Gótika

~Bakura~

A kérdésemre az öreg hölgy nemleges választ ad.
- Akkor keressük tovább bár egyszerűbb lenne, ha tudnám kit kell keresnünk. Mi ez a hang?...
Kérdem majd a talajra nézek, ahonnan a hangot hallani vélem. A padlót valami fémszínű töri át és az szinte folytogatóan ölel engem körbe.
- Unngh.
A Fém beleváj a húsomba és szinte ráépül arra a fájdalom nagy és talán üvöltésem is hallhatják a jelen lévők emiatt, A fejemben egy gépies hang cseng.
"- Adaptálás"
Hallom a fejemben, majd érzem, hogy a fém minden részemet eléri és befedi, mintha lassan eggyé-válna velem. Az agyamban ezernyi információ cikázik a szemem előtt az ikrek vörössé válnak, furcsa adatok jelennek meg róluk, közben pedig érzem, ahogy az agyam lassan formálódik.
- Ááá.
Üvöltöm, ahogy próbálok ellenállni a fájdalomnak és a dolgoknak, amire ez a furcsa anyag késztetne engem.
a kezem szinte magától mozdul és érzem, hogy erő áramlik a mellkasomból belé. A valami tüzelni akart, de én nem. Másik kezemmel fogtam le a támadni készülő kezem, minek hatására a sugár nem talált célpontot én pedig a lökés erejétől a falnak ütköztem.
- Nem, itt én parancsolok. Ez az én testem, és nem fogunk bántani senkit.
Mondom, mint magam mind a körülöttem lévők megnyugtatása végett. Lassan kezdenek rendeződni az agyamban a dolgok, bár  mintha az agyam egyik fele adatárrá vált volna, valahogy sikerült nekem uralkodnom a robotszerű gondolkodású lény, vagy mi felett. Nem tudtam pontosan mi történhetett, de valahonnan tudtam új képességeket kaptam és adatokat sok mindenről, amiket jóra használhatok, legalábbis én így fogok tenni.
Lassan megpróbáltam felállni és felmérni pontosan mi is történt a testemmel. Láthatóan összeolvadt vagy nem tudom mit csinált a fémmel. A kezeim magam mellett leengedtem és próbáltam nem pánikot keltő hangon megszólalni a jelen lévőkhöz, annak ellenére, hogy kezdtem kissé kiborulni a történteken.
- Úgy néz ki ma minden fémes dolog rám akar akaszkodni, de már kézben tartom a dolgot. Nos, hol látta utoljára az unokáját?
Kérdezem és ha rendes választ kapok és nem kap tőlem szívrohamot a nő akkor segítek neki, majd igyekszem minél előbb kimenteni az embereket és elhúzni. A sok adat szerint akad egy kis elintézni és tisztázni valóm, amiben segíthet ez az új test is.

//3. világoskék, örvénysugár

nimród képességek bakuránál:

~Kira~
// Lehet én vagyok fáradt, de úgy rémlik, mintha átöltözött volna már szuperhős ruhából, lévén attól félt az az oka annak, hogy az ereje aksinak használja az agyát//

Tartja a pajzsot, amikor arra szükség van.
//Bocsi erre most több ne jutott eszembe//

~Diana~

A szörny nem akart engedni még a lángok hatására sem, amik ugyan gyengék voltak, de legalább voltak mégha kis erejűek is. A lény, hogy megnehezítse a dolgomat, egy erőteljes ütést is mért a gerincemre, minek hatására átmenetileg zuhantam is, de hamar összeszedtem magam és újra csapkodni kezdtem szárnyaimmal, hogy ne zuhanjak le, pedig a fájdalom égető volt..
Hatalmas zaj támad a hátam mögül, mire a súly lekerül a szörnnyel együtt a hátamról, én pedig a hirtelen súlyváltozástól megindulok felfelé, majd mérsékelve a sebességemen, landolok egy háztető szélén.
Ott legalább nagyobb biztonságban és tisztes távolságból figyelhettem, hogy mi is történik. A massza egy hajléktalanról vált le. A mágus odamenne a lényhez, de megtorpan valamiért. Bár én nem láttam semmit, biztos láthatott valamit, mert nagyon úgy nézett, mint aki határozottan néz valamit és nem csak a panorámát bámulja.

//5. kék, jégsugár//

~Fekete Lovag~

A hárítás nem volt túl nehéz, mivel elég jól képeztem magam, hogy jó kardforgató legyek. Azonban amiket a férfi mondott az elég hihetetlen volt.
- Az lehetetlen, ő réges-rég hallott.
Mondom, miközben kivédem újabb csapásait. A penge azonban olyan volt, mint amit én forgattam, így volt egy olyan érzésem, hogy ez egy szélmalom harc lesz, de tennem kellett egy próbát. Mikor hátrálásom után felém futva forgatta a pengét, én kivártam, védésemmel együtt egy mozdulatban, megpróbáltam kiverni, vagy fordítani kezéből a fegyverét és ha ez sikerült akkor a sajátom élét az övéhhez szegezni.
- Most, mondd a szemembe, hogy nem vagyok méltó! Ki vagy te és hogy veszed a bátorságot, hogy az ősömnek add ki magad?
Kérdeztem kissé ingerülten, de próbáltam nem elveszteni a fejem, hogy ne tudjon meglepni egy esetleges orvtámadással vagy akármi mással.
Ha nem sikerül kiütnöm kezéből a fegyvert, akkor támadni próbálok miközben figyelek a védekezésre is, és inkább védekezően harcolok, míg a férfihez beszélek.

// 7. robbanó sugár, fekete//

Svarog

A mauklan nem kapcsolt időbe, és a nagyranőtt rokona által kilőtt lángcsóva telibe találta. A következő dolog, amire ráeszmélt, hogy zuhan.
A következő pillanatba becsapódik, a fájdalom fehér fénnyel lobban a tudatába. Két dolog lehetséges, vagy még pattan egyet, és a járdára esik, vagy tovább siklik egyenesen lefelé.
Svarog az utóbbi esetben próbál csapkodni a szárnyaival, ha azok nem törtek le, ha ez nem sikerül, akkor próbál valami kapaszkodót keresni, vagy valami módot, hogy fékezze a zuhanását.
Ha tovább csúszik a falon, akkor megpróbál a hasára fordulni, és a lábával fékezni a sebességét, az égett bőrfelülethez képest az a lehorzsolt bőr igazán semmiség lesz.
A sárkánylény a remélt családegyesítés helyett, az életéért küzd. A többi dolgon majd a földet érés után ráér még gondolkodni.
Amit lehetőleg még élőlényként tesz meg, és nem halottként végzi be.

Ben


Ben sikerrel elvitte a fejet Reednek, de a következő pillanatban valami hátbatalálta. A fájdalom a testébe hasított, és térdre esik a hatalmas agy előtt, ami a barátjából lett.
De átnyújtja neki.
- Kapd el a rohadékot.
Ekkor felgyorsulnak az események. Sue a képességével kirántja Johnny-t és őt a robot tűzvonalából. A szárnyas férfi a távolból figyeli, ahogy a békésen a barátja felé sétáló gép lövésekkel sorozza az agyat, de a következő pillanatban egy energiapajzs védi meg.
A robot szikrázik, de továbbra működőképes. Ekkor Johnny újra támadásba lendül. És oldalról ront a gépre, minek hála annak a jobb oldalán egy horpadás keletkezik.
Ben felhördül. Repülni nem mer, nem tudja, hogy mekkora a sérülése. De ha sikerülne valamit kitalálni.
- Megtudja sebezni, ha erre képes, akkor elpusztítani is eltudjuk - mondja Sue-nak. - Idő kell. Kell valami terv. El kell terelni a figyelmét. Valahogy a képességed segítségével. Próbáld megragadni azt a dögöt tartsd a földön. Az erőinket pont jókor kaptuk, meg kell fékeznünk. Ebbe a harcban mindenki fontos.

Na eddig ment. Széttörtem a világ legfejlettebb technológiáját tartalmazó laptopot. Hónapok munkáját adtam fel. ahogy a folyadék kifolyik a monitorból, mintha az álmaimat látnám elpárologni. Ki tudja? Talán a merevlemez még menthető. Talán. De amilyen szerencsém van azon is Ultron lesz. Talán nem volt rajta annyira pótolhatatlan dolog. Mármint pár óra alatt megírtam a programot. Talán az itteni robot adatbankja még nem áll olyan rosszul. Talán most megpróbálhatnám megszerelni a robotot. Igazából már mindegy. Ultron pár perc múlva eléri a világhálót, onnan meg világvége van. Hiűba próbáltam meg mindent, itt a vége. Talán még a hadsereg le tudná lőni a netet valahogy. Milliók halnának meg, hiszen mennének vele a GPSek is. De Ultron megállna. Esetleg egy Farady kalitka? Ha elég gyorsan elég pontosat tudnánk építeni, akkor nem tudna kijutni. Persze, az az EMPt is megálíltja. Szóval az is kiesik. De talán van még egy lehetőség. A vízben igen lassan terjednek az elektromos hullámok. Talán ott le tudnánk lassítani a folyamatot. Dr. Richards és Kira telekinetikájával még talán a darabokat is egybe tarthatjuk, nehogy valami baj történjen. Igen, ha nem is állítja meg, de lelassítja. Ez még akár működhet is. Újra felveszem a kapcsolatot az Fantasztikus négyessel.
- Azonnal mártsák vízbe! Minél mélyebbre annál jobb! Figyeljenek az összes kis darabkára, nehogy elhagyják bármelyiket is! - remélem rájönnek, hogy használják a telekinetikus képességüket. Csak nem idióták.

// Fehér gyűrű

~Reed Brain Richards~

Sue kimenekített, miközben továbbra is próbálom szétzúzni a fejet, de ez nem annyira sikerült.
- Köszönöm, Sue. Ha lenne testem, most megcsókolnálak. - üzenem a csajnak, és próbálok egyre távolabb kerülni Ultrontól. Miután megkapja Erwin üzenetét, amit azonnal kiolvasok a gondolatai közül, szólok is neki, miközben megértem, hogy mire gondol a férfi.
- Szólj a katonáknak! - mondom, és üzenek Johnnynak is. - Johnny, figyelj rá, és foglald le. Ne engedd egy árva darabkáját se eltűnni, mindenre szükségünk van. Ben, te is ezzel foglalkozz. Én addig intézem a fejét. - adom ki a parancsokat, és megindulok a víz felé. A lényeg, hogy minél előbb tudjam a vízbe merülni a fejjel együtt, és odalent továbbra is próbálom összezúzni amennyire tudom.

~Michael Nikostratos~
Sikerült a tervem! Nem hittem volna, de a gyors gondolkodásom eredményt szült, én pedig elég távol kerültem a sárkánytól. Első dolgom, hogy a leérkezett helyen minél távolabb kerüljek a hatalmas aranysárkánytól, és megpróbáljam kihasználni azt, hogy valamennyire talány megzavarta a hirtelen leérkezésünk. Megpróbálom ráomlasztani a felszínt, ami elég öngyilkos cselekedetként hangzik, de eddig beváltak az ilyen vakmerő cselekedeteim. Ha pedig nem, akkor legalább van esélyem magammal vinni ezt a szemetet is.
- ÖLJÉTEK MEG A GONOSZ SÁRKÁNYT!- kiabálok láthatatlanul, remélve elérve egy kis támogatást a lényeknél, hátha elég buták ahhoz, hogy azt higgyék, valami istenség vagyok, vagy ilyesmi.

//4. dezintegráló, kék; 8. anyag újrarendező, zöld; Villámszóró sötétkék gyűrű //

~Sue S.~

Sikerült időben észrevennem hogy veszélyben vannak és ki is menekítettem őket, mármint Bent és Reed-et a robotfejjel együtt és kaptunk egy kis plusz védelmet, egy kékes derengésű valamiféle energia pajzs, talán, a fiatal hölgy irányából. A mentésre agyasnak van is egy megjegyzése amire esetleg engednék egy kis mosolyt, de ekkor feléled a rádiós kapcsolat és meghallom a doki hangját, fordulok is egyből hogy közvetítsem hangosan is a hírt de Reed már adja is a választ rá, jaj tényleg, telepatikus képessége is van. Aztán a többieknek is ad feladatot, közben én a kommunikátort felhasználva szintén közvetítem a hírt a katonaság felé, vízbe minddel, az utolsó kis csavarig! Közben figyeltem Johnny akcióját is, szerencsére tényleg megúszta azt a landolást és egész épnek tűnik ami a testi épségét illeti, meg is horpasztotta a robotot, Bennek be is ugrik valami, már ha elmondja az után hogy megfogalmazott egy használhatónak tűnő terv és az esetben válaszolok is neki.
-Szerintem egyelőre próbáljuk meg vízbe dobni őket, ha nem működik jöhet a többi.

/Bocs a késésért, November 30 lesz a kövi kör! Remélhetőleg.../

/Kérem MINDEN gyűrűt kapott játékos mostantól jelezze reagja végén a gyűrűje nevét és színét!/
Észak-manhattan
Vayne
A férfi ötlete szerint Reed Richards a vízbe rántja a fejet és eltűnik vele a tengerben. A testet pedig Mandroid kezdi szétszaggatni. Vaynek pedig gyorsan kell egy új gép, amivel felügyeli Ultron online aktivitását.
Taylor Thackery
A fiú behúzták egy ismeretlen épületbe majd ott ébred fel.
Jack Gammer és Waynoka
A kórházban fekszenek kezelés alatt.
Bakura és Bryde ikrek
A bryde ikrek megindulnak kifelé az épületből, de a testük erőtlené válik. A lézer eltalálta őket, de nem sérültek meg tőle. Valamiért mégis legyengültek. Daniel torka fáj, de kezd felerősödni. A hangjától megremegnek körülötte a dolgok és csak suttogni tud. Elizabeth is kezd megerősödni. Lassan támaszkodni kezd a romokra, de ahogy fogja azt az elkezd remegni majd szétszakadni.
A néni ámulva nézte, hogy a fiú milyen könnyedséggel veszi az átalakulását. Próbálja megérteni az eseményeket miközben a romok felé mutat, ahol a fiő semmiféle életjelet nem lát az érzékelői szerint...
Fekete Lovag
A férfi csapási a vad és dühösek lettek egyértelműen azzal a céllal, hogy kilökjék a lányt az egyensúlyából. Bármit is tesz Fekete Lovag nincs rá ideje, mert újabb durva csapás érkezik.
- Tévedtem, nem méltatlan vagy, hanem ostoba. Én vagyok az eredeti Fekete Lovag!
Üvöltötte a férfi és a vágása a földre taszította az ifjú Whittmant.
- Azért jöttem, hogy elvágjam ezt a méltatlan és szégyenteljes vérvonalat, ami ennyire elrohadt.
Mondta gyűlölettel a hangjában és megindult levágni a lányt.
Dr. Reed Richards - Michael Nikostratos
Mandroid avagy Johnny Storm - Darren Cain
Sue Storm - Irina
Ben Grimm - Svarog
Ultron, Redbow és Kira
Kira pajzsot tart, valami elé miközben Reed lerántja magával Ultron fejét és Johnny szétveri a testét. A vízből még pár sugár kirepül az ég felé, egy a kikötő földjéből pont Kira lábai előtt csap ki és tökéletesen arcon és mellkason találja a lányt, aki lángolva zuhan a földre. Ben és Sue még beszélik mit is kéne tenniük mikor Johnny rájön, hogy képes mágneses energiát árasztania kezeiből. Pusztán, ahogy lent akarta tartani a robot testet sikerült neki, mert a kezei lenyomták a gépet. Utána kiszaggatta a lábait majd szétverte a karjait. A fém színe krómosan ezüsté vált ezután és egy magányos ében gyűrű gurult Sue és Ben lábai elé. Mandroid nem állt meg és felszakítva a robot mellkasát elkezdte megkeresni a leginkább energia forrásnak tűnő darabjait és kitépni azokat.
Ultron fejével egyre sötétebb vizekbe merült Reed, miközben a tőle elfordított robot abba hagyta a lövéseket és megszólalt:
- Hipotézis: Az emberi faj legintelligensebb példánya nem tud másra támaszkodni csak a tudására és a legfejlettebb gép csak az adattárát alkalmazhatja. Melyikük fog győzedelmeskedni?
A fej burkolata lessen körömnyi pontokon kezdett behorpadni, ahogy Richards törte össze. Majd láthatta, hogy a nyakrészből drótok nyúltak ki át a halakkal teli vízen lefelé egy vörös forma felé.


Észak-Queens
Komédiás, Amerika Kapitány és Atum
Az űrhajót az érkező katonák figyelmeztetés után szétlövik.

Dél-Queens
Leopold, Diana, Waynoka és Rettenet
A sárkány lány nem értette mi történik főleg, mert a semminek válaszolt a férfi valamit. De lassan és biztosan a hatalmas ében lényből nem maradt más csak egy eszméletlen hontalan férfi. Leopold fölé állva látta, hogy a testben még mindig két életerő lüktetett, de legalább most mindkettő legyengülve és eszméletlenül feküdt. Végre a férfinak ideje lett, hogy foglalkozzon az indián fiú szellemével, ami megjelent mellette. Párhuzamosan a sárkány lány torka kitisztult végre.

Fekete Özvegy, Nikostratos, Dunkelzahn és Svarog
Svarog egy nehézkes manőverrel és trükkökkel enyhítette landolását. A horzsolás fájdalmas volt,d e túlélhető. Látta, hogy a testvére egy hatalmas lyukon zuhant le New York rejtélyes alvilágába. Majd a hely elkezd remegni és a beton szakadozva omlik be. Svarog pedig beesik, ha nem figyel.
Michael gyorsan elrohan, szinte négykézláb kúszik biztonságba és gyűrűjével elkezdi meggyengíteni a plafont. A sárkány úgy zuhan le, mint egy zsák krumpli. A föld megremeg tőle majd hanyagan feltápászkodik. Nikostratros szavaira Dunkelzahn kacagva nézi a rettegve álló kis sárga lényeket.
- Ugyan tolvaj... Elég volt a játékodból...
Mondta mély hangján mire A plafon egyszerűen beomlott és több száz tonnányi kőzet zuhant a sárkányra. A kőeső és por mindent elsötétített.

Az űr
Valkűr
Közeledik Galactussal.

~Bakura~

Az ikreket eltaláltam, bár nem látszott rajtuk, hogy bajuk lenne. Esélyem volt rá, hogy visszavegyem a teljes irányítást a testem felett ami sikerült is. A nő kkissé furán néz rám, de próbáltam egy félmosollyal megnyugtatni. Majd mikor megmutatja az irányt én pásztázni kezdem a terepet. A szemem előtt szkenner jelenik meg ami hamar kimutatja, hoyg nincs ott senki.
- Wáo, szkenner. Kíváncsi leszek, mi mindent tartogat még ez a páncél... Minden esetre ott nincs senki, valahol máshol kell lennie vagy már kiment innen.
Válaszolom a végét a hölgynek majd körbetekintek és közben a szkennerrel próbálom felmérni a terepet, hogy hátha látok akármerre is életjelet a hölgyén, az ikreken és rajtam kívül. Az eredményt pedig nem túl hangosan közlöm.

//3. világoskék, örvénysugár

NIMRÓD KÉPESSÉGEK BAKURÁNÁL::

~Kira~

A pajzsot tartottam a férfi elé, aki a vízbe merült. energialövedékek csaptak fel és az egyik épp alattam törte t a betont és telibe találta az arcom és a mellkasomat, égni kezdet a ruhám.
Vonyítva futottam ösztönösen a vízbe és ugrottam bele, hogy eloltsam a tüzet és megmentsem a testem, amennyire lehet. Újabb lövegek elől megpróbáltam kitérni, majd mikor nem jött több, kimásztam a vízből, bár elég nehézkesen ment mert ilyen sérülten féltem, ha az erőmre támaszkodok elájulok belé. Az állam, mellkasom égett és nehezen kaptam levegőt. Nem tudtam, hogy a lövedék, az oka e vagy minden ami ma történt, de fájt minden. A felszínen maradt társaság felé fordultam és szóltam, ahogy bírtam.
- Kérlek segítsetek!
Sanszos, hogy inkább arra figyelhettek fel, hogy ezek után négykézlábra estem a földre. Fáradt voltam, sérült és túl sok erőt elhasználtam ma már. Hiába figyeltem nem volt elég. Pihenésre volt szükségem. Próbáltam magam bármilyen fedezésbe vonszolni, akár a földön is, mert jelen pillanatban rosszabbul voltam, mint valaha, pedig már volt pár csatám.

~Diana~

A lény a földön feküdt és mintha kiköpött volna magából valamit, vagy inkább valakit.
- Fujj. Csóri végig benne volt?
Teszem fel a költői kérdést, majd feltűnik, hogy a férfi magában beszél, de nem úgy, mint én, hogy következtetéseket von le, hanem mintha beszélne valakivel.
- Hé? Te meg kihez beszélsz?
Kérdem kissé aggódva. Talán az agyára mehetett a csata, majd mikor a nevemen szólít meglepődöm nem is kicsit, jobban, mint azon, hoyg éreztem a torkom lassan rendbe jött.
- Milyen ereklye? És ne mond, hoyg a tárgyak tudnak beszélni, mert elröhögöm magam. Ami meg a masszát illeti...
Félbehagyva a mondatot alászálltam, és lefújtam tüzemmel azt ami a fekete masszából maradt, ami a jelek szerint eléggé gyúlékony volt.
- Kész, de kérlek ha te már tudod én ki vagyok, áruld, hogy te ki vagy! Mi a fene volt ez a lény?... mutatok a lángoló feketeségre, majd folytatom mondandómat. .... És mit árult el neked rólam az ereklye, kihez beszéltél és mi a fene folyik itt. Talán segíthetnénk egymásnak úgy, mint a massza elleni harcban.
Mondom halál komolyan, majd a férfivel szembe állok, hogy elálljam az útját ha menne tovább, mielőtt válaszolna legalább pár kérdésemre.

//5. kék, jégsugár//

~Fekete Lovag~

Az ipséről két dolgot feltételeztem, a második csak feltételezés volt ugyan, de a vad védekezés közben nem volt nagyon időm elméleteket gyártani.
- Őrült vagy ember!
Üvöltöm rá, mire a férfi kilök az egyensúlyomból, ami a sérülések miatt könnyebben sikerülhetett, mint általában. A férfi mint egy őrült indult meg felém, hogy bevégezzen engem. Szavait nem akartam elhinni, és a szavakból kiszűrődő gyűlölet és harag hallatán az adrenalin felszökött a szervezetembe, ami lendületet adott és segített leküzdeni a sérülések okozta nehézségeket és újra régi formámba lendültem. Pontosítok, oldalra kitértem a halálosnak tűnő csapás elől, és közben egy szamurájokéhoz hasonló mozdulattal támadtam vissza védekezésemmel egy időben. A mozdulat leginkább arra hasonlított, mint amikor úgy vágnak félbe valamit miközben gyorsan kihúzzák a kardot a tokjából, ez esetben pedig nem volt tok, csak az alacsony pont, ahonnan gyorsan ki kellett térnem oldalra és az oldalam is védte így a saját pengém egy esetleges sérüléstől.
Nem volt túl egyedi mozdulat ám annál gyorsabb és meglepőbb attól, aki másfajta kardforgatást tanult. Azonban én nemcsak a hazai kardforgatóstílust tanultam meg eddig, hanem számos másikat is valamilyen szinten. Így talán okozhatok némi meglepetést a lovagnak, aki az ősömnek képzelte magát.
A fordulta után azonnal próbálok védeni ha kell és úgy csavarni a kardot, hogy a férfi kezéből az ellökés erejétől kiüssem a kardját.

// 7. robbanó sugár, fekete//

Daniel

Próbálok minél előbb kijutni az épületből, mikor valami eltalál és teljesen elgyengülök tőle, úgy, hogy egyáltalán nem bírok kimenni. Mégis mi a jó pokol talált el engem? Kissé megrogyok és a torkom fájni kezd, majd hátranézek, ahol azt a fura emberre olvadt robotot látom meg. Hátra akarok neki szólni, de csak suttogni tudok, de még ettől is beremegnek a körülöttem lévő tárgyak. Ez meg mégis mi a jó pokol akar lenni? A kérdésemre a választ a húgom adja meg, ugyanis meglátom, hogy éppen rátámaszkodna valamire, ami aztán megremeg és cafatokba hullik. Az erőink.....felcserélődtek? Mégis mi a jó picsa volt az a sugár?


Elizabeth

Igyekszem a bátyám nyomában kijutni az épületből, de valami eltalál és teljesen elgyengülök tőle. Mi a jó...? Ezután valami furcsa érzés kerít hatalmába, és amikor rá akarok támaszkodni valamire, az megremeg és darabokra hullik. Rögtön a bátyámra nézek, aki a torkát fogja és a nézéséből rájövök arra, amire gondol. Az erőink talán felcserélődhettek? Hátranézek, ahol az a furcsa robot ember izé van, és rákiáltok.
- Mégis mi a poklot művel?- majd felkészülök az esetleges következményekre. Gőzöm sincs, mit kéne tenni, de ha a bátyám erejével bírok, akkor egy gép nem lenne ellenfél.

Waynoka


Az indián szllem örömmel tapasztalta, hogy végre valaki hallotta. Leopold mégsem válaszolt komolyan, hanem lerázta.
~Hiába beszélek ennek is. Eddig nem hallottak, aki hall, azt meg nem érdekli semmi a világ megmentéséből~gondolta némán.
Már majdnem tovább akart állni, mikor a harci helyzet változott és a mágus végre foglalkozott vele.
- Láttad, ahogy a robottal harcoltak? A Fantasztikus Négyes Észak-Manhattanben. Az a legközvetlenebb fenyegetés, a robot, ami még mindig nem pusztult el. De ezek mögött állhat a hadúr, aki néz onnan a furcsa sisakjában. Menj el Richardsékhoz és mondd el nekik, amit talán te is lttál és amit én elmondtam. Teleportálnék, de nincs erőm, mert a testem kórházban fekszik. A világ sorsa a tét, ne habozz! Ha nem cselekszünk, holnap már nincs reggeli és nincs friss levegő, csak holttestek, sőt talán azok se maradnak meg.
Maga is meglepődött, mennyire látomásba öltötte ezt az egészet, hogy ilyen képszerűen mondta el. Meg akarta győzni a mágust, hogy végre már történjen valami, mert óriási volt a veszély és lassan unalmassá is kezdett válni, hogy semmit nem volt képes tenni ellene.

/December 07 lesz a kövi kör! Remélhetőleg.../

/Kérem MINDEN gyűrűt kapott játékos mostantól jelezze reagja végén a gyűrűje nevét és színét!/
Észak-manhattan
Vayne
Ultron jelei enyhülnek és lassan eltűnnek.
Taylor Thackery
A fiú behúzták egy ismeretlen épületbe majd ott ébred fel.
Jack Gammer és Waynoka
A kórházban fekszenek kezelés alatt.
Bakura és Bryde ikrek
Bakura szavaira a nagyi sírva omlik össze.
- De ott volt... akkor úr isten...
Mondja bőgve, ahogy végig gondolja, hogy az unokája elhunyt. Közben az ikrek kezdik felfogni, hogy a sugár felcserélte az erőiket és a lány dühösen kéri ki magának az egészet az őrszemhibridtől, aki sikertelenül keres más életjeleket az épületen belül.
Fekete Lovag
A lány csapásait változtatja próbál más kultúrákból és stílusból kiindulni, amiket régies vívók nem ismerhették. Ez sikeresen beválik. Az ütések és vágások végén egy gyors mozdulattal kiforgatja a kardot a férfi kezéből. Ezzel viszont kirepül az ő kezéből is az ében penge. Whittman térdre borul a fáradtságtól. A légzése nehéz. A helyen nincs sok oxigén. A Fekete Lovag vele szemben meghajol majd semmivé válik. Pár méterre tőle pedig csillog a fekete pengéjű kard, de csak egy darab belőle. A plafon ekkor kinyílik és tűzoltók elkezdik lerakodni a romokat.
- Jól van! Fogja meg a kötelét!
Ezzel ledobnak neki kötelet.
Dr. Reed Richards - Michael Nikostratos
Mandroid avagy Johnny Storm - Darren Cain
Sue Storm - Irina
Ben Grimm - Svarog
Ultron, Redbow és Kira
Reed eltűnik a víz alatt lassan a párost a nyomást elkezdi összetörni. Ben összeesik újra és Mandroid újra emberré válik kifulladva. Sue segít Kirának, akinek az arca fele megégett és a mellkasa között is durván megsebesült. A lány szinte azonnal elájul és a katonák jönnek elvinni őt, Redbowt és Grimmet. A katonák jelentik, hogy Ultron minden adása leállt és az elnök visszavonta a bombázást. Már csak az kérdés, hogy Reed képes e felúszni.


Észak-Queens
Komédiás, Amerika Kapitány és Atum
A katonák felmérik a romokat.

Dél-Queens
Leopold, Diana, Waynoka és Rettenet
Leopold kérése szerint a lány lángjai felperzselték a még mozgó fekete masszát, ami sikoltva próbált elfolyni, de nem sikerült neki. Leo és Waynoka látják, hogy a veszélynek még nincs vége. Ultron elbukott, a gonosz sárkány ki lett ütve, a dühöngő isten álomba zuhant és ennek a lénynek az apja... eltűnt. A gonosz elbukott, de csak ideiglenesen. Már érzik, hogy a hatalmas óriás, ami a bolygójuk végét hozhatja, egy viking valkűr kíséretében száguld a föld felé. De a mai nap rémálmának vége. Győztek, egy időre.

Fekete Özvegy, Nikostratos, Dunkelzahn és Svarog
A plafon tovább repedezik így Svarog is visszazuhan. a szubterrán világba. Ahol a sziklák tömege eléri Nikostratost is. A sziklák kiütik a férfit és Svarog is szépen becsapódik oda. Pár pillaanttal később három autó és egy fekete ruhás nő (Fekete Özvegy) is beesik a sziklák között.

Az űr
Valkűr
A gépek felébresztik Valkűrt. Érzi, hogy lassan ideje új étket lelni a mesterének. Hetekre van a következő bolygó vagy fél évre, de nem biztos, hogy addig túlélné Galactus és ezt nem kockáztathatja meg a viking harcos.

/Harmadik évad vége. Ide írjátok a záró reagjatok és az alter kalandokban jelentkezzetek a negyedik évadra, ami a kalandon belül két héttel később játszódik /

~Reed Brain Richards~

Merülök, egyre mélyebbre. Nem tudom pontosan, hogy meddig kell vigyem Ultron fejét, milyen mélyen engedhetem el magamtól. Gondolok rá, hogy együtt süllyedek le vele, de annak semmi értelme nem lenne. Ha meghalok, akkor senki nem fogja védeni ugyan úgy, mintha kimennék. Viszont akkor biztosíthatom, hogy senki ne találja meg. A nyomás egyre elviselhetetlenebb, miközben "elengedem" a fejet. Hagyom, hogy lesüllyedjen a mélybe, ennél többet nem tehetek. A nyomás elintézi majd helyettem, miközben megindulok fölfelé ha tudok. Próbálom enyhíteni a nyomást azzal, hogy a körülöttem lévő vízre hatok a telekinetikámmal, egyfajta vízburkot hozva létre magam körül, ami ellenáll a nyomásnak. Persze ezt csak annyira erőltetem, hogy ne haljak meg, nem akarom feleslegesen gyengíteni magam. Ki kell jussak a partra, ez most a legfontosabb. Lehet, hogy a tervünk nem is sikerült, de legalább megpróbáltam. Ha érzem, hogy nem jutok ki, akkor utolsó erőmmel elköszönök a többiektől, ha elérek addig. Megmondom nekik, hogy vigyázzanak magukra, és New Yorkra. Hogy sose lankadjon az éberségük, de éljenek teljes életet. A szokásos nyálas szar.

~Michael Nikostratos~
Sikerült ráomlasszam a sárkányra a helyet, csak azzal nem számoltam, hogy én is idelent vagyok, és nem igazán tudom korlátozni a törmelék és a por útját. Próbáltam védeni a szemem, és a szám, hogy ne menjen tele porral és törmelékkel, miközben elfordultam az omlás útjából. Természetesen ha úgy ítélem meg, hogy szükséges, akkor vetődök is, ez esetben szintén a fejemet védem. Ez azért is fontos, hogy a gyűrű felfelé mutasson, tehát ki tudjam magam szabadítani, ha szükséges. Nem tudom még, hogyan keveredek ki ebből, de azért van egy tervem. Miután elült a por, és az a valamennyi törmelék, ami felém indult - nem hiszem hogy sok lenne, hiszen próbáltam csak a sárkány felett megbontani a "mennyezetet" - kiszabadítom magam, és építek egy lépcsőt magamnak, hogy kijussak. A sárkány remélhetőleg kidőlt, ha nem, akkor is tudja most már, hogy ne húzzon velem újat. Ha mégis él még, akkor kipróbálom rajta a gyűrűt, ami még nem tudom pontosan mire jó. Ha elpusztítja örülök, ha nem, akkor megpróbálok elszelelni.

//4. dezintegráló, kék; 8. anyag újrarendező, zöld; Villámszóró sötétkék gyűrű //

~Sue S.~

Tovább adtam a parancsot, legalábbis nem parancs hanem a doktor ötlete. Reed fejest is ugrik a robot fejjel a vízbe, ahogy az öcsém is befut és taszít egyet a roboton újra, legalább ismét tudom hogy jól van. Azt követte nem soká néhány lézer nyaláb, kicsaptak a vízből de szerencsére mi megúsztuk, tisztes távban álltunk Bennel, de a fiatal lányt elkapta, először nem láttam hol csak azt hogy valahol az arcát, az arcomhoz kaptam amikor megláttam de nem segíthettem neki hisz már vetődött is a vízbe, kissé aggódtam érte is, úgy döntöttem ha nem jön fel hamarosan utána megyek. Közben egy fekete gyűrű gurult a lábunkhoz, először csak kissé oldalra döntöttem a fejem majd leguggoltam és először csak óvatosan megérintettem ha forró lenne, ha nem akkor felvettem és röviden szemügyre vettem. Ebben hamarosan megszakított a lány aki segítséget kért, egy pillanatra meg is feledkeztem róla, de ahogy meghallottam a gyűrűt, már ha fel tudtam venni, gyorsan az egyik ujjamra húztam hogy ne tűnjön el és a lány segítségére siettem akit kicsit később átvettek a katonák és elvitték a sérült fiúval és Bennel együtt. Mielőtt folytathatnám a tevékenységet amit elkezdtem, jó híreket kaptam a katonáktól, elvileg a terv működött és a robot "meghalt" vagy nem tudom mit mondjak rá, ezt közben megosztottam a doktorral is és megköszöntem a segítségét, remélem ezzel tényleg ennyi. Közben oda sétáltam a vízhez ahol Reed elmerült és előrehajoltam, mintha látnám hol lehet, bár lehet rá halvány esély. Úgy néz ki ebből mégis csobbanás lesz, bár nem tudom milyen érzés egy agyat tartani vagy ilyesmi, biztos...nagyon...kellemes...,de mégis csak egy fontos csapattárs úgyhogy ha rövid időn belül nem látom jelét annak hogy érkezik beugrok és megpróbálok megkeresni, majd felhozni. Aztán ha rendben van vagy jött megmutatom neki is a gyűrűt, hogy kitaláljuk vajon mi lehet az.

//fekete gyűrű(???) o.O//

Daniel

Az a tetves sugár felcserélte az erőinket, aminek kicsit sem örülök. Főleg azért nem, mert így most meg se bírok szólalni, hogy a fene vigye el. Liznek meg bezzeg könnyedén bírta használni az erejét, de én az övét nem igazán tudom hova tenni. Felállok és megrázom a vállát, mire ő rám néz.
- Menjünk innen- súgom oda neki halkan, majd a kijárat felé mutatok, hátha nem hallotta meg. Szerencsémre megértette, mert elkezd kifele menni, én pedig követem. A célunk, hogy kiérjünk az épületből minél előbb.

Elizabeth

A sugár kis híján megölt minket, de szerencsére csak a képességünket cserélte össze. A kiabálásomnak Dan vet véget, mikor megrázza a vállamat, és én rá nézek. Látom a száját mozogni, de olyan halkan beszél, hogy egy szót se értek belőle, de mikor a kijárat felé mutat, rögtön megértem. Bólintok, majd elindulok kifelé, a nyomomban a bátyámmal. Amint kiérek, és az a robot is kiér, akkor lesz egy pár keresetlen szavam.

// Következő kalandra mindenkit hoznék megint. //

~Bakura~

Az egyik az ikrek közül kérdőre von, bár én nem tudom mi baja lehet.
- Én? Próbálom megkeresni a hölgy unokáját.
Válaszolom miközben szkennelem a helyet, de semmi. Közlöm a tényt a nővel, hiába próbáltam finoman szegény zokogni kezdett.
- Nem lehet, hogy kint van valahol? Ne adja fel a reményt. Én ma már elvesztetem valakit, és tudom milyen szörnyű érzés, legyen erős hölgyem. Ha még él hamarosan elő fog kerülni...
Nem akartam felhozni a másik eshetőséget, mert jelenleg engem is hasonló kételyek gyötörtek a testvéremmel kapcsolatban. Közelebb sétáltam  nőhöz és ha engedte megfogtam a kezét.
- Jöjjön, veszélyes itt. Menjünk a mentősökhöz, hátha ők látták.
Ha engedi kivezetem a nőt innen biztonságos helyre. Ezek után megpróbálom elérni Junát, ami persze nem ment. Ezek után kellett lélekben felkészítenem magam a legrosszabbra.


//3. világoskék, örvénysugár

NIMRÓD KÉPESSÉGEK BAKURÁNÁL:

~Kira~

A sokktól és fájdalomtól elájult. Fél arca és mellkasa közt sérült. Nem is észlelheti, mikor a katonaság magával vitte.

~Diana~

A kérdésemre válasz csak azután érkezik, hoyg a férfi eldiskurált "képzeletbeli barátjával".
Figyelmesen hallgatom szavait és próbálom meggyőzni magam, hogy az ipse nem zakkant meg, csak kimerült vagy valami.
- Ja fantasztikus, csak bele ne őrülj a sok új információba.
Ahogy folytatja kíváncsivá tesz főleg mikor olyasmiket mond, amikkel tisztában kellene lenne ma jelek szerint, meg hogy mi ki lettünk választva meg ilyesmi.
- Lassíts kicsit. Először is, örülnék, ha elmondanád mit tudtál meg rólam, mert a jelek szerint többet tudsz, mint én magamról. A múltam homály csak gyerekkori képek maradtak. Másodszor, ki bízott meg minket és pontosan mivel? Én nem látom a haverod akivel előttem beszélgettél. Ki ő? szellem vagy mi, hogy nem láthatom, és mitől kéne nekünk megvédenünk a világot?
Mondom sorra, majd a férfi sebére mutatok.
- Tudod mit, előbb elviszlek egy orvoshoz, mielőtt ez itt elfertőződik, aztán majd lesz időd mesélni. El ne mozdult!
Mondom, arrébb röppenek az álcámat képező kabáthoz és a kesztyűkhöz, amik ott voltak ahol hagytam őket, felkaptam, majd visszarepültem Leopoldhoz. Magamra vettem az álcát és emberibb formában voltam mellette. A sebre mutattam.
- Szerintem tartsd fel, hogy minél kevesebb vért veszíts, és ha már az ereklyédről meséltél, el tudja azt is mondani merre van most a legközelebbi orvos? Mert akkor arra megyünk.
Mondom, majd kielégítő válasz esetén arra indulok meg vele, ha nem kapok választ akkor a levegőben nézek szét helyes irányt kutatva. Nem akarom egyedül hagyni a férfit. Szükségem van a válaszaira és a tudásra amit még birtokolok,

//5. kék, jégsugár//

~Fekete Lovag~

A terv beválik, a vegyített harcmodornak hála sikerült kivernem a kardot ellenfelem kezéből, de ezzel egy időben a sajátom is elejtettem. A testem összecsuklott a fáradtságtól és térdre rogytam. Alig kaptam levegőt.
~ Francba nincs itt lent elég levegő.
A férfi furcsa mód, ahelyett, hogy rám támadna meghajol, majd eltűnik a kardjával együtt.
~ Csak hallucináltam volna az egészet?
A fejem felett a föld megnyílik és kötelet engednek le hozzám. A friss levegő megtölti tüdőmet és kis erőt ad, bár eléggé kifullasztottam magam az "ősömmel" vívott csata alatt.
- Azt hiszem, köszönöm.
Mondom, megragadom a pengém, visszarakom a hüvelyébe, majd a kötelet megfogom és összekulcsolom a lábaimat, hogy ahogy az iskolában kötelet másztam tartsam magam. Ha húzzák a kötelet kapaszkodom erősen, ha nem akkor megpróbálom maradék erőmmel felküzdeni magam a felszínre a kötélen mászva, bár ez a páncélban igencsak nehézkes lenne, de nehezebb dolgokat is csináltam már korábban.
Azonban bíz haladtam felfelé egy gondolat nem hagyott nyugodni.
" Igazából itt volt e a férfi, vagy csak hallucináltam?"

// 7. robbanó sugár, fekete//

New York újra békés. A várost megrázta a multi verzális katasztrófa, de győztek. A robotokat begyűjtötték és a károkat elkezdték rendbe hozni. A város erősebb, mint valaha. Mindenhol amerikai zászlók és a kitartásról szóló képek és szövegek. Az idő 14:00. Kellemes őszi délutáni nap.
- Észak-Manhattan
Fantasztikus Négyes (Reed Richards, Sue Storm, Ben Grimm, Johnny MANDROID Storm), Bakura, Kira
Baxter Building. Egy katonai kísérleti bázis. Ide gyűlt a média által Fantasztikus Négyesnek elnevezett szuperhős csapat. A kormány idehozta a rendbe állításokban segítséget nyújtó kiborg Bakurát, és a rejtélyes mutáns nőt, aki szuperhős (Kira) jelmezben jelent meg. A csapat első feladata a végre teljesen felépült Kira kikérdezése. Mivel maximum Reedék csapata fogja érteni ezt a teljesen ismeretlen helyről érkezett nőt és a magyarázatát az egész őrszem esőről.
Irina Shane-Crow
Irina végre biztonságosnak ítélte a várost. Az első nap, hogy végre visszaérkezett. Főleg csak megnézni mennyi kár érte az általa ismert helyeket a városból mégis kicsit olyan, mintha hazatérne. Először a hotelbe érkezik, ahol szokott ő és a családja megszállni mikor itt vannak. A férje és a lánya azonnal körbe nézik a hotelt. Nem szép., hogy pár ház sérült körülötte, de  igazából semmi komolyabb kárt nem látnak.

- Dél-Manhattan
Bryde ikrek és Fekete Lovag
Whittman nyugodtan járt a várost még a kardja sem volt nála. Egyszerű bevásárló körúton járt és sikeresen ugyanabba a boltba ment be, mint a Bryde testvérek. Ameddig a Lovagnak kellett új otthont keresnie elégé vacakul állt. Még mindig küzdött a bankkal, hogy elhiggyék, hogy ő az, mert az omlásban szinte minden papírja elveszett és ezzel a bankkártyája is. Szerencséjére kapott némi segítséget a túlélő szomszédaitól, mivel kvázi ő a városi kis hős, aki vagy egy tucat embert kiásott. Ezért kapott egy lakásban egy kis szobát magának ideiglenesen. Az ikrek kevésbé szerencsések. A városban ragadtak az erejüket már jobban uralják, de nincsen már sok pénzük és holnap lejár a szállásuk bérleti díja. Távozniuk kell és a pénzük max annyira, elég, hogy ne haljanak éhen.
Jenna Collins
Jenna ma tért vissza a suliba Hawaiiról. Főleg a kollégiumban pakolászott. Szerencséjére a sulinak sok baja nem lett. Pár utcára innen jelent meg az egyik robot, de annak már vége. Csak az itt élőktől hallotta ezt is.

Manhattan alatt
Michael és Svarog
A páros háborúja jó ideje tart és elégé eredménytelenül. Sok kis lényt ölt meg Michael, de általában a túlerő miatt idővel képtelen visszavonulni. A járatok mindkét félnek újak. Egészen meglepő helyekre jutnak. Jelenleg Michaelt egy nagyobb csapat üldözi és kezdi látni, hogy az út felfelé megy. Svarog a vadászcsapattal tart. Bár a gyűrű tolvaj képes láthatatlanná válni, attól még hagy nyomokat. Az Igorok, ahogy Svarog hívja őket, könnyedén észre veszik még ha a férfi megpróbálja elrejteni őket. Most is, ahogy Nikostratos után mennek az egyik lény megrángatja Svarog kezét.
- Gonosz fel!
Mutat az irányba és picit felfelé.

- Nyugat-Queens
Leopold és Diana
A páros egészen jól megismerkedett. Leo érezte, hogy az elmúlt időkben el-eltűntek fontosabb személyek, mint a sámán fiú. Kira pedig megtalálta a testvérét azóta. A lánynak nem volt semmi baja csak kicsit megrémült az egésztől. Főleg mikor látta az óriás sárkányt. Ám nem rég Leohoz szólt a medál. Láttot egy hatalmas óriást az égen Manhattan felett lebegni és közeledni. Veszélyt, amiért össze kell gyűlniük a hősöknek és egy házat, amire rá volt írva: Baxter. Most e felé tart Leopold és Diana, aki vele tart a biztonságuk kedvéért.

- Dél-Bronx
Adrian Sommerfield
A fiúnak szerencséje volt. Az egész furcsa világ támadásból kimaradt. A lakásából elbújva várta végig és nem esett baja. Bronx meg Bronx. Nagyon nem volt feltűnő pár új romos ház. Éppen hazafelé tartott, amikor az egyik sikátorban egy férfira kést rántottak ketten.
- Na gyere kis hobo.
A fickó egy nagyon szőrös ritka ramaty állapotban lévő alak volt.
- Ne... nem... nem szabad... még itt van... Hallom.
Magyarázta a fickó mire az egyik suhanc gyomron vágta. A férfi összeborult és a páros kiröhögte.

- Űr
Valkűr
Valkűr lassan ébredezik. Galactus a termében megannyi monitoron vizsgálódik szótlanul. A nő ösztönösen tudja, hogy a mestere éhezik. Szinte már belső órája van és minden képesség nélkül tudja mikor kell új bolygót keresnie. Egoval a harc kicsit megzavarta az eddigi útjukat így most nem tudja pontosan merre is lehetnek még ahhoz képest sem amennyire máskor foglalkozik az útvonalakkal. Idővel egyszerűen lehetetlen számon tartani a világokat. Az évszázadok pedig csak rontottak ezen. Még kinézve az ablakokon is az univerzum egyformának és mégis másnak tűnik.

/Kérem MINDEN gyűrűt kapott játékos mostantól jelezze reagja végén a gyűrűje nevét és színét! Legyen egy felszerelés listátok, amin mindent írtok, ami nálatok van!/

/Körváltás: Dec 17/

Daniel

A helyzetünk a legkevésbé sem rózsás. Már az önmagában elég nagy baj, hogy nem találtuk meg akit keresünk, feltehetőleg meghalt, hanem, hogy pénzünk sincsen már szinte semmire és hála egy robotikus izének az erőink felcserélődtek. Én speciel még mindig csak halkan tudok beszélni, de már tudok beszélni anélkül, hogy összedőljön minden, szóval ez némi haladást jelent. Ami viszont tényleg nagy gond, hogy sehogy se tudunk kapcsolatba lépni a Mesterrel. Általában ő szokott valahogy üzenni, telepatikusan, vagy esetleg egy beavatott által, de ez most elmaradt...már jó ideje. A pénzünk annyira elfogyott, hogy max még pár napig kihúzzuk, de már nincs hol laknunk. A bolt, ahol vagyunk egy kissé drága, de egy kis odafigyeléssel akár szerezhetünk egy kis ingyen ételt. Az épületben figyelemmel tartom a kamerákat, vakfoltok után keresve, hogy észrevétlenül tudjak valamit a zsebembe mélyeszteni.

Elizabeth

A helyzetünk a legkevésbé sem rózsás. Már az önmagában elég nagy baj, hogy nem találtuk meg akit keresünk, feltehetőleg meghalt, hanem, hogy pénzünk sincsen már szinte semmire és hála egy robotikus izének az erőink felcserélődtek. Már jól megy a kezelése, már nem robban fel minden, ami a kezem ügyébe kerül, de a tudatos használata már nehezebb. Max. 10-15kg-t, ha fel tudok robbantani, és a keménységétől függően lehet ez nehéz. A Mester egy jó ideje nem lépett velünk kapcsolatba, remélhetőleg nem feledkezett el rólunk. Pénzügyileg eléggé rosszul állunk, de remélhetőleg még kihúzzuk pár napig. Éppen ezért is akar Daniel lopni, amit a vakfoltok kihasználásával és egy kis figyelemeltereléssel véghez lehet vinni.

Svarog

Svarog megropogtatta a nyakát, és elindult az igorokból összeállított vadászcsapat élén. Már unta ezt a fogócskát, amit a felszínről lezuhant fickóval kellett játszadoznia.
Vagyis azzal a fickóval, akinél ott volt három dolog az ő örökségéből. Így hát nem becsülte alá. Már két hete folytatódott a kis játéka ezzel a valakivel.
Az már több kis igort is megölt, de a túlerő miatt azonban mindig menekülnie kellett. Miközben Dragunov üldözte a fickót, új helyekre jutott ismeretlen járatokon át. Ez alatt az időszak alatt sikeresen feltérképezte a "birodalmát".
Amit bizony meg kellett védenie az esetleges bitorlótól.Akiről kiderült az elmúlt két hétben, hogy láthatatlanná képes válni, de attól még hagy nyomokat.
Itt derül ki, hogy az igorok milyen fantasztikus nyomolvasók. Így szúrja ki, hogy a gyűrűtolvaj egy felfelé emelkedő járaton haladt fel.
Az egyik igor is megerősíti, hogy a gonosz bizony felfelé tart. Svarog megvakargatja az apró teremtmény fejét és rávigyorog.
- Úgy látom, hogy szökni akar - mondja vigyorogva. - Vagy csapdába akar csalni minket.
Megvakarja az állát, és végigpillant a minionjain, aztán a szeme elé emeli a gyűrűt. Rájött, hogy eme tárgy energiáival képes másokat befolyásolni.
- Próbáljatok meg elé kerülni, és tereljétek felém, bárhogy. Ne feledjétek, hogy ő a gonosz. Ő az aki ellopta a régi sárkány kincseit - suttogja nekik szigorúan. - Vissza kell szerezni, hogy én erős sárkány legyek és ti az én erős szövetségeseim legyetek. Szóval, menjetek elém, és én is indulok. Tereljétek felém ezt a csodabogarat és én ráveszem, hogy önként adja át nekem a gyűrűit. Ha módotokban áll a hátába kerülni, akkor ne habozzatok. Terítsétek le a földre. Tudom, hogy apró testetekben hatalmas erő lakozik, ami engem büszkévé tesz.
Egy gyűrű már nála volt, és még kilenc volt nála. Ha megszerzi a fickó három gyűrűjét, akkor már beljebb lesz.
- Akkor gyerünk - adja ki a minionjainak az utasítást, és miután azok elindulnak vár három percet és követi őket.
Megvolt a terve arra az esetre, ha összeakadna a betolakodóval. Első körben tűzgolyókkal kínálja meg, aztán csak azután veti be a gyűrűje erejét.
Persze ha sikerül az igoroknak a földre vinni, akkor neki csak könnyebb dolga lesz az idegennel.

9. elme erősítés. sárga.

Ben Grimm
Ben mint mindig, kicsit idegennek érezte magát a Baxter épületben. Ez egy katonai kutatóbázis volt, és az elején kicsit idegenkedett, hogy ide hozták őket, meg a két másik különös szerzetet. De mikor meglátta, hogy nem kísérleteznek rajta, egyből megnyugodott egy kicsit.
A következő két hétben gyakorolta a képességét, és egyre jobban megszokta. Képes volt olyan manőverekre, amikre eddig csak vadászgéppel tudott. Talán ha Reed segítene neki feltalálni valamiféle védekező fegyvert, hogy az Ultronos balhé ne ismétlődjön meg, akkor még erősebbnek érezné magát.
Mármint annál jobban, hogy a menyasszonya, mikor meglátta a tévében azonnal elhagyta. Megrémült a férfit érintő változásoktól, valamint hogy hősként innentől ő könnyű célpontot jelenthet. Grimm azóta is próbálta magát ezen túltenni. A társai az edzőterembe találták a férfit, vagy a komputer előtt egy szimulátorral játszva. Gyakran körberepülte az épületet. Aztán egy nap új feladatot kaptak. Ki kellett kérdezni az erőterekkel bűvészkedő lányt, aki abban a fura jelmezben volt. Ben érkezett a lányhoz előbb.
- Nos, helló. Jobban vagy? - tette fel az első, udvarias kérdést és elgondolkodva nézett végig a lányon. - Amúgy Benjamin Grimm vagyok. Nyugalom, a szárnyaim egy apró baleset következményei. Nem fertőző.
Nem akarta első körben letámadni a képességeit firtató kérdésekkel. Megvárta a többieket, főleg Sue-t és Reedet, akik talán felteszik a tudományos kérdéseket.

~Bakura~

Segítek rendbe hozni a várost erre bevarrnak egy kiképzőbázisra. Azt se tudom mégis mi a fenét keresek itt, bár sejtem, hogy az, hogy többé nem élhetek normális emberek között. A gyűrű is elég fura volt, de azt legalább ki lehetett kapcsolni, de ezt? Az egész testem olyan mintha életre kelt robot lennék, és félig össze is olvadtam eggyel aminek legyűrtem a programját, de ez most mellékes. A srácok akik fantasztikus négyesként ismertek nem voltak túl beszédesek és állítólag ők a választ egy szuper ruhás nőtől várták aki most épült fel egy elég súlyos sérülésből amit állítólag attól az óriásrobottól szerzett aki felkent engem a falra korábban.
Bonyolult sztori és úgy tűnt, hogy a nő nem volt túl beszédes kedvében. Talán jobban megviselték a dolgok, mint engem, pedig én fajt váltottam egy napon belül kétszer is, hogy úgy mondjam. Na jó az első nem fajváltás volt de akkor is eléggé felkavart, hogy tornádók jönnek a kezemből.

//3. világoskék, örvénysugár

NIMRÓD KÉPESSÉGEK BAKURÁNÁL:

~Kira~

Túl sok, és túl gyors események. Mondjuk úgy, hogy nem tett nekem jót, hogy nem tudtam semmit csak annyit, hogy megsérültem, ez volt az utolsó emlékem, mikor egy zárt kórteremben ébredtem. Nem tudom meddig gyógyulhattam itt, de nekem maga volt az örökkévalóság. Az sem segített, hogy senki se tudta megmondani nekem, hogy mi történt a barátommal, és hogy most hol lehet, hogy egyáltalán él e még.
Miután eltűntek az égési sérülések néhány katona fogott engem és egy kiképzőbázisra vittek ahol az a csapat várt engem, akik átvették a robottal való küzdelmet tőlem, meg egy ismeretlen fémes férfi.
Úgy álltam az ajtóban, mint egy gyerek az első nap az iskola előtt. Még a szuperhős jelmez is rajtam volt, bár mázlimra nem a sajátom, mert azzal már meggyűlt a bajom, csak egy ócska utánzat volt, éreztem rajta és ez megnyugtatott kissé, de az nem, hogy teljes sötétben hagytak információk terén. Sokáig nem szóltak hozzám értelmesen, hogy az én kérdéseimre választ kaptam volna, most meg azt várták, hogy én daloljak, mint a madár. De én akartam válaszokat mielőtt adtam volna párat.
- Helló, végül hogy sikerült likvidálni a városromboló robotot?...
Kérdem, majd mikor a fémes fickóra nézek egy bocsánatkérő pillantást vetek felé a célzásnak hatható mondatért. Vártam a válaszokat, és reménykedtem, hogy megkapom őket mielőtt bele kell kezdenem a monoton mesélésbe.

~Diana~

A srácról kiderült, hogyha elég ideig hallgatom a zagyvaságait, akkor értelme is van annak amit mondd. Elég sok mindent megtudtam, de éreztem, hogy az ereklyétől még megtudhatok többet is ha a közelében maradok.
Testvérem hála az égnek megtaláltam és teljesen épségben volt. Kissé bizarr lehetett látni a varázslónak, ahogy egy ember és egy sárkány közt testvéri, nővéri ölelkezés folyik, de igazából tojtam rá. Mikor a srácnak jelzett az ereklye, hogy újabb bajkeverő közeleg, biztonságba helyeztem testvérem, elköszöntem tőle és a varázslóval tartottam, hogy segítsek ha tudok és újabb tények táruljanak fel a fajomról.

//5. kék, jégsugár//

~Fekete Lovag~
//Ez csak a bérlakása volt, nem is erre él na 8//
Jó tett helyébe jót várj mondat kivételesen kedvezett nekem. Bár önszántamból mentetem ki az embereket nemrég most ők segítettek rajtam mikor bajba szorultam és ez nagyon jól esett. Meg is hatódtam kissé a gesztustól. A lényeg az, hogy az otthonom összeomlott, az irataim elégtek és így esélyem se volt hazajutni a birtokra. A rendőrség azt se akarta elhinni, hogy én vagyok én, mert elégtek a papírjaim meg a kártyáim egy része. Az emberek kiálltak értem és kisegítettek, most ideiglenesen egy kis szobát magamnak. Meg némi kis költőpénzem is volt, de be kellett osztanom, míg az otthoniakkal nem sikerül kapcsolatba kerülnöm, ami nehézkesen akar menni.
Ma épp bevásárolni mentem, hogy a pénzt beosztva mégis rendes kaját vegyek magamnak. Külföldi tanulások során voltam már rosszabb helyzetekben is, de azért mégis csak megszoktam az ennél kényelmesebb életet, ami azért kissé hiányzott most is. Főzéssel is próbálkoznom kellett, lévén nem engedhettem meg az éttermi kaját magamnak, vagyis inkább nem akartam lévén nem akartam a jó szomszédokon élősködni, még ha a szemükben üdvöske is lettem. Ezt nagyon is a fejembe verték még anno. "Nem szégyen elfogadni a segítséget, de visszaélni vele annál inkább." Így hát ideje volt megtanulnom főzni. A rántotta már ment, de mégse vegetálhat az ember végig tojáson meg paprikán.
Épp a zöldségek közt válogattam, mikor kiszúrtam két bolti szarkát, vagy legalábbis úgy tűnt nagyon a kameráket firtatják és szinte csorog a nyáluk. Rosszallóan ingatom a fejem, bár a srácokat elnézve elég soványak. Valószínű nem jókedvükből teszik, vagy csak az én anyai ösztönöm kezdett el beindulni.
Odamegyek az egyik kölyökhöz, megbököm az oldalát, majd mikor az rám figyelt, a kezébe nyomtam némi pénzt, annyit amiből tud kaját venni kettejüknek ha ügyes akár egy hétre is. Nem sok pénz de gazdálkodva okosan akár egy hétre elég kajára is futja.
- Nem éri meg öcskös, inkább legyetek a vendégeim.
Suttogom, majd mosolyogva arrébb mentem pár lépést a fűszerekhez, közben persze még kicsit a szemem sarkából figyelem őket mit is tesznek és remélem, hogy helyesen döntenek. Közben pedig próbáltam válogatni az olcsóbb, de még ehető minőségű hozzávalók közül. Bár magam tetem szűkösebbé a kasszám, de arra elég, hogy még eléldegéljek egy darabig és remélhetőleg hamarosan sikerül kapcsolatba lépni az otthoniakkal és új iratokkal térhetek haza.

// 7. robbanó sugár, fekete//

Ad' épp hazafelé tartott mintha ez egy normális nap lenne. Már amennyire normális az élete vagy normális volt az élete az előtt, hogy az egész világ megzavarodott volna. De úgy látszik egyeseknek nem volt elég az ami történt. Ad' szemtanúja lesz annak ahogy két rohadék késsel beleköt egy őrült csövesbe. Ő sosem bírta az ilyen alakokat. Pedig ilyenekkel van teli a környék. Általában csak addig szokott nagy lenni a pofájuk is míg valaki le nem veri őket. Ad' pedig úgy tesz mint általában szokott. Ösztönösen fölkap valami kemény dolgot a földről például egy üveget vagy egy téglát és annak amelyik közelebb van hozzá vágja a fejéhez majd hangosan rájuk rivall.
-Mi van tetvek? Azzal keménykedtek csak aki nem védi meg magát? He? Gyertek! Kössetek belém!
Nem épp a legjobb ötlet, de Ad' már csak ilyen. Így is fog egyszer majd meghalni. De legalább megtanult kiállni valamiért és megvédeni magát vagy másokat.