Queens-i S.H.I.E.L.D. központ

Miller a gépet átnézve rájön, hogy az ő dolgaikat a shield másik épületébe vitték elemzésre. Közben Xavier kezd magáéhoz térni és a térképet nézve Magneto vállat von.
- A kijárat hibás megoldás. Egyértelmű, hogy az őrség már vár ránk ott.
Ezzel megfordul és az egyik robot mellé lép. Koncentrálni kezd szinte szenvedve, ahogy lassan leszakítja az egyik robot fejét majd azt a levegőbe emeli és több falat is áttör vele. A csapat lassan megérzi a tavaszi szellőt az arcán és Magneto megindul előre.
- Erik...
Nyögi Xavier.
- Charles. Ne most. Az etikai vitáinkra nem érünk rá.
Mondja és biccent a vörös boszorkánymesternek így az utcára érve egy emp hullám megy végig mindenen és a közelben minden jármű leáll.
- Látod? Még bántani se bántok senkit. Csak a kedvedért.
Az érkező katonák lebénulnak és Xavier elkezd a saját lábán járni.
- Tudom hová mehetünk.
Mivel a csapatnak nincs sok esélye kénytelenek együtt menni oda. útközben eltűnnek a tömegben és még civil ruhát is szereznek. Tylert Hood hozza és Skarlát vállára kapta a sokkos Stevent.

A csapat megérkezik a Xavier birtok romjaihoz.

- Mit akarsz itt Charles? - kérdezi Hood - Ez csak por és hamu.
- Nézz jobban a mélyére "öreg" barátom.
Magneto koncentrálni kezd majd a romokat mágnesesen söpri félre és egy fém lépcsőt talál lefelé vezetni. Amikor mindenki leér a fények bekapcsolnak és megtalálják a cerebrot. Charles az emberek felé fordul.
- Kivételes helyzetben vagyunk, valamiért mindenkire vadásznak. Most megmenthetjük a többieket. Tudom nem értünk egyet a legtöbb dologban, de túl kell élnünk. Csak együtt tehetjük meg. Mindenkinek lesz feladata, hogy megállítsuk a boszorkány üldözést mielőtt túl késő lenne. Ezt csak együtt csinálhatjuk végig.

Prológus
A kórház teremben Donald Blake idegesen fogja a kómás nő kezét. A sebe begyógyult, de még mindig nem reagál semmire. A szőke férfi némán őrzi az álmát, amikor valaki belép a szobába.
- Segíthe...
A mondatát nem bírja befejezni, mert egy golyó csapódik a mellkasába. A nő hirtelen Stephé változik és akaratlanul is már jó ideje beszélgetett Melissával. ismerik egymást nem lepődnek meg a változáson még, ha nem is értik annak okát. A lány még gyenge és a lélegeztető maszknak hála szólni se képes. Mikor Donald állna fel újabb lövések érik ésa férfi holtan zuhan a földre.
- Rég öltem istent. Hiányzott.
Mondja a kötésekkel takart arcú férfi és Steph mellé ékezve kiveszi a tárat, hogy egy golyót a hasára dobjon.
- Uru. Te fogod nekem oda adni. Mert olyan naiv vagy, hogy az már felér egy szellemi fogyatékossággal. Ne félj - hajol a gyenge mozogni még nem képes lány fölé. - Nem bántalak. Még. Mert azt akarom rettegj, félj attól, hogy még a hülye asgardi lovagod se védhet meg tőlem. Isteneket ölök meg és nem érted, hanem mert vicces. Te? Csak egy desszert vagy a főétel után. Elfogok érted jö9nni és pokollá teszem a világodat. Azt akarom, hogy ezt értsd.

A szenátor a shield romjaiban sétálgat.
- Hányan voltak?
- Tizennégyen.
- És tönkre tették a két prototípust.
- Igen.
- Felfogta mit jelent ez? Egy ilyen szörnyeteg legyártása majdnem húsz milliárd dollár. Az államnak nincsen pénze újakat gyártani. Ez azt jelenti, hogy az embereinek személyesen kell elmennie a mutánsok után.
- De uram ez...
- Viszlát ezredes.

Folytatás:
https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t1366-8-uj-mutansok-ingyen-jk-njk#14746

10. Fejezet: Megváltás

A professzor békés hümmögéssel besétál Hoodhoz, aki egy papírra ír össze dolgokat. Felemeli a teáját is beleiszik miközben hallja az ajtót elhúzódni.
- Doktor Stein.
Köszönti fel sem nézve.
- Charles.
- Mindig is ironikusnak gondoltam, hogy Eric pont egy olyan mutánsba rakja az emlékeit és a hatalmát, akit úgy hívnak mint a nemezisét.
- Ironikus?
- Bár Magneto eltűnt a szótára nem. Fogalmazások frappáns szóláncok még a fejemben járnak. Néha még zsidó szokásokat is ismerek.
A doktor előveszi a tollát bekapcsolja és felírja az említett dolgokat.
- Érdekes.
- Megnyugtató, hogy végre, nem Húsz méterről ceruzával kell írnia?
- Nagyon is.
- Hogy van Wandal?
- Sajnos még mindig Katatón.
- Nem csoda... az apja mindent megtett, hogy csakis a mutációja legyen fontos, most elvesztette a legfontosabbat.
- Beszélgessünk magáról.
- Tudja... a szomszédos cellában volt egy ember, Walter. Mesélt a hitről és arról, hogy Jézus feláldozta magát a népéért. Sose értettem.
- És most?
- Sajnálom.
- Mi?
Hood legyint és a fém írólap arcon vágja a doktort.
- Ideje, hogy jót tegyek. Életemben először és utoljára.
Ezzel a férfi fölé hajol és a nyakába mar.

Börtön: Ramirez, Skarlát Boszorkánymester, Max Power, Hórusz, Sarah és Tank008
Börtön szint, -1 szint
A fehérhajú férfi kirohan a cellájából úgy üti le az őröket mintha ismerné azoknak minden mozdulatát. Mikor Maxék könyörögnek, hogy engedje ki őket is ő csak az őr nyakába harap és elviszi a fegyverét. Majd elrohan. Percekkel később a föld megremeg és az áram néha kikapcsol ennek hála az ajtók kinyílnak. A folyosó végén egy zárt fém ajtó van és már csak ők maradtak itt. Az őrök mind a földön.
Vezérlő, 2 szint
Tankot ekkor hívja be az őrség.
- Lent mutáns szökevények vannak. Az egyikük elszökött az őrszemekkel. A mi dolgunk most a lentiek megállítása bármi áron. Storm lány valami akrobata démonkinézetű ribanc, Ramirez gyerek gyémánttá válik ekkor sebezhetetlen, Power kölyök félig bika, ne álljanak az útjába, az egyiptomi suhanc egy madár ember és többszörös nemi erőszakoló jövőhéten küldtük volna vissza a hazájába kivégzésre. Állítsák meg őket. Bármi áron.
Tankkal van húsz katona még. További osztagok már megindultak előre.

Már egy ideje itt vagyok a börtönben, szörnyen unalmas nem lehet semmit csinálni. Ezért elkezdtem gondolkodni pár dolgon ami az utóbbi időben történt velem. Azért elég csúnya volt amit a kerekesszékes művelt, téptem is magam sokáig, hogy nem próbáltam meg még egyszer szétcsapni köztük, csak azért is legalább valami kis pontom lett volna abból is. De hát nem igazán arra számítottam, azt hittem legalább valamilyen szabályok szerint játszanak, de most már teljesen mindegy, ez nem lényeg. Na meg a többiek is akik otthagytak minket, az se volt egészen rendben, meg alapból az egész. Nem szoktam én hozzá még ezekhez a körülményekhez, a képességemhez sem teljesen. A gondolatok pedig valamilyen felismerés felé tereltek, bár még csak körvonalazódott a fejemben egy nagyobb kép.
Egyik nap hirtelen megremegett minden, az áram elmegy néha, aztán az ajtók kinyílnak. Lassan felállok az ágyról amin eddig ültem, komótosan kisétálok a cellám ajtajához, közben ha tudom felveszem a másik alakom. Hey ho captain jack ritmusát fütyülöm jó hangosan, közben átkutatom az őröket, melyik van még eszméleténél, melyiknél van fegyver amit elvehetek. Ha ez megvan az ajtóhoz megyek és megvizsgálom mennyire lehet erős.

Egyik hosszabb pihenő szünetemet töltöm éppen az őrök ebédlőjében kávémat kortyolgattam mikor egyszer csak elkezdek zajokat hallani a rabok cellái felől. Hatására kávémat azonnal felhajtottam coltomat felvettem az asztalról és elindultam a fegyver tár felé.
Igen egy colt nem kifejezetten szabvány fegyver a börtön őröknél de én igazából nem is voltam szimpla börtön őr engem általában csak akkor riasztottak amikor már baj van addig semmit sem kellet csinálnom amíg baj nem volt. Volt már azon ritka példák között szökés, hogy valakinek sikerült elhagynia a börtönt külső segítséggel de akkor sem okozott nagy gondot a felkutatása még aznap vissza hoztam egy csapattal.
A fegyver tárhoz tartva egy őr jelezi, hogy azonnal hívatnak, szerencsére pont útba esett e fegyver tár felé vezető úton. Beléptem "az eligazító terembe" ahol mellettem állt 20 ember parancsot várva, az eligazítás igen gyors volt és a feladat megértése is.
~ Lássuk, hogy a feladat kivitelezése ugyan olyan könnyedséggel fog e menni mint a megértése.
- Mire várnak hallották a parancsot irány a főkapu azonnal csatlakozom önökhöz ott.
Majd gyorsan elrohantam futó lépésben a fegyver tárig ahol kinyitottam a szekrényemet kivettem belőle az M-95ös puskámat és hozzá tartózó töltényeket név szerint.
~ Lássuk csak volt valami akrobatáról szó arra jó lesz a sima ötven kaliberes töltény, aztán volt szó még valami gyémánt keménységről lássuk, hogyan hat rá robbanó töltény és valami bikáról meg madárról is.
Az altató töltényeket beraktam viszont csak egy tárral a minden áron kifejezés azt kecsegtette nekem, hogy nem kell őket használnom. Majd kivettem még két altató gránátot egy maszkkal együtt amit az oldalamra helyeztem. Lezártam a fegyver raktárat nehogy hozzá férhessenek a rabok és ezt rádión közöltem is mindenkivel.
- A fegyvertár innentől a további értesítésig nem kinyitható csak speciális kóddal.
Tudtam, hogy ha felmászok az egyik őr toronyba akkor onnan jó rálátásom lesz a terepre de még nem jutottak a rabok annyira messzire, hogy azt az utolsó védő vonalat is használni kellene. Egyenlőre lerohantam a társaimhoz akik a főajtót tartották és kíváncsian vártam, hogy átjutnak e rajta.

Ramirez szerez egy fegyvert. Hórusz hátán a szárnyak kifeszülve tárulnak ki a lány mozdulatára. Vicsorítva nézi Saraht menni, de a társa megfogja a vállát.
- Előbb jussunk ki.
Az egyiptomi még így is pillanatokig áll feszülten mire abba hagyja a lány bámulását. A zárt ajtónak neki ront Max és az ajtó kartonpapírként hajlik meg törve. Azt már csak kirúgja a helyéről és a csapat szabad. Mindenhol harcok nyomai, de nagyon kevés vér. Mivel Hood/Magneto elégé tiszta utat harcolt ki a csapatnak könnyű azt követni is.

Tank:
A csapat vezetője tankra néz.
- Lesz egy folyosó, amit nem tudnak elkerülni és, aminek üveg fala van. ott tartjuk őket fel. Maga az épület másik folyosóján lesz és leszedi őket
Megkapja a pontos folyosó számot és emeletet így elindulhat arra ameddig a többiek a saját útjukra mennek. A folyosó 40 méter hosszú és ez választja el a labor és a börtön részleget. A katonák még nincsenek ott, nekik mér pecek lesznek oda érni, de remélhetőleg beelőzik a terroristákat.

Az utasításokat végig hallgattam a koordinátákat megkaptam majd egy gyors szalutálást követve válaszoltam.
- Értettem !
Ezek után felszerelkezve elindultam a megadott hely felé remélve, hogy sikerül őket megelőzni vagy legalább pont rajtuk ütni.
~ A utasítások szerint a folyosó 40 méter hosszú ez pont elég táv lesz arra, hogy kitámasszam a fegyveremet és szépen egyesével leszedegessem őket.
Ha oda értem és sikerült megelőzni őket gyorsan kitámasztom a fegyvert és felkészülök arra, hogy a földön beálcázzam magam. A tárban jelenleg sima 50 kaliberes töltény van, szándékosan nem robbanó nehogy véletlenül megsértsem az egyik társamat.
Ha megelőztek volna minket akkor is beálcázom magam rájuk dobom az altató gránátokat miután felvettem a maszkot és amelyik nem dől ki a füsttől azt én magam lövöm le a coltal.

Sikerül felvennem egy fegyvert, rögtön ellenőrzöm a tárat majd élesítem is. Közben Max nekiront az ajtónak és kiszakítja azt, tetszik a hozzáállása, húzza a csapatot előre. Amint lehet fogom magam és megindulok előre követve példáját, de azért még hátraszólok a csapattársaimnak, hogy rusholni fogok.
- Megyek előre húzom magamra az ellenséget. Sok szerencsét, jussatok ki.
Elkezdek futni teljes erőbedobással a folyosókon végig keresve az utat kifelé. Közben teljesen erőből tartom magamnál a fegyverem, nehogy elejtsem. Ha szembe találkozok őrökkel nem sokat törődök velük tovább futok feléjük, akkor is ha lőnek, csak a kezemmel védekezek kicsit. Elég sok hozzá az életpontom, ráadásul juggernaut is vagyok, a harcmodorhoz hozzá tartozik a mentális hadviselés, már pedig ha azt látják nem állok meg csak megyek feléjük az hatásos. Mikor már pár méter közelségben vagyok akkor kezdek el rájuk lövöldözni, a fejük és a mellkasuk a célpont, igyekszem a lehető legpontosabban célozni. Bármilyen meglepetésre, csapdára, rejtett állásból lövöldöző lövészekre figyelek, próbálom őket kiszúrni. Közben a fejemben már megy a zene ami figyelmeztet, ez itt kemény rush nincs idő megállni vagy ilyesmi.
~ Régi szép idők, a Contig map, másfél perc volt átrohanni az egészen veteránon...

Ramirez indul előre és a folyosókon pár ajtó van a legtöbb iroda vagy gépterem. Az ajtók nyitva is vannak. Max megy pontosan Ramirez mögött.
- Hé tesó! bocs, hogy ott hagytunk a múltkor.
Hórusz az egyik őrtől felvesz valamit majd a csapat után megy. Minden ajtón be less majd az egyiknél hirtelen megragadja Saraht és azt berántja oda. Mire a lány észbe kapna a falnak csapódik. Nem nagyon tud reagálni mivel a fiú nem neki ugrott, hanem egy hirtelen kis repüléssel vitte oda be. A fejét bevágja, de semmi durva, ami igazán bajt okozna neki. Kis fájdalom a hátában és a fejében, annyira elég, hogy mire észbe kap látja, hogy a jobb kezét egy földön haladó fém csőhöz bilincselte Hórusz. Aki most fölött guggol, a szárnyait kitárja, amivel a szoba zöld vészfényeit kitakarja. Olyant, mint egy ősi egyiptomi csapás, aminek csak két aranysárga szeme csillog. Az egyik keze a férfinak Sarah torkán van. A nő érzi a karmait. Azok finoman és lassan szinte masszírozva mozognak le és fel a nyakán.
- Egy ördögöt ki kellett hagynom... most pótlok.

Tank látja, hogy a folyosóra belép pár katona jelzik, hogy minden rendben van és beállnak négyes sorba. Az eső sor letérdel és heten puskájukat tartják. Egy pedig két könnygáz gránátot tart.

A folyosóra kiérve a katonák felvették a védelmi pozíciót mire én fegyveremet kitámasztottam és amint a rabok megérkeznek egy álcázással fogadom őket majd a golyó zuhataggal.
A katonák jelzésére csak bólintok, hogy rendben van. A katonák felállása megfelelő volt és a gránátokat látva a maszkot elő készítettem, hogy azok kidobásuk után könnyedén feltudjam azt venni ha füst erre terjedne. Egy két fokot állítok a mesterlövész célzóján, hogy az tökéletesen megfelelő legyen erre a kis rövid távra majd minden felszerelést még egyszer ellenőrzök. Az m-95ös fegyvert kibiztosítottam közben figyelve arra, hogy megfelelő legyen a töltény betöltődés a csőbe majd a tárat kivettem és bele tettem még egy extra töltényt így 6 töltény csücsült velem együtt várva a rabok érkezését. Eközben tekintetem az ajtóra szegeztem illetve előtte jó alaposan körbe néztem a terepet biztos ami biztos minden bejáratot távolságot alaposan szemügyre vettem. Amennyiben sikerül átverekedniük magukat rajtunk már ki is szúrtam a legrövidebb utat a tetőre vezetve amelyen keresztül gyorsan feltudnék jutni az utolsó védelmi vonalhoz.

Futunk és futunk, egyre jobban elfog az a kellemes vérpezsdítő érzés, a számláló már nagyon kevés időt mutat, ki kell jutni innen időben. Szedem a lábam, ahogy tudom, teljesen beleélem magam a helyzetben. Közben hallom mit mond Max.
- Semmi gond, néha mindenkivel előfordul, hogy besokall és leavel.
~ Mondjuk annak legtöbbször a harag az oka és nem a félelem.
Futok és futok, ugyanúgy ahogy az előbb, figyelve az esetleges csapdákat, utunkban álló rajtaütési pontokat, megjelenő katonákat, lesben álló lövészeket. Ha hirtelen szembe találkozunk katonákkal én nem állok meg, rendíthetetlenül futok tovább, közben random tüzet nyitok rájuk, közel érve ha tudom szétlököm őket, illetve átverekedem magam rajtuk és futok tovább, aki megáll, meghal. Esetleg ha füsttel, fénygránáttal vagy mással próbálkoznak akkor alkarommal védem az arcom, szemeim nem veszek levegőt és másik kezemmel pedig igyekszem tüzelni a vakvilágban. Persze minden lépésnél ügyelek, nehogy elessek.
- Tütü-tütüm tütü-tömm tötötöm, titi-tüm tö-tö-tümm, tárárá, dárádá, tátádá...
Egyszerűen teljesen elfog a contig pálya hangulat és nem bírom ki, hogy ennek ne adjam hangos jelét. Egyre jobb a hangulatom.
- Testvériség kitörése! Gyerünk, gyerünk.

Hórusz felpofozza Saraht.
- Kussolsz!
Üvölti nyáladzva. A karmos keze ekkor elkezdi szétszaggatni a nő ruháját, a kezét félre söpri, ha védekezni próbálna. A férfi már a nadrágját tolja le és Saráht ütlegeli ameddig a nő egyszerűen a farkával átdöfi a gyomránál fogva. Hórusz vért köp fel, bele Sarah arcába. A szemei lassan felcsúsznak és ő erőtlenül zuhan oldalra.

Tank látja, ahogy a kristály mutáns és bikaember dörömbölve érkezik a folyosóra. A lövések főleg Ramirezt érik, aki így is sértetlenül menetel tovább. utána egy gránátot dobnak alá. A robbanás füstöt teremt a folyosón. Ramirez él, de most a folyosó végébe esett és a fegyvere eltört. Max pedig utoléri, de még fedezékben marad, mert ő nem golyóálló, ám tank pontosan látja a sarkon álló férfit kintről.

A várva várt elítéltek megérkeztek a vágóhídra ahol az őrökkel együtt már nagyon vártuk őket. A bika lény és a kristályos csak úgy rombolnak végig a folyosón hangjukat már 2 folyosóval ezelőtt lehetett hallani. Amint beléptek a folyósora eltűntem a világ szemem elől és megkezdtük a zenebonát fegyvereink sorra sültek el de még sem sikerült őket olyan könnyen megállítani mint azt terveztem. Pár másodperc tűzharc után a társaim füst gránátokat hajítottak az harcmezőre és az ellenség rendesen el is tűnt benne a magaslatról még lehetett szerencsére a mozgásukból kivenni valamit de ha mást nem legalább a társaimat meglehet különböztetni a raboktól. A füst beterítését követve kiszúrtam az egyik alakot a fal mögött bujkálva.
~ Megvagy!
Felhúztam fegyveremet minek hatására az elhasználódott hüvely kiesett oldalt majd egy új vette fel a helyét a puskacsőben. A puskám ki volt támasztva a célpont tiszta volt amint a célkereszt közepén volt a barátunk próbáltam mellkason lőni nem kellett a feje egy ilyen fegyver ha mellkason lövi bőven elég az. Majd a ravaszt meghúztam és ezzel útnak indítottam a 800m/s-os töltényt várba a találatot.

Kiérünk egy folyosóra, szembe egy teljes sorfalnyi low, legalábbis úgy veszem észre, csak a lowok állnak be sorfalba, hogy onnan hf-be kiszedjék a rushereket, masszív camperekre számítottam, na de ez... Nem egy egész hadtestnyi táborozóra cserkészre számítottam. Mindenesetre nem állok meg, a golyózápor nem zavar, egyáltalán nem, haladok szépen előre. Aztán a gránát, a robbanás, homályossá válik a kép és fülem zúg. De még élek, nincs rajtam seb, na igen ez mindig így van, egy juggernautnak az ilyen nem árthat, csak lassíthatja. Feltápászkodok, ahogy tudok, majd Maxnek kiálltok.
- Kapj fel és dobj be közéjük. Gyerünk.
Ha Max segít és közéjük hajít, nemes egyszerűséggel átfutok rajtuk, néhányat félre lökök. Ez a tipikus megtévesztő taktika, azt hiszik elfutok, de majd harminc negyven méter múlva megfordulok. Ha utána jöttek, akkor jó, nem a társamat támadják, ha nem akkor pedig könnyen hátba támadhatom őket. A régi szép idők. Amikor még ez volt a legnagyobb problémám, hogy összejön a Dragon statt.
Abban az esetben, ha Max nem segít vagy nem tud segíteni. Ismét feléjük rohanok, majd egy hatalmas és erős ugrással próbálok közéjük jutni. Újabb gránát esetén úgy manőverezek, hogy a lökéshullám közéjük dobjon és ne el. Egyre jobb ez a harc. Csak ne képzelnék magukat makedónoknak. Vagy csak lehet nem veszik komolyan a harcot, azért szemétkednek velünk.

Max bólint és amikor nyúlna fel egy durranást hallani. A mutáns egy hatalmas lyukkal a mellkasán elterül. Halott. A katonák tüzelni kezdenek 99-re. A kristályokról lepattognak a lövések és így veti be magát az emberek közé a mutáns. Azok a puskával ütik és késeikkel vágják, de teljesen hasztalanul.
Sarah a lövések irányába megy és látja már a folyosó végén Max holttestét.

Tank látja Ramirez támadását.

A töltény célra tart majd talál ezt követően egy lyuk keletkezett a rab mellkasán és zuhant a földre a teste.
~ Mínusz egy még egy tucat maradt.
Újra felhúzom a fegyvert próbálom az egész termet átnézni és megkeresni a legmegfélőbb célpontot. Nem is kellett soká keresnem az a kristályozott valami úgy tört végig a folyóson, hogy az embereim szarrá lőtték szó szerint ennyi tölténynek kéne benne lennie, hogy a töltények súlya lehúzza a testét egy szinttel lejjebb de semmi csak jön tovább katonáim lövése teljesen hatástalan ezt követően megindul egy másik férfi is a védősorfalam felé.
~ Ezek megvannak húzatva mi ez amerikai foci?
Már rég megkellet volna halniuk, biztos ezek lesznek azok a Tank szellemű emberek akik nem igazán fogékonyak a sima töltényre bár azért egy próbát megér.
Gyorsan tárat cseréltem robbanó töltényre majd felhúztam a fegyveremet ezzel kibiztosítva az új tölténynek az utat a régi sima pedig a fegyverem mellett landolt láthatatlanul. Majd ha azt látom társaim nem tudják velük felvenni a harcot rálövök a robbanó tölténnyel a támadó férfira. Ismét a mellkast célzom illetve a nyak alatti részt.

Éppen Maxnek adom ki az utasításokat mikor lyukas mellkassal a földre hull, meghalt, vége, egy társam elesett. De, ezt most nem is értem.
~ Na jó, az egy dolog, hogy masszív camp megy, elismerésem. De ha ez quick scope volt akkor egy órát nem COD-oztam, ez egy hard scope volt, a mesterlövész belenézett a távcsőbe... De? De? Már '96 óta nem néz senki a távcsőbe, mert egyszerűen nem illik. Milyen lövész az ilyen? Na jó ti akartátok, ha pubozunk, akkor pubozunk.
Bevetem magam a katonák közé és közelharcba kezdek, közben minden emlékem összeszedem arról az időszakról amikor a szórakozásért játszottam csak és nem versenyként tekintettem rá. Eszembe jutnak a HF-esek, igen megvan, ők mindig úgy nyertek, hogy nem vették komolyan az ellenfelet, ha az szemét módon játszik. Máris hallom amit hallanom kell.
- Your headshot scripts, are killing me I must confess, I never see where you are hiding, I lose my mind falling behiiiiiind you killed me camper one more time.
Ez tökéletes körítés a jelenleg kialakult komikus helyzethez. A lövésekkel nem foglalkozok, egy egész kupac kommandóst, vagy legalább kettőt hármat igyekszem magam köré fogni, felemelni őket és élőpajzsként cipelni. Ha ez nem lehtséges próbálok csak egyet vagy kettőt elkapni a nyakánál és úgy használni védekezésre. Utána folytatom az előrenyomulást bármi áron, felőlem lőhetnek, saját társaik bánják.

Ramirez könnyedén töri át magát a katonákon,a kik mindent megpróbálnak, de feleslegesen. Lassan hátrálni kezdenek és több robbanó golyó éri a testét. A bőrét nem sebzik, de az egyensúlyát elveszti és akaratlanul is a falnak zuhan tőlük. Tank látja az érkező testet, amit Sarah tart pajzsnak és egy robbanót neki is küld. Attól Sarah a falnak csapódik kificamítva a vállát.

A katonák képtelenek ártani nekem, na igen nem is tudom mit hittek ha egy Juggernauttal van dolguk, inkább az RPG-s bugot kellene kihasználniuk, ha elég közel jönnének hozzám egy RPG-vel a rakéta a testembe csúszna és felrobbanna bennem, de látszik ezek soha nem Spec Opsoznak. Teljes lendülettel hajigálom őket félre, mikor egy lövés ér, robbanólövedék, nem árt nekem de a falhoz vág, mint a gránát. Megrázom a fejem, próbálom összeszedni magam ekkor látom meg, hogy a démon lány a falnak csapódik és megsérül. Megsérül... megsérül... megsérül... visszhangzik a fejemben. Képes lett volna megölni a mesterlövész. Érzem, ahogy szívem verni kezd, a fejem fáj, a düh elönt, az erek mintha elpattantattak volna a halántékomnál. Lassan felállok. Szóval, képes lett volna lelőni.
~ Jól van még elnéztem, a helyi cserkésztábort, jó legyen kell valami kis nehézség kijutáskor, persze ez így jó. Kell a mester lövész a camperek vezetője, meg ugye ő a stílus. Na de ez azért több a soknál, ez a vadállat képes lett volna lelőni egy, egy nőt, ennek nem tanította meg az anyja vagy a társai hogy soha nem ölünk meg női karaktert csak ha önvédelem és az életünk múlik rajta. EZ KOMOLYAN AZT HITTE MEGTESZI! AZ ILYEN NEM ÉRDEMEL ÉLETET. LEGSZÍVESEBBEN AZ ÖSSZESET ÖSSZEGYŰJTENÉM ÉS BEFALAZNÁM.
Már nem teljesen vagyok tudatomnál, de nagyjából megnézem merről jöhetett a lövés és elkezdek arra menetelni, tűzön, vízen keresztül. Ha kell átgázolok az őrökön és a folyosón is, mindenen, ha újra meglő felállok és folytatom az utam.
- Na jó tedd le azt a WP-t. TEDD LE AZT A WP-t, A JÓ K.RVA ÉDES ANYÁDAT AZT LÖVÖLDÖZD! ÉS HA AZ ANYÁD VAGY A BARÁTNŐD LENNE?!
Ordítom a mesterlövész felé. Azt hiszem kicsit elborult a cérna.

A mi kis Jugernatunk nem hallgat a szép szóra és a töltények csak lelassítják hiába jön ide erősítés a töltényeim nem fogják elég ideig itt tartani. Gyorsan célba vettem a lányt, hogy az se jusson át a barikádunkon. Neki szállt a falnak töltényem hatására majd ezzel gyors tárcserébe kezdek betettem egy teli tár altató lövedéket majd célba vettem veled a lányt és tüzeltem nehogy legyen ideje felkelni. Mielőtt ellőttem volna az első lövedéket fél füllel hallottam a nekem ordibáló tankot aki katonáim sorát töri meg így minden maradék álcámat felhasználva még 1-2 perc elejéig akartam magam teljesen láthatatlanul tartani a kilőtt altatót teljesen eltüntettem a világ szeme elöl és reméltem, hogy az eltalálja a lányt és ki is üti. Ha ez megtörténik a házi tankunk szavai adtak egy ötletet hogyan állítsam meg őt. Tehát ha talál oda rohanok láthatatlanul a fegyvert vállamra kapva megkerülve a tankot a lány mögé bilincset teszek rá letérdeltetem majd leveszem az álcát miközben a lány kezeire bilincset vertem és letérdeltettem ez az altató hatására nem lesz nehéz hisz full kába lesz tőle. Majd fejéhez a coltomat szorítom és másik kezembe egy gránát pöckét húzom ki. Az álcát levéve fel ordítok a góliát felé.
- Tüzet szüntess mindenki te meg kezket fel vagy a lány meghal!
A colt jól láthatóan fogja a lány tarkóját nyomni torkolatával míg másik kezembe a gránátot tartam kihúzott pöcökkel jól láthatóan jelezve, hogy bármennyire erős is a lányt nem menti meg ha nekem jön.
~ Ha ennyire felhúzta magát a lány esése miatt csak nem ölné meg.

Ha az altató lövedék nem talál akkor az egész tervet hagyom és kezdek lassan pucolni vissza húzódni a tetőre jó pár füst és altató gránátot magam után hagyva ezzel fedezve társaimat.