Re: Central Park, Manhattan

by **Godlaw / Tao** Kedd 31 Júl. 2012, 20:28

-Ha zsarolni akarod, csak tessék, meglátjuk, lesz-e az is olyan hatékony, mint az én módszerem - szólok oda Millernek, mikor látom, hogy Stephanie ébredezni kezd.
Még mindig támadásra készen állok, bár most nem akarok újabb rúgást vagy ütést indítani, mert félek, engem találna el Jon lövése, és talán nem is teljesen véletlenül. De azt látom, hogy a közös támadástól legyengült, így csak a gyógyító mágiájára tud koncentrálni. Ez viszont kellően nagy támadási felületet nyújt.
Walter szavait hallom, de valahogy nem győz meg arról, hogy újra át kéne alakulnom azzá az állattá. Amikor leemeltem Neroról a holttesteket, amikor igazán kihasználtam az állat erejét, csak Emma volt az, aki visszafogta a fenevadat, nélküle ott helyben nekiestem volna bárkinek a közelemben.
De Loki most különben is sebezhető, nem kell, hogy átalakuljak.
-Nincs szükségem még a fenevadra, így is képes vagyok megölni Lokit! - Válaszolom Waltnak, de valójában csak azért mondom ennyire nyíltan, hogy ezzel kihozzam a sodrából a fickót, és talán megszakítsa a varázslást. A biztonság kedvéért Jon késdobása után gyors egymásutánban indítok három rúgást felé, az elsőt a térdízületére, a másodikat a fejére, a harmadikat a bordáira, majd hátrálok. Muszáj minden támadásom után messzebb kerülni, hogy teret adjak Walt és Jon lövéseinek. Abban egy cseppet sem bízom, hogy Tyler teleportálni fogja Loki szívét, ahogy elnézem, totál sokkot kapott.

by **Tyler** Csüt. 27 Szept. 2012, 18:56

Ahogy látom Emmával együtt alaposan besokkoltam. Nagyon úgy tűnik, hogy mégsem vagyok olyan kemény, mint hittem volna. Pörögnek az események, Ajtók Nélküli Szoba, szemtől-szembe Lokival.....
-A szívét?......-
Nem hiszem, hogy menne, de muszály megpróbálnom.....koncentrálni próbálok, csak Lokit nézem, a szemeim vörösbe borulnak, minden erőmmel Loki szívére koncentrálok, kiteleportáljam a helyéről, nem tudom menni fog-e, de megpróbálom....ha nem megy akkor a pisztollyal a fejére célzok és belepumpálom az egész tárat, hátha nem tud olyan mértékben gyógyulni, ahogy amortizáljuk azt a szemetet....jah és ha maradt még pár golyó a tárban, valahogy nem figyeltem. Mással voltam elfoglalva.

by **Henry White** Csüt. 27 Szept. 2012, 19:06

Próbálom a hangommal elbódítani Lokit, hogy legalább lassítsa a mágiáját. Talán ha többen rátámadnak, akkor sikerül a dolog....
Jon parancsára riadok fel, Ty nem annyira, de én annál jobban görcsbe rándultam az események hatására. Azt hittem, hogy megváltoztam, hogy képes leszek olyan lenni, mint Steph, vagy Jon, vagy Tyler, de hiába próbáltam, még mindig nem vagyok elég jó...elég jó a SHIELD-nek....
Ha ezt túl élem, túléljük talán...talán.....
Erősebben próbálom megzavarni Lokit, ha ez nem válik be, akkor a másolataimat vettem be, vagy gyors ütembe váltogatom a hangom és a másolataimat is. Ha minél többen, minél zavarosabban támadunk, képesek leszünk megzavarni, vagy végezni vele.

by **Ultimate Guru** Vas. 23 Dec. 2012, 18:19

??:??

Résztvevők: Jet Li Tao, Stephanie Lyesmith, Emma Flower White, Jonathan Miller és Tyler Jackson.

Jonathan újabb támadást indít Loki ellen, ezúttal a késével, majd utána még pisztolylövéseket is lead az isten felé. Tao célpontja szintén Loki: sikeresen visz be több rúgást is a Cselszövés Istenébe.

Ekkor már Tyler is készül a teleportálásra, és koncentrálva megpróbálja becélozni az isten szívét, miközben Emma igyekszik megzavarni ellenfelüket.

Úgy tűnik, minden támadás tökéletesen betalál, és amikor Stephanie teljesen magához tér…

… hirtelen véget ér a különös álom.

A harc Lokival, Walter őrülete, az Ajtók Nélküli Szoba, de még a Különítmény és a S.H.I.E.L.D. is… mindez oly távoli és ködös, mintha nem is létezett volna. Talán… mindenki csak összezavarodott egy időre? Hallucináltak volna?

- El az útból, kislány! Nem látsz a szemedtől?

Egy udvariasnak korántsem nevezhető férfi ordít rá autója volánja mögül a gyalogosátkelőn leblokkolt Stephanie-ra. Már rég piros a járókelők lámpája, ő mégis ott áll – most ocsúdik fel a furcsa látomásból. De már minden rendben. Már újra a valóságban van.

New York szívében áll, a Times Square-en. Rombolásnak nyoma sincs, minden a megszokott mederben zajlik a nyüzsgő nagyvárosban. Éppen este van, hatalmas a forgalom, emberek lepik el az utcát.

Stephanie-tól nem messze, a tér forgatagában van éppen Jonathan Miller, Emma Flower White és Tyler Jackson is. Ők is most ébrednek a furcsa kábulatból, és úgy érzik, különös álmot láttak az imént, de nem emlékeznek rá igazán… és most itt állnak a Times Square-en, közel egymáshoz mind a négyen, mégis távol a rengeteg ember miatt. Ha észre is veszik egymást, nem ismernének egymásra.

Fent, az egyik óriási videókivetítőn jól látható a dátum: 2009-et írunk. Nincs is ezzel semmi probléma. Mindez… olyan igaz és természetes minden fiatalnak. Még sosem találkoztak, még nem ismerik egymást, csak élik az életüket.

Hirtelen a helyszínre érkezik egy furgon, amelyre mind a négyen felfigyelnek. Többször látták már a hírekben… Igen, ez annak az önjelölt „hősökből” álló csapatnak, az X-Mennek a járműve! Fiatalok, akik nyíltan felvállalták, hogy mutánsok, és a képességeiket az emberek védelmére és segítésére használják. A mentoraik bizonyos Charles Xavier és Erik Lensherr professzorok, akik valahol a külvárosban mintha egy iskolát is üzemeltetnének csak mutánsoknak… Tőlük is gyakran hangos a média mostanság.

A furgonból elsőként a csapat egyik vezető egyénisége, Walter J. Kovacs, vagyis mutáns kódnevén Rorschach száll ki. Xavier és Lensherr mellett őt találják meg a legtöbbször a riporterek, nem rest a mutánsok védelmében és érdekében nyilatkozatokat tenni, ha a helyzet úgy kívánja. Jó a beszélőkéje, és, bár még sokat kell tanulnia, egyszer még sokra viheti médiaszereplőként, ez már most egyértelmű. Sokan kedvelik és kevesen gyűlölik.

A kódneve „Rorschach” – a hírek szerint mindenkinek van egy ilyen adott neve az X-Menben, hogy kihangsúlyozzák egyedi képességeiket. Az ifjú Kovacs azért kaphatta ezt a nevet, mert a bal karját teljesen ellepik a mozgó, fekete „lyukak”, afféle térhajlító mini-dimenziókapuk. Ezeket a fekete lyukakat tudja kedve szerint bárhol létrehozni és használni. Ezt leszámítva teljesen emberinek néz ki.

Central Park, Manhattan - Page 7 Walt10

Ugyanez nem mondható el minden társáról, akik kiszállnak a furgonból – van köztük olyan macskaszerű lény is, aki inkább hasonlít állatra, mintsem emberre.

És persze ott van közöttük egy másik fiatal fiú, Jet Li Tao (kódnevén „Impulzus”), akinek csupán teljesen fehér szemgolyói árulkodnak ránézésre mutáns mivoltáról. Hosszú ideig ő volt Xavierék iskolájának egyik bajkeverője, de a tanárai végül úgy döntöttek, ő is bekerülhet az X-Menbe, remélve, hogy ez talán segít neki barátokat szerezni és közelebb kerülni a csapat többi tagjához. Tao ezt vegyes érzelmekkel fogadta – főként, mert nem igazán szereti, mikor egy vele egyidős diák dirigál neki –, de végül belement. Így legalább leadhatja a feszültséget valahol az iskolai edzőtermen kívül is.

A furgonban Tao is úgy érezte, hogy különös álmot látott, de nem tudná felidézni, mi volt az… ez a valóság, ebben teljesen biztos… ugye? Ismerősök között van… Itt van Kira, Sweety, Charlos, Peter… Az iskolában Lensherr tanár úr, akire apjaként tekint… És persze Walter, akivel olykor ugyan annyira nem jönnek ki jól, mégis barátokként tekintenek egymásra.

Az X-Men vezetője társaira pillant.

- Rendben, munkára. Pókember a legutóbbi üzenetében a Times Square környékéről beszélt… Valahol itt látta a Zöld Manót… Nézzetek át minden zugot, és próbáljátok az ártatlan járókelőket elterelni innen. Gyerünk, gyerünk, gyerünk! Ez az első komolyabb bevetésünk Xavier és Lensherr… vagyis Magneto nélkül! Nem okozhatunk nekik csalódást!

by **Thorhalla** Vas. 23 Dec. 2012, 18:48

A hangok felé néztem és láttam, ahogyan mindenki apámat támadta, majd hirtelen… autódudálásra rezzentem össze. Megvetően és sértődötten néztem a hangok irányába.
- Fogd be idióta! – kiáltottam vissza.
Ekkor néztem fel és láttam, hogy piros lámpa mellett állok az úton, a férfi nem érdekelt nem léptem vissza a mögöttem levő részre, hanem csak azért is végigsétáltam rajta és mentem előrefelé, hogy az eredeti útirányomat tartsam és megérkezzem a szemközti járdára. Ott álltam meg ismét és próbáltam felidézni, hogy min is gondolkodtam, mi jutott az eszembe. Persze mindig is nagy volt a fantáziám, így meg sem lepődtem azon, ami még a fejemben volt. Régen volt utoljára, hogy így elgondolkodtam és kizökkentem a dolgokból, hogy ennyire elvesztem a realitásérzékemet. Néhány emlék és érzés még ott volt a fejemben és megráztam azt. Okés, ennyire nem voltam régen pasival, hogy pont az legyen, meg ennyire még nem szaladtam el fantáziában, hogy istennőnek higgyem magam, bár meg kellett valljam igazán tetszetős választás volt. Az órámra néztem, el fogok késni előkészítőről, még sehol sem vagyok és már megint skandináv istenekről fantáziálgatok, elég lesz ha felvettek skandinavisztikára. De addig még érettségi is hátra van és még sorolhattam volna. Elkésés, mert még be kellett ugranom az egyik kaszinóba, hogy pénzt szerezzek. A hamis személyi nálam, amit korábban szereztem magamnak. Akkor irány a legközelebbi kaszinó! Még egy pillanatra megtorpantam, amikor az ügyeletes mindenlében két kanál társaság megérkezett, még szerencse, hogy nem tartozom ezek közé a szerencsétlenek közé, akik igencsak nagy feltűnési viszteketségben szenvednek. Amíg senki sem tudta, hogy mutáns vagyok, addig a legjobb. Még egy pillantást vettem Kovacsra, majd a kocsiban levőkre, majd vállat vonva indultam tovább a dolgomra.

- Lysmith! – kiáltott rá a társnőjére. – Szedje már össze magát végre!
Tyler-re nézett és bólintott neki, nem jókedvéből mondta a szívét, anélkül nem igen lehet bármit is tenni. Tudta, hogy nem ölt még a fiú, de ez most vészhelyzet volt.
- Igen azt Jackson! – mondta.
A lövései és a kése is betalált, majd hirtelen újra azok a fények, amiket már többször is látott. A következő pillanatban New Yorkban volt, felnézve az egyik épületre 2009 volt a dátum. Valami elsőre igen furcsa volt neki, nem kellene itt lennie, ekkor főleg nem. végignézett magán, az öltözéke kifogástalan, sötétkék öltöny, nyakkendő, fehér ing, fekete cipő, a fején sötét sapka, amin az USAF szimbóluma volt látható, a zakóján is a USAF Academy szimbóluma, a tisztiképző főiskola egyenruhája volt rajta. Majd hirtelen beugrott, hogy mit keres itt New Yorkban. Hazaérkezett, hogy meglátogassa a szüleit, most volt elsőéves Colorado-ban és csak most volt lehetősége hazajönni. Elsőre ellenőrizte a fegyverét, megvolt, nem zsebelték ki, amíg elkalandoztak a gondolatai. Még emlékezett arra, ami elvonta a figyelmét, milyen szép ábránd, hogy Rogers barátja, a különítmény egyik katonája, már a SHIELD-ben van. Biztosan csak a hosszú út volt és ő pedig fáradt így még szép, hogy a karrierje állomásairól ábrándozik, hogy mit szeretne elérni, főleg, hogy a szülei is katonák és a SHIELD munkatársai. Lépett volna le a járdáról, hogy leintsen egy taxit magának, amikor egy furcsa kocsi jelent meg, sok a médiából ismert alakkal. Nem zavarta, hogy mutánsok, inkább a bátorságukat csodálta, hogy szembe mernek szállni fiatal koruk ellenére a bűnözőkkel és ehhez hasonló alakokkal. A csapat megérkezése volt, ami miatt végül is nem intette le a taxit, hanem egyelőre csak a megérkező X-ment figyelte, ha tudott, akkor próbált közelebb kerülni hozzájuk, hogy miért is érkeztek meg ide ilyen hirtelen.

by **Godlaw / Tao** Vas. 23 Dec. 2012, 21:03

A harc heve teljesen elkap, és most már azt veszem észre magamon, hogy külön koncentrálnom kell, hogy ne változzak át a fenevaddá, ami ki akar törni belőlem. Úgy érzem, erősebbé, gyorsabbá, ellenállóbbá válhatok, és mégis, tudom, hogy ha megteszem, elvesztem az emberségem egy részét, és nem leszek képes parancsolni a tetteimnek. Miközben hátrébb ugrok, hogy teret adjak a többiek támadásának, különös érzés fog el, aztán...
Megdörzsölöm a szemeimet, mintha csillagokat láttam volna, de valószínűleg csak sokáig bambultam... Vagy el is aludtam volna? Remek, végre bevetésre megyünk egyedül, és rögtön bealszom a kocsiban. De körülnézve látom, hogy nem maradtam le semmiről, még csak most érkezünk meg a Times Square-re. Foltosra nézek, aki láthatóan már nagyon várja, hogy egyedüli vezetőként dirigálhasson, aztán megpróbálok visszaemlékezni arra, hogy mit álmodtam. Mintha ő is szerepelt volna benne. Egy pillanatra valósnak tűnt, de...
-Hát persze, Foltos, úgy táncolunk, ahogy fütyülsz - jegyzem meg kicsit kötekedve Waltnak, csak hogy ne érezze magát annyira a nyeregben, de aztán bólintok neki, hogy lássa, értettem a parancsokat.
Kiszállok a furgonból, és Walt parancsára rögtön hozzálátok a civilek terelgetéséhez, nem lenne jó, ha a Manó érkezésével rögtön hívatnánk a mentőket is.
-Kérem, hagyják el a területet, veszélyes személy található a közelben, nem tanácsos itt tartózkodniuk! - Fennhangon, de azért nem túl nagy átéléssel darálom a szövegemet. Igyekszem körbejárni a terepet, aztán mikor meglátom, egy fiatal fickó felénk jön, külön hozzá szólok (Jonhoz).
-Bocs, haver, most nem osztunk autogrammot. Ha nem hallottad volna, veszélyben vagy itt. Ez mindenkire vonatkozik - emelem fel ismét a hangomat. - Az X-Men egy veszélyes bűnözőt próbál elfogni, kérem, hagyják el az utcát!
Persze, szabadon hagyni a Times Square-t, annyi itt a turista és a zsibvásáros, hogy egy FBI osztag se tudná kiverni őket innen, a jelenlétünk meg csak még nagyobb látványosság.

by **Tyler** Hétf. 24 Dec. 2012, 14:31

A rohadt életbe szétrobban a fejem! Ennyire még soha nem koncentráltam a képességem, mintha szétrepedne a fejem, a szememmel együtt. Igazából nem tudom, hogy képes lennék-e rá, a szívét kiteleportálni.....de ha nem próbálom meg, itt fogunk megdögleni és....
...-és mi a fene?-
Motyogom halkan, pislogok párat, de így is elég tompa a fejem. Furcsa halvány képek, de ezek, mintha nem is én lennék, és egyiket sem tudom megragadni....na jó, biztos csak megszédültem vagy ilyesmi.
Mit is akartam? Megigazítom az iskolatáskámat és zavartan kezdek turkálni a zsebemben. Próbálok emlékezni mit is akartam és mit keresek itt. Valami...ajándék....
Ez az, Marynek a kis lökött húgomnak akartam venni valamit. Igaz nincs se szülinapja, se más, de már annyira nyaggat hogy vegyem meg neki valami fiú zenekar cd-jét. Mivel apáék bagóznak rá, igaz ők mire nem fütyülnek a karrierjén kívül. A zenekar neve nem jut eszembe, pedig itt van a nyelvemen. Lassan a közeli lemezbolt felé veszem az irányt, mikor egy ismerős furgon áll meg. Az X-men száll ki belőlük, én meg tátott szájjal lesem őket. Fél füllel még hallom is mit mondanak, itt akarnak valami fickó elkapni. Igazából semmi bajom a mutánsokkal, meg az X-mennel sem. Vállat vonok és tovább sétálok a lemezbolt felé. Azért alig hiszem, hogy itt kitörne a harc vagy ilyesmi....

by **Henry White** Hétf. 24 Dec. 2012, 15:16

Felváltva támadok Lokira, váltogatva a képességeimet és a fegyvereimet, amit csak tudok bevetek. Valahogy azonban nem látnám, hogy megtudnám zavarni. A többiek is megtesznek mindent.....
.....zsebre dugott kézzel sétálok a tömegben. Kicsit zavartan pillantok körbe, mintha most keltem volna fel egy őrült álomból. Valahogy egy cseppet sem vidám, kellemes álomból. Inkább egy rémálomból. Furcsa. Megborzongok, apa biztos valamelyik kártyabarlangban veszti el az utolsó filléreit is, miközben liter számra vedeli a piát. Nem érdekel.....
Egy kis mosolyra húzódik a szám, ép az imént zsebeltem ki egy hájas fickót, és meglehetősen gazdag lettem, erre a napra legalábbis. Megnézhetném a kiállítást amit most reklámoznak....anya biztos szerette volna....
Egy pillanatra kizökkenek, és a kiszálló X-ment nézem, ahogy az egyik terelgetni kezdi a tömeget. Nem érdekelnek, ha sietek még elérem a buszt és félóra múlva már a kiállításon lehetek, és mire hazaérek apa is kijózanodik, sietve kerülgetve az embereket elindulok a legközelebbi buszmegállóhoz.

by **Ultimate Guru** Kedd 25 Dec. 2012, 21:44

Az X-Men tagjai megkezdik a járókelők szétoszlatását, és nem telik bele pár percbe, máris kevesebben álldogálnak a területen, ahová Walterék megérkeztek. Rorschach láthatóan nagyon el van foglalva azzal, hogy Pókembert keresse a tekintetével, még Tao csípős megjegyzésére sem reagál most.

Tao is oszlatja a tömeget, figyelme középpontjában egyelőre Jonathan áll, de Stephanie, Tyler és Emma sincsenek túl messze még.

Ekkor hirtelen… a furgon feletti felhőkarcoló üvegei kitörnek, és kizuhan belőlük Pókember és a Zöld Manó… és most lefelé tartanak.

Central Park, Manhattan - Page 7 0138

Walter felkiált.

- Ó, hogy az a…!!!

A fiú azonnal nyit egy fekete lyukat egy ledermedt társuknak, egy ehhez a csapathoz meglepően fiatal kislánynak, hogy azon át menekülhessen, majd az égre tekint, és minden erejét összeszedve nyit még egy lyukat a zuhanó Pókember alatt – amin a hálószövő át is esik, és a lyuk másik felén, Walter mellett ér földet biztonságban.

Rorschach ilyen távolságban ennyi lyukat még sosem tartott fenn ezelőtt, és elájul az erőlködéstől… a Zöld Manó becsapódásától pedig már csak másodpercek vannak hátra. A hatalmas testű, lángoló szörnyeteg óriási kárt fog okozni, ha a betonba csapódik, valószínűleg robbanást is előidéz, és nincs kellően biztonságos távolságban se Stephanie, se Tyler, se Emma, se Tao – a többiekről és az ártatlan járókelőkről nem is beszélve.

Pókember felordít.

- VALAKI SEGÍTSEN RORSCHACHNAK!!!

by **Thorhalla** Kedd 25 Dec. 2012, 22:09

Undorodva és megvetően néztem rá arra, aki nekiállt eltűntetni az embereket a térről. Minek hitte magát Odinnak, a mindenek atyjának, hogy azt hiszi, hogy nekiállhat parancsolgatni mindenkinek?
- Valaki roppant fontosnak hiszi magát – mondtam ki hangosan is.
Majd ha a rendőrség és az ehhez hasonló szervek ezt mondják, akkor el is hiszem, de addig néhány olyan pökhendi alaknak, akik az én koromban vannak, vagy fiatalabbak nálam… persze. Túl régen volt velük foglalkozva a médiában, nehogy eltűnjenek a celebek, így kell a feltűnés nekik. Undorítóak és még elvárják azt is, hogy imádják és rajongjanak értük. Amikor az ablak betört felsikoltottam, valószínűleg nem én vagyok az egyetlen személy, aki így tett, főleg, amikor megláttam a zuhanó lángoló zöld izét és a pókizét. Azt hiszem, hogy akkor nekem jobb is lesz innen eltűnni, amíg ez nem érkezik le. még hallottam a jelmezes kiáltását, de nem törődtem vele, ők az X-men vagy minek hívják magukat, oldják meg maguk. Futni kezdtem a lehető legtávolabb ettől az egésztől, keresve valamilyen boltot, vagy lépcsőházat a közelben, ahova be lehet menekülni a kinti őrültekháza elől.

Jon kifejezéstelen arccal nézett Tao-ra, szerencsére kellően ura volt az érzelmeinek és nem nevette körbe a másikat. Láthatóan az egója az egekben volt, hogy nem ismeri meg a hadsereg jelzését, sem pedig a katonákat.
- Magának nem kellene itt tartózkodnia, maga egy gyerek a többiekkel együtt, még ha rendelkezik néhány szuper képességgel is – mondta. – Miller kadét, légierő, nem fogom hagyni, hogy egyedül akciózzanak civilek New York belvárosában amatőrök módjára! Maguk is ugyanúgy veszélyben vannak itt.
Ebből nagyon remélte, hogy a másiknak leesik, hogy köze sincs a jelenlétének ahhoz, hogy autogramot akar tőlük. Azt már nem tette hozzá, hogy igazából rá kellett volna hagyni a nemzeti gárdára és a SHIELD-re az egészet, felesleges lett volna, amilyen nagyképűen osztogatta itt a fiú a parancsokat, kételkedett benne, hogy meghatná. Elővette a fegyverét, amint meghallotta és meglátta az ablakon át kizuhanó Pókembert és Zöld Manót. A pókfajzat hamar a földre került megmenekülve, de a másik még mindig zuhant, Jon a pisztolyával célozta meg a zuhanó ellenfelet. Nem volt nehéz kitalálni, ha így esik le, akkor robbanni is fog, civilek halhatnak meg, így igazából nem volt sok lehetősége. Zöld Manó fejét célozta a homloka közepét, a reflexeire támaszkodva a zuhanás miatt, ha megvolt és kiszámolva, hogy mikor fogja pont főbelőni, akkor húzta meg a ravaszt remélve, hogy már repülés közben megölheti azt és akkor a leérkezés után a robbanás is elkerülhető. Ha nem sikerül, akkor igyekezett valamilyen fedezék mögé igyekezett eljutni.

by **Tyler** Szer. 26 Dec. 2012, 11:03

Nah nézzük csak, csak eszembe kellene jutni a banda nevének. Tuti valami nyálas nevük volt a húgomat ismerve....
A mélázásból, az egyik X-men szavai löknek ki. Még mindig terelgeti az embereket, akik láthatólag nem foglalkoznak velük. Legalábbis a többség.
-Mi a franc.....-
Elhűlve nézem ahogy Pókember és a másik kizuhan az ablakon. A másik X-men meg elájul miután valami lyukakat csinál vagy miket.
Mintha lassított felvételben látnám a dolgokat, Pókember üvölt hogy valaki segítsen a fickónak aki elájult, valamelyik öltönyös meg pisztollyal hadonászik, én meg futva, ahogy csak bírok megpróbálom elérni az eszméletlen fickót, nem vagyok túl messze, és a kocsijuk mögé húzni. Gőzöm sincs miért csinálom, s közben leginkább azon agyalok, mi a fenéért csinálom ezt, jah és hogy az a böhöm nagy zöld izé, agyon fog nyomni minket....

by **Henry White** Szer. 26 Dec. 2012, 11:18

Nem foglalkozok az X-mennel, a kiállítás jobban foglalkoztat most és hogy apa remélem kijózanodik mire hazaérek, de ha nem akkor ebben az esetben majd még kitalálok valami programot még estére és.....
Ijedten megtorpanok, ahogy üvegcsörömpölést hallok, ahogy felnézek két zuhanó alakot látok, majd az egyik X-men megmenti Pókembert, én pedig dermedten állok ott. Tudom, hogy mozdulnom kellene, de teljesen lefagytam, képtelen vagyok megmozdulni. Egyszerűen csak bámulom a zuhanó lényt, az ordításra rezzenek fel, és sarkon fordulva próbálok valami kocsi vagy épület mögé bújni, remélem még nincs késő ehhez.....jézusom, csak időben érjek valami mögé, csak időben. A szemem sarkából látom, hogy egy férfi pisztolyt ránt, egy másik fiú pedig az eszméletlen férfi felé fut, nyilván hogy segítsen, én pedig csak el akarok tűnni innen....csak sikerüljön.

by **Godlaw / Tao** Csüt. 27 Dec. 2012, 12:22

Természetesen a tömegben most is vannak olyanok, akik azt gondolják, hogy amit mi csinálunk, az gyerekjáték, és mi ehhez megfelelően gyerekek vagyunk, ők viszont nagyon ászok. Ezzel nincs is baj, őszintén szólva leszarom, ha valamelyikük a túl nagy arca miatt itt akar maradni, és ezzel kockáztatja a saját életét, én megtettem, amit kellett.
Az egyik fickó magyarázni kezdte, hogy a légierőnél van, amennyire tudom, azok kemény arcok, úgyhogy csak megvonom a vállamat arra, hogy ő nem hagy minket magunkra. Ha szeretne, nyugodtan próbálkozzon, csak minket ne hátráltasson.
Amikor meghallom az üvegcsörömpölést, egyből összerándulok, majd észreveszem, hogy a légierős pisztolyt ránt, amire kissé elkerekedik a szemem. Értem én, hogy katona, de ezért mindenhova pisztollyal jár? Kemény gyerek.
Megfordulok, ahol már azt látom, hogy Pókpofa épp eltűnik a lyukban, a Manó viszont rendületlenül tör előre - esetünkben lefelé. Egyetlen pillanatra tekintek körbe, látom, hogy mindenki bölcsen dönt, és nem akar a becsapódás közelében maradni. Én magam szívesen ütköznék a fickóval, ha nem lángolna, úgy még talán meg is tudnám állítani, de egy robbanást nem vállalok be. Az egyetlen, ami zavar, hogy a légierős meg se moccan, csak célozni kezd a pisztolyával. Nem tudom, mit látott a filmekben, biztos azt hiszi, hogy bőven van még ideje lövöldözni, és attól majd kevésbé fog felrobbanni a végén. Én viszont engedek fekélyként terjengő lelkiismeretemnek, aki valamiért Bruce-nak hívja magát, és úgy döntök, közbelépek. A fickót magammal rántva igyekszem fedezékbe húzódni, és mivel gyanítom, hogy ellenállásba ütközök majd, ezért a képességemet is használom, ha kell, hogy ne kelljen annyira erőlködnöm. Egy autó, utcasarok, telefonfülke vagy egyéb tereptárgy meg is tenné fedezéknek.

by **Ultimate Guru** Csüt. 27 Dec. 2012, 22:15

Stephanie sikeresen bemenekül egy közeli boltba, míg Jonathan becélozza a Zöld Manót… de mielőtt lőhetne, Tao ugrik neki, hogy biztonságos távolságba rántsa a fiút.

Tyler Walter segítségére siet, és igyekszik egy autó mögé húzni (ebben segít neki Pókember is, aki közben hálókat lő pár civilre, hogy őket is magával húzza), Emma pedig elrohan egy másik épület irányába.

Azonban amikor Tyler megérinti Waltert, illetve amikor Jonathan és Tao egymáshoz érnek, a három fiú elméjébe bevillan egy kép…

Egy náluk valamivel idősebb fiatalember képe ez, aki valahogy nagyon hasonlít Walterre… leszámítva a szemeit takaró vörös vizorszemüveget. A hangja szinte belehasít az agyukba, és valóságosabbnak hat, mint bármi, ami most körülöttük zajlik.

- Ez csak illúzió… Fel kell ébrednetek… Fel kell ébrednünk! MOST! Jonathan! Tao! Tyler!

Central Park, Manhattan - Page 7 1010

Majd hirtelen újra a Times Square-en van mindenki, és a Manó ekkor csapódik be a betonba…

Central Park, Manhattan - Page 7 0142

A járművek sorra robbannak fel körülötte, ahogy a szörnyeteg eltűnik a föld alatt, és több járókelő is megsérül, de úgy tűnik, senki sem hal meg… bár a hatalmas káoszban, füstben és lángok között, ami hátramarad, nehéz bármit is rendesen kivenni.

Stephanie biztonságban volt az üzletben, amelynek csak az ablakai törtek be, és Emma is fedezékben volt egy közeli épület mögött. Pókember és Tyler idejében elhúzták Waltert, és most egy felborult kocsi mögött állnak, Jonathan és Tao pedig egy kisebb betondarab alatt fekszenek.

by **Thorhalla** Pént. 28 Dec. 2012, 12:09

Már szerencsére bent voltam a boltban, amikor a robbanást meghallottam. Éltem, alig akartam elhinni, hogy még mindig életben vagyok és nem pedig eltemetve valami kupac alá. Mikor már nem hallottam a hangokat, akkor óvatosan emeltem fel a fejem a menedékemből, hogy körbenézzek, hogy mi lehet odakint. A romokat láttam, nem hittem volna, hogy ekkora pusztítást képes valami egy olyan becsapódással okozni. Én pedig nem voltam olyan bátor, mint abban az ábrándban, hogy előre menjek íjjal a kezemben és majd innen agyonlövöm azt a valamit. ha nem hallok odakintről zajokat, akkor óvatosan közelebb próbálok osonni a bolt kijáratához, hogy körbenézzek, mi van kint. Éljen a katasztrófaturizmus!

Már kész volt meghúzni a ravaszt, amikor az az idióta kölyök fogta és odébb rántotta. Dühösen nézett rá, de nem vágta rá, hogy soha sem téveszt célt. Bár nem tudta, hogy miért is tette volna, majd ahogyan a másik hozzáért, már tudta a nevét, Tao. A másik férfit is megismerte, és az valóság volt, jobban, mint ez, ahol még az sem volt biztos, hogy miként került ide. Mert volt benne furcsa, tudta, hogy nem kellene itt lennie. Valami határozottan rémlett neki abból, amit korábban látott, amire azt hitte, hogy csak hallucinált, hogy Rogers barátja, a SHIELD embere, már hadnagy, ezek valóságosak voltak. Harc valami lényekkel, New York veszélyben. Felébredni, általában ha fájdalmat éreznek, akkor ez megszokott történni, rémlett neki valamilyen sérülés, jobb híján a vállához ért szinte ösztönösen, egyenesen oda, ahol nem sokkal korábban Tao meglőtte, ami rendes orvosi ellátás nélkül még mindig kegyetlenül fájt, remélve, hogy a fájdalom kellően elegendő lesz ahhoz, hogy megához térjen, ahogyan az a vizoros alak mondta. Valahogyan úgy érezte, hogy annak igaznak kell lennie és ez itt New Yorkban nem lehet igaz. Egyébként, ha a vele szemben levő kölyök, Tao, ha ő is látta mindazt, amit ő, révén az ő neve is elhangzott rátámadna, akkor Jon megpróbálja egyszerűen közvetlen közelről meglőni és ő maga próbál odébb gurulni, nehogy Tao elérje őt, valamiért ellenérzései voltak vele szemben, amit nem tudott megmagyarázni.

by **Tyler** Pént. 28 Dec. 2012, 12:39

Nem vagyok normális, tuti nem vagyok normális.....mormogom magamban,miközben megragadom az eszméletlen fickó karját és Pókemberrel együtt próbálom fedezékbe húzni. Ekkor aztán olyan történik amitől rendesen telerakom a gatyám. Ezt a fickót látom és próbál rávenni, hogy az egész csak illúzió...és valóban, a szövegét és az arcát sokkal valóságosabban, sokkal erőteljesebbnek érzem.
Egy felborult kocsi mögött kuporgok, és a krátert nézem amiben az a lény csapódott, hatalmas felfordulást okozva, de ha igaz amit az előbb láttam, ez csak illúzió, káprázat és nem egyéb, és azok a fura megfoghatatlan képek amiket az előbb láttam...azok is a fickó igazát támasztanák alá....már csak az a kérdés, hogy a fenében tudnánk ebből kikerülni.
Körbenézek meglátom a másik két fickót egy beton darab alatt, felpattanok és odarohanva, segítek nekik kikászálódni valahogy....furán ismerősnek tűnnek, így segítek nekik, kimászni. Egyenlőre mást nem tudok csinálni.

by **Henry White** Pént. 28 Dec. 2012, 12:52

Futok ahogy csak bírok, a végén zihálva és leizzadva egy épület mögött állok meg. Annak a falához húzódok, és éppen időben sikerül, mert ebben a pillanatban az a szörnyeteg becsapódik.
Az egész környék beleremeg, még itt is lehet érezni azt, a falhoz támaszkodok a biztonság kedvéért.
Robbanások és sikolyok, majd szinte egy pillanat alatt elcsendesedik szinte minden. Óvatosan kinézek az épület sarkánál, óriási a pusztítás és a káosz. Többen is megsérültek, vissza bújok az épület mögé, itt úgy sem tudok semmit tenni, legjobb ha itt megvárom míg vége lesz az egésznek. Majd akkor biztonságban el lehet hagyni a környéket. Igen, addig itt meghúzom magam.

by **Godlaw / Tao** Kedd 01 Jan. 2013, 19:45

Sikerül Miller kadétot elrántanom még idejében, de mire újra tisztán látok, valami befészkelte már magát az agyamba. Amire az előbb azt hittem, hogy álom volt, csak éppen nagyon valóságos, most mintha visszatért volna. Foltos volt az, és arról beszélt, hogy ez illúzió, vagy hallucináció, valami ilyesmi, és...
Amikor feleszmélek, egy betondarab alatt fekszem. Biztosra veszem, hogy bevertem a fejem, és csak azért láttam újra az álmomat, bár kétségkívül furcsa, hogy ugyan az az álom folytatódik, vagy... Legalábbis Walter ott volt benne, de valahogy máshogy. Nincs most időm ezen tanakodni.
Összeszedem magam, és képességemet is felhasználva ledöntöm magamról a betondarabot. Látom, hogy a légierő hősi katonája a vállát nyomkodja valamiért, de nem értem, mi lehet a baja, nem látok rajta sérülést, talán csak kiugrott. Ráadásul úgy néz rám, mintha bántani akarna, pedig most mentettem meg az életét.
-Menjen innen! Menjen fedezékbe! - Kiáltom neki a káoszban, ami közben kialakult. A lángoló járművek, a romok, a sikoltozó civilek... De persze ne is hallgassatok rám, nem azért mondtam, hogy meneküljetek, mert valamiféle veszély van itt, vagy ilyesmi.
-Pókfej! Szedd már össze magad! - Kiáltok oda neki, mikor meglátom, hogy egy autóroncs mögött gubbaszt az ájult Foltossal.
Elindulok a becsapódás helyéhez, és felkészülök rá, hogy egy jó alapos bunyó következzen a Manóval. A kráterhez közelítve kicsit hősiesebbre veszem a figurát, és ahelyett, hogy óvatosan mászkálnék, inkább nekifutok, és levetődök a lyukba, hogy meglephessem a zöld rohadékot.

by **Ultimate Guru** Kedd 01 Jan. 2013, 20:15

Stephanie óvatosan a bolt kijáratához lépdel, hogy kinézzen, biztonságos-e a terep – és odakint totális káoszt, üvöltöző és sérült embereket, égő épületdarabokat és járműveket lát mindenfelé. Emma ezalatt szépen meghúzza magát a biztonságosnak mondható épület sarkában.

Jonathan eközben a fájdalomra koncentrál a vállában, de fizikai sérüléseket nem éreznek a fiatalok a vizoros alak világából – egyelőre csak az elméjük kapcsolódott össze a Walterre emlékeztető fiúéval.

Tao még nem tudja eldönteni, hogy amit látott, valódi-e, ami érthető, hiszen ő mindezt egyszer már tényleg megélte, így neki tűnik az egész a legvalóságosabbnak.

Tyler siet oda Jonathanhez és Taóhoz, hogy segítsen nekik, és amikor megérinti őket – akár azért, hogy kihúzza őket, akár csak azért, hogy valamelyik fiú ellökje a segítő kezet –, még élesebben hasít a három fiatal elméjébe a vizoros alak képe és hangja.

- Igen! Jó! Minél többen érintkeztek egyszerre az illúzióban, annál erősebb lesz a kapocs az elméink között! Hol vannak a többiek? És hol az én testem? Mindnyájan kellünk, ha ki akarunk jutni innen, de vigyázzatok… Loki is ott van valahol, csak nem a saját testében.

Ezúttal Jonathan és Tyler már teljesen biztosan tudják és érzik, hogy a vizoros alak, vagyis Küklopsz a valóság, és mindez körülöttük Loki illúziómágiája. Tao is biztosabb immár, bár ő még nem annyira, mint másik két társa, és mindkét valóságot hihetőnek érzékeli.

Pókember hangja billenti vissza a társaságot.

- Hallasz, Impulzus? Még hogy én szedjem össze magam… Figyelj, Rorschachon nem látok külsérelmi nyomokat, és most a civilekre kell koncentrálnunk, amíg nem érnek ide a hatóságok. Én itt az utcán intézkedem, de láttam még két fiatal lányt is. Az egyik mintha abba a boltba rohant volna be, a másik pedig oda, a szemközti épület mögé.

Ezzel a maszkos hős épp Stephanie és Emma irányába mutat.

- Róluk gondoskodj, rendben?

by **Thorhalla** Szer. 02 Jan. 2013, 10:45

Nem történt semmi sem, nem érzett fájdalmat, se semmit, akkor tévedett ezek szerint, pedig annyira valósnak tűnt néhány másodpercre azaz egész. Már éppen kecmergett fel, amikor a gyerek, te jó ég, ez még általános iskolás lehet és itt rohangászik… odaért hozzájuk.
- Maga maximum 14 éves! – nézett szigorú tekintettel Tyler-re. – Tűnjön már innen mielőtt megöleti magát!
Ezzel máris lökte el a fiú kezét, hogy nem szükséges a segítsége, mert nélküle is boldogulna. Már elkönyvelte magában, hogy ez nem normális, révén épeszű ember már régen sikítva menekülne, valószínűleg azt sem fogta fel a gyerek, hogy mi zajlik körülötte, vagy éppen olyan akar lenni, mint a példaképei. Más kérdés, hogy Jon is olyan akart, mint Rogers főleg ennyi idős korban, 2009-ben, de ettől még nem csinált olyat, mint ez a kölyök, csak annyit, amit egy katonától elvártak. Ahogyan ismét egymáshoz értek, újra a vizoros alak, de most már villámcsapásként hasított belé, hogy az volt a valóság, akkor mégsem volt a képzelgés ostobaság. Akkor ő maga sem olyan fiatal, tényleg Colorado-ban volt ekkor és most valahol az ajtók nélküli szobában voltak. Nem ennyin, még Lyesmith és Emma is ott voltak valahol. Itt valahol. Pókember szavaira nézett fel, a két lány, akkor azok ők ketten, ekkor még Loki, vajon a korábbi Kovacs, vagy Pókember, esetleg Manó?
- Jackson már ennyire fiatalon is öngyilkos mániás volt? – kérdezte némileg cinikusan.
Manapság mind azok, de ez mellékes, a szemeivel a környéket figyelte, hogy hátha előbukkan Loki, majd hangosan kiáltott fel.
- Hölgyeim, a USAF tagja vagyok, kérem jöjjenek elő, kivisszük magukat biztonságos helyre!
Mást nem mondhatott, tudta, hogy ennyire korán mindkét lány még félt a harctól és ezektől és a nevükön nem hívhatta volna, túlságosan gyanús lett volna.

A boltban igyekeztem még valami önvédelmi tárgyat felkapni a földről, legyen ez valamilyen fémrúd, vagy akár a seprű nyele. Mikor végre megérkeztem, akkor megláttam, hogy mi is van odakint, káosz és pusztulás. Egy pillanatra elmosolyodtam, gyönyörű volt! A tűz és a pusztulás. Megborzongtam ettől, miről jutott ez eszembe? A káosz, káosz, káosz! Ott vízhangzott a fülemben, mintha valami kellően szép és gyönyörű muzsika lett volna. Óvatosan lépek ki az utcára a kezemben remélhetőleg az önvédelmi „fegyveremmel”. A sérültekkel és kiabálásukkal nem foglalkoztam, a saját jelenpillanatban létező félelmem sokkal jobban lefoglalt. Annak ellenére, hogy a végeredmény tetszett inkább lettem volna otthon, vagy távol ettől a helytől. Egyelőre felmérem a környéket, de ha bármilyen gyanús dolgot látok, hallok, akkor visszamenekülök a boltba, az olyan kellemes hely volt, ha véletlenül meghallom a férfi kiabálását, akkor lassan és óvatosan indulok majd a hang irányába

by **Tyler** Szomb. 05 Jan. 2013, 15:38

Nah a lövöldöző fickó, nem annyira lelkes hogy segíteni akarok neki. Mellesleg én sem teljesen értem a dolgot.
-Csak segíteni.....-
Ekkor löki el a kezem, ahogy hozzám ér megmerevedek. Azt rohadt megint csak.....csak igaz, amit az előbb láttunk. Loki csinálja ezt az egészet, igazán megdögölhetne már. Jonra pillantok, és elvigyorodok.
-Talán egy kicsi van bennem.....-
Szóval össze kell szednünk mindenkit. Nem lesz egyszerű, Tao-ra pillantok, aki láthatólag, el is hiszi meg nem is a dolgot. A két lányról meg ne is beszéljünk. Nah és Loki is itt van valahol. Ha tippelnem kell akkor a Manó-ra tippelnék, bár sosem lehet tudni. Remélem a lányok ide tudnak jutni, mielőtt valami történne. Mást nem tudok csinálni, úgy hogy inkább idegesen álldogálok, és a krátert nézem, ahova a Manó csapódott.

by **Henry White** Vas. 06 Jan. 2013, 16:44

Ki-ki nézek az épület mögül, kinn tombol a káosz. Még jó, hogy már nem voltam ott, mikor az a lény becsapódott. Mindenki sikoltozik és menekül. Ez a hely tűnik a legbiztonságosabbnak.
Ahogy ki nézek, egy fiút látok, aki mintha segíteni akarna a másik kettőnek, de az elzavarja, aztán a másik elkezd kiabálni. Mintha nekem szólna.
Óvatosan kilépek az épület mögül, és kérdően pillantok rájuk, de nem megyek közelebb, nem ettem meszet. Itt biztonságban vagyok, nem akarok közelebb menni ahhoz a lényhez. Bármelyik pillanatban előjöhet és ott nagyobb veszélyben vagyok. Nem tudom miért akarja, hogy odamenjek. Egyenlőre azonban mégis lassan elindulok feléjük, ha biztonságba visznek akkor talán mégis jobb ha odamegyek, mégis csak katonának néz ki.

by **Godlaw / Tao** Szomb. 12 Jan. 2013, 14:17

Az újabb különös hallucináció már kissé megrémiszt, most már teljesen eszméletemnél vagyok, nem álmodom, nem ájultam el, mégis... Mintha Walter beszélne hozzám, és azt mondja, hogy ez az egész csak valamiféle... Illúzió? Zavartan nézek fel a többiekre, nem tudom, melyik lehet a valóság. Valahol mélyen érzem, hogy Walter beszél hozzám, de mint tudjuk, hozzám amúgy is szokott olyasvalaki beszélni, aki nincs ott, szóval az is lehet, hogy csak Bruce próbál trükközni. A többiek arcát nézem, hátha arról leolvasható valami. A légierős srác viszont úgy beszél, mintha ő is hallotta volna Waltert, vagy legalábbis tudatában lenne annak, amit én álmodtam... Vagy csak belelátom?
Pókpofa vonja aztán magára a figyelmemet, most veszem észre, hogy tényleg kissé elbambultam, mintha kába is lettem volna egy kicsit ettől a kettős érzékeléstől.
-Persze, rögtön kettészakadok - válaszolom neki, mikor két ellentétes irányba mutat két lány felé, akikről egyszerre kéne gondoskodnom. Mindenesetre elindulok a sarkon túl elbújó lány felé, aki elő is merészkedik, sőt, látom, hogy a másik lány is óvatosan lép elő a boltból a katona hívó szavára. Ez jó, a kezdő löket már megvan.
-Jöjjenek bátran, itt van az X-Men is - teszem hozzá a katona szövegéhez. - Nem kell félniük, együtt kimenekítjük magukat innen!
Remélem ez már elég lesz, hogy bátorságot öntsünk beléjük. Igyekszem biztató képet vágni, és magabiztosan állni, hogy lássák, nincs mitől félniük.

by **Ultimate Guru** Szomb. 12 Jan. 2013, 20:04

Időközben végre megérkezik a mentő és a rendőrség is, és elkezdik elszállítani a sérülteket. Gyanús pillantásokat vetnek mind az X-Men tagjaira, mind Pókemberre – undor és félelem keveredik tekintetükön, ahogy végigmérik őket. Közben Walter is kezd magához térni.

- Mi a… Mi történt…? Mindenki jól van…?

Pókember, miközben segít pár civilnek, int neki.

- Jó reggelt, Foltos! Hála nektek, mindenki megúszta. Nem is tudom már, hanyadszor húztok ki a csávából…

- Heh… Egész pontosan harmadszor… És ne szólíts Foltosnak… Tudod, mennyire utálom…

- Nicsak, te számolod? És igen, pontosan tudom, mennyire utálod. Hehe… A Manót látja valaki? Nagy, zöld, mérges… Nehéz eltéveszteni.

Stephanie közben a bolt előtt meghallja Jonathant, és óvatosan a hang irányába lépdel – ugyanígy tesz ezzel egy időben Emma is.

Tao először Emma irányába indul el, míg Walter nagy nehezen feláll, és Stephanie-ra pillant – most épp közte, illetve Jonathan és Tyler között áll.

- Uhh… Esetleg én segíthetek, kisasszony?

Ezzel Stephanie felé nyújtja a kezét – kissé bizonytalanul, hiszen még ő maga is alig bír talpon maradni.

by **Thorhalla** Vas. 13 Jan. 2013, 11:56

Walter és Póki szópárbaját nem figyelte, nem volt valóság, már tudta, azonban a kérdés, hogy hol van Manó már felkeltett a figyelmét. Lehetséges, hogy ő volt Loki? Jó kérdés volt, nem tudhatta biztosan. A boltok felé kapta a fejét, amikor feltűnt Lyesmith is végre. A szemeivel még mindig azokat kereste, akik felbukkanhatnak. Emma most nem igen volt veszélyben, ő csak ember volt, azonban Loki Stephet akarta holtan, így az megnyugtató volt, hogy ő már előkerült. Mikor meglátta, hogy Walter nyújtja a kezét a lány felé minden izma megfeszült. Volt egy olyan rossz érzése, hogy annak ellenére, hogy mit láttak benne is lehetett Loki, vagyis felvehette az ő alakját is. közelebb lépett Tyler-hez és akkor szólalt meg, hogy csak a fiú hallja.
- Cseréld ki kettejüket – mondta halkan. – Utána egyszerre próbáljuk megérinteni Lyesmith-t. nem bízom abban, hogy Walter nem-e Loki.
Ezek után folytatta hangosan.
- Ez az hölgyem, jöjjön – mondta. – A mentők is megérkeztek már, mindjárt kivisszük innen.
Ha Tyler megtette, amire kérte és kicserélte az unokatestvéreket, akkor próbálja megérinteni Steph vállát, vagy karját.

Hamarosan feltűntek, akik kiabáltak, egyelőre senki sem akart még megölni, vagy rám támadni, ez legalább pozitívum volt. mikor az X-menes fiú a karját nyújtotta felét megtorpantam és léptem hátrébb egyet. Majd a katonára néztem, aki úgyszintén segíteni akart. Egyenruha, vagy egoista marha? Igazán jó kérdés volt, hogy melyiknek fogadjam el a segítségét. Ennyire látszott volna, hogy remegek a félelemtől? Az átokba! Ennyit arról, hogy tűnjünk erősnek és bátornak.
- Én jobban megállok a lábamon – mondtam az X-mennek. – A kiskatona inkább magának segítsen. Nekem nincs sérülésem.
Némi riadalmon kívül, de az meg nem számított. Vettem egy mélyebb levegőt és elindultam feléjük újra, de a kezeket nem fogadtam el, boldogultam egyedül is.

by Ajánlott tartalom