ahol a segítséget lehet hívni. Szólni kellene főnökéknek, hogy jöjjenek értünk, az elcsatangolt gyerekekért.

Résztvevők: Jenna Collins, Bryan Donohan, Max Evans, Michael Schuster, Colona Walding, Victor Montano, Tariq Kudrjawizki és Michael Nikostratos

A kisfiú bólogatott arra, hogy igen lenne hova mennie abban az esetben. A terminál egyébként egy teljesen átlagos számítógép volt, így igazából bárki, aki vette volna a fáradtságot arra, hogy használja könnyedén tudott volna segítséget hívni. Olyan sokat nem is kellett rajta keresni. Valóban a parti őrség volt az, akit sikerült elérni. Eddigre ért be a helységbe Max is, illetve kintről mindenki más is megtudta ezt tenni. A partiőrség szinte azonnal felelt, hogy veszik az adást és be tudják mérni. Azt is mondták, hogy tudtak arról a bázisról, csak azt nem tudják, hogy miként került oda bárki is. mivel ez nem SHIELD ügy volt, hanem csak rendőrség, így őket is értesítették és azonnal küldenek búvárhajót is, hogy kihozzanak lentről mindenkit, illetve egy egységet a rendőrség által, hogy azok biztosítsák a helyet. A gépből egyébként megtudták, hogy Staten Island déli részétől keletre voltak úgy két-háromszáz méterre olyan hatvan méter mélységben. Egy régi közismert AIM-es – a régi – kutatóállomás volt ez a hely, ami elméletileg elhagyatott volt a Bukás óta. Persze kellett a társaságnak várnia arra, hogy megérkezzen a felmentő sereg. Ezen idő alatt a szer utáni vágyakozás mindenkiben teljesen eltűnt és a kisfiú pedig úgy tíz perccel később valóban fáradtan, kimerülten visszakerült emberi alakjába és többé nem szőrösödött ki. Igaz ettől kezdve sem mert Jenna mellől előjönni. Több adat nem volt a gépen, csak az adatok a tesztről.
Úgy fél órát kellett várni arra, hogy az első komp megérkezzen, mivel kettőt küldtek és a rendőrök, helyszínelők kiszálltak és maradtak, így mindenki befért ebbe a kettőbe és kitudták vinni őket a partra. Ott kórházba szállítottak mindenkit megfigyelésre, itt aki akart – valószínűleg Bryan, mert őt körözték – megtudott szökni észrevétlenül. A többieket pedig az egynapos megfigyelés alatt kihallgatták, majd hazaengedték. Colona-t egy hétig tartották bent, megnyugtatták, hogy legalább nyolc-kilenc hónap kell neki, de ugyanúgy fog kinézni, mint előtte*. Jenna, ha még utánakérdezett a kisfiúnak, a szüleit megtalálták és hazatudott menni hozzájuk, köszönetképpen még egy virágot is küldött a fiatal nőnek, hogy így foglalkozott vele.
A SHIELD valóban megvizsgálta a szert és minden érintettel felvették a kapcsolatot, megnyugtattak mindenkit, hogy későbbi mellékhatástól nem kell tartani, nem fog ilyesmi jelentkezni azért, mert egyszer bedrogozták őket. De a szer sajnos kikerült az utcára, így valószínűleg mindennapos lesz, hogy a Mutáns Növekedési Hormon befolyása alá került drogos illetőkkel összefuthat bárki.

*Március elejére (2026. március játékidőben) ismét teljesen olyan lesz a karakter, mint az életerő elszívás előtt. addig pedig szépen lassan fokozatosan fiatalodik vissza.

//Mindenkitől szeretnék még egy reagot, hogy ki mit mond a rendőrségnek, illetve hogyan próbál meglépni az elől, hogy ezt meg kellene tennie. Egyébként köszönöm szépen a játékot mindenkinek, epilógus még lesz majd, ha a másik két is a végére ér.//

Furcsa szokásom hogy próbálok a legrosszabbra felkészülni és ha tényleg ez a helyzet a kis srácnak nem kell nevelőintézetbe mennie, nem mintha hagyná, és is voltam ilyen intézetben, hát kisebb pokol, előbb venném magam mellé, de szerencsére van kihez menjen. Végül sikerül elérni a parti őrséget, izgatottan pattogok a gép előtt, kell valami válasz hogy vették a segélykérést, a számat harapva ugrálok a gép előtt, topogok, kopogtatom a körmömmel az asztalt.
-Gyerünk, válaszoljatok, légyszi!
Pokoli pár perc, örökkévalóságnak tűnt, már majdnem térdre borultam az asztal előtt, amikor hirtelen...válasz érkezett!
-Woaaa! Meg vagyunk mentve! Megyünk hazaaaa! Csak várnunk kell egy kicsit mire ide érnek, elég mélyen vagyunk...-megkönnyebbült sóhaj a mondat zárása ként.
Mosolygok elégedetten és borzolom meg a kis srác haját közben, nem is érdekel tovább semmi ott hagyom a gépet, még mindig nem hiszem el hogy ilyen könnyen megy a kijutás. Végignézek a csapaton 2 ember kiesett, de viszonytag egyben megvannak a többiek, közben a kezem a kis srác vállán pihentetem aki szorosan áll mellettem és el se mozdul. Kis idő után ő is elveszti a prémét és újra embergyerek lesz.
-Hééé vissza változott! Hány embert is evett meg amíg még bundás volt? -vágok gondolkodó fejet- Ja, egyet se!
Nézek a két szövetkezőre közben, nevetem el magam a hülyeségükön, majd lehuppanok a földre.
-Azt hittem itt fogunk el pusztulni....remélem hogy ez nem csak szívatás, hanem igazi!
Harapdálom a szám a lábammal topogva, morogva, ezzel sürgetve a mentősereg érkezését. Amikor hallok lépteket közeledni, rögvest felugrok és nem vagyok vallásos de imádkozok hogy az legyen akire várunk és tényleg a megmentők, már kezdtem aggódni.
-Valaki csípjen meg!
Sietek a folyosóbejáratához a gyerkőcöt magam után vonszolva, talán szeglénynek még a lába sem éri a földet úgy siklok előre, ugrok is az első egyenruhás nyakába örömömben köszönettel elhalmozva. Tudtam hogy ez után kórház lesz és kihallgatás, utána kérdeztem hogy megtalálták e a cuccainkat és vissza kaphatjuk e, kell a telóm, és a kis késem is a szívemhez nőtt, na meg a glock-om alig használtam, a gyújtómról nem is beszélve és az iratok....muszáj vissza kapnom! Csak egy napot voltam bent, kibírható időtartam és a kihallgatáson szokásomhoz híven tömören felvázoltam a történteket.
-Találtam egy összevert srácot aki be volt drogozva, oda gyűltek még páran, kialakult egy vicces helyzet majd sorba mi is ki lettünk lőve azzal a szerrel amit a srác kapott, aztán itt ébredtünk egy teremben az alap csapat és még jó pár plusz ember, aztán egy csomó akadály meg harc a folyosókon mire kilyukadtunk ide és sikerült segítséget hívni és jó pár infót meg tudni, valami mutáns...növekedési hormont kaptunk aminek az a lényege hogy óriás szuper perzsamacskává változzon az ember, de gondolom át nézték azt a gépet ami ott volt, azon minden adat fent van, csak futólag néztem át. Ennyi az alap sztori, mire kíváncsiak pontosabban?
Várom a kérdéseket és mindre legjobb tudásom és emlékeim alapján válaszolok ha tudok. Majd a kihallgatás után én is feltettem egy kérdést, hogy mi lett Adrew-val, örömmel hallottam hogy vissza került a szüleihez, most már teljesen nyugodt vagyok, hah még köszönet virágot is kaptam, feleslegesnek tartom de jól esik és jó tudni hogy a szer nem maradandó,  ez is jó hír jobban szeretem a vörös bundám mint a hófehéret, nem vagyok én sarki róka.   Az gáz hogy már az utcára is kijutott, számíthatunk ilyen nagy bundás bedrogozott barmokra, csodálatos, új hobbim lesz hogy kiülök egy puskával a tetőre éjjel és vadászom az ilyeneket, ááá még se, törvény ellenes pedig jó tervnek tűnt.
Kisétálok a kórházból, Adam már várt épp az utolsó slukkot szívta el a cigijéből amit el is taposott  és egy rövid nyomorgatás után kocsiba ültünk és mentünk haza.

- Végeztünk. - préselte ki magából ezt az egy szót Victor. Ezt követően nem is szólt már senkihez. Megvárta a felmentősereg érkezését, addig pedig egy falnak támaszkodva ült, Tariq mellett. Nem beszélt, csak gondolkodott. Már amennyire a kitikkadt agya engedte, hogy ezt tegye. Gyengének érezte magát. Az orvosok kérdéseire először csak spanyolul válaszol. Mivel viszonylag kevés sérülést szerzett és a heréi sem nagyon sajogtak már, sokáig nem tartották bent. A kórházból azonnal a rendőrségre ment. Azaz vitték egészen pontosan kihallgatásra. Sokáig csak hallgatott. Jól megrágta mit akart mondani. Nem burkolózott a külföldi állampolgársága mögé, nem kért ügyvédet. Csak ült néhány órán át, majd elkezdett beszélni.
- Egy fogadáson vettem részt, ahol feltehetően elkábítottak. Aztán a víz alatti bunkerban tértem magamhoz. Onnantól minden zavaros. Ránk támadtak ember méretű farkasok, zombiszerű varázslók. Az egészet valami mesterséges intelligencia vezette. Nagyjából erre emlékszem. Kába vagyok egy kissé még mindig.
Amennyiben a vallomása után elengedik, a rendőrség környékén fog egy taxit. A cége központjába siet, ahol már a saját autójába száll és elindul a cég központi hajójára egyeztetni az ügyvezetővel.

A bulinak vége van. Kihívják a rendőrséget, a sok diszkópatkány mehet haza kiheverni a kemény este nehézségeit. Valami ilyesmi motoszkál a fejemben folyton, közben hallgatom a parti őrség interferenciás üzenetét. Itt voltunk egész végig egy köpésre New York aljától, ráadásul egy már ismert vízalatti bázisban és senki nem tudott róla. A működő Cerebra szerintem a SHIELD-t is érdekelné, legalább egy kifogás szintjén, de ha már jönnek a kékek, felesleges üzengetnem. A helyet lezárják, biztosítják és átvizsgálják, amilyen alaposan a rendőrségtől kitelik. Furcsa, hogy a mesterséges intelligencia simán hagyja elsétálni a tesztalanyokat, mást ígér a hírneve, persze nem panaszkodom. A hazaút után már csak egy kihallgatás vár rám.
- Az este fülest kaptam egy még forró hydrás nyomról. A zöld-sárgák meglőttek egy droggal, aztán ismeretlenek levertek valahol a sikátoroknál, egy SHIELD ügynök jött két civillel segíteni, az egyik civil valami szabadúszó lehet. Addig bénázták amíg kaptak személyre szóló lövedékeket ők is. A következő hely már a vízalatti bázis volt. Elszabadult a pokol, a csapat tagjai, robotmacskák meg a drog hatása alatt állók kaszabolták egymást. Nem volt szép látvány. Az összerakott különítményünkön kívül mindenki meghalt, tőlünk a kolléga ügynök és az újságíró halt meg. Mindent megtettem, de nem lehetett őket megmentem, csak úgy... elvesztek a káoszban. A keresésben meglett a főterminél onnantól pedig tudják a történteket.
Néhány részletet kihagyok, de nem fog feltűnni senkinek, a saját és a köz érdekes is hogy így legyen. A beadott drog mintákkal remélem többre mennek mint a sok semmitmondó vallomással. Ha ez kint van az utcákon, hamarosan a begerjedt fürdősósok helyett rosszabbra kell számítani a város járőreinek.

Miután vége lett a bunyónak - amiben nem kellett túl tevékenyen részt vennem - a robothang közölte, hogy hívhatjuk a segítséget, és pályázhatunk haza. Fura volt, hogy csak így elenged minket, de gondolom egy programot nem épp a logika vezérel - nem mintha értenék a gépekhez. Így inkább bementem a többiekkel, és csendben vártam a felmentősereg érkezését. A parti őrségtől az első dolgom az volt, hogy cigarettát kérjek, amennyiben nem adtak, kénytelem voltam enélkül jutni el a kórházba - bár nem igazán volt komoly sérülésem, azért átvizsgáltak. Gondolkodtam azon, hogy megszökjek, de elvetettem a helyzetet - nem csináltam semmit, és az csak gyanús lenne, ha megtagadnám a vallomást. Ezért szépen odaálltam a rendőrök elé - ismét.
- Szóval, sörözgettem a haverommal, Mike-boyjal ebben a kis csehóban - tudják milyen, elég letisztult meg szép, teraszos, nincs benne semmi extra, de mégis elegáns a maga módján. Szóval, itt iszogatunk, amikor egyszer csak kirepül egy faszi az ablakon - na mondom, itt valami gond lesz. Felállunk szépen, na nem azért hogy rendet tegyünk, önbíráskodás meg ilyesmi nem a mi pályánk, inkább hogy szépen távozzunk, amikor kisétál egy bombázó nő, az az igazi szépség, akire csak ránéz az ember és már feszes is a zászlórúd. Na, innentől nem sok mindenre emlékszem, gondolom elkábítottak, de a végén egy csapattal ébredtem a bunkerben, ahol a robot közölte hogy mi van, tesztalanyok voltunk, vagy mi. Próbáltunk kijáratot keresni, megtaláltuk a teremet ahol segítséget hívtunk, nagyjából ennyire emlékszem. nem tudják ki volt a csaj akit említettem? Telefonszám, lakcím? Tényleg k-rva jó bige volt, elhívnám vacsorázni. - mondom lazán hátradőlve a székben, kissé adom a parasztot, nem tűnök túl intelligensnek, de nem is baj. Ha elengednek, akkor egyből hazamegyek, ahol alszok egy jót - miután egy ideig gondoltam a csajszira - és folytatom a mindennapjaim.

//elnézést a késésért//

Élek! Ezt el sem hiszem. Túléltem ezzel a rakás szerencsétlenséggel. Persze a neheze még hátra van. Magyarázkodni kell, majd megszökni. Átgondoltam én ezt egyáltalán? Ha lecsuknak akkor kitudja mikor szabadulok. Ez szerencsére nem történt meg, a partiőrség kérdezett ezt-azt. Ennyi volt. Az igazat mondtam, persze kicsit megspékelve néhány hazugsággal, hogy jófiúnak tűnjek ki a dologból. Meglep, hogy nem jártak utánam, de ajándék lónak ne nézd a fogát. Illetve lehet, hogy mégis megtették de már késő volt. A kórházi megfigyeléskor megszöktem, egyszerűbb volt mint gyerektől cukorkát lopni, egyszerűen kisétáltam a kórházból, majd hazaértem. A lakásomban elkészítettem a régi fegyverem mását, mivel az nem került elő. Aligha volt hatékonyabb mint a korábbi, de legalább már nem éreztem magam totál védtelennek. A hűtőből ezután kivettem egy jó hideg sört, leültem a kényelmes kanapémra és bekapcsolom Simpsonékat. Azoknak a szőrös dögöknek szerencséjük, hogy ismétlik,különben átmentem volna hullagyalázóba. Egy két hétig teljesen magamba zárkózva éltem, semmilyen kapcsolatot nem létesítettem a külvilággal. New York elég koszos és büdös nélkülem is, aligha keres bárki is. Ez persze rossz fényt vet majd rám, de legalább esélyt kapok egy frappáns visszatérésre.