Tengerpart

Hidegháború – Az örök nappal





Rakata Prime – Tengerpart

”Mindig van egy nagyobb hal.”
- Qui-Gon Jinm



~ Templomnál ~
A csapat könnyedén tudott előrefelé haladni, ahogyan a folyosón haladtak könnyedén megállapítható volt, hogy az oldalt behelyezett energiaforrások nem régiek voltak, egy korábbi csapat helyezhette el valamiért, esélyes, hogy droidok felöltésére, csak éppen nem tértek vissza. Annyira nem volt fontos, lehetett tovább haladni, egyelőre még itt sem volt semmilyen csapda sem, sajnos a homok itt is sok, hála annak, hogy a plafon be volt szakadva. Ez a hosszú egyenes szakasz jó 100-150 méter hosszú volt, amin egészen gyorsan végig lehetett érni. Itt a végén egy 90 fokos jobbra kanyar volt, amit egy rövid folyosó rész követett, ott balra ment tovább egy kicsit az egész, majd egy újabb 90 fokos balra kanyar, ezúttal már egy sötét folyosó részre, ahova fény alig jutott. Itt már két tetem is látszott, régiek, régebbi típusú rohamosztagos páncélosok.


~ Bolygó másik fele ~
A talajon látszott néhány nagyon apró nyom, amik elfele vezettek a táborból, egyenesen abba az irányba, amerről a kürt hangja is szólt. Ahogyan Qui kinyúlt az erőbe egyre jobban érzékelte azt a furcsa zavarást, az érzékeit kitudta élesíteni, bár meghatározhatatlan kellemetlen érzéssel járt. Ha haladtak a hang irányába, akkor jó negyed órát tudtak haladni. Noha élesítve voltak Qui érzékei, de nem tudott rá figyelni, egyre zavaróbb volt az érzés és az út végére az kezdett benne „nőni”, hogy támadja meg Silenus-t, hogy mennyire jó érzés lenne ha megüthetné, vagy megvághatná a fénykarddal. Ez az érzés és késztetés minden lépéssel egyre és egyre erősebb lett.
Egy ideig felfelé haladtak, a távolban lezuhant hajó romjait láthatták, végül amint az emelkedő szélére értek egy lagúnaszerűséget pillanthattak meg, benne jó pár házat, de helyieket egyelőre nem. Qui itt már határozottan rosszul volt, olyan érzése volt a késztetés mellett, mintha fuldokolna, szinte kézzelfogható volt a sötét oldal ereje.

statisztika:

Hidegháború – Az örök nappal





Rakata Prime – Tengerpart

” Az igazságnak örül az elme, de nem mindig örül a szív.”
- Clone Wars animációs sorozat



~ Templomnál ~
A beszakadt plafon nem robbantásnak tűnik, sokkalta inkább természetesen beomlottnak, végtére is igencsak régóta itt volt. A csapat pedig egyelőre nem haladt tovább, hanem nekilátott annak, hogy a birodalmi tetemeket megvizsgálják. Aki értett a birodalmi haditörténethez, akkor az megmondhatta, hogy az előző háború előtt és ennek az elején használták ezeket a páncélokat, azaz minimum 140-150 évesek. Éppen emiatt csak csontvázak voltak már bennük. Az egyiknek a mellkasa volt kirobbanva egy szép nagy lyuk volt a páncélon elől és hátul is. Ennek rögtön látszott a nyoma, a szemközti falnál egy már nem működő csapda látszott. Az oldalfalnál is volt egy ilyen, az végezhetett a másikkal, aminek feje nem volt a helyén.
Mindkettő már határozottan inaktív volt, így láthatóan nem fenyegetett már más veszély itt ezen a részen, a kutaszdroid pedig mindezt megtudta erősíteni és a folyosó szakadsz végén egy jobbra kanyar után egy újabb rövidebb folyosószakasz volt, annak a végén pedig egy liftaknát talált. Egészen eddig tiszta volt az út, így a táraság akár mehetett is eddig.

~ Bolygó másik fele ~
Ahogyan Qui már nem nyúlt ki az erőbe kevésbé lett fojtogató a sötét oldal ereje, még érezni lehetett persze, de közel sem volt olyan intenzív, mint előtte. Így most már könnyebb volt ellenállni a kísértésnek.
Így a páros elindulhatott lefelé, hogy megnézzék a romokat is. A hely itt most furcsán csöndes volt, korábban hallatszott madarak éneke és állatok zaja, de itt a romoknál csak a szél, a növények, levelek súrlódása és a víz csobogása volt hallható. Állatoknak nyoma sem volt, de semmilyen formában sem. Ezt különösen Silenus vehette észre, hiszen ő állt közelebbi kapcsolatban a természettel.
A páros és a droid nagyjából féltávon járhatott lefelé, amikor a droid megállt, majd felemelte a kezét, hogy a páros is így tegyen és az egyik irányba mutatott, ami lent volt. A lezuhant gép egyik részéhez mutatott, ahol két nagyon, de nagyon furcsa lényt lehetett megpillantani. Ehhez hasonló szerzeteket még nem látott a páros a csillagködben.

statisztika:

Hidegháború – Az örök nappal





Rakata Prime – Tengerpart

” A háborúért mindenki túl nagy árat fizet.”
- Clone Wars animációs sorozat



~ Bolygó másik fele ~
A páros egyelőre csak beszélt arról, hogy mit is kellene tenni, figyelték a két furcsa lényt. Azok bele-beleszaglásztak a levegőbe, és valamilyen furcsa nyelven szóltak egymásnak. Úgy tűnt, hogy valamilyen szinten értelmesek és ezáltal az érző-lények kategóriába tartoznak, noha technológiailag igencsak fejletlenek voltak. A fegyvereik valóban nem tűntek vibrofegyvernek, csak sima egyszerű fémnek. Még talán az acél is túlzás lett volna a szín alapján, de a jobb kivételhez messze voltak. A szél a páros felől fújt a két harcos felé és a szaglás nyomán valószínűleg meg is érezték őket, mert még mondtak egymásnak valamit, majd elindultak sietve az ellenkező irányba.
Mivel a páros beszélt arról, hogy követnék, így eltudtak indulni, úgy két-három méter után azonban hangos fémes nyikorgásra lehettek figyelmesek a talpuk alól. A követekező másodpercben a talaj egy elég nagy részen beszakadt alattuk ők maguk és a droid is úgy jó négy-öt métert zuhant lefelé, a leérkezés után láthatták, hogy ősi folyosóra szakadtak le.


~ Templomnál ~
Végül Bo volt az, aki kiment az antigravitációs raklapokért, közben pedig a társaság meg is érkezett a liftaknához. Itt nem is haboztak tovább, hanem úgy döntöttek, hogy lefelé mennek. Sil Shayla-ba kapaszkodott, a másik három személy pedig a hátrakétákkal jutott le. Nagyjából tíz métert kellett lefelé lebegni ahhoz, hogy a legaljára éljenek az aknának. Közben nem is volt más kijárat, csak az, ahova értek. Ott amint leértek egyből láthatták, hogy a távolban, úgy tizenöt-húsz méterre fény volt, ami vakított. A szenzorok semmilyen élőlényt nem jeleztek, így mehettek tovább, amint a fénybe értek és a szemük megszokta, akkor láthatták, hogy a „szabadba” értek. Legalább is látták az eget, felhőket, noha a napot nem, de fényes nappal volt itt. Egy kör alakú helységbe értek, ami olyan volt, mint a szabad. Körben rakata szobrok, velük szemben a nagyjából száz méter átmérőjű csarnok másik végén egy épületszerűség.

Az egész hely egyébként üres volt, a szobrok kör alakban voltak, a belső rész kövekből állt, egy hatalmas szimbólumot tettek ki.

statisztika:

Hidegháború – Az örök nappal





Rakata Prime – Tengerpart

”Keresni valamit nem más mint hinni a létezésében”
- Clone Wars animációs sorozat



~ Bolygó másik fele ~
Szerencsére annyit nem esett a páros, hogy bármi bajuk legyen, a droidon csak egy-két horpadás keletkezett. Qui az Erő segítségével valószínűleg feltudna ugrani és kimászni, de Silenus és a droid már semmi képen sem.
Qui próbálkozott azzal, hogy telepátiával nézzen körbe, hogy érez-e valakit a közelben, de azért ötven méter nem volt olyan sok, így semmit sem érzett. Nagyjából ekkor azonban halk zajt lehetett hallani a járat belseje felől – abból az irányból, ami a lagúna felé ment, amerre fent a páros haladni akart. A hangok leginkább valamilyen beszédre hasonlítottak, de annyira halk volt, hogy kivehetetlen a párosnak, szerencsére a droid az érzékelőivel jobban hallott.
- Közös nyelv – mondta. – Legalább két hang és segítségért kiabálhatnak.

~ Templomnál ~
Ballista végigszkennelte a környéket energiaforrás után, itt helyben ennél a csarnoknál nem volt semmi ilyen, de tovább az épület még inkább belseje felől a szenzorok jeleztek valamilyen gyenge energiaforrást, illetve ezen helynek a közepe felől a föld alól. Ha a szimbólumon kellett volna meghatározni a helyet, akkor a kör alakú rész felől – vagyis alól – jöttek a furcsa energiajelek. Ez pontosan meghatározható volt, azonban a benti már nem volt ilyen egyértelmű, annak a helyzete túlságosan is messze volt ahhoz, hogy pontosan be lehessen lőni azt.
Ami azonban kellemetlenebb volt, hogy mindenki azt kezdte érezni, mintha figyelnék őket.

statisztika:

Hidegháború – Az örök nappal





Rakata Prime – Tengerpart

” Failure means death, Admiral.”
- Darth Malak



~ Templomnál ~
A csapat nem teketóriázott túl sokat, hanem el is döntötték, hogy mennek a következő épületbe, vagyis mélyebbre a templomba. Egy kisebb ajtó vezetett tovább a hatalmas falnál. Ahogyan a társaság elindult az egész helység megremegett igencsak erősen. Annyira, hogyha nem ügyeskedik a csapat, akkor még el is esik az egyensúlyvesztésben. A fal kezdett szétnyílni középen és valami fémes mozgott odabent, jött kifelé. Amint a hatalmas kapu – ami korábban a fal volt – teljesen szétnyílt és egy a társaság számára ismeretlen fajta hatalmas méretű harcidroid tűnt fel. Ami számára néhány lépés után el is érte annak a csarnoknak a szélét, haol a társaság volt.

(A méretek akkorák, mint a képen)

~ Bolygó másik fele ~
A páros gyorsan megegyezett, hogy miként haladjanak tovább innen, a formációt pedig fel is vették. Nagyjából olyan száz étert kellett haladni, amikor a folyosó teljesen be volt omolva, szerencsére lehetett tovább haladni, mert a falban azonban volt egy szakadás, ami egy barlangjárathoz vitt. Az is nagyjából olyan széles és magas volt, mint a folyosó. Ezen tovább haladva egy nagyobb félig barlang, félig a lezuhant hajó alkotta csarnokba érkezhetett a páros a droid vezetésével.
Az a fele, ahol ők érkeztek meg főleg köves volt, több búvóhely is volt, illetve kőfaragások, olyan lényekről, amiket odafent is láttak, illetve egy oltárszerűség. A másik oldalon, ahol fémes dolgok voltak egy asztal, azon egy kibelezett bothan feküdt, még nem volt szaga, így elég friss lehetett. Néhány működésképtelen terminál, illetve egy nagyobb fémketrec, ami olyan jó öt méter hosszú, két méter magas lehetett, ebben négyen voltak. Mind a négyen férfiak, két bothan, egy embernek tűnő alak és egy devaranoian férfi. A devaronian és egy bothan álltak a ketrec szélénél és rázták azt, a bothan kiabált is, a másik kettő a sarokban ücsörgött. Azokból a furcsa alakokból még egy sem látszott és a rabok sem vették őket észre.

statisztika: