S.H.I.E.L.D. főépülete

Madeleine oldalra fordította a fejét. Amíg jobb kezével fogta a füléhez a telefont, addig bal kezével finoman megmasszírozta nyakszirtjét. Már-már olyan olyan irányba haladt a megbeszélés, ami eredményre is vezethet. Igaz még mindig nem az amit ő felvázolt anno főnökének, de legalább valami eredménye lesz. Legalább egy papírváltás. Mindenkit végighallgat. Néhány másodpercig átfutja a lehetőségeket és az aktuális jogi szabályozásokat.
- Köszönöm miszter King. Akkor amint megvannak, kérem küldjék át. Láttamozzuk és szerintem azonnal küldjük is az adatainkat. - Tartott egy rövid lélegzetvételnyi szünetet, majd folytatta. - Rendben van, akkor átalakítjuk a szerződést és pontos paraméter leírást küldünk a képzési helyeinkről. Ami pedig a gyors reagálású egységet illeti. Nem kérünk ügynöki jogköröket. Pusztán az aktuális jogi szabályozás által engedélyezett tevékenységet végeznénk. Felderítés, kíséret, őrzés, csomagtovábbítás, fejvadászat. Csak nyilvánosságra ne kerüljön, mert akkor értelmét vesztené.

Résztvevők: Madeleine Delacourt, Shad King, Jonathan Miller és Gunnhild Morsus

Még megvárta, amíg Madeleine és King megbeszélik a saját ügyüket, addig gyorsan mérlegelte a lehetőségeket és azokat a dolgokat, amiket a nő mondott neki. Miután King kiszállt a vonalból, akkor szólalt meg ő is.
- Megbeszélem a gazdasági osztállyal, hogy mennyire engedhetjük meg maguknak azt, hogy ezt a csapatot kölcsönözzük önöktől – mondta. – De ennyire úgymond kevés kéréssel nem lehet gond ebből. Ha mégis, akkor megpróbálom elintézni az ENSZ-nél, hogy engedélyezzék az erőforrások átcsoportosítását úgy, hogy mindez megoldható legyen.
Még megvárta, amíg a nő minderre válaszol neki valamit.
- Ha megvannak az eredmények és előrelépés van az ügyben néhány napon belül, személyesen értesítem önt, vagy az asszisztensem keresi fel önt.
Hacsak a nő nem akart még valamit mondani ezzel kapcsolatban, akkor folytatta.
- Ez esetben további szép napot hölgyem!
Még megvárta amíg, Madeleine is elköszön és utána bontotta a kapcsolatot.

Gunny és Jon
//Folytatás: Shear birtok//

A válasza kapcsán, különös, újszerű érzések támadtak fel bennem. Egy lépéssel hátrébb léptem, szemeimet lesütöttem a földre. Kellemetlenül éreztem magam, mert nem megbántani, megsérteni, vagy provokálni akartam. Hanem csak örültem egy fajtatársam látványának, mert főleg a húgom az akivel találkoztam eddig a fajtámból. Szégyenszemre minden szava igaz volt amit hozzám vágót, és mindegyik után csak még jobban kellemetlenül éreztem magam. Megjátszom, hogy ember vagyok, elnyomom állati részem, az ösztöneimet. Igaza volt minden egyes mondata. Annyi ideig voltam emberek közt, meg nem is használtam ki teljesen a hatalmam, hogy igazából nem is tudom miként kéne viselkednem, hogyan szabadítsam fel az ösztöneimet amiket annyi ideje vissza folytok.
-Sajnálom, a kellemetlenséget. Ősszintén mondhatom, hogy nem állt szándékomban meg sérteni. 
Dühében leverte az üdítőt amit a számára hoztam, kritizálta a gesztusom, és fenyegettet. De éreztem a hangján, hogy mindent komolyan gondolt. Ősszintén szólva nem tudtam, mit is kéne tennem. Egy lupine aki minden szinten magasan felettem van, aki mellet tényleg egy kölyök szintjén van a tudásom, a képességeim és a erőm csak szégyent érzek amiért vérig sértettem. Számomra egy esélyt jelentett igazi Lupine önmagam megismerésében, hogyha egy ilyen szintűvel találkozom. De a sok éves elnyomás miatt tényleg le emberesedtem, a gesztusaim viselkedéseim ösztöneim. 
-Mit óhajt még tőlem?
Kérdeztem úgy, hogy kedvesnek tűnjön ne sértőnek, mert nem akartam tovább sérteni. Gunhilda megjelenése, illata már tisztelet parancsoló, olyan ami nagyon sokat számít nálam. Arra gondoltam, hogy menyi év amíg ilyen szintre emelkedek. A szavai elindítottak bennem egy nagyobb mélyebb gondolatot. Meg kell változtatnom a dolgokat magamban.

A kirúgás, kicsikét nagyon meg döbbentett, de nem háborodtam fel rajta. 
- Uram, lehetne enyhíteni a büntetést? Mint tudja a húgomnak van egy fegyver kereskedése. Kérem legalább annyira csökkentsék a büntetést, hogy segédkezhessek neki a boltban a lőfegyverek árusításában amíg nem találok másik munka lehetőséget, vagy ha meg kér rá. 
Azon kezdtem gondolkozni, hogy most mi lesz. Törvényesen nem mehetek semmilyen alakulathoz, csak ha bűnöző leszek. Meg a páncélt se használhatom? Jó a regenerációs funkciója hasznos, de ha nem használhatom mi értelme, úgy is egy balesetben kerültek belém.
- Uram, akkor a páncélt semmilyen formában nem használhatom? Mert ha így van, akkor kérem inkább távolítsák el a szervezetemből a nanitokat. 
Miután elgondolkoztam ezeket, és elmondtam amit akartam, vártam a választ, hogy utána távozhassak a Shield-töl, a húgomnál levő szobámba átgondolni a dolgokat. Kicsit fájdalom töltött el a gondolat, hogy a természetes viselkedésem így ketté vágta a pályámat a Shieldben. Az a gondolat zúgott a fejembe, hogy most hogyan mit csináljak, mi lesz velem ezek után. Mérnöki munka téren eltudok helyezkedni de hol. Ekkor jutott eszembe valami amit régebben olvastam pár nyilvános aktában, és kicsit lenyugodtam, és elkezdet bennem szövődni a tervem a továbbiak terén.

// Waynoka //

Sajnos nem kerültem közelebb a célomhoz, hiába próbálkoztam. Annyira észveszejtő, hogy ott voltam Apokalipszis Lovasainak a közelében és semmit nem tudtam csinálni. Utána eltűntek és én a romok alól kerültem ki. A rendőrök megvizsgáltak, elengedtek, mert nem tartoztam a gonosz Szürke seregéhez. Nem foglalkoztak velem, hiába mondtam nekik is, hogy miért vagyok itt a földön. Körforgás, erről beszélt a holló, a túlvilág szelleme. Olyan ez, mint egy végtelen körforgás és ugyanott forgok, nem haladok.
Megint próbálkoztam az X-eknél, de mintha a birtok ott sem lett volna. Nem volt semmi esélyem. Munkát kellett találnom. Ez sikerült is. Elmentem egy zöldségeshez segédmunkásnak. Még az utcán lakom, gyűjtök egy olcsó albérletre. A tisztálkodást megoldom, vannak lehetőségek és tiszta ruhákat is vettem. Ebből megélek, kibírom, amíg jobb lehetőségekhez jutok. Megkerestem a S.H.I.E.LDet, hogy hallgassanak meg végre, valaki végre hallgasson meg! Egy ötletem támadt is, hogyan tudnék velük valamit kezdeni, hogy ne kergessenek el rögtön. A szabadnapomon eljöttem Chelseabe, gyalogosan és most lépek be a S.H.I.E.L.D. főépületébe. A recepcióshoz megyek és meghallgatást kérek:
- Jónapot! Waynoka vagyok a túlvilágról. Apokalipszis Lovasairól hoztam információkat és csatlakozni akarok a harchoz ellenük. Ott voltam a legutóbbi csatánál is, a romok alatt találtak meg.
Várom, hogy valaki jöjjön és tudjunk tárgyalni. A többit csak neki fogom elmondani.

Fel kellett keltenem a figyelmet valamivel. A legjobb indítás ez volt és arra is rájöhet a kedves kisasszony, aki valóban kedvesnek látszik, hogy tudok valamit, mert az egy titkos csata volt. A hírekben nem szerepelt, csak az utóélete teljesen más helyszínen, ahová én már nem kerültem el.
Elkedvetlenedek attól, hogy papírra kell mindent leírni. Az olyan személytelne. Elolvassa egy aktakukac és kidobja a szemétbe, én pedig nem jutok sehová.
- Jó, kitöltöm, de ugye ez nem csak a polcra megy vagy a szemeteskukába? Nagyon fontos dologról van szó!
Komoly szemekkel nézek a nőre, mert félek, hogy elveszek a bürokrácia labirintusában. Az öltözetem egy sárga póló barna kabáttal, kék farmernadrág. A pénzem van nálam és egy hátizsákban a váltóruháim, két napi váltás, tisztálkodószerek, más nincs. Nincs állandó lakóhelyem, nem tartok sok tárgyat magamnál, csak amit nagyon muszáj. A papírnál bajban vagyok. Mit írjak?
Waynoka. Ez a nevem a holló szerint, többet nem tudok. A teljes nevemet ki kéne deríteni és akkor többet is megtudhatok. A feltámadás és a túlvilág nem olyan nagy csoda manapság. Olvastam a hírekben, mikor kutakodtam a könyvtárban még hónapokkal ezelőtt, hogy sokan feltámadtak és itt élnek a földön azóta. A gondolataimat is le kell írnom, mert számíthatnak. Tehát ezek kerülnek a lapra:
"Név: Waynoka Megjegyzés: Teljes nevemet nem ismerem. A túlvilágról küldtek vissza, előtte Apokalipszis Lovasai okozták a halálomat - szeretném megtudni, ki voltam előtte, ki volt az a régi Waynoka.
Elérhetőség: Munkahely - Lancaster Zöldség-Gyümölcs Üzlet, New York, Astoria, Wilson str. 26. (telefonszám, állandó lakóhely nincs.)
Információk: Az Őrszemek támadásakor odakerültem Apokalipszis seregének közelébe, kzvetlen közelről láttam a Sziklaembert, a ház leomlását, a sereget, az új Lovast és Halált, a rlgi polgármestert. További információk személyesen."
Nem tudom, mennyit érek el ezzel. Átadom a lapot, mikor elkészültem.

Attól tartottam, pont olyan lesz itt is minden, mint egy kormányhivatalban, ahol kedvetlen ügyintézők ülnek és akkor nyúlnak valamihez, ha épp kedvük tartja. A recepciós nő megnyugtat, tudok hinni neki. Rámosolygok, hogy örülök annak, amit mond. Lehet, hogy nem szokványos, amit olvashat a papíron. Mi szokványos a S.H.I.E.L.Dnél? Ők pont azért alakultak, hogy a nehéz, megmagyarázhatatlan ügyeket a szuperképességűekkel kapcsolatban megoldják. Meglepő, hogy így megdícsér. Nagyon jól esik. Senki nem szokott engem dícsérni, amióta visszakerültem a földre. Az a fiatal mágus, aki átvarázsolta magát ebbe a világba és nem tud visszamenni, ő mondott utoljára olyat, hogy jó ember vagyok. Nagyon kellemes ezt hallgatni.
- Örömömre szolgál, ha valóban tudok segíteni. Ma szabadnapos vagyok, holnap héttől este hatig leszek a boltban. Ezt elfelejtettem ráírni. Ki tudná ennyivel egészíteni?
Beállok a fényképhez a fal elé, hogy megörökítsenek. Most jut az eszembe, hogy kellhet még nekem igazolvány is. Azzal már mindenképpen a hivatalokhoz kell mennem. Még várok ezzel. A S.H.I.E.LDnél segíthetnek megtudni az igazi, teljes nevemet és majd csak utána mennék okmányt csináltatni.
- Azt hiszem, másban nem. Köszönöm a segítségét és az ősök ereje kísérje útjain!
Ha ő sem kérdez mást, akkor távozok. Holnap munka után bejövök, ha még nyitva lesznek és ha addig nem kerestek.

Ez már nem használatos köszönés, pedig én valóban nagy áldást mondtam rá. Az ősök ereje, a szellemek hatalma nagyon nagy erő. Szerencsére nem értelmezte rosszul a nő. A világért sem akartam volna bántani, kedves volt és segítőkész.
Eltelt egy újabb munkanap, kellemesen elfáradtam a ládák pakolásában és a zöldségek szortírozásában. Volt egy kis probléma, mert nagyon rossz árut kaptunk, az almák között egér volt és sokat megrágott. Ki kellett hívni a szállítót és visszavitetni vele, újat hozni helyette. A munka után visszajöttem, mert senki nem keresett a boltban. Egy másik recepciós van, aki nem ismerhet. Elölről el kell kezdenem mindent. A papír még megvan, ha úgy dolgoznak, ahogy a tegnapi mondta és biztosan beírták már a számítógépbe is.
- Jó napot! Tegnap adtam le itt egy 712-es űrlapot Waynoka néven. A hölgy mondta, hogy keresni fognak vagy én is jöhetek érdeklődni. Meg tudja nézni, hogy történt-e már előrelépés?

Most ugrik a majom a vízbe és izgulok, hogy mit fog találni az ügyintéző. Félek, hogy egyszerűen elutasították az ügyemet és nem jutok tovább. Erősködni fölösleges lenne, csak kidobatnának innen vagy lecsuknának, ha rosszul járok.
B! Nem a legfontosabb, de rögtön utána jön, gondolom, ezt jelenti a fokozatok között. De jó! Már el is mosolyodok és nagy kő esik le a szívemről.
- Köszönöm! Mr. Hall, 315-ös szoba, megjegyeztem!
Leveszem a kabátomat, nem akarom azt átszúrni. A kártyát feltűzöm a pólómra, ami ma egy egyszerű, szürke póló. Megnézem, hogy mi van ráírva. Enélkül idegennek, behatolónak gondolnának az épületben. A liftben benyomom a harmadik emeletet és felvitetem magam. Végigmegyek a folyosón és hamar megtalálom a háromszáztizenötöst. Az öltönyös már tudja, hogy én jövök. Minden le lesz írva, amit elmondok. Ennek én csak örülök. Nem veszik el semmi.
- Jónapot, Mr. Hall! Igen, én vagyok.
Ha lehet, akkor leülök és a kabátomat a kezemben nyugtatom. Nem sietek, nem kapkodok, megvárom, amíg kérdeznek, utána fogom elmondani a történetemet.

Jó embernek tűnik Mr. Hall, olyannak, aki jól végzi a dolgát. Élek a lehetőséggel és felakasztom a kabátomat, mivel lehet. Leülök a székbe és kíváncsian, izgatottan várom, hogy mire fogunk jutni. Elolvasom a lapot, megnézem az apróbetűs részt is, ha van. Nem hiszem, hogy itt át akarnának verni, csak tudni akarom, mit írok alá pontosan. Természetes, hogy nyilvánosságra adom, pontosabban a S.H.I.E.LDnek adom ezeket az információkat. Ők használhatják nyugodtan, jó kezekben van. A világot védelmezik, ha az én kis rövid életem elmesélt mozzanataival tudok segíteni, még én örülök neki. Alá is írom, miután elolvastam és átadom Hallnak.
Bólogatok, mikor Hall összefoglalja, mit írtam le. Erre miért van szükség? Van aki elfelejti, mit ír le, mire másodszor visszajön? Türelmes vagyok, nem zavarom ezzel, látom, hogy segíteni akar. Biztosan ez az előírás, nem ő találta ki.
Tátott szájjal nézem az egyszerű adatlapot. Megvan, hogy ki voltam korábban! Rögtön ide kellett volna jönnöm, mikor visszakerültem. A Xavier Iskolát ismerem az újságokból, pár hónapja költözött. Ott székel az X-Men, akiket meg akartam keresni, de nem sikerült. Most már talán fogadnának. Az agyam nagyon jár.
- Tizennyolc éves lennék, ha nem öltek volna meg? És indián, ez megmagyarázza, miért volt olyan a túlvilág.
Most egészen más testem van, egy harmincas, európai kinézetű férfi teste. Bámulom azt a fiatal indián arcot, amíg lehet és megpróbálok minden adatot megjegyezni. Nincs módszer arra, hogy kiderüljön, de ennek kell lennie. Minden egyezik. Halál ölt meg és közel voltam a gyilkosomhoz abban a csatában. Illetve távol, de mégis egy helyen. Az adatlap eltűnik és nem merenghetek tovább. Még a hatása alatt vagyok annak, hogy közelebb kerültem a korábbi életem megismeréséhez.
- Igen, köszönöm, hogy előkerítette. Tudja, ez nagyon nagy szó, hogy egyáltalán már ennyit tudok. Nem tudom, érdemes lenne meglátogatnom a Stevens családot? Vagy azzal csak bajokat okoznék, sebeket szabnék fel?
Még nem tudom, mi lenne jó a megoldás. Nem akarom Hall idejét húzni, mert ez már nem az ő feladata lesz. Elkezdem mondani, ami történt velem.
- Igen, elölről kell kezdeni. A hogyant elkezdem ott, hogy mit láttam a túlvilágon. Medveként ébredtem, nem tudtam semmit magamról, még a nevemet sem. Mezőket láttam, távoli erdőt és állatokat. Ilyen lehet az indián túlvilág. A patakhoz mentem halat fogni, mint minden medve. Ott ugrált egy holló, ami beszélni kezdett. Tőle tudtam meg, hogy Waynoka a nevem és arról beszélt, hogy azon a helyen mindenki csak rövid ideig van, utána visszamegy a körforgásba más testben. Engem viszont a szellemek, akik közé ő is tartozott, a Túlvilág Szelleme, kijelöltek egy különleges feladatra. Ő nem mondta meg, mi lesz ez, csak azt, hogy nehéz és ha távol kerülök a célomtól, ha nem teszek érte, akkor elgyengülök. Akkor már láttam a halálomat, csak egy részét. Olyan álomszerűen! Láttam, hogy Halál ölt meg és tudtam néhány dolgot a Lovasokról. Gondolom, a korábbi életemben, a Xavier Iskolában hallottam róluk.
Sóhajtok egyet, mert a túlvilágra gondolok. Ott minden olyan szép és békés volt. Medve voltam és boldog voltam úgy, amíg a holló nem ültette a fülembe a bogarat. Kihúzom magamat és folytatom a diktafont nézve.
- Bocsánat, ha ez nagyon hihetetlenül hangzik. El akartam mondani, hogy minden részletet értsen és az is, aki majd meghallgatja. Ami dokumentálható, az az, hogy New York egyik parkjában tértem magamhoz 4 hónappal ezelőtt egy éjszakán és akkor kaptam meg az új testemet. Tudtam, nem tudom, milyen módon, de tudtam, hogy mikre vagyok képes ezzel a testtel és hogy mi a célom. Az lett a célom, hogy Apokalipszis Lovasait felszabadítsam az uruk befolyása alól. Ha a szellemek úgy gondolták, hogy van értelme valakit ezzel a céllal visszaküldeni a világra, akkor szerintem ez lehetséges! Nem kaptam semmi támpontot, hogy hol keressem őket vagy miként tudok segíteni rajtuk. Vagy inkább az emberiségen, mert gondolom, lecsukják őket akkor is, ha felszabadultak. Borzasztó nagy bűnöket követtek el. Tehát amit kaptam: barnamedvévé tudok változni, ilynekor teljesen úgy nézek ki, mint egy igazi medve és beszélni sem tudok, csak gondolkodni. Nem mutatom meg, ha nem baj, mert szétszakadna rajtam a ruha...
Zavarba jövök, hogy hogyan mondjam el a többit. A S.H.I.E.L.Dnél már mindent láttak a világ sok furcsaságából, erre gondolok. Előredőlök és az asztalra támaszkodva folytatom, most már Hall szemeibe nézve, néha elkapva onnan a nézésemet.
- Egy másik képesség a megszállás. Egy állat testébe bele tudok bújni lélekben, akkor az én testem eltűnik és az állatot irányítom. Egy harmadik, hogy egy nap egyszer vissza tudom pörgetni az időt egyetlen perccel és akkor kicsit belelátok az idő fonalába egy perc erejéig. Tehát ezekkel küldtek vissza. Először könyvtárba mentem, kutattam cikkekben, könyvekben és semmit nem találtam a Lovasokról. A csata helyszínére, az Akkaba Metropoliszba (később tudtam meg, hogy így hívják) megmagyarázhatatlan módon kerültem. Előtte még New york utcáin beszélgettem valakivel azon a délutánon. Tehát én is meglepődtem, biztosan a szellemek segítettek közelebb kerülni a célomhoz. Láttam az Őrszem robotokat, az M osztályosat, ami vezette a csatát. Később mindennek utánanéztem, az Őrszemeknek is, mert tudni akartam, miket láttam. Lándzsákkal dobálták meg a hadsereget, a robotokat és a Helicarriert azok a kék páncélos, vörös kendőt viselő katonák, akik mind ugyanúgy néztek ki és sokszorozódtak. Én messziről láttam, amint a hadsereg egyik embere vágta őket, mint kés a vajat. Őt megtámadta egy hatalmas, ezüstszőrű lény és egy sziklaember, aki később engem is üldözött. Az Őrszemek lelőtték a lándzsákat, lenyűgöző volt, hogy a lézer hogy pattant egyikről a másikra!
Valóban minden részletet elmondok. A S.H.I.E.L.D. tudja, milyen fegyverei vannak és hogy mi történt ott, itt csak az számít, hogy bizonyítom, én is ott voltam és láttam sok mindent.
- Halál, a volt polgármester beszélt, de nem hallottam, mit. A hangját felismertem és a képességét is. Nagyon erős, megállította a robotokat, nem tudtak mozdulni és felrobbantotta őket, ahogy visszatöltötte az energiát. A halálom előtt velem is ezt tette, mozdulatlan voltam, emlékszem. A nyakam kitörésére is, amit lábbal tett meg. Megalázva, hogy ilyen egyszerű módon is el lehet velem bánni.
Ezen a Lovason akarok én segíteni? Ezért küldtek vissza. A bosszú nem megoldás, majd megkapja a büntetését a hatóságoktól, ha sikerrel járok.
- Bocsánat, eltértem a témától. Tehát az Őrszemek rakétákkal kilőtték a tartóoszlopokat és a mennyezet omlani kezdett. Volt ott egy kiborgkezű angyal, az harcolt egy hiénaszerű lénnyel. Az a szikla érzéketlen volt és rideg, az ezüstszőrű pedig vadul támadt, mint egy állat. Eggy nő, aki úgy nézett ki, mint a régi időkből Miss Amerika eldobta a sziklaembert és kidöntött vele egy oszlopot. Én pont ott voltam. Akkor azzal próbálkoztam, hogy medveként üvöltök és integetek a seregnek, de nem vettek észre. Ez a szikla azt mondta nekem, nem tudja, ki vagyok, de nem oda tartozok. Halált és a katonáit akkor már leterítették az őrszemek Adaptálás parancs után. A szikla üldözni kezdett engem és elfutottam előle. Meg akartam volna szállni egy madarat, hogy annak a testében felrepüljek a repülőhöz és morzéval üzenjek, de ott nem voltak madarak. Semmilyen állat nem volt azon a rideg helyen! Sőt senki más, csak Apokalipszis serege és a maguk hadserege rajtam kívül. Egy hatalmas város kihaltan. Apokalipszis katonái ütötték a földet vagy magukat és egyre többen lettek, de minden kezdett összeomlani. Akkor nem láttam már a Lovasokat és nem volt időm nézni a csatát. Én csak futni tudtam, a szikla mögöttem mindent lerombolt, amin keresztül futott. Lassabb volt, mint én, gondolom, a kőteste miatt. Az lett a vége, hogy az Őrszemek valamilyen kupolaszerű robbanást csináltak és megállt a szikla is, hogy ezt megnézze. Akkor meghúztam magam egy épületben, nagyon erős épületben, ahol később megtaláltak és onnan néztem. Láttam az új Lovast, nagyon csúnya volt. Mint egy...élő csontváz fémből, vörös szemekkel, csuklyával a fején, kendővel az arca előtt és volt nála egy nagy bot. A parancsnokkal harcolt, megsérült a térdén. tána robbanás volt és elvitte a sziklát is és az ellenséges katonákat. Az épület beomlott, nekem az volt a szerencsém, hogy a plafon elég erős volt. Fél órával később találtak meg a katonák és a tűzoltók. Akkor kivttek onnan, megvizsgáltak, segítettek meggyógyulni. Nem vádoltak meg semmivel, mert nem is tudtak és segíteni sem segítettek, mert minden titkos volt. Annyit tudtam meg, hogy az Akkaba Metropolisz volt a neve annak a városnak. A hírekből tudom, hogy Chicagoba kerültek a Lovasok és borzalmas pusztítást végeztek. Én kilincseltem az X-Mennél, de nem tudtam velük kapcsolatba lépni. Munkát vállaltam, hogy túléljek és most jutottam el magukhoz. Hát ennyit tudtam mondani és örülnék, ha tudnának tenni valamit, hogy a célomhoz közelebb kerülhessek és segíthessek maguknak, mindenkinek megszabadulni a Lovasoktól. Úgy látszik, valamilyen módon meg lehet tenni azt, hogy elmúljon a hatás, amivel Apokalipszis magához köti őket.

Ha nyilvánosságra hozzák, annak csak annyi kárát láthatom, hogy engem nyilvánosan fognak bolondnak nézni. Ettől nem félek. Hallgatni szoktam ezekről, mert nem akarom ijesztgetni az embereket. Ha végszükség lesz és pont az én vallomásom kell, használják, ha segít. 
Hall válaszára bólogatok. Megértem, hogy túl hirtelen ötlet volt. Nincsenek emlékeim, más a testem. Miért hinnének nekem? Mit tudnék adni? A fiukat nem tudom visszaadni, én nem az vagyok. Kérdezgetni tudnám őket és megzavarnám a családot. Az indiánok és a szellemek, a túlvilág. Olvasni kéne még erről is. Egy keveset olvasgattam a könyvtárban, de úgy éreztem, nem visz előbbre.
Elmosolyodok, mikor mondja, hogy a régi énem medvévé tudott változni. Azt őriztem meg a túlvilágon és itt is. kíváncsian várom, mit fog mondani Hall.
- Nagyon szívesen. Örülök, hogy hasznosnak találja.
Valóban nagyon örülök, hogy komolyan vesznek és meghallgatnak. Nem állított le a felnélé, hogy ez hülyeség és menjek inkább elmeorvoshoz. A S.H.I.E.L.Dtől ezt nem is vártam volna. Pontosan azt mondtam el, amit láttam, amit a többi katona és az őrszemek is láthattak. Jól esik a dícséret, hogy segítettem a hazának és a világnak néhány plusz információval, részlettel. Van itt ennél több is? Ennyivel nem tudom beérni.
- Igen, én is ezt érzem. Ők küldtek vissza és egyengetik az utamat a Lovasok felé. Tudja, ugyanezt éreztem ott is. A sziklaember nem volt Lovas, de még ő is sokkal erősebb volt nálam és nem láttam módot arra, hogy legyőzzem. Ha maguk tudnak valamit...
Kikapcsolta a diktafont, vége a rögzítésnek. Most mi lesz? Azt érzem, hogy még mondani akar valamit.
- A S.H.I.E.L.Ddel? Azt is lehet?
Nagyon buta kérdés. Nem ezért jöttem ide? Nem hittem benne igazán, hogy velük dolgozhatok. Féltem, hogy elutasítanak. Most itt van a lehetőség. Értem már. Felemelem a mutatóujjamat.
- Értem, tehát a szellemek engem valamiféle vadászkutyaként használnának? Elvezetném magukat a Lovasokhoz és nem nekem kellene egyedül legyőzni őket, hanem része lennék egy vagy több akciónak. Igen, azt hiszem, ez megfelel a célnak, amivel visszaküldtek ide a Földre engem. Igen, szeretném felajánlani a segítségemet és együttműködni Önökkel.
Még mindig hihetetlenül hangzik. Megbízott S.H.I.E.L.D. kisegítő leszek? Vagy talán egyenesen ügynök és részt vehetek a kiképzésben is? Nem voltak ilyen ambícióim, de azért...a S.H.I.E.L.Det nagyon sokra becsülöm! Most valóságosnak tűnik a lehetőség, hogy tehessek valami igazit, hasznosat a célom érdekében. A világért, az emberiségért.

Hisznek nekem és számolnak velem. Abban is hisznek, hogy hasznára lehetek a S.H.I.E.LDnek, ha a szellemek egyengetik az ösvényemet. Még nagyon sokat kell tanulnom. A Bosszú Angyalai! Hűűűű, az nagyon megtisztelő lenne, ha olyan csatában is részt vehetnék, ahol ők vannak. A múltkori is ilyesmi lehetett, de az valamilyen titkos hadsereg volt. Hall sem mondott róla semmit most nekem, hogy mit gondoltam jól és mit nem.
Mosolygok és bólogatok, kissé bárgyún, mert most csak örülök. Végre! Tudok valamit tenni. Át kell gondolnom, hogyan is lesz ez. Nem dolgozhatok a zöldségesnél, ha ez egész napos elfoglaltságot kíván. Sajnálni fogom Marguerite nénit, mert kedves asszony és munkát adott nekem. Titokban kell előtte tartanom mindent, nem fecseghetek. Azt fogja hinni, megbízhatatlan vagyok. Ez nagyon rosszul érint.
A Lény a Fantasztikus Négyesből? Egy csapatot vezet. Megrázom a fejemet, nem hallottam még róluk. Azt hiszem, nem is olvastam semmit vagy nem maradt meg. Tehát oda kerülhetnék be és segítenének kiképezni engem. Ez izgalmas és úgy van, ahogy Mr. Hall mondja.
- Azt hiszem, igen. Általános tudással rendelkezek a világról, nem sokkal. Az elődöm biztosan jó képzést kapott a Xavier Iskolában, sajnos én abból semmire nem emlékszek. Örömmel elfogadom a lehetőséget! Mit kell tennem?
Biztosan be kell iratkozni, regisztrálnak és ilyenek. Benne vagyok, várok Hall szavaira és azok szerint fogok eljárni. Illene tanulnom is, mindent, amit egy diáknak kell. Nem érzem ezt fontosnak. Nem ez a cél. Fizikai képletek és egyenletek nélkül is le lehet győzni a Lovasokat. Vagy pont a tudományban kellene elmélyednem és szerkezeteket használnom? Azt hiszem, az Angyal Program nem csak kiképzést ad, hanem megismerhetem önmagamat is, hogy mire vagyok képes és mi felé vonzódok.
- Nagyon köszönöm, még egyszer!

Az egészségem rendben van. Azt már a kórházban megnézték és vizsgálgattak engem ott. Értem, hogy itt ez az eljárás, a szabvány, meg kell csinálni. Nem jelent gondot. Nem vagyok olyan kényes, hogy ez rettentsen vissza. Most jutok el a célomhoz! Vizsgálatok, tesztek. Ha fiatal diákok be szoktak jutni oda, Mr. Hall azt mondta, vannak mások is, akkor nekem is sikerülhet. alkalmasnak érzem magam lelkileg is és testileg is. Az előző életem nélkül furcsa leszek ott, a képességgel rendelkezők között is egy különc leszek. Az én élettörténetem néhány hónap, a többiről csak úgy fogok értesülni, ha valaki elmeséli. Waynoka Stevens, ez volt a régi életemben a nevem. A célomhoz végül is, nem kell, hogy ismerjem. A Program kell, arra van szükségem, de kíváncsi is vagyok. Azt hiszem, az iskolával mégis fel kellene vennem a kapcsolatot. Meg kell próbálnom. De először a kiképzés! A nevemet ugyanúgy fogom használni, ahogy a holló mondta. Csak Waynoka. Nem veszem fel a korábbi nevemet, az problémákat okozna.
Imádkozom a szellemekhez, nem tudom, hogyan kell, csak mondogatom magamnak, hogy segítsenek bekerülni. Eddig többször segítettek, most is rajtuk van a sor, hogy ne essek ki a rostából. Nincs kérdésem, úgyhogy elköszönök. Már kétszer megköszöntem a lehetőséget, nincs más hátra, mint a "Viszontlátásra!" A lifttel lemegyek és ahogy Mr. Hall mondta, a recepciós a kérésemre átadja a mappát. Ha itt le lehet ülni, akkor leülök és végiglapozok mindent, elolvasom a feltételeket. Lássuk, mikor és hova kell mennem. Az első utam a zöldségeshez fog vezetni azzal, hogy nagyon sajnálom, de felmondok, mert kaptam egy jobb lehetőséget. A részleteket nem fogom elárulni. Napi kiképzés lesz, biztosan nehéz lesz, de a leglelkesebb tag akarok lenni. Nem az egyik leglelkesebb, hanem valóban a leglelkesebb, mivel nekem az életem függ attól, hogy közel kerülök a célomhoz a Programmal vagy messze maradok és lassan elfogy az erőm. Ezt nem fogom hagyni és azokat a többszörös gyilkosokat is meg kell állítani. Fűt a céltudatosság.

/Azt hiszem, itt vége, úgyhogy köszönöm a mesélést:)/