Takodana

by **Rhyssa Edaara Quillan** Kedd 14 Május 2019, 00:01

Hódítás: A fenevad (Takodana)
Résztevő frakciók: Birodalom, Köztársaság, Hutt Kartellek, Örök Birodalom
Meghívott frakciók: Mandaloriai Birodalom, Chiss Fennhatóság (Birodalom), FRK (Köztáraság, vagy Birodalom), bármilyen alvilági személy, vagy fejvadász (Hutt kartellek), Cégek (ahol található a központ, vagy ahol érdeke van a félnek)
Leírás:
Takodana egyike azon kevés bolygóknak, amik az Ismeretlen régió határán vannak. Ez a bolygó teljesen független, nincs a huttok kezén, mint például a Tatooine, vagy nem is tartozik az Örök Birodalomhoz. A bolygó elég kicsi és összes lakossága az egymilliót sem éri el. A bolygón leginkább tudósok szoktak megfordulni, hogy a Határt vizsgálják. Ezen felül az egyetlen fontos dolog a bolygón a hatalmas kiterjedésű egzotikus kakaófa. Ezt termelni és a kakaóbabot feldolgozni csupán egyetlen cég intézheti a Takoda Corporation alá tartozó édességgyár. Aztán innen exportálják a csillagköd különböző részeibe. Mivel kevés terem belőle, így igazi luxuscsemegének minősül és csillagászati ára van.
A bolygónak azon felén, ahol a gyár is van éppen a tavaszfesztivált tartják, amikor a bolygót kalózok és haramiák támadták meg nagy számban. A bolygó miniszterelnöke pedig a frakcióktól kért segítséget a helyzet megoldásához, hogy a szent ünnepük ne dőljön teljesen romba a gazdaságukkal együtt. Akik segítenek nekik azok pedig kedvezményes és extra szerződést tudnak kötni a bolygóval, hogy kávéval és csokoládéval kereskedhessenek.

Néhány kép:
A bolygó:
Takodana H92jT6X

Csokigyár:
Takodana 4qDz8Up

Tóvidék:

Főváros.

Kastély:

Takodana Daniel-rocque-swbfii-danielrocquebengtsson-02

További képek a kastélyról és környékéről:
https://www.artstation.com/artwork/Xk9RL

by **Rhyssa Edaara Quillan** Szer. 15 Május 2019, 00:00

Hódítás: A Fenevad

Takodana

Résztvevők: Heiwanna Miin Klodow, Sogan Bardak, Silhana Lolaes'ra, Reah Tu, Jonathan Skrex, Freyja Essia Sagan,

Nyshani Ry Shami, Tish Vizsla / Nalah és Rhyssa Edaara Quillan-E'ron / Lady Benûwia

Következő körváltás: 2019. május 19. (vasárnap)

Helyi Idő: 15:00 GSI, 135.4 MU
Helyszín: Csokoládégyár
Feladat: Célkitűzés 1: Visszaszerezni a receptet
Hutt/alvilági erők: Sogan Bardak | Silhana Lolaes'ra
Köztársaságiak: Heiwanna Miin Klodow

Egyéb információk/Sil felszerelése:

- a kinézet – aktuális kinézet
- 2x egykezes sugárpisztoly – nála
- Datapad adatokkal – ingyenes, nála
- komlink – rövid hatótávú kommunikátor (100km-es) – ingyenes, nála
- holoprojector – holonet csatlakozás, hosszú távú kommunikátor, hologram kivetítő – ingyenes, nála
- könnyű harci páncél – rajta első kép, második kép
- Közepes harci páncél kiegészítések a könnyű harci páncélzatra – rajta (alkar, könyök, váll, térd, lábszár és háti részek) a kinézet

Páncél fejlesztések:

Beépített kütyük:

Információs kártyák:

A kör végén írok először vele.

A Takoda Corporation épülete; nagyjából harminc kilométerre volt megtalálható a fővárostól, Tako várostól. Egyébként gyönyörnyéken, de az utóbbi napokban az egész nem volt más, mint hadszíntér. Kalózok és zsoldosok elfoglalták a helyet és horribilis összeget kértek azért, hogy a gyár luxuscikkének receptjét és vele együtt a gyárat is visszaszolgáltassák a helyieknek. Annyira horribilist, hogy a helyieknek jobban megérte külvilágiakat toborozni.

Fejvadászokat, diplomatákat, zsoldosokat, hogy ők szerezzék vissza nem rossz pénzért a receptet és magát a gyártat is foglalják vissza. Maga a gyár a felszínen nem volt túl magas, csak földszint és felette hét másik emelet. A nagyobb része föld alatt volt található, legalább háromszor olyan nagy kiterjedésű volt, mint a felszín és minimum húszszintes. Ennek elfoglalásához elegendő haramia érkezett.

A bolygóra való érkezés után a hármast és még vagy fél tucat másik fejvadászt és harcost egy szállítóhajó hozott el ideáig, alacsonyan repülve, majd úgy száz méterre a gyártól az azt körül övező erdő egyik tisztásán szállt le és itt tette ki a harcosokat. Mivel a világ békés és a harcolni képes személyek a fővárost védték, így a külvilágiak csak magukra számíthattak.

A helyiek nem mondtak időpontot, hogy mikorra kell az akciót teljesíteni, de mivel a többség a pénzre hajtott, így valószínűleg siettek volna. ha mindenki kiszállt a járműből, akkor az nem repül el, csak visszacsukja a rámpáját, hogyha rajta ütne az ellenség, akkor legalább biztonságban legyen, illetve ha valaki a csapatból visszatérne, akkor az feltudjon menni.

Ahogyan a rámpa becsukódott az akció elkezdődött…

Takodana BF2qvAb

Helyi Idő: 15:00 GSI, 135.4 MU
Helyszín: Tako város
Feladat: Célkitűzés 2: Megállítani a droidinváziót
Köztársasági erők: Reah Tu | Jonathan Skrex | Freyja Essia Sagan

Egyéb információk/Essia felszerelése:

Információs kártyák:

Kör végén írok először.

Ilyen valószínűleg ritkán fordul elő főleg egy ilyen kis bolygó történetében, hogy egyszerre három jedit is küldenek egyetlen város védelmére, még akkor is, hogyha csak padawanokról van szó. Most viszont ez történt a Jedi rend két személyt is küldött és a közös együttműködés jegyében a Nagoon Tanítványaitól Khun nagymester is elküldte a saját tanítványát, hogy segítsen. A Jedi rendtől pedig két tanácstag tanítványa jött.

Őket egy köztársasági hajó hozta el ide, amit a Jedi rend szokott használni, majd egy LAAT-tal hozta le a fővárosba őket egy katona. Ami elsőként feltűnhetett már a levegőből, hogy a város ugyan fel van díszítve a fesztiválra, de sehol sincs senki az utcákon. A városlakók félelme elég erősen érződött az Erőben, elég nagy zavart okozott ott pedig az ellenséges droid inváziónak nyoma sem volt.

Több helyen ugyan látszottak füstölő házak, illetve az épületeken lövés nyomok, de egyébként semmi sem. Az egész elég különösnek hatott. A LAAT-ot a helyi kormányzói palotához vitték és annak a tetején szálltak le vele. Itt egy protkoll droid már várta a hármast és megkérte őket, hogy kövessék. Ha megtették, akkor a kormányzó irodájába kísérte őket, ahol Chron Horain, az idős férfi már várta is őket.

- Nagyon köszönöm, hogy eljöttek ezen vészes órán a segítségünkre - mondta némileg teátrálisan. - És pont időben, mindannyian veszélyben vagyunk, a szörnyűséges droidok mindjárt újra lecsapnak a városra!

Takodana BF2qvAb

Helyi Idő: 15:00 GSI, 135.4 MU
Helyszín: Kastély, tóvidék
Feladat: Célkitűzés 3: kiszabadítani az elraboltakat
Köztársasági erők: Nyshani Ry Shami
Birodalmi erők: Tish Vizsla / Nalah

Egyéb információk/Nalah felszerelése:

Információs kártyák:

Kör végén írok először.

A tóvidék sem esett messze a fővárostól, ez is nagyjából harminc-negyven kilométerre lehetett, csak éppen a csokoládégyártól ellentétes irányban. Ezen a környéken ősi romok és titokzatos dolgokról szóló legendák vannak, így kevesen mernek erre a környékre jönni. Az emberrablók pedig valószínűleg pontosan ezt használhatták ki és azért hozták ide az elrabolt gyerekeket.

Ami pedig a megmentésüket illette nem voltak túl sokan, akik jöttek. Egészen pontosan, amikor meglátták a mandaloriai páncélos egyik személyt - Nalah-t - akkor úgy vélték, hogy több segítség nem is kell, pedig a magassága és alkata alapján a lány sem tűnt túl idősnek, ahogyan Shani sem, aki ide jött.Így hát a két fiatal lány igencsak magára maradt a küldetésben és mindössze azt oldották meg nekik, hogy elvigyék őket a templom közelébe.

Mivel a helyiek tudták hova kell menni, így nem is igazán merték megközelíteni a helyet, ezért nagyjából másfél-két kilométerre tették le őket a kastélytól. Annyira azért voltak kedvesek, hogy nem az erdők közepén, hanem a tóparton tették le őket, ha már a kastély is ott van. Mind a ketten látták is a lerakás helyéről.

A séta pedig nagyjából fél órába került nekik, de megérkeztek a kastély közelébe, már egészen közel voltak hozzá. Az mind a kettejüknek feltűnt, hogy amíg távolabb sétáltak láttak vadakat és hallották a madarakat, de itt a kastély körül minden csöndes, túlságosan is, semmilyen állat nem volt erre. Egyelőre ahhoz még messze voltak, hogy lássák van-e mozgás a kastélynál, nem is beszélve arról, hogy a fák is takarták a helyet.

Takodana BF2qvAb

Helyi Idő: 15:00 GSI, 135.4 MU
Helyszín: Tóvidék, erdők, romok
Feladat: Célkitűzés 4: Nyomozni Lady Benûwia nyomai után
Résztvevő(k): Rhyssa Edaara Quillan-E'ron / Lady Benûwia

Egyéb információk/Rhys felszerelése:

Információs kártyák:

Kör végén írok először (azaz a következő reagnál), mert mint előzőleg most is magamnak mesélek.

Takodana Vcf1YkY

Felszerelés listát írjatok és mivel sok karakter van, kérlek tartsátok számon azt, hogy hányas célkitűzésnél van. Vagy úgy, hogy headert tesztek be magatokhoz a kalandtopicból, vagy a reag elején ez legyen fent. Saját magammal pedig nem írok külön, mert sok karival vagyok, hanem a játékosi reagok a km-ben szerepelnek. Remélem ez nem gond senkinek sem Embarassed

A kommunikációhoz itt található a topic, nyugodtan tessék használni.

statisztika:

by **Giodibi** Szer. 15 Május 2019, 19:58

Előtörténet: Sogan Bardak
Kaland neve: Hódítás: Célkitűzés 1: Visszaszerezni a receptet
Játékostárs(ak): Silhana Lolaes'ra | Heiwanna Miin Klodow

Hogy miért is vállalta el Sogan ezt a megbízást? A válasz egyszerű. A pénzért, csakis a pénzért, semmi másért. De, valójában más is van a háttérben a pénzen kívül. Azonban ez se egy bonyolult indok. Tulajdonképpen csak arra kíváncsi a négykarú, hogy mennyire jó, mennyi esélye van a többi fejvadásszal szemben, hiszen sejtette, hogy nem lesznek kevesen, s a hajóra felszállva, amelyik a gyárhoz viszi őket, már egészen biztos lehetett ebben. Sogan azt is sejtette, hogy kemény versenyben és küzdelemben lehet része, hiszen bizonyára mindenki magának akarja a jutalmat és senkivel sem akar osztozni. Persze ilyen esetben talán egyszerűbb lenne megvárni, míg valaki megszerzi a receptet, s mikor le akarná szállítani akkor elvenni tőle, de hát abban hol a kihívás és a móka. Fegyverekkel alaposan el van látva a négykarú, azonban páncéllal már kevésbé, mivel költségesnek találja és kényelmetlennek is tartja. Ráadásul talán így kevésbé feltűnő, mármint nem mintha egy nagydarab, kigyúrt, négykarú Codru-Ji nem volna elég feltűnő, de nem tűnik egy közönséges fejvadász alkatnak. A hajón egy bizonyos személyt vél azonosítani Silhana személyében. Azonban nem teljesen biztos a dologban, de hasonlóságot vél felfedezni. S ha feltételezése igaz, akkor valóban nehéz dolga lesz, hiszen ez a fejvadász nem kispályás. A hajó landol is a tisztáson, s Sogan kiszáll, majd egy mély levegő vétel után a következőt állapítja meg.
- Hmm… friss levegő… undorító. Na munkára!
Ha senki sem akar beszélgetésbe elegyedni vele, akkor tovább indul az épület felé, hogy jól szemügyre vehesse. Az épület egész kicsinyek tűnik, túlságosan kicsinek, így Sogan sejti, hogy bizony földalatti szintek is lehetnek. Talán még érzi, illetve hallja is ha van valami alattuk, fejlett érzékeinek köszönhetően.

Felszerléslista:

by **Edric Kane** Csüt. 16 Május 2019, 00:05

Célkitűzés 2: Megállítani a droidinváziót

Játékostársak: Reah Tu | Jonathan Skrex | Freyja Essia Sagan

Nem telt el alig pár perc a kormányzó irodájában, de Edric máris érezte, hogy egy ásítás tör rá. Állkapcsát megfeszítve igyekezett leplezni unalmát a megbecsült vezető előtt, aki fel sem nézett rá a munkájából.
Amikor belépett és bemutatkozott, Chron Horain csak biccentett neki és hellyel kínálta, majd kis türelemre intette, amíg a többiek is megérkeztek. Max szólt neki az ügyről még alig egy nappal korábban, egész ígéretesnek tűnt, ráadásul a belengetett honorárium sem volt rossz, most azonban valamiért mégis azt kívánta, hogy ő is elment volna a fejvadásszal egy másik küldetésre. Persze járt már úgy, hogy míg valami csak nehezen indult be, a végére egészen izgalmassá vált. Lelkiismerete egyben nem igazán hagyta volna, hogy a városlakókat cserben hagyja, amikor azok élete van veszélyben.
Kissé fészkelődött a székében, ami nem egészen a termetére volt tervezve, amire a kormányzó továbbra sem reagált még csak egy pillantással sem. Zavarban érezte magát Edric, de végül inkább gondolatban ismét átvette az eddig ismerteket.
Tako várost ugyanis furcsa tervezésű droidok támadták meg, akik ugyan a jelentések szerint meglehetősen komikusan festettek, valódi halálgépek voltak, a feladat pedig nemes egyszerűséggel a támadók megfékezése lett volna.

Amikor Max kitette a közeli hangárban a férfit, Edric az irodába jövet az utcákon egy lélekkel sem találkozott, noha a város már díszben állt a helyi ünnepségekre. A lakók félelmét az Erő is közvetítette felé, így aztán ez az apró részlet nem volt túlságosan meglepő, mégis érdekes volt, hogy még a merészebbek sem mertek az utcákra lépni. Így látni egy egész várost még ezzel is nyomasztó volt, valamiért pedig újra eszébe juttatta a parányi Nageon népét, akik anno hasonlóan élték mindennapjaikat, míg aztán konfliktusok sora tépázta meg lakhelyüket, ezrek halálát okozva. Az ottani emlékeket azóta is magával hordozta, mintegy iskolapéldaként, miért is volt szükség többre, mint amit a Jedi Rend vagy a Köztársaság nyújtani tudott.
A lakók hiánya ugyan furcsa volt, valahol ez még az előnyükre is hajthatta a vizet, így esetleges harcok közben- amikre bizton számított- nem kerülhettek ártatlanok oly könnyedén a keresztűzbe.

Az irodában a csend nyomasztó volt, Edric pedig azt kívánta, bárcsak legalább rászólna a kormányzó, hogy ne fészkelődjön annyit. Legalább lett volna alkalma kommunikálni vele, esetleg beszélgetni a fogatversenyekről. Egy sóhajtás után azon kezdett töprengeni, hogy a leendő társairól ugyan mit sem sejtett, de csak remélni tudta, hogy értelmes bagázst gyűjtött össze a kormányzó. Elvégre nem csak a népe sorsa függöt ezen, de talán a sajátja is.
Szinte megváltásként élte meg, ahogy léptek és egy droid hangját hallotta meg kívülről. Amikor az ajtó kinyílt, szinte azonnal felpattant székéből, követve a kormányzó példáját. Még alig értek be, a kormányzó máris ujjongott és megköszönte, hogy mind eljöttek, na és persze rátett egy lapáttal, hogy mekkora veszélyben is forog mindenki.
Társai közül kettőről szinte azonnal tudta, hogy a Jedi Rend tagjai, egyikük ráadásul egy nautolán nő volt. Öltözékük, sőt puszta tartásuk is erről árulkodott, míg a harmadik- egy férfi- szintén annak tűnt, valamiért mégis különcebbnek hatott a két nőnél. Ugyan első látásra mindannyian kompetensnek tűntek, Edric már előre tartott a Jedik kioktató hangnemétől. Amióta megszökött a Rendtől tulajdonképpen eggyel sem futott össze, de el tudta képzelni, mennyit kell majd hallgatnia, hogy a Rend mindenben tökéletes és ő pedig hálátlan, amiért csak úgy hátat fordított mindennek. Ami részben igaz volt, a Rendnek tényleg sokat köszönhetett, de nem az ő világa volt, és ezt úgy érezte, jobb volt ott, akkor felismernie.
Edric úgy döntött, hagyja először a kormányzót érvényesülni, s csak akkor mutatkozik be, ha erre tényleges alkaloma lett.

by **Xeth E'ron** Csüt. 16 Május 2019, 17:26

REAH TU

Előtörténet
Kaland címe: Hódítás: A fenevad (Takodana)
Foglalkozás: Padawan
Helyszín: Tako város
Feladat: Megállítani a droidinváziót
Résztvevők: Edric Kane | Jonathan Skrex | Freyja Essia Sagan

Kicsit meglepődtem mikor Morwen mester közölte velem az új feladatomat. Először is azért, mert nem fogadtam volna rá, hogy egyhamar egyedül fogok bármilyen küldetésre is menni. Fogalmam sincs, hogy miért gondoltam ezt, feltehetőleg azért, mert még sohasem volt olyan, hogy mestert kellett volna váltanom. Biztosra vettem, hogy majd itt tart maga mellett és felméri, hogy mit is tudok, vagy éppen mit nem, de ezek szerint jobbnak látta, ha egyből a mély vízbe dob. Na már most az a kérdés, hogy ez ténylegesen teszt vagy sem? Ezt majd utána megkérdezem. A másik meglepő dolog pedig maga a feladat volt. Egy Takodana nevű bolygón kellett nyuszidroidokra vadásznom. Mármint megvédenem az ott lakókat a nyuszidroidok támadásától. Akárhányszor is mondom ki hangosan vagy fejben, ez egyszer sem lesz normális kategóriába illő dolog. Ki lehet az a hülye, aki nyuszidroidokat alkot szórakozásból?
Annak viszont örültem, hogy nem egyedül kell mennem, és a két társból az egyiket még ismertem is. Ő is padawan volt mint én, bár igaz, hogy gyakorlatilag a háború óta nem találkoztam vele. Igaz, hogy ez nem is volt meglepő, hiszen eléggé különbözik az út, amit kiválasztottunk magunknak. Arról nem is beszélve, hogy elég keveset volt a templomban, és általában nem olyankorra tervezte a látogatásait, amikor én is ott voltam.
Természetesen azon nyomban összeszedtem a felszerelésem és néhány perc múlva már a gépen voltam, páncélban, fénykarddal és a szükséges kiegészítőkkel, amelyik arra a Coruscant körül levő hajóra vitt, ami majd elvisz a célig, és ahol találkozhatok a rég látott ismerőssel.
- Essi! - rohantam is oda a padawan társamhoz amikor megláttam és széles vigyorral öleltem és szorongattam meg, csak úgy a régi szép emlékek kedvéért. Reméltem, hogy megismer, hiszen azért a háború óta olyan sokat csak nem változhattam, habár ő egy kicsit azért nagyobb lett. A színem se változott és kilókat se szedtem fel, maximum izomzatban, de azon túl ugyan az a nautolán maradtam, aki a háború alatt is voltam. Többé-kevésbé.
- Üdv. A nevem Reah Tu. Örülök, hogy együtt dolgozhatunk. - mutatkoztam be, amit egy meghajlás követett, a szürke jedinek, aki szintén a csapat része lesz. Ezzel pedig a nagy és fontos dolgokat le is tudtam, ezért az út hátralevő részébe leginkább azzal foglalkoztam, már ha ez a másik felet nem zavarta, hogy csevegéssel tudakoltam meg tőle,hogy mégis mik történhettek vele azóta, hogy nem találkoztunk. Ha esetleg nem szeretne beszélgetni, vagy más elfoglaltság után néz, akkor leginkább meditálással és a hajón való járkálással töltöm el az időt.
- Nem igazán csatatérre emlékeztet ez a hely. - jegyzem meg félhangosan, leginkább a körülöttem levő másik két jedinek. Volt szerencsém néhány csatatérhez a háború alatt és ha úgy vesszük, a gyár támadása is egyfajta invázió volt, de egyik sem tűnt ennyire, nyugodtnak. Persze az Erőben érezni lehetett a lakosok félelmét, így akár az is lehetett, hogy ez mindössze csupán vihar előtti csend és semmi más.
- Üdv! Maga is segíteni jött? - köszöntöttem vigyorral a már a teremben levő férfit, amelyik nem a kormányzó volt. Úgy véltem nem gond, ha egyszer az ilyen formaiságokat tudom le.
- Bízza csak ránk őket. Amúgy honnan tudják, hogy mikor készülnek támadni? - reméltem, hogy a többiek is úgy gondolják, hogy mi kell intézkedjünk, nem pedig nem létező csapatra várnunk, bár biztosan beleszólnak majd, ha másképp gondolják, vagy szimplán csak itt maradnak és kész.

Felszerelés

Spoiler:

Szakértelmek

Spoiler:

Erőalkalmazások

Spoiler:

SHAYLA KELBORN / OPHI SURR

Előtörténet
Kaland címe: Hódítás: A fenevad (Takodana)
Foglalkozás: Fejvadász
Helyszín: Kastély, tóvidék
Feladat: Kiszabadítani az elraboltakat
Résztvevők: Nyshani Ry Shami | Tish Vizsla / Nalah

Egyetlen mondatba került, hogy minden addigi tervemet elnapoljam és egyenesen a Takodana felé vegyem az irányt. Azt mondták, hogy van ott egy mandaloriai így több segítség nem kell. Minden szálat megmozgattam, hogy magamnak is helyet szorítsak oda, és még az sem érdekelt, hogy ez a munka csupán rabok kiszabadításáról szólt. Nem olyasmi, amivel magam foglalkoztam, főleg az utóbbi időben, de most kivételt tettem a kíváncsiság okán. Nem fáradtam azzal, hogy helyet keressek egy hajón vagy valami, hanem a sajátommal mentem, gyorsabb és praktikusabb is volt.
A bolygóra érve abba az irányba indultam a géppel, ami a cél is volt, ahonnan ki kellett szabadítani a rabokat, közben pedig szkennerrel kutattam a saját célpontjaim után. Erre pedig nem is volt olyan sokáig szükség, hiszen hamarosan láthatóvá is váltak számomra. Egy páncélos fiatal, a páncél színe alapján egy Vizsla, és egy farghul lány volt a csodacsapat.
- Vigyél feléjük. Kiugrom. Azután pedig vidd a hajót biztos távolságba. - utasítottam az asztrodroidomat miközben felvéve a sisakomat és biztosítva a fegyveremet indultam el a rámpa irányába. Mikor a megfelelő magasságot elértük és jelzést kaptam, hogy indulhatok, akkor nyitottam a rámpát és kiugrottam a gépből. A biztos landolást leginkább a háti rakétákkal igyekeztem biztosítani számomra. A célom az volt, hogy néhány méterre a páros előtt landoljak, remélhetőleg egyben és sértetlenül.
- Ophi Surr. Fejvadász. Csatlakozom, ha nem gond. - szólaltam meg a remélhetőleg sikeres landolás után, hiszen ha kitöröm a nyakamat akkor elég nehéz lenne beszélni. Közben igyekszem felmérni a két személyt, hogy mégis mire számíthatok tőlük, valamint, hogy milyen fegyverekkel rendelkezhetnek, már ami látható, vagy olyan helyen van, ahol a szemeimnek feltűnhet, hogy valami ilyesmiről van szó.

Felszerelés

Spoiler:

Szakértelmek

Spoiler:

Gépek

Spoiler:

by **Shadow** Szomb. 18 Május 2019, 20:42

Heiwanna Miin Klodov

Feladat: Fogd a tojást és fuss! (Célkitűzés 1)
Köztársaság

felszerelés:

Takoda. Egy érdekes kis bolygó, ami senkié, a lakossága eléggé elenyésző, mégis eléggé ismert a termékükről, ami nagyon finom csokoládét jelent. Egy kicsi belőle is kisebb vagyon, és most bajban vannak. Kalózok. Sok gond van velük, és nem tudnak ellene mit tenni. Külső segítséget kértek, ami lehetőséget adott arra, hogy oda mehessek. Igaz ez se volt annyira zökkenő mentes, olyan tekintetben, hogy mennyien is foglalták el helyet, ráadásul Lucky se értett vele egyet hogy oda akarok menni.
- Miin… Te nem vagy katona, se zsoldos. Mégis miért akarsz oda menni? – vont kérdőre Lucky, mikor mondtam neki, hogy mire is készülök.
- Hogy segítsek… Nem csak fegyverrel lehet „háborút” nyerni… - válaszoltam nyugodtan, miközben a cuccaim mellett állva, próbáltam átgondolni, mi legyen az a minimális dolog amit magammal viszek egyáltalán.
- Persze, majd leülnek beszélgetni. – forgatja meg a szemeit - Ezek kalózok, ha szerencséd van, akkor nem lőnek le rögtön, amint megpróbálod…
- Gondolom sok zsoldos is lesz ott ahogy fejvadász is, mert elég nagy a jutalom... – kezdek bele, mire közbe vág Lucky, és érzem a hangján azért aggódik azért, hogy valami bajom lesz.
- Pontosan, épp ezért nincs értelme oda menned… - mutat rá arra, hogy szerinte miért is nem kéne odamennem.
- Még hasznos lehet, hogy ott vagyok, ha nem harcban, akkor képességeim miatt. – Néztem rá kedvesen, nyugodtan, hiszen, nem csak harc létezik. Amikor vele találkoztam először akkor is volt más megoldás, nem csak lövöldözés.
- Hiába vagy erős, nem vagy sebezhetetlen… - próbálkozik tovább Lucky, de látja rajtam, hogy döntöttem, és el fogok menni.
- Nem vagyok… de úgy érzem hasznos lehetek…
Lucky egy nagy sóhajtás és fejrázás mellett adja fel az egészet, majd egy sugárpisztolyt nyom a kezembe.
- Ezt minek? – pillantottam a pisztolyra, majd rá kérdőn.
- Csak, hogy legyen nálad valami önvédelemre. – válaszolta egyszerűen, mire megráztam a fejem.
- Nem élek ilyesmivel, ezt jó… próbáltam visszautasítani a fegyvert, de nem hagyta magát most egy kicsit se.
- Vagy magaddal viszed, vagy elkövetek mindent, hogy a bolygót se hagyhasd el
Nem nagyon hagyott választást nekem, így elraktam a kevéske motyóim közé a pisztolyt is. Nem akartam egy kis válltáskánál többet magammal vinni, hogy ha esetleg a helyzet úgy hozná, akkor könnyebben tudjak haladni is. Azért örültem, hogy aggódik miattam, de valahogy úgy éreztem, hogy kicsit túlzásba is viszi a dolgot. Nem hiszem, hogy ott majd előre fogok rontani, mint valami tank, inkább egy kicsit taktikázva eljutni a receptért, esetleg valakivel összeállva, de ez majd ott kiderül.

Az oda utazás nem volt túl eseményekkel teli, azonban ott már egy ismerős személybe is sikerült belebotlanom Sil személyében, aminek egy kicsit azért örültem is. Legalább van valaki akit ismerek részben, és akiről tudok egy kicsit. Ezek mellett viszont, az kisebb problémát mutatott, hogy a csapat nagy része előtt csak a pénz és a jutalom lebeg, semmi más.
Ha oda férek, akkor oda megyek Silhez, ha nem akkor landolás után..
- Üdvözöllek, Jó ismerős arcot is látni – szólítom meg, majd végig nézek a jelenlévőkön, majd az épületen, és Silre pillantok ismét. Elsőre nem számítanék nagy csapatmunkára, hiszen mindenki a pénzre hajt, míg jó magam inkább arra, hogy segítsek a helyieknek.
- Nem bánod, ha veled tartok? – kérdem meg, így legalább egy ideig lesz egy kis társaságom, aztán majd kiderül, de ha nemet mond, akkor nincs más, mint majd saját fejem után menni.

Nyshani Ry Shami (Nyshania Ro)

Feladat: A fenevad! (Célkitűzés 3)
Köztársaság

felszerelés:

Ismét kaptam egy lehetőséget, egy kis utazgatásra, igaz most egyedül, de akkor is nagyon érdekesnek hangzott. Először is maga a hely, aminek ahogy utána olvastam máris megakadt a szemem a csokoládén, ami ott készül, Másodjára a feladat, hogy gyermekeket kell kiszabadítani egy furcsa helyről. Érdekesen hangzott, és szívesen indultam meg. Igaz azt tudtam, hogy nem lesz egyszerű és most nem lesz olyan személy, aki védené a hátamat, vagy elhúzna a tűzvonalból. Így jobb lesz jobban és megfontoltabban haladnom, de talán a többi frakcióból is lesznek, így nem leszek teljesen egyedül, ráadásul itt most a feladat a fiatalok kimentése lesz.

Szokásos alap felszerelést kaptam, azaz könnyű páncél, pisztoly, elsősegély csomag, az alap komlinken, holoprojectoron és adattáblán kívül, amire próbáltam minden infót összeszedni, hogy útközben már azt olvasgathassam. A különbség csak annyi volt, hogy most kaptam mellé még hamis iratokat is. E szerint egy fiatal szerencsevadászt alakíthatok aki így akar egy kis pénzt szerezni.
Pisztoly táskámat szokás szerint hátra rakom derekamra a farkam fölé, hogy szemből ne legyen szem előtt, meg most a mozgásban se zavarjon, de ha kell mégis kéz közelben legyen.

Odaérkezés után, az első meglepetés, hogy egy Mandaloriai páncélos, fiatal lány volt ott, aki szintén azért jött amiért én is, a második, hogy hát csak annyi segítséget kaptunk a helyiektől, hogy a helyszín közelébe kivittek minket, és utána magunkra voltunk utalva. Illedelmesen köszöntöm a mandaloriait, majd miután kint voltunk a helyszín közelében körbe néztem, hallgatva a madár csicsergést, és egyéb neszeket, ahogy megindultunk a kastély felé, de egy idő után furcsa dolog ütötte meg a fülemet, mire egy kicsit megtorpanok. pontosabban nem is zajt hallok, inkább annak hiányát. Nagyon csendes lett az erdő.
- Furcsán nagy itt a csend, eddig lehetett hallani neszeket, most egy hangot se – jegyzem meg ahogy felelek, majd lassan kinyúlok az Erő felé annyira, hogy érzek e valamit a közelben, de ha bármi hasonló rossz érzés tőrne rám, mint ami Onderon-on volt, akkor azonnal megszakítom a kapcsolatom az Erővel, de ha nem érzek semmit, akkor is egyenlőre.
Ezután haladok tovább mandaloriaival, míg be nem pottyan elénk még valaki. Szó szerint. Az biztos, hogy elég látványos módját választotta az érkezésnek.
- Üdvözlöm Nyshania Ro szerencsevadász. Részemről nincs semmi akadálya és örülök is neki – köszöntöm, és válaszolok is neki egy kedves könnyed mosollyal. Majd ha tovább indulunk akkor megindulok, ha nem és kicsit beszélgetünk akkor nem fogok előre rohanni.

by **Jonathan Skrex** Szomb. 18 Május 2019, 23:33

Jonathan Skrex (1. kör)

Helyi Idő: 15:00 GSI, 135.4 MU
Helyszín: Tako város
Feladat: Célkitűzés 2: Megállítani a droidinváziót

Miközben egy Köztársasági hajón ültem és az üres űrt bámultam kifelé, kezdett olyan érzésem lenni, hogy egy kellemetlen és egyre sűrűbben előforduló tendencia áldozata vagyok újra és újra. Megint csak egyedül voltam egy küldetésen, megint csak a Jedi Rend megbízásából, megint csak minimális információ tudatában és ez kezdett egyre inkább aggasztani. Az elmúlt másfél év mintha pontosan ugyanezekkel a tendenciákkal telt volna. Közben Drex sötét jedik vadászatával, Fiwi pedig a vállalkozása felvirágoztatásával töltötte az idejét és alig találkoztunk, nemhogy együtt csináltunk volna valamit, mint a régi szép időkben, amikor szinte elválaszthatatlanok voltunk. Én jómagam a nagymester személyes rabszolgája lettem a jedikkel való kapcsolatépítés oltárán. Folyamatosan ezen a témán törtem a fejem az úton, miközben társaim csevegéssel töltötték az időt, mint újra összefutó régi ismerősök. Két hölggyel, egy arkániai és egy nautolán padawannal hozott össze a sors és ha az információm helyesek voltak, akkor mindketten egy-egy jedi tanácstag mentorálása alatt tanultak. Indulás előtt gyorsan bemutatkoztunk egymásnak, de ezen kívül az utazás alatt nem kapcsolódtam be a szóváltásba. Különösebben nem terveztem megismerkedni velük, csak és kizárólag azért voltam itt és voltam hajlandó velük együtt dolgozni, mert ez volt a parancs, a küldetés és a mesterem utasítása. De miért mindig én? Miközben fél füllel hallgattam a két tanonc eszmecseréjét, hátha kiderül róluk valami olyan, ami később még hasznos lehet, eldöntöttem magamban, hogy ha egyszer hazaérek erről a küldetésről, megejtem mesteremmel ezt a beszélgetést, ami néhány küldetés óta már körvonalazódott a fejemben. Nevezetesen hogy miért én lettem az ügyeletes jedi felvigyázó a Nagoon rendben, főleg hogy sose tartoztam a soraik közé és abszolút nem értettem egyet a dogmáikkal. Jobb híján ezt a leendő beszélgetést kezdtem magamban feltérképezni, ugyanis magáról a feladatunkról csak morzsákat kaptunk.

Mikor végre megérkeztünk, társaim is abbahagyták a locsogást, én pedig a mesteremmel való leendő beszélgetés szépen eltettem a fejemben egy másik napra, hogy tökéletesen tudjak az előttünk álló feladatra koncentrálni. Miközben beléptünk Takonada légterébe, folyamatosan pörgettem a fejemben azt a kevéske információt, amennyit a bolygóról tudtam. A kakaófa és a csokigyár, pontosan ennyiben merült ki a hely hírneve, ezen kívül egy átlagos, kis lakosságú, békés bolygó volt az ismeretlen régió határán. Pont az ilyen helyekről szokott kiderülni, hogy valami ocsmány sötét titkot rejtenek. A fővárosba érve máris előkerültek az első furcsaságok, amit Reah Tu jedi tanítvány kollégám félhangosan meg is jegyzett és pedig egy enyhe bólintással nyugtáztam is, hogy az a bizonyos mókásan kinéző droidok által indított invázió nem volt sehol. Némi füst, pár lövés nyom, és a szinte késsel vágható félelem a levegőben, illetve az Erőben, de ezen kívül sehol semmi, se lakosok, se droidok. Itt valami nem volt kerek.

A helyi kormányzati palotában egy protokoll droid segédletével végre elértük a célállomásunkat, Chron Horain kormányzó irodáját. Hála jött felén, az ízlésemnek már-már túlságosan nyájas módon prezentálva. Szörnyűséges droidok, na azok se voltak egyelőre sehol. Mindig is gyanakvó volt a természetem, ezen az öreg viselkedése egyáltalán nem segített. Miközben Reah jedihez illő módon máris örökké tartó védelemmel ruházta fel az egész bolygót, én pár pillanatig a kormányzót fürkésztem. Ha készült valamire, vagy nem volt velünk teljesen őszintén, arról tudni akartam, minél előbb és ahhoz mérten akár cselekedni is. Nem tűnt fenyegetésnek az öreg, talán csak kicsit túlzottan teátrálisnak, mint egy tipikus politikus, de rég megtanultam, hogy sose ítéljek se a külső, se a látszat, se az első benyomás alapján, jobb volt mindig mindenkivel biztosra menni. Ha nem észleltem felőle ártó szándékot, akkor a másik várakozó felé tekintettem, róla eddig nem volt szó. Ahogy érzékeltem, jedi társaimat is meglepte a jelenléte, annak ellenére, hogy erőhasználó volt, tehát első blikkre valami renegáttal volt dolgunk. Nem szerettem a meglepetéseket, de be kellett látnom, ha a veszély valóban nagy és valós, akkor minden segítségre szükségünk volt, mert egyelőre még ez a négy fő is gyászosan kevésnek tűnt egy invázió ellen. De amire még annál is jobban szükségünk lett volna, az információ volt. A kormányzó felé fordultam és a tőlem már megszokott kimért hangnemben hangot adtam gondolataimnak.
- Lenne pár kérdésem a konfliktussal kapcsolatban. Mekkora ellenséges haderővel kell számolnunk és pontosan milyen típusú droidokkal? Illetve van bármiféle védelmi haderő, felszerelés vagy rendszer, amit igénybe tudunk venni? Egy térkép is hatalmas segítség lenne, merről, mikor, hogyan támad az ellenség.
Első körben ezek jutottak eszembe, amik elengedhetetlen információnak számítanának a közelgő harcban. Mert az, hogy „jönnek a szörnyűséges droidok”, pontosan a nullával volt egyenlő hasznos információ szempontjából, ennél sokkal többre volt szükségünk ha meg akartuk oldani ezt a problémát.

Reméltem, hogy legalább a kérdéseink töredékére választ kapunk, időközben továbbra is a kormányzót fürkésztem, néha-néha plusz pillantásokat vetve az irodájára, illetve a társaimra. Egyikükben sem terveztem különösebb bizalmat fektetni, pontosan annyit kívántam nyújtani nekik, amennyi a küldetés sikeres teljesítéséhez elengedhetetlen volt, se többet, se kevesebbet. Kevesebb mehetett volna a sikeres csapatmunka rovására, többet pedig még hosszabb együttműködés során se terveztem senkinek adni. Minél kevesebb emberben bízik meg az ember, annál nehezebben érhetik kellemetlen meglepetések. Az én életemben pontosan három olyan személy volt jelenleg, akikre az életemet is rábíztam volna és ezen nem éppen most terveztem változtatni. Pláne nem jedikkel és renegát erőhasználókkal. De a küldetés az küldetés. Érdeklődve vártam a válaszokat, hogy legalább minimális információnk legyen a közelgő konfliktust illetően.

Felszerelés:

Szakértelmek:

Erőalkalmazások:

by **Rhyssa Edaara Quillan** Vas. 19 Május 2019, 00:00

Hódítás: A Fenevad

Takodana

Résztvevők: Heiwanna Miin Klodow, Sogan Bardak, Silhana Lolaes'ra, Reah Tu, Jonathan Skrex, Freyja Essia Sagan,

Nyshani Ry Shami, Tish Vizsla / Nalah, Rhyssa Edaara Quillan-E'ron / Lady Benûwia,Shayla Kelborn / Ophi Surr

és Edric Kane

Következő körváltás: 2019. május 23. (csütörtök)

Helyi Idő: 15:05 GSI, 135.4 MU
Helyszín: Csokoládégyár
Feladat: Célkitűzés 1: Visszaszerezni a receptet
Hutt/alvilági erők: Sogan Bardak | Silhana Lolaes'ra
Köztársaságiak: Heiwanna Miin Klodow

Egyéb információk/Sil felszerelése:

- a kinézet – aktuális kinézet
- 2x egykezes sugárpisztoly – nála
- Datapad adatokkal – ingyenes, nála
- komlink – rövid hatótávú kommunikátor (100km-es) – ingyenes, nála
- holoprojector – holonet csatlakozás, hosszú távú kommunikátor, hologram kivetítő – ingyenes, nála
- könnyű harci páncél – rajta első kép, második kép
- Közepes harci páncél kiegészítések a könnyű harci páncélzatra – rajta (alkar, könyök, váll, térd, lábszár és háti részek) a kinézet

Páncél fejlesztések:

Beépített kütyük:

Információs kártyák:

Meg kell valljam, hogy ennél különösebb feladattal még soha sem hozott össze a sors. Ahogyan a munka előtt utána néztem az egésznek, eléggé különös szokása volt a helyieknek. Egyébként pont emiatt vállaltam a feladatot, mert ilyen extrém ügyem még nem volt, mint ez. Meg persze visszamondták a másikat, mert van egy mando-juk. Nem Torian, ha ő jött volna ilyen feladatra, akkor bizonyosan elkísérem „tiltás” ide, vagy oda. Azért kíváncsi lettem volna, hogy vajon ki van azon a részen, talán majd informálódom, de addig is ezt a szürreális feladatot kell elvégezni. Legalább valami más, mint amivel általában dolgom van, elkapni valakit és elvinni a megbízónak. Ez most más volt, bár a csokoládéért nem vagyok oda, de valamelyik árvaház, vagy ehhez hasonló bizonyára örülne neki. A fővárosban, ahonnan elhoztak minket ide egy „régi ismerős”, vagyis inkább munkaadónak mondanám csatlakozott hozzánk. Vele még a Szellemholdnál találkoztam és fel is bérelt, hogy tudjak meg információkat az egyik barátjáról. Sajnos nem találtam meg a férfit, csak annyit tudtam meg, hogy a Birodalom területén tűnt el, fogták el, csempészésért. Ezt is Torian-nak köszönhetően sikerült, mert ők voltak a Birodalommal szövetségben. Hogy azóta mi lehet vele nem tudni. Valószínűleg börtönben ül, de ha azt nézzük, hogy nem épp humanoid, akkor lehet, hogy már nem is él.
- Üdv Miin, jó téged újra látni! - köszöntöttem a nőt, majd a férfi felé fordultam. - Üdv, Silhana Lolaes'ra vagyok a Renliss háztól, a Fejvadász céh küldött ide.
Hátha ő maga is fejvadász volt, mert akkor máris ketten voltunk a feladatra, ami mindig megkönnyíti a dolgokat. Miin esetében nem tudom, hogy mire számítsak, talán most is békésen akarja megoldani a dolgokat? Csak mert az biztos, hogy nekem most eszem ágában sem volt békésen cseverészni kalózokkal és egyéb törvényen kívüliekkel. Közben, mivel itt nagyon nincs más lehetőség egyelőre közelebb igyekszem menni a gyárhoz, egyelőre azért próbálok a fák takarásában lenni és úgy felmérni a helyet, merre lehet az ellenség, hol lehet bejutni és ehhez hasonlóakat. Ha rám lőnek, akkor próbálok majd kitérni. Haladás közben pedig még válaszolok is Miin-nek.
- Nem, nyugodtan, de nem a békés módszert fogom alkalmazni, tekintve továbbra sem vagyok túl jó tárgyaló és nem azért fizettek - mosolyodtam el.

Sogan a remek érzékei mellett pontosan tudta, hogy mit is kéne hallania, érzékelnie, hiszen nem egy bolygóvárosban megfordult már, ahol nagyon sok a technológia és így felismerte ezeket a zajokat. Most azonban nem hallott semmit, csak a siklójuk járó motorját, illetve az állatokat, madarakat és a szelet az erdőben. Azt tudták fixen, hogy a föld alatt nagyobb része van a gyárnak, de e jelek szerint nem üzemelt.

Mindenesetre a társaság - a hármas, a többiek mentek más felé - megérkezett az erdő szélére, ami után egy olyan ötven méter üres szakasz következett, ahol csak fű volt és utána jött a gyár épülete. Maga a parkos rész teljesen üres volt, szemlélve semmilyen biztonsági rendszer nem látszott, ahogyan az ellenség sem.

Maga az épület olyan üveggel volt ellátva, hogy nem lehetett bentre látni, az épület üvegablakai pedig a fákat és az eget tükrözték vissza. Semmilyen mozgás nem volt itt a szerencsevadászon felül, Sogan-t a hallása segítette ebben, hogy ezt megállapítsa, míg Sil-nek a mozgásérzékelő árulkodott.

A tetőn sem látszott senki, az pedig lapos volt, ami talán segíthetett abban, ha valaki oda akart felmenni. Ami pedig a bejáratokat illette, itt lent csak egy darab bejárat látszódott. Az épület hosszanti oldalának nagyjából közepén, egy fotocellás ajtó. Azon sem lehetett belátni, még akkor sem, ha úgy helyezkedtek, hogy pont szemben legyenek vele.

Takodana BF2qvAb

Helyi Idő: 15:05 GSI, 135.4 MU
Helyszín: Tako város
Feladat: Célkitűzés 2: Megállítani a droidinváziót
Köztársasági erők: Reah Tu | Jonathan Skrex | Freyja Essia Sagan | Edric Kane

Egyéb információk/Essia felszerelése:

Információs kártyák:

Essi számára is csak annyit mondott a mestere, hogy küldetése lesz és nem egyedül fog menni. A lány nem kicsit döbbent meg, amikor Rix mester folytatta, hogy mi is a feladat. Nyúlinvázió?! Nyúldroidok?! És nem is a Független Rendszeresek Konföderációjának területén?! Nem igazán tudta hova tenni a dolgot, mert ezt inkább aranyosnak találta, mintsem fenyegetésnek, a legszívesebben nevetett is volna dolgon, de ahogyan átfutott a fején és meglátta a mestere „ügyelj a gondolataidra” tekintetét inkább visszakozott ezzel az egésszel kapcsolatban. Azt azért mégiscsak megkérdezte, hogy ki az az elmeháborodott, aki ilyen droidokat tervez. Válaszul egy sokatmondó vigyort kapott és megpaskolta a vállát a mestere, hogy ezt is az ő feladata lesz kideríteni. Amikor felért a Coruscant körül állomásozó hajóra, roppant kellemes meglepetésben volt része, hogy ki is megy majd vele.
- Reah! - kiáltott fel ő is lelkesen.[/b] - Úgy örülök, hogy látlak!
Viszonozta a nautolan lány ölelését, örült annak, hogy látja a barátját, úgyis olyan ritkán volt lehetőségük találkozni azóta főleg, hogy a háború véget ért, mert mind a kettejüknek más-más feladata és dolga volt és soha sem voltak egy helyen. Ekkor vette észre, hogy még egy másik személy is van velük, azonban ő nem viselte a tradicionális jedi/padawan öltözetet.
- Szia! - hajolt meg a másik felé. - Freyja Essia Sagan vagyok, de nyugodtan hívj csak Essi-nek
Pár nappal később érkeztek meg a Takodana-ra, ahol leszállás közben nem éppen az a látvány tárult elé, amit várt volna. Úgy várta, hogy csatatér lesz odalent, ehelyett csak kihaltnak tűnő város volt, bár az Erőn keresztül érezni lehetett a félelmet és rettegést. Reah szavaira bólintott.
- Én sem ilyen helyre számítottam - mondta.
A kormányzói hivatalnál szálltak le és egy droid kísérte le őket a főváros „urához”, aki talán túlságosan is lelkesen fogadta őket. Itt úgy tűnt, hogy még valaki csatlakozik hozzájuk. Így a kormányzó és a fiatal férfi felé is meghajolt.
- Üdvözletem! - köszönt. - Essia Sagan, padawan.
Egyelőre a legfontosabb kérdést Reah feltette, így Essi kérdőn pillantott a kormányzóra, hogy mit is fog minderre felelni.

Ami azt illeti Edric-nek sem kellett túl sokat várakoznia, alig pár perc volt, mire a trió megérkezett. Miután túl lett mindenki a köszönésen és bemutatkozáson a kormányzó hellyel kínálta a társaságot. Ha elfogadták, ha nem, saját maga visszaült az asztala mögé, ahol egészen eddig ücsörgött némileg idegesen, bár ezt csak Edric láthatta.

- Bocsássanak, be sem mutatkoztam, Chron Horain vagyok, a Takodana törvényesen megválasztott kormányzója. Had köszönjem meg még egyszer, hogy ilyen sokan eljöttek, hogy nekünk segítsenek.

- Nos szóval igen… onnan tudjuk, hogy az utóbbi egy hétben minden nap pontosan 15 óra 15 perckor, azaz tíz perc múlva jelennek meg. A csendőrség próbálta korábban felvenni velük a harcot, de ezek a szörnyűséges, rémséges droidok megölték az összes harcolni képes emberünket! - sopánkodott. - Illetve mindenkit, aki az útjukba került, ezért inkább már ideje korán elbújnak az itt élők és nem mernek elő jönni.

Az Erőt sem kellett a négyesnek használnia ahhoz, hogy érezze, hogy a férfi ideges és fél is. Mindezek tökéletesen leolvashatóak voltak mind az arcáról, mind a testbeszédéből. Ha valaki Erőn keresztül is ellenőrzi, hogy nem csak megjátssza-e mindezt, akkor megerősítést kap, hogy a férfi tényleg fél és aggódik az események miatt.

- Mi békés, már-már pacifista nép vagyunk és végtelenül tiszteljük a körülöttünk levő környeztet. Önök is láthatták, hogy a bolygó jelentős része erdős, gyéren lakott. Nincsenek droid és egyéb környezetszennyező gyáraink sem. Nem gyárt itt senki droidot, most mégis valahogyan több ezer vérszomjas szörnyeteg mászkál minden nap a fővárosban. Ez invázió!

- Annyit tudunk, hogy az erdőből jöhetnek északi irányból, mindig arról jönnek és arra távoznak ezek az izék… fogalmam sincs, hogy miként juttathatták le őket a bolygóra anélkül, hogy mindez feltűnt volna nekünk, de remélem, hogy maguk képesek lesznek megoldani a gondunkat. A bolygó legnagyobb bevétele turisztikai a csokoládén kívül és a tavaszi fesztiválra jönnek a legtöbben.

- De most az események hatására szinte mindenki távol marad, a teljes bolygó csődbe fog menni… Hogy milyen droidok? Határozottan négyes osztályú harci droidok ezek, amik erős védelemmel vannak ellátva és a szájukból képesek sugárvetővel tüzelni! Több ezren vannak, remélem nem bánják, ha nem álltunk le megszámolni őket.

Itt a kérésnek megfelelően kivetítette a négy erőhasználónak a város térképét is.

Takodana BF2qvAb

Helyi Idő: 15:05 GSI, 135.4 MU
Helyszín: Kastély, tóvidék
Feladat: Célkitűzés 3: kiszabadítani az elraboltakat
Köztársasági erők: Nyshani Ry Shami
Birodalmi erők: Tish Vizsla / Nalah | Shayla Kelborn / Ophi Surr

Egyéb információk/Nalah felszerelése:

Információs kártyák:

- Szia, Nalah vagyok! - mutatkozott be az elején már a társnőjének, amikor felszálltak a siklóra, ami kivitte őket az erdőbe.
Az azért ő magát is nem kicsit, hanem nagyon meglepte, amikor a feltűnése után tömören közölték, hogy elegen lesznek ennyien, mert egy mandaloriai bizonyosan megtudja oldani a dolgokat. A másik lány, akivel jött ismerős volt neki, bár nem tudta hova tenni, hogy honnan. Tudta, hogy nem lehet sok helyről, Zakuul, a Szellemhold, a chiss bolygó, vagy a Port Nowhere lehetett ezen helyek egyike, mert máshol nem igazán járt korábban. Egyben biztos volt a megérkezés után, hogy páncélban nem kifejezetten a legkényelmesebb hosszabb távon caplatni. A vége felé kezdett már kissé elfáradni, nem volt ilyen súly cipeléséhez szokva, de tudta, hogy gyakorolnia kell. A törvényeket már bemagolta, így emiatt a sisakjához sem nyúlt, nem vette le, mert ez ellenséges területnek volt mondható, így itt nem tehette meg. Persze ő megtehette volna, mert nem a mandaloriai törvények szerint élt, de a gyakorlás miatt muszáj volt fenn tartania. Egy valaminek azonban örült, hogy ennyire természet közeli helyen vannak, mindenhol az érintetlen vadon. Ez otthonosabbá tette neki a helyet, a nagyvárosi környezetben kevésbé mozgott otthonosan, mint az ilyenen. Csak Paci hiányzott neki, ha itt lett volna a haladás is sokkalta egyszerűbb lett volna. De mivel Paci nem volt itt, így maradt a kutyagolás. Amikor végül megérkeztek, végre szusszanhatott egy picit és éppen mondta volna azt is, hogy nézzenek óvatosan körül és mérjék fel a helyet, amikor - valószínűleg ekkor - a levegőből megérkezett egy páncélos fejvadász. Még be sem kellett a nőnek mutatkoznia, őt egyből felismerte a kislány a páncél miatt. Azonban kivárta, hogy mégis megtegye a másik, addig pihent. Azonban utána már nem is várakozott semmit.
- Ophi néni! - kiáltott fel lelkesen.
Ha pedig tudott és a nő hagyta, akkor oda is szaladt hozzá, majd megölelte a fejvadászt.
- Nalah vagyok, ugye tetszik rám emlékezni a Port Nowhere-ről? - kérdezte.

Shani itt semmit sem érzett, ami zavarta volna az Erőhasználatot, igazából annyira nem is kellett ettől tartania, hiszen a Nexus-ok eléggé ritkák voltak. Semmilyen zavar nem volt az Erőben, minden teljesen nyugodt volt, nem fenyegette őket veszély. Mindössze az állatokat érzékelte az Erőn át, meg persze Nalah-t, más nem volt itt.

Amikor a két lány megérkezett a kastély közelébe Shayla akkor érkezett meg eléjük a levegőből és szinte azonnal bemutatkozással kezdte. Ő azonnal láthatta, hogy a mandaloriai páncélja nem igazi, bár nagyon minőségi hamisítvány volt. bárkit, aki nem mandaloriai megtévesztene, éppen ezért hihették a meghirdetők is azt, hogy egy igazi van itt.

A következő pillanatban pedig a páncélos lány oda is rohant hozzá és megölelte őt a felkiáltással. Valószínűleg már ebből leesett neki, hogy kiről van szó, de amikor kimondta, hogy Nalah, akkor már bizonyos lehetett a nő is abban, hogy Assirri elveszett húga, a kis Vizsla lány az. Így a megbízó nem tévedett, tényleg mandaloriairól volt szó, csak éppen egy olyanról, aki soha sem élt otthon.

Szerencséjükre egyébként az egész jelenet még nem keltett feltűnést, mert még mindig a fák takarásában voltak és kissé távolabb a kastélytól, így az sem nagyon tűnhetett fel az ottaniaknak, hogy Shayla megérkezett.

Takodana BF2qvAb

Helyi Idő: 15:05 GSI, 135.4 MU
Helyszín: Tóvidék, erdők, romok
Feladat: Célkitűzés 4: Nyomozni Lady Benûwia nyomai után
Résztvevő(k): Rhyssa Edaara Quillan-E'ron / Lady Benûwia

Egyéb információk/Rhys felszerelése:

Információs kártyák:

Lehet mondani mindent, de Rhys számára ez volt az egyik legborzalmasabb utazás és tudta, hogy a visszaút sem lesz jobb. Aznap kezdődött, hogy elhagyta Coruscantot, elsőre azt hitte, hogy amiatt van rosszul, mert ismét egyedül aludt és nem volt mellette valamelyik férje. De a reggelijétől még jobban felfordult a gyomra és hányt is. Aztán ott volt az a tény, hogy két hete késett neki. Elsőre igyekezett a stressz és minden egyébre fogni, de a többi jellel már gyanús volt neki a dolog. Kaldahan-on már annyira rosszul volt, hogy enni sem tudott, szerencsére Xeth totálisan kiütötte magát és részeg volt, hogy ne tűnjön fel neki mindez, másnap saját maga pedig úgyis távozott immáron Birodalmi hajóval tovább a Takonada felé. Itt már a fél napját mosdóban töltötte hányással még úgyis, hogy bevett a gyomrára gyógyszert. Hirtelen felindulásból ment el az orvos droidhoz, hogy vizsgálja ki, ami megerősítette a gyanúját.
- Karabast! - csúszott ki a száján az eredményre.
Nem lehet nem mondani, hogy nem pánikolt be az eredményre, hiszen legutóbb pontosan ugyanez történt és akkor a férje elmenekült. Az orvosdroid szerint nagyjából öt hetes terhes lehet, amire újra ugyanaz lett a válasza, mint a pozitív eredményre.
- Karabast! - temette a kezeit az arcába.
Már csak azért is, mert az öt hét azt jelentette, hogy két nap különbséggel feküdt el védekezés nélkül mindkét férjével. Melyikhez álljon oda, hogy ő az apa? Amikor megmondani sem lehet, mert a DNS-ük pontosan ugyanaz. Egyáltalán hogy fognak erre reagálni, vagy nem is tudta. Az orvosdroid memóriáját törölte, nehogy valaki lejelentse Xeth-nek, hiszen az ő hajója volt. Először is igyekezett nem erre gondolni, hanem a küldetésre, ami előtte állt, az volt a legfontosabb jelen pillanatban, hátha talál valamit, amivel megússza Benûwia-t. Álruhában jött, és elvileg egy olyan személlyel fog itt találkozni, aki ugyan Birodalmi, de könnyedén kitudja adni magát Köztáraságinak, ha úgy alakulna, hogy lebuknak. Akkor azt mondják majd, hogy fedett akción vannak és a birodalmiak közé próbálnak, próbáltak beépülni információért. Xeth javasolta mindezt és még Keth is egyetértett vele, hogy birodalmiként ezt biztonságosabb. Ezek ketten… a férjei egyetértenek valamiben, akkor az már bizonyosan a vég kezdete, még öt hét után is biztos volt ebben, amióta a két férfi fegyverszünetet kötött. Ez a vég!
Miután megérkeztek a bolygóhoz saját maga vitt el egy TIE vadászt és vitte le a megadott koordinátákra, már csak meg kellett találnia a közelben az itt levő kontaktot.

Takodana Vcf1YkY

Célkitűzés 2: Tako város térképe.

Felszerelés listát írjatok és mivel sok karakter van, kérlek tartsátok számon azt, hogy hányas célkitűzésnél van. Vagy úgy, hogy headert tesztek be magatokhoz a kalandtopicból, vagy a reag elején ez legyen fent. Saját magammal pedig nem írok külön, mert sok karival vagyok, hanem a játékosi reagok a km-ben szerepelnek. Remélem ez nem gond senkinek sem Embarassed

A kommunikációhoz itt található a topic, nyugodtan tessék használni.

statisztika:

by **Giodibi** Vas. 19 Május 2019, 11:51

Előtörténet: Sogan Bardak
Kaland neve: Hódítás: Célkitűzés 1: Visszaszerezni a receptet
Játékostárs(ak): Silhana Lolaes'ra | Heiwanna Miin Klodow

Sogan hiába igyekezett volna érzékeit bevetve plusz információhoz jutni, nem járt sikerrel. Habár tisztában volt azzal, hogy egy nagyobb földalatti rész tartozik a gyárhoz, mégsem hallott semmit a föld alól. Bizonyára nem működtetik a gépeket, s a kalózok által keltett zajokat, pedig egészen egyszerűen elfedi a föld. A négykarú emiatt viszont kimondottan nem túl boldog, bár tulajdonképpen akkor se lett volna sokkal előrébb, ha hall valamit, így igyekszik hamar túltenni magát rajta. A twi’lek nő bemutatkozására hevesen bólogatni kezd Sogan.
- Hallottam rólad, azt beszélik, hogy megöltél egy sith nagyurat. Igaz volna?
Igazán kíváncsi Sogan arra, hogy valóban igazak-e a pletykák, hiszen nem egyszer találkozott már álhírekkel. Ha valóban így történt, akkor némileg megtisztelőnek tartja a férfi Sil jelenlétét.
- Illetve, ha már bemutatkozás. Én Sogan vagyok, szintét fejvadász – ezután a másik alakra pillant – és ha nem tévedek Miin volnál.
Csak feltételezi, hogy így hívják a nőt, hiszen Silhana az imént így köszöntötte. Illetve ha már így bemutatkoztak egymásnak, akkor igyekszik a kettes közelében maradni, hisz talán így mégiscsak nagyobb az esélyük. Azonban csak átmenetileg tervez velük maradni Sogan, tehát, ha éppen nem úgy cselekednének, ahogy Sogan elvárná, akkor egyszerűen elválik tőlük. Ha pedig nem hagyják szó nélkül jelenlétét, akkor pedig egyszerűen tovább áll, hogy egyedül oldja meg a problémát. A négykarú a tetőt látja bejutási lehetőségnek, hiszen valamiféle hő-, füst- vagy légelvezető építménynek lenni kell valahol, s talán épp a tetőn került kialakításra. Egy próbát mindenképpen megér.
- A tetőn talán van valami bejutási pont… bár, ha van némi eszük a kalózoknak, akkor azt csapdázták be először. Azonban semmit sem veszíthetünk azzal, ha megnézzük. Velem tartotok?
Tulajdonképpen a választól függetlenül indul közelebb a gyárhoz, ha nem érez semmi veszélyt, illetve ha többiek se figyelmeztetik semmire vagy nem adnak neki jobb ötletet. Előveszi egyik pisztolyát, hogy rászerelje a kábelvetőjét, amivel egy jól célzott lövést leadva felhúzhatja magát a tető peremére. Ha semmi egyéb nem történik, akkor megteszi.

Felszerléslista:

by **Edric Kane** Vas. 19 Május 2019, 21:09

Előtörténet
Célkitűzés 2: Megállítani a droidinváziót
Játékostársak: Reah Tu | Jonathan Skrex | Freyja Essia Sagan

Miközben társai bemutatkozását hallgatta, Edric fejében megfordult, hogy az ő helye talán mégsem itt volt, hiába bizongyatta Max, hogy “jó kis móka lesz”. Az egész ügy bizarr volt így a sokadik gondolatra, ráadásul a bolygót segítendő mindössze négy, innen-onnan összeszedett erőhasználó jelent meg. Nem igazán javultak az esélyeik, ugyanakkor a férfi már megszokta a rázós helyzeteket. Alkalomadtán még fejvadász mentorával is olyan slamasztikába sikerült keveredniük, amit még tetőzni sikerült egy rosszul felmért szarkasztikus beszólással. Sajnos Edric kezdett ebben szakértő lenni, s csak idő kérdése lehetett, mikor érte utol a nagy szája utáni cunami.

A többiek bemutatkozását megvárta, majd ő is eldörmögte a nevét egy biccentés kíséretében és persze a Nautolán kérdésére is válaszolt egy csapásra.
- Persze, Edric Kane, örvendek.
Azt egyelőre jobbnak látta, ha többet nem mondd el magáról, egyrészt mert fogalma sem volt, mi lenne a két ízig-vérig jedi reakciója, másrészt pedig ajánlatosabb volt, hogy első körben a problémát oldják meg. Utána jöhet persze a jól megérdemelt alkoholos tivornya a legközelebbi kantinban, már ha ilyesmi létezett egy Tako városhoz hasonló utópiában.

Társaiból a két jedi növendék emlékeztette arra az időszakra, amikor még ő is izgatott volt egy-egy küldetés apropóján a Rend tagjaként. Fiatalok voltak, ami egyben azt is jelentette, hogy talán kevésbé tapasztaltak, szóval már csak a lelkiismerete miatt is szemmel kellett őket tartani, elvégre sosem lehetett tudni, mégis mennyire felkészültek.
A harmadik pedig egy férfi volt, aki láthatóan külön érkezett a két padawantól és kissé morcosabbnak is tűnt hozzájuk képest. Ruházatát elnézve azonban Edric gyanította, ha ugyan nem is a Jedi Rend tagja, szinte kizárt, hogy hasonlóan kalandozik a galaxis minden szegletében, ahogy ő maga. Kimért volt és komoly, így szinte azonnal sejtette, hogy vele nem lehetett annyira jókat tivornyázni. Bár tapasztalatából kiindulva, némi alkohol csodákat tudott tenni a hasonló figurákkal.

A kormányzó közben beljebb invitálta az érkezett segítőket, majd hellyel kínálta őket. Edric ismét visszahuppant a székébe, ami hangos nyikorgással tiltakozott a súlya ellen, miközben próbálta ismét felvenni a többinél az előbb egy hajszálnyit kényelmesebbnek talált pozíciót. Kissé nevetségesnek gondolta magában, hogy egy ennyire triviális dolog foglalkoztatta, de hát az embernek jól kellett éreznie magát a saját bőrében, ezt már megtanulta az elmúlt években. Torkát kicsit megköszörülte, ahogy a fészkelődése újabb nyikorgást eredményezett, mintegy próbálva leplezni a tényt.

Közben társai elkezdték a kérdéseiket feltenni a kormányzónak, első körben a Nautolán tudakolta, hogy honnan vette a politikus a fenyegető veszélyt. Szinte rögtön őt követve több kérdést is feltett a másik férfi, aki ezekből ítélve egészen jól érthette a dolgát. Az első benyomáshoz képest Edric egészen elismerően bólintott alig észrevehetően, miközben hallgatta, ahogy a másik jedi (bár nem tudta, mi is lenne a megfelelő kifejezés) faggatta Chorant. Az ellenség ereje őt is elég komolyan foglalkoztatta, elvégre négyen aligha tudták felvenni egy komoly sereggel a harcot, hiába használta mindannyiuk az Erőt, azért az nem volt elsősorban egy csodafegyver, hanem a személyük része.

A kormányzó a kérdések előtt is már ideges volt, ezek hatására pedig Edric érezte rajta, hogy tovább fokozódik benne a feszültség. Szimplán félt, méghozzá a helyzethez képest jobban, mint amire Edric első körben számított volna. Szerencséjükre ugyanakkor az összes kérdésre a legjobb tudása szerint igyekezett válaszolni, s még a kért térképet is kivetítette nekik.

Ezek szerint a viccesnek kinéző “nyúl” droidok mindig ugyanakkor támadtak, ráadásul minden egyes nap. Az eddigi összecsapásokban az összes harcképes csendőr meghalt, így további segítségre nem igazán számíthattak. “Nagyszerű” hírek, gondolta magában Edric. Ez egyben azt is jelentette, hogy csapatuk is már tulajdonképpen későn érkezett a konfliktusba. A helybeliek a már kiismert rend szerint 15 óra 15 perckor elvonultak a búvó- és óvóhelyekre, így a város üressége is érthetővé vált, amit a férfi még mindig előnyként látott. A civilek épségéért legalább nem nekik kellett felelniük, ez leszűkítette a feladatkört. Négyüknek így is nehéz dolga volt, ehhez nem kellett stratégiai zseninek lenni.

Ami viszont egyből szemet (illetve fület) szúrt a férfinak, hogy ha minden nap támadtak, miért vonultak egyáltalán vissza, illetve miért nem volt teljesen lerombolva már az egész város a néhány koromnyomon felül? Edric, ha már egy teljesen védtelen várost akart volna ostromolni, valószínűleg nem tett volna így. Az egészben volt egy furcsa rendszer, egy minta aminek az információk mennyiségét tekintve jelen pillanatban még nem sok értelme volt.

Tovább hallgatta a kormányzót, aki még elmondta, népük békés, társadalmuk nem kereste a bajt sosem és ellenségekről sem tudtak, ráadásul a bolygó ökoszisztémiai egyensúlyára is figyeltek. Az utóbbira eszébe jutott néhány más planéta, ahol egy ilyen mondaton csak röhögtek volna az ott élők. Coruscant sem volt különb, elvégre még parkok sem nagyon maradtak a bolygón. Néha Edric gyerekként úgy képzelte, hogy a Coruscant valójában egy űrállomás volt eredetileg, amihez aztán annyit építettek hozzá, hogy bolygó méretűvé vált.
A fentiek szerint a politikus azonnal levonta a maga következtetését, miszerint az egész támadás valami külső fél inváziója volt, azonban ebben Edric maga nem igazán volt biztos az okokban. Még hozzátette, hogy a harcok hatására valószínűleg a bolygó megélhetése is kockán forog, ami egy háborúban igazából mellékes tényezővé vált, de Edric inkább nem említette ezt meg. Zárásul annyit még kibökött, hogy a droidok erősebbek, mint amire a Edric igazából számított, ráadásul a becslések szerint több ezren lehettek. Ezen sóhajtott egyet, hiszen minimális fejszámolás után egészen világos volt, hogy gyakorlatilag esélyük sem volt egy igazi harcban ekkora túlerővel szemben. Ezt remélte, a többiek is belátták.

Mérlegelte az új információkat, és nyomozó vénája egy tucat kérdést tett fel fejében, amiből kezdte kiválogatni a relevánsakat. Összefoglalta magának a lényeget, eszerint a nyulak igazi harci droidok voltak, minden nap támadtak, mindig ugyanakkor, mindig az északi erdő felől, majd dolguk végeztével visszavonultak, mintha mi sem történt volna. Miután a politikus végül abbahagyta a mesélést, Edric felkelt a székből, a térképet pedig közelebbről is tanulmányozni kezdte.
- Ha esetleg van több akta ezekről a droidokról amit a csendőrségük összegyűjtött, kérem küldje át az összes információt mindannyiuknak. És ha őszinte vagyok, szerintem egy gyárat el lehet rejteni a föld alatt vagy egy barlangrendszerben úgy, hogy észre se vegyék. Én nem zárnám ki ezt a lehetőséget sem. Kaptak valaha fenyegetést? Van konkurenciájuk a helyi termékeknek? Kinek állna érdekében egy esetleges pénzügyi vagy gazdasági probléma?- kérdezte, majd a válaszok előtt még folytatta- Véleményem szerint négyen sem vagyunk elegek egy több ezres sereg ellen, az pedig egészen fura, hogy milyen minta körvonalazódott a támadások köré. Miért vonulnának vissza, amikor a város még áll? Itt valami nem stimmel, és szerintem sokkal többet érünk el, ha a mostani támadást kivárjuk, majd megpróbáljuk követni a droidokat az erdőbe- magyarázta, ekkor már tekintetével a többiek felé fordulva.

by **Xeth E'ron** Szer. 22 Május 2019, 14:10

REAH TU

Előtörténet
Kaland címe: Hódítás: A fenevad (Takodana)
Foglalkozás: Padawan
Helyszín: Tako város
Feladat: Megállítani a droidinváziót
Résztvevők: Edric Kane | Jonathan Skrex | Freyja Essia Sagan

Még mindig elég zavarosnak tűnt ez az egész helyzet számomra. Ha ez valóban komoly invázió volt, akkor miért támadnak mindig ugyan abban az időben és ugyan abból az irányból? Miért ilyen alacsony a rombolás mértéke, és miért vonulnak vissza minden alkalommal? Lehet, hogy csupán meg akarják őket félemlíteni, vagy szabotálni. Inkább erre hasonlít a dolog, mint egy invázióra.
A térkép jó ötlet volt, szerencse, hogy valakinek eszébe jutott, ha már nekem nem fordult meg a fejemben, hogy kérjek. A többi részével viszont helyenként volt amivel nem értettem egyet, például, hogy ha lett volna bármilyen hatásos védelmi erő vagy rendszer, akkor feltehetőleg nem hívtak volna minket.
- Egy droid gyár, főleg, ha ilyen nagy mennyiségben gyárt, akkor annyira nem észrevétlen, főleg hogy bármilyen energiaforrást is használ, eléggé feltűnő lehet a nagy mennyiségű energiafogyasztás. Esetleg azt el tudja még mondani, hogy mégis mit csinálnak a droidok az invázió alatt? Azt mondta, hogy azokat akik ellenségesen lépnek fel velük szemben, vagy csak az útjukba kerülnek, megölik, de mit csinálnak akkor, ha senkit nem találnak a városban, mármint az utcákon és nyilt tereken? - sehogy sem akart összeállni a fejemben az, hogy mégis mit csinálhatnak azok a droidok a városban. A kinti állapotok cseppet sem utaltak arra, hogy rombolnának vagy erőszakosan be akarnának tőrni bárhova is, éppen ezért gondoltam arra, hogy ez inkább valamiféle megfélemlítő vagy szabotáló dolog lehet, mintsem tényleges invázió.
- Várjuk ki, vagy előzzük meg? Ha megszabott rendszer szerint támadnak, akkor azalatt, hogy ők ide jönnek vagy errefele tartanak, addig mi megkerülve őket felkutathatjuk a helyet ahonnan jönnek. Ez esetben akár még azelőtt leállíthatjuk őket, hogy elkezdenék a visszavonulást. Persze ha önöknek az a kényelmesebb, hogy végigvárjuk a támadásukat, akkor azt tesszük. - maradtam a magázásnál, hiszen egy dolog, hogy Essi-t ismertem közelebbről, de a többieket nem, így maradtam a tiszteletteljes magázásnál. Különben is, most egy csapatban dolgoztunk ugyan azért a célért, így fontos volt, hogy egyetértsünk abban, hogy mit is fogunk tenni.

Felszerelés

Spoiler:

Szakértelmek

Spoiler:

Erőalkalmazások

Spoiler:

SHAYLA KELBORN / OPHI SURR

Előtörténet
Kaland címe: Hódítás: A fenevad (Takodana)
Foglalkozás: Fejvadász
Helyszín: Kastély, tóvidék
Feladat: Kiszabadítani az elraboltakat
Résztvevők: Nyshani Ry Shami | Tish Vizsla / Nalah

A landolás sikeresre sikerült, a fogadtatás meg hamar lelombozta a kíváncsiságomat. Igazából nem is tudom mire számítottam, valakire aki tényleg mandaloriai, vagy legalább olyan, aki legalább köszönő viszonyban van a dologgal. Helyette pedig itt volt ez a kislány, akitől nagyon kedves dolog, hogy ennyire mandaloriai akar lenni, de az út amin jelenleg halad aligha fogja odavezetni. Vagyis ha érdemesnek bizonyul akkor én kell közbejárjak az érdekében, hogy legyen is valami ebből.
- Igen, emlékszem. De ne felejtsd el, hogy most ellenséges területen vagyunk, viselkedj aszerint. - paskoltam meg a sisakját azután hogy lerohant és megölelt. Egy pillanatra meg is fordult a fejemben, hogy biztos vagyok abban, hogy én valaha is akarok-e gyereket, de aztán rájöttem, hogy túlságosan fontos számomra a család és a férjem ahhoz, hogy az egyáltalán kizárt legyen, hogy nem akarok. Ennyire szabadelvűen viszont nem fogom nevelni, és a Vizslákat is sajnálom, hiszen nem kevés erőfeszítésükbe kerül majd, hogy betörjék ezt a kislányt, ha odakerül.
Ha végre elenged Nalah, vagy ha nem akkor lehámozom magamról, előveszem a mesterlövész puskámat és keresek egy megfelelő helyet ahonnan a teleszkópján keresztül felderíthetem az előttünk álló utat és a kastélyt, amennyi eddig legalább látszik belőle. Elsősorban olyasmit keresek, ami kifejezetten furcsa vagy ellenséges lehet. Csapdát, droidot, katonát vagy épp kamerákat, érzékelőket. Amennyiben semmi ilyesmit nem látok, vagy találok, úgy jelzek a két lánynak, hogy kövessenek és lassan, odafigyelve indulok el a kastély irányába.

Felszerelés

Spoiler:

Szakértelmek

Spoiler:

Gépek

Spoiler:

by **Shadow** Szer. 22 Május 2019, 16:49

Heiwanna Miin Klodov

Feladat: Fogd a tojást és fuss! (Célkitűzés 1)
Köztársaság

felszerelés:

A többiek más irányba indulnak meg, így Sil-lel és egy másik alakkal maradok együtt, aki be is mutatkozik.
- Igen, én lennék. – meghajolok Sogan felé üdvözlés képpen – Heiwanna Miin Klodov vagyok. Író, teherszállító pilóta… - Silre pillantva elsmosolyodok, majd a férfira nézek. - …van mikor diplomata.- közben megindulok Sil után, ha már belement.
- Pedig az előző tárgyalás is olyan jó móka volt – jegyzem meg ártatlanabb pofit vágva hozzá. – De most én se úgy készültem, hogy a szép szó segíthet itt. – teszem hozzá, majd Sogan felé sandítok, aztán az épület felé.
- A tető remekül hangzik, csak kérdés, hogy az ablakos rész mögött van e nézőközönség is, bár ez igaz az ajtóra is – tűnődők el, majd Silre pillantok, miközben hol a tetőre nézek, hol az ajtóra. Egyiket se lenne nehéz elérnem, az tény. Tetőhöz repülés, ajtóhoz egy kis „séta”.
- Részemről ránézek az ajtóra itt lent, aztán kiderül, hogy az járható út e vagy sem. – mondom, majd még megvárom, hogy Sil döntsön, hogy merre is megy, majd megindulok az ajtó felé. Nem tudom mire is számítsak. Nyitva lesz, vagy zárva? Esetleg valami csapda félére? Az biztos, hogy ha találok rajta fogást, akkor ha zárva is van akkor se lehet a kinyitása túl nehéz dolog, ha más nem csak erő kérdése az egész. Az üveg meg hát jó kérdés milyen vastag és miből van, de ha vékony is akkor is elég sok zajjal járna betörni, legalábbis jóval többel, mint az ajtó felfeszítése.

Nyshani Ry Shami (Nyshania Ro)

Feladat: A fenevad! (Célkitűzés 3)
Köztársaság

felszerelés:

Kicsit meglepődök a madaloriai köszöntésén, és rá kell jönnöm, hogy ő se lehet nagyon idősebb nálam. De minden bizonnyal tudja mit csinál, hiszen a Jedik is a korombeliek is elég sok mindenre képesek oldaltól függetlenül. És ráadásul egy híres harcos néphez tartozik, így minden bizonnyal a tudása is megvan hozzá.
A fejvadász érkezése után egy kis mosollyal nézem csak a jelenetet ami kialakult, majd körbe nézek, hogy valamit hallok e a szokatlan csendben. Azután indulok csak meg, hogy a nő jelez, hogy mehetünk. Veszek egy mély levegőt, és ahogy lépkedek úgy az Erőbe kinyúlva élesítem az érzékeimet, hátha úgy meghallok valamit, ami valami bajra utalna. Ezért talán egy kicsit csendesebb vagyok egy ideig haladás közben, és tekintettemmel is keresem azokat a dolgokat, amik veszélyt jelentenek, esetleg csapdákat a talajon, vagy kamerákat, ezen felül valami nyomokat a talajon, hogy esetleg utal e valami arra, hogy errefelé járt e valaki mostanában.
- Látom már dolgoztak együtt korábban – szólalok meg csendesen, miközben a párosra pillantok, majd tekintetem tovább fürkészi a környezetem, ahogy füleim mozgatva hallgatózok. Próbálok komolyabb képet vágni és mondani, ha valami gyanusat érzek, hallok látok, de ha nem, akkor sóhajtok egyet, és tűnődő pofival nézek körbe.
- Annyira csendes itt minden, vajon mitől lehet? Se egy madár, se egy állat, de még más zaj se. – jegyzem meg eltöprengve, ahogy haladok a másik kettővel.

by **Jonathan Skrex** Szer. 22 Május 2019, 23:25

Jonathan Skrex (2. kör)

Helyi Idő: 15:05 GSI, 135.4 MU
Helyszín: Tako város
Feladat: Célkitűzés 2: Megállítani a droidinváziót

Szinte meglepődtem, hogy a kért információk sorban áramlottak az irányunkba, nem csak az én kérdéseimre, de társaiméra is, akik egész releváns pontokra tapintottak rá, amik nekem nem feltétlenül merültek fel legelső körben. Talán nem is ígérkezett ez egy olyan rossz együttműködésnek, mint amennyire elsőre megítéltem, bár még nagyon az elején voltunk a dolgoknak. Chron Horain kormányzó úr is rendkívül elégedett volt a neki prezentált kis csapattal, bár nem egészen értettem miféle eredményeket várt négy erőhasználótól egy több ezer fős sereggel szemben, de menjünk csak szépen sorjában.
- Jonathan Skrex. A Skrex bőven megteszi. És szerintem tegeződhetünk.
Mondtam röviden és tömören, a bemutatkozást inkább a kormányzó és újdonsült társunk felé címezve, hiszen a két padawannak már induláskor bemutatkoztam. A végét pedig a saját kis „osztagunk” felé címeztem, miután megcsapta a fülem az "önöknek" megszólítás a nautolán felől. Na de vissza a kormányzóhoz. Gyanakvásom eredménytelennek bizonyult irányába, ideges volt, félt is, de sem az érzékszerveimmel, sem az Erőn keresztül nem éreztem semmi olyat irányából, hogy nem lenne velünk őszinte, vagy valamire készülne ellenünk. Amit mondott, az tehát igaz volt, legalábbis legjobb tudomása szerint. Amiket viszont mondott, nem voltak feltétlenül jó hírek.

Hiába volt pacifista nép a takonadai, valahonnan ide varázsolódott az a több ezer droid, maguktól nem nőnek ilyesmik az erdőben. A legjobb tipp valóban az invázió lett volna, de Edrichez hasonlóan én se zártam volna ki egy titkos gyár létezését, ennél furcsább dolgok is zajlottak már egy bolygón a vezetők tudomása nélkül. Ha el akarnám rejteni a gyilkos droid hadseregemet a Köztársaság, a Birodalom, vagy igazából bárki másnak a szeme elől, én is egy békés bolygót választanék, ahol senkinek nem jutna eszébe keresni. Persze ebben az esetben nem masíroztatnám őket naponta, mindenki szeme láttára, feltűnést keltően. Vagy mégis? Hadgyakorlatnak például tökéletesen ideális szituáció, beküldeni a sereget minden nap, elintézni ami az útjukba kerül, visszavonulás, másnap ismétlés, adatok gyűjtése, hogy a későbbi éles bevetések már simán menjenek. Több ezer fő, erős védelem, sugárvető, nem hangzott egyszerű menetnek, én is szívesen szemügyre vettem volna őket, vagy legalábbis néhány róluk szóló adatot.
- Első hallásra jobban hasonlít inkább egy hadgyakorlatra, mint egy invázióra.
Nem láttam sok hasznát hogy megtartsam magamnak az ötletem, így bedobtam a többieknek a tippet, hátha elindít bennük valamit ez a verzió. Egészen talpraesettnek tűnt elsőre mindenki, jó kérdéseket tettek fel, a viselkedésük is rendben volt, érdeklődve hallgattam a kérdéseiket és majd a rájuk érkező válaszokat.

Az idő ketyegett, gyorsan kellett döntenünk, ha megfelelően akartunk reagálni a következő droid támadásra. Északról jönnek, észak felé mennek, nem volt okunk feltételezni, hogy ez alkalommal más fog történni. Két lehetséges verzió merült fel, az egyik hogy a támadás alatt próbáljuk felkutatni a droid probléma forrását, illetve a másik, hogy kivárjuk a támadást, elemezzük az ellenség viselkedését és a visszavonulás alatt követjük őket. Mindkét verziónak megvoltak a maga előnyei és hátrányai, ezeket mérlegelni kellett, majd utána jómagam is hangot adtam az álláspontomnak.
- Abban szerintem egyetérthetünk, hogy teljesen felesleges, szinte öngyilkosság lenne négyünknek felvenni a harcot több ezer ellenséges droiddal. A kulcs egyértelműen a forrás megtalálása és a központi rendszerük hatástalanítása. Én azt javasolnám, hogy nézzünk végig egy ilyen támadást, rejtőzzünk el mi is, a lakosság is maradjon biztonságban és várjunk türelemmel. Ha nem áll senki az útjukba, áldozatok nélkül kihúzhatjuk a mai támadás végéig, közben a viselkedésükből talán kiderül, mi lehet a céljuk. Utána pedig tudjuk őket követni vissza az erdőbe. A támadás ideje alatt nem tartanám szerencsésnek a saját szimatunk utáni kutatást, hiszen egyikünk sincs itt hazai terepen, nincs rá garancia, hogy az önálló keresés bármilyen eredménnyel járna. Sokkal több esélyünk van megtalálni a forrást, ha követjük a visszavonuló droidokat.
Magamhoz képest egészen hosszasan fejeztem ki a gondolataimat, de fontosnak éreztem hogy társaim megértsék, miért tartom ezt a verziót jobbnak és remélhetőleg ők is egyetértenek majd ezzel. Ha valóban volt valami szállítóhajó, vagy gyár, akkor az bizonyosan jól el volt rejtve, így sokkal nagyobb esélyünk volt a droidokat követve megtalálni azt, mintha egyedül adtuk volna a fejünket a keresésre. Ez persze azt is jelentette, hogy mindig a több ezer droid közelében kell maradnunk, a támadás alatt és később a visszavonulásnál is, így ránk nézve egyáltalán nem volt veszélytelen ez a verzió, de az ügy megoldása szempontjából ez tűnt a legéletképesebbnek. Miután ezt kifejtettem, kíváncsian vártam társaim reakcióját, egyetértünk-e a tervben vagy további megbeszélést igényel a dolog, illetve az ő további kérdéseikre is bizonyosan érdekes válaszokat kaptunk, így a kormányzó további szavait is nagy érdeklődéssel vártam.

Felszerelés:

Szakértelmek:

Erőalkalmazások:

by **Rhyssa Edaara Quillan** Csüt. 23 Május 2019, 00:00

Hódítás: A Fenevad

Takodana

Résztvevők: Heiwanna Miin Klodow, Sogan Bardak, Silhana Lolaes'ra, Reah Tu, Jonathan Skrex, Freyja Essia Sagan,

Nyshani Ry Shami, Tish Vizsla / Nalah, Rhyssa Edaara Quillan-E'ron / Lady Benûwia,Shayla Kelborn / Ophi Surr

és Edric Kane

Következő körváltás: 2019. május 27. (hétfő)

Helyi Idő: 15:10 GSI, 135.4 MU
Helyszín: Csokoládégyár
Feladat: Célkitűzés 1: Visszaszerezni a receptet
Hutt/alvilági erők: Sogan Bardak | Silhana Lolaes'ra
Köztársaságiak: Heiwanna Miin Klodow

Egyéb információk/Sil felszerelése:

- a kinézet – aktuális kinézet
- 2x egykezes sugárpisztoly – nála
- Datapad adatokkal – ingyenes, nála
- komlink – rövid hatótávú kommunikátor (100km-es) – ingyenes, nála
- holoprojector – holonet csatlakozás, hosszú távú kommunikátor, hologram kivetítő – ingyenes, nála
- könnyű harci páncél – rajta első kép, második kép
- Közepes harci páncél kiegészítések a könnyű harci páncélzatra – rajta (alkar, könyök, váll, térd, lábszár és háti részek) a kinézet

Páncél fejlesztések:

Beépített kütyük:

Információs kártyák:

- A nagyúrtól messze volt, akkor már nem élnék és nem csak a fejvadászok között terjedt volna el, hogy leszedtem egy sith-et… - mosolyodtam el a sisakom alatt.
Nem tudom, hogy mennyire ismerte az impeket, de a nagyurak csak a tizenkét fejes volt, Torian révén már ilyeneket is tudtam. Muszáj volt megtanulnom pár dolgot, ha már az egyik Aliit'alor-ral jár a twi’lek lánya.
- Örömmel felajánlom a segítségemet, vagy elfogadom a tiedet a munka során. Célszerűbb, ha nem akadályozzuk egymást és rivalizálunk a helyiek ellenében Sogan - reméltem, hogy egyet ért.
Ha elfogadja, akkor a feladat végéig együtt maradunk, ami egészen jó lett volna. Lehet, hogy rá kellett volna kérdeznem arra, hogy melyik klán tagja, hogy ezzel talán megtudtam volna azt is, hogy mihez is ért igazából. Mikor kiérkeztünk a növények széléhez és fel lehetett mérni a helyet. Fent és lent.
- Jah, ha neked az vicces, hogy több tízezer embert megszállt a rakata és tízezrek haltak meg a mészárszéken, akkor eléggé morbid a humorérzéked és nem is értem miért nem valamelyik nagyurat szolgálod - vicsorodtam el, bár a sisaktól úgysem látszott.
Ezek után fordultam a férfi felé.
- Maga fent, én megyek lent, bent találkozunk, jobb ha megosztjuk őket és akkor menekülőre sem tudják fogni - javasoltam.
Ha Miin és a fickó tényleg megindulnak, akkor, egy pillanatra forgattam meg a szememet, majd próbáltam utánuk nyúlni és ahol elérem őket annál a testrészénél próbálom visszarántani mind a kettőt, az sem érdekel, hogyha ezzel fájdalmat okozok nekik. Valószínűleg sétálva és nem rohanva, kitérésre koncentrálva akartak odajutni úgy, hogy még páncél sincs rajtuk. Ha nem sikerül, akkor feladom, ha igen, akkor megszólalok.
- Minket, vagy magatokat akarjátok megöletni?! - kérdeztem sziszegve. - Szerintem a legcélszerűbb az lenne, hogy nem akadályozol minket, ha szabad a terep majd jössz utánunk Miin.
Gyűlöltem civilekkel, vagy együtt dolgozni…

Sogan és Miin nemes egyszerséggel elindultak volna az épület felé, azonban ezt a mezei sétát Silhana egyszerűen nem hagyta. Sogan karját, míg Miin farkát tudta elkapni a twi’lek nő és rántotta vissza a párost, akik a bokrok között elesve értek földet. Igazából szerencséjükre, csak egy villanást láttak az esés közben, majd mini robbanás szerű hangot, ahogyan az épület felől jövő sugárnyaláb a földbe csapódott.

Ha felnéztek, akkor egy-egy nagyobb lyukat láttak azon a helyen, ahol korábban álltak. Sil láthatta, hogy a sarokról, illetve a rövidebb és hosszabbik falrészről is érkezett egy-egy. Ami Sogan-t illette, neki nem kellett kimennie egyébként a szabad terepre, mert nem voltak olyan messze, hogy ne érjen el a tetőig a huzalpuskája.

Ebben a pillanatban távolabbról újabb fényvillanásokat, lövéshangokat lehetett hallani és üvöltéseket, több hang ismerős volt azoktól, akik a siklóban hangoskodtak, vagy épp beszéltek. Lelkesen, hogy bizonyára amatőr csapattal kell szembeszállniuk és ezen a bolygón bárki betudná venni ezt a helyet. Most a környék a halálsikolyaiktól volt tele.

Azonban abban talán szerencséje volt a csapatban, hogy ők maguk sértetlenek maradtak és senki sem jött ki az épületből, hogy utána nézzen annak, hogy mennyire járt sikerrel a biztonsági rendszer, illetve próbálják őket levadászni. Szerencsére a komolyabb baj elkerülte a triót, de legalább már tudták, hogy komolyabb erővel kell szembenézniük.

Takodana BF2qvAb

Helyi Idő: 15:10 GSI, 135.4 MU
Helyszín: Tako város
Feladat: Célkitűzés 2: Megállítani a droidinváziót
Köztársasági erők: Reah Tu | Jonathan Skrex | Freyja Essia Sagan | Edric Kane

Egyéb információk/Essia felszerelése:

Információs kártyák:

Essi figyelmesen hallgatta végig először a kormányzót, hogy mit is mondott. Nem kellett Erőt sem használnia, hogy lássa, hogy a másik eléggé fél és retteg ettől az egésztől. Az egy nagyon jó kérdés volt továbbra is, hogy kinek állhatott szándékában az egész. Az élete során már elégszer megtapasztalta, hogy ilyenkor jönnek a kifogások, hogy semmilyen ellenségük sincs, nem állnak útjában senkinek, nem tud semmit az illető. Ha beépülve ilyesmit kérdezgettek a mesterével mindig ez volt a válasz. Így most sem lepődött meg azon, hogy ezt kapta válaszul, vagy kapja majd. A többiek nekiláttak hangosan gondolkodni és további kérdéseket is feltenni. Saját magának is volt ehhez hozzá tennie, főleg a szőke hajú férfi szavaira. Vagyis azon szőkének, aki már itt volt és nem azéra, akivel jöttek.
- Vagy hadgyakorlat, vagy pedig a droidok energiája elfogy, valószínűleg, ha visszavonulnak, akkor nem képesek sokat tárolni magukban - felelt az erre vonatkozó kérdésre. - De igen, ekkora mennyiségű droidn energiafogyasztása sok. Megfelelő műszerrel, még ha föld alatt is van a gyár, érzékelni kellene.
Közben egyetértően bólogatott Edric szavaira, hogy az adatok tényleg jól jönnének a droidokról. Rhea szavaira pedig elvigyorodott, amikor a megelőzésről beszélt, hogy azt kéne-e tenniük, vagy bevárni őket. igyekezett megnézni az időt és láthatta, hogy már nem sok idejük van addig, hogy megérkezzenek. Egyetértett Skrex szavaival, saját maga is hasonlóra gondolt igazából, hogy miként kéne megoldani ezt.
- Már nincs sok időnk, mindjárt jönnek, de tény, ha most indulnánk, akkor esélyünk lehet arra, hogy visszakövessük őket, hogy honnan érkeznek. Ha szerencsénk van, droid irányítóval közösen irányítják őket, akkor elég az energiaforrásukat hatástalanítani és jók vagyunk - mondta még.
Mondjuk kíváncsi volt arra, hogy a többiek mit is fognak minderre mondani, de természetesen, ha a kormányzónak vannak még megjegyzései, hozzáfűzni valója a dolgokhoz, akkor

A férfi bólintott arra, hogy átküldi őket, majd a terminálhoz lépett, elkérte a komlink, vagy épp holoprojector számokat, ha pedig a fiatalok megadták mindezt, akkor el is küldte, amit megtudtak. Két féle droid volt, ami támadott, nagyon hasonlóak külsőre ugyan. Első fajta és a második fajta.

Amit kiderült az adatokból, hogy a droidok eredeti verzióját a Rocksolid Arms nevű cég gyártja, akik a Kaldahan bolygón találhatóak és ezek a droidok eredetileg gyerekeknek készülnek. Sok különböző állatfajtát árulnak, de egyik sem harci droid. Így a helyiek gyanítják, hogy ezek már módosított darabok lehettek. Méretüket tekintve a BB szériák nagyságát ütötték meg és súlyra is nagyjából.

Azaz olyan fél méter magasak és tizennyolc-húsz kilogramm tömegűek lehetnek. Le volt írva az alap program és specifikáció, leszedték a holonetről ezeket. És szerepeltek azok az adatok is, hogy ezek miben mások, mint az eredeti. Többek közt, hogy az egyik a szeméből képes sugárnyalábot kilőni, ami feltehetőleg sugárpisztoly. A másik nagyot tud harapni, végtagokat letépni ezzel és úgyszintén képes sugárpisztoly erejű lövéseket leadni.

Az adatok alapján egy napot bírnak egy töltéssel, utána 30 standard perc töltés kell és újra egy napig üzemképesek, feltételezik, hogy a sugárfegyver is ebből az energiából táplálkozik, így ezért vonulhatnak vissza, mert hamar lemerülnének. Gyorsan átfutva ezek voltak a legfontosabbak, amik láthatóak. Közben a kormányzó is válaszolt.

- Mint mondtam nincs ellenségünk, senki sem akarhat minket tönkretenni, itt a Határ mentén, az Ismeretlen régió határán nagyon kevés bolygó van, az Örök Birodalom nem arról híres, hogy ilyet tenne. A Kerék űrállomás sem… ezen felül igaz távolabb, de a Tatooine van, de az ottani hutt az ügyfelünk…

- Hacsak… hacsak nem valamilyen más rivális csokoládégyár, aki elől elhappoltuk az ügyfeleket - gondolkodott félhangosan. - Talán a Kereskedelmi Szövetség? Nem tudom, tényleg nem… Sok konkurenciánk van, mi vagyunk a legjobbak… ettől kezdve az összes édességipari cég az.

Azokból pedig több ezer, vagy még több lehetett, így ez nem volt túl nagy segítség.

- Fenyegetést mindig kapunk, hogy tönkre fognak tenni minket, lebombázzák a helyet, felgyújtják a várost, vagy a gyárat, de ezek mindennaposak, soha sem történt semmi - mondta. - A közelben nem tudok olyan helyről, ahol lennének barlangok, a hegyek messze vannak innen!

- Nem értek a droidokhoz, de mindig sötétedés előtt vonulnak vissza, és most jönnek, amikor a nap a legmagasabban van. Érdekes módon az épületeket nem kifejezetten támadják, csak akkor, ha emberek is vannak előtte, vagy benne. Egyedül az élelmiszerraktárak voltak, amiket próbáltak megsemmisíteni, de el is hordtuk onnan az ellátmányokat.

- Ha nincs kint senki? Akkor semmit, csak ugrálnak fel és alá, azt megérzik, ha valaki épületben van, a föld alá nem. Ha valaki épületen belül van, ott próbálnak betörni, hogy megöljék azt, ezért mindenki a föld alá menekül most már. Nekem is azt kéne tennem, mert öt perc és megérkeznek…

Most, hogy válaszolt a többség kérdésére látszott rajta, hogy nagyon mehetnének lenne az öregnek, hogy ő maga is elbújjon, mint a városának többi lakója. Így ő már bele sem óhajtott szólni abba, amiről a segítséget nyújtók értekeztek.

Takodana BF2qvAb

Helyi Idő: 15:10 GSI, 135.4 MU
Helyszín: Kastély, tóvidék
Feladat: Célkitűzés 3: kiszabadítani az elraboltakat
Köztársasági erők: Nyshani Ry Shami
Birodalmi erők: Tish Vizsla / Nalah | Shayla Kelborn / Ophi Surr

Egyéb információk/Nalah felszerelése:

Információs kártyák:

Nalah nagyon megörült annak, hogy a néni emlékezett rá, a sisakpaskolás után el is mosolyodott, bár ebből a másik úgysem látott semmit. Ahogyan felhívta a figyelmét a nő, hogy viselkedjen úgy, ahogyan idegen, ellenséges területen kell és szokás a kislány bólintott és ő maga engedte el Ophi nénit.
- A páncélom karban van tartva, a sisakomat sem vettem le, mind a közelharci, mind pedig a távolsági fegyvereim olyan távolságban vannak, hogy egy-két másodperc alatt elérhessem őket - sorolta az ide tartozó szabályokat.
Mivel odahaza úgysem nagyon tud semmit sem tenni, így az összes ilyen szabályt és törvényt megtanulta. Arra a kérdésre nem felelt, hogy dolgoztak-e már együtt, mivel igazából nem, csak beszélgettek, így feleslegesnek ítélte a választ, főleg, mert úgy vélte, hogy sem az igenlő, vagy sem a nemleges nem változtat semmin sem. Ő maga is próbálta, igaz szabad szemmel kémlelni helyet, majd amikor Ophi néni int, ha int, hogy menjenek, akkor sugárpisztolyt vesz a kezébe és úgy indul el a nő után. Azonban úgy tűnik, hogy nem sokáig tudnak majd csöndben haladni. Abban biztos volt, hogy a szerencsevadász soha sem volt még nagyvároson kívül a természetben, vagy nem is próbált behatolni valahova, esetleg becserkészni valamit, mert ha így lett volna, akkor nem beszél. Saját maga úgy vélte, hogy maguk miatt nem volt itt semmi, ragadozó lehet a közelben, akkor szokott ilyen lenni. Figyelmeztető jel a vadonban is, amikor vadászik. Arról sajnos nem volt fogalma, hogy technológia lehet-e, mert abban azért nem volt még olyan járatos.
- Psssz! Ne beszélj, mert felhívod ránk a figyelmet! - felelte suttogva.
Ha látszott volna, akkor nagyon csúnyán nézett a másikra és saját maga továbbra is hangtalanul próbált közlekedni Ophi néni után.

Shayla volt az, aki elsőként nekilátott annak, hogy körbenézzen a kastély környékén, hogy lát-e valamit. Sajnos innen csak a környékét lehetett látni a helynek, illetve a külső részét, azt, hogy bent mi van nem, pedig a kastély felépítése alapján belül kellett térnek lennie. Itt kívül azonban nem látszott semmi olyan, amit keresett. Nem volt csapda, kamera, érzékelő. Életnek semmi nyoma, pedig elvileg vannak foglyok valahol.

Az biztos, hogy a hely karban tartott volt, a növények fű és virágok szépen karbantartva, locsolva, az épület falai sem voltak elhanyagolva. Shani kinyúlt az Erőbe, de semmi különöset nem érzékelt továbbra sem, hacsak nem azt, hogy semmit sem érez a közelben és a lelkébe nagyon hideg üresség kezdett költözni.

A kiélezett érzékei itt nagyon nem volt jó ötlet, az erős napfény teljesen elvakította, amitől kezdett homályosan látni, és a páncélok csörgése miatt szinte semmit sem hallott, csak a füle kezdett el csöngeni és emiatt a szavait is sokkal hangosabban tette fel, mint akarta, mert csöngésen át nem hallotta azokat, ahogyan Nalah suttogását sem. Arra rögtön rájöhetett, hogy itt sokkalta erősebb a nap, mint Coruscanton, vagy ahol ezt próbálta korábban. A két páncél meg alapból zavaró.

Éppen emiatt a hangos Shani szavait a közelben levő kastély falai visszhangzani kezdték és még jobban felerősítették, így most már egészen biztos volt, hogyha valaki a közelben van, akkor már tudja, hogy valakik jönnek. Amikor a csapat éppen elért volna a bejárathoz, vagy a falakhoz, hirtelen apró kicsi furcsa droidok „robbantak” ki a porból és a hármas körül energiapajzs aktiválódott, aminek a tetejét a droidok tartották.

Takodana BF2qvAb

Helyi Idő: 15:10 GSI, 135.4 MU
Helyszín: Tóvidék, erdők, romok
Feladat: Célkitűzés 4: Nyomozni Lady Benûwia nyomai után
Résztvevő(k): Rhyssa Edaara Quillan-E'ron / Lady Benûwia

Egyéb információk/Rhys felszerelése:

Információs kártyák:

Amíg repült lefelé addig is ugyanazon járt az agya, hogy ezt miként tálalja majd a férjeinek. Főleg, hogy a droid megtudta állapítani, hogy a magzatok nem is egyszerre fogantak, hanem több napos eltéréssel és meg is adta azokat az időpontokat, amikor ez megtörténhetett. Vagyis megtörtént. Rhys-nek pedig olyan nagyon nem is kellett törnie a fejét, hogy tudja, hogy azok melyik napok voltak. Az első az nem volt más, mint Korélia, amikor Xeth-el volt együtt, mert a férfi beszökött a Köztársaság területére. A másik pedig napokkal, csak pár nappal később. A nap, amikor újra találkozott Keth-el. A droid elmondása alapján nem sűrűn van ilyesmi, de könnyedén előfordulhat, nagyjából egy a milliárdhoz eséllyel, azaz a csillagköd méretét és a párok nagyságát elnézve elég gyakran. Egy tekintetből érezte jónak a helyzetet, a férjei nem fognak összeveszni azon, hogy ki is mondja majd saját gyerekének a gyereket, vagy gyerekeket. Többet erről egyelőre nem tudott, ahhoz kéne tudni, hogy a férjei miként állnak hozzá a dolgokhoz. Picit úgy érezte, hogy ez az egész túl korán jött, az elmúlt hónapokban összesen kétszer nem védekeztek és pont az a kettő. Megrázta a fejét; ami pedig hatalmas hibának bizonyult, mert azonnal újra elfogta a rosszullét. Szerencsére már kellően közel volt a talajhoz - azaz a légkörben - így talán vissza tudja tartani addig, amíg le nem száll. Mennyivel jobban örült volna annak, ha a saját vadászát hozza, akkor át tudta volna adni az irányítást Picúrnak, aki letette volna a gépet, de ebben még robotpilóta sem volt. Nagy nehezen végül sikerült letennie a gépet a megadott koordinátákon, ahova mennie kellett. Erővel ugrott ki a hajóból és a sisakját pedig szinte szó szerint tépte le magáról, majd pár lépéssel odébb lehányta magát miközben térdre rogyott a szédüléstől és hányingertől. Jó néhány percet öklendezéssel töltött még mire javulni kezdett a helyzete.
- Azt hiszem, hogy ezt elhagyta Quillan, bár jelen esetben az úrnőm, a főparancsnok, vagy a Lady Benûwia megszólítás helytállóbb lenne - hallott maga mögül az ismerős vidám hangot a nő.
- Uram?! Romet ezredes?! - nézett meglepődve és bambán a Havoc Squados felettesére, akinek a kezében ott volt a sisakja.

Takodana Vcf1YkY

Célkitűzés 2: Tako város térképe.

Felszerelés listát írjatok és mivel sok karakter van, kérlek tartsátok számon azt, hogy hányas célkitűzésnél van. Vagy úgy, hogy headert tesztek be magatokhoz a kalandtopicból, vagy a reag elején ez legyen fent. Saját magammal pedig nem írok külön, mert sok karival vagyok, hanem a játékosi reagok a km-ben szerepelnek. Remélem ez nem gond senkinek sem Embarassed

A kommunikációhoz itt található a topic, nyugodtan tessék használni.

statisztika:

by **Giodibi** Pént. 24 Május 2019, 16:13

Előtörténet: Sogan Bardak
Kaland neve: Hódítás: Célkitűzés 1: Visszaszerezni a receptet
Játékostárs(ak): Silhana Lolaes'ra | Heiwanna Miin Klodow

Sogan bólint Sil szavaira, hiszen nincs igazából túl sok ismerete a birodalomról. Neki a sithek csak sithek, habár azt tudja, hogy van valamiféle hierarchia köztük, de a pontos címekről és rangokról nem igazán van fogalma. A fejvadász ajánlata a társulásról hasznosnak tűnik Sogan számára, hiszen ő is hasonlón gondolkodott, így nem is habozik a válasszal.
- Egyetértek, végül is, több szem többet lát... azt mondják.
Többször hallotta már ezt a kifejezést a négykarú, de valójában nem gondolja feltétlenül igaznak. Hiszen erősen személyfüggő a dolog, nem mindegy, hogy kinek a szeméből van sok, illetve, hogy hány szem épségére kell figyelni. Tovább haladva megvitatásra kerül az is, hogy merre induljanak el, s Silhana utasítását elfogadja Sogan, hiszen teljesen értelemszerű a helyzet. Azonban a négykarú figyelme és gyanakvása is lankad, ami majdnem a vesztét okozza. Óvatlanul lép közelebb az épülethez, de sokáig nem jut el, mivel egy kar visszarántja, s egyenesen a földön landol a férfi. Először szikrázó tekintettel pillant a twi'lek nőre, majd megpillantja a krátereket a földben. Nem is tudja szó nélkül hagyni a dolgot, habár eközben Sil szavaira nem is nagyon figyel, leginkább szándékosan.
- Azok az... - saját nyelvén kezd káromkodni, ami morgó és ugatásszerű hangokból áll.
Most már egyértelműen ideges a négykarú, bár igazság szerint nem nehéz kihozni a sodrából, viszont most egyszerre lehet mérges azért, mert figyelmetlen volt, illetve a kalózok csapdája miatt. Viszont így legalább értelmet nyert, hogy miért is hagytak ilyen üresen a terepet. Azonban némi vigaszt nyújt számára a távolabbról érkező villanások, zajok és halálsikolyok, melyből arra tud következtetni, hogy unszimpatikus "társait" elérte a vég. Köszönetet nem mond a fejvadásznak, habár valahol mégis hálás, de sértené a büszkeségét.
- Hát ezt jól kitervelték a mocskok, óvatosabbnak kell lennem.
A tetőről nem mond le Sogan, így igyekszik bevetni érzékeit, hogy pontosabb képet kapjon az épületnél elhelyezett csapdáról, már ha nem emberek lőttek rájuk.

Felszerléslista:

by **Edric Kane** Szomb. 25 Május 2019, 21:54

Célkitűzés 2: Megállítani a droidinváziót

Játékostársak: Reah Tu | Jonathan Skrex | Freyja Essia Sagan
Takodana TTi6FdK

A csapat egészen kezdett belelendülni az ügy megvitatásába, ami kellemes meglepetés volt Edric számára. Noha mind viszonylag fiatalok voltak, társai láthatóan komolyan vették a munkát és még át is gondolták a válaszaikat a korábban elhangzottakra. Persze attól, hogy valaki megtanulja a leckét, a vizsgán még elbukhatott. Erre anno a Rend szüntelenül emlékeztette minden növendékét. Szinte kedve támadt megkérdezni a padawanokat, hogy vajon továbbra is olyan karót nyelt volt a Jedi Rend, ahogy eddig is, vagy néha azért elengedték már őket mondjuk szórakozni is a való életbe.
Visszagondolva pár évet, Edric emlékezett rá, mennyire sokkolta az a sokszínűség, ami a Templom falain kívül volt tapasztalható. Mint amikor az ember először éli át a a repülés élményét. Elsőre alig hiszi el, hogy ilyen létezik, pedig a saját bőrén tapasztalja. A nosztalgikus gondolatokat, na és persze a jedi növendékek heccelését gyorsan eltette egy más időpontra, elvégre most fontos pontokat kellett a csapatnak megbeszélnie.

A kormányzó úr készségesen átküldte az összes adatot nekik, Edric pedig sebtében átfésülte a lényegesebb részeket. Ezek szerint kétféle gép támadott minden délután, viszont mindkettőt ugyanaz a kaldahani gyár készítette, a Rocksolid Arms nevű cég. A bökkenő csak annyi volt a nyomon, hogy a Rocksolid kizárólag ártalmatlan játékokat készített, és nem harcban bevethető darabokat. Vagy egy komolyabb vevő végzett lelkes átalakításokat és tuningot, vagy új szektorba akart betörni a Rocksolid Arms és spórolt kicsit a kutatás és fejlesztés részlegen.
A droidokról készült képeken felvonta a szemöldökét kissé hitetlenkedve, és egy nevetést is beszorított, nehogy megsértse a politikust. Már értette, Max miért gondolta az egészet “jó kis mókának”. A nyúl droidok inkább tűntek túlárazott játékszereknek, mint gyilkológépeknek. Persze a látszat nem minden, ahogy az unalomra járatott mondás is tartotta: az egyik droid fajta a szeméből lőtt pusztító sugarakat, a másik pedig egész letaglózó fogsorral rendelkezett, amivel könnyedén felvette a kesztyűt-illetve a fogvédőt- egy közelharcban. Az akkumulátorról szóló információk azonban újabb ötletet adtak Edricnek egy esetleges példány befogásáról további nyomok reményében, de egyelőre nem érezte, hogy lenne idő megtárgyalni még ezt is.

Chron készségesen folytatta a további kérdésekkel, Edric pedig örült, hogy egy politikus mer ilyen őszinte lenni. Az utolsó gondolatát szinte azonnal vissza is vonta, mert még két kérdéssel korábban azt hitegette a kormányzó, hogy nincs ellenségük, azért sikerült végül csak kibökni, hogy valószínűleg az iparáguk nagy része nem szívleli őket, sőt kaptak nem kevés fenyegetést is. Edric megtörölte a két szemét, leplezendő egy csalódott sóhajtást. A kormányzó további mondata, hogy itt a határvidéken aligha tarthattak valamitől ismét csak alig látható fejrázást csalt ki belőle, frusztrálta, ha valaki, aki egy egész népért felelt, ennyire naivan állt a kérdéshez. Edric szemében itt még bizony a Birodalom is bőven szerepet játszhatott. Mondjuk ők ennél komolyabb erőkkel érkeznének, nem nyulakkal húznák az időt, hanem gyorsan eljutnának oda, hogy megadja magát a nép.
Ahogy Chorn tovább mesélt, elmondta, hogy a környéken sem barlangok, sem hegyek nincsenek, így egy gyárat nehezen lehetett volna elrejteni. Az egyik padawan is megemlítette, hogy az ahhoz hasonló energia már érzékelhető lett volna, azonban Edric továbbra sem volt meggyőződve, hogy ez annyira lehetetlen felvetés. Ha barlangról nem is tudnak, a föld alatt mindig akadhat feltérképezetlen rendszer. Ennek ellenére ismét felvetülhetett az a kérdés, mégis ki ismerhette jobban a bolygót a lakók helyett, de pont emiatt a férfi már azt gyanított, hogy talán mégis belső konfliktusról lehetett szó. A droidok támadási mintája sem rendes inváziónak tűnt, ahogyan Jonathan is kiemelte. Valódi kárt nem okoztak, elvégre az épületek megmaradtak, viszont veszélyesek voltak, ami pedig arra is rámutatott, hogy a kormányzó, és úgy általában a nép védelme nem volt elegendő fenyegetésekkel szemben. A politikai játszmák a történelem során már megmutatták, hogy néhány “hazafi” mire is képes azért, hogy megkaparintsák a hatalmat.

A kormányzón egyre inkább látszott a félelem, gyöngyöző homloka és hangjának egyre gyakoribb halkulása is erre utalt. Az Erő is egyre erősebben közvetítette, mennyire kényelmetlenül érezte magát a szerencsétlen politikus, ahogyan az egész város félelme is szinte tapinthatóvá vált. A jedi tanítások szerint a félelem vezetett a sötét oldal felé, ám Edric úgy gondolta, a félelemnek is van olyan sok formája, hogy nem lehetett ezt a köpönyeget ráhúzni. A legmélyebb félelem, hogy valaki elvesztítheti az életét, a természet legalapvetőbb ösztöne volt és olyan erőket ébreszthetett fel, amit másképp nem érhetett el. Nem mindig lehetett választani az ilyen helyzetekben, ezt már ő is megtapasztalta.

A többiek felvetéseit is meghallgatta, a Nautolán Jedi elébe ment volna a támadásnak a kivárás helyett, amivel talán egy lépéssel előre juthattak volna. Másik két társuk azonban úgy tűnt, Edric tervét preferálta, a férfi úgy érezte ezért érdemes még hozzászólnia a témához.
- Ha több időnk lenne megtervezni a dolgot és megismerni a terepet, még egyet is értenék, ám alig van pár percünk és nem tudunk felkészülni ilyesmire.

Miközben tovább ment a diskurzus, a politikus szinte már tűkön ült, ami miatt Edric is rápillantott az időre. Alig volt pár percük a droidok érkezéséig, erre szinte azonnal egy másik módba kapcsolta a férfit.
- Mennünk kell- adta ki az ukázt, talán a kormányzó megkönnyebbülésére, bár remélte, nem vette senki rossz néven, hogy osztotta az észt, viszont úgy érezte, itt volt az idő végre cselekedni is.
- A többit út közben megbeszéljük. Kormányzó úr, vannak esetleg föld alatti járataik, amelyek elvisznek minket az északi városrészig? Onnan már könnyen követni tudjuk a kis szörnyeket, ha végeztek a dolgukkal.

by **Shadow** Vas. 26 Május 2019, 14:14

Heiwanna Miin Klodov

Feladat: Fogd a tojást és fuss! (Célkitűzés 1)
Köztársaság

felszerelés:

Sil szavaira és morgására, csak megforgatom a szemeimet, majd kissé komolyabb hangsúllyal szólalok meg.
- Lehet egy kicsit kéne tanulnod a szavakkal is bánni, és kiérezni az iróniát és a szarkazmust, főleg egy olyan esetben, amit átéltél te is. Sokkalta könnyebb. – jegyzem meg csendesen, majd zárom is le ezzel a dolgot. Miután megindulunk, akkor valaki a farkamnál fogva ránt vissza. Szerencsére eléggé váratlan volt ahhoz, hogy megtudja tenni és erőből ne tartsak ellent, így a bokrok közt landolok. Ahol az előbb voltam egy lövés nyom, más irányokban halál sikolyok, így nem sokat időzök a talajon, hanem jobban fedezékbe húzódok, és utána nézek Silre.
- Köszönöm, hogy visszahúztál. – szólalok meg fejem vakargatva, majd sóhajtok egyet.
– Rendben. – válaszolok a tervére, bár semmi kedvem nincs csak ücsörögni hátul, de most kedvem nincs leállni vitatkozni Sil-lel, úgy se lenne több értelme, mint Q’ayemmel lenne, csak ő legalább ismer egy kicsit. Annyi biztos, hogy valami adat jó lenne, hogy hol van esetleg szellőző vagy valami, amin keresztül könnyebben lehetne mozogni, ha más nem számomra.

Nyshani Ry Shami (Nyshania Ro)

Feladat: A fenevad! (Célkitűzés 3)
Köztársaság

felszerelés:

Hát amit akartam, az nem volt a legjobb ötlet. Valami hidegség ürességet éreztem e lelkemben, ami nem volt túl megnyugtató érzés, és emellett még érzékeim erősítése is kudarc lett, mert bár az erős fény még elment olyan szempontból, hogy szemeim eltakarhattam, de a zajok amiket a páncélok okoztak elnyomtak minden mást, és egyre jobban éreztem, hogy, hogy csengenek a füleim és a látásom is homályosodik, ezért abba is hagyom bár már egy kicsit későn ahhoz, hogy szavaim ne legyenek hangosabbak, mint aminek szánni akartam őket.
Végül az erővel is megszakítom a kapcsolatom, hogy azt a furcsa ürességet ne érezzem, amivel később tuti foglalkoznom kell. Nalahra pillantok bűnbánó pofira, mikor csendre int, de nem szólalok meg ismét, hanem hallgatok, és úgy haladok a többiekkel az ajtóig. Eléggé látványos, hogy karbantartott minden és a legkisebb nyoma se lenne elhanyagoltságnak, legalábbis amiket lehet is látni. Külső kert, falak, minden nagyon jó állapotban van ahogy az ajtó is amihez tartunk és ahol egy elég kellemetlen meglepetés fogad minket azaz egy csapda. Körbe pillantok a droidokat és az erőteret nézve, majd a többiekre pillantok, és csak egy nagyon csendes megjegyzést teszek Nalahra nézve.
- Igen, tudom, ez az én hibám – mondom szinte súgva, majd körbe nézek, hogy a fogadó bizottság több tagja merre is lehet.

by **Xeth E'ron** Vas. 26 Május 2019, 20:02

REAH TU

Előtörténet
Kaland címe: Hódítás: A fenevad (Takodana)
Foglalkozás: Padawan
Helyszín: Tako város
Feladat: Megállítani a droidinváziót
Résztvevők: Edric Kane | Jonathan Skrex | Freyja Essia Sagan

A többiek végül úgy döntöttek, hogy inkább kivárjuk a támadás végét és azután keressük fel a bázisukat, nem pedig az "invázió" alatt tesszük meg mindezt. Ezzel pedig el is dölt a dolog, hiszen nem akartam ellen menni a konszenzusnak és önálló, ostobaságot sem akartam csinálni. Kellően sok időm volt láti, hogy mit okozott, amikor valaki ilyen ostobaságot követett el anélkül, hogy annak bármi haszna vagy értelme lett volna.
- Akkor marad a kivárás. Ez esetben magam is egyet értek az indulással. - szólaltam meg végül, hiszen ahogy Edric is észrevette, hogy a kormányzónak már nagyon mehetnéke van, úgy mindez másoknak is nyilvánvaló volt, én pedig nem akartam fölöslegesen veszélybe keverni az úriembert. Arról nem is beszélve, hgoy az elmondottak alapján nyilvánvalóan voltak határaik a droidok érzékelőinek, ha nem voltak képesek a föld alatt bemérni az élőlényeket, de a házakban igen. Ez azt jelentette, hogy vagy egy bizonyos anyagvastagság, vagy bizonyos anyagok tették mindezt lehetetlenné. Ha a többiek nem is egyből, de magam el is indultam, remélhetőleg a kormányzó vezetésével a biztonságos helyre.
- Mi alapján kövessük a droidokat? Természetesen ha láb vagy pusztításnyomot hagynak maguk után, akkor könnyedén megtehetjük, de lehetséges, hogy könnyebb lenne, ha az energianyomukat vagy valami ilyesmit tudnánk követni, nem? - elmélkedtem hangosan visszavonulás közben, bár azt tudtam, hogy nálam semmi olyan eszköz nincs, ami energianyomot vagy az távolsági irányításhoz szükséges rádiójeleket le tudná követni, ahogy semmiféle szkenner sem. persze ez még nem jelenti azt, hogy a többieknél nincs, vagy épp a helyiek nem rendelkeznek valamilyen szkennerrel vagy hasonlóval.

Felszerelés

Spoiler:

Szakértelmek

Spoiler:

Erőalkalmazások

Spoiler:

SHAYLA KELBORN / OPHI SURR

Előtörténet
Kaland címe: Hódítás: A fenevad (Takodana)
Foglalkozás: Fejvadász
Helyszín: Kastély, tóvidék
Feladat: Kiszabadítani az elraboltakat
Résztvevők: Nyshani Ry Shami | Tish Vizsla / Nalah

Arra, hogy a kislány elkezdte a mando'a első pontjának az egyik részét felmondani, csak egy apró mosolyt engedtem meg magamnak, amit úgysem láthatott senki. Nem is emlékszem, hogy mikor volt utoljára, hogy egy növendékkel közösen kellett dolgoznom, főleg, hogy az időm nagy részét szuperkommandósként töltöttem és oda ilyen személyek nem járnak, hiszen annak az alapfeltételei közé tartozik a verd'goten megléte. A hosszú magányos évek után mégis jól esett az ilyesmi.
- Rendben van, újonc. Tartsd nyitva a szemed és a füled, készenlétben a fegyvered. - utasítottam szigorúan, de kedvesen a fiatal Vizslát még az indulás előtt. Az nyilvánvaló volt, hogy jelen helyzetben én vagyok, aki a csapatvezető tisztségét be kell töltenem, szerencsére mindez közel sem állt távol tőlem, hiszen a birodalom egyik legjobban működő egységének a parancsnokságát magam láttam el egy jó ideig.
Reméltem, hogyha nem felelek a farghul szavaira, ahogyan helyesen Nalah is tette, akkor rájön, hogy ez a hely és pillanat nem alkalmas az ilyesmire. Ha már csatatéri képzést nem kapott, akkor ennyi magához való esze lehetett is. Sajnos ebben csalódnom kellett, amikor fogalmam sincs, hogy milyen okból, de a következő szavait már nagyon hangosan mondta. Legszívesebben a kezembe temettem volna az arcom, hiszen a kastély elég rendesen visszhangozta az egészet.
- Ne foglalkozz vele, már elég kárt csinált. - jeleztem Nalah-nak suttogva a suttogását követve, mintegy egyúttal azután a kezemet áthúzva a sisakom szájrészénél. Ez utóbbi már inkább régi beidegződés volt, és kétlem, hogy Nalah értette volna, hiszen nem hogy őrharcos képzésben nem volt része, de semmilyen mandaloriaiban még.
A továbbhaladás viszonylag nyugodtan sikerült, bár bizonyos volt, hogy most már tudták, hogy van itt valaki. Ez hamar nyilvánvaló is volt, mikor épp elértük volna a kastélyt és a földből kis droidok reppentek fel. El akartam ugrani, hogy lehetőleg ha a többiek be is kerülnek, én ne kerüljek a hatókörükbe, viszont túlságosan gyorsak voltak mindehez, ezt mi sem jelezte jobban, mint, hogy az általuk generált pajzs akadályozta meg mindezt számomra.
- Igen, részben neked is köszönhető. Ellenséges területen általában ezért nem beszélgetnek vagy kiabálnak a katonák. - jegyeztem meg a farghul lány szavaira és a puskát biztosítva visszatettem a helyére a hátamra. Megvizsgálva a pajzsot láttam, hogy hiába próbálkoznék idebent a lövöldözéssel, vagy bármivel az hasztalan lenne, hiszen kupolás pajzsot hoztak létre, nem pedig henger alakút. Vagyis a droid maga nem a pajzs része. Lefelé természetesen mehettünk volna, amennyiben a pajzs a föld alatt is nem folytatódik, viszont semmiféle ásó vagy fúró felszerelésünk nem volt.
- Bármi is történik ezután legyetek készek mindenre. És azt, hogy mindenre tényleg úgy értem, hogy mindenre. - szólalok meg végül ezúttal mindkét lánynak intézve a szavaimat miközben a mellkasom előtt összefonva a kezeimet várom, hogy jelenlen meg valaki, aki azok közé tartozik aki felelős azért, hogy ezek a pajzsok itt vannak.

Felszerelés

Spoiler:

Szakértelmek

Spoiler:

Gépek

Spoiler:

by **Rhyssa Edaara Quillan** Hétf. 27 Május 2019, 00:00

//A reag kész, @Jonathan Skrex aka Gami kérésére reggel fogom posztolni, mert addigra ő is végez a sajátjával, azt pedig beleírom majd a körváltásba és megy ki 8 körül.//

by **Jonathan Skrex** Hétf. 27 Május 2019, 04:32

Jonathan Skrex (3. kör)

Helyi Idő: 15:10 GSI, 135.4 MU
Helyszín: Tako város
Feladat: Célkitűzés 2: Megállítani a droidinváziót

Egészen jól haladtunk, de erősen szorított minket az idő. Akadtak volna még bőven kérdések, de egyelőre mindannyian úgy éreztük, hogy az induláshoz megvannak a megfelelő információink, aztán ebből majd építkezhetünk a későbbiekben. Közel volt már a droidok érkezése, vendéglátónknak pedig érhetően mehetnékje volt már, pontosan elég időnk volt arra, hogy az utolsó tudásanyagokat is begyűjtsük. A legfontosabb, hogy pontosan mivel is álltunk szemben. Megkaptuk a terminálról az adatokat az ellenségeinkkel kapcsolatban, de sajnos egyelőre személy szerint nem lettem tőle okosabb. Az eredeti verziókat a Rocksolid Arms gyártotta a Kaldahan bolygón és eredetileg gyerekjátéknak készültek. Valaki határozottan sok időt és energiát fektetett a droidok módosításával, turbósításával és ide juttatásával. A hatalmas kérdés az volt, miért is tette ezt valaki. A hadgyakorlat ötlet benne volt a pakliban, de a szabotázs is egészen valószínű alternatívának tűnt és az is egészen világosnak tűnt, miért vonulnak vissza olyan relatíve hamar a droidok. A töltésük nem bírta volna tovább, talán pont ennek a valamilyen féle tesztelése zajlott. Ellensége nem volt a bolygónak, de a csokoládégyárnak annál több riválisa volt, ezek közül bármelyik lehetett a támadások mögött. Épületek nem voltak célpontok, csak ha emberek is voltak a közelében, inkább az élelmiszer raktárak voltak támadások kereszttüzében. Ez is amellett szólt, hogy valamelyik rivális próbálta tönkretenni a helyiek üzletét. Jelenleg ezekből az információkból még semmi biztosat nem tudtunk meghatározni a témában, de legalább voltak már kapaszkodóink, amik alapján lehetnek ötleteink.

Egyetértés született a tervet illetően, miszerint ki kellett várnunk valahol a támadás végét, hogy aztán amikor visszavonulnak a támadók, követve a nyomaikat megtalálhassuk a forrásukat. Természetesen egyszerűbb volt ezt a dolgot kitalálni és megbeszélni, mint kivitelezni, de ez egy másik kérdés volt. A csapat egyelőre jól működött együtt, de a neheze még bőven hátra volt a feladatnak. A kormányzónak a megbeszélés után érthetően sietős volt a dolga, az ő helyében mi sem akartunk volna a támadás kereszttüzébe kerülni. Jómagam is nagy bólintással nyugtáztam, hogy ideje indulni.
- Ha valóban több ezren vannak, nem hiszem, hogy szem elől tévesztenénk őket a visszavonulásnál, de esetleg ha van egy szkennerünk, azzal is próbálkozhatunk. Esetleg van ezekről a földalatti járatokról, bunkerekről, alagutakról is térképük? Ha ott nem érzékelnek minket a droidok, az a legbiztonságosabb, ha mi is onnan operálunk, amíg a támadás zajlik. És támogatom az északra indulást, ott van a legjobb esélyünk a friss nyom követésére. Ha nincs több dolog, amit el szeretne nekünk mondani, ami hasznos lehet a küldetés alatt, akkor az lesz a legjobb, ha Ön is csatlakozik a lakossághoz, innen már átvesszük az ügyet.
Jelenleg nem jutott eszembe más, amiben a Kormányzó segítségünkre lehet, így valóban ideje volt indulni. Teljesen egyetértettem azzal, hogy a föld alatt van a legjobb esélyünk mozogni, ha nem akarjuk magunkra felhívni a droidok figyelmét, de ehhez azért jó lett volna néhány támpont. Ha megkaptuk az utolsó információinkat akkor jómagam is felkészültem az indulásra, hogy északra keveredjünk, ahol várhatunk a megfelelő alkalomra a küldetés kivitelezéséhez.

Felszerelés:

Szakértelmek:

Erőalkalmazások:

by **Rhyssa Edaara Quillan** Hétf. 27 Május 2019, 07:53

Hódítás: A Fenevad

Takodana

Résztvevők: Heiwanna Miin Klodow, Sogan Bardak, Silhana Lolaes'ra, Reah Tu, Jonathan Skrex, Freyja Essia Sagan,

Nyshani Ry Shami, Tish Vizsla / Nalah, Rhyssa Edaara Quillan-E'ron / Lady Benûwia,Shayla Kelborn / Ophi Surr

és Edric Kane

Következő körváltás: 2019. május 31. (péntek)

Helyi Idő: 15:15 GSI, 135.4 MU
Helyszín: Csokoládégyár
Feladat: Célkitűzés 1: Visszaszerezni a receptet
Hutt/alvilági erők: Sogan Bardak | Silhana Lolaes'ra
Köztársaságiak: Heiwanna Miin Klodow

Egyéb információk/Sil felszerelése:

- a kinézet – aktuális kinézet
- 2x egykezes sugárpisztoly – nála
- Datapad adatokkal – ingyenes, nála
- komlink – rövid hatótávú kommunikátor (100km-es) – ingyenes, nála
- holoprojector – holonet csatlakozás, hosszú távú kommunikátor, hologram kivetítő – ingyenes, nála
- könnyű harci páncél – rajta első kép, második kép
- Közepes harci páncél kiegészítések a könnyű harci páncélzatra – rajta (alkar, könyök, váll, térd, lábszár és háti részek) a kinézet

Páncél fejlesztések:

Beépített kütyük:

Információs kártyák:

Annak megörültem, hogy Sogan elfogadta az ajánlatot, így legalább attól nem kellett kifejezetten tartanom, hogy elárul, vagy hátba döf, és a munka végéig, vagyis a fizetség megkapásáig számíthatok a segítségére is. Ez már hatalmas megkönnyebbülés volt.
- Örülök a szövetségünknek - mondtam.
Miinnel már viszont nem volt olyan jó a helyzet, ez a nő kezdett átkozottul ijesztő lenni.
- Ismerem, de a tiednek köze nem volt hozzá, se hangsúly és hozzá meg humorizáló arckép, amit a legtöbben akkor használnak, ha éppen… Hagyjuk, neked kéne empátiát tanulnod és nem szociopataként viselkedni… - mondtam.
Most mondjam, hogy kiválóan olvasok twi’lek létemre a testbeszédből és az övében nem láttam semmi nyomát annak, hogy nem gondolta komolyan, amit mondott? És az az „angyali” tekintetét, még mindig kirázott a hideg. Én igyekezte, hogy ne látszódjon a mozdulataimon az, hogy miként is érzek valójában. Egy biztos, hogy ezek után nem szívesen engedtem a hátam mögé, mert bármit kinézek belőle. Még a legkedvesebbek is képesek átkozottul kegyetlenek lenni, jobban is, mint mások. Életem első leckéje volt még gyermekként. Végül a határon mind a kettejük életét én mentettem meg, amikor hátrarántottam őket, mások, ahogyan hallottam, nem voltak ilyen szerencsések.
- Van két öletem - kezdtem. - A biztonsági rendszer, vagy az élőlényeket jelzi, vagy a mozgást. Az első, kidobunk néhány dolgot, ha arra beindul a rendszer, akkor Miin ezek után dobál és mi leszedjük a biztonsági rendszert ez alapján. Ha élőlényeket jelez, én vagyok a leggyorsabb a háti rakétámmal. Akkor én megyek ki és repülök, míg maga Sogan elintézi a dolgot. Na akkor nézzük!
Gyorsan igyekszem körbenézni, hogy van-e valamilyen kő, vagy ág itt, amit kidobhatnék. Ha nincs, akkor próbálok kitépni egy nagyobb fűcsomót, vagy egy ágat letörni, hogy azt hajíthassam ki.

Egyelőre a hármas még mindig ugyanott volt, Sogan nekilátott annak, hogy az érzékeivel végigkémlelje az épületet, hogy élőlények lőhettek-e rájuk, vagy sem. Elég hamar sikerült megállapítania, hogy nem volt kint élőlény, azaz biztonsági rendszere van a helynek, annak ellenére, hogy a helyiek azt mondták, hogy efféle nincs itt.

Az pedig szabad szemmel most nem látszott, hogy melyik helyről is lőttek rájuk, valószínűleg valami elfedte azokat nyugalmi állapotban. Sil-nek volt egy ötlete, hogy miként lehetne kideríteni, hogy hol is vannak az érzékelők, amik majdnem leszedték őket. A twi’lek nem is várakozott túl sokáig, hanem keresett valamit, amit kidobhat.

Talált is a csapat közelében nagyobb rakás követ, illetve földdarabokat, amik tökéletesek is voltak mindehhez. Egyet el is hajított, amint kiért a kő a bokorból és már a sima fű felett járt szemmel látható volt, hogy kinyílt három darab lőrés szerűség a falon, egy pedig a sarkon az épületen és azokban megjelent egy-egy fegyver csöve, majd tüzeltek és a leérkezés előtt kilőtték a követ.

Amint az megsemmisült és a földre zuhant, akkor a fegyverek csövei visszahúzódtak és a nyílás is lecsukódott. Legalább annyit megtudtak, hogy a könnyebbik és jobb módon is próbálkozhatnak azzal, hogy leszedjék ezeket. Látni is látszott a helyük, Sogan pedig a hallása alapján még pontosabban be tudta tájolni, hogy hol is vannak ezek a nyílások. Sil pedig a szenzorjai miatt.

Takodana BF2qvAb

Helyi Idő: 15:15 GSI, 135.4 MU
Helyszín: Tako város
Feladat: Célkitűzés 2: Megállítani a droidinváziót
Köztársasági erők: Reah Tu | Jonathan Skrex | Freyja Essia Sagan | Edric Kane

Egyéb információk/Essia felszerelése:

Információs kártyák:

Essi kezdte kicsit elveszteni a fonalat a többiek válaszaitól. Legalább is eddig saját maga úgy hitte, hogy kimennek megnézni az inváziót, de most úgy tűnt, hogy mégsem és mennének inkább az óvóhelyre, hogy kivárják az egésznek a végét. Persze értette ő, hogy miért akarják ezt, de saját maga annyira nem érezte veszélyesnek a dolgot, főleg ha esetleg valamilyen magaslaton, tetőn, vagy ehhez hasonló helyen húzzák meg magukat, esetleg a városfalon. Rhen Var számtalanszor veszélyesebbnek tűnt ennél és mégis túlélték. Addig is ő megnézte, hogy mit lehet tudni ezekről a droid nyulakról, amik egyébként nagyon aranyosnak tűntek a számára. Meg is fordult a fejében, hogy kéne egyet szereznie és utána visszaalakítja nem vérnyúllá, hanem sima egyszerű játék droiddá.
- Én azt hittem, hogy amíg bent vannak és jönnek befelé távolabbról követjük visszafelé az útjukat és a nyomukat, amiket a földön hagynak haladás közben - mondtam.
De egyelőre nem tudott jobbat tenni, mintsem menni a többiek után, szerencsére Kane rá is kérdezett, hogy miként juthatnak ki a város határához. Úgy tűnt, hogy ő talán mégis azt pártolta, hogy már most menjenek körülnézni.
- Akkor még időt sem vesztenénk és biztonságosabb tudunk haladni, körülnézni, mintha őket követnénk, mert akkor ismét szembe kellene velük néznünk és nem pedig nyugisan szemlélődni. A kormányzó urat pedig megkérhetnénk, hogy komlinken szóljon utánunk, hogyha a droidok elindulnak visszafelé. Akkor tudnánk kitérőt tenni és úgy visszajutni. De ha mindenképpen várni akarunk és sötétedés környékén menni, akkor legyen.
A saját tapasztalatai alapján ment volna most, de ha a többség tényleg nem akart, akkor tehetetlenül széttárta a karjait és nagy sóhajjal követi a többieket. Ha azonban végül az az eshetőség nyerne, hogy mennek már most, akkor lelkesen indul el arra, amerre a kormányzó javasolja a haladást számukra.

Le lehetett kérni annak az adatait, hogy a Rocksolid Arms egy darab jégbolygón, a Kaldahan-on található, ami korábban Köztársasági bolygó volt, de manapság az FRK része. A cég leginkább állami tulajdonnak tekinthető, a bolygó igencsak elzárkózik a külvilágtól, a gyerekeknek szánt droidokat is csak azért gyártják a csillagköd számára, hogy legyen bevételük a saját bolygó készülő harcidroidjaik gyártására.

A külvilág teljes mértékben hidegen hagyja őket, a Rocksolid Arms tulajdonosa egy bizonyos Lady Hyrsi Moldenson volt, aki az uralkodó egyik távolabbi rokona. Ezzel együtt a nő volt a Kaldahan szenátora a Független Rendszerek Konföderációjának parlamentjében. Az adatokban nem volt semmi, ami arra utalt volna, hogy ők lennének.

Így maradt valószínűleg az, hogy valaki módosíthatta ezeket. Edric kérdésére pedig a kormányzó még válaszolt bólogatva. De így, ahogyan ezt felhozta a fejvadász, akkor eszébe juthat, hogy a városban kellően alacsony épületek vannak, a zömük lapos tetővel és nem voltak túl nagy távolságra egymástól. Ha szükséges volt, akkor az Erő segítségével akár könnyedén tudnak ugrálni a házak tetején, hogy elérjenek ahova akarnak.

- Igen, van csatornarendszerünk - bólogatott a férfi. - Az egyik lejárat itt van az épület mellett, a csatornában ki vannak téve irányjelzők, hogy aki lemegy oda bizonyosan ne tévedjen el. Ha ez megfelel önöknek…

Odakint ebben a pillanatban felhangzottak az egyébként valószínűleg légvédelmi szirénák, amik most azonban az invázió kezdetét jelentették. Lent, amikor leértek a földszintre, akkor kimutatott a palota belső udvarára, ahol volt egy lejárat a csatornába, amin át eljuthatnak a megfelelő helyre.

- Akkor mennek most a csatornákon át a városfalig, vagy lejönnek a következő pár órára? - kérdezte. - Ha jönnek, akkor lent vannak nem túl részletesek, ezek régiek ősibbek a város technológiájánál. Nem lettek felújítva, mert békében élünk. A csatornáról természetes van friss.

Attól függően, ha a csapat úgy dönt itt, hogy már most kimennek, akkor a férfi elköszön tőlük. Ha azonban követik őt, akkor egy titkos járaton át mennek le a föld alá egy meglehetősen nagy, otthonos bunkerbe. Ami több szobát is magába foglalt, mintha egy háborús sugárzásbiztos bunker lett volna, hálókkal, élelmiszerraktárral, mosdókkal és konyhával.

Takodana BF2qvAb

Helyi Idő: 15:15 GSI, 135.4 MU
Helyszín: Kastély, tóvidék
Feladat: Célkitűzés 3: kiszabadítani az elraboltakat
Köztársasági erők: Nyshani Ry Shami
Birodalmi erők: Tish Vizsla / Nalah | Shayla Kelborn / Ophi Surr

Egyéb információk/Nalah felszerelése:

Információs kártyák:

Nalah roppant lelkesen még szalutált is Ophi néni szavaira, amikor az parancsba adta, hogy mit tegyen. Noha hozzá volt szokva, hogy odahaza mindenki rá hallgat és nem egy vadászatot kellett neki levezényelnie, ez nem otthon volt, itt még nem volt gyakorlata, így egyértelmű volt, hogy Ophi nénit tekinti parancsnoknak, hiszen a néni úgyis olyan sok mindent tudott a mandaloriakról. Amikor a macskalányra - révén a fajt nem tudta beazonosítani - rászólt halkan, akkor még Ophi néni is mondott neki valamit. Arra fordult és bólintott, hogy akkor nem fog vele foglalkozni. A jelzést, amit a nő mutatott azt nem értette valóban, de úgy gondolta a kislány, hogy valami olyasmit jelenthet, hogy maradjanak csöndben, vagy éppen meg akarja ölni a másikat? Ez a kettő eléggé távol állt egymástól még feltételezés címén is, így továbbra sem tudta, hogy melyik. Mindenesetre saját maga csöndben maradt és úgy haladt Ophi néni nyomában. A kastély környékén ő is látta, hogy az egész hely karban volt tartva, csak éppen senki sem látszott. Ahogyan közel értek ő maga is érzékelte a kicsapódó droidokat, de kitérni nem tudott. Még nem nagyon látott sugárpajzsot korábban így óvatosan próbálta megütögetni, hogy elér-e vele valamilyen hatást vagy sem.
- Semmilyen területen, főleg, ha erdőben, vagy ilyen helyen van valaki. A hang nagyon gyorsan terjed és messzire, nem csak az állatok hallhatják meg őket. Jól sejtem, hogy soha sem voltál városon kívül? - kérdezte a másik lányt.
Neki ez volt az első egyik dolog, amit megtanult még a papától, hogy az erdőben, vagy bárhol miként közlekedjen. Ophi néni szavaira bólintott, hogy felkészül mindenre, tudta, hogy ebbe az is beletartozik, hogyha ölni kell valakit, akkor majd ezt kell tenni és meg is fogja tenni. Egyelőre mivel nem sokat tudott tenni ő maga is várta, hogy megérkezzenek azok, akik foglyul ejtették őket.

Shani számára ijesztő lehetett, hogy amikor megszakította az Erővel a kapcsolatot, akkor érezte meg, hogy nem csak az Erővel szakította meg, hanem valami mással, ami igencsak hasonló volt, mint az Erő, de mégsem teljesen. A hidegség is ebből az irányból érkezett, az Erő által érezte és tudta, hogy az erő-halottságához van ennek az egésznek köze, de ennél többet nem tudott jelenleg.

A hármas csak várakozni tudott, hogy megérkezzenek a vadászok, akik elkapták őket. mindez igencsak hamar meg is történt. Először csak idegen nyelven való beszélgetést hallottak, majd a sarok mögül öt darab személy bukkant elő. Weeqay-ek, valószínűleg csak Nalah nem ismeri meg a fajukat, de Shani igen, Shayla meg nem is kérdés. Ők ketten tudhatják, hogy ezeknek a bőrét a gyenge minőségű sugárpisztolyok lőszere nem is viszi.

Ezeken felük igencsak hírhedt kalózok hírében állnak, akik nem riadnak vissza semmilyen mocskos üzlettől, ami jelenleg gyerekekkel való emberkereskedelem volt, hiszen emiatt érkezett a két lány ide. Az öt kalóz egyre és egyre közelebb jött, közben méregették a zsákmányt és egymás között beszéltek továbbra is, amit senki sem értett, mert a saját nyelvüket használták.

Akkor váltott a vezető közös nyelvre, amikor egészen közel, olyan két-három lépés távolságra értek a hármastól.

- Csinálhatjuk két féle képen, könnyedén és gyorsan, vagy lassan és fájdalmasan. Elsőre esélyt kaptok a könnyebb és gyorsabbra is. Azaz le a fegyvereket és ki a páncélokból! - mondta a férfi.
Takodana FBMVals

Helyi Idő: 15:15 GSI, 135.4 MU
Helyszín: Tóvidék, erdők, romok
Feladat: Célkitűzés 4: Nyomozni Lady Benûwia nyomai után
Résztvevő(k): Rhyssa Edaara Quillan-E'ron / Lady Benûwia

Egyéb információk/Rhys felszerelése:

Információs kártyák:

- Jelenleg a megszólításom DT-2376, úrnőm! - felelte még mindig jó kedvűen a férfi.
A hangot megismerte, de amikor megfordult a fejével, akkor nem a megszokott Havoc Squados páncélt látta a másikon, hanem egy halálosztagos tekintett vissza rá a sisakjában. Hűha, erre azért nem számított, mármint arra, hogy a Sokol főparancsnok jobb keze egy birodalmi lenne. Így, ahogyan visszagondolt eléggé logikus volt, Romet nagyjából akkor került elő a Kilencedik szektorból, amikor Xeth… vagyis Keth is. igazából attól kezdve, hogy saját maga is bekerült a Havoc-ba mindig is Romet volt az, aki közvetlenül Keth alatt szolgált. Most már nyilvánvaló volt, hogy miért. Vagyis így gondolta.
- Hogy kerül ide? - kérdezte elkínzottan.
- Szerintem pontosan tudja asszonyom. És nyugodjon meg, nem tudok beszélni senkinek sem arról, hogy ön, vagy a nagyúr miként néz ki, vagy kicsodák. Ha pedig megpróbálják kiszedni belőlem, akkor még annyit sem fognak megtudni - biztosította. - A terhességi rosszullétre pedig próbáljon a száján át lélegezni, a szagoktól csak rosszabb lehet az egész.
- Ho… - kezdte volna kérdezni.
- Öt gyerekem van a köztársaságban, már felismerem, ha egy nő terhes. Gratulálok úrnőm! Ha megengedi a kérdést a nagyúr már tud róla? - érdeklődött.
- Maga mindenről tud? Nem, én is csak idefelé tudtam meg… és köszönöm! Mik voltak a parancsai Lord Xeth-től? És persze mióta tudja, hogy ki vagyok… - kérdezte.
- Ez a dolgom úrnőm, hogy tudjak dolgokat. A parancsom, hogy vigyázzak önre. Scarif óta tudom, hiába volt önön álcázás, a mozgáskultúráját felismerem, hiszen én voltam az, aki kiképezte a Havoc Squadnál.
- Inkább hívjon továbbra is Quillannak ezredes, ön szájából az úrnőm, vagy bármi egyéb nagyon furcsa - kérte a másikat.
- De nem tehetem úrnőm, ha parancsba adja, akkor sem. Ön többszörösen a felettesem, ha köztársasági színekben vagyunk, akkor minden marad a régiben, de itt nem lehet. Lord Xeth erre is határozott parancsot adott, önnek meg kell szoknia, hogy szinte mindenki felett áll.
Rhys erre csak felsóhajtott és magában jegyezte meg, hogy ki fogja a férje nyakát tekerni. Végül csak bólintott, nagy nehezen sikerült felkecmeregnie a földről és visszavette a sisakját a férfitól, majd felvette.
- Akkor induljunk, meg kell találnunk annak a boszorkánynak a nyomait ezen a bolygón…

Takodana Vcf1YkY

Célkitűzés 2: Tako város térképe.

Felszerelés listát írjatok és mivel sok karakter van, kérlek tartsátok számon azt, hogy hányas célkitűzésnél van. Vagy úgy, hogy headert tesztek be magatokhoz a kalandtopicból, vagy a reag elején ez legyen fent. Saját magammal pedig nem írok külön, mert sok karival vagyok, hanem a játékosi reagok a km-ben szerepelnek. Remélem ez nem gond senkinek sem Embarassed

A kommunikációhoz itt található a topic, nyugodtan tessék használni.

statisztika:

by **Jonathan Skrex** Csüt. 30 Május 2019, 11:18

Jonathan Skrex (4. kör)

Helyi Idő: 15:15 GSI, 135.4 MU
Helyszín: Tako város
Feladat: Célkitűzés 2: Megállítani a droidinváziót

Zavar volt a tervezetben, végre csak eljött a pillanat, amikor nem értettünk egyet mindenben maradéktalanul, de ez nem is volt feltétlenül baj. Ha mindenre csak bólogatott volna mindenki, bármiféle megbeszélés vagy átgondolás nélkül, akkor bizonyosan igen hamar vakvágányra futottunk volna. Hatalmas megbeszélésekre most nem jutott már idő, szépen fokozatosan kellett előre haladnunk és zöldágra vergődni a részletekben. Felhangzottak az ellenség megérkezését jelző szirénák, miközben a kis csoportosulásunk kiért a belső udvarra. Ha jól értelmeztem az elhangzottakat, egy dologban fixen egyetértettünk, miszerint nem kívánjuk bunkerekben kivárni a dolgot, hanem szépen kimegyünk északra valamilyen úton-módon és onnan operálunk tovább. Ideje volt tehát gyors búcsút inteni a kormányzó Úrnak.
- Elfoglaljuk most a pozíciónkat északon, Ön húzódjon biztonságban és értesítsen minket bármilyen fejleményről.
Biztos kényelmes lett volna odalent egy biztonságos bunkerben várni, de ilyen messze az akciótól fennállt a veszélye annak, hogy nem lennénk elég közel az erdőhöz ahhoz, hogy bármilyen úton módon követni tudjuk a droidok nyomát. Miután elbúcsúztunk vendéglátóinktól, négyen maradtunk. Négyen, több ezer ellen. Mellőzzük a számokat.

Szemlélődve néztem végig az épületeken, amik egészen közel álltak egymáshoz és nem is voltak túl magasak. Ha nagyon akartunk volna, közlekedhettünk volna rajtuk keresztül, de nekem nem igazán tetszett ez a verzió. A csatornarendszer sokkal biztonságosabb megoldásnak tűnt, főleg ha még térképünk is volt hozzá, illetve amúgy is ki volt táblázva. Ebben az egyetértésben már nem voltam annyira biztos, de megkockáztattam, hogy ez is rendben volt mindenkinek, főleg azok alapján, amiket a kormányzó mesélt.
- Ha nincs ellenvetés, akkor másszunk is le ebbe a csatornarendszerbe és induljunk északra az erdőhöz.
Ha valakinek magyarázatra volt szüksége, nagyon szívesen emlékeztettem arra, hogy a kormányzó elmondása szerint a droidok érzékelték azt, ha valaki az épületekben tartózkodott és akkor megtámadták azt, a föld alatt viszont biztonságban voltunk az érzékelőiktől. Persze bizonyosan jobban tudtuk volna leplezni magunkat a föld felett, mint a helyiek, ha volt egy kényelmesebb és biztosabb megoldás, nem láttam okát, hogy kockáztassunk. Éppen eleget kell majd bújócskáznunk, ha odaértünk. Ha nem érkezett ellenvetés, akkor a csatorna felé vettem az irányt és a számunkra használatra bocsátott útbaigazítások alapján elindulhatott kis csapatunk észak felé.

A csatornában pedig, miközben haladtunk előre, alkalmunk nyílhatott a további tervezetek megbeszélésére. Ha jól értettem a két jedi padawan amellett volt, hogy a támadás alatt kezdjük meg a keresést az erdőben, míg újdonsült társunk és én amellett, hogy várjuk ki a támadás végét és utána kövessük a nyulakat. Ahogy már korábban is levezettem, mindkettőnek megvoltak a maga előnyei és hátrányai, talán nem is rögtön most volt erre a legjobb pillanat, hogy kitaláljuk, melyik is a jobb.
- Azt javaslom, egyelőre érjünk oda északra és mérjük fel a terepet az erdő szélén. Ha a droidok hagytak maguk után annyi nyomot az erdőben, hogy megfelelően vissza tudjuk követni őket már most, akkor én ezt is tudom támogatni. Jómagam azért lennék inkább amellett, hogy a visszavonulásuk után kövessük őket, mert nem tudhatjuk előre, milyen szinten van elrejtve a gyár, vagy hajó, vagy akármi, amiből indítják a támadásaikat. Lehetséges, hogy hiába követjük vissza a menetelésük most, semmit nem találunk addig, amíg vissza nem érnek a droidok a kis portyájukból, akkor pedig biztonságosabb ismerős terepen maradnunk addig, ne kerüljünk véletlenül se két tűz közé. Érjünk oda, nézzük körül az erdőnél és utána remélhetőleg okosabbak leszünk hogyan tovább, ehhez mit szólnak?
Próbáltam objektíven felvázolni az alternatívákat és jelezni, hogy igazából én bármelyikre nyitott vagyok, akármelyik mellett is döntünk, de inkább az utóbbit preferálnám, legalábbis a jelenlegi információk alapján. Bőven benne volt a pakliban, hogy az erdőhöz érve meggondolom magam a témában, sok múlott azon, mit is találunk majd ott. Reméltem, hogy ez egy egészen kompromisszumos megoldás, amiben egyelőre mindannyian meg tudunk egyezni. Sok múlott azon, hogyan is közelítjük majd meg ezt a problémát, így semmiképpen sem szabadott elhamarkodott döntést hoznunk ebben a kérdésben, ebben legalábbis biztosan egyetértettünk ismét. Miután elmondtam a magamhoz képest hosszúra sikerült mondandómat, csendesen vezettem tovább a sort a csatornarendszerben az északi erdő felé az útmutatók alapján, miközben vártam a reakciókat az elhangzott javaslatokra.

Felszerelés:

Szakértelmek:

Erőalkalmazások:

by **Giodibi** Csüt. 30 Május 2019, 15:41

Előtörténet: Sogan Bardak
Kaland neve: Hódítás: Célkitűzés 1: Visszaszerezni a receptet
Játékostárs(ak): Silhana Lolaes'ra | Heiwanna Miin Klodow

A szövetségük Sogan számára is előnyös, hiszen legalább egymásra számíthatnak a többiekkel szemben, bár egy fajvadász életében nem ritka, hogy másokkal is együtt kell működnie a cél érdekében. Még a küldetés végéig elválik, hogy kinek lesz nagyobb hasznára a társulás, de eddig talán Sogan és Miin állnak ezen a téren a legjobban, hiszen majdnem életüket vesztették, de Sil közbelépett. A férfi fel is rótta a másik fejvadásznak ezt a cselekedetét és igyekszik törleszteni adósságát, hogy alul ne maradjon a versenyben. Bár ez a verseny talán csak Sogan fejében létezik, de mégis motiválja a csapatmunkára és segtőkészségre. Azonban új akadállyal állnak szemben, aminek megoldására Silnek egy egészen egyszerű, de nagyszerű terve van. A négykarú helyeslően bólogat, majd szóban is kifejti egyetértését.
- Észszerű gondolat. Lássunk hozzá!
Közben a férfinak megállapítja azt is, hogy nem élőlények lőttek rájuk, így valamiféle gépiesített biztonsági rendszerrel van dolguk. A twi'lek ki is dob egy darab követ, s a lőrések kinyílnak, s még reptében megsemmisítik szegény, védtelen követ. Sogan számára ez egyértelműsíti a pontos irányokat, illetve azt, hogy gyorsnak kell lenniük, ha el akarják találni a célpontokat. Elő is vesz két ismétlőpisztolyt a két ügyesebbik kezébe, ugyanis a másik kettővel inkább csak egyszerűbb dolgokat csinál, például eszeveszett lövöldözésnél egy szűk helyen kifejezetten előnyös a 4 pisztoly, azonban itt pontosan kell lőnie, így inkább csak kettőt használ.
- Ha mindenki felkészült, akkor felőlem elintézhetjük a rendszert.
Ahogy megjegyezte, úgy két zárt lőrés felé szegezi fegyvercsöveit, hogy amint Miin eldob egy követ, azonnal tüzet nyithasson. Az időzítésen múlik minden, s jobb volna hamar végezniük ezzel, hacsak nem akarják magukra vonni túlságosan a kalózok figyelmét. Bár bizonyára kamerán keresztül figyelhetik őket, hiszen ilyen biztonsági berendezés mellett biztosan akad jó néhány kamera is, legalábbis Sogan így véli.

Felszerléslista:

by **Shadow** Csüt. 30 Május 2019, 20:41

Heiwanna Miin Klodov

Feladat: Fogd a tojást és fuss! (Célkitűzés 1)
Köztársaság

felszerelés:

Egy elég hangos sóhaj hagyja el a pofim, miközben az égre emelem a tekintetem. Nem volt kedvem fejtegetni, hogy miért is nem mutatom ki az érzelmeimet olyan látványosan, mint most elvárta volna, vagy miért is téved ekkorát, bár ezt most le is olvashatta a testbeszédemből, Sil, ha annyira akarta.
- Teljesen más kultúrában nőtünk fel és éltünk eddig. De akkor bocsánatod kérem a félreértés miatt és fogadd el, hogy nem úgy értettem ahogy te érted, ahogy azt is, hogy bár nyugalmat erőltetek magamra szinte állandaón és játszok a külsőleg látható érzelmeimmel, ahogy tanultam, ahogy képeztek amíg diplomatának tanultam, hogy folytassam a többgenerációs utat, de sokszor inkább borítanám rá másokra az asztalt, tennék többet, keményebben azért, hogy mások ne szenvedjenek, halljanak meg. – jegyzem meg. – De minden bizonnyal otthon az oktatóim örülnének annak amit mondtál hogy egy olyan faj tagja se tudja megállapítani, hogy mit érzek akinek ez jóval könnyebben megy… bár ez engem nem vígasztal, hogy ezek szerint túl későn jöttem el otthonról. – teszem hozzá, némileg érezhetően szomorkásabb hangvétellel. Lehet valahol Silnek igaza van, és túlzottan elfedem az érzelmeimet, sokak előtt, és ilyennek látnak, azok akik nem éltek velem sohase. Igaz ez valahol előny is, de hátrány is ugyan akkor.
Mikor Sil felveti, hogy lehet dobálni kéne valamiket, akkor körbe nézek és talált kövekkel esetleg nagyobbak elkezdem megdobálni az épületet, azért nagyobb erőt beleadva, hogy gyorsabb célpontokra kelljen figyelnie a fegyvereknek, amíg a többiek esetleg kilőhetik őket, míg én dobálózok majdnem cél nélkül. Pontosabban az épület a cél és kitudja eljut e valamelyik „lövedék” is addig, ha jó erővel meghajítom őket.

Nyshani Ry Shami (Nyshania Ro)

Feladat: A fenevad! (Célkitűzés 3)
Köztársaság

felszerelés:

Az Erő mellett a hidegség amit éreztem egy kicsit jobban kezdett megrémiszteni, mint hittem volna, mert ugyan úgy szakadt meg vele a kapcsolatom, mikor az Erővel szakítottam meg, és éreztem azt is, hogy ennek jó részt az állapotomhoz lehet köze, azaz legalábbis ahhoz ami történt velem. Nem tudtam, hogy mit is fog ez magával hozni, csak azt, hogy itt és most egyre jobban a frászt hozza rám, és nem tudom, hogy mennyire leszek képes így használni azon dolgokat amiket tudok, vagy mond csődöt előbb vagy utóbb a kapcsolatom az erővel, mert eme sötét, hidegtől nem fogok tudni rendesen koncentrálni, vagy csak nem merek kinyúlni az Erőért ha ez az érzés is jelen lesz. De ez majd kiderül később, és majd valakivel beszélnem is kéne erről az egészről későbbiekben, hátha valaki valamilyen régi feljegyzésben talál valamit ilyesmire, vagy akármin, de most annyira nem tudtam ezzel foglalkozni. Itt is volt elég gondom azon kívül is, mint amit az erőn át éreztem. Hát nem mondanám, hogy túl jól sikerült a bemutatkozásom, és mikor Nalah feszegeti a dolgokat, akkor érzem, hogy valamit ki is kéne találnom hamar, de előbb csendesen a másik nőnek válaszolok.
- Igen, tudom… csak… - és itt Nalah felé felemelve kezem fülem vakargatva zavartan. - …Voltam, csak nem harcolni, vagy vadászni, hanem gyógynövényekért, vagy edzeni a kiképzőmmel, közelharcra, vagy épp pisztoly használatra, de igen, nem sok küldetésen voltam még egyedül, és elkövettem azt a hibát, hogy az érzékeimet kicsit túl élesítettem anélkül, hogy felmértem volna mekkora zajt is csapnak a páncélok és mennyire erős is itt a napfény. – szétálló fülekkel magyarázkodok csendesen kicsit behúzva farkincámat is.
- Igazából szerintem csak azért engedtek el erre egyedül, mert mi bajom eshet egy madaloria mellett? – teszem hozzá, majd elhallgatok, és a nőre nézek, mikor utasítást ad, és bólintok rá.
- Értettem – ezek után figyelek és hallgatózok, ahogy közeledik valaki, azaz inkább valakik, akiknek a faját elég hamar felismerem. Hát nem repdestem az örömtől, mert a pisztolyom ezek ellen nem sokat ér, ha csak nem tudom olyan helyen eltalálni ahol nem védett annyira és beljebb jut a lövedék becsapódás előtt. Mondjuk ha a szájába nyomom. Ezen felül nem volt kérdés, hogy kalózok akik nem rettennek vissza a piszkos melóktól se, és most a gyerek kereskedelem is ide tartozott, és hát ha úgy nézzük kaptak még két gyereket ingyen. Legalábbis az ő nézőpontjukból. Hátra csapott fülekkel hallgatom amit mond és úgy nézek rá várva, hogy mivel is fejezi be a dolgot a fickó morogva kicsit csendsen.
A két lehetőségnél amit adtak a nőre pillantok, hogy ő most mit fog tenni. Igaz sok választásunk nem volt, de ha a nő ellen áll, akkor én se állok neki vetkőzni, és lerakni a fegyveremet, azonban ha lerakja és neki áll vetkőzni, akkor egy sóhaj kíséretében neki vetkőzök én is lecsatolva és lepakolom magam elé a pisztolyom és a páncélom a földre és utána úgy állok hosszú ruhámban, ami a testem fedte, teljesen.

by **Rhyssa Edaara Quillan** Pént. 31 Május 2019, 00:00

// @Werda és @Edric Kane is jelezte, hogy nem tudnak írni, + én is totál lázas vagyok egész nap, így a következő kör kedden lesz.//

by Ajánlott tartalom

Takodana

Takodana

Re: Takodana

Re: Takodana

Re: Takodana

Re: Takodana

Re: Takodana

Re: Takodana

Re: Takodana

Re: Takodana

Re: Takodana

Re: Takodana

Re: Takodana

Re: Takodana

Re: Takodana

Re: Takodana

Re: Takodana

Re: Takodana

Re: Takodana

Re: Takodana

Re: Takodana

Re: Takodana

Re: Takodana

Re: Takodana

Re: Takodana

Re: Takodana

Re: Takodana