A birtok

~Mopeteu Zakataka~

Egyik fél se reagál a kérdésemre, ami kissé bosszant - sőt, eléggé. Feltettem egy kérdést, amire szeretnék választ kapni, itt és most. Érzem, ahogy a testemet átjárja az erő, mint akkor, ott, Egyiptomban. Szabadon engedhetném az elektromosságot, pusztíthatnék, mielőtt bárkinek lenne ideje megfékezni, már helyrehozhatatlan károkat tehetnék, legalább a körülöttem állóknak komoly, súlyos sérüléseket okozhatnék mire reagálnak... de aztán lehiggadok. Csak egy kérdés volt, nem kell felkapni a vizet - majd megkérdezem újra, ha szükséges. Az idegentől persze elnézést kér ez a kopasz... nyugalom, ne kapd kel a vizet. Végül elparancsolnak minket a tornaterembe, úgyhogy szófogadó módon beállok a sorba, és követni kezdem a Sakurának nevezett nőt. Egy ideig csöndben vagyok, aztán megpróbálok az élen haladó mellé felzárkózni, és megköszörülöm a torkom.
- Miss Sakura, kérem. Hogy állhatott ellen az idegen a professzor mentális erejének? Lehet ilyet tanulni, vagy ez azért van, mert földönkívüli? - teszem fel a kérdést, ami bennem motoszkált, és ami miatt majdnem elveszítettem az önuralmam az előbb. A hangom színtiszta érdeklődés, egy kis csodálkozással vegyítve, amit megjátszanom sem kell, mert tényleg ezek az érzések kavarognak bennem. Meg az, hogy ez most tanulható-e.

Rendelő: Gail, Serena, Hood
- Asszem elbírom, de ajtót nyithatnál.
Mikor sikerül bevinniük a lányt. Elkezdi átnézni a készleteket. Serena lélegzik, fáradt, enyhén gyengébb a pulzusa, de nincsen semmi komoly sérülése nyoma nincsen rajta.
- Mit adhatunk neki?
Kérdi, de Serena semmire sem ébred fel.
- Várj valamivel lehet világítania szemébe, azt mindig szokták!

Tornaterem: Sakura és diákok
Sakura bevezeti a gyerekeket és hallja Xavier üzenetét.
~ Egy idegen lény landolt az udvarunkban. Eddig úgy fest békés, de próbálom megnyugtató környezetben tartani, hogy ne váljon offenzívvá. Úgy fest harcos, de nem támadási vagy hódítási céllal jött. Félek, hogy ő vagy a gyerekek rosszul reagálnának, kérem tartsa őket fel egy kicsit.
Ahogy beérnek Saku látja, hogy Jenna elkóborolt.

Folyosók: Vércse, Jonah, Xavier
Xavier hagyja, hogy Jonah válaszoljon, de ő vissza kérdez miközben az iskola folyosóin haladnak.
- És te milyen küldetéssel vagy a bolygónkon?
Kérdez elmélkedve a férfi.

Étkező: Jenna
A lány ide érkezik meg, szerencsére eddig senki se vette észre, hogy nincs a többiekkel.

-Roxan-

Haladunk és látom hogy a tanár nénink nagyon máshol jár fejben, hmmm biztos cseveg, akkor használjuk is ki. Miután már szinte biztos hogy nem lát rám szaporábban pakolászom a hátsó mancsaim és követem az orrom, egészen pontosan a kaja illatot. Háh, győzelem, a kajáldában kötöttem ki, eddig király is deee mi hol van? Jah mindegy feltalálom magam de lehet hogy morcosak lesznek ha engedély nélkül kezdek neki az evésnek, bírom én kaja nélkül sokáig, ki edződtem. De itt maradni meg felesleges, egy darabig üldögélnék aztán jönne valaki és bukta az egész úgyhogy menjünk szabad levegőre, keressünk is egy ablakot kezdésképpen. Ha ez meg van, hallgatózok hogy áll e valaki kint, ha tiszta a levegő és elég biztonságosnak tűnik a dolog kinézek és keresek valami bokrot, fát vagy mindegy csak takarjon és kiugrok. Az a jó a patkány létben hogy most szép nagyot tudok akadálymentesen ugrani úgyhogy nem kell elsősorban a földre utána meg laposkuszásos villám módjára át vetődni a fedezékbe hanem rögtön oda ugrok innen minél gyorsabban. Ha túl messze van a menedék akkor még is az eredeti taktika egy nagy ugrás és nyúlcipő marad. Már eleve az jó ha üres az udvar, utána könnyű megoldani, ha még se akkor új terv. Azt szokták mondani hogy nem a cél hanem az oda vezető út a fontos, hááát általában biztos igaz de engem most az érdekel hogy eljussak arra a nyugis jól takart helyre amit még a gyűlés előtt kinéztem magamnak az egyik ablakból és ha nem is gyújtok rá, mert leszek kicsit jó, legalább chillezek kint egy kicsit kedvemre, legalább addig amíg el nem kapnak, egy pár perc is valami.

Internet. A teljes kulturális jelentőségét a fordítógép minden bizonnyal nem tudja átadni, a flegma fiatal jól tagadta, de a Vércse kifinomult hallását nem kerülhette el a rosszul leplezett áhítat, mellyel kiejtette ezt a szót. Kestrel próbálta volna megfejteni az egyéb árulkodó jelekből a teljes súlyát ennek a jelenségnek, de ekkor elhangzott egy varázsszó. – Ufópornó?! – A vendég megnyugodott (bár a nyugalom állapota pont hogy messzebb került tőle hirtelen), ha ilyen témák kerülhetnek szóba, minden bizonnyal későbbre hagyhatóak a formaságok – Az istenekre! Rendelkezésetekre állnak földönkívüli források, és ahelyett hogy a civilizációtok fejlesztésére használnátok, első és legfontosabb dolgotok a pornográfiai könyvtáratok bővítése? Alábecsültelek titeket, ezért legmélyebb bocsánatomat kérem! De ha már itt vagyok, a földi pornográfiáról és párosodási szokások jobban érdekelnek! Az odakintiekhez eddig is hozzáfértem, az itteni viszont újdonság és – legalábbis számomra –  egzotikum! – Azt egyenlőre nem teszi hozzá, pontosan mely eddig látott egyedek kapcsán érdeklik a párosodási szokások, tudja hogy még ki kell tapasztalnia a határokat ezen a téren.

Kultúrák, népcsoportok, rasszok. A fordítógép egyik emberi nyelven elhangzott kifejezésre se használta a „faj” szót. Vajon ez a tolerancia jele, ennyire homogénnek gondolják a népességüket, vagy tényleg csak saját vére olyan szédítően és elképzelhetetlenül sokszínű? Nagyzás aligha lehet, elvégre akkor más dolgokkal is meg kéne próbálnia lenyűgözni, bár ki tudja, lehet hogy úgy vélte csak ezzel tud egy idegent meglepni? Hát meglepett. Vajon, ha nekik ez a norma, a mi viszonyaink és történelmünk mennyire lennének sokkolóak? Talán nem kéne ezt most azonnal kideríteni.
Mialatt a Vércse láthatóan abszolválta és elgondolkozott a hallottakon, némileg zavartan hogy mit is kéne válaszolni, a prof. megoldja neki a kérdést. Persze amennyire forgandó a szerencse, egy másik problémára cserélte azt le. Miért is van itt a Vércse? Ő se tudja pontosan, de elképzelései vannak, elvégre tanult múltbeli példákról, melyek relevánsak lehetnek. Kestrel picit vár, összeszedi a gondolatait, majd két-három hosszú lépés után megáll, odafordul a prof. felé, és belekezd. – Attól tartok erre a kérdésre nem rövid a válaszom. Múltbéli események megtanítottak minket rá, hogy bármennyire is véljük úgy, hogy ismerünk egy adott civilizációt, kellemetlen meglepetések lehetnek, és olykor-olykor voltak is. Van egy korlátja, hogy távolról mennyire lehet feltérképezni bizonyos viselkedési sajátosságokat, és egy kapcsolatfelvétel stresszhelyzete olykor az egész elemzést kihajítja az ablakon, rossz esetben a követünkkel együtt, aminek bizonyos következményei vannak mint képzelhetik. Némileg egyszerűbb a háttérben szép lassan és fokozatosan előkészíteni a terepet, közben a reakciókból finomítani a fajról és kultúráról kialakított képünket, és csak akkor lépni ha mondjuk már a helyi szövetségeseink szerint is eljött az ideje. És ugyan hol lehetne ennek jobban nekiállni, mint 'a mutánsok és világmegmentő X-menek titkos bázisán'? – Hazudja az igazat a tőle telhető legnagyobb precizitással és némi csúsztatással a Vércse, az utolsó mondatot teljes komolysággal és fapofával Jonah felé fordulva, mintha valami evidenset magyarázna, bár fogalma sincs kik azok az X-menek, de ha már világmegmentők, akkor csak-csak relevánsak. A szerencsétlen kapcsolatfelek következményeit valószínűleg nem kell részletezni, jobb ha nem kíváncsiak a földlakók arra. A szerencsésebbek folyományait se lenne bölcs talán ha ilyen ijesztően kaotikusak és sokszínűek ezek a lények, bár mivel még nem is tudja pontosan hol van, ezért lehet hogy ezek nem is releváns az egész. Hogy kimondott ilyen jellegű parancsa pedig nincs Kestrelnek... nos úgyis mindig arra tanították évfolyamtársait hogy legyenek kezdeményezőek. Valahogy nála már több mint elégedettek voltak ez irányú képességeivel, és inkább visszafogni próbálták. Minden bizonnyal közrejátszott hogy ő kapta meg eme küldetést, amelynek részleteit még nem teljesen ismeri, de attól még a tőle telhető legjobban fogja próbálni teljesíteni. Főleg, ha idővel felveszik vele a kapcsolatot, és megmondják pontosan mi is a dolga.

Gail
- Rendben!
Válaszolok érezhetően feszülten a szitu miatt majd ahogy megyünk akkor mindig nyitogatom és csukom az ajtókat meg egyenes utat biztosítok neki, hogy könnyen haladjunk.
Az orvosiba be is érünk, ráteszi az egyik ágyra Serenát és elkezd körben nézni, hogy mit lehetne adni neki vagy csinálni valamit egyáltalán. Én sem vagyok sokkal előrébb a témában, semmi nem jut eszembe, hogy mit kéne csinálni így hirtelen de pulzusa van és lélegzik is még Serena csak magához nem akar térni valamiért. Ránéztem a műtétének a helyére, hogy nem-e szakadt fel neki a sebe és attól esett össze de semmi, nincs vele baj már a kötése nincs átvéreződve és semmi sem különös képpen látható, hogy sérülés lenne rajta.
Hood lámpás felvetése nem rosz ötlet.
- Az egyik fiókban kell lennie a lámpának. - mondom - Azzal legalább meg tudjuk nézni, hogy reagál-e valamire.
Mondom majd én is elkezdek keresgélni.
- Felkéne hívni a kórházat. Ők mégis csak jobban értenek hozzá mint mi...
Mondom beletörődömön mert hát igaz.


Sakura

- Igen van könyvtárunk Huang.
Válaszolok neki aztán pedig el is kezdtem már terelni a diák tömeget a tornaterem irányába.
Menet közben az egyik diák láthatóan felzárkózni próbál hozzám és amikor mellém ér már lövi is a kérdését felém. Telepatikus ellenállás. Jó a téma és elég tág is így hirtelen.
- Minden fajnak másképp működik az agya is szóval akár egy erős telepata mint a professzor is ütközhet előre nem látott ellenállásba. De ha az embereknél maradunk akkor tanulhatónak nem mondanám. Inkább egyfajta önkontroll és képesség kérdése. Például ha sokat gondolsz valamire vagy merengesz, csinálsz valamit éppen akkor az a felszínen van, sokkal könnyebb a telepata dolga. Minél mélyebbre kell menni annál jobbnak is kell lennie a telepatának persze de van egy szint ahol már szimpla tanulása az ellenállásnak nem elég.
Válaszolok így séta közben még neki.
- Persze ennél azért több van a dologban, a professzorral jobban járnál mint vele. Sosem lehet tudni, hogy mikor akad az útjába az embernek egy ellenséges telepata. És biztos jó szívvel veszi az érdeklődést is.
Teszem hozzá még majd elcsendesedek utána. Figyelek persze rá is ha lenne még kérdése amit feltesz még út közben de a többiek felé is vissza fordítom a tekintetemet nehogy megpattanjon valamelyik.
A diákok szépen jönnek azért, nincs baj és átérünk különösebb gond nélkül a tornaterembe ahova betessékelem őket szépen sorban. A professzor magyarázatát hallgatom közben, hogy mi is történt itt és mondja is, hogy mit szeretne.
~ Nem gond, lefoglalom őket. Bár az egyik elkószált ahogy látom. ~
Válaszolok még a professzornak mikor már beértünk a tornaterembe.
Végig nézek rajtuk majd ha nagyon zajonganak akkor össze csapom a tenyeremet és jó hangosan szólalok meg. De han me kell túlkiabálni őket akkor csak hangosabban mint átlag szólalok meg, hogy azért hallja mindegyikük amit mondok.
- Mivel programváltozás történt a köszöntő beszéd rövidre zárult ezért most úgy látom, hogy ez egy remek alkalom arra, hogy egy kicsit jobban meg tudjátok ismerni egymást és szórakozni is lehessen közben.
~Remélem masszív a tornaterem mondjuk, heh..~
- Lehet szimpla kidobós is - mutatok el a fal felé ahol egy kosárban vannak össze gyűjtve a labdák. Nem csak kidobóshoz való hanem terem focis is és kosárlabda is van most elől. - Lehet ötletelni is vagy kérdezni is mivel nem hiszem, hogy sok mindent ismertek még itt az iskolában és nem csak a szabályokról, hanem a többiekről is beszélek itt akikkel együtt fogtok lakni és a lehetőségeitekről szórakozásra, hobbikra. Szóval ha nem érzitek magatokat energikusnak akkor szivesen válaszolok a kérdéseitekre is, amennyire csak tudok.

Gailék látják, hogy a lány reagál mindenre, csak eszméletét vesztette, de ahogy próbálják ébreszteni a lényt elárasztják a látomások. Vértes alakok, akik vadakként morognak és gyerekeket hálókban húznak el az iskolából miközben a cafatokban lévő X-men csak fájdalmasan tud nyúlni utánuk. Valami újat is érez tudja, hogy merre kell mennie. Ösztönösen érzi, hogy a baj a tornateremben lesz.

Sakura a tornateremnél viszi el a diákokat, amikor ott a fal semmivé foszlik és öt furcsa alak jelenik meg. Egy lila vértes magas férfi, egy lila köpenyes alak zöld karokkal a háttérben, egy kecskeember buzogánnyal a kezében, egy tigris karddal és egy medve egy hatalmas pöröllyel.

Roxánára mosolyog a lila jelmezes férfi.
- Érdekes. Ő mindenképpen kell.
A többi diák nem igazán érdekli látszólag bár Wilda szagát érezve a Tigrisember merészen elvigyorodik. A három lovagruhás állatember gyorsan futni kezd a gyerekek felé fegyverekkel.

Xavier elgondolkodva hallgatja Vércsét.
- Érdekes. Megtisztelő, hogy minket választottatok, de mégis kissé félelmetesen nagy szerep ez nekünk.
Majd Vércse vértje is jelzi, hogy a létszám növekedett az épületben és Xavier is érzi, hogy vannak itt mások is.

-Roxan-

Agyalok agyalok, egyszer csak arra leszek figyelmes hogy volt nincs fal, ehh itt meg mi folyik. Innentől kezd érdekes lenni a dolog, talán még sem olyan unalmas ez a hely mint amilyennek először elő adták, mert ha ez itt normális akkor én kérek elnézést, nyári elfoglaltság sz*rassuk be a népet ilyet érdekes alakokkal, köszi, azért valami kis spoilert elejthettek volna ez ügyben. Most nézem meg jobban az alakokat, van itt mindeeen, ezek mellett már nem is lógok ki, legalább nálam nincs feltűnő gyilkoló eszköz, így lesz a veszélyesnek tűnő patkányból mezei egér. Nos, nagyon aranyos ez a kisállat bemutató de nem leszek boldog amikor a köpenyes fazon rám mosolyog és az sem nyugtató amit mond.
-"Érdekes"? Azt ezt pont olyan mondja aki ilyen állatias arcokkal van körülvéve, ráadásul zöld a bőre...mellesleg mi az hogy "ő mindenképp kell"? Mi vagyok én akcióhős figura? Azért kösz hogy nem azt mondtad hogy "az"! Amúgy ha megmondod mihez kellenék talán még együtt működő is leszek, de ha gondolod játszhatunk fogócskát, úgy is van egy cica - nézek a tigrispofára- és egyértelmű hogy ki lesz az egér.-teszem hozzá halkabban és már kicsit készülök a maratonra.
-Na, mi a végszó? - mosolyodok el.
Várok egy választ és bár sajnálom a többieket de ha tényleg ugrik a cica vagy mindegy melyik akkor nyúlcipő, senkinek nem leszek a kísérleti patkánya és nem áldozom be magam értük mikor fix célpont vagyok, lehet hogy őket csak riogatni fogják és semmi bajuk nem lesz, hagyják őket elfutni. Most nagy arcom van az erőmre ami ezzel a külsővel jár, ami miatt ráadásul ebbe a gebaszba kerültem, de sejtem hogy akiknek állatarcuk van azok is hasonló cipőben járnak, úgyhogy lehet hogy kissé húzós lesz ez a kis játék, főleg hogy a pályát se ismerem amin mozognom kéne és ez nem az a játék ahol a map súgja az út vonalat a kép jobb sarkában, büdös francba, se perc alatt kiszagolnak ráadásul. Kemény lesz, asszem az épületből kell elhúzzak és talán a szabadban van esélyem. Ezt az ügyet eddig úgy fest eléggé bebuktam de legalább megnehezítem a beszerzést, már ha zöldike nem méltat válaszra illetve nem tetszik a dolog amiért "kellek".

Gail

A lámpa meglett, vizsgálgattuk Serenát már amennyire értettünk a dologhoz. Reagálni reagált a fényre a szeme meg ilyesmi de semmit sem tudtunk csinálni, hogy felébresszük.
Miközben próbálkoztunk a magához térítésével Serenának képek jelennek meg előttem. Látomás amitől meg is dermedek egy pillanatra miközben szemeim előtt leperegnek a jövő eseményei.
- Emberrablók! - riadok fel majd Hood felé fordulok el. - Páncélosok vannak a tornateremben és veszélyesek! A diákokat akarják.
De miért... Gyorsan a telefonhoz sietek és elkezdek rajta tárcsázni.
- Menj a tornateremhez Hood és segíts megvédeni a diákokat Miss Sakurának. Én is megyek utánad rögtön.
Remélem el is indul, majd a telefont a fülemhez teszem a tárcsázás után. Jonah-nál remélem most is ott van a telefonja. Ha felveszi akkor rögtön el is kezdem mondani amit akarok egy pillanatnyi szünetet sem hagyva.
- Siess a torna terembe, megtámadták a többieket!
Persze ott az esélye annak is, hogy most nincsen nála a telefonja, akkor viszont nem tudom, hogy mit csináljak mert Serenát nem akarom egyedül hagyni, viszont Jonah képessége az egyik legjobb offenzív a suliban. De ha én nem is érem el, a professzor biztos érezte szintén, hogy történt valami. Akkor Ő biztos oda megy vagy oda küldi Jonah-t, hogy segítsen. Remélem.


Sakura

Sétálunk szépen a tornaterem felé viszont amikor mellé érünk akkor több mint nem váratlan dolog történik, ha egyáltalán ez lehetséges. Egyszerre eltűnik a fal és egy csapat állatias, vértes alak jelenik meg felfegyverezve. Egyértelműen az egyik diákot ki is spécizték magának és meg is indulnak a kis "csevej" után.
Talán túl lazára is fogták hírtelen a dolgot hiszen szarkasztikusan szólogatnak be nekik. Komolyan azt hiszik, hogy egy csapat lupin elől el tudnak futni. Persze van rá esély de anélkül, hogy ismernék az épületet, csak saját magukat kevernék zsákutcába, na meg persze ha szét szalad mind se jó...
- Nincs futás! - Ó váó na ez most röhejesen hangzik - Együtt maradunk és védekezünk!
Láthatóan kinézték maguknak Roxan-t. Valószínű, hogy az állatias külseje miatt. Beállok a lány elé, valószínű, hogy ez nem fogja őket eltántorítani a támadástól szóval készülök, hogy amikor közel ér és lendíti a fegyverét vagy kezét vagy bármijét amit a köpeny takarhat esetleg akkor azt tudjam hárítani és a saját érkező lendületét maga ellen fordítani a támadónak. Mivel többen jönnek ezért alapból simán el tudnának menni mellettem ezért amikor még oda érnek és hárítanom kellenem még kitárom a szárnyaimat is, hogy egyrészt nagyobb területet fedjek le, esetleg meg is lepem vele a támadót egy pillanatra is akár, hogy némi előnybe kerüljek. Meg ha kell akkor akár magamat is tudom védeni a szárnyaimmal.

– Nos, a szórakozással még várnunk kell, először szeretném jobban kiismerni magam a műveleti területen, nyugtalanít ha nem ismerem kellően a támadási és védekezési lehetőségeket. Bár ha eljött egy szünet ideje majd hivatkozok rá hogy mint kulturális felderítésként a földiek szabadidős tevékenységeinek megismerése is kötelességem. –

– Bevallom nem egészen értem miért olyan furcsa, hogy ide küldtek. Talán a félreértés a perspektíváink közti különbség lehet. Úgy beszéltek, mintha arra utaltam volna, a Birodalomnak most azonnal van szüksége ütőképes szövetségesekre, pedig ha jól emlékszem azt mondtam – és ebben a páncélom is megerősít ahogy belegondolok elmémben hangosan – a háttérben történő előkészítési munkálatokat emlegettem egy majdani hivatalos kapcsolatfelvételhez. Ehhez pont hogy jobban megfelel ha fiatalok is be vannak vonva, akik később felnőve – már ha egyetértenek a céllal – hathatósan együttműködhetnek. Hogy nem egy szem előtt lévő csoportról van szó, hanem pont egy rejtettről is segít a nyugodt összehangolódásában és diszkrét megismerésének egymás értékrendjeinek, hogy minél több lehetséges problémaforrást előre kiküszöböljünk. –

Ekkor érzékeli és tudatja a páncél, hogy az épületben található létformák száma emelkedett.
– Jobban belegondolva lehet kissé módosítanom kell az előző megállapításomat. Ha nem az épület árnyékolt részéről bukkantak fel most hirtelen néhányan, hanem dimenzióváltásra vagy az érzékelőim hatótávolságán kívülről történő akár csoportos teleport képesség használatára képes egyének is előfordulnak a földön, az abban rejlő lehetőségeket nem lenne szabadna alábecsülnöm, ugyanakkor a Birodalomban ritkák az olyan kellemetlenségek, amik kellően nagy hullámokat kavarnak ahhoz hogy a helyi erőket távolabbról kelljen megsegíteni, és akkor is egy szomszédos szektor elég szokott lenni már sok-sok évszázada. Így hirtelen a jelenlegi kiterjedés elérése óta nem is jut eszembe csak diplomáciai és természeti jellegű esemény, és a történelem tanulmányaimról nincs mit szégyenlenem. – Ha a többiek idő közben elindulnak a behatolók irányába, akkor akár futva is képes a Vércse a gondolatmenet befejezésére, hacsak nem inti valaki csendre.

Xavier koncentrál.
- Idegenek támadtak Sakurára és a diákokra! Mr. Wright induljon segíteni!
Parancsolja majd ő is megindul a székében.
- Nem értem hogy tudták elrejteni magukat eddig.
Morogja a prof.

Hood nyugtalanul nézi Serenát majd Gailt. Ismét Serenára pillant majd sóhajt.
- Jó! Vigyázz rá!
Mondja és futva a zsebéből ránt elő egy pillangó kést, de még nem fordítja ki csak fogja.

Roxannak rohan a Medvelovag egy buzogánnyal, de Sakura elő ugrik és egy mozdulattal hárítja a támadást, amitől a medve a lendületével a padlóba csap egy hatalmas lyukat. Wilda elé egy szaltóval érkezik a lovagvértes és kardos tigris ember vigyorogva.
- Gyere lányka!
A kecske neki ront a diákoknak. Mopeteu felökleli, aki a falnak csapódik és a feje vérezni kezd, erősen kettős látása lett. A félre söpört diákok közül egyhez odasétál a csuklyás zöldbőrű békaember és Carl Morrow, a gorilla emberre emeli a botját, ami kékes derengéssel felemeli a földről.
- Egy megvan nagyúr.
- Az már eggyel több a soknál!
Üvölti Hood és ugrás közben a pengét előforgatva pontosan a bottartó kezét vágja meg a furcsa állatembernek.

A vörös vértes vezér békésen nézi a csatát, amire megérkezik Jonah és ha siet akkor Vércse is.

Gail
Jonah felveszi a telefonját és válaszol is, hogy a professzor is küldte.
- Vigyázz magadra!
Mondom még neki aztán leteszem a telefont már. Hood-ra nézek aki persze hogy aggódik Serena miatt, én is aggódok de kettőnk közül inkább ő menjen segíteni a többieknek, vele többre juthatnak.
- Persze, menj!
Válaszolok Hoodnak majd Serenára nézek. Mi lehet veled...
- Orvos.. majdnem elfelejtettem hívni őket.
Nem tudom, hogy jó ötlet-e most hívni őket ide, hogy megtámadtak minket de nem érdekel most. Most fontosabb, hogy doki is lássa Serenát.
Felemelem megint a telefont és most a kórházat tárcsázom aztán pedig várok, hogy felvegyék, közben figyelem Serenát. Néha az ajtó felé is elnézek amerre kiment Hood. Remélem minden rendben lesz... Biztos minden rendben lesz! ... Remélem...


Sakura

A medve kinézetűt sikerült megállítanom mielőtt még elért volna a diákhoz. A saját lendületét kihasználtam így a lendített buzogány a földet éri el és ahogy a padlóba csap a medve vele ott egy szép lyuk lesz. Hát, legalább nem úgy jöttem rá, hogy engem talált el. Kis "motiváció", hogy ne igazán hagyjam eltalálni magamat az is biztos. Most jön mondjuk a hogyan tovább. Valami lupine fajta lehet. Remélem lupin mutánsok de ha nem is, csak érzékeny az orra eléggé ahhoz, hogy ha orrba vágom azt megérzi. Rálépek a karjára amivel a földbe csapott fegyverével és fellépőnek használom, ha elkezdi megemelni a karját közben vagy lerázni akkor a szárnyaimmal tartom meg az egyensújomat. A jobbomot felemelem ütésre közbe és hátra húzom majd mikor felléptem akkor végül is szembe kerülök vele és így ütöm meg az orrát amivel csak kitelik tőlem.
Ha megütöttem ha nem sikerült akkor is utána leugrok a karjáról hátra kissebb távolságot nyerve ezzel de még mindig megtartom a pozíciómat a diák és közötte.
Hood is beérkezik, pont jókor mert az egyik diákot már körbe vették valamivel és elkezdett lebegni tőle. Belevágja a kését annak a karjában, remélem ettől abba marad bármit is csinált a gyerekkel.
- Nem szép módja az ismerkedésnek ez. Mit akartok a Lupineoktól?

Wilda Huang

Minden diák kapott egy fura kinézetű izét. Ahogy látom futni már nemigen tudunk. Nos felmérve a helyzetet, a legoptimálisabb lépés, ha maradok egy helyben.
A futás mindig agressziót vált ki. Ha elkezdek harcpózba állni, biztos, hogy valaki megtámad. De nem érdemes felvennem a harcot, ugyanis az állítólagos "erőm" nem ismerem. Vajon lehet valahogy aktiválni? Az olvastam egy indián népről, hogy úgy hívták magukból elő a harcos isteneket, hogy vérrel befestették arcukat. Lehet nekem is ezt kéne tennem? Mindenesetre maradok egy helyben.
Hirtelen egy páncélos tigris lép oda hozzám. Még sohasem olvastam ilyen lényről. Tény az ókorban beöltöztették a tigriseket páncélba, hogy jobban élvezzék a gladiátorharcokat az emberek. De ez beszél és olyan mint egy ember. Beszélő állatok...hmmm. Azt hiszem meg kell látogatnom az itteni könyvtárat.
Utálom az állatokat. Pont egy ilyen jött ide? Jellemző...
Kezdek dühös lenni, miért mindig engem találnak meg? Átadom magam az érzésnek, majd a kezemmel megpróbálok egyet a has tájékára behúzni.

~Roxan~

A zöld kis bunkó még válaszra se méltat csak küldi a harci macit, ahogy mozdul futnék de ekkor a tanár elkiáltja magát hogy "nincs futás", mert miért nincs? Megvédjük magunkat, mi? A sok kezdő még az erejét se tudja használni, még egymást nyírjuk ki de végülis legyen, kis természetes kiválasztódásos játék. Ahogy érkezik a támadó úgy ugrok hátra, de a tanár nő, asszem az, a védelmemre kel, közben az arab srácot a falra kenték és vérzik a feje és a többi diákot is támadják de az nem gond, fogom a fejem. Örülök a privát őrangyalomnak, még szép szárnyai is vannak,de a többiekkel mi lesz? Viszonylag távol vagyok a védő tanártól mert kicsit nagy lett az ugrásom, ugyhogy felegyenesedek és megköszörülöm a torkom.
-HÉÉ! Ne már, most komolyan ezt kell csinálni, "érdekes vagyok" és még kompromisszum képes is - nem mozdulok csak megadóan feltartom a kép kezem/mancsom - úgyhogy ne szabdaljátok már a diáksereget, megfolyt a vérszag.
Ez hülye ötlet volt de improvizálnom kell, nem tudom ilyenkor mi a teendő, remélem megzavartam őket kicsit azzal hogy megadom magam, ha ez bejött zsír és most ki kell találni a folytatást, ha valamelyik oldalról valaki nagyon megiramodik felém átugrom vagy valahogy kikerülöm és ugyanúgy megállok megadóan feltartva a kezeim, a narancspáncélost  unottan szuggerálva hogy kapjak valami választ, és ezt a mozdulatsort minden támadásnál végig játszva amíg nem kapok értékelhető választ illetve el nem kap valaki véletlen.

Támadás? Idegenek? Helyi idegenek, vagy valóban idegenek? Tudtak róla nálunk, hogy egy idegen faj fog támadni? Emiatt küldtek ide? Teszt ez csak vajon, vagy véresen komoly? Lehet hogy mi vagyunk azok az idegenek? ...A passzivitás nem vezet sehová, egy Vércsének repülnie kell.

– Ha nem zavar semmilyen helyi szokást és jogot, akkor vele tartok, kíváncsi lettem ezekre az idegenekre – szól hátra a Vércse még épp hogy nem futva, tiltakozás hiányában viszont nekiiramodik ahogy csak tud. – meg a hely védelmére, meg ezer más dologra...

Jonah követésében az általa hagyott jég jelenthet nehézséget, ha a folyosót teljesen beborítja és a páncél talpa se segít, akkor ablakon át távozva, az épületet megkerülve, az érzékelőkre hagyatkozva próbál odaérni a tornaterembe. Remélhetőleg van nyitott, mert a Shi'ar ha kapaszkodót lát, feltételezi hogy azt kell meghúzni, és azzal ki is nyitja akár, csak zárható nem lesz utána.
Ha sikeresen odaér, felméri a terepet, és megpróbálja megbecsülni a behatolók veszélyességét, céljait, és az esetleges politikai bonyodalmakat, amit jelenthetnek ha idegenek.

Ahogy Gail felemeli a telefont Serena egy nagy horkanással felriad. A feje kong, mint a legdurvább másnaposság után a világtörténelmében. Nem tudja megmagyarázni, de valaki mintha az ő erejét használva volna a testén kívül. Szédeleg, hányingere van a legkisebb hang is mennydörgésnek hallatszik. Még az ágyon felülve is szédeleg és úgy érzi mindjárt leesik. Gail akaratlanul elmosolyodik. Érzi és látja, ahogy az a fiatal mutánsok X jeles ruhában állnak a megbilincselt fenevadak előtt. Majd valami baljóst is lát. Egy hatalmas sereget. Rengeteg gonoszt. Egy lila-zöld embert, aki kacagva nyomja össze a kezében álló angyalok. Egy zöld-sárga szellemet felemelkedni. Kék ruhás hősöket és egy zöld ruhás gonoszt. Egy őrültet kacagni és vért inni, amitől egyre világosabbá válik. majd a fényből újra otthon lesz.

A kecskemutánst jégtüske zápor kapja el mikor a mutáns diákokhoz fordulna. Lerázza azt, amit tud majd véresen és sértetten néz Jonahra.
A tigris megtámadja Wildát, aki hanyag mozdulatokkal hárítja az ütéseket. Minden teljesen természetesen jön neki, pedig a mozdulatai olyanok, mint egy hong kongi akció filmben. A lény egyetlen kézzel minden mancscsapást elkap majd a másikkal hason vágja a szörnyet, ami pár lépsét tesz hátra és a gyomrát kezdi fogni a fájdalomtól.
Sakura felfut a vastag karon majd egy hatalmas jobbost ad a medvének, aki törött orral elhátrál pár lépést, de az őrjöngő dühét hirtelen rideg nyugalom veszi át.
- Ms. Sakura - szólítja meg őt a medveember. - Parancsolja ki a diákokat kérem. Én megkérdezem a vendégünket mégis mit akar itt.
Mondja a medvelovag furcsán teljesen más hangnemben, mint eddig majd kitépi a földből a fegyverét és megindul vele a vörös-lilás vértes alak felé. Az békés nyugalommal nézi a saját harcosát ellene fordulni.
- Áh, a telepata tanár.
Roxan szavaira a páncélos nem mond semmit csak ismét a medvéhez fordul.
- Mégis mit tanítasz nekik, hogy ennyire értetlenek?
A zöld gyík a lila köpenyben dühösen felemeli a botját.
- Nem érhetsz fel az Újemberekkel!
- Eh.. a régieket se kedveltem.
Mondja unottan Hood és a kését pont a bot üvegtetejébe dobja mikor eltörik eltűnik a lény képessége is. Hood pedig megy ütni őt.
Vércse adatai szerint az a furcsa hibrid faj mesterséges, nem természetes. A vértes vezetőjük az érdekesség. Ő ember a vért alatt, de a technológiája nem emberi. Messze fejlettebb, mint bármi ebben a naprendszerben sőt lehet, hogy még a shi'arnál is fejlettebb. A veszélyességi szinte alig mérhető.

Egyik pillanatról a másikra tértem magamhoz, nem is tudom, hogy mikor voltam ennyire rosszul utoljára, mint most. Mintha migrén kínzott volna úgy fájt a fejem, a fény is zavart, próbálta felülni, de annyira forgott a világ, hogy inkább behunytam a szemem és visszadőltem az ágyra. Még mindig roppant erőtlennek éreztem magam, olyan érzés volt az egész, mintha valaki kiszívta volna az erőmet és úgy használta volna, mert nem én tettem. Ma jöttem ki a kórházból és amiatt is rosszul éreztem magam, nem mertem volna a képességemet használni. Ahogyan mozogtam és súrlódott az ágyon az, ami alattam volt olyan érzést keltett, mintha cintányérral csaptak volna össze a fülem mellett. Felnyögtem a fájdalomtól és ettől sűrűn kapkodtam a levegőt. Összehúztam magam kicsire az ágyon magzatpózba és átöleltem a lábaimat. Így most jó volt, csak ne kelljen megmozdulnom és had tartsam csukva a szemeimet. Az előbb még mintha láttam volna Gailt is. Próbáltam megszólalni, ha sikerült akkor egy rövid kérdést tettem fel neki, bár nem bíztam benne, hogy sikerül érhetően kimondanom.
- Mi történt? – érdeklődöm.
A szememet nem próbáltam kinyitni, addig is csak alig-alig érzem, hogy forog a világ, nyitottal rosszabb lett volna.

Gail

Felvettem a telefont és tárcsáztam volna mikor mocorgás jön mögülem meg egy ... horkantás szerűség. Ahogy megfordulok látom, hogy Serena magához tért! Szinte majd hogy lecsapom a telefont ahogy vissza teszem a helyére és oda sietek mellé. Egy pillanatra megtorpanok közben, elmosolyodom akaratlanul is. A látomás amit látok megmosolyogtat elsőre de hagy a végén maga után egy kényelmetlen érzést is. A kis torpanás után amit okozott a látomás már megyek is tovább az ágy mellé. Magához tért de nem fest úgy mint aki jól is van.
- Egyszer csak össze estél az udvaron, öhh, az orvosiba vagy most, Hood behozott.
Elhallgatok egy kicsit majd fojtatom.
- Hogy érzed magad?



Sakura

Okkés! Sikerül betörni a medve orrát ami hátra is tántorodik tőle és örjöng. Nem csoda, egy karja többet nyomhat súlyban mint én és ő végezte törött orral. Bár így bele gondolva nem lehet a legjobb ötlet felidegesíteni egy vadállatot de a kár már megvan így beh, oda neki.
Az őrjöngését viszont hirtelen veszi át a nyugalom és ahogy megszólít. Semmi kétség a professzor az.. Nee-eh sose fogok hozzá szokni ehhez a miss-ezéshez. Meg tudnék őrülni tőle, mondjuk azt sem tudom elképzelni, hogy elhagyja ezt a prof.. Nem is ő lenne akkor.
A diákokat kiterelni most már könnyebb lesz, egyben is tartani közben őket. Egyik másik talán még rá is jött a kis szituban, hogy nem is olyan haszontalan. Legalább ne fognak most már szét szaladni amerre látnak.. Remélem legalább is.
- Értettem, - válaszolok neki majd a többiek felé elsandítok. Jonah szépen felvette a harcot és Hood is itt van. Az új alak is beszállni látszik és még az én vállamról is le van véve az ellenfél. Hátra nézek, még mindig mögöttem van az egyikőjük, Wilda pedig egész jól megoldotta a helyzetét.
- Gyere, most lépünk le. - mondom Roxan felé fordulva. - Maradj közel.
Teszem még hozzá majd Wilda felé indulok meg először. Megpróbálom oldalba kapni a tigrist amivel harcol és teljes testsúlyommal lábbal előre az oldalába érkezni. Vagy csak ellökni, ha úgy sikerül. A lényeg, hogy Wilda is felszabaduljon az ellenfél alól. 
- Gyere. - Mondom Wilda-nak.
A többi állat le vannak már kötve ha ezt is ki tudtam hátráltatni akkor a két lányt el kezdem kiterelni közben a többi diákot is össze szedve menet közben.

Némi jégen csúszkálás árán a shi'ar majdhogynem tudta tartani a lépést az eleven légkondicionálóval. Beért abba a helyiségbe, amibe talán eredetileg terelni akarták a népet, tippelve abból hogy tornát emlegettek, és itt az eddigiekhez képest sokkal alkalmasabb a tér mozgásra. Bár ha pont egy olyan helyre csoportosították át őket, ahol esetleges támadók kényelmesen válogathatnak a célpontokból, gond esetén pedig még mindig van elég menekülési útvonal, a dolog esetleges megrendezettsége nem teljesen kizárható, egy telepatával megoldható lenne. Viszont az a páncél módfelett zavaró. Ha egy véletlen megtalált ereklye lenne egy másik korból és civilizációtól, akkor inkább rejtegetnék, mint egy ilyen demonstrációra vagy kelepcére elpazarolni a meglepetés erejét. Vagy talán diszkréten a használatával kapcsolatban szeretnék megtudni, mennyit tud? Hát semennyit, és ettől kirázza a hideg. Ha a Birodalom hosszú létezése óta nem találkozott hasonlóval, az több dolgot is jelenthet, és egyik se különösebben bíztató.

– Jonah, számítok a kalauzolásodra este, úgyhogy addíg kérlek ne ölesd le magad a páncélossal! Sokkal problémásabb lesz, mint a többi! – ordítja túl a zajt Vércse, miután felmérte a terepet.
Ezzel választott is oldalt, de meg nem is ártotta magát nagyon bele. Birodalmi egyenruhát visel, nem kéne túlzásba vinnie amíg nem tudja kik az ellenfelek. Persze esetleges önvédelem során betörni pár bestia koponyáját, az más... És remélhetőleg ennyi elég, hogy mindenki óvatosabb legyen azzal az eggyel.