Tükörvilág

~Olympia kaszinó~

Fegyvertelenül nem marad más ebben a helyzetben mint a menekülés, főleg hogy azt sem tudom mennyi erőm maradt, mekkora esélyem lenne elfutni vagy bármi más akcióhoz. Így keresek magamnak egy biztonságosnak tűnő helyet. Jól van, ha a fülem nem csal nem erről hallatszódnak a lövések, biztonságos lesz a terep. Tényleg már csak amiatt kell aggódni hogy rossz helyre nyitok-e be de sürget az idő nincs idő sz*rakodni, benyitok. Nem úgy mint egy állat szakítom be az ajtót hanem normális módon. Igen, sikerült is kikapni egy termet ahol valami ténylegesen elit személy lehet hogy így elkülönítették mindenkitől, fekete kosztum, az arcát pedig maszk takarja, nem tudom láthattam e már valahol de biztosan. Viszont ez most lényegtelen, az emberei azonnal fegyvert rántanak ahogy benyitottam, fel is kapom a két kezem megadóan és várom a nő ítéletét hogy mit csináljanak velem. Ha jól látom egy hulla már fekszik a szobában és remélem nem golyó általi halállal halt.Annyira mázlis vagyok ma, mindenbe bele keveredek amibe csak lehet, csak úgy hozom a balszerencsét magammal, mondjuk ez is jobb mintha azonnal kilyukasztották volna a homlokom. Nos, most annak a nőnek a kezében a sorsom, ilyen maszkban mondjuk kinézem belőle hogy mély hangon csak annyit hörög "Finish her!", de reméljük a legjobbakat. Láthatják rajtam hogy nem garázdálkodni jöttem, úgy kapkodom a tekintetem személyről személyre mint valami riadt vad. Nem tudom hogyha elfutottam volna mi lett volna, igaz csak vissza felé futhattam volna, egyébként is akkor biztos azt hiszik valami sötét szándékkal érkeztem és lebuktam, jobb hogy megálltam. Ugyan mi történhet? Max lelőnek, hehe, jajj.

Adrian denevérré változva haladt a haverjához.
~Azért remélem, hogy napközben nem akar majd próbálni a bandájával náluk mert akkor nem fogok tudni aludni.~
Miközben Adrian ezen gondolkozva haladt és nézett szét a városban elég gáz dolgot látott meg. Kommandósok akarnak egy S.H.I.E.L.D. ügynököt kinyírni. Adrian sejtette, hogy kik a jó fiúk és legszívesebben ebbe nem avatkozott volna bele, de muszáj hisz ő egy vámpír és meg kell tartania az emberségét. Ha nem volt négynél több kommandós és tényleg egymáshoz közel voltak akkor föléjük repülve egyszerűen emberré változott és rájuk vetette magát. Most is az emberfeletti erejét próbálta kihasználni és minél több embert elintézni.

~SHIELD negyed~

Fájok, mindenhol fájok, meglőttek, felrobbantottak, össze nyomtak, nem csoda. Nem feltűnő hogy mint egy zombi sántikálva botorkálok a vér úsztatta utcán. Ez mondjuk lehetne egy díjnyertes jelenet, a hiba abban van hogy egy zombi nem ilyen elgyötört fejet vág és nem reszket, nem baj ez ilyen új fajta, még csak a kezdet. Próbálom elterelni a gondolataim és nem le nézni ha nem muszáj, na ennek az lett az egyik következménye hogy az esés-bukás után sikerült esnem egy csúnyábbat is. Jó, akkor nézem a földet, istenem, ez a büntetésem a horror filmek és sorozatokért, forog a gyomrom, alig bírom vissza tartani. Szörnyülködés közepette oda érkezek a kapuhoz és be is tudok menni, heuréka! Fel is kiáltanék de csak örülök magamnak mint egy ovis aki elérte a mászóka tetejét. Kezdek nézelődni, merre kéne menni tovább, amikor megszólal egy férfi, felkapom a fejem de nem hozzám szólt. Most ki fog vitetni? Fordulok oda ijedten és nézek rá kegyelemet kérve, ugye nem? Nem! Fújom ki a levegőt megkönnyebbülten, na hát mégis csak nekem volt igazam, itt igenis segítenek, legalábbis a többség. Igen a hölgy eléggé megsérült, jobban mondva leamortizálódott mert halálos sebem tudtom szerint nincs de nem érzem valami jól magam se testileg, se lelkileg. A két férfire nézek akikhez még oda kint oda mentem, durcásan rájuk nézek, nem tudom hogy jött ez most de tény hogy nem lopták be magukat a szívembe. Szerintem a táblák alapján meg fogom találni egyedül is a kórházat, nem vagyok vevő tovább rájuk, egyedül is elértem amit akartam ami sokkal nehezebb volt, ezt már simán megoldom magam is, ki is fejezem, a hangomban pedig akaratlanul is érezhető a sértettség a kinti elutasítás miatt.
-Köszönöm de ne fáradjanak, nem akarom akadályozni a munkájukat, egyedül is odatalálok,- fordulok a táblák felé és még megjegyzek valamit halkan - most már nincs szükségem a segítségükre.
Simább terepen viszonylag normálisan indulok meg a tábla által mutatott irányba, kivéve ha megállítanak, remélem megengedik hogy egyedül menjek, nem hinném hogy kinéznék belőlem hogy bármi merényletre képes lennék.

Olympia kaszinó, Bronx

Theon közben észreveszi a két helyi "minotauruszt" akiket Nikostratos hagyott hátra a kijárat biztosítására. Megnézi a fegyverüket, hogy mennyire kompatibilisek az övével vagy mennyivel nagyobb tűzerőt biztosíthatnak nála. Reméli, hogy ők figyelmeztetik főnöküket akit épp oldalról fog támadás érni. Kéne neki is tenni valamit, de látja ahogy Zieldék felé is araszolnak páran. A terve egy szempillantás alatt megvolt és remélte még az előtt, hogy a helyiek mélygarázs felé tartó kis különítménye váratlan tüzet kapna. Theon hátrébb tolta magát az épület belseje felé, hogy ő jobban kilásson, de őt ne vegyék észre. Illetve így elég helye maradt arra, hogyha kintről tüzet kap a bejárat akkor a földre vesse magát és még teljes fedezékbe maradjon vagy visszavetődhessen az ajtófélfához ami szintén nyújtott némi védelmet a golyók ellen. Gyorsan fejben számolt és úgy ítélte meg, hogy egy kevés lesz, három sok. Marad a kettő. Így neki betárazva kereken hat marad. Ami nem sok, de reméli közel harcolhat majd és szerezhet fegyvert. Óvatosan kihajol, hogy pontosan rálőhessen a Zield felé tartókra. Közben pedig elkiáltja magát:
- OLDALRÓL VIGYÁZZ! - S míg így időben jelez remélhetőleg Nikostratoséknak ha eddig nem vették volna észre a rájuk vadászókat, addig kettő darab golyót útnak indít azok felé akik épp Zieldéket próbálják becserkészni. Számításai szerint ennyinek elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy a fekete ruhás támadóik inkább az épületre és a helyiekkel való fegyverpárbajra fognak koncentrálni, mint védenceire. Ahogy a kiáltással párhuzamosan kétszer finoman hátra húzta a ravaszt és felhívta önnön veszélyességére a Roxxonosok figyelmét, már csípőből mozdult és vonult ismét fedezékbe vagy a padlóra, nehogy újabb lyukak díszítsék a bőrét és tegyék tönkre vérével a ruháját...ami így is, úgy is tönkre fog menni.

Felszerelés:

Kaszinó, Zield és Hanna
- Nyugodt vagyok
A doktor ennyivel felelt. Nem idegeskedett, csak elmondta a helyzetet és segítséget kért. Figyelt Hannára és a kicsikre, igyekezett maga mellé tartani őket. A fedezék volt a legjobb megoldás. A testőrökkel nem bajlódott, eddig sem számítottak, mióta meghaltak. Az ő túlélésük számított, a gyász és a temetés majd akkor jön, ha ebből a csatából élve kerültek ki. Megpróbált fedezéket találni és ott elrejtőzni, ha lehetett, szilánkoktól mentes helyen. Hanna jobban aggódott, mert Teddyre gondolt. Megértette, hogy itt semmit nem tudhatott meg és ha ezen gondolkodott volna, az elvonta volna a figyelmét a cselekvésről. Terelte inkább az állatokat, nehogy elrepüljenek, elszaladjank. Mellettük kellett maradniuk, hogy innen minél előbb elmehessenek, ha Theon és a megmaradt emberei leszedték a támadókat. Ha nem volt más választás, ha felfedezték a búvóhelyüket és nem volt esélyük védekezni, akkor megadták magukat.

Shield negyed, Blokk
A zűrzavar hasznukra vált. Ilyenkor a nyomulás meggyorsítása miatt szartak a kártyára a bürokratáik is. A két katona, mellettük a láthatatlan Vízió odaért a kapuhoz és az a sebesült nő is itt volt. Blokk nem idegesítette magát, nem érdekelte a nő. Nem számított, akadályt sem jelentett. Sajnálni pedig senkit nem szokott az akción és a kütyüin kívül. A durcás nézés vicces volt neki, de nem vigyorodott el.
Mikor rájuk szólt az őr, hogy segítsenek, átlátta, hogy az irány jó volt és az álca is tökéletes.
~Két rendes ember, jó ügynökök, akik azonnal segítenek, ha már kórházról van szó. Nem érdekel, hogy egyedül akar menni. Kap díszkíséretet és a végén mi is megkapjuk, amiért jöttünk. Remélem, a dokumentálás is megy közben. Nekem sajnos nem volt időm, de Vízió biztosan mindent rögzít~gondolkodott magában
Az őrnek bólintott és Irina mellé csatlakozott. A sérült nőhöz szólt:
- Most már nagyon rosszul néz ki, nem kéne elájulnia, hogy összetapossák. Elkísérjük.
Megpróbálta a lehető leghihetőbben előadni magát. Nem tartott merénylettől, semmi hasonlótól. Arra ők készültek. Felhasználta a nőt, hogy elkísérje. A bejáratnál, ahol át kellett adni az orvosoknak, ott akart lelépni, hogy majd a főépületbe jussanak.

Xavier Iskola, Zűrzavar

Charles zűrzavaros volt, mint mindig. Most csak Veszéllyel, a gépnagyival tudott beszélni, pedig nagyon utálta. A fegyelmezést láta benne, nem sok mást. Tudta, hogy az élete már nem lett volna, ha nincs Veszély, sokszor mentette meg őt is és másokat, de nem szerette.
- Úr isten, úr isten... Úr isten...
Erre nem tudott mit mondani. Amikor a múzeumban többen meghaltak, ő nem volt ott. Amikor elrabolták a diákokat, nem volt ott. Most viszont itt volt, látta meghalni Clairet és sok leterített test között ébredt.
~Ez rosszabb, mint a horrorfilmek, amikben egy túlélő nézi végig mindenki halálát~
Kapkodta a fejét, miközben evett. Érezte, hogy rossz vége lesz.
~Remek, senki nem tud semmit, nem vállalta fel egy terrorszervezet sem, hogy ő volt. A Shield nyomoz, de lehet, hogy le is nyeli a titkot és nem tudjuk meg.
- Mrs Miller vagy valaki a Shield tagok, Bosszú Angyalok közül él még? Ki él egyáltalán?
Charlest elkapta a rókázás. Összegörnyedve tört fel belőle minden. Remegett a gyengeségtől és izzadt, aztán fintorgott az undorító halomtól. Sajnálta, hogy így evett. Semmit nem ért el vele. Picit kikapcsolódott, annyi. Visszatért a gondolata a mondatra, ami elhangzott.
- Ööö, igen, légy szíves! Csak hadd öltözzek át előtte, mert összekóláztam és már össze is hánytam az öltönyömet. Így nem megyek.
Elindult vissza a szobájába, hogy egy tiszta öltönyt vegyen fel. Azt szerette, elegáns akart lenni. Egy sötétkéket választott, ha volt ennyi idő és nem ájult el közben.
~Kit küldenek? Ms Frostnak örülnék, ha még élne. Nem vagyunk jóban és haragszok rá, ahogy kidobott a bálról, de a halálát nem akarnám. Ha gyémánttá keményedik, a mutáns vírus akkor is megölné. És Ms Miller a másik jó nő, szigorú, de elviselhetőbb. Amilyen szerencsém van, megkapom helyettük Logant vagy Gunny nénit..
A szobájában várta, hogy elkísérjék

Olympia kaszinó


Felnézek a beérkező nőre aki azonnal a magasba kapja a kezeit miután belép. A reakciója egyszerű és érthető mivel az összes fegyveres őr rászegezi a fegyverét. Tőlem kérdezik, hogy mi legyen ezek után.
Egy gyors végig mérés után intek nekik, hogy nyugodhatnak meg mert nincs baj. Sőt még talán el is tudom foglalni magamat. Mosolygok a maszkom alatt egy kicsit ahogy végig mérem a lupin mutánst és a foltokban kikopott bundáját //ha emberi alakban vagy akkor bocsi  //
- Mutáns vagy? 
Kérdezem meg tőle és ha igent mond akkor intek neki, hogy jöjjön közelebb. Nem láttam a party-n és nincs is úgy "öltözve" sem, hogy csak nem vettem észre. De mindenképpen felkeltette az érdeklődésemet, hogy túlélte a nem régi eseményeket. Magamon nem sok minden mást tudok megfigyelni és ha egy teljesen más mutáns élményeit meg tudom ismerni legalább megtudhatok valamit.
Ha közben közelebb jött és tényleg mutáns nem szuperhumán vagy hasonló kisérlet mint Dr. Zield akkor még rábökök a székre mellettem, hogy leülhet.
- Gondolom tisztában vagy az eseményekkel ezért a tárgyra térek. A robbanás után majd minden mutáns meghalt azonnal. Mi történt veled. Részletesen!
Erősítem meg a végén. Cseveghet majd bőven amíg a topicban marad.

~Olympia kaszinó, a legnagyobb szarban~

A rádióból nem érkezik semmi, csak fehérzaj. Fasza, tehát a kommunikáció kilőve, ráadásul egyedül maradtam, bár az épület többi részéből jött adás. Valószínűleg már nincsenek embereink odalent.
- Azonnal hívjanak ide mindenkit aki mozgósítható, és nem a főépületet védi. Elég nagy szopás van így. -mondom a rádióba, és arra gondolok, hogy apámék két ujjpöccintéssel megoldanák a problémát. Mindegy, most nekem kell cselekednem. Az Orvgyilkosok ligája, és a Roxxon cég, nagyon jó. Az orvgyilkosok támadására lehetett számítani, a Roxxon valószínűleg csak az aimet akarja. Egyelőre nem tulajdonítottam jelentőséget támadóink személyének, tök mindegy ki támad meg minket, a lényeg, hogy dögöljenek meg. Jenna odabent van, a főépület után a második legbiztonságosabb helyen. Remélem van annyi esze, hogy meghúzza magát, főleg a jelenlegi állapotában.
Közben megindulnak felém, és a két minotaurusz felé a támadók. Az AIMes biztonságis szól is, mintha nem vennénk magunktól észre a dolgot. Ezzel viszont talán egy kissé magára vonja a figyelmet, és bevetődhetünk fedezékbe, legalábbis én azt próbálom. Egy pisztolyom van, néhány tárral, ami k-rva kevés. A minotauruszok szívósak, de termetükből adódóan könnyű célpontok. Pörgetem az agyam, hogy mit tehetnék, miközben megpróbálok kilesni a fedezékből, és felmérni a távolságot köztem, és a támadók között. Elég jól célzok, megpróbálok kilőni néhányat. A mellény miatt a fejüket, vagy a torkukat célzom, attól függ mire van több esély. Remélhetőleg szavak nélkül is sikerül együttműködnöm az AIMes arcokkal, és kölcsönösen fedezzük egymást.

– Queens kikötőtérség, Queens –

A SHIELD-es ügynökök szemlátomást gyorsan dolgoznak, már ki is ásták társaimat a törmelék alól. Az egyetlen probláma az, hogy mindannyian eszméletlenek.
Ha el is tudnék bánni a három őrrel, biztosan újabbak érkeznének én pedig nem tudnék egyszerre harcolni és azzal foglalkozni, hogy biztonságba juttassam a társaimat. Csábító a gondolat, hogy csupán magamat mente sorsukra hagyjam őket, mégis úgyérzem nem tehetem.
Valami más megoldás után kell néznem.
Hátrébb húzódok az árnyékba, hogy továbbra se fedezzenek fel és egy eszméletlen, vagy egy magányos SHIELD ügynök után kutatok, aki szívesen "kölcsönadná" nekem az egyenruháját.

~Olympia kaszinó~

Álldogáltam feltartott kezekkel és vártam az ítéletet, zavaró az a maszk nem látom a nő arckifejezését és nem tudom mire számíthatok. Készülj mindig a legrosszabbra és nem ér negatív meglepetés, szoktam mondani. Szerencsém volt a nő leintette az őröket, ahogy engedték le a fegyvert úgy én is kezem és vettem egy megkönnyebbült nagy levegőt. Biztos látja ő maga is de feltesz egy biztonsági kérdést, mutáns vagyok-e, bólogatok erre oda int magához, kissé bizonytalanul sétálok oda majd leülök a székre amire rá bökött. Közben a szemem sarkából felmértem a szobát, nem mondhatnám hogy biztonságban érzem magam, nincs valami sok őr és egy ablak sincs, 2 ajtó van, hát az egyik lehet egérút, akkor van szívás ha mindkét oldalról ránk törik azokat. Vázolja is mire kíváncsi aztán felteszi a kérdést, "mesélj lányom mi bánt" szituáció, amit igazából átugranék mert sürget az idő de jobb híján muszáj leszek, lehet kicsit lenyugtat engem is, részletes beszámolót kér így nehéz lesz a szokásos lényegre törő rövid összegzést adni. Nyilván való nem arra kíváncsi mit ebédeltem, úgyhogy ott kezdem ahol fogságban voltam hogy mégis legyen füle, farka a történetnek.
-Épp kiakartak végezni amikor ezek a kis..tárgyak elkezdtek hullni az égből, szóval én áldásnak fogtam fel először, akkor még nem is éreztem semmi hatást, 1-2 perccel később fáradtság tört rám, nehéznek kezdtem érezni a testem és ez folyamatosan fokozódott, szenvedés volt megtenni azt a rövid távot a parktól a kaszinóig. Amire először figyeltem fel hogy elvesztettem az érzékeim, a szaglásom és a hallásom sokkal jobb volt most azt hiszem az átlagos ember szintjén van. Aztán elkezdett hullani a bundám, de ezt gondolom maga is feltűnt. -emelem az egyik karom és egyszer végig húzom rajta a kezem aminek hatására ha minden igaz látszik hogy valamivel jobban hullik a szőröm mint egy vedlő macskának - Na meg az egyensúlyom se az igazi, gondolom az elcsökevényesedett tigris farkam miatt. A fizikai erőmből és gyorsaságomból nem tudom mennyit veszítettem de nem hinném hogy olyan fitt vagyok mint eddig.
Kapom az ajtó felé a fejem amikor meghallom a lövéseket már közelebbről.
-És még valami, szerintem nem biztonságos itt maradni. Nem tudom tudják-e de bejutottak az épületbe, még lent vannak de erre tartanak és kint sem valami rózsás a helyzet.
Veszek hirtelen levegőt a mondat végén amit sikerült szinte egy szusszal elmondani, áhh kicsit se vagyok feszült, ugyan. Ha nem lennék ilyen siralmas állapotban valszeg nem azon gondolkodnék hogy meneküljek, de így esélytelen lenne bármilyen próbálkozás. Talán ha valaki hozzám csapna egy mesterlövészpuskát és egy biztos helyre vinne hasznomat vehetnék, az erőmet elvehetik de a tudásom nem.

~SHIELD negyed~

Rájuk lett szólva és egyből tudnak viselkedni, de érdekes, nem bírom az ilyen embereket, nem kísérhetne esetleg más? Mondjuk egy jóképű fiatal tiszt vagy hasonló rangban álló aki a karjaiba venne. Valahogy azt nagyon tudnám értékelni, így meg elkísér a két szerencsétlen kintről, az is lehet azt se tudták mit kell olyan esetben csinálni és azért koptattak le, istenem, gyalogok... Megindulok a kórház felé mire becsatlakoznak mellém, most a másik katona szólal meg aki kb úgy nézett át rajtam oda kint amint az üvegen. Jönne a beszólás hogy ejha, maga lát engem, de nem méltatom ennyire se, csak felhúzom magam és pazarlom az energiám amivel igyekszem magam tartani és imitálni hogy normálisan tudok menni és jól vagyok. Nehogy elájuljak, mi? Mert? Ha visszanézik a felvételeket a maguk fejét fogják lecsapni, érdekes hogy de fontos lett ez hirtelen miután sikerült beharcolni magam a kapun belülre, igazán érdekes. Jobbnak találom ha inkább nem szólok hozzájuk és konkrétan tudomást se veszek róluk, csak követem a táblákat és tájékozódok mintha egyedül lennék, bár mintha ők is a táblákat nézegetnék, újoncok hmmm még jobb.
Végre oda értünk a kórházhoz, istennek legyen hála, hozzám is lép két nővér, azt hiszem most már megengedhetem hogy elengedjem magam, a megkönnyebbültség is kiült az arcomra. A két nővér már kísért a megfelelő helyre mikor útközben hallom a doktornő szavait. Két dolog fordul meg a fejemben, 1, ne kelljen ezt a kettőt látnom még egyszer és főleg ne rakjanak velük egy szobába 2, a doktornő tökösebb mint sok férfi, tiszteletem neki.

Kaszinó - Zield, Hanna
Mivel a gazdjáuk volt, menteni akarta az állatokat a doktor. Saját magát is, de a fajához tartozókat is. Hanna szintén így tett. Egyenlőre biztonságban voltak, de nagyon lelassította őket a művelet. Theon akcióban volt és el is találhatott valakit.
~Remélem, nem ő puffant, mert akkor itt nagy bajok lesznek-gondolkodott némán Hanna
A lopakodás rosszul sikerült, rossz oldalon csinálták. A doktor kapott is egyet az oldalába. Mikor meglátták, Hanna és Zield megpróbált gyorsna átkerülni oda, ahol Theon volt. A védelem számított. Zield nem ért rá foglakozni a sebével, de arra figyelt, hogy ne vérezzen jobban, mnt muszáj volt. Csak annyit mozgott, hogy ne erőltesse túl magát. A két mosómedve és a kakadu közben megrohamozták a közeledő Roxxon kommandóst. Meg akarták védeni a gazdájukat. A két csíkos fejű rohanva támadott és vágta, ahol tudta, Larry, a kakadu pedig csendben repülve próbálta megzavarni a férfit. Ha tudott elég nagy kárt okozni a páncélon, akkor azt tette. Mind csendben voltak, nem morogtak, nem kiabáltak.
- Átjövünk magukhoz - szólt bele Hanna a rádióba, hogy Theont ne lepjék meg.

Shield-negyed, blokk
A kíséret olyan morcosra sikerült, hogy alig szóltak egymáshoz. A nő vérgi volt sértődve, ezt Blokk viccesnek is találta.
~Micsoda gyenge lelkű, hogy egy háború közepén állunk és a legnagyobb baja, hogy le se szartuk~gondolta magában
Nem beszélt, csak ment Irina mellett némán és figyelte az utat. Könnyű volt megtalálni a kórházat is és már látták,merre kellett folytatniuk útjukat. A doktornő rájuk parancsolt, de természetesen ez nem számított.
~Parancsot teljesítünk, de nem az övét. Remélem, Jospeh sem lövi fejbe. Tudom, hogy ő nehezebben viseli az ilyeneket.
Blokk mosolygott egy erőltetettet és röviden válaszolt:
- Kedves, de nem érünk erre rá.
Folytatta az utat, ha nem történt más. Nem köszönt el se Iriántól, se a doktornőtől. Nem számítottak.

Xavier gimi, Dialin
Charles Veszéllyel nem akart sokat beszélgetni. Megtudta, kikre lehetett még számítani. Elég jó felhozatal maradt.
~Mr. Howlett él, szinte tudtam. Ha később bele is hal, akkor is feltámad. Nem lehet máshogy. Rozsomák nélkül nem világ a világ. Én nem érzem úgy, hogy a többieket kellene segítenem, inkább el akarok menni az események közepébe-gondolkodott némán
Az átöltözésre maradt ideje, le tudott fürdeni és rendbe szednie magát. Nem sok ideje maradt, de ahogy a gondolatait összeszedte, azok nagyon lesújtották. Veszéllyel még viccelődött, egy géppel megtette, de egy emberrel, mutánssal, érző lénnyel, aki most vesztette el számtalan fajtársát a világon és az iskolában, ezt már nem akarta megtenni. Ekkora zűrzavar még neki is sok volt. Nem volt már jó kedve, annyira se, mint a hányás előtt, mikor zabált.
Kopogtak és Zűrzavar sejtette, hogy tanár jött érte. Más nem kereste volna, kevesen szerették őt.
- Jónapot, Ms. Frost!
Mosoly nélkül, komolyan és még mindig az átköszönt a nőnek, akinek ezek szerint a gyémántos képessége még meg kellett, hogy maradjon.
- Veszély elmondta, hogy mik történtek. Én nem vagyok egy ápoló alkat, de igen, a Shieldhez szeretnék menni, ott tudják a legtöbbet. Örülök, hogy maga jól van
Charles tudta, hogy a gondolat olvasó képesség nélkül is rájöhetett a nő, hogy mennyire örült. A látványnak igen, de egyébként nem szerette a nőt. Azt várta, hogy inkább bezárja ide és szól Veszélynek, hogy ne engedje ki a gyereket. Szigorú volt és kemény, minta gyémántalakja. Ha mégis elmehettek, akkor ment vele.

~ Olympia kaszinó, Bronx ~

Bólint, hogy mutáns. Remek akkor tényleges infőt lehet kiszedni belőle. Legalább is remélem, hogy valami hasznosat. Oda jön és leül az asztalhoz ahogy mutattam is neki, hogy hova és beszélni is kezd. Elmeséli, hogy mi történt vele. Lényegtelen, hogy mit csinált előtte nekem így csak azzal a résszel foglalkozok, hogy mit érzett. A kopott bundáját nézem meg a megcsökevényesedett farkát. Azzal köbö ugyan az történhetett mint az én csápjaimmal.
- Nem sokára itt lesz egy jármű értem szóval ha megengeded, hogy pár tesztet és vizsgálatot elvégezzek rajtad akkor elviszünk téged is. - Méregetem közben a nőt tovább. - Próbáltad azóta az érzékeidet, hogy itt vagy az épületben?
Lehet, hogy csak nem vette észre, hogy vissza tértek az érzékei. Bár belegondolva még egyszer kétlem. Ha a szaglása visszatért volna már biztos észre vette volna. Az összes halott mutáns a másik teremben vérzett szóval a vérszag biztosan megcsapta volna erősebben. Másik dolog, hogy ide se biztos rontott volna csak úgy be.
- Áh, minő modorom van. - nyújtom a kezemet kézfogásra - Kristine, AIM Birodalom egészségügyi miniszter asszony.

Adrien sikeresen földre vitte azokat a fickókat, de legnagyobb meglepetésére volt bennük olyan erő mint benne.
~A francba ha nem vigyázok akkor ma már másodjára leszek elverve. Francba pedig egy konténert is fel tudnék emelni.~
És így a számbéli fölényük veszélyessé is vált. Adrian próbálta a felé lendülő kart megfogni és a fickót körbeforgatva egy kis teret csinálni maga körül.

Olympia kaszinó, Bronx

Theon a sikeresnek ítélte az akcióját, mert körülötte repkedtek a golyók és szakadtak a szilánkok, ahogy visszalőttek rá a fekete ruhások. Abban azonban nem biztos, hogy a találata halált is okozott. De elegendő zavart okozott, hogy rá és a többi fegyveresre koncentráljanak és ne védenceire. Kicsit szusszanhat bár még mindig célpontnak érzi magát, bár biztonságban. A repülő autók hangja azonban valódi megnyugvást hoz neki. Nagyot sóhajt és reménykedik abban, hogy a kinti csetepaté megoldódott a felmentősereg érkezésével. Legalábbis amíg meg nem öletik magukat. Nem tudja honnan jutottak rádióhoz, de egyre jobban zavarta az, hogy önálló döntéseket hoznak. Ha ez utóbbi probléma nem lett volna elég, tökéletesen ellentétes módon akartak vagy legalábbis a First Lady tökéletesen ellentétes módon szándékozott viselkedni ahhoz képest, amire Theon korábban utasította Joneséket.
- Negatív. - Szólt bele gyorsan a rádióba. - Maradjanak ahol vannak.

Felszerelés:

[/quote]

Queens - Elmhurst - Adrian és Sentinel

Valami, korábban sosem érzett, különös dolog vonta el a figyelmemet. Korábban, sosem éreztem ilyet. A város méretű katasztrófa, a rengeteg kiömlött vér és a halál szaga valamint megváltoztatott bennem. Amikor kiléptem a műholdból, hogy társaimnak segítek, akkor kezdődött minden. A gyomromban, ami mára mindössze elcsökevényesedett, használhatatlan szerv éreztem az éhség elmebénító fájdalmát. Nem is az éhség, sokkal inkább a szomjúság érzetét. Szinte fel sem tűnt, amikor kivették kezemből a fegyvert és a földre löktek. Egyszerűn térdeltem és próbáltam szabadulni a teljes agyamat elborító érzés ellen. Hallottam és láttam a körülöttem történő eseményeket, de a bénító szomjúság és a kiszáradástól való rettegés, ami a kortyolt vér elmaradásából adódott, egyszerűen levert a lábamról. Gúzsba kötötte elmémet és úgy éreztem, menten becsavarodok. Aztán, mágikus érzékeimet valami megbolygatta, különös érzés volt és egy sorstársam közelébe kerülni, éreztem a szíve dobbanását, kisugárzásának egyre erősödését. S a körülöttem lévők egyszerűen elhasaltak, amikor a másik vámpír felbukkant és rájuk esett. Ez a hirtelen változás kizökkentett a delíriumból és éreztem ahogyan a vérem felpezsdül. Gyorsan sikerült felmérnem abból, ahogyan az újonnan belépő vámpír ellen fellépet az egyik, hogy nem egyszerű emberekről van szó. Akkor pedig, itt az ideje szabadjára engedi a teljes vámpíri potenciálomat. A sisakom egyetlen érintésére felcsapódik az arclapom és azonnal láthatóvá válik, hogy társamhoz képest, határozottan ragadozóbb kinézetem van. Kilátszódó, vérre szomjazó szemfogaim, vörösen izzó tekintetem, könnyen elcsepegtetheti a félelem mérgét ellenfeleink szívébe.
- Grrrhmmmm.
Magam is meglepődök, amikor a vadállatias, éhségtől ( inkább szomjúságtól ) felbőszült fenevad felmordul bennem. Érzem orromban, az élet lüktető impulzusát a jelenlévő Zolásokban. A fegyvereik a földön vannak és kell egy kis idő, amíg felemelik és használatba veszik. Addig azonban én is mozgok, nekem is van beleszólásom a dologba. Előrántom kommandós késemet és a hozzám legközelebbi Zolásra vetem magamat. Én se vagyok egy kis ember és akármilyen vagány gyerek valaki, ha éppen tápászkodik föl és közben lerohanják ... nem félek attól, hogy visszapattanok róla. A terv egyszerű, földre döntöm, egy ütést próbálok mérni a fejére majd a késemmel igyekszem átvágni a nyakát. Nem érdekel és cseppet sem zavar, ha sikerül átvágnom az artériát, talán még élvezettel is fogok fürdeni a kiömlő, forró vérében. Minden erőmet, arra összpontosítom, hogy minél nagyobbat és fájdalmasabbat üthessek. A kiömlő vérre és ellenfeleink haláltusájára vágyom, semmi egyéb nem érdekel. Ha pedig sikerült az egyiket kivégezni, úgy azonnal a következő után nézek.

~Olympia ~

A fej és nyaklövéseim nem túl pontosak, nem megy úgy a célzás mint gondoltam. Egyrészt nem is nagyon találtam, másrészt fedezékbe húzódtak, majd katonai rutinnal kezdtek lopakodni, fedezékből fedezékbe. Bárcsak lett volna gránátom. Folyamatosan lőttek, nagyon visszalőni se tudtam, és elég szopásnak tűnt a helyzet. Épp azon gondolkodtam, hogy így legalább apámnak nem kell beszámoljak a veszteségekről. Szinte láttam magam előtt, ahogy dühtől vöröslő szemekkel méreget, miközben az inkompetenciám következményeit ecsetelem. Na, ettől legalább megszabadítanak, de nem tervezem akkor sem könnyen adni magam. Már épp felkészülnék lélekben a hősies kitartásra, majd a halálra, amikor meglátom a távolban a felmentősereget. Nem csak a SHIELD, de a mi autóink is közelednek, és mivel szemtanúink vannak hogy megtámadtak, meg amúgy is, fontos embereket védünk, és ártatlanok vagyunk, így kurvára remélem, hogy nem fognak szívózni azon, hogy mi ez a káosz. Közben persze nem feledkezek meg a támadókról sem, próbálom feltartóztatni őket, amint lehetőségem van viszonozni a tüzet megteszem, a minotauruszoknak is így parancsolva. Faszomat ebbe a napba, lehetne még rosszabb?

Adrian el is kapta az arca felé haladó kezet és azt várta, hogy sikerül megpörgetnie, de nem jött össze. Nem egyszerű emberekről volt itt szó. A fejelés és a tökön rúgás hatására a földre került.
-Baszódj meg!
~Miért fáj ha már nem is tudom használni.~
Mióta Adrian vámpír nem tud úgy a nőkre nézni mint az előtt. Hogy ez a vámpírsága miatt van vagy más lelki okai vannak azt nem tudta. A lüktető fájdalom ellenére tennie kellett valamit mert különben vége. Azzal, hogy a többi miért nem támadott rá nem is törődött jelenleg. Csakis az ellenfelére koncentrált. Eddig az újonnan szerzett képességeivel nem nagyon voltak előtte akadályok. De most igen. Ennek pedig egyáltalán nem örül. Viszont igyekszik minden eddigi bunyós tapasztalatát bevetni. A felé lendülő térdet igyekszik alkarral felfogni majd gyomron fejelni a másikat és ha lehet akkor hozzápréselni a műholdhoz vagy mihez.

A késem ugyan eltört áldozatom bőrén, ami igen különös, de sebaj. A kiömlő vér szaga tovább hergel és hajt, hogy folytassam a gyilkolást. Alig, hogy végeztem az egyik charme-os, jóképű idegennel, aki úgy gondolta, hogy meg***** a S.H.I.E.L.D.-es fiúkat, már is akarna jönni rám két másik. Úgy tűnik, hogy nem tanultak jó modort és sosem hallották azt a mondást, hogy türelmesen várjatok a sorotokra. Kiélesedett érzékeimmel, könnyedén feltudom mérni a helyzetet, pláne, hogy első áldozatomból ömlik a vér. Jobbik esetben még pár másodperc és elvérzik, végleg beadva a kulcsot.
- Grrrrhhhh!
Morgok tovább és nem foglalkozva a vérző áldozatommal, nem gondolkodom sokat, hogy miképpen is kellene a maradékot is kényszerített nyugdíjba küldeni, természetesen idő előtt. Ha eddigi fizikai erőmmel nem is, de a most következő akciómmal, tutira megfogom lepni alaposan a srácokat, egyik pillanatról a másikra, ugyanis gomolygó fekete füstté válok. Így se lefogni, se megrúgni nem fog tudni egyik se. Ha ez azonban nem lenne elég, a tőlem telhető legnagyobb sebességgel, eme légnemű állapotomban körbe repülöm azt az ellenfelet, amelyik a segítségemre siető másik vámpírt akarja szívatni. Erre a srácok biztosan nem képesek, némi időt talán tudok is a gondban lévő társam számára is nyerni, hogy kitaláljon valami okosat és ellenlépéseket tudjon tenni. ( illetve az aktuális akcióját megtámogatni azzal, hogy megzavarom az ellenfelét. ) Ha ezzel sikerült, némi sikert kicsikarnom, egy pillanatra egy koponya alakú fekete gázfelhőt formázok, társam háta mögött, ezzel próbálván megrémiszteni ellenfeleinket, majd ismét közéjük vetem magamat, eme állapotomban. Lévén a gázt sem megfogni, sem lelőni és szétvágni sem tudják, jelenlegi helyzetükben én komoly fegyvertényként szerepelek társam oldalán. Fingjuk sincs róla, hogy mire vagyok képes és ha társamra támadnak, számíthatnak arra, hogy én feltehetően hátba támadom addig a bátor önként jelentkezőt, hogy vámpír lakomává váljanak. Én mindaddig, a másik két kommandós körül lebegek, amíg társam ki nem talál valami új ötletet azzal, hogy miképpen támadjon rá az ellenfeleinkre. Mindenben igyekszem támogatni azzal, hogy amíg az egyiket megtámadja a másik körül lebegve, zavarom annak látását. Ha esetleg nincs rajtuk sisak vagy a sisakjukon nincs légszűrő, akkor pedig a terror fegyveréhez nyúlok. A találomra kiválasztott ellenfél orrán és száján beáramlok, majd a tüdejében egyszerűen visszaváltozok emberi formává. Ezzel gyakorlatilag kirobbannék a mellkasából. Mivel a bőrömet egyetlen kés vagy tőr sem tudja átvágni, nem félek attól, hogy bármilyen bajom származik ellenfelem csontjaitól. De a fulladástól sem kell tartanom, ha fémre cserélték a bordáit. Ellenfelem viszont, biztosan nem tud úgy lélegezni, hogy a tüdejét megsemmisítik belülről, génmanipuláció ide vagy oda. Amennyiben egyiket se tudom, valamilyen gátló tényező miatt megölni ezzel a módszerrel, úgy fekete gázként keringek körülöttük, amikor pedig kialakul az a helyzet, hogy szükség van arra, hogy visszaváltozzak fizikai formámba és úgy csapjak le, akkor ellenfelem háta mögött materializálódok és igyekszem hátulról megragadni a heréjét, majd egyetlen erős szorítással, ( 1 tonnás erőm van ) az érzékeny szervet megsemmisíteni. Egyetlen férfi sem képes úgy tovább harcolni, hogy megsemmisítő csapást mértek a heréire, ha pedig eme akcióm sikerül, akkor lábánál megfogva, igyekszem agyonverni újdonsült fegyveremmel a megmaradt ellenfelemet.

SHIELD negyed


Dragunov még mindig nem tudta elhinni, ami történt. Felült az ágy szélére. Épp most egy faj kihalását éli meg, amit egy éjszaka indítottak be egy párhuzamos valóságból.
Svarognak megfájdult tőle a feje, és még mindig nem tudta megérteni azok indítékait, akik ezt az egészet levezényelték. Ekkor három személy lépett be a terembe.
Az egyik Charles Dialin, akit Vaszilij révén jól ismert.
Mi lehet vele?
Dragunov odabiccentett a srácoknak, feláll a szkennerről és a fal mellé lép.
- Alkalmazkodóképesek? - kérdezte Dragunov a dokit. - A dinoszauruszok is alkalmazkodóképesek voltak, aztán bumm jött egy nagy kavics az égből, és utána még tengődtek egy ideig, és kihaltak. Jó, a madarak megmaradtak.
Ekkor jött rá, hogy mennyit rinyált, és a diákok felé nézett.
Ők is elveszthették a képességeiket a képességeit.
- Hogy vagytok amúgy? - jött ki a nagyon hülye kérdés belőle.[/color]