Tükörvilág

~SHIELD negyed~

Végre jó kezekben. Épp kísérnek fel egy kórterembe, érzem hogy innen már nem lesz gond, ellátnak szépen, elmondom miért jöttem ide és talán azt az ügyet is sikerült elsimítani aztán mindenki boldogan él tovább amíg meg nem hal, happy end.
Felérünk a szobámba, mentünk pár emeletet, őszintén szólva minden szinttel egyre nyugodtabb lettem és kezdtek sajogni a sebeim, ez azért jó jel mert nyugszom. Persze ez nem azt jelenti hogy rémálmaimban nem fog kísérteni az a látvány ami ott kint volt és nem biztos hogy nem maradt maradandó nyoma a fejemben de eddig minden rendben, azt kivéve hogy még mindig csöpög a ruhámból a vér.
A szobában ahova vittek épp mások is érkeztek, egy fiatal srác és egy nő, akit ismertem közülük a nő volt, Miss Frost, csúnya lett volna ha nem ismerem meg, ha nem más több címlapon láttam már, de ő nem tartózkodott itt sokáig egyelőre, ment intézkedni. Aztán vettem észre hogy a szobában is volt már egy személy, egy férfi, őt már vizsgálják ahogy látom. "Egy diák" hmm jaaa biztos a srác, a nő aki ide kísérte x-men is ha jól tudom, biztos onnan jött, még szerencse hogy nem vagyok ilyen mutáns ellenes izé mert akkor itt lázonghatnék. Közben a doktornő arra "parancsol" minket hogy foglaljunk ágyat, nem túl bátran indulnék meg amikor a nő felteszi a kérdést, ki vagyok.
-A nevem Irina Shane. - hangoznak el a bátortalan szavaim, kezdek kicsit remegni is - A kapu előtti mészárlás túlélőjeként kísértek ide...és azt hiszem vadásznak is rám valakik egy nem kis összegű váltság díjra kiéhezve. -fújom ki a végén a maradék levegőt, kissé feszülten érzem magam ebben a környezetben csak úgy jár körbe a tekintetem a szobában, remélem ezek után nem rúgnak ki páros lábbal hogy ez nem az ő hatáskörük. Most kezdik kimutatni a hatásaikat az előbb megélt dolgok, talán le is sápadtam és azon igyekezem hogy megszabaduljak a legtöbb vért felfogó farmer anyagú ingtől.
Közben valami furcsaságról beszélget a férfi és a doktor nő, valami x gén pusztító dologról, nem születnek mutáns gyerekek meg ilyenek, hát nem tudom hogy ez jó vagy rossz hír de ebbe nem folyok bele, nem is tudnék, ha jogosnak ítéltetik az ittlétem elfoglalom az ajtóhoz legközelebb fekvő ágyat.

~Olympia kaszinó~

Végig hallgatott és megnézte azokat a részeim amik változtak majd tesztekről meg vizsgálatról beszél, háááát ha ez az egyetlen záloga annak hogy ne purcanjak ki legyen, de fogalmam sincs ki ez a nő és nem szeretnék csöbörből vödörbe esni úgyhogy erre nem szívesen válaszolnék konkrétumot. Egyébként is nem tudom Mitch mit reagálna ha szőrén szálán eltűnnék se szó se beszéd, megint halálra aggódná magát szegény és megvárná míg vissza jövök...na jó nem szemétkedek, tudomásul kell vennem hogy nem tehetett mást, neki a család az első, au ezt kimondani....de ez van. Ha így állunk akkor viszont lehet egy kicsit önző, ha kiderült ki a nő és megbízhatónak tartom lelépek vele, bocsi.
-Miféle tesztek? Meg tudna gyógyítani? - kérdezek vissza kapásból duplán.
Az érzékeimről is kérdez, tesz ként a levegőbe is szagolok majd száj húzva megrázom a fejem, lemondóan
-Semmi, gyenge nagyon.
Majd hirtelen váltás, nyújtja a kezét, nem vagyok udvariatlan így el is fogadom azt de amikor kiderül hogy az AIM egészségügyise egy pillanatra megfagyok de bemutatkozok.
-Jenna, egyszerű new yorki lakos. -lehet hogy ez kicsit éreztette vele  bizalmam csökkenését.
Hiresek voltak régen a kedvességükkel amivel a mutánsokat illették, persze megváltoztak de kutyából nem lesz szalonna, mennyire hihetek neki? Elszánom magam.
-Tudja mit? Esetleg akkor egyezek bele a kísérletekbe ha teljes mértékben biztosítja hogy ne pusztuljak bele egyik tesztbe se és a végén szabadon hazatérhessek.
Lehet ezt így nem kellett volna? Már mindegy, kimondtam amit gondoltam . Bármi is lesz a válasza nem hinném hogy vele tartanék.
Közbe vág az egyik őr, a görögök autói közelednek, hát ez jó jel, nagyon nagyon jó, fel is ugrok örömömben amit nem biztos hogy kellett volna. Nem tudok gondolkodni komolyan, ez a helyzet meg feszültség leállítja az agyam. De rajtra kész vagyok és mennék már.

Olympia kaszinó, Bronx


Theon a fedezékéből látta, hogy kérése...mit kérése, utasítása ellenére megindult a Jones család. Már feléjük lőne, hogy bújjanak vissza a fedezékükbe, de a fedezéke mögül jobban megfigyeli az érkezőket. Már nem csak a kaszinó bikanyakú nehézfiúi, a SHIELD védelmezői, de az AIM jól felfegyverzett fegyveresei is megérkeztek. Már nem érzi úgy Theon, hogy egyoldalú lenne a küzdelem. Az még mindig zavarja, hogy csak hat lőszere maradt. Szereznie kéne valamilyen fegyvert, bár ha az érkezők megoldják a támadók kérdését, neki már nem kell lövöldöznie. Viszont gyorsan csatornát vált a rádióján, hogy elérje az AIM katonákat, akiket terve szerint tájékoztat a helyzetről.
- Theon Lupin vagyok, biztonsági vezető. A Jones család az autók között ragadt. Sakura miniszter asszony az épületben van. Az eddig azonosított támadók Roxxonosok. A Olympia kaszinó emberei velünk vannak. Vége.

Felszerelés:

Kaszinó - zield, Hanna
Az állatok támadása hamar meghiúsult. A doktor és a felesége azt kellett, hogy lássák, hallják, hogy elpusztultak a kis kedvenceik. Vadállatok voltak, de házi körülmények között nőttek fel és túl képzett volt az ellenfél. Nem tudták biztosra, hogy mi történt, de ekkora csend nem lett volnaa, ha sikerrel jártak és a katonák is másként cselekedtek volna.
~A testvéreink voltak a szérum miatt, nem csak kedvenceink. Ezzel majd foglalkozunk később, most túl kell élni és nem szabad hősködni. Ezt láttuk-gondolta magában Zield.
- Gránát! - kiabált Hanna hangosan és férjével együtt megpróbált olyan helyre kerülni, ahol még volt esélye. Nem akart meghalni, nem akarta elrúgni a gránátot, hogy az a lábát szabja le. Theonra már mindketten hallgatnia akartak és ha még éltek a robbanűs után, akkor maradtak, ahol voltak. Várták a fejleményeket, mert várni kellett. Jbb öttletük nem volt.

Shield negyed, Blokk
Tiger felfogta, hogy a doktornő katonaorvos volt és az álcázott rangjuknál magasabb beosztásban lehetett. Nem akart feltűnést vagy összetűzést. Ha tudott Vízióhoz szólni úgy, hogy más ne vegye észre, akkor szólt, ellenkező esetben hallgatott.
- Tudsz csinálni valamit a nővel, hogy ne pörögjön itt?
Ha menni kellett, akkor csak megrázta a fejét rosszallóan, de együttműködött. mintha belátta volna, hogy egy orvos többet lát, mint ők, akik sokkot kaptak. A megoldást kereste, hogy mikor lépjen le vagy mikor kerüljön ki ebből a helyzetből úgy, hogy nem buknak le és megoldják a feladatot, amiért idejöttek. 
- Jól van, jövünk, nem kell vinni - mondta.

Shield-kórház, Charles Dialin, Zűrzavar

Charlesnka nagy élmény volt egy ilyen ismert és csinos nő oldalán feszíteni. A hülyeségre még ilyenkor is tudott gondolni, igaz, nem próbálkozott újabb csínytevéssel, mert annyira még nem volt elemében. Ő is majdnem meghalt.
- Köszönöm, Ms Frost! Remélem, hogy hamarosan látom és...és remélem, hogy még megmenekülnek, akik élnek
A srác meg volt illetődve. Ekkora pusztulás már rég volt a városban. Volt már, de régen. 
- Szia, sárkány! - köszönt rá Svarogra, ahogy elfoglalta a helyét egy ágyon. Jól esett neki lefeküdni.
- Már szondáznak? Mit látnak? Nem ittam - kezdte a szöveget a doktornak.
Nézte, honnan kellett várni a vizsgálatok elkezdését. Megnézte a nőt is, aki eléggé rosszul nézett ki amellett, hogy egyébként nem volt csúnya. Megviselte ez a nap.
- Irina, mit tud, ami miatt vadásznak magára? Biztos jó az nekünk, hogy egy szobában vagyunk magával, mikor ide orvgyilkosok érkezhetnek? Ez az egész mutánsellenes háború egy rémség. Ha nem születhet több ilyen gyerek, akkor kihalunk. Elegem van, hogy mindig ezt csinálják velünk. Mindig jön egy újabb, aki minket akar kiirtani és az embereket megtartani.
Charles úgy érezte, hogy el is fáradt a kifakadásban és hanyatt dőlt.
- Svarog, nagyon rosszul. Az iskola tele van halott tanárokkal és diákokkal. Az egyik lány mellettem halt meg, pedig pont kólázni akartunk. Ti mit láttatok? Honnan jöttetek?

– Queens kikötőtérség, Queens –

A kölcsönvett egyenruha meglehetősen kényelmetlen de remélhetőleg hasznomra lesz.
Gyorsan átgondolom a lehetőségeket mielőtt megindulnék társaim felé. Az "Innen átveszem én!" szöveg kétlem, hogy működne ráadásul a felszíniek járművét se tudnám elvezetni. Sajnos még mindig elég gyengének érzem magam ezért szeretném kiegészíteni a fegyvertáramat. Sietve átfésülöm a ruhát adományozó ügynök környezetét, hátha találni valamit a felszereléséből a romok között. Ha sikerül találnom egy kést, akkor elrejtem egy könnyen hozzáférhető helyre (pl. alkarvédő belseje, csizma, stb.) ha pedig kutatásom nem jár sikerrel akkor egy megfelelő méretű üvegszilánkkal helyettesítem a kést, abból remélhetőleg nincs hiány a környéken.
Ezek után lassan megindulok a társaim felé. Sántítva lépkedek, mintha nagy fájdalmaim lennének, ami egyébként nem is áll olyan messze a valóságtól, szigonyomat pedig ügyetlenül, mankóként használom. Amint elég közel érek intek a Shield ügynököknek majd térdre rogyok.
- A negyedik... atlantiszi... arra! Arra menekült! - az öböllel ellentétes irányba mutatok lehetőleg úgy, hogy további Shield ügynökök se legyenek arrafelé.
- ...megszereztem ...a fegyverért... de a civilekre még... még veszélyt jelent... Arra!
Ahogy befejeztem a mondatot köhögni kezdek, bal kezemmel a hasamat fogom "fájdalmamban", jobbomal pedig a szigonyra támaszkodok. Próbálok minél elesettebnek tűnni, remélem a kis műsoromnak köszönhetően legalább néhány ügynök elindul a jelzett irányba.

~Olympia ~

A tervem, miszerint szépen túlélünk amíg ideér a segítség, és tartjuk magunkat, aztán meg jó lesz nekünk, úgy tűnt, hogy mégsem fog sikerülni. Először megjelent néhány alak, akik azt hittem, hogy szimplán hülyék, vagy csak megunták az életüket. Sikerült is leszednünk hármat, ami nem is rossz, kezdetnek mindenképp megteszi, azonban a folytatást megszakította egy felénk repülő gránátöv, ami rögtön három volt. Ilyenkor az embernek nincs sok választása. Az egyik, hogy lefagy, gondolkodni kezd, és megdöglik. A másik, hogy megpróbál új fedezéket találni. Más alternatívát nem tartottam volna túl jónak, ezért én is az utóbbi mellett döntöttem, és megpróbáltam a fedezékből egy másikba vetődni, de mindenképp elkerülni a robbanást. Inkább lőjenek fejbe, minthogy a gránát szakítsa le csípőből a felsőtestem, és nézzem végig ahogy a beleim folydogálnak a földön miközben szép lassan elvérzek. Ordíthatnék, hogy gránát, de felesleges, a minotauruszok nagyok, de nem teljesen hülyék, valószínűleg észrevették a dolgot. Ha észrevették, akkor ők is fedezéket keresnek, ami tökéletes, mert méretükből adódóan elterelik rólam a figyelmet. Ha nem, akkor meghalnak, de addig is talán elterelik rólam a figyelmet. Mindent latba véve, a legjobb lehetőség az volt, hogy a minotauruszokkal foglalkozik az ellenség, amíg én fedezéket találok. Ha nem, akkor ciki az ilyen, de legalább méltósággal halok meg.

~ Olympia kaszinó ~
//Akkor még egyszer. Nem Sakura! Nem is White! Hanem Múmia vagy Kristine.//

Persze a vissza kérdések is jönnek. Érthető miért ne lennének. Bár talán túlságosan is bizalmatlan és nem úgy fest, hogy javított a helyzeten az, hogy megmondtam a nőnek ki vagyok. Persze bemutatkozik ő is és végül kezet is fog velem. Utána vissza támaszkodok az asztalra és a kérdéseit végig hallgatom. Arra, hogy az érzékei gyengék, vagyis akkor emberi szinten lehetnek csak bólogatok. A szituáció ugyan az mint nekem, a csápjaim nem nőttek vissza ám minden más működik nálam mondjuk. Merengek, hogy milyen sorrendben válaszoljak neki egy keveset majd csak bele kezdek.
- Azt nem tudom még most megmondani, hogy megtudom-e gyógyítani vagy egyáltalán szükséges-e beavatkozás a felépüléshez. Ezért is szeretnék pár tesztet elvégezni. De teljes mértékben biztosíthatom arról, hogy semmiféle életveszélyes kísérletről nincsen szó. És persze természetesen szabadon távozhat utána. Nem elrabolni akarom.
És ha akarnám sem a testőreim előtt invitálnám be az útra... Vajon mitől lehet a Birodalom ennyire a bögyében, hogy ennyi ellenszenv van benne, vagy azt hiszi darabokra akarom cafatolni és elásni a hátsókertemben...? Arra itt vannak a hullák. Bár ezt inkább nem közlöm vele.
Az egyik biztonságis tájékoztat a kis csevegés közepette, hogy az Olimpia társaságnak az emberei már érkeznek meg nemsokára. Jenna persze örül ennek én csak elfordulok az ember felé aki beszélt.
- És mi van a mi katonáinkkal és járműinkkel, merre vannak?

Elmhurst utcái, Queens 

Adrian-nek fájdalmasan, de sikerült egy kis előnyre szert tennie. Az egyik fickót hozzávágta a műholdhoz. Csak remélni tudja, hogy ezzel azt el is intézte mert semmi kedve ahhoz, hogy folytassa a dolgot. Mikor a bolondokházában volt és egészen eddig elég volt számára az is, hogy egy kicsit visszafogottan megütötte akit kellett az meg kidőlt. Ezekkel a fickókkal miért nem lehetne ezt. Itt kell szenvednie. Meg is ragadták a karját és a mozdulattól rossz érzése támadt.
~Basszus ez tökre az a nindzsa mozdulat.~
Jobb ötlet híján igyekezett a fickó lábát kirúgni. Ha pedig sikerült akkor jó erősen fejbe rúgni.

~ Olympia kaszinó ~

A beszélgetésünket egy robbanás szakítja meg ami befelé berobbantja az ajtót és egy lángcsóva követve azt az őreimet ropogósra égeti azonnal. Ennyit a védelemről amit nyújtaniuk kellett volna. A nagyobb probléma viszont az jelenti aki belép utána a terembe. Valami páncélos alak, vagy robot szerű valami. Kétlem, hogy szerves lenne a páncélja, a csápjaim nélkül meg védtelen vagyok. Az összeégett őrök felé elpillantok de rögtön vissza is a támadónkra. Kétlem, hogy a fegyvereik az őröknek "túlélték" volna ezt a tűzcsóvát. Vagy a rádiójuk... Hogy a fenébe jutott ide fel? Mit csinálnak odalent?!
Kintről több robbanás hangja szűrődik befelé. Jó pont, hogy nem rögvest rontott ránk az alak. Ahhoz viszont messze van, hogy saját erőmből felé dobjak egy széket. Pedig azzal legalább ki tudnák deríteni egy dolgot róla, hogy hogyan támadhat vagy védekezhet. Esetleg pajzsa van-e. 
Minden esetre lassan elkezdek felállni a székből. Ülésből elég nehéz védekezni ha kell, ami valószínű, hogy kelleni fog.

~Olympia kaszinó~

Kristine biztosít a felől hogy egyben távozhatok amint megvizsgált. Hát próbálok bízni a nőben, nem egyszerű feladat. Jó lenne tudni mi bajom és ha olyan akkor meggyógyulni, vagy legalábbis segédkezni hogy gyógymódot találjon, ez az én érdekem is. Nem akarok rettegni mint egy rákos beteg hogy mikor visz el a nyavalya. Kis kivárás után, nagy levegőt véve bólintanék az ajánlatára, bevállalom a kockázatot, ha mégse így alakulna nem kell félteni nem várnék ölbe tett kézzel, feltaláltam már magam nagyobb gebaszban is. Azonban közbe szól az őr hogy érkezik a felmentősereg aminek örömére fel is ugrottam, a nőt annyira nem nyugtatja a dolog és egyből a sajátjai felől kezd kérdezni, ám ezt megszakítja egy nagy bumm. Ettől féltem, tudtam hogy itt nem biztonságos, mintha a pokol tüze nyalna be az ajtón átsütve az őröket. Ennyit a nagy és felkészült security-ről, azt hittem kicsit speckóbb embereket vesznek föl ilyen fontos személyek mellé de tévedtem. Ahogy meghallottam hogy robbant az ajtó levágtam magam hasra ez esetben az asztal alá, néztem az őrök fegyvereit. Valszeg a nagy hő hatására felhevültek úgyhogy sz*rt se érek velük, inkább annak örüljünk hogy nem lőttek ki miatta. Nem jártam még ez után a mítosz után de elvileg a fegyver ilyenkor kiköpi a golyót, vagy a töltény lehet robban, mindegy, lényeg hogy használhatatlanok. Vetek hátra egy gyors pillantást a támadóra, omega jel a páncélon, ki gondolta volna majd a másik ajtó felé szegezem a tekintetem. Sajnálom miniszterasszony de én nem vagyok az őre úgyhogy a saját irhámat fogom menteni esetleg ha eltudom kapni a karját vagy ruháját ugrás közben rántom magammal. 3...2..1..és neki rugaszkodok, ha minden igaz elég gyors vagyok ahhoz hogy elkapjam a nőt, ha nem akkor sorry de ott hagyom, és elérjem az ajtót amit ki tudok rántani aztán futás tovább fel felé ahogy a lábam bírja és keresek egy ablakot. Persze olyan kilátással ahol épp nem harcolnak, lövöldöznek, robbantgatnak, állomásoznak ellenséges arcok, hanem mondjuk épp érkeznek a mieink és egyúttal meg is vagyok/vagyunk mentve. Ha a nőt is magammal tudtam hozni azért oda szólok neki halkan.
-Én szóltam!

~SHIELD negyed~

Innen minden rendben van, elmondtam miért vagyok itt és már kapom is az ellátást, rendben leszek, nincs gipsz úgyhogy törött csontom sincs, de amikor közli hogy holnap mehetek haza.
-De kérem, ha én innen kiteszem a lábam engem kivégeznek! - mondom kétségbeesetten.
Nem tehetik, nem azért harcoltam annyit hogy bejussak hogy most csak így haza küldjenek, mellesleg pont a bejutáshoz ragaszkodtam amikor jobban sérültem, nem, ezt így nem fogadom el. A srác aggódó kérdésére is megadom a választ kissé erőteljesebben mert ingerült lettem, simán kiraknak élő célpontnak.
-Nem titkos infók miatt vadásznak rám, az apám pénze miatt, elég sokat követelnek, nem tudjuk hogy kik, ha apám nem teljesíti a követelést engem megkínoznak és megölnek. Azért jöttem ide, a testőröm mondta hogy itt segítenek, de őt útközben el kapták. A Don Abrams név mond valakinek valamit? Ha engem holnap haza akarnak küldeni esküszöm inkább kifizetem egy golyót, nem fogom addig ki tenni oda a lábam amíg ez a cirkusz megy, nem akarok meghalni.
Takarom el az arcom, nem, nem fogok sírni, vissza fogom magam. Tényleg vészhelyzet van de honnan tudnák, remélem ebből valami eljut valamelyik nővérhez és szól valakinek. Ha nem és továbbra is csak elsétálnak mellettem akkor köszönöm az együtt működést, igazán hatékony és tiszteletre méltó szervezet aki segít a polgároknak, ja. Mindegy, én megpróbáltam, de kezdem feladni. Ilyen könnyelműen elengedni a fülük mellett a tényt hogy egy emberre vadásznak, sokat mondó és lehangoló.

- Queens, Elmhurst - Sentinel és Adrian

Micsoda új információ. Sosem gondoltam volna, hogy köd alakban, amikor átsuhannak rajtam a tárgyak, egy egyszerű sokkoló megszünteti a képességem működését. Sebaj, ezzel is okosabb lettem, hogy a ruháim lepotyogtak rólam, nem sokat zavart. Itt volt két kullancs, akiket lekellet nyugtatnom egy életre.
- Ghrrrm!
Morogtam még mindig artikulátlanul mély hangon. Kitartó jószágok ezek ketten, ami engem viszont nem zavar. Elvégre van időm bőven. Felrúgom magam egy gyors mozdulattal a földről. Ahogy kiegyenesedem, láthatják, ahogyan a sokkoló okozta pirosodás, egyszerűen elkezd felszívódni. Köszönhetően kiváló regenerációs képességemnek. Ha ez nem lenne elég, azt is tisztán láthatják, ahogyan precíz kézmozdulatokat kezdek folytatni, majd fennhangon kántálni kezdek. Mivel mágikus aurát nem érzek felőlük, feltételezhetem, hogy velem ellentétben nem értenek a mágiához. Mivel én értek hozzá, azzal fogom átverni őket, hogy úgy teszek, mintha mágiát akarnék előhívni. Pontosabban elkezdem, létrehozni, azonban kettős szándékkal. Az egyik az, hogy közelharci támadásra próbálom ösztökélni őket, eljuttatni az agyukba azt a gondolatot, hogy a mágiára figyelek, így megszakíthatják eme elfoglaltságomat. Ha ezt elkövetik, akkor viszont, komoly meglepetésben lesz részük, ugyanis én pont arra készülök, hogy ők megpróbálnak lerohanni. Ergo megpróbálom átverni őket, ha lőfegyverük után indulnak, akkor viszont tényleg útjára indítom a Cinnibus Hét Napját, ezzel egyiküket kifektetve. Ha az egyik a lőfegyvere után indul, a másik pedig rám támad, arra is van ötletem. Mivel tanultam közelharcot és nem is vagyok gyenge gyerek, ebben az esetben igyekszem úgy kitérni és blokkolni ellenfelem támadását, hogy folyton a fegyveres és köztem tartózkodjon. Így le kelljen lőnie a társát ahhoz, hogy engem is megsebesíthessen.

Olympia kaszinó, Bronx

Theon csak ült és nézett ki a fejéből. Nem volt közvetlen veszélyben, mivel korábban jó fedezéket választott magának. Szeme cikázott és kereste az esetleges rá leselkedő veszélyeket. De nem mozdult. Nem igazán értette mi történik. Ahogy a robbanások sorban követték egymást és a detonációk ereje megmutatkozott az általuk okozott károkban, egyszerűen nem állt számára össze a kép. Úgy számolta, hogy az első sorban érkező támadóknak is meg kellett sérülnie. A Jones családról már lemondott, ahogy az érkező felmentő csapatok első hullámáról is. ~ Ezt vagy évek óta tervezték és láttak mindent előre, vagy olyan technológiájuk van, hogy esélyük sincs... ~ A birodalmi konvojt csak úgy robbanthatták fel ha már a gyártósoron elhelyezték bennük a robbanószerkezeteket. A mostani robbanások ereje is nagyobb volt, mint amit esetlegesen eldobott gránátok feltételeztek. Csak "csóválta a fejét" és nem igazán értette mi is történik körülötte. A kinti robbanások legalább némileg visszatartják a támadókat, így nyernek a bentiek egy szusszanásnyi időt. A füle még némileg csengett, amikor váltotta a rádió adósávját és kereste a Sakurával hagyott embereit.
- Adams csapat, itt a vezér. Kicsit várni kell a felmentésre, de jönnek. Vettétek?

Felszerelés:

A robbanás trükkösebb volt, mint amire számítottam. A két társamat, a minotauruszokat szinte azonnal megölte a levegőben felrobbanó gránátok, így pedig nekem sem volt elég időm odébb vetődni. Az egész testem sérült, éreztem a fájdalmat, és még a levegőben összerándult az egész testem, ahogy megéreztem a sebesüléseim. Földet értem, alig kaptam levegőt, és vért köhögtem fel, ahogy ösztönösen reagáltam a nehéz levegővételre, ami ezen kívül még fájt is, bár ezt szinte nem is éreztem a többi fájdalomtól. Láttam, hogy fedezékbe érkeztem, de azt is, hogy ketten már közelítenek felém. Végignéztem gyorsan a testemen, hogy felmérjem a helyzetem. A bokám fura szögben állt, és több helyen sérült a karom, de nagyjából az egész testem is. Leégett rólam a ruha egy része, de alatta már láttam, ahogy gyógyulni kezdtem, gondolom a karommal is ez a helyzet. Megpróbáltam visszaugrasztani a bokámat a helyére, és minden lelkierőmet felhasználtam, hogy hangtalanul tegyem mindezt, ordítás nélkül. Amint ezzel megvagyok, megpróbálnék tárat cserélni a pisztolyokban, hiszen már eleget lőttem, és nem tudom mennyi van még a mostaniakban, de rájövök hogy nincs nálam tartaléktár. Ehelyett ellenőrzöm a két tárat, hogy mennyi töltényem van még, és ennek függvényében várom a két támadót. Ha van rá elég lőszerem, akkor a földön fekve megpróbálom lelőni őket mikor benéznek a rejtekhelyemre, majd felugorva megszerezni a fegyvereiket. Amennyiben viszont már ellőttem a töltényeimet, akkor próbálok úgy helyezkedni, hogy amikor elég közel érnek akkor rájuk ugorjak, ezzel meglepve őket, és közelharccal fejezni ki nemtetszésemet az iránt, hogy ki akarják oltani félisten életem ezek a rohadt halandók. A célom ez esetben olyan helyzet teremtése, hogy ne tudjon a két fickó rám lőni, és vagy megszerezni a fegyvereiket, vagy kiiktatni őket, és utána szerezni meg a fegyvereiket.

–Queens kikötőtérség, Queens–

Nem ismerem különösebben a felszíni járműveket de remélem, hogy a rabszállító vezetőfülkéje el van zárva a raktértől, ezért előre ülök.
Ha igazam van akkor először csak a sofőrt kell lerendeznem, a három másik ügynökkel pedig ráérek később foglalkozni.
Lassan bemászok a vezető mellé és mivel nem szeretnék megválni a szigonyomtól se, ezért megpróbálom azt is betuszkolni valahogy.
Megköszönöm a fuvart, ügyelve rá hogy a hangom és mozgásom is azt tükrözze, hogy sérült és elgyötört vagyok.
Egyelőre nem is mondok mást, inkább megvárom hogy eltávolodjunk a robbanás helyszínétől, miközben a maszkom takarásából figyelem, hogy mit tesz a sofőr így legalább nagy vonalakban megtudom, hogyan kell irányítani a járművet...

Shield-kórház, Zűrzavar

Charles nagyon nyugtalan volt, még a kifakadás után is, ami pedig jól esett neki. Svarog szavaira csak nézett.
~Ez olyan zrzavarosan tud beszélni, mintha már megkevertem vlna az agyát. Egész jó fejnek tűnik! A bolondokat csípem-gondolta magában.
Kicsit pislogott, mielőtt válaszolt.
- Nem tudom, mi van Vaszilijjal, őt nem láttam. Erre van valahol Ms. Frost, ő talán tudja vagy valakitől meg tudja kérdezni. Kösz amúgy, sárkány, de nem kell a fateromat játszanod. Nem fogok mindent lesöpörni a polcról és még tovább dumálni a pánikról. Kijött, kész, ennyi. Doktor, figyeljen!
A srác észrevette, hogy az ő állapotában és Irina állapotában is bizonytalanok voltak az orvosok. MEgpróbálta ezt összekeverni a fejükben. Mindig a kétséges pontokat tudta megzavarni. Nem remélte hogy működni fog, de megpróbálta. Szigorúan hanyatt fekve, hátha belefárad.
- Irina, erre nem is tudom, mit mondjak. Ha a falnak is füle van, akkor semmit. Persze, a védelmünk alat áll, de ez két haldokló mutáns esetében nem sokat ér.
~Te jó isten, most jutott csak el a kisagyamig. Mi lehet a szüleimmel? Nem fényes a kapcsolatunk, nem támogatnak, amióta megint megbuktam, de azért na! Ők befolyásos emberek, Irinán is tudnának segíteni a Pokoltűz Klubból valakivel. Meg kell tudnom.
A gondolkozás után hangsan is kimondta.
- Doktor úr vagy néni vagy valaki meg tudja mondani, élnek-e még a szüleim? Ők is mutánsok, szeretnék beszélni velük. Irina, ugye nem megy el innen azonnal abba a vendégszobába? Örülnék a kellemes társaságnak, ki tudja, meddig élvezhetem. Svarog, te se sietsz, ugye?

Shield-negyed, Blokk
A Víziótól kapott üzenet megerősítette Blokkot, hogy jól döntött. Nem akart elhurcoltatást, az sokkal gyanúsabb lett volna. A hamis adatok beváltak, mindketten megkapták az ellátást és senkinek sem tűnt fel semi.
~Profi munka, ha egyszer feltalálok valamit, akkor Víziónál is jobbat kell alkotnom. Fel van adva a lecke-gondolta magában.
Kivárta az ellátást, ami jól is jött nekik, mert a sebek igazik voltak, nem komolyak, de nem ártott ellátni őket. Az injekciót is tűrte, biztos a társa is. Kivételesen most blokk volt a beszédesebb. Ő se mukkant meg, csak a végén.
- Köszönjük! Tartson ki, doktornő!
Eljátszotta, hogy hálás, még egy mosolyt is megeresztett és jókat kívánt a nőnek. Legszívesebben pedig fejbe lőtte volna, mert túl sokáig látta az arcukat és sokra emlékezhetett. Itt nyilván mindenhol voltak kamerák és még job érzékelők, az itteni Vízió és a többi rendszer. Már rácsatlakozott volna valamire, de biztonságban akarta ezt megtenni. Elindult a megfelelő irányba, hogy biztos úton közelíthesse meg a -3. szintet. Figyelt a Víziójuk tanácsaira, mert sok minden tőle függött. Mikor már lebukás veszélye nélkül tudott ügyködni, akkor keresett helyet, amire rákapcsolódhatott. Ha támadás érte őket, igyekezett fedezékbe vonulni s Josepet is oda reántani.

~SHIELD negyed~

Hát erre tényleg ráfaragtam, amilyen pechem van, egy hatalmas katasztrófa közepén sikerült oda jutnom hogy segítséget kérjek, jó hogy csúnyán néznek rám, mit akarok én itt a kis problémámmal, csak 10 millió dollár vagy mennyi, zsebből kivágja akárki, nem igaz? Jobb híján az marad hogy etetjük a cápákat, mert így úgy raknak ki hogy a lábam sem éri a földet. Lemondóan sóhajtok, fölösleges harcolni, most az egyszer feladom, sóhajtok lemondóan és lehajtom a fejem.
-Értem. - ülök le az ágyra magam alá húzva az egyik lában - Elnézést.
Úgy néz ki, egyedül maradtunk úgymond, a srác is ki van, érthető miért mindenki totál ki van. Az a sok ember is az utcán kifeküdve ezek szerint mutáns, remek. Ha az lennék én is, akkor figyelnének rám, vagy nagy valószínűséggel hulla lennék, még az utóbbi is talán kicsit jobb mint a mostani, nem tudom. Kínomban kezdtem gyürkézni a hálóing szélét, kicsit ideges vagyok de ki ne lenne. Az idősebb pasi lenyugtatja a srácot majd hozzám is jön nyugtatni, amikor megszólal felemelem rá a tekintetem, megtisztelem ennyivel. Megdicséri a nevem, azt nem tudtam mondjuk hogy orosz, máris tanultam valamit.
-Köszönöm. - jegyzem meg halkan.
A többi elméletben érdekes gyakorlatban úgy érzem nem így fog kinézni, a tipikus miért jöttre a szervezet dolognál értheti a nagy sóhajom, eddig 2 ügynök volt aki úgymond észre vett, az őr a kapunál meg ő, ennyi.
-Igazán kedves, köszönöm! Magának meg jobbulást addig is.-engedek egy halvány mosolyt.
Hajtanám vissza a fejem amikor a srác is megszólal felé fordítom a fejem, majd vissza a ruhagyűréshez.
-Tudom, mindegy.
Majd a srác telefonért kiált, tényleg, nekem is le kéne csekkolni otthon hogy áll a helyzet, hajolok a táskámért az ágy mellé és felrakom magam elé, túrni kezdem ráérősen. Megszólít engem is közben, reméli hogy nem megyek át a vendég szobába...ugyan kérlek nem lesz itt semmilyen vendég szoba, nem is kell hogy legyen. Egy emberi élet több millióhoz képest számít? Max ha valami trónörökös lennék, de nem vagyok, majd megoldódik. De egyszerűre zárom a válaszom, nem hisztizek tovább.
-Nem hiszem, mondjuk nem biztos hogy olyan kellemes társaság leszek. - az érzelem szegény hűvös dementor aurám miatt mondom ami most van kialakulóban- Egyébként fiatalok vagyunk szerintem tegeződhetünk. - dobom fel az ötletet miközben előhalásztam a telóm.
Egyben van úgyhogy örülünk, a másik dolog kaptam-e üzenetet, ha nem akkor én küldök egyet apámnak, rövid helyzetjelentés hogy a testőröm lehet kinyúlt de én megúsztam, azt persze kihagyom hol vagyok, annyi elég hogy biztos helyen, aztán rákérdezek még hogy otthon mi van. Remélem kapok választ mert ha rövid időn belül semmi rosszul leszek mert az csak rosszat jelenthet.

~Olympia kaszinó~

Szóval megsütötte az urakat, de nem érzek meleget. Ez valami újabb telepata dolog lenne nem szeretem ha babrálnak az agyammal, nagyon nagyon bosszantó tud lenni. No mindegy, meneküljünk a csúf rém előle. Pofi figyelemelterelő segítségem van ugyanis a nő felkapott egy széket és a fickó felé dobta, addig én neki indultam, persze előtte lerúgtam a cipőm, magassarkúban szaladgáljon akinek 6 anyja van.
Ugrottam, megkaptam a nőt és megindultam az ajtó felé, de sajnos a szék nem nyújthat olyan nagy elfoglaltságot az alaknak így bele kell húzni. Volt egy kis kilengésem de nem Kristine súlya miatt, az meg se kottyan hirtelen, inkább az 5. végtagom hiánya a bibi, de sikerült korrigálnom. Már épp nyúlnék hogy feltépjem az ajtót amikor valami elkapja a bokám. Nem volt sok időm a földet érésig de igyekeztem úgy esni hogy ne szerencsétlen miniszter asszonyra érkezzek rá. Valami csáp szerű tekeredett, nem csak az én az ő lábára is, közben mintha elszívná az erőm. Gyorsan meg kell ettől a szartól szabadulni. Először rántok a lábamon hátha elrántom a fickót, de ha nagy ellenállást tanúsít és nem sikerül, nem húzom a bokám rovására hanem oda hajolok és próbálom valahogy lehámozni a csápot, lemarni a körmeimmel. Ajj hogy ilyenkor nincs nálam semmi fegyver.

//Előre szólok inkább, mivel ez egyébként is alter kaland, így ráérünk, Raten jelezte, hogy nem igen tud írni, Paci és Charles is, így holnap nem lesz körváltás, csak 21-n hétfőn. És akkor, ha már itt vagyunk, szeretném megkérni Charles-t és Adrian-t is, hogy írjatok Ti is, mert az itt levő reagotoktól függ majd, hogy mi lesz veletek, igen tudom, hogy ebben csak elájultok, de akkor is.//

Hát ez a helyzet maga nem túl hétköznapinak mondható. Bár mostanában  Adrian-el a lehető legfurcsább dolgok történnek. Először is átváltozott vámpírrá, aztán a drogdíler haverjánál lakik és esténként enni jár, egyszer megmentette a világot és valami miniszter asszonyt aki úgy nézett ki mint egy hörcsög valami dilistől, aztán a többi vámpír ki akarta nyírni most meg valami SHIELD-es vámpírral együtt valami szuper katonákat akarnak szétverni több kevesebb sikerrel.
~Basszus ha ezt valakinek elmondanám akkor bezárna a diliházba. Megint.~
A hirtelen fény és hang hatására pedig nem is érzett fájdalmat csak hirtelen minden elsötétült.