Törzsek Földje (Valamikori USA)

A zöld nő úgy viselkedett, mint egy amazon, harciasa és titkolódzós volt, nem árulta el a nevét. A jövőbeli csapat tudta, és Amazonnak nevezték. Az ide kerülését egy véletlennek, szabályszerűtlenségnek mondták. A vámpír Új-Valhallára gondolt. A mágikus megerősödés csak az istennő visszatérését jelenthette. Ő volt a legnagyobb mágus a földön. A beszélő férfit kis Einarnak nevezték. A vámpírnak ez már sok volt. Einar és Thorhalla, Stepheanie és Jonathan Miller nászából mi fogant? Ez a késes, aki X-Mennek néz ki, de a Háború Lovasa? A neve nem derült ki, mert Rozsomák rá szólt és titkolózásra intette. A jövőben voltak és mindenki titkolózott, még a Szürke Eminenciás jövőbeli énje is. Lerois Amazonra nézett, mert a zöld nő előbb kapta meg az útmutatást, mint ő.
- Kezd Ben Grimmel és Uatu szemével, amit láttam. Mit jelent ez? Mit kell tennünk, hogy a világunk élhető legyen?
A Szürke Eminenciás mindig a saját túlélése érdekelte. Eddig ezt a Varázslónő udvarában találta meg, de a jövő emberei, az ő jövőbeli Szürke Eminenciása sokat mondhatott erről. Kész volt meghhalgatni mindent.
- Mit talál meg ő? - mutatott kinyújtott jobbjával az Amazon nevű nőre. - Nekem tudnom kell. Ti láttátok, mi történt a világgal. Mondjatok el mindent, ami ahhoz kell, hogy jobb legyen, mint a tiétek!

Nagy Atya
A medvemutáns értelmetlennek találta Tyranis szavait. A nőnek hallhatóan fogalma sem volt arról, mire gondolt a lupin, egykori főpap. Úgy beszélt, mint egy mesterséges intelligencia. Náhkôhá'e kezdte azt érezni, hogy ez a nő nem él, hanem valamilyen robot, gép, aminek emberi formát adtak. A szaglásával próbálta ezt kiszagolni, hogy élő szervezteről volt-e szó. Egy robotnak nincs bűne, ez érthető. Azt csinálta, amire programozták. Tyranisban elromlott a program vagy az volt a feladata, hogy ezt elhitesse és amnéziást játsszon. Veszélyt jelentett és a medvemutáns ezt figyelembe vette.
A törzse oda gyűlt és várt a vezér parancsára. A medvemutáns hagyta zajlani a harcot. Meglátta a fészek ronda képviselőit és ezzel választ kapott a kérdésére. A célra még nem, de a bűnösök felfedték magukat. A törzs támadásba lendült, de az egész csata és minden jelen lévő átkerült a Holdra, Uatu otthonához. Az Ellenállóknál volt a szem, ami még a Figyelő halála után is nagy hatalommal rendelkezett. Pusztulás és a valkűrök nem voltak a törzs esküdt ellenségei, de vetélytárs hatalmat képviseltek. Rengeteg fészektag esett le az égből halottan vagy megsebesülve.
A Nagy Atya az Élet magvát és Halál Magvát figyelte. Nem szabadott ezeket a királynőnél hagyni. A halál magva megalkothatja az Apokalipszist. Az érkező Celestialt kaphatták el a fészkek és akkor Lobo számításaiban nem volt hiba. Ezt láthatta Uatu, vélte magában a medvemutáns. Az égen a Figyelők jelentek meg és dühösek voltak, ezek a mindig semleges lények is sokallták, ami történt. A halálból másodszor is visszatért FrankenCastle volt az utolsó, aki érdekelte a Nagy Atyát. Sok tényt kellett végiggondolnia. Ő valaha az X-Mennek dolgozott és beépült Apokalipszishez a látomás szerint. Ezzel a régi életével nem tudott azonosulni, erősebbek voltak az egykori Főpap gondolatai. Nem akarta megmenteni a világot, az ócska embereket. Hatalmat akart, uralkodást.
- Támadás! - adta ki a vezényszót a törzsének.
A lehető leggyorsabban, ahogy tudott, az Élet Magvához ugrott, hogy azt megszerezze és magába nyomja. Ezzel akkora regenerációt szerezne, hogy meg tudna bírkózni a lézerpuskákkal és más erőkkel rá támadó fészkekkel és elegendő lenne egy új birodalom megszületéséhez is. A lupinjai biztosan követték és a fészkekre támadtak, amíg Tyranis beszélgetni akart a királynővel. Ha támadták, ki akart térni, de az Élet Magva felé.

FrankenCastle
A halál másodszor is visszaadta őt az életnek, még furcsább formában. Már nem kiborg volt, hanem egy lángoló fejű, túlvilági erőkkel bíró lény, a Szellemlovas. Utolsó emléke az volt, hogy a megtámadták a lupinok és rálőtt az a fiatal, lilahajú, akit Főpapnak gondolt. Azt nem látta most itt. A medvemutánst látta, egy ismeretlen nőt, akinek a szavaiból kiderült, hogy Uatu gyilkosságának indítékát a fészek királynő ismerhette. Ebben a nőben Szellemlovas nem látott ellenséget. Megpróbálta kitalálni, mi történt és visszaemlékezni, hogy került ide, milyen alkut kötött a túlvilágon. Egy kőóriás lebegett a szemekkel, biztosan Uatu egyik gyilkosa volt vagy az ő oldalukon állt. Egy gyenge nő a lakhely belseje felé igyekezett. Valkűrök voltak itt és egy furcsa teremtmény és a nő, akit már látott FrankenCastleként a testnél. A medvemutáns törzstagjait is látta, az ő gyilkosait. A fészek minddel el tudott volna bánni, a Figyelők nézték, mi lesz a csata sorsa. A Szellemlovas előhívta a motort és felbőgette, hátsó kerékre állva megpörgette a láncát.
- Ne szülessen több bűn! Csak azok haljanak meg, akiknek a lelke velejéig romlott, a gyilkosok és a háborús bűnösök, emberirtók. Eljött az Ítélet Napja!
A Szellemlovas a legnagyobb ellenség, a fészek királynő szemeibe nézett a Vezeklő pillantással, hogy minden bűnt és fájdalmat megjelenítsen benne, amit a gyarmatosító okozott. Ha őt legyőzi, el tudnak bánni a többi fészekkel. A vadállatok és a valkűrök lesznek a következők, de együtt kellet harcolniuk a fészek ellen, úgy érezte. Ha támadták, megpróbált kitérni.

A szememmel végigfutom Brutál testét, minden gyenge pontját felmérem, megfigyelem a mozgását, apró mozdulatai amik elárulják. Tudni akarom mennyire állatias és miben rejtőzik a gyengéje. Ahogy ezt teszem a bűnei is nyilvánvalóvá válnak előtte. A szemeim összébb húzom és a fejem oldalra biccentem. Használható bábúnak tűnik, aki sokkal okosabbnak hiszi magát mint amilyen valójában. Jonah kitöréseivel nem foglalkozom, felületesen engedem el őket. Valóban, hiába gondolom át akárhányszor, eszembe jut, hogy évek kellenek még hogy idősebb legyen, akkor fog csak kiteljesedni. Az erősebb marad csak életben. A karjaim óvatosan próbálom mozgatni. Nem feltűnően keresni a gyenge pontot, hogy kijuthassak. Burtál ezt észre fogja venni, a lényeg, hogy lássa a mozdulataiban, nem feltétlenül akarok saját erőmből kitörni, kényelmesebb ha elenged. Nyugodt hangon válaszolok neki Jonah tombolása után.
- A szándékai és tettei a saját mércéjével jók, ezt látom és elismerem. A módszerei lehetnek rosszak, a következményekkel együtt. Tudom, hogy ez a legerősebb vagy realitás, vagy közel a legerősebb. A sok katasztrófa, káosz, rombolás és halál erőssé tette a világot. Apokalipszis elve, még ha áldozatok árán működik. És ez a hit hatalmas károkat okoz, de egyben erősebbé is tesz. Mindannyian ismerjük, felesleges vitatni. Nincs szükség a maga támfalaira, de ha már állnak kárt nem okoznak. Térjünk a lényegre, amiért itt vagyunk. Mit tud a figyelő haláláról és a gyilkosairól?
Nem tűnök nála gyengébben, nem zavar, hogy jelenleg a fogja vagyok. Nem mutatkozhatok úgy, az most mellékes, hogy korlátozva vagyok, az számít, amiért eljöttem. Ez egy cél, egy látomás.

A mozgás beváltja az elképzeléseimet, Brutál észreveszi a kezem és szökési folyamatnak nyilvánítja. Ennyi elég is, hogy meggyőződjek róla, most nem lenne értelme a szökésnek, sokkal többet nyerünk vele, ha egyelőre maradunk és még több tudáshoz jutunk. A saját és Jonah képességeiben nem kételkedem, de Burtált sem becsülöm alá, a helyzet túl kiegyenlített. Már megtudtam, amit akartam, nem válaszol nekem nyíltan, csak a figyelőről és nekem ennyi is elég.
~ Bestia visszahozza Apokalipszist. A világ újra változni fog, ha nem akadályozza meg őt semmi. Apokalipszis újra maga köré fogja gyűjteni a szétszakadt erős mutánsokat és megpróbálja visszaállítani a régi hatalmát. A mutáns-isten mindig visszatér. Kérdéses, hogy ezúttal milyen áron és hogyan akar hatalmat szerezni, az elszakadt csoportoktól, mennyi mutáns harcost lesz képes visszaszerezni. Még szerencsés is lehet a helyzet. Brutál tettei szükséges rossznak tűnnek de kell lennie még valaminek a háttérben.
Hiába, a gondolatokkal nem jutok előrébb. Mintha valami korlátozna és visszafogna. Immár nyugodtan, türelmesen várok, hogy a beszélgetés eljusson egy olyan pontra, ahol én is csatlakozhatom. A jelenlegi helyzetem frusztrál és nem is tudok mit tenni.
- Apokalipszis mindig visszatér. Akárhányszor elbukik, újra és újra feltámad, ez nem elkerülhető csak halogatható. Egészen pontosan, van valamilyen terve erre McCoy vagy csak próbál minket felvilágosítani a saját igazságáról? Örökké nem tarthat fogva.

A Szürke Eminenciást felháborította, hogy beszélt ez az Amazon nevű nő arról a lényről, aki Apokalipszis gyermekeinek adott életet, aki a világ leghatalmasabb mágiahasználója volt a Fájdalom utáni korszakban, akit egy egész állam és valkűrök serege tisztelt istennőként és nemrégiben tért vissza. A vámpír azt akarta, hogy legyen élhetőbb a világ, de a Varázslónővel képzelte ezt el és nem nélküle.
A jövőbeli énje titoknak mondott mindent és rébuszokban beszélt. Nem volt lehetőség többet kérdezni, a realitások összemosódtak. Lerois élt már több száz éve az emlékei szerint és látt embereket meghalni, feltámadni, korokat elmúlni és újakat jönni. A Figyelő szeménél látottak szerint ez nem volt igaz. Fájdalom tette őt vámpírrá fiatal mágusként és nem az volt a múltja, amire emlékezett. Vergődött a kétségek között, múltjától, emlékeitől, igaznak hitt életétől megfosztva, de a túlélési szándék erős maradt benne. Látta magát a jövőben és ez megerősítette abban, hogy ő mindent túlél, ami a világra jön a következő időkben. Lehet, hogy fájdalmasan, lehet, hogy meghalva és feltámadva, még vámpírként is, mert csodák voltak, de élni fog. Valami pedig olyan szárnyas lénnyé fogja tenni, mint a Halál Lovasainak tagját képező énje. Az X-Men volt tagjaival fog együtt dolgozni? Ez volt a legfurcsább az egészben.
- Asszony, most a Varázslónő udvarába megyünk. Ha élni akarsz, gondold meg, hogy szólsz róla...
Udvariasan figyelmeztette a nőt, hogy a felségsértést itt nem szeretik. A Cuukorember genetikai játékbabát csinál ebből a nőből, ha olyan szavakat hall tőle, mint amit Philippe hallott. Figyelte, hova kerültek pontosan. Remélte, hogy most már nem csúszott hiba a tervbe. Nem örült volna, ha a jeges Antarktiszra, a Déli-sarkra csúsztatja őket a realitások találkozása, arra a helyre, ahol a jövőbeliek szerint Amazonnak keresnie kellett valamit.

Nagy Atya
Lobo kimondta, amire a medvemutáns is rájött. Most már mindenki tudta, hogy mi történt. Új Celestialt még küldhetnek, de csak a gyilkosaival való leszámolás után. A medvemutáns a Magokat akarta és a Fészek királynő halálát az összes fészek katonával együtt. Az új Celestialnak ez tetszeni fog, tetszenie kell neki. A harc megkezdődött. A valkűrök vezetője és a medvemutáns rátámadt a királynőre és a Szellemlovasként feltámadt FrankenCastle mentette meg a törzsfőnököt az azonnali megszúrástól. A medvemutáns  a karmaival megpróbálta elvágni a csápot, ami őt tartotta. Az Élet Magvát akarta megszerezni, de ha a Halál Magva volt közelebb, az is megfelelt és ha tehette, magába nyomta bármelyiket. Ilyen lehetőség nem sokszor adódott és meg kellett ragadnia.

FrankenCastle
A Szellemlovas nézése csak lelassította a királynőt. A Lovas nagy támadásba kezdett. A motorjával hajtott oda és megpróbált több láncot előhívni és azokkal megsebezni a királynő fejét és leszakítani azt a helyéről vagy ha ez nem ment, a csápokat foglyul ejteni. A legbűnösebb lény ez volt, aki a népét rávette a Celestial megölésére és még rengeteg más lény elpusztítására, hogy terjessze a faját. Meg kellett büntetni és nem lehetett engedni, hogy még nagyobb erőre tegyen szert. A Szellemlovas nem örült a medve próbálkozásának, de nem avatkozott közbe. A fő ellenség után a törzsfőnökökkel és a valkűrökkel is el akart bánni, hogy a bűnükért vezekeljenek és ne árthassanak többé másoknak. Óriási feladatok voltak ezek, de érezte magában az erőt. Amit Megtorlóként nem tehetett meg és FrankenCastleként is csak részben, arra most sokkal nagyobb lehetősége és ereje volt. A világ megbüntetője akart lenni, amit mindig is tervezett a családja elveszítése óta.

A Hold Kék Oldala: Tyranis, Nagy Atya, Harci madár
Utazót eltalálja Reena pont a szemén, ott elégé védtelen ahhoz, hogy a kozmikus lény hátra zuhanva a földre kerüljön. Kalózt Ben összeroppantja majd ledobja a földre. A Szellemlovas láncai elkapták a királynőt. Pusztulás és nagy Atya tépve-hasítva próbálták megszerezni a magokat tőle. Ahogy a királynő csápjaival eltartott a két vezért és közben a láncokat is próbálta levenni úgy Megtorlót vagy egy tucat fészek marta és szúrta, de mind hiába. A bosszú szelemében nem volt emberi, mit áttudtak volna alakítani és a marások csak józanították őket. A lángok a láncon megkínozták a királynőt, aki ezért megpróbálta a két magot magába döfni. Sue Storm halovány alakja dülöngélt ki az erődből egy hatalmas ágyúval, amit kínlódva fordított az ellenségére.
- Ezt Uatuért.
Mondta a nő és a lövéssel pontosan a halál magját találta el. A fészek kezében a mag lila fényé alakult majd hatalmasat robbant eltaszítva mindenkit a távolba.

Úton: Kane és Jonah
Brutál Kane kérdésén elrágódott.
- Kell tennem valamit? Apokalipszis része a világnak. Inkább figyelmeztetésnek mondtam. Különben önök nem foglyok. Távozhatnak, ah akarnak. Úgy véltem itt az ideje, hogy valaki tudja ezeket ezért engedtem, hogy bejussanak.
Jonah kérdésére szinte nem is akart reagálni.
- Azt hozom ide, akit kell. Ez nem ilyen egyszerű: nincsen tervem csak reagálok. Amit én itt csinálok az nem vár építés, hanem egy nagyon instabil djenga játék. Mikor egy darab elveszik az építményből én azt a tetejére rakom, hogy állva maradjon. nem értem önt fiatal barátom... úgy beszél, mintha a világ megmentése rossz dolog lenne.

Jelen: Amazon és Szürke Eminenciás
A páros valahol a sivatagban jelenik meg. Nehéz pontosan megmondani mennyire is vannak messze az eredeti helyüktől. Az ég már világos kék, de a nap még nem jött fel. A távolban látható a hold, aminek felszínén egy lilás robbanás villant fel.

Eredendő Bűn Utóhatás

A Hold Kék Oldala: Tyranis, Nagy Atya, Szellemlovas, Harci Madár
A fészek az űrbe repülve menekül. Majd fényévekkel később egy Celestal lebeg előttük. Az Ítélkező. Karját emelve megsemmisíti a faj minden tagját.
A farkasok, Lobo, Nagy Atya, Szellemlovas, Ben Grimm, Reena és Pusztulás elé pedig egy fényekbe borult Sue Storm sétált.

- A harcnak mára vége.
Ezzel térkapukat nyitott.
- Távozzatok békével. Menjetek. Elegen haltak meg mára.
A kapuk egyike Pusztulás mellette jelent meg, aki pár pillanatig hezitált majd mégis elment. A farkasok és Lobo figyelték urukat és várták a parancsát miközben a kaput nézték, ami a törzsükhöz vezetett. Grimm leszállt a társa mellé és várt. Szellemlovas érezte itt nem volt ki ellen bosszút állni már. Reenát Sue elrejtette így miután a valkűrök távoztak egy másik kaput nyitott neki.
- Menj biztonságban. A barátaid várnak rád.
Mondta Mosolyogva. Ha farkasok vagy a lovas nem távoztak akkor egyszerűen elteleportálta őket vissza az otthonukba. Miután mindenki távozott a szőke nő Tyranishoz fordult.
- Láttam mit vettél el. Nagy felelősséget hoztál magadra. Mától a kezedben van az élet. A mi életünk. A Világ élete.
Tyranis tudatában lejátszódik az eddigi esemény ahogy a robbanás másodpercében kikapta az életmagot a lény csápjai közül és elrepült vele biztonságba. A másik mag közben már robbant a lövéstől. Szinte érezte, ahogy a halál magja felemészti a lényt miközben ő elrepül mellette. Majd a robbanás takarásában elrejtette a magot a többi lény elől köpenye alá.
- Bárki is légy... azért vagy itt, hogy óvd az életet. Ezt az utat választottad.
Sue Storm felpillantott a Figyelőkre.
- És én... ezt. Valakinek figyelnie kell tovább.
Mondta a nő mosolyogva kicsit keserűen miközben a kék bolygóra pillantott.

Nagy Atya
A medvemutáns tépte- vágta a királynőt, próbálva elérni a magokat. Nem csak ő pályázott rá, éppen ezért igyekezett először megszerezni és magába döfni. Nem járt sikerrel, mert az a nő, aki eltűnt az épületben szétlőtte a halál magját. A medvemutáns is megérezte az óriási robbanást és a lila fényt. Nem tudta, hogy a halál magjának ereje most akkor érintette őt vagy nem.
Meglátta a fénylő Sue-t és akkor jött rá, hogy elbukott. Ez az idegen nő, aki az emberi ellenállás tagjával volt, a látomás szerint Sue Storm, a kozmikus tudományok vezetője, kapott óriási erőt, a halál magjának ereje pedig a robbanással elveszett. Megemésztette az undorító fészekkirálynőt és oda lett.
~Nincs új Apokalipszis, aki magot kap? A saját erőnkkel kell küzdenünk. Az élet magva is biztosan elpusztult a robbanásban.
A medvemutáns nézte, hogy támadt-e valaki. A Szellemlovas még megtámadhatta volna őt és a valkűrök is. Erre nem került sor, térkapuk nyíltak és a törzse haza lett küldve vele együtt. 
A faluba visszatérve a Nagy Atya szózatot intézett az állatias mutánsokhoz. Két lábra állt, megmutatva óriási medvetestét és beszélt hozzájuk:
- Farkasok, medvék és állati erőket hordozó minden társam és alattvalóm, figyelmezzetek szavaimra! A Celestial, akit vártunk, halott. A hatalmat elhozó magvak elpusztultak. Csak a saját erőnkre és eszünkre támaszkodhatunk. A másik két egykori főpap, aki itt megjelent, eltűnt és lehet, hogy hasznos információk birtokába jutott. A Varázslónő feléledt és hatalmasabb, mint valaha. Az őrült elméjű FrankenCastlet, akit elpusztítottatok, a túlvilágról visszaküldték Szellemlovasként és nagy lett az ereje. Számos fenyegetéssel kell szembenéznünk. Akik a Figyelőt megölték, azok megkapták a technológiáját és védeni akarják a bolygót. Megalkuvók, a Fészekkel is megalkudtak, hogy megölik Uatut ezért a hatalomért. Ezt kell felhasználnunk.
A medvemutáns végignézett a törzstagokon és rájuk mutatott egyesével.
- Te, te és te, mindenki sorban egymás után eljöttök hozzám és elmondjátok, hogy mit láttok a múltatokból másképp, mint ez előtt. A Figyelő szeme mindannyiunknak elárult valamit. A végén én is el fogom mondani, mit láttam és hogy mit tehetünk.
A Nagy Atya eztán várta a törzs tagjait, hogy azok mindent eláruljanak neki. A fontosabbak, a Nyilak, a legnagyobb, legerősebb tagok számítottak jobban, mint például Lobo. Mindenkiről tudni akarta, mivel szembesült. A fejében az a terv körvonalazódott, hogy szembenéz korábbi ellenségeivel. Elmegy az X-Menhez, Hellstormhoz és elmondja, hogy már tudja, ő ide tartozott valójában. Az egész törzsét hajlandó az X-Men mellé vezényelni. Rajtuk keresztül pedig az emberi ellenállást akarja elérni és az ellenálláson keresztül Sue Stormot és Ben Grimmet a Holdon. Náluk van a legnagyobb ismert erő és inkább szövetségesnek tudná őket, mint ellenségnek. Pálfordulás lesz ez, az apokalipszis elvek szembeköpése. Összefogni az emberekkel. A múlt nem tűnik el nyomtalanul. Aki most Nagy Atya és törzsvezér, az korábban egyszerű X-men tag volt, kém lett. Nem voltak benne faji előítéletek. Ha így összefog a törzs, az X-men és az emberi ellenállás, akkor lehet esélyük egy megerősödött Varázslónő ellen is és a két szövetkező egykori főpap ellen is.

Szellemlovas
A csatában FrankenCastle élvezte az erőt, a pusztítás és a büntetés erejét. A Fészek királynő bűnei galaktikusak voltak és megérdemelte a láncokat, amik lefogták. Égették, kínozták a lángok a lényt, a szolgái, fajtársai nem tudtak ártani Szellemlovasnak. Nem volt már ember ebben a formájában, az ő ereje hatott vissza a lényekre. A feltámadt kiborg Megtorló megérezte, hogy ez nagy lehetőség volt a bűnösök megbüntetésére. Ezzel az erővel a volt főpapokat is meg tudja büntetni majd a csata után és minden más háborús főbűnöst is.
Az ismeretlen szőke nő kilőtte a halál magját, amit többen is meg akartak szerezni. Robbanás történt és egy átalakult nő állt előttük a kőemberrel. Bejelentette a csata végét és mindenkit hazaküldött. FrankenCastle hazakerült a Földre és végig kellett gondolnia, mihez kezdjen most. Nem volt senkije, akihez haza mehetett volna. Ő a magányos igazságosztó szerepét vállalta el. Szellemlovasként még nagyobb erőt kapott ehhez. Sikernek könyvelte el a Fészek királynő és serege pusztulását. Úgy érezte, akik ott harcoltak, nem voltak mnd bűntelenek. Mégsem velük kezdte volna a leszámolást. Nem a magok után kapkodó és hoppon maradt medvemutáns és valkűrök voltak a legveszélyesebbek, hanem a két eltűnt főpap, akik mostanra erők és ismeretek birtokába juthattak. Megpróbált a nyomukra bukkanni, utánuk akart indulni, Jonah és Kane után.

Szürke Eminenciás
A vámpír borzasztóan agresszívnek találta ezt a némbert. Lehetett ereje, de ahhoz képest is túl sokat képzelt magáról és úgy beszélt, mint aki követelte a tiszteletet, ami járt volna neki. Lerois emberien beszélt vele és figyelmeztette, hogy vigyázzon a szájára, ha életben akart maradni. A nő nem értette meg és fenyegetőzött, lovagolt a szavakon.
Az látszott, hogy semmit nem tud Stephanie Miller birodalmáról és annak rendszeréről, se a Szürke Eminenciás ottani posztjáról. Ez jó volt az inkognitó szempontjából. A vámpír nem törődött az üres fenyegetésekkel, inkább azt nézte, ami történt velük. Nem sikerült a teleportáció, nem Új-Valhallába kerültek. Egy sivatagban jelentek meg, úgy érezte, messze vannak Amerikától, többet nem tudott meg. Hajnalodott és a hajnali holdon robbanást láttak. Uatu lakhelye volt azon az égitesten, nem volt nehéz kitalálni, hogy ott folytatódott az emberi ellenállók és az utóéletükben virágzó törzsek vezetőinek találkozása, ami harcba torkollott. Ránézett Amazonra üres tekintettel.
- Asszony - kezdte direkt szoktatva a nőt a tisztességes megszólításra, amit nem is értett, hogy miért volt zavaró -  fölösleges a veszekedés, mikoron egy ismeretlen sivatagba kerültünk és a Figyelő birodalmában univerzális erők harcolnak. Nem tudjuk, melyik kerül uralomra. Én túl akarom élni ezt a helyzetet. Ha te is, akkor innen ki kell jutnunk. Az Antarktisz nagyon messze lehet ettől a forró sivatagtól. Ha kijutottunk, tőlem mehetsz oda, nem bánom, én járom a saját utamat. Addig viszont egymásra vagyunk szorulva.
A vámpír figyelt, hogy mennyire gondolta komolyan a nő az ököllel támadást. Ha Amazon rátámadt, akkor a vámpír gyorsasággal a háta mögé került és messzire előre lökte. Nem volt oka arra, hogy megölje. Körülnézett, keresett valami nyomot, hogy merre induljon. A sivatagnak bármelyik irányban megtalálhatják a végét, de nem mindegy, meddig tart az út. Neki innia kell majd és ehhez az útitársának is életben kell maradnia.

~ Kane, Úton ~
A helyzet kezd szilárd képet felvenni előttem. Nem azt kaptam Brutáltól amit vártam, sőt mondhatni csalódott vagyok, de egy igazán felkészült vezető nem lehet csalódott. Többet vártam, mást vártam, amit ez a Bestia tesz az nem más mint a krízis fenntartása, tünetkezelés. Próbálja menteni ami menthető de nem látom a motivációját. Nem bűnös egyén, csak megteszi amit meg kell tennie. Másra is használhatná az erejét. Kellően erősnek tűnik és nem ő a legbűnösebb ebben a világban, még sok lehetőség rejtőzhet ebben a találkozásban de most nincs több dolgom vele. Ő is hasonlóan gondolkodhat, kimondja, hogy nem tart minket rabnak. Számomra ez a találkozás vége. Jonah már távozna s ezúttal én is egyetértek vele.
- Most már van aki tud a működéséről. Ha nincs más hátra, a távozást látom a megfelelő lépésnek.
Kénytelen vagyok megvárni, hogy akar-e még valamit Brutál megosztani a tervéről, és utat mutasson ki innen, bárhol is legyen ez a hely. Kétlem, hogy csak úgy hagyna távozni, valamilyen csavarnak lennie kell még a tervében.

Eredendő Bűn zárás:

Szellemlovas
A bosszú szelleme motorjával száguld el, keresve a bűnt és érzi, hogy amit keres közel van. A bolygón van egy lélek... több bűnnel, mint bárki valaha. A motor szinte száguld vízen és földön át. Hallja a maszkos hümmögését.

Amazon és Eminenciás:
A páros beszélgetése közben lassan növények táncolnak fel és elkapva őket lehúzzák a párost a föld alá.

Kane és Jonah:
A törzsfőket kivezetik. Mikor kiérnek Jonah megremeg és térdel szorul az Overmind bekapcsolódott, de ettől remegve érzi a kínokat. Szenvedők Több száz... nem ezer.

FORDULÁS

Nagy Atya:
A törzs tagjai semmire sem jutottak. A legnagyobb elmék sem és a törzs még mindig bizonytalan az események miatt. Majd egy este vonyítva menekülnek be őrök a vezér sátrába. A félelem szaga szinte fullasztó. Mikor kiér látja, hogy a törzsbe Holocaust és Lovasai sétálnak be.
- Itt az ideje, hogy tárgyaljunk.

Nagy Atya
A medvemutáns, a törzs vezére, minden állatias mutáns ura meghallgatta az alattvalóit. Senki nem tudott érdemit mondani, zavaros és homályos beszédekkel álltak elő, amiknek nem volt végük. A Nagy Atya ezért nem is osztott meg velük semmit abból, amit ő látott, mert nem értették volna meg. A tudósai sem álltak elő jobb ötletekkel. Mindenki meg volt zavarodva és átértékelte magát, az életét, együtt még nem tudtak volna cselekedni. Arra még nem voltak készen.
Amikoron őrei berohantak a sátrába, a medvemutáns felállt székéből és a bejárat felé nézett. Bűzlöttek a harcosai a félelemtől, pedig nem voltak gyávák. Meglátta, amit nem akart. Apokalipszis fiát, az egyik ellenlábas törzs fejét, a kegyetlen férfit, aki meghalt és feltámadt. Az ajánlatot meg akarta hallgatni, de fenntartásokkal. Tudta, Nemezis mennyire gyűlölte gyilkosát, Doriát és biztosra vette, hogy támogatást keresett egy lecsapáshoz. Az X-Men és az apokalipszisien érzéketlen nő ellen. Azok ellen, akikkel a medvemutáns össze akart fogni. Volt már terve, hogy jöjjön ki jól ebből, de még tudnia kellett néhány dolgot.
- Nemes férfiú, üzenhettél volna jöttödről! - mondta a törzs vezére. - Légy üdvözölve és mondd, mily sietős terítékre szánt alku tárgya hozott ide ezen az estén!

A Nagy Atya végignézett a megjelenteken, Nemezsisen és Lovasain. Óriási erőt képviseltek. Nem támadva jöttek, a nép mégis félt tőlük és támadni akart. Ismerték a Lovasokat és tudták, hogy a törzsvezér nem véletlenül maradt eddig távol. A Nagy Atya nem félt tőlük. Ha támadtak volna, szembeszállt volna velük és a népét is utasította volna, hogy harcoljanak, amíg csak bírnak. Nem adta volna meg magát, hogy rabszolgasorsba taszítsák.
Az ajánlat nem így szólt. Kétkedve hallgatta a szavakat egy gyűlöletet terjesztő lényről. Vizsgálta, hogy mit mutattak a jelek, amiket ki tudott szagolni, hogy hazudtak-e vagy nem. 
A képet nézve még érdekesebb volt a történet. Párhuzamos világ. Ez megmagyarázta volna, hogy létezhetett ilyen erejű személy ott, ahol a legerősebbek mind ismertek voltak és uralkodók. Nemrég kellett ide érkeznie. A Nagy Atya a félelem minden korábbinál erősebben tapasztalt jelenlétét nem vitatta. A forrásával kapcsolatban nem volt meggyőzve, csak ha érzékelte, hogy igazat szóltak a lovasok és vezetőjük. Átgondolta a hallottakat és azt, amit ebből ki lehetett gondolni. A nácikat gyűlölte, csak az embereket tűrték és azok közül is csak keveset. Az indiánokkal szembeni atrocitásokat ő átélte gyerekként, ez elég volt, hogy utálja a nácikat. A nemrég fellebbent múltja miatt viszont máshogy nézett erre a társaságra, egykori társaira. Nem fogadta el rögtön az ajánlatot. A mostani terveivel nem vágott egybe, amit akartak. A Varázslónő ellen akart menni X-Men és emberi ellenállás oldalán, Ben Grimmel és az átalakult Sue Stormmal egy pálfordulással, miután tisztázná Hellstormmal, amit kell. Ez volt az eredeti terve. Az újbóli összeállás a legkegyetlenebb Lovasokkal nem lett volna megfelelő ajánlólevél. Hitt azonban abban, hogy a világ megmentése elég jó cél volt, hogy szentesítse ezt az eszközt. Kérdezett.
- A büszke Nemesis kevésnek találja mutánsaid erejét és az én népemre is szüksége van? Nehéz ezt elhinnem. Kikhez fordulsz még segítségül?
Tisztán akart látni és addig a népét sem intette tartózkodásra. Slade szenvedhetett velük. Kételyei voltak az ajánlattal, hátsó szándékkal kapcsolatban. Elcsalni és halálba vezetni egy népet, hogy a vezetőjétől megszabaduljon, ez elkerülendő veszély volt. Nem hitte, hogy Holocaust ennyire tartott volna tőlük. Az állatias mutánsok erőt képviseltek, nem múlták azonban felül Holocaust seregét. Vagy egyenként akart minden riválisával elbánni...vagy komolyan gondolta, amit mondott és az egész világ, benne Nemesis hatalma forgott kockán, ezért kellett neki a segítség. A Nagy Atya még húzta az időt, többet akart tudni, mielőtt csatlakozott volna.

/ Még mindig medve, nem farkas:D
/

/Bocsi, ezt mindig keverem, valamiért itt farkasnak hiszem mindig /

Holocaust szótlanul figyeli a vezért, de a kérdésére lő egyet a Nagy Atya lába elé.
- Figyeld a nyelved!
Parancsolta a rideg energia halmaz vértjébe zárva.
- Minden klán esélyt kap, hogy újra tagja legyen az egységes mutánsnépnek. Lovasaim párhuzamosan mindenkit megkeresnek, még a Varázslónőt is hadba hívtam. Ez nem a büszkeségről szól, hanem a világunkról. Ez az átkozott ősember Fájdalom raktárával fegyverzi fel gyilkos csapatait. Nincs időm játékos szóváltásra. Számíthatok rád?
Kérdezi könyörtelen hangján Apokalipszis fia.

A Nagy Atya a büszkeséggel és annak pedzegetésével felbosszantotta Holocaustot. A szándék komoly volt, a trónörökös, bukott utód nem a medvemutánsba lőtt, csak elé. Kellett neki a segítsége. Egy összefogásról beszélt, a többi törzset is megkeresi és akik valaha együtt uralkodtak és uralkodójuk halál után szétszéledtek, újra összekovácsolódhattak volna. Ez egy ígéret volt, amit meg is lehetett szegni. Fájdalom raktára és az, hogy a többi törzsről szó volt, elgondolkodtatta a Nagy Atyát.
~Ha én nem vállalom és ezek valóban összefognak, erőink nem állhatnak meg ellenük. El kell fogadnom az ajánlatot és felmérnem, kitől mit várhatok. Később még belülről bomlaszthatom a rendszert, hogy jómagam kerekedjek föléjük. Az egykori X-Men tagságom, a beépülésem folytatódik - gondolkozott szótlanul.
- Legyen hát, Nemesis! Egyesítsük erőinket a világunk és uralmunk elpusztításra törő alávaló féreg ellen!
A medvemutáns kihúzta magát és a sátor bejáratára mutatott, megtéve az első lépést. Ha mindenki kiment, hangosan üvöltve szólt a népéhez:
- Farkasok, medvék és törzsem minden nagyra becsült tagja! Világunkat és életünket új fenyegetés közelítette meg. A gyűlölet, mi szíveteket tépi, idegen kéz alkotása. El kell fogadnunk a többi törzset, hogy együttes erőkkel bírjuk le közös ellenségünket, Rorschachot, a misztikus erejű, idegen világból érkezett nácit. Kövessétek uratokat!
A medvemutáns készen állt azonnali indulásra, a törzse, Lobo és minden tag számára ez ugyanúgy elvárt volt.
- Minden részletet tudni akarok! A helyet, a védelmet, az erőit, mindent, amit tudsz róla! - mondta Nemesisnek.