A Triskelion, Manhattan

Sötétség és fájdalom, üvöltenék de nem sikerül, ahogy a kín szétárad a testemben a kellemes bizsergés is követi, ami egészen kellemes, főleg ebben a kettősségben mintha a forró és jéghideg hullámok csapnának össze bennem. Kinyitom a szemem, lassan végignézek magamon és látom, hogy élőholt vagyok, a testem rohadt, hiányoznak belőlem darabok, ahogy körbe nézek a többiek is itt vannak, ők is zombik, feltűnik, hogy regenerálódnak és ahogy magamra nézek látom hogy én is. Remek. Lassan összeszedem magam, Jennifer-re csak egy pillantást vetek, a zöld bőre egyáltalán nem vonzz, a többieknek sokkal jobban tetszik, én csak elfordítom tekintetem és némileg eltakarom magam. Hirtelen megjelenik egy figura, Mini-Mephsito, ismerteti a játékszabályokat majd eltűnik.
~ Ez érdekesnek hangzik, sok a megkötés, de segítséget is igényelhetünk. Teljesen olyan mint egy posztapokaliptikus játék, amiben a feladat, hogy elkapjuk vagy megöljük a célszemélyt, aki ezt az egészet okozta. Hehehe. Soha nem hittem volna, hogy egyszer komolyan veszek majd egy ilyen lehetetlen elképzelést, de nagyon tetszik. Csak arra kell figyelnünk, hogy betartsuk a szabályokat...
Lassan felállok és körülnézek, a világvége utáni hangulat megvan. Miller ki is adja a parancsokat és én követem is.
- Igenis! Ruhák és fegyverek, fegyverek.
Végignézek a helyen, próbálok valamilyen használható ruhának használható tárgyat, vagy fegyvernek használható éles vagy tompa bot szerű eszközt találni, vas csövet, fát, bármit. Ezen kívül arcomhoz nyúlok, ha nem érzem rajta a festést, akkor első dolgom, hogy fekete sarat vagy iszapot keresek a földön, amivel szokásos, bejáratott, gyors, precíz mozdulatokkal felrajzolhatom a szememnél lévő két foltot és a szájnál a mosolyt.

//Jövő héten nem tudok írni, előre is elnézést a kimaradásért, tudom, hogy most kellene aktívnak lenni...//

Sikerül megfelelő iszapot és sarat találnom az arcfestés kivitelezéséhez, ennek örülök. Kutakodni kezdünk és az egyik kocsi hátuljában találunk megfelelő ruhákat, egy rövidnadrágot és egy pólót keresek magamnak, ha van akkor zoknit a lábamra, bár hallom Miller tanácsát, mást nem kötök a lábamra, akadályozna a mozgásban. A hullákkal nem sokat foglalkozok, csak a teljes pusztulás utáni hangulat részei, legalábbis elsőre így gondolom, de amikor meglátom a keléseket a testeken közelebb hajolok és jobban megnézem. Én ezt már láttam, nem tudom hol de látnom kellett. Még a többiek példáját követve magamhoz veszek egy fém rudat, szerencsére a normál fegyverzetemnek is a része egy vas cső, így remélem ezzel is elég rutinosan fogok tudni harcolni, legalábbis másokhoz képest, ezen kívül néhány követ és betondarabot is elteszek egy rongyba tekerve. Johnny szövege számomra teljesen szánalmasnak tűnik, mintha nem is a Sátán szolgája lenne, hanem egy jött-ment alak, nem tudom hová tenni azért ignorálom, ahogy minden értelmezhetetlen elemet szoktam. Figyelmem Ms. Crowce felé fordítom inkább.
~ Tényleg nem maradhat így, ha eltereli a többiek figyelmét akkor az komolyan hátráltathat minket. Ideje cselekedni.
- Rendben van, kérem hölgyem. Ne vegye magára de én most felöltöztetem.
Gyorsan ha tudok keresek egy hosszúnadrágot és egy pólót, nagyjából az ő méretét, odasietek, hozzá mérem majd szépen ráadom a ruhát. Először a pólót, majd a nadrágot, egyik kar, másik kar, egyik láb, másik láb. Közben nagyon ügyelek arra, hogy nehogy véletlenül valahol megfogjam, kellemetlen lenne mind a kettőnknek. Ha ez sikerül akkor ismét a környezetet kezdem el figyelni.
Mikor hallom a hangokat ösztönösen odafordulok és néhány bizarr külsejű alakot pillantok meg. Olyanok mint a zombik. Másodpercekig csak a kinézetüket és a mozgásukat figyelem, úgy tűnik nem látnak. Hirtelen belém hasít a felismerés, ezt már láttam, csak videón de már láttam.
- Cordyceps fungus - The Last of Us. Ez tetszik. - mondom halkan magam elé
Miller parancsára bólintok, de nem teljesítem azonnal. Az egyik betondarabot veszem elő és ugyanúgy kézjelek segítségével engedélyt kérek az elterelésre és jelzem, hogy én tudom mi ez. Ha megkapom az engedélyt akkor teljes erőből a célkeresztet is használva jó messzire a fertőzöttek háta mögé próbálom dobni a követ. Ha ez sikerül, vagy nem kapok engedélyt akkor minél gyorsabban és halkabban én is próbálok fedezékbe húzódni, és ott türelmesen várom, hogy mi következik.

Megkapom az engedélyt és el is hajítom a követ, a fertőzöttek terv szerint a hang után mennek és így tisztává válik a terep. Ezután pedig haladunk tovább a felszín felé, ahogy felérünk szép kilátás nyílik a gyönyörű lepusztult világképre, látom, hogy a többiek eltakarták az arcukat valamilyen szövettel, én is így teszek és a ruhámból kiszakítok egy részt, majd a szám elé tekerem.
~ Elvileg a gyilkos spóra minden gond nélkül átjut az ilyen gyenge fizikális védelmen, bármikor megfertőződhetünk, bár nem vagyok benne biztos de talán úgy van, hogy egyesek teljesen immúnisak a fertőzésre, mások pedig valamiért nem kapják el, egyesek pedig nagyon kis mennyiségtől is megfertőződnek. Remek kilátások, van tétje a játszmának.
Parancsra én is rögtön fedezékbe vonulok, de lehetőleg olyan helyre ami közel van a földalatti részhez, ahonnan jöttünk és egy takarásban lévő mélyedésből, vagy törmelék esetleg autóroncs mögül könnyen rá láthatok az őrszem szerű gépre. Ha sikerül ilyen helyre jutnom akkor ott lehasalok és figyelem, hogy mit és hogyan tesz a robot, mindent megjegyzek és mentek a memóriámba, később még jól jöhet. Ha viszont nincs ilyen hely akkor a többieket követem biztonságosabb helyre, majd türelmesen várok.

Találok megfelelő fedezéket ahonnan tisztán láthatom és hallhatom, hogy mit tesz az őrszem, valamilyen riasztó sugarat használ a fertőzöttek ellen. Ami természetesen be is válik.
~ Különös, nem végzett a célpontokkal, csak átmenetileg hatástalanította azokat. Nem véletlen. Később ez még fontos lehet, kíváncsi lennék a programjára és a mechanikus részeire, hogy milyen elven működik. Lehet a kivitelezés és az összkép bonyolult de biztos vagyok benne, hogy az alapötletek amik alapján készült hihetetlenül egyszerűek. Visszatérve a küldetésre, ideje fedezéket keresni.
Azonnal az egyik autóroncs alá húzódok be, remélem, hogy a sok fém valamennyire árnyékolja a gép érzékelőit. Veszek egy hatalmas levegőt, amit bent is tartok, hogy még ez se árulhasson el. Parancs szerint próbálok a roncsok alatt, a lehető legcsendesebben kúszva haladni, az őrszemmel ellenkező irányba. Ha véletlenül zajt csapok, akkor minél gyorsabban pár méterrel odébb igyekszek kúszni, majd ott teljesen mozdulatlanul kivárni. Támadás estén pedig ha tudok kitérek, elgurulok, elugrok, futok, amire lehetőségem van. Ha mást vesz észre az őrszem, a Szellemlovason kívül, akkor igyekszem közbe lépni és egy kővel meghajítani a gép fejét, hogy rám figyeljen.

Sikerül kicselezni a gépet és így tovább haladni a roncsok alatt, aztán az ég lángokba borul. Kíváncsi vigyorral az arcomon figyelem az eget és várom, hogy a tűzvihar ide le is elérjen és mindannyiunkat elporlasszon, de ez nem történik meg. A lángok formálódnak és egy igén nagy, izmos, fémbőrű mutáns lép ki közülük, nagyon epikus megjelenés, tetszik. Az ismeretlen beszélgetését az őrszemmel végig figyelemmel kísérem, lementek mindent amit tudok. Közben nem mozdulok a fedezékemből.
~ Érdekes. Nimród egység, több is van belőle, egy egész hadsereg ha logikusan számolok. Ötös szintű esemény, mindenféle látható, kihelyezett érzékelő nélkül tudtak a tér és idő utazásról. Tehát nagyon fejlett technológiájuk lehet, ami ellen esélyünk sincs. A Felsőbbrendűek Hajnala az magáért beszél. Igazán komplex ez a világ, talán még tetszene is, ha lenne megfelelő erőm, hogy önállóan cselekedhessek. De most ez minden nem számít, a küldetésre kell koncentrálnom.
Észreveszem Miller jelzését, fel akarja magát adni, hogy mi addig tovább juthassunk és befejezhessük a küldetést. Én jobb ötletnek tartom, hogy én magam tereljem el a figyelmet, nekem már nincs veszteni valóm, neki van, de ő a vezető, ő dönti ezt el, nem én. Viszont az éremnek két oldala van, lehet azért akar ő csali lenni, mert nem akar mást küldeni, valamint neki megvan a képzettsége, hogy utána járjon mindennek, nekem nincs, ebben biztos vagyok. De az közvetlen parancsmegtagadás lenne, következményekkel. Közben látom, hogy Miller addig nem mozdul amíg fedezékbe nem kerülünk. Egy ideig még tépelődök magamban.
Végül a HUD-on látható térkép alapján megindulok a lehető legbiztonságosabb irányba, minél gyorsabban és halkabban. Remélem Miller elég időt tud nyerni.

Sikerül észrevétlenül messzebb jutni, Johnny és Crowce is követ, ezzel nincs probléma. Közben ahogy hallom az ismeretlen mutáns és Nimród jól elbeszélgetnek, Miller is húzza az időt, ahogy csak tudja. Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy a képességem segítségével a legoptimálisabb, legrövidebb, legrejtettebb utat keressem, ki, koncentrálok, hagyom, hogy a játékvezérlő vezessen előre. Ha kell akkor kézjelzésekkel mutatom a többieknek, hogy merre és hogyan menjenek tovább. Nem feltétlenül katonai jelzéseket használok, hanem egyszerű, mindenki által érhető jelek, nehogy véletlenül valamilyen félreértés legyen.
Ha sikerül kiérni a veszélyes zónából azonnal valamilyen éppen maradt emeletes házat keresek, amibe könnyen be tudok jutni és a lépcsőkön feljutva, magasabbról körülnézhetek a környéken. Megpróbálok valamilyen különleges létesítményt, támpontot, célt találni, hogy merre is kellene tovább mennünk. Illetve további fegyverek után kezdek kutakodni.
Abban az esetben ha már szinte biztosan észre fognak venni, akkor kénytelen vagyok lépni. Legszívesebben Johnny-t kérném meg erre a feladatra, de inkább nem teszem, ő még később jól jöhet, csak jelzek neki, hogy baj van. Tehát ha vagy a mutáns vagy az őrszem veszélyesen közel érne hozzám, akkor egyszerűen felállok kihúzom magam, majd nem mozdulok csak a messzeségbe tekintek. Azután hirtelen "Új játékos csatlakozott a játékhoz." kaliberű szöveggel próbálom elterelni a figyelmet. Természetesen ehhez a megoldáshoz csak a végső esetben folyamodok, amíg tehetem bujkálok.

Gond nélkül tovább haladok és bejutok egy épületbe, de a többiek lemaradnak, Johnny még valahogy fedezékbe húzódik de Crowce valószínűleg megijedt és kapkodni kezdett, ami miatt az egyik őrszem észrevette. Visszahúzódok az épületbe és kivárok.
~ Akkor itt a vége, nyilván még tovább fognak keresni, ha már egy valakit megtaláltak és előbb-utóbb engem is megtalálnak. Most már csak az a kérdés, hogy feladjam magam, vagy kivárjam amíg az egyik gép utánam jön. De ahogy hallom Miller már döntött. Kíváncsi vagyok mi fog történni. A következő lépés döntő lehet.
Parancs szerint felemelt kézzel, fegyverek nélkül lépek elő az épületből, felkészülve rá, hogy támadás ér, és még megfelelő időben kitérhessek, de ha nincs közvetlen fenyegetés akkor lejjebb engedem a kezem és követem az utasításokat. Ha tehetem nyugodt tempóban visszasétálok Millerhez. Egyelőre nem vagyok biztos benne, hogy mi fog történni, de nyilvánvaló, hogy a túlerő miatt nem tehetek semmit, nem is akarok.