Metróállomás

A hangos bemondó még érthető is, valahol. Tájékoztassunk mindenkit, hogy a közelben egy veszélyes bűnöző van a tömegbe és reménykedjünk, hogy nem tör ki azonnali pánik. És én még itt azt hittem, hogy ezek rendőrfélék vagy ilyesmi de a lökés szerű valami amit "leadnak" és ezzel földre lökik az embereket megérdemel egy szemöldök felvonást, de csak egy nagyon gyorsat ahogyan a tömeg amiben elvegyülni akartam elég gyorsan megszűnik ahogy csak én maradok talpon egy apró tántorodás után. Ennyit arról, hogy lekúszok a tömegben a metróba és eltűnök a vonalon, ha ezek után lemegyek csak belesétálok egy kalitkába és egyszerűen csak lezárják a helyet én meg bent rekedek.

Eldobom a papírzacskót meg a kávét a kezemből és kitárom a szárnyaimat, a hátamon megjelenő fekete tollú madár szárnyak utat szakítanak a pólón és pulcsin keresztül majd rögtön csapok is vele egyet elrugaszkodva a talajtól egyidejűleg. Olyan három méternél nem megyek magasabbra és célirányosan, a legközelebbi épületek felé, a sikátorok felé próbálok meg menekülni. A plázába vissza menni hülyeség lenne ahogy lemenni is, hiába vannak közelebb a sikátorokban jobb eséllyel tudom elveszteni őket. Közben ha beérnének akkor próbálok elmanőverezni tőlük, bár egyenlőre csak Logan-t láttam a földön futni felém ki tudja merre van a másik.

Pont időben repültem fel és így egyikőjük sem talált el. A csaj landolt ahol nem sokkal ezelőtt voltam még, Logan meg luftot lengetett a karmaival, még a gép amivel érkeztek is nekiindul. Abba hagyom a vírusomnak az eregetését. A gép támasztotta szél meg lökések miatt már így is szét hordta az egészet haszontalanná téve de ez most mindegy. Csapok még egyet a szárnyaimmal majd leereszkedek vissza a földre, a szárnyaim eltűnnek ahogy visszahúzódnak a hátamba csak pár toll esik le még a földre közben a kezemet meg felemelem megadóan. Nem szólalok meg, nem mondok vagy csinálok semmit csak nézek rájuk feltett kezekkel. Egyáltalán nem adom magamat és nem is veszem viccre az egészet, figyelek azért is rájuk, hogy ha még mindig támadnának vagy már megindult valami felém akkor azt a részemet köddé változtatom, hogy átmenjen rajta a támadás és csak akkor mozdulok meg ha szükséges, hogy ki tudjak térni esetleges támadás elől. Amit elég valószínűnek tartok ha csak már a meglepetéstől amit okozhatok ezzel minimum még egy pofont tuti adni akarnak majd. Legalább is nem lepődnék meg egy "csak azért is" en még.

Leszálltam a földre, a vírusozást abba hagytam és éreztem ahogy a lövedék eltalálja a hátamat majd a géptől jöhetett a ráadás löket amitől majdnem térdre estem is de vissza egyenesedtem hamar és az előttem álló Loganre meredek vissza. Hátra nézek miközben Logan dumál hozzám, hogy megnézzem magamnak a másikat is aki mögém érkezett meg majd a tarkómra teszem a kezeimet.

- Nem szép mondhatom. - fejezem ki magamat unottan miközben leülök a földre majd hanyatt dőlök és keresztbe vágom a lábaim. - Egyszer amnesztia aztán meg körözés megint. Igazán eldönthetnétek végre, 

Mozdulatlanul fekszek a földön, várom, hogy odasétáljon végre már az egyik, hogy megbilincseljen vagy mi. A környéken az embereket már elterelték a rendőrök, vannak már SWAT-osok és FEMA-sok.

Mikor Gunny közel ér és megbilincselne, gondolom, hogy le kell hajolnia is valamelyest, hogy ezt megtegye. Többek között azért is mert nem tud csak egyszerűen megbilincselni, hogy a hátamon fekszek. Bárhogy is legyek mikor elég közel ér hozzám és ahoz amit akarok csinálni akkor hirtelen, gyorsan mozdulok. Felhúzom a lábaimat és rúgok, orrba rúgni próbálom a nőt. Ebből kézen állásba tolom magam majd oldalra, elfelé tőlük lököm ki magamat.

Ha mindez sikerül de legalább is nem sikerült fogást találnia rajtam valamelyiknek akkor sprintet vágok le. Egyébként védeni próbálom magamat inkább kitérve a támadásaik elől mintsem blokkolva azokat.

Oda rúgok de haszontalanul, blokkolja a rúgásomat de megyek is tovább oldalra. Logan karma eléri a lábamat még de nem nagy gond, ha nem vágott bele a lábamba mélyen, csak felületi akkor azonnal be is gyógyul. Talajt érek és futni kezdek mikor a fegyverropogás hangja csapja meg a fülemet majd az érzés ahogy eltalálnak a golyók. A bal lábamat löki ki az ütemből ahogy átmegy rajta egy golyó és előttem csattan a talajba egy darabbal a lábamból. Erre azonnal ráfogok és a zöldes derengés körbe veszi a kezemet, elkezdem gyógyítani a sebet. Ez viszont nem az egyetlen golyó ami eltalál. A második a jobb karomat találja el és töri is azt el, és érkezik a következő golyó is ami már testen ér, a jobb oldalán, hallom ahogyan elreccsen a bordám is tőle. Ágyúval lőnek ezek a tetvek?! Bármi is legyen a lábam és a karom után még futottam volna tovább de a testemet ért lövés után letérdelek.
Dühvel és undorral nézek fel a tőlem méterekre megálló SWAT-osokra.
- Ki mondta, hogy ti tetves emberek beszállhattok, EH? -ahogy a sebem még jobban megrántom a felordításommal a fogaimat össze is szorítom a fájdalomra- Ti kis kerámia babák...
Mondom halkabban, sziszegem már már és elkezdek felállni mit sem törődve a vérző sebekkel meg a felszólításaikkal.

Lassan egyenesedek fel, a sebeim gyógyulnak de nem elég gyorsan. A Swatosok igazán keresztbe tettek nekem amikor egyébként is már itt volt a ként barom is akikkel elég volt foglalkozni és szerencsém volt, hogy eddig nem tudtak komoly kárt okozni bennem. Az emberek nem tántorodnak, persze miért is tennék. Ahogyan keltem fel ők reagáltak rám, a szavaimra is és beálltak célra tartva és tüzeltek. Elölről még több golyó süvített át rajtam, ettől már lekerültem volna mikor a fájdalom már nem ért fel többé csak azt láttam, hogy nagy adag vörös massza csapódik ki előre, elém le a földre szétterülve. Azt pedig én is követtem arccal le elterülve csak egy búgó hangot hallva, nem mozdulva már utána.

//Köszi a mesélést, a hibákkal túlnyomó részt tisztába vagyok de ettől függetlenül csevegésbe benne vagyok //