A Triskelion, Manhattan

Jon Rustin-ra nézett a szavai után. Már csak az kéne, hogy a lány nekiálljon annak, hogy beverje a fiú képét, vagy lelője a szavai után.
- Ne húzd fel, kétlem, hogy bármelyikünk le tudná állítani. És nem kitalálta a halálát – mondta a férfi. – Mindannyian tanúsítani tudjuk, hogy az volt. Mindazonáltal jó, hogy egyben vagy. Emma rendben van, nem lett olyan rohama, mint neked.
Hosszú volt ez a nap, és a nagyja még hátra volt, jócskán hátra. Az egyik helyen több beteget is láttak, Asgardi jelek és a nyelv is, Rustin szerencsére azonnal tudtukra hozta, hogy nagyon sokakkal történt ez, köztük velük is. A telefontja rezegni kezdett, Jack üzent, újabb információkhoz fért hozzá, de Jon nem nézett rá ezekre, hiszen Rustin érdeklődni kezdett azonnal. Valószínűleg semmit sem tudott az álmokkal kapcsolatban, Rustin vállára tette a kezét megnyugtatóan Jon.
- Semmit sem tud az álmokról, menjünk inkább – mondta. – Tudom, hogy fáradt vagy, de ne idegesítsd fel magad…

Parr szavaira dühösen fordultam felé, ha most lelőném garantáltan nem jönne vissza, tennék róla, hogy így legyen. Kit érdekel, hogy mi van vele? Utoljára akkor volt elviselhető, amikor egy ötéves szintjén volt, azóta a pokolba kívántam. Bárcsak felfordult volna az utolsó rohamakor! Örömmel vertem volna be a képét, ha nem pillantom meg a gyengélkedőn azt a megannyi embert, még csak nem is érdekeltek volna, ha azokat a rajzokat meg nem látom a felrajzolva és a nyelvet meg nem hallom, amiből még értek is néhány szót, jó néhányat.
- Ezek! – álltam meg. – Az anyanyelvem! A jel pedig, amiből kettő van az ’S’ megfelelője, más néven Kaun, óészakiul, pestist, vagy járványt szimbolizálja, a kései rúnákon. A koraikon a napot…
De ide az ígért Ragnarök hajnalán a járvány az igaz. Parr siránkozására csak megvetően fordultam felé. Miért is viselem én el ezeket egyáltalán?
- Ahelyett, hogy halandó létetekre örülnétek annak, hogy ilyen kiváltságos helyzetben vagytok – mondtam megvetően.
Miközben a bentieket figyeltem megcsörrent a telefonom, arra pillantottam, Jack az. Ahogyan Miller nekiállt nyugtatni a dührohamot kapott Parr-t még odavetettem neki.
- Melyikünk is vette be a dühbogyókat? – kérdeztem rá.
Közben pedig takarva a telefont felnéztem az oldalra, két beszélgetés és egy paktum. Először a Walter és Reed közötti beszélgetést futottam át, ez várható volt, nem lepődtem meg. Utána jött a Fury, Ghost és Koponya, ahogyan azt olvastam már kezdtem sápadni, miért volt fontos az én nevem, és az, hogy én életben maradjak? Különösen én? Végül az utolsó részhez értem a paktumhoz, az eleje nem volt lényeges, az várható volt, azonban ott Gregory Stark neve már ijesztő. Az arcom sápadt lett, amikor a kiegészítést is megláttam. Rám és Walterre különösen igényt tartanak minden esetben? Azonnal zártam le a telefont és léptem ki az oldalról. Miért? Walter ember volt és úgy lett mutáns… én talán a származásom miatt? Válaszokat akarok! Most! Szinte gépiesen és kifejezéstelen arccal indultam Danvers irodája felé, ennyit arról, hogy szabadon távozhatok, ha akarok… miért én? És mit akarnak velem tenni? Nyeltem egyet, nehéz volt beismerni, de most még én is megijedtem.

A fejét csóválta meg Jon, ezek ketten csak nem akarják abbahagyni az egészet és még mindig csak egymást szapulják. Igaz Lyesmith-el nehéz volt kijönni és Parr sem volt képes és Notthingham sem. Bár más sem nagyon, Barton és Valkűr, bár Bartonnal egész nap elvitáznak és flörtölnek, amit mind a ketten élveznek. Összeillő páros.
- Ha köze is van hozzá, majd az ezredes lépni fog – mondta fáradtan. – Ezt például nem tudtuk eddig, hogy kiterjedt a világra. Az előbb azt mondtad, hogy mindenki látja, akinek képessége van, ember vagyok, mégis…
Talán, mert a többiekhez van köze? Ahogyan meglátta a felettesét azonnal vigyázzba állt és szalutált a nőnek. Igaz már elhadarta, hogy mit történt, de ő nem tartozott a SHIELD-hez, így Jon is úgy vélte, hogy jobb ha elmondja.
- Asszonyom! – mondta. – Igen láttunk kétszer is, egyszer a Pegazusnál, egyszer pedig most a felébredés előtt. A Pegazusnál, amikor önnel beszéltünk estünk össze, mikor magunkhoz tértünk a kommunikáció nem működött, Kovacs két halált ígért, amit igen rövid úton meg is kapott. Ramirez fel sem ébredt, és Vincenzo agyonlőtte, ellenőriztük, halott volt. A Pegazusban tartott Szemlélő figyelmeztetett minket a veszélyre, majd a kree nekünk támadt megfertőzve. Jones kimentett minket a Baxter toronyhoz, ahol végül legyőztük Mahr Vehl-t, ahogyan felszálltunk a helikopter lezuhant és itt ébredtünk fel, és a Wyoming-ben hagyott Lyesmith is itt volt velünk, ez minden asszonyom.

Még mindig kifejezéstelen arccal néztem vissza Parr-ra, hogy a feltámadásomkor lett volna mindez világméretű? Megráztam a fejemet, most a legkevésbé sem tudtam erre gondolni, még mindig az járt a fejemben, hogy mire kellettem nekik. Danvers hangjára rezzentem össze és néztem a nőre. A többiek miért látták? Nem lett volna szabad, nem tartozott rájuk, az az én családomnak a múltja, nem az övék! Csak engem kellene, hogy érintsen, őket pedig nem! A többiek elmondták, hogy mi volt, de ők nem láttak mindent, ők nem látták a Pegazus kipakolását.
- Miután magamhoz tértem a sebem eltűnt – mondtam. – Egyedül voltam letakarva a saját véremtől mocskos lepedővel. Még mozogni is nehezemre esett, kimásztam a főterembe, ahol a kozmikus kocka és a többi ilyen ereklye volt, Walter és a lényei ott voltak. Éppen vittek el mindent egy portálon át. Csodálkozott, hogy ott vagyok, mert Nero is megerősítette, hogy megölt, nem tudott rá magyarázatot. Azt ígérte, ha legközelebb látjuk apám is itt lesz már Midgardon… nem bántott, mert nem volt a terveire hatással, hogy feltámadtam.
Körbepillantottam, már vártam az őröket, akik megérkeznek, hogy elvezessenek mindenféle vizsgálatra és börtönbe, mert ki tudja, hogy miként tértem vissza.

Rusty kiborul, Steph kiborul, az összes betegágy tele, késze elmegyógyintézet lett a shieldből. Akárhogy is, a végére kell járnunk, és azzal kell kezdeni, hogy Steph elmondja, mi a franc történt vele a feltámadás után.
Már ott tartok, hogy beavatom Rustyt, mindig is jóban voltunk igazából, már csak azért is, mert régen egy gyökér volt, aki sajnálni kellett, és végre kinőtte magát, de Bruce persze ezt nem fogta fel. Mikor azonban belekezdenék, felbukkan Danvers. Remek, a legjobbkor, és majd nyilván elmondunk mindent. Na erről kell elterelni a szót. Kacsintok Rustynak, és tátogom neki "később", amikor épp Danvers nem néz minket. Remélem ebből megértette a lényeget. Carl eléggé jól figyelt, és jól összefoglalja a dolgokat, értelmes gyerek, nem nagyon ismerem még, de van benne lehetőség. Mindenesetre Steph is elmondja a magáét, és újabb morzsákat szór el.
-Walter és a lényei? Milyen lények? És milyen portállal mentek? Kicsit kifejthetnéd, elég fontos lehet a nyomozáshoz - mondom Stephnek, hogy addig se kérdezzen Danvers a folyosón elhangzottakról.

A hivatalos jelentésnek most annyi, így nem tudják letenni, belépve a helységbe, leült az egyik székre. Szinte mindenki itt volt, akinek kellett, bár Stark-ot nem tudta, hogy miért is. Hiszen ő a Bosszú Angyalait támogatta, ők pedig most éppen nem léteztek. Bár ki tudja, hogy mit nem mondtak el nekik. Ghost is itt volt, az elhangzottak nem voltak jó hírek, egyáltalán nem. Egyelőre úgy tűnt, hogy semmit sem lehet tenni, sem megakadályozni. Parker közbeszólása után csak egy mély levegőt vett és megcsóválta a fejét. Nem is értette, hogy a fiú mit keres itt, Carl szavaira is csak a fejét csóválta meg.
- Mit tegyünk? – kérdezte. – Szerintem mind szívesen megyünk és segítünk az evakuálásnál és a helyreállításnál. Kovacs-ot felesleges keresni… Úgysem jutnánk semmire, 7 hónapja keressük, nem lesz meg most egy csettintésre.

Szúrós szemmel néztem Tao irányába, pontosan tudta, hogy miről beszélek, ha nem, akkor pedig nem látott még a saját szemével olyan lényt, amit. Mert nem fért hozzá Bruce emlékeihez. Belépve a helységbe körbenéztem, hogy kik vannak már itt, és amikor Gregory Stark-hoz értem összerezzentem. Az a féreg is rajta volt a lapon, akik aláírták a paktumot. Egy híján mindenki jól van?
- Kettő maga féreg! – csattantam fel Ghost szavaira. – Én sem vagyok jól!
Figyeltem az ő és Danvers beszédére, szóval mindenki Asgardi hatás alatt áll az egész világon. A lényeket is említette, akárcsak, hogy Reed gépét használta. Persze, ezek szerint tényleg elment hozzá és a fiú átadott neki dolgokat. többek között ezt. Még mindig reszkettem a sokktól, de a szavai után kénytelen voltam gúnyosan felkacagni.
- Már nem kell tovább gyengíteni a valóság szöveteit – mondtam. – Mindent, mindent elvittek a Pegazusból át egy olyan kapun! Szerintem biztos volt ott valami, amivel ezt kiküszöbölik! Felesleges keresni Kovacs-ot, ezen a világon sincs, soha sem találnánk meg, ha nem akarja… majd ő jön el hozzánk, ha apa már itt lesz.
Parker felszólalása után a fiúra néztem merő gyűlölettel, bár mág mindig látszódott, hogy reszketek.
- Még nem köszöntem meg Parker, hogy a legutóbbi felbukkanásotok miatt, ahogyan Wyomigba kerültünk… megöltek – vicsorogtam rá. – Remélem és tiszta szívemből kívánom, hogy egyszer meglőjön valaki, és remélem te lassan halsz bele, nagyon lassan, hogy szenvedj átkozottul, hogy megtudd, hogy mit okoztál másnak a felelőtlen és felesleges viselkedéseddel! – majd Danvers-re néztem. – Távozhatok asszonyom? Egyedül… egyedül akarok maradni…

Danvers és Ghost szép kis helyzetjelentést adnak, a világ kész káosz, és nekünk, egy csapat "gyakornoknak" kell ezt megoldani, mert a hősök az utcákon rohangálnak. Valóban, sokkal fontosabb megmenteni száz civilt, mint elkapni Nerot, és megakadályozni millió másik halálát...
Pókember jön a jófiú szövegével, Carl a lényegre térne, de Jonnak igaza van, ahogy Steph-nek is, nem lesz meg Walter csak azért, mert most igazán keressük.
-Javaslom Stephanie ideiglenes leszerelését, láthatóan a halál élménye komoly lelki sokkot okozott, agresszió és depressziós állapot nem való egy éles akcióban a terepre - erősítem meg Steph kérését, mert kétlem, hogy elengednék csak azért, mert egyedül akar lenni, ez nem kívánság műsor.
-Ami pedig azt illeti, szerintem nem kéne elengedni a mutánsokat, ameddig nem bizonyosodunk meg, hogy nem fognak úgy járni, mint mondjuk Mahr Vehl... Különben is, maga nagy kedvelője a folyamatos toborzásnak, ezredes, talán találunk majd köztük alkalmas utánpótlást - nem mintha pótolhatnák az eddig elvesztett társainkat, főleg Boont.
-Abban pedig egyetértek Jonnal, hogy nem fogjuk tudni elkapni Waltert, ha valóban kapukon át közlekedik a térben, akárhol lehet. Javaslom, hogy a Különítményt vonja vissza az utcákról, és ossza rájuk a nagyobb horderejű feladatot, úgy vélem, sokkal fontosabb az elsődleges cél elérése, mint az evakuáció és az utcai rendfenntartás, ezt könnyen bízhatná a katonaságra, ügynökökre, gyakornokokra... - Teszem hozzá a végén.

-Szerintem meg épp hogy joga van itt lenni. Igaz, hogy a szokásosnál is idegesítőbb, de ez az egész körülötte forog. Ha most leszereljük...nos nem hiszem hogy jó ötlet. Mellesleg Steph Pókembernek semmi köze a halálodhoz....-
Jegyzem meg fintorogva, jókora adag hallgatás után. Majd Danversre nézek.
-Merem remélni, hogy Pókembernek nincs igaza. Amint jobban lesznek, elengedik őket. Szerintem pedig nem fognak megvadulni. Mahr-Vehl is csak azért vadult meg, mert megfertőzték a kozmikus erejét....amivel még mindig nem tudunk mit kezdeni....-
Megvakarom a fejem, majd kicsit hangosabban és ingerültebben szólalok meg.
-Minden mutáns és miegyéb kómában vagy a diliház felé vezető úton van. Walter folyamatos támadás alatt tart minket, Lokiról nem is beszélve! Szóval mi lenne ha nem egymást marnánk, hanem csinálnánk is valamit, már ha tudunk a várakozáson kívűl mást is tenni.-

Más esetben talán még fel is nevettem volna Kariel kiakadásán, vagyis azon, amit Danvers-től kapott, de ebben az esetben nem tudtam megtenni. Nem voltam kárörvendő hangulatban, még mindig féltem amiatt, amit olvastam. Tao persze egyből a felmentésemet szorgalmazta, féltél drágám, hogy lebuktatlak? Nos, akkor remekül, mert megtetted az utolsó lépést, hogy ez meglegyen. Míg Danvers Jason-t szidta az asztalról összehalásztam egy papírt és egy tollat és gyorsan leírtam egy rövidke üzenetet. Pont, hogy ő nem volt alkalmas arra, hogy velünk legyen, hisz alig lehetne Tao-t Walter hátsójából előhúzni.
- Alkalmasabb vagyok bármilyen esetben, mint te jelenleg! – néztem rá végül.
Tyler szavaira csak elfintorodtam, ha a képébe vágnám… csak fogja be, vagy kihajítom az ablakon. Amikor Danvers odalépett mellém hagytam, hogy a vállamhoz érjen, bár ettől is összerezzentem. Amikor ellépett volna a paírt, amire írtam összehajtva nyújtottam át neki, amin a következő szerepelt:
”Ne hallgasson Caulfield-re asszonyom, nem Bruce irányít… hanem Tao. Nem tudom, hogy mióta… a hét hónap alatt nem figyeltem a többieket. A Pegazusnál jöttem rá, nem sokkal az odaérkezésünk után. Kérem tartassa szemmel, Walter miatt veszélyes lehet mindenkire.”
Nem értették, nem a halálom rázott, meg, az nem érdekelt! Meg akartam halni! Meg akartam és azt akartam, hogy azáltal Thor feltámadjon, de nem tette. Szóval tudományos dolgokat lopta el és mindent, amiből haszna lehet később.
- Triskelion? – kérdeztem végül. – Most nem érte támadás?

Vitatkozás újra, majd Kariel borul ki, hogy miért nem említették, teljesen jogosan. Mármint Danvers álláspontja volt teljesen jogos.
- Értettem asszonyom! – mondta.
A Pókember vitába nem szólt bele, de Bruce szavai után megakadt és meglepetten nézett a társára. Már feltűnt neki, hogy furcsán viselkedik és beszél, túlságosan sokat enged meg magának és az átlagosnál is közönségesebb és ellenségesebb a társasággal, ami nem vallott rá.
- Bruce? – nézett rá. – Azt hiszem, hogy rád is rád férne némi pihenés, az utóbbi pár napban te is eléggé furcsán viselkedsz, mintha nem lennél saját magad. Úgy hiszem, hogy túlságosan is befolyásol az, hogy kihez van ügye. Úgy gondolom, hogy téged is ugyanolyan joggal küldhetnélek el pihenőre, mint Lyesmith-t. Szükségünk van rá, ő ismeri ezeket a dolgokat a legjobban. Figyelni fogok rá, és ha úgy látom, hogy nem bírja tovább felmentem.
A képekre nézett, amikor kiderült, hogy miket támadtak és Danvers végigmutatta, hogy mik kaptak már támadást.
- Van olyan hely, amit még nem támadtak meg és tudjuk, hogy a listán szerepelhet? – kérdezte.

Steph persze dühöng, de ez csak nekem ad igazat, a legjobb, ha én nyugodt maradok. Jon szerint különösen viselkedem, talán sejthet valamit, de ez az akció több megpróbáltatással jár, mint bármelyik másik, Walter érintettsége épp elég indok a viselkedésemre.
így ahelyett, hogy hevesen tiltakoznék, vagdalkoznék és dühöngenék, mint Steph, inkább csendben bólintok, némileg bűnbánó arckifejezéssel Jonnak, mutatva, hogy most, nyugodt pillanatban, én is máshogy látnám eddigi tetteimet.
A slideshow izgalmasan telik, Walter kifosztott egy rakás helyet, ahol high-tech találmányokat lopott, és maga után csak romokat hagyott. Jon kérdése eléggé helyénvaló, keressünk olyan helyet, ami felkerülhet Walter listájára, várjunk rá ott.

-Ez egyre jobb és jobb lesz......-
Morgom, miután Steph és a többiek kiordibálták magukat, és végre megtudunk valami fontosat is. Kellet nekik egy helyen tárolni minden, szuper fegyvert meg istennyilát. Most még ezek is Walternél vannak. Egyre rózsásabb a helyzet, ahogy látom. Jason felé csak egeresztek egy kárörvendő vigyort, mikor Danvers kiosztja. Megérdemelte, egy élveszélyes helyzet közepén, beszívni. Ki kéne találni a srácot ha nem lenne. Komolyan.
-És ott várjunk rá? Feltéve ha persze akad még olyan létesítmény amit nem rámolt ki.

Miller megint bólintott, amikor rá lett bízva, hogy a többiekről mondja meg, hogy mikor találja alkalmatlanak őket. igazából szíve szerint a csapatra most rámondta volna, hogy pihenjenek, mert idegileg nem biztos, hogy mindenki végigbírta volna ezt az egészet. Kiderült, hogy semmit sem tudni a lényekről még mindig. A lényeg, hogy két csapatot küldenek ki, az egyik az AIM-hez megy, a másik pedig a különítménnyel. Az ötlete pedig már meg is volt, hogy miként ossza be a csapatot, Pókember és Póknő úgy vélte, hogy azoknak veszi több hasznát, egy technológiai helyen, akik még értenek is ehhez. Szóval, ahogyan Danvers feltette a kérdést, hogy önként jelentkezők Jon szólalt meg elsőként.
- Akik értenek a technológiához azok az AIM épülethez menjenek – mondta Miller. – Jason, Tyler és én a javaslatom. A többiek pedig csatlakozzanak a Különítményhez, ha mindenkinek megfelel.

Danvers átvette a lapot és láttam, hogy elolvassa. Kariel pedig még mindig osztja az ezredest. Más esetben talán még élveztem is volna a veszekedésüket, de ebben a pillanatban nagyon nem volt kedvem hozzá. A lényekről még mindig nem tudni semmit sem, úgy tűnt, hogy Clint kínzása vezetett a legtovább bármeddig is, de annak meg nem volt jó vége. Asgardot kizárja, még szép, hogy ki, arra csak trollok és jégóriások vannak, ezek sci-fiből léptek elő és nem fantasyból gratulálok a felfedezéshez dokikám. Ezt még egy gyerek is tudja, nemhogy egy olyan alak, mint te. Arra kaptam fel a fejem, hogy két csoportban megyünk ki, de nem tudni, hogy mire kell felkészülni, Walter, a lényei, az apám… csak egy átlagos nap. AIM és Central Park, eszem ágában sem volt a két pókkal menni, legalább Miller is így gondolta, hogy oda a műszaki zsenik menjenek, maradok az Asgardi módszernél és legalább Barbara és Clint is ott lesznek a közelben. Legalább olyanok, akik meg is értenek és ismernek.
- Nekem megfelel a Central Park és a Különítmény – egyeztem bele végül.