Tükörvilág

Olympia kaszinó

Theon a jobb szeme összeszűkül, ahogy Sakurától lassan felemelkedik. De csak a drámai hatás kedvéért. Még nem fordul meg csak nagy levegőt vesz. Reméli, hogy az emberei elég tapasztaltak ahhoz, hogy meg se mozduljanak egy idegen utasítására. De ezt nyomatékosítja is. Nem a sajátjai miatt, hanem azért hogy tudja hol a helye a fiatal kölyöknek. Még neki hátat fordítva de már az "EGY", valamint a földön fekvő nő jó tanácsa után.
- Önnek Grace Lupin, Monsieur Lupin, Miszter Lupin. Ha kérhetem, Miszter Nikostratos. Mindenki marad a helyzetében. - fegyverét az oldala mellett tartja, cseppet sem fenyegető. Sem a hangja, sem a testtartása aztán megfordul, de nem tesz hirtelen mozdulatokat. - Először gyorsan tisztázzuk, hogy nem a...hogy is fogalmazott...barátnője? Szóval nem a barátnője okozta-e a sérülést a miniszter asszonynak, illetve nem ő ölte meg a két emberemet. Amennyiben a miniszter asszony tisztázza, mi nem élünk vissza az önök vendégszeretetével. Azt azonban jelezném, mielőtt befejezi a matekórát, hogy az önök védelme alatt több AIM birodalmi állampolgár életét veszítette. Ezért vagyok kicsit bizalmatlan. Tehát amint tisztázzuk az "in flagranti" helyzetet, az embereim elengedik a hölgyet. Addig elég kétes a szerepe a történetben. Ezt önnek is be kell látnia, biztonsági főnök úr.

Felszerelés:

~ Olimpia Kaszinó ~

Nem tehetek róla, egyszerűen tetszik a műsor amit rendeznek ezért is nézem csak, hogy mit művelnek. Persze nem hagynám, hogy elfajuljon odáig a helyzet, hogy nekilássanak egymásra lövöldözni de mindenképp megérdemel egy misét ez a kettő.
Az egészet közben áthúzza az ismét megjelenő torzulások. Viszont most nem hagyja annyiban az egészet, hogy minden vissza térjen a normálisba. Kikerülünk a szabadba, New York-nak NY ám minden úgy néz ki mint a bukás idején volt. Meglátogat a kellemes nosztalgia érzése. Majd vissza az irracionális valóságba.
- Ha abbahagyták a kakaskodást és kinyitnák a szemüket a szájuk helyett észrevennék végre, hogy Miss Jenna lábát ugyan olyan seb díszíti. Esetleg mert ugyan az támadott meg minket?
Tartok egy kis szünetet.
- Minden esetre ez most nem épp a legfontosabb. Inkább az ,hogy hova a pokolba kerültünk?
A hely, idő meg minden kérdéses. De a legjobban az zavar, hogy nincsenek meg a csápjaim, a regenerálódásom cserben hagy és a gyógyító erőmmel is kevés ahhoz, hogy ezt a bármit is legyűrjem a szervezetemben.

~Olympia, Brox~

Az AIMes biztonságis arcoskodni kezd, ami nem tesz jót a helyzetnek. Egyre idegesebb vagyok, egyelőre csak azért nem ugrok nekik, mert Jenna is nyugtat.
- Felőlem Lord Kutyaszar von Bubu is lehet a neve, azonban azonnal el fogják engedni Jennát. Ha nem tűnt volna fel, az Olympia Társaság emberei ugyan úgy hullottak, mint maguk. Gondolja annyira nem vagyunk retardáltak, hogy saját magunkat dugjuk seggbe, ugye? Megjegyzem, nem csak a mi védelmünk alatt álltak azok az emberek, tudtommal maga se azért volt itt, hogy kávézgasson. Vagy ön inkább nem vállal felelősséget? Ja és el ne felejtsem... kettő. - teszem fel a kérdésemet, mintegy meg se hallva a másik nő szavait. Ekkor tűnik fel, hogy megváltozott a környék, minden romos, és holttestek vannak mindenütt. Ettől függetlenül még mindig Jenna a fő prioritásom, és felőlem egy meteor is tarthat felénk, addig nem fordulok el Theonról, amíg a barátnőm nem szabad, és nem siethetek oda hozzá támogatni és segíteni rajta. Ekkor már eljut az agyamig a másik nő hangja is, aki azt kérdezi, hogy a pokolban vagyunk-e. Hát, nem hiszem, nem vagyok egy keresztény lélek, de azért annyit én is tudok, hogy az állítólag tüzes. Vagy fagyos, asszem a kettő mintha váltakozna. De az biztos, hogy nem így kellene kinéznie.

~Olympia kaszinó~

Nos úgy fest a katonák nem engednek el, meg akarnak bizonyosodni arról hogy nem én bántottam e az asszonyságot illetve nem e én öltem meg a két biztonságit.
Hehehe, ez hízelgő, túl becsül, lehet én vagyok a hülye de azok az őrök meglettek perzselve mint falunapon a malacka, ami Krisztine lábán van, ránézéssel nem tudok mérgezni, még szerencse, igazából akkor se mérgeztem volna szándékosan, ártani még nem ártott nekem az a nő, sőt még menteni is akartam magammal együtt, szóval miről is beszélünk? Folytatódik a szájalás egymásnak ez aztán megy, de remélem a miniszter asszonyra azért oda figyel a biztonsági főnök úr mert épp a károkat készül felsorolni amit tettem benne. Közben kissé megváltozik a tér de kezdetben nem veszek róla tudomást mert félek hülyének néznek közben meg csak ez a fekete sz*r játszik velem a lábamban Kicsit lebaszta őket és elmondta a lényeget, nagyon helyes, végre, valaki akit még meg is hallgatnak tisztelettel, mert én hiába kezdtem volna magyarázni.
-Köszönöm! - jegyzem meg kissé ingerülten már én is miután befejezte a mondandóját a nő - Szóval most már tiszta vagyok? Békén hagynak végre? - pislogok kedvesen mosolyogva MR Lupinra.
Majd ha végre elengednek a biztik feltápászkodok és botorkálok Mich-hez. Amikor megszólal a nő, ó vagy úgy szóval nem csak én látom. Most már bátrabban körbenézek az eddig ignorált tájon, szépen lepusztított NY-i város részecske, szép nagyon és valahogy most hálás vagyok azért hogy tompa az orrom mert még így is irritál a hullaszag. Sóhajtok a vállam megvonva.
-Nem tudom, de igazán otthonosnak tűnik.
A rövid megállapítás után és ha megbizonyosodtam hogy úgy konkrét veszély nem fenyeget minket, jaja erre is ment ki a körbenézés, fordulok az istenemhez ekkor veszem észre főleg a ruháján az őt ért támadások nyomait, így nem nagyon merem megszorongatni, nehogy fájdalmat okozzak neki.
- Szépen ellátták a bajod, jól érzed magad? - emelkedek lábujjra, a sebesült lábamat kímélve persze, hogy az arcára nyomjak egy jobbulást puszit, főleg hogy most még az agya is majdnem elszállt, ha volt vérző sebe az tuti jobban rá kezdett, bár bízok a regenerálódó képességében hogy megússza, ha minden igaz a nehezén már túl van, eléggé fájhatott.

- Ne üvöltözz fölöslegesen, mert a nyakunkra hozod a bajt!
Jelentem ki határozottan a fiatal vámíprnak. Már persze, mintha én nem lennék fiatal, de ő életében is fiatalabb vol, amikor vámpírrá lett. A kékbőrű nő, úgy tűnik magasról tesz a helyzetre, hogy azt se tudjuk, hogy hol vagyunk, csak úgy vagyunk. A fényképezkedő egyének nem érdekelnek, sokkal inkább azon kellene agyalni, hogy miképpen tűnhetnénk el innen, vagy térhetnénk vissza a megfelelő helyre. Azonban nem sokat kell várnunk, amikor is felbukkan a helyi rendőrség és a tagjai cseppet sem barátságosan közlik velünk, hogy legyünk szívesek másszunk már a földre és különben is még fegyvert is fognak ránk. Nem szeretem, ha fegyvert fognak ránk, különösen, ha ilyen cuki fiúk, mint ezek itten. A Shieldes egyenruha caffatokra tépéséért még biztos, hogy fogok számolni a kékséggel, de a rendőrségi intézkedést kellene valahogy kihúzni kétlábon.
- Szerintem tegyétek, amit mondanak. Az biztos, hogy rossz helyen vagyunk, csak éppen azt nem tudjuk, hogy hol. Van egy ötletem...
Azzal vámpír társamra pillantok.
- Érteni fogod.
A kékbőrűre pillantok és kacsintok egyet.
- Nélkülünk nehéz dolgod lesz, kívánok sok szerencsét. De majd megkereslek...

Azzal az immáron elhelyezkedő rendőrök felé fordulok.
- Nyugalom, az Úr eljönn a lelkünkért.
Majd, mint egy darab zsák eldőlök a földön. Köszönöm szépen, nincsenek életfunkcióim, tehát halott vagyok. Egyelőre erre játszom. Halottal nem tudnak mit csinálni.

Shield negyed, Charles Dialin
Irina rögtön kijavította, hogy ő nem volt mutáns. Charles félrebeszélt, összekombinált mindent. A gyász megbolygatta és a bokorban végezte. Legalább elbújt, amit Irina is próbált, beszélt róla. Sírt és a kezeit az arcába temette, de muszáj volt néha felnéznie. A világ most már olyan változáson ment keresztül, amit me kellett néznie.
~Mi ez a hullámzás? Egy vírus, ami kiirt minket és az egész világ széthullik?
Egy furcsa gondolat jelent meg a fejében.
~Ha itt minden átalakul, lehet, hogy visszatérnek a szüleim is? Nem értem, de ha ekkora erők mozognak, még lehet remény. Lehet!
Felugrott és elvigyorodva ugrott Svarog elé.
- Gyerekek, itt valami nagy dolog megy! Lehet, hogy semmis lesz ez az egész és minden visszaalakul? Vagy visszamegyünk az időben? Démonok, tenger... Svarog, te érted? Ügynök úr
Rájött a beszélhetnék. Irinához pedig odament és megölelte.
- Köszönöm, hogy segíteni akartál. Azt hiszem, van rá esély, hogy visszakapjam a szüleimet és ti is a szerettetiket. Ha szerencséd van, még a rablóid is elszállnak a változásokban.
Nem értette, de beszélt össze-vissza, így jött ki belőle a feszültség.
Ha támadás érte vaagy valami katasztrófa, akkor igyekezett fedezéket keresni és a többieknek is segíteni.

(Én is köszönöm Blokkal, meg Zieldékkel:)

Olympia kaszinó

Theon kicsit rogyasztva szemlélt körbe, még fordult is egy kicsit hogy ellenőrizze a háta mögötti területet. Közben a kezében lévő AIM oldalfegyvert a mellkasához rántotta, hogy szükség esetén egyből tüzelő pozícióba lökje és lőjön. A felmérésben a szem implantja szenzoros érzékelőjét is használja. Ha nem érte őket azonnal támadás vagy nem érzékelt közvetlen veszélyt, észrevette hogy már reflexszerűen a száján lélegzik. ~ A halál szaga ~ Nyugtázta magában. Nagyjából így, 20-30 másodperccel a környezetük megváltozása után fejezhette be monológját Michael. Ekkor már újra őt nézte. Arca kifejezéstelenné vált, miközben magában azon gondolkodott, hogy az AIM-esek eltűnésével miért nem kelt fel a földről a nő. Továbbá nem tudta eldönteni, hogy az Olympia kaszinót mennyiben lehet hibáztatni azért, mert egy ennyire lassú felfogású embert tettek meg biztonsági főnöknek az estélyre. Aki annyira belemerült a saját hangjába, hogy csak idővel vette észre környezete változását. Miközben a párocska alkalomadtán enyelgésbe kezd a pusztulás közepén, szem implantátumával fegyvereket keres Jennánál és Michaelnél, hátha hasznossá is válhatnak. Vizsgálódásai után csak morrant egyet.
- Bleu. - Majd Sakura felé fordul, miközben még mindig támadástól tart. - Asszonyom, a sebe terjed? Esetleg elkössünk, amputáljunk végtagot vagy vágjunk ki sebet?

Felszerelés:

–????–

Rendőrök.
Pontosan ezért nem egészséges számomra sokáig a felszínen maradni. A vízben könnyedén lerázhatnám őket, hogy miután elcsitultak a dolgok "útbaigazítást" kérhessek néhány készséges tengerésztől.
Épp az esélyeimet latolgatom arra vonatkozóan, hogy túlélném-e az ugrást a hídról, amikor a rendőrök parancsokat vakkantanak felénk.
Semmi kedvem ma meghalni, de a felszíniek fogságába esni mégkevesebb... akkor már inkább a halál mint a szégyen.
Gondolataimból az egyik csupasz élőhalott zökkent ki, akinek a kacsintására szemöldökráncolással válaszolok. Nyilván nem értem pontosan a gesztust, ahogy azt sem hogy miért kíván szerencsét vagy hogy miért mondja azt hogy majd megkeres... Talán fenyeget?
Az ezek után következő "manővere" mindenesetre elég meglepő és bár egyáltalán nincs jó kedvem, de alig észrevehetően el is mosolyodok rajta.
Nem értem a felszínieket...
A magam részéről biztos, hogy nem fogom eldobni a fegyverem.
Ha úgy tűnik nagyobb a túlélésem esélye az ugrással akkor a vízbe vetem magam, ha viszont az is csak a biztos halállal kecsegtet akkor inkább a harcot választom és a hozzám legözelebb álló rendőr felé ugrok. Megpróbálok egészen közel kerülni hozzá, ugyanis szükségem lesz egy emberi pajzsra hacsak le nem lőnek idő előtt.

-B@sszák meg!
Közli Adrian kicsit durcásan. Nem tetszik neki ez az egész helyzet. Kiszolgáltatott és megalázott. De legalább a kék csaj megértette a felállást és hátrált majd elég gyorsan le is tervezett lépni. Végül is Adrian ezt megértette. Akar a fene két vámpír társaságában lenni. A kocsik és a rendőrszerű fickók elég ijesztőeknek tűntek és legszívesebben Adrian tényleg lefeküdt volna, de a S.H.I.E.L.D.-esnek egy állítólag jobb ötlete támadt. Adrain mikor rájött akkor nem hiszi, hogy ez sokkal jobb ötlet mint hallgatni és talán egy kis idő múlva megtudni hol vagyunk, de követi a példáját.
-Dícsértessék.
Ezzel ő is elterült és megállította az életfunkcióit. Tudja, hogy lehet és nem is jár semmi nehézséggel, de általában azért nem szokta mert szeret élőnek tűnni. Megnyugtatja.
~Remélem azért nem hamvasztanak.~

Shield negyed, Charles Dialin

A fiú is csak nézett. Mindenki ezt tette. Svarog próbált beszélni sok mindenről, de ő sem tudott többet. Apánikoló orvosi személyzetet nézve Charles kezdett megijedni.
~Ők kort váltanak, a testük öregszik, fiatalodik, a lelkük ugyanaz marad. Mi miért nem gyógyulunk meg? Mi történik itt?
Végre valaki tett egy javaslatot, ami jónak tűnt. Charlesban felcsillant a remény, hogy ha ennyi mindenki ide került és még olyan lények, mint angyalok, démonok is tanácstalanok voltak, akkor nagy dolgoknak kellett történniük. A süzlei ésa barátai, az iskolatársai, a tanárok is visszajöhettek.
- Menjünk, menjünk! Irina, jövök melletted! - mondta és elindult a Pegazus felé, még mindig könnyezve, de reménykedve.
Figyelt, hog yha támadás jött, fedezéket keressen és a többieknek is segítsen.

~SHIELD negyed~

Ott álltunk a növény fedte utca közepén és szerencsére sikerült megváltoztatnom a "vezetőnk" véleményét, bele egyezett hogy húzódjunk menedékbe. Már épp valami szimpatikus épület után kezdtem nézni a kép hullámzani kezdett és ilyen random kockákból tevődött össze a tér, össze nem illő képek, a jelenből, gondolom a jövőből ahogy a tenger nyaldossa az omladozó épületet. Közben Charles megszakít a térképezésben, kiugrik a bokorból és elkezd mindenfélét beszélni, fel se fogtam de a végén egyszerűen ugrik és megölel, nagy szemekkel pislogok meglepetten hogy mi történhetett vele. Finoman vissza ölelek és megveregetem a hátát.
-Hát szívesen. - lehet hogy megtébolyodott szegény, mondjuk ha ezt tudnánk irányítani simán működhetne az elmélete.
Majd megérzem hogy néznek, felemeltem a tekintetem és démonokkal néztem farkas szemet. éreztem ahogy kimegy az arcomból a vér és kb az izmaim is megmerednek.
-Végünk! - jegyzem meg halkan.
De nem támadtak mintha egy ilyen feszült türelemjáték lenne csak néztük egymást, ki mozdult hamarabb, és még a kisujjamat se mertem megmozdítani, még véletlenül se. Közben felbukkant még jó pár ember, mindenféle népség, remek. Valamilyen világ találkozó van és minket küldtek a mijeinktől vagy mi van, azért szólni nem ártott volna vagy valami. Nyelek egy nagyon önkéntelenül, ez nagyon nem vicces, nagyon nagyon nem az. Egy ismerős hangra kaptam fel a fejem majd egy sikolyra amire már azért illik oda fordulni, az jó hír hogy vissza kerültünk a kórházba, de a szegény fiatal nővért sajnáltam hogy mit tett vele ez a hullámzás valami, gondolom ez lehet a tettes, a doktornő viszont megfiatalodott, nem értek semmit. Első ötlet menjünk a Pegazushoz, most hirtelen gondolkodnom kell mi is az mert még blokkolva van az agyam, nem valami kellemes időtöltés démonokkal szemezni, na meg a többiekkel is, na mindegy. Charles egyből becsatlakozik mellém, nagyon fel van pörögve, úgy fest visszatért belé a remény, nem is baj, mosolyogva bólintottam csak neki. Közben Svarog is kezdett kérdezni amire felnéztem rá hogy halljam, elég halkan beszélt, mondjuk a kérdés miatt érthető is. Halkan válaszolok bólintva.
-Minden bizonnyal az lehetett. De szerintem jó döntésekkel megtudjuk változtatni azt a képet, úgyhogy nyugi. - próbálom a legoptimistább oldalamat kirángatni a lelki zsebemből.

~~~~~~~Olympia kaszinó, Bronx – Michael Nikostratos

Végre békén hagyják Jennát, én pedig a sebére nézek, egyre csúnyább, és sokkal rondább mint a másik nőé. Lehet, hogy azzal van összefüggésben, hogy a kedvesem folyamatosan ugrál és erőlködik? Végül is, ha mozgatja a végtagot, akkor gyorsul a vérkeringés, gyorsabban terjedhet. Elkezdem levenni az övemet, miközben Jenna megkérdezi, hogy hogy vagyok. Ahogy az adrenalin megy ki a szervezetemből, és eszembe juttatja a dolgot, úgy lenézek a testemre, és felmérem a károkat. Nem sokat javultam, talán annyi, hogy már nem sántikálok, de most ez érdekel a legkevésbé.
- El kellene szorítanunk a lábad, hogy ne nagyon terjedjen. - mondom gyengéden Jennának, és megpróbálok így tenni. Ha ez sikerült, akkor kis félmosollyal nézek rá. - Nem kellene nagyon mozogj, kicsim. Megpróbállak vinni, rendben? - kérdezem, és megpróbálom mennyire bírja a bokám a terhelést, ha Jennát felveszem a vállamra. Jobb lenne kézben vinni, de nem hiszem, hogy a törött karommal képes lennék rá, vagy ha mégis, akkor is túl megerőltető lenne valószínűleg. Közben látom, ahogy egy nő rohan felénk, és az összeomlásról beszél. Kérdő tekintettel fordulok a többiek felé.
- Mi legyen, Theon? Mivel engem az érzelmeim és a sebeim befolyásolnak, maga az ideiglenes parancsnok. - bólintok tiszteletteljesen a férfi felé, de azért nem adom meg neki az örömet, hogy úgy szólítsam ahogy kérte.

~Olympia kaszinó~

Úgy fest mindketten tojunk rá mi van a saját testünkkel ugyanis én az ő sebeit nézegetem és idegeskedek miatta amíg ő az én lábamat nézegeti, most így ránézésre az ő sebei azért durvábbnak és fájdalmasabbnak tűnnek, igaz hogy képes magát gyógyítani de akkor is, ez a szar a lábamon meg még csak a térdemnél jár, van még idő, majd fa eléri a törzsem kezdek aggódni addig még megoldódhat. Konkrétan annyira belemerül a saját dolgába hogy ignorálja a kérdésem, imádom ezt az embertelen összhangot ami néha köztünk van vagy nem is tudom hogy nevezzem ezt. Amikor bontja az övét csak furán nézek rá hogy "itt és most?", de gondoltam hogy nem azért veszi le, aztán el is kezd beszélni, elmondja mit tervez a felszabadított övvel. Jó, úgy döntöttem ezt még így hagyom, miután megcsinálta és megnyugodott foglalkozhatnánk vele is, az én bajommal mást tenni nem igazán tudunk jelenleg,....valójában jelenleg az ő sebeit is csak a képességére tudjuk bízni de minél nyugodtabb annál gyorsabban gyógyul, azt hiszem, logikus. Megemelem kicsit a lábam hogy a combomnál elszoríthassa a lábam az övvel közben finoman kapaszkodva esetleg a vállába, nem igazi az egyensúlyom még mindig. Amint végzett hálásan mosolygok rá, majd előjön egy újabb ötlettel, azzal hogy vigyen, itt arc váltás komorabb talán még picit ingerültebb is lettem.
-Na még mit nem! Te sokkal rosszabb állapotban vagy és az én bajom már ideiglenesen meg van oldva, ki fogja bírni amíg helyre rakja magát a tested, - ha nem, akkor is(!), nem fogom hagyni hogy cipeljen ilyen állapotban, értem én hogy kemény srác de ezt így nem - mellesleg van két szép lábam és használni is tudom őket. - még - Úgyhogy nincs rendben. - a kifejtés után válaszolok a "kérdésre" ahogy kell és nézek rá kissé morcosan ingerült tekintettel.
Remélem nem áll le makacskodni velem mert akkor is kiharcolom hogy én győzzek. Ó közben kezdenek pörögni az események, már mindjárt nem vagyunk egyedül, egy nő kezd felénk futni, ismerős, mikor is láthattam, hány éve? Gondolkodom közben, addig Mich átadja a vezető szerepet és a nő is megszólal, konkrétan elkezd kiabálni, jön valami összeomlás ami elől el kéne futni.
-Csak szerintem aggasztó az hogy hörög? - kérdezem ösztönösen közelebb lépve Michhez és szinte már hozzá simulva, ha valami fájó pontot nyomok és bármi jelét veszem ugrok is hátrébb. Nem hinném hogy most nagyon sok kedvem van sprintelni, de ha nagyon muszáj...a kényszer sajnos nagy úr.

Miután a vér egy perc alatt megtesz egy egész kört így kétlem, hogy egy amputáció megoldaná a dolgot. És egyébként is mintha neki a testi épségemért kéne felelnie nem az amputálgatásáért. Bár az érdekelne mégis milyen színű lenne a vér ami kifolyik.
- Adjon egy kést. 
Mondom neki , gyorsan le tudom tisztázni magammal, hogy mindenhova elterjedt-e ez a cumó vagy csak ott ahol látszik is. ÁMBÁR, nem éppen egy utca közepén szórakoznék ilyenekkel. És nem is fogok ahogy megjelenik egy nő. Fut felénk már egy ideje biztos és csak azért vettük észre mert üvöltözik felén. Ez a nő! Basszus, ezt a pechet! Habár, valószínűleg valami másik realitásba lettünk átrántva, a környezetből ítélve akkor mondjuk még pélóább mert itt ki tudja, hogy mi is Ő pontosan. Fontosabb viszont, hogy futásra int minket is, hogy valami összeomlás jön. Feltápászkodok a földről, szép és jó, hogy futás de merre, meg minek. Már a lábamból biztos felszökellne ez a cucc jócskán ha én itt nekiállok futni. Más kérdés, hogy vajon mennyire életveszélyes itt maradni.
- Csak szerinted. - válaszolok Jenna kérdése, hogy aggasztó-e a hörgése a nőnek másnak is, vagy csak neki. - Minden esetre, kövessük. Legalább kideríthetjük tőle azt is, hogy hol vagyunk pontosan.
Végül még megigazítom az arcomon a maszkomat és a nő után megyek ha mutatja merre is kéne futni el ez elől a bármi elől amit mondott.

Ahogy elterült Arian látta a zöld fényt ami végigpásztázza őt. Ha a másik nem akkor ő sem fedi fel, hogy még él. Attól, hogy tudják, hogy vámpír még nem biztos, hogy azt is tudják mi ő. Egészen eddig játssza is a halottat míg fel nem fedi méghozzá az elnök.
-Elnök úr? Mi történt én nem értem. Nem én lőttem le a műholdat. Te meg amúgy Terrorista vagy?
Fordul a másik felé majd gyorsan vissza az elnökhöz.ű
-Esküszöm nem tudtam. S.H.I.E.L.D.-es ruha volt rajta azt hittem ő a jófiúk közül van. Segítettem neki azok ellen a fickók ellen, de semmi mást nem csináltam esküszöm. Adna valami ruhát legalább kérem.

– ???? –

Mint kiderül én is felelőssé tehető vagyok az Összeomlásért... bármi legyen is az. Mindenesetre ami a felszíneieknek rossz, az nekünk csak jó lehet.
Azért meg kell hagyni, elég jó szkennereik és adatbázisaik kell legyenek ha pár pillanat alatt név szerint tudtak azonosítani, de azért nem örülnék neki ha bevinnének bárhova is.
Amint a vízbe merülök egy pillanatra megkönnyebbülés fog el.
A kövekező pillanatban viszont már lézerlövedékeket kerülgetek. Úgy látszik elég hamar átértékelték az "élve" bevinni részt.
Alig úszok pár tempót amikor ijedtség fog el. Nem a becsapódó lövedékek miatt, hanem mert most tudatosul bennem, hogy valami nincs rendben a vízzel...
Egyelőre nem tudom megmondani mi lehet az, de annyi biztos hogy baj van. Most először merül fel bennem a gondolat, hogy talán nem egyszerű teleportálásnak voltam elszenvedője korábban...
A nyílt víz felé úszok miközben továbbra is próbálom kerülgetni a lövedékeket és igyekszem rájönni, hogy mi lehet a gond a vízzel...

A másik továbbra is a hullát játszotta. Adrian pedig mikor látta, hogy maga az elnök milyen könnyen kinyírja a másikat hát nem kicsit betojt. Az, hogy hisznek neki kicsit megnyugtatta, de amit hallott az több kérdést is felvetett. Miközben öltözött ezekre rá is kérdezett.
-Köszönöm, de mit értenek az alatt, hogy korábbi S.H.I.E.L.D.? És mit jelent ez az összeomlás? Meg hogy-hogy a világ összes haderejét? Mi történt? Tudtommal csak leesett a műhold és a mutánsok nagy része meghalt.
~Jesszus mégis mibe keveredtem?~

~ Olympia Kaszinó ~

Feltápászkodok és készülnék a futásra valami elől, gondolom én. De messze nem az történik mint amire számítottam legalább egy kicsit is. A tér megint mintha görbülne, torzul oda vissza és a folyamat most hosszabb mint elsőre volt. Értetlenül állok az egész előtt. Tévedtem, nem átkerültünk egy másik dimenzióba vagy hasonló hanem az időben csúszkálunk. És elég durván. A kocsik, a táj, minden több időre szakad. Néhol méterenként más időben van a terep körülöttünk amíg végül az egész hullámzás abba marad. A körülöttem lévő emberek is megváltoztak és én is. Érzem ahogy súly lesz a hátamon, súly amit jó rég nem éreztem. Akaratlanul is kitárva csapok egyet a fekete szárnyaimmal egyet elemelkedve a földtől egy pillanatra. A ruháim a csápjaimnak eltűnésétől már nagyok voltak rám némiképp de most még inkább "lóg" rajtam mint a nadrágom mint a blúzom. Ahogy végig nézek magamon kell realizálnom, hogy megfiatalodtam... mivan?!
- EEEEH?! M m m mi folyik it?!
Ez valami rossz álom.. Ez biztos valami rossz rémálom! Biztos csak beszunyáltam a kaja után és most arccal a spagettibe fekszem az asztalnál. Jah tuti... hogy nem. Elkezdem vakarni a tarkómat, mi van ha ez nem visszafordítható? Nem nem nem, biztos vissza lehet.
Ide ért hozzánk a nő is közben én meg lendületesen fordulok felé.
- Mi a fene folyik itt!?

Shield-negyed, Charles Dialin (Zűrzavar)

Irinából most nagyon sok erőt tudott meríteni a fiú. A lány még az ő helyzetében is erős tudott maradni, nem félt az üldözőitől, se a világtól, amit támadás ért és szétesni látszott vagy összeolvadni saját maga régi és új, múltbeli és jövőpbeli valóságával. Épp ebben látta a reményt. Lehet, hogy a téboly jele volt egy ilyen reményfonalba kapaszkodni és kitalálni valamit, ami így történhetett.
Ha megvolt még a telefonja, akkor megpróbálta megnézni, hogy máshol is ilyeneket láthattak-e. Ha sikerült neki, akkor mutogatta a többieknek is, Svarognak , a lánynak, a nővérnek:
- Nézzétek, mindenhol előjönnek olyanok, amik nincsenek vagy csak voltak. Rendszert kell benne találni! Előjöhetnek azok is, akiket szeretünk!
Charles teljesen be volt sózva. Gondolhatták, hogy ha végeztek, akkor egy pszichiáter is kellene neki, mert ez már egyre furcsább volt, még tőle is. A Pegazust tátott szájjal nézte, ahogy folyamatosan változott, korok között ugrált. Az angyalok fogták meg, azokat nézte nagyon. Integetett is nekik és beszélni prübált hozzájuk:
- Hé, szárnyasok! Sziasztok! Nem találkoztatok a Dialin házaspárral?
Ha nem válaszoltak nekik, akkor roant a tudós nő felé szétszórt nézéssel.