Heiwanna Miin Klodov

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Heiwanna Miin Klodov

Témanyitás by Shadow on Vas. 30 Júl. 2017, 00:45

Név: Heiwanna Miin Klodov
Használt név: Miin
Faj: Makluans (idegen)
Nem: Nőstény
Jellem: Nyugodt, békés, eléggé diplomatikus, de azért nem a végtelenségig.
Születési helye és idő: Kakaranthara ME 728
Kor: 130 év (emberi mérce szerint olyan 18-21 év kor közöttinek felelhet meg)
Család: Nem tudni, hogy szülei élnek e még. Nincs testvére akiről tudna.
Egészségi állapot/betegségek:

Foglalkozás: Író/Szállító/kereskedő/csempész

Szakértelmek:
- Túlélési képzés.
- Alap önvédelem
- Történelem
- Filozófia
- Természet tudományok
- Antropológia
- Diplomácia

- Teherhajó pilóta
- Közös nyelv használata haladó szinten

Képesség:
- 10 tonnás erő (Teljes sárkány forma)
- 1 tonnás erő (humanoid)
- Alakváltás
- Repülés (szárnyakkal, bolygótól függően)

Külső és kép a karakterről:
Humanoid: 170cm 60kg(ebben az alakban van elvegyüléshez)


Humanoid Sárkány: magasság:180cm; szárny fesztáv: 4m; 80kg;


Igazi forma: marmagasság: 3m; test hossz (orrtól farok végig): 12m (2m,4m,6m); szárny fesztáv: 16m; 3t;


- Egy Kalandor története a régmúltról -

„Réges régen egy messzi messzi Galaxisban” felcsendül az ismerős zene a háttérben „köhöm... nem, nem az a galaxis, de kösz fiúk, majd később” a zenészek szomorúan elkullognak. „Na szóval, hol is voltunk... áhh,,, Kakaranthara egyik városában, ha épp nem a legnagyobban... Furcsa visszatekinteni, számomra nem tűnik olyan távolinak, de mégis több mint hétszáz év telt el, mióta minden elkezdődött”

Kakaranthara 728 évvel korábban

Egy átlagos nap lehetett a többségnek, csak nem a bolygó egyik nemesi diplomata családjának, akik egy új jövevényre vártak. Napok teltek el, de nem akart megszületni gyermek, kire annyira vártak, majd egyik nap már sírás verte fel a ház népét, ezzel mindenki tudtára adva, hogy igenis itt van a törékeny kis teremtmény. Kisebb volt, mint kilett volna, gyengébb is, de szülei számára tökéletes.
Semmi se jött könnyen a legfiatalabb Klodov számára. Sokszor gyűrték le a betegségek, és nem egyszer tűnt úgy, hogy nem fogja megérni, a nagykorúságot se. Azonban a küzdeni akarás megtette a hatását, mert azt tudott Miin. Minden karmával kapaszkodott az életbe, és ahogy teltek az évek, ez egy kicsit se fakult. Bár nagy volt az elvárás és testi gyengesége miatt sok pofont kapott kortársaitól, de ennek ellenére küzdött tovább.
Az évek ahogy teltek a Miin egymás után járta az iskolákat, hogy azt erősítse jobban, amiben képes volt versenyre kelni másokkal, az pedig a tudása volt annak ellenére, hogy az évekkel együtt egyre jobban kezdett megerősödni, bár testileg elmaradt társaitól, ahogy fajának több képességére se volt képes, azonban tudása ebben ellensúlyozta.
Ezek mellett gyakran utazott szüleivel is, hogy megismerjen más népeket, és azt, hogy hogyan is kell viselkednie, mint a család diplomatáinak következő generációja, bár a fiatal Klodov szíve teljesen másra vágyott, nem arra, hogy ékes szólással és nyugodt higgadt viselkedéssel kezelje a kényes ügyeket, hanem arra, hogy csatangolhasson szerte a galaxisban, népeket ismerhessen meg, figyelhesse, hogyan élik életüket. És még kevésbé vágyott arra, hogy ha betölti a kort, akkor egy másik nemesi család gyermekének párja legyen.
Ebből adódóan tanulmányai közé is bekerültek másabb képzések is, amik lazábban kapcsolódtak ugyan a diplomáciához is, de mégis jobban az adott fajokkal, népekkel foglalkozott. Emellett önvédelmit is tanult, hogy képes legyen megvédeni magát és ezzel is erősödni.
Az évek csak úgy repültek, ahogy belemélyedt a tudományokban, egészen addig, míg be n töltötte a százéves kort. Ekkor jött egy nagy pofon számára, amit egy kicsit nehezen tudott megemészteni: Ekkor találkozott azzal akit már majdnem születése uta neki szántak. Miin próbált jó képet vágni az illem kedvéért az eléggé elkényeztetett csak a rangjával hencegni tudó buta ifjú nemeshez, aki nemes egyszerűen közölte vele, hogy szoktassa magát a gondolathoz, hogy csak azért lesz, hogy őfenségét kiszolgálja, semmi másra.
A nagy találkozás és jelenet után Klodov házaspár kikérte lányuk véleményét a megnyerő, erős nemes úrfiról, persze anélkül, hogy tudták volna, hogy mi történt.
Miin kifejtette az elég negatív véleményét a jövendőbelijéről, és hogy ő nem megy hozzá egy ilyen bunkóhoz, természetesen a sajátos stílusában szépen körül írva, de eléggé nyomatékosan, és félreérthetetlenül. Szülei persze diplomatákhoz méltón próbálták kezelni a helyzetet a pozitívumokat hangsúlyozva és hogy még megváltozhat, éretebbé válhat a hátralévő évek alatt, de eléggé kevés sikerrel. A házasság fontos volt a két családnak, és ezzel Miin tisztában volt, de azzal is, hogy nem akarja elnyomva leélni az életét, egy olyan mellett akit képtelen lenne szeretni. Épp ezért kereste a lehetőséget, hogy hogyan tudná elkerülni a dolgot. Sokat utazott, véletlen akkor mikor leendő párja meg akarta látogatni, amit sikerült is elkerülnie húsz éven keresztül, de aztán jó eséllyel a másik család nyomására szülei úgy szervezték meg a találkozást titokban, hogy Miin nem tudott róla és már az fogadta otthon, hogy ott van az úrfi és a családja.
Miin elővette a legjobb modorát annak ellenére, hogy majd szétvetette a méreg, hogy saját szülei csalták így „csapdába”. Tudta mire megy ki a játék és ezért is akarta elkerülni minden áron, de már nem tudta. Nemesi sarj ként előbb a hivatalos leány kérés kellett, hiába volt elígérve már a keze réges-régen, de az úrfinak és családjának is tartania kellett ehhez magát, és kitűzni utána az esküvő napját is közösen, majd bejelenteni a nyílvánosság előtt. Persze  az ifjú nemes már nyeregbe érezte magát, hogy meg szerezte hivatalosan is egy bár az átlagnál kisebb, de jól kinéző szintén nemes családból származó leányzó kezét, akit könnyebben utasíthat maga alá. Épp ezért nem igazán akart várni tovább és még abban az évben megejteni a dolgot. Azonban Heiwanna válasza keresztül húzta a terveit. A fiatal Klodov hosszabb érvelésben kifejtette, hogy nagykorúsága előtt nem kíván a házasságot kötni, ami egy évtized múlva következik be, és addig kéri Jegyese és családjának türelmét, emellett, hogy addig befejezi a tanulmányait is.
Az úrfi szülei bele mentek, ahogy Miin szülei is, így nem volt választása az úrfinak se, aki már az ágyában akarta volna látni a fiatal leányzót és ennek hangot is adott, mikor kettesben maradt Miinnel, hogy ezért még megfizet keményen, hogy így megalázva az ő szavával szembe mert menni Heiwanna.
Miin ráhagyta a dolgot, mert volt valami amiről ekkor még senki se tudott, még saját családja se. Egy kiút a helyzetből, ami egy expedíció volt. Csak évek múlva ált elő ezzel, és akkor is csak egy pár évesről beszélt, ami az előtt végetér, hogy hozzá kéne mennie a Jegyeséhez, bár tisztában volt azzal, hogy szülei tudják jól, hogy Miin nem fog visszatérni az esküvőre.
Az esküvő előtt két évvel, az indulás előtti hónapban Miin elbúcsúzott szüleitől, és elhagyta a bolygót, álcázva magát, hogy más ne kövesse, majd azzal hunyta le a szemeit, hogy ő győzött, mert nem lesz azé, aki meg se érdemli.

„Vannak dolgok, amikre jobb nem is emlékezni, és jobb ha senki se tudja meg... Ilyen az is, hogy honnan származom, és ki is voltam... jobb lesz mindenkinek...”

- 2 éves bővítés -

Repül az idő, bár ez attól is függ, hogy mit is csinálunk. Bár ha jobban megnézem sokat merengeni rég volt ennyi időm. Már két év eltelt azóta, hogy szó szerint bezuhantunk eme világba és megindult az új fejezete az életünknek.
Három felé indultunk meg és még azon belül gondolom ki-ki ment a saját útján tovább amit választott magának megfontoltan, vagy épp közel se úgy.
Számomra az út a Köztársaságba vezetett elsőre, ahol befészkeltem magam hosszabb időre az irattárakba. Tanultam, feljegyeztem dolgokat, írogattam az elméleteimet miért van itt ennyi faj, ami jócskán több, mint ami elvárható is lenne. Ezekről némileg egyeztettem a helyi ezzel foglalkozó tudósokkal/kutatókkal, majd kiadtam ezeket, hogy mi az én néző pontom. A kezdeti pozitív jelek ellenére nem éreztem nagyon azt, hogy előrébb jutnék, ráadásul bár voltak érdeklődők, de nem igazán lettek kelendőek az alkotásaim, ami azért nem is lepett meg túlzottan. Próbálkoztam még néhány mű erejéig beszéd, beszéd művészeti könyvekkel, hang anyagokkal, de végül ez is csak egyre jobban arra ment, hogy hát nem nagyon érdekel senkit. Az idő pedig egyre jobban telt, már hetek, hónapok mentek el az érkezésünk óta, és én csak még mindig ugyan ott voltam Coruscant-on, ahol a Jedi templom és a Szenátus is volt. Igaz nem panaszkodhatok, mert ennek köszönhetően eltudtam látogatni a Jedi templomba, beszélni a Mesterekkel, és egyszer a tanács elé is járulhattam. Érdekes élmény volt, beszélgetni a tanaikról, világ nézetükről. Bár az államforma igen más volt, mint amire emlékeztem, bár erről is voltak ismereteim korábban, de az amiben a Jedik hittek, legalábbis a békés rész már annyira nem. Úgy éreztem, hogy a saját fajom is inkább ilyen békés lehetett, ez a kerüljük el a harcot, ha el lehet elvvel. Talán ezért is lettem ilyen, aki inkább szereti beszéddel megpróbálni megoldani a helyzeteket. Ezek után olyan meghívást is kaptam amit nem hiszem, hogy sokan kapnának: Személyesen a főkancellártól. Kis segítséggel szereztem be elegánsabb ruhákat, mert hát akárhogy mégse jelenhettem meg egy vezető előtt, bár igaz, hogy a Jedi tanács előtt is eléggé normálisan felöltözve voltam.
Maga a beszélgetés eléggé egy oldalú volt, hiszen nem tudtam sokat mesélni magamról, csak a tudásomat használhattam, ami így is elég volt ahhoz, hogy részemről ne sok hallgatás legyen, hanem párbeszéd féle. Teljesen olyan személynek tűnt mint aki szívén viseli a Köztársaság lakóinak a sorsát, és nem is akar visszaélni a hatalommal amit nekik köszönhet. Kaptam némi kedves gesztust arra is, hogy némileg támogatva lesz az utam is.
Eme találkozó után ismét teltek csak a hetek, addig míg már féléve voltam Coruscanton. Nem tudom azt mondani, hogy rosszul éltem itt, mert némi pénz jött aminek hála eléldegéltem, de ahhoz kevés volt, hogy világot láthassak.
Épp ezért az űrkikötőben keresgéltem munkát, majd álltam be egy kereskedőhöz rakodónak, hogy eljussak más bolygókra is. Nem volt annyira megterhelő a feladat, és ennek hála tapasztalatokat szerezhettem, más fajokat látattam, megfigyelhettem. Eme utazásoknak hála csak gyűltek a jegyzetek, a tapasztalataimról, majd kiadtam egy kis művet: A csillagköd fajai egy messziről érkezett kalandor szemével. Nem adtam neki túl nagy esélyt, hogy ez is egy minimálisnál többet is hozna és jó részt erre nem is utalt semmi. Ráadásul ezek ezek mellett a pénzem is egyre jobban megfogyatkozott. Nem volt egy könnyű időszak, de végül az segített át rajta, hogy kemény döntéseket hoztam.

Munkát kerestem, de most már nem csak ilyen alkalmi utazgatásokra, hanem kicsit tartósabbat. Ez nem ment túl könnyen míg nem akadtam egy fiatal Cathar kereskedőre, Tyrr Tin-re aki bár a Hutt űrből származott elég sokat volt itt a Köztársasági területeken és szállított ezt azt, volt, hogy a Birodalomnak is. Ez magával hordozta azt, hogy elég sok helyre eljuthattam és gyűjthettem alapanyagokat a következő írásomhoz, de meg volt az árny oldala is. Nem volt pénzem, hogy eltartsam magam, sőt a bejövő pénz arra is csak éppen elégséges volt, hogy a szállásom fizethessem belőle Coruscanton. Ennek fényében kellett egy hely, ahol alhatok és még kajám is jobban lesz mint most. Egy ideig azonban ment még, hogy titkoljam előtte, hogy nem megy úgy a sorom, mint kéne, és amit kapok fizetséget az se elég sokmindenre. Azonban az egyik út során rosszul lettem és Tyrr-nek feltünt igen hamar és félre húzott egy kis helységbe a hajón. Kérdőre vont, hogy mi a bajom, és én meg bevallottam, hogy nem ettem egy ideje. Ezután kaptam egy keményebb fejmosást, aminek egy ajánlatt lett a vége.
-Nem kényszer, és nem is foglak rá kényszeríteni Miin, de ahogy elnézlek nem vagy abban a helyzetben, hogy nemet mondhass.
-És mit kérsz cserébe tőlem Tyrr, ha elfogadom?
-Engedelmességet, cserébe lesz hol aludnod, lesz mit enned és amit pluszban keresel a tied. Akármikor vissza vásárolhatod a szabadságod és mehetsz utadra. De nem kényszer. Mondhatsz nemet, csak két dolgot tennék hozzá. Ez az ajánlat csak most érvényes, később nem ajánlom fel, hogy megkapod ugyan ezt kamatok nélkül, a másik, hogy az élet vason is többet ér, mint szabadon éhen halni. Gondold ezt át Miin. – Tyrrnek nem kellett sokat várni, hogy döntsek.
-Rendben, elfogadom, de ez nem azt jelenti, hogy akármit megteszek.
-Nem vagyok olyan.
Ezek után lényegében felszámoltam a szállásom Coruscanton és a hajóra költöztem, mint Tyrr rabszolgája. Hát kicsit se azt kaptam amire számítottam. Tyrr és legénysége, kiszolgáló személyzete akikkel megismerkedhettem családtagként kezeltek, nem rabszolgaként. Volt egy kis szállásom a hajón, ahol tudtam irogatni, társaságom és utazási lehetőségem, főleg, mert a következő időszak jó részét az űrben éltem le lényegében. Eközben is tanultam, hiszen nekem is értenem kellett némileg a teherhajó irányításához, ha volt valami furcsa zaj, azt mi okozhatta, hogy tudjam mondani a szerelőknek, és így célzottan tudják a hibát keresni, ennek hála a hajó minnél gyorsabban menet kész legyen. Egymás után teltek a hetek, hónapok, és a sok munka, ökörködés mellett kiadtam a korábbi könyv következő részét, hiszen tudtam most így annyit félre tenni a bejövő pénzekből, hogy erre költhessek. Hát igen nem volt egyszerű mindig diplomatikusnak lenni, mikor nem egyszer a gyerekes csínytevések és ugratások mentek, akár egy csapat kölyök, akik közt Tyrr-nek nem nagyon sikerült rendet tenni mindig, főleg, mikor ő magam is áldozatául esett egy-egy poénnak.
Már lassan egy éve voltam eme csillagködben, és kezdtem azért bele tanulni a helyi életbe rendesen. Birodalmi és Hutt területen éreztem jobban a lenézést, ugyan akkor azért Köztársasági területen az egyet nem értést a státuszommal. Azonban ez lett egyik napról a másikra a legkisebb gondom, főleg mikor egyik nap egy másik hajón tárgyaltunk egy szállítmányról Tyrr-rel, amikor ránk rontottak. Ekkor már tisztában voltam, hogy a csapat akik látszólag kereskedők, valójában csempészek és ebből élnek jobban, de most balul sült el valami, és nem is kicsit.
Csak annyit láttam, hogy nyílik az ajtó a légtérben és kilökik Tyrr-t röhögve. Ösztönösen mozdultam és lekapva egy gránátot az egyik övéről a többi fegyver közé dobtam futva, majd kivetettem magam a hajóból, mielőtt az felrobbant volna. Egyenesen zuhantam Tyrr után összehúzva magam, hogy minél előbb beérjem. Ahogy utolértem a kapálózó Cathart elkaptam, és megtettem azt, amit más szeme láttára nem: átváltoztam, de nem elaprózva, hanem teljes formába, aztán kitárva szárnyaim kezdtem vízszintesbe hozni magunkat, majd kicsit keményebb becsapódás után keltem fel. Tyrr is megúszta, de láttam a szemébe a rettegést, ahogy nem tudta mi vagy ki vagyok. Lehajtottam fejemet, majd odébb kullogtam, mialatt visszaváltoztam és leültem egy szikla tövébe.
-Miin? Mi vagy te? – jött a kérdés, mikor oda merészkedett Tyrr.
-Valójában? Az amit láttál, egy... Makluans – válaszolom, majd bele telik pár pillanatba, hogy ráébredek arra amit mondtam, és ezzel együtt másra is: Emlékszem.
-Nem ismerem eme fajt – csóválja Tyrr a fejét, majd elém guggol és szorosan átölel. – Köszönöm, hogy megmentettél! Nem hittem volna, hogy túlélhetjük ezt.
-Én se... – szólaltam meg talán kicsit túl őszintén is.
-MI?! – kérdez vissza elég meglepődötten Tyrr.
-Nem repültem több száz éve... – válaszoltam teljesen nyugodt hangon, mintha csak azt mondanám, hogy a napok magasan járnak.
-Elment az eszed Miin?! Mi lett volna ha nem sikerül? – akad ki kissé fiatal gazdám.
-Akkor most nem háborognál ezen és én se hallgatnálak – felelem, mire csak Tyrr hülyén pislog, majd mikor elmosolyodok nevetésbe tőr ki, ahogy én is.
Eme kis kaland nagyobb forduló pont lett az életemben, mint gondoltam volna. Főleg, hogy emlékeztem és ennek fényében elkezdtem egy több részes sorozatot, Mesék egy Messzi Messzi Galaxisból címmel, ami jóval nagyobb siker lett és lényegében a régi emlékeimre alapozva írtam meg, de ezúttal már jóval fiatalabb korosztálynak, de úgy, hogy az idősebbek is élvezzék. Igen gyorsan hatalmas siker és nem csak ezek, hanem amiket eddig irogatttam azok is. Persze nem hagytam abba ezek után a galaxis fajairól szóló írásaimat se, akikkel megismerkedtem utazásaim alatt.
Tyrr is visszaadta a szabadságom, bár még az előtt, hogy a pénzt visszafizethettem volna, mondván, visszafizettem azzal, hogy megmentettem. Ennek ellenére nem mentem sehova, maradtam velük, bár az életem egy kicsit megváltozott. Lettek támogatóim akik előtt pofa vizit is kellett jó pofizással, aztán lettek olyanok akik plusz pénzt adtak a fajokról szóló könyv folytatására és voltak akik a meséket támogatták jobban. Tehát sokszor utazások alatt csak irogattam, néha megszakítva pakolászással, vagy pilótáskodással, esetleg azzal, hogy félig meddig elveszek a hajtóműben, hogy segítsek cserélni egy-két alkatrészt. Próbálgattam úgy szervezni a dolgaimat, hogy a lehető legminimálisabb kiadással és kitérővel jussak el egy-egy bolygóra, vagy a kért fajok megfigyelésére, vagy egy-egy támogatónál esedékes találkozóra.

Emlékeim visszatérése azért nem csak jó dolgokkal jártak, hanem egyben némi szomorúsággal is. Tudom, hogy mit hagytam hátra, de azt is, hogy tisztában voltam, hogy az út hossza miatt ha haza is térek, akkor is nagy eséllyel már senki se fogad. Nem tévedtem, mert amennyi idő eltelt, már kérdéses volt, hogy él e még valaki, de az is biztos, hogy ha vissza tudnék menni, akkor is mire letelik ennyi idő már biztosan senki se maradna. Azért hozott pár álmatlan éjszakát a csillagok közt, amikor csak ültem a hajó alatti ágyú állásban vagy a pilóta fülkében és néztem a messzeséget.
-Hiányzik az otthonod? – hangzott fel a kérdés egyik ilyen este. észre se vettem, hogy Tyrr ébren van és felém nyújtott egy doboz innivalót.
-Ennyire látszik? – kérdeztem vissza, miközben átvettem az italt, és belekortyoltam a forró italba.
-Némileg változtál azóta, hogy emlékszel, ne aggódj nem rossz irányba, csak mégis másabb vagy.
-Könnyebb volt emlékek nélkül új életbe kezdeni, mert nem tudtam mi volt korábban, de most azért van ami hiányzik. Azonban kénytelen vagyok lezárni a múltam ami felszínre került és tovább lépni, mert ha még lehetőségem is lenne rá, hogy haza induljak, az út hossza miatt mire hazaérnék már nem várna rám ott senki – közben felhúzott lábakkal ücsörgök a másodpilóta ülésébe, az italt kortyolgatva. Tyrr leül a pilóta ülésbe, és engem figyel elgondolkozó képpel.
-Bátorság kellett, hogy belevágj egy ilyen útba Miin, és elég kalandvágy is.
-És ha tudományosan nézem amit itt találtam teljesen megérte. Hihetetlen ez a hely, ahol éltek, eme sok faj. – pillantok rá, majd ki az ablakon – De a honvágy, szerintem olyan dolog ami neked se ismeretlen.
-Nem ismeretlen, de nálad ez most más.
-Majd ez is enyhül és elmúlik. De menj pihenj le, mikor oda érünk leteszem a gépet, aztán felkeltelek.
-Rendben, de ha fáradt vagy, akkor csak kelts fel nyugodtan. – ezzel Tyrr megindul a szállások felé. Látom, hogy visszanéz, és tudom, hogy nem akar egyedül hagyni, de jól tudja mikor vágyik a másik egy kis egyedüllétre.

Az utak többsége csendesen telik, így nem okoz túl nagy gondot az, ha az étkezőben, vagy a szobámban vagyok és irogatok, de van mikor a késő rakományra várva az űrkikötőben a pilótafülkében ücsörögve teszem ugyan ezt, vagy a hajó hasa alatt a teher liften fekve várakozok, mert hát nem mindig jön össze a pontosság a szállítóknál. Van mikor nincs idő ismerkedni, de van, hogy egy-egy bolygón ragadunk pár napra, mert valaki valamit nagyon elszámolt. Ekkor jön az a rész, hogy fogom a batyum és neki vágok a környéknek Tyrr vagy egy embere kíséretében, aztán beszélgetek a helyiekkel, megfigyelem őket, hogy mit hogyan tesznek, hogyan beszélnek. Próbálom kideríteni, hogy ténylegesen hogyan élik az életüket. Ez általában nem könnyű, mert idegen vagyok, és van ahol nehezen állnak neki velem beszélgetni, de mikor elnyerem a bizalmukat már könnyen megy a dolog. Csak idő kérdése minden, amiből persze sose tudom, hogy mennyim is van, mert csupán annyit áldozhatok erre, ameddig meg nem jön az árú, amit el kell vinni, hiszen, ha mi nem vagyunk ott akkor hiába ők késnek napokat nekik áll feljebb.

Ezek a kis kalandozások persze nem mindig voltak ennyire veszélytelenek, és eseménytelenek. A Birodalmi területek kicsit problémásabbak voltak ahol nem nézték jó szemmel, hogy egy nem humanoid mászkálgat.
Egyszer meg is jártam alaposan. Épp egy kis űrkikötő melletti nyomor telepet néztem meg, mikor belefutottam egy őrjárat félébe. Épp egy szegény család meséjét hallgattam, az életükről, hogy hogyan is telnek a napjaik nyomorban, mikor igazoltattak. Ritka eset volt, de nem volt velem se Tyrr se valamelyik embere. Igazából Tyrr épp vitázott, hogy hol az árú amit vinnunk kell és már jó egy napja ott vesztegeltünk, miközben a többiek a kényszer pihenő alatt a készletek feltöltéséhez szerezték be a dolgokat. Így egyedül voltam.
-Látom gazdád elég rövid pórázon tart rabszolga... na irány vissza a kikötőbe dolgozni naplopás helyett.
-Elnézést, ha esetleg rossz helyen tartózkodom, de természetesen visszatérek a kikötőbe, ha nem szabad itt lennem. – szokásos nyugalommal voltam, és igen, nyakamban ott volt Tyrr nyakörve, és rajta az azonosítóm, szerencsére egy nyomkövetővel, mert a következő amit láttam egy közeledő puskatus, erős fájdalom, majd minden elsötétedett. Következő amire emlékszem, hogy láncon vagyok, fáj mindenem elég alaposan. Éreztem a vért a számban, amit kiköptem, majd körbe néztem elég kábán. Hideg volt, fáztam, lassú voltam, tompa, majd ismét eszméletem vesztettem. Később jöttek faggatni, „kikérdezni”, ahogy ők nevezték, de lényegében csak élvezettel megvertek jó alaposan. Megfordult a fejembe, hogy ha most változok át nem lenne esélyük, de hosszútávon nem lett volna jó, de lehet már röviden se. Két nap, ennyit töltöttem fogságban, de jóval többnek tűnt, mire Tyrr-nek sikerült kihoznia.
-Még egy ilyet csinálsz, esküszöm elveszem a szabadságod és láncon leszel hajón. – Morgott Tyrr, miközben ellátta a sebeimet a hajón, mialatt elhagytuk a bolygót. – Tudod milyen kevesen múlt, hogy kitudtalak hozni és nem végezted valami munkatáborban ahol aztán azt is letagadták volna, hogy valaha láttak, nem hogy távozhattál volna onnan, főleg, ha rá is jönnek mi vagy valójában. Számukra nem lennél több, mint egy igen erős iga húzó vagy kísérleti patkány, ezt ne feledd el. Birodalmi területen nincs semmi jogunk. Megtűrnek, mert árut szállítunk, ennyi. Ha már rossz szögben landolunk már szinte azért is bevihetnek...
-Ezt most elég kemény lecke volt... – mondtam csendesen - ...hogy tudtál kihozni akkor, te se vagy másabb az ő szemükben, mint én.
-Fogalmazzunk úgy, hogy volt aki tartozott nekem és így ennek nem lesz nyoma. De nem tudom garantálni, hogy máshol ennyivel megúszod.
A beszélgetés és a fejmosás még tartott egy ideig. Rengeteg sérülést szereztem, és fájt mindenem egy darabig. Hetekbe telt, mire újra rendesen tudtam tevékenykedni a hajón, majd segíteni a többieknek, és nem csak írni.
Tyrr egy jó ideig birodalmi területen nem engedett le a hajóról még felügyelettel se, maximum annyit tehettem meg, hogy segíthettem felpakolni a teher liftre, majd lepakolni onnan, de el nem hagyhattam jobban a hajót ezeken a helyeken. Nem szerettem a Birodalom területeire járni, de muszáj volt, mert oda és onnan is szólt a fuvar, amiket teljesítenünk kellett, ezért határoztam úgy, hogy visszamegyek Coruscantra egy rövid időre egyenesen a Jedi templomba. A többiek nem értették meg elsőre, de Tyrr igen. Ő volt az aki tisztán látta a jeleket és az ellenérzéseimet, amiket ahogy rejtegettem a többiek nem vettek észre. Reméltem, hogy más se fogja. Naiv gondolatok.
Morwen Mesterrel találkoztam, akinek első pillantása mindent elárult, majd félre is vont, hogy rá is kérdezzen mi történt. Olyasmi kavargott bennem, ami számomra is idegen volt, félelmetes. Nem tudtam uralkodni az érzelmeimen, még akkor se mikor elmondtam. Vertek meg korábban, mert emlékeztem erre, de nem így, nem ennyire megalázva, ok nélkül. Időbe telt ezek után, hogy Morwen kezei alatt magamra találjak, uraljam az érzelmeim, ahogy korábban, és meditáljak. Igen, bár fajunk és szülőhelyünk eltért, de ez eléggé hasonló volt. Bár Ő azért uralta, hogy a világos oldalon maradjon, mi azért, hogy a békét fent tarthassuk. Ők őrök, mi békés Kalandorok egy olyan világban és korban, ahol a háború mindennapos vendég volt. Ahogy teltek a napok, és a hetek, úgy tértem vissza ahhoz ami voltam. Béke és nyugalom mindenek előtt. Talán ha fiatalabb lettem volna lehettem volna Jedi. De most azon vagyok, hogy kiürítve elmémet újra a béke útján haladjak tovább. Több mint egy hónapba került, mire Morwen útnak eresztett és visszatértem Tyrrhez és a csapathoz.
Tyrr közben egy meglepetéssel készült számomra: Egy kissé átalakított YT-1300 várt rám a kikötőben, amit hivatalosan azért vett, hogy könnyebben és többet szállítsunk, valójában pedig azért is, hogy így nyugodtabban tudjak kitérőket tenni, mikor nincs sűrgős meló. Természetesen letisztáztuk, hogy kifizetem neki és nem, nem leszek a tulajdona ismét, csak egy szállítója.
-Pff nem, mintha hajlandó lennél levenni a nyakörvet amit kaptál tőlem.
-Hülye leszek, így ha bajba kerülök rám akadsz és kihúzhatsz belőle.
-Na még mit nem, nem az én dolgom, hogy kihúzzak egy lánykát a bajból mikor bele kerül, mégis minek nézel engem?
-Jajj, ne játszd meg magad Tyrr, ismerlek, és tudom, hogy rád számíthatok.
-Na de menj, pakolj át és tessék jelentkezni, hogy hova mész, ha épp nincs meló. Bár jelez a jeladód, hogy merre tartasz, de azt nem közli, hogy magadtól mész oda, vagy visznek.
-Igen Apuuu – dugom ki gyerekesen a nyelvem, mire Tyrr csak a fejét csóválja.
-Ha így folytatod rád zárom és maradsz a hajómon egy kis ketrecben, Miin.
-Ezt akkor se váltottad be mikor még alapod is lett volna rá – Tyrr az eget nézi, miközben a csapat többi tagja már fetreng a nevetéstől. Hát igen, nem ez az első ilyen köztünk és nem is az utolsó persze.
Lassan végig nézem a hajót, majd cuccaim átpakolása után, búcsút intek Tyrr-nek, hogy pár nap múlva jelentkezem nála. Furcsa volt egyedül nekivágni az útnak, mindig volt velem valaki, és kissé magányosan is éreztem magam igen hamar ahogy utazgattam. Volt időm merengeni, amiből egy üzenet zökkentett ki... Coruscant, még pedig személyesen a Főkancellártól. nagyon reméltem, hogy kérésem szerint Morwen nem mondott semmit arról, hogy mi lett velem és ez csak egy kis találkozó megfűszerezve, a kérdéssel, hogy megy az életem, a fajok tanulmányozása.
Ezzel meg is indultam a Köztársaság szép fővárosa felé. Nem akartam nagyon váratni a Főkancellárt, így ahogy odaértem, egy gyors rendbeszedése magamnak, kiöltözés, majd irány a sikló ami ott várt, hogy oda vigyen. Szerencsére nem jutott el ide a „birodalmi nevelésem” híre és nem is hoztam szóba. Csak egy kis beszélgetés, hogy mik a tapasztalataim, hogyan látom külső szemmel a dolgokat, és mind ezek mellett gratulált, hogy sikerült az írással némi hírnévre szert tennem, miközben találtam olyan munkát magamnak, aminek segítségével még könnyebben el is tudom érni a bolygókat, amikről írok is. Könnyed társalgás volt, bár eléggé illedelmes is. Miután végeztünk visszatértem a hajóra, ahol üzenet fogadott, hogy Korélian lesz egy fuvar is, meg valami árverés féle, amin körbe kéne néznem. Nem nagyon ellenkeztem, átöltöztem és visszajeleztem Tyrr-nek, hogy már megyek is.

Korélia egy érdekes hely volt, nem épp a kereskedés fellegvára, de azért voltak jó üzletek is. Egyedüli nagyobb nehézséget a CorSec jelentette, de azért velük se volt még sohase bajom. Most se volt máskép. Főleg, hogy megint az árú nem várt rám, amin már meg se tudtam lepődni.
Ennek fényébe úgy döntöttem bemegyek elsőre és körbenézek az árverésen. Nem számítottam semmi komolyra, talán pár kiszuperált droidra, a hajóhoz, ami nem ártott volna, de ehelyett teljesen másba botlottam bele: Qˋayem Kor. Jó volt valakit látni azok közül akikkel érkeztem, és egy kicsit elbeszélgetni vele, azonban némileg eme beszélgetés tovább is ment, mert ajánlatot tettem neki. Na persze nem olyat, hanem hogy csatlakozzon hozzám egy kis pénzzért, szállásért, ellátásért, meg ami kell neki. Nem hittem volna, hogy rábólint, de megtette. Ennek örültem több okból is: Nem utaztam egyedül és mivel ő eléggé ember szerű volt, így birodalmi területeken is talán tudott segíteni, azonban ebbe nem igazán akartam bele menni. Jobb ha azt tudja, hogy szállítok, és kereskedek is nagyon ritkán. A többit talán már egy nyugodtabb helyen, és nem ott ahol a CorSec vagy más fülelhet.
A Kis beszélgetésünk után mennem is kellett a kikötőbe, mert megérkezett a késő árú, aminek hála, már is volt mivel foglalkoznia Qˋayemnek is, azon kívül, hogy bepakolt az egyik háló fülkébe. Ketten gyorsabb volt elpakolni, aztán előre.
Volt időnk az űrben beszélgetni miután berendezkedett. Közben Tyrr-nek is elmondtam, hogy tudjon róla, ne az legyen, hogy betoppan és akkor szembesül vele.
Ezek után gyorsan teltek a napok hetek, hol a pilóta fülkében voltam, hol az étkező asztalnál rendszereztem a számlákat két szállítás között, hol irogattam, a következő könyvet.
Voltak necces melók, amik csak látszólag mentek simán, de ez vele jár a dolgoknak. Közben persze Qˋayem is tudott magának szerezni dolgokat a bolygókon, vagy tettünk kitérőket, de elég látványosan kerültem a birodalmi területeket, csak erre nem adtam semmiféle magyarázatot, hogy miért is.
Egyszer azonban jött egy beszélgetés Tyrr-rel ahol kicsit nagyon terelt, mire rá kérdeztem elég konkrétan, hogy mi a baj és ezt már útitársam is hallhatta, mert tőlem szokatlanul eléggé felemeltem a hangom.
-Lenne egy birodalmi... – kezdett bele Tyrr
-NEM – morrantam fel azonnal.
-Tudom, hogy nem akarod, de te vagy a legközelebb, csak felveszed és mész, semmi más. Nem fognak megint...
-Akkor se szívesen, de megteszem. Azért állj készen. A jeladó aktív a nyakörvemen.
-Ha nem jelentkezel és sokat vagy ott megyek. Tyrr vége...
Eme kis beszélgetés után, csak ültem a pilóta ülésben a másodpilóta ülésére téve a lábaimat és csak néztem ki az ablakon. Tartottam ettől az utazástól, de bíztam Tyrr-ben, ezért belevágtam.
Szerencsére gond nélkül lement a fuvar, de úgy éreztem, hogy majd beszélnem kell Qˋayemmel. Jobb ha tud egy pár dolgot, amit nem tudtak meg azelőtt, hogy szétváltunk volna és a birodalmi incidens, amiről szintén nem tettem neki említést, pedig talán jobb ha tisztában van vele.

Lassan két év telt el érkezésünk óta és ahhoz képest, hogy nulláról kellett kezdenünk, sikerült eredményt is felmutatni. Azért kíváncsi lettem volna, hogy megy a sora a többieknek. De ez olyan kérdés volt, amire lehet nem fogok választ kapni még egy jó ideig. Egyenlőre csak annyi a biztos, hogy jót szórakozok azon, ahogy az R9 ott csipog Kor mellett, miközben szerelget, meg beszélgetéssel is jól telik az idő. Bár furcsa, hogy ő nem emlékszik én viszont igen. De mindegy is, legalább valaki van most itt velem és nem magányosan utazgatok csak.


A hozzászólást Shadow összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. 23 Szept. 2017, 23:48-kor.
avatar
Shadow
3. szint - 8 kredit

Hozzászólások száma : 212
Hozzászólások régi : 950
Korábbi szint/kredit : 10. szint - 22 kredit
Aktuális szint/kredit : 10. szint - 22 kredit
Join date : 2011. Aug. 19.
Tartózkodási hely : Pokol

Karakteradatok
Főkarakter: Amara
Főkari/multi: Multi

Vissza az elejére Go down

Re: Heiwanna Miin Klodov

Témanyitás by Kaylyn Rix on Szer. 02 Aug. 2017, 21:10

Elfogadva, adatlapot írj még.

_________________
Kaylyn Rix - erőhasználó fejvadász, Pellaeon fan; Morwen Avenay, Silhana Lolaes'ra, Lairorellen Verenwar
"Most ezzel azt akarod mondani Kaylyn, hogy kizsebelted, amíg azzal volt elfoglalva, hogy agyon verjen?"
Mesélői, Aayn Seca Ayehe (template-s), Birodalmiak, Köztársaságiak, Alvilágiak, Hiuval Dorat, Leyla Darmo'an
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Kaylyn Rix
Lil'SW KM

Hozzászólások száma : 392
Hozzászólások régi : 0
Join date : 2017. Jun. 13.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Multi

nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Heiwanna Miin Klodov

Témanyitás by Shadow on Csüt. 03 Aug. 2017, 00:02

Adatlap:
Szint: 2
Pont: 12

Erő alkalmazások:
0 pont: Erőérzékelés
0 pont: Meditálás


Felszerelés:
Fordítógép
Tyrrtől kapott jeladós nyakörv.

6,5 pont: (30.000 kredit) - egyszerû fegyverzettel felszerelt közepes méretû szállítóhajók (átlagos rakterület: 100t)
YT-1300:

5 pontos üzlet: 10000 credit/hó

Kredit:

Különleges képességek:
- 10 tonnás erő (Teljes sárkány forma)
- 1 tonnás erő (humanoid)
- Alakváltás
- Repülés (szárnyakkal, bolygótól függően)


Pontok: 12
Elhasznált: 11,5
Maradt: 0,5

_________________
"Nincs múltad... a jelened kilátástalan, de jövőd még lehet"

Reneszansz: Alena (Shadow)
NJK: Marli
X-Diák: Liam V. Blacksong
VH: Shywa
lil SW: Heiwanna Miin Klodov

˜Hááááát... nincs más hátra, mint előre.... Kalandor... ˜
avatar
Shadow
3. szint - 8 kredit

Hozzászólások száma : 212
Hozzászólások régi : 950
Korábbi szint/kredit : 10. szint - 22 kredit
Aktuális szint/kredit : 10. szint - 22 kredit
Join date : 2011. Aug. 19.
Tartózkodási hely : Pokol

Karakteradatok
Főkarakter: Amara
Főkari/multi: Multi

Vissza az elejére Go down

Re: Heiwanna Miin Klodov

Témanyitás by Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.