Az Astoria utcái

Az égen is igen kemény csata zajlik a sárkányok között, már vadászgépek is száguldanak, szerencsére ott úgy tűnik nyerésre állunk, nem kell tartani légi támadástól. De nekem most nem erre kell figyelnem. Sikerült összeszedni a majmot és fedezékbe húzódni, de hibába adtam utasításba, hogy mások is tegyenek így, sokan az úton maradtak, aztán feltűnt a lény és elnyelte vagy öt embert. Egy pillanatra megfeledkezek mindenről és csak a szörnyet figyelem, nem zárja össze a száját, nem rágja szét őket. Összeszedem magam, megnyugszom, majd ismét a rádiót használom.
Amint ez megvolt rögtön egy nagyobb ablakhoz megyek, előveszem a Glockot, sorozatvetőre állítom és egy tárat rászórók a lényre, most még nem igazán törekedek pontos lövésekre, sokkal inkább a szórásra, próbálom felderíteni a lény sérülékeny részeit. Ezután előveszem a magnumo/c-t azzal már pontos lövéseket igyekszem leadni a sérülékeny pontokra. Mikor kifogy a tár megállok és újra felmérem a terepet, majd a Desert Eaglet az X-man kezébe nyomom.
- Tessék használja ha tudja.

A szörnyeteg hirtelen újra előbukkant és mindenkit felfalt aki csak az utjában volt. SHIELD-eseket is, Svarog bajtársait. Ohhh, hogy szakadjon meg aki ezt a lényt teremtette, meg aki kitalálta, hogy pont a Földre kellett jönnie.
Svarog felmorrant, azonban észrevette, hogy a lény, hasonlóan az anakondához csak egybe nyelte le őket, nem pedig péppé rágta szegény szerencsétleneket. Ha ez így van, akkor a gyomorsavak megteszik a hatásukat.
~Ohh, most mi a francot csináljak, a tűzgolyók egyszerűen meg se sebzik a dögöt.~
Dragunovnak ekkor egy érdekes ötlete támadt. Becélozta a bestia hátának közepét, majd ha sikerül odaérnie, akkor belemélyeszti a kihúzható karmait és minden erejét beleadva megpróbálja áttörni a lény bőrét.
Ha ez nem jön össze és a lény esetleg megpróbál a hátára feküdni, ezzel összetiporni a sárkány mutánst, akkor egyszerűen lerepül róla és előlről próbálkozik.
Nem sok reményt fűz ehhez a tervhez, de a féregnek meg kell halnia...

Victor és Albert gond nélkül jutott el misszisz Millerhez. A sárkányok harcára pont úgy tekintettek, ahogy a repülőgépekére. Ők földi egységek, nem kell velük foglalkozni, amíg messze vannak. Bár Albert olykor elgondolkodott azon, hogy vajon olyan nehéz lenne észrevenni majd kitérni egy sárkány által indított tűzlabda elől, mint egy levegő-föld rakéta becsapódásától. Ez a pillanat azonban a tetteké volt és nem a mély elmélkedéseké. A két férfi elérte a nőt és Victor tovább is lépett néhány méterrel, majd térdre ereszkedve pásztázott egy jó 90-100 fokos területet. Albert pedig nem fordul szembe a nővel, hanem tőle egy - másfél méterre hátat fordít neki. Így véve fel védelmi pozíciót. A sárkány feltűnése azonban komoly gondot jelent. Albert fordul is felé és gyorsan dönt.
- Bravo! Átadom. - vakantja Albert, majd félig elfordul, közben már csatolja is ki fegyverszíját. Victor is így tesz, csak ő fegyverét a háta mögé löki. Sarka állítja meg a lendületes puska csövét, ezért nem csavarodik körbe a testén. Közben kinyúl a repülő fegyverért. Mindketten nagyon remélik, hogy a kemény gyakorlással és összeszokással töltött hetek meghozzák a gyümölcsüket és az ilyen egyszerű mozdulatsoruk sikerrel jár. Amíg a fegyver a levegőben, Albert sem rest. Már áll fel és húzza elő eddig rejtett kardját. Mivel Misszisz Miller háttértámogatásra kérte, védelmi állást vesz fel. Eközben Victor, bízva abban, hogy társa szól ha baj lenne, továbbra is egyéb démonokra vár vállhoz emelt, pásztázó fegyverrel.

Nem kell sokat várnunk, a szörny előbukkan a beton alól, és le is nyel jópár embert. Nem sok ötletem van, hogy mit csináljak, Riez lődözni kezd rá, de nekem nincs semmim. Kifuthatnék, de egyszer már megmásztam a dögöt, és nem működött, főleg. hogy most a gyomrából kéne kiszedni az embereket. Amikor az ügynök odaadja a pisztolyt, megvonom a vállam és lőni kezdek. Eddig nem sokat értek a lövések, de ő tudja. Nem igazán célzok, csak szórom a golyókat a szörny testére. Ha vannak nagyobb szabad területek, amikről hiányzik a páncél már, akkor persze oda igyekszem lőni. Közben látom, hogy Axe belerepül a szörnybe, és kicsit irigylem is, kár, hogy én nem tudok repülni, az nagyon mókás lenne, de így nem tudnék kijönni. Na mindegy, a pisztollyal legalább van mit csinálnom. Közben olyan pontokat keresek a szörnyön, ahol egy kis mászással és akrobatamutatvánnyal odajutva súlyosabb sérülést lehet neki okozni, de most még csak várom, hogy a golyózápor elálljon, és kiszedjék azokat, akik le lettek nyelve.

Sohase rajongtam a vallási történetekért és van egy érzésem, hogy most se lesznek a kedvenceim, legalábbis miután egy féreg lenyelt. Jó csak hasonló a történet, de mindegy most. Alulról támad, majd jön a zuhanás. Nem állok neki vaktában lövöldözni, míg zuhanok, csak szabad mancsom próbálom zuhanás közben belevájni a nyelőcsőbe, és ha ez sikerül akkor jön a következő hogy úgy csúszok végig. Célom a fájdalomokozás. Amint leértem a többiekkel együtt, elüvöltöm magam.
- Füleket befogni! – várok míg megteszik, bár nem túl sokat, s nemes egyszerűséggel beleeresztek egypár lövést a lény hasának belsejébe. Hogy ez árt neki? biztosan. Ha nem is halálos, de talán elég annyira, hogy ki… szóval életet adjon egy-két rókának és mi is kint landoljunk. Nem egy nagy terv, de ilyen állapotban ki az aki képes gondolkozni jobban? Vérszomj ural, ahogy minden lupint, és ezen a helyzet se segít.
Amennyire csak tőlem telik próbálok nyugodt maradni a helyzethez képest és nem pánikólni, hogy lenyelt egy féreg. Mielőtt Nyko a tőle elvárható nyugalommal elkezd lövöldözni a füleimre tapasztom a kezeim és várom a hatást, miközben próbálok hozzá közel maradni és úgy állni, hogy fedezhessem a hátat, ha szükséges.

Az a rengeteg lángoló fickó aki ott volt a közelünkben megoszlottak, és egy része elkezdte kergetni a madárkát, míg a többi a polipot támadta meg. Amíg a madár visszarepült észak felé magával csalogatva azokat a lángoló emberkéket akik azt célozták be, a többi rávetette magát a polipra, aminek hála rövid idő alatt, a támadásoknak köszönhetően igencsak nagydarabra nőtt, és valami zöldes nyálkát kezdett el kilövellni. Észre sem vettem, hogy az így eltűnő lángoló alakok közül a kék lánggal égő még a polipon maradt, amikor azzal a könnyed kis mozdulatommal sikerül megidézni azt a villámot. Nem beszélve arról, hogy közben a zöld nő is ráugrott az egyik csápra, és azt kezdte el püfölni. A villám becsapott a szörnybe, aminek hála az visszanyerte korábbi kisebb, de még így is hatalmas alakját. Csakhogy a kéken lángoló fickót, és a zöld nőt is megrázta kicsit a támadásom.
- Oké. Hát ez megrázó élmény lehetett. De legalább felvillanyozódhattok, amiért újra összement.
Vigyorgok kicsit, miközben kicsit hátrébb megyek, viszont lassan engem is elér az a zöld trutyi, aminek hála érzem, hogy szép lassan, de mintha gyengülnék.
- Picsába már. Csináljunk végre belőle sushit...
Vetem oda ideiglenes "társaimnak" amikor a polip a környező épületeket elkezdi csapkodni, és törmelék kezd el felénk záporozni.
- Na jó. Kicsit feszült vagyok.
Ahogy ezt kimondom egy kis elektromosság cikázik végig a karomon, egészen a gerincemig. A potyogó, és a már lepotyogott törmeléket kerülgetve megpróbálok közelebb jutni a poliphoz, és közben megszabadulni a rám fröccsenő trutyi egy részétől. Már ha ez lehetséges. Amennyiben sikerül közelebb jutni a poliphoz megpróbálok vigyázni, hogy ne tudjon eltalálni a csápjaival, viszont ha az egyikre feltudok pattanni én is megpróbálok most már feljutni a lény fejéhez. Közben persze néha megpróbálom beleállítani a tőrt, hogy kicsit megpörkölhessem, és további feszültségekkel teli kicsattanó pillanatokat szerezhessek neki. Ha nemsikerül felpattannom egyik csápjára sem, akkor csak lentről próbálkozok továbbra is, néha-néha ha van rá alkalmam ott is megvágni egyik-másik csápját.

A százlábú ismét feltört a földalol és néhány szerencsétlent is sikerölt közben lenyelnie pár szerencsétlent is. Közben a többi ügynök újra tüzet nyit a szörnyre, de ahogy eddig látszólag kevés sikerrel.
~ Valami nagyobb fegyver kellene ide bunker robbantó vagy hajólöveg vagy mit tudom én de ez így nem fog menni. ~dühöng magában miközben a százlábú fölé repül és megpróbálja belőni azt a távolságot ahol az még nem éri el de már esélyt láthat rá hogy bekaphatja. Közben a taszítósugaraival teljes erővel tüzet nyit a szörny fejére, legfőképpen a szemére próbálja koncentrál a lövéseket. Ezzel a célja, hogy a démont annyira felidegesítse, hogy az őt akarja elkapni ahelyett hogy visza húzódjon a föld alá ahol már semmit sem tehetnek.
- Hé te nagyra nőtt csótány endem kapj el ha tudsz! – ordítja bár nem hiszi hogy a százlábú értené amit mond és reméli hogy valaki végre kitalál valamit a szörny megölésére vagy a bentrekedtek kimentésére mert tudja hogy nem tud sokkáig a lény orra elött téncolni anélkül hogy lenyelnék.

~Déli rész~
A tervem bevált és sikerült megkapaszkodnom a lény belső falában. Ezek után nem is tétlenkedtem haladni kezdtem kifelé. közben halottam, ahogy a SHIELD adóvevőmben valami üzenet érkezik. megálltam egy pillanatra és válaszoltam a kint lévő ügynököknek.
Észrevettem, hogy valami magával ragad, valami külső erő. Elhúz a fal mellől, majd felemel a lény szája felé.
Először csak csapkodtam idegességemben, de aztán kissé lenyugodtam, megfordultam a levegőben. Ezek után a macska szemeimnek hála a kevés fényben is láthattam, hogy a csapat ott van épségben a lény szájpadlásánál. meg láttam még egy férfit is, akin láttam, hogy a többiekre koncentrál, hogy le ne essenek.
~Szóval ő volt.
- Szép volt.
Mondtam, miközben én is fellebegtem a szájpadláshoz és zsebre vágtam az adóvevőmet.
A következő pillanatban megremegett a szörny.
~Biztos bombázni kezdték.
Gondoltam, de a következő pillanatban ide oda rázkódtunk a szörny belsejében. A minket lebegtető férfi pedig a szörny egyik fogának ütközött, minek következtében mi is zuhanni kezdtünk akárcsak a férfi.
zuhanás közben, mivel a lény rázkódott néhányszor nekiütköztem a falnak, de megkapaszkodni ezúttal nem tudtam. Csak zuhantam a többiekkel együtt, kisebb ütközési sérüléseket kapva a faltól.
A hosszú zuhanás után egy hatalmas csobbanással érkeztünk meg valami meleg trutyiba, ami rögtön fel is rázott. Nem tudom hogy csak azért mert a macskák utálják a vizet, vagy az undortól, de elkezdtem azonnal a felszín felé úszni, amit szinte rögtön el is érhettem. Ezek után pedig kiköptem a trutyit, ami a számba kerülhetett.
- Bleee.
Mondtam, majd gyorsan körbetekintettem, de nem láttam semmit, hiába a macska szem, az sem láthat a vaksötétségben.
- Mindenki jól van?
Kérdeztem a többiektől és jön segélykérő válasz, akkor annak irányába úszom és a sérülttel együtt megkeresem a lény belső falát és a sérültet hátamra téve, elindulok felfelé a falon.
Ha pedig nem jön ilyen kérés, akkor csak a falhoz úszom, hogy ha ki nem is tudnék mászni, akkor legalább kikerülhessek a kellemetlen trutyiból és megkapaszkodhassam a lény belső falán.
- Ki kell jutnunk innen.

Tipikusan minden rosszul sül el, mire pedig feleszmélek, szellemlovasok sehol, valaki próbál vicces lenni, ami a szokott módon idegesít, ráadásul a romok alatt ez a zöld valami kellemetlenül mar, de ez a legutóbbi igazából már meg sem érint, elenyésző fájdalom mind ahhoz a robbanáshoz képest, mind pedig a mentális fájdalomhoz képest, főleg mivel mindkettő emléke eléggé élénken él még az emlékeimben, hiszen mindkettő igencsak a közelmúltban volt. Megpróbálok néhány nagyobb lökéssel kitörni a romok közül és magammal rántani a zöldbőrű némbert is, ha már nem mutatja magát hasznosnak, hiszen mi mondja ki, hogy ne tegyem? Ha pedig sikerül, megkísérlek megszabadulni az esetlegesen rajtam maradt.. Gyomorsavtól, feltételezem, hogy az, majd pedig újra mérlegelni a helyzetet. Jómagam nem támadhatom meg, közvetlenül nem, hiszen a legutóbb is inkább pozitív hatásai voltak az ocsmányságra, így hát az egyetlen logikus lépés mellett maradok, nagyobb törmelékekkel kezdem dobálni a szeme környékén, igazából a szemeit célozva, hátha sikerül legalább megvakítani.

A nagy füst felleg végre eloszlott és láthatóan megérezte a kis dög a robbanó töltények hatását de hiányoltam azt a jó pár méter átmérőjű lyukat amit kellett volna okozniuk.
Ha még egy tárat ellőnék a lény hasára már kockázatos lenne, hogy átütném azt és a társaim szenvedik meg a töltények hatását. A teli tár robbanó tölténnyel így majd nem, hogy tanácstalanul ültem a fegyveremen. Ha egy újabb magán akcióba kezdek biztos leszedem az egyik társamat aki ugyan ezen ügyködik éppen. így ideje volt megint a rádióhoz nyúlni.
De persze azért nem ülhettem a babérjaimon mikor én támadtam velem egy időben támadták a dög szemét a kollégák.
~ talán egy-két pontos lövéssel megvakíthatom
Majd ezzel célba is vettem a dög szemét és némi szélirány nézés, távolság kiszámítás után le is adtam az első lövést a szemére célozva.

Revans ügynök beveti magát a lénybe, hogy a többieket mentse, addig nem nyitok tüzet, amíg ő célkeresztben van. Utána viszont megkezdem a sorozatok leadását, hiába, a lény egész testén páncélzat van. Fenébe. Mikor elteszem a fegyvereim érkezik néhány igazán erős lövés távolabbról, robbanó lövedékek ezt rögtön látom, nagyon nem tetszik a lénynek, csapkodni kezd, az egyik páncélos pedig a fejét veszi célba. Mire a lény újra visszahúzódik a föld alá.
~ Na nem, nem fogsz újra elszökni.
Gyorsan elkezdek kiszaladni a házból, amint leértem az utcára a lény felé veszem az irányt. Az egyik alkari panelt lecsatolom és élesítem a benne lévő robbanószereket, közben tájékoztatom a többieket a terveimről. Ha közel érek, próbálok lejutni pár lépést a járatba majd a lény feje felé, de még inkább a szájába hajítani a bombákat. Ezután igyekszem gyorsan eltűnni ki a kráterből, közben már megnyomom a gombot, hadd robbanjon a csomag, nehogy a végén engem is megegyen a lény. Kockázatos, de valamit tennem kell.

Ahogy térdig gázolva a trutyiban kerülgetem a romot, már kezdem érezni ahogy marja a lábamat, és a bőrömet azon a helyen ahol hozzámért. Ezzel még nem is lenne túl sok probléma, mert egyszerűen csak zavaró tényezőként fogom fel a dolgot. Amikor próbálok felkapaszkodni az egyik csápjára az eléggé nehézkes feladatnak bizonyul, mivel a tőr nem hajlandó beleállni a lénybe. Megpróbálok körbenézni miközben elkerülöm a csápok csapkodását, és ha találok valamit ami magasabban van, és feltudok rá mászni, hogy átugorhassak róla a lényre, akkor megpróbálkozok azzal. Hátha könnyebb átugrani az egyik csápjára, mint felkapaszkodni egyre ami másfél méter magasan van. Ha nem találok semmit akkor mégis marad a felkapaszkodás lehetősége. A tőröket visszahelyezem tartójukba, és puszta kézzel próbálok meg felkapaszkodni, mert így ha nem is sikerül, elektromosságot még mindig könnyebben vezethetek belé. Ha sikerül felkapaszkodnom, ha nem. Amikor sikerül megérintenem egy elektromos impulzust küldök a lénybe, reménykedve abban, hogy ez kicsit lelassítja a csápokkal való csapkodás sebességét, és, hogy nem felgyorsítja a fájdalom hatására. Leginkább az elektromosság bénító erejében tudok csak reménykedni ilyenkor. Hiszen valahogy el kell intézni ezt a szörnyet. Miközben a csápokkal küzdök, hogy feltudjak rájuk mászni meghallok, egy félre ismerhetetlen hangot. Ahogy tankok közelednek felénk északról, ahonnan mi érkeztünk.
- Hogy basznád már meg magad. Ne csapkodj már ennyire!
Kiáltok a polipnak, bár tudom, hogy semmi értelme, hiszen nagy eséllyel semmit sem ért belőle, de mégis csak kikívánkozott belőlem. Közben a tankokon is elkezdek agyalni, mert nem lenne valami kényelmes, ha engem is eltalálnának az egyikkel, viszont, ha azoknak a támadásától is csak nőni kezdene a szörny, akkor is jól fognak jönni, mert legalább az általuk tárolt elektromossággal feltölthetném magamat.

*Eddig még sosem kellett csapatban dolgoznia. Mindig is valami szabadúszóként tekintett magára, nem pedig mint valami csapatjátékos, egyenruhás kiscserkész. Egészen a legutolsó jelentéséig, amit átadott annak a nevesincs SHIELD tagnak. Együttműködni a Queens kipucolására kiküldött csapatokkal...ennél azért specifikusabb információkat is kaphatott volna. Mintha egész Queenst csatatérré akarnák változtatni. Fizetség? Szó nem volt róla, sőt, kifejezetten az-az érzése támadt, hogy ez a megbízás a "visszautasíthatatlan ajánlatok" közé tartozik. Morgott egyet miközben átvedlett játszóruhájába és megindult a megadott területre, a megadott időpontban.*

Később, Queens déli részén:

*Az égi háború mindenesetre már elkezdődött. Még csak speciális érzékek, vagy távcső sem kell hozzá, hogy tisztán lássa a felette zajló ütközet egy nagyobb részét. A civil lakosság úgy tűnik, hogy elbújt, vagy egyenesen evakuálva lett. Ennek ellenére szinte érezni a pánikot a levegőben. Vagy a démonok bűzét. Ki minek hívja. A területhez közeledve, mintha percekkel ezelőtt is érzet volna, valami gyengébb rengést, akkor még csak azt hitte, hogy az elméje játszik vele, a harci készültségben. Aztán robbanások, dörej, és újabb rengések. Elérkezettnek érzi az időt, hogy felvegye vadabb formáját. Megiramodik az irányba, amerről a hangokat hallotta, hogy aztán szembesülhessen egy hatalmas...nos...démoni féreggel? Százlábúval, esetleg fülbemászóval. Bármelyik lehetőséget is veszi számításba, mindegyiket undorítónak találja. Ami ezek után felkelti a figyelmét az a pár bádog ember, meg a többi környéken ólálkodó tag, akik a valószínűség számítás, na meg a cselekedetek alapján éppen a picurt készülnek komolyabb kezelésbe venni. Közelebb üget hozzájuk, talán még is csak mókás lesz ez az egész bandázós dolog. Lehúzhatja a bakancs listájáról a gigantikus férgekkel való küzdelmet.*
-Hmpf...Azt hiszem jó helyen járok. Remélem még nincs vége a bulinak srácok, mert akkor feleslegesen csináltam volna azt a sok teasüteményt.
*Nem vár érdemi választ, helyette csak jelezte a jelenlétét. Majd ami fontosabb, felméri a szituációt és a lehetőségeket, fél szemét a hatalmas, barátságos lényen tartva.*

A lövések nem nagyon hatnak a szörnyre, az egész testét páncél fedi. Mások viszont nagyobb tűzerővel szerencsére komolyabb hatást érnek el. Felkiáltok örömömben, mint egy focidrukker, akinek gólt rúg a csapata. Viszont elég gyorsan húzódik is vissza a betonba, már csak a feje látszik. Riezre nézek, hogy van-e valami ötlete, de már el is indul a szörny felé bombákkal. Mégis csak szereti az izgalmat, de igazán nekem adhatta volna a bogyókat, én gyorsabb is vagyok. Na de most már mindegy. A helyemen maradok, de felkészülök arra, hogy ha valami történik, rögtön futhassak, és segíthessek ahol kell, vagy csatlakozzak egy kibontakozó harchoz. Továbbra is keresek kisebb démonokat, amik esetleg felbukkannak, és ha meglátok egyet, rögtön neki is rontok a botommal. Ha nem, akkor csak ugrásra készen várok. Nagyon remélem, hogy most már lesz mit, csinálnom, mert kezdem már ezalatt a pár perc alatt is halálra unni magam. Tele vagyok energiával, nem tudok egyhelyben várni! Történjen már valami, amivel kezdhetek valamit!

- Áhh! Mintha kiscica lennék és a vasfalat karmolásznám! - üvölti Svarog és egy utolsót karmol a lény testébe, persze ezzel azt hiszi, hogy a legcsekélyebb reményt is elérheti. Leröppen róla, és látja hogy a robbanólövedékek becsapódnak a bazi nagy rovar testébe, ezúttal látszott, hogy a dög inkább a visszavonulást választja.
Svarog elkezdett valami olyan dolgot keresni, amit fegyverként használhat. Egy hatalmas kőtömböt is képes lett volna felkapni, és a bestiára dobni. Ekkor látta meg Bishopot, hogy a lény felé szalad, a kezében egy csomó bombával.
Majd ekkor kapta az üzenetet a rádión, hogy fedezze valaki.
Svarognak azonban más tervei voltak.
Azonnal üzenetet küld a SHIELD igazgatónak a rádión
Svarog a föld felé kezd repülni, a célja a rohanó Bishop, hogy ha a közelébe ér, akkor megpróbál a hóna alá nyúlni és felemelni az égbe, és a dög szája felé vinni Bishopot, hogy az beledobhassa a bombákat. Persze ezt a leggyorsabban.

Scott Singer ügynök a levegőből figyelte az eseményeket. A földrengése nem akart szűnni. A lény előtörése a földből, azonnali cselekvésre késztette és máris felé kezdett repülni. Azonban néhány társukat bekapta a démoni szörny.
~ A fenébe, hogy ilyen ronda és óriási dögökkel kell szórakoznunk ~ mérgelődött, majd mikor elég közel ért a többiek példáját követve nekiállt támadni.
- E.V.A. Fegyvereket aktiválni. Célpont a lény feje - adta ki a parancsot.
- Igenis, Scott - hangzott a tömör felelet.
A S.H.I.E.L.D. ügynöke ezek után tüzet nyitott a százlábú fejére, és várta a hatást. Remélte, hogy a többi emberrel és mutánssal együtt elég nagy erőt fejtenek ki rá, hogy kinyírják, és még élve kiszedjék az embereket belőle.

~ A fracba már, hol a gyenge pontja ennek a dögnek? ~ Dühöng magában miközben folytatja a tüzelést amivel láthatólag nem sok kárt tesz a lényben de legalább amíg csukva tartja a szemeit támadni sem fog. Pocsék terv volt de momentán semmi mást nem tudott kitalálni ami a jelenlegi eszközeivel kivitelezhető lett volna. Az egyetlen alternatíva az lett volna, hogy követi Axe-ot a szörny búvár túrában és belülről próbál végezni vele, de az ilyen öngyikos mutatványhoz még nem volt elég elkeseredett. Ekkor hallotta meg Bishop hangját a rádióban.
- Vettem. – recsegi bele a páncél által eltorzított hangján a rádióban. Amint Bishop ék elg közelértek beszünteti a tüzelést és visszavonul tisztes távolságra a démontól.
~ Remélem tudja mit csinál mert ha bombát dug annak a dögnek a pofájába a bent lévők is könnyen megsülhetnek. ~

Egyenlőre úgy fest, hogy ez nagyon nem az én napom főleg, hogy a dögbe való megkapaszkodásom eredménye, elsőre, hogy valami elkap és lebegek, majd pedig még meg is rázkódik a dög aminek a hatására „szerencsésen” el is ejtem a pisztolyom, bár most lehet nem csak ez lesz a problémám ugyanis zuhanni is kezdek, ahogy a többiek is. Shynomy ijedt sikkantása is jelzi a hirtelen zuhanást, majd landolunk, legalábbis a hangokból erre tippelek, mert nagyon sötét van. Ha véletlen meg is találnám a pisztolyt akkor se lenne sok értelme, mert így nagyon veszélyes lenne lövöldözni.
- Fogjuk rá, hogy jól vagyok, bár voltam már jobban is. – felelem a kérdésre miközben nem akarom megtudni miben is vagyunk pontosan.
- egyben vagyok – mondom én is miközben Nyko hangja felé úszok.
- Szerintem az lenne a legjobb, ha feljebb jutnánk… nem tudom mi ez a lötyi, amiben vagyunk, de hogy nem csak dísznek van eme dög gyomrában az tuti – morgom egy kicsit, s amint lesz vaami fény körbe nézek jobban, ha nincs, akkor marad a hallásom elsődlegesen, hiszen, hogy a levegőbe nem fogok szagolni az biztos.
Ahogy elérem Nykot a hátam a hátának vetem és úgy fülelek, vagy ha némileg sikerül látni valamit, akkor arra is támaszkodok. Annyi biztos, hogy nagyon nem vagyunk jó helyen és amit hallok az se olyan ötlet, amint követnék.
Csendesen fülelek, egy ideig, majd megszólalok.
- Szerintem a felső kijárat jobb lenne… nem tudom ki hogy van vele, de nem hiszem, hogy így simán átjutnánk az emésztő rendszeren, de ez csak az én véleményem. – hangomba nyugalmat erőltetek, hiszen most a pánikolás semmit se segítene.