Echo bázis

Riku Blackclaw

Az ajtók lezárása után a képernyőre terelődött a tekintetem, hogy azt lássam mi is történt, de ami ott láthattunk, az minden csak nem megnyugtató. A szám elé emelem a kezem és a füleim is lekonyulnak ahogy nézem szerencsétlent, aki lehet sokat szenvedett, mielőtt ez lett belőle… ez a valami, amitől nehéz elhinni, hogy mozgás képes, hogy él.
- Ez lehetetlen, hogyan lehet életben ilyen állapotban? – nyögöm ki végül ahogy a képet nézem. Erős is volt ahhoz képes, amilyennek kinézett, és nem úgy tűnt, mintha a sérülései nagyon is befolyásolnák a mozgásban. Nem emlékeztem, hogy ilyesmiről tanultam volna, vagy csak jelenleg nem jutott eszembe, annyi azonban biztos volt, hogy az egyik velünk érkezett hangja ránt vissza a kegyetlen valóságba, hogy valamik jönnek. Megrázom a fejem, majd előhúzom a kardomat, ahogy az említett irányban lévő ajtó felé nézek.
- Ha nem túlélők jönnek, hanem olyanok, mint a felvételen, akkor mit kezdjünk asszonyom, uram? – tekintek a két Birodalmira, miközben a felvétel felé bökök - A képek szerint Birodalmi katona volt. – közben megindulok Tüske felé, és kicsit elkapva megrázom, hogy végre visszatérjen a gondolataiból, mert nagyon máshol van jelenleg és szükség lett volna arra, hogy most jobban figyeljen. Ha ez sikerül, akkor az ajtó felé bökök.
- Valakik jönnek és nem biztos, hogy barátiak – teszem hozzá, ha végre a figyelmét élvezem, majd a két Birodalmira figyelek, bár inkább a halálosztagosra, hiszen ez erőteljesen katonai kérdés is, bár a felvétel alapján mert az egy rohamosztagos volt, így frakciós kérdés is, hogy egyáltalán tehetünk e valamit, mert birodalmiak, és nem tudunk sokat a tényleges állapotukról, a bajukról. Annyi biztos azonban, hogy talán jobb lesz elsőre távolságot tartani, ha bejönnek.

”Felszerelés”:

//Pénteken lesz új kör//

statisztika:

Riku Blackclaw

A halálosztagos szavait hallgatom, de mire cselekedhetnék is, az ajtó kinyílik, majd látom, ahogy repül be több tárgy is rajta. Nem kell sok, hogy felismerjem a gránátokat, és azt, hogy nagyon hamar ki kellene innen jutnunk, vagy nem biztos, hogy megússzuk a dolgot élve, vagy épp komoly sérülések nélkül. Az ajtók felé kapom a fejem, hogy lássam melyiken tudunk gyorsabban kijutni, miközben a pillanat, mintha örökké valóság lenne most, ahogy izomzatom megfeszül, majd a déli ajtót választva, aminél voltunk nyomok rá a nyitóra és már lökőm el magam, úgy, hogy Tüske mellett legyen esélyem megragadni a karját, miközben csak lefagyva ácsorog, majd ránthassam tovább magammal kifelé. Nem lesz neki kellemes, de legalább ő is kijuthat. Nem számítok arra, hogy megmozdul, de ha mégis és nem felém mozdul, akkor nem tudom lesz e esélyem utána kapni, miközben elviharzok mellette, főleg, hogy az első kis szökkenés után, mostani mellette, már a kezdeti lendületem miatt is, ha sikerül elkapnom a kezét ha nem, már teljes erőből való elrugaszkodás következik, hogy minél gyorsabban kijussak a helységből, lehetőleg úgy, hogy a folyosóra kerüljek már ki, majd lökjem magam, ha sikerült megfogni, akkor tüskével együtt oldalra fedezékbe, hogy a robbanás ne kapjon minket telibe. Igaz kérdéses volt, hogy ott kint lesz a még valaki más is, akik ránk ronthatnak, vagy sem. Annyi biztos, hogy a kinti következő lépésnél, ha nem látok senkit aki nem velünk van, akkor hasra vetem magam, hogy ne veszítsek azzal értékes időt, hogy lassítok, és a robbanás teremből kiszabaduló lökés hulláma ne kapjon telibe ahogy állok.

”Felszerelés”:

Chuck nézi a felvételeket és ő azért bár nem egy ijedős figura szintén meglepődig azon amit látott. Most még érzelmek is látszanak a képén mégpedig döbbenet. Ilyet még nem látott. Ő akit eddig megölt az megdöglött és nem járkált. Az pedig, hogy a kamerát tönkretette kimondottan veszélyessé teszi ugyanis lehet, hogy még értelmes is. Az egyik fickó pedig közli is, hogy jönnek ilyenek. A sith nő próbál okoskodni, de a halálosztagos kihasználja, hogy most övé az irányítás. Chuck az északi ajtó irányába próbál helyezkedni lehetőleg úgy, hogy ha tűzharcra kerülne sor akkor tudjon védekezni. Sajnos még rosszabb történik. Két gránátot hajítanak be. Ezek szerint Chuck jól sejtette és az ellenfelük nemcsak természetfeletti erővel, de még intelligenciával is rendelkezik. Nem tudja mit csináltak itt a birodalmiak, de neki muszáj lesz megszöknie mert egyébként nem hagynák, hogy élve megússza, hogy látta mi történik itt. Bár lehet maguk sem tudtak róla mert akkor köztársasági rabokat és semlegeseket sem engedtek volna ide. Ezen nem gondolkozik sokat csak felfogja majd az ajtóhoz lépve megpróbálja azt kinyitni és kilépni rajta majd oldalra lépni, hogy ne kaphassa el a robbanás lökése. Ha kint lát bárkit is akkor kérdés nélkül rálő.

Szombaton lesz új kör.

statisztika:

Riku Blackclaw

Tüske félre lép és esélyem sincs elkapni, hogy magammal rántsam, de mozog, azaz ő is képes menekülni, legalábbis ez az a gondolat, ami átvillan az agyamon, így ajtó nyitás után kint is termek, majd padló fogok ahogy a lökés hullám kap el, padlóra kerülés közben.
Fájdalom amit érzek nem olyan túl erős, mint amit kaptam kiképzés alatt, de azért nem is mondanám lágy hátba veregetésnek se. Egyik robbanás követte a másikat, és csak feküdtem reménykedve, hogy megússzuk ezt a támadást aránylag egy darabban. Azt hallottam, ahogy a fal is beszakad, majd mikor már minden véget ért, akkor nézek arra a folyóson elsőre, amerről számítható volt, hogy lerohannak minket, majd az ajtó felé ahonnét kirontottunk.
- Uram? Tüske? jól vannak? – teszem fel a kérdést, miközben végig nézek magamon, hogy ne e sérültem meg jobban, csak esetleg az előbbi események után bennem dübörgő adrenalin miatt nem fogom csak fel, de úgy fest, hogy azon kívül, hogy a hátam és a mellkasom, hasam sajog, nem lett komolyabb bajom. Ekkor nézek csak a másik irányba, mire szemeim teljesen elkerekednek, hiszen ott a várt két személy közül csak egy személy van.
- Tüske?! – kérdem lekonyult fülekkel döbbenten, majd tápászkodok fel és elakad a szavam teljesen. Bentről a hőség, és az égett hús szaga jön ki, ami mindent elmond, hogy nincs remény… vége. Egy dolog erről tanulni, hallani, a másik átélni.
Lehunyva szemeim lépek hátra néhányat oda, ahol már nem annyira nem érezhető a kiáradó hőség, majd állok meg egy pár pillanatig némán a másik fal közelében, míg magamban rendezem a dolgot egy kicsit. Tovább kell mennünk, és ki is kell innen jutnunk, amint a kapott feladatunk teljesül, már ha tudjuk teljesíteni, majd a folyosó épp része felé fordulok.
Hallom a matatást a fal túl oldalán, miközben kinyitva a szemeim a halálosztagosra nézek, és mellé lépve nyújtom felé a kezem, hogy segítsek neki esetleg felállni, ha igényli, de ha elutasítja, akkor csak odébb lépek, miközben halkan megszólalok abba az irányba nézve, amerre mehetünk, és ahonnét jöhetnek is.
- Nem tudom ön hogy van vele uram, de ha jól rémlik a bázis alaprajza erről a folyosóról balra van egy terem, ami afelé a hangár felé vezet ahonnét jöttek a támadóink. lehet le kellene zárni a helységet, úgy, hogy ne juthassanak át rajta. Talán ez a torlasz és az az ajtó feltarthatja őket addig, míg elérünk egy fegyver raktárat vagy a többieket, akik most a túloldalon rekedtek. – mondom nyugodt hangon. – Sajnos van egy biztos veszteségünk most, reméljük, hogy ők jobban megúszták – teszem hozzá, miközben a komlinkért nyúlok, majd a halálosztagosra nézek. – Mennyire tudják lehallgatni az adást ezen keresztül, ha azt vesszük, milyen támadást intéztek ellenünk? – teszem fel a kérdést, és ha jelez azt mondja, hogy kicsi az esély, csak akkor használom, ha azt hogy sok, akkor elrakom inkább, hogy ilyen gond ne legyen, de le is halkítom, hogy ne csipogjon, hogy ha a többiek próbálkoznának.
Attól függően, hogy a kis ötletemre mit reagál indulok meg, bár mindenképp ellopakodok a sarokig és pillantok ki óvatosan fülelés mellett, hogy hallok e bármi olyan hangot ami mozgásra enged következtetni, és ha igen, akkor merről. Azonban, ha most nem reagál a halál osztagos, akkor lopakodva szintén megindulok, hogy az említett irányba menjek, és ha valóban a folyosó kereszteződésénél balra fordulva ott a terem, akkor közelebb osonok erősen fülelve, és figyelve, hogy nincs e ott senki, a kardomat fordított állásban tartva jobbomba, hogy ha kell lendületesen tudjak vele kicsapni vagy védeni.
Egy kicsit az Erőben is fürkészek, hogy érzek e valamit, bár az eddig se segített sokat, de kitudja, most minden segítség jól jöhet, és ha eljutok a kis teremig, akkor belesek rajta. Ha üres, azaz nem látok vagy hallok mozgást a terembe, a plafonon, padlón, akkor a másik két ajtó felé lesek, hogy nyitva vannak e, vagy sem. Ha csukva vannak, akkor veszek egy csendes kis levegőt, majd figyelve a környezetemre osonok oda, és próbálom az ajtó paneljén keresni olyan funkciót, amivel elérhetem, hogy ne nyíljon ki automatán senkinek se. Nem akarom tönkre tenni a panelt, mert ha a leomlott részen átjutnak, akkor számunkra még hasznos lehete, ha itt át tudunk jutni.
Hogy ha viszont, a halálosztagosnak van más ötlete, vagy terve, akkor a kezdeti utasítások miatt kénytelen vagyok őt követni ebben, hiszen ő a „parancsnokom” jelen küldetésen, hiába Birodalmi, hiszen őt jelölték ki a közös küldetés vezetésére katonai ügyek terén.

”Felszerelés”:

Chuck kivetette magát az ajtón majd a robbanás egyből földre is vitte. Körülötte repeszek hőség meg minden. Nem döglik bele a sebeibe, de azért érzi őket. Nem úgy néz ki mint aki rossz bőrben lenne mikor felkel. A kapott fegyvert a kezébe veszi és szétnéz. A páncélos fickó jól van. Ez jó hír mivel ő hasznos. A sith nő sérült, de még ő is jól van. Ez kevésbé jó hír. Ő igazán bent ragadhatott volna. Annak Chuck igazán örült volna. Segítő kezet ha csak nem adja ki parancsba ő nem fog adni. Persze ismeri annyira a fajtáját, hogy tudja ha a nő fél lába hiányozna akkor sem kéne neki egy idegen faj segítsége. A páncélos fickó tervére nem reagál. Az úrnőre néz. Az ő parancsa szerint fog cselekedni. Bár szerinte sem rossz ötlet találkozni a többiekkel. Már ha meg akarják az itteni dolgokat oldani. Ő ha tehetné inkább a hangárba menne és lelépne innen mihamarabb hátrahagyva a sith-eket meg azokat akik nem jönnek.

//Csütörtökön lesz új kör.//

Riku Blackclaw

A halálosztagosra pillantok, mikor hozzám szól.
- Igen, és még harcképes. Legalábbis nem érzem úgy, hogy olyan sérülésem lenne, ami gátolna ebben. - Talán ez most a legfontosabb információ számára, ebben a helyzetben. Fájt a mellkasom és a hátam, de semmi olyan, amit ne tudtam volna elviselni, figyelmen kívül hagyni jelenleg. Éreztem edzések közben jócskán nagyobb fájdalmakat, amik után fel kellett kelnem és folytatnom. Akkor és ott kegyetlennek hatott, de most úgy fest hasznát is tudom venni. A rövid eligazításra csak bólintok, majd megindulok utána figyelve arra, hogy nem e akarnak minket hátba támadni, vagy oldalról, és ennek megfelelően fogom a kardom is harcra készen fordított állásban. Igaz ez nem lenne alkalmas egy újabb gránáttal szemben, vagy egy lövéssel, azonban most már felkészültebb vagyok erre is, és ha érkezne ilyesmi újra, akkor erővel próbálom vissza küldeni a feladónak a gránátot, vagy csak távolabb taszítani, ami épp sikerül hirtelen.
Szerencsére nem történik semmi ilyesmi, és csatlakozni tudunk a csapat másik feléhez. Ahogy nézem ott nincs veszteség, így csak Tüskét vesztettük el, legalábbis egyenlőre. Ahogy egyre több nyomot és holtat találunk lassan felmerül bennem, hogy lehet ő csak az egyik lesz azok közül akiket elvesztünk, főleg, egy másik ilyen támadás esetén.
Végül a fejetlen holttesthez megyek, aki jó eséllyel magával végzett, és a projektort bekapcsolom, ha senki se állít meg vagy kapcsolja be előttem, hogy lássam mi is van rajta, miközben azért a vibrokardot csapásra készen tartom jobbomban guggolok a holttest előtt.
Ha sikerül meghallgatni, akkor csak guggolok egy ideig mellette, majd a többiekre nézek. Az úrnő az aki elsőre a szót magához veszi, mire csendesen nyugodtan megszólalok.
- Akkor reméljük, hogy nem volt már itt erőhasználó egyik oldalról se, vagy már lesz velük problémánk, azonban, ez azt jelenti, hogy se ön, se én nem használhatunk a stílusokat, amiket ismerünk, mert megtanulhatják azt is… Kellemetlen. – teszem hozzá csendesen, majd elgondolkozva nézek a többiekre.
- Vajon mennyire lehetnek fizikailag erősek? Néhány mázsás tárgyakkal csapnánk őket, azt le tudnák vajon utánozni? – teszem fel a kis kérdésemet, miközben felállok.
- Ha tényleg a levegőben terjed, akkor nagy eséllyel azok vagyunk asszonyom, ha tényleg nedvekkel is terjed, akkor azok akik átmásztak a tetemen még az irányító előtt, azok nagyobb eséllyel fertőződtek meg, ha érintkezésbe is kerültek vele. Az elhangzottak alapján az immunitásra igen kicsi az esélye bármelyikünknek, így szerintem kiindulhatunk abból, hogy maximum óráink vannak, azt is bele számítva, hogy gyorsan tanulnak, az itt lévők, azaz minden bizonnyal teljesen ismerik a bázist, minden járatával együtt. Szerintem az ellenszer kutatása közben, amit megtudtunk el kellene juttatni azoknak, akik várnak az információkra, hogy mi történt itt, hogy felkészültebbek legyenek. – foglalom össze eléggé nyugodt hangon a dolgokat, nem pánikolva, vagy hasonló. Ha eljön az időm, és itt kell, hogy meghaljak, akkor elfogadom. A lelkem egyesül az erővel, azonban egészen addig a pillanatig nem fogom feladni se, és harcolok. Emellett az is egy fontos szempont, hogy többeket ne veszélyeztessünk azzal, hogy ide jönnek. Legalábbis az én meglátásom szerint.
Ha megindulunk, akkor felkapom a holoprojectort, ha más nem teszi meg, és követem a többieket figyelve, hogy nem e kapunk valami meglepetést, de ha még nem is indulunk meg, akkor is a halálosztagos mellett maradok arra figyelve, amerről mi jöttünk, és a tőlünk délfelé lévő rész felé is pillantok, hogy ha látok valami mozgást, azt jelezhessem a többieknek.

”Felszerelés”:

A sith nő felkel és egy sith-hez méltóan parancsolgatni kezdd. Kicsit talán viseletesnek látszik, de azok után, hogy túlélt egy robbanást ez akár természetesnek is mondható. A többiekkel gond nélkül összefutnak. A hiányzó embert észre veszi, de megjegyzést ő sem tesz rá. Meghalt. Megesik. A sith nő megjegyzésével nem annyira ért egyet. Eddig egy humanoid holtestet sem láttak csak úgy feküdni. Az eseményeket Chuchk fa arccal hallgatja. Keze azért megszorul a fegyvere markolatán és egy vastag izzadtságcsepp is legördül a homlokán jelezve, hogy a tudat, hogy valószínűleg megfertőződtek egy ilyen vírussal hozzá is elért. A sith nő elég optimista. Ha lett volna ellenszer akkor ez a fickó nem lövi agyon saját magát és hagy egy ilyen üzenetet hátra. Neki más véleménye van amit ki is fejt.
-Fel kéne gyújtani ezt az egész helyet.
Ennek ellenére, azt teszi, amit a sith vagy a halálosztagos parancsol. Ő csak kimondta mit gondol.

//Pénteken lesz új kör.//