Törzsek Földje (Valamikori USA)

Nem érdekel az egész cirkusz, nem érdekel amit láttam, nem érdekel semmi. Ha nem állítanak meg, akkor visszamegyek a hajóhoz, beindítom, és itt hagyom ezt az egészet. Bár érdekelne a figyelő szeme, hiszen akkor megleshetnék minden nőt fürdőzés közben, és könnyebb lenne becsajozni is, ha tudnám, hogy kiket hogyan érdemes betámadni, de végül rájövök, hogy nem ér annyit az egész. Inkább megkeresek egy civilizált várost, ahol tudják mi az az alkohol, és a kerek fenék, majd belevetem magam az éjszakába. Ezt tervezve emelem a magasba a hajóm, majd véletlenszerűen elindulok egy irányba. Ha sokáig megyek ugyanarra, előbb utóbb úgyis találok egy várost. Annyira csak nem lehet primitív ez a nép, hogy ne legyen sok belőle. Meg a buta nőkből, akiket könnyű leitatni és felszedni. Tényleg, vajon hogy reagálna egy itteni vörös, ha megmutatnám neki az űrhajóm? Biztos benedvesedne már csak attól, hogy lenyílik a zsilip. Király.

Náhkôhá'e
A Nagy Atya volt az első, aki látta Kane-t azzá válni, ami ma. Lecsapott valami az űrből és a Főpap utána kezdte látni a bűnöket. Ami érdekes volt, hogy ez az idegen nő bűntelennek látszott. A medvemutáns nehezen hitte el, hogy így van. Arra gondolt, hogy a nő el tudja rejteni az erejével a bűneit. Bűntelen ebben a világban már nehezen létezhetne, persze kérdés, ki határozza meg a bűnt.
A legfontosabb viszont az volt, hogy aki mozgatja a szálakat, azt megtalálják és a maguk oldalára állítsák vagy ők álljanak mellé. Kane tudta, kiről van szó, de nem árulta el. Náhkôhá'e kiadta az utasításokat a farkasoknak:
- Te velem tartasz utamon a másik két Főpap után és szélesre nyitod a szádat, feltárva, milyen Celestialról beszélsz és milyen látvány tárult eléd pontosan. A többiek tépjék szét a dühöngő pogányt - mutatott FrankenCastle-re, aki nem volt hajlandó elfogadni se Apokalipszist, se az utána maradt világot, hanem megmaradt a saját kis ostoba törvényeinél. A medvemutáns megvetette őt ezért és kijelölte a halálra. - Utána kövessétek a Nagy Atyát! Hölgyem, örömömre szolgálna, ha velem tartana. A becsületes nevem Náhkôhá'e. Az Ön nemes személyében kit tisztelhetek.
Az érzékeivel próbált rájönni, Tyranis kiféle-miféle. Erősnek tűnt és bizonytalannak, ellenségesnek viszont nem, ezért megpróbálta maga mellé állítani és hívta, hogy menjen vele a Főpapok után. A szavait követően el is futott arra, amerre Jonah és Kane mentek. Figyelt, hogy ha támadás éri, ki tudjon térni.

Szürke Eminenciás
A vámpír jobbnak látta, ha most távozik. Arra indult, ahol elrejtette a kommunikátort. Ezzel tartotta a kapcsolatot az udvarral. Az útja gondtalan volt, senki nem állt az útjába. Az érzékeit most is élesen tartotta, hogy ha valaki megtámadná, ki tudjon térni.
Bekapcsolta a szerkezetet és összefoglalta, amit látott.
- Az indián törzse őskor-ókori szervezettségi fokon áll, lupinokból és felinekből, többnyire farkas- és macskaszerű lényekből. Énekelnek, szertartást tartanak, a vezért "Nagy Atya" néven tisztelik az állatai. Erősnek tűnnek, de okosnak nem, a vezetőjük talán kivétel, ha össze tudja tartani a törzset. Láttam egy fénycsóvát érkezni az űrből, nagy erővel, ami engem is megsebzett. A közelben van az emberi Ellenállás. Ben Grimm egy Suzy nevű nőt cipelt és Uatu, a Figyelő szemét. Mások is vannak itt a szavaik alapján, de csak őket láttam, legyengülve. A Figyelő szeme berobbant és mindenki ledöbbent a titkoktól, amiket meglátott a múltjából. Óriási az ereje! Úgy tűnt, a sorsát minden itt lévő tévesen ismerte. Senki nem az, akinek hitte magát. Azt hiszem, megérdemli a figyelmet a tény, hogy a Figyelő szemét megszerezte az Ellenállás és hogy pont akkor detonált, amikor meghallottam Úrnőnket nevetve visszatérni. Éljen soká a Varázslónő!
A vámpír itt hagyott egy kis szünetet.
- Hagyjuk beavatkozni az Ellenállást, hogy meggyengítse a mutánsokat és az Ellenállás ereje, létszáma is megcsappanjon a harcban és térjek vissza vagy szükséges további nyomozás a helyszínen? 
A parancs szerint cselekedett. Maradt és tette, amit mondtak neki vagy ha vissza kellett menni, akkor a teleportálás után a megbeszélt helyre indult a palotában.

Elhagyom a krátert a másik volt főpappal együtt. Az én képességem és a telepátia remekül tud együtt működni, ami bármilyen szituációban jelentős előnyt jelent. Azonban arról sem feledkezek meg, hogy ez kétélű fegyver és rám is ugyanolyan hatással lehet.
- Azoknak a mutánsoknak is látom a bűnét, akik embereket irtottak ki. A gyengébb fajok kiirtását sem én, sem azok akiken ezt láttam nem tartják bűnnek én mégis annak láttam. Ez nem egy relatív mérleg, ez az igazság.
Utazás közben figyelem a környezetet, de ez sem elég ahhoz, hogy időben észrevegyem az elém becsapódó lézert. Megállok és leszállok, a rakétákat lehűtöm és visszahúzom a lábamba, majd onnan feltolom képességemmel a vádlimba.
~ Már tudták, hogy jövünk, ezek szerint vagy figyelték a kráternél történt eseményeket vagy van telepatájuk, más hasonló képességhasználójuk.
Az izmaim megfeszítem majd elengedem, felkészülök egy harcra, a tudatom is felkészítem a küzdelemre. Nem fejben dőlnek el teljesen a harcok, a testi adottságok és képességek ugyanannyit érnek, azonban a kettő egyeztetve sokkal nagyobb erőt képvisel. Hidegen, nyugodtan állok és nézek végig a szemben álló csapaton. Felmérem a külső jegyeiket és a tulajdonságaikat. Elkezdek a bűneikre koncentrálni, azokat mélyebben látni, egyre mocskosabb mélységekben. Már most megpróbálok elég erőt szerezni ahhoz, hogy a villámokkal csapást mérhessek. Egyelőre nem tartok támadástól, gyengék hozzám képest.
- Gyengék vagytok ahhoz, hogy az utunkba álljatok, mindig is gyengék voltatok.
Gyorsan és hirtelen mozdulok. Arrébb lépek egy esetlegesen azonnal érkező, reflex szerű támadás elől, olyan helyzetet veszek fel, hogy rálássak a csapat össze tagjára, két kezem felemelem és egy-egy villámot indítok feléjük. A képességem, a bűneiket és a gyűlöletet próbálom ehhez használni. Eddig a leghatásosabb az volt ha a bűneiket akartam megbosszulni, lehet most is sikerül. Az egyik villámot a csapat vélhető vezetőjének vizorja és fém részei felé irányítom, a másikat a csapat többi tagja közé, hogy szétszórjam őket. A második lépés, ami az elsőt követi vagy azt helyettesíti, ha nem tudok elég hirtelen támadni, fémdarabokat, pengéket vagy éles részeket lökök ki nagy sebességgel a testemből repesz szerűen a csapat felé szórva. A maradék erőmből, ha támadás érne, megpróbálnának ellentámadni, a fémelemekből páncélt próbálok vonni a védtelenül támadott részemre.

Miután felszálltunk a hajóval, hirtelen egy fény vakított el mindenkit. Nem tudtam irányítani a hajót, legalábbis nem úgy, ahogy kellett volna, ezért próbáltam a lehető legkevesebb sérülést okozni neki, miközben a kényszerleszállás mellett döntöttem. Rázós volt, de túléltük mindannyian. Miután leszálltunk, egy férfit látok, ahogy a figyelő szemét fogja. Egyből a társaimra nézek, és kiengedem a szememből a pusztító sugarat. Mindegyikkel végezni akarok, majd kiszállva a hajóból Harci Madár a következő célpontom. A szemet nekem kell megszereznem, semmi sem állíthat meg ebben, semmi más nem számít, most csak ez jár a fejemben. A többiekkel is végzek ha tudok, a férfival és a nővel, mindenkivel aki itt van a szemnél. Ha sikerül, akkor lazán sétálok oda, és elveszem a férfi halott tetemétől azt, ami engem illet, ami az enyém kell legyen.
- Hát végre megvagy... - suttogom a szemnek, és a hajó felé fordulok. Ideje lelépni.

A gondolat nem teljes, azonban rajtam kívül a másik törzsfő is hasonlóan gondolkodik és képességének köszönhetően, ezt meg is osztja.
~ Ami lehetett ugyanúgy elterelés. A gyilkosnak nem volt érdeke a szemek kivágása után a légkörbe hajítani a holttestet, ha nem akart vele valamit, azt, hogy minden figyelmet egy helyre összpontosítson.
Az első támadás teljesen sikertelen, mégsem olyan gyengékkel állunk szemben, mint látszott. Felmérem a képességeiket, mindegyiküknél külön-külön, a korábbi harci tapasztalatok most talán elég előnyt biztosítanak. A nő tűnik a legerősebbnek, de minden könnyen változhat. Gyorsan mozdulok és arrébb lépek, mielőtt bárki is rám vethetné magát vagy eltalálnának a tűzgömbök. Ismét a kapott erőmre koncentrálok, azt akarom elérni amit a piramisban is, azt amit a medve szerű idegen mutatott. Energiafalakat teremtek magam köré, koncentrikusan, eltaszítva magamtól az ellenfeleket. Megpróbálok csak egy helyben állni és úgy védeni magam, hogy ne kelljen mozognom az első kitérés után, koncentrálhassak a bűneikre és a védőfalakra. Ha én és Jonah már viszonylagos védettségben vagyunk, akkor további falakkal akarom elszeparálni, különválasztani a csapat tagjait. A rovarsereget nem lesz könnyű, de az nem feltétlen cél. Teret hagyok Jonahnak, hogy cselekedjen. Egyesített erőkkel sokkal hatékonyabbak vagyunk ezek ellen. Ha már szét vannak választva, onnantól fordulhat a helyzet. Akkor kezdek el kitérni, ha erős csapás érkezik felém és a falak nem tudják tartani, vagy fel sem állnak, addig nem mozdulok feleslegesen.

Nagy Atya
Lobo, a mindenki által elismert lupin megosztotta a medvemutánssal a bajait. A Nagy Atya így már értette és az idegen nő is hallott mindent. A torz emberlényt kivégezték a többiek, vele már senkinek nem lesz gondja. Legfeljebb, ha még torzabb módon újjáépítik. Kane szokott ilyenekkel próbálkozni és a Nagy Atya nem akart újabb alapanyagot szolgáltatni.
- Vigyétek ezt, égessétek porrá! Aki akar, ehet a húsából. Lobo, kezdd újra a számítást! Nézd meg, hol hibáztál és várom a helyes eredményt. Egyelőre másnak ne áruld el, csak akivel dolgozol a számításokon - mondta a lupinnak.
Az idegen nő gépiesen beszélt. A medvemutáns próbálta az érzékeivel megállapítani, hogy ez miért van. A testi folyamatait nézte. Úgy beszélt és gondolkodott, mint egy gép, ezt pedig ki is lehetett használni.
- Nos, kedves Tyranis, a gyilkos szaga gyengén volt jelen, de azok között keresendő személye, akik itt álltak. Úgy vélem, az emlékek törlődése miatt lehetséges a tett elhomályosulása a gyilkos szemei előtt is. Az előbbi villanáskor megláthatta, de nem árulta el. A szag annyira gyenge nyom, hogy a gyilok végrehajtóinak száma sem világlik ki belőle. Ekkora erejű lény nem sok van és el is kellett jutnia Uatu lakhelyére. A volt Főpapokat kizárnám. Vagy a hajóval távozók voltak vagy a zöldbőrű leányka. A szemet külön kiszedték, nem véletlenül sérült meg. A csodálatos erejű lény halálának okát megpróbálhatnánk feltárni - mondta a medvemutáns és ha kellett, körbejárta, segítséggel megfordította a testet, hogy ezt megállapítsa. Amennyiben valamilyen irányba mutattak a nyomok, arra indult Tyranissal. Lobot másra utasította és nem örült volna, ha a farkas ellentmond és Tyranist követi. Nem a nő volt a vezetője, hanem a Nagy Atya.

Szürke Eminenciás
A vámpír nem szerette azt a gusztustalan mutánst, genetikai zsenit, Apokalipszis csatlósát, akivel beszélni kényszerült. A Cukorember semmit nem mondott a jelentésre, csak sürgős visszateleportálást intézett. A teleportálás fényét látta a vámpír és várta, hogy megjelenjen a palota területén Új-Valhallában.
Valami rosszul sikerült, mert máshova került. Akkaba jelek. Próbálta felidézni, hogy Apokalipszis halála óta mit lehetett tudni arról a társaságról. Ennyire celestial uralta technológia töményen furcsa volt a megjelenő lények mellett. Nagyon hasonlítottak az X-Men volt tagjaira, de nem lehettek ők. Várták a vámpírt és a zöldbőrű nőt, tudták, mi lesz a sorsuk.
- Elnézést, itt valami nagy félreértés lesz. Ezt a nőt nem ismerem és nem is ide készültem. Elárulnátok, mi ez a hely, milyen társaság a Háború Lovasai és hogy mit jelent a "nem sokáig" az én helyzetemben?
A vámpír felkészült, hogy ha támadnak, akkor menedéket keressen. A túlerő nagy volt és ha az X-Men tagok erejével rendelkeztek az itteniek, akkor még nagyobb. A gusztustalan tudós mutáns nagyon mellényúlt, gondolta Lerois.

A tetemnél: Tyranis, Nagy Atya
Lobo meghajolt Tyranis kérdésére.
- Én csak a Nagy Atya parancsait követem.
Mivel a Nagy Atya is elindult Tyranissal így a farkas követte őket. hamar meglátták a lezuhant hajót és ott a gyanús állapotokat, sőt most már azonosítani tudta az űrhajó pilótáját Uatu gyilkosával. Ám még valamit éreznek mindketten... a személy nem ember. Lobo, a két és fél méteres farkasmutáns alfájára nézett.
- Szólítsam a falkát?
Kérdezte. Lobo kinézetre:


A szemnél: Harci madár, Utazó, Nova és Kalóz
Harcimadár szárnyai tönkre mentek a lövéskor, de így is képe neki ugrani robot végtagjai erejével a támadójának. Ám az űrhajóból ekkor egy másik lézer találja oldalba a lányt. Norrin Radd és Nova kisétálnak, már ők is Kalóz oldalán állnak. Az égen meglátják az érkező valkűr sereget, a távolból a farkasok és Tyranis közeledik és valahol a valamikor Bengrimm készül visszajönni.

Úton: Kane és Jonah
A vörös hajú és a fehér törpe elkezdik lefogni a kövér fickót, akit Haspóknak neveznek, alig bírják, de az folyamatosan támadja a társait. Küklopsz nem hagyja élni Kanet. Állandó lézersugárral bombázza Kane ismeretlen erejéből származó pajzsát.
- Vadóc! Fejezed be!
Parancsolja ahogy a pajzsok kezdik szétválasztani őket és a páros elkezd fulladozni. Minden küzdelmük hiába való, mintha a fejük körül lenne egy gömb, ami elzárja őket, ha Kane próbál építeni magának másol egy légzsilipet az egész testét befedi valami mező és úgy kezdi el fojtani.
Mikor felébrednek a zöld Henry Pym, akit saját társai csak a Sötét bestiának "becéztek" a világukban itt több bonyolult gépezet körül ugrál és vizsgálódik. Kane rendszereit valami zavarja a hely egyértelműen felkészült idegen gépek behatolására. Jonah más helyzetben van az Overmind felébredt. Még nem teljes, de már éber. Az úgynevezett Brutál egy lábával a plafonon egy csőbe kapaszkodik. Egy lábával egy hegesztővel foltozza a gépet a jobbján, bal kezével egy jegyzetet fog és jobbjával egy hologramfelületen programoz valamit.
- Uraim, nem értékelem, ha a társaimra támadnak. Látni akartak... méghozzá nagyon agresszívan. Itt vagyok.
Mondja a mutáns békésen.

35 évvel a "Felemelkedés" után: Amazon és Szürke Eminenciás
Az angyalszárnyas férfi lassan landol Eminenciás előtt.
- El se hiszem...
Mondja húzva a száját.
- Sose voltál szép pubi.
Jelenti be a karmos lány.
- Lorna... viselkedj.
Parancsolja neki az apja, a karmos mutáns. Az angyal ismét felméri a duót.
- Őrület.
Szürke Eminenciás most érzékelheti... a lény vele szembe, a kék bőrű, hegyes fogú, fémszárnyas teremtmény... az ő. Ahogy erre rájön a mása elmosolyodik.
- Azaz. Kezded érteni. Üdvözöllek titeket a jövőben.
Mondja a jövendőbeli Szürke Eminenciás és most látja meg Amazon is a hasonlóságokat a kettő között.
- próbálj mindenre emlékezni, harmincöt év múlva ezt el kell majd mondanod újra.

Nagy Atya
A medvemutáns gyanakodva figyelte az idegen nőt, akit Tyranisnak hívtak. Hidegebb volt, mint Apokalipszis. Még a valamikori Nagyúrnak voltak érzései, harag, gyűlölet és ambíció, ebből a nőből viszont minden hiányzott. Idegesítette a medvemutánst, de a Nagy Atya azt is látta, hogy hasznukra lehet. Lobo és a nő tudományos megközelítéssel álltak mindenhez, ezt ő fel akarta használni a nyomozásban, ezért nem tett fel olyan kérdéseket, hogy miként lehetséges egy bűnöket látónak gépies lélek. Nem tudta ezt a ketőt összepárosítani, egy erkölcsi látnokot érzelmek nélkül.
- Ne sorolja a besorolhatatlant a végzet útjaira, melyek kiszámíthatatlanok és szövevényesek! - mondta a nőnek, majd a farkashoz szólt. - Kövess minket, Lobo!
A farkasmutánsban bízott, mert tudós volt, de az ösztönök miatt elfogadta vezetőnek, törzsfőnöknek a medvemutánst, a Nagy Atyát. Elmentek az űrhajóig és ott a Nagy Atya utasította Lobot, hogy hívja a többi lupint, felint és törzstagot. Hangosan rákiáltott a gyilkosra:

- Ő ölte meg Uatut! Embernek látszik, de nem az, akinek mutatja magát. Vallj hát színt, mily cél vezetett és vezérel mostan?
Tudni kellett, mire készülnek. Biztosan nem árulták el egy költői megfogalmazásra, de ha Lobo idehívja a törzset, akkor már inkább. A Nagy Atya készen állt, hogy kitérjen a támadás elől. Az űrhajón lézerek voltak, pont úgy, ahogy Tyranis mondta a halál okát. Nem kellett tovább keresni a gyilkosokat, de a tetteik következményeit és előzményeit fel kellett deríteni, hogy a törzsfőnök tisztán lássa, mi lehet az ő helyzetében a legjobb. Csak ez érdekelte, nem olyan globális, egész világot átfogó tervek, mint Tyranist. Ha a Nagy Atyát támadták, akkor a törzs megérkező tagjai bizonyosan ellentámadásba lendültek.

Szürke Eminenciás
A vámpír ugrásra készen állt, mikor közeledett hozzá a szárnyas férfi. A párbeszédek zavarosak voltak. A szárnyas nem hitt el valamit, másra számított. Lerois se erre számított, eddig ez nem volt nagyon meglepő. A karmos nő szavai valami értelmetlenre utaltak. Érdekes pillanat volt, hogy Rozsomák int udvariasságra valakit, ha a lánya volt is az. Nem tűntek ellenségesnek, az indítás inkább annak szólt, hogy nem tudták, mire számítsanak. A zöld nő megadta magát és Lerois sem volt agresszív, a beszélgetés lassan normális mederbe folyt.
Philippe jobban megnézte a szárnyast és úgy érezte, torz tükör van elé tartva. Hasonlítottak a vonásaik, az arc, a fogak. Nem akarta elhinni. Egy későbbi önmagát látta. A vámpírképességek idáig fejlődtek? Szárnyak? Kék bőr? Ellenállás a napfénynek?
- Harmincöt év? Az örvendetes üzenet, hogy a látottak szerint még életben leszek és a Nap sem éget porrá. Ma már láttam a múltam rejtett szobáit, most a jövő tárult elém. Ezt is Uatu szeme műveli?
A vámpír arra gondolt, hogy ez nem volt mindennapi lehetőség. Akik a jövőben éltek, elmondhatták, mi várt a világra Lerois korában és megmutathatták a megoldást. A vámpírnak nem voltak világhódító tervei. Az Úrnőjét szolgálta és az ellenségeit akarta kiirtani, harcképtelenné tenni. Ha ők, a Háború Lovasai tudtak jobb megoldást, mint a harc, a Szürke Eminenciás hajolhatott arra. Ő mindig a saját boldogulását kereste és háborús helyzetben az nehezebb volt. Fontosnak tartotta azt is, hogy nem egyedül került ide. Amazonra nézett.
- Kisasszony, az Ön személyében kit tisztelhetek? Nyilvánvaló, hogy nem véletlenül került velem előbbre az időben harmincöt esztendővel.
Próbált rájönni, hogy Rozsomákon és lányán kívül, a jövőbeni énjén kívül a többiek kik lehettek. Hogy mi a Háború, kik álltak harcban kikkel és melyik oldalt képviselték a Lovasok, azt a jövőbelieknek kellett elmondaniuk.

Az ellenség megosztása sikerül, az ellenség két tagja egy harmadikra támad, Jonah trükkje lesz, én magam a falakkal felosztom a többit és elkezdem elszeparálni őket egymástól. Az ellenséges csapat vezetője megpróbál lefoglalni, de csak az időt húzza, mindig tudok még egy pajzsot idézni és közben a többiekre is figyelni. Nem sok választ el attól, hogy fordítsunk a harc menetén, amikor hirtelen nem kapok levegőt. Észreveszem a fejem körül lévő burát, azonnal kitolok a hátamból néhány csövet, összekötve a tüdőmmel, de ott sincs levegő. Már késő, nem tudok semmit tenni, elájulok.
Az ébredés után felmérem a környezetem, a jelenlévő személyeket, az én helyzetem és a termet amiben vagyunk. Nyugodt maradok, ellenőrzöm a saját testem, hogy van-e benne olyan idegen anyag ami nem hozzám tartozik, belém ültették amíg ki voltam ütve. Érzem, hogy a képességeim blokkolják, de nem is lepődöm meg ezen, szinte természetes. A paradicsomig vezető úton jó néhány akadályon kell átesnie mielőtt célba ér valaki. Brutálra tekintek és próbálom felismerni a bűneit. Jonah szavaira magamban elmosolyodom, még kell néhány év, hogy még erősebbé, teljesebbé váljon.
- Higgadtabb hangvételben, mit tervez egy olyan valaki, aki egyedüli túlélője a saját realitása pusztulásának?
A kérdésre kapott válasz lehet bármi, már itt vagyok Brutál közelében, ő lesz a kulcs.

Miközben az űrhajó felé tartok, a nő megtámad, úgy tűnik nem sikerült a kiiktatása. Mindegy, apró hiba, könnyen kiküszöbölhető. Bentről társaim képében érkezik a segítség, fedeznek engem, miközben a nő visszavonul. Egy pillanatra megtorpanok, de végül a hajó felé veszem az irányt.
- Fedezzetek, egy valaki készüljön a felszállásra. Lelépünk. - mondom feleslegesen, de mégis biztosabb vagyok miután elmondtam a parancsot. Bízok bennük, de azért sietek, és próbálom nem megöletni magam. Bár nem fordulok hátra, ha nem muszáj, bármilyen fenyegető hangra, vagy furcsaságra, amit észlelek, hajlandó vagyok oldalra vetődni, a legközelebbi fedezék felé. Az elsődleges prioritás most a hajó megközelítése, elvileg még képes repülni, csak kicsit megzúztam. Le kell léceljünk innen, nem akarok olyan csatába kezdeni, amit nem nyerhetünk meg. Főleg most, hogy a szemek már nálunk vannak. Azokra ügyelek is, hogy ne essen bajuk, illetve ne hagyjam el őket. Ha sikerül elérnem az űrhajót, mielőtt a többi ellenfél elérne minket, akkor vészstartolunk, és itt hagyunk mindenkit. Ha nem, akkor társaim fedezete mellett próbálom megközelíteni a hajót, folyamatosan fedezve önmagam is, ami kissé lassítja a haladásom, de mindenképp hatékony. Nem állok le beszélgetni senkivel, és nem is lassítok, egyszerűen elengedem a fülem mellett a szavakat, az elsődleges prioritás a szemek biztonságban tudása, és semmi más nem számít, a saját biztonságomon kívül - amire szintén azért van szükség, mert jelenleg én vagyok a hordozó. Ha viszont körbekerítenek, vagy lehetetlen elérjem a hajót, akkor kész vagyok átdobni társaimnak a szemet, és magamra vállalni a mártír szerepét. A szemek fontosabbak, mint én.

A szemnél: Tyranis, Nagy Atya, Harci madár, Utazó, Nova és Kalóz
A csata egyre pokolibb, Harci Madár, a valkűrök és Ben Grimm egy személyként támadnak a három űrlényre, akik kozmikus erőikkel tartják fel őket. A csata így egy állásba kerül, a csapat nem tud távolodni és a támadók közeledni. A helyszínen lévő fenevadak mind Nagy Atyához igyekeznek és Lobo inkább szó nélkül hagyja Tyranis megjegyzéseit. Látszik rajta, hogy hűsége olyan ösztön alapú dolog, amit nem képes megmagyarázni. A lángoló kőóriás sikeresen neki csapódik Kalóznak és elveszi tőle a szemeket mire a három űrjárót hatalmas fájdalom ér. Akaratlanul is felfedik valódi külsejüket.

Bár Kalóz egy éve és társai csak pár pillanat óta a Fészek tagjai még mindig képesek használni emberfeletti erőiket eme formáikban is. A szörnyek szagára már a fenevadak is harcba vonultak ám ekkor egy teleport fénye az egész helyszínt befedte.

A holdon jelent meg mindneki, a kék körzetben a Szemlélő valamikori otthonában.

Ben Grimm kezeiben a szemekkel lebegett. Sue Storm fakón el-eltünedezett, remegett és szinte haldoklott, de így is elindult a Uatu hatalmas erődje felé, be a kapun, amin még a friss sugár ütötte nyomok voltak. A fészek egyik oldalán harminc valkűr, Pusztulás a vezetőjük és harci madár a másikon húsz fenevad, a Nagy Atya, a vezérük és Tyranis. A három fészek érezte a fájdalmat még mindig majd az ég sötété vált, ahogy több száz fészek hullott alá. Jópár perzselődve és sérülten, sőt, néhány holtan került elő. Sokaknál lézer fegyverek voltak majd egy királynő is landolt, aki egy élet és egy halál magját fogta.

A fáradt bogárszörnyek egy gondolatként álltak készen a végső csatájukra. Az égen Figyelők álltak némán, érzéketlen arcukról olyasmit olvastak le az emberek, amit még sosem láttak: dühöt.
Eljött az ítélkezés, ezt a csatatér szélén pokoltűzből kiemelkedő Frank Castle bizonyította, aki a Bosszú Szellemévé vált.... a Szellemlovassá.


Úton: Kane és Jonah
Brutál csalódottan sóhajtott. Háta mögött egy hatalmas táblán rengeteg szöveg volt olvasható: Bukott Thorhalla, új Hellstorm, Apokalipszisek, Doria-A Lovas?, Királyságok vége, Összeolvadás!, Már csak nyolc hónap, Hullám felemelkedése, Nagy Atya-Omega Lupine, Mikor már csak építeni lehet?, Thadeus X-menje, A Pók klán bukása, stb.
Egy szaltóval landolt a páros előtt.
- Kérem kerüljük az offenzivát, tanulmányoztam mindkettejüket ismerem a gyenge pontjaikat. Mindenre szívesen válaszolok. A realitások összeomlanak. Bizonyos világok vonzzák, mint egy feketelyuk a multiverzumban. Az enyém megsemmisült, de pont elmenekültem. Azóta kísérletezem. Kezdem látni, hogy ez minden világgal megtörténik. Ezért lemásoltam eseményeket. A fehér eseményt például, visszahoztam ide tartozó személyeket. Védelmezni kezdtem ezt a realitást. Mi lehet a legrosszabb? Elbukok és én tovább utazom.
Mondta mosolyogva.
- Maguk alá becsülik a világukat. Hihetetlen erő van itt. Nagyobb, mint bárhol. Ez a világ a legerősebb, mind közül, ezért ez az Apokalipszis Kora. Ezért élnek maguk mindent túl. Én csak pár támfalat építek biztonság kedvéért.
Kane-nek érdekes, mert ez az első lény az X-eken kívül, akinél alig lát igazi bűnt. Nem ártatlan, de a rossz, amit tett azt jó érdekben tette.

35 évvel a "Felemelkedés" után: Amazon és Szürke Eminenciás
- A hölgynek nem szabadott volna a teleportáláskor ott lennie. Mivel Új-valhala ekkor mágikus megerősödésen ment át, Amazon becsapódása a teleportálásba nem csak téren, de időn is átlökött titeket.
Mondta a nagydarab késes férfi.
- Jól van kis Einar... - szólt rá Logan. - Nem kell mindent elmesélni.
- A nevem nem kis...
- Tudjuk - szólt rá Szürke Eminenciás majd Loganra nézett - Te pedig ne hergeld a srácot.
Ezzel Logan morogva rágyújtott egy szivarra és az kékbőrű angyal a pároshoz fordult.
- Nincsen célom. Ez egy elkerülhetetlen esemény. Biztos pont az időben. Annyit mondhatok hölgyem, hogy neked el kell menned az Antarktiszra, ott találod meg azt... legyen az bármilyen állapotban...
Majd régi mására nézett.
- Heh... hol is kezdjem?
Kérdi cinikusan.