Tükörvilág

- Olympia kaszinó, Bronx - Hjuchia Sakura

Beszürkülnek a csápjaim("fáslik") a betörő ablakok és a robbanás hangjára. A frászt hozza rám a hirtelen zaj. De a székből nem borulok le vagy vetődök el. Ha jönnek is törmelék darabok felém azok az estélyiben tehetnek kárt csak, az pedig nem igazán zavar.
Hátra fordulok és ekkor látom meg, hogy az utca oldali ablakok be vannak törve, többen le is vetődtek, bújtak fedezékbe. A testőrségünk pedig robogva érkezik meg mellénk evakuálási terveket életbe is léptetve. Leteszem az evőeszközt a kezemből és közben vissza fehérednek a csápjaim is-Van pár rész ahol ez látszik is mert kilógnak a ruha alól, mint a kézfejemen- majd felkelek a székből.
- Mi történt? - teszem fel az egyszerű kérdésemet. Közben ha nagyon tessékelnek is akkor el is indulok a megnevezett kijárat felé. A testi épségem miatt nem nagyon aggódok, még élvezem is, hogy történik valami mert már kezdem úgy érezni, hogy egyé válok a forgós székkel.

~Joseph, űrˇ~

Vízió végül letiltja a kommunikációs csatornákat, és meg is magyarázza. Van benne igazság, de szerintem érdemes lett volna azért pár szót váltani a SHIELDdel. Még mindig bármi balul sülhet el, bármikor. Szóval nem érdemes felégetni magunk mögött minden hidat. Blokk kilövi a tartályokat, miközben kapjuk az infót, hogy lőnek ránk, milyen meglepő.
- Teleportálunk? - kérdezem, és ha igenlő választ kapok, akkor elkezdem előhalászni a táskámból a civil ruháimat, hát ezért felesleges volt a shield egyenruha. Érkeznek is az adatok, videózom a monitorokat, elég jó a kamera, ha kell utólag visszanézzük és kijegyzetelünk mindent, a jelentéshez úgyis kelleni fog. Közben feldobom a fejemre a másik kamerát, mostantól bármit látok, azt a kamera is látja.
- Talán felesleges még a civil ruha.. - gondolok bele, és inkább visszapakolok. Nemsokára becsapódnak a rakéták, kezdek türelmetlen lenni. Remélem valahogy megoldják a dolgot, én nem értek ezekhez a kütyükhöz. Azt se tudom, mire képes a műholdunk, ha rajtam múlna, már rég mindennel lőnénk a shieldet, csak úgy poénból, beleértve a felesleges csavarokat is. Mindig van néhány felesleges csavar. Mindenhol. Ikea.

~Michael, Olympia kaszinó, Bronx~

Mielőtt kiadhatnám a parancsot, történik valami. Először fény, ami közben már éreztem, hogy nem fog tetszeni ami következik. Egy robbanás hangja, mi más lenne, úgyis túl simán ment minden. Jenna! Miközben betörnek az ablakok, gondolom a robbanás hatására, csak ő jár az eszemben, az utcán vagy a parkban érhette ez az egész. Miután felpattanok a földről - észre se vettem, hogy ide vetődtem ösztönösen - körbenézek a tömegen. Tényleg, most ez az elsődleges. A Család, és a kötelességeim.
- Tudja valaki mi történt? Helyzetjelentést! - szólok a kommunikátorba, ez főleg a kint lévő biztonsági szolgálatnak szól, ami itt bent van, azt látom én is. - Ránk támadtak, vagy terrortámadás? - folytatom, és intek a minotauruszoknak, hogy biztosítsák a helyet. Athéna miatt nem aggódok, és amúgy nem vagyok egy kiképzett biztőr, fingom sincs mi ilyenkor a megszokott eljárás. Nos, akkor csináljuk úgy, ahogy én akarom.
- Senki nem juthat be szigorított ellenőrzés nélkül, kifelé felőlem az megy aki akar. - mondom a rádióba, majd a tömeghez szólok. - Helló helló, szép estét. Ne féljenek, biztosítjuk az épületet, és a szavamat adom, hogy itt a legbiztonságosabb, még a Pentagon is a béka segge alatt van ahhoz képest, amit mi nyújtani tudunk. Kérem nyugodjanak meg, és folytassák az est, és a vendégszeretetünk kiélvezését, nincs semmi probléma. - mondom, nem túl professzionális, de nem is akarok pánikot, szóval inkább gyorsan jártatom a számat. - Még mi se tudjuk pontosan mi történik, de a legjobbat nyújtjuk, számunkra a biztonság a legfontosabb. - fejezem be a beszédet, amivel nem hiszem, hogy átmennék egy PR vizsgán. Ez van.

- Olympia kaszinó, Bronx - Hjuchia Sakura

Mégsem indulunk el kifelé mert Dr. Zield-ék kedvencei szétszaladtak a robbanásra. Megálltam az asztal mellett és körbe néztem közben a biztonsági tisztünk ahogy rádión kapja az üzeneteket, de ami aggasztóbb volt, hogy sokak a földre esve rángatóznak ott, ahogy átszaladt rajtuk a tekintetem mindegyikőjük mutáns volt. Nem is láttam hirtelen olyant a földön aki ember lett volna. Ez már magában is aggasztónak érzem. Az első gondolatom, hogy valami lehetett abban a bármiben is ami történt odakint és ezt okozta. Meg akartam indulni, hogy oda menjek a legközelebbihez, hogy megnézzem mi van vele. Hátha valami külső oka is vagy tünete is van bármi is történt velük de csak annyira jutottam, hogy gyorsan letámaszkodjak az asztalra ahogy hirtelen megszédültem. Gyengének érzem magamat... Leteszem a másik kezemet is az asztalra.
- Különítsenek el minden mutánst az emberektől... És minden mutánst aki nem produkál tünetet, a többitől!
Intézem a szavaimat Theon felé. De messze nem olyan erőteljesen mint szerettem volna. Bármi is történt odakint, köze van a benti rosszullétekhez is. És ha még engem is le fog rántani az már okot fog jelenteni a komoly pánikra.
Veszek pár mély levegőt. Lehet, hogy a levegőbe került valami a robbanásokkal? Ha igen akkor mégis mi féle szelektív vírus lehet ez ami csak mutánsokat támad.

Manhattan, Times Square

Akkor most keresünk egy biztonságos helyet, ahogy javasoltam a hátsó ajtón megyünk ki, ő megy előre ahogy kell én pedig követem és próbálok nem lemaradni. Kicsit féltem hogy mi van ha kikapnak mögüle mert hátul csak nincs szeme, gondolkodtam azon hogy mondjuk megfoghatnám az öltönye szélét vagy valami, a kaját nem csak akadályoznám vele. Maradok annál az alternatívánál ha valaki megfog sikítok, kicsit olyan kényes dolognak tartom de ő most a testőröm úgyhogy valahogy jeleznem kell neki ha gond van erre pedig biztos fel illetve hátra kapja majd a fejét.
Szerencsére erre nem volt szükség, gond nélkül kiértünk, mindenki a kint történtekkel volt elfoglalva. Ahogy kijutunk az utcára apokaliptikus látvány tárul elénk. Hatalmas felfordulás van, mindenhol ilyen apró, apró tárgyak szanaszét, nem tudom mik lehetnek ezek de úgy sejtem ezek felelnek a jelenlegi állapot ért. Dudálás, sikoltozás, mint egy veszélyes járvány témára épült horror kezdete. Az égből jöhetettek ezek a valamik ahogy látom az összetört autókon és a legtöbb embernek aki a földön feküdt fejsérülése volt, illetve voltak akik rohamszerű tüneteket produkálva rángatóztak a földön. Neee, ha ezek felkelnek és hörögnek meg rohanni kezdenek felénk én sírni fogok vagy nem is tudom, behúzódok Don mögé szorosan a fél karját szorongatva. Imádom a zombikat de képernyőn keresztül, cukik ahogy vért hörögnek meg ilyenek de nem testközelből, így már mindjárt félelmetesebb, soha többet nem röhögök fel ha valakit elkapnak egy ilyen filmben bármilyen komikus is legyen, már ha kiderül hogy valami más gond és nem lesz tele az utca élőholtakkal. A testőröm egy motelbe vitt volna hogy ott húzzuk meg magunkat de így én se látok túl nagy esélyt hogy kijutunk, hatalmas dugó van ezért a dudálás a türelmetlenkedők részéről.
-Akkor hogyan tovább? Van az ilyen helyzetekre valami előírás vagy ilyesmi? -kérdezem kissé remegő hangon a közelben fekvő rángatózókat figyelve a férfi karját egyre erősebben szorítva -Ajj, menjünk már innen!-nyávogom halkan.
Istenem, mihez kezdünk, lábon nem jutunk túl messzire, ebben a cipőben meg futni szinte lehetetlen,félek, félek, nagyon félek!

É-Bronx, Parkok

Remek, meglógtam ki tudtam menekülni az utcára, elvégre a pasi nem egyedül volt, előbb utóbb keresni fogják és a bigyókat se tudtam meddig hullanak majd úgyhogy ott semmiképp nem maradhattam. A parkból kiérve ki is szúrtam magamnak egy szimpatikus kapualjt ahol szusszanhatok egyet. Szerencsére nem csapott agyon semmi, igaz kicsit nehéznek kezdtem érezni a testem de el kell érnem a menedéket, lehet a sokk okozta ezt. Deee nem hinném hogy mindenki így járt mint én úgyhogy lehet hogy mégse a sokk lesz a ludas, emberek fekszenek vergődve a földön, mi a franc? Betört ablakok, összetört kocsik, kifeküdt emberek, sérültek és rángók, mi a jó élet folyik itt már megint. Egyik gond a másik után, próbálom tartani magam és kifújom magam a kapualjban, cigi szünet, elő is veszek egy szálat de átfut a fejemen az előbbi, nem rég majdnem meghaltam és úgy féltettem a bőröm most meg ezzel a lassú méreggel kezdem szennyezni magam. Szemezek egy kicsit a szállal majd sóhajtok, kettétöröm és eldobom, leszokok, később majd hálás leszek. Tessék, javultam, megfelel? Lehet erre akart rávezetni valami felsőbb erő, mindegy, lapozzunk most más szitu van. Várok kicsit jön e még egy bigyó adag, de nem és már nem is vagyok olyan messze a kaszinótól, addig akkor is eljutok ha fél lábon kell elugrálnom. Nagy levegő, kifúj, mehetünk, visszabújok a cipőmbe és sietős léptekkel megindulok a célállomás felé, ahogy tudok, kicsit olyan érzésem van mintha remegnének a lábaim ahogy rájuk nehezedek, ennyire nem fáradhattam el. Közben porolom a ruhám is, le róla a piszkot, port, ez is lassít kicsit, de ha ezzel meg voltam, viszonylag gyorsan, szedem a lábaim ahogy csak tudom, szörnyülködve a rángó embereken. Olyan ismerős, én is rángatóztam amikor ott voltunk abban a vízalatti bádogdobozban és valami drogot adtak be, lehet azt hintették szét és mindenki nagy fehér vérszomjas perzsamacska vagy farkas lesz és megindul a vérengzés, úgy mint ott. Lehet ezért akarták levadászni az állatias mutánsokat mert az ottani csapatból csak én voltam ilyen és csak rajtam jött ki teljesen a hatása. Ajjaj, nem akarok megint olyan lenni, akkor is az lett a vége hogy kaptam egy szájas, pont a jelenlegi páromtól, és kidőltem. Egy ilyenhez lehet elég volt de ha egy csomóan ilyenek lesznek édes kevés lesz. Most hirtelen nem tudom mi lenne a jobb ha oda mennék vagy ha lekötözném magam vagy nem tudom hogy legalább én ne kezdjek dühöngeni, de ez csak elmélet, lehet súlyosabb gond van és fölöslegesen ijesztgetném,, még nem rángok mint a többi "ember", talán azért mert próbálom tartani magam. AZ a baj ha nem érek oda azt fogja hinni valami bajom esett, kinyúltam, elkaptak, elloptak, agyonvágott valami vagy haldoklok valahol, egy pofavizitre legalább be kell ugranom, vagy telefonáljak? Tényleg ilyet is lehet. Miközben elő halászom a telóm már szenvedve teszem meg a lépéseket, mint 50 fokban árnyék nélkül az aszfalton elgyengülve, vonszolom magam. Mielőtt hívnám beugrik valami, egy nem fogadott hívás se, semmi, sehol senki, lassítok egy kicsit hogy ne essek orra, fura hogy ennyire nem keres pedig úgy raktam le a telefont hogy lövöldöztek amit hallott is, az egy dolog hogy azt mondtam megoldom azért igen csak megnyúztak volna ha ezek az izék nem kezdenek hullani az égből, vajon mit szólt volna? Jól esett volna egy kis támogatás, akkor is ha az egész balhé végére ér oda, megértem hogy dolgozik, meg szabályok de felőle el is vérezhetek az utcán ezek szerint, kicsit morcos vagyok, fáradok. Úgy döntök inkább nem hívom fel és kényelmesebb tempót veszek fel, a francnak futok, aggódjon csak, már ha aggódik egyáltalán, kicsit elrontotta ez a kedvem, nem tudom miért jutott ez most eszembe de még jobban megmérgeztem a saját kedvem.

X kerület. Bronx

Adrian látja a lehetőséget a menekülésre és ki is használja. Mikor már úgy érzi elég messzire került akkor változik vissza. Ha lát a fetrengők közt olyat akiről tudja, hogy valami szemét alak akkor elviszi egy olyan helyre ahol nem látják és eszik egy kicsit. A gyógyuláshoz szüksége van arra, hogy jól legyen lakva. Ha sikerült ha nem próbál vérnyomokat hagyni több helyen is, hogy összezavarja a másik vámpírt ha üldözné. Így szagról nem tudja követni. Ez által lesz egy kis lehetősége elrejtőzni és gyógyulni. Nem nagyon érti, hogy mégis mi történt. Őt eddig nem tudták megsebezni. Méghozzá az eddig tévedhetetlen reflexei is cserbenhagyták. Fel sem fogta mi történt csak földre zuhant. Sam-hez meg nem mehet vissza mert ott kereshetik. Úgy érzi magát mint valami üldözött vadállat.

Olympia kaszinó, Bronx

Theon megtorpant. Kihúzta magát és megroppantotta a nyakát. Lelassult körülötte a világ és valószínűleg az egyetlen szálfaegyenes tartású és nyugodt arckifejezésű személy volt a terembe. Az agya azonban gyorsan pörgött, majd tovább indult. Nem jöttek újabb robbanások, csak a pánik. Nem volt ideje vagy feladata egyelőre a dolgok mögé gondolni. Terrorcselekményt sejtett a háttérben, a "világon" is ez történik információ azonban a leghasznosabb volt, mint amire a többség gondolt volna. Van tömegtájékoztatás és kommunikáció a földrészek között. Egyelőre. A gyors gondolatmenet után ér Sakurához, aki az asztalra támaszkodva utasításokat oszt. Meghallgatja, majd újra aktiválja a rádióját, hogy minden, a feladatra kijelölt biztonsági tiszt hallja.
- Köszönöm a tájékoztatást. Most akkor induljon el mind a három konvoj a kaszinóhoz. Kivisszük az elnököket és visszajuttatjuk a legközelebbi AIM intézménybe. Washington és Adams fejek. Az AIM a test. Szükség van rájuk. - Tart egy lélegzetvételnyi szünetet, majd folytatja. - Washington csapat és Adams csapat. Az elnököket azonnal kísérjék a helyiek által biztonságosnak ítélt helyiségbe és készüljetek a konvojok érkezésére. Amint itt vannak az autók azonnal vigyétek oda őket. Jefferson csapat, segítsen begyűjteni a kicsiket az elnöknek. Amint kész csatlakozzon a Washington és Adams csapathoz. Vészhelyzeti protokoll van érvényben, én vagyok a főnök nem az elnökök amíg nincsenek biztonságban.

Felszerelés:

~Joseph, Manhattan~

Vízió javaslatára magamon hagytam az egyenruhát, és közben elteleportálunk a bázisról, mielőtt még itt pusztulnánk, ami azért elég ciki lenne. Főleg az eredetiekre nézve. Körbenézve felismerem a helyet, vízió pedig láthatatlanná válik. Körbenézve bekapcsolom a fejkamerát, és rögzítem a földön fekvő, rángatózó mutánsokat. Mocskos undorító fajzatok, megérdemlik a büntetésük. Szívesen fognék egyet, és elvinném tesztelni a fájdalomküszöbét, játszani vele. Mennyire reagálna a kínzásra, hogyan, egyáltalán érezné rendesen? De elvetem a dolgot, most feladatom van, nem játszadozhatok. Ha be tudom tájolni a déli irányt, akkor elindulok arra, ha nem tudom ezt magamtól megtenni, akkor Vízióhoz intézem a szavaimat, mert Blokk láthatóan belemerült a dolgaiba.
- Merre? - teszem fel az egyszerű kérdést, valószínűleg tudni fogja mire gondolok, hiszen ezért szuper intelligens meg minden. Sőt, valószínűleg ha nem kérdeznék semmit, akkor is válaszolna. Ő már csak ilyen, tud mindent, mielőtt más rágondolna. Örülök, hogy van egy sajátunk, szopás lenne az élet, ha a SHIELDnél lenne ez az előny.

~Michael Kaszinó~

Mint megtudom, mindenhol ez van, ráadásul azt mondják, hogy az egész világon ez történik. Szép, mondhatom. Jenna pedig odakint van! Látom, hogy Athéné már intézkedik, tereli az embereket, ez jó, ennyivel kevesebb dolgom van. Az egyik vendégnek elszabadultak az állatai, asszem az AIMes figura, hagyom hogy az előbb hozzám sétáló biztonságis intézkedjen ez ügyben, ha viszont nem bírnak magukkal a dögök, akkor biztonságtechnikai okokból lelövöm mindet. Mielőtt még kikaparják egy-két híresség szemét, vagy valami.
Többen rángatóztak is, az ismertebb mutánsok mind köztük voltak, ami miatt összeszorult a szívem. Jenna! Minden porcikám azt akarta, hogy hagyjam itt ezt az egészet, tépjem le magamról a díszruhát, és mint egy szuperhős, siessek a védelmére. De tudtam, hogy ha elárulom a családot, akkor bizony jönnek, és rendezik a számlát, de pisztolygolyókkal hagynak borravalót. Nem tehettem, nem tudnám egyedül megvédeni, így még van esélye, de ha az Isteneket uszítom magunk ellen, azzal mindkettőnknek annyi. Aztán kaszálhat bármennyit a Elízium mezőkön, én biztos, hogy a Tartaroszban végzem.

Bronx, Olympia kaszinó

Gyengülök, de ha most megállok pihenni elengedem magam és nem lesz tovább menetel, nincs messze a cél, elfogom érni. A rángatózók mozgása abba maradt egyszerre, ahogy egyre inkább fáradtam, megállok egy kicsit és figyelem a mozdulatlan testeket, hogy felkelnek e vagy mi lesz. Nem, ott maradnak, oda mennék megnézni az egyiket hogy van e pulzusa de arra nincs időm, ki tudja meddig bírom még magam tartani. Megígértem hogy ott leszek azon a rendezvényen úgyhogy addig nem állok meg amíg ott nem vagyok, legalább az ajtót el nem értem, nem fogom feladni, ha törik ha szakad. Nehezedik a testem és érzem hogy lassulok, de amíg képes vagyok haladni két lábon, addig nincs gond. Már látom a bejáratot, heuréka, kissé erőtlenül örülök a kis sikeremnek. Itt is nagy a káosz, emberek mindenhol, riasztók vijjognak, ácsi, normál esetben ennek zavarni a kéne a fülemet, megpróbálok felegyenesedni, mintha betompult volna a fülem. Nem azért, kellemes hogy nem esik ki a dobhártyám de kissé zavaró is, nyomás különbség miatt van vagy mi ez? A levegőbe szagolok hátha érzek valamit mert eddig nem éreztem semmi különöset vagy csak nem figyeltem. B*szki, valami itt nagyon nincs rendben, nem érzek szinte semmit, legalábbis alig, csak utca gyenge bűzét. Mindegy, még pár lépés, még egy kicsit, teszem meg a szokottnál lassabb kissé erőtlen lépéseim. Majd amikor oda érek a bejárathoz felfigyelek valamire a karkötőimnél ahogy súrolják a bőröm, mintha hullani kezdene a bundám, végig nézek magamon és nehéz nem észre venni hogy nem csak ott, a prémem elkezdett menekülni a testemről, csomókban hullva, mint egy beteg macskának, mi az úristen történik? Az eltompult érzékeim és most ez is, mintha elvesztettem volna ez erőm, megtámaszkodok egy pilléren, nem, ez biztos nem, az tény hogy nem igazán szeretik a mutánsokat de ilyet nem tennének, nem tehetnek főleg ilyen áldozatokkal. Az elszörnyedésből egy éles sípoló hang zökkent ki amire fel is kapom a fejem, normál esetben fetrengenem kéne a földön úgy kéne fájjon a fülem. Egy hatalmas lángoló valami közeledik a föld felé és becsap az egyik városrészbe, hatalmas lehet a pusztítás a környéken.....várjunk csak...az melyik város rész is? QUEENS! Vagy ahhoz elég közel, abban az irányban van valahol. Úristen még az üzletem is? Nem elég hogy az adottságom látszik elveszni még a megélhetésemnek is reszeltek? Nem sok egy egy kicsit egy napra? Térdre esek, ez már tényleg több a soknál, ha lenne erőm valszeg most törnék zúznék de úgy le vagyok fagyva hogy csak mereven nézek az irányba ahonnan a lángoló talán meteor érkezett és egyszerűen nem hiszem el ami történik. Megrázom a fejem és kuncogni kezdek kínomban mint egy eszement, az arcom elé emelem a kezeim és a nevetés félig zokogássá alakul, nem ezt nem tudom elfogadni, nem fogok bele törődni, még nem. Fel tápászkodok és bizonyítás ként oda futnék de ez inkább oda topogás lett, egy közeli autóhoz amit megpróbálok ellökni, ami az erőmmel persze simán ment, most viszont valószínűbb hogy én fogok vissza pattanni a kocsiról, tényleg elhagyott az erőm, el is ordítom magam állatias hangot remélve ami sejthető hogy inkább emberi lesz. Ezek után lihegve a földre huppanok és megpróbálom összeszedni magam mielőtt végképp elmegy az a maradék eszem is, bár nem hiszem hogy így túl nagy kárt tudnék okozni a környezetemben, nem akarom egy gumiszobában végezni, így is közel járhattam hozzá. Csak ülök a földön, remegve az idegtől, a kezeimet úgy szorítva hogy szinte már fáj, igyekezve vissza fogni a kitörő könnyeket vagy épp nevetést. Legalább az ígéretem betartottam, itt vagyok, az igaz hogy még nem mentem be de félig már teljesítettem. Remegő kezekkel halászok elő egy szál nyugtatót, b*zd meg a leszokást, erről nem volt szó, a gyújtót se bírom tűzadásra bírni, nem akarok beletörődni ebbe de már közel állok hozzá. Gondolom felesleges lenne ellenőrizni hogy a hegyeskés füleim és tigris farkam meg van e még, minek is?Helyette elő kaparom a telóm és próbálok hívást indítani egy bizonyosnak már ha nem vett észre magától vagy nem szóltak neki, hogy jelezzem itt vagyok, igaz  sz*rul, de büszkén, a lényeg a lényeg,  bár még nem vagyok abban az állapotban hogy be menjek de idő kérdése.

Manhattan, Times Sqare utcái

A földön fekvők befejezték a ficánkolást, hatalmasra tágult szemekkel nézem őket nehézkes levegővel de egy se kelt fel, még! remélem ott is maradnak, mármint az nem jó ami történt velük de ne legyen már még rosszabb, legalábbis a többinek, nekik már úgyis mindegy, nem? A kérdésemre Don nem adott valami megnyugtató stabil választ, csak megrázta a fejét, az se túl magabiztosan. Nagyon jó hogy itt állunk a nagy káosz közepén és amit tenni tudunk az kb annyi hogy nézünk és pislogunk. Értem én hogy most még nem kelnek föl a kidőlt emberkék de nem nagyon érzem biztonságban magam itt úgyhogy akár mehetnénk is valamerre, türelmetlenül kapkodom a tekintetem az utca az emberek és a testőröm közt, mondjon már valamit, lehetőleg biztatót. Jön a ha lenne izékkel, de nincsen, úgyhogy anélkül kéne megoldani a helyzetet és minél sietősebben! Sose voltam még ilyen helyzetben úgyhogy teljes mértékben az emberünkre kell hagyatkoznom akinek nincs jobb ötlete mint a gyaloglás, ez aztán baromi biztonságos de tényleg és meglepően kényelmes is. Irány a S.H.I.E.L.D., az már nagy gond ha rájuk kell hagyatkozni, terror cselekmény, ez a váltságdíjas fenyegetés? Gondolom nem amiatt a 10 milkó miatt szakították le az eget és ütöttek ki mindenkit aki épp az utcán járt, legalábbis gondolom nem azoknak a keze van benne. Meg egy ilyen ügy után biztosan fognak szakítani időt a mi bajunkra, mikor feje tetején áll minden, valószínű. Kb haza küldenek ha érek annyit fizessen vagy hallgasson örökre, de Don biztos tudja mit csinál úgyhogy menjünk. A sietős séta nehézkesen megy de igyekszem tartani vele a tempót, ezt a cipőt nem épp erre találták ki ugye, sose gondolok az ilyen esetekre, mert mondjuk nem megszokott nálam hogy menekülnöm kéne. Nem igazán van mint beszéljek a testőrömmel, amúgy is koncentrálok a gyors sérülés mentes haladásra, főleg ilyen tömegben ami most itt van. Nem soká mégis megtöri a csendet, na de nem azért hogy feldobjon valami jó témát ami eltereli a figyelmem. Úgy fest kiszúrtak minket és elkezdtek követni, csupa öröm és boldogság, főleg az a rész hogy futnom kell majd, nagyon jó, ha menni alig tudok futni hogy fogok? Bár ha az életem a tét akkor csak fog menni, ha nem akkor elkapnak és jajj nekem, szaporázódnak is a lépteim. Úgy döntöttem inkább a lábam fájjon egy kicsit, esetleg kibicsaklott bokával üljek otthon pár hetet minthogy megkínozzanak, ésszerű, csak eddig nem gondoltam bele. Aaaj nem akarok futni, de azt se hogy elkapjanak, húzom a szám meg minden bajom van. Nem tudom kinek fájt hogy nyugodtan el voltam, gondok nélkül de igazán megfulladhatna. Ja, most jut eszembe, van egy paprikaspray a táskámban, vajon a hasznomra lehet? Na majd kipróbáljuk ha szorul a hurok.

Adrian azt, hogy a vámpírlét szívás eddig is tudta, hisz minden ismerőse meg fog halni, az emberek okkal félnének tőle ha megtudnák, így kell enni és nem járhat suliba mert nem bírja a napot úgyhogy a jövője is bizonytalan. Viszont azt nem hitte volna, hogy a vámpírok vadásznak egymásra és emiatt nagy valószínűséggel nem éri meg az öreg vámpír kórt. Sikerül fognia egy fickót aki megérdemli, hogy kicsit megcsapolják. Nem hal bele úgyhogy Adrian lelkiismerete nem jelez. Viszont a vér az most más volt. Nem értette miért. Azt gondolta, hogy talán köze lehet ahhoz, hogy meg van sérülve. Épp elkezdett volna keresni valami helyet ahol meghúzhatja magát talán egy másik havert, de ekkor valami éles hangot hallott. Ahogy odanézett látta ahogy valami meteor zuhan le. Ad' hirtelen nem is tudta mi történik és mit kéne csinálnia. Adrian csak akkor eszmélt fel mikor már a földön feküdt és a valami földet ért. Felállt végignézett magán, hogy nem sérül-e meg. Ha nem akkor elindult a legközelebbi számítástechnikai üzlet felé vagy internet kávézó felé. Valahonnan meg akarta tudni mi történt. A híradóból vagy bárhonnan.

~ Olympia Kaszinó - Hjuchia Sakura(Múmia) ~

A földön rángatózók abbahagyják a mozgást és végleg elnyúlnak a földön. A szemükből, orrukból és a fülükből pedig vér folyik ki. A helyzet egyre aggasztóbbá válik, érzem ahogy felszabadulok némi súlytól. A ruhák is nagyok lesznek rám ez után. Jó pár kilóval lettem könnyebb és értetlenül nézek magamra és kigombolom a kosztüm felsőt. A csápjaim egy trikó és a blúz között voltak így nem az érdekel, hogy hogyan áll rajtam a ruha hanem azon, mi történt a csápjaimmal. Nem is érzem őket vagy tudom mozgatni- gondolom - így aggódok. Ahogy kikutatom az egyik szálat a ruhák közül látom meg, hogy mi történt vele, elaszodtak.
- Mi a f*ß...
Jegyzem meg miközben a kezemben tartom. Méreg, vírus... Biztos vagyok benne most már, hogy ez a robbanás biológiai fegyver volt. Meg kell néznem a többi halottal mi történt. Megigazítom az arcomon a maszkot miközben megindulok a hozzám legközelebbi holttesthez. Még jó, hogy maszkot vettem és nem a csápjaimmal kötöztem körbe a fejemet. Komoly problémákat szült volna. Bár kizárt, hogy most bárkit is érdekelt volna...
Minden esetre nem érek el a hullához. Éles sípoló hangot kezdek el hallani és a füleimhez kapok majd pedig egy erős lökéshullám lever a lábamról, a sípolás pedig abba marad. Feltápászkodok a földről ha tudok és fojtatom az utamat a hullához, hogy ránézzek milyen károkat szenvedett az el a nyílvánvaló vérzések mellett.

Staten Island déli része - romos raktár, Svarog és Sentinel

Az aprócska konténerek, semmi különösebb szagot nem árasztottak magukból, igazából semmilyen szagot nem éreztem rajta. Legfeljebb a környezetből adódó, friss szagokat. A tartályok összeszedése, igen hamar másodlagos, sőt, mondhatni elhanyagolható feladatnak tűnt, amikor az egyik ügynök rosszul lett, majd elhalálozott, illetve Dragunov ügynök is furcsa változásokon ment keresztül. Először a többi ügynökre pillantottam, akiknek semmilyen különösebb baja nem lett, mondhatni makk egészségesek voltak. A társaságból, nekem sem lett semmi különösebb bajom. Nem kellett Einsteinnek lennem, hogy levonhassak következtetéseket. Sisakom rádiógombjához nyomtam az ujjamat, majd amikor a műveleti központ bejelentkezett, megszólaltam.
- A szakasz két mutáns tagja, borzalmas állapotváltozáson esett keresztül. Borisz Dragunov ügynök, elvesztette minden mutáns jellegét. Sem rajtam, sem a szakasz nem mutáns tagjain, semmilyen változás nem történt. Ismétlem, X-génnel nem rendelkezőkre, semmilyen hatással nem volt az esemény!
Nem volt nehéz ebből levonni a következtetéseket. Illetve abból a jelenségből sem, hogy a csapat mutánsain kívül, senkinek sem esett baja. Persze lehet, hogy tévedek, de ki tudja.

Aztán valami lezuhant az égből és a robbanás hangja beterítette az egész várost. Ilyesmivel se találkoztam még, de jó volt ismét azzal a tudattal feltápászkodni a földről, hogy "életben" vagyok még. Igyekeztem felsegíteni a társaimat, élőhalottként, mégis csak nekem sikerült, elsőként feltápászkodni a földről. Az egyik ügynökre pillantottam.
- Vigye be Dragunov ügynököt a bázisra. Ő túlélte a támadást, időben meg kell vizsgáltatnunk, hogy mi történt vele. Ha kiderítjük mi folyik Dragunov ügynök körül, akkor azt is kideríthetjük, mit kell tennünk a további áldozatokkal.
Ezután, rápillantok az órámra. Én sajnos nem érek rá napfelkeltéig itt sürögni-forogni. Semmi kedvem szabadtéri tábortüzet gyújtani a terepmunka kellős közepén.
- Mit ír a kézikönyv, ha rászakad New Yorkra egy kósza égitest?
Teszem fel az egyértelmű kérdést, hogy ilyen helyzetben, hogyan tovább. A Zola bázis lezárva, arra nem mehetünk, a tartályok egyértelműen veszélyesek, akkor tehát?

Olympia kaszinó, Bronx

Theon szemével figyelte ahogy Zield még mindig a kicsinyeit hajkurászta, miközben a másik miniszter szemmel láthatóan rosszul volt. A közvetlen veszély azonban látszólag elhárult, a rádióban pedig csak kifogásokat hallott. Ezen azonban most túllépett. Az emberei egyszerű droidok. Neki kell az agynak lennie. Bólintott, majd magához intette doktor Jones idősebb testőrét.
- Peter. Vigyék az elnököt a konvojhoz. Mennie kell. Az összes terepjáró tartson magukkal. Nem kell betartani a kreszt. Azért vettünk több tonnás és több száz lóerős páncélozott autókat, hogy használjuk. Kövér gázzal menjenek keresztül mindenen, ha kell a járdán. A hatósági kordonokon a diplomata rendszámuk juttatja át magukat. Vagy a kövér gáz. Az autók és az emberek nem számítanak. De doktor Zieldnek haladéktalanul el kell jutnia a legközelebbi AIM létesítménybe és át kell vennie az irányítást. Induljanak! - adta ki az utasítást, majd a mikrofonját a szájához emelte. - Washingtont útra kell engedni, Boone a rangidős. - Deaktiválta a rádiót és Sakurához valamint a testőreihez fordult. - Segítsék a minisztert, láthatóan nincs jól. Aztán menjünk arra, amerre terelnek. Egyelőre maradunk.

Felszerelés:

~Joseph, Manhattan~

A kommikátoron keresztül Vízió válaszol a kérdésemre, mire csak biccentek egyet. Nekem elég, ha az android előre gondolkodik, én pedig csak az épp soron lévő feladatra koncentrálok, amúgy is jobb szeretem az ilyen hozzáállást. Az én dolgom, hogy meghúzzam a ravaszt, a felettesem majd gondolkodik - gondolatban pedig Víziót tüntetem ki a szakaszvezetői ranggal. El is indulok a megadott irányba, de sorra megállítanak minket a civilek, én pedig nem lőhetem le őket az egyszerűség kedvéért.
- Erre nem válaszolhatok... már intézkedünk az ügyben... hamarosan értesítjük a lakosságot... kérem nyugodjanak meg, urai vagyunk a helyzetnek. - ilyen, és ehhez hasonlító válaszokat ismétlek sorra az embereknek, majd végignézem, ahogy a műholdunk szépen a földbe csapódik. Szép kis műsor, meg kell hagyni, tetszik ez a ferfoldulás és káosz, ilyenkor a drónok se olyan hatékonyak, gondolom én. Mármint, valószínű hogy azokat is főbb csomópontokhoz irányítják, hogy jobban lássák az eseményeket, és nem csak úgy járőröznek a városban mint amúgy. A legjobb időpont a gyilkosságokra, én pedig itt vagyok egy rohadt egyenruhában. Na mindegy, a lényeg, hogy elérjük a negyed határát minél előbb, miközben próbálok shield katonaként viselkedni, de azért az érdekesebb mutáns szenvedéseket is rögzíteni a kamerával. Ha másnak nem, esti szórakoztatófilmnek megteszi.

~Michael, Olimpikon kaszáló... izé, Olympia Kaszinó~

Nos, a mutánsok megdeglettek. 10/10 biztonsági őr, csak a vendégek egy szűk csoportja purcant ki még az étkezés előtt. Sóhajtok egy nagyot, és intek az illetékeseknek Athéna parancsára.
- Hallottátok! Ne kelljen nekem is szólnom! - adom át a parancsot, hát igen, a szar mindig lefele folyik, tartja egy katonai mondás. Nem mintha lettem volna valaha is katona, de legalább láttam olyanokat már egész közelről. És filmen is. Ha hozzák a ruhákat, akkor körbenézek, és próbálok intézkedni, ahol kell. Az embereket lenyugtatni, a terepet biztosítani, ilyesmi.
Csapó kettő, nincs még vége a műsornak, éles sípoló hanggal kezdődik, ami sehol semmilyen körülmények között nem jelentett még jót. Utána pedig egy lökéshullám, ami meglepetésként ér, és még engem is lesodor a lábamról.
- ZEUSZ SZAKÁLLÁRa! - káromkodom egy sort, aztán körbenézek a teremben. Ha látszólag jól vannak az emberek, akkor engedek magamnak fél perc aggódást. Jenna! Hol a fenében vagy szerelmem? Továbbra is vívódok, menni akarok, de az eszem azt súgja ne tegyem. A kommunikátorba szólok.
- Két minotaurusz kimegy, és megkeresi Jenna Collinst. A park és a kaszinó közötti távolságon nézzék. Azonnal. A nő bármikor bejöhet. - mondom el a gyors parancsot, felőlem aztán Posszeidon szigonya is a mellkasomba állhat, az se érdekel mostmár, biztonságban akarom tudni a csajt.

Queens kikötőtérség, Queens

Társam hirtelen összeesik és nekem sincs sok időm átgondolni a lehetséges kiváltó okokat mert én is kezdek rosszul lenni. Talán a titokzatos robbanás, vagy annak repeszei lehetnek a felelősek. Sokra azonban nem megyek a feltételezéssel hiszen hamarosan elsötétül előttem a világ...
Mikor újra magamhoz térek légzőmaszk van rajtam, ami egyet jelent azzal, hogy egyik társunk meghalt. Ez minden akció során megeshet, a különös roham okozta hirtelen halál viszont koránt sem nevezhető szokványos dolognak. Nem is hagyna nyugodni az ügy, ám ahogy egyre inkább kitisztul a fejem és a közeledő szirénák hangja eljut a tudatomig rájövök, hogy nincs vesztegetni való időnk.
Szólok megmaradt két társamnak, hogy telepítsenek robbanószert a páncélterembe is, amíg én őrködök (és főleg összekaparom magam).
Ha ezzel megvannak megpróbálunk minél előbb távozni a színről és olyan távolságba jutni ahonnan már "biztonságosan" a levegőbe röpíthetjük az épületet.

X kerület. Bronx

Adrian a modern világ fiaként az ilyen helyzetekben is a technikához fordul, hogy segítsen neki. És szerencsére talál is egy kivetítőt. Igaz nem sok infót tud meg. Annyit csak, hogy Queens-ben ért földet az a valami. Még lángol, de remélhetőleg mindjárt kiderül mégis mi az. Adrian-nak nem tetszik ez a helyzet. Nem tudja mi történik és miért mindig New York.
~Egyszer nem történhetne valami katasztrófa mondjuk Oroszországban vagy bárhol máshol ami elég távol van New Yorktól. Minden űrlény, démon, varázsló, robot New Yorkot akarja szétverni? Miért pont New Yorkot. Pedig ez egy tök jó hely.~