Tükörvilág

X kerület Bronx

-Úristen. Egymilliárd fő? Szent ég.
Talán furcsa lehet, hogy pont egy vámpír istenez, de Adrian-nak az anyja régen mikor kicsi volt sokat olvasott a bibliából. De az már nagyon messzi dolognak tűnik.
~Mégis mi a fene folyik itt. És miféle támadás? Kik támadtak ránk? Hát ez az egész helyzet őrjítő. Mit csináljak most? Sam gondolom már az utcán van és fosztogat hozzá elmehetnék, de minek? Engem üldöznek és közben valakik megtámadtak.~
-Ez baromság.

A képességeim működtek, minden. Kivéve a már alig egy centisre összeugrott csápjaim amik nem tűntek javulni semennyire sem. Rosszabbul sem leszek már idővel ami jó jel de nem vígasztaló. Ha vírus vagy hasonló lett volna akkor a csápjaim is már gyógyulnának vissza. És effajta sejtpusztulást okozni egy hirtelenben és csakis mutánsokban. Ez bőven valami más lesz. Már azt mondtanám olyan mintha a mutáns géneket támadta volna meg ez a bármi. Beszélnem kéne Dr. Zield-el... Kihalászom a mobilomat és egyszerűen felhívom - gondolom nálam van a telefonom és nála is, na meg persze megvannak a telefonszámok is. - Felkelek a székből közben és lassan alrébb sétálgatok miközben várom, hogy felvegye a telefont. Ha felvette beleszólok.
- Dr. Zield, Önök a feleségével éreztek bármi furcsát a robbanás után? Akármilyen kicsi rosszullét vagy gyengeséget?
Teszem fel rögvest a kérdésemet neki. Ők nem "eredeti" mutánsok, a szert ő fejlesztette ki és adták maguknak be. Alapvetően emberek voltak, szóval ha nem éreztek semmit, nem volt rájuk hatással akkor ez egy elég szelektív támadás volt minden mutáns ellen. Sejtpusztulás, szelektíven csak egy típust. A mutáns géneket. A robabnáskor teljesen rajtam voltak a csápjaim. Ez megmagyarázná azt is, hogy miért enyésztek el szinte teljesen már de a többi képességeim meg működik. Meg persze azt is, hogy miért nem nőttek már vissza.
A vissza érkező biztonsági főnök felé fordulok és amíg várok Zield válaszára elég hangosan. Átordítva a szobán "kérdezek"
- Elmondaná, hogy mit tudott meg? Mekkora méretű a támadás ami ért minket és tudja már kötni valakihez?

– Queens kikötőtérség, Queens –

Hasznos tudni, hogy létezik egy széleskörű felszíni megfigyelő rendszer és azt is, hogy ennek fényében mennyi idő alatt reagálnak egy esetleges fenyegetésre. Jelen esetben bőven elég időnk volt behatolni lakott területre és aláaknázni egy bankot, ami arra enged következtetni, hogy a rendszer közel sem tökéletes.
Az ügynökök érkezésére elfintorodok.
- Nincs annál szomorúbb, mint egy atlantiszit a felszíniek ölebeként látni. - vetem oda Neptun papnőjének.
- Így persze valóban nem marad sok választásunk... Robbantsátok!
Ahogy kiadom a parancsot társaimnak Doria felé lövök és egyúttal megpróbálok előre vetődni egyrészt, hogy elkerüljem a hamarosan záporozó lövedékeket másrészt, hogy ne álló helyzetben kelljen fogadnom a robbanást.
Mindannyian elég közel vagyunk még a bankhoz, így ha sikerül felrobbantanunk akkor a detonáció valószínűleg senkit nem kímél majd, én pedig csak remélni tudom hogy ellenfeleink rosszabbul járnak mint mi.

~SHIELD negyed, Manhattan – Joseph Soltzbauer~

Nem sikerült tiszta célpontot találnom, persze lelőhettem volna őket, ha néhány civil veszteség nem gond, ami nem is érdekelt volna, ha nem bukjuk vele az álcánkat. A nő ennek örömére végre magunkra hagy minket, és menekíti a bőrét, aminek őszintén örülök, bár nem nagyon tudok most ezzel foglalkozni. Főleg az előttünk földet érő gránát miatt, de szerepet vállal a lövöldöző balfaszsereg is.
A gránátra nézve a pillanat törtrésze alatt próbálom beazonosítani, hogy milyen típusú dologról beszélünk, és aszerint cselekedni. Ha villanónak tűnik, akkor zárom a füleim, és a szemem elé kapom a karom, amennyiben füstnek, úgy nem nagyon érdekel még a dolog, de ha robbanónak tűnik (ide sorolom az EMP-t is) vagy nem tudom behatárolni, akkor vetődök a földre, minél messzebb a gránáttól, és próbálom védeni az arcom a törmelékektől. Ezek után irány valamilyen fedezék, minél gyorsabban, és minél biztosabbnak tűnjön, Vízió segíthetne, de jobb ha ő egyelőre láthatatlan marad, amíg a küldetés nem múlik rajta, inkább ne fedje fel az álcáját. Próbálok a SHIELD felé haladni ha lehet a fedezékkeresés közben, ebben a nagy káoszban talán egyszerűbben beengednek minket.

~Olympia kaszinó, Bronx - Michael Nikostratos~

Az ölelkezésünknek apám megjelenése vetett véget, aki azonnal vázolja a helyzetet, és le is basz, hogy itt ölelkezek. Ezt mondtam, ha el mertem volna menni Jennáért, már rég lelövettek volna minket. Vagyis nem most, amíg para van, hanem utólag. Nyelek egyet, van annyi eszem hogy ne sóhajtsak, és bólintok a faternak, miközben ellépek Jennától.
- Igenis, uram! - nyúlok hátra a mondat közben, és veszem elő a pisztolyom, miközben már fordulok is, és indulok kifelé. Se időm nincs, se értelme, hogy elköszöngessek Jennától, úgyse megyek messzire, de azért egy bocsánatkérő pillantást vetek felé, miközben már mozgásban vagyok. Intek néhány minotaurusznak, hogy kövessen, és ha így tesznek, akkor kivezetem az embereket, odakint pedig körülnézek. Próbálom felmérni a kárt, és a helyzetet, hogy milyen állapotok uralkodnak. Intek az őröknek, hogy helyezkedjenek el megfelelően, illetve ha felborult autók, satöbbik állják el az utat, akkor kettőt magamhoz intek, és elkezdem velük odébb pakolni az úttorlaszokat, illetve intek nekik, hogy kordonként álljanak ki, itt ne legyen káosz nekem. Nem finomkodok, alányúlok, lököm, borítom, leszarom hogy kié és milyen drága volt, ha útban van, akkor odébb kell kerüljön az autó. Amúgy se hiszem, hogy túl jó állapotban lenne, a biztosító meg pont ebbe nem fog belekötni. Ha mégis, akkor nyugodtan küldjék hozzám a kukacoskodó idiótát. A lényeg, hogy az épület előtt járható legyen az út, és be tudjanak parkolni az autók.

X kerület Bronx

Voltak már nagyobb katasztrófák is, de a szám akkor is akkora, hogy Adrian el sem tudja képzelni. Nem mindenki jöhet vissza a halálból. És annak az egymilliárd embernek családja is volt akik talán szintén meghaltak mert mutánsok vagy nem és siratják őket. Belegondolva is szörnyű. A rendőrnek biccent egyet, hogy megértette majd elindul valamerre. Abban biztos, hogy haza nem mehet. Sam-hez sem. Kell egy másik haver mert nappal pedig tuti nem maradhat itt.
~Ki lakik közel aki be is engedne? A franc essen bele ebbe a rohadt vámpírlétbe.~

– Queens kikötőtérség, Queens –

Először a látásom tér vissza, de csak másodpercekkel később fogom fel, hogy mi is történt. A mindent beborító porfelhőn kívül nincs sok látnivaló, a fejemből és hátamból sugárzó fájdalom pedig arról árulkodik, hogy nem úsztam meg sérülés nélkül a robbanást. A törmelék között megpróbálom óvatosan kitapogatni a szigonyomat, remélhetőleg nincs túl messze, ha sikerült hasra vetődnöm a detonáció előtt akkor elvileg karnyújtásnyi távolságon belül kell lennie.
Ez nem éppen a legjobban sikerült akcióink egyike, de legalább életben vagyok... egyelőre.
Megpróbálom kiszabadítani magam a törmelék alól és ha sikerül "körülnézek". Ehhez echolokációs képességemet hívom segítségül, azaz emberi fül számára hallhatatlan, magas frekvenciájú hangot bocsátok ki, aminek visszaverődését érzékelve képet alkothatok a környezetemről.

Elmhurst utcái, Queens - Sentinel

Sikerrel megszereztem néhány bizonyítékot a szükségesnek véltek közül. kezdtem volna majdnem örülni, amikor befutott a hír, hogy társam járműve csúnya sérülést szerzett. Szerencsére az ügynök túlélte a dolgot, egyelőre volt a mai napra elég halott, nem kell egy újabb. Egyáltalán nem szolgál jó hírrel, amikor bejön ő is a műholdba.
- Rossz ötlet, velem kempingelnie. Fogja, ezek a szükséges bizonyítékok, háromra elindulok a műholdból kifelé és magamra vonom a figyelmüket. Maga fogja ezeket és megpróbál visszatérni a központba. Rosszabb esetben, valahová bújjon el és várjon. A jelszó: Koporsó! Ha ezt az üzenetet hallja a rádióján, akkor én keresem és azt jelenti, hogy tiszta a levegő. Értette a parancsot?
Mivel harmadik társunk valószínűleg még kint van valahol, nekem muszáj kimennem segíteni neki. A sérült társamnak pedig jó lenne valahol elbújnia. Kötve hiszem, hogy lenne elég ereje és lehetősége egyedül visszatérnie a központba. Sűrűsödik a mai program, ezért azt hiszem be is fogom nyújtani a számlát a Pénzügyi osztálynak. Mivel én gyorsabb vagyok, egy átlag embernél, fegyveremmel a kezemben, kirontok a műholdból. Igyekszem a támadók figyelmét elterelni az utánam kijövőről, azzal, hogy használom is a fegyveremet. Rövid sorozatokat indítok meg a terroristák ellen, többnyire járműveikre, ha gyalogosan közelednek, akkor mellkasra célzok.
- Gyerünk, gyerünk! - mondom a rádióba a társaimnak, hogy mozogjanak, amíg sikerül a támadókat megzavarnom.
Ha még nem értek ide, akkor több időnk van, hogy újra rendezzük a sorainkat és jelzem két társamnak, hogy hatoljanak be egy közeli épületbe. Ott tudják egymást fedezni és esetleges kirakatból, még engem is. A felbukkanó Zolásokat pedig rövid sorozatokkal fogadom. Varázsolni egyelőre nem áll szándékomban. Nem akarom kifárasztani magamat az egyszerűbb ellenfelek leszedésével.

Olympia kaszinó, Bronx – Theon Lupin, Dr. Zield Jones, Hanna Jones-Rider,


A doktorék semmire nem kaptak választ, csak egy újabb rádióüzenet jött egy kérdéssel. White kérdése remek volt, választ viszont nem tudtak adni, mert berobbant az autó. A testőrök felfogták a robbanást, életüket adva az őrzött személyekért. A doktor nem értette, miért nem volt bekötve egyikük sem, mikor már nagyon sok idő eltelt és úton voltak. Mindig be szokták kötni magukat. A sérüléseket próbálta megállapítani, ahogy a többiek is. A lehetőségekhez képest megpróóbálták kinyitni az ajtókat, ha nem ment, akkor valamivel kiütni az ablakokat. Ha máshogy nem, könyökkel vagy cipőtalppal, hogy véletlenül se vágja meg magát senki, se ők, se az állatok. Hanna a gyermeke miatt aggódott nagyon és most mind az 5en azon dolgoztak, hogy kikerüljenek az autóból és utána biztos helyre jussanak együtt.[/u][/color]
- Lupin, merre van? Felrobbantunk, a testőrök halottak, intézkedjen! - szólt a doktor a rádióba, ha tudott.


Shield negyed, Blokk
A robbanás őt is telibe kapta. Fel tudta mérni az esélyeket. Az emberek mellett haladva próbált eljutni a célhelyre, mert most kellően nagy volt a zavarodás ahhoz, hogy ez ne tűnjön fel. végig vigyázott, hogy ne nyújtson egyértelmű célpontot. Nem lőtt már senkire, csak igyekezett beérni a célba. Ha tudott Soltzbauerhez biztonságos, csak kettejk és Vízió által hallható frekvencián szólni, csak akkor szólt:

- Dokumentál, ugye?


Xavier Iskola, Charles dialin (bocs, már nem lépek át:)
Charles kinyitotta szemeit és a gyengélkedő egyik ágyán találta magát. Nagyon sokanfeküdtek és nem igazán tűntek élőnek.
- Hahó, fiúk, hahó, lányok! Dialin vagyok, mindenki utált csínytevője. Mi van itt? Veszély, mi történt?
Eléggé meg volt ijedve azok után, amiket látott Clairen és saját magán. Gyenge volt, de megpróbált lemászni és kaját találni. 
- Doki néni, doki bácsi, merre van? Vagy Veszély, mit adjak be magamnak? Operálni nem fogom magamat, de egy szuri belefér.
[/color]

~Olympia kaszinó~

Miután megjelent az após jelölt és kiadta a parancsot Mich habozás meg minden nélkül eleget tett a kérésnek és lépett is. Nem tudom hogy megy itt a családban, nem is akarok belefolyni bár valamilyen szinten már belekerültem általa egy nagyon picit, de jobban nem szeretnék, addig jó amíg "nem tudok semmit".
Én azért sóhajtok helyette és az enyhe nonverbális nem tetszés kinyilvánításom után helyet foglalok egy széken. Épp gondolkodtam rajta hogy kérek valamit inni amíg "várakozok" amikor oda lép egy fiatal szolgálólány és ad egy pohár vizet és némi süteményt, hálásan bólintok és mielőtt belekortyolnék a vízbe illik megköszönni a figyelmességét.
-Köszönöm szépen!- engedek egy hálás mosolyt remélve hogy csillapodik a kissé aggódó tekintete.
A víz jól esik de enni most nem tudnék, kívánatos a süti és aki ismer tudja is hogy mennyire édesszájú vagyok de valahogy mégse esne jól most úgyhogy kihagyom. Jobban leköt a nagy fényesség ami bevilágít az ablakon, mármint ami maradt az ablakokból. Oda menjek, ne menjek, mennyire lenne biztonságos? Hajt a kíváncsiság de jobban belegondolva az előbbiek után jobb ha maradok a s*ggemen és inkább nem érdekel, ugyanis amiről nem tudok az nem fáj, csak ne derüljön ki mert akkor vége....khm vissza térve. Figyelmen kívül hagyom a fényt de a lövéseket már nehéz lenne, hirtelen fel is ugrok az asztaltól, legalábbis ugranék ha nem rúgok az asztalba és öntöm magamra a maradék fél pohár vizet.
-Basszus kulcs! - fejezem be lassabban a székről való felkelést.
Mindegy, fekete ruha, nem látszik rajta, csak egy picit. Ha épp más okból pattantam volna föl ilyen hirtelen kérnék egy felmosót hogy fel takarítsak magam után de egyelőre jobban aggódom a kintiekért, konkrétan egy személyért. Ott kezdődik még a gond hogy még egy kis pisztoly sincs nálam, ugyan minek is lenne, és segítség helyett inkább hátráltatnám a többieket. Nem bírok magammal, csinálnom kell valamit, de mit? Szörnyű hogy fogalmam sincs mi folyik kint és nem tehetek....várjunk csak az nem is kintről jön. Hanem....lentről? Mindegy, biztos fel vannak készülve az ilyesmire és urai a helyzetnek de most para van ráadásul az épületen belül. Vagy lehet hogy ez csak egy amolyan kifüstölés hogy mindenkit ki kergessenek az utcára. Ohh a büdös franc se akar kimenni oda még egyszer, valahogy így érzem most. Nehéz eldönteni hogy itt vagy a nyílt utcán a biztonságosabb most így. Mindenesetre a kijárattól nem messze álldogálok az asztal mellett, szóval majd arra iramodok amerre előnyösebbnek látom.

Olympia kaszinó, Bronx

Mikor kiérek, nincs időm elkezdeni rendet rakni, mert hirtelen fényességet látok, illetve a távolban valami robban. A faszomat ebbe a napba most már, kezd a tököm tele lenni. Olyan békés rendezvénynek indult ez az egész, erre bele kellett szarni a palacsintába. Ezek után még lövéseket is hallani a mélygarázs irányából. Tökéletes, valakik megtámadtak minket, a Kingpin óta ez egyedül az Omegát jelentheti. Nagyon boldog vagyok, vöröslő fejjel fordulok a minotauruszok felé.
- KETTŐ ITT MARAD ÉS BIZTOSÍTJA A KIJÁRATOT! A TÖBBI VELEM EGYÜTT JÖN! - ordítok idegesen, és indulok az említett rész felé, kibiztosítva a pisztolyomat. Nem érdekel kiket találok odalent, ha az amerikai elnök támadt ránk, azt is lelövöm. Hogy nem lehet nyugodtan pánikolni otthon, a négy fal között.
Nem a legrövidebb utat választom, hanem a mélygarázs bejárata felé indulok, hogy akárki is rakoncátlankodik odalent, hátba lőhessem a picsába. Persze, hogy ez is akkor történik, amikor én vagyok a biztonságért a felelős. Mivel nem két lépés oda jutni, beszólok a rádión is.
- Mi a péló történik odalent? Helyzetjelentést kérek azonnal! - mondom a kommunikátorba, már valamelyest higgadtabb hangnemben.

~SHIELD negyed~

Az elsődleges mint mindig most is a testi épségem, bőven elég az a pár golyó égette nyom a karomon köszönöm, fuh az adrenalin szépen elnyomta a sajgásukat szerencsére. Nos, a gránátok elől itt nehéz lenne menedéket találni és idő se nagyon van rá, ha jól tudom földet érés után nem soká, szinte azonnal robbannak és nem fognak megvárni amíg megfelelően kényelmesnek ítélt búvóhelyet keresek magamnak úgyhogy marad az alattomos módszer, emberi pajzs. Igaz nagyobb sérülések nélkül sikerült megúszni ezzel a manőverrel de a szele azért megreptetett picit. Viszonylag puhára érkeztem, konkrétan emberekre, helyesebben tetemekre és a már nem igazán élő pajzsom is rám érkezett ami nem esett valami jól. Nem tudom mennyit nyomhat a fickó de ezzel a landolással mintha betörte volna a mellkasom és továbbra is rajtam tanyázik ami nem a legkényelmesebb de legalább viszonylag biztonságot teremt nekem. Mondjuk a légzés kicsit nehézkesen megy de erről az esés tehet első sorban, a rám nehezedő test csak kicsit nehezít rajta, a két test közé , ami alattam van és ami rajtam, ékelem a kezeim kicsit tartva a felettem lévőt legalább addig amíg helyre áll a légzésem, próbálok nagy levegőket venni szenvedve, kb mint amikor valaki megkísérli a kézen állást és azzal a lendülettel érkezik a hátára és beszorul a levegő, iszonyat rossz, mintha fuldokolnál egy kicsit. Na mindegy, ez legyen a legnagyobb bajom.
A testek alól kilesve próbálom megtervezni az utam a SHIELD épületéhez. Nézzük a pozitív oldalt, ez a robbantgatás kicsit megtisztogatta az utat, bár terjeng ez az undorító szag és minden csupa vér és undorító az egész de ha elszánom magam, felül kerekedek a légzésnehézségemen, a remegésen és a sokkon, kikecmergek a testek közül és megiramodhatok szabadon a cél felé.
Hát, elhamarkodott volt a kijelentésem, látom ahogy a mozgó embereket sorban lövöldözgetik kifelé, úgy néz ki maradok itt amíg nem intézkednek az illetékes elhárító csoportok, akik miután leharcolták a magukét összeszedegetik a túlélőket, mármint gondolom én hogy ezt fogják utána, de ebben már csöppet sem vagyok biztos a két katona viselkedése után. Azért a remény hal meg utoljára, lehunyom a szemem és minél kevesebb mozgással fohászkodom hogy helyre tegyék ezt a felfordulást és egyben sikerüljön megúszni.

Olympia kaszinó, Bronx

~ Nem b@szol fel. ~ Gondolta Lupin miközben megfordult a robbanás hangjára és a lövöldözés kezdetére. Csak gondolta, hogy lövöldözés de nem hitt abban, hogy petárdáznak épp. A pisztolyáért nyúl és előhúzza.
- Vigyázzatok a miniszterre...ha én küldök érte, a jelszó az előző... - azzal kilép az ajtó és hosszú lépésekkel megindult visszafelé. Gyakorlatilag támadásra számít miközben halad a fogadás terme és a bejárat felé. Közben ha meghallja Zield segélyhívását azonnal kapja a rádióját és nyugodtan, de határozottan darálni kezdi a mondandóját a saját, belső csatornájukon.
- Hat terepjáró jött az épület lé, ez egy tucat embert jelent. Nyugodjon meg uram. Biztos vagyok benne, hogy akik életben maradtak épp azon dolgoznak, hogy az öné mögött álló autó oldalról fedezi a járművét. Az előtte lévőből már kiszálltak és azon dolgoznak, hogy kiszabadítsák. A kettővel a maga előtt álló felkészült az ön és családja fogadására. Az első autóban ülők pedig megtisztítják ön előtt az utat. Kérem ne essen pánikba és bízzon a biztonsági szolgálatban. Én is úton vagyok, de a robbanás mellett az épületben is lövöldözni kezdtek. - Nagyon reméli, hogy az állatokkal nem lesz gond és a két kint lévő védendő személyt tovább tudják szállítani. Hiszen ezért fizetik őket, nem kevés pénzért.

Felszerelés:

[/quote]

~Joseph Soltzbauer - SHIELD negyed, Manhattan~

Nos, úgy tűnik hogy ez nem vakító gránát volt, legalábbis erre gondolok, miközben a robbanás ereje felkap, és repít a levegőben. Meg arra, hogy ez fájni fog, ezért próbálok úgy esni, hogy a lehető legkevesebbet sérüljek. Ciki lenne, ha abba halnék meg, hogy a puska csöve beleállt az oldalamba, vagy valami ilyesmi. Nah, a földetérés után nincs idő örömködni, hiszen mesterlövészek kezdenek el lődözni a még élőkre. Ideje halottnak tettetni magamat, ezért egyelőre nem mozdulok, csak fekszek, akármennyire is fájnak a végtagjaim, és alig mozgatva a szám szólalok meg.
- Vízió, szeretnék helyzetjelentést kérni, és javaslatokat a továbbiakra nézve. - mondom, mivel még mindig az a véleményem, hogy az android okosabb, jobb stratéga, és az ő útmutatásaival előrébb vagyunk, mintha én próbálnék kitalálni valamit. Minek ássam a kertet kapával, ha kapálógép is van. Ezért szeretem, ha nálam okosabb emberek vesznek körül, olyankor nekem nem kell gondolkodnom. Ráadásul az általában többre is vezet.

~SHIELD negyed~

A várakozásnak meg lett a gyümölcse, nem soká igazi katonák jöttek akik képesek voltak tenni is valamit. Elkezdtek rendet rakni, ha jól vettem észre a lövészeket kiütve először. Megkönnyebbülve engedem el magam kicsit, most kezdem igazán érezni hogy mim és hol fáj. Amikor úgy érzem már tényleg biztonságos a terep és nem ér több csapás egyelőre, igyekszem kikászálódni a takaró test alól, nehezebb mint gondoltam de végül csak sikerül hanyatt-homlok két lábra tápászkodni. Jelenleg a legzavaróbb ez az irdatlan mennyiségű vér nem csak a környezetemben hanem rajtam is, a ruhám a hajam a mindenem áztatja, körülnézni már nem is merek, persze muszáj egy kicsit de nem szívesen. Kb így nézhetett ki egy csúnyán levert szabadságharc vagy hasonló csúnya és büdös...a halál szaga lengi be. Örülök hogy ez így ideiglenesen megoldódott de nem pihenhetek, habár ölni tudnék egy forró zuhanyért, de még nem igazán vagyok biztonságban. Nem tudom eldönteni hogy egyenes úton menjek be a szervezetbe vagy egy másik katonához menjek oda, látom dolguk van úgyhogy ugyan olyan reakcióra számítok mint attól a kettőtől és valahogy ahhoz most így már nincs idegzetem. Rendben, elindulok az épületbe, ha megállít valaki elmondom hogy ki vagyok és mit akarok de amíg ez nem történik meg nyugodtan haladok tovább. Azt ugyan nem tudom hogyha bejutok hogyan lesz tovább de az majd eldől, ott bent biztonságban leszek, legalábbis remélem, a többi pedig mellékes most

~Olympia kaszinó~

Szóval a zűrnek nincs vége a bizb*szok hullásával és a felfordulással az utcákon. Valaki rá tesz egy vagy több lapáttal az egészre, igaz ezek a tökéletes alkalmak egy rajtaütéshez, hát ők élnek is vele. Aggódva toporgok az ajtó közelében, a pánikolva rohangáló tömeg nem könnyíti meg a dolgom, valószínűleg kint fogják ezt folytatni a nyílt utcán nem soká. Én azt szerintem megvárom de így ajtó közelségben, elhelyezkedek úgy hogy lássak de ne legyek útban. Amíg a tömeget nézegetek össze rándulok egy nagy bumm-ra. Oda kapom a fejem de csak annyit látok amit a bomba megkímélt, azok emberek voltak egykor, ugye? Wao. De nem csodálkozok sokáig, egy jó pár alak jelenik meg az utcán és ezek nem a jó fiúk, mármint akikkel most vagyok hát azok se de izé, szóval az ellenséges banda, az omegások meg egy narancssárga ruhás..egy roxxonos. Egy pillanatra megfordult a fejemben hogy ezt a mutáns gyilkos izét talán a céghez lehet kötni de nem hinném hogy az egész világot képesek lennének megtámadni, mármint ebben nem lehetek biztos úgyhogy nem zárom ki. Vagy az eredeti, elődugták a pofájukat a káosz miatt és megpróbálnak bosszút beteljesíteni illetve kihozni a legtöbbet a helyzetből amit lehet a saját javukra természetesen. Mindenesetre nem valami biztató hogy mondhatni bekerítettek minket, ugyanis gondolom az alsó szinten ők lövöldöznek. A lentiek hamarosan feljönnek, a kintiek hamarosan bejönnek, mármint ez a vészes eset ha lenyomnak minden őrt, amit őszintén remélek hogy nem képesek megtenni, csak az a baj hogy elég sokan vannak és elég jók. Ki hiába menni, bent hiába maradni, a hősködést meg egy ideig inkább meghagynám másnak. Azon gondolkodom hogy talán el kéne bújni, a rohangáló tömeg úgyis leköti majd őket és ahogy láttam nálam sokkal nagyobb emberek forognak itt úgyhogy nem valószínű hogy érdekelni fogja őket hogy itt vagyok vagy sem. Hát, átmenni egy másik szobába nem nagyon mernék, nem tudhatom hol ki és mi van, még belebotlanék valamibe amit nem kéne látnom, de most ez pff nem igazán érdekel. Persze oda figyelek, ha tudok, vagyis inkább igyekszem nem figyelni de inkább eloldalazok egy másik helyiségbe reménykedve hogy nem az alsó részen kötök ki, bár szerintem feltűnne ha lefelé vezetne egy lépcső, értelemszerűen nem arra mennék, és remélem még ők se jönnek felfelé. Lényeg egy biztonságosnak tűnő helyiség ami nincs túl magasan, van ablak szóval el tudok menekülni ha kell és nem leszek sarokba szorítva.

X kerület Bronx

Végül Adrian-nek eszébe jutott az egyik haverja aki talán befogadná egy napra. A srác gitározik valami Nirvana tribute zenekarban. Amúgy jó fej. El is indul a háza felé. Közben figyeli a környéket. Nem lenne jó ha az a vámpírfickó megint meglepné. Meg is nézi a sérüléseit. A rendőröknek nem tűnt fel, de azért érdekli, mégis hogy nézhet ki. Reméli nem úgy mint akin épp most végeztek gégeműtétet. Biztos van valami kirakat amiben megnézheti magát.
~A pokolba már. Ez az egész város meg a helyzet tök gáz.~

Kaszinó - Zield, Hanna
A doktor üzenni tudott és választ is kapott, de semmi nem történt. Ki akart mászni, próbálta kiütni az ablakokat, kinytni az ajtókat vagy más utat találni úgy, hogy a legbiztonságosabb legyen. Bízott őa személyzetben, de még sehol nem voltak és a túlélő ösztön arra késztette mindannyiukat, hogy haggyák el a szétrobbant kocsit, háta komolyabb baj is lesz. Látta közben az érkező biztonságiakat, de azok is felrobbantak. Elkapta a fejét, bár ebben a kocsiban nem várt újabb szilánkokat a másik kocsi robbantásától.
- Lupin, úgy néz ki, hogy belülről detonált a kocsi, minden embere meghalt!
Nem akart túl sokat parancsolgatni, de amit Lupin távolról nem láthatott, azt a doki közvetítette. Továbbra is kereste a kiutat, mert nem kaart megsülni, megrohadni, darabokra robbani, éhen halni, szomjabn halni vagy végelgyengülést kapni itt benn az autóban. Megpróbált úgy távozni, hogy a megjelölt terroristáktól - aminek ogndolta őket - minél messzebb kerüljön és lehetőleg látókörükön kívül. A többiek is ezen igyekeztek és Hanna próbálta fogni Dougot, A doki a másik mosómedvét és a kakadut.
- Roxxon... mondta bele a rádióba Lupinnak.
Aggasztotta, hogy az ellenség volt itt.
- Theodorról tud valamit? A gyermekem jól van? - kérdezte meg Hanna is azt, ami nagyon aggasztotta


Iskola, Dialin
Charles falt, amennyit bírt, lehet, hogy el is rontotta a gyomrát, mert mindent összeevett. 
- Benne vagyok az egyetlen tízezrelékben? A matektanár megölne, ha ezt kimondanám. Vagy a nyelvtan tanár. A túlélők közül hány van a suliban? Ha azt mondod, hogy csak én, akkor fejbe lövöm magam egy csúzlival!
A srác gyomra görcsbe állt attól, hogy meghalt mindenki. Minden tanár, minden diák? Akiket szivatott, akikkel szórakozott, akik büntették, megverték ,őt cikizték, mind halottak voltak? Ez félelmetes volt és egyáltalán nem volt rá bücske, hogy ő túlélte. Megszületett benne a gondolat, hogy valamit tennie kell. Végre egyszer nem a bajt létrehozni, hanem segíteni elhárítani. A tanács ellenére.
- Veszély, én miért élek? Hogy vagyok, mi a bajom? Mire számítsak?
Nem érdekelte, hogy pihennie kellett volna. Elindult kifelé, hogy valakit találjon, ha képes volt menni és haladni.

Sield - Blokk
A válaszból tudták, mit kellett tenniük. Semmi egyebet, mint tartani magukat az eredeti tervhez. Bemenni a főépületbe és titkon rákapcoslódni valamire. Az ő Víziójuk az itteni ellen. Fejlettebb és nem készülhetett rá az itteni, mivel nem is ismerte a Hydrát. Blokk átgondolta, mi lehetett a legjobb pont az itteni főépületben és mi volt a legjobb irány az előzetesen kapott információk alapján . Továbbra is igyekezett kikerülni a lövedékeket és a tömeget, a csőcselék nyomulását, lökdösődését is. A biztosítás alatt lévő terepen haladt Soltzbauerrel masszívan az épület felé és átgondolta azt is, milyen nehézségek adódhattak a belépés során és hogy kllett azokat elhárítaniuk

Ülve az asztalnál csak kopogtatom az ujjamat rajta. Nem megyek semmire se azzal, hogy még mindig itt kell ülnöm. Persze eljutni sem lehet sehova amíg nem jön meg egy járgány hozzá. Az hogy az ötletelésemet papírra vetem az el el megy de labor kell meg holtest is amit megvizsgálhatok. A zavar csak nagyobbra nő amikor lövöldözés hangja szűrődik el ebbe a szobába is. Második hullám? Mi a feje folyik itt, először a 99%-a a mutánsoknak a teremben meghal valamitől, betörnek az ablakok és a teljes város katasztrofális helyzetben de még fegyveresek is megtámadták ezt az épületet.. Ha meg akarnak itt ölni mindenkit akkor egyszerűen is megtehették volna bombákkal. Tűzzel valahol, hiszen a megbénult városban még a tűzoltók se jutnának sehova el és leégne az egész város miatta.
Bármennyire is elkalandoznak a gondolataim vissza térek a valóságba, hogy most éppen a lövöldözés a realitás szóval, bármilyen más opció is lehetett volna most ez van. A csápjaim bezsugorodva így kényelmetlen a helyzet, hátra nyúlok kézzel és megnézem, hogy van-e bármilyen változás. Ha nincs csak sóhajtok egyet, ha viszont esetleg nőnek újra kis megkönnyebbülés. De félő, hogy egyik eset is legyen igaz nem hiszem, hogy használhatóak lesznek egy jó darabig még. Az ilyen esetekre vannak testőrök egyébként is. Bár jobb lenne ha nem kellene tartanom attól, hogy idefent is kialakul tűzharc esetleg.
Kénytelen vagyok várni csak az asztalnál, kopogva az asztalon az ujjammal.

Olympia kaszinó, Bronx

Theon agya pörgött, ahogy az autó felrobbant. ~ Bármi is robbantotta fel az autókat, azok még a gyárban kerültek bele. Hiszen át lettek nézve üzembe helyezéskor és minden használat előtt. A garázsokban pedig ott voltak az emberek és vigyáztak rájuk. ~ kereste a hátterét az eseményeknek, ahogy a bejárat egyik ajtófélfája mögé vonul fedezékbe. Baljával aktiválja a kommunikátorát.
- Nyugodjon meg doktor Jones. Ezt évek óta tervezik. Tettesse magát halottnak, vagy ha kiveszik a kocsiból adja meg magát. Így a legnagyobb a túlélési esélye. - Azzal féltérdre ereszkedik és bal vállát nekiveti a fedezékének. Így les ki az épület előtti események alakulására. Felteszi a támadókon van golyóálló mellény. Ilyen távolságról fejre nem fog célozni, mert csak lőszer pazarlás. Egyedül nem fog kirohanni egy hadsereg ellen, egy szál pisztollyal. Inkább kivár. Ha a támadók csak Zieldet akarják, akkor így is úgy is elviszik. Ha be akarnak jönni, akkor pedig már könnyebben fel tudja venni velük a harcot. Ha úgy észleli, hogy a támadók a bejárathoz közelednek, beljebb húzódik.

Felszerelés:

–Queens kikötőtérség, Queens–


Valamiért képtelen vagyok az echolokációra, ami nyilván összefüggében van korábbi rosszullétemmel, illetve azokkal a különös szilánkokkal. Kellemetlen hír, de nincs időm jobban utánajárni a miérteknek, mivel a porfelhő lassan kezd leülepedni és láthatóvá válik, hogy jónéhány feszíni is túlélte a robbanást.
Szerencsére azzal vannak elfoglalva, hogy sajátjaikat mentsék, így nem sok figyelmet szentelnek nekem.
Arrafelé indulok amerre társaim utolsó ismert helyzetét sejtem és átvizsgálom a felszíni romokat. Sok időt nem szánok a feladatra, hiszen minél tovább maradok, annál valószínűbb, hogy ellenem fordulnak a felszíniek.
Ha életben találom társaimat és rövid úton ki tudom őket menteni a romok alól, akkor megteszem, de ha ez nem megoldható, vagy halálos sebet szereztek, akkor véget vetek szenvedéseiknek, megakadályozva ezzel azt is, hogy a felszínek fogságába kerüljenek.