Echo bázis

Résztvevők: Riku Blackclaw, Aric Ouren, Siqsa Povoxa, Chuhk G'vaamnohrk,


DT-B3N / Ben Serrano és Darcol Randarn / Ballista



Következő körváltás: 2018. május 3. (csütörtök)

Siqsa Povoxa

Sötét Jedi Padawan

Mivel edzések tanulásokat és kutatásokat követtek, amiket újabb edzések, így valahol útközben teljesen elvesztettem az időérzékemet. Egy idő után, már nem számított semmit az, hogy milyen nap van, vagy hogy hány óra, csupán az éjszakát és a nappalt ismertem. Ennél több külső, zavaró információra nem is volt szükségem. Az életem nagyban változott a korábbihoz képest, hiszen míg eddig azért keltettem fel mások figyelmét, hogy elérjek valamit, addig most el kellett érnem valamit, hogy mások figyelmét felkelthessem. Az új mesterem elég világos és egyértelmű célt fektetett le elém, és hamar bizonyos lett az is, hogy ezt nem tudom csak úgy elérni. Nem is tudtam róla, hogy mennyire elkényeztetve éltem eddig, hiszen itt senkit sem érdekelt, hogy ki vagyok, még az sem, hogy urdrarr vagyok-e vagy sem, csupán akkor, hogyha képes voltam teljesíteni.
- Igen, értettem. Azonnal indulok. - válaszoltam lihegve a mellém kiosztott kiképzőnek, aki a mesterem utasítását tolmácsolta számomra. Csupán annyi időm volt, hogy átöltözzek és összeszedjek mindent amire szükségem lesz a küldetés alatt, amit kaptam. Igazából hosszú idő óta most először hagytam el a Yinchorr-t, viszont azt elmondhatom, hogy elértem valamit, hisz a szállító hajón, ami a bolygóról ahhoz a hajóhoz vitt, amelyik a küldetés helyére visz el meglepő ajándék várt. Egy olyan köpeny, amit a mesterem emberei viselnek szolgálatban. Hogy ezt a nagyúrtól kaptam-e vagy esetleg csak a kiképzők közül valakitől, fogalmam sem volt, de mindenképp nagy megtiszteltetést jelentett, hiszen ezek szerint valamennyire elismerik azt, amit eddig letettem az asztalra. Ilyen rövid idő alatt pedig már ez is valami.
Az átszállást követően egyenesen a hídra mentem. Az elmúlt hónapok után egészen szokatlan volt számomra a hajlongó és minden körülmények között tiszteletet adó személyek körében mozogni. Viszont nem volt nehéz újra hozzászokni sem. Az út hátralevő részében pedig az aktuális hírekről és történésekről érdeklődtem. Nem igazán volt időm és energiám amit arra fordíthattam, hogy ilyesmi után kutakodjak. Ami szabad időm volt azt is általában tanulással töltöttem, mintsem bármi olyasmivel ami elvonhatja a figyelmemet.
A landolást követve már a rámpánál voltam, hogy elsőnek szállhassak ki a járműből. Az eligazítóval való találkozás időpontja előtt jóval megérkeztünk és nem akartam semmittevéssel tölteni az időmet. Először a legközelebbi terminált kerestem fel annak érdekében, hogy a bolygóról és az itt működő dolgokról mindent letölthessek magamnak ami csak szükséges volt. Mindazonáltal azt is szerettem volna látni, hogy miként folyik itt az élet, még ha csak néma megfigyelőként is. Amikor elérkezik a találkozó ideje, igyekszem amennyire csak lehet minél hamarabb odaérni, természetesen a pontosság érdekében valamivel hamarabb, mint a megbeszélt időbont. A rabokon csak átfut a tekintetem, hiszen egyik sem ér semmit sem a szememben, majd ha nem találok semmi furcsát vagy figyelemre méltót, akkor kényelmes pihenő pozíciót veszek fel, amíg az eligazítónk megérkezik.
- Úrnő. - még számomra is kifejezetten nagy meglepetés, hogy eddig nem is ismert automatizmussal köszöntöm a rangban felettem álló urdrarrt és a testem is magától mozog, hogy vigyázba álljak és megadjam a megfelelő tiszteletet, ahogyan arra ki lettem képezve. Mindezt követve pedig elkezdtem a szavait hallgatni. Amikor kitért a viharra, akkor elővettem a datapadot annak érdekében, hogy kiderítsem, amennyiben lehetséges, hogy az előrejelzések szerint mikorra várható a következő vihar, valamint mikre lehet számítani, hogyha megjelenik. A nevem hallatára pedig ismét vigyázba álltam és bólintottam. Annak pedig örültem, hogy a katona, akivel együtt érkeztem ide felelt a katonai kérdésekért. A mester és környezet váltás úgy vélem elég nagy hideg zuhany volt annak érdekében, hogy rájöjjek, hogy mik a hiányosságaim és miket kell még bőven pótoljak. Egyelőre a katonák kezelését még nem tanultam meg, így pont jó, hogy van valaki, akinek ez lesz a feladata. Ami a rabokat illette, elsődleges dolgom volt most már felmérni őket, hogy mégis kik is azok, ebbe pedig az is beletartozott, hogy kinyúltam az Erőbe annak érdekében, hogy kideríthessem, hogy van-e köztük erőérzékeny. Azt, amelyik mellett rohamosztagosok voltak szinte biztosan kizárhattam, hiszen akkor nem itt lenne, hanem Korribanon. A köztársasági rabok viszont lehettek, ott más törvények uralkodnak. Akárhogy is, mindenképp külön kell rájuk figyelnem, hiszen többek közt, ezt kaptam feladatul.
- Bármilyen előzetes véleménye vagy kérdése, parancsnok? - fordultam DT-B3N irányába miközben elindultam a jármű felé, amelyik a szállításunkért felel. A kérdés részemről leginkább teszt volt, hiszen ki akartam deríteni, hogy hogyan viselkedik, és amennyiben van bármiféle kérdése vagy véleménye, akkor milyen a gondolkodása. Ez a két dolog erős fegyver lehet a kezemben akár most, akár a közelebbi vagy távolabbi jövőbe. Nem feltétlenül ellene való felhasználásra, hanem saját érdekeimben való felhasználásra.

Résztvevők: Riku Blackclaw, Aric Ouren, Siqsa Povoxa, Chuhk G'vaamnohrk,


DT-B3N / Ben Serrano és Darcol Randarn / Ballista



Következő körváltás: 2018. május 7. (hétfő)

Siqsa Povoxa

Sötét Jedi Padawan

Az erőérzékenység felmérése nem igazán úgy ment végbe, mint ahogyan azt elképzeltem, ezt a nem szándékos kis kaszkadőr mutatványom elég jól jelezte. Szerencsére kétlem, hogy bárkinek is halvány fogalma lehet arról, hogy mi is történt, akivel meg esetleg kellett volna emiatt szóváltásba kerülnöm, státuszához hű viselkedéssel fogadta. Valószínűleg a raboknak érthetetlen lesz az egész, viszont én már ezzel is sokkal több dolgot megtudtam róluk, mint amennyit elárultak volna maguktól. Röviden sokkal nagyobb figyelmet kell majd rájuk fordítanunk, hiszen veszélyesebbek is lehetnek, mint az egyszerű csőcselék.
- Én már megtettem, az előrejelzések szerint nem igazán várható újabb vihar, de ha pontos adatokra kíváncsi, nézzen csak utána. - válaszoltam a tisztnek miközben a rabok sustorgására figyeltem. Kíváncsi voltam arra, hogy mégis milyen személyek és, hogy remélhetőleg nem készülnek semmiféle atrocitás elkövetésére. A feladat elvégzéséhez még lehet, hogy hasznunkra lesznek, de ha valami ostobaságot csinálnak, akkor kénytelenek leszünk elkábítani őket és visszacipelni a bázisra. Az út közben, a LAAT-ban pedig a törvénykezéseket és szabályokat böngésztem ami erre a bolygóra vonatkozott. Azt értékeltem, hogy olyanok esetében akik a Birodalom tagjai, beleértve a birodalmi rabot is, a mi törvényeink lépnek érvénybe, a köztársaságiakat meg amennyiben bármiféle szabályszegést követnek el, úgy el kell fognunk és visszavinni a bázisra.
A katona szavaira felkaptam a fejemet és kérdően néztem rá. Nem igazán tudtam, hogy miért akar pluszban repkedni a hely körül. Szerencsére hamarosan bő magyarázatot is adott minderre, és lévén nem volt miért ellenkeznem vele, valamint részemről ez elég katonai döntésnek tűnt, így csak egy bólintással jeleztem azt, hogy megértettem, és nincs ellenvetésem a dologgal kapcsolatban. Ezután elpakoltam a datapadomat és a fél és teljes rabokra fordítottam a figyelmemet.
- Miért lettek rabok? - tettem fel a kérdést, elsősorban a két köztársaságinak szánva, hiszen a legkevésbé sem érdekelt a harmadik rab miértje, hiszen ha úgy gondolták, hogy megérdemli a rab sorsot, akkor biztos igazuk volt. Ugyanakkor azt is jó lett volna tudni, hogy mégis mire számítsak a másik kettő esetében, hogy mit követtek el, ami miatt lecsukták őket. Mégis csak könnyebb lesz úgy döntéseket hoznunk, akár nekem, akár a halálosztagosnak, ha tudjuk, hogy piti tolvajokkal, vagy sorozatgyilkosokkal van-e dolgunk. Habár ha a köztársaság ilyen lazán bánna egy sorozatgyilkossal, az elég sokat elmondana a törvényeik és szabályozásaik hiányosságairól és értelmetlenségéről.

Résztvevők: Riku Blackclaw, Aric Ouren, Siqsa Povoxa, Chuhk G'vaamnohrk,


DT-B3N / Ben Serrano és Darcol Randarn / Ballista



Következő körváltás: 2018. május 11. (péntek)

Siqsa Povoxa

Sötét Jedi Padawan

Igyekeztem a lehető legkifejezéstelenebb arccal végighallgatni a rabok válaszait. Igazából roppant kevés információhoz jutottam, igazán reméltem, hogy lesz köztük egy amelyik beszédesebb is lehet a többinél. A lányt hamis okiratok miatt zárták be, a férfit meg kalózkodásért. Némiképp nevetséges, hogy a köztársaság nem vette észre, hogy mindkettő erőhasználó, hiszen a jedik folyton el vannak azzal, hogy a "jó" utat kell járni, és ők "segítenek" ezt megtenni, most mégis itt van két erőhasználó, akit egy gyengébb pillanatukban át lehet taszítani a "sötét" oldalra.
- Örvendek, hogy ugyan olyan szkepticizmussal gondol minden frakció embereire. - szólalok meg, miután a pilóta választ ad a kalóz kérdésére, természetesen a köztársaságinak intézve a szavakat. Nem kell Cereannak lenni, hogy értsem a hátsó gondolatot a szavai mögött. Nem vártam semmi mást egy köztársaságitól, még ha rab is, hogy első gondolata az legyen, hogy bármi rossz történik is, és van ott akár csak egy birodalmi is, az a mi hibánk legyen. Valószínűleg ezért fog nagyon hamar összeomlani a rendszerük, mert folyton másra mutogatnak, ha hibáznak, nálunk legalább nem így mennek a dolgok.
A feline lány megszólalása után rá szegeződik a tekintetem, és azon próbálok eligazodni, hogy vajon csak tudatlan, vagy teljesen ostoba. Természetesen nem akadályozom meg a kérdése teljes végigmondásába, de egyből nem is válaszolok, hanem a mi rabunkat nézem végig. Elég undorító egy teremtés, és csupán azért tartózkodom vele egy légtérben, mert muszáj. Az arcvonásai nem árulnak el semmit, így fogalmam sincs, hogy mit is gondol a gyermek szavairól.
- Őszintén szólva, ostobaságnak tartom. A raboktól nem azért vesszük el a fegyvereiket, mert szükségünk lenne rájuk, vagy mert jó szórakozás lenne. Igazából azt sem helyeslem, hogy önöknek adtak. A "kollégája" éppenséggel kalózkodásért került börtönbe, tehát nem kizárt az sem, hogy egyet gondol és ön ellen fordul, hiszen a kalózok elég minimális számú emberhez hűségesek, ha hűségesek egyáltalán. Ha mindenképp kockáztatni akar, akkor azt csinál amit akar. Abban nem akadályozhatom meg, hogy a fegyverét odaadja a rabszolgának, viszont ha akár rám, akár az őrmesterre emeli a fegyverét, úgy biztosíthatom arról mindkettejüket, hogy ő meghal, ön pedig bűncselekményben való segédkezésért mehet bíróság elé. - végig a feline gyermeket néztem a magyarázatom alatt, csak akkor sandítottam a másik két rab irányába, amikor róluk volt szó. Ha ezek után is ostobaságot akar elkövetni azzal, hogy fegyvert ad a másik rabnak, hát nyugodtan megteheti, de amit elmondtam, ahhoz is fogom tartani magam, és ha nem csalódom akkor az őrmester is.
A landolást követve mindenikünk kapott egy-egy code cylindert. Hasonló felépítése volt ahhoz, amit a Birodalomban is használnak, de valószínűleg nem pont ugyan oylan. Elég nagy hülyeség lenne, főleg ilyen helyen ahol a többi frakció is képviselteti magát.
- Szerintem kezdjük a legelején. Van kifogás ellene? - fordultam a birodalmi tiszthez mielőtt még elindultunk volna, hiszen ez már inkább katonai kérdéskörbe tartozott, mármint, hogy melyik liftet válassza a kis szedett-vedett csapatunk. Persze még nagyon keveseknek a véleményét valószínűleg meghallgattam, ha ő nem ad választ, mondjuk a fejvadászét, aki egészen mostanáig csendben volt. Jó lenne végre az ő hangját és véleményét is hallani, hogy valamit is meg tudjunk róla határozni. Amennyiben senkinek, akinek egyáltalán megfontolnám a véleményét, nincs kifogása akkor elindulok a legközelebbi lift irányába, hogy azzal lejuthassunk a bázis jelentősebb részébe.

Résztvevők: Riku Blackclaw, Aric Ouren, Siqsa Povoxa, Chuhk G'vaamnohrk,


DT-B3N / Ben Serrano és Darcol Randarn / Ballista



Következő körváltás: 2018. május 15. (kedd)

Siqsa Povoxa

Sötét Jedi Padawan

Örültem annak, hogy a köztársasági gyermek hangosan is elismételte, hogy milyen következményekkel jár az, ha fegyvert ad a birodalmi rabnak, és hogy ez teljes mértékben az ő döntése és nem erőltette rá senki, így ha mégis csak ebből következően kerülne atrocitásra sor, akkor mindenki hallotta, hogy jogosan léphetek fel. Legalább ezzel is kevesebb lesz a nehézség ebben az ügyben, bár remélem ezt nem fog kelleni eljátsszuk.
A leszállást követően a közte és a fegyvertelen rab között lejátszódó kis közjátékon csak elmosolyodom. Azt már tapasztaltam, hogy naív a lány, de mégis most éreztem eddig talán a leginkább, hogy mennyire. Számomra rendkívül szórakoztató volt azt látni, hogy olyat akar megmenteni minden áron, aki fordított esetben nem tenné meg ugyan ezt. Valószínűleg ha a saját élete és a lányé között kell választania, akkor biztos nem a lányét fogja választani, és őszintén nem fogom hibáztatni emiatt, hiszen nem ő volt, aki a bizalmát feleslegesen és rossz helyre tette, de ez már nem az én problémám.
- Milyen jó megfigyelő és milyen kedves, hogy a biztonságom miatt aggódik. - szólalok meg, miután a fejvadász és a gyermek elmondta a magáét, a szavaimat egyelőre leginkább a fejvadásznak intézve. - Az, hogy elől haladok, vagy hátul, az teljesen mindegy, hiszen ha ténylegesen támadnak is, bármelyik oldalon is legyek, önök attól még nem feltétlen fognak megmenekülni, így véleményem szerint sokkal jobb, hogyha az őrmester taktikáját követjük. Amiatt fölöslegesen aggódnak, hogy esetleg kardot állítanék a hátukba, hiszen a törvények nem engedik meg mindezt számomra, és elég nagy sértés az irányomban, hogyha azt feltételezik, hogy megszegném őket. Másrészről pedig nem hiszem, hogy a rabok jelenléte azért volna, mert hogy élő pajzsnak küldték őket ide, vagy legalábbis a többséget nem. De roppant érdekes, hogy így gondolkodik róluk, önnek talán ezt mondták? - közel sem esett nehezemre mosolyogni és kedvesen beszélni. Valószínűleg mindenki másból is legalább annyira kihozza az érzelmeket, ahogy azt a birodalmiakból szokta. Arra nem tettem megjegyzést, hogy a birodalmi lány megjegyezte, hogy közelharci kiképzést kapott, ahogy arra sem, hogy milyen önfeláldozóan felajánlotta, hogy majd megy ő előre. Valószínűleg pont ez lesz a veszte és nem kizárt, hogy az egész akciót kudarcba fullaszthatja, ha nem tanul meg viselkedni, vagy parancsot követni.
- Indulhatunk amikor jónak látja, őrmester. - továbbra is megtartottam a mosolygást és a kedves hangnemet. Amennyiben a férfi változtatott a csapat felállásán, úgy alkalmazkodtam ahhoz, máskülönben az általa eredetileg elmondottakat követtem. A lifttel való leérkezés után is a férfire figyeltem, hogy merre is akar tovább menni, természetesen azután, hogy a magam számára is megszereztem egy egészen pontos tervrajzot a helyről, hiszen soha sem lehet tudni, hogy az mikor jöhet jól.