A Földalatti "város" (Elhagyatott)

Árnyjáték
Kalandorok:
Doktor, Philippe Lerois, Szása, Crimson Kestrel

A bekötözött férfi ránéz Dumbonra, majd Kestrelre pillant, s végül Doktorra. Mindhármójuk felé biccent, majd fejethajt.
< Zeros a név, melyen hajdanán elneveztek, de sokan csak úgy hívnak, hogy Árny. > hallatszik a bemutatkozása mindenkinek a fejébe, majd Kestrel felé fordítja a fejét, de a hangját továbbra is mindenki hallja a fejében.
< Nem érzem szükségét egyiknek se, Kestrel > majd Dumbon felé fordítja a fejét. < A mikéntre szerintem sejti a választ, de hogy pontosan hogyan is fog megtörténni, az számomra is rejtély. Egy már nyitott kapun átlépni, sokkal könnyebb, mint egyet megnyitni, s én csupán kihasználtam a kínálkozó lehetőséget, azonban van köztünk olyan, aki képes is lenne erre. > fejét sokatmondóan fordítja közbe Asha felé.
- Igen, ha meg akarom ölni őket, akkor terheld ezt is csak rám. Mikor elmentem, csak mázlim volt, hogy nem nyiffantam ki az űrben egy aszteroidán, fényévekre eme bolygótól, mert nem csak időben, de térben is más helyre kerültem.- morogja csendesen a lány.
< Csak koncentráció és türelem kérdése ifjú Istennő >
- Nem…. Vagyok… ISTENNŐ! - mordul fel Asha dühösen – Hatalmam van, de ez sose tesz Istennővé, se most se máskor. Eme átokkal születtem, sose akartam, sose értettem meg, s ráadásul nincs olyan, aki elmagyarázhatná hogyan is működik. - vicsorog a lány, majd elfordul – egy selejt vagyok, semmi több.
< Az átkod áldás számomra, hiszen, csak ennek köszönhetem én is, hogy élek, ahogy sokan mások> hallatszik a férfi válasza, majd a kis társaságközt megjelenik egy gömb,melynek felületén, egy csata látható. Asha egy sereg élén, az elsősorban, s mögötte különféle lények, míg előtte egy egységes sereg.
< Sötét idők voltak… háború, mely eme világ népei és egy idegen világ harcosai közt zajlott a túlélésért. A Kiválasztottak nem voltak hajlandók segíteni, legalábbis mind nem, csak néhányan, s főleg olyanok, aki már a következő generációk voltak. A Kiválasztottak, azaz Avian Isten fajának gyermekei. Remény, azaz azon a néven ahogyan megismerhettétek Asha, az egyik ilyen gyermek, aki egy kemény vita után hátat fordított a Kiválasztottaknak előtte, mert nem értett egyet, azzal, hogy Isten lenne, csak mert hatalmat kapott születés jogán, s a halandók közé ment, hogy ott élje az életét, mint gyógyító. Azoban a háború elkerülhetetlen volt, s lépnie kellett, ahogy a hozzáhasonlóknak, már akiket ez érdekelt. Azonban a harcok közben nem használta azt ami őt Istenné tette, haladóként küzdök, míg nem az egyik csatában... >
Látható közben a harc a gömbbe és az, ahogy az idő szinte lelassulni látszik, ahogy az ellenséges sereget mészárolták, de szembe jött valaki, akinek utat nyitott az ellenséges sereg, s egy csapással döntötte földre Ashat, majd a félig kábult lány szeme láttára tépte szét, vagy fegyverrel ölte meg a társait, barátait, kiélvezve azok halálát, s a lány fájdalmát, ezzel próbálva megtörni teljesen, hogy a sereg, akit ő tartott össze, összeroppanjon. Jól látható a fájdalom a lány szemében, ahogy az idő csak lassul, s lassul, ahogy a fájdalom, s bánat, kegyetlen dühvé válik a szemébe, majd feláll a földről, de mindenki más mozgása teljesen lassú körülötte, mintha csak rá nem hatna az idő. Kinyújtja oldalra jobbját, melyben megjelenik egy hosszú kard, melyen felfénylenek rögtön rúnák, s végül egész testén tetoválások jelennek meg, majd izzanak fel, míg végül arany páncél jelenik meg a testén, s fehér szárnyak mögötte, melyek csak energiából állnak. Lassan lépked, s társai tetemeire néz, majd azok gyógyulni kezdenek, az elvesztett végtagjaik visszatérnek a testükhöz, miközben ő csak megy előre, s fején egy csuklya jelenik meg, ami ahogy elfedi az arcát, már csak a feketeség látszik benne, s arcának egyetlen vonása se. Ekkor kezd az idő visszatérni rendes ütemben, ahogy azt a halandók érzékelik, de már Asha nincs ott… kilométerekre van a sereg túloldalán, s kardjáról vér csöpög, miközben másodpercekkel később az idegen sereg tagjai számtalan apró darabra hullanak vágások mentén, melyet talán meg se éreztek.
<…Ahogy feltámasztotta társait, egy maga alig két másodperc alatt lemészárolta a több tízezer fős sereget, annak vezérével együtt. Könyörület nélkül. Természetesen eme tette eléggé vegyes érzelmeket kavart mindenkiben, hiszen voltak akik Istenítették, de voltak akik rettegtek eme hatalomtól, mert felderengtek a régi legendák,hogy hogyan pusztult el korábban Avian városának lakossága, mely városról a bolygó is a nevét kapta. Igen… Asha az egyik legerősebb Kiválasztott lánya...>
- Elég lesz már nem? - kérdi csendesen Asha – Ezután, hogy ti békében élhessetek leléptem… ennyi… vége a mesének… vigyázz rájuk… majd jövök… - ezzel megindul Asha kifelé a romok közül, ha csak valaki nem állítja meg.
< Vagy csak épp most kezdődik > jegyzi meg csendesebb hangon a férfi.

Lerois Kestrel kérdésére szívesen elmondta volna, miket látott és ő is megkérdezte volna a shi'art ugyanerről, hogy egyberakják a megtudottakat, együttes erővel megoldást keresve. Az ismeretlen idegen megelőzte őket. Az ex-vámpír megvárta, amíg Zeros, avagy Árny beszélt telepatikusan. Asháról újabb információ derült ki. Lerois első gondolata az volt, hogy ha a felin tudott kaput nyitni, a bűne még nagyobb volt. Arról is hazudott nekik, hogy rá van kényszerítve a kutatásra, nem tud elmenni. Egyszerűen csak nyitnia kellett volna egy kaput, ő nem tette, valamit akart ott. 
A felin összeveszett Árnnyal, tagadva az ereje megbízhatóságát. 
~Istennő? Ez érdekes gondolat~gondolkozott Philippe.
A további történetet és a levetített csatát megnézte. A saját céljain gondolkozott és a folytatáshoz hozzáfűzött valamit.
- Az itteni világ lényei, az a Riko Ironheart nevezetű tudtunkra adta, hogy a földbe vájt létesítmény csapda volt. Az a kapu, amit ők nyitottak, hogy ide hozzanak minket, használható még az ellenkező irányú utazásra, azaz a hazatérésünkre is? Asha, elvárom, hogy tegyen meg mindent a visszatérésünkért, ha az eltitkolt képességei és céljai miatt egy idegen világba száműzettünk Ön miatt!

– Doktor, Szása érkezésünkkor már nem volt eszméleténél, és azóta se tért magához. Bár nem értek az ilyesmihez, de lehetséges hogy a képességéhez van köze, sikertelenül megpróbált ellenállni, és ezáltal jobban megviselte az utazás? –
A hatalmasok beszélnek a hatalmukról, és még egy történelemleckét is kapunk. És nincs törilecke vallás és politika nélkül. Vagyis nem gyakran, és ez sajnos nem azon ritka esetek egyike. Továbbra is egy katyvasz ami itt van, de azért jó tudni hogy kiket kell hibáztatni a sorsomért. Azokat az izéket, akik így osztogatják a hatalmat használati utasítás és előzetes tréning nélkül, Ashát mert túlélte és itt hagyta ezt az egészet (amit megértek), és mindenkit akinek ez nem tetszik.
Na és?! Még a magát Doktorként bemutató is közelebb van ehhez az egész témához mint én! Kivéve ha most hadba vonulunk, és kapok egy megfelelő fegyvert, bár a dzsungelben akkor is esélytelen vagyok a helyiek ellen... talán ha a romvárosban lenne egy jó kis mészárlás, ott magammal tudnék rántani párat a halálba, de nagyobb sikerre nem számítok, és egyébként is a cél a hazatérés, nem egy idegen faj belpolitikájába piszkálódás... épp csak nehéz ez, ha ők meg belerántanak.
És mindeközben a lány, akit saját népe egy tagja istennőnek titulál, de más kultúrákban szörnyeteg vagy démon is lehetne szép csendben távozna, de Michael Dumbon még utánna szól. Jogos amit mond, de cseppet se burkolt.
Ajjaj, ennek se biztos hogy jó vége lesz!
Kestrel szó nélkül felkel és követi, már amennyire tudja. Nincsenek illúziói, Asha ha akarja, pillanatok alatt lerázza. De hátha nem, és ezután a kis közjáték után ki tudja milyen állapotban van, mit akarhat csinálni, ha valaki van mellette talán jobban átgondolja.

Árnyjáték
Kalandorok:
Doktor, Philippe Lerois, Szása, Crimson Kestrel

Árny megrázta csak a fejét, majd nézte ahogy Asha megáll, s hátra néz egyenesen Dumbonra.
- Nem hazudtam… csak nem mondtam el mindent magamról… ahogy ez nem csak rám igaz… ugye? - mélyen belenéz az ex-vámpír szemébe – nem tudok teleportálni… maradjunk ennyiben… főleg mert nem tudom megválasztani se az időt, se a helyet, ahova érkezem… mikor elmentem nem számított mikor bukkanok fel, csak messze legyek innen… - ezzel megindul, de még hátra szól. - … és épp arra készülök, hogy visszajussanak… csak ahhoz kell tennem egy-két dolgot… - ezzel kiballag a romok közül, az utcára, s ott ballag tovább a város közepe felé,elsőre mintha tudomást se venne útitársáról, majd megszólal.
- Mondanám, hogy magányra vágyok Kestrel, de csak kifogás lenne, s ha tényleg így lenne, akkor már rég nem lennék a közelben se. Bár Zeros azt úgy se hagyná… szóval, hallgatlak – ezzel megáll az utca közepén, talán ha pár száz méterre a romos templomtól. A kinti rész úgy néz ki, mint egy kertvárosi rész, kis házakkal, s feltehetően sok utcával, de még így is látszik a nagy torony, mely a város közepén áll.

Közben Árny lassan feláll, s odamegy Szásához.
< Nem lesz baja, csak kába, de hogy mikor is ér magához, azt nem tudom. > Hallhatja a férfi hangját az ott maradt két férfi.
< Mindenkinek vannak titkai… > Majd a két férfi felé fordítja a fejét. < Riko és a hozzá hasonlók törzsi harcosok, a Vadon Gyermekei közül. Erős, állatias lények, akiknél harmóniában van a természet és a technológia. Fejlettek, ugyan akkor befolyásolhatók is. Azonban, hogy kérdésére válaszoljak, bár gyakorlatilag még megtudnánk tenni, mivel a kapu nyitva, de nem fogjuk megtenni. Gondolom sejti, hogy még egyszer nem vagyok képes feltűnésmentesen megtenni, mert már nincs az oldalunkon a meglepetésereje. Így viszont egy újat kell nyitnunk, ami nem lesz kis feladat. Pontosan oda kell visszaérkezniük, ahonnét jöttek, egy nagyon minimális hibahatárral, mind térben, mind időben. > lassan megindul az egyik oszlop maradványai felé, s neki támasztja a hátát, miközben a gömbön megjelenik egy újabb kép… Valahol a sötét űrben egy villanás után egy gömb száguld a végtelenben, melyen belül ott van Asha, s csak méterekkel vét el egy űrhajót, mely egy aszteroida közelében áll, majd csapódik bele. Ezután a hajóról egy kis űrhajó indul meg, hogy felvegye a gömböt, s bevigye a nagy hajóba.
< Ha ők nincsenek ott Asha se lenne már mostanra. Nem kérdezték és nem mondta el, hogy mi és ki ő. Csak élte a halandók életét, tudva, hogy az élet, amit a halandók élhetnek az számára, mintha csak pillanatok lennének, olyan kevés az idő, amit képesek élni, de mégis ezt választotta, míg nem találkoztak. Csapda volt az elejétől kezdve, amiről nem tudott, s aminél nem kellett volna ott lenniük. De ez már a múlt… a távoli… múlt > a gömb lassan eltűnik, s Zeros is elcsendesedik egy időre.

Figyelmesen hallgattam és szemléltem a körülöttem lévő eseményeket, melyekből sokat megtudtam. Többek közt arra is fény derült, hogy mindenkit vissza juttatni a saját idejébe és helyére nem kis feladatnak bizonyult, ha képességgel csinálják. Kestrel is lemondta, Szasa állapotát, majd Asha és Kestrel kicsit sétálni mentek, míg én Mr. Dumbon és Zeros maradtunk még a romos templomnál. Mivel nem akartam, hogy mindenki nagyon terhelje képességei határait, ideje volt már nekem is nagyobb szerepet vállalnom, így ennek az egésznek a végén.
- Mr. Dumbon, Zeros! Én tudok mindannyiunknak egy remek megoldást nyúltani, ami mindenkinek segítene. És senkinek nem kéne a képességei határait feszegetnie. Michael Dumbon, emlékszik, mikor még a létesítményben elmondtam, hogy mindenkit képes vagyok visszajuttatni oda, ahonnan jött és úgyan abba az időben is? Zeros, maga pedig ha olyan jó telepata, mint ahogy azt állítja, akkor nyilván nem csak azt tudhatja, ki vagyok, de azt is, amit nyújthatok másoknak. Mindössze csak arra kérném, hogy hozzák ide a TARDIS-om a Steve Rodgers repülőtér parkolójából, a többit én segíthetek utánna megoldani, ezt garantálhatom. Ahogy a hazatérésüket is, ha hagyják, hogy segítek... - közöltem velük, amit kellett. Persze feltételezésem szerint Zeros tudta mindezt tólak, és hogy a TARDIS-om képes az időutazásra is, feltéve ha ezt kiolvasta az elmémből... Majd Michael felé fordultam.
- Oh és majd elfelejtettem ebben a nagy zűrzavarban. Michael önnek van egy üzenetem is egy régi barátjától. De ezt majd később elmondom. - ezzel bizonyára felkeltettem az érdeklődését, minden esetre majd rá fog jönni, hogy a reptéren nem volt véletlen a felbukkanásunk...

Amikor Asha ennyire nyersen közli hogy bármikor lerázhatja a Vércsét, amaz felnevet. Tudta természetesen, de egy dolog ha valaki tisztában van saját korlátaival és vélt gyengeségeivel, de egy egészen másik ha ezt egy dekoratív ellenkező nemű tudja és dörgöli az orra alá. Ilyenkor meg lehet sértődni, de persze nem kell róla tudomást venni, vagy csak simán nevethet rajta egy jót az áldozat. A shi'ar az utolsót választotta nem teljesen szándékosan.
– Igazából beszélgetést és pihenést emlegettél még amikor erre tartottunk, és bár friss a levegő, de már volt mára elég pihentető séta szerintem. Persze a tábortűz körüli társaság megkérdőjelezi az ottani elfekvés relaxáló hatását ha kellemetlenkedni akarnak épp, mert olyanjuk van. Témával bevallom nem készültem, és inkább tartogatnám a könnyed csevejt és flörtölést arra a tengerpartra, amit még nemrég – mennyi ideje is volt, hatezer éve? – terveztél saját bevallásod szerint. Viszont a környéken nincs sok pasas aki nem istenét és nem tekint rád mint árulóra, gondoltam talán jól esik ha a közeledben vagy egy ilyen ritka egyed. Feltéve hogy nem mész valami számomra nagyon veszélyes irányba, mert bár le tudom nyelni a büszkeségem ha kell, de azért vannak dolgok amik attól még nem esnek jól. – például ha tudom hogy csak teher vagyok, mert folyton meg kell menteni – De ettől eltekintve minek maradnék az öregékkel, amikor választhatom a te társaságod? Főleg ha véletlen még hasznodra is lehetek valahogy, és előbb térhetek vissza a számomra ismerős időbe. Szóval, hogyan tovább?

Lerois állta a felin tekintetét. Sokan gyanúsítgatták meg az évszázadok során sok mindennel, nem omlott össze ettől. Amiket mondott, azok kifakadtak belőle. Ritkán történt ilyen. Most elhozták egy másik világba, ki tudja, milyen időbe és a hazaút korántsem volt biztos. Ez elég indok volt, hogy elfogyjon a türelme. Asha szavait rezzenéstelen arccal hallgatta végig. Figyelte, hogy mennyire hatott őszintének a lány. A csata után annyira elkeseredett volt tehát, annyira nem akart kiválasztott harcos lenni azok ellen, akik ellen küldték volna őt, mint Kiválasztottat, hogy inkább elteleportált, vállalva azt is, hogy ha nem éli túl. 
~ Árny sokat elmondott és megmutatott. Nem ülhetünk itt beszélgetéssel töltve az időt, valamit tennünk kell, nem hiszem el, hogy csak Ashának van ezzel feladata. Miről beszél a Doktor? Tardis? Régi barát ~
Az ex-vámpír sétálni kezdett körbe és körbe, miközben válaszolt a párosnak:
- Szavai megértették velem a történteket, Árny. Asha elment és remélem, sikerrel jár, addig is mi mit tudunk tenni, hogy mindannyian elhagyjuk ezt a világot és visszaérjünk a sajátunkba? A másik kérdésem pedig az, hogy ha ezt megtesszük, mi a garancia arra, hogy nem jönnek újra utánunk az itteniek, a Vadon Gyermekei? Netán ezt intézi Asha?
A vámpír el tudta képzelni, hogy Asha leszámolásra ment. A hatalma nagy volt és lehet, hogy el akart bánni az itteni vezetőkkel, lezárni az utakat előttük és megnyitni a földiek előtt.
- Rendben, Doktor, mikor idejét látja, szívesen hallgatom - mondta diplomatikusan.

Árnyjáték
Kalandorok:
Doktor, Philippe Lerois, Szása, Crimson Kestrel

Zeros megrázza a fejét lassan Doktor szavaira, de nem válaszol neki azonnal, csak miután Dumbon befejezte mondandóját.
< Sajnos nem vagyok képes a teleportálásra, bár önöknek lehet ez úgy tűnhetett, de csupán csak gyorsabban mozgok, az önök által észlelt időben, s bár sok képesség birtokában vagyok születésem óta is, s még többet tanultam, azon idő alatt ami azóta eltelt, de eme csodás képesség kitanulására, még nem szántam időt. Ha megtettem volna, akkor most áldanák azon csodás rejtélyt, hogy hogyan is kerültek fel a felszínre az önök idejében, s nem lennék itt önök is. Így sajnos, ha át is mennék, a felszínre való jutás még számomra is gondot okozna. Sajnálom. S igen, nem csupán a telepátára vagyok képes, hanem ismerem a múltjukat, annak jó, s rossz dolgaival egyaránt. Bár eme képességemmel nem szoktam élni, ha erre nem vagyok rákényszerülve. > Zeros egy kicsit elhallgat, mielőtt ismét megszólalna.
< Asha még annyira se akar itt lenni, mint önök, s bár szándékait nem látom át, de... > hirtelen elhallgat, mikor egy hang csendül fel a romok közül.
- Zeros… - közben egy fiatal nő sétál elő, eléggé emberi vonásokkal, leszámítva egy pár macska fület és egy farkat. Ruházata lenge is, de közben alig mutat valamit a testéből.
< Asrid > hallható Zeros hangja, bár nem túl nyugodtan.
- … Hol a lányom? És miért nem hoztad elém, ha már végre hazatért?! - összekulcsolja mellkasa előtt a karjait a nő, míg válaszra vár. Dumbon jól érezheti a mágiát a nő felől, aki szúrós tekintettel néz Árnyra, majd ahogy a két férfire néz, arcvonásai megenyhülnek.
- Elnézéseteket kérem. Üdvözöllek benneteket Avianon.

Asha Kestrel szavain elneveti magát, bár érezhetően nem örömtől, inkább csak kényszerűen, szomorúan.
- Ennél is veszélyesebb helyre? Itt vagyunk ez már jóval veszélyesebb, mint aminek ki akarnálak tenni titeket. Eme világban a népesség jó része mágia használó, jó része nem ember és a kettő keverékéből is van jó adag. Az Asgardiak már nem járnak ide segíteni, a Démonok is max a városaikban vannak, már akik még megmaradtak. - belerúg egy kőbe, ami mint egy lövedék szál el és szakítja át az egyik ház falát. - És bármilyen hihetetlen, sokkal jobban szeretnék a ti időtökben lenni, ahol nem ismer senki, s ahol nem nyomja a vállaim a hatalmam terhe. Igazából itt eme helyen nincs szükségem pihenésre, a hely ad nekem erőt. - lassan ballag a fű felé, majd ott leül, elterül benne. Kestrel felé pillant, majd az égre.
- Te mit tennél, ha tudnád, hogy a halandóság számodra azt jelenti, hogy több évezredet élhetsz?

Az ex-vámpír a kérdéseire csak részben kapott feleletet, mert a beszélgetést félbeszakította egy nő, akiről kiderült, hogy Asha anyja volt! 
~Tőle örökölte a felin a mágiát, csak úgy árad belőle. Érdekes, hogy Ashán nem éreztem, ő elrejti. A történtek után kezdem megérteni.~gondolkozott hangtalanul Lerois.
Annak nem nagyon örült, hogy a fejébe látott ez a lény. Egyelőre nem árult el semmit Leroisról, de megtehette volna. Az itteni világban talán nem is voltak vámpírok és ami régen volt Philippe, az itt ismeretlen lehetett. Rákérdezni erre semmiképpen nem akart, mert felfedte volna magát a Doktor előtt. Az a rejtélyes üzenet érdekelte inkább, amit az idős ember át akart adni a régi baráttól. 
- Üdvözletem, Asrid!
A férfi köszönt, többet nem reagált. Nem ismerte a nő szerepét, hogy mik voltak a céljai Ashával. Lehet, hogy a tervet meg akarta vétózni. Hagyta, hogy beszéljenek Árnnyal, ő csak figyelt és megjegyezte magában, hogy mi volt a világ neve. 
~Avian~

Olvastam, hogy az emberek pszichológusai szerint a nevetés gyógyító hatású, és állítólag még a keserű is segíthet. De azt hiszem ennyi ide nem lesz elég...
– Jahogy, itt már a puszta lélegzetvételeddel is tudsz csalni? Akkor azt hiszem megvárom, míg hazaérünk mielőtt megpróbállak megtréfálni, egészségesebb tervnek hangzik. – és kényelmesen elheveredek mellette, majd a következő kérdésre nyugodtabb de egyben humormentes hangon kezdek válaszolni, az eget nézve – Ha komolyan kérded, engedd meg hogy kissé hosszabbra vegyem a válaszom, abból kiindulva hogy itt minden jól alakul... Katona létemre szeretem a balhét, és a saját fejem után menni. Amíg a földön vagyok, a zsoldom otthon halmozódik, idegenlégiós bér, mivel nem hogy nem a saját csillagképemben, de még a saját galaxisomban se vagyok, és maradok távol amíg vissza nem rendelnek, vagy el nem érem a célom. Mivel az emberek is adnak fizetést azért a nem sokért amit csinálok, elég kellemes érintetlen summa fogja a markomat ütni ha teszem azt egy egész évszázadot eltöltök a Földön, aztán hazatérek. Egy átlagos ember meddig dolgozik? Harminc-negyven évet, vezető pozícióban talán tíz-tizenötöt. Vagyis az otthoni kezdő rangommal az emberek közt simán öt-tíz generációnyi generális fogja váltani egymást felettem. A csinos dokinő aki érkezésemkor átvizsgált? Addigra már halott lesz. A fiatal nővérke, aki segédkezett neki? Egy gyűrött abrosz, ha él még, és már az unokájának vagy dédunokájának fogom csapni a szelet, ha örökli a külsejét. Folyamatosan azt fogom látni, hogy lelassulnak, megöregednek majd meghalnak az emberek. Ettől fog megszabadítani, ha a „nyugdíjamból” veszek egy saját hajót, és megyek a saját fejem után bármely galaxisban, az isteneknek tetsző mód élve, ha nem is a shi'ar birodalmi normákat teljesen betartva. Szeretni fogok ha nincs balhé. Ha nincs ki kellemes lenne a szemeimnek, balhézni fogok. De leginkább szeretkezni ÉS háborúzni fogok, mindkét istenünk dicsőségére míg el nem bukok. Mit számít akkor már, hogy meddig élek, továbbállok mielőtt észrevenném hogy másoknak máshogy múlik az idő. Továbbállok mielőtt a szeretőm megunna, mielőtt a helyiek összefognának ellenem egy végső megleckéztetés erejéig. Egy rakat faj van, aki még az embereknél is kérészéletűbb. Persze, egy rakat meg még nálam is sokkal tovább él, de számukra az idő fogalma is teljesen más, míg az emberek szemlélete ha nem is ugyanaz mint a népemé, és ha nagyon más is mint ahogy én birodalmakban gondolkozom, de személy szerint egyik-másik unalmasabb arcnál még én is gyorsabban élek. Az más kérdés hogy a Földön egy politikai ciklus négy-öt éve több hátbaszúrással és intrikával bír, mint odahaza a Birodalomban egy teljes évszázad, ha épp egy nyugodtabbat élünk meg. – itt felnevetek, pont most nem ilyen idők járnak odahaza – Nem, ha valami zavarna, az a tudat hogy még az emberek léptékével is hirtelen nagyon kevés időm van hátra, nem tudnék hova kapni, el kéne döntenem mi az, ami tényleg igazán fontos és kihagyhatatlan, és mi az amit ebben az életben kihagyhatok. Persze, egy csatában többször is vannak pillanatok, amikor úgy érezheti valaki hogy itt a vég, az fickó az én fejemre céloz most, a felém repülő gránát a beleimből fog turmixot csinálni, a fent elhúzó bombázó a fejemre omlaszt húsz-harminc emeletet... De az más, egy lassú haldoklás lenne a legnagyobb kínzás számomra. Elnézésedet kérem ha nem tudsz semmi érdekeset kezdeni a válaszommal, de én már csak így látom az időt. – majd odafordulok Asha felé – Persze lehet hogy pártucat év múlva másképp fogom gondolni, mit is tudok én, biztos ebbe is bele lehet unni, akkor valami mást kell majd keresnem. De legalább annyira valószínű hogy valahol valamikor hibázok, és ezért az életemmel fogok fizetni. Akkor meg fölösleges volt ilyesmin aggódnom. –

Árnyjáték
Kalandorok:
Doktor, Philippe Lerois, Szása, Crimson Kestrel

Zeros hallgat, hogy Astrid tekintetét próbálja állni, mikor ismét rá néz.
- Valamit kérdeztem, s elvárom a választ is, mert ez most nem játék Zeros! Máskor elnézem, hogy a kisded játékaidat játszod, s bár idősebb vagy mindenkinél itt, de ideje lenne nem úgy viselkednek, mint egy taknyos gyerek! - a nő jól láthatóan mérges, s minden bizonnyal lehet is ennek alapja.
- Vannak szabályok még eme világban, hiába tűnik néha úgy, hogy nincsenek, vagy épp rád, vagy a többiekre nem vonatkozik! NEM avatkozhattok bele Avian múltjába és ennek fényében NEM mehettek a Földre, s hozhattok el senkit a távoli jövőbe!
< Ha közbe szólhatok, akkor csak azért tettem meg, hogy másik lányod ne belezze ki őket, kényére kedvére, Astrid, természet anya. Sajnálatos, ez, de csak két rossz közül választottam ama rosszat amivel megoldható lehet, hogy még helyre hozzuk eme hibát. > hallható Zeros tisztelet teli nyugodt hangja, bár kissé színpadiasnak hat a dolog.
- Felelőtlen vagy és ezt semmivel nem magyarázod ki Árny! - vicsorog rá a nő – Te is tudod, hogy nem lenne jó, ha önmagaddal találkoznál azon időben!
< hmmm… azok a szép idők.. valahogy minden olyan más volt. Néha hiányzik azaz éjszakai élet, s nappali alvás > hallatszik Zeros hangja mintha csak súgna, a két férfinak, s minden bizonnyal ebből Astrid semmit se hallott vagy lehet kapna ezért extra okot a kötésekre.
< Igen úrnő, ebben igazad van, s sajnálom próbálok uralkodni magamon máskor jobban > csendül fel Árny hangja ismét ahogy meghajol Astrid felé. Mire a nő csak szemeit forgatja, s felnéz.
- Majd meglátjuk… - szólal meg végül a nő, majd a férfiak felé fordul. - Nem tudom mivel is enyhíthetnék a helyzeten, mivel minden bizonnyal egyikük se szeretne itt lenni. Sajnos a hazakerülésük kicsit nehézkesebb lesz, mint ahogy ide kerültek. Sajnos a legtöbb személy aki értett a mágia azon szintjeihez vagy a technológiához ami az időutazáshoz kell, vagy halottak, vagy elég nehezen vehetők rá erre, vagy épp nem akarnak tudomás venni róla. Szomorú, hogy belekeveredtek egy háborúba, ami két testvér közt zajlik…
< szerintem jelenleg még arra is több az esély, hogy megtaláljuk a régi feljegyzésekben lévő időutazó eszközt, mint hogy ők ketten vált vállnak vetve tegyenek valamit. Legalábbis egymás megölésén kívül... > vág közbe Zeros…

Asha csak hallgat csendesen, miközben lehunyja szemeit, s csak később nyitja ki egy nagy sóhajtás kíséretében, de nem vág közbe. Mindössze lassan felül, majd előhúzza pisztolyát, s nézegetni kezdi csendesen.
- Egy csatában… - suttogja csendesen, miközben feláll, majd ahogy rámarkol jobban a fegyver markolatára, annak a formája megváltozik, s egy hosszú karddá válik, aminek pengéjébe rúnák sorait vésték. Lassan a talajba szúrja a penge hegyét.
- Szása megérzett valamit Dumbonban, mert benne is lakozik olyan, emlékszel? Bennem is hasonló rejlik, csak képes vagyok elrejteni olyan szinten, hogy ne érezzék meg. Csak jóval nagyobb, s uralni is képtelen vagyok rendesen. Igazából… aznap megrémültem, ezért menekültem el. De nem a harctól, hanem, hogy az erőt, amivel lecsaptam képtelen leszek uralni, s kontrollálni annyira, hogy ne tegyek kárt azokban, akik esetleg fontosak lehetnek számomra, vagy épp nem szolgáltak erre rá. - lassú mozdulatokkal jeleket rajzolgat a talajra, miközben beszél, majd egy kört. - Sokan azt hiszik itt, hogy csodálatos eme hatalom, hiszen mí könnyű vele teremteni, pusztítani, vagy épp hosszú életet élni… bár ez csak a felszín.. semmi több… Ha lehunyom a szemem hallom azok sikolyait, akikkel végeztem, azokét, akik miattam haltak meg, ártatlanok végső fohászát, mielőtt véget ért számukra minden. - tűz lobban a körben, ami mellé leül. - furcsa, így látni egy csatát… hiszen én is úgy voltam vele, hogy élem az életem akár egy átlagos halandó, s egyik harc jöhet a másik után, de az élet nem erről szól, nem ebből áll… azaz nem csak… - végig néz lassan a kard pengéjén. - ...Valahogy visszaviszlek a titeket a ti időtökbe, ígérem...

Erő...
A legközelebbi, ami saját tapasztalatom, hogy az emberi csontokat mennyire könnyen tudom eltörni akár csak egy egyszerű kézfogással, és ezért mennyire oda kell figyelnem. De az azért más, nem egy teljes térség kiirtásának veszélye.

Holtak...
Azokhoz több közöm, de nem hiszem hogy a shi'ar hozzáállás sokat segítene itt. Az emberek azt mondanák az Akadémián még gyerekkorunkban agymosáson esünk keresztül hogy ne zavarjon minket a gyilkolás. Kiképzésünk alatt pedig ha nem is gyakori, de hétköznapi esemény ha az egyik-másik kadét meghal. Közösen kielemezzük mi okozta, hogyan kerülhetjük el ha nemkívánatos esemény okozta, és ha esetleg szükség lenne rá valamikor, hogyan tudnánk hasonlót a lehető legcélravezetőbben előidézni. Például az ellenséges felszerelés szabotálásával, természeti viszonyok, harci helyzetek vagy mások pszichés állapotának kiaknázásával.
Hatékony faj vagyunk, nem barátságos.

– Megint ez a fogadkozás? Kit akarsz meggyőzni, engem, vagy magad? Miattam különösebben nem kell aggódnod vagy sietned, a megfelelő eonban vagyok és eddig nem utaltál rá, hogy a Birodalommal bármi történt volna. Ezután se kell. – nevetek fel, bár hangomban kevés a derü – A többiek biztos nem fognak tiltakozni. A Doktornak volt egy furcsa megjegyzése, ami alapján az idő esetleg számára még kevésbé lehet döntő faktor mint számomra, mintha befolyással rendelkezne... Bár valamire szüksége lehet hozzá, különben még találkozásunkkor leléptünk volna. De a távozás innen azt hiszem túlélési taktikának se utolsó. Csak ne vidd túlzásba, sikerülni fog valahogy. – Próbálom nyugtatni, de szavaim üresen csengenek. Tekintetem inkább az égre emelem, mint a Cicusra.

Lerois kívülállóként hallgatta a családi veszekedést és a Doktor sem szólt közbe. Nem is lett volna helyén való. A nő furcsa módon arról beszélt, hogy nem volt szabad a földre menni. Akkor bizonyára oda mást visszaküldeni is veszélyes volt. Mégis ezt ígérte nekik, hogy mindent meg fog tenni. Rájuk voltak utalva és a z ex-vámpírt nagyon zavarta ez a kiszolgáltatottság. Árny egyik megjegyzése, hogy éjszaka volt fent és nappal aludt, olyan volt, mintha róla beszélt volna az öreg lény. Leroisnak nem hiányzott a vámpírlét. A gyengeséget vesztette csak el, az erő megmaradt. A Társaság hiányzott csak neki, az üzletember vámpírok közössége, ahonnan távoznia kellett, mikor ember lett.
- Mikori az az időutazó eszköz? Ez egy mágikus eszköz? - kérdezte Lerois.
Nem is technológiára gondolt. Attól félt, ijesztően ismeretlen volt neki. Mágiával mindent lehetett, bizonyára időben utazni is. Nem hallott még ilyenről, de érdekelte, ha erre volt lehetőség.

Kicsit értetlenkedve néztem a triót, a környezetemben, s azon gondolkodtam, vajon mi olyan bonyolult egy tér-idő transzportalásban.
~ Talán téren és időn át komplikáltabb lenne áthozni valamit egy képességgel, mint egy technikai eszköz segítségével? Ilyen összetett lenne egy ilyen képesség? Akkor talán ideje kezembe venni a dolgokat és segíteni nekik, úgy hogy közben magunkon is segítek! Nem azért járom az univerzumot és bővítem a tudásom, és ismereteimet, hogy egy akadály, vagy egy nehézséggel szembesülve feladjam! Nem ezért lettem a Doktor! ~
Közelebb sétáltam a hármashoz és úgy téve, mintha figyelmen kívül hagynál a jelenlévők hatalmának mértékét és jelentőségét belekezdtem a mondatomba, miközben nagyon is tisztában voltam most már mindazzal, ami körülöttem zajlik és ki mire képes.
- Hölgyem és Uraim! Míg maguk tanácstalanul vitatkoztak, hogy mi kinek a hibája, addig én kitaláltam a megoldást mindannyiunk problémájára. - mondtam elmosolyodva, miközben a két kezemmel megfogtam a zakómat a mellkasomnál, ahol szétnyílik és megigazítva folytattam.
- Míg maguk tanakodnak, a tér és idő utazás gondján és egy háború végkimenetelén és mindkettőre tudom a magoldást. Jómagam is sok éve már, hogy utazom térben és időben. Így én teljes mértékben értem és ismerem ennek módját és mikéntjét. Erre már próbáltam is utalásokat közölni korábban, de maguk túlságosan is el vannak foglalva a nevetséges háborújukkal, ami két testvér viszálykodásai miatt alakult ki. Pedig ennél sokkal rosszabb is van az univerzumban, elhihetik én tudom. Csupán annyit kérek, mivel nyilván elég fejlettek, biztosítsanak nekem pár technológiai eszközt és én megoldom először az időutazásos gondjaikat, utána a háborújuknak is véget vetek majd. - Itt kicsit felsóhajtottam, majd folytattam. - Csupán egy nagy hatótávolságú jeladóra és egy jel erősítőre van szükségem, és egy távoli aktíváló berendezésre és egy nagy hatótávolságú kommunikátorra. A többit megoldom ezekkel. Csak legyenek türelemmel, elég idősek már hozzá, hogy értékeljék a türelmet és a lét folytonosságát. Mindent megoldunk szépen sorjában.

Árnyjáték
Kalandorok:
Doktor, Philippe Lerois, Szása, Crimson Kestrel

Astrid ránéz Dumbonra, majd elgondolkozik.
- Talán pár ezeréves lehet, s hogy Mágikus lenne azt nem hiszem, inkább olyan szintje a technológiának, amit régen talán ezzel magyarázhattak, azonban ha meglelik, akkor próbálkozhatnak vele, itt senki se fogja önöket megakadályozni, és – ekkor a nő tekintete a Doktor felé fordul – ott minden megtalál, amit kér, bent a központi toronyba. Azonban technológia eme harcban nem segíthet, s nincs meg önben azaz erő, ami ehhez kellene. - fejezi be Astrid, miközben megindul a kijárat felé, miközben néhány jelet rajzol fel a levegőbe maga elé.

Asha lehajtja a fejét, majd lehunyja a szemeit.
- Talán magamat… - lassan vesz egy mély levegőt, s kinyitja a szemeit, mielőtt lemerevedne egy pillanatra, majd hirtelen kap Kestrel felé, s egy pillanattal később már bent vannak a többieknél.

Asha és Kestrel váratlan megjelenésére Astrid megáll, s lányára pillant.
- Hát itt vagy… - azonban a lánya közbe vág.
- Hallgass! - vicsorodik el Asha, s rámarkol a nála lévő kard markolatára. - Meddig akarsz még játszadozni az érzelmeimmel?
- Mégis mire gondolsz Lányom?
- Ne beszélj így velem… és hagyd ezt abba…
- AZ anyád va… - hirtelen mozdul Asha és ketté vágja a nőt karddal egy csapással, aki szétporlad, majd dühtől izzó tekintettel néz Árnyra.
- Te manipulatív szemétláda! A barátomnak hittelek! A társamnak! - Asha reszket a dühtől, s hirtelen az exvámpír érezni kezdi felőle a mágát, de ez pillanatokkal később már látványos is, ahogy a lány egész testén tetoválás szerű jelek izzanak fel. Rúnák, s nem is kevés, s több különböző mágiából. - Kestrel!védd a többieket! Nem mentünk sehova, lent vagyunk a föld alatt, egy illúzióba zárva, igazam van… Árnyak ura, Zeros, vagy inkább nevezzelek úgy, ahogy jobban ismernek?! - ezzel suhint egyet kardjával, s abból az erő, mint egy hullám csap ki, s találja telibe Zerost akiről lehullnak a kötések, s némán áll, miközben az illúzió összeomlik körülöttük, s egy fiatal férfi áll előttük, akinek sebe gyorsan begyógyul. Dumbonnak már ismerős lehet a fiatal férfi, hiszen saját magával néz farkas szemet, de jóval fiatalabb formában. Azonban egy jó adag harcos is áll körülöttük fegyverekkel, legalább tizenöten, de elég lomhának tűnnek, s nem túl élőnek.
< Semmi személyes Asha, hidd el. Te feladatod csak annyi volt, hogy a véred erőt adjon nekem, majd visszajussak egy olyan időbe, ahol éltem, s ott hidegre tegyem az ottani énemet, s mivel jól tudtam, hogy a képességed instabil így a relativitási gondokkal se kellett törődnöm, hiszen, ha itt megölöm a fiatalabb énem, attól még én létezek, mert egy másik párhuzamos világ gyermeke vagyok, s senkinek se tűnik fel a csere... > megköszörüli Árny a torkát
- S íme itt vagyunk, egy világba, ahol a szánalmas énem ember lett, közel sincs akkora hatalma és a fajtársai is kidobták maguk közül. Egyszerűen tökéletes. Csak meg kell várnom lapulva, míg húgod és csapata hazavisz téged, aztán véletlen a mögötted álló négyes elhalálozik, s senki se tudja meg mi történt itt, s a Szürke Eminenciás visszatér, bár igaz új néven, s nagyobb hatalommal.
- Dögölj meg. - sziszegi Asha, majd hátra szól – keressetek egy utat felfelé
< Innen nincs menekvés, igaz Lerois > csendül fel Dumbon fejében Zeros hangja
- Bár igazad van, jobb, ha látod előbb őket meghalni. Szolgák! Támadás! - ezzel megindulnak hörögve, vánszorogva megpróbálva körbezárni a kis csapatot.
A terem elég tágas, s látható a lift és a lépcsőház ajtaja is, azonban mivel jobban megnézve eme halottak talán a hely személyzetnék tagjai voltak így lehetnek akár még többen is.

Lerois szerete volna hallani, hogy egy ereklyével jutnak haza. Sajnos nem így lett. Ő pontosan tudta a különbséget technológia és mágia között. A mágiát megérezte, ha jelen volt és tudta is kezelni egy részét. A Doktor szakértelme elég lehetett a tmegoldáshoz, de az ex-vámpír nagyon tartott attól, hogy miben kellett részt vennie. Asrid már majdnem távozott, mikor visszatért a shi'ar és vele Asha, az istennő, aki tagadta ezt magáról. Családi veszekedés következett, amit Philippe távolról nézett. 
~Arról volt szó, hogy Asha elmegy és segít nekünk megoldást találni. Most visszajött, hogy kiossza az anyját és már fegyvert is fog rá. Nem foghatom fel, miként szolgálja ez az előre haladásunkat, a visszatérésünket. Pedig igaznak véltem szavait.~gondolkodott némán.
Amikor a lány megölte az anyját és az elporladt, majdnem olyan volt, mint egy vámpír halála. Árny előbbi utalásával együtt ez nagyon furcsán hatott. Asha úszott a mágiában, ezt már látni is lehetett. Az ereje kezdett megmutatkozni és úgy tűnt, valamilyen összeesküvést leplez le. Árny ellen fordult, aki nem az volt, akinek mondta magát, hanem maga Lerois egy másik verziója. Az ex-vámpír farkasszemet nézett a lénnyel. Most dühös volt, hogy illúzióban ringatta őket végig és az egész olyan, mintha még rá is akarta volna kenni. Remélte, hogy a társai értik, ki volt az ellenség és ki volt a normális verzió. Őt leplezték le. Nem volt már titok, hogy vámpír volt régebben és hogy milyen álnevet használt, kikkel szövetkezett. Leroisnak ez a harc személyes ügye lett, hiszen ellene irányult az egész, egy jövőbeli énje tervezte meg a merényletet, hogy átvegye a helyét egy párhuzamos világban, ami nagyon meredek elképzelés volt. A mágia ismert más világokat, végtelen számú világot, mégis megdöbbentő volt ezzel szembesülni, valakivel, aki ő volt, de mégsem volt ugyanaz.
- Én nem menekülök el előled, imposztor, hanem megállítalak a felinnel vállvetve! - kiáltotta Lerois és villámgyors reflexeit kihasználva a kardjával igyekezett lekaszabolni a halottakat, hogy fej nélkül távozzanak.
A többieknek nem kellett harcba bocsátkozniuk, nem várta el tőlük, ő maga viszont nem menekült, részt akart venni Zeros legyőzésében.

Egyik pillanatban még kényelmesen fetrengünk a fűben – bár nem annyira kellemesen, mint szeretném – aztán hirtelen ott vagyunk a többiekkel, majd egy sor káosz és visszatérünk oda, ahonnan el se keveredtünk, a Földalatti „városba”.
Tudtam! TUDTAM hogy nem mentünk sehová!

Őőő izé... itt mindjárt vérontás jön, és nekem kéne védeni a többieket?
Gyors leltár : egy Hulla, egy Bürokrata, egy Már-Nem-Időtlen akinek a sokkal idősebb és mégis fiatalosabb tehát valószínűleg sokkal erősebb énje lesz az ellenfele, Cicus a bombanő – aki remélhetőleg csak óvatosan robbantja szét az ellenfeleinket – illetve a háttérben táj része egy sor  fegyveres animált test. Szását kis szerencsével nem veszik figyelembe, a „jó iker” kardot von vagyis harcra késznek hiszi magát, a másik öreg viszont még mindig csak földbegyökerezett lábbal figyel. Meg persze ott van Cicus, de ha már őt kell védenem, akkor úgyis mindegy. Akkor a legcélravezetőbbnek az tűnik, hogy a Dokihoz közeli ellenfeleinkből a legszimpatikusabb fegyverűt kifosztom, aztán mehet a tánc. Persze ha kellően puhák, az öklöm is elég lesz. Lassan mozgó túlerő ellen gyors mozgással nem kéne szenvednem, ha nincs a földiekénél nagyobb erejük valami mágikus kellemetlenség miatt. Ha van, akkor a fegyverét se tudom talán elvenni az elsőnek... Akkor esetleg ha van övükön második fegyver azt elcsenni, vagy egyszerűen fel kéne kapni a Dokit, és elfutni vele egy kis távra, aztán gyorsan visszavetni magam a sűrűjébe, mielőtt a többieknek túl nagy hátrányt okozna a csökkentett létszám. – A dokit vállalom, Mich szólj ha kell valami. –

Kestrel ennek megfelelően támad, ha sikeresnek tűnik a taktika harcol tovább, ha nem a Dokit viszi ki az ellenfelek gyűrűjéből valahogy.

Árnyjáték
Kalandorok:
Doktor, Philippe Lerois, Szása, Crimson Kestrel

Kestrel támad, s elég gyors ahhoz, hogy elvegye az egyik pisztolyát, majd esetlegesen jobblétre is szenderítse.
- Meg ne harapjon! - kiált oda Asha, miközben Zerossal néz farkasszemet, aki látszólag csak élvezi a műsört, miközben mindkettőjük felől egyre erősebben érezhet a Mágia, mely mintha nem ismerne határokat. Dumbon is ahogy harcba lendült képes volt sorra vágni az élő halottakat, akik sorra hullottak el, mégis érezhető volt, hogy eme kis győzelmek még koránt se jelenthetik azt, hogy végig ilyen könnyű dolguk lesz. Kestrel több élőhalottnál is láthat pisztolyokat, amiket elvehet tőlük.
- Nézd őket, Asha… milyen elszántan küzdenek… nem mintha lenne bármi esélyük, de mégis… - Zeros, oly nyugalommal beszél, mintha csak egy esemény felvételét nézni, miközben Asha letámasztja a kardja hegyét a padlóra.
- Túl magabiztos vagy – sziszegi a lány, majd vesz egy mély levegőt, s nyugalmat erőltet az arcára. - Talán látszólag nincs esélyük, talán tényleg nincs sok, hogy győzzenek… de a remény, erőt ad nekik… - Asha közben mélyen Zeros szemébe néz, ahogy csak állnak egymással szemben.
- A remény hal meg utoljára, ahogy szokták mondogatni, de ez lehet most változni fog….Remény Angyala. - Zeros arcára enyhe mosoly ül, miközben a kis társaság hörgés, csoszogást, s nyögést hallhat a lépcsőház felől. A zajokból ítélve elég sokan lehetnek arrafelé.
- Azt hiszem, „testvérem” - pillant Zeros Dumbonra – eme hang a nem túl kellemes halálod hangja, amiről mondhatnám, hogy gyorsan bekövetkezik, de akkor hazudnék, hiszen ez szörnyen fájdalmas, s lassú lesz. - teljes nyugalommal beszél Zeros, miközben a hangok csak erősödnek.

//bocsánat a sok várakozás miatt//

Az ex-vámpír nekikezdett a harcnak. Kestrelnek bólintott, hogy köszönte a segítséget és szólni fog, ha kell. Irigyelte a shi~art ebben a helyzetben, hogy könnyen kezelte az új fegyvereket. Ő is elvehetett volna párat a lekaszaboltaktól, de túl modern és ismeretlen volt itt minden pisztoly. Lerois ott ragadt a múltban, már ez is sokkal gyengébbé tette, mint Zerust.
Lerois nem jött rá, hogy ezek vámpírok lettek volna, inkább agyatlan, de járó hulláknak gondolta őket. A szaglásával próbálta ellenőrizni, vámpírokkal volt-e dolguk és azért figyelmeztette-e Asha a társát vagy más veszélyt jelentett a harapásuk. Zerostól stílszerű lett volna, hogy vámpírokat küld ellenük, de ezek nem azoknak tűntek. Philippe várta volna a felin segítségét, de az nem érkezett meg. Beszélgettek Zerosszal, közben mintha mindketten töltődtek volna mágikus energiákkal.
~Remélem, Asha ereje elég nagy, hogy legyőzze a más világi énemet. Együtt sem tűnünk olyan erősnek, mint ő egyedül~gondolta hangtalanul.
A lépcsőházból közeledő hangok ugyanilyen ellenfeleket sejttettek. Nagyon sok ugyanilyet. Zeros utalása arra célozhatott, hogy fel akarják majd falni őket ezek és annyian lesznek, hogy lassan meg is teszik, mert fizikai képtelenség lesz minddel elbánni. Az ex-vámpír igyekezett a mostaniakat mind lekaszabolni és Kestrelt kérte:
- Fel tudja vinni Szását és a Doktort valahova magasra, ahol nem érik el őket?
Az ex-vámpír terve az volt, hogy ha beözönlöttek az élőholtak, akkor ő is felugrott valahova magasra és a francia pisztollyal kezdte leszedni őket a töltények erejéig.

Asha megjegyzést tesz, hogy a harapásuk elkerülendő. Mintha szólni kéne, egyik sincs feleannyira se szemrevaló mint ő, arról nem is beszélve hogy nem csajok. Bár valahonnan mintha ismerős lenne a Shi'arnak az egész helyzet, valami a SHIELDnél látott szórakoztató fikciókból...
– Basszus! A zombiapokalipszis nem csak valami mese?! Hat ezekre egyáltalán a lőfegyver rendesen?! – Kérdi, de közben már lelkesen teszteli is a zsákmányolt eszköz hatékonyságát a legközelebbin. Ha nem is eléggé hatásos, az ellenség kezében az lenne, úgyhogy igyekszik minél többet lefegyverezni, és ha jelenlegi támadási módszere nem ér semmit, akkor lehetőleg erősebb berendezési tárgyakkal (fém szekrény, polc, szék) vagy hasonló masszív dolgokkal próbálja felvenni a harcot, lomhaságukat kihasználva táncolva el előlük két támadás között. A kint csoszogó tömeg ellen se lenne rossz egy barikádat emelni, de nincs rá valószínűleg elég idő.
– Magasra?! – válaszolja Leroisnak – Őszintén sarokba akarod szorítani magunkat? Fegyveresek ellen kis területre? Neee! ...Kivéve, ha pocsékul lőnek – mondja szaggatottan, csapások közt a félmondatokat, ha tudja, miközben még arra is próbál figyelni, hogy a többiek mennyire sikeresek az önvédelemben. Llegzetvételnyi idő esetén az eszméletlen Szását tényleg feldobja valahová magasra.

A helyzetünk egyre rosszabul festett. Mindenhonnan, jöttek a zombi szerű lények, ezért a fő harctértől hátrébb húzodtam. Oda mentem Szasahoz, és ahogy tudtam, arrébb vittem, hogy amíg nincs magánál, ne sérüljön meg a harcokban, vagy hasonló. Egészen pontosan a liftek felé indultam meg Szasat cipelve. Közben, ha utamat állta pár zombi, akkor igyekeztem őket leütni, vagy távol tartni, esetleg, ha módomban állt, elvenni a fegyverét az egyiknek és azzal távol tartani őket, míg elérem a liftet.
~ Utálom a fegyvereket, de tekintve a nem szokványos körülményeket, és hogy bizonyos tekintetekben holtak ellen harcolunk... Kivételt teszek a fegyver használat terén. ~
Gondoltam magamban, a helyzetre való tekintetben. Ráadásul most az is kapóra jött, hogy a támadó sereg főképp Kestrelre és Dumbonra koncentrált, így ha minden igaz, nem volt olyan nehéz eljutnom a liftig. Ha gond nélkül sikerült, a lifthez érnem Szasaval együtt, akkor őt ovatosan nekitámasztottam a lift ajtaja melleti falnak. Majd miközben rá is figyeltem, átnéztem a liftet töviről hegyire, hogy ha kell, szét lehet-e feszíteni az ajtót, meg, hogy milyen masszívak az ajtók... stb. Ezután megnéztem a panelt is, hátha tudok vele valamit kezdeni. S így is lett, elővettem pár szerszámot, amiket a "küldetés" elején eltettem és elkezdtem szétszedni a lift panelt, és átnézni az áramköröket, hogy működésre bírjam azt, amivel kijuthatunk innen mind az öten. Közben csak remélni tudtam, hogy nem próbálnak meg megállítani és eltenni lábalól, míg szerelek, mert akkor nehezebb dolgunk is lesz.

//Elnézést kérek mindenkitől, a hosszas írás mulasztásért, de részben időm, részben ötletem se nagyon volt, mit is írhatnék.//

Árnyjáték
Kalandorok:
Doktor, Philippe Lerois, Szása, Crimson Kestrel

Doktor félrehúzza Szását, majd ahogy neki áll a liftet felmérni, akkor láthatja, hogy működő képes, legalábbis áram biztosan van, csak kéne hozzá egy belépőkártya, vagy kulcs, azonban a kártya olvasó elég siralmas állapotban van, azaz az nem működő képes. A lift ajtót fel lehetne feszíteni akár kézzel is, csak jobban neki kell feszülni.
Dumbon és Kestrel aránylag könnyedén képesek a jelenleg itt lévő zombikat. Dumbon nem érezte az ellenfeleiket vámpíroknak, csak agyatlan vánszorgók. Úgy tűnik, hogy Zeros nem nagyon akart vámpírokat teremteni. Asha nyugodtan áll.
- Még meddig bírod, Asha? Nem vagy otthon, itt nem korlátlan az erőd, míg a véred engem már föléd emel. - Hirtelen mozdul meg, majd a lány mögött jelenik meg Zeros olyan tempóban, hogy az követhetetlen a szemnek szinte, s döfi át a lányt egy erős ütéssel egyszerűen kezével, mire Asha vért köp. - Kevés vagy.
Asha kezéből kiesik a kard, miközben az idő szinte lelassulni látszik, majd a fiatal lány szétporlad, ahogy a zombik is amik itt vannak… a világ széthullik ismét , s Zeros döbbenten néz maga elé.
- Kár volt megtanítanod az illúziókat -visszhangzik Asha hangja, majd megjelenik egy teljesen arany páncélos, fehér csuklyás alak Zeros mögött, s a kard pengéjéről vér csöpög…
-nem… lehet… - mond Zeros döbbenten, majd teste több darabra hullik, miközben a páncél eltűnik Asharól, aki alig képes megállni a lábain, a kimerültségtől.
- Fussatok… GYORSAN! - kiált oda a többieknek – Nem tudom ez meddig tartja fel, s kétlem, hogy még egyszer meg tudom lepni… - pillant a vértócsában heverő darabokra, miközben továb hangosodnak a hörgések a lépcsőházból.

A szárnyas harcos szavaira Lerois ennyit mondott:
- Lelőjük ezen vadakat, nem lesz, ki sarokba méltóztasson szorítani.
Bízott abban, hogy mindez sikerülni fog és akkor a Doktor kihúzhatta a sarokban, valahol odafönt. Becsülte a sokoldalú szakértelmét, de közvetlen harcban nem vette hasznát. Inkább a háttérben kellett maradnia a Doktornak, ogy ott okosan kigondolja, amivel mindent megold. Ezt várta tőle az ex-vámpír.
Az ősz hajú férfi el is tudott slisszolni a liftig, magával húzva az ájult fiúcskát. A két harcias szellemű addig lőtte a zombikat és az élőholtak szépen fogytak. Philippe érezte, hogy nem voltak mások ezek, mint életre keltett testek. A szervezetük nem olyat mutatott, mint ami ő volt vagy Zeros. Agyatlan szolgák, semmi mások nem voltak. Megállt benne az ütő, mikor Ashát látta elhullani.
~Az ő ereje pedig kellett volna nekünk Zeros ellen! Mily történéseknek vagyok szemtanúja? Elporladt minden élőholt és Asha...nem az, akinek mutatta magát. Az illúzióknak ez a szintje érdekel engem. Meg akarom tanulni vagy ha ereklye kell, megszerzem.~gondolkodott némán
Bólintott a lánynak hálája jeléül és rohant bevetve a vámpírok legendás gyorsaságát.