Queens-i S.H.I.E.L.D. központ

Míg a többiek az utolsó ajtót feszítik ki és az egyikük egy halott őr ruháját veszi le, addig én a plafont pásztázom, hogy ha esetleg láttok valahol kamerát, akkor azt kilőjem. Miután ez megvolt csak utána teszem fel a kérdést.
- Mielőtt még kitalálnánk, hogy hogyan juthatnánk, ki elmondaná valaki, hogy ki mire képes? Elég hasznos lenne ez az információ a szökési terv megbeszélése szempontjából. – Kérdezem a többiektől, miközben újratöltöm a fegyvert, majd az egyetlen őrhöz lépek, akit életben hagytam, bár elég komolyan megsebeztem. Amennyiben elájult vagy ájultnak tette magát rá fújtam a szemére, csak hogy tudjam tényleg elájult-e, és ha magánál van de nem akar beszélni, akkor az egyik sebébe bele nyúltam két ujjammal és kotorászni kezdtem, hogy minél nagyobb fájdalmat okozzak neki, ameddig nem hajlandó az együttműködésre.
- Áruld el, hogy hogyan lehet innét kijutni és ne hazudj, mert van velünk egy telepata, aki azonnal megérzi. – Persze csak blöfföltem neki, de reméltem, hogy elégé meggyőző voltam ahhoz, hogy bevegye. Xavier bár életben volt, de elégé fáradtnak tűnt. Kétlem hogy most figyelne rá, de ha összeszedi magát, akkor se fogja tudni megcsinálni azt, amit a férfi kért tőle szerintem. Miután az ór akár elmondta, akár nem, leütöttem és én is elkezdtem az egyik őr ruháját lehámozni, majd felvenni. Remélhetőleg egy olyanét, amelyik nem lett véres.
- Ha a két mágneses krapek elég erős hozzá, akkor akár utat nyithatnának a tető felé is, majd egy fém gömbben ki is vihetnének. Nyersanyag van hozzá bőven a kérdés, hogy elégerősek-e hozzá?

Próbál hozzá férni a shield rendszereihez, nem sok sikerrel. Túl erős a védelme ahhoz, hogy a börtön részlegéből hozzá tudjon férni. Így felhagy a próbálkozással. Kilép a cellából.
-Nem tudom feltörni a rendszereket, innen semmiképpen sem...-
Jelenti ki, majd Xavier professzort pillanatja meg, bólint feléje. Majd az ajtót kezdi el bámulni, amit most próbálnak meg kinyitni. Talán még annyit megpróbálhat, hogy ennek a testnek átfésüli a memoriáját, hátha talál valami használhatót. Jobb ötlete egyenlőre nincs.

Az ajtók remegnek és nyikorognak. A következő pillanatban az ajtók kitárulnak és még megannyi gépet félre húznak mire nagy nehezen meglátnak egy embert, de velük ellentétben ez a férfi nincs rabruhában, csak jobban lefogva és lekötözve, mint mindegyikük összesen.

A fehér hajú fiú Rorschachra néz.
- Hasznos vagy - mondja elismerően a mágneses erőire utalva. - Ezt már szeretem.
- Bocs - szól közbe Zack. - Ki is vagy te?
- Hívjatok... Hoodnak. Igen, az most jó lesz.
- Hood?
Kérdezi az utolsó bebörtönzött a megannyi fém bilincs mögött. Álmosan felnéz és tekintete a vörös hajú nőn áll meg.
- Thorhalla... hmm szóval ebben az időszakán vagyunk? Érdekes... tovább voltam itt rab, mint akartam. Sebaj.
Morsus értetlenül nézi a jelmezes fickó majd amikor Steven kínozni kezdené a katonát egy villámmal csapja a falnak. A füstön és kínokon kívül nincs komolyabb sebesülése tőle, de látja, hogy Zacharias dühösen néz rá.
- Mégis mit csinálsz?
Az kapun a dörömbölés elmúlik.
- Már mindegy - mondja Hood. - Mindjárt berobbantják az ajtót.

Miller egyelőre nem kapott választ, de legalább az átöltözés megvolt, döbbenten kapta a fejét abba az irányba, amerre az újdonsült rabtársuk éppen nekiállt megkínozni a még életben levő őrt. A szerencséjére Morsus vágta falhoz, mert Jon szíve szerint golyót engedett volna a fejébe. Mindezek után válaszolni sem akart neki, sem pedig szövetkezni vele a kijutáshoz.
- Köszönöm – mondta Morsus-nak. – A következő ilyennél nem távozik innen! – nézett Steven-re.
Tyler nem jutott semennyire sem, de a rab szabad volt, okés, ennyire még őt sem kötözték le, pedig már ő sem tudott mozogni az elmúlt héten semennyit sem. Azonban nem is ez volt a furcsa, hanem az, hogy a férfi egyből Halla-ra nézett és a nevén nevezte. Ő és Einar az Asgardi szavak után sem volt benne teljesen biztos, ő pedig csak így ránézés alapján meg tudta mondani? Azonban erre most nem volt idő, mert az ajtót majdnem berobbantották már. Nem szívesen engedte volna ki a benti férfit, mert… mert a legtöbben itt valóban bűnözők, akiket nem érdekel az emberi élet sem.
- Védekezni fogunk és nem ölünk meg senkit! – mondta katonásan parancsolva. – Aki arra megy, hogy valamelyik lejövő őrt megölje, azt én lövöm le! Mindenki húzódjon fedezékbe és az átokba, elég ha megsebzik őket. Constantine, maga jön a A2-es cellába, mi leszünk legelöl, én az A1-ben leszek. Halla menj fedezékbe te is!
Pillantott még a nőre, majd visszasietett a folyosó elejére és a saját korábbi cellájába ment és ott úgy helyezkedett, hogy majd ő maga kilásson a megérkezőkre, de azok lehetőleg ne lássák meg őt.

Egy kicsit kezdtem jobban érezni magam s az első érzéseken úrrá lenni s lenyugodni. Noha még éreztem zavartságom s azt, hogy nem tudom, hogy mi történt. A furcsa lényre pillantottam némileg undorodva, mi megszólított. Szóval ő ismerheti azt, kinek a testébe kerültem.
- Nem tudom, hogy miről beszélsz – mondtam. – Nem kellene itt lennem, s nem kellene ebben a testben lennem, ez nem hozzá…
Elakadt a hangom, mikor a benti férfi a nevemen szólított. Felvont szemöldökkel néztem rá, honnan tudta, hogy ki vagyok s miket beszélt, oly furcsa. Időszak? Úgy beszél, mintha ismerne s mintha nem ezen időből való lenne. Jonathan szavaira csak biccentettem, de nem vettem le a szemem a férfiról.
- Ki vagy te drágám, hogy tudod ki vagyok úgy, hogy a jegyesem s Jonathan sem ismert meg? – kérdeztem gyanakodva. – Ki vagy te, ki úgy beszélsz, mintha nem is ezen korból származnál s ismernéd az elkövetkezőt?
Gyanakodva tettem felé néhány lépést befelé a cellába. Egyelőre nem akartam elengedni s a harcot megoldják a többiek, hisz nem tudom azt sem mire képes a test. A férfit figyelem s próbálom felmérni, hogy láthattam-e már korábban s ismerhetem-e, hasonlít-e valakire. De ha tudta s ezen időszakom, akkor tudnia kellett azt is, hogy miként kerültem ebbe a testbe s azt is, hogy miként kaphatom vissza a sajátomat. Csak akkor állok meg, mikor már kellően közel értem hozzá.
- Úgy vélem tudod, hogy miként kerültem ezen testbe s miként kaphatom vissza a sajátomat. Segítesz s én is segítek neked kijutni innen – néztem a szemeibe. – Áll az alku drágám?

Csendben figyeli az eseményeket. Thorhalla valahogy feltámadt abban a másik nőben. Míg a másik fiatal férfinak ugyan olyan mágneses ereje van, mint a több személyiségűnek.
A cellában egy még náluk is jobban őrzött alak tartózkodik. Tele bilincsekkel és ki tudja mikkel. Egyből fel ismeri az asgardikat, sőt ahogy észre veszi szinte mindenki mást is.
-Ebben az időszakban?-
Kérdezi érdeklődve, majd Xavier professzor-hoz lép, míg a többiek a harcra készülnek.
-Nem tudná őket manipulálni, az őröket?-
Ha nem mivel nincs olyan állapotban, akkor inkább a hátsó cellákhoz vezeti az öreget. Mivel fegyvere nincs így inkább kimarad, bár menet közben a cellájába lépve gyorsan leszakítja a kábeleket. Ezek is jobbak, mint a semmi.

A villámcsapás váratlanul ért és elég fájdalmas is volt. Emellett a falnak csapódást már meg se kottyant. Fejemet fogva ülök fel mikor hallom, hogy Mr. Morsus igen csak dühösen kérdi, mégis mit csinálok.
- Idióták! - Jegyzem meg halkan magamnak, majd aztán felnézek és válaszolok a feltett kérdésre. – Próbálom csökkenteni a sérültek számát és növelni a kijutási esélyeinket. Ha van, jobb ötleteteket hogyan tudnánk információt szerezni arról, hogy az ajtón túl pontosan merre is kéne menni, akkor hallgatlak, mert az alapján amit eddig mondtattok, nektek sincs gőzötök se hogy pontosan hol is van a kiút. És ha csak nem akartok végig rohanni majd minden folyosón az összes őrt „leütve”, akkor valahogy meg kéne tudnunk, hogy mikor merre menjünk. Már pedig az egyetlen telepatánk jelenleg állni is alig tud a lábán, az ajtót pillanatokon belül betörik, közületeke pedig még senki nem jelezte, hogy értene a gondolatolvasáshoz. – Közben erőt gyűjtöttem, hogy felállhassak és megvizsgáljam az őr pulzusát, életben van-e még, ugyanis a villámcsapás idejében őt is fogtam éppen, így őt is megrázhatta az áram. Sarah megjegyzését jelenleg figyelmen kívül hagytam, mert nem volt rá idő hogy vele is leálljak vitatkozni, úgy se menne. Még ha őt meg is tudnám győzni, Jane már csak azért is ellenem hangolná.
- És van valami terved is a katonák fegyverei ellen, vagy csak reménykedsz, hogy néhány lövés hangjától megijednek, és csak úgy hagynak majd kisétálni? Ugyan is a két mágneses alakon kívül kétlem, hogy bárki letudná őket fegyverezni egyszerre az meg kérdéses, hogy ők elég erősek-e hozzá, vagy hogy nem készültek-e valamivel ellenük is. Vagy van bárki más itt, aki képes ártalmatlanítani gyilkosság nélkül egy teljes kommandós egységet? – Végül az egyik cella ajtajához állok én is hogy fedezékbe legyek, de ha esetleg valami távkapcsolóval azonnal be tudnák zárni a cellát, akkor rögtön ugorhassak a felborított kocsi mögé. Aki az utolsó cellában volt, elégé ígéretesnek tűnt remélhetőleg ő nem olyan lágyszívű, mint ezek ketten.

A helyzet fokozódik, úgy tűnik ki futunk az időből, találkozunk még egy fickóval, akinek be van fáslizva az arca, még egy segítő kéz el is kell, főleg ha nem ölhetünk.
~ Kommandós egység, kommandós... azokhoz értek, meg van adva a terv, miszerint kell cselekedniük és attól nem, vagy csak minimálisan térnek el.
- Nem is kell kitalálni a gondolataikat... -szólalok föl- Előre megbeszélt terv szerint zajlik a behatolás, az első ember fogja a jobb sarkot, még akkor sem védi magát, ha fegyvert fognak rá, mert őt a kettővel mögötte lévő fedezi, és így tovább mindenkit a mögötte lévő véd, így zárnak be egy majdnem 180 fokos szöget. Ha valami nagyot hozzájuk tudnánk csapni, mikor betörnek, az megbénítaná őket.
Miután ezt elmondtam, remélem mindenki ésszerűen dönt, magam részéről keresek valami rendes fegyvert amit tudok használni, meg egy jó fedezéket, meg valami nagyot amit feléjük lehet hajítani, mikor betörnek.

A kötésekkel takart arcú férfi érdeklődve nézi a támadásra készülőket.
- De érdekes - Sarahra vigyorgott - Ó, te és én szépségem, naaaagyon jóban leszünk.
Majd kicsit érdektelenül Hallára nézett.
- De aranyos vagy. Mindig elfelejtem milyen hamar meglehet törni a puhány kis lelkedet édeském. De nekem senki se tesz "szívességet".
A beszélgetést a berobbanó ajtó szakítja félbe, de a füstből nem jön senki. Xavier koncentrálva bénítja le az őröket majd rákényszeríti őket, hogy eszméletüket veszítsék. A kopasz férfi meggyengülve zuhan Zack karjaiba.
- Az első hullámot így elintéztük, de több terv kell ide.
- Szabad lesz?
Mondja Hood és hanyagul sétál a fém ajtóhoz, ami elkezd szét folyni és lassan ráépülni a testére.

- Sokkal jobb.
Ezzel kisétál és az érkező katonákat a földön lévő apróbb fém darabokkal bombázza meg ameddig ki nem üti mindegyiket.
- Itt majdnem öt száz katona van. Ezek ismerik az erőinket és a módszereinket. Gyorsnak kell lennünk.
A csapat mögött az ismeretlen férfi kiesik a bilincseiből és kényelmesen feláll.

- Nos.. Ez már az a mennyiségű erő, amivel én is elképzelhetőnek tartom, hogy ki lehet jutni áldozatok nélkül. – Mondom miután láttam Hood-t bevetésközben. - De még mindig kéne, hogy merre felé mehetünk. Van bárki, aki esetleg felismerné a helyet, vagy van elképzelése hogy merre van a kiút? – Kérdeztem miközben kijöttem a fedezékem mögül majd Morsus-hoz sétáltam.
- Adja csak át. Az én adottságaim… kevésbé emberbarátiak, mint az öné. Ha tényleg nem akarunk megölni senkit, akkor ön képességének nagyobb haszna van, mint az én lőfegyver használatbeli jártasságomnak. Ha esetleg Hood kiterülne, néhány olyan villám, amivel az imént megcirógatott, biztos kiütne még pár katonát. Plusz az egyik őr ruhája is rajtam van, így ha csak egy másodperccel is, de később fognak rám lőni, mint önre. – Aztán ha Mr. Morsus átadja Xaviert, akkor őt cipelve megyek Hood és a többiek után. Amennyiben nem, akkor pedig az ájult őröket átkutatva valamilyen kés vagy hasonló vágóeszközt keresve, megyek tovább. Azzal még tudnék is úgy védekezni, hogy ne öljem meg az ellenfelet. A legutolsó cellában lévő férfi nem tetszik, nekem bár ez csak amiatt van, ahogy Sarahról beszél, de ő megtudja védeni magát, vagy ha nem sikerülne neki, majd akkor avatkozom csak bele.

Attól, hogy a szadistát senki sem méltatta szóra máris azt hiszi, hogy senki sem tudja, hogy merre van a kiút innen. Hihetetlen, hogy mennyit tudott siránkozni, és elvileg ez egy profi bérgyilkos. Az ajtó berobbant és az első adag katonát még Xavier intézte el.
- Ha kint leszünk innen ismerem a helyet – mondta Miller. – Mind a két SHIELD bázis helyét ismerem és Jackson is le tudja fentről kérni a tervrajzokat. És nem én vagyok az egyetlen innen. És igen képes vagyok arra, hogy leszereljek kommandós egységet – felelte teljesen nyugodtan. – És mielőtt megkérdezi ember vagyok, nincs képességem.
Csak épp Einar révén a világ egyik legképzettebb katonája és harcosa, de ezt már nem kellett hozzátennie hangosan. A homlokát ráncolta össze, amikor az alak ruhát öltött. Magneto! De ő meghalt, akkor ez? Majd később kiderítik, most nem volt rá idő. Miller is előjött a helyéről, hogy végül nem kellett használnia a fegyverét, az őrökhöz lépett, ha volt náluk gumibot, akkor két darabot vett el tőlük, majd pedig még egy pisztolyt és lehetőség szerint, ha volt az őröknél, akkor póttárakat is, lehetőleg nyugtató, vagy gumilövedékeket.
- Halla, gyerünk! – szólt hátra a nőnek.
Jobb híján Magneto mellett indul el előre, ha voltak olyan nyugtató lövedékek, akkor azokat használva próbálja leszedni a szembejövő katonákat, ügynököket úgy, hogy mindkét kezében van fegyver, persze arra ügyel, hogy nehogy eltalálják, így folyamatosan kitér, és próbál fedezékbe húzódni.

- Igen, Asgardi vagyok – szóltam hátra vicsorogva a nőre. – S nem tudom, hogy miként kerültem ebbe a halandó testbe!
Elfintorodtam a féreg szavaira s a sértései után teljes erőből próbálok lekeverni neki egy pofont.
- Pusztulj el itt akkor féreg – feleltem megvetően. – S úgy hiszem összekeversz valakivel, nincs puhány lelkem, erősebb vagyok bárkinél, kit ismerek!
Megvetően s sértődötten fordultam el tőle s indultam kifelé, eddigre már a többi halandó legalább elintézte, hogy könnyedén kijuthassak egy ideig. Lassan s nyugodtan sétáltam az eszméletlen őrök felé s ha van náluk nyugodtan veszek fel két gumibotot, kard épp nincs lásuk s ez hasonlít arra a leginkább. Ki eddig is beszélt most is csak azt teszi s egyre nagyobb ostobaságokat fecseg. Előbb még kínozni akart, most pedig hátramaradni s támogatni az öreget. A „bátor hős”.
- Te tudsz is valamit, vagy csak siránkozni? – néztem méla undorral végig azon, kinek be nem állt a szája (Steven) – Eddig nem úgy tűnik…
< - Szánalmas gyáva féreg… - fűztem hozzá még megvetően. >
Mivel jómagam nem értettem a lőfegyverekhez s nem tudtam, hogy ez a test mire is képes, így nem mentem előre, csak Jonathan után, de ha megvolt a lehetőség a támadásra közelharcban, akkor a két bottal támadtam nyakra s fejre erős ütésekkel s rúgásokkal torokra s mellkasra támadtam s persze próbálok védekezni a támadásaik ellen.

A befáslizott fejű alak, olyan ismerős volt, aztán hirtelen meglepetésemre eszembe jutott honnan.
~ "Hush... most éppen Pingvinnek dolgozik, a madárnak vigyáznia kellene ezzel a mániákus bosszúhadjáratát járó pszichopatával" ; "Egy bandaháború tombol ebben a városban és a Pingvin nyerésre áll, de elmondok egy titkot, az ő terve az enyém lesz, és ha keresztbe akarsz tenni nekem, emlékezz: Halott ember nem beszél" ; "Gondolkozz úgy mint az ellenfél és nyerni fogsz" ; A fenébe is, ez Hush! Az a DC karakter aki Batman civil énjére vadászott, de nappal... Vagy csak egy mániákus fickó, aki utánozza.
Amíg én ezt szépen kigondoltam, zajlanak az események, semmi ajtórobbantás Xavier kiüti mentálisan az őrséget, nem lehet könnyű, ezután egy következő igen erős mutáns veszi kézbe a rohamot. Én megyek és hátulról fedezem őket, nincs szándékomba lövöldözni, abból mindig baj van.
- Hush?! - szólok oda a fáslizott fejű alaknak- Elnézést, de nem te vagy.
~ Aztán lehet hülyének néz, de ezt meg kell tudnom.

A kötéses férfi csak rámosolyog Sarahra.
- Ó, édeském. Ha tudnád. Nyugi, élvezted már... vagyis fogod. Ezek a fránya idősíkok.
Mondja nehézkesen és Thorhalla szavaira csak egy csókot küld mosolyogva.
- Áh, a másik világból jött zsoldos, beszélgess a kínaival sok a közös bennetek.
Tao az említésére veszi észre, hogy ismeri a férfit. Már a hangja árulkodó, de a modora és a mozgása azonnal felfedi ki is ő.
Morsus átadja az eszméletlen testet.
- Csak ésszel.
Mondja Stevennek.
Magneto Rorschachot hallgatja.
- Ha kijutottunk innen, mi ketten nagyon jóban leszünk.
A katonáknál csak éles fegyver, könnygáz gránátok és gumibotok vannak, de elég mindenkinek. Miller vezeti a csapatot, de sok útvonal még neki is szokatlan. Erre a szintre nem volt engedélye így sok helyen csak tippel merre is kell menni. Egy ponton Hood-Magneto megtorpan és az egyik labor felé indul. Az ajtókat felfeszíti és végig nézi a kémcsövekkel és gépekkel teli helységet.
- Miért nem őrizték ezt?
- Gondolom lezárták inkább a szintet.
Válaszol Morsus majd a csoport nagy fémes morgást hall. A hang irányába indulnak át a laboron, ami mögöttük elkezd remeg, majd minden összetörik.
- Mi nem vagyunk patkányok.
Mondja Magneto ridegen. Egy folyosóra érkeznek ahol egy gyakorlati terembe lehet belátni az ablakon. A hatalmas belmagasságú edző terem üres leszámítva két éppen ébredező mutánst. Skarlát Boszorkány mester és Sakura. Ahogy ők magukhoz térnek úgy veszik észre a többiek is a morgás forrását.

- Mik ezek?
Kérdi Zack ámulva.
- Őrszemek - feleli Hood szemeit lecsukva, látszik, hogy koncentrál. - Egy mező védi őket a képességeimtől, de érzem, hogy nincs bennük élő ember. Önállóan gondolkodó és cselekedő mutáns író gépek.
A szavak végén a két felébredt mutáns felé indul meg a két huszonöt méter magas robot.

Miller ment elől, bár a hely annyira nem volt ismerős számára, korábban itt még nem járt. Valószínűleg valami rejtettebb szintek, vagy magasabb engedélyt tartalmazó, ahova még ő és Steph nem kaptak korábban engedélyt. Sajnos nem talált nem éles lőszert, de könnygáz gránátot is vett magához. A bekötött arcú férfi zavarta, valami nem tetszett benne neki, talán, ahogyan túlságosan is sokat tudott, az volt zavaró. Mikor Magneto megállt az egyik labornál. Constantine kérdésére csak ránézett a férfira, de nem válaszolt neki. Még mindig nem akarta elárulni, hogy Einar a másik fele, de azt pedig az előzőek után felesleges lett volna mondani, hogy nincs köze hozzá. Ahogyan a hatalmas robotokhoz, az őrszemekhez értek kezdett nagy gond lenni, főleg, hogy fémből voltak, de a mágnesesek nem tudtak velük mit kezdeni. Inkább az android felé fordult a labornál, és a neki mondottakban a válasz is benne volt némileg.
- Jackson, most próbáljon már meg végre valamit csinálni! – mondta. – Ezeket kell lekapcsolni, illetve keresse meg, hogy a személyes holmikat hol tartják. És lehetőleg úgy, mintha még élne! – adta ki a parancsokat. – Vagy írja felül a működésüket, programjukat!
Felnézett a monstrumokra, saját magának elképzelése sem volt, hogy miként működhetnek, tudta, hogy az emberi irányításúak mivel rendelkeztek, de hogy ezek? Sakura-t felismerte, meg Boszorkány mestert.
- Hány mutáns is van közöttünk? – kérdezte. – Ők ketten, maga, ő – Steven-re utalt – Xavier és még valaki? Sakura, húzódjon fedezékbe! – kiáltott a nőre.
Próbált fedezékbe húzódni és Halla-t is húzni magával. Számítógépet keresett a tekintetével, vagy bármit a helységben, ami EMP-t tud generálni. Végül is a végzettsége szerint képes arra, hogy számítógépes rendszereket feltörjön és átírjon, így ha Jackson nem tesz semmit, akkor saját maga lesz kénytelen ezt megpróbálni.

Megvetően néztem még az alakra, majd elfordultam tőle s többé nem érdekelt. Kissé nehezebben ment a két gumibottal a harc, mint gondoltam, végül is nem a saját testem. De mit így hirtelen éreztem s tapasztaltam, legalább olyan gyors s hajlékony, mint a sajátom. De gyengébb s valószínűleg nem is olyan ellenálló. Viszont könnyebb, s ez tette nehezebbé a vele való boldogulást. A leány hangja felé kaptam a fejem, ki méltatlankodott a férfi szavaira.
- Drágám, ennyire ne légy ostoba! – néztem a fura lényre lenézően. – Ha nem tűnt volna fel az idővel babrál, a szavai szerint a jövőből jött. S még minket Asgardiakat tartanak ostoba barbárnak a szokásaink miatt s mert az örök középkorból jöttünk. Pedig a halandók sokkal inkább azok…
Hátranéztem rá végül, pedig nem óhajtottam vele törődni.
- Csak helyeselj, mert nem tévedek, igaz? – kérdeztem gúnyosan.
Arra már nem méltattam, hogy megkérdezzem újra, hogy mely korból jött, úgysem fog rá felelni. Legalább is az eddigiek alapján így éreztem. Constantine kérdése, s Jon nem felelt, miért is felelt volna? Hisz mindig is oly nagyon óvta a titkot, de már nem volt jelentősége, ezek itt úgyis tudták már. Legalább is, ki elhitte s tudta, hogy miről van szó. Közelebb léptem hozzá s a fülébe suttogtam, hogy más ne hallja.
- Találd meg a nyakláncát drágám – leheltem. – Amíg az nincs nála nem tudja átadni az irányítást. Csupán Stephanie-nak nem volt szüksége ereklyére hozzá, hogy én kapjam az irányítást. De ő nem boldogul efféle tárgyak nélkül.
Egy csövekkel teli terem után hatalmas csarnok s két hatalmas masina, a vörös férfi, s Sakura, őt még ismertem is s Stephanie is. s mégis mit kezdjünk két ekkora valamivel?! Ha legalább a saját testemben lennék képes lennék arra, hogy tüzet idézzek s tehessek bármit is, de így? Jobb híján próbáltam fedezéket találni s ha mégis engem támadna a fémszörny kitérni előle. A szemeimmel pedig bármilyen fegyvert s tárgyat keresek, mi ezekkel felvehetné a versenyt s felhasználható lehetne ellenük.

~Mi a fen...~
- EeeiiiiÍÍÍ!
Síkítva nézek fel a két hatalmas robotra melyek tornyosulnak felettem. Dermedve nézem azokat ahogy mozogni kezdenek. Ismerős hang üti meg a fülemet. Nevemet hallom és, hogy húzódjak fedezékbe. Nem tudom hirtelen honnan jött a hang meg hogy mégis kitől érkezett de pánikkal ittasan kezdem el a lábamat szedni minél messzebb próbálva kerülni a robotoktól, meg-meg csúszva induláskor.
- SZAKADJ LE
üvöltöm a robotokra mintha bármit is érne de hangomból kiérezhető hogy nem kicsit szartam be ezektől itt hirtelen. Lányos zavaromban megtorpanok egy pillanatra és egy másik irányba kezdek el futni ahol fedezék is van mert úgy talán még el is fogok tudni bújni nem úgy mint nyílt terepen egyenesen futva kéz lóbálva sikítva. Ha elérek valami, akármi mögé ami mögött elférek még messzebbről is de bevetődök, bekúszok és összegubózok mögé minél kisebb és észrevehetetlenebb legyek.
~ Jesszusom jesszusom jesszusom, mi a sz*r van itt. Nem emlékszem, hogy egy katonai bázis kellős közepén aludtam volna el...Ébredj fel ébredj!! Ááhj már~
Kopogtatom meg a fejemet közben.

Xavier-nek sikerül az első hullámot ki iktatnia. Követve a többieket, felkap egy pisztolyt és könnygáz gránátokat, az egyik őrtől, majd csendben követi a többieket.
Gyanakodva hallgatja az időutazó férfi szövegét, akinek a segítségével talán már rég elmenekülhettek volna.
Egy újabb labornál, pedig két ismerős mutánst pillant meg és a tovább fejlesztett Őrszemeket. Kettőt is. Int Millernek, és gyorsan körbenéz, talál-e valami konzolt, de mivel egy gyakorló terem, nem igazán fog. A két mutánson tesztelnék az új Őrszemeket. Ha talál akkor megpróbál közel férkőzni, és azon keresztül leállítani, vagy összezavarni a két robotot. Ha nem megy akkor közel kell jutnia hozzájuk, ami nem lesz egyszerű, de megpróbálja, intve Millernek és a többieknek, hogy fedezzék, amíg megpróbál a közelebbi Őrszem közelébe jutni.