Elhagyott bunker

Fogom a fejem a szédüléstől, valami stabil kéne ami tartja legalább a hátam, úgy is itt vagyok az ajtóban csak kicsit kell mozognom hogy neki tudjak támaszkodni az ajtó egykori keretének, ezután pislogok a hajlott vasajtóra, fhuuu valaki elég durva amerikai focis lenne, asszem senki nem állna elé ha ilyen erővel rombolna át a pályán, ekkor valami a mellkasomra csöppent amikor lenéztem láttam hogy valami piros folyadék, ja hogy ez vér, amúgy is ennek a szagán kívül semmit nem érzek úgy tele van vele a levegő és az orrom, ráadásul ez nem a sajátom. Letépek a ruhámból egy kis darabot hogy letöröljem, remélve hogy tisztul valamit az orrom és kiszagolom kinek a vére ez, egyáltalán itt van e a csapatban. Miután ezzel meg vagyok a kettős látásomat leküzdvén próbálok körül nézni, a benti szobával kezdem ahonnan indult minden áll egy kis víz és ott egy ember aki elég komolyan vérzik és szenved a saját ellátásával, jobban megnézve felismerem Marcus-t, gondolom én karmolásztam meg, elnézést kérnék tőle de ez nem egy a buliban véletlenül rá öntöttem az italom vagy a lábára léptem történet szóval inkább maradok csendben, esetleg ha jobban leszek próbálok neki segíteni. A segítség gondolata után hallom meg hogy kint valaki magára vállalja mindenki ellátását, mivel nem lát át a falon ahogy senki más se, legalább is gondolom, kötelességemnek érzem szólni neki.
-Hé! - szólalok meg kissé orrhangon- Itt van egy komoly sérült, elég durván vérzik.
Intek a fejemmel a vérző ügynök felé, majd szemügyre is veszem hogy mozog e még vagy már kidőlt. Mivel pont az ajtóba telepedtem le gondoltam behúzom a lábaim hogy ne legyek útban, megvárom míg elhalad a kijelölt orvosunk, majd végig nézek a kintieken, a fejemet hátra döntve a vas keretnek, ekkor tűnik csak fel hogy mindenki valami fekete egyenruhát visel, bizarr de ha ettől jobban érzik magukat...majd tovább viszem a tekintetem, kicsit meg is rázom a fejem, azok bezúzták egy ember koponyáját, aaaaazta ku... ez elég durva, szegény csaj nyakig a cuccban, leesett állal nézek. Egy ismerős hang töri meg a bambulást, egy kérdéssel, hát mi sem tudjuk egészen a választ, elmondanám amit eddig tudok de sztem a többiek azóta már többet kiderítettek, hagyom a válaszadást az okosokra és inkább szobanövényeskedek itt egy kicsit amíg el nem jutok addig hogy feltápászkodjak.

Átborulva a fájdalmon néhány bukfencet vetek a földön, aztán kapok a sérült részhez felmérve, mekkora sz.rban is vagyok. Mire odakapok nem fáj. Meglepetten kikerekednek a szemeim a felfedezéstől. Alaposan átmozgatom a sérült csuklóm, hogy biztosan nem fáj-e, ha még mindig nem érzek semmit, a másik kezemmel meg is csavarom. Ez az egész kezd egyre gyanúsabb lenni, az előbbi fájdalom valós volt, még egy aranylövéses halu is kevés lenne hogy élethű legyen, most még sincs nyoma.
~ Nagyon véres videojátékot akar játszani velünk Cerebra.
Foszlik át a gondolat foszlánya a tudatomon. Nem értem mi ez az egész, csak sejtéseim vannak, de nagyon nem tetszik. Felállok, számba veszem a károkat a kis csapatnál. Rosszabb ez mint a hétvégi házibuli után szembenézni a legyalult házzal és a tulajjal. A testi sebek ellátását Charlie kolléga már vállalta, én kezembe fogom a pásztorbotot és átmenetileg lelkesítő lelki vezetővé válok. Darabokra esünk, a játék megtör minket, ezt nem hagyhatom. Senkit nem hagyunk hátra, ez alapszabály, legalábbis az X-eknél az, a cégben meg nem bízok Genosha óta. Felállok, kihúzom magam, aztán kezemmel hangosan tapsolok kettőt.
- Figyeljen mindenki. Cerebra át akar minket csapni, mint sz.rt a palánkon. Ezt nem fogjuk hagyni neki. Mindenki kapja össze magát és hagyja abba a nyávogást. A legjobb esélyünk akkor van ha belemegyünk az őrült játékába. Öt perc múlva mindenkit itt akarok látni összekaparva. Hopp-hopp kadétok.
Elég határozott vagyok és tudom is mit beszélek, a gond csak az hogy egy rakat idegennek. Nem vagyok Miller, igazán fogalmam sincs mit csinálok, csak próbálkozom. Remélem a nagyobb része hallgat rám és nem kezdenek velem farokméregetésbe. Ha van időm, segítek a földön lévőkön. Hosszú szenvedés vár még ránk.

Fejbe rúgom a csávót, mire végre földre kerül, de még mindig túl élénk egy halott ellenfélhez képest, úgyhogy kicsit igazítok az állapotán a talpammal. Sikerül túlérett, és fröcsögő görögdinnyére rúgni a fejét, ami el kell ismerjem, elég komoly látvány lehet külső szemlélőként. Elég szerencsés a rúgás, a bokám is egyben marad, és a koponyája se sérti fel semmimet - jó ez a bakancs.
Ez után a csapatunkban végre szerepek jelennek meg. Van már egy ügyeletes Rinyapinyánk, most kaptunk egy mentős bácsit, és egy parancsolgatós hülyét. Végigvárom amíg elmondja amit akar, aztán vigyorogva nézek rá.
- Naszóval. Nem tudom kifasznak hiszed magad, de asszem félresikerült a bemutatkozás. Mostantól Michael Kurváraleszaromaparancsaidhailyenstílusbanbeszélsz Nikostratos vagyok, azért mutatkozok be ismét, mert úgy tűnik összekevertél az otthoni csicskáddal. Az együttműködés oké, az aládolgozás felejtős. Nem fogom a katonásdit játszani, abból a korból már kinőttem. - foglalom össze a helyzetet továbbra is szórakozott tekintettel, a hangomból nem érződik hogy sértett volna, vagy felhúztam magam, egyszerűen mintha egy jó viccet mesélnék, úgy válaszolok neki, majd Mike-boyra nézek.
- Amúgy elraboltak minket, valami kibaszott program szórakozik velünk, és túl akarunk élni. A gyerek azt hiszi hogy ő a vezetőnk, a nő valami újgazdag prűd k-rva, a többiek eddig normálisnak tűnnek. - vázolom a helyzetet a kérésének eleget téve, majd körbenézek.
- Amúgy valakinek van zsepije? Mintha beleléptem volna valamibe... - nézek a bakancsomra megjátszott színpadiassággal.

Victor mindent felszerelést rendben talál, majd gyorsan szemrevételezi az emberállományt is. Kicsit el van keseredve. A használható, harcképes és képzett embereknek annyi. Egy pillanatra megzavarja Max a seregszemlében. Ösztönösen néznek egymásra Tariqkal s diszkréten bólint neki. Amíg a társa elindul sebesültért, Victor folytatja a számvetést. Maradtak hárman életképesek az ügynökkel. Ekkor érkezik közel hozzá Colona. Végignéz rajta és erősen elgondolkodik a vacsorameghíváson. Kicsit megöregedett a hölgy.
- Valaki biztosan. - válaszolja egyszerűen, majd örül, hogy a nő a másik férfibe karol bele. Egy ideig nézi Michaelt, aki sikeresen szerelte le egyik támadójukat. Egy röpke másodpercig elgondolkodik azon, hogy hasznos lehet a férfi. Aztán a újra Maxra tekint. - Nos ügynök, mi a terve? Várjuk meg Charliet, de az utasításokat kioszthatja.

Majdnem elindultak de wohoo észre vették hogy szóltam, legalább is az akinek céloztam a mondatom, miután átlépett fölöttem és megbizonyosodtam hogy gondot visel az ügynökről, igyekszek feltápászkodni. Kicsit futtatva az agyam senkinél nem láttam egy váltás ruhát így gondolom abból a nyitott ajtós szobából szerelkeztek föl, hmm egy próbát megér hogy körül nézzek, max rám záródik az ajtó és ott maradok. Az orromat még a vértől törölgetve haladnék a szobába hogy át öltözzek, mikor megnyalom a szám érzem hogy szét van repedve, remek, próbálok valami tükröződő felületet keresni hogy vessek egy pillantást a képemre de ha nem sikerül sem igazán izgat, öltözni jöttem nem szépítkezni, ha mind ez sikerült haladok vissza a többiekhez, azért viszek magammal egy kis rongydarabot az előző ruhámból amit az orromhoz nyomok ha még vérzik és zsebre csapok egy sokkolót is. Amikor haladok kifelé hallom meg hogy a számomra drogosnak elkönyvelt ügynök (Max) próbálja át venni a vezetést és egybe rántani a csapatot, gondoltam hogy nem lesz mindenki együtt működő de nem hiszem hogy ez hátráltatja majd a haladást, amíg mindenki összeszedi magát addig a falnak dőlök.
-Mit meg nem tennék most egy kis jégért, bakker. - mondom sóhajtva a zsibbadó számat tapogatva az ujjbegyeimmel.
Majd pislogok a két ájult férfire a földön.
-és velük.... mi lesz?
Aztán veszem észre az idős nőt, nem emlékeztem hogy hozta volna valaki a nagyiját, felvonom a fél szemöldököm, emlékszem hogy volt még egy nő rajtam kívül de nem egészen így él az emlékeimben. Közben kezd kiújulni a türelmetlen feszültségem és elkezdek komótosan fel-alá járkálni a helyiségben amíg el nem indulunk, benézek a kezdőterembe hogy halad Marcus ellátása aztán szemügyre veszem a falon szét loccsant agyat majd a csapattársakat akik civakodnak, arcoskodnak vagy franc tudja mit csinálnak pontosan, járatják a járatni valójukat , és végül a kiütött ellenfelekhez érek, akik mint látom még élnek, legalábbis egy.
-hééé, ezeket nem kéne élve hagyni, ki lesz a hóhér?-jegyzem meg félhangosan, méregetve őket, fájhatott amit kaptak, ekkor rázza meg a folyosót egy nagymacskás üvöltés amire felkapom a fejem, hirtelenségemben vissza üvöltöttem volna válasz ként, de jobban bele gondolva csak nagyobb bajt hoznék ránk, így is szerencsétlenek vagyunk, nem kell még ide egy ellenséges feline is köszi, nem sok kedvem van hozzá.
-Amúúúgy, ha összekaptuk magunkat és mindenki járó vagy szállítás képes, lépni kéne mielőtt ide ér a cica.
Ez nem parancs vagy utasítás csak egy egyszerű tanács, de ha ők harcolni akarnak akkor nem vagyok semmi jónak az elrontója.

//Soz, rossz karival posztoltam az előző kört. //
Miután senki sem ajánl fel zsebkendőt, megvonom a vállam – annyira nem is zavar a trutyi, csak fel akartam hívni a figyelmet rá, hogy nem vagyok átlagos kis köcsög, akit ide-oda lehet csicskáztatni. Rinyapina meg rosszabbul nézett ki, mint egy kőkori lelet, láttam ahogy négykézláb mászik, de nem törődtem vele. Korábban még kinézett valahogy, de most már bottal se. A kérdésére felröhögtem, és végignéztem az öregasszonyon.
- Valami elbaszott fétissel még csak-csak, de szerintem normál helyeken már ne próbáljon ismerkedni. Ajánlanám inkább a rezgős kis játékszereket. – nevetem ki a nőt, majd amikor belém karol, magamhoz mérten finoman, de amúgy nem túl gyengéd módon szedem le magamról a karját.
- Kérem, tartsuk meg a tisztes távolságot, mint korábban utalt rá, maga nem olyan nő, és amúgy is, túl magas rangú az ilyen szerény kis semmikhez mint én. Hess-hess, menjen a gazdagokhoz, ahol a helye, és hagyja a proletár munkásosztályt, hiszen nincs szüksége rám. – küldöm el szelíden a picsába, miközben továbbra is vigyorgok, mint egy retardált. k-rva vicces, hogy hirtelen hogy szaladna gyengéden ölelő, védelmező karjaimba. Az a hajó már elment, babám.
A vörös bige viszont visszaváltozott, ő megérdemli a figyelmemet, de ekkor valami állatias üvöltés hangzik a távolban.
- Na, akkor szerény javaslatom, hogy demokratikus módon szavazzunk arról, hogy haladjunk tovább. Ellene? Senki, jó hajrá, chop-chop. – mondom végül, és gumibotomat a tartójába téve csúsztatom vissza az oldalamra, majd megindulok a folyosón, határozottan ellentétes irányba, mint ahonnan a hang jött.

Elég időt kapott, sőt még segítséget is az ügyeletes egészségügyis fickó személyében, tehát már lassan járó és mozgásképes.
- Kösz haver - sziszegi, majd talpra áll - az a macskaizé csaj egy állat. Elkövettem azt a hibát, hogy ő volt felül.
Elvigyorodom, majd gyorsan körbelesek, hogy Jenna a közelben van-e. Ha még egyszer nekem esik azzal a maxos tíz tonnás erejével, hát én leszerelek az tuti. Meg kell várnom, hogy visszanyerjem a teljes erőm, azt is amit ez a robot gyökér kiszerelt belőlem. Akkor egyenlő esélyekkel tudnánk megbeszélni a dolgot. Illetve... akkor én kerülnék erőfölénybe.
- A többiek?
Újra körülnézek. Az első körben mintha erősen megcsappant volna a létszám.

Bryan elképesztő fejfájással tér magához, jóformán mindenki a sebeit vagy a másik sebeit nyalogatja. Nem tudja mi történt, de örül, hogy kimaradt belőle. Az utolsó emléke az, hogy valaki elveszi tőle a fegyverét s elakarja őt vitetni. Hát igen, köztudott, hogy Bryan eléggé keményfejű személy. Amint felkel először ügyet sem vet a többikre, sőt megpróbál észrevétlenül felkelni a "kupacból". Az első dolga az, hogy átvizsgálja a zsebeit. Semmi. Még az óráját is elvették, de a szeme legalább a helyén van. Végigtapogatja a testét, de mikor a mellkasához ér szúrós fájdalmat érez és ekkor kezd neki derengeni valami.
-Meglőttek.
Mormogja magának, majd úgy dönt ideje foglalkoznia a körülötte lévőkkel is. A stílusa viszont továbbra is a régi amit egyesek -Marcus- már ismerhetnek. A beszéde előtt hangosan kezd el tapsolni, remélhetőleg annyira, hogy felzavarja a folyosó csendjét.
-Emberek, aki épp nem megdögleni készül az avasson be, hogy mi a jó büdös franc folyik itt és hol a fenében vagyok? Kicsit sokáig csicsikáltam és kimaradtam a buliból.

A cégnél és az X-eknél nem fogják elhinni ha elmesélem, hogy nekem kellett kezdeményeznem ebben a helyzetben. Szabályokat emelnie annak, aki minden szabályon átugrik egy könnyed ugrással. De előtte még túl kell élni. Hagyom lefolyni a s.ggfej szindrómás barátaink alfa wannabe megjegyzéseit, lerázni magamról a rám vetült túlzott figyelmet és izzadtság szagát. Nem lesz könnyű menet. Az öt perc letelt, de én még csak mindig kalandozok.
~ Jó ideje tiszta voltam, most megint belőttek szerrel, ezután még nehezebb lesz az egész. Nem hiányzik a sárkányok társasága. Bár a szivárvány nem rossz.
A bágyadtságból acélos léptek keltenek fel, azonnal átrázom a tagjaim, megropogtatom a nyakam, felkészülök minden tőlem telhető hirtelen mozdulatra.
- Nos. Kezdjük az elején. Maxmillian Evans, X-Men és SHIELD ügynök. Remélem a kis kalandunk után nem kell senkit őrizetbe vennem vagy a szennyesét a mutáns suliba vinnem mosni. Ha jól tudom én vagyok a magasabb rangban az itt lévő kollégák közül, de nem szokásom dirigálni. A terv egyszerű, megpróbálunk túlélni, végigjátszuk Cerebra kis játékát, aztán arcon vágjuk az ócskavasat. Akinek nem tetszik mehet külön utakon. Bravo és Charlie, maguk között működik a parancsnoki lánc és nálam biztosan jobban is értenek a használatában. Vegyék magukhoz amit kell, a vezetéssel együtt. Senkit nem hagyunk hátra. Megcélozzuk a felső szintet.
Nem tartom magamnál tovább a szót. Majd a két WREC-es kolléga teszi amit tenni kell. Én teszem, amit eddig is tettem. Hősiesen előrébb megyek, néhány lépést, de frontként. Eszközt keresek vagy módszert amivel érzékelhetek egy láthatatlan ellenfelet. Fülelek, hallgatózok, a karomcsattogás jól behatárolható hang. Akármi is legyen az, ki kellene találnom merről, milyen gyorsan, mekkora súllyal közeledik. Többre most nem figyelek. Ha előkerül valahonnan az ellen, tisztes távolban maradok, támadáskor megpróbálok elhajolni vagy elugrani, helyzetfüggő. Rohannék már fel az ismeretlenbe, de a pálya még nem tiszta.

Tariq örömmel konstatálja, hogy sikeresen el tudja látni Tariq különös sebeit. Még az eszméletéhez is tudja téríteni némileg. A fiatal nőről kapott információval rövid ideig nem foglalkozik csak bólint. Ellenőrzi még egyszer a férfi sebét, majd visszanyomja rá a ruhadarabot és rögzíti a kötést.
- Nyomja rá. És kerülje a hirtelen mozdulatokat. - Azzal feláll és otthagyja a férfit. Ahogy visszafelé halad a korábbi csata helyszínére észreveszi az ébredező Bryant. Gyorsan felméri, de úgy látja, hogy egyelőre nem szorul ellátásra. Ugyanakkor úgy számolja, hogy lassan lejár az ideje. Még hallja a folyosón Max szavait és amikor Victor mellé ér, kibukkan belőle egy gyors, de teljesen őszinte kacaj.
- Bocs Bravo. Szóval a fiatal nő, egy állat. Gondolom valami alakváltó vagy micsoda. Az ájult férfit elláttam, felébredt, illetve van még egy ébredezőnk. - Miután befejezte a helyzetjelentést, előhúzza a sokkolóját és célzó pozíciót vesz fel. Bármi is jön a folyosón, szeretné felkészülten fogadni.

- Estúpido carajo. - csúszik ki Victor száján, miután Max befejezte. Ekkor érkezik Tariq, aki legalább némi jó hírrel tud szolgálni. Bólint neki, majd ismét visszafordul Max felé. - Napóleon ügynök. Hátra arc, készüljön a morgó szörnyre. Alakváltó. Jó lenne előhozni az állatot. Charlie, bal szárny, napóleon jobb szárny. Én vagyok középen. Első hullám! - vakkantja gyorsan az utasításait és ő maga beáll a morgás és fémes csattanások érkezésének irányából.- Alakváltó középen, pánk Májk jobb szárny, második hullám. Ha valaki kiesik a következő lépjen a helyébe. A többiek csürhe módjára harmadik hullám. - Azt már nem teszi hozzá, hogy valószínűleg a harmadik hullám hamarabb hal meg, mint az első kettő. - Ezt a "senkit nem hagyunk hátra" bullshitet meg felejtsd el. Elárulom, mint katona a civilnek. Nem szó szerint kell értelmezni. Mindenkiért visszajövünk, de az életben lévők és a harcképesek épsége és kijutása az első. - Próbálja nagyon rövidre zárni a hülyeség terjedését.

Mint kiderült nincs hova menni mert az egyetlen kiút egyenesen a veszedelem karmai közé vezet, hát akkor harc, azért gondoltam az ájultakat arrébb teszem az útból, először a megaszalódott újságírót majd az őrült ügynökhöz mennék amikor az hirtelen felébred, ijedtemben hátra ugrok egy kicsit és félhangosan felkiáltok.
-Büdös francba!
Látom feláll magától és számítottam az ominózus kérdésre, válaszolnék de közben ki ér Marcustól az ellátója, fél füllel hallgatózok, le lettem állatozva amire csak vágok egy unott képet és hátranézek.
-Ezt Marcus mondta, igaz?
Most meg alakváltó is lettem, sóhajtok egy nagyot, elmosolyodok és kicsit megrázom a fejem, egyre jobb, féloldalasan feléjük fordulok.
-Bocs hogy ki kell ábrándítsam, nem vagyok alak váltó, most először változtam ilyen fehér "állattá", szerintem ez valami szernek a hatása lesz.
És Max csak nem adja fel, rendíthetetlenül folytatja a beszámolóját, a bemutatkozójával kezdi, itt a legrangosabb elvileg, hát hozzám képest biztos, végül meg van a terv is, az öltönyös pasi kiosztja a helyeket, el is foglalom az enyémet szó nélkül, közben a levegőbe szagolok, még is csak kíváncsi vagyok mivel állunk szemben, és a baki, rohadtul nem érzek semmit csak a fémes csattogást lehet hallani, cyborg cica, szép kis bunyó lesz. Most a padhelyzet hogy átváltozzak rókává vagy ne, esetleg képes lennék e rá egyáltalán, titokba tartottam eddig hogy lupin vagyok, csak a fajtársak veszik/vették észre, talán még be se vagyok regisztrálva mutánsnak vagy mi, főleg ilyen komolyabb emberek előtt nem akarom magam lebuktatni de a szükség törvényt bont, asszem mégis bepróbálkozok legalább félig átváltozni. Szerencsétlen punk meg pont itt mellettem, emlékszek az arckifejezésére amikor fehér prémet növesztettem, az utolsó emlékek egyike, ha most is átváltozok lehet hogy inkább arrébb áll, hátra a többi közé, ahogy láttam nem bírja a bundás csajokat, azaz arc, ettől a gondolattól el is nevettem volna magam de vissza fogtam a kezemmel és egy halk kuncogás lett belőle.
De vissza rázom magam és oda figyelek, elég nagy kaki közepén vagyunk nincs idő hülyéskedni, a fura még hogy a hang alapján már látnunk is kéne, elég közel van de üres a folyosó, ugye nem, láthatatlanná tudja magát tenni, még jó hogy legalább a lépései hangját halljuk, na most kezdek kicsit beparázni, egyedül a fülemre hagyatkozhatok.

Ja, hogy a kölyök SHIELD ügynök meg X-man. Őt is láttam volna a tévében? Az X-menbe mindenkit felvesznek, azt már követni se tudom, de az fura, hogy ilyen fiatalon lehet SHIELD ügynöknek lenni. Kamuzik? Viszont ha tényleg X-menes, akkor mutáns, szóval jó lesz vele vigyázni. Ha meg tényleg SHIELD-es, akkor meg elmeszelhet a picsába, ha megtudja, hogy ki vagyok. A mocskos kékek, már megint, csak a baj van ezekkel...
Közben a mexikói forma kezd el utasításokat osztogatni. Neki legalább jobban elhiszem, hogy tudja is, hogy mi a helyzet körülötte. Igazi utcai arcnak is elmenne, bár tudom, hogy nem az. Ott viszont rögtön el is veszti a bizalmamat, hogy nem számol velem az első sorban. Ennyit ér az egész, amit kitalált. A leghasználhatóbb embert berakni a sor végére... Balf@sz.
Nincs nagyon időnk megindulni, mert a macska egyre inkább közeledik. De miért van ilyen fura hangja? Az összes természetfilmben az van, hogy a macskák csendesen járnak. Ez nagyon alap lehet, mert mindig azelőtt mondják el, mielőtt megunnám. Hallom, hogy fura csattogó hangot hallatva fut, de nem látok semmit. Most már itt kéne lennie, nem?
- Miért nem látszik ez a ... - kezdeném a kérdést, de akkor a semmiből egy robot ugrik elő. Négy lába van, és olyan mint valami nagymacska. Ezért csattogott úgy, mert fémből van! Mikrofonok vannak rajta, azokból hallatszik az üvöltés. Milyen hülyeség ez, minek üvölt egy robotmacska?
Azonnal támadni kezd, és a SHIELD-es kölyöknek ugrik. Nem nagyon töröm magam azért, hogy megmentsem. Valószínűleg úgyse érnék oda, és egyébként se baj, ha eggyel kevesebben vannak a társaságban, akik letartóztathatnak.

//Jenna, én nem a punk vagyok, az a másik Mike, aki nem volt ott az átváltozásnál. //