Queens-i S.H.I.E.L.D. központ

- Nem lesz baja. – Több szempontból is okom volt rá, hogy épségben tartsam. A legfontosabb az volt, hogy Hood és Morsus-n kívül, egyenlőre ő az, aki nem csak beszélt, hanem csinált is valamit. Persze Morsus megcsapott egy villámmal is, de korábban is kaptam már pofonokat, vagy rázott meg az áram. Persze akkor valamiféle elektromos berendezés volt nem pedig egy mutáns. Miután a hátamra kaptam az öreget mentem én is a többiekkel. Próbáltam a csoport közepén tartózkodni, hogyne tudjanak hátba támadni. Menet közben oda mentem Sarah mellé is, hogy kicsit beszélni tudjak vele.
- Miért nem idézed elő Jane-t? Egy majdnem halhatatlan harcos most egész jól jönne nekünk. Bár kicsit nehéz lenne rávenni Jane-t, hogy ne öljön meg senkit, de még is.. Jól jönne a segítsége. – Ekkor Felgyorsulnak az események és hamar 2 hatalmas robottal nézünk szembe, amiket pont ellenük legalább is többségük ellen fejlesztettek ki. Bár álltalábba jobban szeretek én harcolni az életemért, mint hogy másra bízzam, de most az extra teherrel esélyem se lenne, na meg amúgy se sok mindent csinálhatnék a monstrumok ellen, így próbáltam fedezéket keresni. A mögöttünk lévő rész még ráadásul korábban be is szakadt szóval még csak vissza se mehetünk.

Rorschach… Nem igazán tetszik nekem ez az alak.

Hrrr… Egyet kell értenem Walttal, pubi. Még hogy „nagyon jóban leszünk”? Velem ugyan nem!

Bármire hajlandó vagyok, hogy végre kijussunk innen! Ha ehhez ideiglenesen társulnunk kell valakivel, akkor már legalább olyan legyen, akinek ismerjük a képességeit, hiszen hasonló a miénkhez, és aki nem fél megtenni, amit kell! Ez a férfi sem épelméjű, semmi kétség, de a fellépése és hozzáállása olyan határozott, ami megfelel az én nézeteimnek is.

Aha… És az Úr nézeteinek is, hm? Egyébként határozottságban a többi flepnis sincs lemaradva tőle, sőt…

ELÉG!

Kizárom a fejemből a testünkön osztozó két hitetlen hangját, és felkapok pár könnygázgránátot és egy fegyvert az eszméletlen őröktől. Ezután némán követem a kis csapatunkat vezető férfit – nem mintha megbíznék benne.

Sokkal inkább a Hood nevezetűben, aki egyszer csak megáll, majd befordul valamerre. Követem, és én is betekintek oda, amely teremnek felfeszíti az ajtóit.

Nem értem, pontosan mit kellene itt látnom, de amit hallok, az annál veszélyesebb lehet…

Morgás…? Mintha… fém lenne, nem?

Amennyiben az, úgy nem okozhat nekünk problémát.

Azért csak óvatosan…

Isten velünk, Walter! Ne feledd, te kishitű bolond! NEM TÁNTORÍTHAT EL SEMMI!!!

Helyeslően bólintok Hood szavaira.

- De még mennyire, hogy nem… Isten hű szolgái vagyunk, és NEM patkányok! Elegem van! Hol az ellenség? HOL A KIJÁRAT???

Ahhoz képest, hogy nem vagyunk patkányok, elég rendesen eltévedtünk ebben a nekünk felállított labirintusban…

Hurrm.

Közben bepillantok egy terembe egy ablakon át, és újabb ébredező foglyokat veszek észre… de nem érdekelnek. Inkább a különös hang forrása felé fordítom a figyelmemet.

Tehát Őrszemek.

Halványan én is érzem, amit Hood, hogy a képességünktől védve vannak. Átkozott pokolfajzatok!

Ezek… Ezek megindulnak! A két fogoly felé! Segítenünk kell!

Nem! Semmit sem tehetünk ellenük! És nem is kell.

Dehogynem!

Átveszem az irányítást, és a szememmel egy vastagabb, strapabíróbb fémcsövet vagy -alkatrészt keresek. Ha találok ilyet, és el tudom mozgatni a képességemmel, akkor felrepítem, és megpróbálom teljes erőmből az egyik Őrszem feje felé hajítani…

Miller szavaira Morsus húzta a száját.
- Én is az vagyok és azt hiszem a reinkarnálódott sátánunk is.
Magneto csak komoran hátra pillantott rájuk. Halla gondolataira a haja táncolva kezdett összetekeredni majd a vége hegyessé vált. Mintha dárdákká formálódtak volna.
Az őrszemek megindulnak Sakura és a boszorkánymester felé. A lány látja, hogy először a férfit akarják, de az nem tud igazán magához térni. Fel se fogja mi történik. A robot pedig tenyerét emeli rá, amiből sárgás fény kezd áradni.
Tyler nem az adatokat látva fogja fel, hogy az önállóan gondolkodó rendszert róla másolták le. A kettő állandóan futja végig a rendszereket. Amire az egyik robot megfordul. Tao ekkor kirobbantja az egyik falat a folyosón a gép átnyúl a falon,a mi elválasztja őket és kikapja az egyetlent, aki nem ugrik hátra: Bishopot.
- Azonosítva. Parancs: megsemmisítés.
A gép mielőtt bárki tehetne bármit egy mozdulattal összemorzsolja a férfit.
- Jó hír patkányok. Már nem kell mutánsnak lenni, hogy a halál gépek vadásszanak rátok.
A szavaira az őrszem másik kezéből egy lézert lő, de nem a csapatra, hanem az elrohant Taora, aki egyszer csak azt látja, hogy a fal mellette kirobban és lézer száguld felé. Az őrszemről közben koppannak le az asztalok, amivel dobálja őt Walter.
- Ó az ég szerelmére. - morogja a kötött arcú. - kapjátok fel a gatyátokat és harcoljatok.

Végigfut a hideg a hátamon ahogy megindulnak a gépek, miért nem maradnak nyugton, csendben, mozdulatlanul? Beállhatna most egy véletlen rendszerhiba vagy valami, hogy felrobbanjon a fejük vagy nem is tudom...
Egy pillanatra hátra sandítok és látom, hogy nem engem akarnak, legalábbis nem elsőnek, megnyugtató... Francokat megnyugtató! Ott egy másik fazon is aki teljesen nem, ezt belőtték vagy szimplán ennyire lassú? Ember két cseszett nagy robot akar a fejedre lépni! Erre azért illene feleszmélned... Az egyik kezét fölé tartja és valami sárgás fényt kezd el árasztani magából...
~Banyek ennek annyi...~
Torpanok egy pillanatra csak meg majd ismét, kicsit célirányosabban újra elindulok körbe körbe nézve, hogy mégis merre lehet egy nyamvadék kijárat. Ezek elől tökmindegy ha bebújok egy láda mögé, az csak nekem számítana. Franc... Hogy az istenbe kerültem ide?! Gá, na jó erről később filozofálunk, most egy ajtó kell vagy ablak. Egy nyamvadt szemétledobó is megteszi csak legyen valami...
Pásztázom a termet tekintetemmel körbe és a plafon felé is hátha ott van valami amin ki tudok jutni, és remélem nagyon, hogy lesz is valami, mert ha nem akkor nekem itt kicsöngettek.

Egyelőre még nem tudott meg semmit, de figyelte a két őrszemet. Nem nagyon tudta egyelőre, hogy miként lehetne ezeket legyőzni, de annyi tényleg bizonyos, hogy nem csak mutánsokra vadászik, hanem mindenre, ami itt van, él és mozog. Ezt Ramirezen be is bizonyította. Az ismeretlen kibernetikus valaki elrohant, így rá nem lehetett számítani. Feltűnt neki azonban, hogy képesek lőni az őrszemek és még energiapajzs is védi őket. Egyik sem volt a legjobb hír, de ezekre már lehetett építeni. A merengéséből a kötözött férfi szavai rázzák ki.
- Van két tervem – mondta. – Hood említette, hogy pajzs veszi őket körbe, a két őrszemnek koccannia kellene, a két ilyen pajzs találkozása jó eséllyel robbanással járhat, ami talán megsemmisíti őket. de nincs elég erőnk, hogy feldöntsük őket… a másik ötlet. Képesek lőni, a csapat két részre válik és egymás felé csaljuk őket megvárjuk amíg lőni fognak. A cél, hogy egymást szedjék le, valószínűleg egymásra hatással van a lézerük – hadarta. – Szóval tereljük őket egymással szembe!
Végignézett a csapaton.
- Rorschach, a démonnő, a kínzó (Steven) és Constantine maguk az egyik csoport – folytatta. – Mr. Morsus, Halla, Hood és maga és én – nézett a bekötözött arcúra –a másik. Tyler folytassa a feltörést és tartsa szemmel Xavier-t, Sakura pedig oldja meg, hogy Wandal-t se öljék meg. Mozgás emberek!
Remélte, hogy és a jelenlevők nagy része legalább tenni fogja, amit mondott neki. Majd meg is indult az általa kiszemelt őrszem felé, hogy nekiálljon felhívni magára a figyelmet, hogy a tervet végre lehessen hajtani.

A nőre pillantottam méla undorral, hát már megint itt tartunk? Hol van ilyenkor Namor, ki legalább megértette a viselkedésem s elfogadott. Sértetten fordítottam el a fejem a halandótól s inkább a gépeket figyeltem. Ha meg lenne az erőm, akkor könnyebben menne az egész s ha Einar itt lenne, akkor már régen nem lett volna egyik sem ellenfél s már szabadok is lennénk. Illetve ha képes lettem volna teljesen irányítani ezen testet s nem csak szoktam volna éppen, hogy milyen ebben mozogni s tenni bármit is, már megtámadtam volna azt a kettőt. Unottan pillantottam a férfi felé, ki szerint támadni kéne, de ha ily nagy a szád mért nem cselekedsz te? Felsóhajtottam Jonathan szavaira, hát mégsem várhatom el, hogy ezúttal mások mentsék meg a helyzetet, mindig nem kell a világot mentenem?
- Ha ismered azt mi következni fog… s a kijutás érdekében, mire képes ezen test s miként tudom előnyeit használni? – néztem a férfira a csapatbeosztás után.
Remélve, hogy választ is kapok, így Miller után indulva én is elkezdek futni a fémmonstrumok felé s közben figyelek, ha támadnak, akkor kitérhessek a támadás elől s ha sikerült megérkezni úgymond vele szembe, akkor próbálom én is arra csalni, merre a másik monstrum is található.

Döbbenten észleli, hogy az új Őrszemek rendszereit egy az egyben róla másolták. Ez talán megkönnyíti a dolgát, talán. Bólint Millernek, majd Xaviert a legközelebbi fedezék felé irányítja. Ezek után próbálja feltörni, legalább az egyik robotot. Megpróbálja azokkal a programokkal amikkel őt is próbálták feltörni. De valószínűleg ezzel nem megy sokra. Ha ez nem jön be, apró programok seregeivel próbálja meg összezavarni a mozgásukat, hogy Jon tervét elősegítse. Közben ha rájuk támadnának, újabb fedezékbe ugrik, ügyelve a professzor épségére is.

Sakura nem is hallja Miller szavait, de a férfi felébredve látja a lábat és ösztönösen teremti a valószínűtlenségét. A robotnak meg kéne tartani az egyensúlyát. Képesnek kéne lennie arra, hogy egy lábon állva ne zuhanjon hátra, de most nem képes rá. A gép egyensúlyát vesztve a társának esik, akit nem lök fel, de megzavar annyira, hogy a két csapat betud futnia teszt terembe Miller parancsát követve. Halla még visszafordul, hogy mondjon valamit a rejtélyes rabnak, aki ekkor fél szavaknál megcsókolja a nőt erőszakosan. A csók után mielőtt a nő mondhatna valamit a mellei között mellkason rúgja át a robot ütötte lyukon.
- Erre már szükségem volt.
Ezzel a férfi visszafelé indul és a falból egy drótot kitépve az egészet éppen felfogó Tyler arcába nyomja. A robot test leáll az elektromosságtól és a férfi eltűnik mielőtt bárki tehetne valamit.
- Úgyis rohadtul utáltalak mindig is.
Miller a legjobb esettben is csak azt fogja fel amikor Thorhallát kirúgják a lyukból, mert ő már előre rohant. Az álló őrszem fejének Tao csapódik, majd amikor dőlni kezdene Walter plafon darabja zuhan rá és a gép elesik. Magneto a padlót kezdi el felemelni, hogy beleburkolja az elsőként földre került gépet. A második őrszem még próbál vissza ülni, de Morsus a fejét bombázza a villámokkal.
- El se hiszem! Nyerésre állunk! - Mondja Zack döbbenten.
A fémbe burkolt robot viszont kezét emeli, amikor lőne a fémek lehúzzák a kezét és a sugár Stevent találja el. A férfi nem reagál elég gyorsan és a sugár porrá égeti a bal karját.

Megállok a keresgetéssel és a futással is a robajokra. Megfordulok és elképedve nézem a csapatot ami épp befutott. Nem semmi, nem egyszerűen felborították a robotokat hanem elkezdték rájuk bontani az épületet. Az egyikőjük a plafonból szakított le egy darabot ami egyenesen landolt az egyik roboton. A másik pedig a padlót kezdte el feltekerni a földre döntött robotra.
~Azta~
Szétkapják a helyet rendesen és úgy fest a robotokat is helyben hagyják. De mégse minden egyszerű mert az egyik sugarat lő a tenyeréből és az egyikőjük karját...eltüntetni. Hamuvá válik egyszerűen. Jesszusom. Oda is rohan hozzá rögtön valaki...De. Hogy képesek ezeknek a monstrumoknak nekimenni? Én egy teremben nem akarok még a szétszedett variációjukkal se lenni...Ezek meg... Ehh, nem jönnek a szavak. Csak tátott szájal bámulok ahogy sorozzák a robotokat és teszik harcképtelenné lassanként őket.
~Ez egyszerűen kész... És ilyenkor nincs itt a gépem. Mekkora jó lenne pedig...~
Megrázom a fejemet, észhez kell térni. Nem most kéne elmélkedni, hogy de jó lenne képeket csinálni. De jó lenne nem itt lenni!

- Akkor mondjon valami ötletet maga is! – mondta Miller Constantine-nak. – Amikor másokat kell lelőni, akkor mindig határozott!
Wandal-nak hála sokkal könnyebben ment a döntsük földre az őrszemeket, mintsem remélte volna. Azonban nem robbantak fel ettől, de legalább az energiapajzs nem védte őket egymással szemben. Ezt jól gondolta. Későn fordult hátra, amikor Halla kizuhant a lyukból, ahol bejöttek, a férfi pedig eltűnt, úgy látszott, hogy az androiduk is leállt, így nem mentek semmire ezzel. De legalább az őrszemek a földön voltak és már lehetséges, hogy közel a győzelem is. az elektromosság itt is sikerrel bevethető talán, túltölteni az őrszemeket. A külsejükön – a képek alapján – volt a válluk részén is nagyobb nem igen védett terület. Ami talán használható is volt. A kínzó karja eltűnt egy támadás nyomán, így méginkább óvatosnak kellett lennie.
- Mr. Morsus! – kiáltott oda. – A nem páncélos részeket próbálja eltalálni!
Saját maga a nem beburkolt őrszemhez próbált odajutni és a közelben elektromos kábelt keresni, amit felhasználhatott és elért az őrszemig. Ha volt ilyen, akkor azt kitépi a helyére, ügyelve, hogy az ne rázza meg, majd azzal próbál felugrani az őrszemre és a kevésbé védett helyen a vállaknál belevezetni az őrszembe, hogy túlterhelje. Ha nem volt ilyen, akkor ezek nélkül próbál feljutni rá és a pisztolyokkal lő bele ezekbe a részekbe, hogy minél nagyobb kárt okozzon és próbál majd lejutni egy esetleges robbanás elől.

Választ nem kaptam az illetőtől, helyette megcsókolt. Oly annyira meglepődtem a merészségén s pimaszságán, hogy szólni sem tudtam. Pillanatokkal később próbáltam ellökni magam tőle, de nem hagyta s a csók végén még mellkason is rúgott. Felnyögve zuhantam ki arra, merre távozni óhajtottam korábban is. Vicsorogva néztem rá s próbáltam felkelni a földről, de jobban megéreztem a fájdalmat ebben a testben, mint a sajátomban s így nem voltam rá képes.
- Ezért megfizetsz nyomorult féreg! – mondtam dühösen.
Mikor a gép felé haladt próbáltam felé lendülni, hogy megfizessen ezért, de pillanatok alatt tűnt el s a gép pedig működésképtelenné vált. Mivel nem voltam tisztában továbbra sem ezen test képességeivel s a monstrumok pedig már a földön voltak, de nekem továbbra sem volt semmim mivel harcolhattam volna ellenük, így egy fedezéket próbáltam keresni, hogy ott várhassam ki a küzdelem végét. Azonban végig a gépeken tartottam a szemem, hogy menekülhessek, ha szükséges, s Jonathan-t figyeltem, ha ő veszélybe kerül, akkor próbálom fedezékbe rántani s védeni, bármilyen módszerrel.

Constantine szíve hevesen kezd verni. A fejében sötét gonosz hangokat hall. A végtagjai remegnek és a bőre lángol. Nem tud levegőt venni csak füstöt köhög fel. A bőre lassan elkezd leszakadni és a csontjai lángolni. A Szellemlovas felébredt.

Steven karja elvesztésétől eszméletét veszti, de a sebe be is lett forrasztva a lézerrel. Az erek ellettek zárva. A kínzó túléli. A robotokat Miller lőni kezdi és Zack bólintva az egyik szeméhez megy majd belelő egy villámot ezzel ki is végzi a gépet. Halla esetlenül lép és már zuhanna el amikor a haja csápokká formálódik és elkapja őt. A haja, mint valami pókcsápok tartják meg őt. A másik robot elkezdi leszakítania fémet magáról és emelkedni, de ekkor a feje felrobban. A Skarlát Boszorkánymester sétál el a zuhanó gép mellett. Majd Hood elé sétál és letérdel.
- Mester.
- Kelj fel gyermekem - Mondja Magneto-Hood.
- Ööööö... - hörgi Morsus zavartan nézve az évekkel fiatalabb fiút, ahogy "gyermekemnek" nevezi az idősebb férfit. - Csak én érzem ezt morbidnak?

Szerencsére, nem igazán értette, hogy miként, de a közös munkának hála meglett az eredmény, és végül mind a két őrszem működésképtelenül dőlt el és nem volt ellenfelük. Az arány, egy halott és egy kéz nélküli, illetve egy megszökött. Mindenki más megvolt, csak még két eszméletlen, feltéve, ha az android esetében ilyesmiről lehetett beszélni. Szellemlovasra nézett és fanyarul mosolyodott el.
- Jobb később, mint soha… - mondta.
Közben úgy tűnt, hogy a testvériség és éppen most alakul újra, de nem volt túl sok idejük, ha észlelik, hogy az őrszemeknek annyi, akkor lehetséges, hogy újabb adag katona érkezik meg. Ha van még számítógép, vagy terminál ezen a helyen, akkor sietve megy oda hozzá és próbál végre egy térképet keresni, amire az androiduk képtelen volt azóta, hogy kiszabadultak a cellából. Egy menekülési útvonalat keres, illetve próbája megtalálni a térképen azt is, hogy merre vannak a raktárak, vagy azok a helységek, ahol a rabok holmijait tartották. Minden az egyetemen tanult egészen magas fokú informatikai tudását is beveti ennek érdekében, hogy mindezt megtalálja. Ha megvan és remélhetőleg a raktárak útba esnek a kifelé úton, akkor el is indul arra.

Továbbá is fő célom volt, hogy fedezékbe jussak s nem volt olyan egyszerű, mint korábban. Új test s továbbra is új nehézségek az irányítása terén. Sikerült megbotlanom s zuhanni kezdtem a föld fellé, ösztönösen kaptam magam elé a kezem, hogy az esést tompítsam, de nem estem a földre, a hajam tette ugyanazt, mit én a karjaimmal szerettem volna. Felfogta, hogy ne essek el s ne kerüljek a földre. Ezek szerint mégis lenne ennek a testnek képessége s az pedig ez lenne, hogy a hatalmas hajával képes dolgokra? Feltápászkodom a földről s eddigre mindkét monstrumnak vége volt s nem fenyegettek tovább minket. Most már kínosan ügyelve a lépteimre megyek oda Jonathan-hoz mit sem törődve azzal, hogy Magneto s a Boszorkánymester mit tesznek éppen.
< - Remélem már megtaláltad a kiutat drágám! – mondtam. – Nem óhajtok tovább itt időzni! >
Ha végre talált valami ilyesmit s elindult, akkor követem, de mindeközben majd szétfeszít a tehetetlenség, hogy erre ítéltettem s kárhoztattam, hogy ne legyek képes semmit sem tenni.

A robotokat legyőzik sikerrel. A karját vesztett pedig ájultan fekszik el a földön. Az egyikőjük viszont elkezd, nem is tudom. Ledobni magáról mindent és lángok kezdenek csontjain táncolni miközben füst száll a szájából. Több mint amit végignéznék és tudnék anélkül, hogy az ebédemet újra felszolgálnám ezért inkább elfordítom a fejem és nem nézem az átalakulását.
Az életveszély helyzet viszont úgy fest, hogy elmúlt azzal együtt, hogy a robotok a földre kerültek és már nem mozognak, ez kevés nyugit ad viszont csak arra jó, hogy helyet adjon annak a kérdésnek ismét, hogy hol a fenébe vagyok én most. És hogy kerültem ide? Meg miért? Jó a miért és a hogyan kérdés várhat a hol és a kijárat merre van az igazán érdekes most.
Közelebb menni viszont hozzájuk és érdeklődni most pont nem akarok. Lehet hogy a gépeknek annyi de nem akarok azok közelébe menni. És az éppen lángra kapó alak sem bizalomgerjesztő.