Echo bázis

Chuck elmondta, hogy szerinte mit kéne tenni. A birodalmiak természetesen nem törődnek ezzel. Sőt lelkesítő beszédeket kezdenek mondani. A halálosztagos megjegyzésén, hogy még szerencséseknek is számítanak Chuck felröhög majd visszaveszi az érzelemmentes arcát. Felmerül egy javaslat is arra vonatkozólag, hogy robbantsák fel a helyet. Az úrnő is hajlandó megszólalni és előáll pár ötlettel amiknek a nagy része használhatatlan.
-A droidokat a laborban is szétverték ahogy a kamerákat is.
~Ez a birodalmi meg inkább agyonlőtte magát minthogy használja az ellenszert vagy említést tegyen róla. Esetleg a birodalmi orvosok ilyen gyáva alakok, hogy a minimális túlélési esély esetén inkább magukat ölik meg? Nem nagyon illik a filozófiájukhoz.~
A csapdák ötletére viszont felfigyel. Ez még nem is akkora baromság. Ő még meg is tudná csinálni. Ezt ki is fejtette. Bár ő már feladta, de ha ennyivel is magával tud ragadni pár dögöt akkor megteszi.
-Amennyiben lenne néhány drót esetleg kábelek, fémlapok vagy ilyesmik akkor én tudnék csapdákat állítani. A macska talán tud segíteni a mázsás erejével ilyeneket szerezni.

Riku Blackclaw

Végül nem igazán megyünk semerre se elsőre. Tekintetem a sötét erőhasználó felé fordítom teljesen nyugodt arccal annak jele nélkül, hogy legszívesebben felnevetnék, azon, hogy ennyire naiv a felfogása, ráadásul vagy alábecsüli a fajtámat, vagy nincs tisztában a fajom sajátosságaival. Ennek ellenére ezt nem említem meg neki, bár így lesz meglepetésben is része annyi biztos.
A tervezgetés közepette, mivel senki se nyúl az öngyilkos fegyvere felé, így azt felveszem és elrakom egyenlőre, hiszen még jól jöhet, ha nem nekem, akkor másnak a csapatból. Közben a lelkesítő beszédre a halálosztagos felé pillantok.
- Teljesen fölösleges egy droidot keresnünk asszonyom, majd a pilóta továbbítja az adott információt – jegyzem, amikor azt feszegeti, hogy majd egy droid megoldja. Főleg, hogy volt más kapcsolatunk is a külvilággal, csak őt kellett elérni és készen is van. Mennyire egyszerű, de belül valahogy éreztem, hogy itt nem stimmel valami, csak nem tudtam, hogy mi. Ezen azonban most nem gondolkoztam, mert a birodalmi rabra terelődött a figyelem, akinek a lőfegyverem is adtam, amikor azt említi, hogy tudnék neki segíteni az erőmmel.
- Csak mutasd mi az amire szükséged van – jegyzem meg felé csendes nyugodt hangon. Látom, hogy ő összerakta, hogy minden bizonnyal képes vagyok rá ezért is vetettem fel a dolgot, így mikor megindulunk, akkor vele tartok és amire mondja, hogy kell neki, azt ha más nem egyszerűen fizikai erőmet használva tépem le neki, hogy a lehető leggyorsabban tudjunk haladni. Amint meg van, akkor ha most akar csapdát állítani, akkor csak figyelek, hogy ne érje meglepetés közben, vagy segítek is, ha tudok és mondja mit akar, de utána már jelzek neki, mielőtt nagyon belemerülne, hogy a többiek a lift felé haladnak és nekünk is mennünk kéne.
- Nem hiszem, hogy nagyon várnának ránk – jegyzem meg csendesen, majd haladok a lifthez kicsit szaporább léptekkel, de úgy, hogy tudja tartani velem a tempót, és a lifttel mi is fel tudjunk menni.
Ahogy felérünk, ott figyelve haladok a másik liftes lejárat felé, ahol eredetileg is leszálltunk, de már most is gyanús, hogy ahogy az eget kémlelem, sehol se látom a szállítóhajót.
- Ez aztán nagy körben mehet, hogy nem látni – teszem még hozzá, majd a ahogy megindulunk lefelé, a lifttel csak ácsorgok a kardot készenlétben tartva. Készülök arra, hogy lehet itt meglepetés, azonban, mikor a lift megáll, akkor olyan meglepetésben van részem, amire nem számoltam. Ott a szállító hajó, és a pilóta is. Legalábbis ami megmaradt belőle.
- Szóval, akkor már tudta a támadás előtt is, hogy gond van…. uram – mondom csendesen, ahogy nézem a szétmarcangolt tetemet – Talán ha szólt volna… - kezdek bele, majd inkább elhallgatok és megrázom a fejem.
- Mindegy már, sok választásunk nincs, hogy mit kell tennünk most vele a felvétel alapján, ha nem akarjuk, hogy ő is ránk támadjon… - egy pár pillanatra elhallgatok, majd folytatom -…megteszem, ha más nem vállalja. - hangom teljesen csendes, és meg se remeg, ahogy uralom az érzelmeimet, indulataimat. Ha más nem akarja, vagy nincs rá reakció, akkor ezt úgy veszem, hogy rám hagyják mindezt. Nehéz dolog, de nincs sok választásunk.
~ Nincs érzelem, béke van. Nincs tudatlanság, tudás van. ~ megindulok a pilóta maradványai felé lassú léptekkel megforgatva a kardot a mancsomban figyelve, hogy hova is lépek
~ Nincs szenvedély, egyensúly van ~ majd lendületet veszek, és izmaim megfeszülnek, amint a fejem fölé emelem a kardom elég közel érek a pilótához, hogy lesúlythassak, ha senki se állít meg.
~ Nincs halál, erő van! ~ csendül fel az utolsó gondolat, ahogy egyenesen siklik előre a penge, majd le, ahogy elválasztom a pilóta fejét a testétől. Egy egyszerű mozdulat, kitudja figyel e több olyan élőhalott valahonnét, és nem kéne bármi mást mutatni, ráadásul ez is épp elég most. Lassan állok fel a mozdulat sor után és csak ránézek a pengére, hogy mennyire lett véres, hiszen az a vér már biztos fertőzött teljesen.

”Felszerelés”:

//Szombaton lesz új kör.//

//Továbbra sem tudok kört váltani, szerdán lesz új kör, következő körnél már írok, ha ti nem is és az fájni fog.//

Ha az úrnő engedélyt ad Chuhk Összeszedi amit talál és hasznát látja. Ha szükséges út közben pár egyszerűbb csapdát fel is állít. Nem tudja, hogy mennyi hasznuk lesz az élőholtak ellen, de ha nem is biztos, hogy meghalnak, talán szerezhetnek olyan sérüléseket amik aztán akadályozzák őket a mozgásban. A liftbe beszállva meg is látják őket az élőholtak.
- Láttak minket és van helyismeretük.
Chuhk elég tömören fogalmaz, de remélhetőleg még a birodalmiak is megérthetik ebből a lényeget. A hajó és a pilóta látványa őt is meglepi. A macska csaj kimondta a magától értetődő dolgot majd megkérdezte a következőt. A társaságra nézve hacsak az úrnő nem akarja vállalni a piszkos munkát, amire nincs sok esély, az ő dolga lesz.
- Nálad van penge.
Ő nem nézi a műveletet hanem inkább a környezetüket vizsgálja meg és a lábnyomokra mutat.
- A labor felé vezetnek.
A hangjában most találni egy kis érzelmet amiből sejthetik a többiek, hogy szerinte nem bölcs dolog arra menni. De ő csak egy rabszolga. A többiek fognak dönteni róla, hogy mi lesz.

Riku Blackclaw

Megtettem, amit meg kellett, ezután kezdtek az események felpörögni némileg.
- Azt hiszem már értem mi lapulhat annak a hátterében, hogy az otthonom a független rendszerekhez tartozik… - jegyzem meg Siqsa megszólalására egy kis sóhaj kíséretében elé sétálok lassan figyelve a reakcióit.
- Utólag belegondolva is hibás döntés volt, mert akkor lezártuk volna az ajtókat rendesen és most nem lennénk egyel kevesebben se. – hangom eléggé rideg tárgyilagos és érzelem mentes.
- Csak abban reménykedem, hogy nem magából indul ki asszonyom, ha esetleg kor alapján ítél, mert nem lehetek sokkal fiatalabb önnél. – mondom még nyugodt, könnyed hanggal, a valódi érzelmeim uralva teljesen. Ezután, a tekintetem a becsukódó lift ajtó felé irányul, majd utána arra amerről más nem épp pozitív hangokat lehet hallani.
- Körbe akarnak venni – jegyzem meg röviden.
- Valaki ismeri a LAAT fegyver rendszereit? – pillantok a hajóra, majd a többiekre, ahogy arra fülelek amerről a zajok közelednek. – Ha senki, akkor meg kéne indulnunk az utolsó hely felé igen gyorsan, ha csak nem akar velük leállni harcolni valaki – hangom teljesen nyugodt, és csendes, ahogy felvetem az ott lévőknek.
- Ha van nálad még csapdának való, akkor jó lenne néhány, hogy ha a lifttel le tudnak jönni, akkor kapjanak meglepetést – nézek a birodalmi rabra – utána nincs túl sok irány választásunk, szerintem menjünk arra – teszem még hozzá és ha nincs valakinek nagyon ellenvetése, akkor az utolsó még olyan kijárat felé megyek, ahonnét nem hallok mozgást. Bár a hangok hiánya még nem jelenti azt, hogy tényleg nincs ott senki és semmi. Az is lehet, hogy még csak nem mozognak. Egyenlőre azonban túl sok más változás nincs ha csak nem ki akarunk menni az épületből. Ami nagyon jó lenne, ha tényleg valaki érten a LAAT fegyvereihez é akkor hamar kilőhetnénk az érkezőket vele, de erre túl sok esélyt nem láttam. Talán ha Tüske érthetett volna hozzá, de más meg kitudja, hogy tanult e hasonlót. Én a részemről tudtam, hogy maximum találomra nyomkodhatnám csak a gombokat, aztán vagy azzal lövök vagy nem, ami jelen esetben annyira nem lett volna a legjobb dolog. Ennek fényében hagytam is, és nem is erőltetem a dolgot. Ha senki se reagált rá, akkor csak azaz egy kijárat maradt innen, vagy a harc, ami kérdéses milyen is lenne végkimenetelre.

”Felszerelés”:

Chuhk nem tartozik azok közé a szociális személyek közé akik ha egy csapatban feszültség van akkor, azt igyekszenek megoldani. Ő inkább az, aki ha ilyen helyzet van akkor hátrahagyja a koloncokat és intézi maga a dolgokat. Ha szükséges lesz akkor most is így fog tenni. A sith nőt amúgy is úgy tervezte, hogy ha lehetősége van akkor hagyja meghalni ha lehet akkor úgy, hogy a későbbiekben már ne okozhasson feltámadva se problémát. A helyzetük mikor rosszabb lesz akkor ő is számba veszi a lehetőségeket amiket a másik rabnő jól össze is szed. Ez egy jó pont neki. Ha a többiek sem értenek azokhoz a fegyverekhez akkor ő is megerősíti a farghul nő következő opcióját.
-Egy út maradt. A harc öngyilkosság.
A birodalmiak köztudottan idióták, a velük lévő sith nő bizonyítottan az, de talán csak felfogja, hogy ha ők több oldalról vannak támadva egy nyílt terepen és egy út maradt menekülésre vagy arra, hogy valaki feltartsa az ellent míg a többiek elmenekülnek vagy csapdát állítanak akkor oda kell menniük mert az ellenség széttépi őket. Ha nem akkor amint kitör a káosz Chuhk otthagyja a többieket és megindul az egyetlen biztonságosnak tűnő úton.

Sokáig nem történik semmi, csak halotti csöndben haladunk tovább. Szerintem mindenki érzi, hogy innen nem kerülünk ki élve. Hogy nem kéne élve kikerülnünk innen. De egyenlőre senki nem mondja ki hangosan és páran még megpróbálnak valamit tenni. Nem hiszem, hogy bármi működne, de talán egy próbát megér. A birodalmiak újabb árulása már meg sem lep. Csak azért nem mondtak semmit, mert féltek, hogy titkolózhassanak. A sith lekezelő "mindenki aggódott volna" magyarázata csak annyit jelent, hogy soha életben nem dolgozott még emberekkel. Ha ennyire nem tud csapatot vezetni, akkor csak valami rossz viccként küldték ki ide. Más értelme nem volt. Ha lett volna esélyünk a sikerre akkor nekik is jobban megérte volna egy olyat küldeni, aki ért is bármihez. De mindegy. Jobb lett volna otthagynom a teremben, hogy felrobbanjon a francba. Bár valószínűleg így is úgy is halott lesz, szóval igazából mindegy.
- Én értek a LAAThoz, és gondolom a halálosztagos is.- mondom miközben odasietek a gép a fegyvereihez. Ahogy gyorsan lépkedek, közben meghallom a mozgásérzékelőm csipogását. - Négy kivételével az összes itt van. A maradék négy valószínűleg valahol rajtaütést állított nekünk.- ezt valószínűleg ismerhetik, hiszen az utolsó túlélők is ezt csinálták ellenük. Ha ez így van, akkor valószínűleg a reaktornál vannak. Figyelek, nehogy a hajón belül rajtam üssenek, a fegyveremet készen tartom. Jó lenne, ha valaki fedezne, de csak a sith meg a birodalmi nem csinál semmit és arra a két idiótára még az ebédemet sem bíznám. Ha sikerül eljutnom a fegyverekhez és működésbe is tudom hozni őket, akkor megvárom még felbukkannak a halottak, majd tüzet nyitok rájuk. Ha számítanak erre vagy fedezékbe vonulnak, akkor megpróbálom beomlasztani a járatokat. Legalább le fogja őket lassítani. Ezután indulok a sith után, inkább csak a saját szórakoztatásomra. Látni akarom ahogy rájön, hogy nincs remény.

Felszerelés:

A sith nő bevágta a durcát és egyedül elindult a maradék útvonalon. Egyikük, a nagydarab páncélos meg bement a hajóba lövöldözni. Chuck a helyzetet mérlegelve inkább a sith nőt követte mert biztonságosabbnak gondolta. A páncélos fickó nem lehetett annyira ostoba hisz pár robbanás után követte őket mikor ők már egy üres raktárban jártak. A drovinan-nak ha volt ideje és lehetősége akkor itt azért felállított pár csapdát a lehetséges követőiknek. Ha nem akkor követte a többieket. A laborba jutva a sith nő örülhetett és büszke lehetett magára mert ugyan, azt látták mint a másik laborban. Minden szét volt verve és nem volt ott semmi. Csodálhatta volna még egy darabig, de nagyon úgy tűnt, hogy látogatóik lettek. Chuhk kézbe vette a fegyverét és felkészült rá, hogy ne adja olyan olcsón az életét. Tűzerőben és közelharcosokban nem szenvednek hiányt az biztos. Talán ha egy irányból kapják az áldást néhányan túl is élhetik.

Riku Blackclaw

Végül volt egy valaki, aki tudta használni a LAAT fegyverzetét, így legalább csökkentek a járatok számai. Így csak két irány maradt, a lift, és a labor felé vezető út. Ez korlátozza a mi esélyeinket, ahogy azt is, hogy merről tudnak támadni minket.
A labor eléggé szomorú látvány volt, akár csak a másik, itt is minden darabokban volt, de már jöttek is a halottak a másik részből, hogy ezt az ajtót is kinyissák. Gyorsan körbenéztem, hogy találok e valamit, amit az ajtóba tudnék pakolni és elég erős is, hogy tartson egy kicsit, így azt megakadályozni, hogy lerohanjanak két oldalról egyszerre.
- Ha valaki a lift felrobbantása nélkül tudna tüzet nyitni arra, az talán segítene most a helyzetünkön, hogy míg innen valahogy eltorlaszoljuk az ajtót – mondom hangosan azt ami eszembe jut, miközben kutatok bármi nehéz után, amit oda nyomhatok, lökhetek, pakolhatok az ajtók elé, hogy nehezíthessem a bejutást ide, és annak az esélyét, hogy az előző gránátos trükköt megismételjék sikeresen. Sajnos a jelek szerint nekik nem okoz az akkora problémát, mint amekkorát nekünk, már csak a lökés hullámmal, miközben próbálok gondolkozni gyorsan, hogy mit kéne tenni. Ezután pillantok a másik nőre, és próbálom elérni az elméjét az erőn keresztül, hogy üzenetet küldhessek neki. Ilyen távból csak nem fog sok problémát okozni mindez… ha szerencsém van, a helyzetben.
~ nem tudna belevágni a falba ott ahol a nyitó mechanizmus lehet, hogy lehetőleg ne tudják vezérelni. Talán ha szerencsénk van, akkor beakad, és komoly erőkifejtés és idő veszteség nekik átjutni itt, míg a lift felé megtudunk indulni vissza a tetőre, míg be nem kerítenek minket. ~
Eközben felé pillantok, várva, hogy mit reagál, de már készen a harcra is elővéve a pisztolyt, hogy ha nyílik az ajtó, kilőhessek rajta, ne dobhassanak rögtön gránátot.

”Felszerelés”:

Összegyűltek abban a a laborban és mikor megérkezett az ellenség Chuhk felkészült a fogadásukra. Kézbe vette a fegyverét és várt ha tudott akkor valami fedezék mögé húzódott. Az ajtó kinyílt és ketten fogadták őket. Egy fejvadász és egy katona. Egy közel és egy távol harci. A két nőt pedig le is foglalták. Chuhk ha amatőr lett volna akkor a sith nőt magára hagyja és csak azért is a rabtársának segít. Viszont úgy számolt, hogy az a nő talán segíthet a másiknak is hisz mégiscsak jobban érthet a közelharchoz a fénykardjával.
-Enyém a fejvadász.
Közölte a páncélossal és a halálosztagossal miközben el is kezdte lőni azt ha tudta akkor ott ahol a páncélja nem védte és komoly sebzést tudott belelőni.
~De szívesen megküldenélek téged is te birodalmi szuka. De el fog jönni annak is az ideje, hogy könyörögsz a rühes életedért.~
Miközben lő a szája széles vigyorra húzódik.

Riku Blackclaw

Gyorsabban jutottak be, mint jó lett volna, mi meg túl távol voltunk az ajtótól, hogy időben léphessünk, de ez már egy olyan pont volt, ami nem számított. Ketten is átjönnek az ajtón, ami a Birodalmi nőhöz és hozzám közelebb van, és az egyikük támad is lőfegyverrel a nőre, a másik meg megindul felém.
Nem habozok sokat balomba veszem a kardot fordított állásban, jobbom meg előre lendül, hogy az Erő segítéségével lökjek egyet az ajtó felé azon, akinél a lőfegyver van, így megzavarva talán némileg a célzásban és időt adva a másik nőnek is a támadásra.
Azonban figyelmem megosztom annyira a másik felé is, akinél a vibrokard van, hogy mennyire van még messze tőlem. Ha sikerül a kis erő trükköm, vagy eléggé közel ér a kardos hozzám, akkor jobbom hátra lendül, hogy tudjak majd vele csapni, míg balomban lévő karddal védhessem a támadását, miközben belépve elé közelharcba húzzak be egy nagyon, nem finomkodva izmai erejével.
Azonban, ha még messze van, akkor én indulok meg felé, ahogy izmaim megfeszülnek és lökőm magam előre felé, hogy azelőtt csökkentsem a távolságot nullára, mielőtt felfoghatná. Jó reflexeimet kihasználva figyelem, hogy készül e rám lecsapni, mert akkor úgy tartom a kardot balomban, hogy azt hárítani is tudjam, és akkor jobbommal csapjak bele egyet lendületemet kihasználva, hogy ha lehet a mögötte lévők felé is taszítsam ezzel. Ha viszont nincs ideje támadni akkor magam elé kapom a kardot, balomat magam elé húzva, markommal a pengét kicsit kifelé tartva, hogy ha lehet a kardot tartó kezét levághassam és így legyen esélyem megszerezni az általa használt kardot is, ami jól jöhetett még. Közben próbálok úgy mozogni, hogy ne legyek azért a többiek útjában se a támadásoknál, és a következő hullámnak se legyek nyílt célpont se.

”Felszerelés”:

Chuck lőtt. Nem is rosszul, hisz volt gyakorlata bár a nagyobb fegyvereket jobban szerette. Ennek ellenére az ellenfele igencsak kitartónak bizonyult. A halálosztagos és a zsoldos lefagytak vagy franc se tudja. Mindenesetre haszontalan mindkettő. Pedig Chuck fűzött hozzájuk némi elvárást. Végül egyszer csak sikerül egy tiszta célpontot kapnia és kilőnie a fejvadász egyik csigolyáját. Ez azért valamennyi rég érzett büszkeséggel eltöltötte a fejvadászt, aki hivatalosan jelenleg birodalmi rabszolga.
-A fegyverével többre mennék mint ezzel ha valaki iderúgná.
Ez nem parancs volt még csak nem is kérés hanem megállapítás. Ismerve a fajtáját lehet, hogy a sith nő ezt is lázadásnak veszi, de ha van egy kis ész a fejében felfoghatja, hogy jelenleg a birodalmi baromságokra nincs idejük. Főleg mivel a két tökvakargatójuk mellett a macska csaj bajba került. Erős az biztos, de ezek is. El kell neki a segítség. Ha van ideje és odarúgta a sith akkor felveszi az E-11-est ha úgy érzi nincs akkor anélkül lép úgy, hogy lehetőleg rálásson a félkarú katonára, aki harapni készül. Ha ez sikerül akkor pedig igyekszik ha lát valami jó gyenge pontot akár az élőholt páncélján akkor, azt szétlőni. Úgy sejti nem lesz sok esélye még úgy sem ha a birodalmi nő is besegít. Közben pedig mintha nem lenne elég bajuk még az ajtó is nyílik.
-Azzal is foglalkozzon valaki nehogy meglepjenek egy thermo-val megint!
Azért kezd egyre jobban visszatérni a régi énje. Sosem szeretett társakkal dolgozni, de tud parancsolgatni ha valaki nem tudja mit csináljon.

//Kedden lesz új kör.//

Riku Blackclaw

A kis támadásom részben jól sül el, hiszen sikerül a kezeitől megszabadítanom a támadómat, ahogy rárontok, csak ahogy elszámoltam magam egy kicsit ahogy félre lépett, én meg tovább suhantam a vesztembe úgy mond. Éles fájdalmat éreztem a hasam felől, egy lándzsa volt, amit elkerekedett szemekkel néztem, majd ahogy megforgatta újabb kínzó fájdalomra kicsit vinnyogtam. Elég volt ez az idő, hogy még kettő elkapja a karajaim, és a lándzsa felé húzzon egyszerre, ahogy ellentartottam magam megfeszülve és magam felé húzva őket, hogy ne menjen mélyebbre a lándzsa hegye egyenlőre. Azonban az akit megszabadítottam a kezeitől már rám akar rontani, legalábbis a nyakamat megkóstolni. Nincs nagyon sok időm kitalálni mit is akarok, vagy mit is tehetek jelen helyzetben.
Ha feléjük mozdulok a lándzsa mélyebbre megy, és ha még tudok is harcolni, a belső sérülés nagyon hamar leterítene harcképtelenné, az meg nem lenne olyan, ami a csapat számára előnyös is lenne. Ha megpróbálok oldalra kitérni az se lesz fájdalom mentes, de talán könnyebb célpontot nyújtanak a többieknek, bár a két páncélos amennyire nem tesz semmit, lehet fölösleges lenne, hiszen, a másik rab és a nő számára így se vagyok nagyon útban, ha támadni akarnának. Tehát marad az, hogy lehetőleg hátrafelé próbáljak kimozdulni, ha lehet teljes erőből karjaimmal is rántva a két laboroson, miközben lábaimmal is próbálom ellökni magam hátrafelé. Tudom, hogy nem lesz kellemes és fájdalommentes, de talán így esélyem is lesz arra, hogy a hátul álló ne tudja a lándzsát mélyebbre nyomni, míg megpróbálok a két rám csimpaszkodótól is megszabadulni, ha más nem reménykedni, hogy egyensúlyukat vesztik, vagy legalább megragadni őket annyira, hogy a többiek végezhessenek velük, míg képtelenek lennének bármi mást csinálni. Kozckázatos dolog főleg, hogy a lándzsa ha nem csúszik ki a sebemből akkor egy nagyon szép gyenge pontként fog ott lógni.

”Felszerelés”: