Tükörvilág

~ Hydra bázis, egy másik realitás – Joseph Soltzbauer~

A válaszok egy része nyílvánvaló volt, de szeretem tisztázni a dolgokat, és inkább rákérdezek arra, amiben nem vagyok teljesen biztos. Szopás lenne, ha olyanon csúszna el a küldetés, amit itt egyszerűen megtudhattunk volna. Lesz egy Víziónk, ez nem rossz, illetve szép kis káosz lesz, ha a terv szerint megy minden. Nos, ezzel nagyjából tisztázódtak az alap dolgok.
- Köszönöm az eligazítást. - bólintok az asszisztensnek, és Blokk kérdésére is válaszolok. - Természetesen, célszerű és logikus döntés. És Víziót is vinnénk magunkkal, hasznos lehet odaát. Más kérdésem jelenleg nincs, gondolom akkor mehetünk a felszerelésekért. - zártam a mondandómat, és amennyiben igenlő választ kaptam, elindultam magamhoz venni a szükségeseket. Egyelőre a saját Hydra egyenruhámat, két energia alapú pisztolyt, egy rövid és egy nagy hatósugarú kommunikátort választottam, természetesen a fegyverekhez póttelepekkel, amennyiben erre volt lehetőségem. Szükségem volt még egy taktikai távcsőre is, bármikor jól jöhet, illetve egy alap elsősegélycsomagra. Egy nagyobb kaliberű energiafegyver, lehetőleg automata gépfegyver alapú, természetesen tartaléktárakkal. Táska, amiben elférnek a tárak és eücsomag. Lábamra erősítve egy katonai kés, illetve egy jó minőségű kézikamera, meg egy hasonló, "gopro" stílusú, amit fejre lehet erősíteni. A Hydra ruházat mellé egy katonai sisak. Elgondolkodom a gázállarcon is, de végül feleslegesnek ítélem. Ezen kívül civil ruhák, egyszerű felső és farmernadrág, és végül a bokámhoz is bedugok egy kést.

Mindezek után felszerelés::

Olympia kaszinó, Bronx – Michael Nikostratos

Miután kiadom a hívásra a parancsot, hosszasan csöng a telefon, mielőtt Jenna felvenné. Hát persze, miért is venné fel hamar, ezt mindig eljátsza. Amikor pedig végre beleszól, akkor is hadarni kezd, mintha le akarna rázni - nem fogom hagyni magam. Épp készülnék beleszólni, mikor távoli lövések hangját hallom. Nem hagyja hogy megszólaljak, rámnyomja a telefont, amitől csak még idegesebb leszek. Lelépnék a picsába, de az a baj, hogy túl sok híres ember van itt, meg gazdag, meg potenciális vesszélyforrás, és nem hiszem, hogy a család nagyon értékelné a dolgot, vagy megértené, főleg, ha percekre rá megérkeznék a barátnőmmel. Mégis, úgy tűnt hogy bajban van, és forr a vérem, miközben Athéné áttessékeli az embereket az étterembe. Megpróbálom megközelíteni a nőt, és megszólítani.
- Elnézésedet kérem Athéné, de vészhelyzet áll elő, és el kellene tűnnöm. A barátnőmre éppen lőnek valamiféle pisztolyokkal, méghozá nem messze innen. - magyarázom a dolgot, és remélem, hogy valamennyire megértő lesz. Főleg, hogy a területeinken lődözik valami barom, ha ezt hagynánk, az méginkább rossz fényt vetne ránk, főleg, hogy ilyen emberek gyűltek itt össze. Remélem elenged, vagy küld valakit. Inkább engem engedjen el. Úgyis unom a bulit.

Quens kikötő térség, - Quens

A célpont már látótávolságon belül van, megérkeztünk. Némileg zavartan pillantok körbe társaimon, esküdni mertem volna, hogy egy szórakozóhely felrobbantásársa készülünk, nem pedig egy bankéra. Ám miután ők megerősítik a célpontot, óvatosan megközelítjük azt, lehetőleg úgy hogy rejtve maradjunk a járókelők előtt. A sötétség kiváló fedezéket nyújt és mikor már elég közel járunk párokra oszlunk. Két társam a hátsó bejárathoz megy, mi pedig elöl várjuk meg hogy elfoglalják helyüket. Egyelőre gondosan a biztonsági kamerák látószögén kívül maradunk de nem hatástalanítjuk őket, hiszen az akció végeztével nem árt ha megtudják az emberek, hogy a felelősök atlantisziak voltak.
Mikor a másik csapat végre megadja a jelet villámgyorsan a főbejárathoz megyünk, majd társam egy határozott mozdulattal betöri az ajtót. Elsőként én hatolok be a bankba, felkészülve az esetleges ellenséges fogadtatásra.
Az "ajtónyitással" alighanem felhívtuk magunkra a figyelmet, így mostantól az eddigieknél is gyorsabban igyekszünk dolgozni, nem kapkodva de minél hatékonyabban.

X. kerület Bronx

Ad általában nem szokott ideges lenni, de annak a fickónak a szavai nagyon dühítették. Úgy beszélt róla mint valami kis tudatlan állattal. Aztán az a magázódás. Szintén inkább idegesítő volt. Ad mégis próbált nyugodt maradni.
-Azt akarja, hogy csatlakozzam magukhoz? Nem tudok semmit a maguk szokásairól. Annyit ismerem magukat míg üldöznek és eddig ez nem épp a legszebb bemutatkozás. Az eddigiek alapján egy kegyetlen gyilkosokból álló bandának gondolom magukat úgyhogy a válaszom nem.
Ad nincs hozzászokva a magázódáshoz és elég kellemetlen számára így beszélni.

Olympia kaszinó, Bronx – Dr. Zield Jones, Hanna Jones-Rider,


A doktor odaadta a papírt, ami nem sok meglepetést tartott a Múmiának sem. Tudták, hogy miből állt egy ilyen rendezvény általában, mindketten ott éltek és nem az első ilyen eseményük volt. A részletek derültek ki a papírról. Sakura röviden elmesélte, hogy jól volt, Zield hasonlóan válaszolt, amíg átmentek:

- Én is bőven el vagyok látva mindennel, kutatás, állami ügyek és ilyenek, amin most is vagyunk. Nemrég pedig Apa lettem, úgyhogy még több felelősség nyugszik rajtam!

A doktor elmosolyodott, büszke volt a fiukra. Az első lemmingoid, aki annak született. Számos vizsgálat várt még Theodorra, mert Zield mindent dokumentálni akart, videóra venni, jegyzetelni. Híres gyerek lesz és a génjei miatt fogja is bírni mindezt, mert az agresszió már kimaradt belőle. Ha minden igaz volt, ezt majd a jövő eldönti.

- Nem baj, minden így kezdődik.

A doktor tudta, hogy egy gondolat világokat válthat meg, mert tetekre sarkallta a tudóst. Így született meg az Appetencia-szérum is, mikor támadások sorozata érte a világot, a várost és őket. Hanna nem szabadult volna ki az elmegyógyintézetből sem az új erő nélkül, miután őt is elrabolták.

Mindketten megrázták a fejüket, elég volt nekik a víz, megfelelt. A fogások változatosak voltak, a gyümölcsleves mellett nem igényeltek üdítőt. Larry-nek a doktor segített inni, a mosómedvék megoldották, nekik ügyes mancsak voltak. Semmi érdemlegeset nem vettek észre eddig, minden nyugodt volt és a biztonságiak sem keltettek feltűnást, szinte észrevétlenek voltak. A pár megnézte, illett-e már elkezdeni az evést és akkor Jó étvágyat kívántak Sakurának, egymásnak és az állatoknak, majd nekiláttak a gyümölcslevesnek. Segítettek a kicsiknek, amikor kellett és a leves után a doktor a tésztát, Hanna a tengeri ételt szemelte ki magának. Evés közben nem beszéltek, csak nézelődtek körbe a teremben és az állataikra figyeltek.







Hydra bázis, egy másik realitás, később a műhold – Tiger Greyson / Blokk

A válasz eléggé megnyugtató volt, mert nem szívesen küzdött volna Blokk Zola erejével. Jogos volt a tiszt felvetése, hogy Hydra-páncélt ne viseljenek, mert senki nem ismerte volna fel ugyan, de feltűnést keltett volna, mint oda nem illő elem. Kaptak S.H.I.E.L.D.páncélt, ami a célnak megfelelt és a többi felszerelést is magához tudta venni Greyson. Ha tehette még egy kabalacigit elszívott, amit minden küldetés előtt meg szokott tenni.

A teleportációhoz lassan kezdett hozzászokni a szervezete, ez volt a standard Hydra-utazási módszer. A bázison felvették Víziót és megint teleportáltak. A műholdon voltak, ahol Tiger rögtön szétnézett a helyiségben ,ahová kerültek. Kereste a csatlakozási pontokat, a műszerfalat nézte, a kommunikáciüs renszert és a látványt is, mert az űrben most volt először és ez még egy kockának is nagy esemény volt.

~Fantasztikus! Már ezért megérte, a látványért, de térjünk vissza a feladathoz!

Azon kevesek közé tartoztak ők, akik elég sokat tudtak a S.H.I.E.L.Dről külsősként is, ismerték a SWORDot. Tiger felidézte magában a protokollt, hogy mi lett megbeszélve, mit kellett mondani, amikor hívta őket az űrállomás. Ha kellett, rá bízta Vízióra, hogy bármilyen hangot leutánozzon. Megnézte, honnan kellett beindítani a műholdat, hogy megközelítye a bolygót. A mérési eredményeket is figyelte, hogy mikor kerültek olyan távolságba, ahonnanmár a légkörbe lőhették az akciót beindító tartályokat.

Salem, Xavier iskola – Charles Dialin / Zűrzavar


Charles kedves mosoly mögé rejtette a galád tervet, hogy elúsztatja a lányt pezsgő kólával. A képessége erősebb volt a lány gyanújánál és Claire belement. Lassan kezdte letekerni a kupakot a finom lánykéz és a fiú csak nézte. Nem ment távolabb. Felkészült arra is, hogy ő is kap az áldásból egy picit. Erre viszont nem számított, hogy az egész az ő nyakába ömlött. Megtudta így Claire képességét és azt is, hogy eléggé magabiztosan használta, de miközbe ezen gondolkodhatott volna, a szép öltönye elázott és ragacsos lett a kólától. A flakon biztosan a padlóra esett, a fiú pedig ott állt teljesen összekólázva. A haja az arcába hajlott és a szemiet meg kellett dörzsölnie. Csípte is őket az üdítő.

- Örülök, hogy jól szórakoztál, Claire! Van kedved meginni egy normális kólát is? - kérdezte a fiú, akinek tetszett az, ahogy a lány reagált.

~Nevet, de az nem baj. Nem érzem azt, hogy elítélne, inkább jól szórakozott. Én is így szoktam, csak másokon. Érdekes lány, szeretném megismerni.~

Ha Claire benne volt, akkor elindult vele a konyha felé, hogy szerezhessenek egy másik üdítőt ,amit természetesen a lány választhatott ki poharakkal együtt. Törte a fejét közben visszavágón is és gondolkozott, nézelődött, hogy mit tudott még felhasználni.

Olympia kaszinó, Bronx

~ Nyugodtabb nem is lehetne az esténk. ~ mosolyodik el és fonja össze kezeit a háta mögött. Szem implantjával ettől függetlenül keresi az olyan tárgyakat amik nem illenek a figyelt területre. Nem szokványos késeket keresett például. Vagy olyan dudorokat zakókon, frakkokon, amik nem illenek oda. Lehet hogy csak egy rosszul megválasztott telefonról van szó, de feltételeznie kell bombát, lőfegyvert vagy egzotikusabb és kreatívabb gyilkoló eszközöket. Aztán valami feltűnik neki. Megváltozik a minta ami a teremben uralkodik. Szemei cikáznak és keresik a zavar forrását, míg nem megállapodik a kaszinó biztonsági főnökén aki a házigazdával vált pár ideges szót. Theon a másodperc tört része alatt dönt. Nem hívja a helyieket érdeklődve a saját csatornájukon. Inkább vár még néhány pillanatot, egykedvűen körbetekint, majd lassan megindul a terem széle mentén egyenesen Michaelhez.
- Jó estét miszter Nikostratos, AIM biztonsági szolgálat. Van esetleg valami probléma?

Felszerelés:

Staten Island, romos raktár, Svarog és Sentinel

Miután a társaim is bejöttek a raktárba s továbbra sem történt semmi érdekfeszítő, felnyitottam a sisakom arclemezét. Alig hallható szisszenés jelezte, hogy a légszűrő kikapcsolt és szabadon szimatolhatok a levegőbe. Nem mintha eddig nem tettem volna meg, de ezúttal komolyabban beszívom a helyiség szagát. Közben társaim illatát is megérzem. Szinte lüktet, pulzál bennük az élet. Csillogó szemekkel és hosszú szemfogaimmal, már feltehetően más látványt nyújtok.
- Dragunov ügynök, az a baj, hogy ez a kutya leharapja a lábát még mielőtt, annyit mondana, hogy Kvidics. Tény, hogy extrákkal rendelkezem, élő társaimhoz viszonyítva, de ne lépjünk túl egy bizonyos határt. Ne degradáljon kutyává. Köszönöm.
Mondom, majd a parancsnok szól a központnak, hogy néhány adatot szerezzenek meg neki. Körülnézek, majd rövid gondolkodás után megszólalok.
- Szerintem negatív az a feltételezés, hogy a csapóajtón keresztül távoztak volna. Ezek a falak csupaszok, különösebb falazás nyomát sem látni. Nincsenek kilógó kábelek, a megszokott 220 voltosokon kívül.
Aztán befut a központ jelentése, hogy kié a hely és az is, hogy nincs alatta csatorna. Ahogy mondtam, a bázis, véleményem szerint a föld alatt kezdődik. A felszíni raktár, mindössze álcázás. Némi kenőpénzzel, ellehetett mismásolni a bázis tulajdonjogát, ahogyan azt is, hogy mi folyik ott. Korrupció és bürokrácia, a társadalmak rákfenéje. Lehajtottam sisakom arclapját és egy szisszenés ismét jelezte, hogy bekapcsolt a légszűrő. terepszállásban a csapóajtó fölé álltam, megragadtam a fogantyút vagy bármi, olyan alkalmasságot, amellyel nyitható az ajtó, majd összeszedtem minden erőmet és felnyitottam. Csigalépcső fogadott bennünket, meg sötétség. / gondolom nem hagyták nekünk égve a villanyt /
- Előre megyek, ha minden tiszta, rádión szólok.
Azzal elindulok lefelé az újdonsült kriptánkba, kezemben a PDW és nyugodtan megyek lefelé. Igyekszem a körülményekhez mérhetően csendben járni. Nem lenne jó, ha nyikorogna alattam az egész kaszni és odalent, mondjuk mindenféle mutánsok ébredeznének a jöttünkre. Nem mintha megijednék tőlük, a Holy Mary igen komoly tűzgyorsasággal rendelkezik, előbb ólomködbe tudom burkolni a folyosót, minthogy azt mondanák, hogy ... izé... Bakfitty. Persze, lehet, hogy inkább nyáladznának és őrjöngenének, de ez most mellékes. Leérek a sötétségbe és körülnézek. Még mindig óvatosan haladok, az előttem feltáruló folyosón és igyekszem alaposan megfigyelni a környezetemet. Semmi. Majd egyszer csak elérek egy ajtóig. Eléggé úgy tűnik, hogy nem csatornaajtó. A kérdés az, hogy kap-e valahonnan áramot. Semmi kedvem elektromos ajtókkal bíbelődni. Megérintem a sisakomon a rádiógombját és a megszokott recsegés után, már hallhatják is a jelentésemet.
- Lépcső tiszta, folyosóba torkollik. A folyosó végén egy ajtót látok, nem értek a kinyitásához, remélem hoztak magukkal lámpát, mert nem vagyok vakvezető kutya. Folyosó biztosítva, jöhetnek.

É-Bronx, Park

Szőrös mutkó, reménykedek hogy nem én vagyok az akire utalt ez alatt. Futásnak eredek de a mezítlábas futás úgy néz ki hasztalan volt, a bokrokból elű tűnő árnyékokból gondoltam. Az is megfordult a fejemben hogy talán hallucinálom őket, úgyanis éreznem kéne a szagukat, de csak látom őket. Erre azért nem veszek mérget és kerülgetve őket menekülök előlük, kisit hajtó vadászatra hajaz ez a módszer, arra terelnek épp amerre ők akarnak, nem kéne hagynom mert csapdába futok. A két kattanás jelezte a gondokodási idő lejártát, túl későn kapcsolál kis lány. De ez nem golyóköpködő fegyver hangjának tűnt, szerencsére tényleg nem, éreztem a hátamon a tompa ütést, aztán mielőtt reagálhatnék már a lábaimon is érzem a szorítást amiből tuti esés lesz amit a kezemmel próbálok tompítani, amiket aztán szintén leszorít valami. Mocorogni kúszni próbálok, ekkor ézem hogy nem csak a kezem és a lábam van fogságban hanem az egész testem ami hirtelen a pánikot és félelmet kezdte kiváltani de igyekeztem megőrizni a hideg vérem ami nem igazán sikerült, a düh kezdett felül kerekedni talán mert korlátozzák a szabadmozgásom és hiába erőlködtem, rohadt. Rohadt egy érzés ez, hálót dobtak rá mint egy állatra, valószínű hogy ezek az emberek úgy is tekintenek ránk, bundás mutánsokra, a vonások tényleg stimmelnek nagyjából de ne már, cs...mindegy, nem kapom fel magam ezen épp behálóztak, mi vagyok én, hal? Meg is érkezik a vezérük, tesz is egy kedves bókot, amiről eszembe is jut egy nagyon régi rajzfilm és lehet nem kéne de nem bírom ki hogy ne válaszoljak valamit, én és a nagy szám, igen.
-Na de fővadászúr, ezt nem a haszontalan ebnek kellene mondania.-közben próbálom kiszabadítani magam mocorgással, ha a kezem kiszabadítanám a karmaim segíthetnének kivágni magam a fogságból, amiket közben ki is engedtem.
Ficánkolással (khm vergődéssel) együtt jár persze a morgás és a macska farkam ideges mozgatása, csak nehogy ezzel mégjobban betekerjem magam, nem mintha amúgy számítana szinte mindegy mit csinálok elkaptak, azon csodálkozom hogy még nem lőttek le mint gondolom a többit, talán azért mert nem támadtam.
-Kérdezhetek valamit? Mi értelme van ennek az vadászatnak? Mintha mi választottuk volna hogy ilyenek legyünk.-próbálom lecsekkolni a fickó arcát és megjegyezni, mert ha innen kiszabadulok élve, asszem jövök egy hálával ezért.

Manhattan, Times Square, Celio bár

A megjelenő magát a szüleim által mellém rendelt testőrnek fickónak nem igazán hiszek és amíg bizonyítékot nem kapok, nem is fogok. A hirtelen rögtönzött ötletem nem volt épp a legjobb de ez jutott eszembe, jobb mintha itt enném magam. Az üzenetemre szinte azonnal kapok választ, halkam felcsipog a telóm még a tükör munstra közben, kaparom is elő a kis kütyüt azonnal és megnyitom az sms-t. Hát nem épp az áll benne amire számítottam és igen, zabos lett az öreg ahogy azt gondoltam is. "Kérd meg az új testőröd", na persze, le ne essen a selyem köntös a válladról te féltő és gondoskodó...ˇ Vele gyere, ne egyedül!" jujj még bajom esik, 22 év alatt nem történt semmi, most hirtelen megnőtt az értékem mert az epekövem gyémántból van vagy tudja a büdös franc, nyomorodjon meg a nagy féltésében, utálom ha követ, figyel vagy ellenőriz valaki. Egyáltalán mért nem tudok én erről, luxus lett volna szólni nekem is hogy hééé lett egy saját testőröd mert....., itt az indok és akkor talán nem nyomok ilyen figurákat és mindenki boldog, neeeeem, az túl egyszerű. Közben ki viharoztam a mosdóból a beleflé tartó csaj úgy ugrott félre mintha egy rally kocsi haladt volna el hirtelen, nem merem elképzelni hogy romboltam kifelé. Amikor kiérek ösztönösen Mr Abrams-ra kapom a tekintetem aki épp beszél valakivel, na vajon kivel, 3 lehetőségem van kitalálni, ugye?
Nagy nyugtató sóhaj és megindulok a férfi felé aki közben befejezte a beszélgetést és kérdőn nézett rám. Amikor oda érek megállok közvetlen előtte.
-Tudja a konkrét okot hogy miért kell mellém testőr? Ha igen örülnék ha megosztaná velem ha már a kedves munkaadója nem szándékozta megtenni ezt a kemény 5 percet igénylő műveletet.- láthatja hogy én se vagyok valami boldog, se nyugodt.
-Ja, és elnézést az előbbiért de ha mindenkinek hittem volna aki csak így oda sétált és elő kapott egy névjegykártyát akkor most azt hiszem nem itt lennénk.
Közben lassan alig észrevehető lépteket teszek a pult felé reménykedve hogy követ és választ ad a kérdésemre, addig nem nyugszom amíg valami értékelhető választ nem kapok.

- Olympia kaszinó, Bronx - Hjuchia Sakura


- Bizonyosan fel is élik a csemeték a szabadidejét. Bár remélem, hogy tudok lopni majd idejéből. Amit említettem kutatás kapcsán kíváncsi lennék véleményére is és esetleg ha ön is lát benne lehetőséget a segítségét is szívesen látnám.
Az asztal egy négy személyes volt ahova leültünk mi így. Gyermekei is az asztalnál kaptak helyet, nem igazán meglepő. Ételválaszték is van, hogy kinek mi van szájízére.
- De majd beszéljünk erről egy későbbi időpontban.
Teszem még hozzá majd a tálalt ételeket végig nézve én is választok, méghozzá a tésztát. A maszkom enyhén megemelkedik a szám előtt, de még így sem lehet belátni alá. Az ital kérdését én is megköszönöm de nem kérek mást. Aztán pedig apró falatokkal én is nekilátok a vacsorának. Közben körbe-körbe nézek a teremben néha vizsgálódóan.

~Földön kívül, Peak űrállomás közelében – Joseph Soltzbauer~

A kért Hydra páncélom nem viselhettem a küldetésen, helyette SHIELD egyenruhát kaptunk, amit nem teljesen értettem. Nem ismernek minket, tehát kurvára mindegy, hogy mi van rajtunk, valószínűleg ígyis-úgyis rájönnek a dologra, ha már látnak minket, hiszen nem ismerjük a SHIELD protokollt, és ha szemtől szemben kell beszélnünk, úgyis lebuktatjuk magunkat. Vagy ha nem is, valami gikszer mindig van. Na mindegy, feldobom az "álcaruhát", és elteszem a kért felszereléssel együtt, amibe beletartozott a hi-tech fegyverzet. Miután precízen felszerelkezek, illetve elpakolok a táskámba, kész vagyok az indulásra, ahogy Blokk is. Teleport, a séta túl megszokott, és találkozunk Vízióval.
- Üdv, Vízió. - köszöntöm, nem tudom miért, de valahogy magától jön a dolog. Ez után ismét teleport, és láthatjuk a Földet felülről. Nem mondom, szépen néz ki meg minden, de nem nézelődni jöttem. Jött is a hívás a SWORD-tól, és jelzek Blokknak, hogy hagyjuk Vízióra a beszédet, ő valószínúleg jobban kezeli az ilyen helyzetet, ismeri a protokollt, illetve minden csili-vili képessége van, ami most jól jöhet. Amennyiben viszont nekünk kell megszólalni, úgy Blokkra hagyom a dolgot. Én itt nem sokat tudnék hozzátenni a dologhoz, nem tudom mit és hogyan kellene mondani, így inkább csendben maradok. Amennyiben vizuális kapcsolat van, úgy teszek, mint aki dolgozik, és azért nem beszél, nézegetem a műszerfalat, ellenőrzöm a dolgokat.

Felszerelés:

~Olympia kaszinó, Bronx~

Számítottam a reakcióra, de meg kellett próbálnom. Az istennő szemei szinte villámokat szórnak, még szerencse, hogy nem olyan pusztító erők istene, mint Zeusz, vagy egyéb komolyabb górék. Sóhajtok, és fejet hajtok a nő előtt, jelezve hogy behódoltam akarata előtt. Intenék az egyik minotaurusznak, de nem akarok túl feltűnő lenni, úgy döntök inkább odasétálok az egyikhez. Azonban mielőtt ezt megtehetném, egy másik férfi lép hozzám. Bemutatkozik, hát persze, tudtam jól hogy itt van, és megrázom a fejem. Elutasítanám a kérdését, hogy nem tartozik rá, de ha a lövöldözés elfajul, akkor a hely sincs feltétlenül biztonságban.
- A környéken valószínűsíthetően lövöldözés folyik, a kaszinó továbbra is biztonságos, illetve hamarosan kivizsgáljuk az ügyet. Ne aggódjon. - mondom végül, és elfordulok, a minotauruszokhoz lépve.
- Te és te - mutatok két szimpatikus példányra - irány a park, ahol valószínűsíthetően lövöldözés folyik. A barátnőm is ott van, elsődlegesen őt mentsétek, illetve biztosítsátok a helyszínt is. Nem engedhetünk a területünkön belül random lövöldözést. Gyerünk. - adom ki a parancsot, aztán a tömeggel együtt én is az étkezőbe indulok. Kissé feszült vagyok Jenna miatt, de próbálom ellátni a munkámat a lehető legjobban, elcsendesítem háborgó gondolataimat, és az emberekre koncentrálok, próbálom kiszűrni a problémás elemeket, figyelem a ruházatokat, a viselkedéseket, és felkészülök esetleges zavarra is. Ha tényleg megtámadtak minket, akkor valószínűsíthető, hogy itt is probléma lesz.

Queens kikötőtérség, Queens

Eddig szinte gond nélkül halad az akció (leszámítva a biztonsági rácsokat) és remélem, hogy másik két társunk szintén sikeresen bejutott az épületbe.
A csarnokba érve jelzek páromnak, hogy helyezzen el néhány robbanótöltet, miközben én fedezem. Bár sehol nem látok mozgást a közelben, továbbra is éber maradok és fülemet hegyezve állok őrt amíg ő dolgozik.
Ha semmi nem zavarja meg a folyamatot, akkor tovább haladunk, hogy még egy-két helységben megismételjük ugyanezt.
A két folyosó közül mindenesetre azt választjuk amelyik az épület belsejébe vezet, hiszen a hátsó rész a terv szerint nem a mi dolgunk.

Olympia kaszinó, Bronx

Egy cseppet sem nyugtatta meg a fiatal srác és nem csak azért mert azért fizették, hogy aggódjon. Egyszerűen csak bólintott és rosszalló kifejezéssel az arcán elfordult. Bal mutatóujjával már nyúlt is a rádió adó gombjához, hogy készültségbe helyezze a külső embereit, amikor az ablakokon át természetellenes fény hatolt be a terembe. Odakapta tekintetét a legközelebbi ablakhoz. A következő pillanatban azonban már az arcát védte és a földön feküdt. A robbanás ami megrázta az épületet és betörte az ablakokat valószínűleg ideiglenes hallás károsodást okozott neki is, meg a többieknek is. Bizonyosan kellett pár másodperc ahhoz, hogy füléhez elérjen a csengés. Agya azonban pörgött. Az adrenalin fokozta szívműködés miatt dübörgött a hallójáratait behálózó erekben a vér. Lassan felállt, de nem kezdte magáról söpörni a törmeléket. Ha valahol üvegszilánk fúródott volna a bőrébe azt csak mélyebbre nyomná egy ilyen művelettel. Helyette a rádiójáért nyúlt és ellenőrizte: működik-e még. Ha igen, vagy ha feltételezhetően igen, azonnal aktiválta az adót és utasításokat ordított bele.
- Egyes és kettes konvoj a Bravo találkozási pontra! - adta utasításba, hogy a gépjárművek haladéktalanul menjenek a személyzeti bejárathoz. Közben megindult ahhoz az asztalhoz ahol Jonesék ültek és nagyon reméli, hogy a többi testőr is így tesz. Amikor és ha odaér folytatja az utasítgatást. - Azonnal evakuáljuk magukat! A személyzeti folyosón át és megyünk a legközelebbi AIM létesítménybe!

Felszerelés:

É-Bronx, Parkok

A mocorgás tényleg nem volt célra vezető, csak erősödött a háló szorítása, egyre inkább belevágott a bőrömbe úgyhogy próbáltam nyugton maradni. A megjegyzésemre csak egy jó ízű nevetést kaptam válaszul és előkapott egy méretes kést. Oké, asszem tényleg komolyan gondolta az ágyelős dolgot, ha nem vág közbe valami tényleg kinyúlok és a háló anyaga erősebb annál hogy magamtól ki tudjak belőle szabadulni, ciki, ez most nagyon ciki. Ahogy közelebb lép a torkomban kezd dobogni a szívem és nehezedik a levegővétel, biztos a halálszele. Tényleg itt a történek vége? Legalább valami szebb végzetet kaphattam volna, nem egy "prémvadász" kezére jutni. Már csuknám a szemem, legalább a rövid kis filmem hadd pörögjön le nyugodtan előttem amikor valami éles fény gyúl fel az égen, ne már ez annyira elcsépelt, már az alagutat se látom de a fényt már igen?
De nem, ez nem az a fény, ez elkezd dolgokat dobálni ami meg is ment, a pasit pontosan fejbe csapja mire a feje szép robban és puffan mellettem a földön a kést olyan ügyesen elejtve hogy kis erőfeszítéssel elérjem. Köszi, akár mi is vagy, de ha ez arra akart célozni jobb embere nem leszek, nem is tudok lenni...jó talán egy picit megpróbálok javulni. De a kis tárgyak hullása gondolom nem marad abba, nem csak ide csapott le, hallom ahogy bekapcsolnak a riasztók valahol és csörömpölés is megüti a fülem úgyhogy ez csak mázli volt hogy így kapta el az emberem, engem is simán kiüthet ilyen szép módon. Sietősre veszem a figurát és nyújtózok a késért, ha ez megvolt kivágom magam a fogságból és felpattanok, a cuccaimat amiket elejtettem felkapom és keresek valami menedéket, a lényeg hogy minél közelebb legyen és védjen. Mondjuk egy szobor ami van akkora hogy be tudjak húzódni alá vagy ha elég közel van már az utca egy kapualjba bemenekülni és összehúzni magam. Óriási szerencsém volt, pedig már kezdtem feladni úgyhogy ha sikerült megfelelő menedéket találni ahol eléggé biztonságban vagyok a hulló tárgyaktól és kifújhatom magam, megvárom amíg befejeződik és elindulok megint a kaszinó felé. Ha ez az egész tovább tart 10 percnél akkor azért dobok majd egy telefont hogy egyben vagyok és mondtam hogy megoldom, igaz ha az égiek nem avatkoznak közbe akkor már kiszedtek volna a bundámból de ezt nem kell tudnia, max majd később.

Manhattan, TS, Celio

Oda álltam a konkrét kérdéssel a testőrhöz aki elkezdte igazgatni a nyakkendőjét, kínos a helyzet, látszik rajta hogy nem ő akart az az ember lenni aki elmondja, igen az apám is megtehette volna, de az ilyesmit, a "piszkos" részeket, szereti át sunyizni másnak. Don hajlandó volt válaszolni, zsarolás, ráadásul velem zsarolják, majdnem olyan mint a váltság díj, csak itt nem rabolnak el, én meg gyanútlanul mászkálok a városban és amikor kedvük van, lecsapnak rám, igazán aranyos. Gondoltam hogy nem fizetett, magamtól is rá jöttem volna, sok pénze van, nagyon sok, és az ilyenek általában a legolcsóbb megoldásokat keresik mindenben. Mondhatjuk hogy kiült az arcomra a döbbenet, de elég gyengén, a különösen kegyetlen rész nem igazán tetszik, alapból az sem hogy pont a mi családunkra szálltak rá, amúgy ha eléggé ismerték volna apámat akkora anyámmal fenyegették volna de mindegy, biztos azért mert ő szinte sose lépi át a küszöböt, 0-24 otthon, nehéz az ilyet elkapni. Ez az egész testőr dolog is arra megy hogyha elkapnak ő azt tudja majd mondani hogy ő megtette amit tudott , na persze. A szemem forgatva indulok a pulthoz, amikor észre veszem hogy követ gyorsítok a lépteimen majd elfoglalom az egyik széket. Nem mondok semmit, nem is tudok, rengeteg dolog ugrál a fejemben de...fölösleges ezeket kimondani.A pultnál se rendelek semmit, ő kikéri az ásványvízét, megvárjuk míg kihozzák és folytatja.
-Támogatom az ötletet, túl sok az ember.
Majd hirtelen mindenki elkezd ki rohanni az utcára, valami van mert mindenki azért siet hogy ő legyen elől és felvehesse a dolgokat, nem tudom mire gondoljak de ezek után valahogy nem érdekel ami ott történik, sőt van előnye a dolognak.
-Szerintem ez tökéletes alkalom a lelépéshez, hátsó kijárat? -nézel a férfira miközben leszállok a székről.
Várom a választ és az utasítást hogy mi legyen most, kérdezek is.
-Mégis milyen helyre gondolt pontosabban a jól védhető alatt?

X kerület, Bronx

Adraian-t választás elé állították és ő el is mondta miért és mit választ. Biztos volt benne, hogy így nyílt utcán nem támadnák őt meg. De tévedett. Még védekezni sem volt ideje. Térdre zuhant és csak a mellkasából ömlő vért látta. A sokk miatt még nem érezte a fájdalmat. Látta, hogy a fickó most akarja megölni, de ekkor történt valami. Adrian nem is tudta felfogni mi történt csak azt, hogy menekülnie kell mert több lehetősége nem lesz. Denevérré változott és elrepült. Remélve, hogy a fickó nem ismeri ezt a trükköt.

Dragunov próbálkozik az ajtónál. Mivel magába motyog, arra gondolok, hogy valamit ki akar agyalni, hogy feltáruljon előttünk Pandora szelencéje. Még engem is megkérdez, bár én nem vagyok éppen valami jó a zárnyitásban. Megvonom a vállamat.
- Megpróbálhatnám leemelni a zsanérról, de nem úgy tűnik, hogy lehetséges lenne. Srácok, valami ötlet?
Vonnám be a gondolkodós műsorba a többi ügynököt is, amikor befut egy komolyabb hívás. Az egész világot támadás érte? Még jó, hogy az arclap takarja az arcomat, mert úgy pislogok, mint hal a szatyorban. Elindulunk visszafelé, mert úgy tűnik, hogy a Zolás bázis, most éppen másodlagos. Amikor kiérünk a raktárba, a tető be van szakadva és aprócska tárgyak vannak a padlón, amik elütnek a már korábban látott hajléktalanok által összehordott holmiktól.
- Biológiai támadás? Nem kellene, akkor a háttérben maradnotok? Én halott vagyok, bármilyen vírust vagy baktériumot sírva fakasztok, de ti ... finom vacsora bármelyikőtök, ha tényleg biológiai támadás.
Mondom azzal kiveszem Dragunov kezéből az általa felvett tárgyat.
- Húzódjanak hátrébb! Ha robban, legalább maguknak ne essen különösebb bántódása.
Mondom, azzal megvizsgálom az aprócska tárgyat. Egy szisszenés és felnyílik az arclemezem, egyszerűen a levegőbe szippantok bele. Ha bármilyen szaga van, akkor azonnal kellene éreznem. Illetve szemügyre veszem, hogy van-e benne bármilyen jelölés.
- Fingom sincs, hogy mi lehet ez. Még sosem találkoztam ilyesmivel. Tudják mit?! Én összehordom ezeket a cicomás kis vakarcsokat. Határozottan gyorsabb vagyok, mint maguk, induljanak el és derítsék fel a raktár környékét, hogy merre vannak, a mikuláscsomagok. Rádión szóljanak ha találnak vagy valamilyen egyéb érdekességbe ütköznek. Ha már itt vagyunk a raktárnál, elkezdhetném ide összehordani. Aztán majd bevisszük a központba.
Azzal első körben, elkezdem a raktárban lévő apró alkalmatosságokat összeszedegetni és egy kupacba hordani. Az lesz a legbiztonságosabb, ha egy helyre hordjuk az összeset.

– Queens kikötőtérség, Queens –

A hirtelen felragyogó fényre ösztönösen odakapom a tekintetemet, ezért egy pillanatra el is vakít a jelenség.
Támadó állásba helyezkedek és jelzek a társamnak is, bár biztos vagyok benne, hogy az ő figyelmét sem kerülte el a dolog.
Mikor az ablakok betörnek és apró tárgyak hullanak a folyósóra az első gondolatom az, hogy megtámadtak minket, ám elleneséget nem látok sehol és a tárgyak mozgása is véletlenszerűnek tűnik. Biztos ami biztos alapon kicsit arréb húzódok, hogy ne érjenek el a lezuhanó darabok.
Társam és én mindketten némán kutatunk egy esetleges célpont után, de nem találunk semmit. Miután úgy tűnik nem vagyunk közvetlen veszélyben, a földre hullott apró tárgyakat közelebbről is megvizsgálom, persze puszta kézzel inkább nem nyúlok hozzájuk. Ha nem találok arra utaló jelet, hogy az egészségünkre rövidtávon károsak lennének akkor tovább haladunk amíg el nem érjük a páncéltermet. Itt megkíséreljük "kinyitni" az ajtót, hiszen mégse tenne jót az akciónak ha az épület felrobbantása után a páncélterem tartalma sértetlen maradna.