Lower East Side, Manhattan

Azzal sem győzött meg, amikor mindenki láthatóan kezdte elhagyni a területet, már csak azért sem, mert ahogyan láttam Lucy kezdett úgy viselkedni, mint legutóbb, amikor gyilkolni akart, ha pedig ez megtörténik, nem akarok az ő közelében sem lenni. Még annyira sem, mint most, pedig már most sem akartam!
- Lehet, hogy segíteni akarsz, de én nem akarok olyan helyre menni, aminek csak a közelében is vannak SHIELD-esek – mondtam. – Nem akarok a közelükben lenni, erre ne kényszeríts és ne is kérj.
Szerencsére nem kellett a képességemet használni, a kérdéseire talán még felelhetek is, de nem akartam közelebb menni.
- A kérdéseidre felelek, de csak innen, nem megyek közelebb – mondtam.
Elvileg a Hulk is ott volt, az pedig mindennél rosszabb lehetőség volt. Nem tudtam semmit azokról, amit mondott, igen tudtam, hogy nem Pietro vezeti a Testvériséget, Raven utalt már erre korábban, de akkor is…
- Engem nem érdekel sem a SHIELD, sem más magasztos tervei – feleltem. – Én csak békében akarok élni úgy, hogy nem dugnak vissza börtönbe évekre a képességem miatt, csak azért, mert félnek tőlem… A Testvériség segített, letudom a tartozásom, utána valószínűleg folytatom a futást, a menekülést tovább…
Ami a menekülést illette, azzal egyetértettem, hogy kivisz minket, ha ennek az egésznek vége és Ravent is visszahozza.
- Rendben, én akkor itt az egyik sikátorban megvárlak, amíg végzel és vissza nem hozod Ravent. De ne legyenek illúzióid egy pillanatra sem bízom meg benned.

Telibe találtam, hogy Grantet akarja és ki is akadt tőle maximálisan. Komolyan ennyire hülyének nézett minket, hogy nem jövünk rá? De legalább Jean hamar kiiktatta, sőt mi több itt volt bent végig a helységben. Figyeltem, ahogyan nemes egyszerűséggel „kiküldött” mindenkit innen. Bár nekem lett volna ekkora a telepatikus erőm és nem csak annyi, hogy néhány Jedi trükköt tudok vele.
- Ebben a melóban nem csoda – mondtam.
Azon, amit mondott nem csodálkoztam, azon sem, hogy nem bízott bennünk Danvers, bármit beleültethetett volna korábban Essex a fejünkbe telepatikusan, vagy bárhogyan. Egyetértek az ezredessel? Azt hiszem, hogy ez a vég kezdete.
- Majd ha hagyják, hogy a Különítmény a SHIELD-től függetlenül működjön, akkor nem leszünk SHIELD ügynökök – mondtam.
Azzal tökéletesen egyetértettem, hogy Essexet és a Testvériséget meg kellett állítani, mert különben tényleg az jön, amit már mikor megmondtam, hogy ő fogja elpusztítani a világot, vagy éppen újra elérni azt, ami a jövőben volt. Bannerre nem figyeltem, Hajasbabának meg intettem, hogy menjen. Amíg ezek történtek és mások egymással beszéltek odafordultam Jean-hez.
- Miként gondolod, hogy tervezed, hogy megállítsuk Essex-et? – kérdeztem. – Segítek, még azelőtt, hogy mindent tönkretesz…
~ És újra elhozza azt, amit meg akar akadályozni ~ üzentem telepatikusan. ~ Miller mondta neki, hogy fejezze be, mert ezzel fogja az Eseményeket újra előidézni, de nem hallgatott rá… ~

Szerencsére belement abba, hogy ne kelljen menni, hanem itt maradunk és a feltételeim is jónak tűntek a számára, korrektnek. Mindez némileg megnyugvással töltött el, annak a fényében persze nem, hogy még mindig itt voltam a közelben és Lucy is. Eszem ágában sem volt többet kérdezni, azt már megtanultam, hogy a legjobb tudatlannak maradni, mert akkor legalább amiatt nem árthatnak nekem, amit nem tudok. Arra, hogy óvatosak legyünk bólintottam, de azt, hogy vigyázzak erre a lányra, aki a legtöbbször úgy néz rám, mintha ki akarna belezni nem akartam. A szemeim kissé elkerekedtek, amikor a Különítmény két tagját is említette, hogy bennük bízhatunk, nekem eszem ágában sem volt. Már régen megtanultam, hogy senkiben sem bízhattam, csak saját magamban, főleg nem a SHIELD tagjaiban, különösképpen a Különítményben. Inkább csak figyeltem, hogy elfut arrafelé, ahova minket is vinni akart, majd egyszerűen összeesett az utcán és újra kék volt. Akkor ez lehetett a pont, amikor már nem irányította. Felpillantottam az égre, vihar készült és a mögöttem jövő hangtól összerezzentem. Arrafelé fordultam és egy alakot pillantottam meg, nagyúr? Vajon mit akart és ki lehetett ez? A szavai alapján tudta, hogy ki volt a telepata és végül be is mutatkozott. Döbbenten pillantottam rá, itt volt végig és nem vette észre az a nő? Milyen félelmetes erővel bírt ez a férfi?
- Üdvözlöm uram! – köszöntem. – Ugye nem akar csak úgy besétálni abba a csapdába, amit az a nő készített önnek?
Reméltem, hogy azért több esze van ennél, mert lehet, hogy kivitték a civileket, de vajon az épületekből is?

- Engem aztán nem érdekel csináljátok – vontam meg a vállamat.
Nem érdekelt, hogy hány darab SHIELD-es agyát kell feltörni ahhoz, hogy a halembert kiszedjék onnan, ha segít továbbra is Melissa-nak, mert láthatóan amúgy is belezúgott, akkor egy ilyen erős potenciális szövetséges soha sem jött rosszul. Főleg, hogy még Ghost is odakint volt és ellene is kellett volna már valamit tenni. Utána hallgattam, hogy mit is főzött ki Karen, hogy mit lehetne tenni. A kristály a fején… érdekes elgondolás.
- Kár, hogy én vagyok a csapat legjobb lövésze – mondtam.
Nekem könnyebben menne, bár még Miller-nek is mehet nem vitatom. Szóval kellünk, hogy ne a Főnix irányítson, ami felébredt. Szívás, valahogyan el kellett volna altatni, hogy ne okozzon olyan galibát, mint amikor Walter és a többi Főnixnél volt jelen.
~ Ehhez Miller ért, ő tanult magas szintű fizikát az akadémián, én bölcsész vagyok. ~
Miller ráhibázott, hogy mire kell a Hulk, de bólintottam, arra, hogy mit is kell majd csinálnom kissé elhúztam a szám.
- Még soha sem csináltam iylet korábban – mondtam. – De ha elmondod, hogy mit kell tennem és vezetsz, segítesz, akkor szerintem menni fog. Ahogy Reena mondta keressünk valami jobb fedezhető helyet és vágjunk bele, végül is csak egyszer élünk… vagy nem.
Még nekem is a harmadik életem volt, amit éltem, de ez kivitelezhetőnek tűnt, már ha Miller és Banner is benne van a dologban. Ha igen, akkor teszem, amit Jean mond, hogy mit és hogyan kell csinálnom.

Nagyon nem hangzott jól, amit Essex mondott, hogy túlbecsülte a saját erejét, valamilyen nagyúrról beszélt még mindig, és ettől az egésztől kirázott a hideg. Nem akartam ilyennek a részese lenni, tényleg nem, csak nyugodtan élni valahol messze ezektől az őrültségektől. Annyi bizonyos lett, hogy a Főnix nem ölhető meg, sőt átvándorol másba, közben Lucy kirohant Ravenért, egy nyilvánvaló csapdába? Ennyire buta, vagy nem is tudom, hogy mi lenne? Az, amit Essex a következőkben mondott viszont nagyon nem tetszett, nem! Már most tudtam, hogy ezt nem fogom megtenni, nem fogok bántani senkit, főleg olyanokat nem, akik nem tudnak magukról, még akkor sem, ha SHIELD-esek. Erre nem fog tudni rávenni semmilyen módon. Ők irányították volna a Hulkot, ha nem teszik akkor elszabadul és ki tudja, hogy meddig jut, hányakat öl meg. Igen, abban igaza volt, hogy ebben a pillanatban bántam meg, hogy csatlakoztam, én azt hittem, hogy ők segítenek másokon és nem terroristák, de úgy tűnt, hogy mégis. Gyűlöltem a SHIELD-et, de ismertem Lucy-t is, hogy ő azonnal megölni akarja őket, így még ha esetlegesen be is mennék, akkor is figyelmeztetném őket, nem akartam, hogy bárki is a halálát lelje ebben, főleg egy ilyen őrült által.
Aggódva pillantottam ki, közben az eső is nekilátott annak, hogy zuhogjon a SHIELD ügynökök pedig az ingyen konyha felé közeledtek, ahol kint volt egy férfi és még Raven teste is. Nagyon nem tetszett ez az egész. Nem-nem-nem-nem-nem és nem, eszem ágában sem volt elmozdulni innen, nem ismertem megtenni ezt! De, ha Lucy megy és bemegy, akkor kénytelen leszek berohanni, hogy figyelmeztessem őket, hogy valószínűleg a lány meg akarja ölni a telepatáikat…

Az nyugtalanított, hogy nem volt más hely, ahol esetlegesen meg lehetett volna lógni, hogyha úgy alakul a dolog, de ez volt. Max meghalunk, és akkor legalább tudjuk figyelmeztetni Hela-t, hogy gond van. Már ezzel is nyerünk. Banner pedig belement ebbe az egészbe, és aú! A fejemhez kaptam, amikor megéreztem a közelségét. Nem is kutattam utána ennek ellenére a tudatomba hasított a jelenléte. Bármit mondhat Jean ez a fazonerősebb, mint akikkel dolgot volt korábban, itt Frostot és az anyját értem.
- Aú! – nyögtem fel. – Éreztem, bár így is kegyetlen erős, ha ilyesmit okoz…
A két lány nem érdekelt, ahogyan az sem, hogy mit kért Jean őket illetően. Tudathasadásos… remek! Hány ilyen mászkált errefelé? Mert, hogy minden második személy ilyen, akivel találkozunk az is biztos, még a csapatban is voltak effélék… De végre elértünk oda, hogy mit is kell tennem. Odamentem hozzá és leültem, a kezemet egyelőre azonban nem nyújtottam irányába a kezemet. Nem tűnt jónak az, hogy mire kell felkelni és mi lesz, ha a Főnix átveszi az uralmat, erről pedig eszembe jutott még valami, de ezt Reena miatt nem hangosan kérdeztem.
~ Mennyi az esélye annak, hogy a Főnix ugyanazt teszi velem, mint a jövőben azzal a hárommal? ~ kérdeztem. ~ Hogy „megérint”, vagy nem tudom mi a legjobb szó rá… végtére is telepata vagyok és tűz a képességem, ami az övé is. Meg tud „fertőzni” engem is? ~
Nem mintha nem vágytam volna akkora hatalomra, amit a Főnix adhat, de nem olyan áron, hogy ő irányítson engem. Ha választ kapok a kérdésre, nem mintha lenne más esélyem, elkezdek koncentrálni a telepatikus erőmre, próbálom kizárni a fejemből a külvilágot, közben megfogom Jean kezét miközben én is lehunyom a szemeimet.

Ennek így nagyon nem lesz jó vége, egy férfi kijött a konyhából, Lucy persze nem maradt itt, hanem már ott volt. Komolyan meg akarja ölni a telepatákat odabent?! Elment az esze?! Vagyis inkább nem volt, kezdtem pánikolni, főleg, amikor az elsőre kijött nyüzügének tűnő férfi egy hatalmas szürke valamivé változott, azt hiszem, hogy ez volt akkor a korábban emlegetett Hulk, és még megjelent Miller is bentről. Ő is ott volt a szobában, plusz még tudtam, hogy a Különítmény tagja is, ilyenek ellen esélyünk sem lenne, mégis mit várt Essex? Hogy meghaljunk az ügyéért, amit pedig eszem ágában sem volt.Ha tudok kiabálni, akkor megteszem.
- Bántani akarja a telepatákat! – kiáltottam oda a férfinak.
Azt hiszem, hogy a Testvériséges pályafutásom eddig tartott, de akkor sem hagyom, hogy néhány elmebeteg miatt emberek sérüljenek meg, vagy haljanak meg, legyen bármilyen is a felfogásuk. Felkészültem arra, hogy ezek után Lucy rám fog támadni, hogy visszafut, de ha megteszi sem fogok tudni védekezni, mert inkább azt akartam, hogy fusson el innen ő is. A lövésekre félve rezzentem össze, de azért igyekeztem nekilátni a koncentrálásnak, amit Lucy-ra és arra a másikra, ami a fejében van a viselkedése alapján, szóval rájuk hasson.
- Fusson el, fusson el, fusson el, fussonel, fussonel, fussonelfussonelfussonelfussonelfussonel – hadartam halkan és végig erősen koncentrálva.
Egészen addig próbálom folytatni mindezt, amíg nem kezd el távolodni, el nem fut, nem vagyok képes már ezt mondogatni valami/bármi miatt.

Az igazat megvallva nagyon nem tetszett, amit a kérdésemre kaptam. Ha csak pusztán azaz erő jönne át, amit a Főnix képvisel, akkor nem aggodalmaskodtam, de úgy, hogy ez egy másik „élőlény”, entitás, így már voltak aggályaim az üggyel kapcsolatban. Nem hittem, hogy engedni fogja a Főnix, hogy megszakítsam a kapcsolatot, de ez van, Essex nagyobb veszély volt, mintsem az aggályaim bizonyossága, vagy éppen bizonytalansága.
~ Rendben, köszönöm a választ ~ üzentem vissza. ~
Ezek után hagytam, hogy megfogja a kezemet, hogy vezessen és tegyük, amit tenni kell. Néhány pillanat kellett ahhoz, hogy transzba essünk, és wow! Soha sem éreztem még ilyen távolságra senkinek sem az elméjét, főleg nem ennyire erősen. Úgy véltem, hogy leginkább egyfajta fókusz lehetek Jean számára, hogy felerősítem a saját telepatikus erőmmel az övét, ami alapból is félelmetesen erős és még én is részesülök némileg az övéből, különben nem érezném azt, amit most. Nem sokáig éreztem Banner jelenlétét, mert egy iszonyú erős valami váltotta fel őt. És még azt akarta Danvers, hogy egyedül tartsam féken a Hulkot, ha úgy alakul… ha ennek az egésznek vége és túléljük, vagyis az agyam nem lesz saláta, akkor körberöhögöm, hogy „enyhén” túlbecsülte a képességeimet, vagy lehet, hogy pont ez volt a célja vele…
~ Igen érzem ~ üzentem. ~ Nem tudom, hogy Danvers miként képzelte azt, amit akart… kezdjük, mond, hogy mit tegyek. ~
Annak fényében fogok cselekedni, amit mond, vagy ha irányít, akkor engedem, hogy ezt tegye.