Elhagyott bunker

Bryan örül, hogy őt még nem ugráltatta senki. Miért érdekelné őt mások sorsa, a szivárgó víz viszont annál inkább. Csak az hiányzik neki, hogy az egész cucc a víz alá kerüljön. Úgy aztán nem sok esély van a szökésre. Diadalittas érzése van, mikor sikeresen leszereli a félhalott (döglött?) embert (kutyát?). Közben persze mindegyik szervezkedni kezd s rögtön tömeges népszámlálást tartanak és egykét érdekes pirulát, port is találnak. Nem sűrűn érdeklik a drogegyletek, szóval inkább a kijutáson jár az esze. Végigméri a többieket, hogy ki az akivel talán jutnának is valamire. Egyik sem túl szimpi nekik, azonban ők sem túlzottan törődnek Bryannel. Ez jó. Minél jelentéktelenebb egy játszmában, annál jobban tud a saját céljaira koncentrálni. Most kivételesen az elsők között lép át a folyosóra és ajtókat illetve bármilyen fegyvert keres, mert úgy tűnik, hogy a romokban nem akadt egy sem.


/Bocsi, hogy nem írtam az előző körben/

Karácsony van, robbantják a bankot. Minden van a szőrös népségnél, kapszulák, por, tabletták, tű. Akármi is ez a cucc minden módon be lehet adni és ugyanazt a hatást adja, a csapat másik felét valami gázzal találták meg, minket lövedékkel, csak a joint hiányzik. A Hydra instant drogot készít a szuperhőseinek, szeretnék ha minőségi lenne a cucc, valakin ki kell próbálni. Elpakolom övrészre, zsebekbe az anyagot, nálam biztos helyen van. A helyi f.szagyerekek egyike mint a keselyű rá is repül a szagos prédára, persze nem bírja ki, be kell szólni. Lepereg rólam, szemmel a két WREC-es kollégát keresem, ők rosszabbul viselték a dolgot amikor legutóbb csekkoltam.
- Elrakom az anyagot, biztos helyre nagyfiú. Hűtsd le magad.
Úgy pofán vágtam volna már a csőcseléket ha meglenne az erőm, de ez a cucc mintha elszívta volna az összeset. A víz meg jön a nyakunkra, noé nincs kéznél, hogy rendeljünk egy bárkát lépni kell. Éllovasként futok át a vizen az egyetlen lehetséges kijárathoz. A dobozokat a törmelékkel arrébb vágom, döntve az egész rakást ha lehetséges. Aki besegít annak teret engedek, egyedül úgysem bírom. Az új-régi folyosón nem szórakozok, előre kocogok. Eddig játszottam a hülyegyereket, nem most fogom abbahagyni. Aki a legtöbbet anyagozott, az nyer.

//jujj..( akkor minél hamarabbi gyógyulást kívánok ....nézz sok tévét, igyál sok teát...nekem mindig bejön //

Colona Walding

A romok eltakarításából mindenki kiveszi a részét, bár elsőnek indultam el, Max mivel fürgébb fiatalabb előbb ért oda, később aztán már mindenki segített. A folyosó lehangoló látványt nyújtott, persze jobb volt mint az előzőek, ahol hullák voltak. Megfogalmazódott bennem a labirintus, mint szó. Remélem nem körbe körbe megyünk. Egyáltalán lesz innen kiút valaha? Az persze egy másik kérdés, hogy élve jussunk ki, ne hullazsákban. Továbbmenve egy növényes kert, vagy valami olyas miféle köszön ránk. Fogalmam sincs mi ez a hely, minél többet látunk belőle, annál jobban kezdem nem érteni. Ha arra tervezték, hogy mindenki meghalljon itt, akkor mi ez a kiépített struktúra? Bármi is van, szólít a természet. Már régóta kellett, de itt most valahogy előjött ez az ösztön. Ha van olyan elszáradt kóró vagy növény, ami viszonylag eltakar, akkor bemegyek mögé. Ha nincs, akkor keresek valamit, amivel eltakarhatom magam. Jelzem is a többieknek:

- Uraim, ahová most megyek oda ne kövessenek. Remélem érthető vagyok.

Üldögélés közepette bambulok a hullákra, nem lupinok és nem is a törmelékek zúzták szét őket, bele gondolva engem is valami ilyen cuccal változtathattak át. Pokolian fájt az átváltozás de örülök hogy megúsztam anélkül hogy magát törte volna szét a testem, ez eléggé fájhatott. Minden esetre tökéletes elrettentő példa hogyha még kívánom is, semmiképp ne nyúljak ahhoz a cucchoz amit náluk találtak. A víz is szépen emelkedik úgyhogy egy fejrázással helyre rakom magam, egy kis pihi után valamivel jobban érzem magam. A folyosó ránézésre totál olyan mint amelyikről indultunk, remélem nem játsszuk le újra ugyanazt. Kivettem a részem még utólag a romtakarításban, majd komótosan indultam a többiek után a folyosón, szép nyugodtan. Rájöttem hogy feleslegesen rohangálok meg kapkodok, csak magamat fárasztom úgyhogy zsebrecsapott kézzel szép nyugodtan baktattam előre, szemügyre véve a falon a karcolásokat, egy jó fél órája biztos elkezdtem volna parázni rajta de most csak megvonom magamban a vállam. Az üveg is épségben van, ez elvileg jó hír, amúgy legszívesebben betörném hogy majd kiúszhassak és vagy élve vagy holtan a partra jussak, de elvetem az ötletet, szerencsétlenkedjünk még egy kicsit. Váó újabb térkép, vetek rá egy pillantást majd megyek tovább. Kikötünk egy ugyan olyan szobánál mint amiből a cuccokat szedtük, ennek is elvileg az lehetett a lényege, de úgy néz ki ezek nem becsülték annyira mint mi és csak szét csesztek mindent, vandál egy banda, nem mintha lényeges lenne.
Végül valami hatalmas terem jön, hmmm fénykorukban még hasznosak lehettek ezek a kórók, nem kezdem el nézegetni őket hogy mik lehettek pontosan, nem ehető és pont, na itt sincs semmi hasznos rá nézésre úgyhogy indulok meg valami kijárat vagy ajtó felé már ha van, ha nincs akkor egyszerűen lehuppanok a földre és bámészkodok, Éhes vagyok, szomjas, aludni akarok, cukorhiányom van és már hidegen hagy az egész. Legszívesebben vízszintesbe dőlnék és tartanék egy rövid szundit, egyszer úgyis kijutunk ha nem akkor meg így lett eltervezve, ja igen az emelkedő vízszint......leszarom!

//Mivel 2-n írtak és Paci is szólt, hogy várjam meg, mert nincs gépe, meg Danny is rá vár, így holnap (csütörtök) kaptok reagot majd.//

A komédia mesterfoka a jelenet itt előttem. Az elvonási gondokkal küszködő mexikói és az utcahuligán kidobóember megpróbálja rábeszélni a drogos SHIELD ügynök X-Ment hogy adja oda az összegyűjtött drogot. Eszemben sincs, jó helyen lesz ez itt nálam. Könnyen osztanának aranylövést ilyen állapotban.
A kérésre nem reagálok, elteszem a cuccokat, jó mélyre a fekete ruhák zsebeibe. A WREC-es kolléga agresszív fellépésére felhúzom a szemöldököm. A cicus után nincs min csodálkoznom, de azt hittem pajtik vagyunk. A felmentősereg meglepőbb. Gondolok rá, hogy elfussak, megsemmisítsem a cuccot de nincs rá időm. Marad a csúnya játék. A kolléga jó közelharcban és dulakodásban, tököm taposom egy határozott mozdulattal. Ha a karjaimmal próbálkozik hátra vetem a fejem és lendületből befejelem, homlokom az orrához, hogy jó legyen. A vörös szakállas, ha ő marad nekem, kap egy taposást a bokájába, remélem törik valami. Remek csetepaté lesz.

-Emberek, lehet, hogy nem fog tetszeni amit most mondok, de ki kell nyírni ezt a kölyköt.
Mondja kissé halk hangnemmel, azonban továbbra is érzéketlenül nem törődve azzal, hogy a gyerek arca milyen érzelmeket tükröz.
-Ez a kölyök most talán még nem akarja letépni a fejünket, azonban kitudja mikor kattan át neki ismét és akkor baszhatjuk mert áldozatok nélkül nem fogjunk tudni...ő...eltakarítani és őszintén nem akarok a törpe hasfelmetsző kutyus vacsorája lenni és szerintem ezzel nem vagyok egyedül.
Természetesen kíméletes megoldásra gondolt, amikor felvetette az ötletet, de valószínűleg feleslegesen hisz a társaság nagyrésze emberszerető és a srác pedig egy "ártatlan" gyerek, ez azonban soha nem zavart a munkámban, azonban most az is közrejátszik, hogy a fizettség az életem.

Bumm! A kidobó utcaharcos és az ügynök x-man a vörös sarokból kiütéssel győz. A taposás már felesleges, de megérdemli a türelmetlen fajtája a bánásmódot. Aztán kiesik minden. Megszédülök, mintha egy fémtussal kaptak volna fejbe, akkorát csattan a koponyámon valami. Nem látok semmit, nem érzek semmit, a lábam keresztbe teszem, még állok. Talán fejbe vágtak oldalról amíg nem figyeltem. Mocskos játékos. Ha meg lenne az erőm hamar vége lenne a dalnak, de nincs meg. Ráadásul azt hiszem Charlie volt az, de csak fél szemmel látok. Így mentse meg a mutáns a kollégákat a tűzvonalból. Fájdalommal küszködve a vérző sebhez kapok fél karommal, oldalról védve az arcom is, ha már az arcom, másik kezemmel oda kapok. Reflexből kezdek oldalazni a falhoz, amerre stabil pont van el a fájdalom forrásától. Túl gyors nem leszek, ebben nem is reménykedem. Amiben bízhatok az a Mike alkat nyerő pozíciója. Ötezer részvényt a kidobófiúra.

Épp intézkednék a kölyök ügyében, mikor látom, hogy az egyik "társam" a gyerek felé veszi az irányt. Épp sóhajtanék, mikor látom, hogy az édesgeti a gyereket, azonban csakhamar rájövök, hogy nem babusgatni akarja a gyereket hanem eltenni láb alól. A szavai nem hatnak meg, sőt még mérgesebb vagyok ugyanis azzal, hogy elkezd itt ordibálni kitudja kit vagy mit csal magunkhoz. Amikor viszont a gyerek elrohan, a "nyakmasszőr" felé fordulok.
-Szépen elintézted, te hős.
Majd olyat teszek, amit nem gondoltam volna.
-Hé kölyök, hallasz engem igaz?
Hangosan beszélek, azonban nem kiabálok.
-Csak tudni akartam, hogy nem a gonosz bácsikkal vagy és azért mondtam amit mondtam.
Ami nagyon jól állt nekem, az a hazugság. Nyájas hangon mondom, amit mondok s semmi árulkodó jelet nem mutatok amíg a szavaimat mondom. Végül is ez csak egy kölyök, könnyen befolyásolható.
-Még csak nem is tudnálak bántani, hisz nem vagyok épp formában, viszont azzal, hogy kiabálsz csak rosszakat hívsz ide, szóval gyere ki és menjünk innen.
Persze eszem ágában sincs védelmezni a kölyköt, az első alkalommal a halálba küldöm majd, amint a körülmények úgy hozzák.
-Ha kijössz adok valamit, valami különlegeset.
Remélem, hogy jól alakítok és nemcsak a kölyök, de a többiek is beveszik az előadást.

Kényelmesen elüldögéltem a földön amikor meghallottam a verekedés zaját, már a fejemet fogom.
-Ez komoly? Tényleg kiéhezett drogos módjára be kell verni egymás fejét az anyagért? Bakker milyen sok energiája van egyeseknek. –jegyzem meg elég hangosan.
Kicsit megrázom a fejem kuncogva és kiszólnék valamit amikor hirtelen az arcomra fagy a mosoly, megcsapta egy érdekes illat az orrom, majd jött a hozzá illő hang is, oda kapom a fejem és meglátom a kicsit, hirtelen fel is pattanok a földről. Le nem veszem róla a szemem, sokkol az érzés amit kivált belőlem, egy ösztönt, talán ez valami gyengébb anyai ösztön lenhet, elvégre egy kölyökről van szó, a lényeg hogy úgy érzem muszáj megvédenem. Ezért sem értékelem annyira hogy a nő megjátszott nyájassággal kezdi ölelgetni a srácot, talán az oka annak hogy nem ugrok rá az hogy túl gyenge ahhoz hogy bármit csinálhasson, azért rá fókuszálok elég rendesen. Amikor megkísérli a nyaktörést a mázlija hogy a gyerek ellökte és elszaladt, elvonta a figyelmem, így neki csak egy rövid morgást szentelek. majd a gyerek után megyek lassan. Bryan közben próbálkozik előcsalni a srácot, már előtte említett valami olyasmit hogy jobb lenne kiiktatni, nem fogom hagyni neki se.
-Fejezd be a hülyítést amíg még módod van rá! –kiáltok rá enyhe ingerültséggel a hangomban Byan-re, gyilkos tekintettel -Ez egy gyerek, nem tehet semmiről, aki még egyszer bántani próbálja, azt én is fogom!
Haladok tovább a kölyök felé, közben azon a kettőn tartom a fél szemem, főleg a fickón, belőle kinézem hogy akár képes lenne nekem ugrani, ha így történne hirtelen fordulásból kapom el körmöm vértől nem kímélve és dobom el jó messze, ha a nő kísérelné meg ugyan így tennék, majd folytatnám tovább amit elkezdtem. Leguggolok hogy a gyerekkel egy magasságban legyek, először csak méregetem, remélem hogy nem ijedt meg tőlem, bár fajtársak vagyunk csúnya lenne, ha látok egy kis megnyugvást a szemeiben, én is mondok neki egy nyugtató szöveget, a különbség az lesz hogy én őszintén.
-Ne aggódj, amíg én képes vagyok két lábra állni megvédelek. Megoldjuk ezt a hülye helyzetet, én is szabadulni akarok innen, ha képes leszek rá, kiviszlek téged is, de most nyugodj meg, rendben?
Nem vagyok az a nagy érzelmes fajta úgyhogy csak kicsit megcirógatom a kölyök fejét, majd újra átszalad a fejemen amit mondott.
-Várj csak, beadtak valamit és attól lettél ilyen?
Kicsit megzavarodtam, mert a többivel ellentétben, rajta érzem hogy tényleg lupin, kezd egyre érdekesebb lenni ez az egész. Azért nem feledkezem meg a két vérszomjas gyerekgyilkos jelöltről és a harcosokról sem akik egymást csépelik a folyosón egy kis cuccért.

Csúnya egy szar volt ez a drog, egész mostanáig azzal küzdöttem, hogy szociális érzékeimet megtartva ne ugorjak neki fiatal kis vezetőnknek, és tépjem ki tőle ezt a szart. Nem is értem miért, sok szart nem ért az egész, és használtam már ütősebbet is. Persze nem rendszeresen, valahogy mindig megmaradtam az egy-két alkalom szeszélyes vizein. Ilyen lesz ez is, egy alkalom, aztán viszlát - kell a fasznak ilyen fos anyag. Persze követtem mostanáig a csordát, de most tűnik fel, hogy csapatunk "izma" lemaradt, gondolok itt a carterre, a főnökünkre, meg Mike-boyra. Idebent nem sok érdekeset látok, és amúgy is, a pajti bajban lehet, úgyhogy elindulok kifelé - remélhetőleg a kijárat közelében vagyok. Ha nem nyílik az ajtó, akkor megpróbálom kirúgni / kilökni a helyéről, szóval elég eltökélt vagyok.

Amennyiben kijutok, és látom a bunyót, egyelőre nem avatkozok közben - nagyfiúk, és úgy tűnik ők állnak nyerésre. Próbálom összerakni, hogy mi lehetett - eddig jófiúknak tűntek a mexikóiak, most pedig a drogokért küzdenek, vagy az irányításért - tudom is én, majd elmondják. Egyelőre a falnak támaszkodom, és figyelem a harcot - kurvára kéne egy cigi.