Az Astoria utcái

A töltényem talált egyenesen a sérült szemét lőtte telibe amely helyen egy lyuk tátongott a töltényem robbanását követve. A lény felordított és dobálni kezdte magát kissé mire Bishop is felrobbantotta a ráhelyezett tölteteit a hasán, a robbanás hatására a hasán is egy hatalmas lyuk kellett keletkezett.
~ Wow asztalra vissza bébi.
Kivettem a tárat megragadva az alkalmat és betöltöttem a hiányzó töltényt. Majd vissza tettem a tárba és kibiztosítottam a fegyvert. Az eseményekből próbáltam kivenni, hogy mi lehet a bent lévőkkel élnek e még kitudnak e mászni. Egy gyors rádiózás után a tekintetemet az égre szegeztem hátha ott tudok valamit csinálni.
Ha nem láttam semmi említésre méltót az égen akkor tekintetemet vissza szegeztem az össze roskadt hernyóra és pásztáztam a területet ellenséget kutatva.

*Unalmas bagázs, nem teázni jöttek és sütit sem kérnek vélhetőleg. No sebaj, akkor marad a túlzott méreteket öltött fülbemászó. Végtére is jobb, mint a bádogemberekkel ücsörögni, főleg, hogy Dorothy sehol sincs. Ahogy észlelhette, a törmelék dobálás nem sok gondot okoz a lénynek, a robbanások annál is inkább. Viszont, nincsenek robbanótöltetei. Marad az A vagy a B terv. Vagy a sérült fejet tovább támadni, vagy a gyomron keletkezett sérülést tovább marcangolni. Végiggondolva a két lehetőséget, inkább a fejet választja. Így igyekszik felugrálni/mászni a féreg fejére. Ha sikerül feljutnia, akkor marad a vasöklöknél és a karmainál, hogy marcangolni kezdje a már sérült szemet, igyekezve minél mélyebbre jutni a szörny szöveteibe. Hátha megleli a koronacsakráját, vagy valami egyéb spirituális dolgot.*

Miközben a lény egyik csápjával küzdök, hogy feltudjak rá mászni lángoló pajtásunk törmelékdarabkákkal próbál labdázni vele, míg a zöld nő nekiront, és sikerül felsértenie egy ponton a lény bőrét ahol az elkezd vérezni. Vagy legalábbis valami narancssárgás folyadék kezd el belőle folyni azon a ponton. Amikor nagy nehezen sikerül felkapaszkodnom az egyik csápra a lény felkap vele együtt, és eléggé közel a fejéhez kezdi el lóbálni azt. Néhányszor a csáppal együtt mozdulok, aztán nagy nehezen sikerül is rávennem magamat, hogy átugorjak a lény fejére. Azon megkapaszkodva megpróbálok nagyjából feje tetejének közepére jutni, ahol ha minden jól megy addig egy erős ütéseket mérek fejére, miközben elektromos impulzusokat küldök bele hátha megint sikerül csökkenteni a méretét, vagy legalább nagyobb fájdalmat okozni a lénynek. Közben ha felém is csapkodna csápjaival próbálom elkerülni őket, mielőtt elkaphatna egyikkel. Ha mégis sikerül neki, akkor azokat próbálom hasonlóan megrázó élményben részesíteni a számára.
- Nem hiszem el, hogy nem vagy képes meghalni csendben.
Magyarázok a nagyra nőtt lénynek. Miközben megpróbálom tovább püfölni.

~Déli rész~
A jelek szerint mindenki jól van, bár nem tudom, hogy hányan vagyunk a lény belsejében, de egyenlőre nem halottam segélykérést.
Megpróbáltam ismét kimászni a szörnyből, de reménytelennek tűnt. Vak sötét volt és a nemrégiben átélt zuhanás is elég hosszúnak tűnt ahhoz, hogy tudjam, hosszú az út felfelé. De én csak másztam és másztam. Azonban a szörny ismét megrázkódott.
~ Oké hogy céloznak, de a végén még minket is szétlőnek a szörnnyel együtt.
Az egy egyik lövedéktől a szörny felordított és egy hatalmasat rázkódott. Ez volt az a rázkódás amitől a karmaim kiszakadtak a falból én pedig visszazuhantam a meleg trutyiba. Az esés közben ösztönösen vettem egy nagy levegőt, még éppen időben.
Ám ezúttal nem tudtam felúszni a "víz" felszínére. Ugyanis a trutyi beszippantott minket a mélybe, akárcsak egy örvény. Csak vergődtem és próbáltam feljutni a felszínre, de végül a víz magával szippantott a mélybe. Közben pedig hálát adtam az égnek, hogy még időben tudtam venni egy nagy lélegzetet.

Elindulok a lény felé, semmi nem akadályoz elég hamar oda is érek, bár Dragunov ügynök felajánlja a segítségét nem állok meg, arra számítok, hogy hátulról megragad és felemel miközben futok, de ez nem történik meg. Sikerül a töltetet a lény oldalára helyeznem és kijjebb másznom. Ekkor érkezik egy lövés ami kiviszi a féreg egyik szemét, elkezd rángatózni és vesztére detonálja a bombákat. Elég sokat feláldoztam erre a célra, de ez szükséges volt.
~ Végre, sikerült átütni a páncélját. Itt az idő, hogy végezzünk vele.
Közben azért hallom, hogy többen is használják a komot, itt az ideje hogy én is becsatlakozok. Remélem ezúttal sikerül kifektetnünk a szörnyet, mert a bentieknek már nem lehet sok ideje hátra. Közben én is a megmaradt munícióm a seb felé szóróm, majd elkezdek távolodni egy kissé a lénytől, ha meghalna és a földbe csapódna, arrébb futok, hogy ne rám érkezzen.

Svarog leszáll Bishop mellé, majd csak pislog, mikor meglátja, hogy a lényt megsebezték, a szemén, az oldalán és a gyomrán. A sárkányszerű mutáns az igazgató felé fordul, és elismerően bólogat.
- Ez szép volt. 10 pontos robbantás... Ha maga a terroristák bombagyárosa lenne, régen ott lenne a halállistám élén. Akkor fektessük ki a dögöt. Végre!
Svarog néhány tűzgolyót dob a vadállat gyomrán tátongó seb felé, remélve, hogy most tényleg megsebzi és kivégzi ezt a férget, majd az igazgatóhoz hasonlóan ő is távolodni kezd, aztán felröppen és még néhány lángoló golyót küld a vadállat szemébe.
- Hijj de ocsmány vagy, gennyes, meg büdös! Dögölnél meg a teremtőddel együtt!
Majd eltávolodik. Úgy érezte magát, mint aki egy este egy karton energiaitalt megivott, utána pedig benyakalt vagy 5 üveg vodkát és utána pedig felhajtott egy nagy bögre kávét, amit szintén energiaitallal főztek le.
- Na fektessük ki ezt a mocskot! Gyerünk fiúk! Süssük meg!
~ És ti ott bent, tartsatok ki.~

Scott Singer a S.H.I.E.L.D. ügynöke elkezdte lőni a hatalmas százlábút, de hamar rájött, hogy nincs sok értelme a dolognak, és ebben kedvenc M.I.- je is megerősítette.
- A támadások eredménytelenek - jelentete E.V.A.
- Kösz az infót - válaszolta savanyú képpel Singer, majd a bombát szerelgető Bishopot észre véve úgy döntött, hogy inkább feljebb emelkedik.
Így a hajtóműveket lebegő módból repülő módba állította és elindult felfelé. Közben észrevette, hogy a lény szemét kilótté, illetve az oldalán tátongó lyuk a robbanástól és a gusztustalan trutymótól csak még undorítóbbá tette a férfi számára a már eddig se éppen gusztusos rondaságot.
~ Hogy én mennyire rühellem a bogarakat ~ töprengett az ügynök.

~ Úgy tűnik mégse sebezhetetlen, és ha tud vérezni akkor meg is tudjuk ölni. Legalábbis a régi klisé így tartja. Ideje bebizonyosítani. ~ Gondolta a páncél arclemeze mögött vigyorogva, ahogy a lény kínok között vergődött.
- Mi a baj picúr, csikar a hasikád? Ne aggódj mindjárt segítünk rajtad. - mondja miközben a százlábú elé repült és célba vette a démon hasán tátongó sebet. – A.T.H.E.N.A. 4 mini rakétával vedd célba a százlábún lévő sebet és a töltsd fel maximumra a taszítósugarakat. Tűz!!!- adja ki a parancsot amit az MI azonnal végre is hajt. A páncél váll lemezein felpattan két panel felfedve mind a két oldalon 6-6 miniatűr rakéta indítót. Négy rakéta a indult belőlük egyenesen a megjelölt cél felé és egy pillanattal később Ulysses is tüzet nyitott a tenyerein lévő taszítósugarakkal.
- Takarodj vissza oda ahonnan jöttél.

Hát nem nagyon sikerül hosszabb eszmecserére. Annyi jó, hogy a felszínen vagyunk még, senki se fuldoklik, lesz egy kis fény is, azonban a látvány nem a legjobb és lehet sötétebb sokkal jobb lenne, mint a látvány, hiszen eme csontok kiválthatnak némi pánikot egyesekből, bár kitudja, lehet hogy nem. Annyi biztos, hogy egyre jobban úgy érzem, hogy két ellenségünk van jelenleg. a féreg és a kintiek. Hiszen akármennyire is igyekeznek menteni minket, vagy csak a dögöt megölni, az egyre jobban okozhatja a mi végzetünket is amihez annyira azért nem lenne kedvem. Lényeg a lényeg, mielőtt rászánnám magam valamire, azaz lenne rá időm a dög üvölteni és rázkódni kezd, majd valami leránt minket. Hát ez nagyon nem jó. Próbálom elkapni Shynomyt és lábtempózni, hogy fent tudjak maradni, de ha nagyon nem megy, akkor tartalékolom a levegőmet egyenlőre.

A fény annyit segít, hogy kicsit közelebb tudok kerülni Nykohoz és aztán körbenézni. Nincs nagy látványosság itt lent, de ez is több mint a semmi. Legalább nagyjából látni hányan is vagyunk itt. Annyi biztos, hogy fizikai erőből nincs hiány itt bent, de úgy fest ide más is kéne. Azonban a kintiek támadásai miatt egyenlőre nincs sok esélyünk sokmindent tenni belülről, max reménykedni, hogy a lénnyel együtt nem robbantanak fel minket is. Az elég kellemetlen lenne. Mikor hirtelen valami elkezd lefelé szívni akkor kapálózni kezdek, próbálok fennmaradni, de amint érzem, hogy ez nem sikerül csak nyugton maradok és várok. Csak remélni tudom, hogy van megszűnik a húzás, vagy egy olyan helyre kerülünk ami szárazabb ennél és akkor lesz esélyünk valamire is. Ha nem… hát akkor problémáink lesznek igen alaposan.

- Megkaptad ocsmányság! - üvölti Svarog.
Kellett neki a bolygóra jönnie, most mindenkitől kapni fog, sőt egy semmiből előtűnő farkas még a szemét is elkezdte rágcsálni. Hamarosan a gyomorseben keresztül kiestek a bent lévők.
Svarog úgy érzi, hogy még nem győztek. A százlábú próbálja takarni a sebét, és ezzel agyon is tiporja a gyomorsebben keresztül kiesett két nála fiatalabb lány. A falkája tagjai, nőstények, kölyköket fognak egy napon szülni, akik a következő generációt jelentik. Hát persze, hogy megmenti őket.
Hirtelen odareppent a dög hasa alá, megkisérli felkapni a két nőt, és reméli, hogy a harmadik férfi még felkapaszkodik a hátára és kiröppen vele.
Hülye ötlet volt, 50% hogy meghal, de 50% hogy nem...
Legalább ő megpróbálja.

Az örvény ellen semmi esélyem sem volt, csak rántott magával a mélybe. Csak sodródtam, az árral, miközben egyedül a fülemre támaszkodhattam, de a trutyiban nem halottam semmit sem.
Egyszer csak az örvény aljára értem é egy kisebb eséssel landoltam valami keményen. A hátamra érkeztem, ami kicsit fájt, de legalább nem esett komolyabb bajom, mint egy újabb lila folt.
Ahogy kiestem rögtön megtöröltem a szemem és az arcom, hogy végre láthassak valamit.
- Bleeeeeee.
Nem sokéig fintorogtam, mert amit láttam, az nem tetszett. ugyanis kiestünk a féregből, dehogy kiestünk, KIFOLYTUNK. De ez lett volna a kisebb probléma, a rém ugyanis egyre csak közlekedett felénk.
Azonnal felpattantam és ha ez sikerült, akkor talpra ránthattam a mellettem fekvő macskanőt is, majd futni kezdhettem.
- Ez mindjárt agyonnyom minket!
Kiáltottam futás közben. Olyan gyorsan futottam oldalra, mint még életemben sohasem, és csak imádkozni tudtam, hoz ez elég gyors legyen ahhoz, hogy a szörny ne nyomjon agyon.

Scott Singer a S.H.I.E.L.D. ügynöke újra elkezdte lőni a lényt, miután a robbanás "felvágyta" az öcsmányságot. Azonban amint megjelent a két nő a lyukból máris abbahagyta a támadást, és várta, hogy kimeneküljenek alóla. Nem volt már ideje odarepülni. Túl messze volt. Hirtelen Millvier ügynök hangját hallotta meg a rádiójában. Az ötlet eléggé érdekes volt, de sejtette, hogy a férfinek olyan képessége van, amely előnyt jelenthet.
- Máris megyek - mondta, majd amilyen gyorsan tudott a mágiaügyi részlegen dolgozó férfihoz repült, majd felkapta, és a lény feje fölé vitte.
Amint a kollégája jelzett engedte leesni, majd várta a hatást.
~ Remélem, hogy nagyon alaposan átgondoltad amit teszel, Millvier ~ töprengett a páncélos ügynök.

~Az ég tiszta a földön már csak az a piszok nagy orjás hernyó van nyert ügyünk van.
Jobban megnézve láttam kibukkanni egy, két ügynök testét a lény belsejéből az óriási lyukon keresztül amit rávéstünk. A szemét még egy kis extra karmolás után még jobban fájlalta a kis házi dögünk. A trutymóból még alig, hogy kikecmergő kollégák közel sem voltak biztonságban ott a lény addig fog kapálózni míg agyon nem nyomja őket. Fegyveremmel igyekszem a dög szemét célozni ismét csak most a másikat. Célba veszem majd tűzellésbe kezdek de nem mint valami őrült csak egy töltényt lövök el várva a hatásra. Ha sikerül kárt okozni ezzel a tölténnyel küldöm utána a testévreit is a tár maradék részét, hogy akkor már megszabaduljak a robbanó töltényektől.

Távolról figyelem, ahogy Riez a sárkányszerű alaktól segítséget kap és végre is hajtja a tervét. A lövések felszakítják a szörny gyomrát, és emberek esnek ki lyukon. Végül megpillantom a farkast, aki a lényhez rohan, és a kilőtt szem helyén tátongó sebnek veti magát. Hé, hát én mit csinálok itt, amikor ilyen kiskutyák meg támadnak. Elég volt a várakozásból, valamit nekem is tennem kell. Megragadom a fegyveremet, és a lény felé kezdek rohanni. Már egyértelmű, hogy mit kell tennem. Az egyik szem már a kutyáé, ahhoz már nem férek hozzá, de nincs is rá szükség. Van a kukacnak még egy másik szeme is. Ha az is eltűnik, akkor már teljesen megszűnik a látása, és gyakorlatilag nyert ügyünk van. Azt veszem hát , és ha minden jól megy, nekifutásból egy teljes erejű ütést mérek a dög szemére. Nem gondolok most olyasmire, hogy ez mennyire undorító végeredménnyel járhat, ilyesmi jelenleg nem fér a tudatomba. Csak az akció van a fejemben. Ha a szem nincs éppen olyan magasságban, hogy a földről elérném, akkor egy ugrás után megpróbálok megkapaszkodni a páncélján, és újra a szeméhez mászni. Ha erre van szükség, és sikerül odajutnom, ezúttal erősebben kapaszkodom, mint múltkor, és újra a szemébe döfök.

*Remek, a csapat két részre oszlik és míg az egyik része a fejét, a másik a hason keletkezett sebet támadja. Mintha csak összebeszéltek volna. Koccintana elismerés képen, de úgy sejti, hogy egy démoni féreg szemének marcangolt részeivel ez nem lenne illendő. Sebaj, zavartalanul folytatja munkásságát, ha Danny is megérkezik a szemvizsgálatra, akkor egy morgással üdvözli, az is lehet, hogy amúgy is morogna. De a lényeg, hogy belemarkol két kézzel/manccsal a szemüregbe és megpróbálja felfeszíteni, mint egy csatorna fedelet. Nincs tisztában a lény anatómiájával, talán ezért is szeretné megvizsgálni az agytekervényeit, ha ez nagyon nem akarna összejönni, akkor azt teszi, amihez a farkasok értenek a legjobban, gyakorlatilag megpróbál leásni a teremtmény lelki világába a szemüregen keresztül.*

A támadások nem különösebben összehangoltak de külön-külön is jól kiegészítik egymást egyre súlyosabb sebeket okozunk a lénynek, a gyomra már szétnyílik a fejét most tépázzák. A nyílásból hirtelen három alak esik ki a lényből, még élnek, remek, de persze ennek van egy másik oldala is, a féreg úgy mozdul, hogy agyon fogja őket nyomni.
~ Nem vagyok elég gyors egy mentéshez, valaki más kellene, Svarog már elindult de kevés három emberhez. Legyen Aegis, eddig szépen teljesített.
Azonnal intek a páncélosnak felhívom magamra a figyelmet, majd jelzem, hogy igény lenne egy mentőakcióra, ott a szörny alatt. Most nem használok semmilyen más kommunikációs formát, felesleges csak telnek az értékes másodpercek, három kézmozdulat sokkal gyorsabb. Persze ha nem indul meg senki az adott irányba, akkor én megyek. Próbálok egy valakit talpra állítani és meglökni a megfelelő irányba, majd én is futok. Nem hossz irányba, hanem ki oldalra, hogy gyorsabban megléphessek.