A Földalatti "város" (Elhagyatott)

Hát, akkor úgy jön ki, hogy senki sem tud semmit. Mindenkit idehoztak az engedélyünk nélkül, hogy fedezzük fel ezt a remélhetőleg teljesen elhagyatott létesítményt. De miért? Az egyszerű katonák sokkalta jobban és gyorsabban dolgoztak volna nálunk. Erre én csak egy magyarázatot tudtam kitalálni. Valaki vagy valakik tesztelni akarnak minket. Több mint valószínű, hogy olyan szituációkba fogunk keveredni, ahol csak a képességeinkkel tudunk kikerülni. Persze nehezíti az a tény is, hogy nem ismerjük sem egymást sem a képességeiket. Nem tudom, hogy mi fog kisülni ebből, de szerintem nem sok jó.
A rövid eligazítás után, úgy értelmeztem, hogy én leszek az egyedüli ember a kis felosztott csoportunkban. Nem valami bizalomgerjesztő. Az egyikük egy teljes testpáncélban lévő furcsa lény, aki több méter magasságba is képes felugrani, és magasból leesve egy karcolás nélkül megúszni a becsapódást. A másik meg egy cuki szőrgombolyag, akinek félelmetes gyorsasága és halálos agyarai vannak. Könnyebben tudnák félni tőle, ha nem volnának olyan szép domborulatai a legmegfelelőbb helyeken. Hát ez van, ezt kell szeretni. Legszívesebben át szerettem volna kerülni a másik csoportba, de akkor nyápicnak tartottak volna, hogy ki akarok bújni a nehéz feladatokból.
Gyorsan elvettem a kis rádiót és utána indultam. Amíg a lifthez nem értünk meg se szólaltam, csak ettem a csokimat, amit induláskor vettem el. Amikor odaértünk halkan, de érthetően megkérdezte Ashatól – Nem akarok beleszólni, de nem kéne tudnod rólunk, hogy miben vagyunk jártasak meg ilyesmi, hogy könnyebben tudj helyes döntéseket hozni? Például az a 250 valahány éves öreg lehet hogy úgy tud mászni a falon mint egy pók, vagy énnekem az izzadságom robbanóanyaggá változik, ha leesik a porba? – bár a kérdésem végét vigyorogva tettem fel, hogy leessen neki csak viccelek. Remélem van humorérzéke!

Hogy nem adta oda a kütyüjét nem lep meg. Hogy több Shi'ar is lett volna a csapatában, az viszont nagyon. Mégis ki a fene ő, a főnöke, és mibe keveredtem?! Ha az Attilaniak szerveznék a bulit, vagy megoldanák maguk, vagy ha külsősöket használnának, nem ilyen gyatrán. Hivatásos földiek a saját bürokráciájuk fogságában nem térítenek el csak így, meg egyébként is ez az egész inkább valami zavarosban halászó csapaté... akik különböző galaxisokból bérelnek fel lényeket... és valami elromlott a tervükben, különben nem lennénk mi itt. Ez az egész folyamatosan egyre kevésbé tetszik. És még mindig nem törtem be egy koponyát se, szép lassan rám férne, szerencsés esetben valaki másét. De legalább most már van rendes kajám.
- Nos, teljesen véletlen utánanéztem a emberi értékek többségének, és örömmel tapasztaltam hogy azokhoz képest nincs szégyellnivalóm. Aki nem ember, és véletlen tudná hogy valamilyen anyagra érzékenyebb, az szóljon most, és talán tudunk valamit kalibrálni. Senki? Jó. - Mondja a Shi'ar szinte szünet nélkül, persze ha mégis lenne valaki, illene változtatni a beállításokon, de csak a saját páncéljával boldogulna el igazán. Cserébe játszhat a térképekkel, addig is akad valami tennivalója, ahelyett hogy a mélység nyomása alatt lenne.
Szerencsére a csapatmegbeszélésre végzett, különben még annyira se sikerül a meglepetését lepleznie, mint így. Az idősebbek együtt, ő meg a két fiatallal, akiknek a szemei épp csak nem ugrottak ki a helyükről, úgy figyelték őt? Mégis mi a terve? Túlélő alkatnak tűnik, és egyébként is a kiindulási helyen lenne a legbiztonságosabb egy kis kikapcsolódás, nem felderítés közben. Kivéve ha pont ez tetszik neki. Az általa megadott indok végül is nem hibás, de akkor is... Szag alapján többet tud a többiekről, mint én esetleg? Mert egyébként két mágiahasználó, két erős földönkívüli, és egy ismeretlen öreg... a kölyök még hagyján, tapasztalt vén róka mellé raknám én is, de magam egyértelműen a másik csapatba raktam volna a helyébe. Bár, ha tényleg valami bajba jutunk, ránk valószínűleg sokkal jobban számíthat, mint a másik kettőre, elvégre a jelek szerint határozottan akarunk tőle valamit, és a kölyök még nálam is tapasztalatlanabbnak és naívabbnak tűnik. Csak-csak túlélő... Viszont ez a küldetés sikerének valószínűségét ronthatja cserébe... ami engem alapjában véve nem zavar, én is csak épp bőrrel akarom megúszni. Viszont továbbra is résen kell lennem, mint a négy veszélyes lehet rám akarva vagy akaratlanul, a helyről magáról nem is beszélve.
- Liftezni nem fogok, amíg van más lehetőség – dünnyögöm szándékosan olyan hangosan hogy mindenki hallja, majd a liftek felé menet sokkal halkabban de úgy hogy Cukipofi még valószínűleg hallja, a maszkot levéve Shi'arul dünnyögve - <Nem mintha tervezném, de ha arra kerülne a sor, számíthatok tőled az utolsó szívességre? Úgy nézem te csinálnád a legjobban. Ha kéred, kölcsönös. Ha nem, akkor nem.> - Persze egy élő csali sokkal jobb tud lenni bizonyos esetekben, mint egy holt. Nem kéne erről se megfeledkezni. Fenébe is, túl sok az ismeretlen, árnyékok miatt reszketek, ismert ellenfél helyett. Azaz van egy, amit nagyon is jól ismerek. Úgyhogy ideje elveszni a hullámok ringásában egy pillanatra... És megy szépen a macskanő után.

Miután össze szedtem, a holmit, ami kellhet, aztán Asha elmesélte röviden a saját történetét. Melyet érdeklődbe hallgadtam végig. Illetve Kestrel viselkedését is érdekesnek találtam... De nem szóltam semmit csak figyeltem.
~ Remek Asha már csak a korom miatt is öregnek tart... Ami igaz is, de nem szeretem, ha csak a korom miatt lebecsülnek... ~
kezdtem közben belemélyedni a gondolataimba, közben azért a külvilágra is fordítottam figyelmet. Viszont ez az egész hely se hagyott nyugodni, túl sok volt az ismeretlen tényező és a többiek se igazán akartak összefogni, hogy mielőbb kijussunk innen. Na meg ott volt ez a liftes dolog is... Minden esetre én a liftekhez vettem az írányt, hiszen ha nem muszály, nem fogok sokat gyalogolni... De közben tartottam a lépést a többiekkel is, hogy ne maradjak le semmiről sem, ha netán valami szóba kerülne...

//Bocs, srácok, de egyszerűen nem fogott az agyam, így is alig tudtam összekaparni valamit, remélem ez is megteszi...//

Lerois majdnem fellélegzett, hogy nem buktatták le. A több mint 200 éves vámpírlét örök szégyenfolt marad neki, ha kiderülne, gyilkosnak titulálnák, pedig ő csak követte az egyetlen utat, ami adott volt az akkori fajának és szükségleteinek. Negyven év körüli férfinek nézett ki, Asha viszont öregnek mondta. Ezzel még mindig csak sejtetett valamit, de nem árulta el. Az ex-vámpír azt érezte, hogy itt nem a kiszúrásról van szó. Emberi elvárásokat is számba vett a lupin nő. Keveset tudott elmondása szerint. Olyan szempontból hasznos volt ez, hogy amit nem tudott, azt nem tudta elárulni sem, de a túlélés szempontjából jobb lett volna, ha mindent tudott volna. Egy vezetőnek ismernie kellett az alárendeltjeit. Nem ismerte őket, többek között ezért sem fogadták el vezetőnek. Ashából társ lett, egyszerű társ, aki rendelkezett némileg több információval és előbb volt itt, mint ők. 
A története nagyon érdekes volt. Megmutatta a gyengeségeit, nem félt beszélni ezekről és sok mindenben hasonlított az ex-vámpírra. Ő sem volt büszke a tetteire, nem hencegett volna azokkal, ha nem kérdezték volna. A vallon kezdte megérteni és elfogadni a nőt. Nem úgy nézett rá, mint a tinikölyök. Neki sosem lesznek az esetei az állatias nők. A lelket, az érző lelket látta meg benne a morcos katonakülső mögött. Azt, amit Kestrelben nem látott. A shi'ar nagyon szakszerű volt és katonás. Nem mutatott semmi mást Lerois számára.
A gyerek fontos kérdést ragadott meg, azt, ami Philippe fejében is megszületett. Kellett egymás ismerete, de csak annyira, hogy túléljék a küldetést és teljesítsék, hogy végre felszabadulhassanak. Philippe megpróbált példát mutatni és a mágikus képességeiről beszélt, hogy tisztában legyen vele az, aki követi, hogy miben egészítheti ki. A vámpírképességeiről mélyen hallgatott. Ha valakit megmenthet ezekkel és feltétlenül szükséges, megteszi. Nem hiába hívták azonban Szürke Eminenciásnak. Kitűnően értett hozzá, hogy maradjon a háttérben és ha kellett, feláldozott ezért másokat. Nem beszélt a vámpíradottságairól.
- Jómagam képes vagyok mágikus védőburkot, Raggadorr Hét Gyűrűjét létrehozni. Ha bajba kerülünk, az én javaslatom, hogy ne beszéljünk sokat, hiszen úgy könnyedén leleplezhető a valóságot megmásító varázs!
Még az illúziókat sem mondta el volna szívesen, hiszen üzletemberként így megvádolhatták volna tisztességtelen haszonszerzéssel. Hallgatott. Ha kell, alkalmazza majd, de elmondani nem fogja. Ehhez ragaszkodott.
A térkép memorizálása alapján a lépcsőkön indult el a pihenőszobák felé, megpróbálva felderíteni azokat. Ha kártyával nyílt valamelyiknek az ajtaja, akkor megvárta, hogy a vele tartó társ kinyissa, ha nem volt társa, a szagok és a hallása alapján tájékozódott, hogy érdemes-e vámpírerővel berúgni az ajtót, körülnézni vagy van valamilyen veszély. Ha veszélyt érzett, próbálta inkább meghatározni azt, nem rongálta meg a berendezést.

Árnyjáték Következő körváltás 2014.09.29. Hétfő
Kalandorok:
Doktor, Szása, Crimson Kestrel, Philippe Lerois

Ahogy halad a lift felé nem néz hátra Asha, csak halad a lifthez, s hallgatja a többieket, majd mielőtt szétválna a csapat megszólal.
- Reméljük, hogy nem lesz nagyon szükség harci tudásra, mind védekező, mind támadás szinten. Mr. Dumbon és Doktor. Figyeljenek egymásra, s bármi baj van jelezzenek. Bár nem számítok itt túl nagy dologra, de mint korábban Kestrel említette, ha ez elhúzódik akkor valahol pihennünk kell és jó lenne olyan helyen ahol nyugodtan tehetjük ezt. - ezzel kinyitja a lift ajtaját és egy mozdulattal a vészpanelt leveszi, hogy a mögötte lévő kapcsolóval zárja a liftet, majd odafordul Szásához.
- Oké, akkor már ezt is tudjuk, hogy ki mire képes, de amire most szükség lesz az olyan ami elvileg alap dolog. Egészséges óvatosság és túlélési ösztön. - ezzel elővesz pár világító rudat és Szása kezébe nyomja.
- Mássz fel a lift tetejére és kapcsold fel a szerviz világítást odakint, ezután pedig az oldalsó létrán óvatosan mássz lejjebb két emeletet. - mondja nyugodt hangon, majd lenyitja a tetőn lévő szerviz panelt neki, hogy kimászhasson, míg ő a lift padlójának egy másik pontján nyitja ki az alsó panelt, s előkap még egy pár rudat, amiket megtör és ledobálja őket. A lift akna elég széles és mély is, hiszen elég magason vannak, s egyenlőre úgy fest, hogy nem megy benne a vészvilágítás se, minden bizonnyal az energia hiány miatt.
- Remélem nincs tér iszonyotok – Pillant Kestrelre és Szására, majd a kötelet amit hozott azt stabilan rögzíti.
~ Pontosan mit szeretnél? ~ kérdezi meg Shi'ar nyelven ~ bár majd lent elmondod, most haladjunk is, vagy sose végzünk ~
- Előre megyek – ezzel választ nem várva lép bele a lyukba éscsak rövid szabadesés után kapaszkodik bele a kötélbe, s csúszik lejjebb, ahol körbenéz, egy kicsit várva, majd elkezd hintázni, hogy elérje az ajtót, s ott megkapaszkodhasson. Nem igazán vár a többiekre Asha, csak felfeszíti az ajtót, s bemászik, majd a kötelet odahúzva rögzíti is azt, hogy könnyebb legyen idemászni, bár Szása számára ott az erre a vélra kiépített perem rész is, hogy némileg ügyeskedve tudjon oda sétálgatni körbe a liftakna fala mentén, ha akar miután lemászott.
A folyosó sötét így Asha megtör még pár fényrudat, s ledobja az ajtóba, hogy segítse a társait némi fénnyel. Amint beértek úgy a sötét folyosóra mutat.
- Arra kell mennünk egyenesen, majd a második saroknál kell lennie a központ ajtajának. Figyeljetek hova léptek és bár nem érzek semmi szagot, de ha valamit éreztek szóljatok – mondja csendesen, majd megtör egy újabb rudat, s megindul lassan előre.

Lerois és Doktor egyenlőre könnyen tud haladni.. vagy magától nyílik pár ajtó, vagy egyszerű elhúzható ajtók vannak pihenő szobákon. Ami elsőre már feltűnhet neki, hogy a szobák egyszerűen be vannak rendezve és kb fogadásra készen, de mintha senki se használta volna őket. Ezen kívül úgy fest, hogy a pihenők egy közös kis étkező szerű helységhez kapcsolódnak ahol pár tálca hever az asztalokon, s bontatlan ételek. Valakik enni akartak, mielőtt valamiért hirtelen abbahagyták és otthagytak mindent. Azonban nincs itt semmi veszélyre utaló jel, se olyasmi ami dulakodásra, vagy másra utalna. Se vér, se horpadás, se karcolás, se a falakon, se a padlón, se a bútorokon. Még olyan karcolás sincs ami arra utalna, hogy valaki rendszeresen a padlón húzva húzta volna ki a széket. Azonban van itt egy kártyás ajtó, ami magától nem nyílik, de egyenlőre úgy fest, hogy még maga a konzol se aktiválódik mikor a közelébe mennek.

Hát ennyi. Most hogy kevesebben vagyunk, vagyis én meg a marslakó, a parancsolgatás mennyiségét így csak ránk tudja fókuszálni. Első feladat felmászni a lift tetejére és valamilyen világítást bekapcsolni. Nem mintha nem tudnám megtenni, de így úgy érzem, hogy és vagyok a kis csapatunkban a leggyengébb láncszem akit könnyedén ugráltathat. Sajnos még időm sem volt, hogy beszóljak neki és már le is ugrott a feneketlen sötétségbe. Bevallom kicsit megijedtem de megláttam hogy semmi baja, így én is nekiveselkedtem.
Nagy nehezen felhúztam magamat a tetejére. Igaz hogy nem vagyok egy nagy sportember, de azért erre még én is képes vagyok. Már csak dacból sem használtam az erőmet. Ha nem tudja, hogy mit tudok, akkor majd megviccelem amiért csicskáztat! A panelt nem volt nehéz megtalálni, hisz rögtön ott volt egy nagy fém doboz a falon. Kinyitottam és addig kapcsolgattam, amíg sikerült egy kis fény gyújtanom. Remélem jól csináltam, mert nagyon nem értek hozzá, és ha nem jó, akkor is a „Főnök” hibája, mert nem kérdezte hogy csináltam-e már ilyet.
Miután feltehetőleg sikerült megtennem amit megkövetelt az elrablónk egyben dögös macska rabszolga hajcsárunk, lassan leereszkedem a létrán. A létramászáshoz már jobban értek! Olyan profiúl értek, hogy majdnem leestem mert a nagy sietségben megcsúszott a lábam. Én vagyok a világ leg kétbalkezesebb varázslója az univerzumban. Vegyük csak az ideérkezésemet! Sose ne nyiss ki magas helyen viharban térkapukat! Legalább ezt megtanultam.
Mikor leértem most már óvatosabban a párkányon odamegyek a többiekhez: - Kérem a következő feladatot uram és parancsolóm – mondom neki teljesen komoly arccal és tisztelgésbe vágom magamat. Lehet, hogy elég szemét dolog volt, de nem szeretem ha parancsolgatnak nekem. Azért lassan beljebb megyek, nehogy cicamica rajtam akarja kipróbálni, hogy hány csontot törhet el egy ember, ha leugrik innen a liftaknába.

Asha szavaiban Lerois is reménykedett. A sok gép miatt legszívesebben végig fenntartotta volna a védőgyűrű varázslatát. Mindig robbantástól, áramütéstől tartott, meghibásodástól. Úgy viszont nem tudott volna semmi mást csinálni. A Doktort kapta maga mellé. A reptéren furcsának tűnt az öreg, itt már jobb volt a benyomása róla. A katona túl agresszív és beszédes lett volna, a gyereket bizonytalannak látta, Ashát...A lupint egészen normálisnak kezdte látni. Neki sem tudott hinni mindenben. A Szürke Eminenciás próbálta megkeresni a legkisebb rossz lehetőségét.
Elindult előre és áthaladt a könnyen nyitható vagy maguktól nyíló ajtókon. Ha maguktól nyíltak, akkor többször megnézte, hogy biztos nem fognak-e rázáródni. A magától működő technológia ijesztő volt.  A szobákat meg tudta nézni és rendezettek voltak. Úgy nézett ki minden, hogy evés előtt eltűnt innen mindenki egy szempillantás alatt, anélkül hogy tudott volna valamit csinálni. Mint ők a reptérről. Furcsább volt, hogy ez a hely nem tűnt használtnak. Nem volt kikopva a padló a székek alatt. A vámpír szaglászott, hogy érzett-e bármi érdekeset. Eddig ez berendezett szobának tűnt, amit nem használtak, csak megcsináltak úgy, mint egy színpadi jelenethez a díszletet.
~Mi értelme lenne ennek? Kinek akarták mutatni, hogy használnak egy helyiséget a föld alatt, amit nem is használnak?
Nem látott ebben értelmet.
Az ajtóig elment, az nem nyílt. A Doktorra nézett, hogy ő megpróbálta-e kinyitni. Kártyával lett volna a legegyszerűbb, ahhoz a Doktor kellett. Az ex-vámpír szaglászott, hogy mi lehetett a túloldalon. Ha úgy ítélte meg, hogy nem veszélyess berúgni az ajtót, akkor egy lábra állt és a zárnál megrúgta, hogy betörje.

A liftek felé tartva Asha még egyszer óva intett engem és Mr. Dumbont, majd egyértelművé is vált számomra, hogy vele kell tartanom eme hely feltárása ügyében. Így hát amint megvoltak az utolsó eligazító szavak is Ashatól, az üzletember mellé szegődtem. Így a lépcsőkön folytattuk utunkat. Egészen addig lépcsőztünk, míg el nem értük a megfelelő szintet, és a szállásokat is. Végül helységről helységre haladtam új társammal, mely során nem ütköztünk ellenállásba sem. Közben azt is észrevettem, hogy minden helységet be is rendeztek, egyszerű, bár de kielégítő módon. Viszont használatuk, már más kérdés volt. Mert semmi jel nem utalt arra, hogy használták is volna a berendezett szobákat. Legalábbis ezt szürtem le, mikor alaposabban megvizsgáltam azon helységeket, melyekben megfordultunk.
Ezután az utunk egy étkezőbe vezetett, melyre könnyen ráakadtunk, tekinte, hogy a lakó helységek ebbe az írányba vezettek. Itt is érdekesen festett a környezet... Hiszen úgy tűnt, hogy páran étkezni készültek, de nem jutottak el odáig, hogy meg is egyék... Egész idő alatt csendben voltam Mr. Dumbon társaságában, nem nagyon volt kedvem most beszélgetni sem... Bár ez a hely elkezdett kissé aggasztani. Mert mokor az étkezőt is jobban átnéztem, minden újszerű volt... Se karcolásokat, se surlódásokat, de még kopásokat se találtam sehol...
~ Nahát ez érdekes, se dulakodásoknak, sem semmi más egyébnek nincs nyoma sehol... Ez különös... Mindha rögtön a szállások és az étkező berendezése és kitakarítása után tüntek volna el nyomtalanul az emberek... S az, hogy semmi szabad szemmel nem látható nyomot nem észleltünk.... Talán rosszúl közelítettük meg ezt az egészet... ~
Futottak át a gondolatok a fejemben, miközben erről az egész fura és érdekes kérdéseket felvető helyről gondolkoztam. Aztán azon kaptam magam, hogy Mr. Dumbon talált egy ajtót, ami zárva volt és kártyával nyitható... Láthatóan nem boldogult vele valami jól, ahogy azt is ésszrevettem, hogy a modern és fejlett technológiákkal nagyonis hadilábon állt. Elmosolyodva szóltam hozzá.
- Mr. Dumbon, mielőtt trasztikus lépésekhez folyamodna, kérem, előbb más módon közelítsük meg a problémát. - majd elővettem az Ashatól kapott belépő kártyákat és felmutattam neki. Jelezvén, hogy előbb a finomabb módszerekkel próbálkozzunk, mielőtt szétvernénk a berendezéseket... Majd oda sétálltam hozzá és a zárt ajtóhoz, majd folytattam, némi elméleti okfejtéssel is...
- Mielőtt szétrugná az ajtót, előbb próbáljuk ki a kártyákat. Ráadásul kissé aggasztónak találom, ahogy ez a hely is fest. Minden, amit eddig láttunk érintetlen és makulátlannak tűnik, ráadásul minden arra utal, hogy akik itt voltak, nemcsak a tisztaságra és a rendre figyeltek, de még enni sem tudtak. Ez az egész érdekes nemde? S mivel az eltűnésükre nem találtunk látható magyarázatot, más módon kell keresnünk a kérdésekre a válaszokat. Olyan nyomokat kell keresnünk, amik szabad szemmel nem láthatóak, hátha azzal többre megyünk. Ami az ajtót illeti, megpróbálom én kinyitni, s ha nem járok sikerrel, akkor maga jön. - majd az ajtó felé fordulba elkezdtem próbálgatni a nálam lévő kártyákat, hátha azok kinyitják a zárt ajtót.

Tériszonyos Vércse? A következő kérdése vajon az lesz, hogy ismerek-e pacifista Halálmadarat? A gondolat abszurditása olyan erővel hengerel le, hogy egy cinikus horkantást hallatok akaratom ellenére.
A Cicus látványosan akciózgat? Felőlem játszhatunk! Ha kilógatom magam, a lyuk szélétől elrugaszkodva szépen a folyosóra kéne esnem. Ha nem sikerül, még ott a kötél, a páncélom, az akna fala és a létra, súlyos sérülés esélye a páncél érzékelőivel tökéletesen belátott mélység miatt elhanyagolható, egy esetleges halálbazuhanásig pedig kellő időm van elkerülni a végzetem. És egyébként is, meg akarom tenni. Kár hogy nem szabad ég végtelenjében játszunk ilyet egyik járműről a másikra.
<Páncél! Teljes spektrumu ellenőrzés, ha bármilyen változás lép fel melyet nem a két csapattag okoz, jelezzed nekem! A két csapattag biztonsági besorolása pedig gyenge, kényszerszövetségben vagyunk, ha egyáltalán. Ha valamelyik parancs nem egyértelmű, jelezd.> Ha pontosítást vár, részletezem.
Kapaszkodás, leengedés, lábtámasztás, rugóként összegörnyedés, a célpont utolsó felmérése, ééés... attrakció!
Feltéve hogy sikerül a műsor, egy félvállon átbukfencezés után kiegyenesedve csatlakozom Ashához, ha nem, végül inkább a kötélbe kapaszkodom meg gyorsan mintsem hogy az alternatívákkal kisérleteznék.
- Akrofóbia? Aligha. Upogeiosofóbia? Remélem elöbb kijutunk, mintsem kiderül mennyire.
Itt lent akarta megbeszélni, vajon mire is gondoltam fent. Arra is, hogy talán jobban hasonlítunk egymásra, mint elsőre gondoltam, elvégre ha igazat mondott szinte párhuzamok vannak... De akkor tudta volna, mire gondolok pontosan. Vagy csak játszik velem, és hallani akarja? Továbbra is ő a legfeltűnőbb veszélyforrás. De, jobban belegondolva, a két öreg is furcsa, Cicus valamiért távol akarta őket tudni magától, ráadást bízik benne hogy túlélik... Lehet hogy kiszagolt valamit, ami én és a páncélom nem? És ez a Szásagyerek? Kis szerencsétlenségnek tűnik, de az ölönyös szerint Hatalma van. Sose bízz azokban, akiket nem értesz, teljesen normális ösztön, és megannyi idegen faj megismerése után se kerültem közelebb az ilyesféle Hatalom értéséhez azon túl hogy minél messzebb akarom tudni magamtól. A tápláléklánc egyetlen biztos relációja, hogy Asha alatt vagyok. Csodás... Inkább lennék máshogy alatta. De nem most, és ha lehetne nem itt.
A sarok elérése elött érzékenyebbé teszem a mikrofonokat, ha csak a légzésünk és egyebeink jellennek meg, leveszek egy kamerát és azt kidugva kémlelek körbe, ha nem tűnik fel semmi átszaltózom a túloldalra és közben még egyszer körbenézek. A második sarkot átengedem Ashának, az övé ezúttal a porond, aztán a központot óvatosabban közelítem meg, ha lenne bármilyen ellenállás, az inkább itt lehetne.
És mi van, ha maga a komplexum az ellenséges, épp csak most passzív energiatakarékosság miatt?
<Páncél! Érzékelsz bármilyen elektromágneses aktivitást a miénken kívül? Kábelmentes kommunikáció, infra/ultrahangos kommunikáció, aktív érzékelők, vagy bármi akármilyen lehetséges ellenségről árulkodó jel?>

Árnyjáték Következő körváltás 2014.10.04. Szombat
Kalandorok:
Doktor, Philippe Lerois

Az ajtó melletti kis konzol nagyon nehezen kezdett életre kelni, de csak villogott egy ideig, majd egy kis képernyőt vetített ki a falra. Először csak összevisszaság, majd zavarossá vált a kép, s csak ezután indult meg valami ön diagnosztikára emlékeztető szövegek, aminél tesztelte előbb magát a szerkezet, majd az ajtót, aminél már látható volt, hogy hibát talált, mégpedig a kevés energiaszinttel kapcsolatban. Úgy fest, hogy eme ajtó nem teljesen azon az áramkörön volt, mint a kis rész, ahol voltak, azaz az érkezésük helye, az eligazító, a szobák, étkezde, s az ezeket összekötő folyosó, valamint a lift rendszerei. Miután végzett a rendszerek ellenőrzésével, akkor állt csak neki a belépő kártyának amit épp Doktor beledugott, s meg is jelent a felirat, hogy a biztonsági kártya elfogadva, s az ajtó felől hallható volt ahogy a zárat kioldotta. Azonban ekkor hibajelzés jelent meg, hogy az ajtót mozgató motorok nem válaszolnak, majd ezután megjelent villogva a vésznyitás módja ábrákkal jelezve, hogy hol kell befelé megtolni az ajtót, hogy félre lehessen tolni.
Eközben Philippe orrát egy olyan dolog csapta meg, amire lehet nem számított idelent. Frissebb levegő és virág illatok, mintha az ajtó túloldalán szabadtér lenne, amitől jelenleg eme ajtó választja el őket, de hogy pontosan mi is azt még nem tudhatták.

Szása, Crimson Kestrel,

Kestrel kis akrobatamutatványa sikerült, bár jó eséllyel eme távból még nem volt olyan nehéz ezt kivitelezni, meg ebből a szögből. Asha figyelmét talán egy kicsit jobban magára vonta a Shi'ar, de lényegében nem kapott rá semmi szóbeli reagálást legalábbis egyenlőre. Asha várta a kis párost, majd morrant egyet Szása felé, mikor megérkezett és előadta magát, de nem szólt semmit még Kestrelnek se, csak megindul előre amerre mutatta, s látszott rajta, hogy figyelte a sötét folyosót, amin haladtak, s néha ledobott egy-egy fényrudat. Ahogy Kestrel az első sarkot biztosította úgy haladt tovább, s a következőnél ő maga nézett körbe, majd befordult és megindult előre egy pár lépést az ajtó felé, de megtorpant, majd arra nézett amerre a lift ajtaja volt és a fényrudak megvilágították a folyosót. Egy kicsit úgy maradt, majd ezután megindult ismét az ajtóhoz, amit óvatosan résnyire szétfeszített, hogy a levegőbe szagoljon, ami bentről kijön, majd szétfeszítette teljesen az ajtót, s körbe lesett odabent. Egy elég nagy terem volt ott, benne rengeteg kapcsolóval, s pirosan pislákol lámpák sorával.
Közben Kestrel páncélja a környéket figyelte a kért dolgok után kutatva, bár egyenlőre eléggé üresnek tűnt a légtér ilyen szempontból. Lényegében a fő kommunikációs eszközök a náluk lévő jeladók és eszközök voltak csak és csak néhány egyéb jel, melyek az épülethez tartozhattak, s minden bizonnyal a felettük lévő szint eszközei lehettek amik működtek, bár némi elektromos aktivitás jött sokkal mélyebbről is, de az jelenleg elhanyagolható méretűnek tűnt, vagy csak eléggé elvoltak zárva tőle.
- Itt vagyunk. - mondja csendesen Asha, majd előhúzza a kis eszközét, aminél megjelenik az épület térképe, s figyeli rajta a másik páros mozgását, s az ő pozíciójukat. - Ébresszük fel ezt a helyet, hogy hozzá férhessünk az adatokhoz... elvileg csak a csöveket kell megnyitnunk az automatikával, hogy a generátorok termelni kezdjék az áramot. - közben kikapcsolja a kis térképet, s kifelé pillantgat az ajtón.

Kapaszkodok, rákészülök, ugrok. Nem történt semmi különös, ment ahogy kellett neki. Cicus nem kommentálta, ami még talán jó is, elvégre még ha minimálisat is, de fölösleges kockázatot vállaltam. De kellett a büszkeségemnek az után, hogy tériszonyról kérdezett, sokkal jobban érzem magam, amíg jókat tudok zuhanni, nem vagyok bezárva, igaz? Vagy lehet, hogy a másikunkat nem akarta zavart helyzetbe hozni, azért volt kollektív a kérdés? Jobban belegondolva, még akár az is lehet nem vallaná be ha tériszonyos, jelek szerint nem kapott különösebb kiképzést, biztonság kedvéért maradok itt az ajtóban, és böngészem a térképet, amíg nem vagyunk teljes létszámban...

A haladás előre gond nélkül megy, a közelben semmi zavaró jel, kényelmesen eljutunk a terembe, viszont a páncél jelzett...
- Asha. – a hangom határozott, feladatunk van, lehetséges veszélyforrásról tudok, nem tűr halasztást vagy mellébeszélést. Végre. - Ellenjavaslat. Okom van feltételezni hogy lejjebb „ébren van” a hely, és ha itt bekapcsolunk mindent... – befejezetlenül hagyom a mondatot – Javasolnám hogy először lefelé derítsünk fel, anélkül hogy előre bejelentenénk jöttünket. Ha sikerül, még mindig eldönthetjük mitévül legyünk, de ha nem se leszünk rosszabb taktikai helyzetben, mint ha időt hagyunk bármire odalent. A vétel nem pontos se mértékre se pozícióra, és hogy a fenti gépek ellenére így veszem a jelet, nem kizárható hogy sokkal nagyobb az aktivitás... - némi szünet, hogy átgondoljam a kérdést – A hely és a világ történetében se én, se Szása nem vagyunk otthon, mik az esélyei hogy az építők egy része önállósította magát, és itt maradt, esetleg kiűzve a többieket valamilyen hatékonyan védhető pozicióból? Vagy ami kissé valószínűtlennek hangzik, hogy valamit találtak odalent, aminek nem tetszettek a fejlemények?

Lerois örömmel vette a Doktor segítségét. Az ajtó berúgása csak a legutolsó lehetőség lett volna.
- Az egész olyan, mintha egy szempillantás alatt, mintegy varázsütésre eltűntek volna. Nincs kidörzsölődve a padló a székek lábától. Olyan, mint egy berendezett ebédlő, amiben soha senki nem ebédelt.
Az ex-vámpír hátrébb húzódott, mikor kezdett beindulni a gép. Mutatott és kiírt sok mindent, de a vallon nem mert hozzányúlni. Motorok és ábrák kivetítve, ez neki sok volt. Az ajtó kilinccsel és kulccsal nyílt az ő idejében, manapság jó esetben mozgásra nyílt, nem kellett hologramokat követni. Remélte, hogy a Doktor megoldja a helyzetet.
A levegő és az illat furcsa volt neki.
~Ahsa hazudott vagy tévedett és itt a kijárat? Ellenkező esetben ez mind csak illúzió lehet vagy egy különleges terem, növényház, amit rosszul szigetel az ajtó, gondolta magában.
Nem értette, hogy az eltűnt emberek és a virágos szoba között milyen kapcsolat lehetett.
- Teleportálták talán az embereket? Doktor, az ajtón túl egész más levegő van, érzem.

Jaj, a cicus kicsit morgós. De attól még jól néz ki, és én mégis csak egy kamasz vagyok! Szerintem már megszokta hogy az állítólagos erősebbik nem megnézi, bár az ő esetében lehet hogy tévedek és ő az erősebb. Sőt szerintem provokálja is a férfiakat, mert ha nem akkor miért hord ilyen ruhákat? Bár egy kicsit szégyellem magam emiatt, mert mégis csak ő a per pillanati vezetőm, de akkor is cuki.
Míg végighaladtunk az alagutakban a kis csapatom többi tagjára hagytam a felderítést, közben a kezemen beállítottam az első pecsétet, hátha védekeznem kell. Lassan végig haladunk és az előttem lévőket nézem. Két külsőre teljesen eltérő faj, és mind a kettő az alfa szerepére törekszik a kis falkánkban. De mert két dudás nem fér meg egy csárdában, ezért a végén csak egy maradhat. Mint a Hegylakó. Bár érződik, hogy Asha a dominánsabb, de ez a Kestrel mégis fojtatja a hatalomért a harcot és alig várja hogy a nő hibázzon és átvegye a vezetést. Legalább is erre gondoltam, na és hogy milyen szépen feszül Asha-n a nadrág a halovány neonfényben.
Végre elértük a célunkat, ami nem más mint egy irányító szoba. Nem értek ezekhez az izékhez. Ez aggasztott a legjobban. Bár csak 10 évvel volt lemaradva az én világom ehhez képest, mégis olyan érzésem volt, mintha én egy barlangban lévő előember lennék és az ufók ott hagytak volna nekem egy mobilt a barlangom előtt.
- Ö, Asha. Sajnos én nem értek az ilyesmikhez. Megmutatnád, hogy miket kéne itt megnyomni vagy elfordítani? Vagy rá van írva hogy mi mire szolgál? Mert akkor bocs hogy zavartam. – Míg ezt végig mondtam észrevettem hogy furcsán néz visszafele. Vajon van valami ebben a létesítményben, amit észrevett, csak nem akarja egyszer elárulni? Vagy még ő maga se tudja, hogy mit vett észre?

Örömmel vettem tudomásul, hogy Mr. Dumbon hallgatott rám. Közben az is kiderült, hogy a megfelelő kártyát használtam, mert az ajtót nyitó zár reagált rá. Eleinte zavaros volt a konzol reakciója, aztán valami diagnosztikát futtatott le és végre kinyilt az ajtó, de nem teljesen. Ebből is érszrevehető volt, hogy az épületben az áram ellátás, nem volt kielégítő. Dumbon megjegyzéseire csak egyetértően bolintottam, miközben benéztem a részben kinyílt ajtón, és valami furát láttam, mintha természetes közegre emlékeztetne, az egész környezet a túloldalon.
- Mr. Dumbon kérem segítsen teljesen kinyítni az ajtót, aztán körülnézünk odabent is... - kértem a segítségét, majd vártam, a további fejleményeket is. Közben tovább törtem a fejem ezen az egész helyzeten és közben figyeltem minden apró jelet, hátha rájövök valamire.

Árnyjáték Következő körváltás 2014.10.04. Szombat
Kalandorok:
Doktor, Philippe Lerois

Az ajtót nem túlzottan nehéz mozgatni, most, hogy a zár nem tartja. Egyszerűen kézzel odébb nyomható, s egyre jobban egy nagy helység rajzolódik ki a páros előtt. Annyi biztos, hogy egy elég nagy átmérőjű és belmagasságú terület, ami emlékeztet egy kicsit elvadult parkra. Minden jel arra mutat, hogy eme hely valami pihenő lehetett, s amennyi kivehető a táblákból ide több részleg is kapcsolódik. A felülről jövő fény eléggé természetes hatást kelt, mintha a nap sütné a homályosított üveget. Emellett némi vízcsobogás is hallható, talán egy kis patakocska lehet valahol a kisebb dzsungelben. A levegő is elég tiszta és friss, s teli van virágok illataival.

Szása, Crimson Kestrel

Asha Kestrelre pillant, majd Szására, s végül kifelé a folyosóra.
- Értem. - szólal meg elég röviden, majd újra hallgat egy ideig, majd vesz egy mély levegőt.
- Lehet akár egy automata rendszer is. A létesítményt több energiaközpont vezérli és nem egy természetes erőforrásokra épül. Lehetséges, hogy ezzel van dolgunk odalent, de az se kizárt, hogy mások is vannak itt, bár erre nem adok sok esélyt. Azonban a létesítmény ha teljesen elkészült volna, akkor önellátó lenne, azaz egy esetleges felső katasztrófa esetén az itt lévők jó ideig kihúzhatnák biztonságban. - ezután Szására pillant Asha, de nem hozzá szól.
- Azonban ha le is megyünk nem támadunk, hanem megfigyelünk és lopakodunk. Csak előre tisztázni akarom, mert Szása úgy tűnik nem kapott harci kiképzést és nem most akarom elkezdeni. - Ekkor pillant Kestrelre egy rövidke pillanat erejéig, majd visza Szására.
- Ha nem bírod a mászást akkor azonnal szólsz és viszlek. Ez nem opcionális lehetőség. Világos? - kérdezi csendesen, majd ha úgy látja, hogy igen, akkor megindul a lifthez, miközben még hátra szól.
- A kapcsolók jó része címkézve van. Ha a rendszer feléled, akkor meg már olyan nyelvet választasz amilyet jobban ismersz, hogy eligazodj rajta. - teszi hozzá csendesen, s eközben jól látható méga kevés fényben is, hogy eléggé figyel a neszekre és a mozgásokra is.

A Doktor segített az elektronikában és a zárat az ajtóval együtt kinyitották ketten. Az ex-vámpír hamis képekre és szagokra számított, illúzióra. Nem értette, mi értelme lenne ennek. Valós kertnek még kevesebb értelme lett volna itt és nehezen hitte volna el, hogy a föld mélyén megéltek a napfényt igénylő virágok. Neki is hiányzott már a napfény. Amióta újra ember lett, süttette magát, nézte a napfelkeltéket évszázadok után újra.
~Pihenőszoba mellett egy park, ami ugyanarra szolgál és itt sincs senki. Milyen fényt használhatnak? Olyan, mint a Nap. Több részleget köt össze, bárki járhatott ide.
Az ex-vámpír körülnézett és gyönyörködött a parkban. Szép volt, kellemes illatú. A Doktorhoz fordult:
- Még egy elhagyott hely. Lehet, hogy a virágok illatának köze van az eltűnésekhez? Valamilyen varázslat lehetett, hogy mindenki nyom nélkül eltűnt a pihenőszoba rejtekének mélyéről?
Az ex-vámpír nem akart elindulni befelé. Jacques, a patkánya leszaladt róla és a víz felé futott. Lerois így mégis elindult a csobogó patak felé és szemeivel, szaglásával kereste, hova futott a kis kedvence.

A kölyök furán viselkedik? Embernek tűnik, de valamiért azt mutatja, hogy nem érti az emberek irányítási mechanizmusait, viszont nem úgy mint az egyik öreg. Bár lehet, hogy csak nem volt szüksége ehhez hasonlóan komplex gépekkel kapcsolatba kerülni. Viszont nálam is feltűnőbben csorgatta a nyálát Cicusra, akkor nem lenne érdekében inkompetenciát mutatni, vagy az volt a taktikája hogy a Macsek szépen hozzásimulva bemutatót fog tartani? Mindenesetre Cukipofi kurtán a helyére tette.

Úgy tűnik meggyőztem Ashát, hajlik az általam felvázolt koreográfiát követni. Persze, épp bundával akarja megúszni. Bár hogy miért lenne aktív az egyik térség és passzív a másik, jó kérdés, de nem hiszi hogy aktív jelenlét a felelős. - Nem tudsz véletlen valamit az energiatakarékossági vagy egyéb szubrutinokról, ami megindokolhatná a különbségeket? Némileg felkészíthetne arra, ami vár ránk, vagy legalább is megmagyarázná a szintek közi különbségeket. Jó lenne tudni, hogy fent romlott valami, vagy lent felejtették el kisebbre venni a fogyasztást? Feltéve, hogy üresen találunk mindent. - Továbbmegyek ebben az irányban még egy kicsit. - Gondolom személyzeti útmutatókat vagy hasonlóakat nem találtál véletlenül. Tuti kell lennie valahol, és sok mindenre fényt deríthetne... -

Nem értem, miért viselkedik úgy Szásával, ahogy. A Földre érkezésem óra olyan dolgokat tanultam, amihez hasonlóakat az akadémián kevéssé, többek közt hogy fiatal kakasok egójába nem gázolsz bele ha nem az a célod hogy hibázzanak. És most rossz esetben azt érezheti, hogy a kívánt tyúkja után a rivális kakas is ki fogja nevetni... Valószínűleg jobb lesz ezt a kört most letudni, ha már négy tappanccsal a piciny lelkébe gázolva elkezdte valaki. És most van rá pár emeletnyi időnk, bár nem hiszem hogy sikerülne túl jól szavakba öltenem egy idegen faj képviselője számára, de valakinek meg kéne próbálnia, és a jelek szerint csak én leszek az a valaki.
- Amire rettenthetetlen vezetőnk ki akar lyukadni, hogy ne próbálj velünk olyanban vetélkedni, amiben nem kéne. Az anyabolygómon uralkodó gravitáció miatt fájna neked minden egyes levegővétel, futni pedig esélytelen lennél még ha esetleg fel is tudnál kelni, így nem csoda hogy fizikailag más kategóriában vagyok, mint te. Hogy katonai kiképzést kaptam egy másik különbség, ha verekedni kellene Asha és én megyünk előre, és a te legfontosabb feladatod az lesz, hogy figyelj a hátunk mögött. Az egyik öregből kiszúrtad hogy hozzád hasonlóbb mint bármelyikünk míg nekünk erről fogalmunk se volt, ha olyasmi veszéllyel találkozunk Te leszel az, aki megmenti a mi seggünk, és mi próbálunk majd nem láb alatt lenni neked, hacsak meg nem mondod miben kell támogatás. Mindannyian a túlélésre és a minél előbbi szabadulásért játszunk. Több gyengeséget mutattam fél óra alatt itt, mint máskor egy egész évben, mert számítok rá hogy kisegítetek, ha bajba jutok miattuk. Nem olyan fából faragtak, aki a büszkesége miatt inkább elpatkolna, igaz? - Erre az egyre tudni vélem a választ.
Nem tudom milyen hatással lesz rá a kis monológom, lehet hogy csak a háta közepére kíván érte. De a próbát megérte.

Nem tetszik, hogy mindkét társam csakis gyereknek kezel. Igaz, nem vagyok éppen években felhalmozva, de szerintem képes lehetek a kis csapatunk teljes jogú tagja lenni. Két harcos mellett egy ilyen vézna fiú miét én nem tud egyszerűen érvényesülni. Bár nyithatnék egy portált az egyik zárt szobába és belelökném valamelyiket. Te több mint valószínű, hogy hamarabb fogom eltört végtagokkal a földön heverni, mint hogy átlökjem az egyiket a portálomon.
Összeszedetten válaszolok, miközben elindulunk a folyóson : - Ne aggódj miattam. Én majd el leszek, csak ne keljen egy lány hátán utaznom. Lehet, hogy nincs harci tapasztalatom, de attól még tudok vigyázni magamra. Nem akarom, hogy valakinek is az életébe kerüljön a meggondolatlanságom, így mindent rátok hagyok, és ha kell, kisegítelek valahogy benneteket. – Végül rászántam magamat hogy mindenki jobban jár, ha megtudják, mire vagyok képes. Legalább is részben. – Elárulom, hogy térkapukat tudok nyitni rövidtávon. Csak az van, hogy súly specifikus, így mielőtt összeomlana, csak ketten mehetnek át rajta. Remélem, lehet lesz majd felhasználni, vagy ha nem akkor teljesen feleslegesen hoztak engem is ide.
Ha megint a liftaknában fogunk leereszkedni, én megpróbálok a létrán lejutni mint azelőtt. A képességemet nem fogom használni csak végszükség esetén, mert nem akarom hogy puhánynak nézzenek. Elárultam az egyetlen (vagyis nem teljesen) előnyömet, amivel kenterbe tudtam volna verni őket, de így most már biztos, hogy én vagyok a csapatban az omega. A legutolsó, aki csak arra jó hogy parancsokat teljesítsen. Minél előbb kiakarok innen jutni bármi áron. Remélem miután szétnéztünk egy-kettő hazavisznek minket.
- Ja és hogy tisztázzunk valamit. Lehet hogy portált tudok nyitni, de zárt szobáknál, ha nem tudjuk manuálisan kinyitni, többször gondoljuk át hogy csináljak-e átjárót, mert látatlan helyre még nem próbáltam, és az se biztos hogy mi fogunk átlépni rajta először, mert nem tudjuk mi van a túloldalon!

Dumbon segítségével sikeresen kinyitottuk az ajtót. Majd bementem én is a társam kíséretében. Beérve egy meglehetősen nagy helységbe értünk, mely talán nagyobb volt, mint az előző pihenő helység. Ahogy a termet fürkésztem, láttam, hogy tele van növényzettel, melyekkel egy természetes közeget akartak szimulálni... Ráadásul a fényforrás is vagy a felszínről érkezik le idáig, vagy pedig mesterségesen szimulálják a természetes napfény keltette hatásokat... Minden esetre ez az egész egyre inkább nem tetszett nekem... Eltűnő emberek, egy patyolat tiszta titkos bunker...
~ Bármi is okozhatta az itt dolgozók eltűnését, nem akármi lehetett. Nekem minden esetre csak három dolog jut eszembe erről... Vagy elteleportálták az itt dolgozókat, vagy átkerültek egy párhuzamos dimenzióba vagy realitásba, vagy másik időbe keveredtek... ~
Csak ezen lehetőségekre tudtam gondolni, mert ezen lehetőségek teszik lehetővé a nyomtalan és hirtelen eltűnéseket is. Viszont egy ekkora művelethez hatalmas erőforrásokra van szükség... Majd Mr. Dumbon szavai zökkentettek vissza a szomorú valóságba. Majd válaszoltam neki, felvázolva az én teóriámat.
- Meglehet Mr. Dumbon. Bármi okozhatta az eltűnésüket, akár a környezetben valami, vagy épp valaki vagy valakik... - ekkor a szemébe néztem a társamban és elkezdtem neki elmondani az én teóriáimat is. - Viszont nekem más jutott az eszembe... Mi van ha az itt dolgozott Emberek is úgy tűntek el, ahogy mi idejöttünk? Vagy netán egy másik dimenzióba vagy realitásba küldték őket... De az is meglehet, hogy egy másik időbe küldték előre vagy vissza őket... - ekkor még egy apróság jutott az eszembe...
- De esetleg valami olyan vegyi anyaggal kerültek kapcsolatba, amely molekuláris szinten atomjaira bontott minden élő szövetet ezen a helyen... Bármi is okozta ezen teóriák közül mind ezt, a végére kell járnunk, mielőtt ez a fenyegetettség odakintre is eljutna. Mert az hatalmas gondokat okozna... - vázoltam fel a társamnak az elképzeléseimet, miközben ő a kis állatkáját kezdte keresni. Ennek hatására én csak óvva intettem.
- Vigyázzon, nem tudni mi okozta pontosan az itt dolgozók eltűnését, így bármi lehetett, ha lehet kerülje a vízzel és a növényzettel az érintkezést! - hívtam fel a figyelmét, miközben elkezdtem körülnézni itt is és szokatlan, vagy nem nyilvánvaló nyomokat keresni...

Árnyjáték Következő körváltás 2014.10.18. Szombat
Kalandorok:
Doktor, Philippe Lerois

A két férfi zavartalanul halad, ahogy Dumbon a kis kedvencét kergeti. Minden olyan békés, olyan érintetlen, olyan természetes, s mikor utolérik a patkányt végre, akkor egy szépen kivitelezett tóval találják szembe magukat, s kis patakocskával, vízesésekkel. Olyan természetes, s érezhető a közelében, hogy ez azért meleg víz, minden bizonnyal a hely fűtését is ez biztosítja. Semmi se utal semmilyen veszélyre, csak nyugalom minden felé, míg nem egy villanás után mintha mennydörgést lehetne messziről hallani, s a fényviszonyok ennek megfelelően változnak is, mintha tényleg a felszínen lévő időjárást utánozná a rendszer teljesen automatikusan. Jacques azonban hirtelen gazdájához rohan rémülten, s a tó túloldalán a növényzetben mintha megvillanna valami, akár egy szempár, majd el is tűnik. Ennek ellenére a patkány fél, s Dumbon szaglását is akadályozza a sok virág illata, így kénytelen rájönni, hogy ha van is itt valami, akkor se támaszkodhat másra, mint a látására és a hallására, ahogy a Doktor, mikor valami neszt hallanak maguk mögül, de semmi más.

Szása, Crimson Kestrel

Egy ideig gondolkozik a macska lány, majd megszólal.
- Lehet meghibásodás is valamelyik szelepnél, s ezért termel áramot valami odalent, vagy hanyagság, esetleg más meghibásodás is. Sajnos erre nem igazán találtam feljegyzéseket, így vakon haladunk, s energia nélkül a rendszerekből se tudunk kinyerni adatokat, ha vannak. - jegyzi meg, s ezután Asha lassan halad előre a lift felé csendesen, s hallgatja a két srácot, míg nem lassít egy kicsit észrevétlen úgy helyezkedve, hogy Szása és Kestrel a két oldalán legyen, majd felfelé nyújtózik egyet menet közben, s ahogy leereszti a kezeit, s hátul keres valamit a ruhájukon amit elég masszívnak ítél meg, s annál fogva emeli fel őket rezzenéstelenül két oldalra kitartva őket akár két táskát, hirtelen és igen gyorsan.
- Amire ki akarok lyukadni az csak annyi, hogy ennek a végén nem azt akarom beleírni a jelentésembe, hogy valaki is szörnyet halt egy hosszú zuhanás utáni becsapódás után. Senkit... - mondja csendesen, majd felemeli a hangját morgás kíséretében - ...ismétlem SENKIT, se akarok zsákban átadni... - hangja elcsendesedik és elengedi őket, s halad tovább - .. ismét... - teszi hozzá halkan, de nem áll meg, csak halad tovább a lift ajtóhoz, ahol megáll és szembefordul a két társával.
- Világos voltam? - várja a kettőjük reakcióját, miközben a lift ajtónak támaszkodik, s lepillant. - Ha igen, ha nem előre, s lassan... A lépcsőház lehet biztonságosabb, de induljunk ki Kestrel feltevéséből, hogy lehetnek lent, és akkor az nem biztonságos. Ha meg senki sincs, akkor feljönni ott könnyebb lesz. - ledobja a kötél végét, majd ráugrik, s fejjel lefelé kapaszkodik meg rajta, s úgy kezd el lassan lefelé csúszni, figyelve a tempóra is, és hogy van e valami lefelé.

A Doktor szavaira az ex-vámpír nagyon figyelt. A teleportálást már ő is mondta, az öreg talán nem figyelt akkor, valami mással volt elfoglalva. A felvetései széleskörű ismeretekről, tájékozottságra utaltak.
- Ön a tudomány mely ágában szorgoskodik, kedves Doktor? Mint látom és hallom, tapasztalom, a fizika és a kémia, biológia mezsgyéit érintve számos aspektusból közelíti meg a helyzetet.
A vallon elismerő szavai után a patkány után indult. Hallgatott az öregre, igyekezett vigyázni. Jacques elvezette őt egy tóhoz, ami mellett patak is volt és vízesés. A látvány nagyon szép volt és kellemes, semmi gépiesség nem volt benne, megnyerte Lerois tetszését. A meleg víz kellemes párájában még több időt el tudott volna tölteni, termálvízre gyanakodott, mélységi forrásra. A vihar hangjait már nem hitte el. Rosszat sejtett. A szaglását lefoglalta az erős és finom virágillat. A patkány visszaszaladt hozzá és Lerois látott valamit a tó másik partján, gyorsan ezután a hátuk mögül zaj hallatszott.
- Doktor, látta az iménti vészt előrevetítő szempárt? Én szemmel tartom, ami előttem van. Kérem, maga nézzen hátra és ha Ashát el tudja érni, értesítse egy élőlényről, ami vagy nagyon gyorsan mozog vagy több is van belőle.
A vámpír figyelt a Doktornak háttal és a patkányát fogva nézte a tó környékét. Ha támadás érte, igyekezett kitérni. 
~Arra még nem jöttem rá, mi a kapcsolat a liget, a lény vagy lények, a tó és az eltűnt emberek között. Ha a lények tudtak teleportálni annyi embert egyszerre, akkor sem érte, miért tették volna és hová. A tó mélyén lett volna mindenkinek a holtteste? - gondolkodott magában.

Ahogy haladtunk a liftakna felé, Kicsit vitáztunk Kestrellel. De szerintem nem volt az nagy veszekedés. Sőt épp csak ismerkedős hangnemben mondtam mindent, de a cicus nagyon berágott ránk. Jobb lesz nem kihozni őt a sodrából, mert abból még baj lehet. Úgy felkapott minket, mintha csak két verekedő kiskutyák lennénk. Vagy macskák. Már megint megmutatta az erejét, és hogy ne packázzunk vele. Szegényben szerintem túl sok tesztoszteron kering a vérében. Vagy azért ilyen, mert vadmacskaféle? Vagy csak nem rég látogatta meg a „Télapó”. Tudjátok, na, a nőknek van az az izé. Na jó, váltsunk témát!
Amit mondott eléggé letaglózott. Kimutatta az érzéseit és sebezhetőnek tűnt. Abban biztos voltam, hogy nem ez az első bevetése, de úgy látszik, legutóbb elvesztette az egyik nagyon jó barátját. Én nem vagyok katona, és nem is akarok az lenni, de nem akartam hősködni.
- Igen. Világos volt, és nagyon sajnálom. Többet a részemről nem lesz veszekedés. – És lassan haladtam a macskanő után. Rövid út volt, de kicsit hosszabbnak tűnt mint az ide út. Nem néztem senkire, csak magam elé, és azon gondolkodtam már vagy sokadszor, hogy mit keresek én itt.
Mikor a lifthez értünk sajnos megint mászni kellesz. Persze megértem, de én a lépcsőn mentem volna a szívem szerint. De most nem reklamálok. Ha a létra, amivel idáig leereszkedtem megy még lejjebb is, akkor én azzal megyek. Ha nem, megvárom, míg a többiek leérnek, és ha látom hová mentek, akkor nyitok oda egy kaput és átlépek rajta. Ha ez sem lehetséges, megpróbálkozom a kötéllel, nagyon óvatosan. Nem hiszem hogy ne lennék rá képes, de bármi megtörténhet, ezért ezt a lehetőséget csak utolsónak választanám.

- Ha vakon is haladunk, vannak más érzékszerveink, mint ahogy most is lefüleltem valamit. Épp csak nem tudom mit.
Cicus halad elől, mögötte sétálva gyönyörködöm amiben lehet, elvégre neki vannak a legjobb érzékszervei, amit pedig ő nem lát vagy hall, azt maximum a páncélom veszi észre, de én nem. Ahogy kicsit lassított feszült lettem, nem láttam az okát, a páncél se jelzett semmit, szemöldököm összeráncolva figyeltem előre... amíg egyszercsak el nem emelkedtem a földtől!
Mögöttünk vannak! Fordulok hogy üssem aki elkapott... de csak Cicus van ott, ő emelt fel Szását is, és engem a páncélnál fogva.
Meglepődtem, aztán eszembejut hogy valahol tévében láttam ahogy a földi emlősök így viszik a kölykeiket, a szentmise pedig méginkább erre emlékeztet, amit lead.
Összehúzom magam, lábamat alám és picit előre, kezemet mint valami imátkozó sáska hogy adjam a megszeppent kölyökmacskát.
- Miau, mi nem veszekedtünk, jó kis fiúk voltunk, és igenis szeretnénk mi is élve megúszni. mondom affektálós hangon. Legalább is próbálom gyerekhangon mondani dühtől remegő helyett. Nem is emlékszem mikor mert valaki ennyire lekezelően viselkedni velem, mintha nem tudnám mi minden van itt kockára téve.
Ha letesz nyugodtan és normális hangon folytatom: - Zuhanás alatt az én ugrásomra gondoltál? Remélem nem, mert ott annyira nevetségesen biztonságban voltam, hogy attól tartottam kinevetsz, amiért fel akarok vágni valami ennyire egyszerű mutatvánnyal. A mondókámnak csak azért éreztem szükségét, mert úgy éreztem - elnézést ha tévedtem - mintha Szása némileg keresné a helyét, pedig egyértelműen idevalónak érzem, gondoltam jót tesz ha ő is magabiztosan tudja. -
Amikor azt mondja hogy a feltételezésem az, hogy vannak lent, picit pontosítok: - Hogy vannak, vagy nincsenek azt nem tudom, de valamiért más állapot uralkodik ott. Az egyik lehető legrosszabb eshetőségből próbáltam kiindulni. Egy másik az lenne, hogy bármi is történt, ott lesz nyoma. Vagy csak egy sima meghibásodás miatt kergettetek velünk árnyakat, de feltételezem utóbbi esetben nem fogtok kinevetni, elvégre az életünk múlhat az óvatosságon. - Ha nem szól be senki, akkor egy jó ropogtató nyújtózás után nyugodtan folytatom az utat lefelé, néha még jó is kiengedni egy kis fáradt gőzt.

Miközben a parkban nézelődtem, Mr. Dumbon érdekes kérdéssel állt elő velem kapcsolatban. De nem tudtam, hirtelen mit is mondhatnék. Bár a talán el kéne mondanom neki az igazat, elvégre azt is tudom, hogy ő is eltitkol valamit... Talán ha elmondom magamról azt amit eddig nem mondtam el, ő is felfedi előttem a titkát.
- Tudja ez egy eléggé komplex és összetett kérdés... Igazából nem Emberi mércével mérve a tudomány majdnem minden ágához értek. Egyszóval a tudásom meghaladja az Emberi faj szintjét. S nem vagyok Ember sem. - jobbnak láttam, ha nem mondom el neki a teljes igazságot. Legalábbis egyenlőre, így volt a legjobb. Majd a társam és a kis állatkája találtak egy tót, vagy valami ahhoz hasonlót. Aztán elfogott egy különös érzés, mint mikor valakik figyelnek... Közben meg a jelek szerint a hely egy viharos napot imitálva villámlást és dörgést szimulált... Ráadásul a tó közelében lévő páratartalom miatt meleg is volt. Azonban, mikor a tavat vettem szemügyre, észrevettem a növényzetben egy szempárt, ami röviddel ezután el is tűnt.
- Végre jutunk is valamire... Egy használhatóbb nyom. - mondtam hangosan gondolkozva. De ezúttal ideje volt tennem is valamit. Ráadásul a megérzésem is bebizonyosodott, valóban figyelnek minket.
- Üdv! Bárkik is maguk segíteni jöttünk! Nem akarunk ártani maguknak, csak meg szeretnénk érteni mi történt az itt dolgozó munkásokkal! Kérem mutassák meg magukat! - megpróbáltam rávenni őket, az együttműködésre, hátha segítenek nekünk válaszokra lelni... Közben felkészülök a legrosszabbra is...

Árnyjáték Következő körváltás 2014.10.30. Csütörtök
Kalandorok:
Doktor, Philippe Lerois

Úgy fest, hogy Dumbon kérése ellenére a Doktor teljesen mással próbálkozik. Azonban minden jel arra utal, hogy eme kísérletére nem fog választ kapni, mert csak a közeledő szimulált vihar hangjai erősödnek, s a kis légmozgás ami talán a szelet akarná imitálni, de jóval enyhébben, mint ahogy ilyenkor fent fújna. Egy kis csend után hangos robaj és villámlás kíséretében esni kezd az eső a teremben Bár nem hideg a víz, s nem is olyan intenzív egyenlőre azért így is elázhatnak benne elég hamar ha nem találnak valami fedezéket ahol meghúzhatják magukat egy kicsit. Jó eséllyel eme mechanizmus lehet az ami felel a növényzet locsolásáért, csak azt is próbálták némileg élethűen megoldani. Talán, hogy a lent dolgozóknak adja azt az illúziót, hogy nincsenek ennyire mélyen. Dumbon kis patkánya azonban láthatóan fél, sőt retteg valamitől, s valami fedezéket keres vagy gazdája kezei közt vagy valami úton módon máshol. A szimulált természeti jelenségen kívül azonban semmi se okoz semmilyen zajt, így vagy elment az aki itt volt, vagy lapul, esetleg nesztelenül is képes közlekedni. Sok a kérdés, amit felvet ez a hely, talán több van idelent, mint amire bárki is számított?

Szása, Crimson Kestrel

Asha csendesen ereszkedik lefelé látszólag nem akart több szót fordítani erre, de Szása és Kestrel is érezhette, hogy a macska lány figyel rájuk is ugrásra készen. Egyenlőre azonban nem történik semmi a sötét liftaknában ahogy haladnak emeletről emeletre egyre mélyebbre és mélyebbre. Kestrel páncéljának érzékelői egyre erősebben veszik a jelet, majd hirtelen egy pillanatra megszűnik a jel, s a következőben minden felől rengeteg jelet érzékel, majd ismét semmit, s egy pillanattal később már csak az eddigi mélyen lévő jelet veszi a páncél és semmi mást. Asha is megáll, s felfelé néz, majd lefelé, aztán a két srácra. Valamit érzett talán de nem szól róla, csak lassan lengetni kezdi a kötelet az egyik kiszögelésre, ami az egyik emelet alatti kis perem rész, ahol elvileg a karbantartók mozoghattak, s ahova a létra is vezet, s ott megkapaszkodik fejjel lefelé ahogy a kötélről lóg, s lenéz... még vagy 10-12 emelet lehet lefelé. Szását is közben furcsa érzések kerítik hatalmába. Bár nem harcos de olyan érzése van, mintha figyelnék, mintha valaki vagy valami lenne a sötétben, s bár mágiát nem érez, de mintha mégis valami lenne a közelben. Kestrel páncéljának jelzései közben ismét megbolondulnak, majd helyre áll... ha egyáltalán valósak az adatok amiket közöl.

//bocsánat a késésért, remélem, hogy nem fog gyakran előfordulni//