Heiwanna Miin Klodov

Go down

Heiwanna Miin Klodov

Témanyitás by Shadow on Vas. 30 Júl. 2017, 00:45

Név: Heiwanna Miin Klodov
Használt név: Miin
Faj: Makluans (idegen)
Nem: Nőstény
Jellem: Nyugodt, békés, eléggé diplomatikus, de azért nem a végtelenségig.
Születési helye és idő: Kakaranthara ME 728
Kor: 130 év (emberi mérce szerint olyan 18-21 év kor közöttinek felelhet meg)
Család: Nem tudni, hogy szülei élnek e még. Nincs testvére akiről tudna.
Egészségi állapot/betegségek:

Foglalkozás: Író/Szállító/kereskedő/csempész

Szakértelmek:
- Túlélési képzés.
- Alap önvédelem
- Történelem
- Filozófia
- Természet tudományok
- Antropológia
- Diplomácia

- Teherhajó pilóta
- Közös nyelv használata haladó szinten

Képesség:
- 10 tonnás erő (Teljes sárkány forma)
- 1 tonnás erő (humanoid)
- Alakváltás
- Repülés (szárnyakkal, bolygótól függően)

Külső és kép a karakterről:
Humanoid: 170cm 60kg(ebben az alakban van elvegyüléshez)


Humanoid Sárkány: magasság:180cm; szárny fesztáv: 4m; 80kg;


Igazi forma: marmagasság: 3m; test hossz (orrtól farok végig): 12m (2m,4m,6m); szárny fesztáv: 16m; 3t;


- Egy Kalandor története a régmúltról -

„Réges régen egy messzi messzi Galaxisban” felcsendül az ismerős zene a háttérben „köhöm... nem, nem az a galaxis, de kösz fiúk, majd később” a zenészek szomorúan elkullognak. „Na szóval, hol is voltunk... áhh,,, Kakaranthara egyik városában, ha épp nem a legnagyobban... Furcsa visszatekinteni, számomra nem tűnik olyan távolinak, de mégis több mint hétszáz év telt el, mióta minden elkezdődött”

Kakaranthara 728 évvel korábban

Egy átlagos nap lehetett a többségnek, csak nem a bolygó egyik nemesi diplomata családjának, akik egy új jövevényre vártak. Napok teltek el, de nem akart megszületni gyermek, kire annyira vártak, majd egyik nap már sírás verte fel a ház népét, ezzel mindenki tudtára adva, hogy igenis itt van a törékeny kis teremtmény. Kisebb volt, mint kilett volna, gyengébb is, de szülei számára tökéletes.
Semmi se jött könnyen a legfiatalabb Klodov számára. Sokszor gyűrték le a betegségek, és nem egyszer tűnt úgy, hogy nem fogja megérni, a nagykorúságot se. Azonban a küzdeni akarás megtette a hatását, mert azt tudott Miin. Minden karmával kapaszkodott az életbe, és ahogy teltek az évek, ez egy kicsit se fakult. Bár nagy volt az elvárás és testi gyengesége miatt sok pofont kapott kortársaitól, de ennek ellenére küzdött tovább.
Az évek ahogy teltek a Miin egymás után járta az iskolákat, hogy azt erősítse jobban, amiben képes volt versenyre kelni másokkal, az pedig a tudása volt annak ellenére, hogy az évekkel együtt egyre jobban kezdett megerősödni, bár testileg elmaradt társaitól, ahogy fajának több képességére se volt képes, azonban tudása ebben ellensúlyozta.
Ezek mellett gyakran utazott szüleivel is, hogy megismerjen más népeket, és azt, hogy hogyan is kell viselkednie, mint a család diplomatáinak következő generációja, bár a fiatal Klodov szíve teljesen másra vágyott, nem arra, hogy ékes szólással és nyugodt higgadt viselkedéssel kezelje a kényes ügyeket, hanem arra, hogy csatangolhasson szerte a galaxisban, népeket ismerhessen meg, figyelhesse, hogyan élik életüket. És még kevésbé vágyott arra, hogy ha betölti a kort, akkor egy másik nemesi család gyermekének párja legyen.
Ebből adódóan tanulmányai közé is bekerültek másabb képzések is, amik lazábban kapcsolódtak ugyan a diplomáciához is, de mégis jobban az adott fajokkal, népekkel foglalkozott. Emellett önvédelmit is tanult, hogy képes legyen megvédeni magát és ezzel is erősödni.
Az évek csak úgy repültek, ahogy belemélyedt a tudományokban, egészen addig, míg be n töltötte a százéves kort. Ekkor jött egy nagy pofon számára, amit egy kicsit nehezen tudott megemészteni: Ekkor találkozott azzal akit már majdnem születése uta neki szántak. Miin próbált jó képet vágni az illem kedvéért az eléggé elkényeztetett csak a rangjával hencegni tudó buta ifjú nemeshez, aki nemes egyszerűen közölte vele, hogy szoktassa magát a gondolathoz, hogy csak azért lesz, hogy őfenségét kiszolgálja, semmi másra.
A nagy találkozás és jelenet után Klodov házaspár kikérte lányuk véleményét a megnyerő, erős nemes úrfiról, persze anélkül, hogy tudták volna, hogy mi történt.
Miin kifejtette az elég negatív véleményét a jövendőbelijéről, és hogy ő nem megy hozzá egy ilyen bunkóhoz, természetesen a sajátos stílusában szépen körül írva, de eléggé nyomatékosan, és félreérthetetlenül. Szülei persze diplomatákhoz méltón próbálták kezelni a helyzetet a pozitívumokat hangsúlyozva és hogy még megváltozhat, éretebbé válhat a hátralévő évek alatt, de eléggé kevés sikerrel. A házasság fontos volt a két családnak, és ezzel Miin tisztában volt, de azzal is, hogy nem akarja elnyomva leélni az életét, egy olyan mellett akit képtelen lenne szeretni. Épp ezért kereste a lehetőséget, hogy hogyan tudná elkerülni a dolgot. Sokat utazott, véletlen akkor mikor leendő párja meg akarta látogatni, amit sikerült is elkerülnie húsz éven keresztül, de aztán jó eséllyel a másik család nyomására szülei úgy szervezték meg a találkozást titokban, hogy Miin nem tudott róla és már az fogadta otthon, hogy ott van az úrfi és a családja.
Miin elővette a legjobb modorát annak ellenére, hogy majd szétvetette a méreg, hogy saját szülei csalták így „csapdába”. Tudta mire megy ki a játék és ezért is akarta elkerülni minden áron, de már nem tudta. Nemesi sarj ként előbb a hivatalos leány kérés kellett, hiába volt elígérve már a keze réges-régen, de az úrfinak és családjának is tartania kellett ehhez magát, és kitűzni utána az esküvő napját is közösen, majd bejelenteni a nyílvánosság előtt. Persze  az ifjú nemes már nyeregbe érezte magát, hogy meg szerezte hivatalosan is egy bár az átlagnál kisebb, de jól kinéző szintén nemes családból származó leányzó kezét, akit könnyebben utasíthat maga alá. Épp ezért nem igazán akart várni tovább és még abban az évben megejteni a dolgot. Azonban Heiwanna válasza keresztül húzta a terveit. A fiatal Klodov hosszabb érvelésben kifejtette, hogy nagykorúsága előtt nem kíván a házasságot kötni, ami egy évtized múlva következik be, és addig kéri Jegyese és családjának türelmét, emellett, hogy addig befejezi a tanulmányait is.
Az úrfi szülei bele mentek, ahogy Miin szülei is, így nem volt választása az úrfinak se, aki már az ágyában akarta volna látni a fiatal leányzót és ennek hangot is adott, mikor kettesben maradt Miinnel, hogy ezért még megfizet keményen, hogy így megalázva az ő szavával szembe mert menni Heiwanna.
Miin ráhagyta a dolgot, mert volt valami amiről ekkor még senki se tudott, még saját családja se. Egy kiút a helyzetből, ami egy expedíció volt. Csak évek múlva ált elő ezzel, és akkor is csak egy pár évesről beszélt, ami az előtt végetér, hogy hozzá kéne mennie a Jegyeséhez, bár tisztában volt azzal, hogy szülei tudják jól, hogy Miin nem fog visszatérni az esküvőre.
Az esküvő előtt két évvel, az indulás előtti hónapban Miin elbúcsúzott szüleitől, és elhagyta a bolygót, álcázva magát, hogy más ne kövesse, majd azzal hunyta le a szemeit, hogy ő győzött, mert nem lesz azé, aki meg se érdemli.

„Vannak dolgok, amikre jobb nem is emlékezni, és jobb ha senki se tudja meg... Ilyen az is, hogy honnan származom, és ki is voltam... jobb lesz mindenkinek...”

- 2 éves bővítés -

Repül az idő, bár ez attól is függ, hogy mit is csinálunk. Bár ha jobban megnézem sokat merengeni rég volt ennyi időm. Már két év eltelt azóta, hogy szó szerint bezuhantunk eme világba és megindult az új fejezete az életünknek.
Három felé indultunk meg és még azon belül gondolom ki-ki ment a saját útján tovább amit választott magának megfontoltan, vagy épp közel se úgy.
Számomra az út a Köztársaságba vezetett elsőre, ahol befészkeltem magam hosszabb időre az irattárakba. Tanultam, feljegyeztem dolgokat, írogattam az elméleteimet miért van itt ennyi faj, ami jócskán több, mint ami elvárható is lenne. Ezekről némileg egyeztettem a helyi ezzel foglalkozó tudósokkal/kutatókkal, majd kiadtam ezeket, hogy mi az én néző pontom. A kezdeti pozitív jelek ellenére nem éreztem nagyon azt, hogy előrébb jutnék, ráadásul bár voltak érdeklődők, de nem igazán lettek kelendőek az alkotásaim, ami azért nem is lepett meg túlzottan. Próbálkoztam még néhány mű erejéig beszéd, beszéd művészeti könyvekkel, hang anyagokkal, de végül ez is csak egyre jobban arra ment, hogy hát nem nagyon érdekel senkit. Az idő pedig egyre jobban telt, már hetek, hónapok mentek el az érkezésünk óta, és én csak még mindig ugyan ott voltam Coruscant-on, ahol a Jedi templom és a Szenátus is volt. Igaz nem panaszkodhatok, mert ennek köszönhetően eltudtam látogatni a Jedi templomba, beszélni a Mesterekkel, és egyszer a tanács elé is járulhattam. Érdekes élmény volt, beszélgetni a tanaikról, világ nézetükről. Bár az államforma igen más volt, mint amire emlékeztem, bár erről is voltak ismereteim korábban, de az amiben a Jedik hittek, legalábbis a békés rész már annyira nem. Úgy éreztem, hogy a saját fajom is inkább ilyen békés lehetett, ez a kerüljük el a harcot, ha el lehet elvvel. Talán ezért is lettem ilyen, aki inkább szereti beszéddel megpróbálni megoldani a helyzeteket. Ezek után olyan meghívást is kaptam amit nem hiszem, hogy sokan kapnának: Személyesen a főkancellártól. Kis segítséggel szereztem be elegánsabb ruhákat, mert hát akárhogy mégse jelenhettem meg egy vezető előtt, bár igaz, hogy a Jedi tanács előtt is eléggé normálisan felöltözve voltam.
Maga a beszélgetés eléggé egy oldalú volt, hiszen nem tudtam sokat mesélni magamról, csak a tudásomat használhattam, ami így is elég volt ahhoz, hogy részemről ne sok hallgatás legyen, hanem párbeszéd féle. Teljesen olyan személynek tűnt mint aki szívén viseli a Köztársaság lakóinak a sorsát, és nem is akar visszaélni a hatalommal amit nekik köszönhet. Kaptam némi kedves gesztust arra is, hogy némileg támogatva lesz az utam is.
Eme találkozó után ismét teltek csak a hetek, addig míg már féléve voltam Coruscanton. Nem tudom azt mondani, hogy rosszul éltem itt, mert némi pénz jött aminek hála eléldegéltem, de ahhoz kevés volt, hogy világot láthassak.
Épp ezért az űrkikötőben keresgéltem munkát, majd álltam be egy kereskedőhöz rakodónak, hogy eljussak más bolygókra is. Nem volt annyira megterhelő a feladat, és ennek hála tapasztalatokat szerezhettem, más fajokat látattam, megfigyelhettem. Eme utazásoknak hála csak gyűltek a jegyzetek, a tapasztalataimról, majd kiadtam egy kis művet: A csillagköd fajai egy messziről érkezett kalandor szemével. Nem adtam neki túl nagy esélyt, hogy ez is egy minimálisnál többet is hozna és jó részt erre nem is utalt semmi. Ráadásul ezek ezek mellett a pénzem is egyre jobban megfogyatkozott. Nem volt egy könnyű időszak, de végül az segített át rajta, hogy kemény döntéseket hoztam.

Munkát kerestem, de most már nem csak ilyen alkalmi utazgatásokra, hanem kicsit tartósabbat. Ez nem ment túl könnyen míg nem akadtam egy fiatal Cathar kereskedőre, Tyrr Tin-re aki bár a Hutt űrből származott elég sokat volt itt a Köztársasági területeken és szállított ezt azt, volt, hogy a Birodalomnak is. Ez magával hordozta azt, hogy elég sok helyre eljuthattam és gyűjthettem alapanyagokat a következő írásomhoz, de meg volt az árny oldala is. Nem volt pénzem, hogy eltartsam magam, sőt a bejövő pénz arra is csak éppen elégséges volt, hogy a szállásom fizethessem belőle Coruscanton. Ennek fényében kellett egy hely, ahol alhatok és még kajám is jobban lesz mint most. Egy ideig azonban ment még, hogy titkoljam előtte, hogy nem megy úgy a sorom, mint kéne, és amit kapok fizetséget az se elég sokmindenre. Azonban az egyik út során rosszul lettem és Tyrr-nek feltünt igen hamar és félre húzott egy kis helységbe a hajón. Kérdőre vont, hogy mi a bajom, és én meg bevallottam, hogy nem ettem egy ideje. Ezután kaptam egy keményebb fejmosást, aminek egy ajánlatt lett a vége.
-Nem kényszer, és nem is foglak rá kényszeríteni Miin, de ahogy elnézlek nem vagy abban a helyzetben, hogy nemet mondhass.
-És mit kérsz cserébe tőlem Tyrr, ha elfogadom?
-Engedelmességet, cserébe lesz hol aludnod, lesz mit enned és amit pluszban keresel a tied. Akármikor vissza vásárolhatod a szabadságod és mehetsz utadra. De nem kényszer. Mondhatsz nemet, csak két dolgot tennék hozzá. Ez az ajánlat csak most érvényes, később nem ajánlom fel, hogy megkapod ugyan ezt kamatok nélkül, a másik, hogy az élet vason is többet ér, mint szabadon éhen halni. Gondold ezt át Miin. – Tyrrnek nem kellett sokat várni, hogy döntsek.
-Rendben, elfogadom, de ez nem azt jelenti, hogy akármit megteszek.
-Nem vagyok olyan.
Ezek után lényegében felszámoltam a szállásom Coruscanton és a hajóra költöztem, mint Tyrr rabszolgája. Hát kicsit se azt kaptam amire számítottam. Tyrr és legénysége, kiszolgáló személyzete akikkel megismerkedhettem családtagként kezeltek, nem rabszolgaként. Volt egy kis szállásom a hajón, ahol tudtam irogatni, társaságom és utazási lehetőségem, főleg, mert a következő időszak jó részét az űrben éltem le lényegében. Eközben is tanultam, hiszen nekem is értenem kellett némileg a teherhajó irányításához, ha volt valami furcsa zaj, azt mi okozhatta, hogy tudjam mondani a szerelőknek, és így célzottan tudják a hibát keresni, ennek hála a hajó minnél gyorsabban menet kész legyen. Egymás után teltek a hetek, hónapok, és a sok munka, ökörködés mellett kiadtam a korábbi könyv következő részét, hiszen tudtam most így annyit félre tenni a bejövő pénzekből, hogy erre költhessek. Hát igen nem volt egyszerű mindig diplomatikusnak lenni, mikor nem egyszer a gyerekes csínytevések és ugratások mentek, akár egy csapat kölyök, akik közt Tyrr-nek nem nagyon sikerült rendet tenni mindig, főleg, mikor ő magam is áldozatául esett egy-egy poénnak.
Már lassan egy éve voltam eme csillagködben, és kezdtem azért bele tanulni a helyi életbe rendesen. Birodalmi és Hutt területen éreztem jobban a lenézést, ugyan akkor azért Köztársasági területen az egyet nem értést a státuszommal. Azonban ez lett egyik napról a másikra a legkisebb gondom, főleg mikor egyik nap egy másik hajón tárgyaltunk egy szállítmányról Tyrr-rel, amikor ránk rontottak. Ekkor már tisztában voltam, hogy a csapat akik látszólag kereskedők, valójában csempészek és ebből élnek jobban, de most balul sült el valami, és nem is kicsit.
Csak annyit láttam, hogy nyílik az ajtó a légtérben és kilökik Tyrr-t röhögve. Ösztönösen mozdultam és lekapva egy gránátot az egyik övéről a többi fegyver közé dobtam futva, majd kivetettem magam a hajóból, mielőtt az felrobbant volna. Egyenesen zuhantam Tyrr után összehúzva magam, hogy minél előbb beérjem. Ahogy utolértem a kapálózó Cathart elkaptam, és megtettem azt, amit más szeme láttára nem: átváltoztam, de nem elaprózva, hanem teljes formába, aztán kitárva szárnyaim kezdtem vízszintesbe hozni magunkat, majd kicsit keményebb becsapódás után keltem fel. Tyrr is megúszta, de láttam a szemébe a rettegést, ahogy nem tudta mi vagy ki vagyok. Lehajtottam fejemet, majd odébb kullogtam, mialatt visszaváltoztam és leültem egy szikla tövébe.
-Miin? Mi vagy te? – jött a kérdés, mikor oda merészkedett Tyrr.
-Valójában? Az amit láttál, egy... Makluans – válaszolom, majd bele telik pár pillanatba, hogy ráébredek arra amit mondtam, és ezzel együtt másra is: Emlékszem.
-Nem ismerem eme fajt – csóválja Tyrr a fejét, majd elém guggol és szorosan átölel. – Köszönöm, hogy megmentettél! Nem hittem volna, hogy túlélhetjük ezt.
-Én se... – szólaltam meg talán kicsit túl őszintén is.
-MI?! – kérdez vissza elég meglepődötten Tyrr.
-Nem repültem több száz éve... – válaszoltam teljesen nyugodt hangon, mintha csak azt mondanám, hogy a napok magasan járnak.
-Elment az eszed Miin?! Mi lett volna ha nem sikerül? – akad ki kissé fiatal gazdám.
-Akkor most nem háborognál ezen és én se hallgatnálak – felelem, mire csak Tyrr hülyén pislog, majd mikor elmosolyodok nevetésbe tőr ki, ahogy én is.
Eme kis kaland nagyobb forduló pont lett az életemben, mint gondoltam volna. Főleg, hogy emlékeztem és ennek fényében elkezdtem egy több részes sorozatot, Mesék egy Messzi Messzi Galaxisból címmel, ami jóval nagyobb siker lett és lényegében a régi emlékeimre alapozva írtam meg, de ezúttal már jóval fiatalabb korosztálynak, de úgy, hogy az idősebbek is élvezzék. Igen gyorsan hatalmas siker és nem csak ezek, hanem amiket eddig irogatttam azok is. Persze nem hagytam abba ezek után a galaxis fajairól szóló írásaimat se, akikkel megismerkedtem utazásaim alatt.
Tyrr is visszaadta a szabadságom, bár még az előtt, hogy a pénzt visszafizethettem volna, mondván, visszafizettem azzal, hogy megmentettem. Ennek ellenére nem mentem sehova, maradtam velük, bár az életem egy kicsit megváltozott. Lettek támogatóim akik előtt pofa vizit is kellett jó pofizással, aztán lettek olyanok akik plusz pénzt adtak a fajokról szóló könyv folytatására és voltak akik a meséket támogatták jobban. Tehát sokszor utazások alatt csak irogattam, néha megszakítva pakolászással, vagy pilótáskodással, esetleg azzal, hogy félig meddig elveszek a hajtóműben, hogy segítsek cserélni egy-két alkatrészt. Próbálgattam úgy szervezni a dolgaimat, hogy a lehető legminimálisabb kiadással és kitérővel jussak el egy-egy bolygóra, vagy a kért fajok megfigyelésére, vagy egy-egy támogatónál esedékes találkozóra.

Emlékeim visszatérése azért nem csak jó dolgokkal jártak, hanem egyben némi szomorúsággal is. Tudom, hogy mit hagytam hátra, de azt is, hogy tisztában voltam, hogy az út hossza miatt ha haza is térek, akkor is nagy eséllyel már senki se fogad. Nem tévedtem, mert amennyi idő eltelt, már kérdéses volt, hogy él e még valaki, de az is biztos, hogy ha vissza tudnék menni, akkor is mire letelik ennyi idő már biztosan senki se maradna. Azért hozott pár álmatlan éjszakát a csillagok közt, amikor csak ültem a hajó alatti ágyú állásban vagy a pilóta fülkében és néztem a messzeséget.
-Hiányzik az otthonod? – hangzott fel a kérdés egyik ilyen este. észre se vettem, hogy Tyrr ébren van és felém nyújtott egy doboz innivalót.
-Ennyire látszik? – kérdeztem vissza, miközben átvettem az italt, és belekortyoltam a forró italba.
-Némileg változtál azóta, hogy emlékszel, ne aggódj nem rossz irányba, csak mégis másabb vagy.
-Könnyebb volt emlékek nélkül új életbe kezdeni, mert nem tudtam mi volt korábban, de most azért van ami hiányzik. Azonban kénytelen vagyok lezárni a múltam ami felszínre került és tovább lépni, mert ha még lehetőségem is lenne rá, hogy haza induljak, az út hossza miatt mire hazaérnék már nem várna rám ott senki – közben felhúzott lábakkal ücsörgök a másodpilóta ülésébe, az italt kortyolgatva. Tyrr leül a pilóta ülésbe, és engem figyel elgondolkozó képpel.
-Bátorság kellett, hogy belevágj egy ilyen útba Miin, és elég kalandvágy is.
-És ha tudományosan nézem amit itt találtam teljesen megérte. Hihetetlen ez a hely, ahol éltek, eme sok faj. – pillantok rá, majd ki az ablakon – De a honvágy, szerintem olyan dolog ami neked se ismeretlen.
-Nem ismeretlen, de nálad ez most más.
-Majd ez is enyhül és elmúlik. De menj pihenj le, mikor oda érünk leteszem a gépet, aztán felkeltelek.
-Rendben, de ha fáradt vagy, akkor csak kelts fel nyugodtan. – ezzel Tyrr megindul a szállások felé. Látom, hogy visszanéz, és tudom, hogy nem akar egyedül hagyni, de jól tudja mikor vágyik a másik egy kis egyedüllétre.

Az utak többsége csendesen telik, így nem okoz túl nagy gondot az, ha az étkezőben, vagy a szobámban vagyok és irogatok, de van mikor a késő rakományra várva az űrkikötőben a pilótafülkében ücsörögve teszem ugyan ezt, vagy a hajó hasa alatt a teher liften fekve várakozok, mert hát nem mindig jön össze a pontosság a szállítóknál. Van mikor nincs idő ismerkedni, de van, hogy egy-egy bolygón ragadunk pár napra, mert valaki valamit nagyon elszámolt. Ekkor jön az a rész, hogy fogom a batyum és neki vágok a környéknek Tyrr vagy egy embere kíséretében, aztán beszélgetek a helyiekkel, megfigyelem őket, hogy mit hogyan tesznek, hogyan beszélnek. Próbálom kideríteni, hogy ténylegesen hogyan élik az életüket. Ez általában nem könnyű, mert idegen vagyok, és van ahol nehezen állnak neki velem beszélgetni, de mikor elnyerem a bizalmukat már könnyen megy a dolog. Csak idő kérdése minden, amiből persze sose tudom, hogy mennyim is van, mert csupán annyit áldozhatok erre, ameddig meg nem jön az árú, amit el kell vinni, hiszen, ha mi nem vagyunk ott akkor hiába ők késnek napokat nekik áll feljebb.

Ezek a kis kalandozások persze nem mindig voltak ennyire veszélytelenek, és eseménytelenek. A Birodalmi területek kicsit problémásabbak voltak ahol nem nézték jó szemmel, hogy egy nem humanoid mászkálgat.
Egyszer meg is jártam alaposan. Épp egy kis űrkikötő melletti nyomor telepet néztem meg, mikor belefutottam egy őrjárat félébe. Épp egy szegény család meséjét hallgattam, az életükről, hogy hogyan is telnek a napjaik nyomorban, mikor igazoltattak. Ritka eset volt, de nem volt velem se Tyrr se valamelyik embere. Igazából Tyrr épp vitázott, hogy hol az árú amit vinnunk kell és már jó egy napja ott vesztegeltünk, miközben a többiek a kényszer pihenő alatt a készletek feltöltéséhez szerezték be a dolgokat. Így egyedül voltam.
-Látom gazdád elég rövid pórázon tart rabszolga... na irány vissza a kikötőbe dolgozni naplopás helyett.
-Elnézést, ha esetleg rossz helyen tartózkodom, de természetesen visszatérek a kikötőbe, ha nem szabad itt lennem. – szokásos nyugalommal voltam, és igen, nyakamban ott volt Tyrr nyakörve, és rajta az azonosítóm, szerencsére egy nyomkövetővel, mert a következő amit láttam egy közeledő puskatus, erős fájdalom, majd minden elsötétedett. Következő amire emlékszem, hogy láncon vagyok, fáj mindenem elég alaposan. Éreztem a vért a számban, amit kiköptem, majd körbe néztem elég kábán. Hideg volt, fáztam, lassú voltam, tompa, majd ismét eszméletem vesztettem. Később jöttek faggatni, „kikérdezni”, ahogy ők nevezték, de lényegében csak élvezettel megvertek jó alaposan. Megfordult a fejembe, hogy ha most változok át nem lenne esélyük, de hosszútávon nem lett volna jó, de lehet már röviden se. Két nap, ennyit töltöttem fogságban, de jóval többnek tűnt, mire Tyrr-nek sikerült kihoznia.
-Még egy ilyet csinálsz, esküszöm elveszem a szabadságod és láncon leszel hajón. – Morgott Tyrr, miközben ellátta a sebeimet a hajón, mialatt elhagytuk a bolygót. – Tudod milyen kevesen múlt, hogy kitudtalak hozni és nem végezted valami munkatáborban ahol aztán azt is letagadták volna, hogy valaha láttak, nem hogy távozhattál volna onnan, főleg, ha rá is jönnek mi vagy valójában. Számukra nem lennél több, mint egy igen erős iga húzó vagy kísérleti patkány, ezt ne feledd el. Birodalmi területen nincs semmi jogunk. Megtűrnek, mert árut szállítunk, ennyi. Ha már rossz szögben landolunk már szinte azért is bevihetnek...
-Ezt most elég kemény lecke volt... – mondtam csendesen - ...hogy tudtál kihozni akkor, te se vagy másabb az ő szemükben, mint én.
-Fogalmazzunk úgy, hogy volt aki tartozott nekem és így ennek nem lesz nyoma. De nem tudom garantálni, hogy máshol ennyivel megúszod.
A beszélgetés és a fejmosás még tartott egy ideig. Rengeteg sérülést szereztem, és fájt mindenem egy darabig. Hetekbe telt, mire újra rendesen tudtam tevékenykedni a hajón, majd segíteni a többieknek, és nem csak írni.
Tyrr egy jó ideig birodalmi területen nem engedett le a hajóról még felügyelettel se, maximum annyit tehettem meg, hogy segíthettem felpakolni a teher liftre, majd lepakolni onnan, de el nem hagyhattam jobban a hajót ezeken a helyeken. Nem szerettem a Birodalom területeire járni, de muszáj volt, mert oda és onnan is szólt a fuvar, amiket teljesítenünk kellett, ezért határoztam úgy, hogy visszamegyek Coruscantra egy rövid időre egyenesen a Jedi templomba. A többiek nem értették meg elsőre, de Tyrr igen. Ő volt az aki tisztán látta a jeleket és az ellenérzéseimet, amiket ahogy rejtegettem a többiek nem vettek észre. Reméltem, hogy más se fogja. Naiv gondolatok.
Morwen Mesterrel találkoztam, akinek első pillantása mindent elárult, majd félre is vont, hogy rá is kérdezzen mi történt. Olyasmi kavargott bennem, ami számomra is idegen volt, félelmetes. Nem tudtam uralkodni az érzelmeimen, még akkor se mikor elmondtam. Vertek meg korábban, mert emlékeztem erre, de nem így, nem ennyire megalázva, ok nélkül. Időbe telt ezek után, hogy Morwen kezei alatt magamra találjak, uraljam az érzelmeim, ahogy korábban, és meditáljak. Igen, bár fajunk és szülőhelyünk eltért, de ez eléggé hasonló volt. Bár Ő azért uralta, hogy a világos oldalon maradjon, mi azért, hogy a békét fent tarthassuk. Ők őrök, mi békés Kalandorok egy olyan világban és korban, ahol a háború mindennapos vendég volt. Ahogy teltek a napok, és a hetek, úgy tértem vissza ahhoz ami voltam. Béke és nyugalom mindenek előtt. Talán ha fiatalabb lettem volna lehettem volna Jedi. De most azon vagyok, hogy kiürítve elmémet újra a béke útján haladjak tovább. Több mint egy hónapba került, mire Morwen útnak eresztett és visszatértem Tyrrhez és a csapathoz.
Tyrr közben egy meglepetéssel készült számomra: Egy kissé átalakított YT-1300 várt rám a kikötőben, amit hivatalosan azért vett, hogy könnyebben és többet szállítsunk, valójában pedig azért is, hogy így nyugodtabban tudjak kitérőket tenni, mikor nincs sűrgős meló. Természetesen letisztáztuk, hogy kifizetem neki és nem, nem leszek a tulajdona ismét, csak egy szállítója.
-Pff nem, mintha hajlandó lennél levenni a nyakörvet amit kaptál tőlem.
-Hülye leszek, így ha bajba kerülök rám akadsz és kihúzhatsz belőle.
-Na még mit nem, nem az én dolgom, hogy kihúzzak egy lánykát a bajból mikor bele kerül, mégis minek nézel engem?
-Jajj, ne játszd meg magad Tyrr, ismerlek, és tudom, hogy rád számíthatok.
-Na de menj, pakolj át és tessék jelentkezni, hogy hova mész, ha épp nincs meló. Bár jelez a jeladód, hogy merre tartasz, de azt nem közli, hogy magadtól mész oda, vagy visznek.
-Igen Apuuu – dugom ki gyerekesen a nyelvem, mire Tyrr csak a fejét csóválja.
-Ha így folytatod rád zárom és maradsz a hajómon egy kis ketrecben, Miin.
-Ezt akkor se váltottad be mikor még alapod is lett volna rá – Tyrr az eget nézi, miközben a csapat többi tagja már fetreng a nevetéstől. Hát igen, nem ez az első ilyen köztünk és nem is az utolsó persze.
Lassan végig nézem a hajót, majd cuccaim átpakolása után, búcsút intek Tyrr-nek, hogy pár nap múlva jelentkezem nála. Furcsa volt egyedül nekivágni az útnak, mindig volt velem valaki, és kissé magányosan is éreztem magam igen hamar ahogy utazgattam. Volt időm merengeni, amiből egy üzenet zökkentett ki... Coruscant, még pedig személyesen a Főkancellártól. nagyon reméltem, hogy kérésem szerint Morwen nem mondott semmit arról, hogy mi lett velem és ez csak egy kis találkozó megfűszerezve, a kérdéssel, hogy megy az életem, a fajok tanulmányozása.
Ezzel meg is indultam a Köztársaság szép fővárosa felé. Nem akartam nagyon váratni a Főkancellárt, így ahogy odaértem, egy gyors rendbeszedése magamnak, kiöltözés, majd irány a sikló ami ott várt, hogy oda vigyen. Szerencsére nem jutott el ide a „birodalmi nevelésem” híre és nem is hoztam szóba. Csak egy kis beszélgetés, hogy mik a tapasztalataim, hogyan látom külső szemmel a dolgokat, és mind ezek mellett gratulált, hogy sikerült az írással némi hírnévre szert tennem, miközben találtam olyan munkát magamnak, aminek segítségével még könnyebben el is tudom érni a bolygókat, amikről írok is. Könnyed társalgás volt, bár eléggé illedelmes is. Miután végeztünk visszatértem a hajóra, ahol üzenet fogadott, hogy Korélian lesz egy fuvar is, meg valami árverés féle, amin körbe kéne néznem. Nem nagyon ellenkeztem, átöltöztem és visszajeleztem Tyrr-nek, hogy már megyek is.

Korélia egy érdekes hely volt, nem épp a kereskedés fellegvára, de azért voltak jó üzletek is. Egyedüli nagyobb nehézséget a CorSec jelentette, de azért velük se volt még sohase bajom. Most se volt máskép. Főleg, hogy megint az árú nem várt rám, amin már meg se tudtam lepődni.
Ennek fényébe úgy döntöttem bemegyek elsőre és körbenézek az árverésen. Nem számítottam semmi komolyra, talán pár kiszuperált droidra, a hajóhoz, ami nem ártott volna, de ehelyett teljesen másba botlottam bele: Qˋayem Kor. Jó volt valakit látni azok közül akikkel érkeztem, és egy kicsit elbeszélgetni vele, azonban némileg eme beszélgetés tovább is ment, mert ajánlatot tettem neki. Na persze nem olyat, hanem hogy csatlakozzon hozzám egy kis pénzzért, szállásért, ellátásért, meg ami kell neki. Nem hittem volna, hogy rábólint, de megtette. Ennek örültem több okból is: Nem utaztam egyedül és mivel ő eléggé ember szerű volt, így birodalmi területeken is talán tudott segíteni, azonban ebbe nem igazán akartam bele menni. Jobb ha azt tudja, hogy szállítok, és kereskedek is nagyon ritkán. A többit talán már egy nyugodtabb helyen, és nem ott ahol a CorSec vagy más fülelhet.
A Kis beszélgetésünk után mennem is kellett a kikötőbe, mert megérkezett a késő árú, aminek hála, már is volt mivel foglalkoznia Qˋayemnek is, azon kívül, hogy bepakolt az egyik háló fülkébe. Ketten gyorsabb volt elpakolni, aztán előre.
Volt időnk az űrben beszélgetni miután berendezkedett. Közben Tyrr-nek is elmondtam, hogy tudjon róla, ne az legyen, hogy betoppan és akkor szembesül vele.
Ezek után gyorsan teltek a napok hetek, hol a pilóta fülkében voltam, hol az étkező asztalnál rendszereztem a számlákat két szállítás között, hol irogattam, a következő könyvet.
Voltak necces melók, amik csak látszólag mentek simán, de ez vele jár a dolgoknak. Közben persze Qˋayem is tudott magának szerezni dolgokat a bolygókon, vagy tettünk kitérőket, de elég látványosan kerültem a birodalmi területeket, csak erre nem adtam semmiféle magyarázatot, hogy miért is.
Egyszer azonban jött egy beszélgetés Tyrr-rel ahol kicsit nagyon terelt, mire rá kérdeztem elég konkrétan, hogy mi a baj és ezt már útitársam is hallhatta, mert tőlem szokatlanul eléggé felemeltem a hangom.
-Lenne egy birodalmi... – kezdett bele Tyrr
-NEM – morrantam fel azonnal.
-Tudom, hogy nem akarod, de te vagy a legközelebb, csak felveszed és mész, semmi más. Nem fognak megint...
-Akkor se szívesen, de megteszem. Azért állj készen. A jeladó aktív a nyakörvemen.
-Ha nem jelentkezel és sokat vagy ott megyek. Tyrr vége...
Eme kis beszélgetés után, csak ültem a pilóta ülésben a másodpilóta ülésére téve a lábaimat és csak néztem ki az ablakon. Tartottam ettől az utazástól, de bíztam Tyrr-ben, ezért belevágtam.
Szerencsére gond nélkül lement a fuvar, de úgy éreztem, hogy majd beszélnem kell Qˋayemmel. Jobb ha tud egy pár dolgot, amit nem tudtak meg azelőtt, hogy szétváltunk volna és a birodalmi incidens, amiről szintén nem tettem neki említést, pedig talán jobb ha tisztában van vele.

Lassan két év telt el érkezésünk óta és ahhoz képest, hogy nulláról kellett kezdenünk, sikerült eredményt is felmutatni. Azért kíváncsi lettem volna, hogy megy a sora a többieknek. De ez olyan kérdés volt, amire lehet nem fogok választ kapni még egy jó ideig. Egyenlőre csak annyi a biztos, hogy jót szórakozok azon, ahogy az R9 ott csipog Kor mellett, miközben szerelget, meg beszélgetéssel is jól telik az idő. Bár furcsa, hogy ő nem emlékszik én viszont igen. De mindegy is, legalább valaki van most itt velem és nem magányosan utazgatok csak.


A hozzászólást Shadow összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. 23 Szept. 2017, 23:48-kor.
avatar
Shadow
5. szint - 12 kredit

Hozzászólások száma : 393
Hozzászólások régi : 950
Korábbi szint/kredit : 10. szint - 22 kredit
Aktuális szint/kredit : 10. szint - 22 kredit
Join date : 2011. Aug. 19.
Tartózkodási hely : Pokol

Karakteradatok
Főkarakter: Amara
Főkari/multi: Multi

Vissza az elejére Go down

Re: Heiwanna Miin Klodov

Témanyitás by Rhyssa Edaara Quillan on Szer. 02 Aug. 2017, 21:10

Elfogadva, adatlapot írj még.

_________________
Rhyssa Edaara Quillan-E’ron – roppant komplikált köztársasági pilóta, erőhasználó, Jedinek hitt Sötét Tanácstag férjjel
Kaylyn Rix – örök kedvenc, erőhasználó fejvadász, Pellaeon fan; - Mesélői, Birodalmiak, Köztársaságiak, Alvilágiak
HoloNet News - a sík játékai, itt lehet nyomon követni, hogy ki hol játszik, milyen kalandok futnak éppen
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Rhyssa Edaara Quillan
Lil'SW KM

Hozzászólások száma : 1197
Hozzászólások régi : 0
Join date : 2017. Jun. 13.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Multi

nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Heiwanna Miin Klodov

Témanyitás by Shadow on Csüt. 03 Aug. 2017, 00:02

Adatlap:
Szint: 2
Pont: 12

Erő alkalmazások:
0 pont: Erőérzékelés
0 pont: Meditálás


Felszerelés:
Fordítógép
Tyrrtől kapott jeladós nyakörv.

6,5 pont: (30.000 kredit) - egyszerû fegyverzettel felszerelt közepes méretû szállítóhajók (átlagos rakterület: 100t)
YT-1300:

5 pontos üzlet: 10000 credit/hó

Kredit:

Különleges képességek:
- 10 tonnás erő (Teljes sárkány forma)
- 1 tonnás erő (humanoid)
- Alakváltás
- Repülés (szárnyakkal, bolygótól függően)


Pontok: 12
Elhasznált: 11,5
Maradt: 0,5

_________________
"Nincs múltad... a jelened kilátástalan, de jövőd még lehet"

Reneszansz: Alena (Shadow)
NJK: Marli
X-Diák: Liam V. Blacksong
VH: Shywa
lil SW: Heiwanna Miin Klodov

˜Hááááát... nincs más hátra, mint előre.... Kalandor... ˜
avatar
Shadow
5. szint - 12 kredit

Hozzászólások száma : 393
Hozzászólások régi : 950
Korábbi szint/kredit : 10. szint - 22 kredit
Aktuális szint/kredit : 10. szint - 22 kredit
Join date : 2011. Aug. 19.
Tartózkodási hely : Pokol

Karakteradatok
Főkarakter: Amara
Főkari/multi: Multi

Vissza az elejére Go down

Re: Heiwanna Miin Klodov

Témanyitás by Shadow on Kedd 14 Nov. 2017, 14:39

Karakter neve: Heiwanna Miin Klodov
Kaland címe: Hidegháború – A Czerka részvénytársaság - Mygeeto
Játékostárs(ak) neve(i): Q’ayem Kor, Caryeth Zh’ald, Ravohra Tirgir, TMAT4
Kalandmester: Kaylyn Rix (Nefi)
Kezdő reag: Czerka-Bázis
Záró reag: Czerka-Bázis

Kaland tartalma:
Egy újabb feladat, ami már az elején is kicsit máskép indult, mint ahogy az átlagos utazgatások. Nem önként választottam az útvonalat, hanem némileg külső nyomásra, de nem mindig az van és oda megyek, ahova akarok, ezt már régen beláttam és elfogadtam, hanem van, hogy arra vezet az utam, amerre más akarja. Egy ideje a különbség csak annyi, hogy nem csak a saját sorsom helyezem ezzel mások kezébe, hanem a velem utazókét is.
Ezek után a „Száműzöttek csillaga” megindul a cél felé, ami a Czerka részvénytársaság Mygeeto bolygón lévő bázisa lett.
Elég furcsa kis csapat verődött így össze, mikor csatlakozott mellénk két erőhasználó is. Az utazás nem volt nagyon említésre méltó, max az, hogy mikor megérkeztünk, hát nem volt senki se aki fogadott volna minket, és ezek mellett úgy festett, az itt lévők sietve távoztak a külső részről a bázis belseje felé. Ezen nyom alapján indultunk meg, beljebb egy kis felfedezősdi után, amikor olyan lényekbe botlottunk, amik ellenségessé váltak, de kisebb sérülések azért sikerült őket ártalmatlanná tenni. Sajnos nem békés eszközökkel, ráadásul a lények életébe került ezen lépéseink. Nem volt más lehetőségünk a kialakult helyzetben, mert a diplomácia kudarcot vallott véletlen előre nem látott események miatt.
Ezután, ketté váltunk egy időre, a két erőhasználó lefelé indult a bázis belseje felé, míg jómagam Q’ayem társaságában elmentem a droidunkat összeszedni, ami lemaradt valahol, kissé belassulva, majd megindultunk mi is lefelé csatlakozni a többiekhez, akik már lent voltak.
Sajnos ekkor még nem tudtuk, nem éreztük, hogy olyan helyzetbe kerültünk, amire nem csak nem vagyunk és nem lettünk felkészítve, de mint utólag ki is derült szándékos is volt, hogy félre vezettek minket.
Lent különös események sorozata fogadott minket, aminek köszönhetően, komolyabb sérülésekre került sor. Lényegében Kort leszámítva minden személy sérülést szerzett, és mint kiderült, ráadásul egymástól, hogy katonai fogalommal éljek, „baráti tűz” áldozatai lettünk. Ez egy olyan pillanat lett, mikor már éreztük, és lassan teljesen rádöbbentünk, hogy valami nagyon nem stimmel itt, ráadásul bajban vagyunk, de ennek forrását sajnos nem sikerült megtudnunk odalent. Egyikünk se volt olyan tudás birtokában, amivel rájöhettünk volna, mert akkor lehet már az elején menekültünk volna innen, és próbáltunk volna valami felszerelést szerezni, hogy védve legyünk, míg felderítjük a létesítményt.
Így az egyetlen szerencsénk, hogy mint utólag kiderült a légtérben lévő gáz nem volt halálos, de ennek ellenére a kialakult helyzet már ennél sokkal veszélyesebb és halálosabb is lehetett volna, annak a ténynek az ismeretébe, hogy a droid kivételével mindannyian halálos fegyverekkel és vagy fizikai erővel rendelkeztünk.
A gáz végül a rosszullétek után ájulást okozott, amiből az ébredés talán nagyobb csapás volt, mint az egész lenti helyzet…

Bővítés:
Három nappal az események után, az ébredés napja.

Az ébredés után, frissen keltem, nem érzetem azt az üres magányt se, csak zavartságot. A sebeim megvoltak, bár ellátva az is igaz, de fogtam magam és felkeltem, félre tolva a droidot, ha útba került. Próbáltam magamban összerakni a hiányos összevissza dolgokat. Ekkor jelent meg a tiszt és az orvos, akiknek a magyarázata után, lehunytam a szemeimet elfojtva azt, hogy most lökjem el magam az ágytól majd kenjem szét a falon. Nem lett volna se helyes, se illendő. Vettem egy mély levegőt, majd felöltöztem eléggé csendesen, aztán a tiszt elé sétáltam.
-Arra kíváncsi lennék uram, hogy mit mondott volna, ha egyikünk, vagy esetleg többünk eme szer hatásainak következtében meghal a másik keze által. Nem hiszem, hogy a saját frakciónk, ahogy az orvos említette, vagy épp Mesterek, Főnökök, ezt olyan jó néven vették volna és osztották volna az önök álláspontját. – közben hangom nyugodt teljesen. Tudok viselkedni, az események ellenére is.
-Tudom, hogy a katonák az ilyen áldozatokat és veszteségeket máskép értelmezik, kezelik. Az önök kiképzése és felfogása a harcról, a fenyegetések kiiktatásáról szól, ezzel szemben számomra a harc az, hogy szavakkal, a diplomácia eszközeivel vegyem elejét annak, hogy a fenyegetés kialakuljon és drasztikus eszközökhöz kelljen önöknek nyúlniuk, ebből kifolyólag én bele se szeretnék gondolni, milyen lenne az a tudat, ha valaki, aki velem együtt van, miattam, a saját kezem által lelné halálát. Remélem, hogy egy nap én is úgy látom, hogy eme áldozat megérte, de amit tapasztaltam, azok alapján jobban reménykedem benne, hogy sose kerül e a szer bevetésre, egyik oldalon se. – ezzel megindulok az ajtó felé, de megállok és hátra nézek a tisztre.
-Mivel mindegyik oldallal kapcsolatban állnak, szerintem semmisítsék meg a szert. Elhiheti, hogy nem akar megtapasztalni milyen a hatása, ha önök ellen veti be bármelyik fél, akinek eladnák. – ezzel lassú léptekkel kisétálok a gyengélkedőről a felszerelésekért, amiket elrakok, majd két társunkra nézek, hogy elbúcsúzzak tőlük, azzal, hogy még látjuk egymást.
Ravohraval azért váltok néhány szót, hogy megnyugtassam, nem okolom azért ami történt, nem is haragszok rá, és kérem, hogy ő se okolja Q’ayemet, a sebéért. Ez most olyan helyzet lett amiről egyikünk se tehetett, de belül éreztem, hogy olcsón megúsztuk. Nem akartam belegondolni, de ott volt előttem, hogy ha csapok egy erősebbet, akkor nem lennénk mind itt, és most együtt kéne élnem a tudattal, hogy én tettem. Ráadásul az semmit nem enyhítene számomra rajta, hogy egy szer hatása miatt.
Ezek után, visszatértem a hajóra, és ahogy befejeztük a beszállást és az ellenőrzést, elhagytuk az állomást.

Következő két és fél hónap.

A diplomatikus nyugalom, amit magamra erőltettem az állomáson, az a távolsággal együtt szűnt meg, főleg mikor feltűnt, hogy TMATban sincs adat az esetről. Találkozót kértem Tyrrtől, míg Kor máson dolgozgatott, hogy átbeszéljük a Czerkár munkáját. Nem voltam se nyugodt se békés, de egyet kell értenem Tyrr szavaival akkor is, ha ezt nehéz így az átéltek után.
„Pénzből élünk, ők adják a feladatot, fizetnek érte, mi végrehajtjuk… ez az álláspontom kifelé, hogy a személyes véleményem az, hogy ez nem volt szép húzás, az mellékes. A lényeg, hogy jól vagytok és nem lett komolyabb sérülésetek, bár azt elhiszem, hogy csupán a szerencsén múlt most ez, semmi máson…”
A találkozó után egy feladat listával tértem vissza a hajóra, amit átnéztem, átszámoltam, útvonalat terveztem, miközben Q’ayemmel is megbeszéltem a dolgokat. Főleg, hogy ő az aki mellettem van, ő az aki szintén vásárra viszi a bőrét, és bár ő az aki fegyveres és véd, de ettől függetlenül nem csak az ő felelőssége az én testi épségem, de az enyém is az övé, és ennek megfelelően, ne kockáztassak többet, mint amennyit szükséges is. Ezek mellett felvázoltam a menet tervet az ő igényeihez igazítva, hogy ami alkatrészek kellettek neki nagyobb kerülők nélkül betudjuk szerezni.
Nem voltak a listán megjelölt feladatok, csak egyszerű szállítások a bolygók és cégek közt, azaz két-három unalmas feladat, rutin repülések, de most ez úgy jól esett. Volt időm ezek mellett irogatni ötlet vázlatokat, új könyvhöz, keresgélni későbbiekhez úti célokat, ahogy esetleg mik azok a helyek amikre el kéne menni némi megfigyelésre, a helyiekkel való kapcsolat felvételre, szokásaik tanulmányoására, azaz nem épp olyanra, ami Q’ayemot annyira érdekelhetné, meg unalmas is lehet számára, de van amikor kell ilyen út is, hogy ha a korábbiak fényében nagyobb sérülést szerzünk akkor se legyenek anyagi gondjaink se. Így kerül elő Datooine neve is, hogy egyszer el kéne oda menni, mert alig van róla valami információ, és ez jobban felkelti a kíváncsiságomat. Azonban első a munka, amit Tyrrtől kaptam, és elég hosszú a lista, hogy rámenjen egy pár hónap, ráadásul addig a sebeim is teljesen begyógyulhatnak.
A gyógyulás segítésére, azért az egyik megállónál beszereztem a hajó gyengélkedőjére egy orvos droidot, hogy a későbbi sérüléseket könnyebben eltudjuk látni, és ezen azért nem spóroltam, így egy új modellt szereztem be valami régi használt olcsóbb helyett.
A munkát és a beszerzéseket leszámítva nyugalomban telt az időszak, amikor nem papírmunkával, vagy ténylegesen a munkákkal foglalkoztam, akkor meditáltam, vagy épp Q’ayemet figyeltem, ahogy szerelget, esetleg a ágyat nyomtam a plafont bámulva, gondolkozva, ha épp nem a pilóta ülésben feküdtem az űrt bámulva, vagy egy unalmas űrkikötőt az árúra várva, ha épp nem volt kedvem mászkálgatni.


Kaland jutalom: 2 pont + 10.000 credit
Üzleti bevétel: 2x10.000 credit


Adatlap:
Szint: 2
Pont: 14

Erő alkalmazások:
0 pont: Erőérzékelés
0 pont: Meditálás

Felszerelés:
Fordítógép
Tyrrtől kapott jeladós nyakörv.

Zseblámpa
Elsősegély csomag
Tűzgyújtó
Távcső

Datapad
Komlink
HoloProjector

-6,5 pont: (30.000 kredit) - egyszerû fegyverzettel felszerelt közepes méretû szállítóhajók (átlagos rakterület: 100t)
YT-1300:

-5 pontos üzlet: 10.000 credit/hó

Pénzügyek:
+10.000 credit: Czerka részvénytársaság fizetsége
+2x10.000 credit: Havi bevétel
-2.500 credit: Orvos droid
-2x2.500  credit: Q’ayem Kor munkadíj
-50 credit: Tűzgyújtó
-200 credit: Távcső

Összes: 30000 credit
Kiadás: 7750 credit
Maradék: 22250 credit

Különleges képességek:
- 10 tonnás erő (Teljes sárkány forma)
- 1 tonnás erő (humanoid)
- Alakváltás
- Repülés (szárnyakkal, bolygótól függően)

Pontok: 14
Elhasznált: 11,5
Maradt: 2,5


A hozzászólást Shadow összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. 27 Nov. 2017, 12:09-kor.

_________________
"Nincs múltad... a jelened kilátástalan, de jövőd még lehet"

Reneszansz: Alena (Shadow)
NJK: Marli
X-Diák: Liam V. Blacksong
VH: Shywa
lil SW: Heiwanna Miin Klodov

˜Hááááát... nincs más hátra, mint előre.... Kalandor... ˜
avatar
Shadow
5. szint - 12 kredit

Hozzászólások száma : 393
Hozzászólások régi : 950
Korábbi szint/kredit : 10. szint - 22 kredit
Aktuális szint/kredit : 10. szint - 22 kredit
Join date : 2011. Aug. 19.
Tartózkodási hely : Pokol

Karakteradatok
Főkarakter: Amara
Főkari/multi: Multi

Vissza az elejére Go down

Re: Heiwanna Miin Klodov

Témanyitás by Rhyssa Edaara Quillan on Kedd 14 Nov. 2017, 15:58

Elfogadva.

_________________
Rhyssa Edaara Quillan-E’ron – roppant komplikált köztársasági pilóta, erőhasználó, Jedinek hitt Sötét Tanácstag férjjel
Kaylyn Rix – örök kedvenc, erőhasználó fejvadász, Pellaeon fan; - Mesélői, Birodalmiak, Köztársaságiak, Alvilágiak
HoloNet News - a sík játékai, itt lehet nyomon követni, hogy ki hol játszik, milyen kalandok futnak éppen
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Rhyssa Edaara Quillan
Lil'SW KM

Hozzászólások száma : 1197
Hozzászólások régi : 0
Join date : 2017. Jun. 13.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Multi

nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Heiwanna Miin Klodov

Témanyitás by Shadow on Csüt. 29 Márc. 2018, 18:01

Karakter neve: Heiwanna Miin Klodov
Kaland címe: Hidegháború - Az éj leányai (Dathomir - Dzsungel)
Játékostárs(ak) neve(i): Ravohra Tirgir, Q'ayem Kor, Morwen Avenay, Dendarid Tefle
Kalandmester: Kaylyn Rix (Nefi)
Kezdő reag: Dathomir - Dzsungel
Záró reag: Dathomir - Dzsungel

Kaland tartalma:

Egy újabb átlagosnak induló utazás, ami már azért az elején is érezhető volt, hogy jóval több is lesz benne, mint ami elsőre látszik. Eredetileg azért érkeztem a bolygóra Q’ayem társaságában, hogy a helyi őslakosságról szerezzek némi információt a következő könyvemhez, amit kértek tőlem. Azonban lett itt más is, időközben, ami még jobban érdekessé tette a dolgokat: Egy rejtélyes támadás a helyiektől aminek szintén utána kellett nézni egy kicsit, hogy hátha elkerülhető ez legközelebb. Így máris egy kicsit bonyolódott a helyzet, és az is ezt bizonyította, mikor a bolygón már találkoztunk is ismerős személyekkel, akik nem voltak mások, mint a korábban a céges küldetés folyamán megismert Cathar leányzó, Ravohra és számomra fontos Jedi Mester, Morwen egy padawannal az oldalán. Ők a helyzet békés rendezése miatt érkeztek, így hát összeálltunk, egy közös utazásra.
Ennek köszönhetően közösen elég hamar ráakadtunk a köztársasági táborra és ott sok egyéb nyomra, mai elég sokmindenre engedett következtetni, elsőre talán eléggé tévesen, de azért kiderültek tények is. Ezek után a következő napon, némi túrázás után sikerült találkoznunk a helyiekkel, akiknek a vezetője nem volt túl barátságos, és kedves. Miután a szavak nem nagyon segítettek Ravohra ötlete nyomán lett egy párbaj, amit sikerült el is buknunk igen hamar, ráadásul Morwen itta meg a levét jobban. Ezek után távozásra lettünk felszólítva, ami elsőre a táborig tartott, hogy Morwen pihenni tudjon, de aztán egy helyi nő várt ránk, akitől megtudtunk pár dolgot, és egy fénykard markolattal lettünk gazdagabbak, ami az Erőn át megmutatta azt ami történt, így azt is elárulva, mi az ami kiváltotta a mostani eseményeket, és ami lehet a jövőnket még befolyásolni fogja.

Bővítés:

Az előző kaland után jó néhány napig csak tengtem-lengtem a hajón, próbálva amit megtudtam szavakba önteni, de nem tudtam kiverni a látomást a fejemből, amit elmeséltem Q’ayemnek is. Nem igazán találtam a helyem, főleg amiatt ami ott történt.
Még a Dathomiron megpróbáltam egyenesen elérni a Főkancellár-asszonyt, és tőle segítséget kérni, hogy tisztán lássa a helyzetet, mielőtt döntenének. Nem szerettem volna, hogy csak az egyik oldalt ismerje, mármint a tudósok álláspontját, hanem azt is, hogy támadás érte a helyi őslakosokat. Rég volt utoljára, hogy úgy beszéltem a Főkancellárral, hogy nem lettem volna rendesen, illendőn kiöltözve, de most se a hely, se az idő nem volt arra alkalmas, hogy ezzel is törődjek. Szerencsére meghallgatott, és biztosított, hogy gyors döntést hoznak, míg lehetett értesíteni az itt élő köztársaságiakat.
Ezek után jöttünk el, majd később kaptuk az értesítést, hogy nagyobb haderőt vontak be a kitelepítésbe, aminek nem örültem, és volt mit javítani utána Q’ayemnek, hiszen az ököl nyomom díszelgett az egyik falon. Nem tudtam, kihez is forduljak, hogy ne fajuljon el jobban a helyzet, ami sajnos az egyik lehetőség is volt, de nem igazán tehettem most semmi többet, mint a próbáltam az alapján amit megtudtam, és összeszedtem, megírni a könyvet és bízni abban, hogy egyszer visszatérek oda sokkalta békésebb körülmények között. Azonban addig is volt még dolgom, amit meg kellett csinálni. Tyrr szerzett egy kis ellátmány szállítós feladatott az egyik elég jó klímájú Hutt rendszerben lévő bolygóra, ahol egy kis ideig sikerült ott is ragadnunk egy kisebb hajtómű hibának köszönhetően. Nagy gondja nem volt, az tény, de mire sikerült helyre pofozni az beletelt egy pár napban, aminek köszönhetően, hol a hajó tetején sültem egy kicsit, hol a rekkenő melegben jártam a kereskedőket alkatrészek miatt. Hálás voltam most talán jobban Kor kinézetének, mind páncélzatra, mind testalkatának, hiszen így nem kerültem kényelmetlenebb helyzetbe se. Igen, ez is egyike azon helynek, ebben a régióban, ahol Tyrr kis kedvenceként ismertek meg, és… inkább hagyjuk a múltat most. Ami a lényeg, hogy sikerült kijavítani a hibát némi külső segítséggel, és ismét útra kelhettünk.
Igazából munka szempontjából, legalábbis ami a szállítást illette eléggé csendes időszak következett, de a könyv írás amúgy is sok időt emésztett fel. Ennek ellenére mozgásban próbáltam tartani magunkat, így jártuk a bolygókat alkatrészek után, vagy épp könyv alapanyag miatt, hiszen volt még felkérés, aminek eleget kellett tennem, hogy biztos legyen a megélhetésünk akkor is, ha épp nem volt semmi leszállítani valónk. Azonban voltak helyzetek, mikor csak ürügyet kerestem arra, hogy olyan helyen legyünk, ahol szabadon eltudtam mászkálni a természetbe meditálni, kikapcsolni, megfeledkezni a gondokról egy kicsit, vagy épp edzeni kicsit, futni, erősíteni.
Igazából legtöbbször nem is volt ezzel probléma, kivétel, mikor futni kezdtem és elragadott a belső hév, aminek hála tényleg belegyorsította kihasználva az erőmet rendesen, és nem sokon múlt, hogy ott tegyem meg azt amire a legjobban vágytam: Átváltozni azzá ami vagyok, és felrepülve magasan szárnyalni, szabadon, élvezve a szelet, ahogy áramlik testem mentén, ahogy erőteljes csapások után csak siklók, suhanok az égen, vagy épp alá bukva némi zuhanás után kapok ismét szárnyra nagyobb sebeséggel zúgva el alacsonyan a fák, mezők felett. Ekkor álltam meg, és döbbentem rá, hogy hát szerencsétlen Q’ayem már csak a nyakörvem jeladóját képes követni eléggé lemaradva.
Ekkor töltött el némi szomorúsággal mindig, hogy Kor velem él, de még ő se tudja az igazságot rólam, maximum sejti, hogy nem egészen az vagyok aminek látszok, és bár volt rá alkalom, mikor elmondtam volna az igazat, de mindig megtorpantam. Nem tudtam hogyan fogadná, hogyan dolgozná fel, hogy a kis hüllő, akit úgy védelmez teljesen más valójában, és bár az tény, hogy harci tapasztalatom nem igazán van, azonban annyira gyenge se vagyok, mint aminek látszok.
Egyszer sort kerítek rá, az biztos, mert neki is joga van megtudni, ha nem is mindent egyszerre, de el kell kezdeni valahol.
Szóval így telt az idő, utazgatással, pihenéssel, edzéssel, írással, törzsekkel való találkozással, ami hát volt mikor vicces volt, főleg, az mikor az egyik primitívebb fajról készítettem feljegyzéseket, és hogy a szokásaikat megismerjem, jobban a helyiektől kapott ruhák mellé a helyi szokásoknak megfelelő festések is kerültek rám, ami számomra nem volt szokatlan, de utána napokon át nevettem azon, ahogy Q’ayem páncélját is teli festették, miközben csitítottam, hogy tűrje, mert ezzel is nekem segít, majd napokba telt mire sikerült a festéket leszednie a páncélról, miután elhagytuk a bolygót. Bár az is igaz, hogy a helyi primitív festék azért elég jól ellenállt a nedvességnek is, azaz magamról lemosni is egy kész hadművelet volt utána, de a könyv ebből a kis kitérőből elég jól sikeredett.

Úgy a harmadik hónap körül történt valami, amire nem számítottam. Morwen Mester találkozót kért tőlünk, és valahogy rossz érzés fogott el, mert szinte rögtön Dathomir jutott az eszembe, hogy esetleg ott elszabadult a pokol. Nem igazán késlekedtem, és a találkozó helye felé indultunk meg.
A rossz érzés bekövetkezett, bár nem amiatt amitől tartottam, hanem teljesen más okból. Elsőre el se akartam hinni amit hallok. Jó Tyrr küldött minket birodalmi területre azóta is, de Q’ayem is tisztában volt azzal, hogy akkor ő az aki intézi a dolgokat, ügyeket én meg maximum felpakolom vagy épp lepakolom az árút, és utána megyek vissza a hajóra. Nem kell megint, hogy mert nem vagyok ember laposra püföljenek, úgy, hogy nem üthetek vissza, mert akkor még jobban bajba keveredek csak. Azonban hamar tudatosult bennem, hogy bár Morwen, csak kért minket, de ez nem olyan dolog amit visszautasíthatok, még akkor is, ha ezzel igen csak nehéz helyzetbe hozom magam, vagy ott, vagy Kor előtt.
- Nem fogok hazudni önnek Avenay mester. Ha nem ön kérné, akkor nemet mondanék. Azonban értem mi a tét, és miért fontos ez most, így megtesszük, csak időt kérek, hogy felkészüljünk, mert ehhez nem elég a bemegyünk és lesz ami lesz taktika. De nyugodjon meg, amit csak lehet elkövetünk azért, hogy minél több adatot szerezhessünk meg. – mondtam végül nyugodt diplomatikus hangon Morwennek, majd némi beszélgetést követően, miután elváltak útjaink, már tudtam mit kell tennem, de ahhoz kellettek dolgok, azonban mind pofon egyszerűnek tűnt ahhoz képest, hogy ezt hogyan is mondjam el Kornak.
A következő napokban próbáltam minél többet összeszedni a bolygóról, ahova kell mennünk, akár csak egy újabb könyvhöz gyűjtenék anyagot, azonban közben az utam más irányba is elvitt, mégpedig a Hutt régióba, mégpedig arra a bolygóra, ahol Tyrr is élt. Q’ayemnek csak annyit mondtam, hogy a hajót ott olcsóbb lesz átnézetni Tyrr szerelőivel, akiket jól ismertem, de közben másról is szó volt, de az már zárt ajtó mögött négyszemközt.
- Neked elment a józan eszed teljesen?
- Nem, tudom mit csinálok…
- Erősen kétlem… ez nem csak egy kis trükk, vagy bedumálni magad valahova… amit kérsz az ha elszúrod, akkor vége a dalnak. Akármilyen jók a kapcsolataim, vagy a tieid, nem fognak tudni kihozni.
- Tisztában vagyok vele teljes mértékig Tyrr hidd el… - teljes nyugalommal támaszkodtam neki a falnak hátammal, miközben Tyrr a falon támaszkodott két oldalt a fejem mellett és úgy nézett egyenesen bele a szemembe.
- Akkor ne kérd, hogy én legyek az, aki … áhh… lényegében, mintha egy szinte biztos csak oda szóló jegyet adnék neked Kesselre, vagy rosszabb helyre. Miin, te nem vagy ember, se közeli faj, de még az se, amit most látok, és ha erre rájönnek, hogy mi vagy valójában, és hogy ténylegesen hány éves, akkor neked véged.
- Tudom… de meg kell tennem
- Miért? Mert egy Jedi erre kért?
- Mert Morwen kért erre… - Tyrr ahogy a szemembe néz elhallgat, majd megadóan emeli fel a karjait.
- Jó… legyen… de akkor már olyan legyen, amivel kicsi az esély, hogy lebuksz… és akkor mi leszel? Egy kis Cathar, vagy Twi’ilek, vagy…
- Vagy ez… - szólalok meg csendesen, és már egy ember lányként állok előtte.
- Remek, legalább így tuti elvegyülsz ott, de még egy kérdés, még így az elején. A kis testőröd, mit fog ehhez szólni? Nem vagyok vak, tudom, hogy mindenhova kísér, de azt is, hogy nem tudja mi vagy.
- Ezt is megoldom, és elmondom neki, az igazat, de addig intézd amit kell, még itt leszünk egy pár napig, hogy minden adatot ami kell megadhassunk pontosan.
- Ki fog akadni, ugye tudod?
- Igen, tudom… szerinted miért nem mondtam el neki még? Félek, hogy gyűlölni fog, vagy félni attól ami vagyok… A fajom sokszor utazott más helyekre, de mindig beolvadva, hogy ne legyen feltűnő, ha csak nem épp az volt a lényeg, hogy mint a népem diplomatái legyenek ott… A hajóra is úgy jutottam fel, hogy senki se tudta mi vagyok… és itt is csak te vagy teljesen tisztában vele…
Hosszabb beszélgetés után, miután a dolgok a helyükre kerültek már csak tényleg az volt, hogy Kort beavassam.
Ez volt az a dolgok, amit egybe kötöttem azzal, hogy megbeszéljem vele az esedékes utunkat, ami még hetek távlatában volt, de az előkészületek már megindultak. Itt kitértem arra is, hogy megoldás kellett ahhoz, hogy szabadon tudjunk mozogni a bolygón és ne legyünk a figyelem központjába, mert én nem vagyok ember, így olyanra szántam el magam, amivel nem akartam élni, de most kelleni fog, és lehet később is.
Q’ayemet elvittem Tyrr egyik jelenleg üres kisebb raktárába, hogy nyugodtan tudjak vele beszélni és megtenni azt amit akarok. Nem akartam, hogy más is a közelbe legyen, még Tyrr se, csak Ő meg én kettesben. Lehet veszekedés lesz a vége, lehet jól fogadja, de akárhogy is lesz, az csak kettőnkre tartozik itt és most. A beszélgetést azzal nyitottam, hogy elmondtam, amit eddig a bolygóról megtudtam, ahova menni fogunk, ahol a Jedi templom állt korábban, és csak ezek után tértem rá arra amiért ide is hívtam: Lényegében elsétáltam pár ott lévő láda mögé, majd nem sokkal később egy fiatal ember leányzóként sétáltam ki onnét frissen beszerzett néhány egyszerű ruhában, majd neki dőltem a dobozoknak vele szemben.
- A fajom képes az alakváltásra, Q’ayem, és se ez, se az a külsőm nem a valódi, amit láttál, amiben megismertél és utaztam a hajón.  Békészerető faj vagyunk, inkább diplomaták, mint harcos hódítók, ugyanakkor a fizikai erőnk jócskán nagyobb, mint sokaké, nem csak így, ahogy elvegyülhetünk, hanem valódi formánkban még jobban. - Kissé zavartan néztem Korra, szinte teljesen várva, hogy most hogyan is fog mind erre reagálni. Főleg, hogy nem csak ennyi „meglepetéssel” készültem számára, hanem, hogy a törékeny külső mögött mi is lapul.
- Kérlek, ne ijedj meg. – szólaltam meg, majd elfordultam, ledobtam a ruhákat a talajra és egy még levegővétel után ott változtam át abba a formámba, ami én voltam, teljes valómban, úgy aminek megszülettem, majd fordultam Kor felé, de fejem elfordítottam, szomorúan néztem magam elé a padlóra, néha Kor felé pillantva. Nem volt büszke tartásom, nem húztam ki magam, csak álltam kissé szomorúbb pofival. Hagytam, hogy Kor végig mérjen, ha akart hozzám érjen, majd mikor végzett leültem, és visszaváltoztam abba a formába, amiben ismert, amiben mindenki más is ismert. Lassan kelek csak fel, és húzok elő pár ruhát a láda mögül amit felhúzok, mielőtt lehajtot fejjel állok Q’ayem előtt.
- Nyugodtan kiabálj velem, szidj le, mondj el mindennek, csak most egyet kérek Q’ayem, ne hallgass csak. Jól tudom, hogy ezt nem könnyű megemésztened, éltem hozzá eleget… és többet is, mint hinnéd. – lábammal a padlót kapargatom – csupán fiatal felnőtt vagyok fajomban, de már megéltem százharminckét évet, aminek jó részét tanulással töltöttem, hogy diplomata legyek, mint szüleim, bár én más útra vágytam, így mást is tanultam, de ez most talán annyira nem lényeges. Az amit láttál és az hogy mennyit is éltem a legnagyobb titkaim. Bízok benned, szükségem van rád, ezért is mondom el, és mutattam meg. – hangom csendes, és szomorkás. Nem nyugodt, kiegyensúlyozott, nem olyan, mint mikor másokkal beszélek, tárgyalok, próbálom meggyőzni. Nem, most nem játszom meg a nyugalmat, ha felpofoz Kor, akkor se lehet egy szavam se. Csak abban reménykedtem ebben a pillanatban, hogy megérti.
Felpillantok rá, mikor közelebb lép, majd ahogy emelte a kezét ökölbe szorítva, a markát vártam a jól kiérdemelt fejbe verést, de ehelyett csak a fejem dörzsölte, mitől kicsit talán jobban behúztam a nyakam.
- Szóval azt akarod mondani, hogy direkt nehezítetted a dolgomat ahelyett, hogy csak felvettél volna valamilyen alakot. - sóhajt egy nagyot majd elveszi a kezét, miközben kapom a folytatást - Nem mintha kellemes lenne, hogy nem osztottad ezt meg már rég mikor az életedet meg rám bíztad. Minimum finom legyen az a bocsánat kérés.
- Bocsánat – motyogom csendesen - és igen, igazad van, neked legalább el kellett volna mondanom, de mások előtt ezt nem tehetem meg. Ők ilyennek ismernek, és bár a vizsgálatokból sejthetik, hogy alakváltó vagyok, de mást nem. A koromat vélhetik hibának is, amit a hosszú alvás okozott. – mondom csendesen, miközben felöltözök rendesen, majd úgy folytatom a beszélgetést összeszedve a dolgaimat.
A további beszélgetésünket Tyrr szakította meg, azzal, hogy az egyik szerelő keres a hajó miatt, így kénytelen voltam távozni, de azt láttam, hogy Tyrr ott tartja Kort, miközben én a dolgokat mentem intézni.
Tyr mondandója Kornak a raktárban:

- Elmondta? Igen, én is tudom, hogy mi ő. Ezután kérdezheted, hogy miért is adtam vissza a szabadságát, hiszen sokat ér, páratlan, erős, okos, hűséges. Mert az életem köszönhetem neki. Ha ő nem lenne vagy nem az lenne, ami, akkor mostanra, egy sivatagban heverő csont kupac lennék, amin látszana, hogy igen magasról csapódott be. Akkor láttam Miin milyen valójában kinézetre, és érthetetlen számomra, hogy hogyan is lehet ilyen. Ha csak fele annyi erő lenne bennem, mint benne, már nem tudom hogyan fognám vissza magam ennyire, ő mégis megteszi ezt, és segít másokon. Nem tudom barátom, hogyan döntesz, de egy dolgot had mondjak el, így külső szemlélőként. Nagyon jól kiegészítitek egymást csapatként. Te harcos vagy, semmi fölös csevegés, cél és tűz. Ezzel szemben Miin, legyen bármekkora, bármennyivel erősebb fizikailag, az ő egyetlen fegyvere az esze, és az, hogy mennyire jól tud beszélni. Biztonságban érzi magát melletted, mert te megtudod védeni.
A következő időszak kényszer pihenővel telt, legalábbis munka terén. Egy a hajó miatt is szidást kaptam, hogy gyakrabban kéne átnézetni rendesen, kettő alkatrészeket is kellett várnunk, így igen sok időm lett gyakorolni, új viselkedés formákat nézni, hogy a testbeszédem kicsit másabb lehessen, Kor szokhassa közben azt a külsőt, amiben majd a bolygón is leszek. Azonban, mikor kis pihenőre vágytam, akkor szokásos külsőmben mentem el sétálgatni a régi kedvenc kis utcai étel árúsomhoz, akihez nem én voltam az egyetlen helyi rabszolga régen se aki járt, és akár hitelre is ehetett, mert a Gazdáját úgy is ismeri a tulaj, és tudja, hogy fizetni is fog.
- Héé Jarr – intettem az egyik étel árusnak.
- Nézzenek oda, itt a kedvenc kis locsi-fecsi Miinünk, na és most mit adhatok, a kis irónak.
- Csak a szokásost.
- És mi járatban erre? Új könyv, vagy épp munka?
- Csak hajóm teszik rendbe, és kissé tovább tart a munka, mint kéne.
- Áhh értem. És hogy fizetnél? Vagy írjam a nyakörved hitel keretére, mint hajdan? – kérdezte Jarr vigyorogva viccelődve kicsit.
- Fizetem – felelem nyugodt hangon -  és úgy is tudod, hogy Tyrr visszaadta a szabadságom…
- Igen azt tudom, de nem úgy festesz, mint aki vissza is vette… kötődsz hozzá… valld csak be, ha nem kötne semmi a Köztársasághoz, visszautasítottad volna…
- Én…ne…. - kezdek bele, de Jarr igen hamar „belém fojtja a szót” ahogy közbevág.
- Hazudsz magadnak is Miin. – csóválja meg a fejét Jarr -  Az eszed és a szíved a helyén van, de egyedül nem állsz meg rendesen a lábaidon, kell aki melletted van…
- Lenne más is, csak lehet sikerült megrendítenem a bizalmát, mert nem mondtam el neki pár dolgot amit kellett volna, amit meg is értett volna és most lehet sok volt neki – közben átveszem a levesem és körbe nézek az utcán elgondolkozva. – Sokszor úgy érzem, a nyakörv inkább jelentette a szabadságot Tyrr tulajdonaként, mint nélküle…
- Csak mert jó életed volt mellette, de kevés olyan van, mint te. Sokak élete nehéz és kegyetlen. Örülj annak, hogy szabad vagy újra, és élj ennek tudatában. Ami meg a társad illeti, ha eddig megismert rendesen, akkor lehet emiatt most bosszús egy kicsit, de megenyhül. Mindenkinek meg vannak a maga titkai.
- Kösz Jarr – belekortyolok a levesembe – ez még mindig megér minden kreditet – végig nyalok az ajkaimon, majd beszélgetés közben tovább eszegetek, figyelve az arra járókat, szabadokat, és rabszolgákat egyaránt, mielőtt visszamennék a hajóhoz.
Egész pontosan három hetet töltöttünk el a bolygón, mire végre ismét neki vághattunk, és indulás előtt már nálam voltak az új irataim is.
Igaz nem csak azok, hanem bővült is a kis csapatunk, és ezúttal nem egy újabb csipogó droiddal, hanem egy Felinx házikedvenccel. Persze próbáltam tenni a jót kedveset, aranyosat Kornak, hogy ki is engeszteljem egy kicsit és ne csak duzzogjon esetleg, így a hajón is próbáltam emberként mászkálgatni. Számomra nem járt több nehézséggel, mint a korábbi külsőm, bár ettől függetlenül az biztos, hogy sokszor gyíkszerűen fogok továbbra is kinézni, ahogy megszoktak, de az tény, hogy Birodalmi területen így talán egyszerűbb lesz.
Q’ayem is közben csináltatott iratokat magának, és akkor már, mint féltestvérek voltunk a papírok szerint, csak arra kellett figyelni, hogy ne úgy hívjuk egymást, mint máskor, de ez talán menni fog, meg a könnyebbik dolog is az egészben. Ami viszont számomra talán nehezebb lesz, hogy másképpen is viselkedjek, mint ahogy szoktam általában, nehogy azon bukjunk le.
Persze gyakorlás közben egy plusz kitérőnk is lesz, mert Q’ayem bérelt egy raktárt, amit meg is mutatott, ráadásul jól is jött annak, hogy ha szerzünk dolgokat oda letudjuk pakolgatni, és ne a hajón gyűljenek csak a szerzeményeink.

Négy hónap telt el Dathomiron történtek óta és már egy, azóta, hogy Morwen megkeresett minket, így felvettem vele a kapcsolatot, hogy mik is a tervei, hogyan és főleg honnét jutunk el oda. Ezek szükségesek voltak, hogy oda tudjunk menni a találkozási pontra. Az elsőre meglepő dolog azonban Morwen kérése volt: Legyek emberibb. Ez volt a tervem, és valahol sejtettem, hogy az orvosi adatokból az tiszta azoknak akik látták, hogy képes vagyok elviekben az alakváltásra, de hogy ennyire biztos is benne, hogy képes vagyok. Ez volt a tervem amúgy is, de ezt nem mondtam el, csak bele mentem a dologba, és megindultunk a találkozó helye felé. Kornak még megemlítettem Morwen kérését.



Czerka részvénytársaság
Kaland jutalom: 2 pont + 10.000 credit
Üzleti bevétel: 2x10.000 credit

Hidegháború - Az éj leányai
Kaland jutalom: 2 pont + 10.000 credit
Üzleti bevétel: 4x10.000 credit



Adatlap:
Szint: 3
Pont: 16



Erő alkalmazások:
0 pont: Erőérzékelés
0 pont: Meditálás



Felszerelés:
Fordítógép
Tyrrtől kapott jeladós nyakörv.

Zseblámpa
Elsősegély csomag

Datapad
Komlink
HoloProjector



Állat
Felinx (Karácsonyi ajándék)



Járművek:
-6,5 pont: (30.000 kredit) - egyszerû fegyverzettel felszerelt közepes méretû szállítóhajók (átlagos rakterület: 100t)
YT-1300:



Üzlet:
-5 pontos üzlet: 10.000 credit/hó
-2 pont
Következő bővítéstől a bevétel: 15.000 credit/hó

Pénzügyek:
+10.000 credit: Czerka részvénytársaság fizetsége
+2x10.000 credit: Havi bevétel
-2.500 credit: Orvos droid
-2x2.500  credit: Q’ayem Kor munkadíj
-50 credit: Tűzgyújtó
-200 credit: Távcső
+10.000 credit: Könyv íráshoz adat gyűjtés
+4x10.000 credit: Hacvi bevétel
-4x2.500  credit: Q’ayem Kor munkadíj
-10.000 credit: Hamis irat: Lora Dennali

Összes: 80000 credit
Kiadás: 27750 credit
Maradék: 52250 credit



Különleges képességek:
- 10 tonnás erő (Teljes sárkány forma)
- 1 tonnás erő (humanoid)
- Alakváltás
- Repülés (szárnyakkal, bolygótól függően)



Hamis iratok


név: Lora Dennali
faj: Ember
nem:
kor: 22
frakció: Független Rendszerek Szövetsége
születés: Lothal bolygó, ME 20
apa: Dennali (Fejvadász)
anya: Clara Atary (Kutató)
testvér: Trisil Dennali (Féltestvér)
foglalkozás: pilóta, fejvadász.

iskolái:
- Diplomata – nem fejezte be
- Történész – nem fejezte be
- Filozófia – nem fejezte be
- Pilóta képzés - befejezte

beszélt nyelv: közös



Kinézet:
- magasság: 170cm
- súly: 60kg
- hajszín: barnás-fekete
- szemszín: barna

további képek:








Pontok: 16
Elhasznált: 13,5
Maradt: 2,5

_________________
"Nincs múltad... a jelened kilátástalan, de jövőd még lehet"

Reneszansz: Alena (Shadow)
NJK: Marli
X-Diák: Liam V. Blacksong
VH: Shywa
lil SW: Heiwanna Miin Klodov

˜Hááááát... nincs más hátra, mint előre.... Kalandor... ˜
avatar
Shadow
5. szint - 12 kredit

Hozzászólások száma : 393
Hozzászólások régi : 950
Korábbi szint/kredit : 10. szint - 22 kredit
Aktuális szint/kredit : 10. szint - 22 kredit
Join date : 2011. Aug. 19.
Tartózkodási hely : Pokol

Karakteradatok
Főkarakter: Amara
Főkari/multi: Multi

Vissza az elejére Go down

Re: Heiwanna Miin Klodov

Témanyitás by Rhyssa Edaara Quillan on Pént. 30 Márc. 2018, 00:01

Elfogadva.

_________________
Rhyssa Edaara Quillan-E’ron – roppant komplikált köztársasági pilóta, erőhasználó, Jedinek hitt Sötét Tanácstag férjjel
Kaylyn Rix – örök kedvenc, erőhasználó fejvadász, Pellaeon fan; - Mesélői, Birodalmiak, Köztársaságiak, Alvilágiak
HoloNet News - a sík játékai, itt lehet nyomon követni, hogy ki hol játszik, milyen kalandok futnak éppen
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Rhyssa Edaara Quillan
Lil'SW KM

Hozzászólások száma : 1197
Hozzászólások régi : 0
Join date : 2017. Jun. 13.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Multi

nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Heiwanna Miin Klodov

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére




 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.