Elhagyott bunker

Bryan szólt, hogy csak ma tud írni, de nem kell megvárom, azonban ez a kör fájdalmas lesz mindenkinek, és 3-an nem írtak, ezért csak holnap kaptok kört, hogy a maradék 3 főnek is legyen esélye írni.

-Mi a jó büdös franc? *Néz a képernyőre. Szépen kivehető árnyakat lát s még csak nem is ismerősek számára. Szépen megmondva átaludta az előző támadást, azonban látta, hogy az előző felvonást mit hozott ki a többiekből. Bryan azonban olyan dolgokon is agyal, hogy kell-e neki ez egyáltalán? Segítsen-e pár SHIELD-esnek vagy bármilyen rendfenntartó bagázsnak, hisz ha élve kikászálódnak ebből a szorult helyzetből akkor az sem kizárt, hogy sittre vágják, elvégre körözik őt. Úgy néz ki, hogy a létfenntartóból semmi használhatót nem tudott kihozni, így nem is babrálja tovább, csak folytatja amihez ért. Nem túl jó közelharcban, így próbál bármi olyat használni ami hegyes és használható és a legjobbakat reméli. Ő az egyetlen aki nem tudja, hogy mivel áll szemben azonban úgy dönt, hogy egyenlőre nem támad, sőt nem is megy le egyenlőre, nagyobb védelmet lát idefenn, mintha egyenesen a macskakutyafajzatok közé vetné magát, azonban kézzel lábbal próbálja magát védeni, ha bármelyik is rávetné magát.

//Bocsi, ilyen harci mozdulatokat nem tudok leírni, Bryan lövész nem harcművész  //

A mentőcsapathoz csatlakozik Bravo meg a cicus, velük hárman talán visszaküldhetjük a menhelyre a bundás támadókat. A gond ott kezdődik, hogy ki ha nem én önkéntes alapon a fent lévő társaság fele jön a példás elsők után mint az áradat. A létrán lecsusszanok, magamra akarom terelni a dögök figyelmét, emelem a sokkolót aztán a nyakamba kapom a hideg zuhanyt. Nem tudom melyik alfa gondolta, hogy jó dolog utánam ugrani a létrán, legalább annyira átgondolhatta az esetet mint én azt hogy nem váltok pozíciót. Zakózásból ötös, csapatmunkából karó. Nyekeregve terülök el a földön. Oldalba vágom a kis csomagot magamon, fordulok kettőt és megpróbálok kikeveredni alóla. Ha szabad vagyok mint a madár meg se állok gurulok még néhányat kitérésként alibinek. Nem akarom még egyszer az azonnal lecsapós történetet eljátszani. Néhány méterrel odébb már kellemesen ropogtatom ki a végtagjaim. Körbepillantok hogy áll a csapat a támadókkal, ahogy látom a sz.rból kezdünk kikeveredni, csak fejjel lefelé vagyunk szóval még mindig nyakig. Mint mindig.
~ Leszedték a plafont?
Nem habozok. Ha már tudok mozogni még arrébb gurulok, előveszem a sokkolót és a lent lévő farkasfajzatra célzok, mellkasra, szívkörnyékére. Egy sokkolás nem fog neki megártani. Addig próbálom megbénítani amíg a föntről lefelé jövő fém alatt van. Nyerek egy kis időt a cicusnak is és kis szerencsével az egyiket a háromból kicsinálom. A lövés után futi van, nem maradok az emelet darabjai alatt, ahha, ezt tervezem. Gyors vagyok mint mindig és bízok a szerencsémben, többet úgysem tehetek.

Érzi, hogy gyengül alatta a talaj.
-Ez nem jó....EZ KURVÁRA NEM JÓ!
Majd hirtelen azon kapja magát, hogy zuhanni kezd. Ekkor végleg felmegy benne a pumpa, eddig ő nem volt benne a sz@r-ban, így hidegen hagyták az események és mindenkinek a nyugodt oldaláról mutatkozott be. Igyekszik úgy zuhanni, hogy a gyengébb kutyulira ugorjon s ha minden jól megy le is tudja teríteni a földre és őrülten püfölni kezdi az arcát.
-Hogy nem lehet nyugta az embernek ebben a k-rva bunkerban. Elraboltok minket, erre kiakartok csinálni. Hát rohadjatok meg büdös korcsok. *Színtíszta gyűlöletet érez, semmi mást s az ütése erejébe is beleviszi azt.* Tudjátok mit csináltam? Ültem a tv előtt egy k-rva sörrel a kezemben a kedvenc sorozatomat nézve,  erre elrángattok egy k-rva sikátorba, hogy lelőjetek is ide kerüljetek. Könyörgöm, nem tudtatok várni? Lemaradtam a Simpsonék záróévadáról és nem játszottam fel. Hogy szakadnátok darabokra k-rva dögök!*Torka szakadtából ordít és igyekszik úgy püfölni a dögöt, hogy a legkevesebb sérülést szedje össze. Az összes ütést a lény arcába szánja.*
-Ti meg ne várjátok, hogy a szátokba röpül az a rohadt sültgalamb hanem mozdítsátok meg a seggeteket és püföljétek ezeket a rohadt dögöket. *Liheg közben és igyekszik tovább csapkodni a farkasembereket, azonban nem valószínű, hogy ilyen sokáig lent tudja tartani a kutyulit, azonban igyekszik harcolni, amíg csak bír. Már nem adja fel könnyen azonban az ordibálással sem áll le, még mindig torka szakadtából üvölti azt amit gondolt, mint aki elmegyógyintézetből szabadult, pedig éppen, hogy oda való és még nem került oda azonban jelenleg csak abban tud reménykedni, hogy oda kerül és nem a temetőbe.

/Nem tudom, hogy a káromkodást jelezni-e kell, vagy sem, nem láttam a többeiknél így én sem jeleztem. Ha kell szóljatok/

Addig minden jól ment amíg a tervem szerint sikerült bundit a földre vinni, aztán jön a felmentő sereg hurrá, csak kár hogy mindketten bambák és végül egymást terítették le, most őszintén, ki áll meg egy létra alatt?...inkább nem mondok erre semmit, a földre érésük zajára oda is kaptam a fejem, kizökkentem és már csak a karmokat éreztem az oldalamban aztán meg hogy repülök, a fal állít meg. Ez így egyben eléggé fájdalmas volt bár az adrenalintól ami bennem tombol nem igazán érdekel. Remélem hogy nem adott akkorát a fal hogy eszméletem veszítsem, mert akkor felkelnék és folytatnám amit elkezdtem és legalább egy ellenséget lenyomnék mondjuk lehet nem vagyok ehhez elég izmos de nem adom fel, a fiúk is remélem befejezték a bohóckodást és segítenek végre. Látom hogy támadásba lendül a másik kettő dög de nem emberre hanem felfelé támadnak, aztán esik le mit csinálnak, ezek kajak leakarják tépni a plafont és a legdurvább hogy össze is jön nekik. Ha elég ügyes vagyok akkor az egyik mellék folyosóra ugrok ki, ha sincs erre időm akkor egyszerűen összehúzom magam és a fejemet védem a karjaimmal. A robbanások még hagyján de a csikorgástól a fejem is megfájdul úgy kínozza a fülem. A hóbelevanc után kivárok amíg elül a por és ha nem csapott agyon valami vagy hasonlók nézem tudok e mozogni vagy milyen sérülést kaptam majd még egy kicsit térden maradok míg el nem múlik a fülsípolásom és nézem ki, hol, merre, hány méter. Ha netalán érkezik felém egy támadó elugrok előle és ha sikerül arrébb is rúgom.

Nem tudja, hogy mi történt de az alattuk lévő emelet is megadta magát. A portól Bryan először semmit sem látott, aztán valamennyire kitisztult a kép. Egy öreget vél észrevenni, aki ismét bundát próbál meg növeszteni. 
-Ott maradsz te hülye dög.
Szerencséjére összeseik, az ő szerencséjére már kevésbé.Még mindig mérges volt, enyhén szólva. Kisebb-nagyobb zúzódásokat szerzett, nem törődött vele túlzottan. Volt már rosszabb, így megpróbált felmászni a kutyushoz, lehetőleg elsőként és jó párat belerúgni és megtaposni annak gyomrát. Nem tudja, hogy él-e még vagy már meghalt, nem is érdekelte, sőt az sem, hogy meg-e hal a vénember vagy sem.
-Szóval? Most ki a falkavezéred bundáska?
Most megpróbálja arcon rúgni, ez valószínűleg sikerülni is fog neki hisz vagy eszméletlen vagy halott pedig már halott. Majd Marcus hullájára nézett, őszintén kedve támadt meggyalázni azt, de ilyen nagyközönség mellett inkább nem teszi.
-Újabb halott, vajon ki lesz a következő?
Azzal vascsövet vagy elejtett fegyvereket keres, mert nem ő akar az lenni.

Oké, asszem még élek eddig jó, aztán kezdett nyikorogni a talaj is és megadta magát, szabad esés a törmelékkel, király kis extrém sport.
-Ez nem tetszik!
Kezdek ébredezni, fájnak a tagjaim, nem vészesek de azért még is csak zuhantam egy nagyot, idegesen kommentálok miközben kimászok a romok alól és megrázom majd porolom magam hogy lejöjjön a por nagy része.
-Ki volt az az okos aki ezt össze rakta, így szét hullik mint valami rohadt barbiház, a szájába kellett volna lépni amikor ezt a helyet kitalálta, bánatos francba ezzel az egésszel...
Tüsszentek is párat  ahogy beszívom a terjengő ponrt ami szép lassan ül le, még megmozgatok pár összeállt tagot, többek közt a hátam és a vállam amik halk roppanásokkal állnak kényelmesbe. Kissé idegesen belerúgok egy törmelék darabba, majd az orrom törölve nézek körbe. Ekkor látom meg Marcust, szép, még egy bajtársat elvesztettünk, remek...és van itt valami vén fószer is, először csak pislogok mit csinál, akkor esett le hogy nem kokót szívott és pofán kellett volna nyomni valamivel amikor kezd újra bundát növeszteni és remegni a földön.
-Na ne, ezt nem!-indulok meg felé de előtte ha akad útközben valami cső vagy hegyes vas darab azt felkapom ha nincs akkor sajnálom Marcus, de a tiédet kell kölcsön vennem. Lehet hogy ez gyalázás de szükség törvényt bont, ki kell nyírni a fazont mielőtt megint elkezd tombolni. Sikeres fegyver szerzés után a fickóhoz sietek, amíg még szenved hogy átdöfjem a mellkasán a szerzeményem, ha már felkelt akkor is megpróbálkozok ezzel de előtte próbálom megütni vagy rúgni hátha kizökken a hirtelen jött ingertől. Ha bejött a terv, akkor körbe sétálok hátha találok valakit akit ki kell húzni vagy segíteni kell hogy kijusson.
-Tököm ebbe a sz*ros helyzetbe csak jussunk már ki innen!-sóhajtok -Ha valakinek problémája akadt sikítson hátha tudok segíteni...-ösztönös reflex hogy a zsebemhez nyúlok hogy rá gyújtsak de a helyzet azóta se változott és nincs nálam semmi, a végén csak a számat húzva összefonom a karjaim és ekkor tűnik fel a vízszivárgás hangja.
-Hmm, halljátok ezt? Remélem mindenki szeret úszni!
Közben a szememmel feljárót vagy egy másik folyosót keresek amin elindulhatunk valamerre innen és nem kell megfulladnunk.

Nem jó, nem jó, egyre mélyebbre süllyedünk a csatornányi mocsokban. A szerencse velem van, nagy ívben elkerülöm a fentről lefelé liftező törmelék útját. A többiekhez képest a nagy darab melákkal mi vagyunk a négylevelű lóhere leveleinek harcosai, a gond csak ott kezdődik, hogy a vastag fém szerkezet semmit nem ér és a második szint is liftezni kezd. Megkapaszkodni próbálok kapálózok, kezekkel és lábakkal egyenlően, mint amikor a képességemmel lebegtetem magam. Most nem olyan vicces a menet, főleg a végén a fekete alagút, azt mindig is utáltam.
Lassan kinyitom a szemem, gyorsan pislogok, mély levegő, ki és be. Minden rendben van, még élek. A törmelékek alatt nem túl vidám az élet jó túlélő módjára máris megpróbálom kiásni magam. A szemem hozzászoktatom a sötéthez, aztán tologatni kezdem a fémdarabokat ahova csak lehet, hogy utat nyissak magamnak. A fölfelé a legbiztosabb út a kijutáshoz, követem hát a szegélyezett ösvényt az erdőben. Rám ne zúduljon semmi, erre kell csak figyelnem. Ha kiérek gyorsan körülnézek és arrébb rohanok néhány méterrel a roncshalomtól. A felébredés után rögtön megcsapta a magas nyomás szimfóniája a hangomat, a víz pedig egyértelműen leleplezi a csavart a történetben. Forogva körülnézek, keresem a szivárgás helyet, hol folyik be a víz a helyre és mennyire erős a szivárgás. Gyorsan találni kell egy kiutat, különben mindenki egy helyen bulizik az este. Kell lennie egy feljárónak, alagútnak, csőnek, akárminek a felszínre, vagy legalább egy mentőkabinnak, vízalatti járműnek, bárminek. Teljes figyelmemet ráfordítom és azt keresem, minél gyorsabban.

Miután a hullákban nem találtam semmi használhatót, felmentem a többiekhez, akik hamarosan lesiettek oda, ahonnan jöttek. Ott egye meg a fene, nem fogok rohangálni fel s alá, inkább reumás vénemberbe kapcsolok, és szépen lepihenek idefent, ahol elég békésnek tűnik a hely. Egy másik férfi is itt marad, valami katonának tűnik ez is, hogy nőne gitár a mellében, és a rák pengesse. Ennek megfelelően nem is nagyon intézek felé kommunikációt, ráérősen pihengetek itt fent. Rohadtul kéne egy cigi, de hát szopás, lent se volt, fent se lesz. Már épp lemennék nirvánába itt a teljes nyugalomban, amikor zuhanni kezdek. Na, most jön az igazi szopó – hogyan célszerű esni ilyen magasból? Ha talpra esek, és kimegy a bokám, akkor épp eléggé fog nehezedni a szitu ahhoz, hogy kellemetlennek tartsam. Mindegy, megpróbálok úgy érkezni, hogy a legkevesebb károm legyen belőle, bár nem vagyok túl tapasztalt a szabadesés sportágában.
Ahogy leérkezünk, a katona hamar összeszedi magát, és beleveti magát a harcba. Látom, hogy mindenki püföl mindenkit, tiszta kocsmai lincshangulat uralkodik a jelenlévőkön, erre mi történik? Leszakad ez a k-rva szint is.
Most fejeztem be a zuhanást, de már kezdem is elölről, ráadásul most több törmelék is van, amire nem szívesen esnék rá. Szerencsére ezt is megúszom, bár azért érzem, hogy néhány helyen komolyan megütöttem magam, ezek csupán zúzódások. A csajszi már pattog is, tetszik a vérmérséklete, igazi tűrzől pattant kis k-rva, biztos az ágyban is ilyen heves.
Ellenőrzöm, hogy az oldalamon himbálódzik-e még a gumibotom, ha nem, akkor ideje pótolni, és hogy a zsebemből kiesett-e a sokkoló. Amennyiben minden megvan, akkor feltápászkodom – vagy lesöpröm magamról a törmelékeket, attól függ, hogy mennyire vagyok szar helyzetben – és utána körbenézek.
- Na, most hogy így szépen leamortizáltuk a helyet, akár léphetnénk is. Voltam házibulikban, amiknek a végterméke hasonlított ehhez a szituhoz, a tulaj általában húzza a száját ha meglátja másnap a káoszt, és én biztos, hogy nem takarítok. – összegzem a dolgot,miközben a csajra nézek, aki úszásról beszél.
- Szigorúan ruha nélkül, szépségem. – kacsintok rá, majd a „vezetőnkre” nézek.
- Parancs, ó vezetőnk és stratégánk?

Victor kivárásra játszana, de az ellenfeleik nem hagyják neki. A felugró bundás végzetes sérülést ejt a fém bunker testén és egy egész emelet elindul lefelé. Így alatta is megmozdul a talaj. Először csak meginog a rámpa, aztán kezd kicsúszni a talaj a lába alól. Először körülnéz, hogy hova esik majd. Próbálna ellenfélre zuhanni, hogy semlegesítse, de erre látszólag nincs sok esély. Miután ezt felismerte már csak arra koncentrál, hogy lehetőleg "puhábbra" essen ha ez lehetséges. Azonban mindenképpen célja az irányított zuhanás és érkezés, hogy ne sérüljön meg komolyabban...
...aztán a következő pillanatban már vízszintesben van. Nem csak érzi, de sejti is. A fentről beszűrődő fény és hangok alapján beazonosítja az irányt, amerre menekülni tud. Nehézségek árán, de kikecmereg a törmelékek alól. Körbetekint. Meglátja a bunker legújabb áldozatát, majd a megmaradt farkast...vagy öregembert, akit már többen is kezelésbe vesznek. Szemeivel Tariqot keresi, majd kisegíti a törmelék alól.
- Charlie, Nézd meg, hogy meghalt-e, majd kérdezz körbe. Én jól vagyok. - Még fél szemmel figyeli mire jutnak a megmaradt ellenfelükkel a többiek, de a beszivárgó víz útját keresi. Már nagyon szabadulna és ahol a víz be tud jönni, ott talán majd ők is ki tudnak menni.

Tariq türelmes, ezért nem rohant előre. Ráadásul a főnöke maradásra utasítja. Meg is találja a helyét, de az úgy dönt, hogy elmozdul alóla. A leszakadó emelet magával sodorja azt a platformot is ahol ők rejtőztek. Victorral ellentétben ő nem "ugrik és érkezik" taktikát választja, hanem megpróbál leszánkázni a fémszerkezet zuhanó darabjain. Félig-meddig sikeresen. Végül életben marad, nem is szerez komoly sérüléseket, de a törmelékek alá kerül. Eltelik egy kis idő, mire egyáltalán agyban felfogja, hogy milyen testhelyzetben és környezetben van. Ezt követően kezdi kiásni magát a romok alól. Az utolsó húsz centiben segítséget is kap Victortól, majd feláll és leporolja magát. Ruhája kissé szakadt, de még használható, tört csontja nincs. Megkapja a következő utasítást, aminek eleget is tesz. Odasétál Marcus testéhez és ellenőrzi a pulzusát. Ő is megállapítja, hogy halott csak kicsit közelebbről. Aztán felteszi a kötelező kérdést.
- Bárki elszenvedett komolyabb sérülést? - Kérdi majd Jennat kezdi keresni s ha meglátja, odabotorkál hozzá. - Asszonyom. Ön jól van?

Sikeres volt az akció a dög kinyúlt és a két társát is megtaláltuk, erről ennyit. Miután mindenki kiszabadult a kövi feladat a kijutás lenne, amit a vízszivárgása sürget, szolid mosollyal az arcomon felnézek Michael-re kijelentése után az úszós megjegyzésemet illetően.
-Ez csak természetes,... - tartom magam mintha komolyan mondanám - utána mindannyian összebújunk nehogy kihűljünk, igaz?
Egy kis kihagyás majd szélesre húzom a mosolyom és egy rövid kuncogással, indulnék megnézni hol lehet szabaddá tenni a kijáratot. De előtte megvárom hogy ide érjen akit a törmelék ropogásának hangja alapján hallok közeledni, fordulok is felé, a vörös szakállas fickó az, csak a testi épségemről kérdez, az "asszonyom" megszólítás kicsit furán ér, simán letegezhetett volna hagyva a formaságokat.
-Persze, kutya bajom, egyébként Jenna vagyok.
Gondolom bólint egyet és tovább halad, ezt megvárom utána gyorsan körbe "futom" a területet, ahol folyosó kijáratot sejtek megmozgatom a törmelékeket hátha mozdítható. Nincs sok választás, csak egy folyosót lehet szabaddá tenni, Kezdem is a bontást, se perc alatt sikerül akkora rést kaparni hogy át férjek, de vannak itt megtermett két ajtós szekrények is úgyhogy ennyi nem lesz elég. De mielőtt teljesen elbontanánk a torlaszt azért megnézném mi van a folyosón, van e értelme a dolognak vagy csak újabb veszedelmet engedünk be, simán beférek sőt gyorsan ki is tudok menekülni ha szükség lenne rá úgyhogy hátra fordulok.
-Aki szeret rombolni annak hagyom hogy kiélje magát, addig én körülnéznék hogy van e valami a folyosón.
Várok valami visszajelzést, ha rá bólint a többség bemászok, végig sétálok a folyosón majd vissza sietek ha hallok gyanús hangokat akkor hátrálva és mondom az észrevételeim, megéri e menni vagy más kijáratot kell keresni. Ha kézzel-lábbal ellenkeznek az ötletem ellen akkor megvonom a vállam és arrébb állok helyet foglalva egy törmeléken.
Olyan hülye érzés támadt, mintha kezdenék fáradni, lenyomott valami, tudnék örülni valami tömény cukros valaminek vagy nem is tudom, hülye hiányérzet. Érzem hogy kicsit remegek és nem vagyok épp a toppon, kéne valami dopping amitől újra pöröghetnénk.
-Azta, csak én lettem hirtelen ilyen mocsok ergyán? -kérdezem enyhe lehangoltsággal.
Most jut eszembe, mégis mióta lehetünk itt lent, étlen, szomjan, pihenés nélkül, ezért kéne haladni, nem biztos hogy olyan sokáig húzzuk már.

Lavina kutatási kísérletem olyan sikertelen mint az első felvételem volt a céghez. Sehol semmi, hiába tologatom el utamból a fémtörmeléket használható tárgyat, szivárgást és sérült társakat nem találok. Utóbbinak örülök a másik kettő viszont hiányozni fog az összefoglalómból. A kupac mélyére érve megfordulok, elindulok az ellentétes irányba csak a fény felé. Fent a színes kompánia máris szorgosan dolgozik, félig kiásták az utat szinte csak kényelmesen ki kell tolnom a hátsóm rajta. Kint áll a bál mint eddig, sőt még rosszabb a mulatság, még egy halott közülünk, ráadásul a céges páncélos, a cég nem fog örülni, én meg főleg nem örülök. Kezd sok lenni a jóból. Az egyik farkast is lerendezte a talpraesett fajtából való. A kijárat nincs éppen táblákkal kitáblázva, neki kellene állnom megkeresni, csak rám jön egy gyors rosszullét. Túl régen nem éreztem ezt az érzést és most meglep mint egy kis kezdőt. Nehéz lesz ezután tisztának maradni. Leülök az egyik fémdarabra, a kezembe gyűjtöm az alul gyűlő vizet, aztán frissítő gyanánt az arcomba csapom. Az ülésnek, víznek és mély levegőknek meg kel tenniük a tuti hatás.
~ Csak néhány perc és jól vagyok. Nem fog remegni semmim. A sok kamudrogosnak remélem nem jut eszébe felszívni minden port amit talál útközben, nem tenne jót a szervezetüknek, amúgy sem veszünk el ismeretlen anyagot.
A kijárat kitisztításával gyanítom az erős Bravo és a cicuska fog foglalkozni. Egyéni, hősies küldetésbe vágok egymagam. Körbemegyek és megnézem a farkashullákat. Elszedem az összes drognak tűnő anyagot, elrakom magamnál biztos helyre. Hülye aki azt hiszi ellen tud állni egy ingyen csíknak ürülés után, az egy másik vonat, talán én kibírom. Nem hiányzik még egy megvadult bundás a buliba.