Tükörvilág

A Reneszánsz világhoz a multiverzumban nagyon közel eső realitás, ahol szinte minden teljesen ugyanúgy történt, mint a mienkben.

Manhattan, Celio klub

A hét elején még úgy láttam a hétvégét otthon töltöm, nem volt kedvem a megszokott kis helyünkre beülni és reggelig táncolni mint szinte minden hétvégén, kicsit monotonnak éreztem amit tudattam is a többiekkel. Erre találtak egyszerű megoldást, mint kiderült ők is unták már csak eddig senki nem adott hangot ennek mert úgy gondolta a többieknek jó, végülis a hangulatot mindig megteremtették maguknak de azért mégis, a környezet is számít, egy idő után ebbe is bele tud fásulni az ember.
Felpörgött barátunk aki olyan mintha óránként gurítana le egy kávét red bull-al keverve, berobbant az erkélyemre hogy talált egy új helyet. "Nem olyan mint ahova járni szoktunk de nem fogunk ki lógni, te mondtad kell a változatosság." széles mosollyal vezette fel az ötletét, már nem tetszett, "Irány Manhattan, vár minket a Celio", mindenki belement, adjunk neki egy esélyt.

Hát a hely nem egészen olyannak bizonyult ahogy leírta nekünk de ha már itt vagyunk, bulizzunk. Elég giccses, tele sznobbal de semmi gond, az árak is elég komolyak de azt sose néztük szóval, míg mások emiatt kifordulnak egy helyről mi kihozzuk az estéből a legjobbat. Kis iszogatás és táncolgatás után, feltűnt hogy valaki felfigyelt ránk, pontosabban rám. Külsőre nincs kivetni való, kár hogy a szemében égnek a szándékai, de nem utasítom el, higgye csak azt hogy ő a ragadozó és méltó prédát talált, max majd pofára esik. Hozott nekem italt, de aranyos, csak kár hogy ennyire hülyének néz, nem fogadok el egy idegentől italt amit csak úgy oda hozott, csak a pultnál amit előttem bontanak illetve öntenek pohárba. Őszinte leszek, ahogy átnyújtja az italt, mosolyogva kicsit elhúzom a szám.
-Bocsi, de nem bízok eléggé egy idegenben hogy elfogadjak csak így egy italt. -bájos mosoly és kislányosan illegetem magam.
De ha nagyon erősködik úgy teszek mintha elfogadnám és azzal a lendülettel teszem le magam mögé az asztalra és megvárom amíg ő mutatkozik be először, mégis csak ő jött ide, az elutasítás legkisebb jelét se mutatom persze közben, sőt.

Ruházat (felszerelés):

Olympia kaszinó, Bronx – Michael Nikostratos

Untam a bulit, de a család ezt akarta, hogy csináljam. Kidobófiú... bezzeg a testvéreim, ők szörnyekkel küzdöttek, hőstetteket hajtottak végre, a mai napig ismerni a nevüket, én meg mit csinálok? Rohadok az Olympia kaszinóban, kinyalva mint egy díszbuzi, és még Jenna sincs sehol. Ráadásul rohadt unalmas is az egész, egyszer kidobtunk egy csókát, mert molesztálta a nőket, fuh, micsoda izgalmak... Uuuuuunaaaloooom.
Mindegy, lazán sétálgattam, a ruhám alatt figyelt két megbízható pisztolyom ha behozhattam magammal, mondjuk elég érdekes volt a felállás. Valahogy úgy éreztem, nem illik hozzám a biztonsági őr posztja, nem is tudom miért, talán mert leginkább én szoktam a gondot okozni, nem pedig elhárítani azt. Nem baj, már készült enni a sok újgazdag pöcs, nem értem, hogy Jenna miért nincs még itt. Persze, nőből van, szeret késni, meg minden, de azért kezd sok lenni. Lehet, hogy fel kellene hívjam? Amennyiben nálam volt, elő is vettem a telefonomat, és kikerestem a barátnőm számát, miközben kiadtam a parancsot a hívásra a készüléknek. Rosszul éreztem magam a ruhámban, nem illett hozzám, hiányzott az egyszerű póló és farmer, de kötelező volt így felöltözni, úgyhogy lenyeltem a békát, sőt, karót is, vagyis kihúzott háttal mászkáltam a vendégek között, és figyeltem, hogy senki ne okozzon galibát - meg a bejárati ajtót, mikor sétál már be életem nője.

Felszerelés:

Észak Bronx, Park

Michael sokszor bejött hozzám a boltba hogy szórakoztasson,  ne unatkozzak bent egyedül és legtöbbször azzal noszogatott hogy megengedhetnék magamnak egy alkalmazottat aki helyettem tartja bent a frontot, valahol rajta vagyok az ügyön de még mindig nem akarok senkit a pult mögé engedni magamon kívül, na meg persze őt, de őt nem dolgozó ként.
Ami nap épp a boltban támasztottam a pultot és írtam a rendelő listát, ő szintén bent és valami buliról beszélt, ahha, pénzes buli a kaszinóban, ahol igazából melózik, csak nem akar unatkozni, ennyivel igazán tartozok nem igaz ha már ő is megtisztel azzal hogy itt van. Mint kiderült kiöltözős, ekkor vált a dolog nem tetszővé, nagy könyörgő szemekkel pislogtam rá, de nem, nem úszom meg, bele kell törődnöm, azért a csíkjaimat vállalhatom vagy szigorúan emberi külső is kell? Ezt azért lehet.

Szóval, az alkalomhoz megfelelően öltözve, már most utálom, elindulok. A metró felé tartottam amikor egy dolgozó megállított hogy ne is menjek le mert a metró meghalt, nagyon jó. Akkor fogok egy taxit. Azzal sem volt túl hosszú az utazás, dugóba keveredtünk, még a sors sem akarja hogy elmenjek, az univerzum is ellenáll, de nem, el kell mennem, így illik, meg hívtak és nem is akar ki. Úgyhogy kiszálltam a kocsiból, kutyagolnom kell, de bármilyen kényelmetlen is ez a cipő akkor is oda fogok menni. Az órámra nézek és látom hogy eléggé késésben vagyok, már mindegy, kutyagolva majd kések még többet, de ez nem az én hibám, ki a franc tudta hogy ilyenkor ragad be a város. Morogva fordulok a park felé, a legrövidebb út ha át vágok rajta és imádkozom hogy egy kószáló piás bakomnak se kelljen eltörnöm az orrát útközben, mondjuk jól esne, kicsit ideges vagyok...azt hiszem. A  park felénél tartok már és valami megcsapja az orrom, a jól megszokott lőporszag és vér, nem rám tartozik úgyhogy nem állok meg, sőt valamennyit gyorsítok a tempómon. Úgy teszek mintha észre se vettem volna mert el lennék foglalva mással és sietek, ami amúgy részben igaz is, gyorsan szedem a lábaim, néha alig észre vehetően, körbe nézve és hallgatva, követ-e valaki vagy hasonló. Remek még a telefonom és csengeni kezd, a táskám mélyén, persze hogy nem akad a kezembe, meg kell álljak elő turkálni. Ha sikerült megtalálni és senki nem szakít meg a cselekményben a nevet látva elhúzom kicsit kínosan a szám, na most kapom a letolást és felveszem félve beleszólva és szapora léptekkel haladva tovább.

Ruházat és felszerelés:

Mostanában a dolgok nagyon nem úgy jönnek össze ahogy Adrian akarná. Általa ismeretlen palik üldözik és akarják megölni a Sötétség hercege nevében. Adrian meg azt sem tudja, hogy mit nem a hagyományoknak megfelelően csinál és hogy miféle sötétség hercegéről beszélnek. Leginkább Drakulára gondol. Mostanában ismét Bronx-ban rejtőzködik. Sam háza túl feltűnő volt.
~Talán az a gond, hogy nem koporsóban lakom és hogy nem nőket kísértek meg esténként. Esetleg a világmegmentéssel volt probléma? Francba ezt nem értem. Ez egyre rosszabb lesz. Közben meg ennem is kéne valahogy, de úgy hogy nehogy meglássanak mert akkor már a zsaruk is a nyomomban lesznek. A pokolba!~
Jobb ötlet híján megindult a szokásos portyájára és közben vigyázott nehogy megtalálják.

Egy romos raktár, Staten Island - Svarog és Sentinel

Még mindig nem szoktam meg teljesen az új státuszomat. De, azt hiszem ez várható is, hiszen pont én szívtam meg a legjobban jelenlegi állapotomat, hiszen meghaltam. Ezt nem igen lehet feldolgozni egykönnyen. Nyúzottan és fáradtan ébredtem, nem tudtam pihenni. Ma sem, ahogyan eddig egyetlen egyszer sem tudtam rendesen kipihenni magamat. Most éppen a feleségem volt a ludas. Egész nappal azon agyaltam, hogy mégis miért kellett, csak úgy elmennie? Aztán rájöttem, hogy baromság ez az egész. Mégis mit mondanék neki? Szia Édesem, örülök, hogy látlak képzeld meghaltam? Elég hülyén venné ki magát a dolog. Mire talán egy picit tudtam volna pihenni, a luxuskoporsómba épített csipogó, hangos pirittyelésbe kezdett. Ez annak a jele volt, hogy vendégem van, aki nem utolsósorban Shield ügynök és a legközelebbi kollégám, amióta meghaltam.
- Brown, az ég szerelmére, pont elaludtam volna.
Mondtam, miközben felültem a koporsómban és megdörzsöltem a nyakamat. Brown jó fej volt, az első két hét után, megszokta, hogy egy vámpír a közvetlen munkatársa. Sok mindenben segített nekem, elsősorban abban, hogy elintézett olyan dolgokat, amiket én, necrotikusan hátrányos helyzetemből adódóan, nem tudtam volna kivitelezni.
- Wilson, ezt mondhatnám én is. Tudod te hányszor aludtam éjszaka, egy ágyban, amióta együtt dolgozunk?
- Négy éve egyszer sem. Tudom, ezt már megbeszéltük, de azért választottak téged, mert bírod az éjszakás műszakot. Kitaláltak a mai napra valamit?
Kérdeztem, miközben egy szál boxerben elgyalogoltam a fürdőszobához. Ugyan halálom óta nem izzadok, ebből kifolyólag büdös se szoktam lenni, de berögződésképpen többnyire zuhannyal kezdem, illetve zárom a napot. Amíg zuhanyoztam Brownnak volt ideje átnéznie a ma éjszakára vonatkozó utasításokat. Voltak abszolút unalmas napjaink is. Nem tartott sokáig, amíg lezuhanyzok, nem szoktam elhúzni az időt. Elvégre drága minden egyes éjszaka, amit ezen a földön tölthetek még. Amíg átöltöztem, ő a konyhában főzött egy kávét, persze nem nekem. Én nem kávézom, nagyjából ... négy éve. Sok mindent nem csinálok négy éve. Például nem lélegzek, nem eszek és nem is iszok. Abszolút egészségesen élek, hiszen semmilyen mesterséges mérget nem juttatok a szervezetembe, nem úgy, ahogyan szegény halandók. Mire beléptem a konyhába a kávé már frissen gőzölgött a csészéjében és jóízűen kortyolta. Szürke nadrágot, inget és nyakkendőt vettem, szokásos módon a Shieldnél eltöltött irodai munkához öltöztem, amikor Brown az asztalra dobott egy aktát.
- Terepre mész Apafej. Nem ám, mindig lébecolsz a fűtött irodában. Valami lepukkant raktárhoz kell mennetek, a főnök nem te leszel, ne is reménykedj. Tudják a fejesek, hogy ellógnád az egész éjszakát, valami lebujban.
Kacsintott egyet tréfásan, mit sem törődve azzal, hogy még mindig az ujjamon hordtam a karikagyűrűmet. Annyi különbséggel, hogy a középső ujjamon hordtam. Így, amikor felmutattam, hogy jogilag nős vagyok...
- Ki lesz a góré? Valami aktakukac?
- Ezt buktad, ne is reménykedj. A csávó nagyágyú, Borisz Dragunov. A kis csajoknál bejön a fogvillogtatás, nála ne is reménykedj, hogy belé állítod a frászt! Kapd össze magadat, megyünk a központba, összekapod a felszerelésed, aztán már mehetsz is. Staten Island, imádni fogod, jó környék.
- Én is attól tartok.

- Hatásos tanács. Én mindig azt mondtam, hogy: Ne haljatok meg.
Válaszoltam Dragunovnak. Először azt hittem Brown elmondásából, hogy egy ugató seggfej lesz, de kezd szimpatikus lenni az ipse. A költői kérdésére, csak megvontam a vállamat.
- Melyik kotnyeles, civil tolná ide az arcát? Ha nem lennék halott, összeszartam volna már magamat, hogy bekrepálhatok egy ilyen helyen.
Amikor megálltunk a raktáról, olyan ötven méterre, felvettem a sisakomat. Szeretem, a Shieldes egyenruhához járt, semmi extra, csak rádió, hogy összeköttetésben legyek a szakasszal, meg légszűrő. Mintha, olyan nagyon szükségem lenne rá. A sisakom arclapja, egy kívülről tükörhatású fekete, plexi lemez volt, amin viszont én átláttam. Senkinek sem kell látnia a pofámat, hogy vámpír vagyok. Még akkor sem, ha a kollégáim tudják rólam. Nehezen tudnám eltitkolni a megnagyobbodott szemfogaimat, ahogyan a csillogó szemeimet se tudom könnyedén kimagyarázni. Oldalamon, tokjában pihent egy jó 15 centiméter hosszú kommandós kés. A világ legjobb ötvözetéből készült, az adamantium és verbánium után. Meg aztán, szeretem az ólmot, a jó sok ólmot. Így köteleződarabnak éreztem, hogy magammal hozzam gyorstüzelő barátomat. A PDW-t, elneveztem Holy Mary-nek, csak úgy ontja magából az áldást. Másik oldalamon, így helyett kapott egy a PDW-hez tartozó lőszer tartó. Szegény Mary, csak úgy nyeli a skulót. Golyóálló egyenruhám mellény részén, helyet kapott két tasak vér. Nem, a szanitéc nem én vagyok. Én Verdun vagyok, az első világháborúból. Szóval kiszállok a járműből, és körülpillantok. Igen jól látok, jobban, mint a srácok, akiket velünk küldtek, hogy biztosítsunk egy régi, romos raktárat. Borisz látásáról nem tudok nyilatkozni, még nem rendeztünk fedett-pályás távolba nézést.
- Parancs!
Nyugtázom, egyetlen, tömör mondattal a kiadott feladatot. Tény és való, hogy vadászeb módjára vagyok képes követni bármilyen nyomot, legyen az vizuális vagy szagnyom, esetleg hang.
- Jó tanács: ha valami balul sül el, próbáljatok meg nem a jelenlétemben vérezni.
Azért megpróbálom beléjük ültetni a parát. Elvégre vámpír vagyok. A parancsnak megfelelően, elindulok az épület felé. Igyekszem fedezéknek használni a kerítéseket, esetleges épületeket és közben nyitva tartom a szememet, meg a fülemet.

Felszereléslista
- Kommandós kés
- PDW, hozzá lőszer ( bőven elég )
- 2 tasak vér, utánpótlásnak.
- Shieldes golyóálló öltözet, hozzá egy sisak, rádióval és légszűrővel.

- Olympia kaszinó, Bronx -

Mindig is kíváncsi voltam a kaszinóra és most a jótékonysági est végett meg is tudtam nézni belülről ahova hivatalos voltam én is. A kaszinó és a birodalom szervezte meg közösen az eseményt és Dr. Zield-el együtt, ketten képviseljük a birodalmat.
Az est nyugodtan zajlik, kellemes a hangulat. A magam kis burkából is már gyakrabban mászok ki, bár inkább az ilyen alkalmakkor. Az a jó ha jó képet kapnak a birodalomról az emberek és ha csak azt tolnám amilyen vagyok hamar megkeseríteném az életemet csak. Azt meg nem kívánom megtenni. Bár pezsgős poharat fogok a kezemben miközben nézelődök és ha van olyan akkor váltok pár szót is de a pezsgő az nem fogy. Csak fogom a teli poharat.
Csak egy kisebb balhés részeg volt eddig gond. Ennyire sem igazán számítottam, hogy lenne. Remélem nem is sokat fog változni ez, nem is hiszem, hogy fog mert miért lenne.
Zield-el együtt érkeztünk meg (ha jó neked is  ) és ha csak nem kóborolt el szórakoztatóbb társaságot keríteni magának és ott van még mellettem akkor felé fordulva intézem a kérdésemet neki.
- Milyen program van az estére tervezve? Nem futottam át, az igazat megvallva.

Külső / ruha:

Salem, Xavier iskola – Charles Dialin / Zűrzavar

Vége lett a tanévnek. Charles szmára ez nem hozott akkora megkönnyebbülést, hiszen újra megbukott. Lassan már kezdhetett volna azon aggódni, hogy meddig lehetett ezt csinálni, hányszor járhatta az utolsó évet. Csakhogy nem volt aggódó típus. Most a rajzolásra kapott rá, az a szakkör megtette a magáét és a nyarát is ezzel akarta tölteni. Végre valami, ami kötelező volt és mégis érdekelte!
Ma nem tudta, hogy mi volt vele, igazi Zűrzavar-napja volt.  Talán a nagy szabadság miatt. Egy citromsárga öltönyt húzott fel, ami még soha nem volt rajta, mert túl idétlennek tartotta. Mára megfelelt. Nemrég elindult az iskolában, hogy tegyen egy kört. A hűtőből kivett egy két literes kólát és később a kávéfőző mellől egy doboz kockacukrot. Egy cukrot beledobott a kólába, rázogatta és mikor majdnem robbanásra készen állt a kóla, akkor átment egy másik folyosóra, ahol nem látták, mit csinált. Megkínálta vele az első lányt, aki szembe jött a folyosón.
- Szia! Van kedved meginni velem egy kis kólát?

A bál előtt.

Theon önéletrajza és az elbeszélgetésen adott válaszai, valamint felmutatott tapasztalata miatt hamar megkapta első "önálló" megbízását. Két miniszter és az egyikük házastársának biztosítását kellett megszerveznie egy jótékonysági esten. Nem számít semmilyen atrocitásra sem, ugyanakkor lefekvéskor sem tervezi hogy rémálom tör rá és végül a verítékében fürödve ébred. Egy esetleges támadásra, emberrablási kísérletre vagy őrült rajongókra fel lehet készülni. Felmerült az igény miszerint mindhárman egy autóval mennének. Ennek megfelelően választott járműveket. Összesen kettő páncélozott limuzint, és hat páncélozott kísérő autót készíttetett fel. Az "érkező" konvoj egy limuzinból és két páncélozott kísérő autóból állt. A limuzin elején két oldalt kis zászlókon fehér alapon nyomott, AIM logó kapott helyet. Értelemszerűen a limuzinban utazott a két miniszter és Hanna, valamint a lemingoidok. Emellett egy sofőr kapott helyet. A kísérő autókban egy sofőr, egy kocsikísérő, valamint a miniszterek testőrei ültek. Az első autóban, (amiben Zield testőrei ülnek) helyet kapott plusz egy fő. Őt jelölte ki Theon Hanna védelmére. Megbízható és jó ember. A második konvoj mása az elsőnek. Leszámítva a testőröket. Arra tartják majd tartalékban, öt percre a helyszíntől, ha a két miniszter külön-külön szeretne távozni. A fennmaradó két kísérő autót arra az eshetőségre tartják fenn, hogy Hanna szeretne korábban távozni.
Amikor a három kiöltözött vendég megérkezett az autóhoz, Theon fogadta őket. Kinyitotta előttük az utastér ajtaját és kissé meghajolt.
- Asszonyom, uraim. Theon Lupin vagyok, a biztonsági szolgálat tisztje. Ezen az estén én koordinálom az önök védelmét. Kérem, foglaljanak helyet az autóban. - Amikor mindhárman beszálltak, ő maga szembe állt az ajtóval és jobb kezével a zakója zsebébe nyúlt. Három érmet vett ki belőle. Mindenki kapott belőle egyet. Arany egydolláros érmék voltak egy több mint tíz éves szériából. Zield érméjén George Washington, Sakuráén John Adams, Hannaén Thomas Jefferson arcképe volt látható. Az írás oldalra azonban AIM logót vertek. - Apró jeladók. Ha úgy érzik veszélyben vannak, nyúljanak a zsebükbe és nyomják meg. A személyes testőreiknél csipog akik azonnal intézkednek. Ha csak távoznának vagy váltanának velük pár szót, elég ha odaintik őket. De misszisz Jones testőrét leszámítva ismerik az urakat. Megkönnyítenék a dolgunkat, ha a kicsik a közelükben maradnának. De én is figyelni fogok. Kérem forduljanak hozzám is bizalommal. Bár ha jól végzem a dolgom, észre se fogják venni, hogy vigyázunk önökre. Jó szórakozást. Hölgyem, uraim. - búcsúzóul még elmosolyodott, majd becsukta a kocsiajtót. Ő maga a limuzin anyósülésén foglalt helyet, majd megindította a konvojt a helyszínre.

Helyszínen

Megérkezéskor ő maga száll ki elsőnek és nyitja ki az ajtót a három vendégnek. Csak ő kíséri őket tisztes távolságból befelé. A többi testőr elkíséri az autókat a parkolóba, majd egy gazdasági vagy személyzeti bejáraton át lépnek be a helyszínre s a vendégek közé vegyülve közelítik meg a védendő személyeket. Mivel Theon nem számít támadásra, azt az utasítást adta, hogy próbáljanak elvegyülni és nem feltűnni. Mondjuk a száz kiló közeli Boone és Ross robusztusságával nehezen fognak beolvadni, de Boone tapasztalatával és Barrington szépfiús külsejével úgy vélte sikeresebbek lesznek. Hanna testőre is fiatal volt és jól szabott, de egyszerű öltönyében inkább hatott pincérnek, mint testőrnek vagy vendégnek. Theon megvárta, míg mindannyiukat megtalálta a szemével, nyugtázta helyzetüket egy bólintással és mosollyal, aztán megkereste az Olympia társaság helyi biztonsági vezetőjét. Bejelentkezett nála és kért egy közös rádiócsatornát is, amit figyelésre állított egyelőre a rádióján. Kért egy rádió ellenőrzést a frekvenciára. Önkéntelenül is a füleséhez nyúlt. Nyugtázta, majd visszatért az esemény fősodrába.
Folyamatosan figyelte a placcot. Hol az embereit, hol a védenceit ellenőrizte a tekintetével. Néha el-el vett egy pezsgős poharat, majd ugyan úgy tele visszatette egy tálcára vagy egy asztalra. Nem kortyolt bele. Tiszta fejre és éles érzékekre volt szüksége. Figyelte az embereket. Kereste a különös mozgásokat. Az eseménytelennek tűnő estén mégis volt egy kis fennforgás. Egy részeget kellett kivezetni. Remélte hogy ez lesz az eseményen a legnagyobb atrocitás és védencei remélhetőleg ezt sem vették észre.



//Ruházat:
Fekete hajszálcsíkos öltöny, mellénnyel, fehér ing, fekete nyakkendő apró fehér tulipán mintákkal. Fekete bőr kesztyű mindkét kezén, de az implant miatt hordja. A zakó személyre szabott, hogy esésével se árulja el az övén lévő pisztolyt.
Felszerelés:
- "Puha" golyóálló mellény, rejtve az inge és a mellény alatt.
- Walther CCP egy "belső" rejtett tokban
- Rádió a zakója belső zsebébe rejtve, fülessel, mikrofonnal.
- Mobiltelefon//

– Queens kikötőtérség, Queens –

Még mindig szokatlan kissé az érzés, amikor a kopoltyúim bezáródnak és helyettük a tüdőm kezd működni, de a váltás szerencsére gyorsan végbemegy.
Ahogy felegyenesedek és először veszek lélegzetet rögtön megcsap a felszín jellegzetes szaga. Társaim szerencsések, légzőmaszkjaikon keresztül nem érzik amit én. Akaratlanul is elfintorodok, ami egyszerre szól a bűznek és a küldetésünknek.
Biztos vagyok benne, hogy valamiért büntetésül kaptam ezt a feladatot, talán túl sokat akadékoskodtam mostanában. Tény, hogy többször is hangoztattam nemtetszésemet az utóbbi néhány akciónk célpontjával kapcsolatban, és a jelenlegivel sem értettem egyet. Egy olajfinomító, egy mélytengeri fúrótorony, egy gyár ami közvetlenül szennyezi az óceánt, de még az orvhalászok rozoga ladikjainak elsüllyesztése is haszonsabb lenne az ügyünkre nézve mint egy szórakozóhely felrobbantása. Ezzel az akcióval a felszíniek demoralizálásán kívül semmit nem fogunk elérni ami szolgálná hosszútávú céljainkat... de már nincs értelme ezzel foglalkozni, ideje a feladatra koncentrálni.
Alaposan körbekémlelek, ellenőrzöm a felszerelést és miután meggyőződtem róla, hogy minden rendben biccentek társaimnak és szinte teljesen nesztelenül megindulunk a célpont felé.
Alig lépünk azonban néhányat, amikor egy csattanásra leszünk figyelmesek. A zaj nem a közvetlen közelünkből jött, de a felszíni hang-kavalkádban nem tudom pontosan megállapítani a távolságokat. Akárhogy is, nem árt ha megszaporázzuk lépteinket, és talán egy kerülő útvonalat is választanuk kell, ha a zaj forrása túlságosan nagy figyelmet vonna magára...

Felszerelés:

Queens kikötőtérség, Queens

Ez volt a második napom ebben az érdekes világban. Ám de, még mindig nem sikerült megszoknom azt. Ez a folytonos nyüzsgés, mozgás, hangzavar… és még sokan is vannak. Bár, valljuk be, valami hasonlóra számítottam. Az emberek semmivel se törődnek, figyelmetlenek, sokuk gonosz és még felelőtlenek is. Éppenséggel körültekintetem a városon, a háztetőkön keresztül közlekedve, mondhatni úgy is, hogy őrjáratot végeztem, amikor az utóbbi álltásom be is bizonyosodott… Két autó ütközött, az egyik fel is borult. Ám igaz, hogy nem voltam valami közel a helyszínhez, de azt a csattanást, szerintem még a mi világunkban is hallották. Kicsit közelebb nézek, majd egy háztetőn megállok. A ház, csak egy pár méterre lehetett a balesettől, de véleményem szerint, nem lát meg senki. Nem lenne kellemes, hogyha észrevenne a köznép. Főleg úgy, hogy nem igazán vagyok hozzájuk öltözve, és még egy kard is van nálam. Kicsit jobban megnézem, majd látom, hogy az egyik autó előtt egy nő fekszik, aki eléggé vérzett, már nem igazán tehettem érte semmit, főleg a kellő tudás, és felszerelés nélkül. Nem tudom, hogy mi történhetett, azt meg főleg nem, hogy miért… Valószínűleg valamelyikük, esetleg mindkettőjük felelőtlen volt. De, miért ilyenek az emberek? Áhh, ne vonjunk  le következtetést, lehet, hogy csak megcsúsztak, vagy valami hasonló. Viszont, az is a felelőtlenségre hajazz… Ha nem lett volna ilyen felelőtlen, hanem épp az ellenkezője, szerintem meg tudott volna állni. Viszont én ilyet autót, még nem nagyon vezettem, sőt nem is igazán láttam, szóval, lehet, hogy csak én vagyok ilyen idióta. Amikor meghaltam, akkor kezdhették el ezeket tervezni, gyártani, majd eladni. Miközben azon agyaltam, hogy miért történt ez, a felborult autóból egy kisbaba hangja szűrődött ki. A fejemet azonnal felkaptam, hiszen egy ártalmatlan, vagy legalábbis még ártalmatlan, és tehetetlen kisbaba nem halhat meg. Ha meghal, az az én felelősségem. Viszont nem fedhetem fel magamat… Most mi legyen?  Ekkor eszembe jutott, hogy kaptam kis bogyókákat, amiket ha beveszek, a közemberek számára láthatatlan leszek, viszont aki genetikailag mutálódott, vagy csak szimplán nem földi teremtmény, esetleg kőzüllünk való, vagy egyéb helyekről, az bizony látni fog. Nem hiszem, hogy ezek az emberek között, lenne valamelyik is, ilyesféle „mutáns” .  Na, de tegyük fel, hogy mégiscsak beveszem azt a bogyót és lemegyek segíteni… Mit látnának az emberek? Kirepül az ajtó, és repked a gyerek? A fenébe már… Csak nem hagyhatom annyira.  Az a bogyó meg jó lesz későbbre. Leugrik a házról, amelyik nem is volt olyan magas, lehetőleg úgy próbálok, hogy ne vegyék észre és azon az oldalán ugrok le, ahol kevesebben járkálnak. Mihelyst ez a dolog megtörtént,  oda sietek ahoz a felborult autóhoz, mintsem törödve már azzal, hogy mi lesz, ha meglátnak…stb.  Hiszen, már elég nyílvanvaloan, sőt biztosan rengeteg ember tömörödött ott össze.Megpróbálom leszedni  az ajtót az ő oldalán, vagy ha kinyílik, akkor kinyitom.  Megpróbálom kivenni a babát az autóból. Lehet, hogy jól tettem és nem vártam a rendőröket, tűzoltókat, és a mentőket.  Ha sikeresen kivettem az a kisbabát, odamegyek a hozzám leközelebb álló, szimpatikus személyhez, majd átnyújtom neki a babát, miközben az arcomból a lehető legkevesebbet próbálok mutatni.
- Vigyázz rá! Remélhetőleg ne essen baja.   Mondtam az idegennek.  Majd elfutok, és mikor úgy érzem, már senki nem követ, felugrok egy ház tetejére, majd onnan figyelem tovább a karambol eseményeit.


-----------------------------
Felszerelés:
-Egy kard (NJK/"Lélekölője")
- 3-4 szem bogyó, amitől az átlag emberek nem fognak engem látni.
- Egy fekete kimonó, és egy pár "szandálpapucs". Mind kettőt viselem.

// Szerintem ennyi cuccmók bőven elég. //

Olympia kaszinó, Bronx – Dr. Zield Jones, Hanna Jones-Rider,

Zield és Hanna mindent az utasítások szerint tettek. Az állataik velük maradtak, Larry Zield vállán, Doug és Kelly Hanna körül haladtak. Minden hangot, szagot megfigyeltek. Theont mindketten köszöntötték és megköszönték a segítséget is két szóban.
- A szokásos, beszédek, ismertetők... Tessék - adta át a doktor minisztertársának a kinyomtatott programot.
Hanna elindult, hogy keressen valakit, akivel beszélhetett környezetvédelmi témákról. Kapcsolatokat akart építeni, részben ezért is jött, de persze a jótékonyság is érdekelte.
- Hogy van mostanában? Egészség, feladatok? Bírja? - próbált beszélgetni a doktor a Múmiával.
Az állatoknak mindketten adtak rágcsálni valót, hogy lefoglalják őket. A éhséget borzasztóa rosszul viselték volna.

Felszerelés:
Zield
- okostelefon
- iratok, tárca
- összecsukható túlélő kés - ha le kellett adni, leadta
- programlista az estéről
- világoszöld öltöny

Hanna
- világoskék kosztüm
- okostelefon
- iratok, tárca

Blokk:
- Mit várunk a tartályoktól? Mit tartalmaznak pontosan?
Blokk kérdése nem puszta kíváncsiság volt. Tudta, hogy a Hydra küldetéseken sok mindent nem mondtak el nekik a fejek, mint Strucker is, akinek az asszisztense tartott most eligazítást. Tudni akarta, mire számítson, mert aszerint kellett kiválasztania a felszerelést is.

Felszerelés: a választól függően

(Bocsánat, hogy csak ennyi, másfél óráig írtam azt a rohadt posztot és eltűnt az egész, nincs erőm újraírni...

~Joseph Soltzbauer~

Stucker báró új küldetést szánt nekünk, de természetesen nem ő maga ismertette ennek a részleteit, hanem az asszisztense állt előttünk. Tudtam, hogy klón vagyok, egy másolata az igazinak, Egyes direkt kérte, hogy tudassák ezt velem, tudta, hogy fel fogom tudni dolgozni a helyzetet, és ennek megfelelően tudok majd cselekedni. Nincs még egy ember, aki úgy ismer, mint én önmagam. Miután kaptam egy rövid sokkot - tényleg nem tartott sokáig, de azért még egy ilyen kaliberű szociopata őrült sorozatgyilkos, mint én, se dolgozza fel egyik percről a másikra, hogy az élete semmit nem ér, sőt, létezésének egyetlen oka, hogy néhány náci úgy gondolta, buli lenne istent játszani, és ezért leklónoztak, na szóval a rövid vergődés és üvöltés után mostanra higgadtan, és elszántan álltam itt. Ha sikerül a küldetés, tovább élhetek. Ha elbukunk, akkor meghalok. Ha pedig azon múlik a küldetés, hogy én élek vagy halok, akkor bármikor eldobom az életem, tudva, hogy semmit nem ér, a Hydra érdekében. Ezért akarta az eredeti, hogy tudjam mi vagyok. Okos húzás.
Szóval, műhold a bolygó közelébe, teleport, jegyzetelés. Egyszerűnek tűnik, mint a másodikos matekházi, mégse az. A rövid ismertető után bólintottam, miközben Blokk klónja kérdezett.
- Milyen ellenállásra számíthatunk? A műholdat mivel kell a bolygó közelébe juttatni? A tartályokat hogyan lőjjük ki? A sztatoszférát mivel monitorozzák ebben a realitásban, mekkora az esély a lebukásra? A SHIELD milyen fejlett itt? Milyen csapatot kapunk, és milyen felszerelést javasolnak a küldetéshez? Milyen hatást várunk el a tartályoktól, mire kell figyelnünk elsősorban ha már a Földön vagyunk? - tettem fel pontosabb kérdéseket, és vártam a válaszra.

Staten Island déli része, Svarog és Sentinel

Egyáltalán nem bosszantott, hogy jót röhögtek az utolsó megjegyzésemen. Sőt! Legalább kellően lazán tudják venni, hogy egy vérszívóval dolgoznak együtt. Ettől függetlenül, remélem tényleg nem nekem akarják majd a vérző sebeiket mutogatni, hogy eltalálták vagy valami hasonló. Igen hamar és viszonylag könnyedén, úgymond konfliktus mentesen tudom megközelíteni az épületet. Hamar megcsap a fertőtlenítő szúrós szaga. Próbálom a szagból megállapítani, hogy nagyjából milyen régi lehet. illetve különböző aprócska jelekből, hogy mennyi ideje lehet elhagyatott a raktár. Gondolok itt a szél által behordott falevelekre, aprócska gaz kinövésre a fal tövében, rágcsáló ürülék szagára és egyéb olyan jelekre, amik jelezhetik számomra, hogy mennyire frissen van elhagyatva ez az épület. Közben a kezemmel megérintem a sisakom rádiógombját és öt társam fülesében felcsendül a rádióstatikus zajjal fűszerezett hangom.
- Pozícióban vagyok, egyelőre tiszta.
Ismét körülnézek, ezúttal azonban olyan elektronikus riasztót, kamerát vagy egyéb ketyerét keresek, ami pásztázhatja a raktárat. Nem akarom semmilyen csapdába belerángatni a srácokat. Ha semmi gyanús jelet nem találok, ami csapdára utalhatna a csapóajtón kívül is, akkor ismét felrecseg a rádió.
- Tssk ... - statikus zaj, ahogy kapcsolja a frekvenciát - tíz-négy, a hely tiszta. Úgy tűnik, korábban már elpakoltak. Megközelíthetik a raktárat. Egy csapóajtó van a padlózaton, lehet, hogy célszerű lenne átvizsgálni. Mi a parancs?
Kérdezem, azzal várok, hogy vagy megérkezzenek a társaim vagy amire számítok, hogy Svarog előre küld engem, elvégre mégis csak egy vámpír vagyok, kevesebb bajom eshet nekem, mint az embereinek.

// Jól vagyok. //

X. kerület Bronx

Adrian nekilátott vadászni. Az  elveit még most sem adta fel. Tisztességes rendes fazonokat nem kap el. Viszont még a bunkó résegek is csapatostul jártak. Ez eléggé lehangoló mert jó darabig el kell kezdenie keresgélni. A mellette megszólaló hang megijesztette és egyből a lényegre is tért. A kérdés hülyeség volt és ezt tudta Adrian is.
-Addig menekülök amíg üldöznek.
~Miért mit gondoltok? Talán azt, hogy hagyom nektek, hogy megöljetek? Ennél több esetek lehetne.~
Viszont most Adrian nyugodt hisz tudja, hogy ennyi ember előtt nem támadnák meg.

É-Bronx, Parkok

Remek, persze hogy nem érek oda sehova időben, komolyan egyedül nem léphetek ki a lakásomból mert egyből ellenem fordul minden, ilyen szar lenne a karmám? Na mindegy, ráadásul rossz irányba haladok, pont a szag felé, ösztön? Nem, bambaság és a telefonom is csöng, szerencsére csak rezgőn van de tökéletesen meghallottam. Megállok mert ebben a kis táskában is nagyon elbújt az a nyamvadt telefon, na, sikerült elérni, mint ahogy vártam, épp hogy vetek egy pillantást a képernyőre fel is veszem, közben figyelek magam elé és halk hátráló lépteket teszek közben, túl hangosan sem beszélhetek de azért hallania kéne amit mondok. Gyorsan le kell tudnom ezt a telefont mert ha jól sejtem, olyanokra vadásznak itt mint én, elvégre itt szoktak gyülekezni, asszem kerülnöm kell majd, már ha sikerül megúsznom épp bőrrel mert nem vettek észre.
-Szia, bocsi tudom hogy baromira késésben vagyok de még a sors sem akarja hogy oda érjek, komolyan.  Rohanok, ha minden jól megy nem soká ott vagyok, már a parkon vágok át. -hadarom el és egy gyors reakció után már tenném is le, amit tudom hogy utál de muszáj, megijeszteni nem akarom, már pedig ha megindulnak felém....és ekkor elhangzik két lövés. Valószínű hogy ezt a telefonban is hallotta és a kiabálást is, sóhajtok egy nagyot.
-Azt hiszem most le kell tennem, a bundámra vadásznak, de nyugi, megoldom. Szeretlek.-közben kibújtam a cipőmből amit a kezembe is a veszek, a táska fülét meg át dobom magamon, gyorsabban hátrálok miközben elrakom a telefont majd megfordulok és futni kezdek az ellenkező irányba ahonnan a lövések jöttek, persze mezítláb, ami nem a leghigiénikusabb dolog de jobb mint tűsarkúban kopogni, halkabb és kényelmesebb megoldás. Ilyenkor nincs nálam egy nyamvadt fegyver sem hogy megvédjem magam, Mich is biztos beparázott, egyre jobb ez az este eddig. Közben figyelek hogy ne kapjak a hátamba egy lövést se, remélem nincsenek olyan jó adottságokkal megáldva hogy utol érjenek. Ha sikerül kifutok a nyílt utcára, asszem kerülöm a parkot ami elég nagy kitérő de nincs más választásom, nem akarok a vadászok karmai közé ugrani. Ne legyen dugó, légyszíves, hadd fogjak egy taxit, hadd menjek már, francba ezzel a várossal de utálom hogy ilyenkor beragad, már rég ott lennék. Ha elém kerültek megint irányt kell változtassak és menedéket keresni ahol biztonságban lehetek amíg tovább állnak.

Ruházat és felszerelés:

Manhattan, Times Square, Celio

Ebből azt hiszem nem lesz flörtölés, amit igazából nem is bánok, az igaz hogy helyes és kár érte de ez van, nem pasizni jöttem amúgy se.
Váratlan fordulat volt hogy miután vissza utasítottam az italt, megdicsér és mondhatni elégedetten mosolyog, valószínűleg a hajszínemből indult ki, köszönöm a bizalmat, de igazán, ki az a hülye aki egy ilyen trükknek bedőlne? Aztán át nyújt egy névjegyet, furcsán nézek rá de azért elveszem a kis lapot és megnézem, "Don Abrams", hivatásos testőr, mi? A szüleim küldtek, hát persze, mosolygok és megrázom a fejem.
-Még mindig nem értem ezt a nagy aggódást, -húzom a szám és nézem a névjegyet, nehéz elhinni ezt az egészet, a megjegyzésére hogy a falnál lesz bólintok - okké.
Majd lassan visszafordulok az asztalhoz, persze mindenki ugrik hogy mi ez az egész, körbe jár a névjegy, vannak akiknek ismerős a név. Mosolygok és meghúzom az italom, ebben csak az a szép hogy otthon nem tudják hogy ide jöttem és a névjegyen nincs feltüntetve hogy nyomozó lenne az úr, bár biztos meg vannak a fortélyok hogy tartsa szemmel titokban a mozgó célpontot, ez akkor se tetszik, kicsit le is hangolt, nem hiszem hogy utánam küldenének egy testőrt. Megiszom a maradék italom és elindulok a mosdó felé, feltűnés mentesen, amikor beérek, egyenes úton bevonulok egy üres fülkébe és bezárom az ajtót és előveszem a telefonom, de a hívást hanyagolom, írok egy üzenetet inkább, apámnak.
"Sziaaa! Tudom hogy késő van meg minden de ki jönnél értem? Nem vagyok valami jól, sajnálom, nem fordul elő többet. Légysziii. :'("
Ha vissza kérdez, egyértelmű hogy nem tudja hol vagyok és gyanús az alak, illetve felhívja a testőrt hogy mi ez az egész és hol vagyunk. Nem várom meg a választ, nem időzök sokáig, halkítok a telefonon és elrakom, biztos ami biztos lehúzom a wc-t és kisétálok a fülkéből, kezet mosok és vetek egy pillantást a tükörre elkenődött-e a sminkem és visszaindulok az asztalunkhoz, fél szemmel figyelem Mr. Abrams-t és várom hogy valamelyikünknek megcsörrenjen a telefonja vagy bármi. Apám azt hiszi beittam és azért vagyok szarul tehát amint olvasta az üzenetem azonnal hívni fog valakit roppant mérgesen és hogy "ne járassam le" a családot azonnal haza varázsol valamilyen módon, de vagy személyesen jön értem vagy nem megyek sehova, idegenek mellé nem ülünk be egy kocsiba, kivéve ha taxis. Nem tudom elhinni hogy testőrt küldenek, messzebbre megyek se küldenek senkit, bíznak bennem, mi a franc ez az egész?

Ruházat (felszerelés):

agytam a nagy idegességben, hol vagyok. Sentinel, örülök, hogy jól vagy:D
Olympia kaszinó, Bronx – Dr. Zield Jones, Hanna Jones-Rider,


A rendezvény célja nagyon dicséretes volt, Hanna teljes szívvel tudta támogatni, a doktort nem annyira érdekelte, de az AIM profiljába vágott és ezért fontosnak tartotta ő is. A kutatás, állatokkal kapcoslatos vizsgálódás volt az ő területe, nem ez, azért nem lelkesedett jobban. Hannának nem volt ideje most ismerkedni, mert át kellett vonulni a másik terembe. Ha volt ültetési rend, akkor azt követték, hogy ne okozzanak bonyodalmat, mivel erre fontos volt figyelni. A rendet is könnyebb volt úgy megtartani, ha mindenki a helyén volt. Megnézték, kik mellé szólt a helyük, azokat köszöntötték, mikor helyet foglaltak. Larry maradt Zield vállán, ha az asztalszomszédját, aki valószínűleg a Múmia volt, nem zavarta. Doug és Kelly Hanna lábainál üldögélt, ha ez rendben volt így. Ha a személyzet megkérte őket, hogy máshogy rendezzék el, akkor megmondták az állatoknak, hová menjenek és azok követték a parancsokat.Ételt kellett kapniuk, különben maguknak szereztek volna. Zield a falatozást úgy gondolta, hogy egy falat a madárnak, egy neki és így megosztja, amíg Larry jól nem lakott, Hanna is hasonlóan akart tenni az állataival. Ő megigazította a világoskék, térd felett végződő kosztümét, mikor leült, a doktor pedig a fekete öltönyt, amihez citromsárga inget és sötétkék nyakkendőt vett fel. Ha Sakuráva tudták folytatni a beszélgetést, akkor ő ennél maradt. Hanna az asztalszomszédjával próbált társalogni, ha már megvolt, hogy ki az, attól fügően vetett fel témát.

Mind a ketten megnézték a házigazdát, az elegáns görög nőt és mikor már ültek, a vendégseregen is végignéztek. Megint figyelték a szagokat, a hangokat és minden egyebet is. Ittak egy-egy korty ásványvizet, ha már ki volt készítve ilyen.





Hydra bázis, egy másik realitás – Tiger Greyson / Blokk

A szűkszavú informatikust kiegészítette a mindig sokat beszélő társa. A kérdések többségére általános választ kaptak, ami sejthető, ismerhető volt. Blokk ilyeneket nem szokott kérdezni, pedig néha hasznos volt a nyilvánvalóra is rákérdezni, mert kiderülhetett, hogy mégsem volt olyan nyilvánvaló és rosszul gondolta. A világ hasonló volt az övékhez, a különbségeket ismerték.A küldetés részleteivel kellett foglalkozni.

- Van-e esély arra, hogy ezzel Zolát kiugrasztjuk a bokorból és az ő csapatának ellenállására kell-e számítanunk?

A legutóbbi küldetés csúfos kudarcot vallott, túlélték, de nem kapták el a monitorfejű zsenit és alkatrészeket sem tudtak hozni onnan. Blokk pedig megvizsgálgatta volna azokat, hogy fejlesszen és megalkosson valami jót belőlük. Érdekelte itt is, hogy volt-e esély találkozni azzal a technolgiával és ellopni, hogy tovább fejlessze azt. A műholddal kapcsolatos teendőket megértette

~A fellövést, pozicionálást ők oldják meg, nekünk csak ott kell lenni és felügyelni a bomba indítását. Programhasználat, az nekem testhezálló és Joseph is nyilván azért van itt, mert az ő részét végee  tudja hajtani~gondolkodott némán.

Összegezte magában a további feladatokat is. Adatok gyűjtése a mutációk kiiktatásáról, a folyamat megfigyelése és dokumentálása, közben a rendszerek feltörése, ami az ő kompetenciája volt.

- Soltzbauer, megosszuk a feladatokat úgy, hogy a földre térés után maga dokumentál, én pedig a rendszereken dolgozom, amikhez értek? Vízió segítsége mindkettőben jól jöhet, magunkkal vinnénk valóban.


Felszerelés:

ha sikerült véglegesíteni és mindent megbeszélni, akkor

- alap Hydra-páncél gáz és villanás ellenni védettséget adó sisakkal

- a sisakban belső, zárt és védett csatornájú kommunikációs vonallal

- Desert Eagle 2 tárral

- katonai multifunkciós kés

- energiaalapú pisztoly, ha erre a küldetésre kérhetett ilyet

- hi-tech tablet ackerprogramokkal és biztonsági illetve biztonság elleni programokkal (tűzfal, kódfejtő programok, rendszerblokkoló alkalmazások, kicsapható vírusok, amik a saját gépére nem voltak ártalmasak

- videó és képrögzítő eszköz, hi-tech kamera, lehetőleg a legkisebb méretű és rögzíthető



(Bocsánat, hogy a múltkor leh

Salem, Xavier Iskola - Charles Dialin

A vicces kedvű diák egy nála még fiatalabb lányt talált meg, majdnem végzőst, akinek már csak egy éve volt hátra. Nem tűnt olyan butának. Claireről tudott pár információt, hogy nem itt lakott, csak kényszer megoldásként tartózkodott itt, amíg a szülei elutaztak.
~Akaratos lány és a családjával vlaami probléma volt, ha nem akart menni. Egy zavaros lélek nekem a legjobb.~
A fiú megpróbálta használni a képességét és a lány bizonytalanságba belekapaszkodva még jobban össze akarta zavarni, hogy ne tudja eldönteni, mi volt az igazság. Rá akarta venni, hogy legyen bátor és nyissa ki ő a kólát.
- Nem, már kaptam elég fenyítést, hogy ne szórakozzak ilyen butaságokkal. Csak kólázni szeretnék veled. Lányoké az elsőbbség
Kedvesen mosolygott és danyújtotta a flakont Claire felé és megnézte magának a lányt, a testét is és próbált visszaemlékezni, hogy milyen képességgel rendelkezett ez a lány. Jó mókának ígérkezett a dolog.
o

- Olympia kaszinó, Bronx - Hjuchia Sakura

- Áh, értem. Másra nem is számítottam.
Elveszem a felém nyújtott programokról szóló listát és át futom én is azt. Élőzenés vacsora, beszédek és adományozás. Szokványos sorrend. Megetetett és meguntatott emberek már könnyebben fognak adakozni is. Habár ez most nem az a társaság típus.
- Hát mit is mondhatnék. Nincs oka panaszkodnia egy ilyen kriptaszökevénynek mint nekem. Munkából van elég. Bár sosem fogok tudni dűlőre jutni magamban arra, hogy ez jó-e vagy sem.
Válaszolok a doktornak majd a magára figyelmet felhívó, terembe megérkező nő felé fordulok el. A házigazda volt az, Ms. Minerva és a vacsorára invitálta át a tömeget. Én is elindultam át és az ültetés szerint megkerestem a helyemet. Valószínű az egy egy cég, hely, bármi képviselőit egy helyre ültetik le így mi is a Dr.-al valószínű, hogy egy asztalnál fogunk ülni. Ha így van akkor felé sandítok.
- Most éppenséggel egy új projektet tervezek csak. Gondolatok, elméletek gyűlnek már de még semmi konkrétum.