Tükörvilág

Staten Island, romos raktár - Svarog és Sentinel

Rádión megkapjuk az újabb instrukciókat. Ki kell mennem és meg kell vizsgálni a helyszínt, nyomok után. Remélhetőleg találunk is valami hasznosat. A bázisra visszatartó járműbe, besegítem a halott társunkat és Dragunov ügynököt.
- Jó repülést! Kívánjon sok szerencsét! Igyekszem vigyázni a srácokra.
Mondom és hüvelykujjammal a maradék ügynökre mutatok, akik velem jönnek. Elvégre nem kell ám mindenkinek Dragunov körül sürögni, bőven elég, ha a maradék háromból egy tart a sérült társammal. Miután hátrébb léptem, hogy a felszálló jármű ne okozzon sérülést, és egy utolsó pillantást vetettem a hazatérő egységre, egy tisztelgéssel köszönök el. Majd a megmaradt ügynökökre pillantok.
- Elment a macska, cincognak az egerek. Haláli murit csapunk. Maga, tudom, hogy kiváló pilóta. A helyszínen az lesz a feladata, hogy beizzítva tartja a járgányt és repül egy-két kört. Minden gyanús mozgást, jelentsen. A be nem jelentkezett erősítéstől kezdve, a hőbörgő, lázongó tömegig. Ketteske, a maga dolga a seggem őrzése lesz. Nem, nem a Pridera gondoltam, hanem a be nem kalkulált események esetén kell valaki, aki fedez. Lépjünk ki, nekem napfelkeltéig szól a műszakom.
Tartom meg az eligazítást, a jó pilóta ügynök megkapta feladatnak, hogy cirkáljon a járművel a terep fölött, amíg a ketteskének a dolga az lesz, hogy engem fedezzen. Ezután beülünk a megmaradt járgányba és elindulunk a helyszínre. Amikor elhelyezkedtem az ülésben, a diszpécsert is felhívom.
- Itt Sentinel, Dragunov ügynök úton haza. Ismétlem: Dragunov ügynök, úton haza. Egyelőre nincs szükségünk erősítésre, ne küldjenek ki senkit a helyszínre a srácok közül. Ismeretlen anyag terjenghet a levegőben, ami mutánsokra halálos. Dragunov ügynök fertőző lehet, legyenek óvatosak. Sentinel vége!

Elmhurst, Queens- Sentinel

Amikor megérkezünk a terepre, elhűlök a látványtól. Hatalmas kráter, tűz, romos helyszín. Valami nagyon nagy eshetett le az égből, ha ekkora pusztítást végzett. Amikor landolunk egy parkolásra alkalmas helyen, megkocogtatom társaim sisakját. Majd megszólalok.
- Ezek komoly technológiai kütyük. Egy pillanatra kapcsolják le a kommunikációs eszközöket.
Amikor ez megtörtént és beállt a rádiócsend, folytatom és meg is magyarázom nekik, hogy miről van szó.
- Nekem itt valami szaglik és az nem a füves cigi, amit suttyomban elszívtak a budin. Ez nem filléres játékszer, amit csak úgy elhajítanak. Tartsák nyitva a szemüket, ezt az izét, kell egy kis idő amíg átvizsgálom, addig senki élő embert vagy halottat nem engednek a környékre. Nem tudhatjuk, hogy a lakosságra milyen hatással van. Na, akkor munkára!
Mondom, azzal kiszállok a járműből és megindulok a hozzám legközelebb található roncsdarabhoz, hogy szemügyre vegyem. Elsőként fekete dobozt keresek, hátha volt ilyesmi alkalmatosság a gépen. Másodsorban, olyan jeleket, vagy technológiai maradványokat, ami arra engedhet következtetni, hogy a gyanú szerint Kree roncs, vagy sokkal inkább földi eredetű. A keresgélés közben, időnként megállok, kiegyenesedem és szabadjára engedem mágikus képességem egyikét. Történetesen mágikus jelenlét után kutatok. Aztán ha semmi különöset nem érzékelek, akkor folytatom a vizsgálódást. Ha valaki oda jön, akkor finoman felhívom a figyelmét arra, hogy távozzon a helyszínről. Mégpedig.
- Ez S.H.I.E.L.D. műveleti terület, a katasztrófa helyszíne életveszélyes, haladéktalanul távozzon. Ismétlem, távozzon!
Mivel nálam van a PDW-m, ezenkívül egy orbitális nagy kommandós kés is fityeg az oldalamon, remélhetőleg meggondolja magát minden élő ember fia és nagy ívben elkerüli a helyet.

~ Bronx, Olympia kaszinó~

Csak sikerült végre ideérni, azt nem mondhatnám hogy épségben de legalább sikerült. Mielőtt bementem még hisztiztem egy kicsit az utcán, a megszokott erőmmel és energiámmal lehet ez kicsit pusztítóbb lett volna de így kb magamban tehettem csak kárt, talán szerencsére. Miután összeszedtem magam, befejeztem a görcsös próbálkozást és küzdést az egész világ ellen felkeltem és leporoltam magam. Úgy ahogy rendbe szedtem magam mintha nem történt volna semmi különös és nem most akartam volna darabokra törni valamit, mondjuk egy autót, igaz a bundámmal nem tudtam mit kezdeni de ez van. Így hát elindultam befelé, igaz legszívesebben haza mentem volna de van még valami amit teljesítenem kell. Még utoljára töröltem egyet óvatosan a szemem alatt hogy leszedjem az elfolyt festéket és beléptem magabiztosan az épületbe, kissé erőtlenül de maga biztosan. Furcsa hogy egy ilyen krízis helyzetben ilyen könnyedén bejutottam és nem állított meg senki, pedig pont ilyenkor kéne oda figyelni, a káoszban ébredeznek a haramiák meg a többi segítőkész ember. Pont amikor beléptem hallottam meg Mich szavait, most jutott eszébe küldeni segítséget? Az cuki, ennyi idő alatt már el is kaparhattak volna, de mindegy nem történt meg, nem idegesítem magam a "mi lett volna ha" gondolatokkal inkább, csak sóhajtok unottan és az ajtófélfának dőlök karba font kézzel, megvárom míg végig mondja.
-Könnyebb feladatot is adhatnál nekik. - mosoly, teszek pár lépést közelebb - Szia, mint mondtam, megoldom, -igaz, nem sokon múlt és nem is rajtam- látod, kutya bajom. - tárom ki a karjaim mutatva hogy nem sérültem meg a kopott bundám leszámítva, azt hiszem, majd elengedem a kissé műmosolyt- Na ez is meg volt, - jegyzem meg magamnak halkan- Ha nem haragszol most haza megyek, -már ha van hova- nagyon ki vagyok. Majd találkozunk. - és erőtlenül fordulnék az ajtó felé hogy elinduljak ki majd Queens felé, bár biztos hatalmas a felfordulás, de nem érdekel, csak pihenni akarok végre. Van egy olyan sejtésem hogy ő nem fogja díjazni az ötletem és megpróbál itt tartani, adok neki egy esélyt úgyhogy ha utánam szól megállok, nem mintha ilyen gyorsasággal esélyem lenne lelépni, kb mint egy fittebb nyugdíjas, úgyhogy meghallgatom, mondjuk mindkettőnknek jobb lenne ha inkább visszavonulnék pihenni, morcos vagyok és fáradt, kész katasztrófa.

~S.H.I.L.D. negyed~

Ok, tudom mit kell majd tennem, remek, készülök. A becsapódó valami lökéshullámai földre kényszerítettek de kis szerencsétlenkedés után sikerült feltápászkodni, nincs idő, sietni kell. Meg is kapom szinte azonnal a parancs szót, hirtelen fel se fogtam úgyhogy volt egy kis kihagyás mire elkezdtem futni mint a nyúl, legalábbis én úgy éreztem, kicsit vicces ekkora sarkakon a futás de ha az életemről van szó, kit érdekel. Lövések az elsőtől még kissé összerezzenek majd mintha felébredt volna valami önvédelmi ösztön ahelyett hogy vissza néztem volna hogy Dont találták e el inkább csak jobban elkezdtem rohanni. Pár golyó súrolta is a jobb karom de ez csak még ösztönzőbb volt. A S.H.I.E.L.D.-ig csak nem követnek, az meg itt van velem szemben, hatalmas embertömeg ostromolja a kapukat és a katonákat aki próbálják őket vissza tartani. Mire gondoltak? Majd minden ide érkezőt beengednek aki jelenvolt a "csillag hullásnál", na ne nevettessenek, ezzel a felesleges hisztivel csak azokat akadályozzák akinek tényleg életbe vágó problémájuk van. Sok marha, keresztbe tesznek nekem. De várjunk csak, ezek egymást tapossák, menekülnek. Megvárnám itt amíg eltapossák a csorda felét a másik meg elzúg de addig kikapnak a tömegből és akkor the end. Az embereket kerülgetve próbálok haladni sietősen, remélem nem esek el vagy ilyesmi mert akkor se járok jobban. Végül sikerült kiszúrnom két katonát kicsit messzebb, megindulok feléjük szinte futva, amerikai focisokat megszégyenítve lökdösném arrébb aki az utamba kerül de kicsi vagyok és törékeny úgyhogy ez a taktika nem nekem való, ráadásul fáj is ahogy a sérült karom ütközik, maradok a kerülgetésnél, szalonlomozásnál. Ha sikerült oda vergődnöm magam eléjük ugrok,feltartott kezekkel reménykedve hogy ijedtükben nem kapok egy golyót a fejembe.
-Kérem!-rövid szünet a lihegés közben, plusz meggyőződés hogy figyelnek de mielőtt elindulnának -Kérem segítsenek, megtámadtak, azokat a lövéseket rám adták le, meg akarnak ölni, kérem! - mondom egyre kétségbe esettebben.
Messziről láttam ahogy a legtöbb embert lekoccolták de azok csak az ideiglenes katasztrófa miatt hisztiztek, ez viszont komoly gond, ha tovább mennek nem hagyom annyiban és egy kicsit követem őket, nem érek hozzájuk csak próbálom tartani a tempót ha megálltak és figyelnek is folytatom.
-Megfenyegették a családom, ez terrorizmusnak számít, nem? Kérem! Segíteniük kell!- kissé lemondóan már csillogó szemekkel, harapom a szám hogy vissza fogjam a hisztérikusan kitörni kívánó "Kötelességük lenne!"mondatot. Ha mégis ugyan arra a sorsra ítélnek mint a többi szánalmas pánikolót és tovább mennek még utoljára megszólalok kissé elhaló hangon.
-Tényleg vészhelyzet van, nem hagyhatnak itt.-de szinte biztos hogy nem érdekli őket - Így számíthatnak a "nagy hősökre" az emberek, szép mondhatom. -ezt már inkább a düh mondatja, de nem állhatok itt tétlenül, nem két ilyen futószalagon gyártott paraszton fog múlni a sorsom. Próbálok keresni egy biztonságosnak tűnő eldugott kis helyet az épülethez elég közel és találni valami elérhetőséget a neten vagy ha alapból van, használom azt. Ők az utolsó esélyem, nem adhatom fel. Ha találok egy számot hívom őket, szinte biztos hogy a vonalon rengetegen lógnak most de folyamat próbálkozok addig amíg nem kapcsolnak és el nem mondhatom amit akarok és nem kapok segítséget.

~Bronx, Olympia kaszinó~

Mire kiadom a parancsot, már hallom is az említett hangot magam mögött. Hoppá, ebből balhé lesz. Mindegy, szép lassan megfordulok, és intek a lánynak. Erre már fordulna is sarkon, igen, tudtam hogy hisztizni fog, mondjuk látom hogy nem kímélte őt a külvilág, mondtam, hogy siessen. Itt lett volna, akkor semmi baj nem történik, de nem, ő odakint kell rohangáljon.
- Kérlek! - szólok utána, és ha engedi, akkor oda sietek, hogy csak ő halljon. - Kérlek maradj. Itt a legbiztonságos, te is tudod, és ki tudja mi történik odakint. Így is majdnem belehaltam az aggódásba, de tudod milyen a családom... Nem hagyták, hogy érted menjek, pedig próbáltam. Nem hagytak egy perc nyugtot se, ha azt mondják ha kitépem a szívem akkor előtte érted mehetek, már rég lukas mellkassal feküdnék előtted... - kezdek magyarázkodni, és mielőtt közbevághatna, folytatom.
- Majd belehaltam az aggodalomba... könyörgök, ne menj ki. - próbálom magamhoz ölelni, és megcsókolni, ha engedi. Amennyiben ez sikerül, akkor tudom, hogy nem haragszik olyan nagyon. Vagy csak jól leplezi, nehéz kiismerni Jennát így utólag belegondolva. Amennyiben sikerül lerendezni ezt a dolgot, a többiekhez fordulok.

–Queens kikötőtérség, Queens–

A hullám ami falhoz vág minket nem sok jót ígér, és valóban amint túl vagyunk az első meglepetésen az atlantiszi uralkodócsalád egyik tagját pillantjuk meg. Úgy tűnik egyedül jött, de sose lehet tudni. Mindenesetre a puszta jelenléte arról tanúskodik, hogy valaki elárulta az akciót (vagy hogy szinte elképzelhetetlenül valószínűtlen balszerencsénk volt). Ez meglehetősen nyugtalanító, ám ha valóban elég "magabiztos" volt ahhoz, hogy egyedül jöjjön akkor még lehet esélyünk ellene, de mindannyian tisztában vagyunk vele hogy a McKenzie-ket nem tanácsos alábecsülni.
Közelebb lépek a nőhöz, miközben megpróbálok minél inkább észrevétlenül jelezni társaimnak, hogy húzódjanak távolabb. Még mindig magamat tartom a leginkább alkalmasnak a szárazföldi harcra, bár jelenleg légzőmaszk van rajtam és nem tudom, hogy a korábbi tüdő-összeomlásom maradandó volt-e.
- Mindaddig amíg tovább mérgezik vizeinket és folytatják az élővilág esztelen pusztítását! Vagy az uralkodócsalád szemében talán megbocsátható, hogy teljes fajok tűnnek el és egyre nagyobb területek válnak lakhatatlanná a felszíniek mohósága miatt? - kérdezem remélve, hogy a beszélgetés közben elég közel tudok merészkedni hozzá ahhoz, hogy kábító szigonyom lőtávolságán belül kerüljek.

SHIELD negyedhez, Manhattan – Joseph Soltzbauer,

Egyre közelebb értünk a SHIELDhez, ami egyre nagyobb tömeget jelentett. Próbáltam nem kelteni a feltűnést, nem lökdösni az embereket, meg semmi ilyesmi, elvileg megoldhatjuk innen kintről is a dolgot, és csak a B terv hogy be kell sétáljunk.
- Milyen közel kell jussunk? - teszem fel a kérdést, miután hallom a lövéseket. Higgadtan fordulok hátra, a hirtelen mozdulat nem lenne célszerű, olyankor az embert könnyebb felborítani, meg ilyesmi. Szóval a nyakam nyújtogatva nézek a lövések irányába, számítok a tömeg pánikjára, ezért próbálok stabil pozíciót felvenni, hogy ne tudjanak elsodorni.
- Mindenki nyugodjon le! -próbálom játszani a szerepem ha kell, és ha Vízió nem mondja, hogy maradjunk idekint, akkor halkan mondom a kommunikátorba. - Talán jobb lenne odabent próbálkozni. Nem hiszem, hogy idekint nyugtunk lenne, de persze minden javaslatot örömmel fogadok. - szólok csapattársaimhoz, bár Blokk eléggé bezombult itt. Ha meg Vízió fog csinálni mindent, akkor nem értem minek vagyunk mi itt. Mármint, eddig semmit nem tettünk hozzá a küldetés sikeréhez, és Vízió amúgy is egyszerűbben bejutna, hackelne, szedné az adatokat, és jönne haza. Kurvára feleslegesnek érzem magam. Közben valami szöszi lép hozzánk, és magyaráz arról, hogy őt biza megtámadták. Nem néz ki rosszul a kiscsaj, szívesen megerőszakolnám mielőtt megölöm, pont ilyeneket szerettem elrabolni régen. De sajnos most nem lehet, így kissé csalódottan rázom meg a fejem. Mi a pélót mondjak? Személy szerint kurvára leszarom a nyűgjét, de most álcáznunk kell magunkat. Vízió, remélem van valami ötleted. Ha az android hangját hallom, akkor úgy teszek ahogy tanácsolja, illetve azt is mondom. Amennyiben nem érkezik semmilyen segítség, és magam kell beszéljek, akkor megpróbálok valamit összerakni.
- Ne haragudjon asszonyom, de hivatalos ügyben járunk el éppen. Kérem ne tartóztasson fel minket, értesítse a hatóságokat, és nyugodjon meg. Maradjon mellettünk, ha attól jobban érzi magát, de ne akadályozzon minket.

Olympia kaszinó, Bronx

Theon nagyot sóhajtott. Sikeresen útnak indította Jones minisztert. Abban azonban csak reménykedni tud, hogy hat autóval keresztül jutnak a városon. Neki kéne vezetnie az autót és védenie a célszemélyt. Egy pillanatra elgondolkozott ezen, de aztán visszatért a jelenbe. Bíznia kell az embereiben. Ő már járt ott és megtette. Nem nézte min megy keresztül csak hajtott és sikeresen kijutottak a forgatagból. Peter, Zield idősebb testőre is kipróbált katona. Remélhetőleg úgy viselkedik és a feladatot nézi nem azt, hogy ki áll, fut vagy éppen fekszik a járdán. Nagy levegőt vesz és megrázza a fejét, teljesen visszatér a helyszínre, bár még cseng egy kicsit a füle. Amikor meglátta, hogy Sakura még mindig ellenáll és egy mutánst vizsgálgat elfogja a pulykaméreg.
- Lawrence, Ryan! - hívta fel Sakura két közvetlen testőreinek a figyelmét a parancsnoki láncban betöltött helyére. - Fogják a miniszter asszonyt és VIGYÉK a helyiek által biztonságosnak ítélt terembe. - A nyomatékos utasítást követően ő maga lépett a Sakura által vizsgált mutánshoz. Bal kezével megragadta a fekvő testet és elkezdte húzni a remélhetőleg haladó Sakura és testőrei után.

Felszerelés:

~Hát hát hát ezt rohadtul nem így képzeltem. Így gondoltam, hogy az egész világgal gond legyen. Csak arra, hogy most kivételesen ne New York hanem valami más. Mondjuk Japán vagy valami.~
A mutánsok helyzete is furcsa hisz egy műholdat lőttek le. És ez a támadás mégis mit jelent? Kik támadnak és miért? És mit kéne csinálni? Bár az utóbbi természetes. Hazamenni és bezárkózni mint jó civil lakossághoz illik, de azt úgy sem fogják megtenni Adran-nak pedig nincs is otthona. Elmehet Sam-hez vagy a nagyfaterhoz vagy egyéb ismerősökhöz, de nem akar senkinek sem a nyakába zúdítani egy sereg vámpírt.

Olympia kaszinó, Bronx

- Ismétlem. Kövér gáz, járda, autó borogatás. Nem számít újságos bódé, babakocsi, hajléktalan. Én adtam utasításba, én tartom a hátam. Ha ennek vége és nem kerülünk diplomáciai összetűzésbe az USA-val a doktor Jones biztonságba juttatása miatt akkor nem végezzük jól a munkánkat. Sem az amerikai állampolgárok értékei, sem pedig az állampolgárok élete nem számít, ha az elnökünket biztonságba kell juttatnunk egy saját létesítményünkbe. Remélem megértette. - hadarta gyorsan a rádiójába, miközben berángatta a mutáns ernyedt testét egy külön helyiségbe ahova sikerült Sakura miniszter asszonyt is betessékelni. - Ha kell kérjenek repülő autót, helikoptert, akármit. De végezzék el a kiadott feladatot. - Azzal zárta a beszélgetést és várta a további visszajelzéseket. Gyorsan felmérte a szobát, majd a távolabbi ajtóra mutatott. - Lawrence. Magáé az az ajtó. Ryan, öné a másik. Ha változás van rádión szólok vagy magukért küldök. Ha magukért küldök a jelszó... - egy pillanatra Sakurára tekintett. - Rókus. Most megtudom mik a további teendők.
Azzal kifordult a helyiségből és elindult visszafelé. Szemével a helyi biztonsági főnököt kereste. Remélhetőleg meg is találta, miközben valami...Theon szerint nőstényállattal ölelkezik vagy vitatkozik. Ezt sem tudja igazán eldönteni. Bár semmi baja a mutánsokkal, bizonyos faji keveredések meghökkentik. Jonesék legalább egyformák...de a látottak alapján értelmet nyer számára a kaszárnyákban sokszor elhangzott apád lehetnék ha a kutya nem előz meg felfelé a lépcsőn "áldások". Megrázza a fejét és közelebb lép az évődő párhoz.
- kmmm...miszter Nikostratos...Lupin vagyok, a AIM biztonsági szolgálattól...ismét. Mik a kiürítési és biztonsági tervek? További teendők?

Felszerelés:

SHIELD negyed

Kiszúrtam két katonát akikhez oda is siettem, kapok is némi figyelmet, keveset de többet mint a semmit. De hamar leesik hogy ezzel se jutottam előbbre, amikor elkezdi a mondandóját megforgatom lelki szemeim, a szokásos lerázós szöveg csak a kitartásomért kicsit megnyújtva, azért érezzem már úgy hogy ő megpróbálta a kis ujját moccantain a kedvemért. Hivatalos ügy, aha mennek haza a bázisra, végülis én egyáltalán nem oda szeretnék bejutni, dehogy. Ne tartóztassam fel őket, jajj elnézést akkor nem is zavarok és visszasétálok a gyilkosaimhoz és szólok nekik hogy most nem alkalmas, majd máskor jöjjenek mert az urak baromi elfoglaltak. Értesítse a hatóságokat, na jó ennél majdnem felkacagtam de csak értetlenül pislogok és alig hallhatóan megjegyzem ledermedve.
-Én azt hittem most épp azt csinálom....-úgy néz ki nagyon el vagyok tévedve, oké hogy szőke a hajam de, any*dat nézd már hülyének basszus kulcs, ez már tényleg rosszul esik, maradjak mellettük ha jobban érzem magam, esetleg az ölébe venne, kérem.
Mindenki ilyen tehetetlen vagy pont a leghülyébb feláldozható gyalogok díszpéldányait fogtam ki....vagy egyszerűen nekik nem az a fontos hogy a polgárok biztonságban legyenek? Az ilyen eseteknél azért fontos az a bánatos segítség hogy ne legyen rá kényszerítve az ember a cápák etetésére, elég sok pénzről van itt szó és ki tudja mire akarják felhasználni, de ezek amilyen "intelligensek" kb semmit nem fognának fel belőle vagy épp nem a lényeget úgyhogy nem pazarolom a drága időt pontosabb felvázolásra, csak megjegyzek valamit.
-Nézze, nekem annyi bőven elég ha eljuttatnak a kapuig vagy esetleg beljebb és utána megleszek. Csak egyedül a büdös életben nem verekedem át magam ezen a tömegen....főleg sérülten n...-ekkor vág közbe a gépfegyver ropogás amire reflexből féltérdre vágom magam és összehúzódok a füleim takarva.
Ez úgy hangzott hogy random belőttek a tömegbe, oszlatás ként vagy nem tudom de nem tűnt célzottnak, akkor viszont ha szerencsém van derékmagasság alá nem mentek sokkal úgyhogy a pici termetemnek hála le tudtam húzódni eléggé. A másik probléma a menekülő illetve kilőtt emberek akik rám eshetnek vagy eltaposhatnak, azt hiszem biztonságosabb lenne az egyik katona mögé bújni, merem remélni hogy van elég speciális az öltözetük ahhoz hogy ne sérüljenek nagyon, mert az enyém enyhén szólva se ilyen és az se árt ha elbújok a kutató szemek elől. De ha megindulnak a menekülők mögött igyekszem bujkálni és tartani velük a lépést. Csak hadd jussak be a létesítménybe, nem érdemlem meg ezt a halált, sose tettem semmi rosszat....vagy azt is megbántam.

Bronx, Olympia kaszinó

Pont jókor értem be, néha olyan tökéletesen tudok időzíteni hogy az már fáj, másoknak, rossz képesség. Amit mondtam, nem egészen gondoltam komolyan, igazából nem akarok haza menni csak ezt elnyomja a makacsságom, főleg ez után a szimpla intés után, nem tudom hova tenni, ha ennyi a reakciója akkor tényleg megmakacsolom magam és lépek is. Fordulok de ez csak ijesztgetés inkább, pár másodpercnél azért több időt adok neki a békítésre, amúgyis nehezen megy ez a megindulás, egészen eddig az utcán szívtam a fogam. Amikor elhangzik a varázs szó megállok még mindig háttal és összefonom a karjaim, dacosan felhúzva az orrom, közben oda siet hozzám, kissé felé fordítom a fejem és végig hallgatom. Magyarázkodás, kissé elmosolyodok rajta, aggódhattál volna mindenségit ha eltűnök és valahol meglátod a bundám, vagy szét folyt aggyal fekszek az aszfalton. Persze, tudom mik a kötelességei, csak egyszerűen nem akarom/ tudom felfogni, nehéz elfogadni hogy ők vannak az első helyen hol ott az én érték rendeben nincs előtte semmi és senki. Nem akarok hozzáfűzni semmit hangosan, csak lehajtom a fejem és sóhajtok egyet, amikor másodjára belekezd a beszédbe szépen lassan felé fordulok. Morcosan nézek rá mint egy sértett kis gyerek, csak gyilkosságra hajlamosabb beütéssel, de rá tapint a gyengémre és megölel, rövid időn belül kiengedem a karjaim én is és viszonozom, megszorítva, ami nem lenne egy kellemes dolog neki normál esetben de most nem vagyok valami jó erőben, gondolom jóval gyengébbnek érezheti, ezért is merem jól magamhoz szorítani. A vállára hajtom a fejem és halkan mondom.
-Nagyon megijedtem.
Közben elér minket a hír hogy az egész világot megtámadták és kimondottan csak a mutánsok reagáltak az eseményekre, mind halottak vagy haldokolnak, akkor lehet én is az utóbbin vagyok csak jól bírom vagy nem tudom.
-Pont azok akik rohadtul nem tehetnek róla hogy ilyenek...-jegyzem meg lemondóan, engedek a szorításon és lépek egyet hátra, nem mintha más tehetne róla hogy épp annak született de na, látok ebben az ellenségeskedésben egy kis irigységet meg tudatlanságot, na de mindegy, már megtörtént a baj.
Ekkor érkezik oda egy pasas aki megszólítja Mich-et, gondolom egy kolléga, nem akarok útban lenni úgyhogy elengedem és arrébb megyek pár lépést amíg beszélnek, legalább körbe nézek, hasonló állapotok uralkodnak itt is mint az utcán. Van pár halott, a többi vendégnek az ijedtségen kívül nem igazán van baja ahogy látom, nincsenek legyengülve vagy szétcsúszva, szóval valszeg itt minden mutáns megpurcant. Gondolom valami anyag szivárgott azokból a kis izékből és zárt térben durvábban ütött. Na ez nem valami biztató, araszolok kicsit az ajtó felé, most rám jött a para ha sokáig itt maradok nekem is elkezd romlani a már így se túl rózsás állapotom. A kitört ablakokon még jár a levegő de áh, nem tudom, ha kezdem gyengébbnek érezni magam egy kicsit is jelzem hogy nem tartom magam a kéréshez és ki akarok jutni innen a szabad levegőre.

~Joseph Soltzbauer~

A nő azt mondja, hogy épp a hatóságokat értesíti... hát nem teljesen, vagyis én úgy tudom, hogy a SHIELD nem éppen rendőri feladatokat lát el.
- Asszonyom, a mi dolgunk a terroristaelhárítás, és több államot, esetleg több országot érintő veszélyek, fenyegetések megakadályozása. Nem a sarki rendőrség vagyunk - világosítom fel, remélem most már érti. Nem, dehogy érti, tovább magyaráz, hogy ő át akar jutni a tömegen, meg ilyenek. Én meg meg akarlak erőszakolni, és utána felkoncolni apró darabokra egy rövid 12 órás kis kínzás után, segítünk egymáson, kicsim? Ha jól viselkedsz, a kínzásod közben is lehet egy kis erőszak... szerencsére megszakít a puskaropogás, vagyis szerencsére a fenét, ettől csak még nagyobb pánik lesz. Faszomat az emberekbe, tessék szépen sorban odaállni a támadók elé, lövessék le magukat, addig mi szépen besétálunk a bázisra.
Az a baj, hogy túl közel vagyunk, gyanús lenne, ha csak rendületlenül haladnánk tovább. Inkább megpróbálok tiszta célpontot találni a fegyveresek között, bár ez a tömegnek hála valószínűleg halva született ötlet, még is jobb, mintha elsodortatnám magam, vagy felhívnám a figyelmüket. Szóval ha tudok, akkor megpróbálom viszonozni a lövéseiket, lehetőleg halálos mértékben. Ha nem, akkor megfontolom a fedezék keresését, és a biztos lőállás felvételét.

Engedi, hogy megöleljem, sőt, viszonozza is, ez szinte több, mint amit vártam. Nagyon megijedt...
- Én is... - motyogom, és adok egy puszit az arcára ha engedi. Mielőtt folytathatnám, jön a hír, hogy világszerte halottak, vagy haldokolnak a mutánsok. Nyelek egyet. - Ez.. biztos téves. Aki jól van, az miért verné nagydobra? Nézz magadra, kutya bajod, csak egy kicsit nem vagy formában, de ennyi. Nem lesz baj. - hadarom, mintegy magammal is próbálom elhitetni, nem csak vele. Közben idejön a másik biztonságis, mire Jenna húzódna hátra, és egy pillanatra arra gondolok, hogy itt tartom, de végül engedek neki. Talán vannak dolgok, amiket jobb, ha nem hall. Megszólít a férfi, és kérdezgetni kell. Nem lefosom most? Kiürítés? Mi a fasznak? Odakint csak káosz van meg pánik, itt meg a nyugalom. Ez hülye.
- Egyelőre k-rva jól elvagyunk idebent, felesleges kimennünk az utcára, ahol őrültek viszik mániákus módon a számukra értékeseket, legyen az személy, értéktárgy, vagy bármi. Látott már káoszt közelről? Fejetlenség, rablások, erőszak... sokkal nehezebb lenne tartani a fegyelmet és a biztonságot odakint, ez az épület biztonságos, és tökéletes megfelel hogy kivárjuk benne amíg elül a por. Az egész világon szopnak a mutánsok, úgyhogy ez ellen se tehetünk semmit, nem hiszem, hogy a kórházak tudnának tenni bármit is. Felőlem az megy ki és akkor, aki akar, de én nem fogok kivezetni senkit, amíg nem ad rá okot. A jelenlévők biztonságáért felelek, nem pedig a hazajutásukért.

A mutáns akire ránéztem nem sokat árult el. Csak a vérzések voltak láthatóak így nem sokra mentem vele. Boncolni és teszteket végezni itt meg nem is tudok, vagy egyáltalán akarok. Kevés olyan személyt találnék ebben az épületben aki képes lenne tolerálni azt. Sokkal többre megyek a saját tapasztalataimmal. Viszont miközben ott guggolok a hulla felett a két testőröm két oldalról megtartva felállít a biztonsági főnök utasítására és elkezd átkísérni egy másik szobába. Ő maga meg a hullát kezdi el húzni utánunk.
- Na szép mondhatom! Tudok járni!
Persze a fogásból nem rángatom ki magamat, hogy önerőből sétáljak át a másik szobába. Félő, hogy pofára esnék az erőtlenségemtől. Ettől függetlenül viszont nem fogom az orrukra kötni, hogy mennyire vagyok jól vagy sem.
A biztonsági főnök elmegy én meg az egyik asztalhoz leülök. Nincs értelme a holtestet vizsgálni. A csápjaim is teljesen össze sorvadtak és még mozgatni sem tudom őket. Elég aggasztó gondolat, hogy ez történt a csápjaimmal. Minden esetre a blézeremet leveszem és az asztalra ledobom. Kikotrom a belső zsebéből a tollamat és egy kis a4-es lapot ami össze volt hajtogatva. Kihajtogatom és elkezdek rá írni. Hogy minden más mutáns hogy halt meg és mi vizuálisan látható rajtuk. Aztán áttérek a saját tapasztalataimra is. A rosszul létre a csápjaimra. Magam elé tartom a balomat és a tenyeremet nézve rákoncentrálok a gyógyító erőmre. Ez az egy dolog amit nem igazán tartottam karban így még mindig koncentrálnom kell rá, hogy működjön. De ennek van vizuális visszajelzése is legalább. Ha a zöldes derengés kialakul a kezem között akkor némiképp megnyugodok, leírom, hogy nem vesztettem el és a kezembe veszem az egyik csápot és elkezdem gyógyítani így. A regenerációm kihagyni látszik így is vagy csupán nem jutott még át a víruson. Nem igazán saját generált támadás érte a szervezetemet szóval szó sincs olyanról, hogy a vírus ellenszerrel együtt keletkezzen. Igen ez okozhatja a fennakadást a gyógyulásomban.
Amennyiben viszont nem jelenik meg a derengés a kezem körül kicsit remegni kezd a kezem. Leteszem az asztalra és, hát várok.
Vissza kell jutnom a laboromhoz. Ott legalább eséllyel tudok kezdeni bármit is a helyzettel.

Elmhurst, Queens - Sentinel

A központból szólnak, hogy valóban nem Kree támadás. Erre magamtól is rájöttem, elvégre ahogy elnézegettem a műhold roncsait, abból úgy tűnt, hogy emberi építésű és nem földönkívüli technológia. Valami bejárat félét is találok, de mivel gőzöm sincs a műholdakhoz és a űrutazásra használható eszközökhöz. Nem űrjáró vagyok, hanem vámpír a kettő nagyon eltérő dolog. Ennek ellenére némi recsegés után, értesítem az engem fedező társamat, hogy jöjjön ide. Amikor Ő is oda ér a roncshoz, megszólalok.
- Én bemegyek ebbe a roncshalmazba. Addig tartsa a frontot, ha valami baj van, szóljon a rádión.
Ezután bemegyek a kabinba vagy mifenébe és körülnézek. mivel nem tudom, hogy mi micsoda, valamilyen írást keresek. Aztán felnyitom az arclemezemet, ha voltak itt emberek akkor hagytak maguk után szagnyomot. Mélyen beszívom a levegőt, hogy minél több szagnyomot érzékeljek. Próbálom az általam ismerős szagnyomok közül, mint az égett bakelit, az elektromos kisülések és egyéb szagszennyeződésekből kiszűrni az emberek szagát. Mondjuk fingom sincs, hogy a korábban látott hulla az utazók egyike lehetett vagy szerencsétlen áldozat. A szaglenyomat "elfogása" után, elméletileg tudom azonosítani az illetőket. Ha sikerült a szagot befogni, akkor rádión, csak ennyit mondok a központnak.
- Sentinel szagot fogott. Ismétlem, Sentinel szagot fogott. Folytatom a kutatást.
S valóban, igyekszem a lehető legtöbb, összeszedhető nyomot és információt összeszedni, amit, csak tudok.

Queens kikötőtérség, Queens

A "kékvérű" igencsak naiv teremtés lehet ha azt hiszi, hogy harc nélkül megadjuk magunkat. Természetesen megpróbál a vezetőnk ellen hangolni minket, akiről persze mind tudjuk, hogy nem éppen a megtestesült jóakarat és őszintén szólva nem is az ő személyének, hanem inkább a közös ügynek tartozunk hűséggel.
Már épp lőtávolságba érek amikor elhangzik egy mondat ami felkelti az érdeklődésemet.
Nem lövök, legalábbis egyelőre. Úgy látom Neptun papnője beszédes kedvében van és nekem sincs ellenemre egy kis információ szerzés, hiszen még az is lehet hogy túléljük az estét és akkor még hasznukra válhatnak az itt elhangzottak.
Kissé lentebb engedem a szigonyomat, hogy úgy tűnjön mintha elbizonytalanodnék és kevésbé jelentenék fenyegetést, de annyira azért nem, hogy ne tudjak villámgyorsan célozni és lőni ha úgy alakul.
- Mi az a drone rendszer?

Olympia kaszinó, Bronx

- Vettem, várjanak egy pillanatot. - Fogadta a központból jövő üzenetet. A rádió gombjával váltott a biztonsági csapatok sávjára, ahonnan az imént megint csak kifogásokat hallott. - Támadás alatt állunk, háborús zónában. Nincsenek civilek, csak a biztonsági csapat és a védendő és célba juttatandó személy. Azonnal induljanak és ne ismerjenek akadályt. - aztán gyorsan "hallható" módba kapcsolata ezt a frekvenciát és már nyomta a "beszéd" státusba a központot. - Értettelek központ. Az elnöki párt útnak indítottam a konvojjal. Adjátok ki a GPS jeladók kódját, hogy a SHIELD megtalálja őket. Vége. - Azzal visszaváltja a rádiót, hogy ismét a biztonsági csapatával is beszélhessen a központot pedig hallja. Azon egy pillanatig nem gondolkozik, hogy miért szerepel ilyen gyengén a csapat. Viszont már érti hogyan rabolhatták el egyszer az elnököt és miért is van rá itt szükség. Aztán érkezik egy kompetensebb személy a helyi biztonságiaktól. ~ Végre ~ érkezett az impulzus az agyába, mert a teljesen megijedt és a félelemtől éppen csak nem reszkető fiatal srác láthatóan nem állt a helyzet magaslatán.
- Öt perc. Értettem és köszönöm. Összekészítem a védencemet. - Azzal fordult és gyorsított léptekkel elindult visszafelé abba a helyiségbe ahol Sakuráékat hagyta. Útközben vizes palackokat keres, ha kell a szerviz kocsikon, illetve cukortartókat. Próbál minél többet magához venni, de maximum négy üveget és fél kiló cukrot. Ha sikerül neki, az egyik asztalnál egyenlő módon tölti a cukrot a palackokba, majd folytatja az útját. Amikor megérkezik kiosztja mindenkinek, ha talált és kevert.
- Pár perc és jönnek értünk, átköltöztet az Olympia. Készüljenek fel. Ez pedig cukros víz. Segít.

Felszerelés:

~Bronx, Olympia kaszinó~

Az ölelés mindig jó, kiserült lenyugodni és tisztult a fejem, pedig már közel álltam a robbanáshoz. A globális mutáns mészárral meg nem tudtam mit kezdeni hirtelen, szar érzés de egy fecske nem csinál nyarat úgyhogy hiába tennék bármit. Aranyos hogy próbál nyugtatni de ezt szerintem még ő sem hiszi el, nem vagyok valami nem tudom milyen génekkel megáldott megamutáns aki túl él mindent. Jó, voltak rizikós kalandok amiket viszonylag olcsón megúsztam de az se a különleges képességeim miatt volt, ezt tuti megszívtam én is. Szar az élet, ez van, de mint amit az idegesítő halál békés emberek szoktak mondani, sose hagyjon el minket a remény, majd a síromban forogva is erre fogok koncentrálni.
Közben arrébb mentem nézelődni, nem pofátlankodok bele a taktikai megbeszélésbe. Kicsit hiányzik a macska farkam, annyira hozzá szoktam hogy így nem igazi az egyensúlyom, kicsit mintha ittas lennék, de még tudom korrigálni. Nézelődés közben, megérkezik egy másik pasi is,kicsit határozottabb jellem. Azért a babusgatás hallatán, kissé felvonom a szemöldököm és Michaelre nézek, úristen az a kemény 2 perc amit elvettem az életéből, lefoglaltam, nem tud tőlem dolgozni, most is a nyakában csüngök, menjen már. Jönne hogy vissza szóljak de nem tudhatom ki kicsoda és hogy reagálna, most mint kiderült az após jelölt az, nem valami szimpatikus, már most. A páromra nézek aztán a tagra, a tipikus merev tekintetem ami nem szokott sok jót ígérni de gondolom nem tenne jót az egészségünknek ha most nem fogná vissza a nagy szám úgyhogy csak nyelek egyet és magamban tartom és elfordulok. Beugat, mikor itt se volt, azt se tudja mi van, az én k*rva anyám hogy ide toltam a képem, sóhajtok és ha van a közelben egy szék inkább leülök, még dobok egy hátast az após kemény beszólásától. Ekkor veszem észre a minotauruszok megjelenését, kiürítés, át szállítás, csupa örö s bodottá, sóhaj.

Queens, Elmhurst - Sentinel

Az orrcimpáim kitágulnak, majd összeszűkülnek, ahogyan megérzem a két élőlény szagát. Intenzíven ízlelem a levegőt, hogy kellően rögzüljön a szag. Majd a további kutakodásom is eredménnyel zajlik, ugyanis felfedezek egy eleddig ismeretlen szimbólumot. Gyorsan megtudom állapítani, hogy nem Zola jelvénye.
- Mit röhögsz Polippofa?
Teszem fel a költői kérdést a ronda jelnek, amit már most szívből utálok. Eddig, csak Zola baromságait kellett megfékeznünk, de úgy tűnik, hogy mostantól mások is vannak a játéktáblán. Remélem nem olyan ötvözetből van ez a kaszni, hogy ne tudjam leszedni azt a lemezt, amire a jel lett felfestve. Egytonnás erőmmel, már csak letudom feszegetni. ha ez nem sikerül, akkor beleszólok a rádióba.
- Égi Vándornak, itt Sasfiók! Mindjárt csinálunk egy kis helyet, landolni kellene. Ismétlem landolni kellene a közelben, mert zsákmányra akadtunk.
Szólok rádión a köröző autónak, hogy mindjárt csinálok neki egy kis helyet a landoláshoz. Kilépek a kabinból, a közelben lévő nagyobb roncsdarab után kutatok, ami helyére le tud szállni, majd amennyire csak lehet, erőmet kihasználva félreteszem. Közben beszélek a másik társamnak, aki eddig figyelt.
- Készüljön, mindjárt megyünk haza. Berámolunk a technikusoknak egy keveset, ebből a jóféle hazaiból és már itt sem vagyunk.
Mondom, majd miután leszállt az autó, ismét megszólalok két társamnak.
- Én kirámolom a kasznit, maguk addig őrködjenek.
Azzal visszamegyek és az épebbnek, használhatóbbnak tűnő számítógép memóriákat, merevlemezeket és egyéb használható dolgot elkezdem kiszerelni, majd bepakolni a kocsiba. Még a jelet is megpróbálom valahogy leszedni, az autóban biztosan van használható szerszám ilyesmi célokra. Amikor végeztem a berámolással, a központnak beszólok.
- Ajándék becsomagolva, mikulás és a krampuszok útra készen. A helyzetemhez legközelebb, volt-e erősítés kérés?
Jelentem, hogy sikerült összeszedni, amit találtam, majd azt is, hogy szívesen megyek erősítésképpen. Úgyse értek a számítógépekhez, a bevetésemről, meg addig gondoskodjanak, amíg fel nem jön a nap. Utána már használhatatlan vagyok.

Charles dialin, Xavier iskola

A páros elindult, hogy a bolondozás után valami értelmesről is beszélgessenek egy üdítő mellett. Charles biztosan remekül festett a szétázott öltönyében. Nem vette le. Inkább idióta vigyorral viselte büszkén tette következményét.
~Ennél sokkal rosszabbak szoktak törtönni. Most olcsón megúsztam és nem is volt olyan rossz mulatság!
A robbanás és ami utána jött, már egyáltalán nem volt mulatságos. A fiú kezdett borzasztóan rosszul lenni és összeesett. Nagyon meg volt zavarodva és még azt is végig kellett néznie, hogy Claire mellette halt meg. Nem tudott szóhoz jutni. Az ő vicceit is lehetett utálni, de ilyet nem csinált volna.
~Ez nagyon durva vicc. Terroristák, akik az iskola ellen jönnek? Bolondok, csak azok lehetnek.
A fiú elájult ott az iskola folyosóján és nem tudta, mennyi idő telt el, mire észbe kapott. Körülnézett, hogy most hol volt, mert el tudta képzelni, hogy biztos helyre vitték már. Sőt azon lepődött volna meg, ha nem így volt. Az nagyon rosszat jelentett volna.

SHIELD negyed

A pasi még magyaráz nekem, nem az ő hatáskörük bla bla bla, akkor a francnak küldött ide a testőröm aki azért szerintem többet tud akkor mit kell ilyen esetekben csinálni, kit kell értesíteni. Belekezdenék a magyarázatba hogy én se ide jöttem volna, egy hozzáértőbb személy tanácsa volt ez úgyhogy nagyobb lehet itt a probléma annál hogy a mezei rendőrség aki a hatalmas aktivitásáról híres el tudja intézni, ám megszakít a lövések hangja. Össze húzom magam a földön, aminek hála én nem kaptam lövéseket, sőt még újabb horzsolásokat sem csak egy nagy adag vért a nyakamba. Valljuk be, nem igazán vagyok hozzá szokva ilyen mennyiségű vérhez, csak nézem a karom és a ruhám meg mindenem ahogy rám fröccsent a rahedli piros cucc és fetrengnek az eltalált emberek, mintha valami mini háború közepébe csöppentem volna. Rám is át ragad kissé a pánik, a levegővételem szaporább lett és kicsit remegek is, el is felejtettem a két jó madarat, el kell innen menekülnöm egy biztonságosabb helyre. Nem sokkal később pár szárnyas alakra leszek figyelmes az égen, ismerősek, felállnék a jobb kilátás érdekében de még nem merek. A csatakiáltásuk hamarosan azonosítja is őket, mit is gondoltam, itt egy csomó ember egy rakáson, még szép hogy élnek a tömeg gyilok reményével és ennek az egyik legjobb módja a gránát szórás, örülök hogy még ők is beszállnak a buliba, tényleg. Annyi haszon viszont lehet benne ha a gépfegyveresek nem velük vannak rájuk is szólnak egy kicsit, de ez csak akkor szerencse ha közben engem nem robbantanak le a lábaimról. Nahát, elszóltam magam mert nem soká érkezik is közénk egy gránát. MI a francot csináljak? Teszek pár szapora lépést hátra és egy elém vánszorgó alig lábán álló embert a gránátra lökök, egy másik sokkoló alakot meg magam elé rántok, a lökéshullám szinte biztos sodorni fog minket és a test rám fog érkezni ami nagyon fájni fog de vállalom a kockázatot ha ez meg véd a maradandó károsodásoktól, hisz nekik már úgyis mindegy, sérültek, valszeg úgyis elvéreznek vagy valami. Amúgy is mindenki a saját bőrét menti ha a halál rá mosolyog, ez bizonyított tény, az ösztönök veszik át az uralmat elnyomva a józan gondolatokat. Bár biztos nem élete legjobb napja a gránátfogónak oda vetett pasinak, de a nagy bumm majd feldobja, ehehe. Nem tudom ha a test alatt maradok halottnak tetetve maga megúszom-e a továbbiakat, igazából csurom vér vagyon én is meg minden, megpróbálom visszatartani a levegőm ha valaki erre jár, ami cserben hagyhat az egyedül a tűrőképességem ahogy fekszem itt a mocsok-vér-meg minden más keverékének közepén hullák közt, adjunk neki egy próbát, lehunyom a szemem és remélem a legjobbakat.