Tabula Rasa (Amerikai Szövetséges Államok)

Tatinak nem tetszik az ötlet, hogy szétzúzzuk a követ, azt akarja, hogy előbb tanulmányozzuk.
- De addigra már leget késő lesz. Ha leállunk tanulmányozgatni, addigra lehet már a személyiségem is eltorzul és agyatlan zombiként nektek fogok ugrani. Emlékezz csak milyen szörnyen néztem ki mielőtt rémtettétek a bilincset. Nincs sok időnk hátra. Amúgy meg a kő nem egy méreg aminek a hatását vissza lehet fordítani olyan könnyen.
Mondom még  mielőtt kilépünk a vonatból. Egy folyosóra érkezünk, aminek a végén egy ajtóhoz lyukadunk ki amin egy d betű áll. Éva feltételezése nem rossz, de TatinK igaza van.
- Akkor lássuk a medvét.
Mondom miközben a zárhoz lépek és ha nyitva akkor kinyitom az ajtót, ha pedig nincs, akkor pedig megpróbálom betörni azt.

Szerencsére, most nem kell Alex-et a vállamra vennem, mert jön ő magától, nekem csak néha, néha kell egy picikét noszogatnom, és vezetni, no meg irányítanom kell őt. Mintha egy gyereket irányítanék, csak nagyban. Amint az ajtóhoz érünk, az egyik csaj ki nyitja azt, és miközben nyílik, mintha, a fejemben sistergő, kaparászó hangot hallanék, amit egy nem evilági állatias üvöltés párosul.
- Ti is hallottátok? - Kérdezem a másik két csajtól, és nem nagyon értem a dolgokat. Miután az ajtó kinyílt, baljóslatu csend telepedett ránk, de azért be megyünk, és bent elfonnyadt nővények, és kiszáradt fákat látunk.
- Ez, minden valószinüség szerint egy botanikai labor, de a nagy D-re még mindig nem kaptuk meg a választ, hogy pontosan mit is takar. - Mondom, és mikor a levegőbe szagolok, érzem a orchidea és jázmin illatát, ami a sötétségből ered. Ettől függetlenül, figyelmemet másra is öszpontositom, hiszen az elöbb mintha egy vad állat lettvolna.
- Csajok, legyetek éberek, mert bármi is volt az előbb, ami üvőltött, itt lehet a közelben. - Mondom, és közben a csizmámba dugott stukit veszem elő.

Tati fotózni akar, de remélem szól előtte, mert akkor megigazítom a hajamat és bepucsítok. Úgy hiteles egy Crstal Panther-fénykép, ha pózolok. Amúgy megint jó ötlet, amit mond, nézem is a telefonomat, hogy tudok-e vele fényképezni. Ha igen, akkor előkészítem, hogy megörökítsem, amit kell.
B...ki, Alex még szarabbul van, mint a cicus. Már meg se szólal, nem csinál semmit. Cipelni nem kell, de vezetgetni igen. Ez nem lesz így jó. Lehet, hogy megint a kezeimbe kell vennem az irányítást, mint az előbb? De most már fertőzött, nem merek annyira vagánykodni. Ki tudja, mi fröcsköl ki belőle. Eddig semmit nem kaptam el, nem most fogok meghülyülni. Lóf...t! Megoldunk mindent, Alex, ne szarj be!
Mikor kinyitjuk az ajtót, fura dolgokat érzek.
- Ez k...va jó parfüm, de a f..ér' morog! De mintha belülről jött volna. Tudod, mint az LSD, attól is beflesselsz még sokkal később is.
Na ja, a drogokat egész jól ismerem. Ez a kiskert idegesít. Lehet, hogy valami k...va erős ájere van, de az a b...i kő is itt lehet. Meg az a rohadt D betű.
- Én tudom. D, mint Dekib...ttulnincskedvemittlenni!
A pisztoly a kezemben van és figyelek, de nem csak a szafariparkra. A társaimra is. Eszembe jutnak azok, akik egymást támadták meg azon a bolygón, amit láttunk. Nem akarok itt megőrülni, de nem is tudom, hogy mit kéne csinálni. Én pornós vagyok, na, nem űrkutató! Az idegesít, hogy Tati se tud szart se, csak fegyverkezik. A többiek meg szarul vannak. Na jó, Crystal Panther, nyisd ki a szemedet, ha nem akarsz kifingani! Keresek valami eldugott helyet itt bent, helyiséget, ahol lehet valami, műszert, mérőeszközt, akármit. Ha balhé van, kitérke és reagálok, védem a seggemet meg a többiekét. Ha valamelyik megőrül és rámtámad, nem lövöm szét, de fejbeverem vagy fejberúgom rendesen, hogy később ne legyen baj vele, sőt ha Tati az, akkor rá is bilincset teszek utána.

Sehol semmi. Se bűz, se dög. Aha, ott viszont világít valami! Megnézzük, de addig is ezek a... Te jóságos kandisznó!
- Fogadjunk, ezeket is mind Loki b...ta össze. Nemtom, ti hogy vagytok vele, de nekem nem kéne még négy láb. Asszem, amit hallottunk, az innen ugrott ki.
Hajjaj, nem lesz ez így jó. K...ra rossz előérzetem van. Tatira viszont még lehet számítani. Most kell is. 
- Csajszi, én leszarom, el kell őket engedni. Szedd le a bilincseket, én fedezlek. Tuti, hogy itt van ez a dög. Érzem.
Hehh, nem ismerek magamra. Crystal Panther parancsokat osztogat. És nem olyat, hogy "még, ez az, mélyebbre", hanem mint egy csapatvezető. Ez nem lesz így jó. K...vára nem értek én ehhez, nem nekem kéne vezetnem. Hát de mit csináljak? A cicus meg Alex egyre szarabbul vannak, csak jönnek csöndben. Van két betegünk, akik nekiálltak szörnnyé változni. De akkor se fogja ez a valami csak úgy megenni őket. Nem, nem. Ha a vöri megszabadítja a fertőzötteket a bilincsektől, akkor figyelek rájuk is, de a környékre is. Ha valami ránk támad, azonnal lövök. Ha a cicus vagy Alex próbálkozik, akkor meg jól fejberúgom. És közben irány az a halvány fény.

Egyenlőre nem tőrténik semmi, kivéve, hogy a szemem a sötétséghez szokik, és a hercegnő mond valamit, amire én csak fintórgok.
- Nyugi van Hercegnő, már régen el pusztúltak. több galibát már nem fognak okozni. - Mondom neki, miközben én is meg nézzem, azt amit ő nézz. Egy ötlet is meg fogalmazódik benne, hogy vegyem le Alex-ről, és a macsekról a bilincseket, de ez nekem egyáltalán nem tetszik.
- Majd, le veszem, ha már a kőnek, vagy minek már annyi, elöbb biztos, hogy nem. Nincs az a ok, amilyért én le venném. - Mondom neki. - Inkább fogd meg a bundás csajt, és hozd magaddal, ahogyan én is hozom magammal a rokonomat. Egyébként, nekem van egy olyan érzésem, mintha valaki figyelne minket. Neked nem? - Kérdem tőle, és közben próbálom az illetőt meg keresni a szememmel.

Szerintem meg se értette, amit mondtam. Prosztó motorosokkal sokkal jobban kijövök, mint ilyen nagyokosokkal. Á, hagyjuk... Amit Tati mond, azon elröhögöm magam.
- Hercegnő? Édes vagy. Kint kapsz majd egy nyelves csókot. Ahova akarod.
Egy ilyen ajánlatért sokan fizetnének. De hát olyan cuki, én, mint hercegnő, höhö! Szajha, k...va, egy-egy jelenetben esetleg úrnő, ilyeneket szoktak nekem mondani. Nagyfater szolgái próbálkoztak az úriaskodással, de hamar megmondtam, hogy k...vára felejtsék el. Jobb szeretem az útszéli stílust.
- Figyel hát, ezt mondom én is. Csajszi, ha ez az izé ránktámad, szerinted mennyi esélyük van bilincsben? Az unokatesód, b...meg!  A kő is elég szar ügy, de most, itt van valami dög.
Egy kicsit felkaptam a vizet. Gondolkodj, Crystal Panther. Egy ügynök van melletted, biztos vágja, mikor mit kell tenni. Na jó, hozom a cicust, Tati meg rángathatja Alexet.
Mi a szar repül itt? Nem denevér, de nem is madár. B...ki, mik lesznek még itt? És hol az a rohadt kijárat meg az ellenszer? Már k...ra nem érdekel semmi más, csak hogy ezt a koszfészket itt hagyjuk. Kint meg azok az óriásbogarak vannak. Vagy talán a S.H.I.E.L.D. már csinált valamit, f... tudja. Megtalálhatnának minket is.
- Aha! Az lesz az! Szerinted szétlőjem? - mutatok arra a rusnya gubóra. Nem voltam túl jó bioszból (sem), de ezekből férgek lesznek asszem. Vagy lepkék? Hát k...va nagy lepke lenne ez és tuti, hogy emberevő, amilyen mázlink van ma. Fuhh, gondoljuk csak át. Fent hatalmas bogarak, amik pajzsot hánynak a város fölé. Itt lent valami csápos csaj, akit átalakítottak, meg volt valami pókszerű izé is. Ilyenekben fejlődnek ki? És mit tudunk ezzel csinálni? Á, én ezt nem értem. Nem lövök, csak ha Tati azt mondja, hogy csináljam. Benne bízom, hogy tudja, mit kéne csinálni.
- Te, figyelj! A bogarak ott fönt... Szerinted ha itt szétb...uk a központot, akkor annyi a pajzsnak? Mondjuk nemtom, melyik a központ, meg hogy tegyük tönkre, csak kérdezem. És merre?
Ha Tati megmondja, merre, akkor arra megyek. Most hallgatok rá. Muszáj, mert nekem nem ez a profilom. De valami hasonlót tuti rendeztetek majd. Jönnek az ufók, aztán össze-vissza d...nak mindenkivel, tuti kis film lesz!

Végig hallgatom a Hercegnő ajánatát, hogy meg csókol, amitől az ajkam széle mosolyra húzodik.
- A kis kalandunk után, be is fogom halytani, rajtad, amit igértél nekem. - mondom neki. Majd loki is mond valamit, vagyis inkább az ő róla készűlt mesterséges akármi. Hangja, szinte vízhangzik. Egy újjab folyosóra érünk, ami szintén televan növényekkel, és még ráadásul, fura nem földi lényekkel, amik ránk se hederitenek. De, a gubó felől, mintha még mindig érezném a figyelő tekintetett, vagy tekinteteket. Hercegnő, le akarja lőni a gubót, ami nekem valahogy nem tetszik.
- Figyelj, ezek a lények eddig tudomást sem vettek rólunk, ha viszont mégis, akkor talán csak nem gondolják rólunk, hogy bántani akarnánk őket. De, ha szét lövöd azt a gubót, tuti, hogy magunkra haragitanánk őket, és akor még a te karierednek is annyi. Inkább, nézzük meg, azt a nyitott ajtót. Bár, látom, hogy ott is van kettő, de mi szerintem mégis ezt nézzük meg. - Mondom neki, és ha be lépünk, a bilincs kulcsokat keresem.
- Van egy ajánlatom Hercegnő, Alex-ről le veszem a bilincset, és ha Alex nem kezd el látványosan és gyorsan szőrny mutálódni, akkor cicusról is le vehetjük. ellenkező esetben, Alex golyót kap, és te többet nem hozod fel az ötletet, amig a kő nincs el pusztítva. Így neked is meg felel? - Kérdem tőle, és várom, hogy mit is válaszólrá.

// Bocs a kimaradásokért//

Az ajtót bilincsben nem igazán tudom kinyitni, de Éa egy gombnyomással megoldja a dolgot, kicsit dühít, hogy nem tudtam még ezt sem megoldani, de most nem ez a legfontosabb.
Az ajtó feltárul fény dereng ki, és amikor belépnénk valami furcsa kaparó hangot halok a fejemben, majd állati morgást, majd ezek után néma csönd borul rák. A lányok is jelzik, hogy hallották a zajt, ami jó hír. Azt jelenti, még nem buggyantam meg.
A helyiség ahova érkeztünk egy biológiai labor volt, halott növényekkel, de mégis belengte az orchidea illata. Nem is értettem, hogyan lehet ez.
A lányok felhívják a figyelmemet a D jelentőségére, és igazat kell adnom nekik, ha ez nem a D-szektor, akkor itt valaminek lennie kell még.
Ahogy egyre tovább a helyiségben vagyunk észreveszem, hogy már hozzászokott a szemem a sötéthez és látok még valamit oldalt.
~ Ba***meg. Nem akarok ilyen rusnya dög lenni, mint ezek. hoho, valamelyik már ki is szökött és társasága is volt. Az egyiket már kinyírtuk, de mászkálhatnak it még többen is.
Ahogy nézem a múmiákat észre sem veszem, hogy a többiek már tovább mentek, csak akkor figyelek fel, amikor Éva bepántlikázol és le akarja vetetni rólunk a bilincseinket.
Én ellenkeznék, de Tainak nem tetszik az ötlet, így nem kll szólnom. Annyira megdermedtem a múmiák láttán, hogy azon kapom magam, hogy Eva noszogat már, hogy menjek utánuk. megindulok és közben próbálok figyelni nehogy pofára essek. A folyosó végén megpillantok egy csapat madárszerű izét, majd mögöttük egy hatalmas gubót, amiről az az érzés jut eszembe, hogy figyel, de hogy is tehetné, hiszen még ki sem kelt.
Tati meg akarja nézni az ajtót amiben én benne is vagyok.
- Támogatom az ötletet.
Szólalok meg hosszú idő után először. Aztán amikor felajánlja, hogy leveszi a bilincset Alexról, azért már annyira nem rajongok.
- Na ezt viszont már nem. Majd akkor szedjétek le a máshogy nem tudnánk szétzúzni a követ, nincs szükség felesleges áldozatokra. Nézzük meg azt a termet, aztán pedig döntsünk a lény sorsáról, nekem az az érzésem, hogy ez figyel minket. Szerintem hamarosan kikel. Jobb lenne minél előbb követ zúzni és elhúzni.
mondom, majd megindulok Tati után, hogy megnézzem én is mi van bent.

Tati nem hallgat rám és már keresni is kezdi a kulcsokat, hogy levegye Alexről a bilincset, aki azonban mielőtt levehetnék róla, összeesik.
- Te jó...
Mondom miközben látom, hogy a gyíkhaver nem-csakhogy elájult, de több helyen is kelések keletkeztek a testén és a bőre ahol felrepedt a kelésektől és ott zöldes folyadék szivárgott ki, úgy mintha a vére lenne.
- Ha én is így végezném, attól még kérlek zúzzátok szét a követ, hogy más ne jusson erre a...
A mondatot azonban befejezni már nem tudtam, mert éles fájdalom járta át a testem, amitől féltérdre ereszkedtem, fájdalomtól való nyögés közepette.
A fájdalom csak pár másodpercig tart, d elég erős, mielőtt térdre hullok még küzdök az átváltozás ellen, de ez a következő pillanatban ez megváltozik, minta vágynék arra, hogy változzam már át, hogy megszabaduljak a szenvedésemtől.
A következő pillanatban hangokat kezdtem el hallani, mintha a hangok hívnának, a segítségemet kérnék. Én pedig elég erősnek éreztem magam arra, hogy mindennek eleget tegyek. Feltűnik, hogy a látásom kitisztul és minden érzékszervem felerősödik, akárcsak felniként, sőt talán még jobban is.
A következő pillanatban éles fájdalom hasított a hátamba, minek erejétől sikerült eltörnöm béklyómat, a fájdalmam ezzel együtt megszűnt és éreztem, hogy valami jó történik velem.
- Mintha teljesen újjá születtem volna. Úgy érzem kiteljesedtem.
Mondom, majd Eva felé fordulok, aki ki is nézte céltáblának a gubót.
- Ne merd szétlőni a gubót!
Mondom, majd ha látom, hogy mégis ráemeli a fegyvert, akkor kiütöm azt a nő kezéből, mielőtt azt elsüthetné és ráförmedek.
- Hagyd békén!
~ Kötelességem megvédeni bármi áron.

Jól van, bevállalós csaj. Belevaló, ez már az elején is feltűnt. Szerintem egy ügynök legyen is ilyen! Olyan heves tiltakozást kapok, mintha atomot akarnék ledobni. Jó, hát ők tudják. Keressük azt a k...va követ, de akkor se vagyok nyugodt, hogy ez itt néz. De tényleg, hogy néz egy gubó? Átlát rajta vagy ez ilyen telepata lepke lesz? A D-t meg még mindig nem értjük. Dormammu nem tudom, hogy jönne ide, jobb ötlet meg nem volt. Talán majd az ajtó mögött, amit Tati mond.
- Akkor hagyd azt a rohadt kulcsot... Ha Alex bilincsben éli túl, ok, de ha nem, én k..va mérges leszek, csajok!
Már komálom ezt a gyíkpajtit és kár lenne érte. Szikrázik a szemem, ahogy ezt mondom. Nem rájuk kéne haragudnom, nem ők fertőzték meg. Csak szar a helyzet. Nagyon szar a helyzet és és szétb... az ideg. Akármennyire nem akarom, mégis engedek a csajoknak, mert nekik van eszük ehhez. És tessék, erre elájul és folyik a vére vagy genyója vagy mi az!
- Neee! Mintha benne is kikelne valami.
Ránézek a cicusra és ő is ultragáz. Még próbál hősködni, de nem megy. Térdel, eddig még jó is lenne a pozitúra, de nem az jön utána, amit szeretek. Rázkódik és széttépi azokat a k..va bilincseket. Kész, ez megvadult. Most lőjem fejbe, komolyan? Elkéstünk? Lóf...t! Ha megtaláljuk a cuccot, én belenyomom az ellenszert, ahogy belém szoktak nyomni dolgokat. Aztán vagy hat vagy nem, de legalább megpróbáltam. Csápok, púp a hátán vagy mi a g..., meg a szemei. Ez már nem ő. Bakker, mint a horrorfilmekben! Csak ez hús és vér.
Van egy ötletem. Nem tudom, mire képes ez a lény, de védi a gubót. Ezt kell kihasználni. Szerintem az gyorsította fel a folyamatot. Abban lenne a kő? Nem, nagyobb volt a látomásban, asszem. A fegyveremet úgy tartom, hogy lássa, nem célzok. A szörnycicus felé fordulok és rávigyorgok:
- Ki vagy te? Menj nyugodtan anyucihoz, megbeszéltük, hogy nem lövünk.
Nem hát. Csak dumcsizunk. Ha ez valami összeköttetésben van a lénnyel, akkor talán megmondja, amit itt találgatunk. Más körülmények között szeretem, ha a sötétben lövöldöznek, de nem így. Na, mesélj, rémség!
Ha támad, akkor viszont elugrom és ha kell, védem Tatit is. Nem lövök a cicusra, inkább fejberúgom vagy ütöm jó nagy erővel és tarkón vagy halántékon. De mindezt csak akkor, ha ő támad. És közben figyelek Tati szavaira is, ha beszél.

A kulcsot nem kell elő vennem révén, hogy a csaj ezt nem akarja meg kockáztatni, hogy Alex-et le lőjem. Hírtelen, Alex el dől, mint egy krumplis zsák, és a testén is sebek, meg vqalami kelés félék is keletkeznek, amiből valamilyen zöldes folyadék szívárog.
- Nemáááárrrr. Pont most? - Teszem fel a kérdést költöien, mert ezt nem tudom el hinni. Alex kidől, és Cirminek is hatalmas változáson megy keresztűl. És nem tetszik ez a át alakulás. Még a bilincset is szét tépi, és valamilyen indittatásból, a Hercegnőre támad és közben mondis neki valamit.
- Nyugi van csajszi, nem terveztünk semmi ilyesmit. - Mondom a cicusból lett akárminek, hogy meg nyugodjon. - Egyébként, eléggé aranyos az új külsöd, csak ne lennél olyan nem is tudom mi. És a gubóval tudsz kommunikálni? Mert ha igen, meg kérdezhetnéd tőle, hogy merre találunk, egy DNS láncra hasonlító követ, mert minket most csak ez érdekel. - Mondom neki, és közben várok.

- Én vagyok, Vera, vagy Cicus ahogy neveztetek. Végre elmúlt a kín amit éreztem. megkönnyebbültem.
Válaszolok Évának, aki hallhatja, hogy belül még a régi Vera vagyok, de én már a komolyabb és jobb kiadás vagyok, mint egykori macskanő porhüvelyem.
Tati nyugtatgat, miközben semmi szükség erre, főleg, hogy Éva lefelé tartotta a fegyvert. Aztán megjegyzést tesz a külsőmre, ami nem túl egyértelmű.
- Mi baj van a külsőmmel? Megváltozott, de a változás az élet része, és én még mindig jobban jártam, mint szegény gyíkhaverunk. Bár azt hittem pont fordított eset következik be, mármint ami kettőnk sorsát illeti.
Válaszolom, majd Tati újabb kérdésének megválaszolása előtt lehunyom a szemem, majd koncentrálni kezdek. Most már nemcsak a társaim vérének zubogását hallom, hanem érzékelem a gubóban lévő intelligenciát, életet, sőt még a követ is, de azt máshol. Az valahol alattunk kellett, hogy legyen. A kő mintha szólítana és kérné, hogy menjek oda a társaimmal együtt. Eleve is ez volt a célom, így nem ellenkeztem.
- Beszélni nem tudok hozzá, de érzem a tudatát. Valami mást is érzek, de nem itt. A kő az, valahol alattunk kell legyen. Szerintem keressük meg.
A távolban ismét hallatszik az a morgás amit régebben halottunk, de most távolabbról, bár én jobban hallom a hangokat, így ha nem lettem volna korábban feline, azt hinném most közelebbről jön a hang.
Miután eltűnt  hang furcsa dologra leszek figyelmes.
- Hová lett a gyíkember?

Úgy tűnik, hogy a bundás csajszi félre értett engem, lévén az elöbb dicsértem meg a kölsejét, de mindegy. Erre nem mondok semmit, mert nem akarok, és mert nem is tudok. Alex-re nem figyelek, csak cicust. hogy kap e valami választ a gubótól. Hirtelen, ismét az a hang üti meg a fülemet, mint mikor a D felíratu ajtót nyitota ki a hercegnő. De, ez most mintha messzebb ről jött volna, mint akkor. Rá nézzek a másik kettőre. Várom a választ, de nem jön, inkább észre veszem, hogy Alex már nincs is mellettem, és ez még a csajszinak is fel tünik.
- Ez marha jó, most meg eltünik, mintha itt sem lett volna. - Mondom, kissé meg lepetten. - Szóval itt van valahol allattunk. Akor keressünk egy lépcsőt, és menjünk le. - Mondom, és indulok a nyitott ajtó felé, hogy meg nézzem, hogy van-e ott lépcső.

Tati nagyon viccesen tud kérdezni. Meg is zavarja a cicust, aki még önmaga valamennyire, csak megváltoztatták a gondolkodását. Mintha valami ösztön bújt volna elő belőle. Jajj, anyám, mi lesz ebből? Azt szerencsére érti, hogy nem lövök, így nem balhézik.
Bejött az ötletem és Tati kérdésére meg is kapjuk a lényegi választ. Irány az alja! Az a dög üvölt valahol, de már messzebbről. Menekülne? Fuhh, az jó lenne. F... akar még azzal is vacakolni.
Megyek Tati után és a cicust előreengedem. Nem fog a hátam mögé kerülni, az tuti! Figyelek, hátha baj lesz és ha tényleg kell, akkor lövök, rúgok, csípek, harapok, amire szükség van.

Követem Verát és visszamegyünk egész a vonatig vagy majdnem a vonatig. Aha, ott egy oldalajtó. Mit ki nem szúr, beszarás. Engem nem zavar a lépcsőzés, jó kondiban vagyok. Kell a munkámhoz az erőnlét, mert ott aztán leizzasztanak rendesen. Már mennék is izzadni, csak előbb még megmentjük a világot. Höhh, sose hittem volna, hogy egyszer pont nekem kell ezt csinálni...
Gondolkodom ezen a kövön. Milyen messzire hat? Már k...va régóta itt van, de Las Vegas mégsem lett olyan, mint a cicus. Vagy csak idő kérdése? F... tudja. Tüntessük el a bogarakat, aztán változtassuk vissza ezt a kis szőrtelent. Attól már nem félek, hogy meghal. Átváltozott, kész ennyi. Majd visszaváltoztatjuk. De Alex hol a p...ban van? Eltűnt, csak úgy. Nem, nem vágom én ezt. És most már csak Tatira számíthatok, mert Verát megszállta a kő vagy mi a f...om ez.
- Ez g...i poros, gyerekek! Itt nem ismerik a sticky buddy-t?
Én haladok, csak akkor állok meg, ha a cicus megáll. Nem engedem a hátam mögé. Még azt sem tudom, mi lesz, ha megtaláljuk azt a szart. Márpedig úgy néz ki, megtaláltuk. Tatira nézek. Most okosnak kell lenni. Úgyhogy inkább beszéljen ő. Én csak kérdezek és próbálkozom, hogy ne dühítsem fel a cicust. Ha nekem esik, még meg kell ölnöm a végén. Kár lenne érte.
- Na, Verám, mi ez? Most már elmondhatod.
Ő biztos tudja, ha megérezte. Körülnézek közben, hogy nincs-e itt az az állat vagy a sárkánybarátunk. F...om, de idegesítő a hely! Ha itt bárki megtámad, akkor én először igyekszem félreugrani, aztán viszont ütök. Olyat, hogy összeessen, akárki az. Már k...ra elegem van és ha most esnek nekem, azt csúnyán megbánják.

Követem visszafelé a két csajt, az ismerős folyoson, a vonat felé megyünk vissza. Vera kérdésére, hogy Alex hova is tünt, csak értetlenül állok a dolog elött. Mondani, nem tudok semmit, mert engem is meg lepett a dolog. Alex, valamiért eldöntötte, hogy el tünik. Mindegy is, mert ezen már nem tudok változtatni. Vissza térve a vonathoz, Vagyis inkább a D-t jelölő ajtóhoz, és egy nyitott ajtó felé indulunk ami egy oldalsó folyosóba vezet minket. Majd, egy jó pár lépés után érek el egy lépcsőt és egy liftet, de engem a lift nem érdekel, mert még fiatal vagyok ahoz, hogy liftezzek, és gyből a lépcsőn baktatok lefelé a többieket követve, márha elöttem mennek. Le érve, egy újjab folyosón találom magam, és elindulok rajta. Már az út felénél tartok, mikor azt veszem észre, hogy mintha egy raktár féle felé tartanánk, de ezt szerintem nem csak én vettem így észre, hanem a Hercegnő is. Meg talán Vera is észre vette ezt.

A kő úgy vonzott magához, mint valami mágnes a vasat. Leírhatatlan volt ez a kapcsolat, nem is tudnék rá jobb jellemzést adni, mint az előző gondolatmenetem. Elindultam a vonzás irányába, majdnem vissza kellett mennünk a vonathoz, ahonnan indultunk. De még előbb, azon a folyosón, ahonnan bementünk a D terminálba volt egy kis eldugott oldalajtó, amin beléptem és néha visszanéztem, hogy lássam a társnőim követnek -e. Évának nem tetszik a por, ami most beborítja az egész helyiséget.
- Vajon, mióta nem járt itt senki?
Teszem fel a költői kérdést, miközben haladok tovább, lépcsőzés és néhány folyosó után egy raktárszerűséghez lyukadunk ki. Ami nem is olyan érdekes ahhoz képest, hogy megláttuk az ereklyét amit kerestünk, ami most izzott, mint egy hawai dekoráció.
Éva egy kérdést tesz fel, amire egyenlőre még nem tudom a választ.
- Annyit tudok, mint ti. Amennyit a látomásban láttunk. De megpróbálom, hátha ezzel is kapcsolatba tudok lépni.
Mondom, lehunyom a szemem, majd koncentrálni kezdek a kőre, hogy megtudjam mis is ez, mit csinál, és hogy megtudjam tényleg el akarom -e pusztítani még.

A f...ba... Pedig reménykedtem, hogy az "új tudata" majd elárulja neki, mi a lóf... ez a szar. Annyit tud, mint mi, azaz semmit. Por mindenfelé. Ide csak keveseknek lehetett bejárása. De akkor meg miért hagyták csak így nyitva az ajtót? Hrrr... Van itt valaki. Nem tudom, miért mondom ezt, de ezer százalék, hogy valahol lapul. Közelebb megyek és egyre fényesebb minden.
- A k.. anyját! - mondom, mikor jön a nagy villanás. Ez durávbb, mint a vaku a fotózásokon. Gyorsan körbenézek, kezemben a fegyverrel. Egyelőre sehol senki, de a kőben egy kék gyerek. Mint valami istenszobor, felrakva a talapzatra. De furcsa, én azt hittem, olyan csúfság lesz, mint ami lett az itteniekből. Ez meg valami speckó ember vagy mi a f...om. B...ki, egyszer bennem is lesz egy ilyen? Na, a lóf...t! Én védekezek, nem vagyok hülye!
- Ez a nagy "D"? Azt az agyat! Mi ez, valami kozmikus lény gyereke?
Tatira nézek és Verára. Nemtom, most mi van. Annyi szarságot okozott már, de... Ez egy gyerek. Most lőjem ki? Nem. A cicusra amúgy is figyelni kell, mert átmosták az agyát, úgyhogy inkább nézem, ő mit tesz. Olyat csinált belőle ez a valami, mint ő maga? Ha nekem jönnek, akár Vera, akár a bébi, fedezéket keresek és onnan egyből tüzelni fogok - a gyerekre. Akkor már k...ra nem fog érdekelni, hogy ki ez, mi ez. Az én gyönyörű kis seggemet nem fogja elcsúfítani senki!