Törzsek Földje (Valamikori USA)

JK: Steph, Thorhalla, Einar, Castle, Ronin, Bamf, Nagy Atya, Szürke Eminenciás
NJK: Holocaust, Pusztulás, Max Power, Forge, Judas Slade, Sötét Bestia, törzsharcosok, felszabadított mutáns rabok és elkapott martalócok

Bent:
Slade a gonosszá váló Bamfokba ülteti a gyűlöletet Steph és Holocaust ellen. Nincs más vágyuk csak ölni ezt a kettőt, akik a folyosón közelednek.
Holocaust irányba igazította Stephet majd követte, de közben a nő is érezte, ahogy elkezdi élvezni a gondolatot, hogy megölje, nyomorítsa és kínozza a férfit újra és újra feltámasztva csupán a szenvedésért. A teleportálásra készült a következő folyosóra, ahogy érezte a közelségét Sladenek mikor rájött: ha ő így gondolkodik akkor...
A sugár hatalmas bolt Steph gyorsan falat emelt, de nem tudott teleportáni minden misztikus erejével védte magát a sugár elől, amit nemezis lőtt.
- PUSZTULJ MOCSKOS GÉNMARADVÁNY!
A férfi eszét vesztve kiállított a hatás elmosta józanságát és kedvességét. Az üvöltést követte Halla és Einar, az utóbbi szívét a gyűlölet nehezítette miközben eredeti fegyverét várta.

Kint:
Megtorló éppen csak eltud ugrani a robot roncsai mögé miközben Forge folyamatosan támadja.
- Gyerünk te szenny!
Castle nyugalma eltünedezik, a háború, gyűlölet, robbantás kínzás, a családja elvesztése, a hadjárat és a gyilkolás gondolatai veszik át a helyét. Mint egy gép csak látta a célokat és a kezében a fegyverét.

Űrhajó roncsainál: Doria, Thor-vell
Doria miden erejével kirepül és viszi a társát a landolás pár bukfenccel sikeres. A lány feje kezd tisztulni a jó oldala visszanyeri öntudatát. Ám Thorihoz fordulva az a pisztolyát a saját fejéhez fogja.
- Vissza... fogunk alakulni. Valami bánt visszaalakít, de gyenge. Ez... ideiglenes... - nyögi. - Nem. Túl veszélyes vagyok.
A szemeiből könnyek csordulnak ki.
- Inkább halok meg így.

~ Stephanie Miller / Varázslónő ~
Még bólintottam a mostoha fiamnak, hogy merre is menjek, de már az első néhány lépés után éreztem, hogy valami nincs rendben. Meg akartam ölni, csonkítani, kínozni. Próbáltam elnyomni ezt az érzést, mihamarabb meg kellett találnom Slade-t, hogy leállítsam, én nem akartam újra az lenni, aki lettem Tao és Apokalipszis miatt. Saját magam akartam lenni. Szerencsre már éreztem, hogy hol van Slade, éppen akartam a rúnákat felrajzolni, amikor… egy pillanatra lefagytam. Ha én…
Egyetlen másodpercem volt arra, hogy felhúzzam a védőpajzsomat, mert Holocaust támadása már el is talált volna. minden erőmmel koncentrálnom kellett arra, hogy fenntartsam a védőmezőt, hogy ne tudjon eltalálni. Ha közben még valaki ideér és rám támadna, akkor telekinetikus csapással próbálok mindent és mindenkit a falhoz kenni, a hullám középpontja pedig én leszek ebben az esetben. Nem számított, hogyha a falnak csapódás miatt elveszti az a valaki az eszméletét, vagy belehal, magamat védtem. A varázslatot pedig ezen esetben egy varázsszóval kívánom létrehozni, ha már koncentrációval a védőpajzsomat tartom fent.

~ Einar Thorson ~
Einar végül bólintott, hogy menjenek a gyerekért, aki bent van. Odabent már szerencsére Holocaust üvöltésének könnyedén odataláltak, ahova menni kellett. Stephanie már megvolt, a gyerekek sehol, ellenben meglátta a férfit, ahogyan a törékeny nőt támadta. Már csak azért sem tekintette Steph-et halandónak, mert érezte az asgardi kisugárzását, ellenben Holocaust egy volt azokból, akik börtönbe zárták ezen a világon. Amíg nem érkezett meg a pörölye, addig is igyekezett a Megtorlótól kapott kardon felül valamilyen fegyver után nézni itt, cső, vagy efféle után. ha tudott ilyet szerezni, akkor kitépte a falból, ha nem, akkor maradt az, hogy a kardjával essen neki a férfinak. Amíg az Steph támadásával volt elfoglalva, addig a katanával megpróbálta nemes egyszerűséggel fejbe szúrni hátulról, úgy, hogy a tarkónál menjen be és a homlokon jöjjön ki a kard, majd felrántani, hogy kettőbe vágja a fejet. Mivel még nem találkozott Holocausttal a harctéren nem tudta, hogy beválik-e. Ha az ellenfél visszatámadna, akkor próbál kitérni a támadás elől.

~ Thorhalla Lokidottir / Valkűr ~
Holocaust hangja remek támpont volt, hogy merre is kellene mennünk Einarral. Hamarosan meg is pillanthattam miként az a féreg Stephanie-t támadja. Nem bíztam egyikben sem, hiba lett volna, de hát ő mégis én lennék s neki kellett segítenem. Hagytam, hogy Einar előremenjen a támadjon. Hátulról próbáltam fedezni s ha szükséges volt, akkor beavatkozni, nem tudtam, hogy elférnénk-e együtt a folyosón, ha jómagam is támadni akarnék. Ha tudok támadni, akkor Holocaust oldalát próbálom teljes erőből megütni s a falnak taszítani, hogy a támadása abbamaradjon s megzavarjam. Mindezt Einar támadása után, bármi is legyen az, hogy ne zavarjam őt. Ha bárki megtámadna, akkor védekezem s, ha kell a villámok hatalmával teszem mindezt.

Castle
A reflexek megmaradtak, akárhányszor támadt fel, alakították át vagy roncsolták össze Frank Castlet. Békét akart volna, azt érezte, hogy itt van, végre itt van, amire mindig vágyott. Menekült, mert a támadója végezni akart vele. Mintha parancsszóra változott volna meg a gondolkodása, a felszólításra, hogy "Gyerünk", máris újra akcióba lépett az, ami őt évtizedeken keresztül hajtott: bosszú, gyűlölet, megtorlás. Az igazak védelme, a gonoszok megbüntetése és a megelőzés. Ez éltette őt és úgy látszott, hiú ábránd volt, hogy élhetett anélkül is. Katona volt, mészárlásra született. Nem akarta elismerni, de így volt. A szemei villantak és már tudta, hogy nem bujkálni kell, hanem megtalálni az optimális támadási felületet. Ezt a mutánst ki kell iktatni, mert ő is ezt akarta tenni a Megtorlóval. Ok nélkül. Csak azért, mert rosszkor volt rossz helyen. Mint a felesége és a gyerek, akiket ugyanígy támadott meg egy megalomániás.
Látta a célokat maga előtt, a lelki célokat, amiket el akart árni és a fizikai célpontot is. Megcélozta a cheyenne nyakát, hogy a torkát lője szét.
~Mocskos humán, ugye? Az ilyenek miatt tart ott a világ, ahol tart. Apokalipszis után sem haltak ki a fajgyűlölő mutánsok. Majd én teszek róla, hogy ez változzon-gondolta magában

JK: Steph, Thorhalla, Einar, Castle, Ronin, Bamf, Nagy Atya, Szürke Eminenciás
NJK: Holocaust, Pusztulás, Max Power, Forge, Judas Slade, Sötét Bestia, törzsharcosok, felszabadított mutáns rabok és elkapott martalócok

Űrhajó roncsainál: Doria, Thor-vell
A lány éppen csak megtudja menteni a szerelmét. A lövés a fék közé csapódik meggyújtva pár levelet.
- Vége van!
Mondja feladóan a férfi.
- Nincs erő mely...
Az égen ekkor száguld végig egy hófehér sugár. Tiszta és nyers életenergia. A hegybe csapódik be. A robbanás hulláma eléri a párost és érzik ahogy lassan visszanyerik önmagukat. Thor szinte azonnal Doriához ugrik és magához szorítja.

Kint:
Megtorló túl profi. A lövése telibe talál. A rutin és a tehetség felül múlja a technikát. Az indián torkát ért lövés miatt térdre borul a fegyvereit eldobja és a nyakát szorongatja, hogy csökkentse a vérzést. Fuldoklik, a saját vérét köpi fel és a tócsa csak növekszik alatta. Majd egy vakító fényt pillant meg a harcos. A világosság belecsapódik a hegybe az ereje hatalmas túl nagy. A varázs mindenkit visszafordít. Újra régi önmagukká válnak. Szürke Eminenciás a hajón újra fakuló bőrrel ébred fel. Pusztulás emberi külseje lerohad róla, hogy visszanyerje torz halálangyal formáját. A mutánsok és harcosok mind zavartan állnak nem tudják feldolgozni a változásokat.

Bent:
Einar vágása erős, de nem elégé. A penge túl gyenge és miután megkarcolja a bőr darabokra törik Holocauston, aki egyetlen ütéssel söpri e magáról a férfit. Majd Halal oldalba támadja a borda megreccsen és a dühös miután a torkánál fogva kapja fel a nőt.
- Rég vártam erre!
Steph szabad. szinte automatikusan érzi, hogy Slade a tudatába nyúl, de mivel erejét már nem köti le a védekezés megérez egy hihetetlen energiát. valami misztikus tart ide. valami, ami mindent visszafordíthat. Slade akaratlanul is megérzi, hogy a nő megretten ettől a hatalomtól és védekezni próbál. A kékes "gömb", amit generál védi őt a fény erejétől, hogy ne alakuljon át. Bár nem tudja valójában nem lenne rá hatása ennek. Ám a gömbben volt így Steph, Halla és Einar is. Mindhárman látták ahogy az épület egészen vakító világosságba borul. Majd ahogy lassan elmúlik.
Nemezis elengedte Hallát térdre zuhanva. Steph érezte, hogy Loki sötétsége nem szállta újra meg. Einar már nem volt a káosz bajnoka. Oldalra fordulva pedig látták az üres porhüvelyt... ami valamikor Judas Slade volt. Akaratlanul ez a kegyetlen rém élete utolsó tettével valami jót cselekedett.

A hármas végül is közösen feszült neki Holocaustnak, Steph szerencséjére már nem kellett védekeznie, hanem mehetett volna keresni Slade-t, akinek a próbálkozásait meg is érezte, ahogyan azt a valamit, ami közeledett feléjük. Nem akart visszaváltozni, így szinte ösztönösen húzta fel a misztikus pajzsot maguk köré, hogy megvédje őket. Einar dühösen vette tudomásul, hogy a halandó fegyvere mit sem ért, mert úgy tört össze, mintha csak egy botot fogott volna kezeiben. Halla támadása már sikeresebb volt, mert érezte, hogy a bordákat is sikerült megrepesztenie, de Holocaust a torkánál fogta el. Ekkor sem hagyta abba a támadást, a kezeivel próbálta lekaparni magáról a férfi kezeit és a lábával annak a mellkasát rúgni. Einar próbált volna a párja segítségére sietni, amikor a fehér fény mindent körbevett idebent. Amint ennek vége volt Slade tetemét látták meg maguk mellett, és immáron újra Nemesis elengedte Halla torkát is. A nő köhögve rogyott térdre és fájlalta a nyakát, torkát.
- Mi történt? – kérdezte Einar.
- Én is szeretném tudni – hörögte a nő.
- Valaki visszafordította az egészet – mondta. – Mindent, ami Wakandában elromlott, de mi valamiért nem lettünk újra gonoszak – nézett Holocaustra. – A gyerekek!
Azonnal futni kezdett abba az irányba, amerre a gyereket hagyta nem sokkal korábban. Halla is időközben ha tudott magától ha segítség kellett, akkor Einar segítségével állt fel a földről és ők is Steph után indulnak, hogy a gyerekeket végre összeszedjék és biztonságba vihessék.



~ Stephanie Miller / Varázslónő ~
~ Einar Thorson ~
~ Thorhalla Lokidottir / Valkűr ~

MEgtorló (Castle)

A személyiség változott az elmúlt órákban sokat, ahogy a mágikus hullámok alakították, de a több évtizedes tapasztalat, a katonai múlt nem múlt el. Castle célzott, lőtt és a célpont elterült, ahogy szokott. Semmilyen technológiát nem használt fel a hárításra vagy a védekezésre. Az indián mutáns fogta a torkát, amiből ömlött a vér. Nem támadott tovább. Frank Castle sem tette.
~Ez mindjárt meghal. Ha magától nem, akkor bevégzem, amiért mindenkit meg akart ölni. Lássuk, kik vannak még? Apokalipszis mocskos talpnyalóiból egyet sem szabad hagyni!~gondolkodott némán.
Megnézte, hogy kiket látott még és ha fel tudott ismerni valakit, akiről tudta, hogy rossz oldalon állt, bűnöket követett el, gyilkos volt, tömegpusztító, akkor arra kezdett tüzelni. A fejében újra átélte az első bosszú pillanatait, mikor leszámolt azokkal, akik a feleségét és a családját ölték meg. Azt érezte, hogy végre megkaptk a magukét, neki viszont még kevés volt. Még sok ilyen f...opó élt a földön és ő mindegyikkel végezni akart. Pont úgy, mint most is. Nem akart egynél megállni, hanem teljes munkát akart végezni. Ha támadták, fedezékbe húzódott, hogy onnan lőjön tovább egyegy jól megcélzott lövéssel.
Nem érdekelték az okok, a villanás, a nagy fordulás, ami mindenkit lebénított. Ő a dolgát akarta végezni és ez egy különlegesen jó pillanat volt ahhoz, hogy számos bűnöst kivégezzen, akárkinek az eszméi miatt is öltek, kivéve akik hozzá hasonlóan a bűnt üldözték. Olyanból viszont nem sokat ismert, főleg a jelenlévők között.